Bejelentkezés Regisztráció

Simon Keenlyside


388 Búbánat 2017-03-14 11:23:41
Bartók Rádió mai műsorából 14.07 – 15.06 Simon Keenlyside (bariton) énekel Zg. km. Malcolm Martineau 1. Schubert: a) Szilviához, b) A remetelak, c) Megdicsőülés, d) A csillagok, e) Égi szikra, 2. Wolf: a) Egy szerelmes dala, b) Dal a szélről, 3. Fauré: a) Tompítóval, b) Eldobott virág, c) Madrigál, d) A pillangó és a virág, 4. Wolf: a) A temető virága, b) A fiú és a méhecske, c) Kedvesemhez, 5. Fauré: a) Hajnali szerenád, b) Green, c) Szerelmem, d) Spleen, ráadás: Poulenc: Hotel (London, Wigmore Hall, 2008. október 26.)

387 Búbánat 2016-01-27 10:26:43
Bartók Rádió sugározza ma délben (12.05-13.31): Simon Keenlyside (bariton) áriaestje a Művészetek Palotájában. A 2014. március 23-i áriaest hangfelvétele: Km. a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Vezényel: Julian Kovatchev • Leoncavallo: Bajazzók - Si può? Signore! Signori!... Un nido di memorie • Leoncavallo: Bajazzók - közjáték • Wagner: Tannhäuser - O du, mein holder Abendstern • Cilea: Az arles-i lány - Come due tizzi accesi • Verdi: A végzet hatalma - nyitány • Verdi: Don Carlos - Felice ancor io son?… Per me giunto è il dì supremo; Io morrò, ma lieto in core • Csajkovszkij: A pikk dáma - Ja vasz ljublju • Rossini: Tell Vilmos - nyitány • Verdi: Rigoletto - Povero Rigoletto; Cortigiani • Thomas: Mignon - nyitány • Thomas: Hamlet - Ô vin, dissipe la tristesse

386 parampampoli 2015-05-07 08:58:38 [Válasz erre: 382 ladislav kozlok 2015-01-29 10:19:34]
Jó hogy mondod, mert én se. A Staatsoper ugyanazokat a sz...rokat énekelteti felváltva. A MET meg lohol utána. Van egy fogadásom, hogy Keenlyside a metes Rigolettókat le fogja mondani. Vagy... ki tudja! A szemtelenségnek és pénzsóvárságnak nincs határa, mint tudjuk. Legfeljebb majd ott is mindig csak az első két felvonás énekli, aztán jön a cover.

385 chenier 2015-05-07 08:56:19
Élőben Hvorostovskij sem nagy hang, szerintem Rigolettóhoz kifejezetten kevés, de neki legalább nem lesz gondja a magas hangokkal.

384 parampampoli 2015-05-07 07:24:16 [Válasz erre: 383 ladislav kozlok 2015-05-07 06:55:56]
Jól tette, mert úgyse tudná elénekelni. Egy előadást Paolo Rumetz vett át, a máj. 26-it.

383 ladislav kozlok 2015-05-07 06:55:56
Simon Keenlyside lemondta az osszes Rigolettot Becsben. Helyette Hvorostovskij enekel.

382 ladislav kozlok 2015-01-29 10:19:34
S.Keenlyside es Stefan Kocan koncertet adott januar 27.-ken Pragaban. A baritonnak a koncert vegen megint elment a hangja a Cortigianiban. Jovo szezonban szerzodese van Rigolettora a Metropolitanbe. Nem ertem ezeket az operaagenturakat. Agache muvesz ur meg ucsoroghet Budapesten.

381 Heiner Lajos 2015-01-16 19:15:20 [Válasz erre: 380 telramund 2015-01-16 18:18:47]
Úgy hiszem, nem kell félnem, hiszen nyilvánvalóan nem tartozom az Ön favoritjai közé - náluk fordul elő a több, mint 33 %-os mortalitási ráta (ld. Obrazcova-fórum, 105.)

380 telramund 2015-01-16 18:18:47 [Válasz erre: 379 Heiner Lajos 2015-01-16 15:17:43]
Látom tudja,hogy kire gondoltam! Hát csak utazzon ,utazzon,de most elég veszélyes a világ.Ne kelljen már aggódnom Önért.(Helyes,hogy nagy ö-t használtam?)

379 Heiner Lajos 2015-01-16 15:17:43 [Válasz erre: 377 telramund 2015-01-16 14:35:38]
Domingoert majd utazok (Met, Ernani; Nabucco, Becs: Trubadur, Salzburg). Agachenel megvarom, mig helybe jon.

378 telramund 2015-01-16 14:38:44 [Válasz erre: 372 Heiner Lajos 2015-01-16 11:49:11]
Talán megbocsájt ,de kihagytam még egy "baritont" Domingot!:):)De azért jó ,hogy a sorrend és az abc A-val kezdődik!

377 telramund 2015-01-16 14:35:38 [Válasz erre: 372 Heiner Lajos 2015-01-16 11:49:11]
Már megírták a választ!Most már csak utaznia kell!

376 Alvaro 2015-01-16 14:14:41
Agache remek énekes, élőben is hallottam (Scarpia),hatalmas hangja és remek színészi játéka nagy hatása gyakorolt rám. Ezt nem tud annyira elmondani Keenlysideról, aki Bécsben a STOPban hallottam. (Posa, a Don Carlos "olasz" változatában). Nem tett rám rossz benyomást, de egy Posa karakteréhez más jellegű, hősibb hanganyagot képelnék el.

375 Heiner Lajos 2015-01-16 13:26:11 [Válasz erre: 374 parampampoli 2015-01-16 12:51:49]
Ez jogos, de ot annyira a "magunkenak" erezzuk, hoyg jelenlete szinte termeszetes. Remelem, hogy elenekli majd ...t ...-en, hamarosan.

374 parampampoli 2015-01-16 12:51:49 [Válasz erre: 372 Heiner Lajos 2015-01-16 11:49:11]
Nem kell messzire utazni, csak Budapestig: Agache.

373 Livingstone 2015-01-16 11:57:51
Mást sem tesz a premier óta, csak magát tisztázza.

372 Heiner Lajos 2015-01-16 11:49:11 [Válasz erre: 371 telramund 2015-01-16 11:37:53]
Kedves telramund! Nagy orommel vennek nehany konkret nevet, hatha erre-arrafele utazva meghallgathatom/megnezhetem oket! A listat elore is koszonom!

371 telramund 2015-01-16 11:37:53 [Válasz erre: 370 Heiner Lajos 2015-01-16 11:30:33]
Kedves Heiner Úr !Aki meg van azt nem foglakoztatják!Nincsenek olyan sokan,de egy igazi verdibaritonnak hangja is kell,hogy legyen! Az impressariok agyába ki lát be?( bele?)(belébe?) Melyik tetszik?

370 Heiner Lajos 2015-01-16 11:30:33 [Válasz erre: 367 parampampoli 2015-01-16 10:57:23]
Megint elfogytak a Verdi-baritonok, Lucic leszallo agban, Hvorostovsky is otvenen tul, ha arra gondolok, hogy bo fel evszazada ott volt egymas mellett Warren, Gobbi, Bastianini, Taddei, Cappuccilli, London, Sved, hat elkeseredek.

369 ladislav kozlok 2015-01-16 11:26:12
Fiuk, ugy nez ki, hogy megint igazatok van. Az az erzesem, hogy egyelore neki nem fognak premiereket felajanlani.

368 telramund 2015-01-16 11:13:48 [Válasz erre: 366 ladislav kozlok 2015-01-16 10:36:06]
Hogy azt teszi a legjobban ,hogy nem vállal premiereket.De próbálni is kell és az is általában délelőtt kezdődik. 5-számmal kisebb cipő pedig ideális lenne,nem ázna be és nem fázna meg.Ja és jó lenne ,ha izmai helyett a hidegben a hangját mutatná !( pl. ebben a korban már nem vállalna félmeztelen produkciókat)

367 parampampoli 2015-01-16 10:57:23 [Válasz erre: 366 ladislav kozlok 2015-01-16 10:36:06]
Azt szólom hozzá, hogy vicces. A próbák az egész világon általában ebben az időszakban kezdődnek. És az lenne a legjobb, ha Keenlyside már reprízeket se vállalna, ebben a szerepkörben (Macbeth, Rigoletto) végképp nem.

366 ladislav kozlok 2015-01-16 10:36:06
S.Keenlyside azt nyilatkozta egy cseh riporternek, hogy azert betegedett meg Becsben/hangszalgyulladas/,mert az utolso probak reggel 10-11 ora kozott voltak. Es o mar nem fog premiereket valalni, csak reprizeket. Forras - www.operaplus.cz. Nagyon szeretnem tudni mi a velemenye errol profi forumtarsainknak?Koszonom.

365 Búbánat 2014-12-30 11:45:44
• Tschaikowsky: Eugen Onegin • Classica | Di 30.12. | 20:15-22:50 • Oper | GB 2013 Aus dem Royal Opera House Covent Garden, London: "Eugen Onegin" von Peter Tschaikowsky (1840-1893). Musikalische Leitung: Robin Ticciati - Inszenierung: Kasper Holten. Mit Krassimira Stoyanova (Tatjana), Simon Keenlyside (Eugen Onegin), Elena Maximova (Olga), Pavol Breslik (Lenski), Peter Rose (Fürst Gremin).

364 Búbánat 2014-03-27 22:07:59
A Népszabadság kritikusának cikkét már belinkeltem. Itt van egy másik is: [url] http://operavilag.net/kiemelt/minden-jo-ha-a-vege-jo/; Minden jó, ha a vége jó [/url] Operavilág.net, 2014. március 27. Simon Keenlyside áriaestje a Művészetek Palotájában – 2014. március 23. A Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményéről KONDOR KATA írt kritikát „Különös élményt jelentett Simon Keenlyside koncertje, ám hogy így érzem, abban a legnagyobb szerep a végének, a ráadásoknak jutott. Kicsit olyan érzés ez, mint amikor a desszerttel lakunk jól – persze nem rossz a főétel se, talán még különösebb hiányérzetünk se lett volna, ha csak annyit kapunk, ám a végéről visszatekintve úgy tűnhet, a legátütőbb élmény azután következett. Egy magával ragadó művész, aki képes elvinni minket magával messzire, ahová csak akar. Egy rokonszenves világsztár.”

363 Búbánat 2014-03-27 22:06:45 [Válasz erre: 360 joska141 2014-03-27 19:41:01]
Kedves joska141! Nem kell terjedelmes írásban válaszolnom hozzászólásodra, hiszen lényegében ugyanarról beszélünk. Egyik gondolat nem zárja ki a másikat. Lényeg: épülő kritikák szülessenek - akárkitől, akármilyen irányú megközelítésben; lehet tőlem vitriolos, dühös, elutasító, de ne legyen sablonos, csak egyféle gondolatiságot tükröző, merev, és az érzékenységre nem ügyelő. Sokszor a mélyenszántónak hitt gondolatok mélyén a hamisság trónol, ami megkérdőjelezi a tisztességet. Szememben nincs súlya, és gyökértelen. A kritikus próbáljon a saját „páncélzatától” kiszabadulva írni: empatikusan, megértőbben és megengedőbben és belátóbban. Nem szeretem a kerek-perec kinyilatkoztatókat, akik szent meggyőződéssel állítanak valamit - persze olykor ebbe a hibába mindnyájan beleesünk, ez alól én sem vagyok kivétel –, akikben semmi kételkedés nincs. Képeseknek kell lennünk úgy fogalmazni, hogy ne csak a rosszat, a hibát láttassuk, hanem ismerjük el a jót is, ehhez nem kell kibújnunk a bőrünkből, csak próbáljunk arra gondolni, hogy az a művész ott áll a színpadon és nekünk akar örömet szerezni. És ha neki sikerült ez, akkor ne fogjunk rá olyat, ami nem igaz. Vélemény legyen mindig tárgyilagos. Ha mégsem lenne az, akkor jöjjön a másik kritika, abban talán több örömünk lesz. Nekem is, az olvasótársaknak is, és magának a bírált előadóművésznek is. Én is köszönettel veszem, hogy ráirányulhatott figyelmem soraidban felvetett gondolatokra, melyek számomra is evidensek, csak én más irányból fókuszáltam minderre. Így a felvetett szempontjaiddal nem kell szembe mennem, mert a Keenlyside-koncertről kapott vélemények egyediségéből jutottam általános következtetésekre, amelyeket persze nem kell részedről cáfolhatatlan igazságként elkönyvelni. Nem is annak szántam. Hangos szó helyett, azt leírva „gondolkodom” el a mögöttes okokról. Ugye, az éremnek nem egy oldala van. Más igazságok is léteznek. Az írásomból idézett mondataimhoz fűzött reflektálásodat elfogadom, ez is egy lehetséges magyarázat mindarra a kritikusi jelenségre, amiről írtam, és ami az említett operagálának itt olvasható visszhangjáról jutott mind az eszembe. Rugalmas vagyok, nem vetem el teljesen mások írásának tartalmát, értékelem bennük azt is, amivel nem értek egyet. Helyesnek tartom viszont, hogy ne csak egyféle vélemény rögzüljön az olvasóban. Mert „lehet más” is, ami ugyanúgy lehet értékes gondolatokkal teli. Több szem többet lát – ugyanez vonatkozhat a fülre is… Ha csak ketten írnak ugyanarról, két nézőpontból, már tovább lehet érdemben gondolni a látottakat-hallottakat. Miért kelljen mindenről ugyanarra a következtetésre jutni? (Egyébként nyugodtan tegezhetsz engem.)

362 Búbánat 2014-03-27 22:06:44 [Válasz erre: 360 joska141 2014-03-27 19:41:01]
Kedves joska141! Nem kell terjedelmes írásban válaszolnom hozzászólásodra, hiszen lényegében ugyanarról beszélünk. Egyik gondolat nem zárja ki a másikat. Lényeg: épülő kritikák szülessenek - akárkitől, akármilyen irányú megközelítésben; lehet tőlem vitriolos, dühös, elutasító, de ne legyen sablonos, csak egyféle gondolatiságot tükröző, merev, és az érzékenységre nem ügyelő. Sokszor a mélyenszántónak hitt gondolatok mélyén a hamisság trónol, ami megkérdőjelezi a tisztességet. Szememben nincs súlya, és gyökértelen. A kritikus próbáljon a saját „páncélzatától” kiszabadulva írni: empatikusan, megértőbben és megengedőbben és belátóbban. Nem szeretem a kerek-perec kinyilatkoztatókat, akik szent meggyőződéssel állítanak valamit - persze olykor ebbe a hibába mindnyájan beleesünk, ez alól én sem vagyok kivétel –, akikben semmi kételkedés nincs. Képeseknek kell lennünk úgy fogalmazni, hogy ne csak a rosszat, a hibát láttassuk, hanem ismerjük el a jót is, ehhez nem kell kibújnunk a bőrünkből, csak próbáljunk arra gondolni, hogy az a művész ott áll a színpadon és nekünk akar örömet szerezni. És ha neki sikerült ez, akkor ne fogjunk rá olyat, ami nem igaz. Vélemény legyen mindig tárgyilagos. Ha mégsem lenne az, akkor jöjjön a másik kritika, abban talán több örömünk lesz. Nekem is, az olvasótársaknak is, és magának a bírált előadóművésznek is. Én is köszönettel veszem, hogy ráirányulhatott figyelmem soraidban felvetett gondolatokra, melyek számomra is evidensek, csak én más irányból fókuszáltam minderre. Így a felvetett szempontjaiddal nem kell szembe mennem, mert a Keenlyside-koncertről kapott vélemények egyediségéből jutottam általános következtetésekre, amelyeket persze nem kell részedről cáfolhatatlan igazságként elkönyvelni. Nem is annak szántam. Hangos szó helyett, azt leírva „gondolkodom” el a mögöttes okokról. Ugye, az éremnek nem egy oldala van. Más igazságok is léteznek. Az írásomból idézett mondataimhoz fűzött reflektálásodat elfogadom, ez is egy lehetséges magyarázat mindarra a kritikusi jelenségre, amiről írtam, és ami az említett operagálának itt olvasható visszhangjáról jutott mind az eszembe. Rugalmas vagyok, nem vetem el teljesen mások írásának tartalmát, értékelem bennük azt is, amivel nem értek egyet. Helyesnek tartom viszont, hogy ne csak egyféle vélemény rögzüljön az olvasóban. Mert „lehet más” is, ami ugyanúgy lehet értékes gondolatokkal teli. Több szem többet lát – ugyanez vonatkozhat a fülre is… Ha csak ketten írnak ugyanarról, két nézőpontból, már tovább lehet érdemben gondolni a látottakat-hallottakat. Miért kelljen mindenről ugyanarra a következtetésre jutni? (Egyébként nyugodtan tegezhetsz engem.)

361 telramund 2014-03-27 20:48:26 [Válasz erre: 360 joska141 2014-03-27 19:41:01]
Nem Búbánat ellenére,de nagyszerű írás ,nagyon igaz,gratulálok!

360 joska141 2014-03-27 19:41:01 [Válasz erre: 359 Búbánat 2014-03-27 12:34:09]
Tisztelt „Búbánat”! Azt hiszem most már régen nem a konkrét Műpa estről van szó, mind terjedelmesebb, nagyon figyelemre méltó írásaiban. Három témát szeretnék általánosságban felvetni, kizárólag az Ön írásaiban olvasottakra hivatkozva: 1. Tetszik írni, hogy „Elvárhatni lehetne mindnyájunktól több tárgyilagosságot, alázatot, megértést tanúsítani olyasvalaki iránt, akinek messzeföldön elért sikerei híre hozzánk is eljutott, aki eljött végre hozzánk.” Miért várható el? Ez, bármennyire is művészet az előadói tevékenység, végső soron üzlet. Volt hely a naptárában, megfelelő volt a felajánlott pénz, ezért eljött hozzánk. Részünkről pedig választottunk az aznapi kínálatból, pénzt fordítottunk rá és valamilyen előzetes elvárással mentünk be. Semmiképpen sem alázattal, megértéssel. Voltaképpen egyenrangú partnerek vagyunk, azzal a különbséggel, hogy itt a szolgáltatás előtt fizetünk, anélkül, hogy tudnánk, konkrétan mit kapunk. (Nem a műsorra gondolok.) 2. Tetszik írni, hogy „érdemes is lenne, hogy valamiféle egyensúly alakuljon ki – főleg, ha a feketét fehérnek, a fehéret feketének akarják láttatni egyesek… (A szürkét is lehet negatív attitűddel felruházni.)” Miért lenne érdemes? Az a jó, ha más véleményünk van, nem is a másik meggyőzése szándékával. Egy Fradi drukker soha nem fog megérteni egy Dózsa drukkert. A művészi teljesítmény nem szavazás és egyensúly vagy közép keresés kérdése. Ami egyik embernek tetszik, nem biztos, hogy a másiknak is. Csak centrális irányítású politikai pártoknál van 100%-os egyetértési index minden kérdésben. 3. Több helyen tetszik írni, hogy „Hol vannak az ő hozzászólásaik? Várnám sorra bejelentkezésüket itt, kíváncsian az ő mondandójukra is: mi tetszett, mi kevésbé, minek örültek, minek nem, de ha mégis lelkesedtek érte, az minek köszönhető és ki(k)nek szól?”. Ön nálam jobban tudja, hogy „a sajtó mindig ellenzéki”, lett légyen bármiről szó. Újságok levelezési rovataiban rendszeresen a negatívumok jelennek meg és így tovább. Messze vezetne ennek a jelenségnek az elemzése, de ez „már a régi görögök” óta így van. Tisztelettel várom további, nagyon érdekes, elemző sorait. Üdvözlettel.

359 Búbánat 2014-03-27 12:34:09 [Válasz erre: 358 Ariadne 2014-03-26 20:22:29]
Kedves Ariadne! Semmi gondom az általad leírt véleményeddel. Mínt írtam, mindenkinek szíve-joga, mit gondol, mit érez. Mindenkinek van véleménye, megalapozott vagy megalapozatlan. Ez független, hogy ötven éve jár koncertekre-operába, vagy csak mondjuk egy hónapja. Fül, szem, szív, lélek, értelem, affinitás, a műfaj szeretete, egyfajta beállítódás, és magába nézés kell hozzá, mely irányulhat a belső tartalomra éppúgy, mint a külsőségekre is. Itt olvashattunk öt véleményt, megoszlanak, de többségében egy irányba húznak. Ez sem baj. Van, aki utálja, nem szereti, s ha kell keres valamit amivel alátámaszthatja előítéletét, koncepcióját, van, akinek csak egyszerűen nem jött be mindaz, amit látott-hallott, amit kapott, többet várt, remélt s ezért csalódott. Ezzel semmi bajom. Engem az zavar, ha azt érzékelem, mintha egyesek tudatosan rászállnak valakire – érzékelhetően egy irányba húzva, és ha elolvasok öt elmarasztaló véleményt, de nem látom, hogy jönne másik öt vélemény, ugyancsak szabadon, kötetlenül, más irányú nézeteket képviselve. Ők is kifejthetnék ugyanúgy, hogy nekik meg miért tetszett az, miért vannak érte oda? Na, akkor lehetne ezt a két ellentétes öt-öt véleményt ütköztetni és kihozni belőlük valami közös nevezőt, amelyben egyet lehet érteni, és megteremtődne valami egyensúly. Nem szerencsés, ha olvasgatva a hozzászólásokat azt látjuk, megy az „elparentálás” anélkül, hogy törekednének a másik fél szemszögéből is végig gondolni a látottakat-hallottakat. Igenis, meg kellene próbálni kölcsönösen felülemelkedni eddigi saját elfogult nézetünkön, és a másik szempontrendszerét is magunkévá tenni. Így közelebb kerülnénk az objektívabb megítéléshez. Sokszor olvasok itt olyan véleményt, hozzászólást, melyből egyértelműen kiderül, hogy az illető ott sem volt a koncerten, de már bírál; olvasott-hallott valamit a másiktól, és látatlanban magáévá teszi azt, elhiszi, és már ő is azt szajkózza. A „begyepesedés” pedig létezik, akár tetszik akár nem, csak van, aki ezt nem veszi magára. Az nem érv, hogy több évtizedes rutinos opera- és koncertlátogatással valaki pontosan a helyére tud tenni valamit-valakit. Van, aki pár hónapos ilyen tapasztalat után pontos „diagnózist” állít fel, akár teljesen más nézőpontból közelítve és ugyanilyen eredményre jut, mint az, aki mondjuk ötven éve benne van a „közepében”. De ez fordítva is igaz: mindkét korosztály lehet, hogy tévedésben van, és az igazság máshol van. Ezért sajnálom, hogy nincs több hozzászóló a Keenlyside-koncerhez, mert akkor jóval árnyaltabb kép bontakozna ki róla, művészetéről és ezen az operaesten nyújtott produkciójáról. Különben, azok, akik több évtizede művelik a komoly zenét, benne élnek, benne őszintén hisznek, és szeretnek valakit-valamit, valami miatt, nem értem, hogy miért kell dühösen hangot adni, ha másnak ugyanarról teljesen más jut az eszébe. Sokunk rajong a műfajért, szubjektíve ki-ki bizonyos énekesért, más művészekért, akiket közel érezünk magunkhoz, ugyanakkor másokat nem kedvelünk, elutasítunk. Ki is fejtjük ennek okát. Ebben nincs semmi kivetnivaló. De azért legyen képes arra is, hogy nyitottan álljon azok elé, és megérteni mások szintén szubjektív megfogalmazását, érvelését, amit meggyőződésnek vesz, és kiáll mellette. Én úgy gondolom, hogy a két tábor, de azok is, akik középen állnak, nem elfogultan, hanem józanul, reálisan és felelősen ki tudják fejteni mindazt, amit eddig leírtam. Szabadon és befolyásmentesen. De megismétlem, a kritikának akkor van értelme, ha abból nem csak egyet-kettőt és egy irányba húzókat kapunk olvasnivalóként, hanem többféle megközelítésben, más álláspontokat is elolvasva, lehetőségünk nyílik azt mérlegre tenni. Jóval több opera- és komolyzene barátnak kellene itt ezen a komolyzenei fórumon bejelentkeznie és egy előzetesen ígéretesnek tekintett zenei eseményről beszámolót küldenie – ha már jelen volt azon az előadáson. Színesebb, tartalmasabb, mozgalmasabb lehetne itt a diskurzus a fórumon, és mindenki „bölcsebb”, megfontoltabb lenne, hogy ezentúl mit fog leírni, mert tudja, nem csak neki áll a zászló. Kedves Ariadne, kérlek, mindezt ne vedd magadra. Úgy általában írom, miről mit gondolok.

358 Ariadne 2014-03-26 20:22:29 [Válasz erre: 357 Búbánat 2014-03-26 16:06:26]
Kedves Búbánat,őszintén sajnálom hogy nem tudom önnek megmagyarázni miért nem tetszett a koncert,de én nem vagyok "begyepesedett", amit ki is kérek minden személy nevében akinek más a véleménye mint az övé,de miután én minimum 35 éve a világ összes színpadán nagyobbnál nagyobb énekeseket láttam és hallgattam,ezen kívűl értek az énekléshez,sokat személyesen is ismerek,biztos hogy jobban megtudom ítélni az ő hangi és színészi teljesítményeit.A különbség az köztünk hogy ön minket szól le mert nem tetszett sok minden amit csinált.Engem akkor sem fog tudni meggyőzni ha még 10 ilyen hosszú dicshimnuszt fog írni róla!Ennyit erről,hogy miért azt már röviden leírtam de valószínűleg el se olvasta.Nos,van aki mást vár el egy "ilyen" világhíres énekestől,és voltam olyan koncerten is ahol sokkal jobbakat hallottam mint ez volt.az hogy a közönségnek tetszett az már sajnos régen nem jelent semmit,mert amikor még a régi nagyok énekeltek akkor a közönség értett az énekléshez,ma már csak a tetszésről van szó,de másról nincs,én minden áriára megtudom mondani mi tetszett és miért illetve miért nem.Ezt meg is írtam már hogy a Bajazzó egy jól sikerült ária volt,kivétel ezzel a megjelenéssel a táskával a színpadon.Semmi köze a darabhoz,a Dal az Esthajnal csillaghoz passzolt a legjobban a hangját őz,de egy Bernd Weiklnek az előadása sokkal jobb.Na befejezem ,mert valószínűnek ez sem érdekli,de egy biztos hogy én nem megyek el a Rigoletto-ra!

357 Búbánat 2014-03-26 16:06:26
Az eddig visszaolvasott hozzászólásokra reagálok. Elvárhatni lehetne mindnyájunktól – a saját szenvedélyeinken és a belső késztetésen túl – több tárgyilagosságot, alázatot, megértést tanúsítani olyasvalaki iránt, akinek messzeföldön elért sikerei híre hozzánk is eljutott, aki eljött végre hozzánk, és rá alapozva meg a műsorára is kíváncsian, ellátogattunk a Müpába, hogy személyes benyomásainkat mi is kialakíthassuk róla és meggyőződjünk kivételes művészetéről. Keenlyside operaestjéről – úgy látom - nem egészen így gondolkodnak itt néhányan. Mintha kívülállók lennének, akiknek fel sem tűnik, hogy rajtuk kívül mennyi embernek tetszhetett, amit az a sokaság ott látott-hallott, akik végigtapsolták és bravózták a brit bariton "magánszámait"., mintha mindez nem is létezett volna. A lekicsinylő megjegyzésekkel mintha lebecsülnénk a kitűnő művészt és műsorát is. Pedig, szerintem, az nagyon jól volt összeválogatva. A magam részéről éppen azt értékelem, hogy nem cövekel le és nem csak „ordibál”, hanem igyekszik egy kis színt, mókát is beépíteni előadásába: „játszik” is az előadóestjén, a színpadon, és nem érzi hátránynak, ha produkciójába becsempészik olyasvalamit is, mely talán meglepőnek és szokatlannak számit, ami nem túl gyakori mozzanat egy énekestől az operagáláján. Keenlyside 55 éves, mégis hangja még minden regiszterében kielégítően szólalt meg, a szerep megkövetelte színvonalon, a hozzá tapadó vérmérsékleten, habitusával, az elénekelt áriákba bizonyára „belopott” csipetnyit a műről, a szerepről kialakított egyéni felfogásából, amit konzekvensen végigvitt áriaestjén. Ezzel pedig kitágította meglévő „begyepesedett” nézeteinket arról, mit „illik”, és „hogyan” elénekelni-előadni, amikor egyedüli énekesként ő áll az operaest középpontjában; vállalva azt is, hogy egyeseknek nem fog tetszeni mindez az „újítás’ vagy újszerű kifejezésmód, láttatás. Persze nehéz megváltoztatni a már kialakult előítéleteinken, de próbálkozni talán mégsem egészen haszontalan. Örvendetesnek találtam, hogy a Bajazzók, a Rigolettó és a Tannhäuser mellett kevésbé ismert operák részleteit is (Az arles-i lány; Hamlet, de a Pikk dáma-részlet sem gyakori egy gálaesten) elhozta nekünk, nem beszélve arról, hogy egy „komoly” művész még arra is vetemedjék, a ráadásokban csak musical-dalokkal szórakoztassa közönségét. Különben az angol könnyedebb, zenés-színpadi műfaj szeretete sem áll távol a brit operaénekesektől, hiszen láttuk, két éve a welesi basszbariton, Bryn Terfel is erre vállalkozott, amikor beillesztett egy Sullivan-operettrészletet a műsorába (Ruddigore - When the night wind howls - Sir Roderic áriája, II. felvonás). És ha Keenlyside-nak nem volna szép, kifejező hangja, hangszíne, orgánuma, tudása-tehetsége, színpadi rátermettsége, nem lenne megnyerő egyéniség-alkat, akkor nem ott tartana, ahol ma tart, és nem hívnák vissza évtizedek óta a világ legnagyobb operaházai, nem ünnepelnék világszerte, nem adnák el lemezeit. Úgy látszik, magyar betegség, hogy – leszámítva néhány kétségtelenül ragyogó énekművész (Gruberova, Mosuc, Kaufmann, Domingo stb) joggal rajongó táborát – muszáj találni külföldi (és hazai) operaénekeseket, akiknek magyarországi bemutatkozó fellépését okkal ok nélkül ki lehet pécézni, oktalan kritikákkal illetni, lehurrogni, lebecsülni, lenézni, teljesítményét kifogásolni (lásd például a korábban jött Hampson, Giordani, az említett Terfel vendégszereplésekor, most éppen Cura Cavaradossiját bírálókat). Meghagyva persze mindenkinek a saját, szubjektív meglátásait, melyeket szabadon kifejthet, nem lehet nem észrevenni egyeseknek a „nyomatott” célzatos, nyílt vagy burkolt nézetek olykor egyoldalúságot, elferdítést, torzítást tükröző visszacsatolásait. E jelenség ellen nem sokat tehetünk. Vitatkozni lehet ezzel, kell, érdemes is lenne, hogy valamiféle egyensúly alakuljon ki – főleg, ha a feketét fehérnek, a fehéret feketének akarják láttatni egyesek… (A szürkét is lehet negatív attitűddel felruházni.) Úgy vélem, többségben vannak a nem vitapartnerek; ők mindazok, akik nincsenek kellő szókinccsel felvértezve, akik csak olvasásra rendezkednek be, írással, viszonválasszal nem próbálkoznak, így elmaradnak a megfelelő, kívánatos ellenérvek, hogy reálisat lássuk: egyik oldalt sem túlzó szempontok ütköztetésével „értsünk szót”. Tehát a legtöbben inkább nem is próbálkoznak, hanem csendben vannak, mert érzik, nincs a vitához közük, nem értenek hozzá illetve befelé fordulók. És ez „kihátrálás” (amihez bizonyos közömbösség is hozzájárul) nem szerencsés, ugyanis bátran vállalni kellene a saját véleményt, azt ütköztetni, még akkor is ha egy hangos kisebbséggel, vagy egy csendes többséggel kelljen is az övékével szembe helyezkedni. Egységben lenne az erő, de nem látom azt sem, hogy megosztaná bárki az eddigi „lövészirányt”. Akkor mi fűtötte őket a koncerten? Nem csak sznobok, előkelőségek tapsoltak ott rendesen a koncerten, hanem a mezei „plebs” is. De most némák… Legalábbis az internetezők kulturális vonatkozású fórumokon olvasott hozzászólásait - és szokásait - nézve - erre a következtetésre lehet jutni. És ez az általános kép alakul ki a pártatlan olvasóban. Szerencsére ezzel akkor mit sem törődnek az „igazi” operabarátok, akik többségükben azért mentek el a Müpába, hogy felfedezzék maguknak is a hírből már ismert, de személyesen még soha nem látott és nem hallott énekművészt. Nyilván a továbbiakban is mindenki elmondhatja magáét, kialakíthatja szubjektív álláspontját erről a vasárnap este megtartott operagáláról. És nyilván van egy jól körülhatárolható csoport is, aki tetsző vagy nem tetsző véleményének így vagy úgy a továbbiakban is hangot ad itt vagy valamely más fórumon. Ez rendjén is van. Az eddigi visszajelzésekből kevés jött le eddig, amiből valósan kitűnhetne egy reális értékítélet erről az ének-zenei eseményről. Néhányunk itt leírták, hogy a látottak-hallottak alapján mit szűrtek le, mit tapasztaltak ezen az operaesten, és miként vélekednek a brit énekesről. De ez csak pár ember, aki megnyilatkozott, pedig legalább ezer ember ott ült a nézőtéren, és biztos volt és van véleményük a koncertről és a közreműködő énekesről, karmesterről és zenekarról; érdemleges mondatok, olyanok, amelyek szívből fakadnak, reálisak, őszinték, megalapozottan érvelésekkel alátámasztottak; olyanok, amelyeket szívesen vennénk-olvasnánk tőlük. Nem hinném, hogy annyira unták volna, és lesajnálóan gondolnak vissza erre a sikeresnek mondható Keenlyside-estre - ha már mind ott ragadtak a hangversenyteremben a koncert végéig, és utána felállva lelkesen ünnepelte a publikum a brit baritont! Hol vannak az ő hozzászólásaik? Várnám sorra bejelentkezésüket itt, kíváncsian az ő mondandójukra is: mi tetszett, mi kevésbé, minek örültek, minek nem, de ha mégis lelkesedtek érte, az minek köszönhető és ki(k)nek szól? De erre kevés a remény, ezért itt a fórumozó „hangadók”-nak nincs mitől és kitől tartaniuk; az a pár beszámoló és vélemény, amit ismerünk - mondandójukat tekintve - a mérleg nyelvét nem billenti vissza - legalább - középre… Én már korábban kifejtettem saját meglátásaimat, amelyeket fenntartok, de elolvasva az eddigi hozzászólásokat, és azok konklúzióját tiszteletben tartva sincs okom azokat revideálni. De megismétlem: hol vannak a további kritikák, beszámolók, más hozzászólók, azoktól, akik ott lehettek a Müpában Simon Keenlyside operaestjén, akiknek a gondolaira, visszatekintésükre ugyancsak „vevők” volnánk?! Mert az ő nézeteik is érdekelnék – gondolom – mindnyájunkat, azokét is, akik csak szerettek volna eljutni oda, de valamiért mégsem mentek el. (Az olvasott öt hozzászólás tartalma még nem igazolhatja a távolmaradók elhatározását, akik esetleg megerősítve érzik most, hogy talán jól tették, hogy nem mentek el az áriaestre.) Elvárhatni lehetne mindnyájunktól – a saját szenvedélyeinken és a belső késztetésen túl – több tárgyilagosságot, alázatot, megértést tanúsítva olyasvalaki iránt, akinek messzeföldön elért sikerei híre már régen elért hozzánk, és aki végre eljött Budapestre, hogy megörvendeztessen bennünket énekművészetével. Nem csalódtunk benne. A hatalmas tetszésnyilvánítással véget ért operaest ennek a bizonyítéka. Aki ott volt, nem tagadhatja, milyen nagyszerű, méltán elismert énekest hallhatott, aki a remek baritonjával, és érzékeny, rokonszenves személyiségével - úgy látszik pár ember kivételével - elbűvölte őt és megszerettette magát vele, ezen túl, a zenés színpadi műfajok eddig talán ismeretlen értékeire is ráirányította a figyelmünket. Csak köszönettel tartozhatunk neki mindezért. Erre az élményre vágyakozva voltunk ott sokan, és ezért hiszem és állítom, kevesen mondhatják azt el, hogy most csalódottak lennének. Akik ennek az ellenkezőjét állítják, csak bizonyos elfogultságukra hivatkozhatnak, amiről a „vak vezet világtalant” mondás jut az eszembe.. Sajnálom őket, hogy vélhetően nekik csak a „kín” fog eszükbe jutni Keenlyside neve hallatán.

356 chenier 2014-03-26 10:01:32 [Válasz erre: 355 Búbánat 2014-03-26 09:24:52]
"Nem végtelenül nehéz áriákból kell összerakni egy estet...." hát ja! De vannak, akiknek sikerül, bár ők vannak kevesebben és magas színvonalon végig is tudják csinálni! Mindenképpen több tiszteletet érdemelnek, mint azok, akik mutatóba hoznak egy és fél áriát, max. két áriát, a koncert többi részében meg bohóckodnak, kiegészítőkkel helyettesítik a hangot, betétdalokat adnak el!

355 Búbánat 2014-03-26 09:24:52
[url] http://velemenyezd.hu/velemenyezd.tvn?cid=mEE&hir=BTF%20-%20Simon%20Keenlyside%20brit%20opera%E9nekes:%20csapatj%E1t%E9kos%20vagyok;Simon Keenlyside brit operaénekes: csapatjátékos vagyok [/url] Soha nem akarok a színpad és a figyelem középpontjában állni, sokkal inkább érzem magam csapatjátékosnak - mondta a Bartók rádiónak adott interjújában Simon Keenlyside brit operaénekes "Számomra az a színpad titka, hogy önmagamból a lehető legtöbbet és legjobbat hozzam ki, és belesimuljak a nagy egészbe, abba a csodálatos zenei drámába, amit megjelenítünk. És abban a pillanatban már nem én vagyok fontos, hanem az az alkotás, amely megszületik, az én részvételemmel együtt" - vall művészi attitűdjéről a bariton. "Azt hiszem, ha egy énekes úgy gondolkodik, hogy egy áriaest minden percében csakis önmaga tudását akarja megmutatni, rossz úton jár. Nem végtelenül nehéz áriák sorozatából kell összerakni egy estet, hanem inkább arra kell figyelni, hogy szép pillanatokat szerezzek azoknak, akik eljönnek a koncertemre" - mondja. Felidézi, hogy kezdetben elsősorban korai operákkal, illetve kortárs művekkel dolgozott, "egyszerűen azért, mert nem voltam elég jó ahhoz, hogy a klasszikus operákkal komolyan foglalkozzak; a nagy szerepekbe bele kell nőni". Mint mondja, a kortárs darabokkal való foglalkozásnak köszönheti például, hogy rendszeresen együtt dolgozhat Thomas Adesszel. A brit komponista zenéjét "egyszerűen lenyűgözőnek" tartja. "Elénekelni nagyon nehéz, sőt, hogy őszinte legyek, kész rémálom, de ő ezt egyébként tudja. Különösen akkor borzasztó, ha próbálunk, mert az operaházi próbákat reggel tartják, hogy az esti előadáshoz legyen idő átrendezni a színpadot. Szóval Thomas Ades zenéjét mindenképp nehéz énekelni, de reggel aztán különösen az! Hatalmas kihívás, és néha igen frusztráló, amikor nem érzek fejlődést, de tökéletesen megéri a beléfektetett munkát, mert a zene varázslatos" - fogalmaz honfitársáról az énekes. Keenlyside felidézi, hogy 20-30 évvel ezelőtt, amikor még gyerek volt, hegedűs nagyapja mutatott neki egy felvételt, amelyen magyar vonósok játszottak. "Valami rettenetes, öreg lejátszóra tette föl a lemezt. Nekem viszont nagyon tetszett a recsegő masina. Nagyapám kérdezte is, ugye, milyen szörnyű hangja van? Mondtam, igen. Mire ő azt kérdezte, ki tudod nyitni annyira a füledet, hogy ne a lejátszó recsegésére figyelj, hanem arra, hogy milyen csodálatos zenészek játszanak a felvételen? És akkor megértettem, hogyan kell a hibák mögött felfedezni a tudást" - meséli az interjúban.

354 Búbánat 2014-03-26 09:12:59 [Válasz erre: 353 telramund 2014-03-25 21:37:26]
Most olvasom, decemberben Bécsben a Rigolettót fogja énekelni az új produkcióban.

353 telramund 2014-03-25 21:37:26
Majd meglátjuk Netrebko Ladyje mellett Münchenben a Macbetben.Bár a Macbetet is lehet líraibb kisebb,vagy nagyobb hősbariton hangon előadni és elfogadtatni.

352 Ariadne 2014-03-25 21:17:14 [Válasz erre: 351 joska141 2014-03-25 19:26:31]
Kedves Jóska,én csak lerövidítettem az estét unalmas ra,de írhattam volna egy az egyben amit ön is kifogásol.Én is nagyon elcsodálkoztam az első bejövetelén,mert abszolút fölösleges volt és nem passzolt.De ezt már előbb megjegyeztem hogy néha nem hallottam,néha meg erősen és erővel kiénekelt,mutatvàn mit tud.De ez nem egy kiegyenlített hang,és legkevésbé azokra a szerepekre nem alkalmas amit énekelt.Egy Mozart ària pl. a grófnak,biztos jobban ment volna neki.Az hogy rokonszenves nem lenne baj,ha a nagy Sztárnak beadott eseményhez meg lett volna az adekvát megjelenése meg előadás módja.Nekem csak a Prológ tetszett,meg a Wagner ária a Tannhäuserből,ott csak a lényegre figyelt a hangjára.

351 joska141 2014-03-25 19:26:31 [Válasz erre: 347 Livingstone 2014-03-25 17:22:34]
Érdekes olvasni az egymásnak ellentmondó reagálásokat az áriaestre. Talán ez a szép a zenében, hogy ugyanaz az előadás mindenkiből más és más érzelmeket vált ki. Döntő az, hogy legyenek érzelmek, ne érezzük az előadást – mint ahogy néhányan írták – unalmasnak. Sajnos a vasárnapi est, véleményem szerint, szinte zenén kívüli okokból kicsit unalmas volt és zavaros volt. Egyáltalán nem értettem, hogy az elején miért kellett kabátban és válltáskával bejönni a Prológ előadásához? Honnan jött? Miért van kabátban? A Bajazzók pontosan Nagyboldogasszony napján játszódik, augusztusban, akkor ilyen kabát teljesen felesleges. Aztán a Prológot előadó személy miért hoz kottagyűjteményt Simon Keenlyside-nak, aki a koncert további részében ezt szorgalmasan használta is? Jelickij áriáját teljes egészében onnan olvasta például. Nem értettem a második részben az állványt és a szünetben már készített karikatúrát. Ez mennyiben kapcsolódik Rigolettóhoz? Egyáltalán miért kellett hirtelen sántítania a pódiumon? Sokkal jobban örültem volna, ha a hangját nem nyomja el néha a zenekar hangereje. Persze lehet fordítva is értelmezni, mely szerint nem olyan vivőerejű a hangja, hogy minden ponton átjöjjön a zenekaron. Többször volt olyan mozzanat, mely szerint láttam, hogy énekel valaki, de hallani semmit sem hallottam. Aztán, amikor a zenekar halkabb lett, visszajött a hang. Aminek nem mindig örültem, mert az egész koncert lényegében egy hangon zajlott, nem éreztem a különböző figurák életkorbeli, viselkedési különbözőségeit. Ezeket a hangi észrevételeket sajnos nem ellensúlyozta a kétségkívül nagyon rokonszenves megjelenés, meghajlások, köszöngetések. Az már csak hab volt a tortán, hogy a „szokásos” Végzet hatalma nyitány alatt a karmester frakkinge kicsúszott a nadrágból és érdekes látvány volt a fekete frakk szárnyai között a kilógott, lebegő hófehér ruhadarab, mint a kacsa farka. Valószínűleg ő is érezte, hogy valami nem stimmel, mert – ellentétben a többi számmal – szinte statikusan vezényelte.

350 Ariadne 2014-03-25 17:38:50 [Válasz erre: 349 Búbánat 2014-03-25 17:33:27]
Sajnálom,,de nagyon unalamas volt,és egy Bessenyeinek a myomában se érhet...az nem jelent semmit mert egy pár száz ember tapsol,az énekléshez érteni kell...Fáy sem ért hozzá,részemröl

349 Búbánat 2014-03-25 17:33:27
[url] http://nol.hu/kultura/prologtol-prologig-1452061; Prológtól prológig [/url] „Tökéleteshez közeli koncert, szerény és alázatos sztárral, aki azért van annyira sztár, hogy fürdőzhessünk a nagy előadó személyiség napsugarában. Amíg énekel, ő a világ közepe, az utolsó hang után meg szinte diákosan örül a lelkesedésnek, a zenekar mosolyainak. Egész este nem kellett azon agyalni, hogy miképpen muzsikálnak közben a Zeneakadémián. Ubi bene, ibi patria.” Népszabadság, 2013. március 25. - Fáy Miklós

348 Búbánat 2014-03-25 17:32:37 [Válasz erre: 343 Búbánat 2014-03-24 22:29:49]
A Simon Keenlyside áriaestjéről szóló beszámolómat kiegészítem még a ráadásoknál nem említett másik musical-slágerszám megnevezésével: Forrest and Wright/Borodin: Kismet – Stranger in Paradise Ezután következett Tevje dala a Hegedűs a háztetőn-ből: Ha én gazdag lennék… Persze mindkettő eredetiben, angol nyelven előadva. Bravúrosan énekelte S.K. a két nem könnyű, igényes, de igen hálás betétdalt. A szűnni nem akaró tapsok visszaigazolták a művész rendkívül kimagasló képességeit. És ezután szinte átmenet nélkül képes volt újra elénekelni a prológot a Bajazzókból, talán még magasabb szinten, mint az est elején! Erre is csak a legnagyobbak képesek. Remélem, sikerül még a művészi képességei magas birtokában visszahívni őt Magyarországra, akár az Operába is egy teljes előadásra!

347 Livingstone 2014-03-25 17:22:34
Elgondolkodtatóak a hozzászólások, annál inkább is ,mert sajnos vagy szerencsémre?? én nem lehettem a Müpában Keensilyde koncertjén, de ismerőseim közül többen is csalódott formában találták magukat az ária est után. A bariton sztár hangját kicsinek, előadását sutának írták le.

346 Ariadne 2014-03-25 10:09:59 [Válasz erre: 343 Búbánat 2014-03-24 22:29:49]
Hát öszintén sajnálom,de nem hallottam egy olyan baritont amit elvártam,miután a MET-ben nem volt szerencsém hozzá,csak lemezen hallottam,gondoltam elmegyek meghallgatni élöben,sajnos nem tetszett,egy ária esten nem kell az embernek folyton ugrálnia mert játszani az elöadáson kell..azt sem tudom miért volt olyan ideges,állandóan a kabátját húzgálta,és ahogy fel volt öltözve,na arról jobb ha nem beszélünk,akkor énekeljen inkább a Sportcsarnokban,felerösítve,mert itt néha alig lehetett hallani a középhangjait.Persze tudom hogy ez ízlés kérdése is,nekem nem,hanem tudás...a legrosszabb volt pont a ráadás,inkább egy áriát énekelt volna még a Tevje helyett,így jól tette hogy legalább a Prológot mégegyszer megismételte,az volt még a legjobb amit énekelt.

345 parampampoli 2014-03-24 23:02:58
Ha kb nem erre számítottam volna, azt mondanám, nagy csalódás volt Keenlyside tegnapi koncertje. De felvételei alapján sokkal többre nem számítottam. Ami meglepett, hogy, a prológot leszámítva, milyen rossz előadó, a kezével nem tud mit kezdeni, mint egy kezdő akadémista, hol gombját, hol zakója szélét tapogatta. A Prológ valóban ki volt találva, és jól elő is adta. A többi... egyik gyengébb, mint a másik. Egy jelentéktelen hang, szimpatikus de unalmas személyiség szólóestje, aminek a végét már határozottan untam. Nagyon nehéz műfaj ez... igaz nagy egyéniség kell ahhoz, attraktív hanggal, hogy egy egész estén egyedül betöltse a pódiumot, a termet, és Keenlyside semmiképp nem ilyen. Valójában egy karakterbariton, aki muzikálisan énekel, és a közönség reakcióit figyelve el is tudja adni magát. A mai közönségnek igen, de ha ugyanezzel a produkcióval a 70-es években jön Pestre, mikor egymásnak adták a kilincset a világ legjobb baritonjai (Cappuccilli, Bruson, Manuguerra, Adam, Bordoni, Popov, Herlea, Markov, Jordachescu, Ohanesian, Szmocsevszki, többek közt), biztos bukás lett volna osztályrésze. Változott a kínálat, alkalmazkodtak az igények, most hát felállva ünnepelték. Ez van... Kenlyside hangja a 70-80-as évek általam hőn utált baritonjához, Igvar Wixellhez hasonló hanganyag, akinek nemzetközi karrierje mindig is talány volt számomra. Amiben különböznek: neki jobb a magassága, viszont volumene kb feleakkora. Mikor megszólalt a Hegedüs a háztetőn népszerű dalában, a fülemnek alig akartam hinni. Ezt, így? Bessenyei hangja egy orgona volt hozzá képest, prózai színészként is 5x akkora rezonanciával és volumennel, és akkor még nem beszéltünk Gregor Tevjéjéről. Micsoda nemzetközi ász lenne Melis György ha ma születne, istenem, mekkora?? Kálmándi vagy Fokanov bizony most is kenterbe veri Keenlyside-ot minden tekintetben. Koncertje az utóbbi évek felturbózott sztárjainak sorozatába illeszkedik, és számomra a Tavaszi Fesztivál nagy blöffje volt.

344 Búbánat 2014-03-24 22:30:35 [Válasz erre: 343 Búbánat 2014-03-24 22:29:49]
"Simon Keenlyside"

343 Búbánat 2014-03-24 22:29:49 [Válasz erre: 338 Búbánat 2013-12-19 16:36:44]
Az operabarátok túlnyomórésze Simon Keemlyside-dal, a hírneves angol baritonistával itthon, úgy hiszem, tegnap este találkozhatott először, amikor önálló áriaestjével lépett fel a Művészetek Palotájában. Bennem is nagy várakozás volt iránta, hiszen lemezfelvételekről korábban már megcsodálhattam raqyogó énekművészetét, és ugyan „élőben” is láthattam-hallhattam a MET-ből közvetített Don Carlos és a Hamlet operákban, ám azok mégsem pótolhatták/pótolhatják a személyes benyomásokat. És tegnap eljött a valódi ismerkedés S.K.-val (ahogy nevét szokás rövidítve is emlegetni) és a megismerés tényleges pillanata, mikor a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara kíséretében felcsendülő Bajazzók prológjának hangjaira betoppant „körünkbe” a várva-várt világhírű énekes: szerintem, ahogy és ahogyan belépett, és amint elkezdett énekelni, már érezni lehetett, hogy kivételes művész kivételes operaestjének leszünk/vagyunk a részesei. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem hatalmas nézőterén helyett foglalt közönség (a harmadik emeletet nem nyitották meg) feszült csendben és kíváncsian fogadta S.K érkezését, közben találgatva, vajon mi jót-szépet kapunk majd tőle a meghirdetett operarészletekben? A belépő Tonio-áriájában azonnal érzékeltük, az inkább lírai bariton művész „fel tud festeni a palettára” drámai színeket is. Minden hang a helyén szólal meg, ez önmagában semmi különös, de ahogy feltornázza azt a magas tartományokba, ahogy szélesen, áradóan kinyílik ott fenn és megtartja, azt csak kevesek tudják ilyen magabiztosan megoldani, mintegy „kirázni a kisujjukból”… A hangnak ugyanakkor van sajátos, egyéni színe, rezonanciája és mindezzel az előadónak személyes kisugárzása, ami hat ránk. Érdekes az is, amint befejezi az áriát, a karakterből rögtön visszavált civil emberré, aki kisfiús módon meghatottan örül a felcsattanó tapsunknak, de előbb még hátrafordulva ő tapsolja meg a kísérő zenekart és a karmester közreműködését. Ez a „szerepjátszás” az áriaest végéig megmarad. A fegyelmezett, átélt éneklés után következik a szerepből való „önfeledt” kifordulás… Tehát, a prológ után felzúgtak az első brávók, így jóleső érzésekkel vártuk a folytatást. Az imponáló Tonio-ária után azonban kissé hullámzó színvonallal követték egymást az áriák az első részben: Wolfram dala az Esthajnalcsillaghoz a Tannhäuserből - úgy érzem – halványabbra sikerült, mint ahogyan vártam, de a Cilea operájának, Az Arles-i lány-nak a részletét (Baldassare, az öreg pásztor dala) igen hatásosan adta elő Keenlyside. A következő, a Don Carlosból énekelt Posa áriája és halála megint olyan felemásra sikerült, de ezzel együtt is, látnunk - hallanunk kellett, hogy az ötvenes éveinek elején, a művészete és ereje teljében lévő bariton nem véletlenül tartozik korunk legjelesebb énekművészei közé. Nagyszerű énektechnikája van, amivel megfontoltan bánik, jól osztja be hangjának erejét és nem „hanyagolja” el a szükséges dinamikai árnyalatokat sem. Kulturált, megnyerő, közvetlen egyéniség, akinek remek humora is van – ennek főleg a második részben adta tanújelét. Rokonszenves, megnyerő, szerény énekes, akinek a fellépő öltözete is igen egyszerű: semmi frakk, szmoking, fekete lakkcipő, helyettük mondhatni közönséges, „utcai” szürke öltöny és hozzá illő nyakkendő-viselet. Minden kézmozdulata, gesztikulálása, arcának rezdülése, éneklés közbeni járása-kelése, önkéntelennek tűnő mozgása abszolút precízen megtervezett, a közönség számára spontánnak tűnik – csak a legnagyobbak képesek erre. A közönség a szívébe zárta őt, de még csak az első résznek volt vége! A második részben következett a java! S. K. a Pikk dáma Jeleckij áriájához már nyakkendője nélkül jött ki, és ebben a gyönyörű áriában már azt a vívőerőt hallottuk tőle újra, amely a Bajazzók-áriát is jellemezte és innen kezdve az est végéig ezt az egyenletes, magas színvonalat nyújtotta. A Rigoletto második felvonásbeli jelenetében a herceg palotájában az udvaroncok körében énekli:„Povero Rigoletto; Cortigiani, vil razza dannata”. Nehéz szavakat találni, ahogy Keenlyside felépítette, megformálta a bohóc figuráját: énekében a lányát elveszítő-kereső-kutató apa lelke minden rezdülése, sértettsége, alázatja, fájdalma, dühe kifejeződik, uralja a szólamát; híven betartja a partitúra minden előírt előjegyzését, de ehhez hozzáteszi szívének minden indulatát, érzelmét, gyötrődését. Rigolettója a jelenete végén szinte sisteregve énekel már, ki gondolná, hogy mégiscsak egy lírai baritont hallunk, aki most mintha minden önkontrollját veszítette volna, de mégsem. S.K. Rigoletto interpretációjában is Verdi van jelen! Thomas Hamletje teljesen más dimenziókba röpít, ahogy Keenlyside is magától értetődően vált: az opera bordala a legkényesebb ízlésűeket is kielégítően szólal meg általa, minden szín, minden árnyalat, dinamika és fokozás benne van ebben a nagyívű, jellegzetes francia nagyoperabeli áriában. A közönség szűnni nem akaró tapsvihara után jön két ráadás: mindegyik a könnyebb zenés színpadi műfajból – musical - való és angol nyelven. A Hegedűs a háztetőn Tevje híres dalának után pedig már alig lehet fokozni az ünneplést; a zenekar már szétszéledni kíván, de kikényszerítjük harmadik ráadásként a Bajazzók prológjának ismétlését – „La commedia è finita!” tréfásan utal S.K.. az operában énekelt utolsó mondatra… Ezután tényleg vége mindennek: a „standing ovation” csak akkor ér véget, amikor a zenekar tagjai már szedelőzködnek. Tudom, az operarészletek koncertszerű előadása rendesen csak a műfaj stíluskörülményeinek rovására történhet, de mégis csoda történt, a mindenen felül álló személyiség varázsa túltett az ilyen előítéleteken, és a zene erejével együtt ezúttal is győzedelmeskedett. Még nem szóltam a kiemelkedő nívón játszó Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekaráról.(Mint tudjuk, az együttes az Opera zenekara, mely nem tudom, összességében hány tagból áll, de ha az egyik része aznap este a Toscában működött közre, a Müpában pedig közel hatvan tagú zenekar játszott, nem tudom eldönteni, hogy a kiváló muzsikusokból álló operazenekart milyen elvek és módszerek alapján oszthatták kétfelé.) A zenekar mind a kíséretben, mind az önálló számokban (Bajazzók közzenéje, A végzet hatalma, a Tell Vilmos és a Mignon nyitánya) lelkesen, színesen játszott. Ebben segítségére volt az igen jól dirigáló karmesterük, a neves Julian Kovatchev. Az önálló zenekari számok egyenként dörgő tapsokat, és bravó-bekiabálásokat, érdemeltek ki. Simon Keenlyside és a zenekar teljesítménye egész este lelkes ovációkat váltott ki a publikumból, így jóleső érzésekkel – és zsongító dallamokkal - a szívünkben hagytuk el a Müpát éjjel háromnegyed tízkor. A világhírű baritonista eljött Budapestre, hogy bennünket gazdagítson, semmi mesterkéltet, hanem igazi arcát – és hangját – adta ehhez nekünk.

342 Búbánat 2014-03-21 10:13:51 [Válasz erre: 338 Búbánat 2013-12-19 16:36:44]
Most vasárnap este fél nyolckor a MüPában: Simon Keenlyside-áriaest!

341 Franca 2013-12-20 13:36:25 [Válasz erre: 340 Búbánat 2013-12-19 18:37:36]
Élőben egy kicsit másképp hat. Én a Don Carlosban láttam és még Don Giovanniként és Papagenóként is Bécsben. Az első kettőben nekem kevés volt a hangja, Papagenóként viszont szenzációs volt.

340 Búbánat 2013-12-19 18:37:36 [Válasz erre: 339 Spangel Péter 2013-12-19 16:58:32]
A Don Carlosban és a Hamletben láttam a MET élő közvetítése során. Ezekben az előadásokban kedvező benyomást tett rám. Keenlyside e két operából is fog énekelni a koncertjén, így - a meglévő emlékeim felidézésén túl - és a személyesen találkozás öröme mellett, baritonjára is kíváncsian, várom, milyen impulzusok érnek majd a hírneves művész részéről, és mennyire hat, egyáltalán hat-e ránk személyiségének kisugárzása - ezúttal a koncertdobogóról.

339 Spangel Péter 2013-12-19 16:58:32 [Válasz erre: 338 Búbánat 2013-12-19 16:36:44]
Jó program és jó karmesster.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.