Ilyen esetekben miért nincsen nevesítve az elkövető?
Sajnos ellent kell mondanom. A "vegeredmeny" (?) MAO-ban meg sovanyabb mint a Nagymezo u.-ban. Ott legalabb "kolcsonos megegyezessel" tavozott az ugyv. ig. a ... szoval oda = ld.Mancs-cikkben nevesitett testreszt. MAO-ban meg ennyi sem tortent (eddig?). A vizsgalat lezarult, felejtse el, ahogy a regi film cime szolt.
Raismerni velek, melyik forumtars irta ... koszonom ;-)
Hogy egy fórumtársat idézzek: "Ugye nem lepődik meg senki, ha nem lepődöm meg az olvasottakon? Pont "ott" nem?" Elég szomorú, hogy ilyesmi egyáltalán előfordulhat/előfordulhatott!
Mai hír az interneten...Már szinte megszokott...Sajnos...
„Szexuális tartalmú zaklatások miatt tartottak vizsgálatot az Operaház egyik vezetőjével szemben
A zaklatásokat több női munkatárs is szóvá tette., de nem volt felelősségre vonás.
Belső vizsgálatot folytattak le a Magyar Állami Operaházban az intézmény vezető beosztású férfi dolgozójával szemben, akinek szexuális tartalmú zaklatásait a dalszínház több női munkatársa szóvá tette – értesült a narancs.hu. Az Operaház megkeresésünkre elismerte a vizsgálatot, amelyet a rendelkezésre álló információk alapján felelősségre vonás nélkül zárt le. Lapunk úgy tudja, a zaklatást elszenvedők féltek, a vizsgálat során nem merték névvel vállalni az intézményi vezetők előtt a történteket.”
A "végeredmény" is hasonlló...Sajnos...
Csúszás!
Augusztus 1-ről augusztus 17-re:
Az Opera a 2020/2021-es, A francia múzsa szezonja elnevezésű tematikus évadának műsorát 2020. augusztus 17-én hirdeti meg. Erre az időpontra készül el az évad műsorkalendáriuma is, mely fellelhető lesz a honlapon.
https://www.opera.hu/v/a-magyar-allami-operahaz-jatszohelyei-zarva-tartanak-2/
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSf8Q81zZvFBc5v3K2li1bfvTh1VlQY2vskaH0tNwJFI2l77og/viewform
Az Operaház kérdőíve a nyitásról.
"Nem a gyözelem, hanem a részvétel a fontos!" (Copy Ethelbert Talbot )
Attól függ, kit kérdezel ...
Ehhez képest pont Almási-Tóth András neve (eddig?) nincs az aláírók listáján: riszpekt neki!
Ez egy érdekes komédia. Főigazgató úrnak mindenben részt kell venni, amihez semmi köze sincs, de abban különösen, és elsőként. Pedig Palkovics úr gullitonja
anélkül is működik. Talán azért is beszél olyan gyorsan és érthetetlenül, hogy ne tudjuk összeszámolni a lehulló fejek számát. (Lsd.MTA)
Az Operaház viszont komoly részese az SZFE képzésnek, hiszen jelenlegi művészeti igazgatója,=főrenedezője (Almási-Tóth) az SZFE dramaturg diplomájával rendelkezik. (.és nem rendezői diplomával)
El lehet gondolkodni, hány Dörner ér egy Cserhalmit...
Annyi koze van hozza, amennyi peldaul a baletteseknek vagy az Operettszinhaz komplett vezerkaranak. (Meg akik nem SZFE-n vegeztek.) Ok mar csak tudjak.
Mi újság a MÁO-ban? például az, hogy Ókovács Szilveszter Főigazgató Úr is aláírta a Palkovics Lászlónak és Semjén Zsoltnak címzett levelet, mely szerint támogatják a SZFE átalakítását.
Nagy tisztelettel kérdem: egy operaigazgatónak mi köze hozzá, hogy a tőle idegen képzés, milyen formában történik? Esetleg, akik eddig Szelim basát alakították és a régi SZFE-n végeztek, nem voltak a szerepre megfelőek ezzel a tanulmányi háttérrel?
Az Opera Facebook oldaláról:
Zajlik az Operaház korszerűsítése! Befejeződött a tetőhéjazat cseréje, a korábbi eternit pala helyett természetes pala burkolatot kapott a tető, valamint felújításra kerültek a bádog elemek, kürtők. A páholyfolyosókon elkészültek az új gépészeti csatornák, a nézőtéren pedig befejeződött a padozat legalsó rétegének kialakítása. Megépült a Dalszínház utcai új közönségforgalmi lift vasbeton magja, amely az 5. emeletre is fel tudja vinni a nézőket, ahol az új multifunkcionális Medgyaszay térbe tudnak majd kiszállni.
Ma kaptam meg az Interticketen keresztül a szabadfelhasználású jegyeimet, az elmaradt előadások után. Kicsit lassan és vontatottan ment, de minden jó, ha a vége jó. Már csak jövő évadi műsor kellene, hogy el tudjam költeni. :)
https://www.opera.hu/v/a-magyar-allami-operahaz-jatszohelyei-zarva-tartanak-2/
Az Opera a 2020/2021-es, A francia múzsa szezonja elnevezésű tematikus évadának műsorát 2020. augusztus 1-jén hirdeti meg. Erre az időpontra készül el az évad műsorkalendáriuma is, mely fellelhető lesz a honlapon, azoknak a bérlőknek pedig, akiknek a postacíme rendelkezésre áll, az intézmény postai úton is eljuttatja azt.
Az új évad jegyeinek és bérleteinek értékesítése várhatóan ugyancsak 2020. augusztus 1-jén kezdődik; az Opera ekkor teszi közzé, hogy intézményünk – az aktuális kormányzati intézkedések figyelembe vételével – meg tud-e nyitni szeptember 1-jén. Amennyiben a járványügyi intézkedések nem teszik lehetővé a szeptember 1-i évadkezdést, a színház vezetősége minden hónap első napján tájékoztatja Közönségét honlapján és közösségi oldalain keresztül, hogy a következő hónap elején el tudja-e indítani a játékot. (Tehát augusztus elsején döntünk a szeptemberről, és ha úgy alakulna, szeptember elsején az októberről és így tovább: adott pandémiás helyzetben mindig teljes hónapok esnek le az évadtervről, így valamelyest kiszámíthatóbb mindenki számára a helyzet kezelése.)
Budapest szégyenfoltjai: így állnak most a leghíresebb soha véget nem érő felújítások - Csúfos állapotban levő lakóházak, üresen álló szállodák, felállványozott műemlékek várják a főváros világörökségi területein, hogy régi pompájukban fogadják a külföldi turistákat, ha véget ér a járvány. Budapest 7+1 ismert épületének hányattatott sorsát idézi fel a hvg. hu cikke, első helyen a Magyar Állami Operaházról ír:
"Ybl Miklós 1884-ben átadott, világhírű épületét nemcsak felújítják, de az ígéretek szerint az eredeti állapotára állítják vissza a belső tereket, emellett 21. századi színpadtechnikát szerelnek be a nyolcvanas évek örökségeként megmaradt NDK-s selejt helyett. Ez is magyarázhatja, hogy amíg az eredeti tervek még arról szóltak, hogy 2019. január 1-re lezárul a rekonstrukció, a 2017 őszén megkezdődött felújítás már lassan három éve húzódik, és a legfrissebb – januári – állapot szerint a társulat a 2021/2022-es évadra, vagyis legkorábban jövő ősszel költözhet vissza az épületbe. A 9,2 milliárdos költségkeret is több mint háromszorosára nőtt már, legutóbb márciusban biztosított pár milliárd forint plusz pénzt a kormány az Andrássy úti palota, illetve a felújítással egy időben próbateremnek kialakított Kőbányai úti Eiffel-műhelyház rekonstrukciójára. Így a teljes költség már meghaladja az ötven milliárdot." Az összes épületről a teljes cikk ide kattintva olvasható el.
Július 1-jétől ismét látogatható az Operaház épülete, erről tájékoztat minket a Magyar Állami Operaház honlapja:
1980 januárjának közepén, akkori „divat” szerint érte az Operaházat egy bombariadó, pár nappal később történt a tűzeset.
https://magyarnemzet.hu/kultura/epul-a-vasutas-haz-tetozete-8004344/
2020. ÁPRILIS 15. SZERDA 07:04
Épül a Vasutas-ház tetőzete
A KODÁLY KÖRÖND PÁRATLAN GYÖNGYSZEME AZ ANDRÁSSY ÚTON
Szilléry Éva
A hat évvel ezelőtt tűzben leégett Kodály köröndi műemlék tetőszerkezetének építése zavartalanul halad. Úgy néz ki, a koronavírus-járvány miatt sem áll le az építkezés, így a tervek szerint jövőre eredeti fényében csodálhatjuk meg a Kauser József tervezte ingatlant.
Lehet emberi mulasztás, lehet időhiány és tapasztalatlanság miatti kapkudás, és lehet egészen más is! Egyébként tudja valaki, hogy a Körönd sarkán lévő pár éve szintén ki tudja mi okból kigyulladt házzal mi történt? Újabban nem járok arra, igy nem tudok róla semmit.
Úgy emlékszek, hogy a folyamatban lévő felújítás során egyszer már volt tűz az Operaház tetején, talán úgy két éve. Nem lepődnék meg, ha emberi mulasztás állna a jelenlegi eset hátterében, és talán van abban valami sorsszerűség, hogy pont egy nappal előtte írtam itt arról, hogy mennyire tartok a háromszorosára emelt munkáslétszámtól, illetve annak képességeitől (62165). Nem akarok a levegőbe beszélni vagy bizonytalan emlékekre hagyatkozni, de talán már az előző operaházi tetőtűznél is emberi hiba állhatott a háttérben, mint ahogy az Andrássy úti tűznél is. Meglehet, érdemes lenne egy kicsit lassítani a felújítás tempóján, ha ez az ára annak, hogy csak megbízható munkaerőt alkalmazzanak, és az Operaház: a) ne égjen le még az átadás előtt; b) ne essen szét az átadás után. Ilyen jelentőségű és építészeti minőségű épületeknél nem lehet rohamtempót elrendelni. Kizárt dolog, hogy ne üssön vissza, és én már most aggodalommal tekintek az elé, hogy milyen minőségűnek és mennyire időtállónak bizonyulnak majd a felújítási munkák az átadást követően.
Ui.: 62165-öt annyiban korrigálom, hogy közben jártam a Millennium Házánál; már használható a terasz, és már csak a támfalak voltak elkerítve és szemlátomást frissen javítva. Ilyen kérdésekben nem árt a pontosság...
Ma tűz volt az Operaház tetején...
Emlékszem egy 40 évvel ezelőtti tűzesetre is, akkor leégett a régi függöny...
Ha egy üzlet megindul...mai információ:
https://www.napi.hu/ingatlan/tuz-volt-az-operahaz-tetejen.707351.html
Figyelemre méltó, ami az idézett cikkben szerepel, hogy:
"márciusban ... 4,5 milliárd forintos plusztámogatást szavazott meg a kormány az Operaház és a kőbányai Eiffel Műhelyház beruházásának befejezéséhez. A végszámla ezzel még nem teljes, nagyon valószínű, hogy a korábbi becslések azaz a két játszóhelyre vonatkoztatott 50 milliárd forint, még jelentősen emelkedhet, akár az átadás után is.
Nem eletszeru opcio, hogy Okovacs Szilveszter kapta volna meg a Liget-projektet. Nem hinnem azt sem, hogy egyaltalan kerte volna. Beeri -hogy ot idezzem- "a vilag egyik legnagyobb zenei intezmenyenek" vezetesevel. Ellenben a Liget-projekt -fura- uranak etvagya hatartalannak tunik es messze tulterjeszkedik immar nemcsak muzeuma(i), de a Varosliget ill.a Liget-projekt eszmei es foldrajzi hatarain is. Hogy MAO koruli anomaliak, csuszasok, koltsegek urbe ropulese nelkule is megtortenne-e, azt nem tudni, de ha egyszer o a MAO-projekt gazdaja (is), akkor mindennemu felelosseg is az ove kell(ene), hogy legyen. Marmint ott, ahol letezik felelosseg es felelossegrevonas.
Hol itt a hiba? Szerintem ez bizonyos mértékig jobb, mintha fordítva történik, és esetleg Ókovács Szilveszter kapja meg a Liget-projektet.
Dióhéjban a cikkhez:
1. Én ettől a háromszor annyi munkástól azért eléggé félek, főleg azóta, hogy aki ért az építőipari szakmához, az már mind Németországban dolgozik. Ennek a vége könnyen lehet az, amit a köznyelvben gány munkának hívnak. Láttunk mi már Várbazár-felújítást is ebben a hazában. Vagy lásd a Városligetben a most éppen Millennium Házának nevezett, nemrég felújított épületet (ex Olof Palme Ház, ex Műcsarnok, ex stb.), aminek a hátsó (első?) részét a terasszal már le kellett zárni, mert dőlnek ki a virágágyások támfalai.
2. Székek és függöny nélkül elég nehéz átadni egy színházat, de a homlokzati szobrok kérdése álprobléma.Ha nincsenek kész, nélkülük adják át. Ez nem lehet akadály.
3. Szerintem Moniuszko marad, főleg ha már egyszer Smetana is. Megköveteli a V4 együttműködés szelleme. Az én tippem szerint Glinka mellett Scarlatti távozik majd. Szerintem ő a legismeretlenebb, és nélküle is marad elég barokk zeneszerző, mint ahogy itáliai is.
4. Azért összességében örülök, hogy belátható időn belül meglesz a MÁO mindhárom játszóhelye. Remélem, addig eljutnak majd odáig, hogy legalább egyet meg is tudjanak tölteni.
Igen ám, csakhogy MÁO felújítását úgy másfél évvel a Ház bezárása után (!) kivették a Főigazgató kezéből és hozzácsapták a Liget-projekt nevű katasztrófához, amit egy elszabadult hajóágyú múzeumigazgatónak tehetséges, de abszolúte szereptévesztett ember irányít, fullba tolt politikai motiváció és akarat által vezérelve. Az összevonás "eredményeképpen" immár ugyanő a MÁO felújításának felelős gazdája is. Hivatalosan ezzel nem lehet(ne) a felújítás csúszását és minden egyebet -színezéstől, szobrokon át székekig- erre az átszervezésre fogni, de mindegy is. Csúszik és kész. A költségek meg nőnek és kész. Ld. még 62159.
Tisztelt Klára!
Önnek tökéletesen igaza van, egy műemlék felújítás minden rendszerben, minden kurzus alatt – mondhatjuk – botrányokkal terhelten ment/megy végbe. Ennek a koronavírushoz semmi köze, egy egész más vírus van ilyenkor, de ezt inkább hagyjuk.
Amiért ezen a fórumon ezt az elemző cikket, ismétlem: ha igazak az ott leírtak, belinkeltem, a laikus csodálkozása:
már több év telt el a felújítás kezdete óta és még mindig nem tudjuk, kinek a szobrai kerülnek fel a homlokzatra? Nem tudjuk, hogy szerezzük a szükséges székeket? És így tovább.
Ezeket a témákat jóval a felújítás kezdete előtt, anélkül, hogy egyetlen kalapácsütést is tennénk, el lehet dönteni és a további ilyen irányú tevékenységet ennek megfelelően szervezni.
Ennek nincs köze semmiféle időközben felbukkanó akadályhoz, feltárt vezetékhez, külön pincerendszerhez és még megannyi, tényleg előre nem látható körülményhez.
Számomra az a tipikusan magyaros, botrányos, hogy ilyen témákat előtte nem beszélték át és nem döntöttek az akkor, arra illetékes szakemberek.
Miért „Moniuszkó”, amikor ez a szerző nevének nem kiejtés szerinti átírása?
De az egész szöveget célszerű lett volna átolvasnia a szerkesztőnek: vajon szándékuk szerint jelentek-e meg a szavak, különösen néhány név?
Persze, a homlokzat a műemlékvédelem és az alkotói, művészi szabadság konfliktusa.
Ha függönyt, széket, stb bármit közvetlenül gyártatnak le, akkor "mutyi, kivételezés, FIDESZ (kurzusonként behelyettesíthető a kormánypárt nevével) közeli" - lehet válogatni a jelzők között. Ha közbeszerzés, akkor vannak előírások, amiket be kell tartani, meghosszabbodik az eljárás, és a közbeszerzési eljáráson vesztes cég természetesen pert indít, mert erre számtalan példa van, és akkor áll az egész. De ez a korábbiakban is így volt, a van kalapja, nincs kalapja tipikus esete. Egyébként nagyon szomorú! Az már csak habosítja a trtát, hogy a koronavírus az alibi.
Igen, közös lónak túros a háta (l. Lánchíd, ami félévenként leszakadásveszélyes, majd nem leszakadásveszélyes.)
A forradalom Kulturkampf felfalja gyermekeit. Nem mindegy, kiket. Vagy megis?
Mai elemző cikk az interneten:
https://www.napi.hu/ingatlan/operahaz-felujitas-eiffel-muhelyhaz-koronavirus.707237.html
A cikk címe: Bagatell viták és a járvány miatt csúszhat az Operaház átadása.
A cikkben felsoroltakon az ember legszívesebben elsírná magát, ha igazak. Olyan "tipisch-ungarisch" témák vannak benne, mint hogy felújítás közben állunk le vitázni arról
milyen legyen a homlokzat színe, milyen szobrok legyenek rajta, milyen gyártásúak legyenek a székek, hol kell a függönyt beszerezni és így tovább.
Valamennyi olyan téma, ha igaz, amit a felújítás megkezdése előtt kényelmesen meg lehet vitatni, meg lehet határozni, ütemezni lehet azokat, egyeztetni a lehetséges gyártókkal és így tovább. Ezeknek a koronavírushoz vagy a pénz nagyságához semmi köze.
Azt hiszem erre mondják: közös lónak túros a háta...Szomorú és szomorú és szomorú...
Möszjö Triquet elment, avagy Fülöp Attila ravatalánál
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2020.05.26. 10:30 ORIGO.HU
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 139. LEVÉL
Édes Néném,
sajnos, az élet nem tud annyira leállni, hogy a halál is félretegye a maga dolgát. A héten temettük a magyar operaélet 50 éven át különböző formákban, testi teher alatt működő személyiségét, az intézményt operatívan is évekig irányító Fülöp Attilát. Először Győrben hallottam, az ő felekezetének Öregtemplomában Haydn Teremtésének szólistájaként. Valami hurut okozhatott számára gondot, nagy színészként észrevétlen cukrot csempészett a markába, hirtelen alibi mozdulattal célba juttatta. Utána boldogan és magabiztosan énekelt tovább, mintaszerű muzikalitással. Szerintem csak én láttam ezt a titkot a karzatról – de voltak más, fontosabb „titkai" is.
A mai levél Fülöp Attila emlékét idézi fel.
Kodály a pincében csokizik, avagy az Opera nagy leállásairól 2.
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2020.05.19. 09:00 Origo.hu
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 138. LEVÉL
Édes Néném,
Kedves Pinocchio!
Nagy respekt ezért a hozzászólásért, manapság nem divat visszakozni! Hogy ne itt offoljunk, a Magyar politikusok zenei ízlése topikban fogok válaszolni, - mert ha már a fals verzió leírattatott, legyen meg az eredeti is. - olyan részletességgel, ami még meghagyja az érintettek inkognitóját.
Ennek tobb oka lehet: 1) karaktergyilkossag 2) a "sztori" utosebb a lejjebb eloadott valtozatban 3) szajhagyomany utjan terjedo tortenetek olykor mar egyidejuleg torzulnak, kesobb biztosan 4) a "zenei osztalyok (volt) munkatarsai" vagy tobben kozuluk a kerdeses szemely munkatarsai lehettek es vele szembeni politikai-ertekrendbeli szembenallasuk miatt kapora jott a kerdeses esemeny napirenden tartasa, felhabositott talalasa, aminek kicsucsosodasa a mar emlitett parlamenti felszolalas es per lett. Az intezmeny akkori vezetoje pedig mint ismeretes, a rendszervaltas utani nagy (n e m nagyformatumut irtam!) "atallok" egyike volt ill. jelenleg is aktiv sajtomunkas. Egyeb iranyu -rendszervaltas elotti!- tevekenysege egy ideig szinten nagy sajtonyilvanossagot kapott a ketezres evekben ... amit aztan valahogy jobban betemetett a feledes -nem biztos, hogy jotekony- homalya mint a "portai" esetet. Kettos merce mint oly gyakran.
A Kedves “eszbe”!
Elhiszem ami leirtál! Köszönöm!
Sajnos pedig mind a mai napig az illetö volt kollégái
különösen a zenei osztályok (volt) munkatàrsai ”igy” terjesztik a “storyt”, és még ök sem lettek tájékoztatva a
falanszter történet helyesbitett igazáról.
Kedves Pinocchio!
Biztosan ismerős a régi vicc, mely szerint Moszkvában Mercedeseket osztogatnak. A hír igaz, csak nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Volgákat és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Na, körülbelül ennyi stimmel az itt leírtakból.
Szerencsére ED fórumtárs kiegészítései nagyjából helytállóak, bár az a része nem, hogy az illetőnek lett volna személyes ellentéte, nagyon nem az a típus, aki ismeri, tudja, hogy pinocchio fórumtárs által a szájába adott mondatokat ő sosem mondta volna. De ez mellékszál, a lényeg, hogy az ellentét a másik irányból állt fenn, ama bizonyos országgyűlési képviselő bosszújáról volt szó egy korábbi pályázat miatt. Mindezek dacára őszintén csodálkozom, és bevallom, nem gondoltam, hogy valaha valaki még nyilvános helyen felemlegeti ezt a történetet, pláne ilyen tálalásban, mert lett utóélete is, amit minden bizonnyal kevesebben ismernek: amikor ez az illető sok évvel később valóban elment a Rádióból és megpályázta egy kulturális közintézmény vezetői posztját, épp az őt csapdába csaló korábbi riválisa volt a legerősebb támogatója pályázatának, és e támogatásnak is köszönhetően nyerte el azt. Bőven szolgálhatok további részletekkel, mert van szerencsém évtizedek óta személyesen ismerni az illetőt, így a történetet is első kézből, ha kívánja, tételesen leírom, mi nem klappol az itt olvashatókból, (szinte semmi).
Annyit még hozzáfűznék, hogy rágalmazási per lett az ügyből, a jogerős ítélet az országgyűlési képviselőt sajtóhelyreigazításra és fájdalomdíj fizetésére kötelezte, az előbbinek jellemző módon úgy tett eleget, hogy egy ollóval kivágott kis papírfecnit mutatott be, mint a sajtóorgánumban megjelent helyesbítés, ezért már soha nem fog kiderülni, hogy az tényleg ott jelent-e meg, ahol kellett volna, egyáltalán megjelent-e.
Itt off, de itt tortent a bejegyzes, amire reagalok. Kis (?) helyesbites: az illeto az "eset" idejen forrasok szerint n e m volt a MR elnoke. A porta-ugybol parlamenti felszolalas, kesobb polgari (becsuletsertes, jo hirnev megsertese, ilyesmik) per lett. A parlameni kepviselo, aki az ogy.-ben felszolalt, elozo eleteben szinten MR-nal dolgozott es az egesz ceco mogott velhetoen szemelyes es politikai ellentetek alltak. Ahogyan a portan "elcsipett" illetonek MR-bol valo eltavolitasa mogott is az akkor hivatalban levo elnokkel valo szemelyes es politikai ellentetei huzodhattak.
A baj, sajnos ott kezdődött, hogy ezt a koreográfust valamint a díszlet és jelmeztervezőjét meghívták! Én elővigyázatos voltam, nem szeretem, amikor orosz koreográfiákba belenyúlnak önjelölt zsenik, és hamar jöttek is a negatív vélemények, tehát nem néztem meg az előadást. De nemrég ment a tv-ben, így a 2. felvonástól kezdve láttam. Hát óh, borzalom volt, amit látnom kellett! Azok a díszletek! És ezek még loptak is mellette? És pénzt is kaptak ezért? De a jelmezek se voltak különbek, ha akkor frissiben írok róla, jobban ki tudtam volna fejteni a véleményemet. Jelmez és díszlet egyaránt ízléstelen, hiteltelen, bárgyú. IVA ezt nálam jobban leírná, azt hiszem, meg is tette. A koreográfia unalmas lett, a férfiak femininek, és sajnos, bár én nem voltam oda a Fekete hattyú című filmért, de azt kell írjam, kár, hogy ennek a balerinának még nem nőttek ki a tollak a hátán!
Üzenném is a Főigazgatónak, bizony, többen remélnénk azt, hogy semmi se lesz már ugyanúgy, netán vissza is kaphatnánk a régi, gyönyörű díszleteinket és a koreográfiákat, vigyék haza ezeket a vacakokat, akik ide hozták, a kódexek helyett!
Egy megtörtént eset: “ Egy minden gyanú felett álló személyröl”
Magyar Rádió (Bródy S.u 5-7)
Új biztonsági ör lépett aznap délután szolgálatba. Egy láthatóan jól megtömött aktatáskával igyekezett az épületet elhagyni egy elegánsabb úri ember.
-Kérem a táskát átvizsgálásra bemutatni!- mondta szigorúan a biztonsági ör.
-Na de kérem, hogy gondolja mindezt. Tudja maga ki vagyok én? Én a Magyar Rádió elnöke vagyok!
- Az kérem engem egyáltalán nem érdekel, és én önt nem ismerem. Ha elnök, ha nem, a szabályzat elöirja, hogy mindenki, aki az intézményt táskával el akarja hagyni, abba a táskáva bele kell nézni!
- Az elnök,- merthogy valóban ö volt,- kényszeredetten kinyitotta a táskát, amelyben nem egy vagy kettö db , hanem több tucat értékes CD volt látható, az MR leltári számaival.
- Kérem az elviteli engedélyt- mondta az ör.
- Az kérem nekem nem szükséges, mert a munkámhoz viszem haza.
- Mire az ör: Akkor ezt jegyzökönyveznem kell, TÉTELESEN!
Pár nap múlva kiderült, hogy az elnök révén egy egész CD gyüjteményre való album hiányzott már az archivumból, de senki nem merte jelezni.
Igy az elnököt megérdemelt érdemei elismerése mellett áthelyezték máshová.
Ha egy kiemelt értékekkel rendekető intézménynek vannak biztonsági szabályai,
az nem lehet, hogy épp a vezetőn ne merje senki számon kérni azt , mégha az főnöke is pl. a biztonsági őrnek, vagy mégha az intézmény egyik “kulcsa” a vezetőnél is van!
Helyes az észrevétel, immár nem először. Annál is inkább, mert az interjú az alábbi részletet is tartalmazza:
„Mi lesz az elmaradt bemutatók sorsa?
A következő évadban minden idén elmaradt produkciót műsorra tűzünk. Ezzel tartozunk a közönségünknek és a művészeinknek is, ugyanakkor az opera előre elrendezett világában most minden dominó felborult, úgyhogy hetek óta keresgéljük a széthullott darabokat, és ugyanazon elemekből egy másik évadot állítunk össze.”
A közönséggel ugyanis nem így kell gálánsnak lenni, hanem úgy, hogy tisztelik a jogait, és abban a tipikusan partnerinek tekinthető viszonyban, amiben egy színház a törzsközönségével van, megkönnyítik a jogai érvényesítését. Az Operaház hozzáállását az elmaradt előadások pénzügyi vetületének kezeléséhez olyannyira nem tartom megfelelőnek, hogy most egy terhelően jogi jellegű áttekintésen keresztül kívánom ismételten megvilágítani a probléma lényegét, és tanácsolom mindazon fórumtársaknak, akikből ez a megközelítési mód nem vált ki túlzott lelkesedést, hogy egyszerűen ugorják át a következő bekezdést. Nem időtöltés céljából folyamodok a polgári jog szabályaihoz én magam sem, hanem azért, mert azok a jelen helyzetben nagyjából egybeesnek az erkölcsi követelményekkel, és támpontot nyújtanak ahhoz, hogy mi is lenne a helyes eljárás a Ház részéről.
Önmagában az, hogy az Opera a járványhelyzetben nem tudta megtartani az előadásait, még nem tette egyértelművé, hogy ezeknek az előadásoknak a megtartása késedelmet szenved csak, vagy teljesen ellehetetlenül. A két dolog jogilag kicsit más. Abból, hogy bejelentették az érintett jegyárak és bérlethányadok utalványra váltását, elég egyértelműen az következett, hogy nincs értékelhető lehetőség a késedelmes teljesítésre sem, vagyis lehetetlenült a nézőkkel kötött szerződés. Erre most itt ez az információ, amely szerint a jövő évadban valamennyi „elmaradt produkciót” műsorra tűznek (hogy a terv mennyire reális, hogyan érintheti egy második járványhullám stb., az egy másik kérdés). Nem egyértelmű, hogy ez csak a bemutatókat jelenti-e, vagy az elmaradt egyéb előadásokat is. Ennek a dolognak az érdekessége az, hogy amennyiben az elmaradt előadások mégis teljesíthetők, és ilyen körülmények között utalványra váltják a tartozásokat – vagyis nem közvetlenül az előadások későbbi időpontban történő megtekintését teszik lehetővé –, az az adott jogviszonyra vonatkozó egyik olvasatban talán leginkább a teljesítés megtagadásaként értékelhető, míg a másik olvasat szerint az utalványos procedúra közbejöttével és késedelmesen ugyan, de teljesül a szerződés, a jogosult néző választása szerint. És hát persze, ez nagyon gálánsnak tűnhet abból a szempontból, hogy így a néző kezében van a választás, hogy az utalvánnyal ugyanazt az előadást nézi-e meg, vagy esetleg egy másikat. Hol itt a gond...? Ott hogy a nézőt nem az a választás illeti meg, hogy mit kezd az utalvánnyal, hanem az, hogy a pénzét kéri-e vissza, vagy elfogadja helyette az utalványt. Lehetetlenülés esetén – az adott helyzetben – eleve a pénz jár vissza. Késedelem esetén a néző dönthet róla, hogy kéri-e az előadás későbbi megtekintését, vagy – mivel az előadásokat előre megállapodott, meghatározott időben kellett volna megtartani –, minden további nélkül eláll a szerződéstől. (Elállás esetén is a pénz jár vissza.) A teljesítés megtagadása esetén pedig éppenséggel a késedelem és a lehetetlenülés szabályai közül választhat a jogosult; vagyis az előbb ismertetettekből. Egyszerűen nincs olyan jogi konstelláció, amelyikben alapvetően ne a nézőt illetné meg a döntés az Operaháznál lévő pénzről, és ne lenne törvényes választási lehetősége az utalványok elfogadására vonatkozóan.
És hát pontosan ez a probléma: a néző választási joga iránti tiszteletlenség. Nem, dehogyis akarom én az Operaháznál bennragadt pénz kivasalását az intézményből, mint ahogy nem kívánom ezt a többi, nehéz helyzetbe került színház esetében sem. A néző szempontjából azért általában nem nagy összegről van szó – ami ráadásul alapvetően nem is a létfenntartási célú vagyonának a része –, míg a színházak valóban súlyos helyzetbe kerültek, és náluk a sok kicsi most sokra megy. Még az Operaházról is elhiszem, hogy most éppen pénzügyi nehézségei vannak. Ugyanakkor ezeket a nehézségeket egyik intézmény sem orvosolhatja a fennálló jogi, erkölcsi és kulturális normák megsértésével, és nem dönthet önhatalmúlag a nézők pénzének semmiféle kárpótlási jeggyé konvertálásáról sem. Ez a pénz a nézők pénze, és őket illeti meg felette a rendelkezési jog, még ha most olyannyira igyekeznek is őket megszabadítani attól a sok kellemetlenségtől, amivel a saját pénzükről történő döntés lehetősége járna. A társadalom rendes működése bizonyos értelemben még az előző nagy gazdasági válság után sem állt helyre, és nem engedhető meg, hogy éppen a kulturális szféra intézményei mutassanak példát a további normavesztésből. Ez még akkor is így van, ha a tartozások egyéni szinten bagatell jellege és az Operaház, színház mint intézmény iránti rokonszenv miatt a nézők túlnyomó többsége zokszó nélkül elfogadja az utalványos megoldást. Mindezekre való tekintettel lenne nagyon örvendetes, ha a Ház végre előállna egy olyan konstrukcióval, amelyben a néző olajozottan, akadálymentes módon tudja gyakorolni a választási lehetőségét az utalvány és a pénz között, és ha az intézmény az előbbiben érdekelt, akkor a neki kedvező döntést partneri viszony keretében, a jelenlegi eljárását joggal helytelenítők számára is elfogadható, egy-két további megoldási típust is tartalmazó megegyezési lehetőség felkínálásával próbálja meg előmozdítani. Pillanatnyilag annyit tudhatunk erről, hogy az „elsődleges” megoldásnak az utalványt tekintik, és így nyilvánvalóan van mellette másodlagos is. Hogy ez pontosan micsoda, tisztázatlan, bár meglehet, hogyha valaki nagyon nekiveselkedik, akkor panaszkezelési eljárás keretében akár még a pénzéhez is juthat. Ez azonban kevés, és egy, a közönségét partnernek tekintő színház részéről azért ennél többre lenne szükség a nézők irányában. Félek tőle, hogy a Ház jelenlegi eljárása hosszú ideig be fogja árnyékolni mind a saját erkölcsi és pénzügyi megítélését, mind a törzsközönségével való viszonyát, és jelentősebb tényező lehet abban, ha a veszélyhelyzet elmúlta után az előadásainak látogatottsága nem helyreáll, hanem tovább csökken.
