Múltidézés
Jacques Offenbach: Kékszakáll
Bemutató: az Erkel Színház - két szereposztásban került színre, 1981.november 8-án ill. 11-én.
A produkció utolsó, 31. előadása 1985. január 4-én volt.
Az egyik előadást a televízió is felvette, amit 1983. január 15-én az MTV 2 csatornán sugárzott, 20.25 - 22.45 óra között.
Henri Meilhac szövegét magyarra fordította Iglódi István
Koreográfus: Pethő László
Díszlettervező: Makai Péter
Jelmeztervező: Schäffer Judit
Rendező: Békés András
Km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara
Karmester: Nagy Ferenc
Szereposztás:
Kékszakáll lovag – Karizs Béla
Bobéche király – Benedek Miklós m.v.
Clementine királyné, a felesége – Barlay Zsuzsa
Fleurette, virágáruslány, később Hermia hercegnő – Zempléni Mária
Daphnis pásztor, később Saphir herceg – Bándi János
Oszkár gróf, a király minisztere – Begányi Ferenc
Popolani alkimista a lovag szolgálatában – Melis György
Boulotte, parasztlány Kékszakáll leendő – hatodik – asszonya – Sudlik Mária
Alvarez, udvaronc – Tóth János
Kékszakáll „elhunyt” feleségei:
Héloise, az első asszonya – Maria Tereza Uribe
Eléonore, a második asszonya – Szűcs Márta
Isaure de Valleou, a harmadik asszonya – Takács Tamara
Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita
Blanche, az ötödik asszonya – Decsi Ágnes
A YouTube-on található linkek:
Offenbach: Kékszakáll – Popolani dala – Melis György, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll dala – Karizs Béla, km. Sudlik Mária, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Fleurette és Daphnis kettőse – Zempléni Mária, Bándi János
Offenbach: Kékszakáll – Oscar gróf dala – Begányi Ferenc
Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll belépője – Karizs Béla, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Boulotte és Oscar gróf kettőse – Sudlik Mária, Begányi Ferenc
A Jacques Offenbach-topikban korábban részletesen szóltam a Vert-Vert című operettről, az OPERA RARA 2010-es kiadású lemezfelvétele kapcsán. (411. sorszám) Lásd itt.
Érdekesség, hogy az operett egy állat - egy kimúlt papagáj - búcsúztatásával („gyászbeszéd”) kezdődik. (Nem véletlen, hogy a darab német verziójából átvett, magyarra fordított cím a „Kakadu” lett.) Másik érdekesség, hogy Offenbach az operett harmadik felvonása végéhez közeledő gyönyörű együttesben Rossini Ory grófja című művéből a triót idézi.
A cselekmény helyszíne és ideje: a leánynevelő intézet kertje Saint-Rémyben (I. és III. felvonás), az Arany Oroszlán fogadó Nevers-ben, II. felvonás) a XIX. század első felében.
Szereplők:
Mademoiselle Paturelle, a lánynevelő intézet igazgatója – szoprán
Valentin,
az unokaöccse (a „Kakadu”) – tenor
Baladon,
tánctanár – basszus
Binet,
kertész – tenor
Gaston
d’Arlange gróf, dragonyos tiszt - basszus
De
Bergerac lovag, dragonyos tiszt – tenor
Friqué,
dragonyos – tenor
Mainquet,
színigazgató – basszus
La
Corilla, énekesnő – szoprán
Bellecour,
énekes – tenor
A leánynevelő intézet
növendékei:
Mimi,
Balthilde és Emma – szoprán
Mariette,
szobalány a helyi fogadóban – prózai szerep
Ének- és tánckar: intézeti növendékek,
apácák, tisztek, katonák, a fogadó közönsége
Offenbach és szövegírói – Henri Meilhac és Charles-Louis Étienne Nuitter – figyelmét Adolphe de Leuven, az Opéra Comique igazgatója hívta fel a XVIII. századi francia költő, Jean-Baptiste-Louis Gresset 1734-ben a Vert-Vert-ről, a kakaduról írt elbeszélő költeményére, ami a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt roppant népszerű volt. Története szerint a ritka madár a nevers-i kolostor féltett büszkesége, s az idők során beszélni is megtanult. Egy alkalommal fontos üzenettel Nantes-ba küldték, ám útja során más madarak csoportjába keveredett, elfelejtette a rábízottakat, sőt a szép beszédet is, helyette durva szavakat és és kifejezéseket tanult. Csapzottan tért vissza otthonába, s csak hosszú idő után, nem sokkal pusztulása előtt nyerte vissza régi énjét.
Az operett cselekménye itt veszi fel a fonalat, ezzel kezdődik: a leánynevelő intézet vezetőjének fiatal, jóképű unokaöccsét a kolostor lányai hízelegve ráveszik, hogy vállalja el hőn szeretett, de kimúlt papagájuk kerti temetésén a gyászbeszédet. Mimi és Valentin között szerelem szövődik. Később aztán a fiúnak haladéktalanul el kell indulnia egy távoli rokonához, ezért Mimi megígérteti vele, hogy vigyázni fog magára, azonban az út során különböző kalandokba keveredik: pl. Nevers-ben egy utazó színtársulat énekese helyett áll be énekelni, szép hangjával elbűvöli a híres énekesnőt, La Corillát, ami kiváltja a fiú után álruhában érkező Mimi bosszúságát; az áldragonyosokról megtudjuk, hogy a két másik növendék (Bathilde és Emma) a feleségük, akiket a szüleik tiltakozásuk ellenére a leányneveldébe kényszerítettek, és Mimi segítségére van szükségük, hogy éjszaka bejuthassanak hozzájuk. A pohár fenekére jócskán nézett Valentin másnap visszaérkezik, útközben banditákkal is összetűzött; az is kiderül, hogy az igazgatóasszony a tánctanárral szűrte össze a levet, így aztán, amikor elérkezik az éj, mindenki a kertben található: négy pár egymástól függetlenül oson oda ki az éjjel – varázslatos jelenet, ami kissé emlékeztet a Figaro házassága utolsó felvonásában történtekre... - hogy némi bonyodalom, kölcsönös lelepleződések és kimagyarázkodások után ki-ki vissza- és rátaláljon párjára. Persze minden jó, ha jó a vége.
Más kérdés, hogy az operett szövegkönyvén dolgozó szerzők Gresset költeményének jószerével csak a címét hagyták meg: az elkészült mű a szerelem körül forgolódó, a szokott módon a jó izlés határán belül maradó sikamlós történetet mesél el. Itt Valentin, azaz a „pót-kakadu” az, aki kikerülvén megszokott környezetéből, egy csapásra megváltozik – kiélheti énekesi ambícióit, ihat, amennyit csak bír, forgolódhat egy érett szépasszony körül –, s ő az, aki visszatérvén otthonába újra a szokott „igába” hajthatja a fejét.
Az operett cselekményét bővebben ismertettem és beírtam korábban az „Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek topik, versek” topikba. (137. sorszám) Visszaolvasható itt.
A Vert-Vert zenéjéről elmondható, ami a
többi ismert Offenbach-operett partitúrára is áll: tele van zenekari
finomságokkal, ahol a kórus is kitüntetett szerepet kap. Az énekszólamok, az együttesek,
finálék hol sodró lendülettel, hol visszafogott, érzelmes, ábrándozó
dallamokkal vannak tele; az amúgy is mozgalmas történethez csupaszínekben pompázó
melódiák járulnak, melyek a francia könnyedségű, sziporkázó humorban, a tempó
és a hangulat variációira kavarognak.
Figyelemreméltó részletek:
- Mimi románca, I. felv.: „Vert-Vert n’est plus un efant” („Vert-Vert nemcsak egy fiatalember”)
- Valentin dala, II. felv. - alleluja: „L’heureux enfant qui gardera” („A boldog gyermek, kinek a sors bátorságot ad”)
- Valentin barcarolája, II. felv.: „Le bâteau marchait lentement” („A hajó lágyan siklott”)
- Valentin rablótámadást elbeszélő balladája, III. felv.: „Ah, ventrebleu!” ("Ah, szörnyűség!”)
- Mimi és Valentin kettőse, III. felv. – nocturne: „Faut-il en faire le serment?” („Titkoljam tovább?”)- Szextett
- Mimi, Valentin, De Bergerac, Emma, D’Arlange gróf és Bathilde hatosa, III. felv.: „Nuit d’été, nuit charmante” („Nyári éj, csodálatos éjjel”)
Néhány ismertető ének-zene (dalbetét) részletet teszek be a YouTube-on található felvételek közül válogatva:
1. Nyitány - Performed by L'Orchestre de la Suisse Romande conducted by Neeme Järvi
2. Trailer (angol nyelvű előadásból)
3. Opera-Rara francia nyelvű CD-felvételéről
4. „Vert-Vert n’est plus un enfant” (Mimi)
7. Vert-Vert, Acte II Scènes 7B & C: Air de la Corilla "Les plus beaux vers sont toujours fades" · Jodie Devos - Km. a Münchner Rundfunkorchester – Laurent Campellone
Kapcs. 259. sorszám
Másfél évtizeddel ezelőtt beszámoltam itt a fórumon Offenbach nagyoperettjének („Párizsi élet”) az Operettszínházban bemutatott produkciójáról – a második szereposztásban látott előadásról.
Azóta felkerült a YouTube oldalára az operett első szereposztásban bemutatott előadásának teljes video-felvétele. Nem jó képminőség, de azért nézhető a darab az alábbi két linkre kattintva:
Jacques Offenbach: Párizsi élet – Budapesti Operettszínház – 2007. – I. rész
I. Rész 1:11:01
Jacques Offenbach: Párizsi élet – Budapesti Operettszínház – 2007. – II. rész
II. Rész 1:34:40
Szereposztás:
Gardfeu, párizsi aranyifjú – Homonnay Zsolt
Bobinet, Gardfeu barátja – Szabó P. Szilveszter
Gondremark báró – Földes Tamás
Gondremark báróné – Kalocsai Zsuzsa
Metella – Szendi Szilvi
Quimper Karadek grófnő, Bobinet nagynénje – Lehoczky Zsuzsa
Juliette Verdun, Karadek grófnő unokahúga – Náray Erika
Frick, cipészlegény – Vadász Dániel
Gardfeu inasa – Faragó András
Vezényel: Makláry László
Gabriel Bacquier (bariton) 2020-ban hunyt el, Maria Ewing (szoprán/ mezzoszoprán) 2021. január 9-én halt meg 71 éves korában (leánya napjaink híres filmcsillaga: Rebecca Hall).
Mindkét világhírű operaénekes szerepelt Offenbach híres operettjében: „La Périchole” – Grand Théâtre de Genève (1982) – Orchestra de la Suisse Romand. Karmester: Marc Soustro. Rendező: Jérôme Savary
Levélária - Offenbach – La Périchole – ô mon cher amant, je te jure – Maria Ewing
A genfi előadás teljes felvétele itt tekinthető meg.
Maria Ewing, Neil Rosenshein, Gabriel Bacquier, Ricardo Cassinelli, Paolo Martinelli, Charles Ossola, Samuel Hasler, Madelyn Renée, Monique Barscha, Nicole Buloze
Ismét láthatjuk a televízióban:
A Classica TV sugározza ma éjjel (21.00 – 23.06)
Offenbach: La Grande Duchesse de Gerolstein
/A gerolsteini nagyhercegnő/
A production by Opéra Royal de Wallonie-Liège. (2013)
With conductor Cyril Englebert,
Solists: Patricia Fernandez, Sébastien Droy, Lionel Lhote, Sophie Junker, Jean-Philippe Corre, Giovanni Iovino, Patrick Delcour, Roger Joakim and the Opéra Royal de Wallonie-Liège Orchestra and Chorus.
Már most felhívom a figyelmet a Bartók Rádió holnap esti operettközvetítésére:
19.00 – Prológ
Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban
A mikrofonnál: László Ferenc
Szerkesztő: Bánkövi Gyula
/A 2020. február 25-i adás ismétlése/
19.35 - 21.34: A Bartók Rádió - nem először - ismét leadja Offenbach Orfeusz az alvilágban című nagyoperettjét - francia nyelvű stúdiófelvételről: - operett két felvonásban (1858-as változat) Szövegét Ludovic Halévy írta Vez. Marc Minkowski Km. Lyoni Nemzeti Opera Énekkara (karig. Alan Woodbridge) és Zenekara, a Grenoble-i Kamarazenekar |
Cserfes mese a Hoffmann meséiről, avagy remélt ősz az Operában
ÓKOVÁCS SZILVESZTER
2021.07.20. 07:24 - Origo.hu
"Édes néném,..."
Bozó Péter: Fejezetek Jacques Offenbach budapesti fogadtatásának történetéből
Rózsavölgyi és Társa Kiadó, Budapest, 2021
Sorozat: Musica Scientia
Ismertető:
1872 áprilisában az épp Pesten tartózkodó Jacques Offenbach megtekintette a Tannhäuser egyik előadását a Nemzeti Színházban. A Fővárosi Lapok így tudósított az eseményről: "Egy földszinti páholyban ült Offenbach is, az operettek termékeny szerzője. A lepke meglátogatta az oroszlánt, de hatalmas hangját nem sokáig állta ki, s csak másfél felvonást hallgatott meg Wagner zenéjéből, mely a zenevilágban csaknem ellenkező sarokpontot képez, mint az övé."
A magyar közönség számára persze Offenbach mindig is "az operettek termékeny szerzője", "a zene Arisztophanésze" és "a zenei farce-ok nagy mestere" maradt; a csellóvirtuózról és -pedagógusról, vagy a Lafontaine állatmeséit megkomponáló dalszerzőről senki nem tudott. De vajon minek köszönhető, hogy Offenbach műveit oly gyakran állították szembe az "oroszlán", Wagner zenéjével? Hogyan lett ebből a muzsikusból, akinek egyes operettjeit a 19. században még "a zenei pornográfia" alkotásainak tekintették, a 20. század elejére klasszikus szerző? És miként kerültek darabjainak 1950-es évekbeli előadásain olyan mozzanatok a szövegkönyvekbe, mint a Fehér Ház és az amerikai alvilág kapcsolata, a Marshall-segély vagy éppen egy imperialista összeesküvés? Többek között ezekre a kérdésekre is keresi a választ Bozó Péter könyve, amely a budapesti sajtóban megjelent kritikák és a színházi előadások fennmaradt előadási anyagai alapján mutatja be Offenbach változó magyarországi megítélését, a műveinek megjelenését követő, közel egy évszázadnyi időszakban, nemzetközi kitekintéssel, az angol, francia és német nyelvű szekunder irodalom legfrissebb fejleményeit sem tévesztve szem elől.
Bozó Péter zenetörténész. PhD doktori fokozatát a budapesti Zeneakadémián szerezte 2010-ben, egy Liszt dalainak szentelt, weimari forrástanulmányokon alapuló értekezéssel. Disszertációjának könyvváltozata, amely A dalszerző Liszt címmel a Rózsavölgyi és Társa kiadónál jelent meg 2017-ben, elnyerte a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság Kroó György Plakettjét. 2006 óta az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa, ahol OTKA, NKFIH, TÁMOP és Bolyai János posztdoktori ösztöndíjasként az operett párizsi kezdeteiről és magyarországi gyakorlatáról folytatott kutatásokat. A Studia Musicologica című nemzetközi zenetudományi folyóirat főszerkesztője, emellett rendszeresen tart kurzusokat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájánál.
A tegnapi rádióműsor visszahallgatható: itt
„202 évvel ezelőtt született Jacques Offenbach”
Katolikus Rádió - „Zenei Kincsestár”
Adásban volt: 2021. június 20., 23.30 – 0.00
Szerkesztő: Szakács Emese
A "Champs-Elysées-beli kis Mozart" – így emlegette Rossini a vidám zenei műfaj egyik legnépszerűbb egyéniségét, Offenbachot.
Az összeállításban részletek szólnak:
-
Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban – Nyitány (Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, vezényel: Hollerung Gábor)
-
Jacques Offenbach: Szép Heléna – Nyitány (Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Otto Klemperer)
-
Jacques Offenbach – Manuel Rosenthal: Párizsi vidámságok – Egyveleg (Philadelphiai Szimfonikus Zenekar, vezényel: Ormándy Jenő)
-
Jacques Offenbach: Hoffmann meséi – „Barcarola” (Suisse Romande Zenekara, vezényel: Richard Bonynge – km. Joan Sutherland és Huguette Tourangeau)
Megjegyzem, a műsor elején bekonferált "Budapesti Operaház Zenekara - Komor Vilmos karmester - Ágai Karola operaénekes" közreműködésével jelzett ének-zenei részlet nem hangzott el az összeállításban.
A Katolikus Rádió ma éjjeli műsora:
ZENEI KINCSESTÁR
Adásban: 2021.06.20. 23:30 – 0:00
202 évvel ezelőtt született Jacques Offenbach
Szerkesztő: Szakács Emese
A "Champs-Elysées-beli kis Mozart" – így emlegette Rossini a vidám zenei műfaj egyik legnépszerűbb egyéniségét, Offenbachot.
Az összeállításban részletek szólnak az Orfeusz az alvilágban, a Párizsi élet, a Szép Heléna és a Hoffmann meséi című szerzeményekből.
https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/1/555948
A MEZZO TV-ben ma este: 20:30 - 23:30
Les Contes d'Hoffmann by Offenbach at the Opéra de Monte-Carlo
(2018.)
'Opéra fantastique' in five acts by Jacques Offenbach (1819 - 1880)
Jules Barbier's libretto after the play by Jules Barbier and Michel Carré based on works by E.T.A. Hoffmann
First performance in Paris, Opéra-Comique, February 10, 1881
Recording: January 31 2018 - Opéra de Monte-Carlo
Duration: 02:34
CASTING
- Orchestre Philharmonique de Monte-Carlo
- Jacques Lacombe (Conductor)
- Jean-Louis Grinda (Stage Direction)
- Juan Diego Flórez (Tenor) : Hoffmann
- Olga Peretyatko (Soprano) : Olympia, Antonia, Giuletta, Stella
- Nicolas Courjal (Baritone) : Lindorf, Coppélius, Dr Miracle, Dapertutto
- Sophie Marilley (Mezzo-soprano) : Nicklausse
Sok év után a Magyar Rádió Dalszínházának teljes felvételéről ma este újra meghallgathatjuk Offenbach klasszikus nagyoperettjét!!!
http://stream001.radio.hu:8080/mr3.aac
2020.10.27 19:35 - 21:43 Bartók Rádió
Jacques Offenbach: Szép Heléna
Háromfelvonásos operett
Szövegét Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta
Fordította: Fischer Sándor
Vezényel: Bródy Tamás
Km.: Magyar Rádió Énekkara (karig.: Vajda Cecília) és Szimfonikus Zenekara
Zenei rendező: Járfás Tamás.
Rendező: Horváth Ádám.
Szereposztás:
Páris - Réti József (tenor), Fülöp Zsigmond (próza),
Menelaus - Melis György (bariton), Feleki Kamill (próza),
Heléna - Házy Erzsébet (szoprán), Váradi Hédi (próza),
Agamemnon - Palócz László (bariton), Kállai Ferenc (próza),
Calchas - Maleczky Oszkár (bariton), Greguss Zoltán (próza),
Achilles - Palcsó Sándor (tenor), Kaló Flórián (próza),
Ajax I. - Kishegyi Áprád (tenor), Gyenge Árpád (próza),
Ajax II. - Külkey László (tenor), Miklósy György (próza),
Orestes - Bende Zsolt (bariton), Tordy Géza (próza),
Bacchis - Koltay Valéria (szoprán), Örkényi Éva (próza),
Parthemis - Gombos Éva (mezzoszoprán), Böröndi Kati (próza),
Philocomus - Pásztor János (próza),
Euthycles - Andresz Vilmos (próza),
Leona - Erdész Zsuzsa (szoprán), Szegedi Erika (próza),
Rabszolga - Árossy Aladár (próza).
A felvétel 1965-ban készült a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. (Bemutató: 1965. december 20. Kossuth Rádió 18.58 – 21.32)
Jacques Offenbach ma 140 éve hunyt el. Az (francia) operett megteremtője egyikeként számon tartott komponista emlékét idézte a Dankó Rádió délutáni operettműsorában („Az a szép”) három zenés színpadi művének rádiófelvételéről bejátszott részletek:
Offenbach - Ludovic Halevy - Hector-Jonathan Crémieux - Romhányi József: Orfeusz az alvilágban
- Styx Jankó dala, II. felv.: „Voltam király Beóciában, hatalmas, édes, nagy király!...” (Kishegyi Árpád, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel Kerekes János)
- Nyitány
- Jupiter és Euridiké „légyjelenete”, II. felv.: „- De különös, kellemes szellőcske lengedez, lebbenve száll… - csak legyeskedj legyecske egyszer belejössz már!... Ügyes légy! Zümmögve szállj…/- Jól van hát, így hálóm lesz ma hálód végre… zzzzzzzz… zzzzzzzz…” (László Margit és Melis György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Blum Tamás) - Rádió Dalszínházának bemutatója: 1963. július 20., Kossuth Rádió, 20.45 – 23.15
Offenbach – Manuel Rosenthal: Párizsi vidámságok - Kánkán (Ornándy Jenő vezényli a Philadelphiai Szimfonikus Zenekart)
Offenbach – Henri Meilhac, Ludovic Halevy - Fischer Sándor: A szép Heléna
A Rádió Dalszínházának bemutatója:1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52
Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás
- Oresztész dala – Mulató-jelenet: „Mikor a szív lánggal éget…/Taigetoszra, Taigetoszra, vesszen az ki irigy!” (Bende Zsolt és az MRT Énekkara)
- Heléna románca: „A szép Heléna, így neveznek…Ó Vénusz, mondd, neked örömet ád, ha félrecsúszik a, csúszik az erényes láb…” (Házy Erzsébet)
- Oresztész kupléja: „Tegnap a megnyílt kis szeparéban…/ Parthenisz és Leona… Csillala, csillala…” (Bende Zsolt, km. Maleczky Oszkár és az MRT Énekkarának Női kara)
- Nyitány (Magyar Állami Hangversenyzenekart Bródy Tamás vezényli)
Offenbach – Henri Meilhac, Ludovic Halevy - Romhányi József: A gerolsteini nagyhercegnő
A magyar nyelvű teljes stúdiófelvétel - prózai dialógusokkal együtt - először 1970. augusztus 19-én. a Kossuth Rádióban (20.07 – 23.04 óra) hangzott el a Rádió Dalszínházának bemutatójaként. (Az ének-zenei hanganyagot keresztmetszet formában már 1968. november 20-án (Petőfi Rádió, 10.00 - 11.17 óra) bemutatta a rádió.
Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás
- A Nagyhercegnő dala, a Nagyhercegnő és Fritz kettőse a II. felvonásból (Házy Erzsébet és Réti József):
„- A férj ezt mondta nékem, kérlek, mondd néki el azt, amit érzek! /- De mit?/ - Amit itt látsz. Mondd el azt, hogy kellemes és megnyerő. Mondd el azt, hogy bódító férfi…Mondd el azt, mennyit tudna itt még hódítani!...Mondd el azt, hogy megláttam vágyait. Mondd el azt, hogy mindenem lángol. Mondd el azt, hogy így hatott rám a zsivány, pedig nem vagyok ám én fából. Ó!.....Nos, hát! Nos, hát, most mit válaszol nekem? /- Mondja azt, hogy én vele érzek…. Biztos szép, biztos kedves lélek… Azon kell tehát igyekeznem….hogy a szívem is így érezzen Ez mind szép volna, csak azt kéne tudnom, hogy miről van itt szó?... Az ördög engem örök tűzbe dugjon.…ha tudom, milyen sóvárgó…”
- A Nagyhercegnő és Paul herceg kettőse – „Holland újság krónikája” (Házy Erzsébet és Bartha Alfonz)
„- A Nagyhercegnőt nőül kérni Paul herceg úr nagy útra kel, de nem tudta e célt elérni, a szíve érte bárhogy vert. Ha kél a rózsaszínű hajnal, új reményt ébreszt minden nap, egy csokorral a hölgyhöz nyargal és kérte kezét…. A válasz már - szokásos szólam - dehogy miért nem lehet még a nőm! S én várok újra szenvedőn!...- ezt írja a lap rólam. Ó! /- S ez így van kedves széptevőm! …- s ha így van, akkor jól van….”
|
Il est enterré au cimetière de Montmartre (9e division). Sa tombe, réalisée par Charles Garnier, est ornée d'un buste à son effigie dû au sculpteur Jules Franceschi 140 évvel ezelőtt halt meg Jacques Offenbach zeneszerző. Szerkesztő: Szakács Emese Részletek a Párizsi élet és a Hoffmann meséi című dalművekből a Clevelandi Zenekar, Ágay Karola és a Magyar Állami Operaház https://www.katolikusradio.hu/archivum.php?firstaudioid=23&mev=2020&mho=10&mnap=04&mora=23&mperc=30
|
2020.06.13 19:00 - 21:10 Bartók Rádió
Jacques Offenbach: Szép Heléna
Háromfelvonásos operett
Szövegét Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta
Vezényel: Pierre Dumoussaud
Km.: Lausanne-i Operaház Énekkara(karig.: Jacques Blanc) és a
Lausanne-i Sinfonietta
Rendezte: Michel Fau
Szereposztás:
Páris - Julien Dran (tenor),
Menelaosz - Michel Fau (tenor),
Agamemnon - Christophe Lacassagne (bariton),
Kalkhasz - Jean-Claude Saragosse (bariton),
Achilleusz - Jean-Francis Monvoisin (tenor),
Ajax I. - Pier-Yves Tetu (tenor),
Ajax II. - Hoël Troadec (tenor),
Heléna - Julie Robard-Gendre (szoprán),
Oresztész - Paul Figuier (kontratenor),
Bacchisz - Marie Daher (szoprán),
Leona - Béatrice Nani (mezzoszoprán),
Partenisz - Laurene Paterno (szoprán),
Philokómusz - Jean-Raphaël Lavandier (próza),
Euthycles - Richard Lahady (próza)
(Lausanne, Operaház, 2019. december 27.)
A Bartók Rádió ma este - nem először - ismét leadja Offenbach Orfeusz az alvilágban című nagyoperettjét - francia nyelvű stúdiófelvételről, Natalie Dessay-vel (Euridiké). (19.35 - 21.25)
https://www.volksoper.at/produktion/konig-karotte-2019.de.html
2019. november 23-án Bécsben, a Volksoperben volt a bemutatója Jacques Offenbach operettjének: König Karotte.
Le Roi Carette (Sárgarépakirály) – opéra bouffe féerie, négy felvonás, 1872. január 15, Párizs, Théâtre de la Gaîté
Hamarosan újra a színpadon látni ezt az Offenbach-ritkaságot, Bécsben:
OFFENBACH LE ROI CAROTTE
FROM 10 JANUARY TO 14 JANUARY 2020
Volksoper - Wien
König Karotte
Operetta by Jacques Offenbach
In German language with German surtitles
Direction Matthias Davids
Choreography Kati Farkas
Premiere 23. 11. 2019
Prince Fridolin XXIV is just your regular regent: spoilt, pleasure-seeking and extravagant. But the spirit Robin is determined to set Fridolin on the path to virtue for the good of the land Krokodyne. A coup thus brings King Carrot to power.
This “magical comic opera” is set to be the highlighs of Jacques Offenbach’s 200th birthday celebrations!
Vienna Volksoper
Währinger Straße 78
1090 Wien
- Fri. 10 Jan 2020, 7 p.m.
- Tue. 14 Jan 2020, 7 p.m
https://www.youtube.com/playlist?list=PLPql_KeANbf7QytapFoTOh3sUNTsXbLm0
(Négy kis video)
https://www.youtube.com/watch?v=tM9xNxYAZvo
König Karotte – Satire, Party und Gemüse | Volksoper Wien
Regisseur Matthias Davids und Dirigent Guido Mancusi erzählen, wie eine Karotte klingt, wie Fridolin tickt und warum dieses Stück gut zur Volksoper passt.
https://www.youtube.com/watch?v=N4tt2i5oq4Q
König Karotte – Solistensalat am Sologang | Volksoper Wien
Ma este a Bartók Rádió közvetíti, 19:00 - 21:47
Jacques Offenbach: Hoffmann meséi
Háromfelvonásos opera elő- és utójátékkal
(Bécs, Staatsoper, 2019 szeptember 15.)
Szövegét - Ernst Theodor Amadeus Hoffmann novellái nyomán - Jules Barbier és Michel Carré írta
Vezényel: Frédéric Chaslin
Km. a Bécsi Állami Operaház Ének- és Zenekara
(Rendező: Andrei Serban)
Szereposztás:
Hoffmann, költő - Dmitrij Korcsak (tenor),
Olympia, egy baba, Antónia és Giulietta - Olga Peretyatko (szoprán),
Miklós, Múzsa - Gaëlle Arquez (mezzoszoprán),
Coppélius, Lindorf, Dr. Miracle, Dapertutto - Luca Pisaroni (basszbariton),
András, Cochenille, Ferenc, Pitichinaccio - Michael Laurenz (tenor),
Spalanzani - Igor Oniscsenko (tenor),
Nathanaël - Lukhanyo Moyake (tenor),
Crespel - Dan Paul Dumitrescu (basszus),
Luther, a kocsmáros - Alexandru Moisiuc - (basszus),
Antónia anyjának hangja - Zoryana Kushpler (mezzoszoprán),
Schlémil - Clemens Unterreiner (bariton),
Hermann - Samuel Hasselhorn (basszus)
Jacques Offenbach - születésének 200. évfordulóján holnap és holnapután a Dankó Rádióban a zeneszerző operettjeinek részletei is elhangzanak majd az emlékműsorban.
E percben kezdődött el az operett sugárzása
19:35 – 22.00
Jacques Offenbach: Párizsi élet
Négyfelvonásos operett
Szövegét Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta
Vez.: Michel Plasson
Km.: Toulouse-i Capitol Szinház Ének- és Zenekara
(Karig.: Guy Lhomme)
Szereposztás:
Bobinet, párizsi ifjú - Michel Trempont (bariton),
Hivatalnok - André Batisse (próza),
Raul de Gardefeu - Michel Sénéchal (tenor),
Métella, utcalány - Régine Crespin (szoprán),
Gontran, Métella barátja - Henri Amiel (tenor),
Joseph - André Batisse (próza),
Gondremarck báró - Luis Masson (bariton),
Gondremarck bárónő - Christiane Chateau (szoprán),
Brazil milliomos - Jean-Christophe Benoit (bariton),
Alphonse, szolga - André Batisse (próza),
Frick, cipész - Jean-Christophe Benoit (bariton),
Gabrielle, kesztyűárus - Mady Mesplé (szoprán),
Pauline, szobalány - Eliane Lublin (szoprán),
Prosper inas - Jean-Christophe Benoit(bariton),
Urbain, inas - Michel Jarry (bariton),
A házmester unokahúgai:
Clara - Daniéle Casting (szoprán),
Léonie - Francoise Gayral (mezzoszoprán),
Louise - Marie-Theré Techéne (mezzoszoprán)
Alfred, főudvarmester - Michel Jarry (bariton)
Bartók Rádió, ma este:
19:00 -19.30 Évfordulók
200 éve született Jacques Offenbach zeneszerző
II/2. rész
Szerk.-mv.: Katona Márta
(Ism. szombat, 9.30)
Hamarosan a Bartók Rádió műsorán hallható:
09:30 - 10.00 Évfordulók
200 éve született Jacques Offenbach zeneszerző
(Köln, 1819. június 20. – Párizs, 1880. október 5.)
II/1. rész
Szerk.-mv.: Katona Márta
Semperoper Dresden’s 2019-20 Season
Offenbachs’ “Die Großherzogin von Gerolstein” gets a new production with Anne Schwanewilms, Daniel Prohaska, Maximilian Mayer, Katerina von Bennigsen, and Martin Winkler. Josef E. Köpplinger directs the new production with Jonathan Darlington conducting.
Performance Dates: Feb. 29-March 26, 2020 & July 1 & 7, 2020
Classica csatornán láthatjuk az éjjel:
21:01 – 23:05
Classica
Montag, 07. Januar 2019
Offenbach - La Grande Duchesse de Gerolstein
Oper B 2013
124 Min.
In her superb ancestral domain, now a renowned hotel and restaurant, the Grand-Duchess of Gérolstein directs a kitchen brigade with the same efficacy shown by her ancestors when they directed their military regiments in wartime! Wishing to secure even greater renown for her restaurant, she enters it into one of television's biggest culinary contests: "La Guerre des Chefs"! Things seem to be going well, with her team about to enter the final round, when... the Grand-Duchess, carried away by her love of men, is tempted by the charms of her adoring followers – triggering off a cascade of developments coupled with a real revolution within her hostelry!
In La Grande-Duchesse de Gérolstein by Jacques Offenbach, the authors of this comic opera mock the war on France's threshold. The charge against the powers, the army and the nobility is pointed but, to satisfy censorship, it is skilfully camouflaged by the grotesque costumes of an imaginary duchy and by some musical buffoonery of sparkling gaiety. And yet, at the time, no-one was fooled! Only Offenbach could pull off the trick of being adulated by those by whom he was so cynically inspired!
A production by Opéra Royal de Wallonie-Liège. With conductor Cyril Englebert,
Solists: Patricia Fernandez, Sébastien Droy, Lionel Lhote, Sophie Junker, Jean-Philippe Corre, Giovanni Iovino, Patrick Delcour, Roger Joakim and the Opéra Royal de Wallonie-Liège Orchestra and Chorus.
Informationen
Deutscher Titel |
Offenbach - La Grande Duchesse de Gerolstein |
Genre |
Oper |
Produktionsland |
Belgien |
Produktionjahr |
2013 |
Ma 199 éve született Jacques Offenbach.
- Uj Idők, 1911., július 16. (29. szám)
Offenbach Pesten
A mester, aki megírta a „Szép Heléna" és az „Orfeusz az alvilágban" zenéjét, pont ötven évvel ezelőtt fölkerekedett, hogy francia színtársulatával mulattassa a pesti Nemzeti Színház közönségét. Ez nem volt csekély eset, és következményei sem voltak jelentéktelenek. Mert tulajdonképpen Offenbach szereplésének köszönhető (ha van benne köszönet), hogy az operett fészket rakott a magyar fővárosban.
Pár hónappal Jacques mester távozása után, 1862. április 21-én már lepörög a budai népszínházban az első igazi magyar operett is. Igaz, hogy szerzői, Bényey István és Allaga Géza, csak egy fölvonásnyit tudtak kimérni az új portékából, de ennek aztán megvolt a maga publikum-sikere. Azóta Blaháné és Pálmai Ilka diadalról-diadalra vitték ezt a könnyű műfajt.
Bizonyos mértékben utat tört tehát Offenbach, midőn 1861. július 12-én színre hozta nálunk a „Nővé változott macskát". így előadva új hang, új forma volt ez akkor a Rákos homokján. S a közönség az első napon csak úgy özönlött a ritkaság megtekintésére. Bizonyára nem is esett akkor szó egyébről.
Mert Pest élete alapjában véve nyárspolgáriasan csöndes volt Jacques mester ideérkezésének napjaiban. Az utcák szimplák, porosak, piszkosak. Annyira, hogy az Offenbach-trupp ideérkezése előtt pár héttel éppen aziránt üléseztek a terézvárosi albíróságok, „miképpen lehetne a Király-utcát a nagy szeméttől tisztán tartani". Pedig a közlekedés nem is volt még valami lázas. Mai száguldó villámosainkat akkor a lóvasút képviselte, alig egyéves intézmény még, hatásköre is fölötte szűk, mert „hálózata" a Kálvin-tértől a Dunáig terjedt. A láz és tűz, amelyet a polgári élet nélkülözött, az irodalomban annál élénkebben élt. Már huszonnégy esztendeje volt akkor Pestnek Nemzeti Színháza. Már egy év óta ott állt plasztikai díszéül az első színész-szobor is, Lendvaié, igaz, hogy keservesen rossz volt, de szobor volt mégis. S az írók e szobor mellől tüzelték a közönséget a magyar színművészet pártolására. Bármily szomorúak voltak is ennek az intézetnek anyagi viszonyai, mégis összekolendáltak számára annyit, hogy életben maradhasson. Lám, még egypár mágnást is rá lehetett beszélni arra, hogy a Nemzetinek odaajándékozzák azokat a kosztümjeiket és díszruháikat, amelyekben tavaly a nagyheti műkedvelői hangversenyen szerepeltek. Valahogy meg tudták csinálni az írók, hogy a szegény intézet tüntetésszerű pártfogásban részesüljön, bár ennek néha nagyon furcsa volt a formája. Mert például 1860 januárjában ez a tüntetés abból állott, hogy a közönség bojkottálta a német színházat, még a karmester jutalom játéka estéjén is, és a szegény tatár ez este három krajcár „tiszta jövedelmet" mondhatott magáénak.
A modern világnak csupán egy jelenségét jegyezhetjük föl ebből az időből: az első magyar szedősztrájkot, amely éppen Offenbach mester ideérkezésekor tört ki.
Talán a Nemzetinek szomorú pénzviszonyain óhajtottak lendíteni, midőn a francia truppnak átengedték klasszikus színpadunkat. Az előadások július 12-től július 18-ig tartottak, de velük nyilván nem értek célt. Mert a Zenészeti Lapok hosszú kritikájának végén ez olvasható: „Színházunk pénztára, úgy hisszük, nem igen fog búsulni utánuk, de még közönségünk sem".
A közönség sem? Nem bizony, legalább egyelőre nem. Az első előadás ugyan fényes sikerű volt, s a fölemelt helyárak ellenére is zsúfolt volt a ház. A Zenészeti Lapok meg is írja miért: „Eme fölkapott s eldivatosodott párisi bohóságoknak eredeti alakban való észleltetése, a francia társaságnak hallhatása, az idegen színészek s színésznőknek színről-színre való láthatása, a hallérzékek mellett — pillangók röpködéseként — elvonuló könnyű s átlátszó zene élvezete, a franciák iránti udvariasság kimutatása s más egyéb tekintetek első este minden helyiségében megtölték a színházat." De csak az első estén, mert a többi előadás nagyrészt vékony kassza mellett folyt le. A pesti közönség ugyanis kissé illetleneknek találta az Offenbach-operetteket.
A Zenészeti Lapok ily irányban meg is leckézteti az igazgatóságot: „Óvakodjék az efféle sem a magyar józan ízléséhez, sem pedig kedélyéhez soha össze nem illő s egyedül a párisi helyi érdekekhez kötött sületlen s triviál bohóságoknak szélesebb tért engedni."
És folytatja a „Párisi kofák" recenzeálásánál:
„A benne előforduló trivialitások s minden finomabb ízlést méltó indignatioval sértő élethű utánzása ama párisi női fajnak, mely még a policáj nyers ökle alul is emancipálta magát s mely a gorombáskodásban s illetlenségben még a híres bécsi kofáknak is adhatna negyvenkét point egy duplát előre, oly visszataszító hatással volt a közönségre, hogy meg vagyunk győződve, miszerint másodszor fogdosva sem nézné meg az, aki már egyszer látta. Az effélék párisi népszínházakon kívül sehol sem adhatók botrány nélkül s nem is látjuk át, hogy miért kellessen az ilyen jeleneteket élethűn látni a színpadon akkor, midőn az életben minden finomabb ízlésű ember elkerülné azokat. Valóban, ha a francián kívül más nemzet merészelné ilyennel mulattatni a párisi külvárosi közönséget: aligha fölemelt árak mellett kivett páholyokkal viszonozná azt."
A „Kisorsolt kisasszony" sem járt jobban. Nyilván a közvéleményt tolmácsolta a kritikus, amidőn ezért a darabért megpirongatja a Nemzeti igazgatóságát és hozzáteszi: „Annyira még nem süllyedt a színház látogatásának fogalma, hogy élvezetet találjon közönségünk oly közértelmű szavak s eljárások fölmutatására, minőkkel eme erkölcsi mételyt szóró darab telve van. Bizony nehéz dolog gúnyt nem írni sok olyan fogalma fölött az úgynevezett civilizációnak, melyhez hasonlót hiába keresünk az általunk barbároknak nevezett népek társadalmi életében."
Persze, nem minden darabra sújt le ily keményen a közvélemény.
Az „Orfeusz az alvilágban" már jobban járt. „Az egész társaság meggyőzött ma kitűnő színpadi jártasságáról és a fényes öltözetek is kitűnő szakavatottsággal voltak készítve. Tagadni nem lehet, hogy Cremieux úr élces szövegíró és Offenbach ügyes zeneszerző, de közönségünket, mely a bécsi kritika nyomán indulva ment az előadásra, ki nem elégítik. A közönyös fogadás oka alkalmasint az operettek francia jellemében keresendő; társadalmi életünk még sokkal természetesb és nemzetiesb, hogysem az ily más nemzet típusát magán viselő szemfényvesztésekben — s sokszor trivialitásokban — kedvünket lelhetnék."
Az Orfeusz előadásán a nézőtér a fulladásig megtelt s a Vasárnapi Újság referense bevallja, hogy a legjobb akarat mellett sem tudott magának helyet biztosítani a nézőtéren. A többi előadás gyönge látogatottságának okát elmondta már régi kollégánk, a Zenészeti Lapok kritikusa. Csakugyan, minden jel arra mutat, hogy a közönségnek nem kellettek e „szabados" operettek. Vagy talán helyesebben: illetlennek tartották az ilyesmit végignézni.
S ha ez így van, akkor érezzük csak igazán, hogy ötven év mily sok idő. Ötven év alatt Budapest közönsége oly alaposan meg tudott változni, hogy a jó öreg Offenbach, ha ma újra bevonulna truppjával Budapestre, újra fiaskót vallana. A közönség túlságosan illedelmeseknek vélné darabjait.
Bartók Rádió, ma este: 19.35 – 22.35:
Jacques Offenbach: Hoffmann meséi
Ötfelvonásos opera
Szövegét - Ernst Theodor Amadeus Hoffmann nyomán - Jules Berbier és Michel Carré írta
Vez.: Jeffrey Tate
Km.: a Lipcsei Rádió Énekkara (karig.: Jörg-Peter Weigle) és a Drezdai Állami Zenekar
Szereposztás:
Hoffmann - Francisco Araiza (tenor),
Lindorf, Coppélius, Miracle és Dapertutto - Samuel Ramey (tenor),
Spalanzani - Riccardo Cassinelli (tenor),
Crespel - Boris Martinovitch (basszus),
Schlemil - Jean-Luc Chaignaud (bariton),
András, Cochenille, Ferenc és Pitichinaccio - Georges Gautier (tenor),
Luther, kocsmáros - Rolf Tomaszeswki (bariton),
Nathanaël - Peter Menzel (tenor),
Hermann - Jürgen Hartfiel (bariton),
Olympia - Eva Lind (szoprán),
Antonia - Jessye Norman (szoprán),
Giulietta - Cheryl Studer (mezzoszoprán),
Múzsa és Miklós - Anne Sofie von Otter (alt),
Antonia anyjának hangja - Felicity Palmer (mezzoszoprán)
A rajnai sellők az Erkel Színházban
Bár csak jövő júniusban ünnepeljük Jacques Offenbach születésének bicentenáriumát, de már az idén elkezdődött a ráhangolódás a 200. évfordulóra; előbb az Operettszínház kihozott egy vadonatúj Kékszakáll-produkciót, majd néhány nappal később – mintha a Magyar Állami Operaház sem szeretett volna kimaradni a francia komponistára való emlékezésből (elképzelhető, hogy „összehangolták” a két bemutató egymáshoz közeli idejét) – az Erkel Színházban színpadra állították a zeneszerzőnek szinte teljesen elfeledett, komoly témájú operáját; a hosszú csipkerózsika álmából csak a XX. század utolsó harmadában felélesztett mű volt a napjainkban is még „felfedezésre” váró első operája: Die Rheinnixen – ami nálunk A rajnai sellők címet kapta. (De korábbról A Rajna tündérei címmel is találkoztam már franciából visszafordítva.)
Bevallom, számomra egyformán nagy élmény volt rövid időn belül a mindkét találkozás a francia zeneköltő más-más műfajú, egymástól gyökeresen különböző zenés színpadi alkotásával; a sorrend is számított: előbb a kicsapongó jókedv és a csúfondáros gúny, friss szellem, elegancia, könnyed és gunyoros hang, és pár napra rá ugyancsak tőle a romantika minden szélsőségét bemutató, nagylélegzetű komoly dalmű - operai keretek között! Mintha nem is ugyanaz a szerző komponálta volna azokat… Viszont félreismerhetetlen szépségű dallamok az egyikben éppúgy, mint a másikban.
A franciává vált zeneszerzőnek a bécsi Opera felkérésére 1863-ban komponált darabja megragadja a rajnai táj idilljét, a fényt, ugyanakkor a sötétség poklába is betekintést nyújt: kontrasztként háborús időkben járunk, zsoldos csapatok dúlnak, fosztogatnak, és az idill egy csapásra rémségekbe torkollik: fosztogatás, erőszakolás, pusztítás jár a nyomukban; a lakosság békéjének, nyugalmának, szorgos munkájának odavan,ehhez járul a babonás félelem az erdei szellemektől, manóktól, tündérektől.
Hiába, hogy német tárgyú és vonatkozású a történet, Offenbach már régen nem német, a zenéjének „németes” dallamvilágán érezhetően átragyog a franciás harmónia és a kolorit. Akárcsak élete alkonyán írt Hoffmann meséiben, ebben az első – amúgy két nagyoperett között szerzett - operájában is szerencsés ötvözetben egyesítette mindazt, amit a francia opera jellemzőinek tartanak. Bőven áradó, finoman csiszolt, franciásan hajlékony dallamvilág találkozik itt erőteljes kifejező és ábrázoló készséggel. Offenbach muzsikája A Rajnai sellőben is roppant színes, változatos, ugyanakkor jellegét, eszközeit tekintve félreismerhetetlenül egységes alkotás. Az opera mondanivalója – bár négy felvonásra tagolódik, és szerteágazóan csapongósnak látszhat, de - a húzásoknak is köszönhetően például épp az említett Kékszakállhoz is viszonyítva tömörebb, zenéje nyilvánvalóan súlyosabb, drámai ereje is megmutatkozik. Fő erőssége – megismétlem - a kifogyhatatlan bőséggel áradó, lírai dallamvilág.
A darab problematikája szerintem az opera dramaturgiájában, de mindenekelőtt a több szálon futó történet szövegkönyvében keresendő; a rendező, Anger Ferenc érdeme, hogy igyekszik előtérbe helyezni azt, ami erőssége lehet a darabnak, mégpedig a cselekménybe ágyazott, a német középkori történelemből ismeretes tartományi csatározások időszakát ábrázoló nyomasztó történéseket oldó, komorságát lágyító szerelmi szál erőteljes befűzése, kihangsúlyozása - ami nem lehetett számára könnyű, hiszen az áttekintés és folyamatosság biztosítása érdekében így is ki kellett húzni közel negyven percnyi anyagot. (Sajnáltam, hogy kimaradt a harmadik felvonás balettzenéje is; a rekonstruált partitúra nyomán Montpellier-ben koncertszerű előadásról készült CD-felvétel 206 perc hosszúságú! ) Azért a librettóban így is benne van/maradt a maga misztikája és ezzel együtt a német romantika minden kellékének felvonultatása: hazaszeretet, önfeláldozás (Gottfried vállalkozása a seregek megtévesztésére), tündérek-árnyak érzékeket megcsaló éneke, egykori szerelmesek egymásra találása, őrültségből kitisztulás, a megbánás, bűnbocsánat stb. A szövegben több helyen előfordul a könyörgés, fohász, ima az Égiekhez, de a hála kifejezése is.
A rendezéstől „nem voltam oda”, és függetlenül a minősítéstől is, olykor olyan déjà vu-érzésem támadt: Armgard megjelenése nyakig fekete, fodros, rojtos ruhájában, mintha Elenát látnám A szicíliai vecsernyéből; csakúgy a német hordák erőszaktevését, nők zaklatásának nyílt színen való bemutatását ugyanebből a Verdi-operából (ott a megszálló francia katonaság gyalázza meg az olasz hazafiakat); a harmadik felvonásban a katonai csapat táborába hurcolják a vár környékén ólálkodó Hedwiget, hogy kihallgassák – erőteljesen rímel A trubadúr jelenetére, ahol Azucenát fogják el; itt, Offenbach operájában viszont a kihallgatás pozitív fordulatot vesz… Akár „kórusoperának” is tekinthetjük A rajnai sellőket, hiszen csaknem minden jelenetben szerepet kap az énekkar: hol a Rajna hídtövében ünnepelő, sétáló, piknikelő, játszadozó (tollasozó) nők és férfiak, hol rabló, erőszakot tevő zsoldos sereg, hol rejtelmes tündérek, koboldok szerepében bukkannak elő a színpadon, sűrű énekelnivalóikkal… És hát a „barcarola” hangjai a zenekar és az énekkar megszólalásában, amit jól ismerünk a Hoffmann meséiből, már ebben az operában előfordul – nem is egy helyen, és többször is visszatér ez a motívum, és a bordalt (sördal) is ismerjük más szöveggel, amely bekerült abba a másik operájába… Milyen borzasztó kontraszt, amikor a csőcselék banda erőszaktevése közben egyes tagok tollasoznak; mint a darab elején a békésen korzózó tömegben játszadozó, tollaslabdázó fiatalak…
A második részben feltűnik négy tündéralak – „árnya” a főhősöknek -, akik táncban fejezik ki azt, amit a négy szereplő énekel. Ez kissé erőltetett módszer, „hajaz” más operában már „kitalált” látottakra…
A recitatívnak nevezett, de gyakran melodikus jellegű részek, visszatérő dallamtöredékek tökéletesen egybemosódnak a „zárt” számokkal: tematikus anyagot tartalmazó áriák, jelenetek, együttesek, kórustablók követik egymást „átkomponált”jelleggel. Offenbach ahogy operettjeiben, úgy itt sem tagadja meg melódiagazdagságát, hangszerelésének változatos, ha kell, őszinte érzelmeket feltáró voltát, amit operájának jól kitalált szerkezete és sokszínűségében is jellegzetes egyéni színe biztosítja.
Maradandó zenei szépségek az operában, csak felsorolás szerűen – Winker Gábor Operakönyvéből, az említett CD-kiadvány alapján:
- Nyitány (dallama visszatér a III. felv. Hedwig és a kórus által megszólaltatott kobold dalában, valamint az opera utolsó fináléjában)
- Jelenet és Gottfried imája
- Armgard balladája, I. felv.
- Armgard dala az 1. felvonás fináléjában
- Franz románca, II. felv.
- Tündérek kara, III. felv.
- Conrad dala (harangdal), III. felv.
- Jelenet, Armgard romámca és szerelmi kettős, IV. felv.
- Armgard, Hedwig, Franz és Gottfried négyese („Vaterland Lied” – dal az örök hazáról), IV. felv. fináléja:
Ideírom ez utóbbi dal magyar fordítását az említett operakönyvből – fennkölten éneklik, ünnepélyes, himnikus hatású dal, mely már az első felvonásban is felhangzik: meglepő módon együtt énekli a zsoldos csapat és az erőszak áldozatai – ekkor, az ének idejére csak, „álló tabló” bontakozik ki…
„Életünk befejeződik, fogadd atyai kezedbe lelkeinket! Egy jobb élet és szebb jövő vár ránk most, hogy földi létünk véget ér. Vezessen oltalmazó kezed haza, az Örök Hazába minket. Ó, kedves, ó, szép haza, ó, szép, örök haza.”
Amiért mégis kissé hiányérzetem van, hogy az opera végére érve a történéseknek mintha kissé „befejezetlen” mivolta állana fenn: a szereplők ugyanis úgy búcsúznak, hogy további események előtt állnak; folytatása következik az eddigi, itt még szerencsésen végződő eseményeknek - de a jövőbeli történésekből már kimaradunk, azt már/még nem ismerhetjük meg, nem élhetjük át velük: a parancsnok Conrad von Wenckheim ellen fordul a serege, akik csalódottak a bízott zsákmányuk elmaradása miatt; Hedwig és Conrad már nem akarják elhagyni egymást, ahogy az apát visszakapó leány, Armgard is Franz oldalán távozik a cselekmény színhelyéről - egy új, boldogabb, békésebb élet reményében, de továbbra is ismeretlen veszélyeknek kitéve magukat.
Az általam két szereposztásban (március 1. és 2.) látott opera közreműködőinek mindegyike igen szépen, karakterét átélve énekelt, jó hangon. Senkit nem emelek ki, csak dicsérni tudom őket:
Armgard (lírai) szoprán – Keszei Bori
Hedwig, az anyja – Ulbrich Andrea/Németh Judit
Franz, Wenckheim csapatainak kapitánya – László Boldizsár/Boncsér Gergely
Conrad von Wenckheim, a pfalzi csapatok vezére – Szegedi Csaba/Haja Zsolt
Gottfried, sickingeni vadász - Kovács István/Gábor Géza
Megemlítem még Kristofori Ferencet Egy földműves, Irlanda Gergelyt Egy zsoldos kicsi, de fontos szereplőjeként.
Kiemelten dicsérem és értékelem a Magyar Állami Operaház Énekkarának ragyogó teljesítményét (mb. karigazgató: Csiki Gábor)
Az Operaház Zenekarát hatalmas odaadással, kiválóan dirigálta Kesselyák Gergely.
A táncok koreográfiája Venekei Marianna munkája.
A díszletekért Szendrényi Éva, a jelmezekért Zöldy Z. Gergely felelt.
A rajnai sellők meséje „mesés”, de végig élvezhető, egyáltalán nem unalmas, fordulatos, s ebből a hangulatából ezen a rendezés, a látványvilág sematikus ábrázolása sem tudja, de nem is akarja kizökkenteni a befogadó közönséget.
Mind a két előadás, amit láttam, sikeres volt, ami a közönség tetszésnyilvánításában is megmutatkozott; a kevés reklám, az előzetesen kevés ismeret ellenére az utolsó előadásra csaknem teltház volt már, és a szereplőket, az énekkart, táncosokat, karmestert szűnni nem akaró lelkes tapsok és ovációk köszöntötték a kapott ének-zenei élményért.
Remélem, a következő évadban a repertoáron marad Offenbach nagyszerű operája, megérdemelné, hogy minél többen részesei legyenek egy izgalmas história drámának, felfedezni való "zenei szépségeknek" – a produkcióba befektetett szellemi energia többet érdemel ennél a négy előadásnál!
Offenbach: A rajnai sellők - ma este láthatjuk a negyedik (utolsó) előadását az Erkel Színház új operabemutatójának!
Épp most sugározza a Mezzo csatorna (12.30 - 14.50)
Le Roi Carotte, de Jacques Offenbach
Livret de Victorien Sardou, adaptation du livret et nouvelle version des dialogues d'Agathe Mélinand
Orchestre et Choeurs de l'Opéra de Lyon,
Victor Aviat ( direction musicale)
Laurent Pelly (mise en scène et costumes)
Chantal Thomas (décors), Joël Adam ( lumières)
Julie Boulianne (Robin-Luron)
Yann Beuron (Fridolin XXIV)
Christophe Mortagne (Le Roi Carotte)
Boris Grappe (Truck)
Jean-Sébastien Bou (Pipertrunck)
Chloé Briot (Rosée-du-soir)
Antoinette Dennefeld (Cunégonde)
Lydie Pruvot (La sorcière Coloquinte)
Enregistré les 21 et 23 décembre 2015 à l'Opéra national de Lyon
Réalisé par François Roussillo
Durée : 02:15:48
Prochaines diffusions
20/12 - 20h30 sur mezzo
24/12 - 16h30 sur mezzo
02/01 - 08h30 sur mezzo
11/01 - 12h00 sur mezzo
14/01 - 16h30 sur mezzo
Ma délben és este a Classica csatornán láthatjuk: Offenbach: Szép Heléna - nagyoperett Hamburgi Állami Opera, 2014 26.04.2017 | 12:00; 20:00 From the Hamburg State Opera: "La Belle Hélène" by Jacques Offenbach (1819-1880). Conductor: Gerrit Prießnitz - Stage director: Renaud Doucet. This Opéra bouffe has always been one of its composer's most successful works. With characteristic acuity, Offenbach saw the foibles of his age and turned what he saw into a mordant satire. Not for a moment did his Second Empire audience think that his characters were Greek heroes. It is human beings with all their foibles and vices who are the butt of a manic parody. Stage director Renaud Doucet and designer André Barbe treat the piece as a "great show" with numerous choreographic elements, relocating the action of Offenbach's classical spoof and setting it on a cruise ship in the 1960s, when Flower Power, love and drugs were all the rage. "La Belle Hélène is a firework display for ears and eyes" (Hamburger Morgenpost), "opulent and amusing" (Bild), and in the title role Jennifer Larmore convinces with her "fantastic vocal performance" (Das Opernglas). Duration: 01:56:39 Conductor:Gerrit Prießnitz Stage Director:Renaud Doucet Stage Design:André Barbe Costumes:André Barbe Choreograph:Renaud Doucet Soloist: Jennifer Larmore (Hélène) Jun-Sang Han (Pâris) Peter Galliard (Ménélas) Viktor Rud (Agamemnon) Christian Miedl (Calchas) Rebecca Jo Loeb (Oreste) Dovlet Yurgeldiyev (Achille) Sergiu Saplacan (Ajax premier) Benjamin Popson (Ajax deuxième) Anat Edri (Bacchis) Renate Spingler (Léæna) Gabriele Rossmanith (Parthénis) Chor der Hamburgischen Staatsoper Philharmoniker Hamburg Country, year of production: D, 2014
[url] http://www.opera-comique.com/fr/saisons/saison-2017/fantasio; Jacques Offenbach: Fantasio - Théâtre du Châtelet du 12 au 27 Février 2017 [/url] Opéra-comique en trois actes sur un livret de Paul de Musset. Créé à l’Opéra Comique en 1872. Direction musicale, Laurent Campellone Mise en scène, Thomas Jolly Avec Marianne Crebassa, Franck Leguérinel, Marie-Eve Munger, Jean-Sébastien Bou, Loïc Félix, Alix Le Saux, Philippe Estèphe, Enguerrand de Hys, Kevin Amiel, Flannan Obé, Bruno Bayeux Chœur Aedes Orchestre Philharmonique de Radio France Production: Opéra Comique Coproduction: Grand Théâtre de Genève, Opéra de Rouen –Normandie, Opéra national de Montpellier, Croatian National Theater in Zagreb
[url] http://www.tvmovie.de/tv/hoffmanns-erzaehlungen-phantastische-oper-fuenf-akten-von-jacques-offenbach-92054224; Hoffmanns Erzählungen [/url]
Ma este sugározza a 3SAT csatorna Samstag, 18. Juni 2016 20.15 – 23.10: Hoffmanns Erzählungen: Phantastische Oper in fünf Akten von Jacques Offenbach (2015) 175 Min. Schauspieler Hoffmann - Daniel Johansson Olympia / Giulietta - Kerstin Avemo Antonia / Giulietta - Olesya Golovneva Lindorf /Coppélius /Dr. Miracle / Dapertutto - Michael Volle Spalanzani - Bengt-Ola Morgny Antonia - Mandy Fredrich Nicklausse - Rachel Frenkel Stella - Pär Pelle Karlsson Crespel - Ketil Hugaas Andrès / Cochenille / Frantz - Christoph Mortagne Km. a Bécsi Szimfonikusok, Prágai Filharmonikusok Kórusa Vezényel: Johannes Debus
Lemezújdonság [url] https://open.spotify.com/track/3JUaDfwHs959TZMtHboOhi; Offenbach: LA GRANDE-DUCHESSE DE GÉROLSTEIN [/url] Recorded live, Martina Franca, Palazzo Ducale, Italy, July 20-22, 1996. Label: Dynamic, 2016 ALBUM: 2 disks - 42 tracks Total length: 02:12:15 Karmester: Emmanuel Villaume Bratislava Chamber Choir Italian International Orchestra Szereposztás: LA GRANDE - DUCHESSE DE GÉROLSTEIN - Lucia Valentini-Terrani Wanda fiancée de Fritz - Carla di Censo Fritz - Carlo Allemanno Le Baron Puck - Thomas Morris Le Prince Paul - Richard Plaza Le Général Boum - Etienne Ligot Le Baron Grog - Bernard Imbert
[url]http://diepresse.com/home/kultur/klassik/4891418/Oper_Karottendaemmerung-in-Lyon?from=gl.home_kultur;J.O.[/url]
Lyoni operabemutató: [url]http://diepresse.com/home/kultur/klassik/4891418/Oper_Karottendaemmerung-in-Lyonfrom=gl.home_kultur;"Le Roi Carotte"[/url]
Kíváncsian várom a könyvet!
Ezek szerint Bozó Péter hű maradt az operett műfajhoz is...
ZTI Tudományos fórum, Bozó Péter készülő könyve az előadása témája: [url]http://www.zti.hu/zti_uj/index_hu.htm?;Offenbach [/url]
Konkrétan: A 66-os szám részletei csendültek fel az Offenbach-évforduló kapcsán.
Nagy Ibolya is nagy szeretettel emlékezett a mai évfordulóra, már reggel 9-kor, a "Túl az Óperencián" c.műsorban részletesen említette az életmű időbeli szakaszait és műfaji sokszínűségét, nagyszerű rádiós felvételekkel. 18 órakor kezdődik az ismétlés, dankoradio.hu
Illetve, megemlékezéshez!
Csatlakozom az ünnepléshez : [url] https://www.youtube.com/watch?v=ulq965lUpB4; Jacques Offenbach - Grand Concerto for cello in G-major "Concerto militare" (1847) [/url]
Ma 135 éve hunyt el Jacques Offenbach, aki nemcsak azzal írta be magát a zenetörténetbe, hogy a nevéhez fűződik a „klasszikus” operett mint új zenei műfaj létrejötte, megteremtése, de a halhatatlanságot is elérte; kiérdemelte az utókor részéről utolsó zenés színpadi alkotásával, a befejezetlenül is remekműnek számító Hoffmann meséivel úgyszintén! A nagyszerű zeneszerzőre most ezzel a felvételével emlékezem: [url] http://www.opera-rara.com/catalog/product/view/id/3599/s/fantasio/?gclid=CjwKEAjwv8iwBRC35-_e8aPqwCESJAB8khP9vNnwtqmQmV_QziO7EoYbty2gjco7RG30cGuQRKKa5BoCW_Tw_wcB; Offenbach: Fantasio [/url] (Már korábban megvásároltam magamnak ezt az Opera Rara kiadványt. Nagyszerű felvétel!)
Bartók Rádió, ma este 19.35 – 21.34 Offenbach: Orfeusz az alvilágban - operett két felvonásban (1858-as változat) Szövegét Ludovic Halévy írta Vez. Marc Minkowski Km. Lyoni Opera Énekkara (karig. Alan Woodbridge) és a Grenoble-i Kamarazenekar Szereposztás: Euridiké - Natalie Dessay (szoprán), Jupiter - Laurent Naouri (basszbariton), Ariszteusz - Jean-Paul Fouchécourt (tenor), Orfeusz - Yann Beuron (tenor), Közvélemény - Ewa Podles (mezzoszoprán), Cupido - Patricia Petibon (szoprán), Diana - Jennifer Smith (szoprán), Vénusz - Véronique Gens (szoprán), Juno - Lydie Pruvot (szoprán), Styx Jankó - Steven Cole (tenor), Merkur - Étienne Lescroart (tenor), Minerva - Virginie Pochon (szoprán)
Az értekezés [url]https://www.youtube.com/watch?v=CTs-srsoJB4;erről a darabról[/url] szól. Italománia címmel készült belőle tv-változat.
A cikkek írója: [url] http://mzzt.hu/mzzt_020300_002_HU.htm; Bozó Péter, zenetörténész [/url]
[url] http://epa.oszk.hu/00400/00414/00042/pdf/EPA00414_korall_2013_51_005-017.pdf; A szalon mint a zenei és társasági élet színtere Jacques Offenbach Monsieur Choufleuri restera chez lui le… című operettjében [/url]