Bejelentkezés Regisztráció

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc.


855 Búbánat 2020-07-04 17:43:44 [Válasz erre: 853 Heiner Lajos 2020-07-04 12:57:15]

Kedves Lajos! (Engedd meg, hogy így szólítsalak a régi keletű "levelezésünk" okán.)

Örülök, hogy nem csak a zenében, hanem a magyar irodalomból is van "közös témánk". Érdekes, előbb olvastam el a folytatást: Téli berek; abból tudtam meg, hogy van előzménye a könyvnek: '"Tüskevár". Különben nem ezek és nem is az állatregények voltak Fekete Istvántól az első olvasmányélményeim.  Mint a(z) ifjúsági történelmi regényeknek lelkes olvasója (is), először "A koppányi aga testamentuma" került a kezembe (az író első regénye!) és azonnal megragadott érdekfeszítő, izgalmas történetvilága, de a színes, választékos írói kifejező stílus. Csak ezt követően kezdtem kifejezetten "ráutazni" a szerzőre. A Tüskevár után pedig jött sorba a Lutra, Kele, Hu,  Bogáncs, Csi, Vuk és elbeszélésekkel teli kötetek. A  "Kittenberger Kálmán élete" is, benne akár a vadászleírásokkal, letehetetlen olvasmányom volt.

 


854 takatsa 2020-07-04 15:12:42 [Válasz erre: 853 Heiner Lajos 2020-07-04 12:57:15]

Kedves Heiner Lajos. A Hu volt az első?? És azt milyen idős korodban olvastad? Csak azért kérdezem, mert a Hu erősen különbözik Fekete István többi állatregényétől, komoly társadalom- és korrajzot tartalmaz, és biztos, hogy nem az ifjúság számára íródott. Én 10 éves koromban olvastam végig Fekete István "állatos" könyveit, kedvencem sokáig a Kele és a Lutra volt. A Hu-t akkor 20-30 oldal olvasása után félreraktam, aztán 6-8 évvel később, már érettebb fejjel olvastam végig. Annyira szerettem Fekete István könyveit, hogy volt, amikor feldörzsöltem a lázmértőt, hogy néhány napig, nyugodt kötülmények között otthon olvasgathassam.


853 Heiner Lajos 2020-07-04 12:57:15 [Válasz erre: 852 Búbánat 2020-07-03 16:29:29]

Kedves Búbánat!

 

Nagyon megörültem, és köszönöm, hogy emlékeztettél Fekete Istvánra. Gyerekkorom egyik legkedvesebb írója volt. Ma is emlékszem, a Hu volt az első, amit elolvastam tőle. 

Egyébként is köszönet, hogy ebben az időnként forrongó hangulatú Momus-ben mértéktartóan, és sokszor nem görcsösen ragaszkodva a klasszikus zenéhez, hanem "kitekintve" írsz.

Szép, vírusmentes nyarat kívánok Neked!


852 Búbánat 2020-07-03 16:29:29 [Válasz erre: 846 Búbánat 2020-06-29 15:10:17]

Az ötven éve elhunyt Fekete Istvánra emlékezünk

/MÉRTÉKADÓ – Az Új Ember 2020. június 21-i számának kulturális melléklete/

„Akinek könyveitől könnyebb lesz a lelkünk”  Portré –a  4-5. oldalakon.

„Január végén születésének 120. évfordulóját ünnepeltük, most pedig halálának 50. évfordulója szólít emlékezésre. Az egyik legismertebb Fekete István-i történetben, a Tüskevárban való kalandozásra hívjuk az olvasókat.

[…] Fekete István sok mindent elmondott nekünk minderről. Kitárta a lelkét, ahogy egy interjúban fogalmazott; az írásain keresztül megengedte, hogy belenézzünk a lelkébe. „És az olvasó bármilyen következtetést levonhat. Amit írtam, őszintén írtam, igazat írtam” – fűzte hozzá. Pontosan ötven évvel ezelőtt tette le természetíró, láttató, lelkét feltáró tollát. Mit kaptunk tőle, mit hagyott ránk? Talán leginkább azt a biztonságot, hogy igenis lehetséges békében, csöndben élni. 1970-ben két kapcsolódó írás is megjelent a Vigiliában: az első köszöntés volt, sok, alkotásban gazdag esztendőt kívánt az írónak a 70. születésnap alkalmából. Néhány hónappal később, június 23-án azonban elkövetkezett a búcsúzás. Mindkét szerző ugyan - azt emelte ki, az egyik csendnek, békének, harmóniának nevezte, a másik megnyugvásnak. „Fekete István írásainak sajátos varázsát éppen ez a harmóniára törekvés, a természet és az emberi világ rokonvonásainak újrafelfedezése jelenti. (…) Írásművészetének fő erényei: az érzelmek őszintesége, az írói szándék világossága, a szavak és a mondatok egyszerűsége, amelyek méltó keretként szolgálják a hazaszeretetet, a tájat és a gondolatot, a lélek tisztulását érlelő csend dicséretét. (…) Az emberhez illő béke, a lélek és a szellem nyugalmának áhítása vezérli őt az állat- és növényvilág emberközelbe hozásának szívós és türelmes kísérleteiben, a természet törvényeinek költői feltárásában és a minden élőkre, minden közösségre érvényes harmónia aranymetszés-szabályainak megmutatásában.” „Olvasom, és minden feloldódik bennem, könnyebb leszek tőle, megnyugszom. Átveszem nyugalmát, megnyugvását a természetben. Mert ezt sugározza minden könyve.” Fél évszázad elteltével sem mondhatunk mást, többet. Ha harmóniát, ha megnyugvást keres a zaklatott lélek, forduljon bátran Fekete Istvánhoz.”

/Borsodi Henrietta/


851 Edmond Dantes 2020-06-30 17:50:03 [Válasz erre: 850 Búbánat 2020-06-30 14:18:26]

Pofám leszakad Könnybe lábad a röhögéstől a szemem. Koltay Gábor, a hős antikommunista, a Kádár-rendszer nagy ellenállója, lebontója belülről. Adalékok: többek közt itt, itt és itt.


850 Búbánat 2020-06-30 14:18:26 [Válasz erre: 848 Búbánat 2020-06-30 14:10:31]

2020. ÁPRILIS 5. VASÁRNAP 14:16 2020. 05. 28. 14:59

Icipici vörös zászló sem

KOLTAY GÁBOR KOCKÁZATOS FILMEKRŐL, NAGY FERÓ ÚTLEVELÉRŐL ÉS EGY ERDÉLYI BOTRÁNYRÓL

Ozsda Erika

Az első magyar koncertfilm és az első magyar rockopera rendezője. Játék- és dokumentumfilmjei, valamint nagyszabású szabadtéri rendezései magas nézettséget érnek el, ennek ellenére bármit tesz le az asztalra, össztűz zúdul rá. A Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett Koltay ­Gáborral beszélgettünk, aki nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját.

https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/icipici-voros-zaszlo-sem-7962377/


849 Edmond Dantes 2020-06-30 14:14:56 [Válasz erre: 848 Búbánat 2020-06-30 14:10:31]

Ez a Szörényi Levente ugyanaz a Szörényi Levente, akivel az ez alatti interjú készült? Kicsit más hangszerelés, Koltay Gábort pedig kifelejtették ..;-)


848 Búbánat 2020-06-30 14:10:31 [Válasz erre: 847 Edmond Dantes 2020-06-30 13:57:01]

Ehhez a témához: interjú a 75 éves Szörényi Leventével 

https://magyarnemzet.hu/kultura/hajlamosak-vagyunk-a-testverharcra-8042462/

2020. ÁPRILIS 25. SZOMBAT 08:14 2020. 04. 25. 11:39

„Hajlamosak vagyunk a testvérharcra”

A HETVENÖT ÉVES SZÖRÉNYI LEVENTE SZERINT ŐSI KULTURÁLIS HAGYATÉKUNKRA MINDIG ALAPOZHATUNK


847 Edmond Dantes 2020-06-30 13:57:01

"Nem ilyen lovat akartunk" - az interjú a 75 éves Szörényi Leventével az István, a király bemutatója körüli korabeli (1983) bonyodalmakról, politikai áthallásokról-mesterkedésekről, Koltay Gábor és mások akkori tevékenységéről a darab körül itt olvasható ... itt pedig Koltay Gábor válaszreakciója "A szó veszélyes fegyver" címmel.


846 Búbánat 2020-06-29 15:10:17 [Válasz erre: 843 Búbánat 2020-06-23 22:45:16]

PÁRATLAN GYŰJTEMÉNY LÁTHATÓ A DOMBÓVÁRI FEKETE ISTVÁN MÚZEUMBAN

2020. JÚNIUS 27. SZOMBAT 08:14 2020. 06. 27. 16:49

A szeretet határtalan határa

B. Orbán Emese

Van úgy, hogy kidolgozott, nagy tervekkel indulok útnak, és a fele sem valósul meg, és van olyan, hogy hirtelen felindulásból kerekedek fel, és a végén szebben összeáll a történet, mint amikor felkészülök. Bár azt nem állítom, hogy semmit sem tudtam a dombóvári Fekete István Múzeumról és alapítójáról, Bodó Imre agrármérnökről, de a gyűjtemény, ami a Hóvirág utcában fogadott, felülmúlta minden elképzelésemet.

Úgy éreztem, méltóbb módon nem is tudnék tisztelegni Fekete István emléke előtt az idei kettős évforduló kapcsán, mint hogy megosztom olvasóinkkal az élményeimet.

– Tízmillió könyvét adták el Magyarországon 2013-ig, most 11 milliónál tartunk, külföldön másfél millióra tehető az eladott könyveinek a száma. A huszadik században nincs még egy magyar írónk, akinek ennyi könyve jelent volna meg. Jókaihoz szokták hasonlítani, hogy Jókai után ő a legnépszerűbb író. De Jókai a 19. században élt és alkotott, nem volt televízió, nem volt internet, sokkal többet olvastak az emberek, és ő még Nagy-Magyarország területén élt és alkotott, tehát sokkal több könyvet adtak ki, mint most – tájékoztat lelkesen Bodó Imre.


845 Búbánat 2020-06-27 13:36:00

Budai Lívia operaénekesnő minapi „kerek” születésnapja alkalmából belinkelem ide  László Zsuzsa tanár, szerkesztő-riporter, újságíró megemlékező cikkét, ami majd a szerzőtől a Parlandó.hu oldalán is olvasható lesz – a szövegben elhelyezett linkekkel feltölltve, hangzó anyagokkal gazdagítva és fotókkal illusztrálva az elmondottakat.

AZUCENA VILÁGHÓDÍTÓ ÚTJA

Négy évtizedet töltött a világ operaszínpadjain. Sikert sikerre halmozott. Már a pályája is így kezdődött, hiszen kamaszlányként Kincses Vera után megnyerte a Ki mit tud? operaénekes kategóriáját, ezután fölvették a Zeneművészeti Főiskolára, 21 éves volt, amikor első lett az Erkel énekversenyen. Egyenes út vezetett a Magyar Állami Operaházba.

Különlegesen szép, nemes, nagy volumenű, bársonyos, magasságot és mélységet egyformán hibátlanul megszólaltató mezzo-szopránja mellé megáldotta a természet kiváló színészi képességgel, muzikalitással. Négy évet töltött az Operaházban, majd fogta a bőröndjét és elindult minden kapcsolatrendszer nélkül a világba. Németországban előbb a gelsenkircheni operaházban énekelt, innen hívták Münchenbe ahol három évi tagság alatt bizonyított kiváló előadásai után a világjáró művészek életformáját, a szabadúszást választotta.

A londoni Covent Gardenben kezdődött a világsikerek sora. Carlo Bergonzi volt a partnere Verdi Trubadúrjában. Azucena alakítása után megnyíltak előtte a világ legnagyobb operaházainak kapui. Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Finnország, majd az USA, Kanada, Japán és még ki tudja hány ország és város közönsége ünnepelte a nagy mezzo-szerepekben.

Azucena elkíséri a mai napig, de sorozatban énekelte többek között Carment, Ebolit, Ulrikát, Delilát, Laurát, Preziosillát, Fenenát, Giuliettát, Maddalénát és persze Amnerist. A szép egyiptomi királylányt más helyszínek mellett a veronai Arénában és Münchenben is, ahol Placido Domingo volt a partnere, aki azt mondta neki az előadás után, hogy:” ... ha ne adj Isten egyszer elvesztenéd ezt a gyönyörű hangod, színésznőként is megélhetnél az egész világon.”

Verdi cigányasszonya, Azucena nagyon a szívéhez nőtt. Számtalan rendezésben, sokféle maszkban, parókában és ruhában formálta meg ezt a nőalakot. Repertoárja gyorsan bővült.

Ahogyan teltek az évek, hangja egyre érett, s ma már a Wagner és a Richard Strauss művek hősnőiként is számon tartják a legnagyobb operaházakban. Huszonöt éves operaénekesi jubileumán a Duna tv-ben készült portréfilmjében ezt mondta: „Én itt születtem, itt tanultam és ha ritkán is tudok itthon énekelni, azért ez a hazám! Nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és ezt a világ minden táján hangoztattam és tudják rólam a mai napig is.”

Remekül beszél németül, angolul, franciául, olaszul. Oroszul a szerepek szövegét ugyan megérti, el is énekli kifogástalan kiejtéssel, ám az itthon tanultak nem voltak elegendők, hogy jól kommunikáljon ezen a nyelven is. A másik négy nyelv és persze a magyar, elég arra, hogy mindenütt a világon helyt tudjon állni.

Pályája kezdetén rendszeresen énekelt dalokat, oratóriumokat. A Magyar Televíziónak van egy felvétele, amin a Magyar Állami Hangversenyzenekar kíséretével, Lukács Ervin vezényletével Kodály: Rossz feleség c. dalát énekli a Zeneakadémián. Igazi élményt adó produkció.

A daléneklés és az oratóriumok alig-alig fértek bele a világjáró operadíva életformájába. Ám ha felkérést kap, boldogan teljesíti, hiszen nagyon szereti mind a két műfajt.

Negyven esztendőt töltött a világ operaszínpadjain, s szinte mindent elért, amit csak lehetett.

/László Zsuzsa/


844 Búbánat 2020-06-23 22:48:42 [Válasz erre: 843 Búbánat 2020-06-23 22:45:16]

Ötven éve hunyt el Fekete István

2020. JÚNIUS 23. KEDD 08:12 2020. 06. 23. 10:16 MNO.hu

MAGYARSÁGKUTATÓ INTÉZET

Ötven éve, 1970. június 23-án halt meg Jókai Mór után minden idők legolvasottabb magyar írója, Fekete István, kit az elnyomó kommunista rendszer elfogult irodalomtörténet-írása egy időben még néhány sornyi értékelésre sem méltatott, mintha nem is létezne az élő magyar irodalomban. Regényeinek, novellásköteteinek, tudományos munkáinak száma meghaladja a negyedszázat.

Műveit napjainkig több mint tízmillió példányban adták ki magyar nyelven,

s külföldön tizenegy – köztük német, lengyel, horvát, francia, finn, angol és eszperantó – nyelven, tizenkét országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. A 2005-ben itthon lezajlott nagy könyvszavazás szerint a száz legjobb könyvbe négy klasszikus művét (11.: Tüskevár, 19.: Vuk, 45.: Bogáncs, 51.: Téli berek) is beválasztották a szavazók.


843 Búbánat 2020-06-23 22:45:16 [Válasz erre: 836 Búbánat 2020-01-25 17:15:45]

Fekete István, író 120 éve született és ma 50 éve hunyt el.

AZ EMBER, AKI A SZEMÉT ADTA AZ ELVEIÉRT: MIÉRT VAKÍTOTTÁK MEG FEKETE ISTVÁNT?

/Dívány.hu/

Ki volt Fekete István? Az egyik legismertebb ifjúsági írónk, a Tüskevár és a Téli berek, no meg az állatregények természetbolond szerzője. De valóban csak ennyi? Közel sem. Forgatókönyvektől kezdve oktatófilmeken át felnőtteknek szóló regényekig igen sok mindent letett az asztalra. Az már más kérdés, hogy a rendszer ellenségeként megpróbálták egész írói munkásságát, sőt őt magát is tönkretenni.


842 Búbánat 2020-06-14 14:15:11 [Válasz erre: 840 Búbánat 2020-06-06 21:50:19]

A Nagyúr arcai, avagy 70 éve halt meg gróf Bánffy Miklós

ÓKOVÁCS SZILVESZTER2020.06.13. 09:07 Origo.hu

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 141. LEVÉL


841 Búbánat 2020-06-08 17:28:57

2020.06.08  19:00 - 19:30  Bartók Rádió

Évfordulók

100 éve született Domahidy László operaénekes
Vendég: ifj. Domahidy László operaénekes
Szerk.-mv.: Becze Szilvia 

 héten, szerdán lenne százéves Domahidy László (1954-ig születési nevén: Szabó László), operaénekes (basszus).  (Debrecen, 1920. július 10. – Budapest, 1996. szeptember 1.) 

1947 és 1980 között a Magyar Állami Operaház magánénekese volt.

Ránki György – Hárs László: Doktor bácsi _Domahidy László

A győztes ismeretlen című gyermekdaljáték részlete rádiófelvételről. Közreműködik: Domahidy László, valamint a Magyar Rádió Gyermekkara (karigazgató: Botka Valéria)  és Kamarazenekara, vezényel: Csányi László

A rádióbemutató időpontja: 1960. december 26., Kossuth Rádió, 15.35 – 17.00


840 Búbánat 2020-06-06 21:50:19 [Válasz erre: 839 Búbánat 2020-06-06 12:04:16]

Kapcs. 839. sorszám

Dokumentumfilm Bánffy Miklósról

70 évvel ezelőtt, 1950. június 6-án hunyt el gróf Bánffy Miklós író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, 1921–22-ben a Bethlen-kormány külügyminisztere. Rá emlékezve az évfordulón, június 6-án az M5 csatornán, 20:55-kor mutatták be A SZELLEM ARISZTOKRATÁJA – 70 éve hunyt el Bánffy Miklós címmel – az MMA és az MMA Kiadó megbízásából a Geofilm megvalósításában – elkészült 37 perces dokumentumfilmet. 

A film forgatókönyvírója, rendezője Kucsera Tamás Gergely, MMA-főtitkár.

A filmben megszólal Szász László irodalomtörténész, Kovács Dávid  történész, Gróf Péter muzeológus, Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, az MMA rendes tagja.


839 Búbánat 2020-06-06 12:04:16

Ma este az M5 csatornán láthatjuk

2020.06.06 20:55 -  21:35

A SZELLEM ARISZTOKRATÁJA - 70 éve hunyt el Bánffy Miklós

/2020/

Gróf losonci Bánffy Miklós, teljes nevén: Bánffy Miklós Pál Domokos (Kolozsvár, 1873. december 30. – Budapest, 1950. június 6.)

"Nemcsak a magyar, az európai művelődéstörténetben is kevés olyan sokoldalú, rendkívül széles műveltségű alkotó személyiséget találunk, mint az 1873 december 30-án, Kolozsvárott született gróf losonci Bánffy Miklós. Már életében is sok igazságtalan vélemény hangzott el róla, ám halála után vagy a teljes elhallgatás volt életművének sorsa, vagy ideológiáknak megfelelően hamisították értelmezését. Ahhoz, hogy megközelítőleg a jelentőségének megfelelően érthessük meg munkásságát, egyszerre, párhuzamosan kellene megismerkednünk rendkívüli személyiségével és mindazzal a sokféle tevékenységgel, amelyet magára vállalt. Író, színházi rendező, képzőművész, művészeti vezető és kulturális közéletszervező, politikus, de mindezek mellett társadalomtudományi igényességgel dolgozó szakíró és gazdálkodó is volt, és egyházában is szerepet vállalt világi vezetőként. Életműve órákon át témát adhatna a dokumentumfilmeknek. Most, halálának 70. évfordulóján, valamivel több, mint harminc percben tisztelgünk emléke előtt."


838 Búbánat 2020-04-22 13:33:38

Szeleczky Zita - Akit egy Petőfi vers miatt meghurcoltak

2020. ÁPRILIS 20. HÉTFŐ 13:42 MNO.HU

MAGYARSÁGKUTATÓ INTÉZET

Ma 105 éve, 1915. április 20-án született Budapesten Szeleczky Zita, az egyik legtehetségesebb magyar színművésznő, az 1940-es évek első felének kedvelt filmsztárja, akit a kommunista diktatúra kultúrpolitikája céltáblának tekintett.

 


837 Búbánat 2020-02-09 11:37:09

Az Operaház Facebook oldaláról:

Petrovics Emil a kétszeres Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Állami Operaház egykori főigazgatója​, majd főzeneigazgatója ma lenne 90 éves.

A Zeneakadémián Farkas Ferenc tanítványa​ként végzett. Hangszeres darabokat, vokális műveket, számos színdarab és film zenéjét komponálta. ​Az áttörést az 1961-ben bemutatott C'est la guerre című, később Európa több városában is elhangzó operája hozta meg számára. A sort 1962-ben a Lysistrat​é, 196​8-b​an a Bűn és bűnhődés,​ 1978-ban a Salome követte.​Több könyv szerzője, és a magyar művészeti közélet egyik kiemelkedő alakja volt. 2017-ben a Magyar Állami Operaház posztumusz Örökös Tagjává választották.




834 Búbánat 2019-12-30 12:54:44

A Bartók Rádió mai műsora - 19.00 – 19.30:

Franz von Suppé 200

Szerkesztő-műsorvezető: Becze Szilvia

(ism. szombat, 9:30)

Franz von Suppé  (Spalato – ma Split -, Dalmácia, Horvátország, 1819. április 18. – Bécs, 1895. május 21. osztrák zeneszerző, karmester)


833 zenebaratmonika 2019-11-02 13:54:25

127 éve, 1892. november 2-án látta meg a napvilágot Apatinban (vagy Zomborban nem tudni) (Vajdaság, ma Szerbia) Ábrahám Pál a magyar operettirodalom nemzetközileg is elismert, kiemelkedő alakja. Három operettje, az 1930-as Viktória, az 1931-es Hawaii rózsája és az 1932-es Bál a Savoyban c. darabja a nemzetközi operettirodalom részévé vált, ma is játszák azokat főként a német nyelvű színházak (Németország, Ausztria,Svájc) és a magyar színházak. Emellett a Bál a Savoyban többek között Észtországban, Bulgáriában, Lettországban, Lengyelországban is műsorra került. Emellett a 3:1 a szerelem javára c. 1936-os sportoperettje is időnként műsorra kerül (pl. Székesfehérvári Vörösmarthy Színház, Komische Oper Berlin).


832 Búbánat 2019-09-29 12:26:34

Az Opera Facebook oldaláról

Balga Gabriella esküvője az Opera Caféban

Esküvőn járt az Opera Café – Balga Gabriella és Kutrik Bence 2019. szeptember 13-án kötötték össze életüket Dunabogdányban, melynek néhány részletébe most Önök is betekintést nyerhetnek. Gratulálunk az ifjú párnak!


831 Ardelao 2019-09-15 19:35:37

 

161 éve született HUBAY JENŐ emlékére:

HUBAY JENŐ

Önmagáról.
 

«Nehéz feladat, amellyel szerkesztő úr engem megtisztelt: írjak valamit magamról. Szerző darabjáról — az még csak megy, de művész életéről — ez már sokkal nehezebb. Egyet azonban szívesen ismételek mindenkor, ugyanis, hogy egész életemnek irányelve a magyar zeneművészet fölvirágozása volt. Már gyermekkoromban elmerengtem a magyar dalok hallatára, kora ifjúságomban pedig már elővarázsoltam képzeletemben a gyönyörű népdalainkban gyökerező magyar szimfóniákat, magyar operákat.  ...

Igen fiatalon kerültem külföldre. Már a hetvenes években 14 éves koromban, Berlinben az ottani zeneakadémián Joachim tanítványa voltam, akkor, a mikor az újonnan megalakult nagy német birodalomban a nemzeti nagyság öntudatra ébredt, minden német kebel duzzadt az önérzettől. Négy esztendőt töltöttem ott s bár sokszor gúnyoltak chauvin magyar gondolkozásomért, én hajszálnyit sem engedtem meggyőződésemből.

19 éves koromban Párisba utaztam. Más világ. A francia kultúra roppant vonzó, átfinomult, érdekes, artisztikus. Hány nevezetes emberünk nem tudott ellenállni e kultúra vonzásának s ottmaradt élete fogytáig! Engem is Páris tett ismertté, hozzá fűződnek első sikereim kedves emlékei. Sok nagy emberrel ismerkedtem ott meg, kik megtiszteltek barátságukkal. De ott is csak az a gondolat tett boldoggá, hogy sikereim a magyar művészet nagy érdekeit is szolgálják. E sikereknek köszönhetem, hogy alig 23 éves koromban Brüsszelbe hívtak a királyi Conservatoireba Vieuxtemps tanszékének betöltésére. Itt azonban kemény próbát kellett hazafias érzelmeimnek meg vívniok, mert a közoktatásügyi miniszter kikötötte, hogy belga állampolgárrá legyek. Ezt kereken visszautasítottam és győztem, — mint magyar művész működtem majdnem öt évig Brüsszelben. 1886-ban hívtak haza. Habozás nélkül hagytam ott a brüsszeli zenevilágot, a nyugati államok fejlett nagy zeneéletét és jöttem haza — haza, a legprimitívebb zenei viszonyok közé. 31 évi szakadatlan, soha el nem lankadó munka után, ma igazán azt mondhatom, nem hiába éltem, mert megéltem azt, a mit akkor fiatal szívvel és lélekkel alig mertem remélni. Megéltem, hogy a mi zeneakadémiánk a kezdetlegesség nehézkes viszonyaiból a világ egyik legjobban szervezett zeneintézetévé fejlődött, a mely csak úgy ontja a kész és tehetséges művészeket, a kik közül ma már világhírnévre is szert tettek sokan!

Engem Budapestről is számtalanszor hívtak külföldre, Németországba, Angliába, Amerikába s megkínáltak nagy s dúsan jövedelmező állásokkal. Nem mentem. Mindig a magyar zeneművészet nagy érdekei tartottak itthon; zeneművészetünk fellendülése szerzett örömet és megelégedést nekem s adott erőt az újabb munkához és alkotáshoz. Nekem tehát egyetlen iránytűm, egyetlen mágnesem egész életemen át a magyar zene volt. Ez irányította lépéseimet, termékenyítette képzeletemet, acélozta akaraterőmet! És nem csalatkoztam benne.  ...»

Dr. Hubay Jenő

VASÁRNAPI ÚJSÁG, 1917. (6. szám)


830 -zéta- 2019-09-12 12:51:10 [Válasz erre: 829 Búbánat 2019-09-12 09:38:54]

Köszönöm szépen...:-)


829 Búbánat 2019-09-12 09:38:54

Szeretettel gratulálok Zétának, mai születésnapján, és  a jó egészség mellett kívánok  neki további lelkes, tevékeny, felelős munkát posztján, a Café Momus élén!  


828 IVA 2019-09-12 05:25:40 [Válasz erre: 826 joska141 2019-09-11 08:48:35]

OFF: A kor hiányára nekem sem lehet panaszom. Egy-két tévedés nem azonos a demenciával.


827 IVA 2019-09-12 05:22:58 [Válasz erre: 825 Edmond Dantes 2019-09-11 08:36:44]

Köszönet a linkekért.


826 joska141 2019-09-11 08:48:35 [Válasz erre: 824 IVA 2019-09-11 07:48:38]

Tisztelt IVA! Tökéletesen igaza van, én tévesztettem el, valóban Grace Bumbry volt, jazz-t énekelve. Köszönöm a helyesbítést. Hiába, a kor, a demencia...


825 Edmond Dantes 2019-09-11 08:36:44

Kicsit szétnéztem, tényleg elég vegyes a kép Margaret Tynes születési évszámát illetően. Mivel a kánon szerint 1929-ben született, inkább néhány 1919-es születést rögzítő linket osztok meg: 

https://hu.pinterest.com/pin/32299322301131410/ (beírás éve hiányzik)

https://rateyourmusic.com/artist/margaret_e__tynes

https://library.greensboro-nc.gov/home/showdocument?id=33341

Várnai Péter Operalexikona 1930-as születést regisztrál, ám nem túl életszerű, hogy a new yorki City Center Operában való debütálásakor (1949) 19-20 éves lett volna, bár nem kizárt. Másfelől a MET-ben 1974-ben énekelt először és utoljára éspedig három Jenufát (azaz nem a Kostelnickát!). Én már a hetvenes években láttam őt, egy szolid Aidát énekelt az Erkelben.


824 IVA 2019-09-11 07:48:38 [Válasz erre: 823 joska141 2019-09-11 06:29:48]

Tisztelt Joska141! Nekem is van egy adatom Margaret Tynes 1929-es születéséről, de mivel az adattárak inkább fiatalítani szokták a művésznőket, semmint öregíteni, arra gondoltam, hogy a régebbi évszám lehet a valós. Én olyan fiatalon ültem a nézőtéren az Erkelben annak idején, hogy nem érzékeltem, harmincas vagy negyvenes felnőttet látok-e Aida szerepében (a még idősebb Simándy József és Delly Rózsi partnereként).
A mellékelt link sajnos nekem nem nyílik meg.
Marton Éva születésnapi gáláján és nem Margaret Tynes, hanem a nehezen járó Grace Bumbry fellépésére emlékszem:
https://www.youtube.com/watch?v=81UrxUjOZt8


823 joska141 2019-09-11 06:29:48 [Válasz erre: 822 IVA 2019-09-11 05:09:04]

Tényleg, több fórumon szerepel az Ön által közölt adat. De még "csak" 90 éves:P.:

https://trendingcelebstoday.com/margaret-tynes-net-worth/

"Margaret Tynes was born on September 11, 1929 in Virginia, USA." Ha vissza tetszik emlékezni, itt volt nálunk 2013-ban Marton Éva 70.születésnapi gáláján az Operában. Kicsit nehezen járt, de a hangja...Nem egy 94 éves ember hangja volt. Szívből kívánom, hogy megérhesse a 100.évet is.


822 IVA 2019-09-11 05:09:04

https://www.blackpast.org/african-american-history/tynes-margaret-1919/
Ha ennek az oldalnak az adata megbízható, Margaret Tynes, a magyar operalátogatók egykori kedvence – Aida alakítója a Szegedi Szabadtéri Játékokon és az Erkel Színházban, Salome megszemélyesítője az Operaházban, néger spirituálék lemezről, illetve a televízióból ismert előadója – ma 100 éves. Remélem, nem tévedtem a „lenne” szó mellőzésével!


821 Búbánat 2019-09-08 15:20:40

Isten éltesse Kincses Veronikát születésnapján!

Kincses Veronika és a fóti gyerekek (1998)

 

A Dankó Rádió ma délelőtti műsorában - "Túl az Óperencián" - a  szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, külön köszöntötte Kincses Veronika operaénekesnőt születésnapján, és bejátszott részleteket

Kálmán Imre - magyar szöveg Szenes Andor - Szenes Iván A montmartre-i ibolya című operettjének rádiófelvételéről:  Kincses Veronika mellett énekel Kalmár Magda, Begányi Ferenc,  Molnár András, Palcsó Sándor, Póka Balázs és Rozsos István, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Breitner Tamás. - (1983. január 1., Kossuth rádió 20.30 – 22.00)  

Ezt az adást ismét meghallgathatjuk a rádióban ma 18 és 19 óra között.


820 Búbánat 2019-08-18 12:58:50 [Válasz erre: 819 Búbánat 2019-08-16 15:52:12]

Múltidéző a jelenben…

Barlay Zsuzsa  augusztus 16-án ünnepelte 86. születésnapját.

Legyen most ide kiírva a Művésznőnek egy harminchárom évvel ezelőtt megjelent interjúja (RTV Újság, 1986. szeptember 15 – 21. szám)

„Újra a Rádióban – Barlay Zsuzsa”

Lakner bácsi gyerekszínházába a legkisebb volt. A fodros-loknis tündérkezdemény hokedliről ágált a mikrofonba, de tudta a szerepét. A mama olvasta fel neki, hisz az iskola – a betűk rejtelmeivel – akkor még távoli birodalom volt. A színház. a stúdióké már szokott. otthonos közeg. Mert, hogy el ne feledjem: a Rádió gyermekszínházában is esztendőkig játszott. A mesevilágot aztán elfújja a háború, a nagylány valami egészen másra ébred: 18 évesen családfenntartó. Érett művészként, visszatekintve mégis úgy véli: sorsa nagy adománya. hogy kenyérkeresetnek akkor épp a kóristaság kínálkozott…

Első munkakönyvét a Rádiótól kapja. A bejegyzés dátuma: 1951. Hat év vasfegyelmű munka az énekkarban, s a fiatal énekes úgy érezhette, a jég hátán is megél.  – Ez volt az én főiskolám – emlékezik vissza -, amely egy életre megoldotta minden szakmai gondomat. És hogy lendülete se fulladt ki, mutatja a sikeres szaltó mortále: szólóénekesi pályakezdése. Rövidke átmenet a Filharmóniánál – fél pénzért, de sok tanulsággal, majd következik az Operaház.  Barlay Zsuzsa életrajza ettől kezdve címszavakban írható. Színpadi szerepek, oratóriumok, koncertek, próbák, turnék, díjak, sikerek – huszonöt esztendő,

- E dolgos negyedszázadban a közönség sokféle maszkban, mezben láthatta, a szobalányköténytől az apácafőkötőig. Melyik  „bőrbe” bújt a legszívesebben?

- A legtestreszabottabba.  Alkatom, hangom és apró termetem vonzott bizonyos szerepkörökhöz. Királynőt, démont, végzet asszonyát sosem játszottam – lifegett volna rajtam, mint egy túlméretezett báli köntös -, illett viszont rám minden életszerű, humoros vagy akár groteszk szerep. Jelen pillanatban banya vagyok a János vitézben.

- És, ha szabad kérdeznem, civilben?

- Egy lassan visszavonuló ember. Készülök a nyugalmasabb éveimre. Fennkölt tervek nélkül, nagyon is egyszerű és prózai örömökre vágyom. Végre ráncba szedhetem a kis kertemet, megtanulok szabni-varrni, a „jó anyja” lehetek Stefánia nevű, mindeddig hátrányos helyzetű cirmosomnak.

- Legújabb nyilvános hangversenye a rádióban mintha nem épp e búcsúhangulatot sugallná...

- Való igaz, hogy rengeteg feladattal lát el a tévé, a rádió. És ennek nem lehet ellenállni. Nem is akartam soha. Szeretek ott dolgozni, mint ahogy hálás néző és hallgató is vagyok. A komoly zenei műsorok kivételével (ezekből sajnos minden hiba kikandikál nekem) önfeledt műélvezőnek mondhatom magam,

- Találkánk színhelyére egy Beauvoir-kötetet is hozott, ebből sejthető: irodalomkedvelő is.

- Irodalom-, színház. és filmkedvelő. Bár bevallom, némely modern mű meghaladja tűrőképességemet. Nem a kísérletezés bosszant, hanem a pesszimizmusuk bénít. Annyi a világban a baj, a szörnyűség – elviselhető-e mindez, sűrítve, töményen, külső-belső nyomorúsággal átitatva, bezúdítva az életünkbe? Magam részéről úgy vélem, mivel a világot nem lehet kikapcsolni, marad a tévé gombja…

- Az illúziókat kéri számon a művészettől?

- Nem! Csak a szépre, a harmóniára való fogékonyságot. Épp azért örülök, hogy a saját szakmámba is kezd visszatérni a szín, a varázslat, s tűnőfélben az a rendezői koncepciózusság, amely „bízzuk a néző fantáziájára” felkiáltással minden külső és belső fényétől megkopasztotta a színházat, az operát. Nem szerették ezt se a nézők, se mi magunk. Manapság olyan sok a tökéletesen kidolgozott, kifogástalan minőségű hangfelvétel, hogy az élő előadás csak a hangulatával, atmoszférájával veheti fel azokkal a versenyt. Tisztában vannak ezzel a fiatal énekesek is, és szeretnének élményt adni a közönségnek. Jó lenne, ha az anyagi, erkölcsi feltételek nem tántorítanák el őket véglegesen ettől a szándékuktól.

/Sándor Mária/

 

2016. január 24.

Barlay Zsuzsa operaénekes, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja volt  Madarász Zsolt vendége a Bartók Rádió Lemezelő című műsorában.

 

Elsősorban komikus hősnők kosztümjében vagy karakterszerepekben csillogtatta kiváló képességeit, pompás humorát, de a nagy drámai szerepekben is emlékezetes alakításokat nyújtott. A Magyar Televízióban számos nagysikerű produkció készült a közreműködésével.

A hangversenyéletben betöltött szerepe egyenrangú volt operaházi működésével. Fölényes muzikalitásának és kiművelt zenei kultúrájának köszönhetően pillanatok alatt pótolta a Tiszay Magda távozásával 1962-ben keletkezett űrt.

Vendégszerepelt Európa csaknem valamennyi országában. Partnere volt olyan világsztároknak, mint Dietrich Fischer-Dieskau, Luigi Alva, Nicolai Gedda, Jevgenyij Nyesztyerenko és Renata Scotto. A szerepléstől 1992-ben vonult vissza.

Barlay Zsuzsa részleteket énekel operákból – áriafelvételei a rádióban:

Rossini: Olasz nő Algírban

a) Izabella áriája, I. felv.. (km. az MRT énekkara)

b) Izabella áriája, II. felv. (km. Réti József, Várhelyi Endre)

Rossini: Hamupipőke

a) Angelina ariosója, I. felv.

b) Angelina áriája. II. felv.

Donizetti: A kegyencnő – Leonóra áriája, III. felv.

Donizetti: A csengő – Donna Rosa jelenete

Verdi: Don Carlos – Eboli áriája, III. felv.

Csajkovszkij: Anyegin – Olga áriája, I. felv.

Csajkovszkij: Az orleans-i szűz – Jeanne s’Arc áriája, I. felv.

Bizet: Carmen – Kártyaária

Thomas: Mignon – Mignon románca, I. felv.

Erkel Ferenc: Névtelen hősök - Özvegy Sáskáné és Csipkés Tamás, módos gazda kettőse (Km. Gregor József, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkarának női kara, vezényel: Kórodi András)


819 Búbánat 2019-08-16 15:52:12

Barlay Zsuzsa 86 éves!

„Egy sikeres évad után”

Film Színház Muzsika, 1964. július 17. (29. szám)

Barlay Zsuzsa, a kitűnő fiatal alt-énekesnő, az elmúlt idényben több nagy feladatot oldott meg sikeresen az Operaházban és a koncertdobogón.

— Nem könnyű felmérnem az elmúlt évad számomra is jelentős színházi eseményeit — mondotta. A színházban hat premierről és a hangversenypódiumon negyvenkét koncertről számolhatok be! Szinte fáj is megválnom ettől az évadtól, mely sok régóta dédelgetett álmomat valósította meg. Régi szerepeim mellett például az idén énekeltem először  A trubadúr és Az álarcosbál alt főszerepét.

— Nagyon szeretem a színpadot, a játék, a kifejezés, a mozgás és a zene harmonikus összeolvadását. A koncertlátogató közönség persze másképpen ismer! Az oratórium-esteken megmutatkozik a zene másik arca, mely szigorúan zárt formáival, puritán egyszerűségével ejt rabul. Az idén gyönyörű műveket énekelhettem: műsoromon szerepelt Bach h-moll miséjétől kezdve a Messiáson és a Verdi Requiemen át egész a Sztravinszky Ödipus Rex-éig számos remekmű. Jövőre ehhez még Bruckner Te Deum-a is csatlakozik.

/S-V /

Budapest, 1971. március 2. Barlay Zsuzsa, a Magyar Állami Operaház tagja.

MTI Fotó: Keleti Éva.- Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
 

A Liszt-díjas, Érdemes művészt, Barlay Zsuzsa operaénekesnőt, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagját köszöntötte mai – 86. – születése napján a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásának szerkesztő-műsorvezetője. Nagy Ibolya gratulációjához, jókívánságaihoz én is csatlakozom:

Sok szeretettel kívánok Barlay Zsuzsának jó egészséget, boldogságot és boldog születésnapot!

A gratuláció mellé egy dal is járult:

Carl Millöcker: Gasparone (1884., Bécs, Theater an der Wien)

Friedrich Zell és Richard Genée librettója nyomán a dalszövegeket Róna Frigyes fordította magyarra. Albert István összekötőszövegét elmondja: Békés Rita és Bánffy György

- Zenóbia dala (Barlay Zsuzsa, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Az operett keresztmetszetének bemutatója 1972. július 8-án volt a Kossuth Rádióban (19.31 – 20.53).  

A délelőtti adást ma délután hat és hét óra között az ismétlésben újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban


818 Búbánat 2019-04-15 09:34:12

Bodrogi Gyula 85 éves

Április 15-én ünnepli nyolcvanötödik születésnapját Bodrogi Gyula Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze.

 


817 IVA 2019-04-14 22:22:20

Elsütöttem már máskor is, de ezúttal a Puccini-év alkalmából is további boldog éveket kívánok a házassági évfordulóját ilyenkor ünneplő Laurettának és Rinucciónak!


816 Búbánat 2019-03-10 22:33:51

Művészi hitvallása nem üres szólam – Kalmár Magda 75

A Fidelio köszönti a 75 éves Kalmár Magdát, Kossuth-díjas operaénekest, a Magyar Állami Operaház örökös tagját és mesterművészét. Az említetteken túl még egy tucat érem és oklevél birtokosa, amelyek közül talán érdemes kiemelni a Melis György-díjat, hiszen az alapítót – bár játékostársa volt – mesterének tekinthette.

/Albert Mária – 2019. március 4.)

 


815 Búbánat 2019-02-25 10:27:11

90 évvel ezelőtt született Vujicsics Tihamér  (Pomáz, 1929. február 23. – Damaszkusz, 1975. augusztus 19.)  zeneszerző, népzenegyűjtő. A balkáni népek zenéjét gyűjtötte és népszerűsítette Magyarországon. 137 filmzenét és operát szerzett, mint a Tenkes kapitánya, a Bors filmsorozat filmzenéjét is ő komponálta. Damaszkusz környékén történt repülőgép-szerencsétlenségben halt meg.

 

Akiből csak úgy áradt a zene

LAJOS SÁNDOR, 2019.02.24. 09:48 – Origo.hu

„A Kossuth-díjjal is kitüntetett Vujicsics Együttes, amely sok magyar emberrel is megszeretette a délszláv népzenét, nem a vezetőjéről kapta a nevét, sőt nincs is ilyen nevű tagja. A nevük Vujicsics Tihamérnak állít emléket, aki sokoldalú, színes személyisége volt a zenei életnek, és akinek korai halála fájó űrt hagyott maga után. Bármilyen műfajban otthon volt akár zeneszerzőként, akár hangszeres előadóként, a létező összes módon igyekezett örömet okozni a zenéjével.”


814 Búbánat 2019-02-13 20:11:38

Nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját az örökifjú énekes, Korda György,  aki egy országgal szerettette meg a pókert.

Feleségével évtizedek óta a II. kerületben élnek.

Életre szóló "ajándékmondatok"

/2019. február 2. Budai Polgár/

 

"- Soha nem voltam öntelt vagy elfogult magammal, mindig tele voltam kétellyel, de azért történt az életemben pár olyan dolog, amitől megnyugodtam. A legrégibb élményemmel kezdem. Még nagyon fiatal voltam, amikor kaptam egy nagyszerű mondatot Latinovits Zoltántól. Éveken át egy házban laktunk a Bajza utcában. Jó kapcsolatban voltunk, de barátkozni nem igazán lehetett vele. Egyszer bevittem a Fészek Klubba és leült az ajtó közelébe. Amikor belépett valaki, odavetett egy pikírt megjegyzést. A harmadik belépőnél megszólaltam, hogy „Zolikám, hagyjad már..!” Rám nézett és azt mondta, „Csend, mi vagy te? Egy hang! Semmi más.” Ha egy Latinovits Zoltán azt mondja, hogy te egy hang vagy – bár nincs masnival átkötve –, az ajándék. Két éve, amikor épp egy komoly kórházi kezelésen voltam túl, találkoztam a világhírű operaénekessel, Marton Évával, akit azelőtt nem ismertem. Egy kerületi bevásárlóközpontban odalépett hozzám, és azt kérdezte: „Gyurikám, hogy van? Nagyon aggódtunk magáért!” Hát az, akinek ő ilyet mond, boldog lehet."


813 smaragd 2019-02-11 18:57:59

 

FRANZ SCHMIDT

HALÁLÁNAK 80. ÉVFORDULÓJÁN, EMLÉKÉRE

megjelent magyar nyelvű

Wikipédiaoldala: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Franz_Schmidt

 

Schmidt Ferenc, a bécsi mesterkomponista néhány nap előtt történt elhunyta alkalmából:

 

A nemzetközi zeneművészetet az utolsó félévben ért súlyos csapások: — az orosz mesterdalnok, Baklanoff György* és honfitársai: a kitűnő konferanszié és kabaretista Jushny,* meg Godovsky Lipót* a tüneményes technikájú zongoratitán elhunyta után most újabb hatalmas veszteség érte Franz Schmidt, a német komponisták vezér alakjának sírba-szállásával.

Schmidt Ferencben Bruckner Antal — a néhai nagy osztrák szimfóniaírónak egyenes utódja következett el. Ez a magyar származású, pozsonyi születésű., istenáldotta tehetségű zene-poéta múzsatermékeiben is gyakran elárulja magyar eredetét. Schmidt erősen szárnyaló zenei fantáziával rendelkező, pompás tudású, sajátos természetű, érzékies muzsikus. Bruckner tanítványa, aki a klasszikus formaelemeket modern technikával köti össze és szilárd alapon állva, a modern zeneművészet minden újítását: a gazdag, választékos harmonizációt és a színdús mesteri hangszerelést korlátlanul uralta. Mindenkor újat adott, anélkül, hogy tétován tapogatózó impresszionizmussal kísérletezett volna, a szenzációhajhászástól is távol állt. Szimfóniái, dalművei, kamarazenéje mindmegannyi zenei csúcsteljesítmény.

Schmidt 1874-ben Pozsonyban született. Bécsben, a konzervatóriumban Hellmesberger növendéke volt, a zongoraszakot Epsteinnél végezte el. Írt 2 kitűnő dalművet: a „Notre Dame”-ot és a „Fredigundis”-t, 4szimfóniát, zenekari variációkat egy magyar huszárnótára, zongora ― zenekari variációkat Beethoven egy témájára, egy zongoraötöst és egy vonósnégyest. Van egy csapat gyönyörű orgonaszerzeménye is.

Schmidt hosszú éveken keresztül volt első cselló-hangversenymestere a bécsi udvari operaháznak. A néhai kitűnő drezdai karnagy: Ernst v. Schuch tűzte elsőként műsorára egy filharmóniai hangverseny keretében, az akkor még bátortalan — minden magbízása mellett is, — félénk Schmidt „Notre Dame” című operájának mámorító, buja, magyaros színezetű invencióteli közjátékát. Azonban a mű átütő sikere dacára sem adatott meg a lehetősége annak, hogy Schmidt kiválhasson az operaházi zenekarból és teljesen a zeneszerzésnek szentelje idejét. Ekkor Max Graf — a jeles bécsi zenekritikus — az osztrák közoktatásügyi minisztériumnak azt javasolta, hogy a fiatal mesternek adjanak ösztöndíjat, mely javaslat azonban süket fülekre talált. Néhány év múlva Schalk Ferencben — a bécsi Hofoper néhai első karnagyában — lelt Schmidt lelkes mentorára, aki gyors egymásutánban adatta elő a Hofoperben a „Notre Dame” című operát és egy filharmóniai hangversenyen Schmidt remekbe-készült második szimfóniáját.

A „Notre Dame” című dalmű zenei nyelvezetéből mintha a csehek zenei atyamesterének szelleme szólna a hallgatóhoz. Schmidt sohasem irt drámai illusztrációs muzsikát, a kényelmes modern minta szerint nem hangsúlyozott ki egyes szavakat, gesztusokat, hanem mindenkor megőrizte művészi önállóságát. Dalműveiben mindig a szöveg által ihlettette meg költői képzeletét.

Bécsben Schmidtnek hatalmas zenei tábora, rendkívül lelkes hallgatósága volt. Kitűnő kreációinak Goldmark Károly, a „Sába királynője” című dalmű illusztris szerzője is őszinte csodálója volt.

Schmidt alkotásai fénykorának idejében Bécs még vezető-szerepet játszott a zenei metropolisok soraiban. Akkoriban még Strauss Rikard, Schalk Ferencz, Lőwe Ferdinand, Josef Marx — a kitűnő dal-poéta — és Rosé tanár, a bécsi mesterhegedűsök doyenje működtek Bécsben. Ma az egykori „császárváros,” Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert és Brahms hajdani lakhelye, a klasszikus zenei tradíciók városa zeneileg kihalt, korifeusok híján van, művészi felsőbbrendűségéből immár sokai veszített. A német nemzeti szocializmus nem produkált addig újabb zenei szellemet.

Schmidt Ferenc, aki hosszú éveken keresztül igazgatója volt a bécsi zeneakadémiának. nemcsak komponistának volt elsőrendű, hanem cselló- és zongoravirtuóz is egy személyben, és Rose Arnold tanár mellett Bécs első kamarazenésze. Vele most Bécs reprezentáns zenésze tűnt le.

Guttmann Miklós

BRASSÓI LAPOK, 1939. március 5. (45. Évfolyam, 53. szám)

Megjegyzések

 *Georgy Baklanov (1880-1938) Lett-származású, világhírű baritonénekes.

*Jushny (?)

*Leopold Godowsky (1870-1938) Lengyel származású, világhírű zongoraművész

Franz Schmidt halálának 80. évfordulója alkalmából fórumtársunk juttatta el hozzám a fenti megemlékezést.

 


812 Búbánat 2019-02-10 19:10:31

Száz éve született Bessenyei Ferenc

Magyar Idők, 2018. DECEMBER 30. VASÁRNAP 08:04

„ISTEN NÉLKÜL NEM LEHET MEGHALNI”

/Ablonczy László/

„Csaknem a halálba futottunk Hódmezővásárhely határában. Németh László ünnepére autóztunk 1971 tavaszán, amikor viharos előzésbe kezdett, de időben visszarántotta a kormányt. Egész úton mesélt. „A Hegedűs a háztetőn-nel lettem elsőrendű állampolgár! Előadás végén a kijáratnál lipótvárosi öregasszonyok vártak, és aranyláncokat ajándékoztak!” Szülővárosához közeledve ki-kipillogott a vásárhelyi határba, ahol valamikor sárkányt eregetett pajtásaival. Felidézte a népkerti színházban a hegedűjét sirató cigányt. Aztán a Zoo cirkusz káprázata! A templomi kórusban a Haydn, Lassus, Kodály műveiben szólózó ifjút Tóth Lajos karnagy úr a szegedi színházba tanácsolta, ahol „úgy zengett a hangja, hogy betöltötte a színházat” – emlékezett társára Agárdy Gábor.”

[…]

„Bessenyei Ferenc 2004. december 27-én halt meg; 2019. február 10-én születésének centenáriumára emlékezünk. Monumentális alakja úgy merül fel előttem, ahogyan öreg könyvvel a kezében a Színészdalt mondja. „Ha meg nem tesszük azt, / Ami föladatunk: / Akkor gyalázat ránk, / Színészek nem vagyunk!” És összecsapva a kötetet, oldalvást a bal portálon távozott.”


811 Búbánat 2019-02-10 16:53:49

Ma 100 éve született:

Bessenyei Ferenc: akit Isten is színésznek teremtett

LAJOS SÁNDOR2019.02.10. 08:57 Origo.hu

"Talán túl könnyen használunk ilyen szavakat, hogy színészkirály, színészóriás, de Bessenyei Ferencet az Isten is színésznek teremtette. Szálfatermet, orgánuma nagyharang, de visszafogottan is tudta használni kivételes, mély hangját. Énektudása kifogástalan, kórustagként kezdte a pályát. Tiszta hitű, tragikus hősök hosszú sorát játszotta el, viszont veleszületett vitalitásánál fogva könnyedén tudott humoros is lenni. Ösztönös színésznek tartották sokan, pedig intellektuális figurákat is bőven játszott, és állandóan kereste a színház értelmét. Hiába volt sikeres, örökké elégedetlen volt, ha nem érezte úgy, hogy hozzátesz valamit a nemzeti kultúrához a munkájával."

[...]


810 Ardelao 2019-01-18 23:13:31

184 éve született Cesar Antonovics Kjui orosz zeneszerző, az „Ötök” tagja, később hadmérnök (1835. január 18. – 1918. május 26.)
 

«Január 18-án százhuszonöt éve (szerző a cikket 1960-ban írta, megj. A.), hogy a vilnai gimnázium francia nyelvtanárának, Antoine Cuinak házában fiúgyermek született, akit a zenetörténet Cézár Antonovics Kjui néven ismer, mint az új orosz iskola nagy „Ötök”-nek tagját.

Élete eleinte ugyanúgy alakult, mint a legtöbb kortársmuzsikusé. Korán kezdi zenei tanulmányait, 10 éves kora óta zongorázik. Az első benyomást Chopintől kapja, akinek sokáig hatása alatt áll. Néhány hónapig Moniuszko tanítványa; tőle a zeneszerzés alapjait tanulta. Ettől kezdve Szentpétervárott tanul előbb mérnöki, majd hadmérnöki akadémián. Ez utóbbiban, tanulmánya végeztével, tanár marad hosszú éveken át (tábornoki rangban vonul nyugalomba.) Hadmérnök hallgató korában találkozik Balakirevvel, aki megismerteti őt a korszak legoroszabb zeneszerzőjének, Glinkának muzsikájával.

1857-ben éri a Chopin utáni legnagyobb zenei benyomás, ismeretsége Dargomizsszkijjel, akinek sajátos ariózus-deklamatorikus vokális stílusa egész későbbi munkásságára döntő befolyással van.

Ezektől az évektől kezdve egyre inkább háttérbe szorul a katonai-mérnöki-pedagógiai tevékenysége s középpontivá válik a zenei, zeneszerzői, később a zeneesztétikai, zenekritikusi. 1857—58-ban megírja a Kaukázusi fogoly című operát (Puskin után szabadon megírt librettóra), mely — 1881-82-ben átdolgozta — mindvégig legsikeresebb darabja marad. Ezt hosszú sorban követik az operák. Különös előszeretettel használ fel francia, vagy francia novellák, regények alapján írt librettókat (Hugó, Maupassant, Mérimée, Dumas), de gyakran választ témát az orosz irodalomból is, főleg Puskin műveiből (pl. a Kapitány lánya). Egy felvonásnyi balettmuzsikát is ír a Muszorgszkijjal, Rimszkij-Korszakovval és Borogyinnal közösen tervezett Mlada című balett-operához.

Az operaszerzői tevékenység mellett legjelentősebb a dal termése. Kamara művek, kis zongoradarabok, zenekari művek (köztük legismertebb műve: a Tarantella. 1859) jelzik munkásságát; elsősorban a kor stílusára jellemző miniatűr szalondarabok.

Ő fejezte be a haldokló Dargomizsszkij kívánságára annak Kővendég című operáját s többek között ő is írt egy befejezést Muszorgszkij Szorocsinci vásárjához, amelyet meg is hangszerelt.

Ma már azt kell mondanunk. hogy kompozíciói nem jelentősek, sem dallamvilágukkal, sem formálásukkal nem hívják magukra a figyelmet, sőt a sajátos nemzeti hang is — amely a korszak orosz muzsikusait az európai zeneszerzők sorának élvonalába emeli — szinte teljesen hiányzik életművéből. Miért tartjuk hát mégis számon, mivel vívta ki helyét, mivel sikerült nevét fenntartania?

Az orosz közélet az elmúlt század második felében, lényegiben francia minták után alakult. Francia volt a művelt társalgás nyelve, francia irodalom volt a divatos, zenében is a francia nagyopera jelentette az egyetlen lehetséges irányzatot. Ebbe a nyugatot utánzó légkörbe tört be az új. orosz nemzeti muzsika gondolatával először Glinka, majd néhány fiatal muzsikus, akik egymással összefogva küzdöttek az orosz nemzeti zene megvalósításáért. Az „Ötök:” Borogyin, Balakirev, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Kjui.

Kjui, zeneszerzői tevékenysége mellett, jelentős kritikai munkásságot is folytatott. 1864-től kezdve tizenhárom éven át állandó zenekritikusa az egyik pétervári újságnak, és ezután is gyakran és sokfelé ír cikkeket az új orosz zene érdekében, egyszerre propagálva benne a hazai, nemzeti muzsikát és az új modern zenét, az orosz mellett a leghaladóbb, legújabb nyugatit is felismervén, hogy a kettő egymás nélkül sem fejlődni, sem közönségsikert elérni nem tud. Kjui kritikai munkásságát, propagátori tevékenységét nemcsak hazáján belül, hanem az országon kívül is gyakorolta.

Két jelentős cikkgyűjteménye látott napvilágot Párizsban is, és ki tudja, nem ezek az írások hívták-e fel pl. az ifjú Debussy figyelmét az orosz muzsikára, melyből — tudjuk - mily sokat merített.»
 

Székely András

MUZSIKA, 1960. 1. (3. Évfolyam, 1. szám)


809 Búbánat 2019-01-15 00:26:45 [Válasz erre: 808 Búbánat 2019-01-15 00:25:34]

 Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza Emil János  (Sztára, 1849. július 23.  Budapest, 1924. január 14. )

magyar író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag. (Wikipédia)

Emlékét idézi az alábbi cikk is:

  • Uj Idők, 1901 – I. kötet.  Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Zichy Géza gróf.

Büszke és kemény egy fajnak a fia volt az a tizennégy éves gyerek, ki mikor vadászaton visszafelé sült el a puskája és összeroncsolta a jobb karját, sebének lázában is dacosan ismételgette :
— Azért mégis híres zenész lesz belőlem !
Zenész és jobb kéz nélkül! Holott a hangszere a zongora volt, melynek két kéz is alig elég. Nem is vették hát komolyan a lázbeteg szavát, még azután sem, hogy fölgyógyult, hanem mindent elkövettek, hogy eszébe ne jusson a legédesebb ábrándja. Szórakoztatták. mulattatták, kedveskedtek
neki és a lelkük mélyéből örvendtek, hogy lám: tökéletesen elfeledte már utolérhetetlen ábrándját, a muzsikát s nem betege többé!
Még a zongoráját is eltávolították a kastélyból azalatt, hogy seblázban feküdt, valahova elrejtették egy régi granáriumba, melynek épp akkor nem volt semmi használati rendeltetése. S elfelejtették volna azt is tökéletesen, ha félév múlva híre nem jár, hogy abban a granáriumban kísértetek tanyáznak. Hallatszik éjjel a mozgásuk: kip-kop, kip-kop, sőt néha mintha egy kis zenei ritmust is elkövetnének, nagyon halkan, de mégis .. .
Tán csak nem az örökre elnémult zongora hazajáró lelke?
Egyszer aztán kipattant a kísérteties titok. Géza gróf kijelentette, hogy ő ért az ördögűzéshez, jöjjenek vele, majd elbánik a gonoszokkal. Kíváncsiságból követte az egész család. Amint a granáriumba léptek, megdöbbenve látták, hogy a zongora nyitva áll, rajta mindenféle kóta, egytől egyig a klasszikus fajtából.
Hát az ördög zongorázni is szokott?
Dehogy az ördög, inkább az ördögűző.

Mert Géza gróf egyenesen odament a zongorához, leült és bal kézzel játszott rajta, azzal az egy kézzel, mely neki megmaradt.
Megrohanták, ostromolták:
— Hol tanultad? Mikor tanultad? S hogyan tudtad elrejteni előttünk?
— Hol? Hát itt! Mikor? Éjnek idején, midőn a többiek aludtak és én kiosonhattam észrevétlenül a kastélyból. Hogyan tudtam elrejteni? Hát úgy, hogy némává tettem a zongorát, nehogy a hangja eláruljon Csak a kopogása hallatszott: kip-kop, kip-kop ... s azt hitték, hogy kísértetek járnak. Pedig akkor is én jártam szívdobogva az én imádott szerelmetes ideálom, a muzsika után.

. . . így mesélte el nekem ezt a történetet a délvidéken a Zichy-családnak egyik régi hű embere és hozzátette azt is, hogy már akkor fölfogadta a fiatal gróf: ha sikerül meghódítani az ideálját és nagy zenész lesz belőle, a jótékonyságnak szánja mindazt, amit vele elér. Lehet, hogy legenda a történet és a fogadalom, de nem volt legenda a dicsőség, a siker és a jótékonyság.
Sokat ért el, nagyon sokat s annak elsősorban mindig a szegények örvendtek. Miután tanárai ezek voltak : Meyerbeer, Volkmann Róbert és Liszt Ferenc, európai körútra indult és ahova eljutott, dicsőség és elismerés volt az osztályrésze. Különösen a nyolcvanas években lett a neve egész Európában ismert és becsült, mint olyan virtuózé, ki egyedül áll a maga nemében s egy új iskolának a megteremtője.

 De Zichy Géza nem érte be ennyivel, hanem alkotni is akart mint zenész, nem csupán a legmagasabb tökéllyel kifejezésre juttatni a mások alkotásait. Az utóbbi évtized nagy sikerei bizonyítják, hogy ezen a téren is beteljesült forró vágya.
Dolores, Egy vár története, Alár és Roland mester mindmegannyi lépcsői zeneírói dicsőségének. Mint író és költő is kiváló, ami a zenésznek is nagy előnyére vált,
mert a szövegeket maga írta operáihoz és azok tartalma nagyon elütött más zeneszerzők sablonos szövegétől. Egy ideig a Nemzeti Színház és az Opera intendánsa is volt, de megunta az azzal az állással járó torzsalkodást és visszatért a múzsájához.
Mindezeket pedig — működését egészében korántsem adva vissza, csakis a legfőbb vonásaiban és kiemelve belőle azt, mi leginkább szembeötlő volt — abból az alkalomból írjuk meg róla, hogy huszonöt év előtt lett a Nemzeti Zenede elnöke. Abban az állásában is, mint mindenütt, a hol működött, sok jót és hasznosat mozdított elő.

Az Uj Idők bemutatja olvasóinak képben is azt a férfiút, kinek törekvése mindig eszményi volt, lelke és szíve a szépért és a jóért hevült.


808 Búbánat 2019-01-15 00:25:34
  • A Hét, 1909. február 7.

II. Rákóczi Ferencz.

Zichy Géza gróf, a tanult zeneszerző, a valaha európai hírű félkezes zongoraművész, Liszt Ferencz barátja stb. stb. ismét szövetkezett Zichy Gézával a lírikussal, a Kisfaludy Társaság tagjával, több akadémiai díj nyertesével. És ketten operát írtak.

Két külön dolog lévén 1. a szöveg és 2. annak zenéje: szóljunk külön-külön róluk. A szövegkönyv eszméjében sok nemes lelkesedés és finomult, szinte már konvencionális formákká szublimálódott hazaszeretet nyilatkozik meg. De mint drámai munka színtelen, erőtlen, csaknem összefüggéseket nélkülöző. Rímeiből nagy tetszés mellett idézhetnék egy csomót. Jóízűen lehetne mosolyogni rajtuk. Egészben azonban ez a szövegkönyv mégis egy impozáns férfiúi lélek revelációja. Valami naiv, kedves, ritka, elkésett emberé, aki a szabadságharcot, a történelmet mindétig olyan szemmel nézi, mint én vagy te gyermekkorunkban. Persze ezzel a látással művészetet csinálni alig lehet. És ha valakinek ez nem tetszik, meg szeretném magyarázni az illetőnek, hogy olykor megéri az operai zsöllye árát az is, ha nem éppen művészetet, hanem csupán emberi dokumentumokat kapunk. Az is igaz, hogy a közönség a színházban nem azért fizet, hogy érdekes egyéni megfigyeléseket tegyen a szerzőn, hanem hogy drámát, darabot lásson. A drámáról Zichynek, mint már mondottam, különös fogalmai vannak. Az ő romantikus álomvilágában nincs az emberek cselekvésének kényszerítő logikus kapcsolata, nincsenek feszültségek, ütközések, egyenlő értékű lelki erők, melyek mérkőznek egymással, hanem csak jó és rossz emberek vannak, mint a mesében. A gonoszság tör a jóság ellen, de persze a jóság diadalmaskodik s a mese nem volna szép és megható, ha minden diadal nem alakulna át szép tablóvá. Bábemberek pantomimikája, zenével és szép dekorációval, ez a Zichy Géza gróf Rákóczi-darabja. A szerző drámaírói kvalitásairól ez esetben egyáltalán vitatkozni sem lehet.

Zichy Géza mint zeneszerző azonban kétségtelen tehetség. Egyik kompozícióját a maga nemében elsőrendű művészi alkotásnak tartom. Egy kardal: Szerenád című. Néhány év előtt hallottam és egészen elbájolt. Ezek után kevésbé lesz meglepő, ha megjegyzem, hogy a »II. Rákóczi Ferencz« zenei értékekben nem is mérhető a kis férfikarhoz. Vannak érdekes részletei és nekilendülései, de nincs benne artisztikus elrendezés, konstruálás, fejlődés. Valószínű, hogy ennek a szöveg az oka. Belső igazság nélkül, egység nélkül a zene is élettelen és szervetlen. Apróbb és nagyobb, értékesebb és silányabb gondolatok mozaikja. Minden zenedarab invenczióból, dallami kitalálásból és szerkezeti töltelékből áll. A kettő kiegészíti egymást s egyik olyan szükséges, mint a másik. Az invenczió a maga helyén, a szerkezet is a maga helyén. Zichy gróf sajnálnivaló felületességgel bánik ezzel az elhelyezéssel. S onnan van, hogy elejtett és elrejtett dallamai igen sokszor nem hatnak, exponált pontokra pedig üres zenei konstrukció kerül. Mindvégig művész és poéta, a sablont kerüli, s magyaros stílusa is óvja a sablontól, nem mesterember, a partitúrában idegen gondolatot sem találunk, de az ötleteket — a jó és szép ötleteket — megöli a kidolgozás öntudatlan optimisztikus és meg nem kritizált volta s a zene vad, nyesetlen burjánzása. Az érték és értéktelenség egymás mellett és semmi a maga helyén.

Jókai regényeiben olvasunk ilyenféle emberekről, akik óriási kertjükben mosolyogva mutatják a látogatóknak a drága hollandi tulipánokat és hasonló amatőr büszkeséggel a papsajtot és a bogáncsot.


807 Ardelao 2019-01-14 19:52:29

95 éve hunyt el gróf Zichy Géza magyar író, zongoraművész, zeneszerző és politikus.

(1849. július 23. – 1924. január 14.)

 

[…] «Gróf Zichy Géza emlékezete.»[…]

Írta s a Magyar Tudományos Akadémia 1924. december 15-én tartott összes ülésén felolvasta Kozma Andor t. tag.

(részlet)
 

[…] «Tekintetes Akadémia!

„Nincs nagyobb fájdalom, mint boldog időkre emlékezni a nyomorúságban."  

És még sincs szebb fájdalom, a nyomorúságban sem, mint örökre tovatűnt nemes alakot idézni vissza emlékezetünkbe.

Ezt a legszebb fájdalmat vállaltam magamra a Tekintetes Akadémia megtisztelő felhívása folytán s
szeretettel mélyedtem el abba a nekem igen kedves feladatba, hogy gróf Zichy Géza elhunyt tiszteleti tagtársunk emlékezetének áldozzak.

A reá való emlékezésnek szép fájdalmát szeretném megóvni ama legnagyobb fájdalomnak keservétől, melyet a boldog időkre emlékezés a nyomorúságban vergődőknek okoz. De hiába hallgatnám el, amit minden magyar szív érez. Le kell azzal előbb röviden és zordonan számolnom, hogy aztán a keserv sötét árnyékából megkönnyebbülve meneküljünk a magyar főúri lantos emlékezetének tiszta fényébe.

Ő maga is hamar leszámolt a szörnyű időkkel. Megérte még azt az ezeréves nemzethez nem méltó belső romlást, mely minden külső ellenségnél vadabb rohammal hozta ránk a rút katasztrófát. A roham félelmes volt, de ő megállta, mert félni nem tudott. Megundorodni azonban a szennytől, mely imádott nemzetén végig sepert, tudott. Megvetni mindent, ami aljas, szintén tudott. Ha ifjabb korában éri vala nemzetének veszedelme, fél-kézzel is tudott volna küzdésre kelni a magyar becsületért és jobb jövőért. De hetven éves korán túl érte az, amin büszke lelke fellázadt. Ilyenkor, „jó lehet a lélek kész, a test erőtlen.” Teste, mely pedig acélos, karcsú, magas előkelőségében méltó volt dalos, ábrándos, de mégis ritka erős lovagi lelkéhez, nem bírta tovább. Mikor már minden személyes veszedelmet és injuriát töretlenül kiállt, a kitombolt förtelmes vihar után a test megtörött. Aztán, csak a hívő keresztény lélek erejétől éltetve, tudott panasz és félelem nélkül szenvedni még néhány évig. És tudott meghalni bátran, mert „aki hisz, ha meghal is él.”

Az evangélium szerint „nem úgy jön el Isten országa, hogy azt az ember eszébe vehetné.” De ellentmondást nem tűrő sugallat bennünk, hogy az a szent titok, mely a szenvedésekben kihunyt földi élet után az emberi lélek örök sorsát takarja, csak jót rejthet sűrű fátyolába. Csak a kiszenvedett siratóinak kegyetlenség a halál, magának a halottnak kegyelem. Gróf Zichy Gézának, a költőszívű büszke magyar főúrnak bizonyára az volt. Elképzelni is fájdalmas, mit érezne ő, ha a szerencsétlen világháború és a szégyenletes forradalmak szörnyűségei után még azt a kínos, reménysorvasztó, erkölcspusztító nemzeti nyomorúságot is meg kellett volna élnie, amelyben a haza már egy végtelenségnek tetsző lustrumon át tengődik.

Az a csodálatos, nagy benső ellentmondás kínjától terhes érzésem van, hogy éppen ama legjobb, legnagyobb elhunyt magyarok haláláért kell leginkább áldanunk az Isten jóságát, akiket legkeservesebben siratunk.

Ugyanezt a fájó megnyugvást fejezte ki Vargha Gyula kitűnő költőtársunk abban a szép szomorú versében, melyet virágul tett le gróf Zichy Géza ravatalára:
 

„A jóságos szemek lehunytak,

Talán, mert nézni már meguntak.

A szem, mely új fényt vár amott,

Mért nézzen itt sötét romot?”

 

Ám, ha a földöntúli élet titkát az emberész nem is éri fel, a hű emlékezés erejével vissza tudja idézni az örökre elköltözött feledhetetlent. Nem a kiszenvedi halottat, hanem azt a még reményteljességben ragyogó, nemes élő alakot, akinek homlokáról sugárzik a tiszta gondolat, ajkáról árad a férfias dal s kezének bűvös erejű érintésétől érces zengésekre zendülnek a húrok.

Így jelen meg gróf Zichy Géza emlékezetem távlatában.[…]

 

MTA Elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek

19. kötet

1925. 1. szám.


806 Búbánat 2019-01-13 16:25:57

Medgyesi Mária színművésznő, a Budapesti Operettszínház örökös tagja mai születésnapján

egy régi interjúja leközlésével köszöntöm a Művésznőt:

  • Film Színház Muzsika, 1966. szeptember 2.

Medgyesi Mária: „Nem primadonna - énekes színésznő szeretnék lenni”

Medgyesi Mária a Dúvad című filmben 

Legnagyobb sikereit prózai színészként érte el. Kecskeméten az »Ilyen nagy szerelem« bemutatója után — mindaddig, amíg e társulat tagja volt — mindenki Lidának hívta. Noha játszott énekes szerepeket is, Pécsett, Debrecenben, Veszprémben és Győrött, mégis prózai színészként tartották számon. Országos nevet filmjeivel szerzett: a »Hintónjáró szerelem«-ben, a »Kertes házak utcájá«-ban, a »Fagyosszentek«-ben, a »Dúvad«-ban, a »Jó utat autóbusz«-ban és az »Oldás és kötés«-ben Medgyesy Mária, mint naiva, vagy mint tragika mutatkozott be. Egyetlen énekes filmje volt csak, a Háry János, csakhogy Örzse szerepét itt — hangban Mátyás Mária formálta meg.
Pedig az már főiskolás korában kiderült, hogy jó hangja van. Csakhamar a közönség is meggyőződhetett róla, hiszen az Operettszínház »Csárdáskirálynő« előadásán, harmadéves korában, sikerrel ugrott be Stázi szerepébe. Azon még senki nem is csodálkozott, hogy az elmúlt évad végén kilencesztendős prózai színészi múlt után a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött — primadonna szerepkörre. Az a hír azonban, hogy a Margitszigeti »Varázsfuvola« előadás Papagéna szerepét ráosztották, már mindenkit meg
lepett. Még inkább meglepődtünk a bemutató után. Semmiféle elfogódottság, lámpaláz nem érződött rajta, már pedig világhírű énekesek mellett kellett helytállnia. Úgy játszott, énekelt az operaszínpadon, mintha mindig ezt csinálta volna.

— Mit szólt hozzá, amikor felkérték. Meglepődött? Félt?
— Remélem, nem veszi szerénytelenségnek, ha az igazságot mondom. Nem lepődtem meg, és nem féltem. Készültem erre a feladatra. Tudom, az lenne a helyes, az illő, ha most gyötrelmekről, izgalmas pillanatokról mesélnék. Csakhogy akkor hazudnék. Én gyerekkoromban Mozart-énekesnek készültem. Szinte az ének a természetes hangom. Ha felnőtt fejjel zenés feladatot oldok meg, feloldódik minden gátlásom. Ha pedig prózai feladatot kapok, roppant lámpalázas vagyok. Talán ez a magyarázata annak, hogy a premierjeimmel sosem vagyok elégedett, csak az ötödik előadás után nyugszom meg. Másképp van ez a zenével. Ha a zene szól, az az érzésem, semmit sem fogok elhibázni.

— Vajon ez az önmagára találás, ez a zenében történő teljes feloldódás azt jelenti-e, hogy Medgyesi Mária elbúcsúzik a prózától?
— Szó sincs róla. Mindent szeretnék csinálni. Mindent. Még a gondolattól is megszakad a szívem, ha holmi búcsúra gondolok. Noha a Fővárosi Operettszínházhoz szerződtem — nem primadonna, hanem énekes színésznő szeretnék lenni. És itt a színésznőn van a hangsúly leginkább. Higgye el, a primadonna szerepeknek is van karakterük ...

— Talán éppen ezért nem festeti szőkére a haját? A primadonnák általában, szerte a világon szőkék. Vagy tévednék?
— Szőkék? Vörösek és feketék. Én például fekete maradok. Meg szeretném őrizni önmagamat. Illetve mindig csak a szerepekhez szeretnék átváltozni.

— Az előbb azt is mondta, hogy Mozart-énekesnek készült. Papagéna sikere után nem ébredt fel a régi álom?
— Korántsem. A felnőtté válással az ember felméri önmaga képességeit. Az Operaház színpadán úgy vélem, erőmből csak a középszerűségig futná.

Nem mulasztja el azt sem elmondani, hogy mennyit köszönhet az énektanárának, Spiegel Annie-nak, akitől nemcsak énekelni, de egy kicsit élni is megtanult. Már készül az október 7-i premierre. A »Szép álmokat Violetta« című musicalban mutatkozik be először, mint szerződtetett pesti színész. Úgy érzi, hogy a tavalyi Jászai-díj óta új szakasza kezdődött az életének.

/Lelkes Éva/

 






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.