vissza a cimoldalra
2020-07-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11532)
A csapos közbeszól (95)

Zenei események (1015)
Zenetörténet (291)
Dalolj nekem! - szappanopera (658)
Kedvenc előadók (2847)
A MET felvételei (694)
Pantheon (2693)
Nicolai Gedda-az univerzális tenor (283)
Kortárs zene (101)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3968)
Lehár Ferenc (713)
Kimernya? (3703)
Franz Schmidt (3639)
Jazz (78)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4862)
Radnai György művészete (58)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (863)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

896   Nagy Katalin • előzmény894 2016-11-29 12:47:27
A feltöltött képekhez képest annyiban változott a helyzet, hogy a színház előtt utat lezárták a forgalom elől. Korzóvá alakították át, ahol rendszeresen tartanak kirakodóvásárokat, rendezvényeket. Donizetti emlékétől függetlenül is mindenkit csak biztatnék, hogy Olaszországban járva szánjon időt Bergamóra is. A magyarok általában nem ismerik, pedig igen szép "kisváros" (kb. 120.000 lakos).
894   Búbánat 2016-11-29 10:35:37
GAETANO DONIZETTI
(Bergamo, 1797. november 29. – Bergamo, 1848. április 8.)

„A születésem titkos volt, föld alatt hozott világra édesanyám a bergamói Borgo Canale egyik viskójában. Pincelejárat vezetett le oda, hová még a fények árnyéka sem hatolt. S én bagolyként kezdtem repülni, magammal hordozván hol szomorú, hol boldog előérzetemet.”
Ez az idézet Donizetti leveléből való, melyet 1843-ban, alig öt évvel halála előtt írt hajdani mesterének, az olasszá vált német Giovanni Simone Mayrnak.
Csupán egy röpke idézet ez, de benne foglaltatik egy alig öt évtizedre méretezett életút minden tündöklése és az elmebaj tragikus előérzete.
Első színpadérett művét Velence mutatta be, bár nem a La Fenice, csak a másodrendű Teatro San Luca, mégis itt vált népszerűvé, s tartották már számon az operisták között. Ettől kezdve jöttek a megrendelések és a meghívások Bergamótól kezdve Rómán és Milánón át Nápolyig. Szinte futószalagon írt műveinek összessége meghaladja a hatszázat, s ebben a láncolatban mintegy hetven opera címe szerepel.
Első tényleges diadalát az Anna Bolena jelenti, mely Milánóban szólalt meg, majd következett a Szerelmi bájital, a Lucrezia Borgia, a Lammermoori Lucia, mely máig is legnépszerűbb tragikus műve. A cenzúrával is meggyűlt a baja, s így a Tudor-trilógia második darabját, a Maria Stuarda- t más címmel más környezetbe kellett áthelyezni. 1837-ben, családi tragédiák árnyékában, keletkezett a Tudor- trilógia befejező darabja, a Roberto Devereux. Közben dolgozott Bécs számára is, s itt a Linda di Chamounix olyan sikert ért el, hogy a császár udvari zeneszerzőnek és karmesternek nevezte ki. Mint hazájából kor- és pályatársai, Rossini és Bellini, Donizetti is a francia fővárosban telepszik le. Az [i] Ezred lányát már Párizsnak írja, éppúgy, mint a La Favoritát – nálunk A kegyencnő címen ismeretes. Ugyancsak Párizshoz fűződik az elbűvölő Don Pasquale is. Utolsó műve a ciprusi királynő, Catarina Cornaro históriáját megéneklő opera. De mikor gondolatai Cipruson bolyonganak, már erősen hatalmába kerítette betegsége, melynek végállomása az elmegyógyintézet lett.
Donizetti, lázas alkotásai közepette csak egyszer volt igazán szerelmes. Hirtelen fellángolása az előkelő római Virginia Vaselli iránt házasságban torkollik. A már sorozatosan jelentkező fejfájások és hallucinációs tünetek leendő sógorában felkeltik a gyanút, de Gaetano nem hajlandó az orvosi segítséget igénybe venni. Így a szárnyaló boldogság rövidesen tragédiába csap át, mert egymás után született három gyermekük mindegyike alig pár órát élő torzszülött volt, és rövidesen Virginia is távozott az élők sorából. Donizetti – micsoda tragikus hasonlóság az egykorú Schuberttel – fiatalon fertőződött még meg, s a lassan, de biztosan hódító betegség, a „morbus gallicus” – akkoriban így hívták a venereás betegséget – könyörtelenül felőrölte egész szervezetét.
Először egy Párizs melletti intézetben kezelték, majd barátai és rokonai hazavitték Bergamóba, ahol hosszú hónapokat élt még teljes önkívületi állapotban, míg végre jött a megváltó halál.


2007-ben, Bergamóban járva megnéztem a Donizetti Színházat,

a Donizetti-emlékművet

és betértem a Santa Maria Maggiore-bazilikába is, ahol Donizetti egykoron orgonált, most pedig ott alussza örök álmát.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1895 • Kirsten Flagstad, énekes († 1962)
1934 • Van Cliburn, zongoraművész († 2013)
1947 • Orbán György, zeneszerző
1951 • Sass Sylvia, énekes
elhunyt:
2005 • Piero Cappuccilli, énekes (sz. 1929)