Prológ – Bartók Rádió – október 17., kedd
19:00 – 19.30
Műsorvezető: László Ferenc
Szerkesztő: Bánkövi Gyula
Az okszitán nyelvről, Gábor Andorról és egy színigazgató-feleség parancsoló igényeiről is szó esik majd a Prológ mai adásában, amely ezúttal Charles Gounod Mireille című operáját fogja bevezetni. A mű 1978-as felvételének karmestere az október elején a 90. születésnapját megünneplő Michel Plasson, címszereplője pedig Mirella Freni volt.
19:35 –
22.10:
Charles Gounod: Mireille (1864)
Ötfelvonásos opera
Szövegét - Frédéric Mistral eposza nyomán - Michel Carré és a zeneszerző írta.
Km. a Toulouse-i Capitole Színház Ének- és Zenekara, vezényel: Michel Plasson
(EMI, 1979)
Szereposztás:
Mireille, Ramon lánya – Mirella Freni (szoprán)
Vincent,
Ambroise fia, Mireille jegyese – Alain
Vanzo (tenor)
Taven,
cigányasszony – Jane Rhodes (mezzoszoprán)
Ourias,
marhapásztor, Vincent riválisa – José
van Dam (bariton)
Vincette,
Vincent testvére – Christine Barbaux
(mezzoszoprán)
Ramon, gazdag
farmer, Mireille apja – Gabriel Bacquier
(basszus)
Ambroise,
elszegényedett földműves – Marc Vento
(bariton)
Clémence,
fiatal lány – Michele Command (szoprán)
Az opera helyszínei: I. felvonás: egy eperfaültetvényen; II. felvonás: egy amfiteátrum előtt; III. felvonás: 1. kép: A Pokol-völgyében, 2. kép: a Rhone partján; IV. felvonás: 1. kép: az uradalomban, 2. kép: a Crau-hasadékban; V. felvonás: a Saint-Marie-i zarándoktemplomban
Helyszín: Salt Lake City Temploma (USA) - bővebben
A Tabernákulum-együttesről olvasható: itt
(A kezdetektől Mormon Tabernákulum Kórus néven ismert énekkar 2018 októberében változtatta meg a nevét, hogy "jobban igazodjon támogató szervezetéhez, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához".)
Ennek a nagy, háromrészes oratóriumnak – címét magyarra fordítva: „Megváltás” – 1882-ben volt a bemutatója, mely három évvel előzi meg a francia komponista másik hatalmas egyházzenei alkotását (Mors et Vita, 1885). Gounod mindkét, felkérésre szerzett művét a Birminghami Triennálé Zenei Fesztiválon adták elő először, óriási sikerrel. A brit közvélemény és a kontinens is lelkesen foglalkozott velük, a hírneves zeneszerzőnek a két oratórium további népszerűséget és elismerést szerzett, különösen Angliában. A Viktória királynőnek szentelt premieren maga Gounod vezényelte az oratóriumot, 270 fős kórussal. Az 1882. október 30-án bemutatott Rédemption szent trilógia prológussal, három részben (Le Calvaire, De la Resurrection à l’Ascension, La Pentecôte) tizenhat számra osztva, szólistákra, kórusra, zenekarra és orgonára íródott, Gounod állította össze a szöveget is.
A francia premiert 1884 áprilisában tartották Párizsban, a Palais du Trocadero-ban. Gounod a bemutató előadást megelőző írása bevezetőjében világossá tette szándákát: „a három fő esemény lírai kifejeződése, amelyeken a keresztény társadalom léte nyugszik, amelyek 1. A Megváltó szenvedése és halála, 2. Dicsőséges élete a földön, a feltámadásától a mennybemeneteléig, 3. A kereszténység elterjedése az egész világon az apostoli küldetés eredményeként”.
Ugyancsak a Gabriel Trumpet Ensemble írásában olvashatjuk a következő gondolatokat a műről és előadásáról:
"A kórusok, recitativók és együttesek sorozata a Rédemptiont az oratórium műfaj hagyományába helyezi. Az énekszólamok kezelése azonban nagy visszafogottságával figyelemreméltó: semmilyen retorikai effektus, semmilyen leíró hatás nincs kizárólag a zenekarra írva (főleg a káosz megjelenítése). A mű azt is mutatja, hogy Gounod érdeklődik a gregorián ének iránt (idézet Vexilla Regisből és a Stabat Materből), valamint a reneszánsz dallamok erőforrásaiban és egyszerűségében. Gounod oratóriumát számos, vallásos darabjához hasonlóan, nagy stilisztikai eklektika jellemzi: a Rédemption olykor az opera műfajához hasonlít (különösen a földi paradicsom megidézésében), ami miatt kritizálták túlságosan szekuláris és érzéki jellege miatt. Gounod elmondása szerint mint zeneszerző egyfajta, a Megváltót, Istent és embert szimbolizáló vezérmotívum kifejező lehetőségeit is felhasználta, amely a prológusban, majd a mű első két részében nyolc alkalommal hangzik el.
Gounod háromrészes oratóriuma - benne monumentális kórusrészeivel és nagy zenekaros szólamaival - azonnali sikert aratott, és a XIX. századvégi brit kórusfesztiválok kedvenc alkotása lett.
Ebben az előadásban a Gabriel Trumpet Ensemble kórusához további drámai hatást kölcsönöznek az utolsó fanfárok.”
Orchestre du Capitole de Toulouse, direction Michel Plasson.
Orféon Donostiarra, chef des choeurs José Antonio Sainz
(1992)
Egy másik, koncertfelvétel részlete:
Gounod: Mors et Vita – extrait I. 3a
Extrait du concert du 12 Avril 2015, á Cannes
Liesel Jürgens, soprano
Esthern Dean, mezzo
Frédéric Diquero, ténor
Ioan Hotenski, baryton
Choeur de Notre-Dame de Bon Voyage, Orchestre Ad vitam aeternam
Direction: Stéphan Nicolay
Charles Gounod from Mass of St Cécilia - Sanctus performed at Dresden Frauenkirche.
/2019-12-02 – Adventskonzert aus Dresden/
Tenorszóló: Julian Prégardien
Staatsopernchor, Staatskapelle, Dresden
Karmester: Alondra de la Parra (Mexiko)
A Bartók Rádió mai operaközvetítése
19.00 – 19.30 Prológ
A mikrofonnál: László Ferenc
Szerkesztő: Bánkövi Gyula
19.35 – 22.40 Charles Gounod: Rómeó és Júlia
ötfelvonásos opera
Szövegét - William Shakespeare drámája nyomán – Jules Barbier és Michel Carré írta.
Vezényel: Michel Plasson
Km. a Toulouse-i Capitol Színház Énekkara (karig.: Pierre Lodice) és Zenekara
Szereposztás:
Júlia – Angela Gheorghiu (szoprán)
Rómeó – Roberto Alagna (tenor
Stephano – Marie-Ange Todorovitch (mezzoszoprán)
Gertrude – Claire Larcher (mezzoszoprán)
Tybalt – Daniel Galvez-Vallejo (tenor)
Benvolio – Guy Flechter (tenor)
Mercutio – Simon Keenlyside (bariton)
Paris – Didier Henry (bariton)
Gergely – Till Fechner (bariton)
Capulet – Alain Fondary (bariton)
Lőrinc barát – José van Dam (basszbariton)
A herceg – Alain Vernhes (basszus)
Jean barát – Christophe Fel (basszus)
Pepita – Doris Lamprecht (mezzoszoprán)
Angelo – Yann Beuron (tenor)
246
A Mezzo TV sugározza ma este (20.20 – 23.16)
Gounod: Faust - La Fenice, Venice - 2021
"La Fenice-t katedrálissá alakították át Joan Antón Rechi Gounod Faust víziójához"
Marguerite – Carmela Remigio
Faust – Iván Ayón Rivas
Méphistophélés – Alex Esposito
Marthe – Julie Mellor
Siébel – Paola Gardina
Valentin – Armando Noguera
Karmester: Frédéric Chaslin
Rendező, díszlettervező, jelmeztervező: Joan Antón Rechi
Várnai Péter zenetörténész az Oratóriumok könyve c. munkájában (Zeneműkiadó, Budapest, 1983.) nem foglalkozik Gounod nagy oratórikus alkotásaival (Messe Solennelle - Messe de Sainte Cécile; Rédemption; Mors et Vita – „Élet és halál”).
Ahogyan nem említi Dvorak: Stabat Mater, Berlioz: Te Deum, Donizetti: Reqiem; Miserere, Franz von Suppé: Requiem, Mascagni: Messa di Gloria, Leoncavallo: Requiem, Massenet: Mária Magdolna; Éva; A szűz, vagy Puccini: Messa di Gloria művét sem.
Gounod: Messe solennelle de Sainte Cécile – VIII. „Domine salvum fac”
Egy másik változat:
Gounod: Messe solennelle de Sainte Cécile – VIII. „Domine salvum fac”
Két teljes felvétel pedig a YouTube-ról akár ezekől a linkekről meghallgatható:
Charles Gounod: Messe Solennelle (Szent Cecília-mise)
Szombaton este a Pesti Ferences Templomban Gounod Szt.Cecília miséjének orgonakíséretes változatát adta elő négy egyesült kórus és három énekszólista. Sajnos, kissé csonkán hallottuk: hiányzott egy tenor szóló, és hiányzott a mű végéről a Domine, salvum fac tétel – mondjuk ez utóbbi rész érthetően maradt ki: nemcsak azért mert a mise orgonás változatát ez túlfeszítette volna, de a textusa miatt sem illik be a megszokott megzenésített liturgikus tételek közé.
A romantika korából sok szép oratóriumot ismerek és szeretek, ezek egyike Gounod e csodálatos kompozíciója.
Kissé bővebben írok erről a megrendítő szépségű alkotásról.
Gounod (Párizs, 1818 - Saint-Cloud, 1893) gyakorló katolikus volt, és fiatalon azon gondolkodott, hogy pap lesz. Végül úgy döntött, hogy alkalmatlan a papi pályára, de számos szakrális zenei műben fejezte ki elhivatottságát. Miután 1839-ben megnyerte a Grand Prix de Rome -ot, Gounod ideje nagy részét a Sixtus-kápolnában töltötte a tizenhatodik századi mesterek munkáinak hallgatásával és tanulmányozásával. 1855 nyarán, miközben a Szent Cecília miséjén dolgozott, ezt írta édesanyjának: „Délutánonként rendszerint elmegyek az erdőbe, és válogatásokat olvasok szeretett Szent Ágostonról. Lefordítottam őket; ez az én gondolkodási időm. Ezt követően szemlélem a szentmisét.” A párizsi Szent Eustache-templomban, Szent Cecília napján, 1855. november 22-én bemutatott Messe Solennelle de Sainte Cécile-ről egy francia kiadvány lektora megjegyezte: „Van érzéke a liturgikus dolgokhoz; és még többet mondok, meg van győződve; hiszi!" Ez az oratórium alapozta meg Gounod hírnevét, mint figyelemre méltó zeneszerzőt. Gounod kortársa, Camille Saint.Saens zeneszerző így nyilatkozott a premier után : "A Messe Saint-Cécile megjelenése egyfajta sokkot okozott. Ez az egyszerűség, ez a nagyszerűség, ez a derűs fény, amely a zenei világ, mint a hajnalhasadás, hatalmasan nyugtalanította az embereket… először elkápráztatták, aztán elbűvölték, aztán meghódították.” Saint-Saens a misét Gounod legjobb művei közé sorolta: "A halvány távoli jövőben, amikor a kérlelhetetlen idő befejezte munkáját, és Gounod operái örökre megpihennek a könyvtárak poros szentélyében, a Messe de Sainte Cécile, a Rédemption és a Mors et Vita oratórium továbbra is életet hagy. ”
Tudni érdemes Gounod miséjéről, hogy nem orgona, hanem hatalmas zenekar szerepel a partitúrában. A kompozíció eredeti változatában, hogy a dicsőítő pompa jobban érvényre jusson, a mise szövegében kisebb változtatásokat, pontosabban általa hozzáírt szövegeket is megzenésített. Így az eredeti Gloria -ban a végső miserere nobis-hoz (könyörülj rajtunk) egy „hozzáadott” Domine Jesu-sorokat fűzött; az eredeti Credo-t háromszoros könyörgés követi: a Domine, salvum fac Imperatorem nostrum Napoleonem, et exaudi nos in die qua invocaverimus te (Uram, mentsd meg Napóleon császárunkat, és hallgass meg minket, amikor segítségül hívunk) - ez egy monumentális tétel: benne egy rövid hangszeres bevezető után a Prière de l'Eglise (Az Egyház imája) néven a cappella kórus énekel, majd Prière de l'Armée (A hadsereg imája) szólal meg férfikórussal, rézfúvósok kíséretében, a tételt lezárja Prière de la Nation (A Nemzet imája) hatalmas kórusa zenekarral. (Ezt a tételt szokták a mise végére tenni, az Agnus Dei-t követően, hiszen nem része a hagyományos liturgiának.)
Az eredeti miséhez a Domine salvum és a Sanctus között egy instrumentális Offertorium is tartozik. Az eredeti Agnus Dei-ben a szólisták a három invokáció között a Domine, non sum dignus ut intres sub tectum meum, sed tantum dic verbo, et sanabitur anima mea szöveget éneklik.(Uram, nem vagyok méltó, hogy befogadjalak, csak szólj egy szót, és meggyógyulok) - először a tenor énekli, majd ismét a szoprán, végül a tétel egy hozzáadott ámen-nel zárul.
Ezeket a változtatásokat Gounod korában és később is, bírálták, mert liturgikusan nem helyesek, kivéve a hozzáadott Domine Jesu -t a Gloria -ban és az instrumentális Offertoriumot, általában kihagyják. Most a szombati előadáson az Offertorium elhangzott, az orgonán!
A Messe Solennelle -t a zeneszerző Szent Cecíliának, az egyházzenészek védőszentjének ajánlotta, aki Szent Ágneshez hasonlóan mártírhalált halt hite miatt Rómában, és mind a római kánonban (96. paragrafus), mind a római martirológiában (szeptember) megemlékeznek róla.
Gounod ezt a misét zenetanára és apósa, Pierre Joseph Zimmerman emlékére is komponálta, aki 1853-ban halt meg. Gounod azon képessége, hogy drámai zenét komponált operákhoz, ebben a nagyszerű misében is megmutatkozik. A Gloria és a Credo híresek drámaiságukért, erejükért és emlékezetes dallamaiért - ezt most is, ebben a változatban megtapasztalhattuk és mélyen, személyesen átélhettük. A Sanctus hatalmas és gyönyörű tenorszólójával eléri a teljes zenei csúcspontot: "Hozsanna in excelsis”, a Benedictus végén megismételve.
A Pesti Ferences Templomban előadott orgonás változat természetszerűleg nem nyújtja azt a hatást, amit az eredeti zenekari hangzás, de így is, a misének minden lírai és drámai szépségét elővarázsolta. A közreműködő énekszólisták (Krum Enikő – szoprán, Csapó József – tenor, Hámori Szabolcs – basszus), a négy remek énekkar (a pesti ferences templom Liszt Ferenc Kórusa, a Budapesti Monteverdi Kórus, a Központi Református Kórus, a Kalevala Kórus) valamint Deák László orgonaművész ihletett hangszeres játéka közreműködésével előadott csodálatos Szent Cecília-mise előadását nagy tapsokkal hálálta meg az egyházzenét-oratóriumot is kedvelő közönség. A hatalmas apparátust összefogó karnagyot, Pattantyús-Ábrahám Károlyt, külön dicséret illeti, aki Kollár Éva karnagy betegsége miatt ugrott be vezényelni, aki a mise előtt rövid szóbeli ismertetőben felvezette, amit erről a Gounod-alkotásról, a keletkezéséről, az itt elhangzó orgonás változatról és a közreműködőkről tudni érdemesnek tartott megosztani velünk.
Mindig élmény számomra ennek a misének a meghallgatása: rácsodálkozom a „Messe Solemnis” értékeire, szépségére, bármilyen változatban is kerüljön elém, élőben megint megérintett Gounod remekműve.
BELVÁROSI FERENCES TEMPLOM
(Budapest, V. Ferenciek tere 9.)
Ma este fél 8-kor:
CHARLES GOUNOD: Szt. Cecília-mise
(orgonás változat)
Krum Enikő - szoprán
Csapó József – tenor
Hámori Szabolcs – basszus
Belvárosi Ferences Templom Liszt Ferenc Kórusa
(karigazgató: Pattantyús - Ábrahám Károly)
Budapesti Monteverdi Kórus
(karigazgató: Kollár Éva)
Központi Református Kórus
(karigazgató: Berkesi Boglárka, Erdélyi Dániel)
Kalevala Kórus
(karigazgató: Malmos Edit)
Deák László – orgona
Vezényel: Kollár Éva
A belépés díjtalan.
A hangversenysorozat fővédnöke: Szentgyörgyvölgyi Gábor – Belváros Önkormányzat Kulturális Bizottság
/”Ünnepeink V.” - Hangversenysorozat Belváros-Lipótváros Önkormányzat támogatásával - 3. koncert/
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése, 19:00 – 22.02
EBU Opera
Charles Gounod: Faust
Ötfelvonásos opera
Szövegét - Johann Wolfgang Goethe drámai költeménye nyomán - Jules Barbier és Michel Carré írta
Vez.: Lorenzo Viotti
Km.: Párizsi Bastille Operaház Ének- és Zenekara
Rendező: Tobias Kratzer
Szereposztás:
Faust - Benjamin Bernheim (tenor),
Mefisztó - Christian Van Horn (basszbariton),
Valentin - Florian Sempey (bariton),
Wagner - Christian Helmer (bariton),
Margit - Ermonela Jaho (szoprán),
Siebel - Michele Losier (mezzoszoprán),
Márta - Sylvie Brunet-Grupposo (mezzoszoprán),
Az idős Faust - Jean-Yves Chilot (próza)
(Párizs, Opéra Bastille, 2021. március 12.)
Anno a Müpában az élő, MET műholdas közvetítése jóvoltából már volt szerencsém hozzá; de a rádióban ma sugárzott akkori operaelőadás hangfelvételébe azért belehallgattam. (2014-ben DVD-n kijött.)
Január 27.-én ment a MET sorozatban! Ott látni is lehetett.
Remélem meg is hallgatod!
2021.01.30 19:00 - 22:00 Bartók Rádió
A New York-i Metropolitan Operaház archívumából
Charles Gounod: Faust
Ötfelvonásos opera
Szövegét - Johann Wolfgang Goethe drámai költeménye nyomán - Jules Barbier és Michel Carré írta
Vez.: Yannick Nézet-Séguin
Km.: New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig. Donald Palumbo),
Rendezte: Des McAnuff
Szereposztás:
Faust - Jonas Kaufmann (tenor),
Marguerite - Marina Poplavskaya (szoprán),
Mephistopheles - René Pape (basszus),
Valentin - Russell Braun (bariton),
Siébel - Michele Losier (mezzoszoprán),
Marthe - Wendy White (mezzoszoprán),
Wagner - Jonathan Beyer (bariton)
(2011. december 10.)
https://www.youtube.com/watch?v=Eff91GdGbR8
Charles Gounod: Mors et Vita - primo coro
Estratto dal concerto "Mors et Vita" di Charles Gounod, eseguito il 22 ottobre 2016 presso il Teatro Verdi di Pisa
Natalizia Carone soprano
Moon Jin Kim contralto
Roberto Cresca tenore
Carlo Morini baritono
Direttore Christoph Nielbock
Orchestra Jugend-Sinfonieorchester der Wiesbadener Musikakademie / Wiesbadener Musik- & Kunstschule
234
Charles Gounod (1818 - 1893)
https://www.youtube.com/watch?v=uVSKi1hcEVs
Kim Borg / Judex/ Mors et Vita/ Gounod.
"Lovely version of this sad but glorious piece of music. The music has a sad nobility".
Ráadásul csodás könnyedséggel olyan magasságokban is otthonos, amelyek Annának sosem voltak meg, mostanság pedig egyre kevésbbé! Az pedig, hogy vállalta a közös koncertet a sajnos már kritikus állapotban lévő Hvorostovskyval, emberségből is kiváló teljesítmény volt.
Sok sikert a művésznőnek és sok örömet a közönségnek!
A.Garifullina még lírai szoprán, sot koloratúr készségel, de úgy érzem, hogy lassan spinto-lirico, fiatal drámai lesz - kituno Pillangoasszony vagy Rusalka lehet.
2013-ban lett az Operalia gyoztese, Domingo énekversenye, Már akkor írtam a hangjárol, és a megjelenésérol. Sot azt irtam, hogy vigázz Annácska N., mert jon Aida G. És lám igazam lett.
Nagyszerű dolog, hogy telramund felhívta a figyelmet erre a bájos és kiváló (a sorrend fordítva is áll) énekesnőre; máris rajongója lettem:
Már a kezdő Колыбельная песня is varázsos,
a Quando me'n vo' pedig mintha neki készült volna.
Watch this soprano perform one of the most difficult arias ever written.
Ismertem ezt a felvételt, de köszönet e figyelemfelkeltésért. Így talán többen felfedezik. Ezt a felvételt végig kell nézni! Garifullina csodálatosan énekel, és igen, Hvorostovsky is, bár bizonyos jelek a betegsége súlyosságára utalnak. Hogy becsületből vállalta, a koncert lemondásának elkerülése érdekében, vagy a visszatérésben reménykedett, azt nem tudjuk. De ez a grafeneggi koncert volt az utolsó hivatalos fellépése. Ez a felvétel június 22.-én készült, öt hónapra rá, november 22.-én távozott el, szerintem nagy űrt hagyott maga után.
Ha már linkekről van szó, akkor érdemes belenézni ebbe is: Garifullina és Hvorostovsky, koncert 7 hónappal Hvorostovsky halála előtt.
A füled nagyon jó, de a szemed is. :-)
Technikai:
a képre vonatkozó tanúsítványlánc hiányos, óvatosabb böngésző emiatt nyűgösködik.
A kiszolgáló neve "www.mezzo.tv" nem egyezik meg a tanúsítványban szereplő névvel: "perifem.syspark.net".
Ismeretlen hitelesítő szervezet, ráadásul 2018.06.12-én le is járt.
Nehéz manapság a nagy zenei dömpingben mindenre odafigyelni.A Met és Wiener Staatsoper bőven kínálja a lehetőségeket.De. szó sem esik szerintem az egyik legjobb operaházról a barcelonai T. Líceoról..Pedig az utóbbi időben mondjuk évadban olyan káprázatos produkciók voltak láthatóak, elérhetőek,mint a Luisa Miller,Norma, Gioconda ,Álarcosbál, Macbet és tegnap a Mezzon a fantasztikus Gounod opera.a Romeo és Juliette.2018-as előadás.
Gounod sok,sok operája közül ez a mű áll hozzám legközelebb.A tegnapi előadás már azért is megfogott ,mert előadták a teljes partiturát szinte semmit ki nem húztak.Még lemezfelvételen is ritkán rögzítik Juliette „rém nehéz” Méregáriáját”Hiányzik a számomra etalon felvételről is .( Mirella Freni. Franco Corelli).
A két főszereplő Saimir Pirgu és Aida Garifullina káprázatosan énekelt.Minden eredeti fekvésben és nem transzponálva. Pirgu különösen jól énekelt.Hallottam őt pár éve Bécsben,hát ott nem igazán fogott meg.De fejlődése elképesztő.Garifullináról tudtam, hogy nagyon jó énekesnő,bizonyított!Nemcsak szép,de jó is.
Aki teheti még néhányszor adja a Mezzo szánja rá az időt ,nagyon megéri!
222
Roméo et Juliette by Gounod at the Liceu
SATURDAY, MAY 30 AT 20:30 ON MEZZO
- Friday, June 5 at 12:30 on Mezzo
- Sunday, June 7 at 16:30 on Mezzo
- Monday, June 15 at 12:30 on Mezzo
CASTING
- Orchestra & Chorus of the Gran Teatre del Liceu
- Josep Pons (Conductor)
- Aida Garifullina (Soprano) : Juliette
- Saimir Pirgu (Tenor) : Roméo
- Tara Erraught (Mezzo-soprano) : Stéphano
- Gabriel Bermúdez (Baritone) : Mercutio
- Stephen Lawless (Stage Direction)
Recording: February 27 2018 - Gran Teatre del Liceu | Barcelona
Director: Benoit Toulemonde
Duration: 02:29
19:00 – 21.57 Bartók Rádió ma esti operaközvetítése
Charles Gounod: Faust
Ötfelvonásos opera
Szövegét – Johann Wolfgang Goethe azonos című műve nyomán – Jules Barbier és Michel Carré írta
Vez.: Michel Plasson
Km.: Francia Hadsereg Énekkara (karig.: Yves Parmentier), Toulouse-i Capitol Színház Énekkara (karig.: José Aquino) és Szimfonikus Zenekara
Szereposztás:
Faust – Richard Leech (tenor),
Margit – Cheryl Studer (szoprán),
Mefisztó – José van Dam (basszbariton),
Valentin – Thomas Hampson (bariton),
Siebel – Martine Mahé (mezzoszoprán),
Márta – Nadine Denize (mezzoszoprán),
Wagner – Marc Barrard (bariton)
A 125 éve meghalt Charles Gounod emlékére
(Párizs, 1818. június 17. - Saint-Cloud, Párizs, 1893. októbet 18.)
- Pesti Hírlap, 1943. október 20.
Gounod
50 esztendős halhatatlansága
Dédelgetett kincseinek, szent ereklyéinek pusztulása közepette meghitt, családi ünnepet ül a szellemi világ. Kerek 50 esztendeje annak, hogy Charles Francois Gounod, a gall zeneköltészet egyik legszárnyalóbb egyénisége, 1893 október 18-án, a gálában feszítő francia hadsereg ünnepélyes tiszteletadása mellett bevonult a halhatatlanságba.
Egy szomorúszemű asszony bizonyára megenyhült szívvel tekintett le a felhők mögül a párizsi boulevard-ok végtelen, gyászoló tömegeire, melyek fiának megdicsőülését hirdették. Mert hát, mi tagadás, küzdelmesen indult neki egykor az életnek apró gyermekével. Öt éves volt még csak a kis Charles, mikor édesapja, a festőművész Gounod jobblétre szenderült. A család támasz nélkül maradt s a magányos özvegynek kellett felvennie a harcot a sorssal. Zongoraleckéket és rajzórákat adott vékonypénzű polgárok tehetségtelen süvölvényeinek. Keserves tengődés volt ez!
A csodagyermek
De a nyomor hétköznapi szürkeségében minduntalan fel-felragyogott egy szívderítő fénysugár: Charles zenei tehetsége. Bámulatosan rövid idő alatt megismerkedett a zongora billentyűivel, a hangok nevével és kristálytisztán énekelte a legnehezebb hangközöket.
Egy vasárnap vándorkoldus dala szűrődött be az utcáiról.
— Mama — kérdezte a gyermek — miért énekel ez a bácsi „síró C-ben?“
S az édesanyának megdobbant a szíve. A kéregető C-mollban énekelt.
Mikor iskolasorba került, a líceum igazgatójának hamarosan feltűnt a daloskedvű kisfiú. Zenekedvelő ember lévén, egy alkalommal félig-meddig tréfálkozva valamilyen bibliai szöveget nyújtott át neki megzenésítés végett. Egy órán belül kész volt a szerzemény! Lejátszották, elénekelték s az ősz pedagógus könnyezve simogatta meg a kis zseni selymes fürtjeit.
— Menj fiacskám — mondotta szinte jóslatszerűen —, menj és muzsikálj!
Gounod engedelmeskedett. A konzervatóriumban a hírneves Halévy keze alá került — és muzsikált. Pompásan haladt előre. Tanárai rajongtak érte. Huszonegy éves korában pedig övé lett minden Ifjú párisi művész legszebb reménye, álma: a „Római díj“!
Megvédi az olasz muzsikát
Az Örök Városban száz meg száz új benyomással, színnel, hangulattal telt meg a szíve. Az ösztöndíj gondtalan megélhetést biztosított számára, így aztán nyugodtan dolgozhatott. Elsősorban persze az egykorú olasz mesterek felé fordult az érdeklődése, s különösen Rossinit igen nagyra becsülte. A Medici-villában lakott, melynek igazgatója — Ingres, a híres festő — gyakran és fölötte durván ócsárolta az olasz zeneköltőket. A fiatal muzsikust végtelenül bosszantotta a dolog. Lassanként tűrhetetlenné vált már a helyzet. Egy este aztán Ingres épp akkor nyitotta Gounod-ra az ajtót, mikor az a zongoránál ült. Gounod nagyot gondolt és sebtében elhatározta, hogy most bosszút áll kedvenceinek állandó bántalmazása miatt. Hirtelen a levegőbe meredt, mintha rögtönözne és a Tell Vilmos vadászkórusát kezdte játszani.
Az igazgató felfigyelt.
— Micsoda muzsika! Micsoda inspiráció! —, szólt egy kis idő múlva meglepetten. — Mondja, hogy jutott ehhez a csodás melódiához?
Gounod hidegen emelkedett fel a zongora mellől.
— Ezt a zenét Rossini komponálta, igen tisztelt uram!
— Miii? Rossini? Az a tehetségtelen fráter? — mérgelődött Ingres, de aztán hanyagul legyintett a levegőbe,
— Hát Istenem, ezen az egy napon... melléfogott!
„Gounod abbé“
Itáliai tartózkodása alatt mindjobban elmerült a régi egyházi zene tanulmányozásában. Palestrina szelleme rabul ejtette, lenyűgözte fiatal lelkét s a hűs római templomok felséges félhomályában kibontakozott és sejtelmessé mélyült anyjától örökölt vallásossága. Ezek a magasztos, rajongó érzések úgy elhatalmasodtak felette, hogy Párisba visszatérve papi szemináriumba költözött, a kispapok formaruháját hordta és szerzeményeit így írta alá: „Gounod abbé“. A hatodik szentséget azonban mégsem vette fel soha. Visszatartotta ettől a lépéstől a muzsika, a színpad és —- a szerelem. (Zimmermann konzervatóriumi professzor szépséges leányát vette feleségül.)
Gounod tehát a nagyvilágé, az emberiségé maradt, de az elismerésért még hosszú harcot kellett vívnia. Színpadi műveinek sorsa félsikerek és bukások váltakozása volt. A Faust első előadása 1859-ben hangzott el a Théátre Lyrique színpadán s a közönség — mint annyi mesterművet a zenetörténet folyamán — Gounod remekét is meglehetősen langyos fogadtatásban részesítette. Tíz egész esztendő telt el e bemutató után, míg végre a Nagyopera is műsorára tűzte a darabot.
Ez az emlékezetes előadás az 51 éves Gounod tökéletes és örökreszóló győzelmét jelentette. A Faust földkörüli útjára indult s bejárta az Ó- és Újvilág operaszínpadait.
Utolsó éveit visszavonulva, családja, barátai és volt kedves tanítványai körében töltötte. Imádkozott, anekdotázott és muzsikált. A halálos szélütés is ott érte zongorája mellett azon az októberi délutánon, 75 éves korában.
Toronyai Rigó Csaba
A 200 éve született Charles Gounod emlékére
(Párizs, 1818. június 17. - Saint-Cloud, Párizs, 1893. októbet 18.)
- Alkotmány, 1902. szeptember 30. (VII. évfolyam. 232. szám)
Gounod.
«Faust»-jának századik előadása alkalmából.
— Az Alkotmány eredeti tárcája. —
Teljes csöndben, a nagy nyilvánosságot nem érintve, adták e napokban Operánkban a francia mester lángelméjű művét. Bízvást megragadhatjuk ezt az alkalmat, hogy az élők sorából elköltözött művészről megemlékezzünk: Gounod mély vallásosságú ember volt és mint zenész a keresztény művészetet képviselte.
Gounod egész lényét, gondolkodását, a létről való nézeteit átjárta az a mély vallásosság, amelyet nemes és finom érzésű természeteknél rendesen találunk. Az érzékhaladóba való ez a beleélése erősen meglátszik zenéjén. A «Faust» című operájának minden ütemét titokszerű homályba borította; sejtelmes beszéde az a francia mester mély érzésű és igazán vallásos szívének. Kit nem hatott meg a «Faust» titokszerű, mélabús előjátéka? Eltekintve magától a művészileg érdekes alkotástól, minden hangja és minden üteme igazi zene, megkapó és meggyőző. Vagy az ötödik kép (a börtönbeli jelenet) zenéje a hatalmasan megkapó és mesterien fogalmazott orgonatétellel. Mélyen meghatva hallgatjuk ezt az előjátékot, melynek mindenható hanghatása velünk sejteti, hogy a zenei igaz és szép a kereszténység kebelében született, a katholikus szerzetes cellájában ápoltatott és nagyra fejlesztetett.
Még ott is, ahol Gounod vidám lesz, zenei nyelve mindig nemes és világos; zenéjének fölépítése és alaki tökéletessége öröm a hallgató fülének és a bíráló theoretikus vizsgáló szemének.
Ámbátor lírikus ő, a kellő pillanatban a drámai hatás keltéséhez is ért, amint Margit halála, a börtönbeli jelenet, Bálint halála stb. bizonyítja. Mint a jó ízlés embere az oly mozgalmas drámai jelenetekben a legmélyebb hatást a legegyszerűbb művészeti eszközökkel éri el. Itt fölismerhető Mozart befolyása a mester művészeti fejlődésére. A salzburgi csodaembernek mindig nagy bámulója volt Gounod. «Faust»-beli dallamainak egész modora Mozart befolyása alatt áll. Dallamainak világos fogalmazása, alakilag tökéletes fölépítése, azoknak üdítő, meleg érzésű és sohasem mesterkélt tartalma Gounod-t előttünk mindig kedvessé és nagyra becsülendővé teszik.
Életének egész folyása munkáról és pihenés nélkül való tanulásról tesz bizonyságot. Gounod Károly Ferenc 1818. június 17-én született Párisban. Első zenei impulzusait anyjától nyerte, aki jeles zongorázó volt. 1836—38. a konzervatóriumban Halévy alatt ellenpontot tanult és eközben szorgalmasan próbálkozott a zeneszerzéssel. 1837-ben a második, 1839-ben pedig «Fernand» c. kantátájával az első állami zeneszerzési díjat nyerte. Rómában való három évi tartózkodása alatt Palestrina stílusát tanulmányozta; 1841-ben a Lajos-templomban egy háromszólamú zenekari misét, 1842-ben pedig Bécsben egy rekviemet adott elő. Amint tehát látjuk, Gounod a keresztény zeneművészet emlőin fejlődött, amely későbbi alkotásaiban mértékadó volt. Bécsből visszatérve, orgonista és karmesteri állást vállalt a «külső missió» templomában, hittudományi előadásokat hallgatott, bejárt a papnevelőintézetbe és föl akarta venni az egyházi rendeket. Schumannal és Berlioz-val való ismeretsége által hatalmas impulzusokat nyerve, fölhagyott az eddig művelt iránnyal és lángoló buzgalommal a modern opera felé fordult. Mindamellett ez új korszakban ismét egyházi művet alkotott, mely reá terelte a világ figyelmét: egy londoni hangversenyen (1851.) «Messe solennelle» című művéből töredékeket adtak elő, melyeket a kritika és a közönség csodálattal fogadott. Még ugyanebben az évben a párisi nagy Operában előadták «Sappho»-ját. A darab zenéje, noha magában véve sok szép részlete miatt becses, hajótörést szenvedett a gyönge szövegen és a szerző csekély színpadi ismeretén. Második operája, «La nonne sanglante», ugyane hibák miatt nem tudott sikert aratni. Ezek a kudarcok azonban Gounod-t még erősebb tanulásra serkentették, míg végre erős küzdelem után tehetsége érvényesült. E művészeti fejlődés közepette még időt tudott magának szakítani arra, hogy vallásos érzelmeinek is eleget tegyen és miséket, karokat s két szimfóniát irt.
További kísérlete volt ezután Le médecin malgré lui c. vígoperája, melynek szintén nem volt nagyobb sikere, mivel a vidám hangnem a szerző magába szállott természetének csak kevéssé felelt meg. A sok balsiker azonban Gounod-ra nézve csak szükséges előkészítő iskola volt, a tisztulás folyamata, melyből a nagy alkotások kerültek ki. Már 1859-ben döntő sikere volt Faust-tal, mely operája a Théatre Lyrique-ben március 19-én került színre először és az összes művelt államokon és a föld valamennyi előkelő színpadján át vette útját. A kitűnő szöveg a maga lírikus részleteivel legjobban megfelelt a francia ember egyéniségének, ezért ez a zene, párosulva ezzel a szöveggel, a francia iskola legkiválóbb műremekéül szolgálhat. Szándékosan mondjuk, hogy a francia iskoláé, mert Gounod «Faust»-ja a szó szoros értelmében iskolát teremtett. Minden, amit ő utána más francia mesterek komponáltak, epigonok munkája. Zseniális harmóniabeli ötleteit és eredeti egyéniségének más figyelemreméltó jeleit ezek az epigonok fölkapták, úgy hogy minden, amit mások «Faust» után írtak, a Gounod-féle sajátosságok bélyegét viseli magán.
Hogy Gounod-t a németek üldözték és ócsárolták, az dicsőségére válik. Az a vád, hogy Gounod «Faust»-ja Goethe művének rövidítése, semmivé omlik, ha meggondoljuk, hogy a német operaszerzők egyike sem gondol arra, hogy Goethe költeményéből operaszöveget csináljon. Wagner bizonyára elsajátította volna a fölötte háládatos anyagot, azonban, bölcsen előrelátva a biztos kudarcot, messze kitért az elől, hogy Faustot megzenésítse. Már a Wagner komponálta Faust-nyitány, a maga szegényes tartalmával és a Faust-cselekvénynek legkevésbé sem zseniális felfogásával bizonyítja, hogy a mester nem foglalkozott komolyabban ezzel az anyaggal.
Egyébként — igazában véve — Gounod stílusa inkább német, mint francia és sokban Mozartra, Weberre, sőt Wagnerre is emlékeztet.
Hogy a francia mester következő művei kevesebb sikert arattak, annak egyedül a választott anyag az oka. 1860-ban Philemon és Baucis került színre; sok tekintetben kiváló alkotás, telve lírai szépségekkel, melyet húsz évvel ezelőtt a bécsi udvari Operában láttunk és csodáltunk.
1867-ben végre Gounod egy második kifogástalan művel állott elő: «Romeo és Julia»; és mondhatjuk, hogy a jól ismert szerelmes pár méltán sorakozik Fausthoz. Gounod ezután következő operái ismét jelentéktelenek. Azonban ugyanez időtájt egész sorozata keletkezett a gyönyörű miséknek, úgyszintén egy Pater noster, egy Stabat Mater, továbbá oratóriumok és szimfóniák, valamint a Bach prelúdiumai fölött való, világszerte énekelt és játszott elmélkedés («Méditation»).
Látjuk tehát, hogy Gounod a templomban kezdte és ott végezte zenei tehetségének érvényesítését. Bebizonyította, hogy csak az lehet a művészetben erős és megtisztulva, akinek lelkét az erős hit járja át.
Bombay Artur.
Bartók Rádió, ma este, 19.35 – 21.57
Közvetítés a müncheni Prinzregententheaterből (2015. január 25.)
Charles Gounod: Cinq-Mars
Négyfelvonásos opera
Szövegét: Paul Poirson és Louis Gallet írta
Vez.: Ulf Schirmer
Km.: a Müncheni Rádió Szimfonikus Zenekara és a Bajor Rádió Énekkara (karig.: Stellario Fagone)
Szereposztás:
Cinq-Mars márki - Mathias Vidal (tenor),
Thou tanácsadója - Tassis Christoyannis (bariton),
Pére Joseph, Richelieu bíboros küldötte - Andrew Foster-Williams (basszus),
Fontrailles grófja - André Heyboer (bariton),
XIII. Lajos király - Jacques-Greg Belobo (basszus),
Kancellár - Jacques-Greg Belobo (basszus),
De Montmort - Andrew Lepri Meyer (tenor),
De Montrésor - Matthias Ettmayr (basszus),
De Brienne - Wolfgang Klose (bariton),
Eustache, a kém - Matthias Ettmayr (basszus),
Marie de Gonzague hercegnő - Véronique Gens (mezzoszoprán),
Marion Delorme - Norma Nahoun (szoprán),
Pásztor - Marie Lenormand (szoprán)
Élőben láthatjuk (Müpa)-hallhatjuk (Bartók Rádió) ma este 19.00-től a New York-i Metropolitan Operaházból a közvetítést: Gounod: Rómeó és Júlia Ötfelvonásos opera Szövegét - William Shakespeare drámája nyomán - Jules Barbier és Michel Carré írta Vezényel: Gianandrea Noseda Km. a Metropolitan Operaház Ének és Zenekara (karig.: Donald Palumbo) Szereposztás: Júlia - Diana Damrau (szoprán) Rómeó - Vittorio Grigolo (tenor) Lőrinc barát - Mikhail Petrenko (basszus) Mercutio - Elliot Madore (bariton) Stéphano - Virginie Verrez (szoprán) Capulet - Laurent Naouri (basszus) Tybalt - Diego Silva (tenor) Gertrúd - Diana Montague (mezzoszoprán) Verona hercege - Oren Gradus (basszus) Pâris - David Crawford (bariton) Grégorio - Jeongcheol Cha (bariton) Benvolio - Tony Stevenson (tenor) Rendezte: Bartlett Sher
Most látom, hogy mitől menekültem meg, pedig sajnáltam, hogy nem voltam itthon, amikor a Classica leadta ezt a Faustot. Az Ö1 közvetítette a premiert, hallgatva nem volt rossz, nekem is különösen Agresta tetszett. De a Medici tv-n még egy ideig látni is lehet, ha valakinek ez a vágya.
Na, ide jutottunk hogy már azt vitatjuk melyik inkább a bóvli :) Elég rossz, hogy itt tart egyébként a mûfaj sajnos.
Nekem ez még inkább bóvli volt a Kerekes Ferkós,Danilós mozgásokkal, a szerencsétlen bohócnak öltöztetett tömeggel.
Cilike, a gyerek az ajándékdoboz volt :)) Jó nagy marhaság volt egyébként, de szeritem nem nagyobb, mint az itthoni. Itt leginkább csak jelképesen volt ábrázolva minden és a magam módján inkább vagyok híve ennek, mint holmi bóvlinak, pompom lányoknak, hajléktalanoknak meg krikett pályának vagy mi a franc. Jó a szakállas nő már nálam is sok :D A főszereplő hármas azonben remek volt, kiváltképp Agresta!!
Én viszont még mindig ott tartok, hogy az opera drámai műfaj. Cd-n csak egy része rögzíthető, mert hozzátartozik a színpadi cselekmény. Bevallom őszintén, ha egy előadás számomra nézhetetlen, mint a múltkori Carmen a Mezzon, akkor azt nem is hallgatom. Gesamtkunst forever.
Ehhez még hozzáteheted: CD-t is hallgathatunk mind e helyett.
Egy biztos a rádióban és a tv-ben is Gounod muzsikája szólt.Számomra ez volt a lényeg.Már Budapesten megszoktam, hogy nem kell a színpadra nézni,legjobb a 3.emelet nem látó helyére ülni,akkor teljes a muzsika élvezete.
Én ma félig megnéztem, holnap folytatom. Ha valami eszembe jut, majd megosztom veled :)
Kettőt és könnyebbet...!
De most már tényleg mondja meg valaki, aki látta teljeskörűen, hogy mi történt itten? Mert Margit terhes se volt, gyereket se láttunk, akit megölt volna, akkor most volt börtön vagy nem volt és egyáltalán miről szólt ez az előadás? Hmmm???
a másik egy híján 2o......
Egy mondat: egyik Faust 19 a másik 2o.Mindenki választhat.Zeneileg azonban jóval magasabb volt a színvonal Valentint leszámítva a salzburgi Faust.
Gondolom, mert túl hosszú volt a darab. Azt a Margit-áriát tartalmazó részt szokták kihagyni, amit most elénekelt Agresta. Nekem is tetszett, voltaképpen a bariton volt rossz az egészben, és mit műveltek a kórussal, te jó ég!
A pesti új rendezést nem láttam, a salzburgit is inkább hallgattam, időnként belepillantva, hogy a rendező épp milyen új agyament ötlettel rukkol elő. Tényleg úgy néz ki, hogy nem lehet már operába járni, vagy csak csukott szemmel. Zeneileg nem volt rossz ez a Faust, nekem Agresta kifejezetten tetszett, és Beczala is hozta legjobb formáját a neki való szerepben. Abdrazakov általam igen kedvelt énekes, most is voltak nagyon jó részei, de basszbariton hangja egyre kevésbé hangzik basszusnak, tulajdonképpen az összes regiszterben. Középen nem elég telt, mélysége erőtlen, a magas regiszterben kivilágosodik. Viszont nagyon színpadra termett egyéniség, kár, hogy ilyen rendezésekben kell tehetségét megmutatni. A szakállas Siebeltől nekem is enyhe hányingerem támadt. A zenekar szerezte a legtöbb örömöt. Ja, és miért maradt ki a balett??