vissza a cimoldalra
2019-06-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10229)
Momus-játék (5686)
Jonas Kaufmann (2387)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1679)
Franz Schmidt (3349)
Pantheon (2355)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61777)
Élő közvetítések (7910)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4504)
Kedvenc magyar operaelőadók (1118)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4362)
Beethovenről - mélyebben (694)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3268)
Operett, mint színpadi műfaj (3935)
Komlóssy Erzsébet (41)
Rost Andrea (2042)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3234   tiramisu • előzmény3230 2019-05-07 17:18:16

Drága Cili, köszönjük!  Hiányzol....

3230   Búbánat • előzmény754 2019-05-07 14:38:42

A Magyar Rádió nyugalmazott zenei rendezője, FEJES CECÍLIA, 2015. március 18-án halt meg.

751. soraszám alatt emlékeztem Reá, most pedig idemásolok az RTV Újságból egy régi, harmincöt évvel ezelőtt megjelent cikket: Fejes Cecíliát mint zenei rendezőt bemutató portrét:

A ZENE „MŰFORDÍTÓJA”

RTV Újság, 1984. február 6 – 12.

/Udvardy István/

Részlet a cikkből:

Fejes Cecília, a rádiós zenei rendező, hívén korábbi önmagához, nyugdíjba vonulása alkalmából sem hajlandó nyilatkozni. „Nem szeretek magamról beszélni” – pattintatja velem vissza golyóstollam hegyét – „elég alaposan ismernek a muzsikusok ahhoz, hogy bármi újat tudjak mondani”.

A szerénység, különösen a művészvilágban, mindig gyanús. Vagy azért, mert tapshívogatóan kacér, vagy . mint jelen esetben is – valami titkos aranyfedezetet sejtet: tehetségben, tudásban, emberségben. Fejes Cecíliának van mire szerénynek lennie. Emberemlékezet óta, megszakítás nélkül állandó megnyugtató alakja, jelensége az „akváriumnak”, a sokszorosan hangszigetelt ablakú, 6-os stúdióra tekintő rendezői fülkének. Mi, muzsikusok ugyanis a harsogó fortisszimók és a lélegzetállító pianisszimók ár-apálya közt egy kicsit mindig a csend világának kijáró tisztelettel övezzük a tompított lámpák fénykörében némán moccanó párka-árnyakat: a felvételünk magnószálát pörgető rendező-hangmérnök-technikus triászt.

Bizonyára akadnak a rádióhallgatók között, akikben felötlik a kérdés: vajon mit kell, mit lehet rendezni a zeneműveken, a közvetítéseken. Elvégre itt nem léphet be senki jobbról vagy balról, mint a színház vagy operai előadáson – hiszen a zeneszerző ma vezérkönyvben minden hang helyét és idejét, sőt megszólaltatásának módját, erejét, színét, hangulatát is pontosan előírta. Ha igaz az, hogy a „zene: rend az időben”, mire való akkor a rend rendezése?

Hevesi Sándor egyhelyütt a rendező hármas feladatáról ír: összehangolni – például a Hamlet esetében – az eredeti történet idejének Dániáját, az író világát, az Erzsébet-kori Angliát, s végül a jelenkort, amelyben a darab elhangzik.  Ugyancsak hármas – bár nem ennyire időakrobatikus – próbatétel vár a többrétegű üvegfallal izolált, partitúrába mélyedő zenei rendezőre is: meg kell teremtenie a zenemű, az előadó és a hallgató ideális találkozását. Bizony, ez sokszor igen bonyolult dolog. A jó zenei rendezőnek otthon kell lennie a zenei korok, formák, stílusok világában, elemző részletességgel ismernie kell a műveket, tudnia kell bánni olykor egyszerre több száz felajzott művésszel, s miközben belül két-három taktussal „előre hallja” a zenét – állandóan számításba kell vennie a technikai berendezés átadó képességét. Gondoljon csak arra az olvasó, hogy például reggelizés közben hányszor kénytelen otthoni vevőkészülékén – olykor nem minden bosszankodás nélkül – kézi irányítással kiegyenlíteni a beszéd és a zeneszó közti hangerőkülönbséget, s menten fogalmat tud alkotni arról a munkáról, amelyet egy száz hangszerből álló zenekar (hegedűk, csellók, fuvolák, kürtök, hárfák, harangok), gyakran még egy vagy több szólista, énekkar, gyermekkórus stb. hangszín- és hangerőbeli effektusainak arányos visszaadása jelent a rendező számára.  A mikrofonerdővel elemeire bontott, csatornákba terelt, majd a keverőasztalon újraötvözött zenét úgy nyújtani át, hogy mindez természetesnek hasson! Hogy összekapcsolja a két világot – a mikrofonon inneni, s a hangszórón túl.

Fejes Cecília hivatott értője ennek az ördöngös mesterségnek. Kiapadhatatlan türelemmel, tiszteletreméltó igényességgel újra meg újra ismételteti a felvételt, amíg csak a kívánt mércét el nem éri. S a szakmai precízség mellett még kiváló pszichológusnak is kell lennie. Bátorítani a mikrofonlázzal küszködő előadókat – közönség híján, taps, mosoly vagy bármiféle visszajelzés, feloldás nélkül néha igen dermesztő a szenvtelen piros lámpáknak muzsikálni - ; erőt önteni pályakezdő ifjú szerzőkbe, akiket kiver a halál vize, amikor először hallják vissza első zenekari kompozíciójukat; tapintatosan meggyőzni az énekes szólistát, hogy jobb lesz a felvételt az áriavégi kadenciával kezdeni, mert fáradtan már nem visz úgy a voce („vinni visz, csak nem hoz”  - felel rá az operai humor); vagy esetleg fül mellett elengedni a világjáró nagymenő nem éppen hangfogós fricskáját – „nem vagyok hajlandó rádiószerűen muzsikálni, legyen a rádió muzsikaszerű” - ; és így tovább.  S mindezek mellett, egy-egy hosszabb, több tételes zenemű felvételekor fejben  tartani a napokkal korábban szalagra rögzített zenei részek hangulatát, karakterét, tempóit, a hangolás magasságát; ezenkívül ügyelni a szöveg értelmezésére, magyarságára, tisztaságára, érthetőségére – egyszóval azonosulni az előadókkal, de közben mindent kívülről, a közönség fülével hallgatni.

Fejes Cecília mindezt tudja. És nemcsak tudja – éli. Átéli ezt a kicsit műfordításhoz hasonló művészetet, amelyben nem egyszerűen csak átplántálni kell valamit, hanem szinte újraalkotni, az eredeti szellemében. Teszi a maga módján: egyszerűen, érzékenységét leplező szűkszavú határozottsággal, olykor befelé kuncogó humorával. Teszi, mintha kívül állna, s közben – észrevétlen – mindenből részt vállal.

Egy világtalan zongorahangoló elbeszéléséből jegyeztem meg a következő félmondatot: „… és hallottam a hangján, hogy elsápad.” Nos, a vérbeli zenei rendező –amilyen Fejes Cecília is – a rendezőfülke félhomályában ilyesféle röntgenhallással dolgozik: már a kezdő taktusból megérzi, hogy izgatott, elfogódott, fáradt, feldobott, tanácstalan vagy megszállottan lelkes előadók „megfordítására” kell-e felkészülnie, azaz, mennyit ajánlatos hozzátennie vagy mérsékelnie ahhoz, hogy a mű és a hallgató közt a legideálisabb kapcsolat jöjjön létre.

Raffaelló kései remekén – bolognai képtár féltve őrzött büszkeségén – Cecília, a muzsikusok védőszentje e tisztéből épp „nyugdíjba vonul”: eltaszítja magától a […] zeneszerszámokat, amidőn meghallja az égből alászálló angyalok énekét. Reméljük, hogy a mi Cecíliánk – hiszen lehet-e „kiérdemesülni” a hangszeres zene szeretetéből? – sokkal inkább a Rubens festményén orgonáló, vagy az ugyancsak barokk Zampieri mester vásznán gambázó néhai elődjének példáját követve, továbbra is pártfogolja az instrumentális zenét, és – szerény, de férfiasan határozott zenei instrukcióival – segíti Rádiózenekarunkat, és sok-sok hazai meg külföldi muzsikustársunkat.

754   Búbánat • előzmény753 2014-12-16 12:55:44
Talán olvassák mások is az ideírtakat és jogos kérdésed nem pusztába kiáltott szavak csupán, és vannak talán, akik felkapják erre a fejüket és tesznek ennek érdekében valamit.
753   smaragd 2014-12-16 07:18:59
Kedves Búbánat!
Csodálattal olvastam Fejes Cecília és Ruitner Sándor több évtizedes rádiós és televíziós szakmai működéséről. Életművük rövid bemutatásával lehetővé tetted, hogy kivételes mértékű elkötelezettségüket a komoly- és könnyűzene irányába megismerhessük.
Vajon van-e valaki a zenei élet mai vezetői között, aki olvassa bejegyzéseinket és méltó kitüntetésre felterjeszti a magas kort megélt - de lélekben minden bizonnyal fiatal maradt - Ruitner Sándort és Fejes Cecíliát, a Magyar Rádió zenei rendezőit?
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kalocsai Eszter (brácsa)
Várhalmi Vera (zongora)
Németh Gábor (hegedű)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Vezényel: Rajna Martin
Kalocsai Eszter brácsa diplomakoncertje
J.S. BACH: 5. (c-moll) csellószvit, BWV 1011
BARTÓK-SERLY: Brácsaverseny, BB 128
MOZART: Esz-dúr Sinfonia Concertante, K. 364

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Blaskovics Bence cselló diplomakoncertje
J.S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009 – Prelúdium, Allemande, Sarabande, Gigue
BEETHOVEN: 2. (g-moll) cselló-zongora szonáta, op. 5/2
Közreműködik: Saki Kono (zongora)
SCHUMANN: a-moll csellóverseny, op. 129
Közreműködik: Taraszova Brigitta (zongora)

16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Wagner-Napok
WAGNER: Az istenek alkonya

17:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Botos Veronika (brácsa)
Dallos Erika, Hegedűs Katalin, Laczkovich Miklós, Vida Mónika Ruth (zongora)
Kiss-Domonkos Judit, Maróth Bálint (gordonka), Csongár Péter, Székely Péter (klarinét), Mihályi Éva (hegedű), Menyhárt Zsuzsanna (fuvola), Szilvásy Júlia, Peták Ágnes (hárfa)
Botos Veronika, az Operaház szólóbrácsása vall életéről muzsikával és adomákkal fűszerezve
BACH: g-moll gambaszonáta, No. 3, BWV 1029
MOZART: Esz-dúr „Kegelstatt” trió, K. 498
BRUCH: Trió klarinétra, brácsára és zongorára, op. 83/1, Dal
HUBAY: Maggiolata, (Májusi dal), op. 15/2
BEETHOVEN: F-dúr románc, op. 50
PROKOFJEV: Rómeó és Júlia szvit - Mercutio
DOHNÁNYI: Serenade, op. 10 – részletek a C-dúr vonóstrióból
DEBUSSY: Szonáta hárfára, fuvolára és brácsára
RÁNKI GYÖRGY: Serenata all’antiqua (viola d’amore és hárfa)
SAINT-SAËNS: Le carnaval des animaux (Az állatok farsangja) – A hattyú (hárfa-mélyhegedű)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Mevsim Engin (hegedű)
Közreműködik: Saki Kono, Riho Noma (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Vezényel: Rajna Martin
Mevsim Engin hegedű diplomakoncertje
MOZART: 5. (A-dúr) hegedűverseny, K. 219
J.S. BACH: 3. (E-dúr) hegedűpartita, BWV 1006
DEBUSSY: g-moll hegedű-zongora szonáta
HUBAY: Carmen-fantázia, op. 3/3

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál
18:00 : Edelény
Edelényi kastély

Kriston Tamás (hegedű), Nyíri Zsolt (hegedű), Siklósi Tamás (fuvola)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
vez.: Gál Tamás
"Kastély-szerenád koncert"
BACH: d-moll versenymű két hegedűre BWV 1043
MOZART: G-dúr fuvolaverseny K.313
MOZART: A-dúr szimfónia K.201
A mai nap
született:
1909 • Willi Boskowsky, karmester († 1991)