Az Eiffel Műhelyház fórumban benne van a link. Csatlakozom, ám majd a nyomtatott évadfüzet átolvasásakor nyerhet teljes képet a nagyérdemű. Ha nem tévedek, Szilveszter szemérmesen elhallgatta, mikor készül el végre az Andrássy úti kulipintyó. Ami a "francia évadot" illeti, ez annyira francia, mint a jelenleg futó keresztény. Ha már nagyon régen nem játszott operák: Én örültem volna A zsidónő vagy A portici néma legalább koncertszerű előadásának. (+Gyöngyhalászok, még egy Meyerbeer). Nem világos, vagy én vagyok lusta megnézni, milyen módon működik közre a Pelléasban a dán együttes? Öröm az ürömben, hogy reaktiválják Perenczet. Sajnos csak a szokásos magyar trehánysággal vagy a valódi kihívásoktól való ódzkodással tudom magyarázni, hogy a törpe kor- és honfitársai közül kiemelkedő gigász, Berlioz operai életművéről megint csak szemérmesen megfeledkeztek. A Benvenuto Cellini megérdemelné a koncertszerű előadást, a Beatrix és Benedek pedig a méltó betanulást. OK, utóbbiban túlteng a próza, magyar összekötő szöveggel simán játszani lehetne, még ha szcenírozás nélkül is. Végül ott van a mester főműve, az operairodalom egyik csúcsa, A trójaiak. EZT MIÉRT NEM ÁLLÍTJÁK VÉGRE IDEHAZA SZÍNPADRA???? (Avagy ha Kocsisnak adatott volna még 5-6 alkotó év!!!)
Gondolom, a kérdés arra vonatkozik, hogy rövid időszakon belül már megint Vidnyánszky Attila kap lehetőséget a Bánk bán megrendezésére. Vidnyánszky mint a nemzeti dalművek, a szláv operák és általában a nagy rendezői presztízsű művek legautentikusabb színpadra állítója, akinek megálmodásában mesterien elegyednek a gagyi szimbólumok a giccsel.
Ennél is nagyobb baj, hogy más, jobb rendező sincs a láthatáron, a művészeti vezető személyében legkevésbé sem. A Székely fonóval megbízott lengyel rendező förmedvénye pedig arra int, hogy külhonból sem érdemes segítséget remélni.
Már megint mi?
Tisztelt IVA! Köszönöm más fórumon (Operett) írt szíves szavait.
Azt hiszem Vadász Dániel és ennek alapján az MTI jól fogalmazott, mikor a Bánk bán (igazi) magyarországi bemutatóját 2020.augusztus 20-ban határozta meg, 11 nappal a várt 100.000 ember részvételével lezajló a csíksomlyói díszbemutató után.
Legyen szíves átgondolni: a nemzet egyesítésén felül a jövő évi Bánk bán a nemzet három konkrét műfajú színházát, azok szereplőit egyesíti. A prózai Nemzeti Színház igazgatója rendezi a nemzeti Operaház művészeivel, a nemzeti Operettszínház művészei szervezésével és közreműködésével. Ez az alkalmi egyesülés mintegy kezdete lehet egy esetleges további tartósabb szervezeti egyesülésnek is.
Bízom benne, hogy a 2020.augusztus 20-i margitszigeti Bánk bán előadás – természetesen az aznap aktuális tűzijáték illő hozzákomponálásával – színházművészetünk jelentős, egyszeri és megismételhetetlen eseménye lesz.
„Az opera magyarországi bemutatójára jövő év augusztus 20-án kerül sor a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.”
Vajon az MTI vagy Vadász Dániel trehánysága az ilyen maszatos fogalmazás? (Az opera magyarországi bemutatójára = ősbemutatójára ugyanis 1861. március 9-én került sor a Nemzeti Színházban.)
Vidnyánszky Attila új Bánk bán-előadást rendez
"Új Bánk bán-előadást mutatnak be a Coopera és partnerei együttműködésével 2020-ban Vidnyánszky Attila rendezésében. Az előadás címszerepében Molnár Levente művészt láthatja majd a közönség...a 2020-ban induló, hazai és nemzetközi turnét is magába foglaló előadássorozat erdélyi díszbemutatója 2020. augusztus 9-én lesz a csíksomlyói Nyeregben...Az opera magyarországi bemutatójára jövő év augusztus 20-án kerül sor a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon...Vidnyánszky Attilának ez lesz a hetedik Bánk bán rendezése ... a legjobban megírt magyar színdarabnak (sic! E.D.) tartja a Bánk bán-t, amely shakespeare-i magasságokat ér el ... Az első két előadást a Kolozsvári Magyar Opera Zenekarával, Vegyeskarával és Balettkarával közösen hívják életre, a későbbiekben pedig ... helyi színházak karai csatlakoznának be az énekesek mellé...Melinda szerepében ... Fischl Mónikát, míg Gertrúd szerepében ... Mester Viktóriát láthatja a közönség. A produkció első szereposztásában színpadra áll még Boncsér Gergely és Kendi Lajos is - emelte ki Vadász Dániel." (A szervező Coopera alapító producere - E.D.) A teljes cikk itt olvasható. Sajnálatos, hogy a Magyar Állami Operaház Énekkarát és "Balettkarát" (sic! - E.D.) gyakorlatilag kihagyják a turnéból. Különös, hogy visszatérnek a fórumunkon is sokat kritizált bariton-címszereplő változathoz illetve azt tartják meg. És vajon ismét eljut-e Amerikába a tavaly New Yorkban már óriási sikert aratott produkció?
Ezúttal sem használtam az okvetlenül szót. Szeintem ehhez a vitához akkor lesz érdemes visszatérni, ha meghallgattuk a jövő honi Wotanjait.
Ami pedig a MÁO és a közönség szerencséjét illeti, azt sem tudjuk, és valószínűleg sohasem lesz próbája annak, hogy nem jártunk volna-e szerencsésebben, ha Horváth Ádám marad a főigazgató. Nem is csiszolgatom tovább ezt a kérdést…
Volt. Ahogy a Cigányszerelem slágere mondja: "Volt, nincs, fene bánja." Vagy tévednék? Az, hogy nincs két Wotanunk (ha nincs), szerintem még nem jelenti azt, hogy Horváth Ádám okvetlenül hiányzik. Ha hiányzik, majd felkérik. Mondjuk egy Donnert megszavazok neki látatlanban-hallatlanban ... jó napján, a tőle régebben hallottak alapján. Sok címe-rangja egyikeként szintén rekordközelien rövid ideig a Magyar Rádió zenei együtteseit is i(ga)zgatta..
Hogyhogy nem láthatjuk Kelemen Zoltán operaénekest a Magyar Állami Operaház repertoárján szereplő Rigoletto címszerepében? Vagy Az álarcosbál Renatójaként (=René)? A költői kérdésemre nem várok választ, de mégis. És előrebocsátva, hogy a tavasszal bemutatandó Don Carlos szereposztásában Posa márkiként sem látom kiírva nevét, még inkább értetlenkedem.
Ha az Opera vezetéséből ellátogatott valaki illetékes tegnap a BMC koncerttermébe meghallgatni Kelemen Zoltán énekét nagy Verdi-baritonáriákat műsorra tűző áriaesten (Macbeth, Traviata, Rigoletto, Don Carlos, Az álarcosbál), bizonyára meglepődött és igazat ad nekem, elgondolkodik azon, hogy is van ez?
A kiváló baritonista énekművészetének fontos mérföldköveit jelentik ezen operák és benne ezek a szerepek; az általa most előadott, elénekelt, összetett felépítésű áriák minden szépségét, értékét kimagasló művészi színvonalon prezentálta előttünk.
Micsoda kiállóképesség, átlényegülés, komoly, nagy hangvolument is kívánó egyik szerepből át a másikba, biztos énektechnikai tudás (frazeálása, legátóia, a hajlékonyság, a hangszínekkel való bánás stb…), erőteljes, kisugárzó hang - drámai, ha kell lírai megszólalásaival…! Anélkül, hogy színpad, jelmez, díszlet, szereptárs volna – mert Kelemen Zoltán hangfenomén operaénekes, mindent tud és kibír! A hat, félelmetesen szép Verdi-baritonáriával, amelyeket egy-egy rövid szünet beiktatásával elénekelt, szinte: „alakított” – akárha a színpadon játszaná és élné át a szerepet! Átszellemült, a karakterbe plántáló empatikus megszólalásai, megformálásai – ha csak egy-egy ária keretébe sűrítve is – ezen operák csúcspontjait idézik meg - magas érzelmi hőfokon!
És ha hozzáteszem, hogy fellépése alatt csupán fél méter távolság választotta el a közönség első sorától, de ezt a „terhet” is viselte azon kívül, hogy úgy kellett énekelnie, hogy a koncertteremnek nincs pódiuma, az akusztika olyan felemás, mindebből is következően a zenekar olykor erős hanghatásait kvázi "túlkiabálni" szükségeltetik – lám, ezt is bírja erővel, idegekkel, ami fizikailag is elismerésre méltó teljesítmény!
Kelemen Zoltán széles repertoárja sokszínű, igen jelentős! [ https://hu.wikipedia.org/wiki/Kelemen_Zolt%C3%A1n_(opera%C3%A9nekes,_1970) ]
Az elmúlt évtizedek alatt a Szegedi Nemzeti Színház vezető baritonistájaként sorra énekelte-alakította nagy sikerrel Verdi jelentős (hős)bariton főszerepeit is: Rigoletto, Macbeth és a Simon Boccanegra címszerepei; Georges Germont, René, Jago, Luna, az Ernani Don Carlo-ja, A végzet hatalma Don Carlos-a.
Kelemen Zoltán immár évek óta a Magyar Állami Operaház tagja is, de az említett szerepekben - a Traviata Germont-ját és korábbról az Otello Jágóját leszámítva - nem látható. Miért? (Még Fordot énekelte a Falstaffban, Paolo Albianit a Boccanegrában - de ezek "fajsúlyban" talán nem mérhetők az előzőkhöz.) Pedig „kéznél” van….elővehető, felkérhető a nem is olyan régmúltban abszolvált sikerszerepeire, még úgy is, hogy rajta kívül is vannak jó baritonistái a HÁZ-nak, de mégis, szerintem ildomos ha Kelemen Zoltánt kiemelkedő énektudásához, hatalmas művészi tapasztalatához, renoméjához méltó szerepekben (is) foglalkoztatná, amiből most ízelítőt nyújtott – és kaphattunk tőle - tegnap este a BMC Verdi-koncertjén.
Mindezt azért is vetem fel, mert Kelemen Zoltán minden bizonnyal megérdemelné, sőt „kijárna” neki egy új Verdi-szerepben való bemutatkozás is: utóbb beállhatna a jövő tavasszal bemutatandó Don Carlosba és megkaphatná Posa márkit! Aki ilyen elképesztően, hatásosan, fenomenális baritonján elő tudja adni az opera két megrendítő szépségű részletét (Per me giunto; s különösen Posa halálát: O Carlo, ascolta) – ezeket az áriákat külön, most tanulta meg erre az alkalomra, Pál Tamás karmester szemmel látható elismerésétől övezve ( a „Szabadságkettőst” már régtől tudja, sokszor előadta koncerteken) – annak ott van/lenne a helye az új rendezésű Don Carlos operában is!
Még pár szó a műsorról:
A Verdi-esten az Óbudai Danubia Zenekar kíséretével és a felkért kiváló karmesterükkel, az örökifjú Pál Tamással az élen – a terem hangzó viszonyai mellett – ragyogó, pompás hangzásban szólaltak meg a szebbnél szebb áriák! Külön dicséretet érdemelnek a Stiffelio nyitányának és a Macbeth III. felvonásbeli teljes balettzenéjének interpretálásáért!
Verdiről, személyes- és munkakapcsolataiból, az ősbemutatók színhelyéül szolgáló városok operaházairól korabeli és mai külső-belsőjéről. A házigazda Eckhardt Gábor műveket ismertető elemző-összekötőszövege szolgált egy-egy zeneszám közben kis szusszanásnyi pihenőre a fellépő művészeknek.
Ez volt a műsor:
„LUI (APÁK, SZERELMEK, BARÁTOK)”
Giuseppe Verdi
Stiffelio – Nyitány
Macbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata
Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta
KÖZREMŰKÖDIK:
- Kelemen Zoltán – bariton
- Óbudai Danubia Zenekar
- Eckhardt Gábor – házigazda: műsorszám-elemző, kommentátor
2019. november 22. – BMC Koncertterem
Miután Horváth Ádám az Operaház énekese volt, sőt főigazgatója is (egyedülállóan rövid ideig), szerintem nem tévedés ide jegyezni ezeket az információkat. Érdekes dolog, hogy valaki Wotan szólamát énekli meglehetős profizmussal, Wotan-hang nélkül.
Ha hallunk majd az Operaházban két igazi Wotant egy kettős szereposztásban felújított Ringben, akkor mondhatjuk, hogy szerencsénk volt Horváth Ádám távozásával.
Miután Horváth Ádám az Operaház énekese volt, sőt főigazgatója is (egyedülállóan rövid ideig), szerintem nem tévedés ide jegyezni ezeket az információkat. Érdekes dolog, hogy valaki Wotan szólamát énekli meglehetős profizmussal, Wotan-hang nélkül.
Ha hallunk majd az Operaházban két igazi Wotant egy kettős szereposztásban felújított Ringben, akkor mondhatjuk, hogy szerencsénk volt Horváth Ádám távozásával.
Öröm látni, hogy az egykori igazgató és a fő-zeneigazgató manapságg sem engedik el egyms kezét. Még nagyobb öröm, hogy ezt tőlünk ilyen távol művelik.
Ez a link/hír szerintem inkább az Opernglas-topikba való, MÁO és a közönség szerencséjére :-)
Ószilveszter már csak sodródik. (Milyen jó, hogy a Rosszul őrzött leány a repertoár azon darabja, amely a legkevésbé érdekel, a Verdi Requiemet pedig csak kivételes előadásban hallgatom meg élőben, miután zsenge ifjúként Abbadoval hallottam.)
Mikor énekeljen valaki nagy szerepet? 60 éves korában? L. még Alfonzó feledhetetlen "Unterfórum" jelenetét.
Az legalább nem volt csalódás ... :D
Ez nekem is fetűnt. És mivei 3-án délelőtt és délután is A rosszul őrzött lány megy, praktikus lenne annak díszletében előadni Verdi Requiemjét 2-án.
Keresztény évad az Operában - erre ma, Mindenszentek ünnepén a müsor:
A rosszul őrzött lány, tánckomédia két felvonásban...
Éljen!
Műsorpolitika: November hónapban 5 Rigoletto előadás lesz az Erkel Színházban. A mantuai herceg alakítója Galeano Salas, a 2018.évi Marton Éva Énekverseny győztese. Valószínűleg a győzelemhez tartozott egy fellépés az Operaházban.
Kérdés: érdemes-e egy fiatal énekest ilyen nagy szereppel terhelni, amikor anyaszínházában – Staatsoper München – jelenleg a Traviata Gastonját, a Trubadur Ruizját és hasonló comprimario szerepeket alakít? Egyrészt kitesszük egy abszolút idegen közegben egy nagy megmérettetésnek, sorozatterhelésnek. Másrészt valóban a Magyar Operaház színpada az a kísérleti terep, ahol egy fiatal külföldi énekes számára a továbbfejlődés lehetőségét biztosítjuk? Nem erre való az anyaszínháza?
Célzott is erre a beszélgetőpartnere, Fülöp Attila a Carmen Habanérája után: szinte bizonyos benne, hogy Lusine Sahakyana jelenlegi operettszínházi státusát felcseréli a Magyar Állami Operaházéval, és hamarosan itt (is ) látjuk majd viszont...
Én se tudtam erről a délutáni koncertről, egy barátom informált, méghozzá elég későn róla. Így csak a Seguidilla és a Nabucco duettre értem oda, ami meglehetősen bosszantott, mert az egész műsort és a beszélgetéseket is hallani szerettem volna!
Csatlakozom azokhoz, akik a Carment éneklő hölgyet figyelemre méltó tehetségnek tartják. Úgy látszik, hogy nem esett messze az alma a fájától, és még valószínűleg sokat fogunk hallani róla!
A Budapesti Operabarátok Egyesületének Klubdélutánjait (az évadban három ilyen alkalom adódik) az Erkel Színház színpadára rendezik, és általában háromtól öt óráig tart maga a műsor. A színpad hátterét A rosszul őrzött lány előadásából - azt hiszem vászonra festett - hatalmas tájkép-kompozíció uralja. Még utalt is arra Aczél András rendező Fülöp Attilával beszélgetve, hogy nem akarja hosszan elnyújtani mondandóját, mert tudja, amint véget ér a műsoruk, máris érkeznek a balettosok, a zenekarosok és a műszakiak, előkészíteni-berendezni a színpadot az esti balettelőadásra. Nem szeretné, ha miatta valami késedelem szenvedne...
Mostanűban gyakran megesik, hogy, kevés kivétellel "falhoz kenhetőek" jönnek. Hogy ez kinek jó?
A MÁO honlapja szerint vasárnap, október 27-én az Erkel Színházban 11 és 19 órai kezdettel A rosszul őrzött lányt adták, 15 órakor Hangszervarázs volt a „Bernáth-büfében”. A recenzeált műsort hol és mikor rendezték?
Azt mondanám és ez enyhe kifejezés,régen legalábbis körültekintőbb volt a vendégművészek (szerepre) szerződtetése. És egyáltalán: volt és rendszerszerűen. Ma meg úgyszólván nincs.
Vasárnap (október 27.) a Budapesti Operabarátok Egyesülete Klubdélutánjára került sor az Erkel Színházban:
MŰSOR
1.) SZINETÁR MIKLÓS ELNÖK ÚR KÖSZÖNTŐJE
2.) KONCERT
Fellépő művészek:
LUKÁCS GYÖNGYI
ALEXANDRU AGACHE
LUSINE SAHAKYAN
EMMA SAHAKYAN
Zongorán közreműködik: SZENNAI KÁLMÁN
Beszélgetős vendég: ACZÉL ANDRÁS rendező
Műsorvezető: FÜLÖP ATTILA
A meghívott énekművész-család nagyszerű áriakoncertjének tapsolhattam sokadmagammal az Erkel Színházban vasárnap délután. Élmény volt hallgatni őket!
Lukács Gyöngyi énekszámai voltak:
Rahmanyinov egyik dala (románca)
Puccini: Manon Lescau – Manon áriája, IV. felv.
Verdi: Nabucco – Abigél és Nabucco kettőse, III. felv. (km. Alexandru Agache)
Alexandru Agache énekszámai voltak:
Bizet: Carmen – Torreádordal
Verdi: Falstaff – Becsületmonológ
Verdi: Nabucco – Abigél és Nabucco kettőse, III. felv. (km. Lukács Gyöngyi)
Sahakyan Lusine ( mezzpszoprán) énekszámai voltak
Bizet: Carmen - Habanéra
Bizet: Carmen - Seguidilla
Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila bosszúáriája, II. felv.
Sahakyan Emma (lírai szoprán) – a konzervatórium utolsó éves növendéke, magánének szakon tanul, a Zeneművészeti Egyetemen fogja folytatni tanulmányait.
Egy szép Scarlatti dalt adott elő nekünk.
SZENNAI KÁLMÁN zongoraművész, korrepetitor, karmester – az énekművészek zongorakíséretén túl eljátszotta Franz Schubert egyik gyönyörű impromtu-jét is.
Valamint "ünnepi vendégművészes" előadáson nem egyszer olyan vendég lépett fel, akit egy jobb képességű hazai énekes símán falhoz kent, már bocsánat a pórias stílusért!
Abban a korszakban, amiben én nőttem fel -és az nem tegnap volt- nem állítanám, hogy "túl sok nagy kvalitású, hangi adottsággal rendelkező művész énekelt". Főleg nem "hétköznapi" előadásokon. De ennek az ellenkezőjét is sokszor tapasztaltam. "Ünnepi", vendégművészes, felemelt helyáras előadásokon a vendég oldalán gyakran olyan művészek énekeltek, akiknek "nagy kvalitása, hangi adottságai" már régen elmúltak addigra, mégis őket szerepeltették.
Alig hinném, hogy Lukács Gyöngyi " itthon alig, csak elvétve jut lehetőséghez". Más oka lehet annak, hogy egyetlen Salomét látok csak a neve mellett a szezonban.
Nagy élmény volt a Lukács-Agache koncert vasárnap az Operabarátok körében. Az operába járó ember már kezd elszokni a valódi hangoktól, de amikor hallja a nagyokat, újra visszatér az életkedve! A közönség körében nagy meglepetést okozott a művésznő nagyobbik lánya, Sahakyan Lusine csodálatos színezetű, drámai mezzó hangjával. Kitűnő Delila bosszúáriát, Habanerát és Seguidillát énekelt, de a fiatal énekesnő egyéniségben is egy nem mindennapi jelenség! A koncertet egy fantasztikusan lehengerlő Abigél-Nabucco duett zárta, két óriási énekes tolmácsolásában!
Ez kétségtelenül igaz, sőt, tragikusan igaz! De érdekel valakit a közönségen - sajnos, már szinte csak annak egyes tagjain - kívül? Lulács Gyöngyi az egyik nagy kérdés, Kolonits Klára a másik nagy kérdés! Hogyan lehet az, hogy itthon alig, csak elvétve jutnak lehetősághez, miközben - hogy csak egy utóbbit említsek - Kolonits művésznő franciaországi sikereiről áradozik az ottani sajtó. Lassan külföldre utazhatunk, ha hallani akarjuk őket?
Vannak még alkalmak,sajnos nagyon kevés, amikor jó az Operába menni, jelen esetben az Erkel Színházba.Ha az ember olyan korszakban nőtt fel, amikor még nagy kvalitású, hangi adottsággal rendelkező művészek énekeltek, nehezen fogadja el a mai, sajnos legtöbbször hangtalan, kifejezéstelen énekesek jelenlétét a színpadon.Már nincs is kedvem megnézni egy előadást, mert óriási szerepkörtévesztésekbe kényszerítenek amúgy szép hangú, de sokszor nem operaszínpadra való, testetlenül éneklő, kilúgozott hangú énekeseket,mindemellett mellőznek nagy énekeseket.De most nincs helye a sírásnak, mert tegnap du.nagyszerű élményben volt részem! Korunk nagy drámai szopránja Lukács Gyöngyi , a hatalmas bariton Alexandru Agache, és Lukács művésznő két nagyon tehetséges lánya Lusine(már az Operaszínpadon lenne a helye!) és Emma Sahakyan volt vendége az Operabarátok klubdélutánjának.Gyönyörű produkcióknak és nagyon emberi, nagyszerű beszélgetéseknek voltunk szem és fültanúi.Ilyen órákért érdemes, nagyon érdemes....
Erőszakosan csúszott a ne mellé egy m (amint neked is makacsul maradt le egy n az „elle” végéről). Azt akartam mondani, hogy a hírben és az illusztráción nem azt kifogásoltam, hogy a művészek rolleroznak.
OFF: A témától és a demonstrációtól függetlenül, a biciklit remek dolognak tartom, kisvárosban és falun, de Budapestet alapvetően nem kerékpározásra és nem rollerozásra találták ki, amint arra sem, hogy ennyi (és ilyen randa) autó száguldjon és parkoljon benne, mint az utóbbi 30-40 évben. Egyéb kerekes szerkezetek közül személy szerint a gördeszka és a gördeszkások iránt viselek ellenszenvet, valamint a kerekesszék-gagyi iránt a színpadon.
OFF-OFF: Változó lehet, hogy kinek a nyelvérzéke milyen toldalékot diktál a rollerhoz. Vegyes hangrendű szóként nekem mély magánhangzós toldalék kívánkozik, aminek mellékes hozama nyelvünk mekegő hangzásának oldása.
Nem tudom, azt írtad-e, de ha azt írtad, hogy "ne rollerozzanak", mélységesen egyetértenék. Nem a művészek rollerozása (rollerezése?) ellen van súlyos kifogásom, hanem a termék, a jelenség elle. Súlyosan ön-, köz- és balesetveszélyes, akár a mindenféle szabály(ozás) nélküli összevissza száguldozás közben, amit nap mint nap tapasztalok (eddig túléltem), akár akkor, amikor az utcákon szanaszét hagyva állnak-hevernek. És ha operások rollereznek, akkor óhatatlanul is reklámozzák: nemcsak az Intézményt, hanem a szerintem nemkívánatos terméket és használatát is. (Prágában pl. nemrég betiltották.)
Azt írtam volna, hogy nem rollerozzanak?
2017. május 26-án jártam legutóbb az Operaházban, azóta úgy gondolok rá, mint ahol minden szegletben lázas csiszolás, kárpitcsere stb. folyik. Ehhez képest „nem hétköznapi látványként” meglátom a fiatal énekesekkel, balettosokkal és rollerjaikkal az előcsarnokot, úgy, ahogy csaknem két és fél éve hagytam...
:-)
Monikashow-címen új topic kellene: próbaképpen a Háború és béke első 1224 oldalát bemásolhatnánk.
Ráadásul Brahms és César Franck is operaszerzők. Avagy mindig tanul az ember.
