vissza a cimoldalra
2019-12-06
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11455)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3361)
Alexandru Agache, a bariton (184)
Belcanto (931)
Kolonits Klára (1141)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (112)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2946)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3527)
modern eszement rendezesek (338)
Élő közvetítések (8265)
Nagy koncertek emlékezete (38)
A díjakról általában (1075)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1815)
Franz Schmidt (3465)
Zenei események (1006)
OperaDigiTár (34)
Erkel Színház (10389)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

876   Búbánat • előzmény875 2016-06-17 17:45:51
Michael William Balfe (1808-70). Opera Singer and Composer

Habár a romantika korának irodalmában módfelett meghatározó a brit jelenlét, a zene területén már más a helyzet. Az egyetlen, viszonylagos sikert az ír származású Michael Balfe mondhatta magáénak, kiről azt tartja a fáma, hogy a világ legostobább szövegkönyveit is balladaíró vénával zenésítette meg.
A 19. század során a Brit-szigetek operakomponistái közül csak ketten, Balfe és Arthur Sullivan tett szert tartós népszerűségre. A továbbiakban csak Balferól szólok egy „vadromantikus” szövegkönyv nyomán írt operájának most kijött CD-je kapcsán.

Röviden összefoglalom, amit Balferól és munkásságáról tudni lehet és érdemes.

Egy táncmester fia volt. Balfe fiatalon az írországi Wexfordban élt, itt tanult meg hegedülni, majd Londonba utazott és a Drury Lane színház zenekarában játszott. Éneket és zeneszerzést tanult. 1824-ben, Norwichban lépett fel először énekesként, Weber Bűvös vadászában. Ám londoni tanulmányait követően a legtöbbet Itáliában (Rómában és Milánóban) és Franciaországban eltöltött évei során fejlődött. Párizsban nemcsak komponistaként, de baritonistaként is sok bátorítást kapott Rossinitől és Cherubinitől. 1827-ben fellépett A sevillai borbélyban. Első saját operáját 1830-ban Palermóban mutatták be, 1835-ben vitte színre első angol operáját, a The Siege of Rochelle-t (Rochelle ostroma), amelynek jelentős sikerét is szinte azonnal elhalványította következő műve, a The Maid of Artois (Az artois-i lány); a Drury Lane Színházban mutatták be Maria Malibran lebilincselő szopránjával a címszerepben. Több éven át Párizsban alkotott, majd Londonba visszatérve e színház felkérésére írta meg húsz befejezett és el nem kallódott operája közül a legjobbat, a Bohemian Girl-t (A cigánylány). Az 1843. évi bemutatót követően Balfe nevét egész Európa visszhangozta, ő pedig megosztotta idejét London és Párizs között, mindkét várost ellátva zenedarabokkal. Berlinben, Bécsben és Szentpétervárott is nagy sikert aratott, mégis idővel – 1864-től - abbahagyta a komponálást: Balfe, aki operaénekesként és komponistaként is sikereket aratott (összesen 29 operát jegyzett) visszavonult hatalmas hertfordshire-i birtokára és élete hátralevő részét a vidéki élet töltötte ki (gazdálkodó lett).
Megjegyzem azt is, hogy Balfe 1832-ben feleségül vette a magyar Rosen Linát.

Balfe volt az egyetlen angol nyelvű komponista, aki a kontinensen is sikert aratott, ám a brit patriotizmus megnyilvánulása ellenére is be kell ismernünk, hogy művei a nagy példaképeivel – Donizettivel, Rossinivel vagy Verdivel – való összehasonlítást nem állják ki. Operáinak fő vonzerejét balladái, ezek az édesen búskomor alkotások jelentik, amelyeket talán a szalonzenélés vagy a zenés színház magas színvonalú dalterméséhez sorolhatunk, és nem tekinthetők kiérlelt operaáriáknak.

És most lássuk a lemezújdonságot, melynek zenéjét meghallgatva némileg ellent kell mondanom a fenti, kissé sablonos és túl leegyszerűsített megállapításnak-általánosításnak.

Satanella, or The Power of Love
(Satanella, avagy a szerelem hatalma) – opera 4 felvonásban

Szöveg: Edmund Falconer és Augustus Harry
Bemutató: London, Royal English Opera, Covent Garden, 1858. május 14.

Nézzük a cselekményt:

1. felvonás
Stellával való házassága előestéjén Rupert gróf veszít a szerencsejátékban, Kastélyáról az a legenda járja, hogy egyik őse eladta a lelkét az ördögnek. Könyvtárában ráakad egy könyvre, melynek varázsigéivel megidézi azt az Arimanes nevű gonosz lelket, akivel együtt a szolgálója, Satanella, a nőstény démon is megjelenik. Arimanes bosszús, és hogy Rupertet félrevezesse, apródjaként mutatja be Satanellát, aki szerelmes lesz a grófba.

2. felvonás
Mágikus ereje birtokában Rupert meggazdagodik. Stella még mindig szereti, ő azonban most mostohahúgának, Leliának tesz házassági ajánlatot. Satanella mindkét nőt elrabolja, és nászruhába öltözve Leliának adja ki magát. Rupert az oltárnál rájön, ki áll mellette, megtudja, hogyan járt Lelia, és rohan, hogy kiszabadítsa.

3. felvonás
Arimanes dühöng Satanella engedetlensége miatt, és örök kárhozattal fenyegeti, ha harminc napon belül nem teszi Rupertet rabszolgájává. Satanella egy tuniszi rabszolgapiacon találja meg a grófot és Leliát, és rábeszéli a férfit, hogy Lelia szabadságáért cserébe adja el a lelkét. Rupert elfogadja az ajánlatot, és arájával visszatér a kastélyba.

4. felvonás
Satanella harminc nap múltán eljön, és követeli Rupert lelkét. Lelia is osztozni kíván a férfi sorsában, és meg akarja ölni magát. Satanella azonban széttépi a szerződést, és ő maga lesz az áldozat. Ajándékba kap azonban egy rózsafüzért, és amikor Arimanes a lelkét követeli, a szentelt ereklye segítségével szembeszáll a démonvilággal, s a szerelem hatalma megmenti őt.

Balfenak a Satanella volt a 23. bemutatott operája. Ez az opera is csaknem akkora sikert aratott, mint a The Bohemian Girl, pedig a meséje még amazénál is abszurdabb. Mindazonáltal a Covent Gardenben 1884-ig egyfolytában műsoron volt, a Carl Rosa Operában pedig egészen 1930-ig játszották. A közönséget ezúttal is Balfe muzsikája kárpótolta a történet gyengeségéért. A „The Power of Love” (A szerelem hatalma) című dala hihetetlen népszerűségnek örvendett; még a 20. században is sokáig számított kedvelt zenedarabnak. Erről mindazok meggyőződhetnek, akik megveszik ezt a most kiadott operalemezt és meghallgatják a 2. CD-n a 7. és 8. trackot a harmadik felvonásból, és a negyedik felvonás fináléját is, amelyben visszatér ez a gyönyörű dalmotívum: Satanella éneke.

A teljes lemezt végighallgatva az a benyomásom, hogy ezt a misztikus, vérbeli romantikus történetet a zene, az ének menti/élteti. (Amint olvastam, a korabeli közönség is jól fogadta a friss, könnyen megjegyezhető dallamokat s a nem különösebben bonyolult hangszerelést.)

Balfe tehetségét dicséri, hogy – akárcsak A cigánylány című operája esetében – a rémesen rossz szövegkönyvből, ha nem is sokat, de valamit azért kihozott a cselekmény minden színpadszerűséget nélkülöző kliséiből és lapos karaktereiből. Szokták szóvá tenni a bonyolult történet képtelenségeit, de a Balfe személye és muzsikája iránti tisztelet elfogadhatóvá tették darabjait. Itt is, az invenciózus zene jellegzetesen könnyed, Lelia, Rupert, Satanella egy-egy dala, románca sziruposan, de bájosan szentimentális. Több száma is igen jól sikerült, jól énekelhető, és hatásos. Több hárfakíséretes dalt is hallunk, míg a fináléban az énekes szereplők és az énekkar nagy együttesét a zenekart túljátszva magasztos orgonakíséret, annak kitartott akkordjai emelkedett, himnikus formája zárja le.

Nagyon örvendetes, hogy most kijött ez a lemezritkaság, és a ma zenehallgatója is megismerkedhet a csaknem elfeledett zeneszerző egyik nevezetes „belcanto” darabjával, mégpedig kitűnő szereposztásban, nagyszerű szólistákkal, a világhírű karmester, Richard Bonynge személyében a stílusirányzatnak avatott karmestere irányításával ragyogó énekkari-zenekari tolmácsolásban is hallgathatja meg ezt az operaritkaságot.

Ez a manchesteri, 2014-es Satanella lemzfelvétel számos erényt csillant fel – nem utolsósorban Bonynge szellemes, jókedvű és lendületes vezénylését. A zenekar nagy kedvvel és virtuozitással kísér, a kórus fényesen cseng és kiegyensúlyozottan szól, a hangminőség pedig rendkívül jó. Maga a szerző sem kívánhatna ennél többet.

Balfe: Satanella

Kang Wang (ten) - Count Rupert
Quentin Hayes (bar) - Hortensius
Anthony Gregory (bar)- Karl
Trevor Bowes (bass) - Arimanes
Frank Church (bar) - Bracaccio
Sally Silver (sop) - Satanella
Christine Tocci (mez) - Stella
Catherine Carby (sop) - Lelia
Elizabeth Sikora (mez) - First Lady

Victorian Opera Orchestra
John Powell - singers
Richard Bonynge – Conductor

Issued in 2016 on Naxos 8.660378-79. CD 2

Olvasom, a szalonok zongoraszékein halomban álltak Balfe és mások hasonló dalainak kottái. Olasz operák alapján Balfenak sikerült egy népszerű angol stílust kialakítani. A bemutatók közönsége tombolt a lelkesedéstől, és például a The Bohemian Girl hosszú időn keresztül vonzotta a koncerttermek közönségét. Divatot teremtett. Az emberek bolondultak a cigány dalokért, a cigány témájú regényekért és művészetért. Balfe 500 fontot kapott a Chapell and Co.-tól operadallamainak kiadási jogáért.
875   Búbánat 2016-06-17 13:44:06
Sohasem titkoltam, az opera műfaján belül Verdi hatalmas életműve mellett a XIX. század első felében alkotott szerzők dalművei állnak a szívemhez legközelebb; a szűkebben vett korai romantikának (az első három –négy évtizedet felölelő) összefoglaló néven emlegetett „belcanto” korszakát elsődlegesen Rossini, Bellini, Donizetti munkásságához kötjük, de én idesorolom még Saverio Mercandante (1795-1870), Giovanni Simone Mayr (1763-1845), Giovanni Pacini (1796-1867), Nicola Vaccai (1790-1848) - és még lehetne említeni további - komponistákat is (pl. Coccia, Carafa, a Ricci-fivérek).
Hasonlóan, az én zenei ízlésvilágomat tükrözi, és szívesen hallgatom az olasz mellett az 1800 – 1850 között keletkezett, franciahonban bemutatott (Mehul, Cherubini, Spontini, Paer, Boieldieu, Auber, Adam, Hérold, Halevy, Meyerbeer, vagy Thomas és Gounod) „bel canto” operákat, ahogy a németektől E.T.A. Hoffmann, Weber, Marschner, Spohr, Kreutzer, Lortzing, Nicolai, Flotow - de Wagner korai – operakompozícióit is.

Kevesebb szó esik ugyanezen időszakból Nagy-Britannia (angol, ír) „belcanto” szerzőiről és műveikről, pedig közöttük és közülük is vannak kiemelkedőek, de európai kortársaik mellett rájuk alig vetül figyelem; a romantika korszakának angol operáiban is felbukkan a „stílus, az énektechnika a drámai tartalommal és szöveggel szembeni dallamformálás, az emberi hang tisztasága, bravúros használata”, mely nemcsak az előbb említett olasz, francia, német komponisták - ide sorolom az az orosz Glinka, Dargomizsszkij, de a lengyel Moniusko, és persze hazánk szülöttjének, Erkel Ferencnek első operáit is (nem feledkezve meg pld. Ruzitska József, Thern Károly, Bartay András, Szerdahelyi József, Doppler-fivérek, Császár György korai műveiről sem) - sajátossága vagy kizárólagossága.

Csak néhány név az angol nyelvterületről, akiknek a műveit – a század második felében alkotó Sir Arthur Sullivan mellett (aki klasszikus operettjein túl ugyancsak írt „romantikus” operákat is) - mostanában kezdem felfedezni és értékelni:

Sir Henry Bishop (1786 -1855) több mint 110 színpadi művet írt népszerű hangú zenével. Leghíresebb operája „Marian leányzó, vagy Az arlingtoni vadásznő” című, először 1822-ben, Londonban előadott 3 felvonásos legenda, mely a Robin Hood témaköréből merítette tárgyát.

William Vincent Wallace (1812-1865) ír zongora., hegedűművész, zeneszerző és karmester Amerikában is sikert aratott, operáit főleg Londonban mutatták be. Talán a legjobb műve az 1845-ben komponált 3 felvonásos Maritana. Nyitánya üdülőhelyi zenekarok parádés előadószáma volt. A Naxos kiadó 2 CD-n megjelentette ezt az operát (Majella Cullagh, Lynda Lee, Paul Charles Clarke, Ian Caddy, RTE Concert Orchestra, Proinnsias O Duinn
Label: Naxos, DDD, 1995; cat.no. 8.660308-09; Erscheinungstermin: 31.10.2011)

Wallace írt egy Magyarországi Mathild (Matilda of Hungary) c. operát is, 1847-ben mutatták be.
Egy másik elfeledett operája, a „Lurline” - Grand Legendary Opera 3 felvonásban (1860) – pár éve jött ki a Naxos kiadó gondozásában:
Keith Lewis (tenor) - Rupert (a young Nobleman); Paul Ferris (tenor) - Guilhelm (his friend); David Soar (bass-baritone) - Rhineberg (The River King); Donald Maxwell (baritone) - The Baron Truenfels; Roderick Earle (bass) - Zelieck (A Gnome); Sally Silver (soprano) - Lurline (Nymph of the Rhine); Fiona Janes (mezzo) - Ghiva (the Baron’s Daughter); Bernadette Cullen (mezzo) - Liba (a Spirit of the Rhine)
Victorian Opera Chorus and Orchestra/Richard Bonynge
rec. Cosmo Rodewald Hall, Martin Harris Centre, University of Manchester, England, 27-28 June 2009. DDD. NAXOS 8.660293-94


George Alexander Macfarren (1813-1887) angol zeneszerző és muzikológus zenekari és egyéb vokális szerzeménye mellett mintegy két tucat operát is komponált. Utóbbiak között az egyik legnépszerűbb darab a Robin Hood című romantikus angol opera 3 felvonásban.

Ám romantikus operákat író XIX. századi brit komponisták közül - Sullivant nem ide számítva - számomra a legkedvesebb szerző az 1808 és 1870 között élt és alkotott angol Michael William Balfe. Ahogy Németh Amadé fogalmazza meg: Itáliából olasz stílust, magyar feleségétől temperamentumot nyert alkotókedvéhez. Baritonistának indult, igen jól énekelhető szerepeket írt, ez volt népszerűségének titka. Legsikeresebb műve a Cervantes elbeszélése nyomán komponált „A cigánylány” /The Bohemian Girl/, opera 3 felvonásban, bemutatója 1843. november 27-én volt Londonban. (CD-n is kiadták: Nova Thomas, Patrick Power, Jonathan Summers National Symphony Orchestra Of Ireland, Radio Telefis Eireann Philharmonic Choir, Richard Bonyge (Conductor) - Label: Argo. Ezt a lemezt újragyártotta és kiadta a Decca 473 077-2.)

Balfe másik nagy romantikus operája a „The Maid of Artois”. Ennek is van CD-felvétele:
Kay Jordan (Isoline), Stephen Anthony Brown (Jules de Montangon), Rebecca Rudge (Coralie), Jonathan Pugsley (Marquis de Chateau-Vieux), John Molloy (Sans Regret), George Hulbert (Synnelet), Adrian Lawson (Martin), John Elliott (Centinel), Geoffrey Brocklehurst (Count Saulnier), Annette Reis-Dunne (Ninka); Victorian Opera, Philip Mackenzie
Label: Campion Cameo; Catalogue No: CAMEO 2042/43.

Balfe Párizs számára is írt operát: „A négy Haymonfi” (Les quatres fils Aymon) bemutatója 1844-ben volt az Opera Comic-ban. Pesten is előadták ezt a 3 felvonásos operát 1845-ben.

Ám számomra most a reveláció erejével hatott Balfe egy másik gyönyörű darabja, „igazi” romantikus operája, mely most jelent meg a lemezpiacon: a "vadromantikus", misztikus tárgyú „Satanella”.

Balferól és erről a művéről – lemezélményemről - a következőkben számolok be.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Sean Shibe (gitár)
"Halk húrok"
OSWALD: 1. divertimento (Sean Shibe átirata gitárra)
Lantművek a Wemyss, Balcarres, a Straloch és a Rowallan kéziratból (Sean Shibe átirata gitárra)
JAMES MACMILLAN: From Galloway (Sean Shibe átirata gitárra)
JAMES MACMILLAN: Since It Was the Day of Preparation – Motet I (Sean Shibe átirata gitárra)
MAXWELL DAVIES: Farewell to Stromness (Sean Shibe átirata gitárra)
STEVE REICH: Electric Counterpoint
JULIA WOLFE: LAD (Sean Shibe átirata elektromos gitárra)
DAVID LANG: killer (Sean Shibe átirata elektromos gitárra)
21:00 "Kóda" Beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

19:00 : Budapest
Duna Palota

Radnai Róbert (brácsa)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ligeti András
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"A változatosság gyönyörködtet"
CSAJKOVSZKIJ: Vonósszerenád, op.48
DÁVID GYULA: Brácsaverseny (1950)
SCHUMANN: 4. (d-moll) szimfónia, op.120

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Faludi Judit (cselló), Szenthelyi Krisztián (ének)
Kautzky Armand (színművész)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
Vezényel: Werner Gábor
"Adventi koncert"
VIVALDI: h-moll csellóverseny
HÄNDEL: Dignare Domine
VERDI: Non t’accostare
CORELLI: Karácsonyi concerto
WOLF PÉTER: Ave Maria
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő – Hattyúk tava balettfantázia csellóra

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Louis Schwizgebel (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Mischa Damev
"Faunok és szellemek"
DEBUSSY: Egy faun délutánja
SAINT-SAËNS: 2. (g-moll) zongoraverseny, op. 22
ELGAR: 2. (Esz-dúr) szimfónia, op. 63

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
19:00 : Debrecen
Csokonai Színház

MOZART: Szöktetés a szerájból
A mai nap
született:
1929 • Nikolaus Harnoncourt, karmester († 2016)
1933 • Henryk Górecki, zeneszerző († 2010)
elhunyt:
2003 • Hans Hotter, énekes (sz. 1909)
2007 • Szőllősy András, zeneszerző (sz. 1921)