vissza a cimoldalra
2019-05-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10051)
Ilosfalvy Róbert (843)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4489)
László Margit (199)
Radnai György művészete (53)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1661)
Franz Schmidt (3330)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1316)
Élő közvetítések (7868)
Kimernya? (3031)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (977)
Zenetörténet (254)
Kedvenc magyar operaelőadók (1109)
Jacques Offenbach (474)
Pantheon (2347)
A nap képe (2134)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

297   Heiner Lajos • előzmény295 2017-03-22 11:57:06
Sandor Pal is dirigalt, pl. a Herkulesfurdoi emleket, az nem zene?
295   Pál Tamás • előzmény291 2017-03-22 06:49:02
Nem Sándor Pál, hanem Sándor János lehetett a Rossiniana karmestere, aki nem olyan régen hunyt el Kanadában.
291   IVA • előzmény289 2017-03-21 11:41:18
Mi, zenei élményekre folyton éhes kóborok, akkor és ott fogyasztjuk el zsákmányunkat, ahol rálelünk. A tolvaj szarka nyitányát nekem megadatott többször élőben élvezni az Erkel Színház zenekarának kiváló előadásában, Sándor Pál vezényletével, a Reimsi utazás és a Bruschino úr nyitányának „folyományaként”: Fodor Antal Rossiniana című táncalkotásában, 1978-ban. Ez volt Fodor Antal Viva la vita című négyrészes koreográfiai estjének fergeteges záró darabja, Forray Gábor nagyszerű díszletével és Gombár Judit pazar jelmezeivel; a balettkar és két fiatal prímabalerina, Pongor Ildikó és Szőnyi Nóra excellálásával.
289   Búbánat • előzmény287 2017-03-21 09:20:56
Az "igencsak kakukktojás Rossini-nyitány, A tolvaj szarka" számomra nagy öröm volt, hogy annyi kitűnő felvétel után most élőben is meghallgathattam ezt a Magyar Állami Operaház Zenekarának pompás tolmácsolásában - a Tokody-gála egyik legnagyobb sikerét aratta vele a közönség körében. Örültem, hogy a Művésznő az énekszámai közé "beszerkesztette" ezt a népszerű operanyitányt is, és persze kellett a remek színvonalhoz Ács János karmester értő, szuggesztív és impulzív irányítása is zenekara élén!

(Off: Pitti Katalin anno sok mindent leírt Ács Jánosról, kapcsolatukról; annak mikénti befejeződéséről is nyilatkozott többször interjúiban...)
287   IVA 2017-03-19 02:14:23
Tokody40 – Operaház, 2017. március 13.

Hosszúra nyúlt fiatalságom idején sok előadást, eseményt elmulasztottam, mert az volt az aligha tudatos képzetem, hogy azok, mint a képzőművészeti alkotások, úgyis változatlanok maradnak, az évekig műsoron tartott darabok bármikor elérhetők, alig változó szereplőkkel. Ma már tudom, mennyire nem így van ez, és ha nem akarunk örökre lemaradni valamiről, áldozatot is kell hoznunk érte.
Felmértem, hogy Tokody Ilonát, akinek pályáját a Kodály-énekversenyen elért (megosztott) győzelme (1972) óta végigkísértem, és aki egyik nagy kedvencem lett, volt, jubileumi estje után nem lesz több alkalmam hallani az Operaházban, ezért meg kell hoznom azt az áldozatot, hogy végigülök egy nyitányokból, operarészletekből, dalokból álló estet. Talán nem lenne ez ilyen „drámai”, ha különböző szerzők különböző műveinek egy műsorba szerkesztésében látnék – vagy legalább megéreznék – valamilyen koncepciót, de régi és frissebb műsorlapokon is meghökkenve tapasztalom, hogy a szerkesztők szempontjai leginkább a vegyessaláta-készítéshez hasonlíthatók, esetleg a kártyakeveréshez. Ezzel legtöbbször azt az érzetet keltik, hogy nem ismerik a művek egészét, esetleg semmit sem tudnak róluk, vagy kénytelenek alkalmazkodni a közreműködők haknijának menetrendjéhez.
Miután ezt a műsort – erre a MÁO honlapján és az esten is felhívták a közönség figyelmét – maga Tokody Ilona szerkesztette, szóba sem jöhet, hogy nem ismerné a műveket, sem az, hogy a közreműködő vendégek egyike-másika (a példához vissza kell lépnem az időben) az Orfeum és az Emke között ejtené útba az Operaházat. Figyelembe véve azt is, hogy a művésznő által előadott művek válogatásánál fontos szempont lehetett a hang aktuális állapotához való alkalmazkodás is, fel nem foghatom, hogy Tokody, aki sok szerepet énekelt itthon és szerte a világban, s hozzá mintha a szívemből is énekelt volna, ennyire ellenemre való műsort tudott szerkeszteni. Tokody, kinek a stílusosság művészetének ékköve, ennyire stílustalant. Kinek éneklésében oly vonzó volt a szólam, azon belül a szólamrészletek felépítése, beérte részleteknek a részletével is, amilyeneket internetes megosztókra feltöltött archív felvételeken találunk.
A Don Giovanni nyitánya azért is remek, mert – mint minden remekmű nyitánya – a darab világába vezet bennünket. Lehet kedves műve Tokody Ilonának is, aki (tudtommal és Pesten) az opera egyik szerepét sem énekelte, ám e nyitány éppen nem ebbe ez estébe vezetett, amely történetesen Verdi Otellójának Fűzfadal és Ave Maria címmel híres részletének második részével (egy imával) folytatódott. Énekelte viszont Tokody Ilona A lombardok Giseldáját, rövid ideig, a darabot viszont az est tenorvendége idézte fel Oronte áriájával. A Simon Boccanegrában aratott sikert a Boccanegra–Amelia-kettőssel már ő maga, illetve a kiváló bariton, Alexandru Agache. A megindító harmóniában végződő hangok után Bellini Normájának (a címszerep tudomásom szerint a jubiláns szerepálma volt) a mű szélsőséges lelkiállapotokat előrejelző nyitányán keresztül csöppentünk az Aida tragikus fináléjának kellős közepébe, lemaradva annak első részéről, amely valamikor Tokody legendás Aida-alakításának revelációja volt. A (különben gyönyörű) „resztli” előadása nem tudta feledtetni, hogy a darab nem Aida és Radames duettjében, hanem tercettben végződik: Amneris rövid, annál jelentősebb záró szavai (és persze a kórus) nélkül még a részlet tragikuma sem érvényesül.
Sosem értettem, miért szeretnek számot adni tudásukról a szopránok Adriana Lecouvreur árájával éppúgy, mint az André Chénier Madeleine-áriájával. Az előbbit énekelte az ünnepelt, majd Agache Gérard áriáját az André Chénier-ből, talán annak emlékére, hogy bánatomra Tokody Budapesten nem lépett fel a darabban. A mutatós, de itt igencsak kakukktojás Rossini-nyitány, A tolvaj szarka után egy másik kakukk csempészhette a műsorba Vasco da Gama áriáját Az afrikai nőből, amely után elérkeztünk a párizsi nő, Mimi III. felvonásbeli áriájához, Tokody Ilona egyik emblematikus szerepének emlékére. Nos, ez után következett az első műsorrész végén már az élettől elbúcsúzott afrikai nőről szóló darab világába visszavezető Aida-nyitány, amelyet követően meghallgathattunk Tosca és Cavaradossi szerelmi kettősét, ismét olyan szerepet felidézendő, amely csak rövid kirándulásnak bizonyult Tokody Ilona gazdag, Pucciniban sem szegény pályáján.
Valószínű, sőt remélem is, hogy aki nem a katarzist hozható drámai élményt, a színházat várja egy operaestben, és képes minden zenei frázisban és ütemben a művek hatása alá kerülni, annak sokkal nagyobb élményt adott a műsor. Számomra is hozott örömet persze, még ha nem felhőtlent is, de ehhez aligha járultak hozzá a technikai körülmények. Nekem még a látási és az akusztikai viszonyok sem kedveztek. Az Operaház nézőtere – az időnként a színpadi kivetítőn megjelent videoanyagok lejátszási idejétől eltekintve – fényárban úszott, nem csupán ünnepi és koncertfényárban, hanem reflektorvilágításban is a televíziós felvételhez, megkínozva a néző szemét. (Egyúttal felhívva a figyelmet arra, hogy kissé erősebb világítás a nemsokára felújított Opera nézőterének pompáját tovább emelné – előadás előtt és a szünetekben...) A zenekari árkot lefedték, a Magyar Állami Operaház Ács János által vezényelt zenekara a földszinti mellvédig kibővített színpadon foglalt helyet. Nem tudom, mi okozott (leginkább az est elején) olyan akusztikai zavart, amilyen a rossz emlékű Erkel színházi West Side Storyéra emlékeztetett. Alighanem a mikrofonok, amelyek közül az egyik mobil példányba szólva Ókovács Szilveszter nyitotta meg az estet. Ahol én ültem, a főigazgató szövegéből egyetlen szót sem lehetett érteni. Szinetár Miklós egy álló mikrofon előtt beszélt, amiből már fel lehetett fogni annyit, mint a pályaudvarok hangosbemondóinak közleményéből. A Mécs Károly üzenetét közvetítő Rátóti Zoltán szavainak már szinte egészét. Mindezt azért volt szükséges elmondanom, mert nem kizárt, hogy az énekesek, míg e pódiumon feltehetően a színpadnál előnyösebb helyről küldhették hangjukat a térbe, egyúttal akusztikai zavar áldozatai is lettek.
Muskát András bemutatkozása az Oronte-áriában olyannyira zavarba ejtő volt, hogy nem lehetett tudni, most sem tudom, hogy ezt ki nem kapcsolt mikrofon, rossz intonáció vagy indiszponáltság okozta-e. Korábban csak a YouTube-on hallottam az énekest, Tokody Ilona partnereként különböző műsorokban; szokatlan volt az énekesnő oldalán oly híres partnerek után. A további műsorszámokban többé-kevésbé oldódtak e körülmények. Az est igazi, nagy énekesi élményét Alexandru Agache nyújtotta Gérard monológjának nagyszerű előadásával. Csúnya kifejezéssel, de tárgyilagosan, leénekelte az est minden szereplőjét, méltán aratva nagy sikert, de hát a szándék nyilván nem volt csúnya, hiszen művészetének visszafogása ugyanakkor méltatlan lett volna az ünnepelt művészi nagyságához. Tokody művészi nagysága ugyanis ezen a nem kedvemre való típusú estén is vitathatatlannak bizonyult. Lehetne elemezni, mi az, amiben már nem összevethető a régivel, de a selymes, csillogó hang, a dallamformálás, a közvetlenség és a szerethetőség megmaradt. A közölni vágyás is, aminek köszönhetjük ezt az alkalmat, és remélhetjük, hogy talál valaki olyan művet, amelyben, ha nem is nagyszínpadon, de szerepben hallhatjuk még Tokody Ilonát. Addig is hálásan gondolunk a régi alakításokra, amelyek emlékét mégsem árnyékolta be a számomra kihagyhatatlan est.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
A zeneirodalom mérföldkövei – Múlt és jövő harmóniája
BARTÓK: A fából faragott királyfi – szvit, BB 74

11:00 : Budapest
Erkel Színház

SEREGI / DELIBES: Sylvia
Balettkomédia két felvonásban

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. Terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Csalog Gábor tanítványai

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Közreműködik: Nikki Iles (zongora)
Új Liszt Ferenc Kamarakórus (karigazgató: Nemes László Norbert)
Vezényel: Pete Churchill
"Az elhagyatottság és vágyódás dalai – jazz a kóruszenében"
PETE CHURCHILL: Expectation
WHEELER: Brueghel
WHEELER: The Bereaved Swan
WHEELER: The Lover Mourns
ELLINGTON: Come Sunday
MARTINO: Estate
NIKKI ILES: Westerly
BENNET-PETE CHURCHILL: Weep O Mine Eyes
BENNET-PETE CHURCHILL: I Know Not Why I Cannot Cry
PETE CHURCHILL: Shame On You, Shame On Me
PETE CHURCHILL: Who We Are
PETE CHURCHILL: Cut From The Same Cloth
PETE CHURCHILL: Tapestry Of Life
21:00; Kóda - beszélgetés az előadókkal.

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Soós Máté (hegedű)
Kökény Eszter (hegedű), Soós Előd (brácsa), Aranyos János (cselló)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Rajna Martin
Soós Máté hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
DEBUSSY: g-moll vonósnégyes, op. 10
BARTÓK: 2. hegedűverseny, BB 117
A mai nap
született:
1861 • Nellie Melba, énekes († 1931)
elhunyt:
1954 • Charles Ives, zeneszerző (sz. 1874)