Bejelentkezés Regisztráció

Giacomo Meyerbeer


659 Búbánat 2023-08-25 13:33:45
Áthozom a "Milyen zenét hallgatsz most?"  topikból - legyen meg itt is a nyoma:

25177 Búbánat 2023-08-25 13:18:55 [Válasz erre: 25176 -zéta- 2023-08-24 15:15:39]

Rita Shane és Nicolai Gedda! - tényleg csodálatos kettősük A hugenották koncertszerű előadásán

Orchestra & Chorus of the Austrian Radio 

Ernst Märzendorfer Conductor 

Gottfried Preinfalk Chorus Master

Broadcast February 17, 1971 Grosser Konzerthaussaal, Vienna

 

A teljes szereposztás: itt
A teljes operafelvétel kijött CD-n.  - Grandiózus produkció lehetett!

25176 -zéta- 2023-08-24 15:15:39
Ebből a duettből ennél jobb még nem született...

658 Búbánat 2021-09-05 09:53:17 [Válasz erre: 647 Búbánat 2017-11-06 15:31:09]

2021. szeptember 5-én (vasárnap) 21:05-től látható felvételről Giacomo Meyerbeer A hugenották című operája az M5 csatorna műsorán.

A főbb szerepekben: Kolonits Klára (Navarrai Margit), Balga Gabriella (Urbain), Cseh Antal (Saint-Bris), Létay Kiss Gabriella (Valentine), Boncsér Gergely (Raoul), Bretz Gábor (Marcel), Haja Zsolt (Nevers), Kiss Tivadar (Cossé), Dékán Jenő (Tavannes), Kőrösi András (Thoré), Fülep Máté (De Retz), Laborfalvi Soós Béla (Méru), Kiss András (Maurevert), Kristofori Ferenc (Bois-Rosé)

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara

Karmester: Oliver von Dohnányi

A felvétel 2017. október 31-én készült az Erkel Színházban.


657 Búbánat 2020-10-16 12:43:13

https://www.youtube.com/watch?v=eE0t90_7J3E

Meyerbeer első „olasz” operája már CD-n is hozzáférhető:

"Romilda e Costanza"  (1817, Padova)

„melodrama semiseria”

Bad Wildbad, 26.07.2019

3 CD,  NAXOS

(2:53:05 )

https://www.naxos.com/catalogue/item.asp?item_code=8.660495-97


656 Haandel 2019-04-27 08:04:02

La Monnaie / De Munt
Giacomo Meyerbeer: Robert le Diable
27 avril 2019 | à 20h00 |  Musiq3

Robert: Dmitry Korchak
Bertram: Nicolas Courjal
Raimbaut: Julien Dran
Alberti/ Prêtre: Patrick Bolleire
Isabelle: Lisette Oropesa
Alice: Yolanda Auyanet
Héraut/ Maître de cérémonie: Pierre Derhet
Dame d'honneur: Annelies Kerstens

La Monnaie Academic Choir
La Monnaie Choir and Symphony Orchestra
Conductor: Evelino Pidò


655 Búbánat 2019-02-23 09:49:00 [Válasz erre: 653 Haandel 2019-01-26 09:11:16]

Ma este a Bartók Rádió operaközvetítése, 19.00 – 22.42

Giacomo Meyerbeer: A hugenották

Ötfelvonásos opera

Szövegét Eugene Scribe és Émile Deschamps írta

Vezényel: Michele Mariotti

Km.: a Párizsi Operaház Ének- (karig.: José Luís Basso) és Zenekara

Szereposztás:

Marguerite de Valois, Navarra királynője, IX. Károly nővére, IV. Henrik jegyese - Lisette Oropesa (szoprán),
Raoul de Nangis, protestáns főúr - Yosep Kang (tenor),
Saint-Bris gróf, a Louvre kormányzója, az udvari párthoz tartozó katolikus főúr - Paul Gay (basszus),
Valentine, a lánya - Ermonela Jaho (szoprán),
Urbain, apród - Karine Deshayes (szoprán),
Marcel, katona, Raoul szolgája - Nicolas Testé (basszus),
Udvarhölgy - Julie Robard-Gendre (szoprán),
Cossé - François Rougier (tenor),
Nevers grófja - Florian Sempey (bariton),
Tavannes és szerzetes - Cyrille Dubois (tenor),
Méru és szerzetes - Michal Partyka (bariton),
Thoré és Maurevert tanácsos - Patrick Bolleire (basszus),
de Retz és szerzetes - Tomislav Lavoie (bariton),
Fiatal katolikus lány - Élodie Hache (szoprán),
Bois-Rosé, hugenotta katona és szolga - Pholippe Do (tenor),
Éjjeliőr - Olivier Ayault (basszus),
Nemesek: John Bernard, Cyrille Lovighi (tenor), Bernard Arrieta, Fabio Bellenghi (basszus)


(Párizs, Bastille Operaház, 2018. szeptember 28.)

 


654 telramund 2019-01-26 10:00:16 [Válasz erre: 653 Haandel 2019-01-26 09:11:16]

Na az aztán megint egy „nagy”…. rendezés  és olyan terjengős,hogy 3 napi hideg élelem nem árt!

Oropesa nem rossz,de Kolonits Klára több nagyságrenddel jobban énekli a szerepet..

Valentine : Ermonela Jaho.Na  ő kitűnő Valentine.A tenor szót sem érdemel és Damrau férje sem Nicolas Testé Marcelként.Ettől még lehet más vélemény is.Nekem a premier alapján ,amit volt szerencsém látni futottak még előadás.


653 Haandel 2019-01-26 09:11:16 [Válasz erre: 652 Haandel 2018-10-21 09:03:14]

Aufgenommen am 28. September 2018 in der Opéra Bastille von Paris
Giacomo Meyerbeer: "Les Huguenots"
26.01.2019 | 19:30 | Ö1


652 Haandel 2018-10-21 09:03:14 [Válasz erre: 651 Haandel 2018-10-04 15:20:39]

"Les Huguenots" de Meyerbeer
21 octobre 2018 | 20h | France Musique

Représentation donnée le 1er octobre à Bastille


651 Haandel 2018-10-04 15:20:39

"Les Huguenots" de Meyerbeer  à l'Opéra de Paris
04 octobre 2018 | 19:30 | Culturebox

Marguerite de Valois : Lisette Oropesa
Raoul de Nangis : Yosep Kang
Valentine : Ermonela Jaho
Urbain : Karine Deshayes
Marcel : Nicolas Testé
Le Comte de Saint-Bris : Paul Gay
La dame d’honneur : Julie Robard‑Gendre
Une bohémienne : Julie Robard‑Gendre
Cossé, un étudiant catholique : François Rougier
Le Comte de Nevers : Florian Sempey
Tavannes, premier moine : Cyrille Dubois
Méru, deuxième moine : Michal Partyka
Thoré, Maurevert : Patrick Bolleire
Retz, troisième moine : Tomislav Lavoie
Coryphée, une jeune fille catholique, une bohémienne : Élodie Hache
Bois-Rosé, valet : Philippe Do
Un archer du guet : Olivier Ayault
Quatre seigneurs : John Bernard - Cyrille Lovighi - Bernard Arrieta - Fabio Bellenghi

Orchestre de l’Opéra national de Paris
Direction musicale : Michele Mariotti et Łukasz Borowicz

Metteur en scèneAndreas Kriegenburg


650 Haandel 2017-12-23 10:27:28

Deutsche Oper Berlin - Aufzeichnung vom 30.11. und 03.12.2017 
Giacomo Meyerbeer: "Le Prophète"
23.12.2017 | 19:04 | Deutschlandfunk Kultur

Gregory Kunde, Tenor - Jean van Leyden
Clémentine Margaine, Alt - Fidès
Elena Tsallagova, Sopran - Berthe
Derek Welton, Bass - Zaccharias
Andrew Dickinson, Tenor - Jonas
Noel Bouley, Tenor - Mathisen
Seth Carico, Bariton - Graf Oberthal

Chor der Deutschen Oper Berlin
Kinderchor der Deutschen Oper Berlin
Orchester der Deutschen Oper Berlin
Leitung: Enrique Mazzola


649 Búbánat 2017-11-20 18:28:02

 

Évfordulós tisztelgés – A hugenották

Fidelio. hu – Zappe László

2017.11.19. 10:15

Az Operaház jelenlegi vezetésének nagy érdeme, hogy tágítja szemhatárunkat, és sok évtized után ismét műsorra tűzte Giacomo Meyerbeer operáját – írja kritikusunk. 


648 Haandel 2017-11-11 09:20:40

West Coast Kokkola Opera
Giacomo Meyerbeer: L´etoile du Nord
11.11.2017 | 18:00 | YLE Radio 1

Katariina: Anu Komsi
Prascovia: Anna Palimina
Natalie: Johanna Lehesvuori
Ekimonna: Annastiina Tahkola
Tsaari Peters: Michael Leibundgut
Gritzenko: Heikki Kilpeläinen
Ismail Danilowitz: Herman Wallen
Georges Skawronski: Oliver Kuusik
Reynolds: Peter Achrén
Kermoloff: Robin Turunen

The Ostrobothnian Chamber Orchestra
Conductor: Sakari Oramo

Synopsis


647 Búbánat 2017-11-06 15:31:09

A hugenottákról. Tegnap este néztem meg a második szereposztással az előadást, így most mindkét garnitúrával láthattam ezt a ragyogó operát! 

Meyerbeer egyébként mindig is nagy kedvencem volt; a francia "grand opera" és annak képviselői;  a romantika korszakának ez a válfaja lebilincsel, odacövekel engem a rádió készüléke mellé, ha ilyen operazenéket közvetítenek – legyen az francia, olasz, német…; a Operában, Erkel Színházban, bárhol ha ilyen operához eljutok, a zene, a dráma, a misztikum, az ábrázolt kor és benne a történeti szálak, a cselekmény fordulatai, a rendezés hatást keltő elemei és a zenét, éneket közvetítő közreműködő énekesek interpretálásában kibontakozó dráma a  székemhez szegez; a hatáskeltő elemek, mind a zenében, mind a színpadon kötelező kellékek; de a zene önmagában is bámulatos, és ha jó énekesek állnak rendelkezésre, akkor megoldható a színrevitelük. A francia bel canto ugyanúgy közel áll hozzám, mint az olasz vagy a német: Auber, Adam, Meyerbeer, Halevy művei, ahogy Spontini Vesztaszűze, Rossini Tell Vilmosa, Bellini és Donizetti ilyen alkotásai, Wagner Rienzije, de Verdi fiatalkori operái közül is egynéhány idetartozik, s persze, más stílusban, később is keletkeztek olyan nagy telítettségű operák, amelyek közel állnak hozzám: A szicíliai vecsernye, Don Carlos.  Meyerbeer összes operáját szívesen hallgatom, s mondhatni az ő műveit is "rongyosra" hallgattam már gyerekkoromban a rádióban sugárzott operarészletek és/vagy teljes operák közvetítései által. 

Úgyhogy nekem nem volt ismeretlen A hugenották zenéje sem, hiszen pl. Joan Sutherland stúdiófelvétele is sokszor ment a rádióban, később pedig megszereztem a DVD-felvételen a Sydney Opera előadásának felvételét is, ahogy megvan  Deutsche Opera új verziója, német nyelvre átültetve. Értékelem Ókovács Szilvesztert és csapatát, hogy volt merszük ezt a gigászi, történelmi operát a romantika korából kiemelni, kiállítani, és a repertoárba tenni,  2017-ben, a reformáció 500 éve jegyében  bemutatni a magyar közönségnek az Erkel Színházban – amit több mint nyolcvan éve nem játszották nálunk.

Olvasom, a franciáknál A hugenották a Faust mellett a másik nemzeti operájuk, amit több mint ezerszer adtak elő. Hozzáteszem, a háború előtt nálunk is ment 280-szor. Úgyhogy magam is nagy kíváncsisággal ültem be mindkét előadásra. És nem csalódtam várakozásomban!!!  Óriási produkció ez. Még így is, kissé meghúzva a zenei anyagot, de minden fontos zene benne maradt: a hatkor kezdődő előadás tíz órakor ér véget, két szünettel három részben látható az ötfelvonásos opera, francia nyelven (az első és második, ill. a negyedik és ötödik felvonás összevonva, de minden felvonás között függöny van, amikor színpadkép-változás történik). 

Sokszereplős darabról van szó, hatalmas kórus, és táncosok a balettben (igaz, csak az ötödik felvonásban, mivel a többi balettképet kihúzták a produkcióból, bánatomra...) 

Mindkét szereposztásban vannak jók, nagyon jók, és kevésbé jók... Az első szereposztásnak kétségkívül nagy nyeresége Kolonits Klára: ő  a drámai koloratúra felől közelíti meg szopránjával Margit királyné szerepét és varázslatos egyéniségével,  bámulatos, tündöklően ragyogó alakításával megörvendeztet valamennyiünket, akik elragadtatással  hallgatjuk énekét, vastapssal honorálva a második felvonásbeli nagy jelenetét: a kétrészes áriát, és kettősét Raoul-lal, Boncsér Gergely partnereként – akire ebben az operában a közismerten magas énekhangokra (is) kihegyezetten, nem kis feladat vár; akárcsak Kolonits, ő is biztosan viszi át a „magaslatokat”: Boncsér fölényes biztonsággal énekli ki a magas C-ken felüli hangokat is, hangja könnyedén veszi az „akadályokat” – de ugyanakkor színpadi játéka kissé egysíkú, és visszafogott.

Velük szemben a  második szerepgárdából Rőser Orsolya Hajnalkának a koloratúr szopránját dicsérhetem, minden magas hangja a helyén van, talán kicsit éles, de "üzemképesen" szól, ugyanakkor nincs színpadi kisugárzása, a drámai szituációkkal nem tud mit kezdeni, és nem emelkedik ki, nem tűnik ki a többi szoprán szerep megformálói közül.

 Boncsér Gergely lírai alakításával szemben László Boldizsár spinto hangja jobban érvényesül, a kiállása is erőteljesebb kollégáénál, viszont a kényesen magas hangok helyén falzettben énekel, ami rontja az élvezetet, az én fülemnek kissé kellemetlen, de ezt leszámítva produktumával remekül helytáll Raoulként a színpadon, és mind R.O.H. királynéja, mind Valentine megformálója, Kriszta Kinga szerelmeseként szép alakítást nyújt. Kriszta Kinga szopránját hallva az a benyomásom, még nem teljesen kész a szereppel: a színek hiányoznak énekléséből, és szinte alig él a dinamika eszköztárával: végig túl hangos. Megnyerő külső, szép termet, elmélyülés a szerepben, de hiányolok bizonyos összeszedettséget, és hiányzik vokális kifejezőkészségből  még valami, talán olyasmi, amit akkor érzek, amikor megindítania kellene engem a Raoul iránt érzett szerelem- féltés-odaadás nyújtásakor, – mind az, amit megtalálok Létay Kiss Gabriella megformálásában, az első szereposztás Valentine-jeként a színpadon. Mert utóbbi éneke tele van szenvedéllyel, hullámzó érzelmi hőfokokkal, amelyeknek kifejezést tud adni jeleneteiben. Szoprán szólamait egyenletes színvonalon, érzelmi oldalát is jobban megmutatva abszolválja, színészi játékával együtt csak dicsérni tudom alakítását.  

Marcelt mindkét szereposztásban Bretz Gábor énekelte - alakította, meggyőzően, annyi észrevételt azért megkockáztatok,  hogy hiányolom basszushangjának a mélységeit; amiről nem tehet, hiszen ő basszbariton énekes. De ezt tudván akkor az a kérdés merül fel bennem, miért basszbariton énekesre testálták ezt az amúgy basszushangra írt és kívánkozó fontos szerepet?! 

Az első szereposztást és a másodikat szembeállítva egymással még néhány szereplőről szólok: Balga Gabriella (Urbain, apród), Cseh Antal (Saint-Bris gróf), Haja Zsolt (Nevers gróf) alakítását erősebbnek tartom Heiter Melindáénál, Busa Tamásénál, Sándor CsabáénálSándor Csaba: utóbbi Erdélyből érkezett magyar operaénekes,  Nevers gróf szerepében ugyancsak kellemes benyomásokat tett rám; most fedeztem fel őt, tekintve, hogy eddig nem igen hallhattuk még az Operában énekelni, hiszen a Kolozsvári Magyar Opera művészeként lépett most fel A hugenottákban.

 A kórus sokrétű, hatalmas feladatát biztosan látta el az Operaház Énekkara! A hol derűs, hol megrendítő jelenetekben bővelkedő kartételekben  egyformán biztosan "üzemelnek".

Az Opera zenekara játéka mesterien szól a vendég karmester,  Oliver von Dohnányi irányítása alatt.

A rövidke balettbetétben szép táncokat láthattunk, kár, hogy csak ennyit...

A színpadi látvány olykor szegényesnek "üresnek" hat, olykor viszont a látható kevés elem is elégséges ahhoz, hogy megidézze a történelmi kort, benne a fényűző udvartartást,  a vidéki, nemesi palotabelsőt, a természeti környezetet, a párizsi palotabelsőt, ahogyan bemutatja a városban történteket, a szörnyű, véres események ábrázolását.

 Némi dramaturgiai döccenőket leszámítva, és a produkció egy-egy rövid üresjáratától eltekintve (ami a húzások következménye is), az előadás alatt végig kellő feszültséget teremt, érdeklődést kelt a szereplők sorsa iránt, egy pillanatnyilag sem unalmas, amit látunk -hallunk-kapunk; a cselekmény, a felépítés, a dráma, következetesen halad a kifejlődés útján, ami elvezet a végső tragédiához;  oda összpontosul, kulminál minden, amit a színpadon az első függöny felmenésétől fogva az utolsó függöny lehullásáig ott történik és lezajlik.

Meyerbeer operája mestermű, amit nagyra becsülök, és köszönöm az Opera vezetésének, hogy több mint 80 év után újra bemutatta és a repertoárra vette. Megérdemli. Függetlenül a reformáció jegyétől és szellemétől, már itt volt az ideje, hogy végre ismét legyen "Hugenottánk", és Szikora János rendező munkája megérdemelt közönségsiker!

Számomra a reveláció élményével hatott úgyis, hogy a darabot jól ismerem, úgy ültem be az előadásokra, hogy a zenéjének minden szépséges részlete a fülemben volt már, mielőtt megszólalt volna itt - hiszen mint említettem rengetegszer meghallgattam a rádióban és lemezeken is hozzáférhettem. Az, hogy most élőben, színpadra varázsolva is láthattam ezt a monumentális, katarzisos remekművet, úgy éltem meg, mint valami csodát - amelynek valamiképpen én is mint befogadó a részese lehettem! 


646 Ardelao 2017-11-01 07:31:35 [Válasz erre: 638 Ardelao 2017-08-20 12:30:15]

Meyerbeer levele feleségének a Hugenották párizsi bemutatóiról:

Forrás: Heinz und Gudrun Becker - GIACOMO MEYERBEER, Ein Leben in Briefen

A levél magyarázata:

„Meyerbeer már a premier előtt tartott attól, hogy a mű egyes részeit nem fogják megérteni, hogy elsősorban Marcel szerepét, mint túl modernet, elutasíthatják. A bemutatót követően az operáról folytatott heves esztétikai viták bizonyítják, hogy az opera fejlődésében Meyerbeer nagy lépésre vállalkozott. – Az a megjegyzése, hogy nem könnyű megszerezni a megfelelő újságokat, első pillanatra furcsának tűnhet. Az újságokat azonban akkoriban csak előfizetés útján árusították, kiskereskedelmi forgalmazás nem létezett.  Csak 1847 végén vezette be Émile Girardin újságkiadó Franciaországban az újságok utcai árusítását, angol mintára. – Charles Duponchel 1935 augusztusában vette át az Opera igazgatását.

Minna Meyerbeernek (*)

                                                                             [Párizs, 1836. március 6.]

Lelkem Bálványa!

Ostoba, de lelkemben mélyen gyökeredző előítélet, hogy egy opera harmadik bemutatója előtt nem mondom ki a siker szót. De most a harmadik előadás is lezajlott, és azt hiszem, túlzás nélkül  n a g y  ,  eklatáns sikert jelenthetek be Neked, amely jelen pillanatban egész Párizst foglalkoztatja. Nevezetesen a harmadik előadás messze nagyobb lelkesedést váltott ki az első három felvonásban, mint az előző két előadásban. Ami a 4. és az 5. felvonást illeti, a lelkesedés nem lehetett nagyobb az első előadásnál már tapasztaltnál. Egyébként tegnap újra, elölről megismételtették a „Rataplan”-t, Nourrit-t és Falcont  a 4. felvonás után, Levasseuert, Nourrit-t és Falcont az 5. felvonás után visszatapsolták. A jegypénztárnál naponta 2 őrszemnek kell állnia, oly nagy azok tolongása, akik zárt ülőhelyeket vagy páholyokat akarnak bérelni. Egyébként azt, hogy ez sokáig így marad-e, a 3. bemutató után még nem lehet megítélni.

Különben ne gondold, hogy, noha a tetszés a színházban hatalmas és egyöntetű, a színház előterében és a szalonokban ne lenne szó ellenvéleményről és kritikáról. Sokan teljes egészében vagy részben helytelenítik zeneszerzői módszerem esztétikai szemléletét, nevezetesen Levasseur szerepét [= Marcel], az első három felvonásban csak ügyességet látnak, de a zsenit csak a két utolsóban, az egészet a „Robert” alá helyezik. Ám ez az opera sok, megszámlálhatatlanul sok rajongót is szerzett, akik ezt nemcsak a „Robert” fölé, hanem olyan magas szintre helyezik, hogy elpirulok, ha kijelentéseiket megismétlem. – De, aminek a legjobban örülök, az, hogy erről maguk az opera  e l l e n z ő i   is, mint az új kor egyik legjelentősebb zenei jelenségéről beszélnek, még akkor is, ha nem értenek egyet az általam követett iránnyal. Az újságok hangvételével egészen rendkívüli módon elégedett vagyok, nemcsak a  d i c s é r ő v e l , hanem az engem korholóval is. A 20-30 újság között csupán kettő van, amely feltétlenül és keserűen hibáztat engem. Küldtem már Neked néhány újságot, és ma még 9-et küldök Neked. Többet nem tudtam felkutatni, mivel nem könnyű az egyes számokat megszerezni. Ráadásul néhányat csak kölcsönbe kaptam. Légy olyan jó, édes Egyetlenem,  ő r i z d   m e g   m i n d e t : erre nagyon megkérlek. Ha egyébként azt hiszed, hogy nagy sikerem ellenére élvezni tudok egy kis pihenést, nagyon tévedsz. Duponchel (**) leírhatatlan ostobasága és nemtörődömsége miatt minden előadásnál reggeltől estig azon ügyködöm, hogy az ne az  u t o l s ó   legyen, mert ő semmivel sem törődik, és emellett  az ellenem irányuló, alantas rosszindulata sok bosszúságot okoz nekem.

Nonne (***) és én sokszor üdvözöljük kedves Édesanyádat

A Téged örökké szerető (szó szerint: „a Te örökké szerelmes”) Mórod.

Holnap van a 4. előadás, és nincs több leküzdendő akadály.” 

(*) Minna Meyerbeer, sz. Mosson (1804-1886): 1826-tól Meyerbeer felesége.

(**) Charles Duponchel (1795-1868): építész, festő, elsősorban rendező, majd átmenetileg a párizsi Opera igazgatója.

(***) Nonne = Amalia Beer (1767-1854), Meyerbeer édesanyja; idősebb korában a család általánosan (az olasz nonna = nagymama szóból eredeztetve) „Nonné”-nak szólította.


645 Búbánat 2017-10-31 11:15:16

Ma van a reformáció emléknapja: az 500. évforduló

A Bartók Rádió ma esti műsora operafelvétel sugárzásával tiszteleg a történelem e jeles napjának emléke előtt:

19.00 Prológ
Meyerbeer: A hugenották

A mikrofonnál: László Ferenc

 Szerkesztő: Katona Márta
 

19.35 – 23.20 Meyerbeer: A hugenották

Ötfelvonásos opera

Szövegét - Eugene Scribe nyomán - Émile de Saint Armand Deschamps írta.

Vezényel: Richard Bonynge

Km. az Ambrosian Operakórus és az Új Philharmonia Zenekar

Szereposztás:

Marguerite de Valois - Joan Sutherland (szoprán),

Urbain, az apródja - Huguette Tourangeau (mezzoszoprán),

Két fiatal lány - Kiri Te Kanawa (szoprán) és Josephte Clément (mezzoszoprán),

Raoul de Nangis - Anastasios Vrenios (tenor),

Marcel, katona, Raoul szolgája - Nikola Gjuzelev (basszus),

Bois-Rosé, hugenotta katona; Tavannes és az egyik szerzetes - John Wakefield (tenor),

Saint Bris gróf - Gabriel Bacquier (bariton),

Valentine, a leánya, udvarhölgy  - Martina Arroyo (szoprán),

Nevers gróf - Dominic Cossa (bariton),

Cossé - Joseph Ward (tenor),

Thoré és Éjjeliőr - John Noble (basszus),

De Retz - Glynne Thomas (basszus),

Méru - John Gibbs (basszus),

Maurevert, tanácsos és egy szerzetes - Clifford Grand (basszus),

Leonard, Nevers grófjának inasa - Janet Coster (tenor),

Szerzetes - Alan Opie (bariton).

Ez az operafelvétel a mű legteljesebb stúdiófelvétele, ami lemezen a DECCA kiadó gondozásában jelent meg 1970-ben.


644 Haandel 2017-10-29 08:46:29

Giacomo Meyerbeer: "Margherita d'Anjou"
7 Tage Ö1 (28.10.2017)

(ld. 610)


643 Búbánat 2017-10-28 15:23:59 [Válasz erre: 642 Búbánat 2017-10-26 11:32:36]

Giacomo Meyerbeer: A hugenották


Hangoló: 2017. október 28. 17 óra
Helyszín: Erkel Színház – Bernáth Büfé
Előadó: Szabó Ferenc János zenetörténész
.
Faggató: 2017. október 31. 17 óra
Helyszín: Erkel Színház – színpad
Házigazda: Zsoldos Dávid zenetörténész
Vendégek: Szikora János rendező, Horesnyi Balázs díszlettervező, Kovács Yvette Alida jelmeztervező


642 Búbánat 2017-10-26 11:32:36

Az Opera honlapjáról

Premierrel is ünnepli a reformáció kezdetének 500. évfordulóját az Opera

80 fős kórus, a két szereposztásban 28 szólista, további 26 statiszta és 8 pár táncos is színpadra lép A hugenották című monumentális zenedrámában, ami több mint nyolc évtized után 2017. október 28-án lesz látható ismét az Erkel Színházban, Szikora János rendezésében. 

A mostani széria alkotói, Szikora János rendező, Horesnyi Balázs díszlettervező és Kovács Yvette Alidajelmeztervező úgy döntöttek, hogy stiláris utalásokkal, de meghagyják a 16. századi környezetet, és a nézőkre bízzák, milyen üzeneteket olvasnak ki az előadásból„Nem kell túlzottan élénk fantázia ahhoz, hogy az embernek különböző asszociációi támadjanak A hugenották kapcsán, mégsem szeretnék az előadásban konkrét vagy aktuális ellentétekre utalni. A történetet a maga igazságában, a lehető legintenzívebben és legerőteljesebben szeretném bemutatni” – mondta a rendező.


641 Búbánat 2017-10-25 12:34:40

Bartók Rádió ma esti műsora:

19.00 - 19.30 Összhang - a zenei élet aktualitásai

Meyerbeer: A hugenották - bemutató az Erkel Színházban

Szerkesztő-műsorvezető: Katona Márta

(ism. holnap, 9.30)


640 Beatrice 2017-09-26 17:06:24
A [url]https://lanchidszalon.hu/index.php/top-blocks/22-personal-training;Lánchíd Szalonban[/url] október 26-án: "Papageno klasszikus zenei estek A hugenották, avagy mi is az a francia nagyopera Kezdés: 19.00 Nézőtér nyitás: 18.30 Jegyár: 1 500,- Ft Jegyek kaphatók az InterTicket országos hálózatában valamint a JEGY.HU oldalon. Az Operaház Hugenották-bemutatója akkor is időszerű lenne, ha nem idén lenne a reformáció 500. évfordulója. A francia nagyopera szinte önálló műfaj az operán belül, a maga idejében elsöprő népszerűségnek örvendett, Meyerbeer itthon évtizedek óta nem játszott mesterműve pedig a műfaj egyik legjellegzetesebb darabja. Vendégeink: a főszerepet éneklő Kolonits Klára operaénekesnő és az ebben a darabban kitüntetett szerepet játszó kórust vezető Strausz Kálmán karigazgató."

639 Búbánat 2017-09-14 10:13:00 [Válasz erre: 630 Búbánat 2017-08-09 23:07:31]
Kapcs.: 630., 629., 628. és 608. sorszámokhoz Bartók Rádió mai műsora: 21.30 – 22.00 Kritikus füllel Diana Damrau (szoprán) Meyerbeer-áriákat énekel. Km. a Lyoni Operaház Ének- és Zenekara, vez. Emmanuel Villaume A kiadványról Mácsai János, Molnár Szabolcs és Ujházy László beszélget (Ism. jövő kedd, 9.30)

638 Ardelao 2017-08-20 12:30:15 [Válasz erre: 636 Ardelao 2017-08-18 22:20:48]
Folytatom a részletek idézését a Meyerbeer leveleit tartalmazó könyvből: ”….. Meyerbeer ….. Egy Mozart-zongoraversennyel már tizennégy évesen viharos lelkesedést váltott ki Berlinben. Vogler (Georg Joseph ~, abbé, zeneszerző és teoretikus, orgonavirtuóz, udvari karmester Darmstadtban, Meyerbeer tanára) Európa egyik első orgonavirtuózává akarta őt képezni, és Carl Maria v. Weber …. 1815-ben Meyerbeert „korunk első zongoraművészei egyikének, ha talán nem az első zongoraművészének” nevezi. ….” Meyerbeer - sokoldalú zenei tehetsége mellett - önmaga menedzseléséhez is kiválóan értett. Berlioz ezt mondta róla: „Meyerbeernek nemcsak az a szerencséje, hogy van tehetsége, hanem van tehetsége ahhoz is, hogy szerencséje legyen.” (Zenélő óra – Történetek zenéről és zenészekről, Fodor Gyula gyűjtése) Ezt bizonyítja az alábbi levélrészlet is: JOHANN BAPTIST GÄNSBACHERHEZ (Darmstadtban – Voglernél - Meyerbeer diáktársa, a Harmonischer Verein tagja, később a bécsi Stephansdom karmestere) Mannheim, 1813. január 16. Kedves Testvérem! Nem tudom szavakkal leírni, mily végtelenül örültem, hogy ideérkezésemkor a Te kedves leveledre bukkantam. Irányomban megnyilvánuló együttérzésed, Te drága lélek, egyébként nem lehet mélyebb, mint az én bensőséges, forró szeretetem, amellyel most és mindörökre hozzád kötődöm. A professzor, ki Téged szívből üdvözöl, szintúgy végtelenül örült, hogy ismét hallott felőled valamit. Azt tehát, hogy „Jeftá”-m szerencsésen színre került, mint leveledből látom, tudod, de azt nem, milyen végtelen fáradságomba és bosszúságomba került, amíg ez megtörtént. Hálát adok az égnek, hogy ezt végül túléltem. Elutazásom előtt a zenekar által adott hangversenyek egyikén ismét játszottam, és oly sikerrel, aminőt – miként az emberek állítják – München létezése óta zongoraművész még sohasem aratott. A közönség már nem tapsolt; kiabált, és tombolt. Meg kell vallanom, hogy játékom ily lelkes fogadtatása engem is meglepett. A királynő operám második bemutatója után udvarhölgyének (Taxis grófnőnek) a közvetítésével a leglekötelezőbb szavak kíséretében egy pompás gyémántgyűrűt nyújtott át. Nagyon örülnék, ha e hírt eljuttatnád a prágai újságba vagy különben egy osztrák lapba. Jól tudom, hogy politikai újságba nem fogadnak be zenei jegyzeteket, de ennek mindössze két sornak kellene lennie (amelyet be lehetne iktatni a Bajorországról szóló politikai cikkek végére), valahogy így: »Münchenben 1812. december 23-án nagy sikerrel adták elő először a ’Jefta fogadalmá’-t, egy nagyoperát J. Meyerbeer úr szerzeményei közül. Őfelsége, a királynő, a második bemutató után a szerzőt egy értékes gyűrűvel ajándékozta meg.« Ez számomra bőven elegendő lenne, kedves testvérem, mivel a tapasztalat megtanított arra, hogy 2 s o r egy politikai újságban hatásosabb, mint 2 o l d a l egy i r o d a l m i lapban. ………”

637 Búbánat 2017-08-18 22:39:57 [Válasz erre: 635 Búbánat 2017-08-17 16:37:57]
Mányik Ernesztina Az afrikai nő címszerepében Zenészeti Lapok (VII. 5. szám., 1866. november 4., 75. l.) „Érdekesnek mondjuk ez előadást, mert mind a művészetre, mind pedig az anélkül is kíváncsi természettel bíró közönségre nézve alig lehet vonzóbb jelenség, mint valamely nagy mérvű drámai szerepben először láthatni, hallhatni és megítélhetni egy művésznőt, ki fényesen bebizonyított tehetséges és hivatásánál fogva egyaránt képes érdekelni laikust, műértőz és kritikust. Mányik E. ily ritka művészi egyéniségek egyike. … Kétszeresen nehéz feladat egy szerepet úgy alakítani a művészet szokott kívánalmai szerint, hogy a kép, melyet egy közönség már megszokott maga elé állítani elődjében, ne szolgáljon az új megítélésében határozó mérvül. s hogy a minduntalan feltolakodó összehasonlítási ösztön ne gyengítse folyvást az alakítás hatását. Mányik E. k. a. [kisasszony] az által, hogy nem utánzott, de önmaga erejéből alakított, ha nem is a zenekritikusok nagy részét, de a saját ízlése szerint látni szerető közönséget jóformán megkímélte a mindig kellemetlen érzést keltő alanyi kritikától. Az Ő Selikája eredeti a maga nemében, meg van benne mindaz, amit a költő képzelme kíván: hajthatatlan dac és fejedelmi büszkeség míg elnyomóival áll szemközt; s ezzel ellenkezőleg természettől nyert gyöngédség s ábrándosság, odaadás, ha imádottjának szerelme s szenvedélyesség, lázas önfeláldozás, ha élete forog kérdésben. A különböző és egymásba átmenő érzemények árnyalatait lélektani öntudattal ecseteli, s ennek nyomán eltalálván a helyes alapvonásokat, csak az apróbb részletek tökéletesbítése marad hátra. Így pld. midőn Neluskót az eskületére mintegy szemeivel delejezve kéri, kényszeríti, a túlságos elérzékenyülés kifejezésébe a királynői komoly parancsoló tekintetet is vegyítse. A tanács előtti első megjelenés, a börtönjelenet, Vasco élete megmentése a főpapok és a nép előtt, s a Neluskóvali arcjáték, valamint a méregfa alatti kimúlás visszatükrözése, mesterileg sikerültek. De alakja is egészen hozzáillik e büszke, e méltóságteljes és szenvedélyes kifejezéseket igénylő szerephez, melynek legkisebb mozzanatát is átérzi s aszerint adja vissza. De így is kell, ha csak valaki nem akarja , hogy legfőbb hatása egyedül a drága kosztüm és ékszerekben kulmináljon. A vad szenvedélyesség – s egy dühében, szerelmében magát folyton visszatartó fejedelmi nő lázas indulata - hol gyöngébb hol erősebb – koloritjának kell elvonulnia e felette nehéz szerep alakításán (melyet ugyan Meyerbeer mindenféle olasz s francia koloratúr-illatszerrel árasztott el). Nem csekély feladat az igaz; hanem a művészet sok kompozítori fábólvaskarikát is meg tud aranyozni. Az énekrészeket illetőleg M. E. k. a.-t nem kevesebb elismerés illeti. E szerep mintegy hangjának terjedelme s timbrejéhez van teremtve. Erős és szépen csengő felhangjai a fokozódó szenvedélyességnek, s tömör érces mély hangjai pedig a megrázó kedélyhangulatnak megfelelő kifejezést adnak. Recitativjei drámai jelentőséget nyernek; s főleg a második felvonás kezdő énekbeszédét oly sikerülten adá, hogy azt különösen kiemelésre méltónak tartjuk. Az álomdal gyöngédséges részei természetesen nem domborulhatnak ki nála oly finomul, mint az oly művésznőnél, ki az ilyesekre pazar készletet nyert a természettől, de talán erre nincs is oly elkerülhetetlenül szükség; az értelmes és átérzett előadás a fődolog, s ezt e dalában is feltaláltuk. A Neluskóvali kettősben mindjárt utána már egészen elemében volt, s azt megragadólag is éneklé és játszá… A méregfa alatti nagy magán-ábránd-dal e szerep legháládatosabb, de legnehezebb színezésú része is. Tele volt az sikerült vonásokkal, mély érzelemkifejezéssel és a situationak megfelelő ábrázolatokkal. A világtól és a szerelemtől búcsúzó szív panaszos hangjának itt egészen más jellemet kell öltenie, mint az életben volt. Minden erre emlékeztető vastagabb színnek el kell tűnnie s az egész félhomályba burkolt jelenetet túlvilági lágyságos zöngelemnek kell betöltenie. E szempontból indulva ki, egy értelmes, gondolkodó művésznőnek nem lehet eléggé ajánlani ez énekrész árnyalati tanulmányozását. A közönség nemcsak többszörös kihívással, de számos koszorú és virágbokrétával is tanúsítá a t. művésznő iránti elismerését.” Mányik Ernesztina (1846-67) Tehetségének legnagyobb elismerése Rossini pártfogása volt. Olaszországi sikerek után, nagyívű pálya elején ragadta el a halál.

636 Ardelao 2017-08-18 22:20:48 [Válasz erre: 630 Búbánat 2017-08-09 23:07:31]
Részletek Heinz és Gudrun Becker GIACOMO MEYERBEER Ein Leben in Briefen” c. könyvéből „A hugenották” 1836. február 29-i ősbemutatója a Párizsi Opera történetében kiemelkedő eseményévé vált. Hat héttel a premier után a „Revue des deux Mondes” recenzense azt írta, hogy ilyen elsöprő siker előtt minden kritikának el kell némulnia. Előfordult, hogy Meyerbeer szemlélete spontán tetszést aratott, de kiváltott heves vitákat is. Kiemelték a történelemrajz, a ’lokálkolorit’ realizmusát, amelyek a nézőt e rettenetes történet képzeletbeli kortársává tehetik. Hector Berlioz megerősítette, hogy Meyerbeer ebben az operában oly nagy zenei gazdagságot tárt fel, hogy az elegendő lenne 20 opera sikerének a megteremtéséhez, és George Sand …. Marcel szerepét a mű szerkezetének tartóoszlopaként emelte ki. A viták nézők tömegeit vonzották. 1836. április 17-én a Párizsi Opera esti bevétele 11 300 frankra, egy addig el nem ért összegre emelkedett. Csak 1900-ig – tehát 64 év alatt – „A hugenották” ….. elérte az operaházban az 1000 bemutatót jelentő álomszámot.” Meyerbeer levele a feleségéhez (Minna Mossonhoz, 1804-1886), aki Meyerbeer édesanyja húgának a leánya volt, és akivel a zeneszerző 1826-ban kötött házasságot. „[url] https://www.myheritage.hu/names/minna_meyerbeer;MINNA MEYERBERNEK [/url] [Párizs, 1836. március 1.] Lelkem Bálványa! Veled beszéltem kétségeim és félelmem utolsó pillanataiban, Veled akarok beszélgetni, Drágám, miután a boldogító siker aggodalmait lecsendesítette. ’Hugenottáink’ tegnap, úgy tűnik, fényes sikert arattak a színpadon. Azért mondom, ú g y t ű n i k , mert Te tudod, miként komponálják meg Párizsban a kiadók az (opera) első bemutatását, úgy, hogy a közönség igazi hangulatát csak később lehet felmérni. De ez az operánál kevésbé van úgy, mint más színházaknál. – Az első felvonásban az orgia, Nourrit románca, a kórus és a dal nagyon tetszett. Az egész felvonás nagyon barátságos hatást kelt. A második, noha erősen erre építettünk, és mindent meg is tapsoltak, alapvetően hidegen hagyott. A harmadik, amelytől rettegtem, ellenkezőleg, nagyon tetszett, különösen a „Rataplan”, amelyet meg kellett ismételni, a párbaj szeptettje és kevésbé (habár nagyon megtapsolták) a párbaj Falcon és Levasseur között. Egészében véve a siker tulajdonképpen még nem volt eldöntött tény. A 4. felvonás igazi lelkesedést váltott ki, és az 5.-ben a tercett, amely a próbákon semmit sem csinált, ragyogóan revanche-ot vett. A 4. felvonás után Nourrit-t és Falcont ismét színpadra szólították, az 5. felvonás után engem (én kimenttettem magam), majd pedig mindenkit. A mai kis tudósítások az újságokban kedvezőek. Isten tudja, hogyan alakul a dolog hosszú távon. Még nem vagyok nyugodt, de sokkal nyugodtabb, mint tegnap. Isten áldjon, lelkem Bálványa, és a gyermeket is. [A Te] örökké szerelmes mórod” (Sötét bőre miatt Meyerbeer a nejéhez írt leveleiben „mór”-nak, azaz „szerecsen”-nek nevezte önmagát.) [url] https://howlingpixel.com/wiki/Adolphe_Nourrit;Adolphe Nourrit, 1802-1839 [/url] [url] https://en.wikipedia.org/wiki/Corn%C3%A9lie_Falcon;Cornélie Falcon, 1814-1897 [/url] [url] https://en.wikipedia.org/wiki/Nicolas_Levasseur;Nicolas Levasseur [/url]

635 Búbánat 2017-08-17 16:37:57 [Válasz erre: 634 Búbánat 2017-08-16 10:26:34]
Nagyon szigorú a Pesti Napló kritikusa Meyerbeer elévülhetetlen Dinorahjával szemben (1879., 163. szám): „Dinorah a koloratúr énekesek felette hálás darabja, de egyszersmind Meyerbeer leggyöngébb műve. A Hugennották szerzője itt teljesen szakított az úgynevezett nagy opera styljével; víg operát akart írni, a természetességet kereste, de nem találta meg. Dinorah operában a természetesség csupán a kecskében nyilvánul, mondja egy műítész. Meyerbeer styljének keresettsége Dinorahban oly magas fokra hágott, hogy alig lehetne e tekintetben továbbhaladásra gondolni; mesterkéltség, meglepő külsőségek hajhászása az, mi e dalművet híressé tette.” A Pesti Hírlap 1888-ban így ír a Dinorah-ról: „Egy őrült leány, meg egy csökönyös kecske, egy kapzsi és egy gyáva gazember: ezek a főszemélyek benne. Ilyen társaság hogyan is kelthetné föl rokonszenvünket vagy érdeklődésünket? És ehhez azután az a zene, amely csupa raffinement, csupa hatásvadászat!” Ugyancsak a Pesti Hírlap számol be Az afrikai nő egy Nemzeti Színházbeli előadásáról (1879., 195. szám). Egy mondatot emelek ki a kritikából: „Az egyes énekeseknél több élvezetet nyújtottak a karok s méginkább a zenekar, különösen az I. felvonás fináléjában.” Az új betanulásban színre hozott Észak csillagáról pedig ezt írja a lap: „Nem egységes mű, hiányzik amaz egyéni jellemzése, mi Meyerbeer más operáiban, ha nem is valami szigorú drámaisággal, de elég következetességgel van keresztülvíve… A közönség különben kedveli Észak csillagát, mert… sok finom, pikáns, kecses része van, szövege eleven, részben mulattató, a komikus és komolyabb irány között foglal helyett…” És hogy egy „szabályszerű” korabeli recenzióra is legyen itt példa, legközelebb ideírom a Nemzeti Színházban 1866-ban színpadra került „Az afrikai nő” egyik előadásában Selica szerepében fellépett Mányik Ernesztina opera-színpadi alakításáról szóló részletes kritikát. (folytatom)

634 Búbánat 2017-08-16 10:26:34 [Válasz erre: 633 Búbánat 2017-08-15 15:55:16]
Az Észak csillaga 1856-os bemutatója a Nemzeti Színházban felülmúl minden várakozást. Nagy művésznőnk, Hollósy Kornélia nyújt benne felejthetetlen alakítást, és a darab nagy közönségsikerrel megy, felváltva A prófétával és a Hugenottákkal, 1857-ben pedig az ismét felújított Ördög Róberttel. 1858-ban Pauline Viardot-Garcia alakítja a A próféta Fidès szerepét, amelyet a zeneszerző egyenesen az ő számára komponált. Ennek ellenére nálunk nem arat igazi sikert a darab, még az illusztris vendégművésznő közreműködésével sem. 1859-ben a Hölgyfutár részletes tudósítást közöl a Dinorah vagy A Ploërmeli búcsú bemutatójáról, és a következő évben már nálunk is bemutatják. A Zenészeti Lapok egyik legkorábbi száma (I.8. sz. 1860. november 21., 63 l.) behatóan foglalkozik a darabbal: „… midőn Meyebeer legutolsó híres dalművéről ítéletet akarunk mondani, nem tehetjük ezt anélkül, hogy talán sokaknak ítéletével s ízlésével ellentétbe ne jöjjünk… Meyerbeer… végre Ördög Róbert s Hugenották című dalműveivel fényes bosszút vett magának ellenein s kicsinyítőin; akkor az egész zenevilág elismerhette róla, hogy valóságos alkotó és s újító szellem a dalműtéren. Ha akkor megnyugszik vala valódi művészi ihlettségből teremtett halhatatlan műveinek babérain, úgy neve sérthetetlen díszfénnyel lett volna a zenetörténet lapjain följegyezve…. e két remekműve óta teremtett műveivel mindenkor egy-egy lépcsőt szállt alább nagyságának magaslatáról…” /Ábrányi/ Ekkoriban áll be fordulat Meyerbeer magyarországi megítélésében. Ábrányiék már teljes szívükkel Wagnert áhítják, és sorban rántják le a leplet az opera eddigi repetoárdarabjaira tapadt illúziókról. Így Az afrikai nő – amely rövid kilenc hónappal az ősbemutató után került színpadra! – 1866 februári bemutatójáról mindössze ennyit – ilyen tömören – fogalmazza meg véleményét a korabeli kritikus: Hölgyfutár (1866., 20. szám) „Hosszadalmas, nagyrészt unalmas és minden eredetiség nélkül való színpadi gyantatüzű, nagy füstű és kevés lángú meyerbeeresített offenbachi drámai zene…” (folytatom)

633 Búbánat 2017-08-15 15:55:16 [Válasz erre: 632 Búbánat 2017-08-15 09:20:48]
Giacomo Meyerbeer 1834-be került első ízben magyar színpadra, akkor mutatták be Ördög Róbert című operáját. Ezt követi 1850-ben A próféta , Anne La Grange-zsal a női főszerepben. 1852-ben A hugenották kelt szenzációt, és ettől kezdve sűrűn kerül előadásra e két utóbbi opera. Hölgyfutár (1853., 185. sz.) „A kardalok nagy hatással énekeltettek s ezek közt különösen az első felvonásnak azon remek dala, mely Verdi úr ’Rigoletto’ indulójának alapjául szolgált. ” – írja a lap a Hugenották egyik előadása után. A Nemzeti Színházban 1853-ban felújítják az Ördög Róbertet: Hölgyfutár (1853., 264. sz.) ”Hallottuk azt a szépet, mit a zene csak előteremthet: találkoztunk a nagy operaköltő szellemével, élveztük az olasz dallamgazdagságot, eggyé olvadva a német classicitással, imádtuk a mindennapiságtól merészen elütő genialitást, láttuk utána a szellemtolvajok apró seregét, az utánzókat s kicsinynek tartók azt an nagy apotheózist, mellyek századunk egyik legnagyobb írója, Georges Sand a zeneköltő koszorúit megszentelé…” Egy beszámoló A próféta 1854-es előadásáról: Hölgyfutár (1854., 23. sz.) ”A kolossális dalmű előadásáról jobb hallgatnunk. Csak az Erkel igazgatása alatti zene volt jó, s így a míveltebb nézőrész élvezete nem maradt el; a korcsolyázás és a nap tapsokban részesültek, egyik sem adott – gixert.” Ennél örömtelibb kritikát olvasni egy későbbi előadás alapján, így fogalmaz a recenzens: Hölgyfutár (1855., 61. sz.) „Jól esett végre ismét találkoznunk a legnagyobb zeneköltő, az operák Shakespeare-jének szellemével, csodálnunk a hangszerelés, dallamgazdagság, mély jellemzésekben nyilvánuló genie-t…” (folytatom)

632 Búbánat 2017-08-15 09:20:48
Honművész (1834., 32. szám) Meyerber: Ördög Róbert „Igaz, hogy ezen nagy stylusban írt operának muzsikája kevesebb melódiát foglal magában, mint a francia s olasz művek; s éppen ez lehet az oka, hogy nem minden érzékeny fülek és szívek voltak a mai művek varázsától elbájolva: hihető azonban, hogy többszöri hallás után más értelem s ítélet következik, kivált ha a hosszas felvonásközök (a terhes új és nagy díszletek felrakása végett) rövidebbek leendenek.”

631 Ardelao 2017-08-11 09:19:11 [Válasz erre: 625 Búbánat 2017-08-07 17:18:43]
1842-ben Heinrich Heine a következőt írja Meyerbeerről (1791-1864): „Tíz éve az ő neve körül forog a zenetörténet.” Nagyoperáival fél évszázadon át uralta a világ színpadait. „A zenetörténetben aligha istenítettek és támadtak zeneszerzőt úgy, mint őt, Meyerbeer Wagner előtt a 19. század operaszínpadának kulcsfigurája” volt. Erről az oldaláról azonban talán még nem sokan ismerik a zeneszerzőt: Heinz und Gudrun Becker GIACOMO MEYERBEER Ein Leben in Briefen (Részlet) „ Meyerbeer vallásos alapelvek vezérelte ember volt, ortodox fanatikusság nélkül. A napi ima számára létszükséglet volt. Naplója beszédes bizonyítéka Isten mindenhatóságának való alárendeltségének. Mégis, a mély vallásosság és a sérülékeny babona rejtélyes szimbiózisként él benne. Retteg a péntektől, mint csapástól, mint szerencsétlen naptól, amelyen nem hoz fontos döntéseket, nem köt szerződéseket, vagy kerüli valamely utazás befejezését. Számára zsidónak lenni trauma, és egyúttal kötelezettség. E vallásos elköteleződésből adódóan úgy érzi, hogy napi jótett végrehajtására hivatott. Számolatlanok a példák arra, amikor Meyerbeer spontán segítségnyújtással nyilvánvaló nélkülözést enyhít. A karitatív gondoskodást és a szociális segítőkészséget édesanyjától tanulta, akinek döntő pillanatokban áldását kéri. Az anyához való kötődés Meyerbeer életének a kulcsa. A személyes ima, amelyet halála előtt pár hónappal naponta elvégzett feladatként rögzít, intim és egyúttal ritka dokumentuma annak a szellemi áhítatban zajló párbeszédnek, amelyet Meyerbeer Istennel folytat, kifejezése annak a vallásos meghittségnek, amely közel hozza hozzánk a valódi embert. Párizs, 1863. december 8. NAPI IMA Hatalmas, kegyes Isten! Légy irgalmas szeretett szüleim és szeretett fivéreim lelkéhez! Fogadd be őket örömteli égi birodalmadba: adj nékik örök békét, örök boldogságot: és engedd meg szeretett anyámnak, hogy egész családjának őrangyala lehessen, és valamennyiünket védjen és oltalmazzon, ahogyan ő azt életében oly szívesen tette. – Drága, szelíd, szerető anyai szív, tekints le áldón szeretett feleségemre, Minnára, szeretett három gyermekemre, Blancára, Cäcilie-re és Cornelie-re, kicsiny unokámra, Fritzre, vejemre, Emanuelre, Wilhelm gyermekeire és reám! Könyörögj az Örökkévalóhoz, hogy egy életen át mindannyian az erény, a törvénytisztelet útján járhassunk, hogy óvjon meg minket a kísértéstől, hogy rosszat cselekedjünk, védjen meg minket a betegségektől és a szerencsétlenségtől! Mindenható, hatalmas Isten! Nemesbíts és tedd jobbá a szívemet és kedélyemet! Töröld jellememből a sok foltot, amely azt elcsúfítja: tégy engem vallásos, erényes, energikus, jót akaró jellemmé! Adj annyi életévet, amennyit anyámnak adtál, és még többet. Add, hogy azokat egészségben, erényben, örömben, házi boldogságban, békés szívvel, jólétben, eredményes művészi tevékenységben, művészi dicsőségben éljem meg. Tartsd meg nekem, kegyes Isten, mindenekelőtt szeretett Minnámat, szeretett három gyermekemet, Blancát, Cäcilie-t és Cornelie-t, szeretett kis unokámat, Fritzet. Add meg nekem, hatalmas Isten, a kegyelmet, hogy Cäcilie-t és Cornelie-t mielőbb boldog házasnak láthassam. – Őrizd meg halálomig minden értelmi képességemet, különösképpen őrizd meg a szemem világát és a hallásomat: add, hogy egyik se legyen rosszabb, mint a jelen pillanatban. Őrizd meg számomra a szellem erejét és tisztaságát. Őrizd meg számomra a művészi alkotóerőt és a művészi hatékonyságot, amely a Te kegyelmed folytán nékem megadatott. Őrizd meg számomra a jólétet, amellyel kegyességed megajándékozott. Őrizd meg, növeld, és nemesítsd művészi hírnevemet. Add, hogy azt az egész világ megismerje, add, hogy minden ellenségem és ellenzőm hívemmé és csodálómmá váljék! Tartsd az általam komponált öt francia operát a világ valamennyi színházának a repertoárján életem végéig és a halálomat követő fél évszázadon át! Add, hogy „Vasco”-t [„Az afrikai nő”-t] néhány hónap alatt maradéktalanul és véglegesen befejezzem! Add, hogy „Vaso” 1864-ben a párizsi Nagyoperában bemutatásra kerüljön, és hogy ezt az eseményt egészségben és boldogságban éljem meg ... Add, hogy a „Vasco” rögtön a párizsi operában való megjelenésekor nagy és ragyogó sikert arasson. Add, hogy ez a siker megérdemelt és tartós legyen! Add, hogy „Vasco”, akárcsak a „Róbert” és a „Hugenották” gyorsan helyet kapjon a világ összes színházának a repertoárján, és ott maradjon, oly sokáig, mint a „Róbert” vagy a „Hugenották” ott maradtak, és továbbra is rajta maradnak! Add, hatalmas Isten, hogy a „Vasco” sikere oly ragyogó legyen, hogy öreg napjaimat dicsőséggel és örömmel töltse meg, és nevemet dicsőséggel hagyományozza az utókorra. Ámen. – Hatalmas, kegyes Isten, add, hogy halálom órája békés, könnyű, fájdalommentes, félelem nélküli legyen, mentes mindennemű bűntudattól. Add, hogy halálfélelem nélkül, alávetve magam Isten akaratának és az engem, ott, a túlvilágon váró dolgokról való jámbor bizonyosságban haljak meg. Add, hogy halálomat ne előzze meg hosszú, fájdalmas betegség, hanem szelíd, gyors, öntudatlan halált ajándékozz nekem. Add, hogy előtte földi dolgaimat bölcsen elrendezzem: ne hagyd, hogy idegenben haljak meg, hanem a hazámban, szeretett feleségem és szeretett három gyermekem által körülvéve. És add, hatalmas Isten, hogy a végrendelet, amelyet elkészítettem, b ö l c s legyen, hogy az feleségemnek, három gyermekemnek, unokámnak és legkésőbbi utódaimnak is azt a jólétet biztosítsa, amelyet Isten kegyelme nekem ajándékozott, és amelyet számomra tartson meg az ő kegyelme. Ámen.”

630 Búbánat 2017-08-09 23:07:31 [Válasz erre: 629 telramund 2017-08-09 15:19:27]
Itt van egy „képes-hangos” rövid ízelítő Diana Damrautól a Meyerbeer-lemezéhez: [url] https://www.youtube.com/watch?v=GTs5OpfaQLE; Diana Damrau records Meyerbeer: Grand Opera (Les Huguenots, "Ô beau pays de la Touraine") [/url]

629 telramund 2017-08-09 15:19:27 [Válasz erre: 628 Búbánat 2017-08-08 21:28:21]
Ezek a Meyebeer áriák jobban passzolnak Damrauhoz,mint az olasz bel canto szerepek.Hallottam a lemezt ténylég jó,amit csinál.-

628 Búbánat 2017-08-08 21:28:21
[url] http://alfoldiregiomagazin.hu/2017/05/meyerbeer-grand-opera-diana-damrau/; Meyerbeer: Grand Opera – Diana Damrau [/url] http://alfoldiregiomagazin.hu 2017. május 20. szombat „A kivételes adottságú énekeseknek hálás lehetőséget kínálnak a grandiózus szüzsé nehéz, de nagyszerűen megkomponált szoprán áriái – hogy bemutassák képességeiket. Persze ehhez nagyon jó énekesek szükségeltetnek, és Diana Damrau az. Ráadásul bevallottam már főiskolás évei óta rajongója Meyerbeernek. Olyannyira, hogy amikor tizenegy esztendeje a Warner/Erato elődjéhez szerződött, határozott kívánsága volt, hogy Meyerbeer áriáiból egy saját lemezt készíthessen. Az idő pedig most jött el: ezzel a szép kiállítású, minden tekintetben igényes albummal, melyen A próféta, A hugenották, Az afrikai nő, Ördög Robert, Észak csillaga, Alimelek, A keresztes lovag Egyiptomban, Dinorah, Tábor Szibériában, Emma di Resburgo című operákból hallunk nagyon hatásos részleteket. A szerző francia operái mellett a német daljáték és az olasz opera műfajában írt darabjai is megjelennek – és a nagyopera mellett a vígoperai hang is.”

627 Búbánat 2017-08-07 23:48:39 [Válasz erre: 625 Búbánat 2017-08-07 17:18:43]
Még folytatom...

626 Ardelao 2017-08-07 20:10:03 [Válasz erre: 624 Búbánat 2017-08-07 16:59:28]
?

625 Búbánat 2017-08-07 17:18:43
Heine így jellemzi Meyerbeert: „ Ő a ma élő legnagyobb kontrapunktista – (a Buch der Lieder szerzője) . a legkiválóbb zeneköltő. Egészen új formákkal lép a publikum elé, a zene birodalmának új határokat szab és új melódiavilágot teremt, egészen rendkívülit, de ez semmiesetre sem anarchikus, romboló valami; csak ott annyira új, amennyire ez valóban szükséges. Ragyogó szövétnekhez hasonló ő, aki míg másoknak világosságot áraszt, önmagát emészti fel.” Wagner ezt mondta róla: „Élénk, pezsgő képzelet, bájos, sokszor buja melódiák, tökéletes deklamációk, a jellemek zenei kidomborítása, gazdag és újszerű hangulatformálás, gondos, mégis gyakran egész meglepő hangszerelés, - ez teszi Meyerbeer muzsikáját kiválóvá." /Gál György Sándor: 'A latin opera: Rossini, Bellini, Meyerbeer." Kiadó: Dante - évszám megjelölés nélkül/

624 Búbánat 2017-08-07 16:59:28 [Válasz erre: 622 Ardelao 2017-08-07 15:03:43]
Több ilyenre nem vállalkoznék...

623 Ardelao 2017-08-07 15:10:51 [Válasz erre: 622 Ardelao 2017-08-07 15:03:43]
Meyerbeer. Holnap lesz száz éve annak, hogy Meyerbeer Giacomo született. A nagy-nevű zeneköltő, most ott nyugszik a berlini zsidó temetőben; sírján ez a németnyelvű, egyszerű felirat olvasható: „Itt nyugszik Meyerbeer Giacomo, szül. 1791. szeptember 5-én, meghalt 1864. május 2-án.“ Ez alatt héber betűkkel is ott áll a neve. Hasonló emlékkő díszíti Meyerbeer nejének sírkövét, melybe e mondást is bevésték: „A szeretet nem szűnik meg soha.“ — Meyerbeer mellett nyugszik fivére, Beer Vilmos, ki csillagász volt, 1797. január 4-én születelt és 1850. március 27-én meghalt. Vilmos katonáskodott egy ideig és 1813-ban dragonyos hadnaggyá lett. A Beer család egy harmadik hírneves tagja, Beer Mihály költő, Münchenben van eltemetve. — A híres komponista Párisban halt meg; kívánatára szállították haza holttestét. A bécsi udvari operában az évforduló alkalmából három Meyerbeer-féle operát adnak elő. Az „Ördög Róberttel“ kezdték meg a ciklust holnap következik a „Próféta, kedden az „Afrikai nő.“ A magyar királyi operában a szünetek miatt egyelőre nem ülik meg az évfordulót, de tervezik a „Próféta“ ünnepélyes előadását. A Meyerbeer féle operák női alakjainak egyik legjobb személyesítője volt Csillag Róza* asszony, egykori udvari operai énekesnő, ki most Bécsben énektanárnő. ̶ Meyerbeer a „Próféta“ egyik előadása alkalmával így nyilatkozott: „Parisban a Prófétámat láttam, Bécsben Ander és Csillag asszonyokkal, hallottam is.” — Stuttgartban a Meyerbeer ünnepély alkalmával Sontheim* tenorista is fellép, ki jelenleg már 71 éves. PESTI HÍRLAP 1891. szeptember 5. (13. évfolyam, 243. szám) *Csillag Róza (1832-1892), magyar operaénekesnő/ mezzoszoprán *Heinrich Sontheim (1820-1912), német tenorista (megj. A.)

622 Ardelao 2017-08-07 15:03:43 [Válasz erre: 621 Búbánat 2017-08-07 11:41:51]
Talán vagyunk is? Részlet Simon Katalin írásából: Forráskutatás és Történeti Segédtudományok XXII. évfolyam, 2015. 1. szám . . . . . . . . „Meyerbeer, ki valódi fia a 19-ik századnak, mint Saphir mondta, nem csak Lorbeert, hanem l’or-t, is akar aratni, látva azt, hogy Mozart, Haydn, Weber és a többiek, nem képesek a zene tökélye által a közönséget lebilincselni. Ő a többi érzékeknek is akart kedvezni, s megteremté Robert des Teufelt, a Prófétát, az Észak csillagát, hol a fül és szem egyaránt osztozik a királyi lakomában. De Meyerbeer a zenét nem feledé ki operáiból, és darabjai „costume nélkül is classicusok.” (Korányi Frigyes utazásai és 1855 évi naplója alapján) *

621 Búbánat 2017-08-07 11:41:51 [Válasz erre: 619 Ardelao 2017-08-07 11:36:06]
Úgy látszik, szinkronban voltunk...

620 Búbánat 2017-08-07 11:40:06
Hugenották Meyerbeer dalműve a Városi Színházban ESTI KURIR, 1929. október 13. A Városi Színház színlapjára oly név került, amelynél divatosabb hetven esztendővel ezelőtt nem volt egyetlenegy sem Európában és amelyet ma éppen olyan divatos szidni, mint amilyen divatos volt, hetven esztendővel ezelőtt, dicsérni. Bűnbak, a zenekritika «Prügelknabe »- ja lett az utolsó félszázad alatt Giacomo Meyerbeer porosz királyi főzeneigazgató, a Pour le Merite tulajdonosa, a berlini Szépművészeti Akadémia szenátora, a jénai egyetem díszdoktora, a Teutonia díszelnöke, a francia becsületrend lovagja, az Institut de France tagja, a brazíliai Dél Keresztje-rend parancsnoka stb. stb. Még ma sem tudják elfelejteni neki, hogy apját nem a hajókötél ütötte le, hanem gazdag bankár volt Berlinben és hogy őt, Giacomo Meyerbeert, polgári nevén Jakob Liebmann Beernek hívták. Minden kezdő zenekritikus a kételytelen fölény hangján mondja ki a szentenciát e zeneszerzőről, akinél különbül nagyon kevesen értették a dalműírás mesterségét, aki nagymestere volt a hatáskeltésnek s aki az összes zeneszerzők közül elsőnek jött rá arra, hogy az opera- műfaj lényege a különböző művészetek összefoglalásában rejlik, aki leleményes, találékony, színes, kontrasztos muzsikája mellé oly szövegkönyvről gondoskodott, amely állandóan ébren tudja tartani a kortársak figyelmét és oly színpadról, amely látványosság a javából. Aki mindebben kételkednék, nézze meg a Városi Színházban A Hugenották előadását. A legkényesebb, legnehezebb dalművek egyike, de a Városi Színház fiatal énekesei sikerrel szólaltatják meg s meggyőzik a közönséget arról, hogy ennek a dalműnek ma is ott kell! szerepelnie minden valamirevaló dalmű-színház repertoárján! Nincs helyünk arra, hogy az előadás összes értékeit felsoroljuk. Ki kell emelnünk azonban a főszereplőket: Báthy Annát, Jósé Palet-et, Vermes Jenőt, Csóka Bélát, Darvas Ibolyát, Pajor Ödönt, Jakab Irént, Gerő Margitot, továbbá Márkus Dezsőt a karmestert és Dalnoki Viktort a rendezőt.

619 Ardelao 2017-08-07 11:36:06 [Válasz erre: 617 Búbánat 2017-08-05 22:39:37]
Hugenották Meyerbeer dalműve a Városi Színházban A Városi Színház színlapjára oly név került, amelynél divatosabb hetven esztendővel ezelőtt nem volt egyetlenegy sem Európában, és amelyet ma éppen olyan divatos szidni, mint amilyen divatos volt, hetven esztendővel ezelőtt, dicsérni. Bűnbak, a zenekritika «Prügelknabe» -ja lett az utolsó félszázad alatt Giacomo Meyerbeer, porosz királyi főzeneigazgató, a Pour le merite tulajdonosa, a berlini Szépművészeti Akadémia szenátora, a jénai egyetem disz-doktora, a Teutonia díszelnöke, a francia becsületrend lovagja, az Institut de France tagja, a brazíliai Dél Keresztje-rend parancsnoka stb. stb. Még ma sem tudják elfelejteni neki, hogy apját nem a hajókötél ütötte le, hanem gazdag bankár volt Berlinben és hogy őt, Giacomo Meyerbeert, polgári nevén Jakob Liebmann Beernek hívták. Minden kezdő zenekritikus, a kételytelen fölény hangján mondja ki a szentenciát e zeneszerzőről, akinél különbül nagyon kevesen értették a dal-műirás mesterségét, aki nagymestere volt a hatáskeltésnek, s aki az összes zeneszerzők közül elsőnek jött rá arra, hogy az opera-műfaj lényege a különböző művészetek összefoglalásában rejlik, aki leleményes, találékony, színes, kontrasztos muzsikája mellé, oly szövegkönyvről gondoskodott, amely állandóan ébren tudja tartani a kortársak figyelmét, és oly színpadról, amely látványosság a javából. Aki mindebben kételekednék, nézze meg a Városi .Színházban „A Hugenották” előadását. A legkényesebb, legnehezebb dalművek egyike, de a Városi Színház fiatal énekesei sikerrel szólaltatják meg s meggyőzik a közönséget arról, hogy ennek a dalműnek ma is ott kell szerepelnie minden valamirevaló dalmű-színház repertoárján! Nincs helyünk arra, hogy az előadás összes értékeit felsoroljuk. Ki kell emelnünk azonban a főszereplőket: Báthy Annát, José Palet-et*, Vermes Jenőt, Csóka Bélát, Darvas Ibolyát, Pajor Ödönt, Jakab Irént, Gerő Margitot, továbbá Márkus Dezsőt, a karmestert és Dalnoki Viktort a rendezőt. (f.gy.) ESTI KURIR 1929. október 13. (7. évfolyam, 233. szám.) *José Palet Bartomeu, spanyol tenor (1877-1946) (A.) *

618 nickname 2017-08-06 15:43:33
Szeretek ilyen régi újság cikkeket olvasni. Köszönet a bemásolásokért. A korábbiakért is, bármelyik topikban.

617 Búbánat 2017-08-05 22:39:37
Budapesti Hírlap, 1856. május (102-125. szám)1856-05-31 / 125. szám (Meghagytam benne a korabeli nyelvezetet.) TÁRCZA. A „Hugenották“ a pesti német színpadon. T. cz. Szerkesztő ur! Beneficium accipere est libertatem vendere. — Ön azt a szívességet tévé velem, miszerint a „Hugenották“ közelebbi, úgymint május 27-ikén történt előadására elvive a német színházba. Mikép juték én a B. H. rendes zenereferensének elmellőztével ezen becsülethez, nem bírtam megfogni, s megvallom azon kecsegtető következést húztam némileg belőle, hogy nem tudósítás végett vagyok meghiva, hanem csak magam mulatságára élvezhetek egy pár órát, melyet különben alvással töltöttem volna el. De hamar elkövetkezék a kiábrándulás, midőn kijöttünkkor azon „Zumuthung“ - gal lepett meg ön, hogy czikket írjak a látott hallott előadásról. Emlékezik ön, mikép terjesztém eléje e feladat nehézségeit, melyeket ön mind csak azzal mellőze el, miszerint nem kíván egyebet, csakhogy igazságot írjak. Már e biz oly méltányosnak látszó kívánat, mely ellen jó móddal, tekintetbe véve a kezdő deák közmondást is — kifogásom nem lehete. (1) Én hát elkezdem az igazságaimat, még pedig engedje meg,hogy tisztelt személyén kezdjem el. Ön nagy historicus, nagy publicista, azt megengedem, de lássa, psychologiát még — kitől is csak? na, Lafontainetól, minden lángészek leggyermetegebbétöl, is tanulhatna. Legelsőben is azon kezdé, hogy az uj Valentinéról (Meyer Luiza k. a.), kinek kedvéért menénk főleg a színházba, oly lelkesülten, oly magasztalással nyilatkozott előre, mely egyfelől kíváncsiságomat ugyan a legmagasb polczra fokozá; de más oldalról a viszhatás természetes törvénye szerint az ellenzéki szellem legbensöbb szálacskáit is felberzenté bennem.(2) Helyes volt-e ez ? No de még ezzel sem elégedett meg. Dologhoz értőségemre hivatkozott ön! Hát ez nem anynyi vala-e, mint arra való felszólítás, hogy érzelmemet s receptivitásomat a „Kenner“-i féltékenység, a jobbantudás legerősb védveivel kerítsem. Abba az állapotba helyezett ön engem, amibe Rachel ittlétekor egy bizonyos tudós ember tette magát szándékosan, midőn oly eltökéléssel ment Phaedrába, hogy ő nem hagyja magát megillettetni. Már most lássa ön,mily roppant nehézség egy ilyen lelkületben bemenni a színházba, ott maga körül látni jobbról egy gavallért, műértőt persze, kinek imádottja dilettáns és concertekben fellépni szokott énekesnő; balról egy más színházi művész pajtását, előtte egy felvont szemöldökű referenst és mindezek daczára méltányos bírálatot írni! (3) Menjünk más igazságra. Valahányszor az ember Ördög Róbertét vagy a Hugenottákat hallja, legyen bár melyik pártján az operai aestheticának, kénytelen elismerni, hogy Meyerbeer bizony nagy zeneszerző! De csak is e kettőt, melyekből kiismerhetni, hogy a zeneköltő azon szövétneknél gyujtá meg lámpáját, mely Mozartnak világolt, midőn a romantica opera egyetlen remekét a Don Juant írta, s a melynek leégett végét Wagner R. elcsempészé ugyan, de csak annyi jutott belőle neki, amennyivel a körmét megégethesse. Igen is, a két nevezett daljátékban, ámbár nem hiányzik itt ott bennük is egy két ártatlan zenei coquetteria, milyet a szűzlelkű Mozartnak akár kedves naivsága, akár dusgazdagságának érzete nem engedett volna meg, oly szerencsésen meg van adva minden kívánatnak a magáé, a milyenhez csak közelítőleg sem ért Meyerbeer több munkáiban. Meg van bennük a jellemrajz, meg a helyzet, az indulatfestés oly mértékben, a milyenben a legadományosbak közöl is csak kevés mérközhetik vele, még pedig, a mit én fődolognak tartok, az ének jogainak csorbítása nélkül. Dallamai, ha szinte, kivált az utóbbi daljátékban, nem oly fülberagadó minőségűek is, hogy a változat- és phantasiagyártóknak s a — werkliseknek kész zsákmányul szolgáljanak, váltogatva kellemesek, hatósak és mindig jellemzők; a hangszer-zene, minden ragyogó volta mellett az igazi művészet által szabott korlátok közt marad s szerénytelen elötolakodásával még a kényesb fület sem sérti. Szóval én szeretném, ha Meyerbeer, bár előttük próbákat tett is, utánuk semmit sem vagy jobbakat irt volna. Mert a későbbi jobb az előbbi gyarlóbbakat elfeledteti s ebben csak nyerhet a közönség; de midőn későbbi akár gyengébb, akár túlzottan erősb kísérletek vetnek árnyékot az elébbi jobbakra, ez mindkét félnek, költőnek és hallgatónak egyaránt káros. Most jő a hadd el hadd ; mert már akárhogy taszigáljuk, csak az előadásra kell jönünk s itt már bajosbbá válik az i g a z s á g. Az első felvonásról keveset szólhatunk. A személyzet mindazok előtt, kiket ez ügy érdekelhet, úgy is ismeretes. Raoul, (Mayer ur) és Marcell (R e i c h m a n ur) több kevesebb szerencsével küzdék le feladataik nehézségeit; kettöjök közt még is inkább az utolsónak nyújtanám azt a koszorút, melyre igényt tarthatnak. (4) De Clementre nézve (Nevers szerepében) meg kell vallanom, hogy mióta mint Ashton a Luciabeli gyönyörű sextettet, mely maga csaknem egyedül elég volna Donizetti halhatlanítására, elrontá s Figarót is ugyszólva elsilányította, tőle anynyira elidegenedtem, mikép mostani türhetőbb működéséről is elfogulatlanul ítélni nem vagyok képes. (5) A második felvonásban, mint tudva van, legelőbb Valois Margit a királyné, (Ganz k. a.) jelen meg egy olaszos áriával. Én megvallom, megint csak az igazságnak hódolva, hogy ezen énekesnőben, kit ekkor hallék először, nekem sok tetszett. Nem kellemetlen kis hangjával dallamon s coloraturán többször hatolt át szerencsésen s a hol netalán nem bírta, közvetítőleg tudá elsimítni a fogyatkozásokat; ellentétben anynyi másokkal, kik azt a keveset a mit tudnak s azt a sokat a mit nem tudnak, oly követelő rivalgással erőszakolják füleinkbe, mi sokkal inkább érezteti árnyék-oldalaikat, mintsem ha művészetük korlátait ismerve, szerényen azok közt maradnának. Illemmel a középszerűségben maradni nagyobb feladat, mint az elérhetlen után kapkodni; - de jutalmazóbb is.— Majd megjelen Valentine (Meyer Luiza k. a.) is. Első megjelente nem volt - ne feledjük t. cz. szerkesztő ur, hogy igazságot követelt tőlem, - egészen kedvezőnek mondható hatással. Hősies — inkább Normának vagy Macbethnének váló — termete, imposant alakja némi ellentétben látszott lenni a jellemével a szende Valentinenek, ki most atyja akaratára hajolva Nevers- nek lesz mátkája; majd a királyné parancsára felmond ennek, még pedig személyesen s „rendezvous“ alakban — bizonyosán azon vonások egyike, melyért a mély criticus Schmid Julián Scribe-t Moliére fölé helyzi— , majd ismét Nevers- nek nyújtja kezét; szóval, a ki egy akaratlan hajlongó nádszálat képez s a kit midőn jószíve s a szenvedély hatalma igazán nagy erőlködésekre, hősies tettekre buzdit s egyenesít, annál inkább kell bámulnunk, annál inkább részvétünkkel kisérnünk. Én pedig e részvétre annál kevésbbé valék hajlandó, mivel azon pillanatban a színpad melletti balpáholyban egy kedves kis alakot pillanték meg. (6) A szeretetreméltó halvány arcz, mint egy átlátszó fátyol alatt, lehete olvasni a változó kedély, az egymást kergető indulatok játszi mozdulatait. Most komor, majd andalgó, most részvéttel tekint a színpadra, majd bájmosolylyal hallgatja szomszédja észrevételeit. E mozgékony, e feltűnő arcz, e nem szabályos szép, de megragadó vonások kecses játéka csak művésznőéi lehetnek. — Persze, hogy azok is, a Grobeckernééi. Brava ! ez megér egy — Verdi operát.(7) 0 te opera — megengedjen sz. ur, hogy egy kissé eltértem a tárgyamtól: itthon vagyok már. Hát Meyer Luizáról szólva, minden Grobeckernéféle szórakozottságom mellett is el kell ismernem, hogy e bizony tetőtől talpig egészen művésznő, kinek minden eszközei egészen hatalmában vannak, egészen rendelkezésére állanak, s a ki, mi több, ezen rendelkezést szerepe kivánatai, s az ízlés sugallatai szerint is birja kezelni. Habár a színjátszónő inkább előtűnik is benne mint az énekesnő, habár éneke kissé inkább hajlik is a szavalati modorhoz, mint én szeretném, mindazáltal az a harmónia, melylyel mindkét ágát birja egyeztetni ezen anynyira nehéz művészetnek, azon biztosság, szabatosság, mely minden erőltetéstől mentnek látszik, nekem teljes megelégedést szerzett, és valóban két ily minőség egyesültét ily fokozaton rég nem láttam. De hát az a Grobeckerné. Sz. ur! higyje el, hogy énekben is jeles; már, tudja a Mlle. Teissíére modorban, s mondhatom, hogy ebben nem is hátrál csak egy hajszálnyit is az annyira méltányolt franczia művésznő előtt. Mindjárt másnap a Hugenották után átmenék Budára az arénába, hogy régi ismerősöm Kotzebuenak „Braut und Bräutigam in einer Person“ bohózatát meghallgassam s ezúttal meggyözödém a néhai Bouterveck,aestheticai tanár azon észrevételének, melyet olvasásai alkalmával élőszóval nyilvánított, igazságáról, hogy akármit mondjunk Kotzebueról, de annyit el kell ismernünk, mikép vigjátékaiban meg van egy főkellék, t. i. hogy azok valóban vígak. Friderikát Grobeckerné játszódta, tudnivaló, mert különben nem is mentem volna oda; még, minden „canaille“ szellemem mellett azért sem , hogy Grobeckertöl lássam „gróf Hottentottot.“ — Aztán egy solo jelenést ada elő Grobeckerné ezen cziim alatt: „Emilien’s Herzklopfen,“ melyben egy világba lépendő fiatal leány rózsaszín reményekkel kecsegtető gerjedelmeit ábrázoló, kissé indiscret őszinteséggel ugyan, de mennyire férjfi ítélheti meg, valódi élethüséggel. Ezer alkalma lön itt kifejezni utólérhetlcn naivsággal mindazon változó érzelmeket és kedélyállapotokat, melyeknek oly gazdag tárházát foglaló szerepe magában s oly művészettel, oly kecses jellemzéssel, a milyet tegnap, arcza láttára csak anticipáltam és ma valósulva láttam. Nevetés és sirás, reménytől derült és félelemtől csüggedt kifejezés, most pajkosság, majd gyöngéd részvét s ki tudja még hány más indulat, vonásai minden pillanatban változva űzték egymást mozgékony arczizmain, jelentékeny szemében , proteusi ajkain, s hatásukról mit mondjak egyebet, mintsem hogy velem, ki a Zepperl-polkának még csak nevét sem hallhattam undorodás nélkül, ezen nem anynyira aestheticus mint sörcsarnokba való tánczfajtát csaknem megkedveltette bájos humorával. Nem mondom én azért hogy Meyer Luiza kevesebb mesterséggel bir. Jelesen a 4-dik felvonásban Raoullal való jelenetében a szenvedély és hűség, a szeretett tárgyat megmenteni kívánás és a kötelesség érzete, a szerelem kifakadása, és a szégyen közti küzdést oly szépen oly hatással szóval oly remekül adá, a mint csak kívánható volt, s oly zajos tetszést tudott előidézni, a milyent valóban érdemelt is. Hanem az « Grobeckerné - - Vagy na, ne féljen Sz. ur több kitéréstől; inkább én félek tőle s hogy több alkalmam reá ne legyen, bezárom pongyola levelemet: discretiojára bocsátom, csináljon vele a mit tetszik, nem bánja (8) PHILALETHES. Szerkesztőségi megjegyzések e cikkhez ad. 1.) Ha ön tisztelt Philalethes ur, hivatkozva azon valóban nem igen jelentékeny „beneficium“-ra, miszerint t. i. önt a mondott jeles daljátékra elvittem, miért ön maga „libertas“-át adta volna el — erre egész őszinteséggel meg kell jegyeznem, vagy inkább kifecsegnem, hogy valóban alább több helyt kitűnik ön czikkéből, mikép szabadságát csakugyan eladta, azonban e győzelmet se nem a Meyerbeer daljátéka se nem annak az irt esti valódi hős művésznője (Meyer L. k. assz.) de a berlini kellemteljes színésznő, az itt most vendégszereplö Grobeckerné assz. vívta ki. Megbocsásson ön, de bizony az szép nem volt, hogy ön a színpad helyett, inkább a földszinti balfelöli első páholyra pillantott oly gyakran. S z e r k. ad 2) Őszintén megvallom, hogy álmomban sem jutott volna eszembe, mikép ön Philalethes ur! oly higgadt, Ioyalis és józan nézetű ember —; anno domini 1856, nyolcz esztendővel az 1848—ki forradalom, és két hóval a párisi utolsó örök béke után — oppositionalis viszketeget érezzen magában, csak azért, mivel én azt, mit számos müértöktöl is hallottam, t. i. a bécsi cs. k. dalszínház első énekesnőjének teljes méltánylását, önnek megmondtam, — azon egyszerű okból, hogy egy jeles műélvezetre előre elkészítsem. Csak kiüti magát a szeg a zsákból — csak nem feledheti ön a régi jó táblabirói világot. Ezt azonban, mint alább világosan kisül, csak azért mondja ön, hogy a berlini jeles művésznő általi elbájoltatását — masquirozza. Így jár az ember, ha egy bel esprit-vel megyen színházba! S z e r k. ad.3) Hát még ha ide gondoljuk azt a varázserejü első páholyt ? A szórakozás annak ily számos tényezői, mellett tudós emberben is nem csak érthető, de megbocsátható is! S z e r k. ad.4) E nézetben nem osztozom. M a y e r ur ez estvén is annak, hogy a művészetben szép haladást tett, bizonyságát adta, és több helyt oly kedvesen s teljes méltánylást is nyerve énekelt, mikép valóban kiérdemelte azon köztetszést, miben részesedett is. Szerk. ad 5) Hiába az az átkozott szórakozás,— az első páholy és arra gyakori kacsingatás még a komoly, a derék kritikust is néha igazságtalanná teszi; Homo sum, humani a me nihil alienum puto. S z e r k. ad. 6) íme hogy üti ki magát a szeg a zsákból! Az az átkozott első páholy ! Szerk. ad. 7) De tisztelt Philalethes ur! ha ön a helyett, mint egy solid kritikushoz illenék, hogy a színpadra és; az ottani művészetre függeszsze szemeit és figyelmét — máshová kacsingat — másnak tömjénez, és az igazságot is másról mondja, nem arról kiért a színházba ment — akkor a „Rigoletto“-beli kedves dallam „La donna e mobile“ — az ily mobilis ítészre illik, Szerk. ad. 8) Más alkalommal tisztelt Philalethes úr! midőn önt az ujtéri színházba viszem, ismerve már ön gyulékony szivét és szórakozását, ovatos leszek a tudv. lévő első páholyra nézve. Hiában, a magyar ember, még inkább a magyar szerkesztő, maga kárán szokott tanulni, nem mellőzhetvén önt arra figyelmeztetni, hogy midőn a honorariumfizetés ideje eljön, könnyen úgy járhat velem, mint Simonides a Phaedra meséiből ismeretes győztes bajnokkal, ki t. i. költőnek az öt illető dicséretbe belészőtt magasztalásáért Castor és Polluxnak szerződött díja kétharmadát lehúzta, „Opus adprobavit, sed mercedis tertiam Accepit partem.“ Ezt jegyezze meg tisztelt Philalethes ur önmagának s más alkalommal, ha velem bármely szinházba jön, szemeit tartsa féken. Szerk

616 Ardelao 2017-08-05 21:07:46 [Válasz erre: 615 Ardelao 2017-08-05 19:40:56]
Még csendesebben! Giacomo Meyerbeer német zeneszerző egyik operájának próbáját vezette. Az opera egyik részében a dobosnak nagyon-nagyon kicsit kellett a dobra ütnie. Így is tett. Meyerbeer azonban megállította a próbát, és megkérte a dobost, hogy még halkabban üsse meg a dobot. A dobos, ha lehet, még halkabban ütött a dobra. A zeneszerző azonban még mindig elégedetlen volt. A dobos odasúgta társainak: — „Most nem is ütök rá a dobra. Meglátjuk, mit szól majd.” Így is történt. Meyerbeer most már elégedett volt, de azért így szólt: — „Nagyszerű, ez már majdnem jó. De azért, kérem, legközelebb próbálja meg egy kicsivel még halkabban!” VISNYOVSZKI LÁSZLÓ NÉPSZABADSÁG 1982. november 20. (40. évfolyam, 273. szám) *

615 Ardelao 2017-08-05 19:40:56
Látogatás Meyerbeer leányánál BÉCS,1930.október 17. Jánosi Engel József, az ismert pécsi nagyiparos és zenekedvelő, a minap meglátogatta Salzburgban Giacomo Meyerbeer leányát. Erről. a látogatásról egyik osztrák barátjának a következő történetet mesélte: — „Véletlenül megtudtam, hogy a világhírű operaszerző, Giacomo Meyerbeer kilencven-négy éves leánya Salzburgban él. Régi Meyerbeer rajongó vagyok s így siettem felkeresni az idős hölgyet a salzburgi Hotel Europa harmadik emeletén lévő szobájában. Az öreg hölgy férje, Andrian-Werburg báró, már régóta nem él és egyetlen fia, Andrian-Werburg Lipót báró néhány hónapon át, 1918. júliustól-novemberig, a két bécsi udvari színház intendánsa volt. Látogatásom az idős hölgynél egy óráig tartott. Világhírű atyjával való hasonlatossága szembeszökő. A társalgás kissé nehezére esett, de csakhamar igen folyamatosan beszélt. A tiszteletreméltó matróna még ma is fájlalja, hogy atyja, aki 1864-ben, - hetvenhárom éves korában halt meg,- olyan fiatalon hunyt el. Halála előtt még rengeteg művészi terv foglalkoztatta. Meyerbeer leánya azt a kívánságát fejezte ki, hogy látogassam meg még-egyszer. Másnap fel is kerestem újra, de nem mehettem be hozzá, a betegápolónő közölte, hogy az öreghölgy gyengélkedik. Mindenesetre boldog voltam, hogy a nagymester leányának megcsókolhattam a kezét.” BUDAPESTI HÍRLAP 1930. október 18. (50. évfolyam, 238. szám)

614 nickname 2017-08-05 11:22:37 [Válasz erre: 613 nickname 2017-08-05 11:18:32]
Pesti Napló, 1936. április 25. 23. o. Igaz ugyan, hogy az áltama antiszemita szagú részt egy barátja szájába adja és csak idézi, de nem korrigálja, nem javítja ki, ami számomra azt jelenti, hogy egyetért vele. Már edig ha bizonyos etnikumokat faji sajátosságokkal ruházunk fel, az már a rasszizmus határát súrolja. Tudniillik,hogy a zsidók nem értenek a művészethez és hogy legerősebb zsidő, faji vonásoik szülik a legerősebb hangokat. De nem akarok offolni - a magam részéről az ilyen szöveget nem tartom komolyan vehetőnek.

613 nickname 2017-08-05 11:18:32
Szomory Dezső: Száz év előtt és után - Meyerbeer Boldogemlékezatű zenekritikus koromban sokat olvastam és tanultam mindenféle zenetörténeti dolgokat, hogy ismereteimet gyarapítván, kellőképpen kiszolgáljam jóindulatú olvasóimat. így jutottam el többek között Berlioz emlékeinek gyűjteményeihez, melyek dús és művészi fejezetekre osztva, kidolgozva és csoportosítva, voltaképpen az ő szenvedéses életregényének nagyszerű monumentumát alkotják. Ezt a monumentumot olykor, az érzékenyebb lelkületű olvasó, a könnyeivel öntözi. Különösen azokban a percekben, melyekben Berlioz a szerelmeiről szól s arról a periódusról emlékezik meg, mikor a Meyerbeer zsarnoki zeneuralma egyszerűen lehetetlenné tette, minden más zenész boldogulását, pályáját és életét. . S így jutottam el a Heine Henrik zeneleveleinek izraelita elfogultságaihoz és tévhiteihez, melyeket természetesen meg kell bocsátani neki, fájdalmas költészete s bús szépségei kedvéért. Költőnek mindent meg kell bocsátani. Mindent? Nem tudóm. Például Verlaine tekintetében aligha lehet megbocsátani, hogy olyan bátran és szabadon leírhatott bizonyos verseket, amelyek, ha én írom le őket, bizonnyal súlyos bajokat zúdítanak szegény fejemre. Hasonlóképpen Baudelaire-re iá haragtartó irigységgel gondol az ember költészetének azokért a virágaiért, melyekért azt a költőt, aki nem francia, nyilván sötét tömlöcbe vetettek volna. Visszatérve Heinehez s ahhoz a különösen nevezetes zeneleveléhez, melyet a Meyerbeer »Hugenották« című operájának premierjéről irt, teszem ezt abból az alkalomból, hogy ez a »Hugenották« című opera, a mai nappal, századik életévének dicsőségéhez ért! Párizsban, ezen a heten, pazarul megünnepelték a nagy Operában ezt a százas évfordulót. A legnagyobb művészek énekelték a szerepeket, a legelső karmester vezetésével s olyan közönség asszisztálásával, amilyet meg a párizsi nagy Operában is ritkán lehet látni. Az ember eltűnődik. Ritkán adatik meg művésznek, hogy életében és halálában egyformán szerencsés legyen. Rendszerint azoknak, akiknek az élet maradéktalanul bő aratás volt a dús aranykalásszal, már alig szokott jutni pár szalmaszál, miután örökre lehunyták a szemüket. Ez a Meyerbeer viszont, múlhatatlanul, mint örökjogon főrabbija egy különleges, merném mondani rituális zenének, még mindig él, százéves korán is túl, még mindig arat, ez hihetetlen! Posthumus dicsősége Szinte túlszárnyalja azt a száz év előtti presztízsét és jelentőségét, hogy például harmincezer frank pönálét kellett fizetnie az Opera igazgatójának csak azért, amiért a »Hugenották«-kal nem készült el idejére! Mit szóljon egy Beethoven, egy Wagner, — mit szóljon egy Bartók, egy Kodály" Mi a titka ennek a megfoghatatlan sikernek? Egyszerűen az, hogy Meyerbeer örök életében és örök halálában a nagy bugrisok zenésze volt, azoknak a »feudális bugrisok«-nak, ahogy Ignotus Pál nevezi őket. Mert csak ezektől lehet pénzt keresni. Csak ezek tudnak hálásak lenni egy művésznek, ha megérzik és felismerik benne a tulajdon lelkük színvonalát s kényelmes alantasságát. Azontúl, nyilván, már csak bús mosollyal lehet kísérni azt a heinei respektust és rajongást, melyekkel, költő létére, odáig megy, hogy Meyerbeer szellemében a goethei szellem zenei megvalósulását látja! Ebben az értelemben jelenti ki, hogy Meyerbeer a legtisztább zene s a legüdébb harmóniák mestere. Csak egyetlenegy hamis hang szólana az angyal kürtjéből a végítélet napján, hogy Meyerbeer képes volna ezért továbbra is a sírjában maradni s nem venni részt az általános feltámadásban! S mindezt egy olyan időben és korban, mikor egy Weber, egy Wagner, egy Liszt Ferenc már a világon voltak. Furcsa dolgok! Ezekről beszélgetvén egy nagyon kitűnő, nagyon művelt aggastyánnal, aki családom régi barátja és kissvábhegyi villájában él magányosan és boldogan a barátnőjével, a következőket mondja ez a tudós öregember: — Általában az izraeliták, a legősibb koroktól fogva és nyilvánvalóan vallásosságból, utálták a művészeteket. Például szent Pál. aki a legszárnyalóbb, a leglelkesebb, a legszenvedélyesebb izraelita volt az összes eddig létezett izraeliták között, látta Athénben azokat a remek dolgokat, melyeknél szebbek sohasem voltak s sohasem lesznek többé világon, látta a Propyleákat, a Parthenont. a Győzelem templomát, — ez mind nem kellett neki! Igazság szerint csak azért vette észre ezeket a műremekeket, hogy lenézze s megvesse őket, szektárius zsidó létére, mint silány bálványokat. Egész Athént, egymaga, összetörte! Arra nézve nincs adat (maga Renan nyilván elhanvagolta ezt), ha vajion a zenét szerette e? Holott a művészetek terén, csak éppen a zenéhez van az izraelitáknak különösebb érzékük. Tudniillik minden zene a jajgatásból és óbégatásból indul a fejlődése útján. A legerősebb faji zsidó vonások szülik a legerősebb hangokat. Ezzel az ember lelkiismeretesen őszinte marad önmagához. Csak éppen mint esztétikai ideál tűnik ez nagyon közepesnek. De azért nem kell búsulni. Nem minden művész születik Liebman Beer Jaknbnak, hogy aztán egy nap Giacomo Meyerbeer legyen. — No de mért Giacomo? — kérdem. — Mert szerette Olaszországot. — S mért Meyer? — Mert volt egy Meyer nevű nagybátyja, aki ráhagyta a vagyonát. De mindennél érdekesebb. — folytatja a kis öregember, — az a Falcon Kornélia nevű tüneményes énekesnő, aki hajdan, a »Hugenották« premierjén, Párizsban, a Valentine szerepét kreálta. Húszéves volt, — tündéri nagy drámai szoprán! Huszonötéves korában, hirtelen egy nap, elvesztette a hangját s otthagyta a színházat, a pályájának vége volt! — Hát ez szomorú, — mondom. — De hány olyan énekművésznő van, aki csak nyert volna azzal, ha még idejekorán elveszti a hangját. — Hát ez igaz! — feleli. — Emlékszem kérem, mikor gyermek voltam, jó atyám elvitt egy este a »Hugenották«-hoz, a régi Nemzeti Színházban. Halálosan unatkoztam. Holott jó atyám nagyon szerette ezt az operát. Az összes operák között a legtöbbre becsülte. — Az én jó atyám is! — felelte az aggastyán és majdnem sírt.

612 Búbánat 2017-07-29 13:06:54 [Válasz erre: 611 Búbánat 2017-07-29 12:42:10]
Javítom az "internetes" link elérhetőséget [url] http://www.egalizer.hu/zene/librettok/librettok.htm; egalizer.hu [/url]

611 Búbánat 2017-07-29 12:42:10 [Válasz erre: 609 Búbánat 2017-07-28 00:07:12]
Magyarországon először a Nemzeti Színház játszotta Meyerbeer operáját: A hugenották magyar nyelvű bemutatóját 1852. november 6-án tartották a színházban. Az opera szövegkönyvének fordítója: NÁDASKAY LAJOS Az antikváriumban rábukkantam Nádaskay fordítására, megvásároltam a librettót, amit aztán odaadtam fórumtársamnak ("Sipi"), hogy szkennelje be a több operaszövegkönyvet is tartalmazó [url] http://www.egalizer.hu/zene/librettok/librettok.htm); internetes [/url] oldalára – ami megtörtént. De [url] http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/huguenottak.txt; itt is [/url] elolvasható az opera teljes, korabeli szövege, az első kiadás alapján.

610 Haandel 2017-07-29 09:21:04
In diretta Euroradio da Martina Franca, Palazzo Ducale Festival della Valle d'Itria [url] http://www.festivaldellavalleditria.it/scheda-spettacolo.aspx?ID=000050;MARGHERITA D'ANJOU[/url] 29 Luglio 2017 | ore 21.00 | [url]http://www.radiorai.rai.it/dl/portaleRadio/popup/player_radio.html?v=3;Rai Radio 3[/url] Melodramma semiserio in due atti di Felice Romani su soggetto di René Charles Guilbert de Pixérécourt Musica di Giacomo Meyerbeer Margherita, Giulia De Blasis Isaura, Gaia Petrone Duca di Lavarenne, Anton Rositskiy Carlo Belmonte, Laurence Meikle Michele Gamautte, Marco Filippo Romano Riccardo, duca di Glocester, Bastian Thomas Kohl Bellapunta, Lorenzo Izzo Gertrude, Elena Tereshchenko Orner, Dielli Hoxha Orchestra Internazionale d’Italia e Coro del Teatro Municipale di Piacenza maestro del coro Corrado Casati maestro concertatore e direttore Fabio Luisi Prima rappresentazione assoluta in forma scenica in tempi moderni





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.