Tekintsük enyhító körülménynek, hogy nagy a forróság...vagy a talaj lenne forró?
Világsztárt az operák élére, avagy fenn az ernyő, nincsen kas
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2019.07.01. 09:37 Origo.hu
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/114. levélária
Kedves Tatjána Néném!
„Az örök élet zenéi” - Ókovács Szilveszter az Operaház (következő) keresztény évadáról
szerző: Pallós Tamás
Új Ember Hetilap 2019.06.23.
„Európában az ateista is keresztény!” A Magyar Állami Operaház 2019–2020-as évadának (136. szezonjának) tekintélyes műsorkalendáriumában e határozott megállapítással kezdi köszöntőjét az intézmény főigazgatója, Ókovács Szilveszter, akivel a jelenleg is épülő, lassan kiteljesedő új játszóhely, a próbaüzemét tartó Eiffel Műhelyház egyik frissen elkészült tárgyalójában ültünk le beszélgetni. Az előzetes évadmustrát onnan indítottuk, amit az említett „mottó” is sugall. Van egyáltalán értelme keresztény évadról beszélni? Hiszen jóval nehezebb feladat volna egy olyan szezont összeállítani, amely ettől eltérő, ezzel ellentétes értékrendet tükröz…
Csak olvassa a fórumunkat! (Ha nem, a sameszai munkatársai.)
A csak feliratozó titulus a nagyszerű magánénekesnő művészi nagyságának sárba tiprása. Felejthetetlen előadások fűződnek a nevéhez. Súlyos betegségéből felépülve sem akart elszakadni szeretett operaházától, egy ideig a Hajós utcai művészbejáró portáján teljesített szolgálatot, majd immáron hosszú évek óta az Erkelben "feliratozik" Jó látni a szünetekben mosolyogós egyéniségét. Néhány évvel ezelőtt kitűnő portrékötet jelent meg Fekete Veronikáról, érdemes elolvasni, tanulságos olvasmány. Köszönjük Fekete Veronika felejthetetlen előadásait, példa értékű művészi alázatát, akaraterejét, kitartását és jó egészséget kívánunk további életére.
És miért tartozik valamennyi napi műsorlap élére, hogy „A Magyar Nemzeti Balett igazgatója | Artistic director of the Hungarian National Ballet SOLYMOSI TAMÁS”?
Nem tisztem és nem is szeretném védeni az Operaházat, de nem kizárólag a szándékon múlhat, hogy a pálya lezárása után kap-e valaki színpadi szerepet. Repertoár-, alkalom-, művészi alkat-függő is a dolog. Úgy gondolom, egy drámai szoprán esetében ez nehezebb eset, mint egy prózai színésznél vagy akár egy altnál.
De egyetértek Joska141 fórumozótárs érzékenységével. Némi stílusérzékkel lehetett volna valahogy így is fogalmazni: Gela Lajos emlékére alapított plakettben, amelyet az Opera művészeti támogató területén dolgozó munkatársa kaphat meg, Fekete Veronika, egykori magánénekesünk részesült, feliratozó munkájáért.
Ebből egyúttal az is kiderülne, hogy nem névazonosságról van szó.
A figyelmesség terén ennél egyszerűbb dolgokban is akadna mit tennie a Magyar Állami Operaháznak.
Az álarcosbál szériájának, egyben az évad utolsó operaelőadásának délutánján záporok voltak Józsefvárosban, egy-egy erős széllökéssel. A forróságtól lehullott leveleket és a juharfák pergő termését besöpörte a szél az Erkel Színház üvegezett főbejáratának kitámasztott ajtajain, amelyek alja azonos szintben van a színház előtti térséggel, a szemét a palackzöld futószőnyegen virított.
Lehet, hogy nem volt mód és idő eltakarítani, amíg a közönség érkezik – de a 22 óra utáni távozásig lett volna. Nem állítom, hogy a szemét balesetveszélyt jelentett, még csak azt sem, hogy bepiszkolta a nézők ruháját. Viszont úgy gondolom, léteznek olyan középületek, amelyekben megengedhető a lazaság, és léteznek olyanok, amelyek eleganciája nem tűr ilyen igénytelenséget: szállodák, bankok, színházak. Jelenleg az Erkel Színház tölti be Magyarország operaházának tisztjét. Azt Az álarcosbált adták, amelyet korábbi tervek szerint átvittek volna az Operába. Ha a fellépő művészek legjobb tudásukkal dolgoznak, az üzemeltetési feladatokra is ott kellene lennie valakinek, amíg néző van a házban. (A főigazgató jelen volt, de nyilván nem ugyanazon a bejáraton közlekedünk.)
Kedves Flavia! Mint a balett és táncművészet egyik avatott szakértője, nyilván jól tudja és én is tudom, kérdése amolyan „költői” – nem is igényel választ.
Amúgy a gálán három műben táncoltak:
Forsythe/Schubert: A tökéletesség szédítő ereje | The Vertiginous Thrill of Exactitude –Melnik Tatjana és még két balerina, valamint két férfitáncos […]
Manen/Satie: Trois Gnossiennes - Felméry Lili és […]
Mráz/Csajkovszkij: Csipkerózsika-keringő – Magyar Nemzeti Balett Gyermeknövendékei
(Cimükben elolvashatjuk a koreográfusok nevét...)
A színlapon valakik feltüntették Solymosi Tamás balettigazgató nevét mint koreográfust. Ennyi.
Solymosi Tamás a színpadon a díjátadáskor ott volt, aki Ókovács Szilveszter főigazgató és a két díjazott balettművész - Melnik Tatjana, Majoros Balázs - jelenlétében néhány keresetlen szóval indokolta, hogy miért rájuk esett a választás, művészetük milyen méltánylandó aspektusaira tekintettel érdemelték ki ebben az évadban a „Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja” illetve a „Magyar Nemzeti Balett Kamaraművésze” címet. (Majoros Balázs nem lépett fel az esten, a nézőtérről ment fel a színpadra átvenni a díját.) A művészek pedig pár örömteli szóban kifejezést adva megköszönték a kapott elismerést.
Az M5 csatorna felvette a gálát, a televízióban majd láthatjuk a műsort és a díjkiosztást.
Kedves Búbánat! Szeretném megtudni,hogy mit koreografált ezen a gálán Solymosi Tamás balettigazgató!?
Elnézést 404
Mozart zsenialitása vitathatatlan. Többek véleménye szerint a Don Giovanni az operák operája. A hasonlatot kölcsönvéve: Lorenzo Da Ponte szövegkönyve a szövegkönyvek szövegkönyve. A nyelvezete még két évszázad múltán is eleven, kifejező, közvetlen hatás kifejtésére alkalmas (érthető szövegmondás esetén kijelző olvasása nélkül is!). Helyenként szellemes, másutt incselkedő a legjobb rokokó szellemében, de nem nélkülözi a drámaiságot sem.
Hát szójál, /Öcsi!
Sajnos nincsenek már meg a régi operaházi évkönyvek, de ha az emlékezetem nem csal - olykor azért sajnos szokott -. amikor csak a két játszóheéy működött, volt már jóval nagyobb előadásszám is. Tehát a 303 nem tekinthető annyira megalomániának. Viszont az utóbbi években az átlagnál jóval magasabb premierszám már több esetben negatív előjellel látta el az elvárható minőséget. Vegyük hozzá a nagy előkészületeket igénylő, de minimális próbaszámú, koncertszerően megszólaltatott operákat, melyeken nem tolongott a közönség, legfeljebb a műfajt elkötelezetten kedvelő, fanatikus operarajongók vettek részt. Persze, a minőségromláshoz és a nézőszám csökkenéséhez hozzájárulnak egyes színpadraállítási anomáliák is. Megítélésem szerint - egyáltalán nem bitos, hogy igazam van - a műsorpolitikai és színpadra állítási koncepció újragondolása elkerülhetetlen. Az előadói apparátusnak pedig feltétlenül köszönet jár az erőn felüli helytállásért.
Ebben az Opera saját erői csak részlegesen érintettek, pl. a Billy Eliot színészei nem a társulat tagjai. Valaki szólhatna Szilveszternek, hogy egy operaház minőségét nem a teljesített előadások sztahanovista mennyiségi mutatói adják.
Schubert eléggé ékes példát szolgáltatott az utána következő nagy dalkomponistáknak arra, hogy nála igényesebben válogassák meg az általuk megzenésítendő versikéket. :O)))
Aki sokat markol, keveset fog!
Úgy látszik állandósul a mennyiségi megalománia (404 előadás!) a kiemelkedő művészi teljesítmény helyett! SZÖRNYŰ IRÁNYVONAL, lassan már a Köztársaság tér fái között, vagy a Kőbányai úti villamossineken is lesznek előadások egyszeri alkalommal és máris újabb strigula húzható a teljesített penzumokhoz!
Tisztelt Búbánat! Elnézést, hogy én csak belinkeltem a Magyar Hírlap cikkét. Abból kizárólag csak egyetlen adatot szerettem volna jól-rosszul kiemelni: Fekete Veronika feliratozó kitüntetését.
Természetesen nem vagyok abban a helyzetben, hogy nevezett énekesnő élete állomásainak okairól bármiféle belső információm lenne. De még emlékszem olyan előadásokra, ahol ő volt Turandot.
És láttam-hallottam olyan külföldi előadásokat (felvételről), ahol egykor vezető énekesek – p. James McCracken, René Kollo – egész kis szerepet alakítottak pályafutásuk végén. Prózai példa: A szó szoros értelmében csak láttam Avar Istvánt már idősen, néma, portási, szerepben a Vígszínház Egy csók és más semmi előadásában.
Arra szerettem volna rámutatni, hogy máshol talán jobban hagyják színpadon befejezni valakinek a művészi létét, mint a Magyar Állami Operaházban. Nálunk meg, mintha kihasználnánk a színház, Operaház iránti szeretetét: „feliratozó”
A csak félig telt nézőtérre bizonyosan nem lehet büszke a tisztelt HÁZ.
Ez a belinkelt cikk részletezi a díjazottak évadbéli megformált szerepeit, fotókat láthatunk a művészekről gálaesti öltözetükben - kezükben a kapott tárgyjutalommal. Ennyivel nyújt többet a másik belinkelt cikknél (lásd a 61812. sorszám alatt a Magyar Hírlap cikkét).
Hányszor lehet belinkelni ezt a díjátadót? Amivel egyébként nem nagyon kellene büszkélkedni!
programjáról... :)))
Ókovács Szilveszter három oldalas interjúban számol be a keresztény évad programkáról a legújabb Új Ember mellékleteként megjelent Mértékadó című műsorújságban.
Köszönöm a kiigazítást, valóban így van, s amire nincs mentség: magamnak fel sem tűnt az elírás, pedig játszottam már eleget az Altrapszódiát... De nem is erre a műre gondoltam, mégcsak nem is a Winterreisére. No mindegy, amúgy sem a konkrét példa a lényeges, inkább a jelenség: hogy sokszor a jelentéktelen, néhol talán még giccsbe is hajló költemények mozgatták meg a zeneszerző(k) fantáziáját, és döbbenetes érzelemgazdagságú, mondanivalójú dalokat voltak képesek alkotni belőlük.
E téma kapcsán nem tud nem eszembe jutni egykori zeneirodalom tanárom, Sólyom György kirohanása, amikor felolvasott egy - sajnos nem tudom, kitől származó - idézetet, mely szerint a Don Giovanni szövege és zenéje jellemábrázolás szempontjából az operairodalom egyik csúcsa. Azon a kitételen volt kiakadva, hogy "szövege és". Merthogy a szövegből a világon semmit nem derül ki, legfeljebb utólag, a zene ismeretében belehallunk ezt-azt, Mozart zenéje az, ami megmutatja az egyes szereplők lelki világát.
Mai cikk a Magyar Hírlap internetes felületén:
Érdekesség a sok díjazott közül:
Gela Lajos emlékére alapított plakettben, amelyet az Opera művészeti támogató területén dolgozó munkatársa kaphat meg, Fekete Veronika feliratozó részesült.
Kapásból mondom: Az a zeneszerző Brahms volt, és az Altrapszódiában dolgozza fel a költemény egyik részletét.
Egy órával ezelőtt ért véget az Erkel Színházban a Csillagóra évadzáró gálaest, amin jelen voltam.
A Csillagóra Gálaesten kitüntetéseket adott át Ókovács Szilveszter főigazgató az arra érdemes művészeknek:
A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja: Melnik Tatjana első magántáncosnő
A Magyar Nemzeti Balett Kamaraművésze: Majoros Balázs címzetes magántáncos
Magyar Állami Operaház Kamaraénekese: Balga Gabriella, Boncsér Gergely és Haja Zsolt magánénekesek
Magyar Állami Operaház Énekkarának Kamaraénekese: Tóth G. Zoltán énekkari művész, címzetes magánénekes
Magyar Állami Operaház Zenekarának Kamaraművésze: […] - sajnos, nem jegyeztem meg a hangszeres művész nevét. Majd elolvashatjuk az Opera honlapján rövidesen.
A műsor és előadói:
1. rész
Puccini: Lidércek – A boszorkányszombat (La tregenda)
Mráz/Csajkovszkij: Csipkerózsika-keringő – Magyar Nemzeti Balett Gyermeknövendékei
Rossini: Olasz nő Algírban – Isabella F-dúr cavatinája („Per lui che adoro”) - Balga Gabriella
Ponchielli: Gioconda – Gioconda és Laura kettőse a II. felvonásból („È un anatèma”) – Sümegi Eszter, Gál Erika
Verdi: Rigoletto – Gilda áriája I. felvonásból („Gualtier Maldè…; Caro nome”) - Sáfár Orsolya
Puccini: Manon Lescaut – Intermezzo
Puccini: Manon Lescaut – des Grieux áriája az I. felvonásból („Donna non vidi mai”) - Boncsér Gergely
Manen/Satie: Trois Gnossiennes - Felméry Lili és […]
Puccini: Tosca – Te Deum - Kálmándy Mihály, km. Csiki Gábor karigazgató (ezúttal szólóénekesi minőségében), és az Énekkar
– szünet –
2. rész
Forsythe/Schubert: A tökéletesség szédítő ereje | The Vertiginous Thrill of Exactitude –Melnik Tatjana és még két balerina, valamint két férfitáncos […]
The Gershwins: Porgy és Bess – Porgy és Bess kettőse a II. felvonásból („Bess, You is My Woman Now”) - Sáfár Orsolya, Palerdi András
The Gershwins: Porgy és Bess – Sporting Life áriája a II. felvonásból („It Ain't Necessarily So”) - Balczó Péter és az Énekkar
Puccini: Edgar – Frank áriája az I. felvonásból („Chi detto…; Questo amor”) - Haja Zsolt
Puccini: Turandot – Bevezetés és Kalaf áriája a III. felvonásból („Così comanda…; Nessun dorma”) - Boncsér Gergely, Énekkar
Puccini: Turandot – Zárókórus - Énekkar
Házigazda: Ókovács Szilveszter főigazgató
Rendező: Almási-Tóth András művészeti igazgató
Karmester: Kocsár Balázs főzeneigazgató
Koreográfus: Solymosi Tamás balettigazgató
Karigazgató: Csiki Gábor
Ez így van, és majdhogynem szükségszerű. Mondjuk érdemes megvizsgálni irodalmi szempontból "A téli utazás a Harz-hegységben" című művet, és megnézni, mit művelt belőle egy Schubert nevű zeneszerző! Általában is megállapítható, hogy többségében nem a remekbeszabott költeményekből lesznek a kiváló dalok. Van kivétel, hogy ne lenne, de nem ez a jellemző. És itt még van is valami alapja az összevetésnek, mert e költemények nem azzal a céllal születtek, hogy "dalként végezzék". Viszont az operai librettó eleve a zenének van alárendelve, következésképpen az már csak hab a tortán, vagy szerencsés véletlen, ha még irodalmi értéke is van, nagyon nem fair dolog összevetni egy librettót egy operával, mert már maga a két műfaj nincs egy súlycsoportban.
A János vitéztől giccses volta mellett mindig is taszított az a tény, hogy gyengén adják elő, próba nélkül, valamilyen gyakorlat nélküli zeneakadémistát az árokba dobva. Én zsenge ifjúként megfogadtam, hogy eccer az életben elmegyek a Csárdáskirálynőre, bár ezt mindmáig nem teljesítettem, ugyanakkor nyilvántartom. Az a fránya filológiai pontosság! Engem az eredeti vagy a szerző által jóváhagyott végső verzió érdekel, az Operettszínház átdolgozása nem. (Töredékesen fennmaradt (színpadi) művek esetében az a helyzet, mint amit az előbb Mogyeszt Petrovicsról írtam.)
Beismerem: A Gluck előtti operák nem érdekelnek, így Monteverdi meglehetősen hidegen hagy. Muszorgszkij 3 operája közül a Boriszt a szerző eredeti hangszerelésében kell(ene) előadni, itt persze felmerül a lengyel felvonás és/vagy a Vaszilij Blazsennij (bolond!!!) jelenetének kihagyása, a végső sorrend, azaz Borisz halálát kövesse, netán előzze meg a forradalmi jelenet, és ha megvolt előzőleg a Vörös téri jelenet, akkor tegyük túl magunkat azon a logisztikai kérdésen, miként jut el a (szent) bolond, az operairodalom egyik legcsodálatosabb epizódszereplője a Moszkvától 400 km-re lévő erdőbe. (Válasz: Unalmas volt neki Moszkva, megindult nyugat-délnyugatnak, oszt egyszer csak odaért, ugyanakkor az ellenkező irányból az Ál-Dimitrij, Marina Mnyszek, az előbbiek udvartartása, a 2-2 jezsuita és kolostorszökevény is.) A Hovanscsina áprilisi előadása tetszett ugyan, bár laikusként nekem jobban tetszett Sosztakovics hangszerelése (felvételről), különös tekintettel a darab lekerekítésére. A szorocsinci vásár esetében annak is örülnék, ha egyáltalán előadnák, felőlem akár Gipsz Jakab hangszerelésében és kiegészítéseivel.
Őszintén: többször. A III. emeletről nem. Kezem a szívemen. Nem elrettentő: múzeumi tárgy. (Vannak elrettentő múzeumi tárgyak is.)
Messzire vezetne és itt off is lenne annak vizsgálata, kiért és miért rajonganak vagy nem rajonganak az emberek, köztük -és ez fontos- a fiatalok, akiknek zenei-irodalmi nevelése meghatározza felnőttkori ízlésüket. Súlyos frontok nyílnának itt meg, ha pl. a Jókai-művek vagy a jelen eszmecsere tárgyát képező János vitéz és sok más kötelező kánonbéli mű iránt tapasztalható elutasítás, érdektelenség kerülne terítékre. Mozartot nem hasonlítanám Kacsóh Pongráchoz, főleg európaiság tekintetében nem. Más népekről nem mesélnék, de nem is kell. Nem minden nemzet tartja magát zenei nagyhatalomnak -a magyar viszont nagyon is- ők más dolgokban jeleskedtek a (kultúr)történelem során. Lehet, hogy "Humperdinck műve sohasem érte el a János vitéz páratlan népszerűségét", ellenben az egész világon nagyjából az egyetlen karácsonyi klasszikus zenei alternatívája A diótörőnek. Ugyanez aligha mondható el a János vitézről.
Jó eséllyel mindenki, aki itt van...különben nem lenne, nem lennénk itt.
A két közkedvelt elrettentő librettó-példa, A trubadúr és a Forza nem annyira bonyolultak, ha nem mélyed el az ember apró-cseprő részletekben. Faék egyszerűségű szerelmi háromszög-történet az egyik (Ferrando elbeszélésére érdemes figyelni az elején, úgyis jó zene és abban sok minden kiderül visszamenőlegesen), faék egyszerűségű bosszú(vágy) háromszög-történet a másik, utóbbiban néhány színesítő mellékszál. Ellenben pl. a Ring...aki fejből többé-kevésbé pontosan elmondja nekem a történetet -a szimbolika megvilágítását nagylelkűen elengedem- az a vendégem lehet...a tegnap befejeződött MüPa-Ringre :-) és/de attól a Ring még nagyszerű és érdekes. Leonak se ment volna, ha kérdezik és rájött volna, milyen egyszerűek a Verdik a Wotan-s(z)agához képest.
Nono!Daunerni is hibásan,"magyarosan" írja ki napról-napra a Kimernya?-megfejtéseket?Nekem megfelel úgy is,pláne ha eltaláltam :-)
Nagyon nem értek egyet a zárójelbe tett megjegyzéssel - "(sznoboknak Leo Slezak)"! OK, szép a magyar nyelv, de le kéne már végre szokni az örökös név- átirásokról!
NEM és NEM: WAGNER Richard, STRAUSS János, PAVAROTTI Luciano, BACH János Sebestyén stb. - elég volt a magyarosításból! Akit pl. úgy hívnak, hogy Richard WAGNER, az nem WAGNER Richard!!! Na csak ennyi!
Csatlakozom! Ideje bevallanom bűneimet, én "operalátpgatói pályafutásomat" anno a Diótörővel kezdtem, majd jött a Hattyúk tava, a János vitéz, aztán a Háry, aztán szép sorban a többiek! És temészetesen láttam a Parsifalt, nem is egy alkalommal, de sznobnak eddig még sosem éreztem magam.
Ami pedig egyes szövegirók irodalmi képességeit, vagy a librettók színvonalát illeti, az egykülön téma.Ha valaki véletlenül őszinteségi rohamot kapna, és megpróbálná röviden, tömören megfogalmazni pl. A végzet hatalma, vagy pláne a Trubadúr tartalmát, azt hiszem gondban lenne. Egy az operához valami értő Slezák Leo (sznoboknak Leo Slezak) önéletirásában Operakalauz néven egy külön fejezetet szentel az operalátogató közönség felvilágosításának, tudják már szegények, hogy mit látnak. Néhány opera (Lohengrin, Hugenották, stb) tartalmának ismertetése után sorra kerül a Trubadur. A tartalmi megfogalmazás egyetlen mondat: "Fogalmam sincs"- Ennek ellenére azt hiszem, ez az opera máig köszöni jól van, és nem szenced nézőhiányban! Még az esetenkénti vitatható rendezések ellenére sem.
Ezek szerint többen is vagyunk így, baráti körtől függetlenül.
Annak a „kis” Kodálynak érdekes módon megfeleltek.
Verdi, Puccini legjobb librettistái, még ha jó költők voltak is, „mérhetők” tán a zeneszerzők zsenijéhez és múlhatatlan világhírnevéhez? A „tsaknak” nem is az a dolguk, hogy „mérhetők” legyenek. (Az eb karóhoz kötésére viszont alkalmasak.)
Nyugodtan térj ki a hitedből!
A János vitézzel kezdtem az Erkel Színházba járást, a Pesti Színház és a Nemzeti Színház előadását is beleszámítva eddig 12 alkalommal láttam. Merthogy mi mással kezdtem volna gyerekként, miért ne néztem volna meg mindig újabb énekeseket a felújításokban, új betanulásokban, és miért ne próbáltam volna szórakoztatni vele családunk újabb nemzedékeit?
Ennek ellenére jegyet váltottam a Parsifal bemutatójára 1983-ban, és nyomban megnéztem az évad valamennyi Parsifalját. Eddig 11 alkalommal láttam, és már váltottam egy bérletet az áprilisra kitűzött felújítás egyik előadására, az lesz a 12.
Szerintem vannak a Parsifal nézői közt más János vitéz sújtotta emberek rajtam kívül is. (És fordítva.)
„A filológiai pontosság megszállottjaként” pl. Monteverditől és Muszorgszkijtól is csak ódzkodni van lehetőséged.
A János vitézért nem rajong az ember egy zenerajongói élten át. Amikor megismerte nagyobb szerzők jobb műveit, megmarad az elismerés, a szeretet és a hála, ezek már nem azonosak a rajongással. Hála alatt azt értem, hogy az ember hálás azoknak mesejátékoknak, zenés műveknek, amelyeken keresztül a zenés színjátszás bűvöletébe került gyerekkorában.
A német nagypolgárok annak idején azért rendelték meg a Jancsi és Juliskát, hogy gyermekeik minőségi (amolyan wagneri erdőzenés) muzsikán keresztül kedveljék meg az opera műfaját. Humperdinck műve sohasem érte el a János vitéz páratlan népszerűségét. Legutóbbi, „művészrendezői” előadása viszont páratlan bukásnak bizonyult az Erkel Színházban.
Mesélj még valamit a zenei világtérképről, amelyen a magukat büszkén kihúzható és a szégyenkezésre ítélt népek átlagos „klasszikus” zenei ízlése látható! Nekem, aki sosem jár odafenn, a sznobok Olümposzán. Cserébe mesélek egy sehr, sehr europäische salzburgi hölgyről, akitől megkérdezték egy tévéműsorhoz, mit jelent számára Európa. Az felelte, hogy számára Mozart jelenti Európát. (Nem megható?) Mélyen elhallgatta, hogy maguknak tulajdonítják Lehárt és Kálmánt, akikért (ma sincs erre más szó) rajonganak.
Őszintén: hányszor láttad azt a minduntalan elrettentő precedensként említett „pesti Bohéméletet”? Hányszor az Erkelben, hányszor az Operában? Láttad-e az Operában a III. emeletről is? (Nem kell válaszolnod, elég, ha a szívedre teszed a kezed, gondolatban.)
Csatlakozom. Mellesleg Heltai Jenő 1944/45-ös ostromnaplójában olvastam, milyen -tragikomikus?- volt számára, hogy üldözöttként, bújkálóként, sárga csillag viselésére kötelezettként a rádióban rendszeresen a saját verseire írt János vitézt hallgat(hat)ta. Olyankor nem számított "az" és ő nem számított "annak", bár a nevét nyilván nem mondták be.
Nézd, én pl. váltottam jegyet mindkettőre és persze sok másra. Anélkül nem venném a botorságot és a bátorságot, hogy jó vagy rossz szót emeljek pl. a János vitézre...vagy a Parsifalra.
Nem dicsekedtem, csak elmondtam szerény véleményemet. Valamiről pedig lemaradhattam: mikor foglalták törvénybe, hogy jó (vagy rossz) "magyar embernek" fülig szerelmesnek kell lennie Kacsóh Pongrác (zárójelben: vagy akár Petőfi) János vitézébe? Fülig = azért kell, hogy jobban hallhassa, hátha akkor tényleg beleszeret. Ja és akkor hol kell leadnom a nemrég megújított magyar útlevelemet?
Sőt kortárs operákra is ,,,etc. :-)
...és mindenttudók ...
