vissza a cimoldalra
2019-06-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Alexandru Agache, a bariton (129)
Momus-játék (5697)
Operett, mint színpadi műfaj (3943)
Kimernya? (3117)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3279)
Pantheon (2357)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61835)
Erkel Színház (10247)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1683)
Franz Schmidt (3355)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6903)
Opernglas, avagy operai távcső... (20241)
Kedvenc magyar operaelőadók (1119)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (979)
Élő közvetítések (7933)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4507)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

77   WarteNur • előzmény76 2007-10-22 22:46:33
Nézzük meg, mit ír a kérdésről Donnington kézikönyvében (A barokk zene előadásmódja, Zeneműkiadó, 1978):

\"A titokzatosnak látszó kontratenor-hangszín a hangterjedelem nagy részében lényegében nem más, mint a fejhang. A magas fekvést az eredményezi, hogy az énekes a hangszalagoknak csak egy szakaszát használja - ami teljesen szabályszerű eljárás. Ez az, amit rendszerint falsettónak szokás nevezni, helytelenül, hiszen semmi fals vagy rendellenes nincsen benne. Egyes barokk írók felváltva használják a falsetto és a testa (fej) kifejezést, amely a pettónak (mell) az ellentéte.

A kontratenor énekes hangterjedelmének legalsó hangjait szabályszerű mellhangon szólaltatja meg, hogy ezek elég erőteljesek és színdúsak legyenek, vagy hogy egyáltalán megszólaljanak. Emellett valószínű, hogy a tenor, vagy bariton hangterjedelemmel is rendelkezik, és ebben a fekvésben is teljes értékű énekes.\"

A falzetténekléssel valóban kis regiszter fogható be, de a falzett nem azonos a kontratenorral, csak egy részét képezi annak. Ugyancsak nem nevezhető kontratenornak az az énekes, aki bariton vagy akár tenor fekvésű műveket énekel, és ahol nem bírja a magasságot, átcsap falzettbe. Ilyenkor a hallgató csodálkozva kapja fel a fejét, mert az a benyomása támad, mintha hirtelen valaki más kezdett volna énekelni.

Falzetténeklésre szinte kivétel nélkül minden férfi (ritkább esetben nő is) képes, önmagában még ez sem kontratenor-éneklés. Ehhez az szükséges, hogy a megfelelően képzett, megtámasztott, rezonanciákban dús falzettet (fejhangot) az énekes zökkenő nélkül össze tudja kötni a mellregiszterrel, törés nélkül tudjon áthaladni az úgy nevezett váltóhangon, a fejben és mellben képzett kétféle színű hang között az átmenetet ne lehessen érzékelni. Erre csak olyan énekes képes, akinek a hangja, szakmai kifejezéssel élve \"elöl szól\", azaz megfelelően bezendülnek az arc-, homlok- és orrüreg rezonanciái, amelyek segítségével ez megvalósítható. Így jön létre a kontratenor hangfaj.

(Ha csak érintve is a kérdést, szólnunk kell itt a castratókról (heréltekről), akik szintén nem azonosak a contratenorokkal. Magas énekhangjukat a nemi érés, a pubertással járó fejlődés elmaradásának \"köszönhették\", amely a rajtuk éppen ebből a célból még mutálás előtt végrehajtott műtét eredménye volt. A kasztráltak az operaéneklés sztárjai voltak. Hangjuk a (ma nőinek tartott) magas regiszterekben acélosan, férfiasan csengett, ez adta művészetük különleges karakterét.

Már az eddigiekből is kiviláglik, hogy a kontratenor éneklésmód nemhogy kisebb, hanem éppen ellenkezőleg, nagyobb hangterjedelmet biztosít. Mindez megállapítható a korabeli művek contratenor szólamaiból is. (Természetesen voltak olyan kompozíciók is, amelyeknek bizonyos szólamait falzettisták adták elő, és amelyek szerkesztésén-ambitusán ez azonnal észrevehető, mint például Palestrina, Victoria sok motettája esetében. Ezek előadásánál a szerző nyilván nem szólistákra gondolt - talán, mert ilyenek nem álltak rendelkezésére -, hanem kórusra.)

Angol idézetünkből kiderül az is, hogy kétféle kontratenor létezik: a tenor fekvésre alapozottnak könnyebb a dolga, mivel magasabbra tud feljutni természetes fekvésében. A bariton (basszus) viszont ezzel az előnnyel nem rendelkezik, és általában lefelé megtoldja a falzett-regisztert, ami nem mindig hangzik szépen. Úgy tűnik, hogy a tenorból képzett kontratenorok nagyobb hangerővel rendelkeznek, magasságaik pedig nem ritkán elérik a női szopránok magas fekvéseit. (Természetesen mindig kiművelt, jól képzett hangokról beszélünk.)

Ahhoz, hogy valódi fogalmat alkothassunk erről a hangfajról, \"élőben\" kell meghallgatnunk néhányat ma élő képviselői közül, például Jacobsot, Oberlint, Esswoodot vagy Mintert, Vandersteenét. Ezt azért hangsúlyozom, mert felvételen nem lehet felmérni az abszolút hangerőt, amely a jól éneklő kontratenornál ekvivalens bármely más hangfaj dinamikájával. Természetesen egyéni adottságok is léteznek: Schipának például közismerten kis volumenű hangja volt (de milyen szép!), pedig ő nem volt kontratenor.

Összefoglalva: \"Ezzel a speciális technikával nagyobb hangterjedelemben, a többi hangfajjal azonos dinamikával lehet énekelni, viszont a hang csodálatosan gazdag kifejezésre és rendkívüli hajlékonyságra képes, amelyet tulajdonosa különösen a reneszánsz és barokk vokális zenékben kamatoztathat …\"
76   Franca 2007-10-22 22:22:41
Visszatérve a kontratenorokra: Till Géza Opera c. könyve a kontratenort úgy határozza meg, hogy \"elsősorban az angol egyházi zenében alkalmazott legmagasabb (de nem falzett) férfihangfekvés.\" Ehhez képest akit én eddig hallottam kontratenort (legalábbis kontratenoroknak nevezték őket), az mind falzettban énekelt. Akkor most mi a kontratenor?
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1870 • A walkür bemutatója (Bayreuth)
született:
1933 • Claudio Abbado, karmester († 2014)