vissza a cimoldalra
2020-02-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11466)
A csapos közbeszól (95)

Jacques Offenbach (480)
Natalie Dessay (1805)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3701)
Momus-játék (5796)
Élő közvetítések (8409)
Plácido Domingo (921)
Társművészetek (1595)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4558)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2716)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7329)
Franz Schmidt (3541)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1875)
Kimernya? (3483)
Franz Schubert (311)
Pantheon (2541)
Balett-, és Táncművészet (5982)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3232   tiramisu • előzmény3230 2019-05-07 17:18:01

Drága Cili, köszönjük!  Hiányzol....

3230   Búbánat • előzmény754 2019-05-07 14:38:42

A Magyar Rádió nyugalmazott zenei rendezője, FEJES CECÍLIA, 2015. március 18-án halt meg.

751. soraszám alatt emlékeztem Reá, most pedig idemásolok az RTV Újságból egy régi, harmincöt évvel ezelőtt megjelent cikket: Fejes Cecíliát mint zenei rendezőt bemutató portrét:

A ZENE „MŰFORDÍTÓJA”

RTV Újság, 1984. február 6 – 12.

/Udvardy István/

Részlet a cikkből:

Fejes Cecília, a rádiós zenei rendező, hívén korábbi önmagához, nyugdíjba vonulása alkalmából sem hajlandó nyilatkozni. „Nem szeretek magamról beszélni” – pattintatja velem vissza golyóstollam hegyét – „elég alaposan ismernek a muzsikusok ahhoz, hogy bármi újat tudjak mondani”.

A szerénység, különösen a művészvilágban, mindig gyanús. Vagy azért, mert tapshívogatóan kacér, vagy . mint jelen esetben is – valami titkos aranyfedezetet sejtet: tehetségben, tudásban, emberségben. Fejes Cecíliának van mire szerénynek lennie. Emberemlékezet óta, megszakítás nélkül állandó megnyugtató alakja, jelensége az „akváriumnak”, a sokszorosan hangszigetelt ablakú, 6-os stúdióra tekintő rendezői fülkének. Mi, muzsikusok ugyanis a harsogó fortisszimók és a lélegzetállító pianisszimók ár-apálya közt egy kicsit mindig a csend világának kijáró tisztelettel övezzük a tompított lámpák fénykörében némán moccanó párka-árnyakat: a felvételünk magnószálát pörgető rendező-hangmérnök-technikus triászt.

Bizonyára akadnak a rádióhallgatók között, akikben felötlik a kérdés: vajon mit kell, mit lehet rendezni a zeneműveken, a közvetítéseken. Elvégre itt nem léphet be senki jobbról vagy balról, mint a színház vagy operai előadáson – hiszen a zeneszerző ma vezérkönyvben minden hang helyét és idejét, sőt megszólaltatásának módját, erejét, színét, hangulatát is pontosan előírta. Ha igaz az, hogy a „zene: rend az időben”, mire való akkor a rend rendezése?

Hevesi Sándor egyhelyütt a rendező hármas feladatáról ír: összehangolni – például a Hamlet esetében – az eredeti történet idejének Dániáját, az író világát, az Erzsébet-kori Angliát, s végül a jelenkort, amelyben a darab elhangzik.  Ugyancsak hármas – bár nem ennyire időakrobatikus – próbatétel vár a többrétegű üvegfallal izolált, partitúrába mélyedő zenei rendezőre is: meg kell teremtenie a zenemű, az előadó és a hallgató ideális találkozását. Bizony, ez sokszor igen bonyolult dolog. A jó zenei rendezőnek otthon kell lennie a zenei korok, formák, stílusok világában, elemző részletességgel ismernie kell a műveket, tudnia kell bánni olykor egyszerre több száz felajzott művésszel, s miközben belül két-három taktussal „előre hallja” a zenét – állandóan számításba kell vennie a technikai berendezés átadó képességét. Gondoljon csak arra az olvasó, hogy például reggelizés közben hányszor kénytelen otthoni vevőkészülékén – olykor nem minden bosszankodás nélkül – kézi irányítással kiegyenlíteni a beszéd és a zeneszó közti hangerőkülönbséget, s menten fogalmat tud alkotni arról a munkáról, amelyet egy száz hangszerből álló zenekar (hegedűk, csellók, fuvolák, kürtök, hárfák, harangok), gyakran még egy vagy több szólista, énekkar, gyermekkórus stb. hangszín- és hangerőbeli effektusainak arányos visszaadása jelent a rendező számára.  A mikrofonerdővel elemeire bontott, csatornákba terelt, majd a keverőasztalon újraötvözött zenét úgy nyújtani át, hogy mindez természetesnek hasson! Hogy összekapcsolja a két világot – a mikrofonon inneni, s a hangszórón túl.

Fejes Cecília hivatott értője ennek az ördöngös mesterségnek. Kiapadhatatlan türelemmel, tiszteletreméltó igényességgel újra meg újra ismételteti a felvételt, amíg csak a kívánt mércét el nem éri. S a szakmai precízség mellett még kiváló pszichológusnak is kell lennie. Bátorítani a mikrofonlázzal küszködő előadókat – közönség híján, taps, mosoly vagy bármiféle visszajelzés, feloldás nélkül néha igen dermesztő a szenvtelen piros lámpáknak muzsikálni - ; erőt önteni pályakezdő ifjú szerzőkbe, akiket kiver a halál vize, amikor először hallják vissza első zenekari kompozíciójukat; tapintatosan meggyőzni az énekes szólistát, hogy jobb lesz a felvételt az áriavégi kadenciával kezdeni, mert fáradtan már nem visz úgy a voce („vinni visz, csak nem hoz”  - felel rá az operai humor); vagy esetleg fül mellett elengedni a világjáró nagymenő nem éppen hangfogós fricskáját – „nem vagyok hajlandó rádiószerűen muzsikálni, legyen a rádió muzsikaszerű” - ; és így tovább.  S mindezek mellett, egy-egy hosszabb, több tételes zenemű felvételekor fejben  tartani a napokkal korábban szalagra rögzített zenei részek hangulatát, karakterét, tempóit, a hangolás magasságát; ezenkívül ügyelni a szöveg értelmezésére, magyarságára, tisztaságára, érthetőségére – egyszóval azonosulni az előadókkal, de közben mindent kívülről, a közönség fülével hallgatni.

Fejes Cecília mindezt tudja. És nemcsak tudja – éli. Átéli ezt a kicsit műfordításhoz hasonló művészetet, amelyben nem egyszerűen csak átplántálni kell valamit, hanem szinte újraalkotni, az eredeti szellemében. Teszi a maga módján: egyszerűen, érzékenységét leplező szűkszavú határozottsággal, olykor befelé kuncogó humorával. Teszi, mintha kívül állna, s közben – észrevétlen – mindenből részt vállal.

Egy világtalan zongorahangoló elbeszéléséből jegyeztem meg a következő félmondatot: „… és hallottam a hangján, hogy elsápad.” Nos, a vérbeli zenei rendező –amilyen Fejes Cecília is – a rendezőfülke félhomályában ilyesféle röntgenhallással dolgozik: már a kezdő taktusból megérzi, hogy izgatott, elfogódott, fáradt, feldobott, tanácstalan vagy megszállottan lelkes előadók „megfordítására” kell-e felkészülnie, azaz, mennyit ajánlatos hozzátennie vagy mérsékelnie ahhoz, hogy a mű és a hallgató közt a legideálisabb kapcsolat jöjjön létre.

Raffaelló kései remekén – bolognai képtár féltve őrzött büszkeségén – Cecília, a muzsikusok védőszentje e tisztéből épp „nyugdíjba vonul”: eltaszítja magától a […] zeneszerszámokat, amidőn meghallja az égből alászálló angyalok énekét. Reméljük, hogy a mi Cecíliánk – hiszen lehet-e „kiérdemesülni” a hangszeres zene szeretetéből? – sokkal inkább a Rubens festményén orgonáló, vagy az ugyancsak barokk Zampieri mester vásznán gambázó néhai elődjének példáját követve, továbbra is pártfogolja az instrumentális zenét, és – szerény, de férfiasan határozott zenei instrukcióival – segíti Rádiózenekarunkat, és sok-sok hazai meg külföldi muzsikustársunkat.

754   Búbánat • előzmény753 2014-12-16 12:55:44
Talán olvassák mások is az ideírtakat és jogos kérdésed nem pusztába kiáltott szavak csupán, és vannak talán, akik felkapják erre a fejüket és tesznek ennek érdekében valamit.
753   smaragd 2014-12-16 07:18:59
Kedves Búbánat!
Csodálattal olvastam Fejes Cecília és Ruitner Sándor több évtizedes rádiós és televíziós szakmai működéséről. Életművük rövid bemutatásával lehetővé tetted, hogy kivételes mértékű elkötelezettségüket a komoly- és könnyűzene irányába megismerhessük.
Vajon van-e valaki a zenei élet mai vezetői között, aki olvassa bejegyzéseinket és méltó kitüntetésre felterjeszti a magas kort megélt - de lélekben minden bizonnyal fiatal maradt - Ruitner Sándort és Fejes Cecíliát, a Magyar Rádió zenei rendezőit?
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Szabó Sára (hegedű), Hirling Bettina (zongora)
moderátor: Fülei Balázs


"Hangulat Junior" - A kitapintható zene
BEETHOVEN: c-moll szonáta hegedűre és zongorára, op. 30, No. 2

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Reconnections 2020 Zárókoncert"
RAVEL: Bevezetés és allegro
Szabady Ildikó (fuvola), Yehiel Lock (klarinét), Tamar Frenkel (hárfa), Varga Oszkár, Talia Herzlich, (hegedű), Sztojka Zoltán (brácsa), Tomasz Máté (cselló)
FAURÉ: 1. (c-moll) zongoranégyes, op. 15
Jan Lichuid (hegedű), Alexis Pelton (brácsa), Csőke Flóra (cselló), Kiss Péter (zongora)
JOLIVET: Chant de Linos
Dávid Boglárka (fuvola), Talia Herzlich (hegedű), Soós Előd (brácsa), Michal Korman (cselló), Tamar Frenkel (hárfa)
TZVI AVNI: Fúvósötös
Dávid Boglárka (fuvola), Ács Anna (oboa), Sándor Norbert (klarinét), Daniel Luria (fagott), Hezi Nir (kürt)
R. STRAUSS: Szextett a Capriccio című operából
Varga Oszkár, Jan Lichuid (hegedű), Sztojka Zoltán, Alexis Pelton (brácsa), Csőke Flóra, Tomasz Máté (cselló)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Bozay Melinda (zongora), Pólus László (gordonka)
BEETHOVEN: A-dúr szonáta, op. 69
LISZT: Szerelmi álmok, Elfelejtett románc
WEINER: Románc
SCHUMANN: Adagio és allegro, op. 70

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bine Bryndorf (orgona)
J.S. BACH: e-moll prelúdium, BWV 548
BUXTEHUDE: d-moll passacaglia, BuxWV 161
J.S. BACH: Allein Gott in der Höh' sei Ehr' - korálelőjáték, BWV 662
BRUHNS: G-dúr prelúdium
J.S. BACH: Allein Gott in der Höh' sei Ehr' - trió, BWV 664
BÖHM: Vater unser im Himmelreich
J.S. BACH: e-moll fúga, BWV 548
MENDELSSOHN: VI. (d-moll) orgonaszonáta („Vater unser im Himmelreich”), op. 65, No. 6
NIELSEN: Commotio, op. 58
19:30 : Szeged
Szegedi Nemzeti Színház

Razvaljajeva Anasztázia (hárfa), Bálint János (fuvola)
Szegedi Szimfonikus Zenekar
vez.: Pál Tamás
HAYDN: f-moll szimfónia, No. 49, „La passione”
MOZART: Versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, C-dúr, K.299
BEETHOVEN: VII. szimfónia, A-dúr, Op.92
A mai nap
született:
1727 • Armand-Louis Couperin, zeneszerző († 1789)
1873 • Enrico Caruso, énekes († 1921)
1940 • Jesús López-Cobos, karmester († 2018)