Gratula az új örökös tagoknak.Ki jobban ,ki kevésbé megérdemelte.Viszont nagyszerű,hogy a régen elhunyt, kiváló szoprán Puccini kedvenc Cs -cso- szánja Szamos Elza végre örökös tag lett.Igaz kissé megkésve.Erre az névre volt tervezve az örökös tag cunami?
Ez a budapesti arányokra lefordítva kb. annyit jelent, mintha idehaza esténként 300-an lennének kiváncsiak a MÁO produkciójára.
A baj ott van, hogy a magas kultúra minden országban erre szakosodott rádióadókra és tv-csatornákra húzódott vissza, az iskolai irodalomoktatásból minden, a legkisebb szellemi erőfeszítést igénylő anyagot kiirtottak. A felsorolást folytatni sem érdemes.
Sokadszorra ismétlem: A "Kodály-apácák" elévülhetetlen bűne, hogy tudtommal a hivatalos zeneoktatásból "sikeresen" száműznek minden más zeneoktatási módszert. A gyerekek vagy megutálják a véget nem érő szolmizálást, vagy akik megtörnek, szolfézsgépek lesznek. A népdalokból visszaköszönő régi agrártársadalom pedig ma már semmit sem mond a gyerekeknek (50 éve még igen).
OK, ezt az estét sikerült "levattázni". És a többit???
Felőlem akármilyen nációhoz tartozhat, de akkor is a világ leginkább túlértékelt karmestere. Aki ott volt a 2008-as (?) dögunalmas Tavaszi Fesztivál nyitókoncerten, tudhatja, hogy nem a levegőbe beszélek.
Ókovács Szilveszter mai - Operaház örökös tagjai cím átadásakori - beszédéből idézet a New York-i
"sikert jelzi, hogy 11 ezer eladott jegynél járnak, és nyolc előadásuk 1500-as átlagnézőszámmal megy."
A szoci korszaknak sok bűne volt, de a Kodály módszer kiírtása nem tartozott közéjük. Az iskolákban, zeneiskolákban is ezzel a módszerrel tanítottak. Nem valós az a megállapítás sem, hogy a népdalok helyett jött volna a csasztuska. Népdalokat oktattak, szerintem túlzott mértékben is,elemzésükkel együtt, akkori gyerekként és zeneiskolásként túlzásnak éreztük, jó lett volna más zenei műfajokat is megismerni.
Bocs, ebben az országban generációk nőttek fel a Kodály-módszeren alapuló zeneoktatáson. Heti két énekórával, még a középiskolában is! És túléltük. Persze, a szoci korszak kiirtotta, mert a népdalok, népzenei kincs megismertetése mellett magyarságra, hazafiasságra is nevelt. Helyette jött a csasztuska, meg a "sződd a selymet elvtárs ", stb. Ma meg a valóvilág és egyebek. Ha önnek ez kultúra, akkor nem sok keresnivalója lehet ebben a fórumban. Az ifjúság zenei nevelése pedig - ki hitte volna - már az általános iskolában kezdődik!
Egyébként hallgasson meg egyszer egy profi agykutató által tartott előadást, pl. Vizy E, Szilveszter, Freund Tamás, vagy mások, akkor lesz valami fogalma arról, hogy a művészeti tárgyak - ének, zene, rajz - milyen szerepet játszanak az agy fejlődésében. Persze, ez megint nem fog tetszeni, de sebaj, Ha valakinek ilyen támakörökről csak Suppé és a "Könnyű lovasság" jut eszébe,, hát az nem engem minősít!
Mit lehet várni egy országtól,aminek pár évszázados hagyományai vannak,mielőtt kiílrtottak mindent ,ami előtte volt.(persze ez nem számít bűnnek!)Egy hatalom és egy kultúra van a pénz hatalma és a dollármilliókon kialakított kultúra. A minden lehetőségek országa egyben a összes hülyeség lehetőségének országa.Majmolásuk csak minősíti az egészet. Na meg a majmolókat.Nyew Yorknak nem csak fényei de árnyai is vannak,de erről az USA-ban nem beszélnek,ebben szemérmesek,csakúgy mint a fizetős itt nem illendő megnevezni weboldalak működtetésében( amiben olyan témák szerepelnek ,amik kikmerítik a súlyos bűncselekmény kategóriájét).Hamis az egész ,amit a pénz tart össze,na meg a háborúk hiánya kétszáz éve.Mert más odamenni országokba rendcsinálás címén(?) vagy védeni a hazánkat.Demokrácia.nagy kacaj,egyébként is téveszme.!
Aki a kaliforniai "helyi iskolai korzet kommunikacios igazgatoja" velemenye alapjan itelkezik megfellebbezhetetlenul egy orszag kulturalis szinvonalarol, igenyessegerol, kulturalis befogadokepessegerol es 2018-ban a Kodaly-modszerre hivatkozik mint zenei oktatasi etalonra, az nem vadmagyar. Az masvalami. Az egy nagy magyar...Kaliforniaban.
PS Az un. magas kulturat, annak befogadasanak merteket sem az USA-ban sem Japanban sem Magyarorszagon sem sehol nem videki iskolai korzetekben merik. A japan videki prefekturaban vagy a del-bekesi jarasban sem Beethoven a merce hanem Justin Bieber. Nalunk talan meg utobbi sem. Inkabb mondjuk Kis Grofo.
Abszolút időszerű. és rávilágit arra, mennyire nem jól csináljuk a PR munkát. Egyszerűen nem vesszük figyelembe annak az országnak, piacnak az igényeit, kulturáját ahol valamit reklámozni, megismertetni. értékesiteni akarunk. Lásd Operaház most NY-ban. Nem ismernek minket, nincs most egyetlen jól felépitett, hires énekesünk, táncosunk se, de hatalmas melldongetéssel érkezünk meg egy két hetes vendégjátékra, melynek felét eleve le kellett mondani. Maximálisan negligálja a koncepció a helyi piac jellegzetességeit.
Kedves Klára, mint veterán japán szakértő és tolmács maximálisan egyetértek véleményével. A japán kultura és amerikai kultura annak szinvonala. igényessége fényévnyi távolságra vannak. Itt Kaliforniában, ahol élek levadmagyarozaztak, mert Kodályra mertem hivatkozni, mint etalonra a zene oktatásban. S mindez a helyi iskola körzet kommunikációs igazgatója volt, s egyéb ugymond kulturát támogató szervezetek szerint is mindegy, hogy a gyereknek Justin Bieber vagy Beethoven a szinvonal. Nekik ez egyenértékű, az a csoda , hogy a kultura rombolás ellenére még van egy elenyésző kisebbség, aki még érdeklődik a valós értékek iránt USA- ban.
Csak egy észrevétel: Kent Nagano kaliforniai születésű, bizonyos értelemben és ma már úgyszólván "tősgyökeresnek" mondható, harmadik (!) generációs japán-amerikai. Az amerikaiaknak az európai (és más) zene- és egyéb kultúra iránti fogékonyságával kapcsolatos megállapításai pedig nagyjából annyira helytállóak mint amit Kent Nagano származásáról írt.
Csak egy észrevétel: Japán és az USA zenekultúra és a más népek zenéje iránti érdeklődés tekintetében nem egy napon, egy hónapon belül nem említhető együtt! Jelenleg a Kodály-módszer ismerete, ismertsége,eilsmertsége, stb Japánban messze nagyobb mint nálunk.(az olletékesek szégyenére) Fogékonyak, érdeklődőek más kultúra iránt, kíváló karmestereik vannak - pl. Kobajasi Kenicsiro, ,Kent Nagano, és remek énekeseik, énekesnőik. Amerikára úgy alapjáraton nem jellemző, hogy kezét-lábát törné az európai kultúra iránt.
Nem csatlakozom egyik oldali korábbi véleményekhez sem, de sajnálom azokat a művészeket, akik ezeken az előadásokon felléptek. Az önnön és egymás mosolyában, dícsfényében "tündöklő" illetékessekkel pedig ezt az egész cécót vastagon megfizettetném!
Szomorú ez a történet.Nézem a kiadott fotókat,potentát annyi a képeken,hogy teleobjektív legyen a talpán,ami befogja az összes fontos embert,hogy a még fontosabbakról el ne feledkezzünk.Nem,nem az általam emberként nagyon becsült Áder Jánosról és a nejéről beszélek.Így,ebben a formában miért kellett ez? Nem jobban járt volna a Ház,ha ezt a pénzt reklámra fordítják?Apropó reklám és országimázs.Kijött egy film,amely népszerűsíteni akarja az országot.Ez klassz.Ám még mindig csikósok,paprikapor száll tova,népviselet.Mint 40 éve.Még tavasszal írtam egy potentátnak,hogy érdemes lenne egy őszi-téli imázsfilmet csinálni,drónokról csoda képsorokat lehetne felvenni a kivilágított fővárosról,kísérőzeneként a Normából lehetne adni zenét-éneket.Itt van két nagyszerű énekesnő hozzá.Japánban,Koreában,Kínában elájulnának a gyönyörtől tőle.Válasz nem jöve 3 hónapig.Akkor írtam egy úrnak,ő azonnal válaszolt is,jónak tartva az ötletet,de tudatta,hogy a terület nem hozzá tartozik,amit akceptáltam.Sok nálamnál okosabb ember ír ide,és olvassa az oldalt,kérem,csak annyit írjon valaki,hogy ez nem fáin/időszerű,stb,
Maradva továbbra is a száraz adatoknál:
- Carnegie Hall-ban az Operazenekar koncertjére 25-120 US$-ért válthatók jegyek. A koncert programja itt található:
https://www.carnegiehall.org/calendar/2018/11/05/hungarian-state-opera-orchestra-0800pm
Két, számomra ismeretlen külföldi szerző művei (és a Rákóczi-induló) után "magyar blokk" következik, Kálmán Imrétől Bartók Mandarinjáig: szerkesztői bravúr...
- Japánba valószínűsíthetően kereskedelmi alapon hívták és hívják meg az együttes(eke)t azaz Japánban van valós igény a produkció(k)ra, következésképpen van valós meghívó fél (ügynökség), vannak valós ottani (magán)szponzorok és van valós (fizető) közönség. Nagy baj lenne, ha nem így lenne Japánban (sem). Valódi turnék ui. így működnek. Meghívó fél fizet, meghívott fél előad.
- Mindezen fenti elemek valószínűsíthetően egyike sem áll fenn az USA-"turné" esetében. Nem-valódi turnék pedig úgy nem működnek, ahogyan és ami most New Yorkban zajlik. Ezen a legszebb és legkiszidolozottabb tudósítások sem tudnak változtatni. És ez nem egy drukker-ellendrukker meccs!
- 1-1 turné műsorát a meghívó fél igénye szerint szokás összeállítani. A valós érdeklődés hiányából vagy mérsékelt voltából is látszik, hogy valós turnéról, valós meghívó(k)ról esetünkben nem beszélhetünk. Ennélfogva a "turné" operaprogramját üzleti és közönségigény-szemponból egyaránt és enyhén szólva is szakmaiatlanul állították össze. A balettelőadásokra nagyobb(nak látszik) a közönségigény, ott is az előadásra kerülő darabok szerint változó mértékben.
- Carnegie Hall pedig végképp védhetetlen. Ha már mindenáron akartak zenekari hangversenyt is szervezni, találhattak volna kisebb, olcsóbb bérű, olcsóbb helyárakkal dolgozó, jobban megtölthető termet. Mert az ugye nem vitás, hogy a Carnegie-koncert összes költségét a küldő és nem a fogadó fél fizeti? És hol vannak a magánszponzorok? Más kérdés, hogy az utókor csak annyit fog olvasni a koncertről az annalesekben, hogy "az Operazenekar 2018-ban fellépett a világ leghíresebb koncerttermében, a Carnegie Hallban". Úgy látszik, ez a lényeg=hogy ezt lehessen be- és leírni.
Majd tessék itt körülnézni egyéb nem világhírű művészek dalestjeire vagy egyéb produkciókra mennyi jegy kell el.Érdekes Japánban telt házak voltak nem véletlen.Mit várunk egy rossz Bánk bán és a halál unalom Sába kiráklynőjétől? Legfeljebb ha Kaufmann Assad.
A zenekari koncert műsorát nem ismerem ehhez nem tudok mit szólni.Nem Magyarországot kell sajnálni,hanem a sok ellendrukkert figyelembe sem venni.Nem hiszem,hogy más kis ország az EU-ból nemzeti művekkel-bár a Sába nem az-nagyobb sikert aratna.
Közben megnéztem a műsort.hát nem biztos,ha ott élnék magyarként 100 dolcsit adnék érte.
Három (3) nappal az Operazenekar Carnegie Hall-beli hangversenye előtt tessenek egy pillantást vetni a ma reggeli (ott még éjszakai) jegytérképre!
https://www.carnegiehall.org/Cart/Seat-Selection-Performance/Syos?eventid=36676
A világ nagyjából elsőszámú koncertterme jelenlegi állapot szerint -és esetleges vattázás nélkül!- november 5-én kongani fog az ürességtől, a szabad helyek száma csaknem azonos a teljes nézőtérrel. A zsöllye és a fölötte lévő három szint most majdnem teljesen eladatlan, a "Balcony" nevű 4. emelet úgymond "sold out", magyarul lezárták. Ismerős "megoldás" egyik-másik itthoni színházban is. Ez kérem nem "politikai homokozás" vagy rendszerkritika, ez kérem száraz statisztika és eladatlan jegyek sokasága = skandalum. Szegény Operazenekar! Szegény (?) Operaház! Gazdag (vagy inkább pazarló?) Magyarország!
A helyi szakszervezetekkel való megállapodás, annak pontos letárgyalása, hogy a fellépő művészek technikai személyzete illetve a helyi technikai személyzet között, hogyan oszlik meg a munka, az első lépés, amit szerződésben rendezni kell, egy szinház kibérlésekor. Helyi amatőr fellépők is tudják. Az, hogy az előadások közel felét le kell majd mondani előre látható volt. A megmaradtakra is ingyen és olcsó jegyekkel megy a közönség, mert nincs érdeklődés. Előkészitetlen, önfényező, erősen propaganda izű vendégszereplés, ami abszolut nem hozza az ország imázs javitását. A Wall Street Journal korrekten anakronizmusnak nevezi, az iszonytos költségű hosszabb vendégjátékot. Az USA ban, mvel nincs központi finanszirozás, elvárás, hogy a turnék legalább önfenntartóak legyenek, ez a pazarlás nem növeli a szinpátiát az ország iránt sem.
Nem volt egyszerű... de rossz sem, csak furcsa a Bánk Bán itt. Nem csak azért, mert a főleg - otthon azt hiszem "vattának" hívott - nézőkkel jellemzően megtöltve (majdnem) a színház (lehetett kérni itteni magyarokank 4-6-8 ingyenes belépőt a főkonzulátoson!). Nem tudom, mi a jó szó erre, elnézést. Lehet talán egzotikus, szokatlan, ki tudja. Nem is próbálnék értékelést írni róla, arról, hogy az operaház vezetősége, a "bennfentesek" hogyan lubickoltak egymás mosolyaiban, sok, sok, sok pénzért. Ennél komolyabb politikai propaganda hadjáratot ez a színház (volt itt, aki "operának" hívja hibásan) még nem látott. Hogy ne vádolhasson senki elfogultsággal, ezért idézek a New York Times-ból: "A (Magyar Állami Operaház) BECSVÁGYÓ és DRÁGA turnéja akkor érkezik, amikor Magyarország vezető klasszikus művészei, különösen azok, akiknek nemzetközi karrierje van (magyarul: nem Magyarországon "világhírűek" - ez nem az idézett cikkben van!), kritizálják az Orbán kormányt." Szóval ezt írja az itteni "fake news" :-)! Várom a többi előadást (van rá még pár ingyen jegyem, ha valaki akar, csatlakozzon be!).
David H. Koch Theaterről egyes médiumok igen lebecsmérlően írtak.Na persze erről nincs szó,hiszen New York második operájaként működött 1964-2011-ig New York City Opera néven és azóta is fellegvára a balettéletnek.Ennek az operháznak volt hosszú évekig vezetője B Sills a híres koloratúrszoprán.Rengeteg későbbi a Metben éneklő sztár kezdte itt a pályafutását. Többek között fiatalon rengeteget énekelt itt Domingo.A képeket nézve jöttem rá,hogy melyik operáról van szó.Persze lehet ,hogy ezt itt mindenki tudta.Én a leírásokból nem.
NEW YORK OPERABLOG – 2. Bánk szabad!
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2018.10.31. 23:25 Origo
Jelentem, a mai napon bizonyos Erkel Ferenc 1861-ben írott operája, a Bánk bán kiszabadult európai aranykalitkájából – 157 év után! Felhőtlen érzés volt nekünk, de talán Neki is. Már az előjelek se voltak rosszak: például a buddhista tanok szerint – bármit is jelentsen ez – a négy darab, egyenként tízmillió áldásos nap egyike idén október 30-a... És ha ez önmagában nem lett volna elég, az Operások odarakták magukat. És az amerikaiak is. Meg Maestro Domingo. Meg a köztársasági elnökünk. És az artisták. Meg a Magyar Intézet. És Bogyay Katalin is. Nagyon.
Ott kezdődött a nap, hogy a Nippon nevű szállítócégünk valamiért már 6.35-re hozta az első tengeri konténereket a Koch Színház teherrámpájához. És mivel senkit nem találtak – magyarok, amerikaiak egyaránt reggel 8-ra voltunk hivatalosak –, szépen le is pakolták azokat maguk, sőt ki is tolták a beletelepített hangszereket, görgős ládákat a közben kitámolygó portás által mégiscsak kinyitott oldalszínpadra. Ezzel a vétlen véletlennel nagy jót tettek velünk, mert az aranyárban dolgozó amerikai műszaknak így kevesebb dolga maradt, és hamarabb lett kész a színpad.
Apropó, műszak. Látni kellett volna a mi sok mindent látott kollégáinkat, ahogy kénytelen végigasszisztálták a napot: merthogy az itteni, ún. Local1 szakszervezeti megállapodás szerint hiába váltottunk a munkatársainknak drága munkavállalási vízumot (mert azt viszont így is muszáj volt), ők csak utasításokat adhatnak, minden ragasztószalagos jelölés és minden csavarmeghúzás kizárólag amerikai, ráadásul trade union-tag kezétől származhat. És ezt komolyan is vették a nap során: volt, hogy az emberünk hozzáért egy díszletelemhez, vagy a zenekari altiszt megfogott egy kottaállványt, máris kész volt a dráma. Nem személyes ügyet kreáltak, egyszerűen megpróbálták elfogadtatni a (szinte) lehetetlent: hozzá se szagolhatunk a saját dolgainkhoz. Még a végén kiderül, hogy nem is dolgozni a legrosszabb, hanem nem dolgozni – somolyogtam oda a mieinkhez, és habár igazam volt abban is, hogy a legnehezebb, amikor mások munkájáért kell tétlen felelősséget vállalnunk, azért a mi Opera-pólós fekete seregünk igen elhivatott srácokból áll, a színházi szakma elitje ők. Láttam, dolgozik bennük a színházi reflex, nagyon megfognák a dolog végét, de nem lehet, abból bírság lesz. Engem már ez is meghat, valószínűleg rohamosan öregszem...
És még annyi mindennel így voltam ma! Placido Domingo délután felhívott és két jegyet kért az esti Bánk bánra! Hát persze, ő az egyik védnökünk Marton Éva mellett, de úgy tudtam hűséges magyar titkárától, Nicky Markótól, hogy csak hétfőn találkozunk, amikor majd a Carnegie Hallban ő is vezényli a zenekarunkat. A Maestro viszont itt próbálja a szomszédos Metropolitanben a Gianni Schicchit, és – habár teljes joggal tölthetné az estét a lakásánpihenéssel, bármivel – mégis ide akar köszönni a pesti Opera társulatának. Gyorsan összetrombitáltuk magunkat a színpadra, leengedtük a vasfüggönyt, hogy a gyülekező közönség elől mégiscsak rejtve legyünk. Kórus, zenekar, műszak, szólisták mind ott voltak, s míg a Mester beérkezett, arról beszéltem, hogy bizony, Bánk ma kiszabadul. Mert Erkel végtelenül szerény ember volt, nem világpolgár, mint a vele gyakorlatilag egykorú Liszt Ferenc, Wagner és Verdi. Soha nem lépte át a monarchia határát (mondjuk, nem volt az kis ország, no de akkor is!), és amikor a végtelen szívű Liszt megpróbál közbenjárni a Hunyadiért és Bécsben vezényelne is belőle, Erkel végül nem küld neki partitúrát... Talán a verbunkos nemzeti romantika külföldi elfogadásában nem hitt, talán a magyar történelmi szüzsék értését féltette, mindenesetre mi most hoztunk kottát, és New York meghallgathatta – sőt, a Vidnyánszky-rendezés révén meg is láthatta – a Bánk bán ún. ősváltozatának bariton verzióját. És mi, akik nemrég Kodály Székely fonóját is így szabadítottuk meg a rárakódott előadási hagyománytól (hogy is mondta Mahler Pesten: ne a hamut őrizzük, hanem a tüzet!), most is így járunk el. Mert ha nem repülhet az a gyönyörű madár, akkor csodálni és szeretni se tudják távoli földrészeken...
És ekkor belépett a mindig derűs Domingo! Tele kellemmel és szellemmel a lexikon szerint is 78. életévében. Felidézte, hogy ő itt, ezeken a deszkákon énekelt először operát New Yorkban, 1966 februárjában, az újonnan felhúzott (akkori nevén) New York City Theater egyik első előadásán. Örült, hogy a 2010/11-es füstbe ment terv után most itt a Bánk amerikai premierje, és – odaszúrva nekem – nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a gyönyörű Andrássy úti Opera újranyitásával meg jó lenne sietni, mert az Ő ideje és türelme is véges... Azután zokszó nélkül tűrte szelfik „százait". Szemere Zitával (alias Melinda) készült az utolsó.
De most csapongok, pedig bemutatni a tegnapi estét, a partraszállásét nem így kell, hanem kronológiában, úgy jobban átérezhető.
Nulladik, mert olyan is van: hatalmas, megvilágított molinók, üvegre tapasztott fóliacsodák fogadnak, s hirdetik messzire a Lincoln Centerben, hogy jövünk, itt vagyunk, maradunk, este pompásan mutatnak ezek! (Megjegyzés: mindezt barátainknak, a Külügy kebelén belül működő Magyar Intézetnek és vezetőjének, Vincze Máténak jóvoltából, helyismeretével és diplomatizmusával valósult meg.)
1. Fekete Péter államtitkárunk szakértő menedzselésében a Fricska akrobatikus show-néptánc formáció, két világszép artistalány és egy zsonglőrfiú az Opera zenekarának vonósötösével flash-mobozik a Koch Színház előtt, odacsábítva a Metropolitanbe vagy a Geffen Hallba gyaloglókat. (Megjegyzés: legközelebb lejjebb tekertetjük a szökőkút vízmagasságát, mert túl hangos, ne nyomja már el soha a magyar zenéket, amiket játsszunk!)
2. Közben elindult az emeleti foyer-ban a magyar ENSZ-misszió ünnepi fogadása, elegáns protokollesemény, négyszáz meghívottal, közös fotókkal. (Megjegyzés: először kötötték össze az 1956-os magyar forradalom ünneplését operaélménnyel!)
3. A fogadás végeztével zongoraművészünk, Zsoldos Bálint játszik a foyer másik végében felállított Steinwayen magyar dallamokat, Rákóczi-indulót és egyebeket. (Megjegyzés: e napon nem tudunk olyan meglepetéssel előállni, amelyet ne élményként és tömegesen élne meg a vendégsereg.)
4. Befut Áder János köztársasági elnök és felesége. (Megjegyzés: egy államelnöki látogatás hatalmas odafordított fényszóró a mi küldetésünkön is; tekintve, hogy emiatt átszerveztek egy lekötött hazautat, nem tudok elég hálás lenni, és 200 ország delegátusa láthatta, Magyarország miként adja meg a módját a nagy New York-i megjelenésnek – elnöki párral is!)
5. Érkezik Maestro Domingo, aki nemcsak zeneművész – már ezzel is távolítanám, az egyszerű énekesi mivolttól –, hanem mesteri kommunikátor. (Megjegyzés: mindenkihez van egy jó szava, élménye, közös témája: ő a VIP-helység középpontja.)
6. Az produkció előtt Bogyay Katalin magyar ENSZ-nagykövet szól misszióvezető-társaihoz röviden, velősen, '56 és a '48 utáni megtorlásban született Bánk bán ügyét nem összemosva, de értelmesen összekapcsolva. (Megjegyzés: azon a kommunikáció mesterszakon ő is oktathatna természetesen.)
7. Este 8 óra előtt néhány perccel kihunynak a fények, és Kocsár Balázst, az Opera főzeneigazgatóját éri az a megtiszteltetés, hogy pálcájának ütése nyomán először csendülhet fel a vén kontinensen, az opera őshazáján kívül nemzeti operánk, a Bánk bán. (Megjegyzés: a többi már „történelem", az előadás megy a maga Vidnyánszky-rakta sínén tovább, itt-ott kanyarítja az utat a vendégszereplések óhatatlan varázsa, a más méretű – itt szélesebb – színpad, a más szögű és mélységű mellvéd ténye, de minden működik, egyszeri, illetve csak szombaton megismételhető.)
Domingo a Hazám, hazámot dúdolja Molnár Leventével (mint Beregszászon tette a háromezer magyar!), a közönség a szemét törölgeti Szemere Zita áriája alatt. És a végén ováció, amikor a karmester a zenekart felállítja (ez ugyebár a muzsikusok meghajlása), felállnak az emberek is. 1700-an vannak, illetve még annál is többen, rengetegen a diaszpórából, sokan a szemben lévő Juilliard Schoolból is. Majdnem 11-et mutat az óra, mire mindenki hazaindul, mi a magyar és amerikai vendégekkel még éjfélig maradhatunk, addig a Koch Színház nem számláz dupla tarifát. Éjfélkor azután hazaszédelgünk a szervezőcsapattal – a lágy éjszakában úgy tűnik, mintha New York nemcsak a Times és a Wall Street Journal városa volna.
(És valahol ott szalad felettünk a kiszabadult Bánk bán szelleme, és mi már sejtjük, mikor, melyik évben bukkan fel itt újra – de csitt, erről majd máskor. Most alszunk, a honvágyas Opera-csapat szíve máma már nem hasad tovább.)
2018. október 30. New York
Ókovács Szilveszter
Balról jobbra: Ledényi Attila tulajdonos (ArtMarket), Dr. Főző Virág főigazgató-helyettes (Opera), Vincze Máté igazgató (New York-i Magyar Intézet), Schöberl Márton helyettes államtitkár (KKM), Fekete Péter államtitkár (EMMI), jómagam (ezt hagyjuk), Herczeg Anita, a köztársasági elnök hitvese, Áder János köztársasági elnök, Placido Domingo operaénekes, Bogyay Katalin nagykövet (ENSZ), Lőrinczy Tamás, Bogyay Katalin férje, Nicky Marko menedzser (Domingo irodavezetője)
FORRÁS: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ
Egyetrétek,nagyon jó interjú, végre valaki, aki ért ahhoz amiről beszél, és van mersze elmondni a véleményét.
NEW YORK OPERABLOG – 1. A kezdet előtt
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2018.10.30. 15:21 Origo.hu
Elférne a többi mellett!
Itt egy új KOSSUTH Díjas!
Ki,ki döntse el,de szerintem nagyszerű ez az interjú Apáti Bencével!
http://www.origo.hu/kultura/20181027-apati-bence-interju.html
Gondolom, amíg cikkeket írogat egy napi politikával foglalkozó lapban, addig egy komolyzenei fórum számára másodlagos. Onnantól, hogy részt vállal az Operettszínház irányításában, már érdekes.
Gondolom...
Lehet többet tudni a "mondom:jelenleg...."mondat második feléről? :)
Kiszürhattak valahogy most jegyeket a megmaradt előadásokra New Yorkba, a legutolsó pillanatban. Az élőkészités és az egész koncepció amatőr alatti szintű, és felfedi, hogy a kulturdiplomáciai döntéshozók nincsenek a helyzet magaslatán. Ők is felelősek.
Kedves Fórumozók, kérlek Benneteket, ne menjünk át politikai homokozóba... Ráadásul pont ezen az oldalon jelenleg (mint megállapítottátok) teljesen érdektelen Apáti Bence tevékenysége. Mondom: jelenleg...
Mindenesetre benedvesítem a szivacsot....;-)
azt hiszem elbeszélünk egymás mellett vagy nem akarja megérteni, amit ide írok, mindegy - nem vitatkozom olyannal, akivel nincs értelme. Amúgy meg akkor ezek szerint az EU a mérce és mindenki, aki EU párti ugyanúgy gondolkodik és fúj kereszténység. Khm. Jó. Oké. Én kérek elnézést és bocsánatot. Látszik egyes embereknek a gondolkozását mennyire megmérgezte a politika. Apátt szerintem a legtöbben nem mint táncost kritizáltuk, de nem baj - akkor ezek szerint ha egy művész közszereplést, politikai propagandát vállal, akkor sem szabad megszólni e nemű tevékenységét. És egy Esterházy herceg szolgálata egyenlő Orbán Viktor rezsimének kiszolgálásával. Khm. Hát jó. Legyen. Akkor ennyi erővel az se baj, hogy Majakovszkij Sztálin talpnyalója lett. Nem szabad miatta támadni.
Tökéletesen igazad van!
Saint-Saëns: Sárga hercegnő – egyfelvonásos opera. Rendező: Székely Kriszta. Koreográfus és Kornélis látomásaiban vissza-visszatérő sárga hercegnő ezúttal kék hercegként kelt életre Apáti Bence megformálásában. (Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem, 2015 - Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényel: Köteles Géza. Léna és Kornélis szerepét Szemere Zita és Balczó Péter alakította.) Forrás: Opera-vilag.net
Önnek teljes mértékben igaza van!
Bocs, politikai tevékenységet az végezhet, akinek politikai nézetei vannak! Azt pedig, hogy mi érték és ennek megfelelően mi az értéksemleges, manapság igencsak politikai szempontok alapján döntik el egyesek. És amit nevezett múvésszel kapcsolatban összehordanak (copy 61190) az csakugyan undorító. Az, hogy jelenleg nem tagja a MÁO társulatának - amire Ön egyedüli érvként hivatkozik - nem szempont. Az volt, és nem is akármilyen.
Egyébként a fórum azért fórum, hogy különböző emberek különböző véleményüket közzé tegyék. Az, hogy minden csapból a politika folyik, azok bűne, akik már a vajaskenyeret is a pártlogo szemüvegén keresztül nézik.
Hát akkor bevetem, na nem a nehéztüzérséget, amit ön vizionált pár napja, arra itt semmi szükség. "Alkot": nevezett művészt MÁO jelenleg érvényes honlapján nem találtam sem a koreográfusok sem az alkotók között és mint táncost sem találtam kiírt szerepidőpontokkal. Talán majd eztán. Továbbá senki nem támadta vagy támadja a "politikai nézetek" miatt. Továbbá nem "politikai nézetei" vannak, hanem közíróként, tévés műsorok vezetőjeként napi és bevallottan -és finoman szólva- nem értéksemleges politikai tevékenységet végez, ahogyan azt itt a fórumon is megírta korábban. Nagy különbség! Továbbá miféle konkurencia vagy mainstream támadja vagy "kívánja így"? Kívánja hogyan? Ugyan kit-mit tetszik a NER-ben "mainstream" alatt érteni? Ők támadnák? Na ugye.
Egyetértek, valóban rövid (lesz): Budapesti Operettszínház, balettigazgató, 2019-???
Egyetértek. És ezt nem csak Apáti Bencére vonatkoztatva kellene betartani, hanem mindenkire, aki bármilyen művészeti területen alkot. Nincs ocsmányabb dolog, mint a "politikai nézetek" miatt támadni valakit, akár mert konkurrencia, akár mert a mainstream így kívánja. Egyébként fel lehet menni a színpadra és el lehet táncolni a művész valamelyik szerepéből egy részletet...
Mar elnezest, de undorito, amit itt nehanyan Apati Bencerol osszehordanak. Tessenek kritizalni munkassagat balettmuveszkent, jovoben balettigazgatokent. Lehet sorolni a dijakat, amiket kapott a politikai hovatartozasa jutalmaul.... Rovid lesz. Meggyozodese pedig egy muvesznek is lehet, es ezt nem bun kinyilvanitani, kutakodjanak csak a tortenelemben, volt mar erre pelda.
A propaganda újságjába nem írt semmit, mert akkor ez a "műfaj" még nem létezett! Írt viszont szül.napi köszöntőt, dicshimnuszt, meg mindeféle programzenéket. Én a kereszténységet nem említette! Ami az utolsó mondatát illeti, annyra európai érték a kereszténység, hogy az EU Alapokmányába sem sikerült beleszuszakolni. Amit én egyébként botrányosnak tartok! AMi pedig az értelmiség fogalmába pedig azok is beletartozhatnak, akik nem a kereszténységhez tartozónak vallják magukat. Hogy az európai érték miért lett lassan szitokszó? Tetszett látni azokat a brüsszeli, vagy strassburgi üléseket, ahol fenti értékek állítólagos be nem tartása miatt ekézték minősíthetetlen stílusban nem csak O.V.-t, de egymást is?
Nehéztüzérség? Még könnyű lovasságot sem ér(demel)...legfeljebb ha a Suppéé...
Ne is! A tudós origo belinkelt cikke szerint Ő -idézek- "nagy balettművész" továbbá koreográfus is, bár én nem találtam utóbbival kapcsolatban a nevével jegyzett munkát, de attól még lehet.
Nekem is a 30-as évek jutott az eszembe. Kiss Ferenc óta nem tudnék művészt megnevezni -figyelem: a diktatúra időszakát nem számítva!!- aki olyan erős politikai, esetünkben közírói munkásságot vállalt volna és olyan magas színházvezetői pozícióba került volna mint az eszmecsere tárgyát képező művész. Kiss Ferenc pedig volt, aki volt és lett, aki lett. Egyébként a Kádár-rendszer 1956 után -milyen aktuális ez épp ma- újból színpadra engedte és kitüntette!
Direkt nem akartam vitát nyitni: volt olyan este, amikor tetszett Apáti, volt amikor nem, vannak és voltak nála nagyobb táncosok, de engem nem is az zavar, hogy táncosként milyen volt. Arra még rá lehet fogni az itt sokat hangoztatott közhelyet, hogy ízlés kérdése, meg hogy kinek a pap, kinek a papné.
