Netes keresésnél a bejegyzésed előjöhet a hibával együtt, ez a baj.
A hibákat eddig is kijavítottuk, amikor észrevettük.
A Kemény Egon-topicban leírtad. A helyesbítés itt pedig részedről megtörtént. Ha a későbbiekben újra adásba kerül ez a részlet, akkor nyilván ott a jó címet és szövegidézetet fogom hozni.
Én inkább már László Margit vasárnap esedékes, lehetséges újabb operettfelvételei foglalkoztatnak.
Rendben, ha kéresedre a hibásan hallott mondatot a Szerkesztőség kijavítja bejegyzésedben, a szerzők műve tiszteletben tartása erre kötelez, az olvasók hibátlan idézetet kapjanak. Simándy nem énekelte volna el azt a mondatot, amit leírtál, nem is értem, hogy fordulhatott elő.
Köszönöm. Elég ha itt ezt jelezted nekem.
Kedves Búbánat!
Sajnos hiba csúszott a bejegyzésedbe, kérlek javítsd ki.
A mai műsorban két részletet hallottunk a rádiódaljátékból
KEMÉNY EGON - Erdődy János: "A messzetűnt kedves" (1965):
Búcsú - Ámeli (László Margit) és Fazekas Mihály (Simándy József) kettőse ("Ha egyszer véget ér ez a vétkes háború...") majd az "Ámeli dal" (Simándy József)
ezt követte a "Rózsa- kettős".
Előre is köszönöm. s.
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, László Margit operaénekesnővel beszélget, város közeli otthonában.
Az elhangzott beszélgetésből kiemelem László Margit visszaemlékezését kedves énekes-partnerére, Simándy Józsefre; amikor együtt léptek fel, éneklésük közben olykor testközelből figyelhette meg Simándy „szájpadlását”: hogyan csinálja, miként szólal meg orgánumán a gyönyörű hang - tudván róla, volt idő, mikor hangszalagjainak betegsége következtében sokáig nem énekelt, kényszerpihenőre szorult – de felépülve a bajból, régi hangszépségében tért vissza és tudta folytatni a pályát; beszélt arról is, Simándy milyen rendkívüli eleganciával, milyen különleges technikával énekelte a virágáriát a Carmenből: utolérhetetlen volt, ahogyan az ária végén a crescendóból decrescendóba vált át. Ezt senki nem tudta úgy csinálni, mint ahogyan ő.
A mai adásban Simándy József és László Margit több rádiófelvétele, közös énekük is, helyet kapott a felhangzó részletekben:
Bizet: Carmen – Virágária (Simándy József, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kórodi András)
Oscar Straus: Legénybúcsú - Stella és Hans kettőse: "Van úgy, néha olyan fényes az álmom, olyan szép, hogy nem lehet való, felébredek és nem találom…. /- Tündérkertben magunkra találtunk…” (László Margit, Simándy József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
Dalszöveg fordítása: Gábor Andor; Romhányi József összekötőszövegével. Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. április 14., Kossuth adó 20.32-22.00
Kemény Egon - Messzetűnt kedves – történelmi daljáték
Vitányi János hátrahagyott darabját befejezte, és a verseket írta: Erdődy JánosA Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. május 22., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00
A szereposztásból:
Fazekas Mihály (a "Lúdas Matyi" költője) - Simándy József (próza: Darvas Iván)
Ámeli (Amelie Deneulin polgármester lánya) - László Margit (próza: Domján Edit)
László Margit és Simándy József énekében csendültek fel most:
- Rózsa-kettős: „- Messzi földről jött egy jó magyar huszár, - távoli határból, hol madár se jár…”
- Még egy kettőst hallottunk: „Ha egyszer véget ér ez a vétkes háború…” Közreműködött a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Bródy Tamás.
A továbbiakban Lehár, Offenbach és Ránki György műveiből is összeállított operettadás ismétlését ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.
HZ. ZS. - DÉLMAGYARORSZÁG
2018.04.29. 21:11
Szeged - A jubileumi X. Simándy József Énekverseny díjait vasárnap este adták át a nagyszínházban megrendezett gálakoncerten. A három korcsoport győztesei: az elsőé Papp Viktor tenor, a másodiké Josipa Bilic szoprán, a harmadiké - megosztva - Ninh Duc Hoang Long tenor és Antonia Dunjko koloratúrszoprán.
A szegedi szimfonikusok közreműködésével, a zsűritag Gyüdi Sándor színigazgató vezényletével rendezték meg vasárnap a nagyszínházban a jubileumi, X. Nemzetközi Simándy József Énekverseny díjátadó gáláját.
A névadó operaénekes özvegye, Simándy Józsefné Jutka asszony felidézte a legendás tenorista szegedi indulását, pályafutását és gondolatait, köszönetet mondott a verseny megszervezéséért Temesi Mária professzornak és a városnak. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója és a nemzetközi zsűri elnöke magas színvonalúnak értékelte a viadalt, és azt kérte a döntéshozóktól, szponzoroktól is: szeressék ezt az énekversenyt, és a jövőben támogassák nagyvonalúbban.
Kezdődik a jubileumi Simándy-énekverseny
Fidelio/MTI - 2018.04.20. 10:52
Hétfőn kezdődik a tizedik Nemzetközi Simándy József Énekverseny, a klasszikus énekes tehetségkutatón három kategóriában, 36 éves korig mutatkoznak be a magyar és külföldi tehetségek.
A versenyre több mint százan jelentkeztek, a legtöbben Magyarországról és a határon túli magyar zenei intézményekből, de érkeznek versenyzők Szegedre Európa országai mellett Mexikóból, Indiából és a Távol-Keletről is.
A legfiatalabbaknak, a zeneművészeti szakgimnáziumok növendékeinek az elődöntőben egy szabadon választott dalt, vagy áriát, a döntőben pedig két különböző stílusú művet kell előadniuk. A felsőfokú tanulmányaikat folytató alap-, illetve mesterképzésben résztvevő hallgatók, valamint a 36 esztendősnél fiatalabb művészek már három fordulóban mutatkoznak be, az elődöntőben egy, a középdöntőben és a döntőben három művel.
A produkciókat értékelő nemzetközi zsűrit Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója vezeti. A verseny díjkiosztó gálahangversenyét – melyen az ifjú énekestehetségeket a Szegedi Szimfonikus Zenekar kíséri Gyüdi Sándor vezényletével – vasárnap este rendezik a Szegedi Nemzeti Színházban.
A Simándy József emlékét őrző versenyt 1998-ban – egykori szegedi főiskolai énektanárával – Sinkó Györggyel együtt Temesi Mária alapította. Az elmúlt húsz év során a megmérettetés Magyarország legnagyobb hagyományokkal rendelkező énekversenyévé vált, és olyan tehetségek mutatkoztak be rajta, akik azóta hazai és nemzetközi karriert futottak be.
Bartók Rádió, ma este: 19:00 – 19.30
Összhang
- a zenei élet aktualitásai
I. 10. Simándy József Énekverseny
II. Beethoven Budán Fesztivál
Szerk.-mv.:Veisz Gábor
(Ism. holnap, 9.30)
A DEBRECENI KOLLÉGIUM
Dankó Rádió mai ismétlés, cca: 18:10
KEMÉNY EGON: "Hatvani diákjai" (1955)
Daljáték
Magyar Rádió
Kemény Egon - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston: "Hatvani diákjai"
című daljátékából csendültek fel zeneszámok.
Rádióbemutató: 1955. április 9., szombat, 20:30-21:59, 22:15-23:08
Közreműködik a Földényi-kórus, a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Lehel György
- Bule Lajos, az öreg pedellus dala: „Aki felönt a garatra...” (Gózon Gyula)
- Elmira és Fodorító kettőse a bontonról (Mezei Mária, Tompa Sándor)
- Kapocs dala (Pálóczi Horváth Ádám verseiből Kemény Egon állította össze): „Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak!...” (Hadics László, valamint a férfikar)
- Jó dolga van a diáknak..."Jó dolga van a diáknak, tekintélye van" (Földényi Férfikórus)
- Amálka és Máté kettőse: „Jaj, Istenkém, engedj el már, sietek, éjfél van, az idő úgy szalad…- Ne haragudj rám, én arról nem tehetek, hogy megcsókoltalak. Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Oly szép veled az édes kettes…/ Nincsen messzebb ez az utca az ég csillagától, mint a szegény szolgadiák a gazdag leánytól…” (Petress Zsuzsa, Simándy József)
https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo -
"Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió
Március 4.-e: Petress Zsuzsa és Simándy József is ezen a napon hunyta le örökre a szemét - rájuk emlékezett egy-egy operettdaluk felidézésével a Dankó Rádióban Nagy Ibolya; megtehette volna - és titkon reménykedtem benne -, hogy a Hatvani diákjai rádiófelvételéről beszerkeszti egy közös számukat az operettműsorába. De majd legközelebb...
Simándy József és Petress Zsuzsa emlékére...
Ez a szerepe volt az első, amelyet Simándy József a Magyar Rádióban, daljátékban énekelt, 1955-ben.
KEMÉNY EGON: "Hatvani diákjai " ( 1955 )
Szerenád - Petress Zsuzsa és Simándy József televízió-felvételen
Simándy József ma 21 éve hunyt el (1916. szeptember 18. - 1997. március 4.)
Simándy József operaénekes életét Péter fia elevenítette fel .
„Simándy József operaénekesről, a Bánk bán megszemélyesítőjéről tartott előadást és rendhagyó tárlatvezetést Simándi Péter, a művész fia a Katona József Emlékházban.”
Simándy Józsefre emlékezve a Dankó Rádióban ma egy operett-áriát hallhattunk tőle: nemes tenorján a Volga-dal csendült fel Lehár Ferenc A cárevics című operettjének egyik stúdiófelvételéről.
(Aljosa, a cárevics dala, II. felv.):
Magyar szöveg: Kulinyi Ernő
Egyedül! Újra egyedül!
Magam mint mindig!
Az ifjúságom elrepült!
A szív magánya vesz körül.
Úgy fáj e bús, e zord magány,
Aranykalitka ez csupán!
A Volga vizénél őrszem áll.
Mint fészkét őrző sas madár.
A pusztaságon éj és csend!
Nincs holdsugár, se csillag fenn.
Mozdulatlan néma táj.
Kozáklegény szíve fáj.
Mert a szív megérti ez mit jelent.
Ha az ember elhagyott,
Így zokog, így eseng:
Nézz rám az égből, teremtő Atyám!
Úgy vágyom már én is egy szív után!
Trónod körül annyi angyal virul!
Kérek egyet az én páromul!
Trónod körül annyi angyal virul!
Küldj le egyet az én páromul!
Nézz rám az égből, teremtő Atyám!
Úgy vágyom már én is egy szív után!
Trónod körül annyi angyal virul!
Küldj le egyet az én páromul!
Ezt a dalt újra meghallgathatjuk Simándyval a 18 órakor kezdődő ismétlőműsor első részében: „Túl az Óperencián” – a Dankó Rádió operettadásában.
Kapcs. 505. sorszám
Lehár Ferenc – Ludwig Herzer – Fritz Löhner Béla – Harsányi Zsolt - Szenes Andor: Friderika
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10
A keresztmetszet-rádiófelvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara működött közre, Sebestyén András vezényelt.
E rádiófelvétel hanganyaga szolgált alapul a Magyar Televízióban 1975. február 8-án bemutatott Friderika-operettrészleteknek!
„SZOMBAT ESTE…’
MTV, 20.15 – 20.35 óra
Lehár Ferenc: Friderika
Énekelnek: Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara
Km. a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tánckara
Koreográfus: Geszler György
Díszlettervező: Drégely László
Jelmeztervező: Szekulesz Judit
Vezetőoperatőr: Szabados Tamás
Szerkesztő: Semsei Jenő
Rendező: Csenterics Ágnes
- Magyar Nemzet, 1953. december 18.
Az Ifjú Gárda opera bemutatója előtt
„A szünet még tart. A folyosókon gépfegyveres katonák, német tisztek, odébb öreg bányászok sétálnak. Kissé távolabb, piros sapkában, könnyed, nyárias ruhában Házy Erzsébet, az egyik női főszereplő: Kláva Kovaljeva megszemélyesítője áll.
— Alig egy-két éve, hogy az Operaház tagja vagyok —i mondja a fiatal művésznő —, mégis elég sok szerepet alakítottam. De szerepformálásban talán ez a legnehezebb. Hiszen tudom, hogy amit én a színpadon játszom, az a valóságban megtörtént. S ehhez még kapcsolódik az is, hogy maga a dráma roppant izgalmas, a légkör feszített. Nem egy próbán például megtörtént — különösen eleinte —, hogy egy-egy megrendítő jelenet után szünetet kellett tartani, érzéseinkre annyira hatott az illető rész, egyszerűen nem tudtunk tovább énekelni.”
Simándy József Oleg Kosevoj alakítója várja a szünet végét.
— Izgalmas, sajátos feladat ez a szerep. Oleg mindössze 16 éves Kamasz, még hozzá a javából, aki nem gyerek, de még nem is felnőtt... Ezt a fiút nem lehel nagy mozdulatokkal és gesztusokkal alakítani. Sok minden más kell hozzá. Elolvastam ezért Fagyejev regényét, Oleg anyjának emlékezését fiára s megpróbáltam magam beleélni a 16 éves fiú lelkivilágába. Persze, ez elmondva egyszerűen hat, de megvalósítani nagyon nehéz volt. S hogy ez mennyire így van, azt más szerepeimben is, remélem, észre lehet majd venni: úgy érzem, színészi fejlődésemben nagy lépés Oleg Kosevoj szerepe.
Már délután van, mikor a próba véget ér. Kint az utcán csípős, hideg az idő. S arra a fagyos létre gondolunk, Krasznodon hőseire, akiknek hőstetteit most az Operaház művészei kelták életre.
Simándy József: „Benne voltam a muzsikában, és a muzsika bennem volt...”
- kiállítás Kőbányán
Országos Színháztörténeti Mózeum és Intézet
"Simándy a 20. századi operajátszás kiemelkedő alakja volt, gyönyörű orgánuma, színpadi játéka, az 1945 utáni diktatórikus politikai környezetben tanúsított magyarsága a magyarországi és a határokon túl élők számára is erőt és bátorítást adott a nehéz időkben.
A születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi vándorkiállításunk nagyszámú fotó felhasználásával, személyes visszaemlékezések és korabeli kritikák segítségével igyekszik teljes képet adni Simándy életéről: a nehézségekkel teli gyermek- és ifjúkorról, az autószerelő-műhelyben eltöltött évekről, a zenei tanulmányokról, illetve a szegedi, majd a budapesti Operaházban induló és kiteljesedő operaénekesi karrierjéről. Bemutatjuk repertoárját az olasz, német, francia és magyar operákban, oratóriumokban és további számtalan műfajban.
A kiállítás megtekinthető: 2018. február 5. - március 5.
Helyszín: Kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Központ (X. Budapest, Szent László tér 7-14.)
A kiállítás ingyenesen megtekinthető!"
Hanglemezfigyelő
Népszava, 1980. április 19.
Operettrészletek Simándy József előadásában
Ha csak a hangját hallja az ember — lírai vagy spinto-tenornak érzi Simándyt. Ha látja is — nyomban hőstenornak érzi, annyira daliás a megjelenése.
Olyan énekes ő, aki egész lényével énekel. Ha rádióban vagy hanglemezen a puszta énekhangját halljuk csupán, akkor is rögtön „beugrik” a személyiség egésze. Minden frázisához arckifejezések, tekintetek és gesztusok emlékképe szegődik, Simándy énekművészete tehát csak teljességében, a művész egyéniségének összes jellemzőivel együtt érvényes.
Nem volt formabontó, pályájának ívében sem, végigjárta a kötelező „szamárlétrát”: huszonnégy esztendős volt, amikor 1940-ben felvették az Operaház kórusába. Szólót Szegeden énekelhetett először, 1946-ban. Ám ott úgy énekelte el Don José szerepét a Carmenben, hogy a budapesti Operaház hamarosan „visszaszippantotta” volt kóristáját, de már korántsem kóristának: 1947- től, harmincegy esztendős korától szinte töretlenül az élvonalhoz tartozott, három hosszú évtizeden át. És tartozik most is, nyugdíjasan, hatvannégy esztendősen. Mert hangja még most is szépen cseng, termete ma is szálfa, nem hajlította meg hátát az évek súlya, még az alattomosan nehézkedő, kritikus éveké sem annak idején ...
Három esztendeje Horváth Ádám felvette vele a teljes Otellót a televízióban. Épp a bosszú-kettős ment, amikor egy ismerősünk betévedt a IV-es stúdió vezérlőjébe. Egy darabig nézte a monitorokat, aztán így szólt:
— Jó dolog ez a play-beck. Simándy rátátoghat a saját, tíz-valahány évvel ezelőtti hangjára.
— Tévedsz, a zenei felvétel nem annyira régi.
— Hát mikor készült?
— Két héttel ezelőtt.
Ismerősünknek leesett az álla. Talán még most sem hiszi, hogy egy hatvanegy esztendős tenoristából olyan „sértetlen” hang jött elő ...
Az a három esztendő, ami a felidézett televíziós felvétel óta eltelt, semmit sem változtatott a helyzeten: ma is ünnep, ha Simándy olykor-olykor felbukkan nagy szerepeinek valamelyikében, akár mint Otelló, akár mint Bánk bán, vagy éppenséggel Don José. Persze, ez a felsorolás teljesen önkényes. Fogalmam sincs, hogy mely szerepek voltak az igazi nagy szerepei Simándynak.
Mint minden nagy művész, ő sem rangsorolta a műfajokat. Ha színpadon nem is, de a Rádió Dalszínházában gyakorta vállalta klasszikus operettek bonviván-szerepeit, igen szép például A mosoly országának vagy a Marica grófnőnek teljes felvétele, amely vele készült. És kiragadott részleteket is gyakran énekelt a különféle operettekből hangszalagra.
Ezekből: Simándy József legsikerültebb rádiós operettfelvételeiből állított össze egy szép lemezt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat.
Két részlet Lehár A mosoly országa című — operai igényű — daljátékából, ugyancsak két részlet egy másik Lehár- operettből: a Friderikából, Ádám híres dala Zeller Madarászából, három részlet Kálmán Marica grófnő kettő pedig Oscar Straus Legénybúcsú című operettjéből —
íme, ez a lemez kínálata. A Magyar Rádió és Televízió ének- és zenekara — Sebestyén András vezényletével — mind a kilenc esetben méltó „partnere” Simándynak.
Lám, neki sem esett le az ujjáról a gyűrű, hogy operettek éneklésére „vetemedett”!
Mert csak annak esik le az ujjáról a gyűrű, akit nem illet meg.
Mivelhogy nagyobb, mint az ujja.
Baranyi Ferenc
Közérzet
Pesti Műsor, 2017-04. szám / Fáy Miklós |
Valaha régen Simándy Józsefet kérdezték egy tévéműsorban, hogy miután visszavonult a színpadtól, miért tűnt el az Operaházból is. Nem jár bemutatókra, előadásokra, nem követi az utódokat, az új Bánk bánokat – miért? Simándy érezhetően zavarba jött, és azt mondta, az évek és évadok során annyira telítődött a zenével, hogy nagyobb szüksége lett a csöndre, nyugalomra.
|
Dankó Rádió ismétlés: 18:40
KEMÉNY EGON: "Hatvani diákjai " ( 1955 )
Az ismétlésben újra elhangzik: https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo
"Aki felönt a garatra..." - Bule Lajos, az öreg pedellus dala, Gózon Gyula
"Oh miért vagy ilyen édes-kedves..." - kettős, Petress Zsuzsa (Amálka) és Simándy József (Máté)
"Még azt mondják nem illik, a tánc a magyarnak..." - Kapocs dala, Hadics László és a Földényi kórus férfikara
"Hatvani diákjai"
Daljáték
Szövegét írta: Ambrózy Ágoston, Ignácz Rózsa és Soós László
Zenéjét szerezte: Kemény Egon
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendezte: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc
A szereposztásból:
Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc
Bankós professzor – Kovács Károly
Domokos professzor – Bárdi Ödön
Varja rektor – Kővári Gyula
diákok:
Kerekes Máté – Simándy József
Pálóczi Horvát Ádám – Sinkovits Imre
Naszályossy – Zenthe Ferenc
Kapocs – Hadics László
Csukás – Suka Sándor
Szilvássi – Dékány László
Füzéressy Kristóf – Horváth Tivadar
Kocsondi – Lázár Gida
Reszegi pedellus – Csákányi László
Bule, volt pedellus – Gózon Gyula
Fodorító – Tompa Sándor
Amálka, a leánya – Petress Zsuzsa
Czibljavzek – Dénes György
Elmira – Mezei Mária,
Pfutsch – Pethes Sándor
Közreműködik a Magyar Rádió szimfonikus zenekara, Lehel György vezényletével és a Földényi-kórus, Földényi János vezényletével A hegedűszólót Ramor Ervin adja elő.
Magyar Rádió, Kossuth Rádió
1955. április 9., szombat, 20:30-21:59, 22:15-23:08 (közben: hírek, időjárás-jelentés)
Ismétlés:1956. febr. 9., 16:10, Petőfi (143 perc)
- http://radiojatek.elte.hu/index.php?title=Hatvani_di%C3%A1kjai -
"Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió
X. NEMZETKÖZI SIMÁNDY JÓZSEF ÉNEKVERSENY 2018. ÁPRILIS 23-29. SZEGED
A fennállásának huszadik jubileumi évét ünneplő énekversenyt az EMMI támogatásával a HAZÁM, HAZÁM TE MINDENEM Művészeti és Oktatási Alapítvány és a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara rendezi. A verseny győztesei
2018. ÁPRILIS 29-ÉN, VASÁRNAP ESTE
DÍJKIOSZTÓ GÁLAHANGVERSENY
keretében vehetik át díjaikat a Szegedi Nemzeti Színház színpadán. A díjazott énekestehetségeket ezúttal is a Szegedi Szimfonikus Zenekar kíséri, Gyüdi Sándor karmester, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója vezényletével. A versenyről és a Díjkiosztó Gálahangversenyről az MTVA Bartók Rádió, valamint a Szeged Városi Televízió is tudósít.
ZSŰRI
A zsűriben elismert hazai és nemzetközi szaktekintélyek foglalnak helyet: Kiss B. Atilla operaénekes, a Simándy szakmai örökség továbbvivője, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, Miklósa Erika, operaénekes, Lídija Dunjko, horvát operaénekes, a Zágrábi Zeneakadémia tanára, Gyüdi Sándorkarmester, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, Bátor Tamás, operaénekes, a Müpa koprodukciós programigazgatója, Vincent Monteil, francia karmester, énekmester, a Strasbourgi Operaház Opera Studio zeneigazgatója, Prof. Dr. Temesi Mária, operaénekes, a Magyar Állami Operaház énekmestere és operanagykövete, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának tanszékvezető egyetemi tanára. A zsűri elnöke az előző évekhez hasonlóan Ókovács Szilveszter, operaénekes, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. A versenyről Dr. Klaus Billand, a bécsi Der Neue Merker operakritikusa is tudósít.
JELENTKEZÉS
JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2018. MÁRCIUS 1. éjfél
Bővebb információ a link megnyitásával olvasható el a honlapról.
Aki tudta, biztosan meghallgatta az ismétlést.
Mindjárt kezdődik az ismétlés: Dankó Rádió kb. 18.35
Itt hallható: https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo
KEMÉNY EGON - Erdődy János: "Messzetűnt kedves" (1965)
Rádiódaljáték
Magyar Rádió
Az első szerelem dala ("Kislány voltál, most már nagylány...") - Andor Éva (Julika), Simándy József (Fazekas Mihály)
Szüretelők dala ("Korcsmárosné kápolnája a pince...") - Barlay Zsuzsa és Kishegyi Árpád, Földényi-kórus
Rózsa-kettős ("Messzi földről jött egy jó magyar huszár...") - László Margit (Ámeli), Simándy József (Fazekas Mihály)
A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.
A héten már sok szó esett Debrecenről is, az elhangzottakhoz kapcsolható Nagy Ibolya bevezetője Kemény Egon fenti daljátékának részletei előtt.
"Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió
Sajnos, a szerepnév mai bejegyzésedben is hibásan maradt, talán legközelebb javítva olvashatjuk.
Lsd.:
2352 smaragd • előzmény23492017-10-16 08:09:23
Ámeli
(Amelie Deneulin, a polgármester lánya) szerepében hallottuk László Margitot a "Rózsa-kettős"-ben, ez volt "Messzetűnt kedves"-ből a 3. részlet.
A Dankó Rádió imént véget ért Túl az Óperencián című műsorában hallhattuk többek közt:
KeményEgon: Messzetűnt kedves
Vitányi János hátrahagyott darabját befejezte és a verseket írta: Erdődy János
A daljáték rádiófelvétele 1965-ben készült.
- Julika és Fazekas Mihály kettőse – Az első szerelem dala: „Kislány voltál, most már nagylány… Páros csókot vár a nagylány…” (Andor Éva és Simándy József, a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát Bródy Tamás vezényelte)
- "Szüretelők dala" „.. Kocsmárosné kápolnája…imádságos könyvecskéje…” (Barlay Zsuzsaés Kishegyi Árpád; a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és a Földényi-kórust Lehel György vezényli)
- Máli és Fazekas Mihály kettőse: Rózsa-kettős
"Messzi földről jött egy jó magyar huszár…/Szebb is lenne minden, jobb is lenne már kürt helyett ha szólna énekes madár..." (László Margit és Simándy József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás)
(Megjegyzem, legutóbb 2017. október 13-án sugározta a rádió ugyanezt a három számot)
Ezt a műsort délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk az ismétlés során a Dankó Rádióban.
Lehár Ferenc – Ludwig Herzer – Fritz Löhner Béla – Harsányi Zsolt - Szenes Andor: Friderika (1928)
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10
A keresztmetszet-rádiófelvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara működött közre, Sebestyén András vezényelt.
Erről a rádiófelvételről most két részlet szólalt meg a Dankó Rádióban ma délelőtt 9 és 10 óra között elhangzott operettműsor második felében (a Friderika előtt Szirmai Mézeskalács c. daljátékából hangzanak fel dalok):
- Diákkar és Salomea dala (Kalmár Magda és az MRT Énekkarának férfikara):
„Egy nővel annyi baj van, hogy el nem fér egy dalban, hát meg kell küzdeni! Mi boldogok leszünk!.../- Ez ostrom! Én áttörök majd! Én áttörök majd!...Hahó, ti vakmerő hősök! Térdre gyorsan mind!....Így szeretem én ezt már! … Brávó! Maradjanak térden még! Udvarolni tessék, egy-kettő! Ezt igényli minden nő! … Otthon az asszony még az úr, táncol a jókedv pazarul….Csókra való az asszonynép!"
- Goethe és Friderika szerelmi kettőse (Andor Éva, Simándy József):
„- Nem hallgathatok róla már, túl erős a vágy, s oly gyönge vagyok Hozzád, hogy így éljek tovább! Engem te elbűvöltél …. te drága lány! Nem vársz-e te is épp így rám? ../- Én várok Rád!..../- Nem, szerelmem, nem! Én nem ajkad kérem! Kézcsókkal én most, drágám, beérem! …Kis kezedre félve nézek, ezt se hittem volna én!.../Ó, maradj, te kis virágom, megleltelek végre én! Boldogság, amelyre vágyom, nyugszik itt egy leány kezén! Egy leány kicsiny kezén, fehér kezén!”
(E blokk elején még egy dal csendült fel az operettből - egy másik felvételről, Kovács József énekli: "Óh, lányka, ó, lánykám, imádlak én!..." - km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Pál Tamás)
A Túl az Óperencián adását ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk az ismétlésben a Dankó Rádió hullámhosszán.
A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorában Lehár Ferenc A mosoly országa című művéből szólaltak meg részletek - mégpedig arról a rádióban készült teljes stúdiófelvételről, melyet a Rádió Dalszínháza mutatott be 1971. november 11-én, a Kossuth adón 19.35 – 21.29 óra között. /operett két részben/
Magyar szöveg: Harsányi Zsolt
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)
Vezényel: Bródy Tamás
Zenei rendező: Balassa Sándor. Rádióra átdolgozta és rendezte: Rácz György
A műsorban felhangzott részletek:
- Szu-Csong dala a 2. felvonásból: „Vágyom egy nő után! Egy nő után kerget a vágy…” (Simándy József) - ezt a dalt később külön is felvették a tenorral egy Oscar Straus, Lehár, Kálmán, Karl Zeller- operettrészletekből összeállított új rádiófelvételéhez (Km. az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli)
- Kórus és Liza belépője az 1. felvonásból: ”Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!”…”Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás!... /Bók, csinosítja a nőt, a siker teszi őt hevesen lobogóvá…/”Szív, szív mindig remél, el jő a mély, vad szenvedély…” (Házy Erzsébet, énekkar)
- Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse a 2. felvonásból: „Lótuszvirág! Érted élek csupán…/Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd? (szívkettős) ”(Házy Erzsébet, Simándy József)
- Mi és Hatfaludy Feri kettőse a 2. felvonásból: „Nem formált a jó Isten ezerféle fajt, csak az emberek csináltak a fajok körül bajt…” „Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis Te rád vár…” (Kalmár Magda, Bende Zsolt)
Ezen a héten Esztergályos Cecília a vendég a stúdióban. A szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya
A délelőtti adást ma a szokott időben, a 18 órai hírek után ismétli meg a Dankó Rádió.
A tegnapi adásban - a december 22-én 6. évébe lépett "Túl az Óperencián" c. programban -, Szenteste napján, Karácsony ünnepének előestéjén Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető Kemény Egon-zeneművet választott az operettműfaj képviselőjének.
Bevezetőjében elmondta:
"Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző daljátékával a "Hatvani diákjai"-val megyünk máris tovább.
Kemény Egon egészen fiatalon, alig 22 évesen már zeneszerzőszámba ment. Önálló munkái és ezek színvonala meglepte a komolyzenei szakmát és a kritikusokat egyaránt.
Így írtak róla:
'Nagyon erős, kiforrott tehetség, megfelelő rutinnal. Zenéje líra, végtelen kifinomodott líra. Nagyon belülrő fakad művészete, átélt és átérzett valóságként olvadnak ki a zenéjéből témái. Nem jajgatnak, nem tolakodnak, egyszerűen, minden póz nélkül siklanak a hallgatóba.'
Romantikus operettjei közül most a "Hatvani diákjai"-ból csendülnek fel dallamok."
Ismeretes, hogy az első rádióoperett Kemény Egon kompozíciója ("Májusfa", 1949 ), az új, magyar rádiósműfaj zenei alapítója.
A "Hatvani diákjai" című daljáték e műfaj egyik remeke.
Híressé és sikeressé a zenéje, szövegkönyve, versei, a rádiós alkotóműhely kiemelkedően tehetséges tagjai, a főszereplő, Hatvani István debreceni professzor személye, az őt énekhangjával is megformáló Bessenyei Ferenc valamint itt, első rádiós daljátékbeli szerepében (1955) - a teljes prózai szerepben is -, tündöklő Simándy József tette.
Házy Erzsébet és Simándy József - Puccini: Manon Lescaut (1961)
Ma, Dankó Rádió ismétlés: 18.10
KEMÉNY EGON- Ignácz Rózsa- Soós László- Ambrózy Ágoston: " Hatvani diákjai" (1955)
A mai műsorban elhangzott:
- Nyitány
- Ha majd a fény...( Felhőcske száll a Hold előtt...) - Petress Zsuzsa és Simándy József
- Kapocs dala (Még azt mondják, nem illik...) - Hadics László
Pálóczi Horváth Ádám verseiből Kemény Egon állította össze.
A Magyar Rádió Szimfónikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi férfikórus.
"Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió
Szeretetben teljes Karácsonyt kívánok olvasóinknak!
Simándy József meséli a Gardelli betanításában az Operában bemutatott (1961) Manon Lescaut Des Grieux-szerepéről:
„A harmadik felvonás végén, a kapitány előtt, abban az áriában a magas h hangot nem egyszer sírva énekeltem. Utána jöttek hozzám a kollégák, a kórustagok, kérdezték: hogyan lehet azt sírva énekelni, hogyan csinálom?
Mit tudom én! – válaszoltam. Des Grieux-t kérdezzétek, mert akkor ő sírt és ő énekelt. Az a szenvedő, fiatal lovag…
Hát tudom is én, hogyan énekeltem akkor, mert az már elmúlt; talán a legközelebbi előadáson fog ugyanúgy létrejönni…
Csakugyan: lehet azt tudni?! Ha ésszel akartam volna megoldani, ha elhatározom, hogy sírni fogok, akkor az Istennek sem jött volna ki egy hang sem a torkomból… Ez: a színpad! Ez: a színpad őrületes varázsa; az embert olyan extázisba hozza, olyan különleges fizikai és lelki állapotba viszi bele, mintha merő narkózisban volna! Amit a privát életben meg nem tudnék csinálni, azt a színpad – elköveti velem! Megcsináltatja velem! Amit máshol és másképp nem lehet, azt ott: lehet! Itt egy újabb bizonyíték, Des Grieux!”
/Simándy József: Bánk bán elmondja… - Krónikás: Dalos László/
A "NAGYOK" éppen attól lettek nagyok, hogy miden tekintetben azonosulni tudtak a szereppel és nem mellékesen alkalmazkodni tudtak az adott kor, rendező, karmester stb, követelményeihez, elvárásaihoz. A nevezett nagy karmesterek mindent ki tudtak hozni az énekesekből, nyilván a mai hasonló formátmú karmesterek is sokat ki tudnak hozni a kezük, bocs pálcájuk alatt dolgozó művészekből. Nekem az jutott eszembe, mit tennének az ilyen formátumú rendezők a mai "önmegvalósító rendezők" koncepcióival?
Ami Pavarottit illeti, van a tubuson néhány felvétel, pár évvel korábban és pár kilóval kevesebbel! Tessék megnézni egyet kettőt, mind énekben, mind színészi alakításban kiváló.
Az igaz,hogy komplex műfaj. Csak a "hozzávalók százalékértékeit"látjuk elérő súlyúnak. I van mindjár két korszakos énekes.Caballé és Pavarotti. Nem voltak ördöngős színészi vénával megáldva,amit tudtak,az mégis teljesértékű.
Simándy József kitűnő színész is volt.Aki látta a Carmenben vagy Canioként,de lírai szerepben pl Lenszkij .vagy hőstenor szerepben Radamesként vagy Otelloként nem mondhat mást .És akkor nem írtam Bánk bánjáról.
Nem védeni akarom László Boldizsárt, de ez nem összehasonlításként mondta. Simándy talán tényleg nem a színészi tehetségéről volt közismert. Saíjnos, nem tudok azzal egyetérteni, hogy x méterről mindegy. Nekem, mint nézőnek, nagyon nem mindegy az se, ki hogy játszik. Az opera komplex műfaj, ebben van a szépsége, aki csak egy szegmensét tudja adni, az nem lesz teljes értékű.
50-60-70 méterről gyakorlatilag mindegy,hogy ki mennyire jó színész,mert az igazán fontos nüansznyi rezdülések nem látszanak.Lehet teátrálisan játszani,ám itt mégiscsak a hang, ami dominál.Az meg volt,és van a két úrnak.
Ki állítja,hogy László Boldizsár tud játszani?Énekelni ,ha tudja a szerepet tud,de nem kell ekézni Simándyt,mert akár a múltban ,akár a jelenben működne színészileg is kenterbe verné.Kisebb arc jobb lenne!
Mindenki véleményét tiszteletben tartva, csak azt szeretném felvetni: miért gondolja bárki, hogy a régi nagyok - tehetségük, szorgalmuk révén - nem tudnának alkalmazkodni a mai követelményekhez, ha ma a mai mérce szerinti, olyan formátumú mesterek kezébe kerülnének, mint Klemperer, Ferencsik, Oláh Gusztáv, Nádasdy Kálmán?
Ez fordítva is igaz! Sok régi nagy nem lehetne sztár a mai világban, ugyankkor a mai vezető énekesek közül sokan nem lettek volna szrárok akkoriban, éppen a megváltozott világ, stílus, játékmód, stb miatt. Ezért nem szerencsés a mai miliő, stílus, stb alapján visszafelé minősíteni. Tényleg félreérthető és rossz szájízt von maga után. Ez nem jelenti azt, hogy a "hatvanas-hetvenes években ragadunk", de a volna nem történelmi kategória, és a művészeti életben sem szerencsés alkalmazni. A tubuson számtalan sok-sok évvel ezelőtti nagyság felvételei megtalálhatóak,akiket szívesen meghallgatunk, de nem biztos, hogy színpadon is élvezni tudnánk őket!
Egyébként a 20 - 30 - 40 stb. évvel ezelőtt sztárolt és agyonolvasott költők, írók műveinek egy részét is ma már meglehetős érdektelenség jellemzi - kivételek persze ebben is vannak - mert az ízlés megváltozott.
Amúgy Boldinak igaza van abban, hogy nagyon megváltozott az énekesekkel szembeni elvárás és az egész miliője az operai világnak. Sok régi,akkori nagy énekesről én is úgy gondolom, hogy ma nem lenne akkora sztár. Ez nem őket minősíti, hanem arról szól, hogy megváltozott a világ és nekünk ebben a megváltozott világban kell élnünk. Hiába szeretnének egyesek az ötvenes, hatvanas években ragadni.
Sajnálom, ha félre érthető voltam. A mai világ elvárásai késztettek erre párhuzamra. Természetesen Simándy érdemei a mai énekeseknek ugyanúgy példakép, mint az Ő pályatársainak voltak. A mondandóm lényege arról szólt, hogy az akkori világban jobban a klasszikus szerepek találták meg a vezető énekeseket mint a maiban. Ő járta a saját útját, ahogy én is teszem. A párhuzam márcsak miattam sem lehetséges. :) Szeressék a műfajt, ahogy én is azt teszem!
Boldi
Sajnálom ezért a nyilatkozatért (csak az itt leírtak alapján, élőben nem hallottam), ami magát a nyilatkozót minősíti. A Hugenottákban látott szereplése után - ahol az általam látott előadáson nagyon megküzdött a magas hangokért, és a színészi játék sem volt valami magával ragadó - úgy gondolom, hogy mindkét tekintetben kapaszkodnia kell, hogy utolérje Simándyt. Ha majd 50 év múlva úgy él az emberek emlékezetében, mint Simándy még ma is, akkor sikerült.
"A mai világ inkább a színészi tehetséggel rendelkező énekeseket keresi" Magyarul: nem baj, ha nem tud énekelni, csal elég, ha megjelenik!
Savanyú a (nem a Jóska) a szőlő, de nagyon! És akkor még fínoman fogalmaztam.
Egyébként nem attól lesz valaki NAGY ÉNEKES, hogy leszólja az elődöket. Tény, hogy ma már "nem elég énekelni, játszani is tudni kell" (copy egy Mario del Monaco nevű szintén érdekes pályafutású énekestől), de minden énekesnek abban a korban kell énekelnie, amikor él, és azon kor elvárásainak kell megfelelnie. Egyébként és ha valaszthatnék, ..... és Simándy között, még mindig Simándyt választanám. Ha szinészi alakítást akarok látni, elmegyek egy prózai szinházba.
Mai napon, Duna World adón, Önök kérték, László Boldizsár hosszabb interjú.
Legalábbis figyelemre méltó, ahogy Simándy Józsefről nyilatkozott.
"Érdekes pályája volt.", "Ma már nem tudott volna így érvényesülni", "A mai világ inkább a színészi tehetséggel rendelkező énekeseket keresi" és így tovább...
Hrm...(Vannak erre ideillő magyar közmondások)
KEMÉNY EGON-Ignácz Rózsa-Soós László-Ambrózy Ágoston: "Hatvani diákjai"( 1955)
Daljáték
Magyar Rádió
Hatvani professzor mellett a másik férfi főszereplő:
Kerekes Máté, Hatvani professzor famulusa, debreceni diák...Simándy József
Simándy József újra "megszólal"...
A kötetet összeállította es szerkesztette: Simándi Péter
"Magyar Rádió, 1955. január 24.
Hatvani diákja: Simándy József
A Rádióban szinte bevett szokás, hogy az operák felvétele általában a VI-os stúdióban, a legnagyobb rádiójátékoké, operetteké pedig az I.-es stúdióban történik. A minap mégis azt láttuk, hogy Simándy József, az Operaház Kossuth-díjas művésze a VI-oshoz vezető megszokott úttól hirtelen elkanyarodott az I-es felé...
Az okot az olvasó már tudja is talán, hisz a múlt héten közöltük, hogy Kemény Egon 23-án, vasárnap bemutatandó daljátéka, a "Hatvani diákjai" egyik főszerepét Simándy József játssza. Erről a szokatlan "kirándulásáról" beszélgettünk vele.
- Nagyon lelkiismeretesen készülök első daljáték-szerepemre, melyben nemcsak énekelek, de prózában is helyt kell állnom. Legnagyobb "prózai" szerepem - Fidelióban elmondott három-négy mondat - után Kerekes Máté szerepe az első komoly próbatétel a fiatalkorombeli operettszerepléseket kivéve. Ezek még huszonnégy éves korombeli emlékek...
Azóta az opera jelentette művészi fejlődésem állomásait. Az első igazi, és egyben legemlékezetesebb operai élmény napján, 1946. március 12., amikor beugrásképpen először énekeltem a Szegedi Nemzeti Színházban a Carmenben Don Josét. Voltak, akik nem hitték, hogy végig bírom. De az előadás végén felcsattanó taps kárpótolt mindenért. Egyébként számomra minden szerep és előadás külön művészi élményt jelent. Szeretem a közönséget és ezért a művészetemnek száz százalékát igyekszem minden előadáson nyújtani. Ezért olvastam el még aznap éjjel, amikor megkaptam a "Hatvani diákjai" szövegkönyvét is. Hatvani, az ördöngős debreceni professzor famulusa, Kerekes Máté szolgadiák, aki szorgalmával és hűségével mintaképe lesz a kollégium minden egyes diákjának. Színes , érdekes alakja ő a daljátéknak. Azért is szeretettel foglalkozom ezzel az alakítással, mert különbözik operai hivatásomtól, de főképpen mégis az a döntő, hogy megtetszett az a fiatalos lendület, az a hazafias, a magyar tudomány szeretetét bizonyító lelkesedés, amellyel Hatvani diákjai kiállnak tanítómesterük mellett.
A közönség kiváncsian várja Simándy kirándulását. Mi is szívesen talákoznánk vele többször is az I.-es stúdió tájékán...
A riport szerzője: Haán Endre"
Bízom benne, hogy Simándi Pétert - akárcsak engem - öröm tölti el, hogy könyve alapján Kemény Egon és Simándy József barátságát és a nagy sikerű, sok szempontból kivételes újdonságokat hozó daljátékot, a "Hatvani diákjai"-t Hatvani István professzor születésnapjának holnapi évfordulója alkalmából internetes komolyzenei napilapunk fórumán felidézhettük.
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsora ma délelőtti adásában volt hallható:
Lehár Ferenc: A mosoly országa
A Rádió 1971-es stúdiófelvételéről került adásba:
- A II. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Simándy József)
- A III. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Simándy József, Bende Zsolt, Kalmár Magda)
Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás.
Ma délután (hat és hét között) megismétli a rádió a délelőtti adást!
A Magyar Operett Napján a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. operettműsorában Kálmán Imre operettjeiből hangoztak el részletek.
Kálmán Imre - aki ma 135 éve született Siófokon - emlékének szentelt adásban hallott operettmelódiák között felcsendültek a Marica grófnő dallamai is:
- a II. felvonás fináléja: „- Hej, Marica… /Ne szólj, kicsim, ne szólj… /Hej cigány, hej cigány, húzd a nótád, százfelé szakadjon a húr!... / Kis húgom, légy vidám, angyalom, nézz le rám…”
A felvételen km. Németh Marika, Simándy József, a Földényi-kórus, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András
Rádió Dalszínháza bemutatója (keresztmetszet): 1963. február 2. Kossuth adó, 20.30 – 22.00
A délelőtti adást ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk.
(További részletek szólaltak meg a Tatárjárás, a Csárdáskirálynő, a Cigányprímás és a Montmartre-i ibolya Kálmán-operettekből)
„ C s a k f o l y t a s d . . . ”
OTELLÓ A NAGYVEZíR RUHÁJÁBAN - Simándy József
Film Színház Muzsika, 1963-05-04 / 18. szám
Dalos László
Vasárnap este fél kilenc után öt perccel fölberregett a telefon Simándy József Mártonhegyi úti lakásán. Dárday Andor, az Operaház titkára volt a vonal végén:
— Jól vagy, Jóskám?
— Kitűnően. Miért?
Ami előtte történt
Pontosan másfél órával előbb Kórody András megjelent az Erkel Színház zenekari emelvényén s fölemelte karmesteri pálcáját. Két vendégművésszel, Margaret Tynes-szel és Ernő Mehringerrel megkezdődött az „Otelló” előadása.
Kíváncsian figyeltük a nálunk még sohasem hallott tenorista bemutatkozását.
Az első felvonást követő szünetben Mehringer lírai hangszínéről folyt a beszélgetés.
A második felvonás egy nem is magas hangjánál esett meg a baj, s a bosszú-kettősre a tenorista már teljesen berekedt. Éreztük, aligha folytatja az előadást.
Hosszú-hosszú szünet. Csaknem fél tíz volt, amidőn Mikó András főrendező a függöny elé lépett:
— Vendégművészünk megbetegedése miatt Otelló szerepét Simándy József énekli tovább.
És a harmadik felvonást kellett elkezdenie Simándynak, azt, amelyben a szenvedély már a tetőpontjára hágott; mint egy magasugrónak: tessék, ugorjon nekifutás nélkül száznyolcvanat.
Különös, hogy Otellónak első mondata, mellyel Jágóhoz fordul, így hangzik a harmadik felvonásban:
— Csak folytasd ...
Pedig igazán neki kellett valamit folytatnia, amit el sem kezdett.
Murat kaftánja
Felvonás után vastapsban futok föl, a vasajtón át, a színpadra.
— Hogyan történt? — kérdezem Simándy Józseftől.
— A kertben dolgoztam egész nap. Kiástam egy hetven kilós követ. Így, jóleső fáradtságban hallgattam este a rádióból a „Brankovics György"-öt. Feleségem éppen sonkát készített vacsorára, amikor megszólalt a telefon. Becsomagoltuk a sonkát, felöltöztem s már ott is volt értem a kocsi... Egyáltalán, szólt a hangom?
Margaret Tynes borul a nyakába, majd Nádasdy Kálmán igazgató öleli át, meghatottan.
— Látod, mi van rajtam? — kérdezi Simándy — Murat kaftánja a — „Brankovics György”-ből!
Amint kiderült a második felvonást követő nagy izgalomban: Simándy József Otelló-kosztümjét éppen tegnap vitték tisztítóba! Radányi János mesternek, a jeles öltöztető-szabónak támadt az a jó ötlete, hogy Murat ruháját adják a beugró tenoristára: bugyogó az bugyogó, kaftán az kaftán!
Kertész Gyula, az éppen jelenlevő fotoriporter ugrott kocsijába, azt mondták neki: „Gyuszikám, te is csinálj valamit!" — és áthozta az Operaház épületéből Murat nagyvezír ruháját.
„Sono nervosa..."
És jön a negyedik felvonás. És egyre forróbb a dráma. A törököt diadallal legyőző Otellón — még mindig a török ruha. Ám nem a ruha teszi a fényes hangú tenoristát!
A felvonás végén vastaps! Már fél tizenkettő, a közönség nem megy el!
— Sokszor ugrottam be, külföldön is — mondja Simándy József —, de ilyen, hogy az előadás közepén kellett volna beállnom, ilyen még nem volt... Most, most vagyok csak ideges!
És meghajolnak ismét a vas előtt.
Tynes mosolyogva emeli föl bal kezét: remeg.
— Sono nervosa. Ideges vagyok — mondja ő is.
Most keríti csak hatalmába őket az izgalom, hogy feloldódóban a feszültség. Dörög a taps. Mikó András boldogan jegyzi meg:
— Olyan hálás a publikum. Nem kéne előadnunk az első és a második felvonást is?!
Új Ember, 2004. szeptember 5.
Czigány György:
T í z m o n d a t S i m á n d y J ó z s e f h e z
Kedves Jóska, persze tudod, hogy Lohengrin, Stolzingi Walter, Don José, Florestan, Otelló vagy Bánk bán indulatainak színpadon valósággá érő zenei, színészi szépségeit köszönhetjük neked. És a Psalmus Hungaricus, a Verdi-rekviem, a IX. szimfónia szólóira gondolva azt érzem, az anyanyelv természetességével szólal meg általad a dallam, akár Kodály írta, akár Verdi vagy Beethoven. A szorongató szépségről beszéltél egyszer nekem, a szimfonikus zenekar hangszereinek öleléséről, amikor a szólista a hangzás közepében maga is hangszerré válik, lényét megremegteti az akusztikus erők tiszta beszédének súgása, suttogása. Azután (merjük kimondani) könnyeivel küzdve énekelni kezd, élére állva hatalmas folyamatoknak. Az operaénekes szakmájáról szólva régi emlékek jutottak eszedbe. Inas voltál 1931-ben az Autótaxi Vállalatnál, míg nyolc esztendővel később a Városi Színházhoz kerültél kardalos segédszínésznek... Közben hányféle autón dolgoztál: a szürke taxi kiskocsijaitól kezdve a nyolchengeres Fürdőkig, de az Ezredes utcában teherautót, autóbuszt, tankot s mindenféle csodabogarat javítottál. Azokban az időkben, ha valaki meg akart élni egy szakmában, akkor azt nagyon jól kellett tudnia. Amikor énekelni kezdtél, akkor is a pontosságra törekedtél, a szakmailag tökéletes munkára, ezért lehetett, hogy amikor színpadon álltál, már nem kellett arra gondolnod, hogy a hangot hogyan formáld meg; akkor már csak az az esendő ember vagy hős volt a díszletek közt, akit élővé teremtettél... Úgy tudjuk, ma is velünk vagy: hanglemez, rádió- és tévéfelvételek, film segíti ezt, de természetessé a szeretet emlékező ereje teszi.