A Seuso-kincs esetében egyébként nem lett volna szükség ennyi mindenre. Úgy néz ki, hogy a temérdek munkát, temérdek erőfeszítést és temérdek stb.-t mind meg lehetett volna sporolni, ha rögtön az elején kifizetjük annak az agilis angol főúrnak a temérdek pénzt... Így jártunk.

Remélhetőleg az összes.

Szerencse, hogy kiderűlt és vissza is került.

Ezt inkább nem kommentálom! De egy kérdést azért fel kell tennem: Mi történik, ha az anyag nem egy jószemű - és becsületes - műkereskedőnél köt ki, hanem valahol a feketepiacon cserél gazdát? Van pár gyűjtő, akinek egy dolog a lényeg, az, hogy megszerezze és a páncélszekrény  mélyén őrizgesse. Aztán pár évtized múlva előkerül, és akkor lehet bizonygatni a   mit is? A saját hülyeséggel határos bizalmunkat, vagy egyszerűen a nemtörődömséget?

A Seuso kincsek külföldre kerülése ugyan más dolog, de a visszaszerzésük temérdek munkába, erőfeszítésbe, pénzbe, stb. került. Ha valaki fontos poziciót tölt be, tudnia kell, mi van a birtokában és azt is, hogy felelős azok gondozásáért, megőrzéséért!

Visz major, avagy az Opera ellopott könyveiről

ÓKOVÁCS SZILVESZTER2020.05.02. 08:59 Origo.hu

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 136. LEVÉL

 Édes Néném,

"Itt ér össze a történet: a tervező van Schayk asszisztenseként érkező holland személy, bizonyos Ruud Lutgens oly sokat töprengett a kiviteli tervek felett, hogy néha még hétvégére is bennmaradt a Házban, szokásos – és igen európai! – bizalmunk miatt kulcsa is lehetett ezért a szcenikai irodához. Nagy, barna táskával járt, hozta-vitte a gondokat és a megoldásokat. Aztán úgy látszik, inkább vitt, mint hozott... „Jó" érzékkel választotta ki a legértékesebbeket, ahogy a hírekben is olvasható volt, az Erb-Huldigung: Effigies Ducum et Regum Hungariae, valamint a Les Peuples de la Russie címet viselő kötetek piaci értéke mintegy 40 millió forint, eszmei értékük azonban felbecsülhetetlen.

Néném ne higgye, hogy mi nem leltározunk – külön csoportunk van rá, az Opera ingóvagyona is milliárdos –, de nyilván meghatározott ütemterv szerint tesszük, nem minden külföldi kolléga látogatása után. Néhány hónapnak kellett eltelnie a különben gyönyörű Hattyúk tava-előadás premierjétől számítva, és az antikvárius után a brit rendőrség is belépett az ügybe, mert a holland kollégának elég hamar szüksége lehetett a magyar állam tulajdonának pénzzé tételére.

Semmi se lesz már ugyanúgy

Nem vertük nagy dobra a dolgot, talán Néném megérti, horgon is a tolvaj, szerencsére. Egyébként sem túl felemelő, ha az embert meglopják, még akkor se, ha egyebek mellett azért is zártuk be az Operaházat, hogy rendbe tegyük, mert a XXI. század technikai standardjába az emlegetett tűzjelzés, netkapcsolat, wifi, telefontérerő vagy a klimatizálás mellett a biztonsági kamerarendszer éppúgy beletartozik, mit a működő színpadgépezet. Mivel műemlékbe ezeket ukmukfukk beszerelni nem is szabad, meg nem is igazán célravezető (szét kell fúrni mindent, vagy vezeték nélküli megoldások buknak meg a vastag falak miatt), ráadásul drága is. Ezért is fogtunk hozzá a nagy kalandhoz, az Ybl-palota részleges korszerűsítéséhez, amiből hogy-hogy nem, teljes felújítás lett – aminek most nézzük csak a jó oldalát, szép lesz, és egyszer majd a végére is érünk, azt remélem."

A Bayerische Staatsoper ugyan nem nevezi magát a világ egyik legnagyobb operaintézményének, de szó nélkül visszafizeti a meg nem tartott előadások jegyeinek árát, illetve kérésre kupont is lehet választani, amit 2023 december 31-ig lehetne felhasználni.

Vagy/és így: végső soron szájmaszkban operát vagy balettet is lehet játszani? Mert a vírus nemcsak nézőről terjed ám, hanem énekesről, táncosról, kórusról, tánckarról, zenekarról, személyzetről is ... egymásra és "kifelé".

Az eredeti interjú tartalmazza a következő részletet is:

"Egyelőre bizonytalan, mikor tér vissza a kulturális élet a régi kerékvágásba. Mit gondol, a rendkívüli intézkedések feloldása után nehéz lesz visszacsalogatni a közönséget a több száz vagy ezer fős színház- és hangversenytermekbe?

A közönségben lesz bizonytalanság, arról nem beszélve, hogy a helyzetből fakadó gazdasági nehézségek elsőként azokat a forintokat emésztik fel, amelyeket más esetben kultúrára szánnak az emberek. Az emberek a világ minden online közvetítése mellett is várják a személyes kontaktust, a közösségi élményeket. Láttuk, Kínában a korlátozások feloldása után hogyan özönlötték el a különböző turistalátványosságokat. Ez egyszerre tűnt riasztónak és reménykeltőnek. Végső soron szájmaszkban operát vagy balettet is lehet nézni." (Utolsó kiemelés tőlem.)

És hát erre azért nehéz mit mondani. Nem, végső soron nem lehet szájmaszkban operát vagy balettet nézni. Továbbá ha olyan lesz a helyzet, hogy szájmaszkot kell viselni, akkor nem a rendkívüli intézkedések feloldása után leszünk, hanem azok hatálya alatt, a színházak pedig zárva lesznek. Időskorú színháznéző pedig főleg nem lesz, még maszkban sem, ami a Ház közönségének korosztályos összetételét tekintve azért nem egy figyelmen kívül hagyható szempont. Nagy örömmel tölt el annak a komoly gondolati erőnek a megnyilvánulása, amelyet a magyar opera- és balettjátszás újjáélesztéséért felelős vezető részéről láthattunk most. 

Ugyanaz a velemenyem mint a jarvany kezelesenek mas teruletein: meg kell nezni, mashol, masok hogyan csinaljak. "A vilag egyik legnagyobb operaintezmenyet vezeto" foigazgato minden jelentos kollegajaval konzultalhat es ha nem is lehet 1/1 talan sehonnan sem atvenni az ott kovetett modellt, mert "ahany haz, annyi szokas", bizonyos tendenciak kirajzolodnak es azokat a hazai-bp.-i viszonyokra adaptalva meg lehet valositani a tervezesben es a megvalositasban is. Mindez kozhelyesnek tunhet, de nincs jobb otlet. 

Beszélgetés Ókovács Szilveszterrel, a Magyar Állami Operaház főigazgatójával

2020. április 29.  - Orszagut.com

"A MI KÖZEGÜNK AZ ÉLŐ ELŐADÁS"

/SERES GERDA/

„Másfél hónapja zárva az Erkel Színház. Az Eiffel Műhelyház március végére tervezett ünnepélyes átadását el kellett halasztani a járványügyi helyzet miatt. Ókovács Szilveszter főigazgató elmondta: május 25-én állnak elő az újragondolt következő évad tervével, amelyben helyet kap a most elmaradt bemutatók zöme. A kollégák egy részét kényszerszabadságra küldték, de a háttérben gőzerővel folyik a munka. Online lehetőségekről, új magyar művekről és reménykeltő újraindulásról is beszélgettünk.”

Kiírtam ide részleteket az interjúból:

„A magánénekesek előadásokra szerződnek, a zenekari, énekkari tagok, a háttérdolgozók az Operaház alkalmazottai. Ők a kényszerű leállás idején a megszokott bérük – az előadásokért járó pótlékokkal – mekkora hányadát kapják kézhez? Hány embert érint ez a kérdés?

Hozzávetőleg a mintegy 1200 munkatárs felét: 500 művészt és 100 fizikai és adminisztratív dolgozót, és a 60 év feletti kollégákat kényszerszabadságoltunk. Ennek már hat hete. Az Opera mindent elkövet, hogy a megváltozott körülmények között is biztosítsa a munkavégzés feltételeit, ami a bérek kifizetéséhez elengedhetetlen. A zenekari, énekkari és balettművészek az alapbérüket és néhány állandó pótlékot kapnak, ami az előadásokon alapuló juttatások nélkül körülbelül a szokásos kifizetések kétharmada. Az említett magánénekesek számára a jog semmilyen kötelezettséget nem ír elő, hiszen minket sem kárpótol senki. Vis maior, hiszen mi sem szervezhetünk előadást, és az énekes sem jönne be elénekelni, a törvény őt is távol tartja, tehát senki nem hibás. Ugyanakkor egyfajta különös művészeti monopólium vagyunk idehaza, és most ismét ennek a felelősségével szembesülünk. Ha nem találunk ki valamit, ugyan ki fogja víz felett tartani a teljes magyar magánénekesi gárdát, azt a nagyjából 120 művészt, akik egyébként a vidéki színházak operaéletét is meghatározzák? Ezért komplex előlegcsomagot állítunk össze és olyan, immár automatikus vészforgatókönyvként is működő szerződésverziót, amely úgy utal ki pár százezer forintos átalányösszeget, hogy az nem színlelt szerződés, és későbbi előadások honoráriumának előlege is egyben. Fontos látni, hogy az Opera továbbra is működik, aki teheti, otthonról végzi a munkáját, míg a többiek – elsősorban a festőműhelyek és a varrodák dolgozói, valamint a műszak – a járványügyi óvintézkedések betartása mellett folytatják a tervezett bemutatók jelmezeinek és díszleteinek gyártását, illetve segédkeznek az Eiffel Műhelyház munkálatainak befejezésében, a beköltözésben.”

„Mi lesz az elmaradt bemutatók sorsa?

A következő évadban minden idén elmaradt produkciót műsorra tűzünk. Ezzel tartozunk a közönségünknek és a művészeinknek is, ugyanakkor az opera előre elrendezett világában most minden dominó felborult, úgyhogy hetek óta keresgéljük a széthullott darabokat, és ugyanazon elemekből egy másik évadot állítunk össze. Egy másik, de ugyanúgy értékes évadot, amellyel – miként a vadonatúj honlappal is – május 25-én rukkolunk elő.”

„2023 után vélhetően nyugalmasabb időszak következik az Opera életében. Ismét megpályázza a főigazgatói posztot?

A világ egyik legnagyobb operaintézményét vezetni attól az illúziótól biztosan megfoszt, hogy lenne abban nyugalmasabb időszak. Lassan tízedik éve fokozódik a nyomás, és persze, az ambíciók se csökkennek. Az Erkel átépítését, ha nem is azonnal, de az évtized közepén muszáj elkezdeni, a működési költségek rendbe tételét pedig azonnal. De hogyne lelkesítene a feladat, hiszen életemből addigra már tizenhat évet töltöttem az Operában! Ha igazi vezető maradhatok, akit követnek a kollégák, aki mögött ott állnak a nézők és az állami támogatások is, akkor igen, pályázok újra.”

Ezek rendkívül ambiciózus és optimista tervek a jövőre nézve, de talán nem feltétlenül megalapozottak. Az élet sok mindent felülírhat, és a legújabb fejlemények alapján könnyen meglehet, nem lesz egyhamar abban a helyzetben a Ház, hogy előadást hirdethessen a jövő évad legalább egy részében, illetve hogy felelős módon jegyeket és bérleteket árusíthasson annak egy részére. Már például ha ennek a hírnek hinni lehet:

https://index.hu/belfold/2020/05/01/koronavirus_orban_viktor_tetozes/

És ha a jövő évad elejére újabb járványhullám várható, az bizony nagyon sok kérdést felvet, közöttük nem csak azt, hogy lehet-e előadásokat tartani az adott időszakban, illetve lehet-e azokra jegyeket árusítani, de például azt is, hogy hogyan lehet legalább alapvető szinten fenntartani az Operaház művészeti képességeit, gyakorlatban tartani a szabadságra küldött művészeket, együtteseket. Nyilván sem a zenekarnak, sem az énekkarnak nem tesz jót egy ilyen hosszú leállás, a balett képességeinek pedig végképp nem. Kellene egy pesszimista forgatókönyv is a Háznál, mindezen esetekre, talán az lenne a reálisabb...

Azt az "elsősorban"-t úgy hívják, hogy jogi csűrés-csavarás. Amit csinálni akarnak, az nemcsak erkölcstelen, de törvénytelen is. Ezért hagynak egy jogi kiskaput. ők nem írták le, hogy kizárólag kupon formájában térítenek, miközben egyáltalán nem akarnak pénzt visszaadni. De kíváncsi lennék, ha mégis megpróbálnánk visszakövetelni a pénzünket, akkor mit tennének?

Egyébként nagyon zavaros, ahogy most árulni akarják a bérleteket és a jegyeket! A régi bérletesek helyeit augusztus végéig fenntartják - ezek szerint nem túl sok ilyen volt, ha közben újakat is lehet venni, sőt, a jegyárusítás is már bőven elkezdődik.

Ha a "kedvesnéző" nagyon következetes és a sarkára áll, akkor esetleg kap valami pénzt!

Egyébként az április 24.-én a Müpa honlapján beadott beléptidíj visszaváltási igényemre 27.-én válaszoltak és a jegyek árát visszautalták. Pedig közben volt egy szombat és vasárnap is! Tehát így is lehet.

Jol ertem-e, hogy a jegy- es berletvisszavaltasi ugylet odamenes es sorbanallas nelkul, interneten lebonyolithato? Egy fokkal jobb (lenne) mint amit eddig kozoltek. Ha mar banki utalast nem teljesitenek mint pl. MuPa, legalabb odamenni nem kell. De mit jelent az, hogy "elsosorban"? "Masodsorban" mi van?

Az opera legfrissebb tájékoztatása:

Koszonom. Mint ez alatt irtam, en megengedobb vagyok es beerem, beernem  tetszes szerint bevalthato csereutalvannyal, foleg azon tarsulatok, szinhazak eseteben, amelyek a tao-torveny megvaltoztatasa ota es miatt nehez helyzetbe ill.az ellehetetlenules szelere jutottak mar a jarvany es a veszelyhelyzet miatti bezaras elott. Ot vagy hat helyen is erdekelt vagyok visszavaltas ugyben, nem politikai vagy szinhazi szimpatia szerint differencialok! De az azert legalabbis meltanytalan, hogy allami fenntartasu szinhaz(ak) jatssza(k) el, hogy "gondjuk van"... vagy szimplan es "csak" trehanyak? Itt off: jellemzo masik pelda a szinten meses penzekkel kistafirozott, szinten allami fenntartasu Nemzeti Szinhaz eljarasa: ott majd egyszer, valamikor ertesiteni fogjak a jegytulajdonosokat, hogy mikor, hogyan cserelhetik be a jegyuket (visszavaltasrol szo sem esik!) ... vajon a most erettsegizo osztalyok diakjai, akikkel tudositasok szerint (meg)toltik az eloadasaikat, hanynak lesz kedve a jovo evadban felkeresni a kotelezo olvasmany-eloadast ... ami akkor mar nem lesz kotelezo olvasmany es az eloadas megtekintese meg kevesbe lesz kotelezo?

Nem mondunk ellent egymasnak. Legfeljebb en valamivel megengedobb vagyok es el tudok tekinteni a penz visszautalasatol. De hogy meg sorba is kell majd egyszer, valamikor allni a penz(em)ert, az meltatlan eljaras "az orszag elsoszamu zenes szinhaza" reszerol. Ha meg el akkor a ket meteres "social distancing" rendelkezes, a voucherre varakozok sora elorelathatolag  eleg hosszu lesz ... akar meg a Karmelita kolostorig is elerhet ... akkor talan talal  majd MAO kozonsegbaratabb megoldast. Pl.mint irod, kopogtat a kormanynal. Ha beall a fent jelzett sor vegere, onnan mar csak egy lepes a kopogtato.

"Nem ismerem azt a törvényt, ami pénzvisszafizetést ír elő..."

Szíves tájékoztatásodra álljon itt akkor pontosan a Polgári Törvénykönyv megfelelő előírása:

„XXV. Fejezet

A szerződésszegés egyéb esetei

1. A teljesítés lehetetlenné válása

6:179. § [A teljesítés lehetetlenné válása]

(1) Ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnik.

...

6:180. § [Felelősség a lehetetlenné válásért]

(1) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnésének időpontját megelőzően nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékét meg kell téríteni. Ha a már teljesített pénzbeni szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeni szolgáltatás visszajár.”

Pontosan tehát a Ptk. 6:180. § (1) bek. második mondata az, amit "máris megszegnek itt-ott." Egyáltalán nem valamiféle ellenszenves jogászkodás céljából adom meg ezt a szabályt, és a nehéz helyzetben lévő színházak sorsát sem akarom ezzel tovább nehezíteni. Szerintem is biztosítani kell a számukra valamilyen alternatív megoldást a pénzbeli teljesítés helyett. De nem úgy, ahogy ezek szerint több helyen is nekiálltak a dolognak. Szíveskedjenek az érintett színházak az adománykérés sajátos módjai helyett a nézők érdekeit is figyelembe vevő, a színház és a törzsközönsége között fennálló, bizonyos értelmben véve bizalmi viszonyt nem megcsúfoló megoldással előállni (erre néhány bágyadt ötlet olvasható rögtön az előző bejegyzésemben is). Sajnos az olyan történelmi helyzetek, mint például egy súlyos járvány vagy más csapás, kedveznek a társadalmi, közösségi és emberi normák felbomlásának, és pont ez az, amit ilyenkor nem lehet megengedni. Az ún. kultúrszférában, ami elvileg valamilyen módon a társadalom elitje és iránytűje lenne, főleg nem. Próbáljanak meg az érintett színházak erkölcsileg és emberileg elfogadható ajánlatot tenni a pillanatnyilag őket hitelező nézők felé, ez a történet nem egy rossz sci-fiben játszódik, valahol Einstand Galaxis Kleptonusz bolygójának egyik kicsike holdján. 

Valóban nagyon sajnálatra méltó a Ház eljárása, mind jogi, mind pedig attitűdbeli szempontból. Hogy a befizetett pénz rendeltetésszerű sorsa a jelen helyzetben mi lenne, azt egyértelműen szabályozza a Polgári Törvénykönyv. Ha a szerződés teljesítése lehetetlenné vált, és ezért egyik fél sem felelős, visszajár az olyan pénzbeli szolgáltatás, amelyért a megfelelő ellenszolgáltatást még nem teljesítették. Most úgy néz ki, hogy előállt egy olyan helyzet, amelyikben a MÁO a törvényes visszatérítési kötelezettségének nem tud eleget tenni, és bizony ilyenkor lenne szerepe az attitűdbeli kérdéseknek. Azzal ugyanis nincs rendezve a dolog, hogy a Ház kéri szépen a pénzbeli visszafizetéstől való eltekintést, majd úgy veszi, mintha ez az eltekintés meg is történt volna. Adós nem viselkedhet így, szolgáltató főleg nem, fontos nemzeti kulturális intézmény pedig egyáltalán nem. Színház a saját közönségével, amelyik a létezése alapvető értelmét adó tényezők közül talán a legfontosabb, végképp nem. Ha már a Ház pironkodva kénytelen előadni, hogy most szeretné megtartani – na jó: utalvánnyá konvertálni – a közönségnek egyébként visszajáró pénzt, azt más módon kellene tennie, szem előtt tartva a közönség jogait, érdekeit és méltóságát. A kész helyzet elé állítás kísérlete helyett kereshetné például a kölcsönösen megfelelő megoldást a nézőkkel. Kerülhetné annak a látszatát, hogy tudatában van: sok embernek nem túl nagy összeggel tartozni nem jelent komoly jogi kockázatot, mert a gyakorlatban az ilyen volumenű ügyeket nem, illetve nem sokan viszik a törvény elé. Kerülhetné annak a látszatát is, hogy éppen a törzsközönség részéről a Ház, illetve főleg annak művészei iránt általában fennálló jóindulatot használja fel a saját érdekében egy olyan területen, ahol ez egyébként messze nem magától értetődő. Fordulhatna a közönség felé partnerként, felajánlhatna méltányos, legalább választáson alapuló konstrukciókat, figyelembe véve azt is, hogy azért alapvetően a hitelezőknek van joguk dönteni a saját követelésük sorsáról. Mondhatná azt is, hogy természetesen visszajár a nézőknek a már megfizetett jegyár vagy bérlethányad, de aki a kialakult nehéz helyzetre való figyelemmel eltekint ettől, annak a következő évadban felajánl valamilyen kedvezményt: engedményes jegyárakat egyik-másik bérletszüneti előadásra, szabad belépést esetleg egy harmadikra, netán egy extra előadásnak a bérletekbe foglalását. Az előadások látogatottsága bőven megengedné ezt, és a közönség túlnyomó része is elfogadná. És itt most jeleznem kell: ez a bejegyzés a lényegét tekintve nem valamilyen kedvezményigény bejelentéséről szól, hanem egyrészt az adós-hitelező viszony értelmezésének összhangba hozásáról a társadalmi normákkal, másrészt a közönség méltósággal és partnerként történő kezeléséről. Nagy kár, hogy egy közönségkapcsolataira és kommunikációs tevékenységére olyan nagy súlyt fektető intézmény, mint a MÁO, a jelek szerint éppen azoknak a legalapvetőbb üzleti, kommunikációs és közönségkapcsolati technikáknak nincs a birtokában, amelyek lehetővé tenné a számára egy ilyen helyzet megfelelő érzékenységgel és tapintattal történő kezelését. Bizony, az a mód, amelyet a befizetett jegyárak, bérlethányadok kérdésének kezelésére a Ház eddig választott, jogsértő, ezen túl pedig a közönséget is joggal sérti vérig, a hitelezőtől a nézőig terjedő összes létező minőségében.              

Az Operaházból ellopott 17. századi könyvritkaságok tértek haza Londonból

2020. április 23., Papageno.hu

Hogy egyes intézmények manapság a törvényeket és rendeleteket hogyan értelmezik, arról köteteket lehetne írni, de ez meghaladja jelen fórum kereteit. A fő probléma a hozzáállás! A MÁO-nak szerintem már csak presztizsből is elsők között kellene a korrekt visszatérítést megoldania, nem pedig ilyen szégyenteljes megoldásokhoz folyamodnia. (zárójelben: egy visszatérítési kötelezettségének eleget nem tevő üzlet ellen a Fogyasztóvédelmi Hatóság rögvest eljárást indít és büntet!)

Nyilván nem jut csődbe, illetve nem ettől jut csődbe, mivel nem a piacból él. És vannak a vásárlókat védő jogszabályok. A jegy- vagy bérletvásárlással egy polgárjogi szerződés jön létre a jegyvásárló személy és s színház között. Én egy konkrét előadásra és konkrét idpontra váltottam jegyet. Ha a megvásárolt szolgáltatást a színház nem tudja teljesíteni, akkor a vásárlót kártalanítani kell. Most sok színház és produkciószervező próbálkozik kibújni a kötelezettség alól, de ha utánaolvasol, akkor láthatod, hogy ez a törekvés jogszabályellenes. Végülis ez egy jogállam, és a törvényeket az intézetek nem értelmezhetik a maguk szájaíze szerint. Tehát a MAO-nak kártalanítania kell a vásárlóit, aztán kopogtathat majd a kormánynál...

Én benyújtottam, és a visszajáró pénzt a számlámra utalták. Abszolút korrekt. És segédletet is biztosítottak, hogy az ember pontosan ki tudja számítani azt, hogy a bérletének milyen hányadát igényelheti vissza. Az már más kérdés, hogy a visszautalt pénz többszörösét már elköltöttem náluk, jegyvásárlásra a jövő évadba.:)

De hát a MÜPÁtól ez is várható. Nézd végig a két intézet műsorszerkezetét, kínálatát, az előadások minőségét, és azonnal megértesz mindent.

Köszönöm, szintén... 

Köszönöm!  Akkor elindulok ezen a vonalon...

Engem is érint, telefonon egyeztettem velük. A honlapon található adatlap megfelelő kitöltésével on line beadható az igény. A benyújtott igények feldogozása nyilván valamennyi időt igényel, de jóval korrektebb, mint a majd adnak utalványt valamire!

Szerintem igen! Ezt én úgy értelmezem, hogy MüPában minden jegy, bérlet visszaváltható. Ha a fenti linkben található adatlapot kitöltöd, szerintem utalnak. "Mindössze" a vonalkód, sor/szék szám és a bankszámlaszám szükséges a szokásos adatokon kívül. Próbáld meg, hátha :-)

"...csődbe juttassa az Operát." Az hogy menne? Mert a kormány egy tollvonással és nem egyszer, nem kétszer, milliárdokat tolhat és tol oda, ha nem is a mi kedvünkért. Nem ismerem azt a törvényt, ami pénzvisszafizetést ír elő, de ha van ilyen törvény, akkor ezt máris megszegik itt-ott. Épp ma intéztem másik színházban jegyügyet, ott kp. visszafizetésről/-utalásról szó nincs: vagy nem kérem vissza a jegy árát = adomány vagy majd valamikor küldenek vouchert cserejegyre.

Úgy tudom, a Müpa nem tudja egyelőre visszafizetni a készpénzzel vásárolt jegyeket.  Ez engem érint...

Jogszabály szerint a MAO is köteles visszafizetni a befizetett jegyek- és bérletek árát, ahogyan ezt a MÜPA már meg is tette. Természetesen megkérheti a jegy- és bérlettulajdonosokat, hogy ne éljenek ezzel a jogukkal, hanem fogadják el az általa felajánlott voucher-t, és gondolom, aki teheti, az el is fogja ezt a megoldást fogadni, hiszen senkinek sem célja az, hogy csődbe juttassa az Operát. De természetesen ezt a lehetőséget az Operaháznak online módon is biztosítania kell, és nem decembertől, hanem mostantól, azért, hogy ezt már a következő szezon bérletvásárlásakor is igénybe tudjuk venni (apropó, mikor kezdődik a bérletvásárlás??). És ne feledje a MAO, most mi teszünk szívességet azzal, ha nem élünk a pénzvisszafizetési jogunkkal, tehát erőltesse meg magát - most különben is sok ideje van rá - és minél hamarabb online módon rendezze ezt a helyzetet.

Köszönöm, már olyan régen volt, elfelejtettem vagy akkor nem olvastam :-) ... csak ismételni tudom, amit az imént Társművészetekbe írtam: MÁO-val pénzügyi státuszát tekintve (is) összehasonlítható intézmény MüPa és az ő megoldásuk célszerű és kézenfekvő: online kitöltött-elküldött adatlap és bankszámlaszám alapján utalni fognak. Készpénzes visszaváltás -szerintem- járványilag nem lenne szerencsés belátható ideig, de MÁO ügyintézése a legszerencsétlenebb: 1) Nem ad (kész)pénzt se oda se vissza, ami érthető ld. feljebb 2) nem utal vissza pénzt, ami érthetetlen. Kicsi az apparátus? 3) Nem küldi ki vevőnek a csereutalványt mint teszi azt más, MÁO-nál jóval kisebb (!) színház. Kicsi az apparátus? Álljon sorba a vevő voucherért, ki tudja mikortól, ki tudja mennyi ideig stb. Hm.

 Hajós u.-ba a csereutalványért - ha jól értelmezem az Operaház közleményét - ugyancsak hiába mennénk, hiszen az is zárva tart  visszavonásig. 

A közleményt egyébként március 13-án beraktam ide a 62.076 sorszám alatt.

MÁO közleménye: http://www.opera.hu/v/a-magyar-allami-operahaz-jatszohelyei-zarva-tartanak/

"Tisztelt Közönségünk! 

Az országos veszélyhelyzet miatt a Magyar Állami Operaház jelenlegi játszóhelyei (Erkel Színház, Eiffel Műhelyház) zárva tartanak.

Magyarország Kormányának 2020. március 11-i és 2020. március 16-i döntése alapján tilos az előadó-művészet bármely ágába tartozó előadás tartása. Ennek értelmében a Magyar Állami Operaház minden előadása és rendezvénye elmarad, valamennyi jegypénztárunk és az Opera Shop zárva tart, valamint az operaházi vezetett túrák is szünetelnek.

Az elmaradó előadásokra megváltott jegyek árát és bérletek esetén, bérlethányadát – a színházunkat is sújtó jegybevétel-kiesés okán – a Magyar Állami Operaház elsősorban utalvány formájában téríti vissza Nézői számára. 

A vis maior helyzetre tekintettel kérjük Önöket, hogy a jegyek, bérletek értékének készpénzben való visszafizetésének igényétől legyenek szívesek eltekinteni.

A rendkívüli helyzet miatt irodáink és jegypénztáraink az egészségügyi veszélyhelyzet visszavonásáig zárva tartanak. 

Kérjük Nézőinket, hogy jegyeiket és bérleteiket tartsák meg az utalványok átvételéig, melyre az Opera Értékesítési Centrumban lesz majd lehetőség 2020 év végéig.

Az utalványok azzal az összeggel lesznek „feltöltve”, mellyel a megváltott jegyek, illetve a megváltott bérletek elmaradó előadásainak hányadai rendelkeznek. Az utalványokat 2021. június 30-ig válthatják be, akár több részletben is. Az utalványok felhasználhatók a következő évadra szóló bérletek megvásárlásánál is. 

Felhívjuk Bérlőink figyelmét, hogy a bérletben szereplő – változással érintett – előadásoknak a bérlethányadát tudjuk feltölteni az utalványra!

Intézményünk ezen felül, a veszélyhelyzet miatti bizonytalan idejű, zárva tartás okán a korábban megváltott 2020. 06. 30-ig érvényes Opera Ajándékutalványok beváltásának határidejét 2021. 06. 30-ig meghosszabbította.

A Kormány kihirdetett rendeleteinek későbbi változásait szem előtt tartva frissítjük folyamatosan információinkat, kérjük kísérjék figyelemmel honlapunkat!

Köszönjük megértésüket és szíves együttműködésüket!" Idézet vége.

Amivel nekem gondom van: én speciel el tudok menni a Hajós u.-ba a csereutalványért, de mit tehet az, aki nem tud elmenni? Vidéki, külföldön van, beteg, netán időközben elhalálozik stb. Továbbá és ez a fő gondom: több száz, netán több ezer ember fog sorbaállni a Hajós u.-ban az építkezésnél, barikádok-palánkok között, tűző napon, hóban-fagyban? Vagy hogy? És záros a határidő is ...

Kedves Momo!

Sok köszönet az Opera Magazin elérhetővé tételéért! Elszorul a szívem, amikor látom, hogy milyen előadások maradnak el - főleg, ha a pandémia előtti egyik utolsó operaélményem egy remek Don Carlos volt Pozsonyban.

Úgy hiszem, politikai, világnézeti, felekezeti, életkori, stb. stb. hozzátartozástól függetlenül mindenki azt várja: legyen végre "élő" zene, játsszon a MÁO, a STOP, ne maradjanak el a Salzburgi Ünnepi Játékok előadásai (félek, el fognak).

Majd csak vége lesz ennek a lidérces történetnek.

Az Opera Magazin 2020 tavaszi számában lehet olvasni a könyvlopás hátteréről. (62. oldal)

Mai hír:

https://index.hu/kultur/2020/04/23/opera_magyarorszag_konyvek_konyvritkasag/

A címe: "Öt év után kerültek haza az Opera milliókat érő, ellopott könyvei"

Sajnos már egyre rosszabb a memóriám, nem emlékszem arra, hogy 2015-ben vagy után Ókovács Szilveszter valamelyik "levelében" elpanaszolta volna "nénémnek" az akkori lopás tényét.

Online felvételt hirdet a Magyar Állami Operaház Gyermekkara

"A Magyar Állami Operaház Gyermekkara 50 éve működik jelenlegi formájában, az ország elsőrangú zenei csapata, ahová óriási kitüntetés bekerülni.  Évente több százan jelentkeznek, hogy ott lehessenek a legjobbak között.

Szeretettel várjuk azoknak a – magyarul folyékonyan beszélő – gyermekeknek a jelentkezését, akik szeretnének a Magyar Állami Operaház Gyermekkarában énekelni: jó hallással, tiszta énekhanggal rendelkeznek.

Akik 2020 szeptemberében első osztályosok lesznek, azok már a Magyar Állami Operaház Gyermekkarának bázisiskolájában, a Deák Diák Általános Iskola első évfolyamán kezdhetik meg általános iskolai tanulmányaikat. A 2020/2021-es tanévtől felmenő rendszerben ez az iskola is bázisintézménye lesz az Opera Gyermekkarának. (A kartermi próbák – 3. osztálytól – továbbra is a VI. kerületi Erkel Ferenc Általános Iskolában lesznek.)"

https://hirnyolc.hu/jozsefvaros/az-orczy-ternel-halalra-keseltek-egy-ferfit?fbclid=IwAR0yecYf_MijZPbpV09HQ6IEafzB7QA71liVL99Lr0HmxRP1TymVVJBVxW8

NA HOVÁ JÁR A 28-AS VILLAMOS??? AZ EIFFEL CSARNOK FELÉ !!!

Nagyszerű hír ez, amiről eleddig nem is tudtam. Köszönöm szépen a tájékoztatást! Mivel a Ház varrodáját semmiképp sem akarnám elvonni stratégiai jelentőségű munkájától, a vágyálmom most az, hogy akkor a rendelkezésre álló tetemes időben az intézmény védőmaszkok gyártásával nem foglalkozó, túlnyomóan nagyobb részében a kellék- és díszletkultúráért – de semmiképpen sem a jelmezkultúráért – felelős gondolkodók és alkotók fordítsanak némi figyelmet arra, hogy a jövőben hogyan lehetne orvosolni a műanyag nem opera- és balett-kompatibilis felhasználásából eredő minőségi problémákat az előadások során. A tépőzárak pedig ráérnek később is, amikor már erre is van kapacitás. Jelezném: a jelenlegi közfelfogásban a műanyag nagyjából éppen olyan rossz, mint a koronavírus, nagy hibát nem követhet el az, aki látványosan felhagy a használatával.        

Az Operaház varrodájában most egészségügyi maszkokat készítenek ! Köszönet érte !!

Hirtelen más egészségügyi probléma jutott az eszembe, és a bejegyzésem sem kifejezetten fogászati kérdésekről szólt – átolvasom azért újból, hátha mégis –, hanem arról, hogy az Operaházban a jelenlegi időbőség körülményei között ún. aprómunka keretében számba tudnának-e venni, illetve orvosolni tudnának-e olyan jelmez- és kellékhibákat, amelyek kifejezetten negatívan befolyásolják egy-egy előadás élvezhetőségét, és amelyek talán nem csak engem zavarnak. Esetleg általában véve lenne-e lehetőségük felülvizsgálni a műanyag mint olyan alkalmazásának jelenleg mindenek fölött állónak tűnő indokoltságát. Ehhez soroltam fel támpontként néhány előadás címét (Cosí fan tutte, Don Giovanni, A bahcsiszeráji szökőkút, Giselle, A rajnai sellők), és az újbóli számba vétel lehetőségét megköszönve ezekhez csapom most hozzá A vágy villamosának sztirolpuffanású díszleteit (rádió, váza) is. Kis befektetéssel, ámde mégis értékelhető minőségi hozadékkal járó, operaházhoz méltó igényszintet tükröző munka lenne ez, már persze csak ha az intézmény stratégái elkészültek a sok kiváló szimulációval.  

És hogy állsz a fogtöméseiddel?

Nagy örömmel tölt el engem is, hogy az Operaház vezetése az utóbbi néhány hét során a teljes NATO-vezérkart megszégyenítő szimulációs képességekre tett szert – különös tekintettel a péntek estékre –, de ha már ennyi idejük van, foglalkozhatnának esetleg olyan dolgokkal is, amelyek bár kevesebb hadvezéri képességet igényelnek, de az előadások minőségével mégis értékelhető összefüggésben vannak, és a jelenlegi leállás bőséges időbeli keretei között jól áttekinthetők. Körül lehetne nézni például a jelmez- és kellékfronton, koncepcionális módon elgondolkodni anyagok használatán, áttekinteni a fejlesztések, cserék lehetőségét. Nem, nem gondolok nagy dolgokra, csupa olyan apróságról lenne szó, amelyek egy-egy előadás élményét nagyban befolyásolják, és amelyek esetében felismeréssel, odafigyeléssel és minimális anyagi és munkaidő-ráfordítással akár még eredményeket is el lehetne érni. Fel is sorolok néhány ilyen apróságot. Ott van mindjárt a tépőzáras jelmezek kérdése. Biztosan szükséges az, hogy amikor a Cosí balettbetétjében a táncos urak nekivetkőznek a mutatványuknak, az egész nézőteret bántó módon betöltse a levetett mellények tépőzárainak egyáltalán nem operai jellegű harsanása? Vagy esetleg most lehetne elgondolkodni a problémán, és akár gombok után is nézni hamarjában? De ott van mondjuk például a fenil-etilén által keményen sújtott Don Giovanni előadás kelléktára is. Biztos az, hogy Giovanni és Ottavio összecsapásakor egyúttal az egész felvonást is agyon kell ütnie a földre hulló sztirolpisztoly szánalmas koppanásának, vagy lehetne keresni – alkotni – hamarjában egy fémesebb jellegű, hiteles, nehéz kellékpisztolyt? Ugyanebben az előadásban örvendeztet meg bennünket hasonló módon Don Giovanni végzetes vacsorájának padlóra zuhanó teljes étlapja is, megannyi alufóliába (?) csomagolt hungarocellgyümölcs, illetve ezek félreismerhetetlen hanghatásának formájában. Nem kéne más megoldás után nézni esetleg itt is, horribile dictu előadásonként egy-egy kiló valódi alma beszerzésével felszámolni a C8H8 uralmát a drámai végkifejlet fölött? Tudom én, hogy a friss gyümölcs nehezen illeszthető a színházi kellékgazdálkodás rendszerébe, talán mert nincsen leltári jelzetszáma, de hátha mégis... Tovább folytatva a kört, nem áll jól kedvenc operaházi műfajom, a balett sem. Feltétlenül szükséges az, hogy A bahcsiszeráji szökőkút drámai csúcspontját, Mária halálát Zaréma földre dobott műanyag törének sajnálatosan hiteltelen alig-csattanása és jellegzetesen műanyaghangú tovacsusszanása tegye igazán szívszorítóvá, vagy akadna itt is valami alkalmasabb anyag, kellék? Egy kis odafigyeléssel lehetne segíteni rögtön a Giselle előadásértékén is: ebben bizony elég sok az eldobott virág, ami sajnos mind műanyagból van, és ami a számára kijelölt helyen mind-mind a lehető legtökéletesebben gyilkolja az előadás művészi értékét. Myrtha varázságát ugyan valószínűleg nem lehet máshogy kiváltani – annak sajnos preparált módon el kell tudnia törni, hiszen a darab második felvonása jelentős mértékben a villikirálynő megsértett varázshatalmáról szól –, de a földre hulló kollekcióval talán mégis lehetne valamit kezdeni, mondjuk például hogy Giselle esedezését hadd ne üsse már agyon a műanyag potyogása, amikor Myrtha lábai elé szórja a virágcsokrát. Ez annyiban nehezebb kérdés persze, hogy a balettpadlón az élő virág esetleges maradékai, levelek, szirmok balesetvédemi szempontból nem igazán kívánatosak, de egy kis odafigyeléssel bizonyosan lehetne jobb megoldást és kelléket választani. És hát lehet ezt az odafigyelést a jövőben és más daraboknál nagyobb volumenben, akár a díszlet szintjén is űzni, hogy csak A rajnai sellők plexiből készült hídjára utaljak rögtön, ami az általa kiadott hangokkal teljesen tökéletes mértékben tette tönkre a reá álmodott balettbetétet. Kérdés tehát, hogy ha már egyszer ennyi idő és időbeli lehetőség zúdult az Operaház vezetésére és teljes kollektívájára, társulhat-e ahhoz annyi hajlandóság és igényszínt, hogy a számos értékes műsorrendi szimuláció végrehajtása mellett jelmezek, kellékek, esetleg díszletek értékét és hibáit megvizsgálják, az utóbbiakat észleljék és kijavítsák, illetve hogy általában elgondolkodjanak az opera- és balettgyilkos hanghatással bíró műanyagok jövőbeli használatának mellőzésén az előadásokban.               

Amennyiben az itt jobb felso sarokban olvashato hir, "Egyuttmukodes a Magyar Allami Operahaz es a Fovarosi Allatkert kozott" nem csupan mara idozitett trefa, (annak se rossz) remelhetoleg nem a ket intezmeny kozotti atjaras netan "lakossagcsere" kepezi az egyuttmukodes targyat. Valaha Aidat, az allatkert egyik elefantjat adta kolcson az Allatkert 1-1 eloadasra, az operai negylabu szereplo kiseret mellett atsetalt az Andrassy utra, eloadas vegen vissza. Egykori gazsija nem ismeretes, szomoru sorsa igen.

Úgy gondolom, sem a koronavírus-járvány elején, sem most, a ki tudja, melyik szakaszában, nem lehet okosnak lenni, de ennyire nem okos kérdést feltenni mégis túlzás: „Mi történik akkor, ha netán az évad végén már játszhatnak?”
Mintha a telefonriporternek nem lenne tudomása arról, hogy csak négy nappal ezelőtt lépett hatályba a kijárási korlátozásról szóló rendelet, illetve törvény, amelynek értelmében a 65 éven aluli illetve annál idősebb polgárok más-más idősávban járhatnak beszerezni az élelmiszert, a gyógyszereket, ezeket is csak akkor, ha nincs biztonságosabb megoldásuk. Legyen akkora képzelőerőnk, hogy két-három hónap múlva az Erkel Színházban és a Műhelyházban más-más idősávban látogathatják az előadásokat a fiatalok és az idősek, maszkban, kesztyűben, másfél méteres távolságban egymástól? És ha az Operaház nem érezné a zárva tartás felelősségét, érezze a közönség?
„Az a válasz, hogy bár nagyon szeretné, csodálkozna ezen, hisz éppen befele trappolunk a járványba – Ókovács Szilveszter tehát legalább csodálkozna –, de mindenre van tervük. Április 3-tól kezdve egészen az évad végéig minden péntekre szimuláltak egy-egy újranyitást”. Nos, az újranyitás szimulálásában komoly gyakorlatot szereztek már: a megújúló Operaház és a Műhelyház nyitása ügyében. Szerintem ezt már nem kellene hetente gyakorolni.

A 168 óra internetes oldalán hosszabb interjú Ókovács Szilveszterrel. Megtalálható:

https://168ora.hu/kultura/ez-az-operaevad-mar-elveszett-okovacs-szilveszter-az-opera-igazgatoja-azt-szeretne-ha-at-tudnak-menteni-a-szereposztasokat-183592

Éertesíteni fogom Vongrej urat, az Operaslovakia foszerkesztojét.

így van.   

Rekonštrukčné práce aj tu presušila pandémia koronavírusu.
Ejnye... Mint nálunk: lektor sehol.

Nyelvtudás hiányában elolvasni nem tudtam, csak a szó szoros értelmében "vizuálisan" áttekinteni; annyival érdemes talán kiegészíteni, hogy azt a kevés operettszínházat, ami a világban működik - Budapest mellett Moszkvában és Bukarestben, ha jól tudom -, szokás az operaházakhoz sorolni.