Kedves takatsa, inkabb az Olvasoi levelekben valaszolok, itt tul OFF lenne = kikapnek ;-)
Kedves E.D. Isten őrizzen attól, hogy megbántsalak, nem ez volt a szándékom. Egy dolog a fontos, hogy elégedett legyél magaddal, és hidd el, semmi más nem számít. Egy kis kultúra, majd egy tányér bableves (Pilinszky után kissé szabadon): így kerek a világ.
Kedves takatsa, nagyra értékelem mostani tartalmas és színvonalas beírásodat: már ezért érdemes (volt-van) mint írod: "jól elbeszélgetni magamban". Talán elkerülte a figyelmedet, de szerencsére azért akadnak beszélgetőtársaim...és akadnak olyanok is, -lejjebb találhatsz kettőt-hármat- akikkal valóban nem beszélgetek (el). Jobb a békesség részemről, ők pedig csak hadakozzanak...a velük néma fantommal. Ha neked is úgy jobb, közéjük sorolhatlak...de helyette inkább folytasd (ki)oktatásomat parlamentárisabb stílusban, amit télen a Boccanegrával kapcsolatban elkezdtél és ami, nem-sajnálatos módon akkor abbamaradt. Üdv. ED
„Valaki itt alattunk” nickneve Héterő. Hozzászólásának sorszáma van. Nem arról „elmélkedett”, hogy A zsidónőt ki vetette le a repertoárról, hanem arra utalt, hogy a Parsifalon kívül más operák is akadnak, amelyeknek aspektusával nem feltétlenül ért egyet mindenki.
„Egy másik hozzászóló” nickneve IVA. Hozzászólásomnak szintén van sorszáma, de nem érdemes hivatkozni rá, hiszen jeleztem: OFF.
Nem értem, hogy ha fórumtársak neve említésre méltatlan, miért ellenállhatatlan reagálni a gondolatai(n)kra, miért kell „átvenni a szavait”. Nincsenek pontos és saját kifejezéseid olyan, örök időkre felháborító és gyalázatos műsorpolitikára, amely szerzők származása vagy a művek témaválasztása alapján különböztet meg és ítél? Kár maszatolni: ízetlen szellemeskedésnek azt neveztem, hogy olyan tárgyban (topicban), amelyet távolról sem érint a migrációs válság politikai témája, migránsozni, sőt „migráncsozni” kezdtél. Okait nem elemzem, mert az változatlanul OFF.
Úgy látszik, van pár dolog, amiről nem tudsz, de nem ugrom be: nem fogok mesélni a kereszt mindennapjairól jelenünkben. A ploërmeli szobor esetének kronológiáját sem „az itthoni média egy része” állapította meg.
A ZAK kamaratermében felejthetetlen volt Németh Judit előadása 2013. december 18-án:
"TESTVÉREK ÉS SZERETŐK"
Ritkaságokat énekelt: Clara és Robert Schumann, Fanny és Felix Mendelssohn, Alma és Gustav Mahler dalait - Simon Izabella nagyszerű zongorakíséretével.
Elég durván - és nyilván szándékosan - vegyíted a fogalmakat.
Arról van szó, hogy a NAPI politika nem kívánatos annyira egy komolyzenei magazin oldalain. Ha az Arena di Verona bemutatná az Anna Kareninát, biztosan hosszan, alaposan kitérnél a stadionokra és kisvasutakra, mint az alkalom révén feltétlenül megemlítendő, aktuális körülményekre, hiszen az arena tulajdonképpen stadion, Annát pedig vonat gázolta halálra.
Ah, Edmond Dantes milyen jól elbeszélget magában. Persze már nem először, és sejtem, nem utoljára...:)
Csakhogy akkor nem lenne Beaumarchais (es Mozart!) Figaroja, Shakespeare csomo dramaja es tragediaja, Moliere, Shaw es a vilagirodalom szine-java vagy maradva a topik kozeleben: pl. Offenbach jo par darabja, amiben a 2. csaszarsagot gunyolja ki epesen (a csaszar es a tarsadalmi elit pedig jot mulatott sajat magan), a Nabucco, ami szinte 1/1 bibliai kornyezetbe agyazott politika = az olasz nep egyesulesi es szabadsagvagyanak tukre, a Pomade es egy csomo mas opera, vegso soron a Ring is az egesz vilag politikai-filozofiai alapu kritikaja sot elatkozasa. Es akkor meg szot sem ejtettunk az ezert-azert, ilyen-olyan korban idolegesen (ki)cenzurazott, betiltott stb. muvekrol. Mind "politikailag kenyes" darabok (reszben mar csak voltak: Rigoletto, Alarcosbal etc).
Tőlem biztosan létezne kultúra politika nélkül.Ha engednék!
Igen, ebbol is latszik, mennyire osszefonodik tortenelem azaz politika egyfelol es kultura (benne opera) masfelol. Igy jutunk el a Parsifaltol, amit Foigazgato Ur hozott fel elrettento peldanak egy bizonyos nezopontbol = mint irta, a hatalom botranyos modon 40 evig nem engedte szinpadra, a La juive-ig, amit egy forumtars emelt be a topikba. La juive-on keresztul pedig az 1938-44 kozotti evek budapesti operatortenetenek egy masik nezopontbol szegyenteljes fejezeteig, amikor egy masik hatalom nem engedett "bizonyos" operakat szinpadra. Ceterum censeo: politikamentes kultura (benne opera) nem letezik.
Történelem óra a topicban.Köszönjük!Ja és II Lajos belefulladt a Csele patakba 1526-ban. Valószínű kereszttel a nyakában.
Mondjuk ez kb. nem válasz semmire, de legalább írtál valamit.
Valaki itt alattunk A zsidónőről elmélkedik: A zsidónőről, amit anno nem "egy derék muzulmán" netán egy migráns vétetett le -több más mű, köztük a Hoffmann meséi vagy a magyar Goldmark Károly Sába királynője c. operája társaságában!- az Operaház műsorrendjéről, hanem a keresztény magyar állam. Egy másik hozzászóló szavait átvéve, ez aztán tényleg és enyhén szólva ízetlen dolog volt, ha nem is szellemes(kedés). És ez csak a kezdet volt. Nem árt erre is emlékezni, ha már Főigazgató Úr arra emlékezett (vissza), hogy a Parsifalt egy "...hatalom...botrányos, hogy...negyven éve nem engedi (azaz nem engedte) színpadra".
Nem tudok róla, hogy 'egyes Nyugat-európai "felvilágosult" országokban' emberek nyakából akarnák levétetni a keresztet. Franciaország egyik kisvárosában egy szoborról, történetesen II. János Pál pápa szobráról hoztak olyan határozatot, hogy el kell róla távolítani a keresztet. A hírt az itthoni média egy része már úgy tálalta (jelige: "fake news"), hogy a teljes szobrot eltávolították.
Nálunk pedig legutóbb akkor érte politikai támadás a keresztet, tágabb értelemben: a keresztyénséget, amikor a 90-es évek elején az egyik párt képviselője "Csuhások, imához térdre!" szavakkal szólt be. A parlamenti napló nem rögzítette ugyan a fenti bekiabálást, azt viszont igen, hogy az akkori kultuszminiszter, Andrásfalvy Bertalan az alábbi szavakat intézte a üléshez: "..amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezetõ elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt." Idézet vége.
Az "itt mögöttem a frakcióvezető" személyére lehet tippelni (egyébként köztudott), de itt abba is hagyom, mert mint tudjuk, "ez itt egy kulturális fórum" és majd egyszerre fogják ki- és betiltásomat követelni, nem először.
Pár éve Németh Judit adott dalestet, melyet a Bartók Rádió élőben közvetített. Előtt a rádió műsorközlője elmondta a programot, majd pár szóban ismertette az énekesnő munkásságát. Ott hangzott el, hogy "nagy sikerrel lépett fel Bejrútban..."
Majd a szünet után még egyszer... :-(
Egyébként ez a kereszt ügy szerintem itt egy lényegi dolog. Orientációs pont a történetet illetően.
Igen. Ugye „hangos liberálisok” leginkább a nyugati kultúrában vannak. Őket zavarják rettentően a saját keresztény gyökereik. Ezért aztán igazából attól akarnak megszabadulni. Az összes többi dolog nem zavarja őket ennyire.
Ahogy a „szabadságukért küzdő” (a világon a legszabadabban élő) nyugati nők a saját nyugati férfiaik ellen harcolnak, miközben eszükbe se jut hadakozni a világszerte élő, sokkal durvábban viselkedő (pl. arab) férfiakkal. Pedig ott sokkal többet lehetne tenni.
Egyébként sztem eljön még annak az ideje, amit írtál... :-)
A világnézeti semlegességről is írtál: Wagner művéből a kereszt-rajzolást gyakran kiveszik.
Kíváncsi vagyok, mi maradna Fromental Halévy: La Juive című, a konstanzi zsinat idején játszódó operájából, ha abból is kivennék mindazt, ami esetleg sérti - mondjuk - egy derék muzulmán gondolatvilágát. :-)
Ugye a hagyományos lexikonok szócikkeit egy-egy terület szakértői írták. Ismerték a témát, amiről írtak, súlyozni és szűrni tudták az információt.
A Wikipédián 90%-ban az adott témához nem értő (önmegvalósító) amatőrök írnak szócikkeket, sok forrásból összeollózott információ alapján. Tekintve, hogy nem a terület szakértői, sokszor nem tudnak válogatni a fontos és kevésbé fontos információ között. (Így akár egészen alapvető dolgok is kimaradhatnak. Vagy bődületes baromságok kapnak helyet.) Aztán sok a szereptévesztés: Néha döbbenten olvasom, hogy minősítik a tárgyat (pl. egy film bemutatásakor közli a szócikk, hogy hatalmas giccs.) Máskor bonyolult tankönyvi szakszöveget olvasok, ahelyett, hogy érthető leírást kapnék. De sokszor még a szócikkek strukturálása is gondot okoz.
Aki ezt írta, valószínűleg nem látta a darabot. Vagy őt küldte aludni Gurnemanz az első felvonás végén. :-)
Igen. Egy barátommal beszélgettem épp arról nemrég, hogy mi még csak elvagyunk valahogy, mert rendesen megírt információn nevelkedtünk, de az a nemzedék, amelynek a Wikipédia színvonala lesz az evidencia…
Rémületes arra gondolni, hogy ezeket majd idézik.
Ó, hát ezek ilyenek. :-) Érdemi dolgokban évek óta nem javítok bele, ugyanis általában jön valaki, aki elszántan védelmezni kezdi a hülyeséget.
Elszomorító ismertető. Most lándzsa, dárda, vagy Lándzsa?
Meglendíti a szent lándzsát, hogy megsebezze a hőst...
Parsifal... a dárdával kezében Monsalvat vára felé indul.
Parsifal a Lándzsával megérinti Amfortast, akinek sebe...
Soha nem fogok rájönni, honnan kerülnek az ismertetőkbe a bődületes marhaságok.
...vette át a Szent Grált, az edényt (!)
A sivatag közepén létrehozta saját birodalmát, a Mágia országát.
kiderül, maga – Parsifal – és anyja – Herzeleide – nevén kívül semmire sem emlékszik. - Valójában a saját nevére sem emlékszik.
...érti-e mi zajlott le szemei előtt. Válasz azonban nincs. A lovag csalódottan küldi aludni (!) vendégét. - Hogy ez hogy jött a Dort hinaus, deinem Wege zu! -ból? (Itt az ajtó, fel is út, le is út!)
...kigúnyolta, amikor a kereszt súlya alatt görnyedt. - Csak azt tudjuk, hogy látta a Megváltót és kinevette; görnyedésről szó sincs.
...kezében a lándzsát iránytűként tartva érkezik a vár előterébe. - Nem, hanem leengedett dárdával közeleg ( gesenktem Speere schreitet er).
A páncélos szótlanul ereszti le fegyverét. - Inkább beszúrja a dárdát maga elé a földbe.
Amikor felnyitja sisakrostélyát, Parsifalra ismernek alakjában. (!)
...a Grál szent lándzsáját pillantják meg lábai előtt. - Ezzel szemben Parsifal néma imával a dárda elé térdel.
Az áldozat elmaradásával megszűnt a lovagok ártatlanok megsegítésére vállalt küldetése is. - Meg az éteri koszt is... :-)
Parsifal a Lándzsával megérinti Amfortast, akinek sebe egy csapásra begyógyul. Ekkor a közösség legöregebb tagja, Gurnemanz az ifjúhoz lép és rendjük új királyává avatja. Az új király elsőként Kundryt veszi fel a rend sorába. - Nőt? Ugyan már, csak megkereszteli. Na és ebben a sorrendben?
"Baureuthi Fesztiválzenekar, 1962 (a baureuthi előadás felvétele)"
Azt mondja a Wikipédia:
"A mű mai, világnézetileg semleges előadásai többnyire sajnálatosan kerülik a második felvonás azon szerzői utasításának követését, hogy Parsifal Klingsor lándzsájával keresztet rajzol. Így értelmetlenné válnak Parsifal e szavai: "Íme e jellel vége a varázsnak.""
Én érteni vélem, a kérdést, amennyiben arra utal, hogy nem pontos a megfogalmazás: "keresztény mű..."
Mert ugye, mihez képest...
Viszont, ha olyasmit állítok, hogy "a Parsifal muzulmán darab..." "a Parsifal zsidó mű", "a Parsifal buddhista opera..."
Akkor kiderül, hogy leginkább mégiscsak keresztény... :-)
OFF: Ízetlen szellemeskedés, szellem helyett óvodás szintű közhellyel. Nem hiszem, hogy ebbe a fórumba való.
Sem azt, hogy keresztény művész alkotása, sem azt, hogy a művet megkeresztelték.
Témája a keresztény hit, monda- és ünnepkör világából merít, feltételezve, hogy a hallgató ezt kritika és kérdések nélkül befogadja.
Talán azt, hogy nem migráncsoknak való.
Vajon mit értett a Főigazgató Úr azon, hogy "A Parsifal keresztény mű..."
Elmékedésre indított az igen sajnálatos elírás: Bühnenweisfestspiel (helyesen Bühnenweihfestspiel), továbbá az alcím értelmezése: „a színpadot megszentelő ünnepi játék" - az érzésem szerint valószínűbb Magasztos ünnepi színjáték helyett.
(Az "egykoriakadémiai" nyilván sajtóhiba, de egy ilyen magasztos cikkben azért meglepő.)
Nos, az efféle kérdésekben általában megbízható iránymutást nyújtó Duden mindkét értelmezésnek utat ad. Hogy melyik a valódi, arról értekezések zöme olvasható.
Van tudós, aki a kétségtelenül "talányos" wagneri alcímadást egyértelműen színpadszentelésként fogja föl, például Jo Cheryl Exum,a "zsidó-biblia" amerikai kutatója, nagy feminista. Elismeri, hogy esetleg, talán akár (mondjuk:) magasztosnak is fordítható a kifejezésben lévő Weih(e), de nem hagyja magát tévútra vezetni, mert Wagner levelezésében talált bizonyítékot a színpadszentelés-értelmezésre. Sajnálatos, hogy nem idéz ezekből a levelekből, és támpontot sem ad, vajon melyik levelekre gondol.
Alexander Meier-Dörzenbach Die reine Wahrheit und die Ware Reinheit: Zur Neuinszenierung des "Parsifal", 2008 * cikkében ír a kérdésről. Szerinte a négy szó közül a két szélső - keretként - a színpadi színhelyre, a színielőadásra utal: Bühne _ Spiel; a középpontban azonban a Weihe _Fest áll: "...überhöhte und überhöhende Elemente", ami múltbéli és eljövendő magasztosságot, emelkedettséget sejtet.
Van, aki az azione sacra olasz kifejezés egyenes wagneri fordításának véli az alcímet, mondván, hogy a szerző leginkább olasz földön alkotta ezt a művet, és ez a körülmény bizonyára befolyásolta... (Egyébként valóban Palermo városában fejezte be a Parsifalt.)
A legfőbb indok a magasztos mellett, hogy a Festspielhausban már 1876. augusztus 16-án, a Rheingold bemutatásával majd a további Ring-részekkel a színpad "megszentelése" kétséget kizáróan megtörtént. Noha csak hat év múlva indult be a "nagyüzem", méghozzá éppen a Parsifallal, akkor sem valószínű, hogy Wagner megfeledkezett volna az előzményekről.
Furcsa lenne az is, ha bármelyik Parsifal-előadásnál a néző úgy érezné, hogy itt és most megint az aktuális színpadot szentelik meg.
Egyébként egy vak lóért nem adnám, ha valaki tudna Wagner-levélről, ami a talányt hitelesen megfejti.
A Parsifal-levéláriához (a teljesség igénye nélkül):
- nem tilos, de nem is szükséges különösebb magyarázkodás, ha egy produkciót 35 év után levesznek a műsorról, pláne, ha rövid idő múlva új rendezésben kihozzák és pláne, ha a legutóbbit az átkos komcsi időszakban mutatták be, amire a cikk szerzője finoman utal. Kész csoda, hogy egy "botrányosan sokáig -40 évig- színpadra nem engedett keresztény opera" előadása mégiscsak olyan jóra sikerült, hogy 35 évig ez a verzió életképes maradt, amiből 28 év már a rendszerváltás utánra esik. Nincs benne sem a Szentírásban, sem az Alaptörvényben, hogy minden évben játszani kell a Parsifalt vagy bármit. Máshol is pihentetik = éveket kihagynak. Az sem világos, mi a gond azzal, hogy annak idején Wagner halálának centenáriumára időzítették a pesti reprízt. Rendkívüli esemény volt egy rendkívüli időpontban, mellesleg és szerencsémre ott ültem azon az emlékezetes 1983. február 13-ai előadáson.
- kétségtelenül semmi bizonyíték nincsen arra, hogy Wagner utolsó művének szánta volna a Parsifalt, de még kevesebb jel (bizonyíték egyáltalán nem) utal arra, hogy új mű megírását tervezte volna. A mestert valóban hirtelen érte a halál, de hosszabb ideje betegeskedett már, asztmás rohamai és komoly szívpanaszai voltak. Gyenge érv, hogy korábbi feljegyzései szerint számos operaterv foglalkoztatta. Bizony, a Parsifal éppen hogy "az életmű záróköve". Úgy gondolom, inkább annak kell örülni és az a csoda, hogy utolsó művét éppen hogy be tudta fejezni és még életében hallhatta-láthatta saját színházában.
- mindig is tudott dolog volt, hogy a Parsifalnak voltak 1914 előtt kalóz-előadásai. Annyira tudott dolog volt, hogy pl. a Wagner-család örökre kitiltotta Bayreuthból mindazon művészeket, akik ilyen kalóz-Parsifalokban közreműködtek.
PS Nem tudom, hogy -mint a levélíró megjegyzi- "az Újvilág máig a világ etikai oktatója"-e, de nem gondolnám, hogy az "Újvilágnak" -bár én nem ismerek ilyen nevű országot- annak idején ráhatása lett volna kalóz- vagy bármilyen Parsifal-produkció/k bemutatására vagy bemutatása ellen.
Kedves Telramund! Ahol a levélben megemlíttetik Kasza Katalin, az a premier szereplőinek (fel)sorolása (amelyből viszont kimaradt a Titurelt éneklő Szalma Ferenc neve). A hangfelvételre annak a bekezdésnek a végén van utalás, ahol szerkesztési hiba folytán van egy zárójel, amelyet nem előz meg „nyitó” zárójel.
A következő felsorolásban már nem szerepel a premier körzeműködőinek neve, ezért hiányzik a Kasza Kataliné is. Kétségtelenül rosszul áttekinthető és nem tetszetős a levélnek ez a része – de hát nem mi írtuk…
http://www.origo.hu/kultura/20180418-volt-egyszer-egy-parsifal-okovacs-szerint-az-opera.html
Nem lenne rossz ez a levél,de a sok első ,másod ,harmadosztályú énekes felsorolása mellett nem kellett volna kihagyni Kundryt énekelő művészek közül
KASZA KATALINT!!!!!!!(Jó a lemezfelvételnél meg lett említve)
Készül az Eiffel Műhelyház - Indóház Online
"Télen az építkezés első fázisában lebontották az épület első harmadának tetejét, korrózióvédelemmel látták el a vasoszlopokat, valamint kialakították a zenekari árkot, ezt követte a betonozás, a nagy szerkezeti egységek megépítése."
"Körülbelül 17 ezer négyzetméternyi üzemi területet alakítanak ki. Az öthajós csarnokot, a két merőleges oldalcsarnokot, a komplett vágánymezőt és a kéményt megtartották, ezen az „Opera” felirat forog majd."
(iho.hu)
Valóban. Helyes kifejezés a "reaktiválás":
Perencz Béla 2016-ban a Dankó Rádió Túl az Óperenczián c. operettműsorának heti vendége volt.
Köszönöm! Rossz címmel kerestem. -:)
Emlékezetből beírom, amit pár órája írtam: Ilyen időpontban a nyugdíjasok mellett legfeljebb délutáni műszakban dolgozók/kötetlen munkaidejűek/magánzók tudnak operabérletért sorban állni. Ami a közönség elöregedését illeti: Az Opera mellett jónéhány zenekar próbálkozik gyerek- és ifjúsági koncertek rendezésével. Sajnos hatékonyságuk épp hogy megközelíti a borsó falra hányását. A célba vett ifjúság feltehetően kevesebb, mint 1%-a fog emilyen élményei hatására örökre búcsút mondani a gagyinak. A családi háttér, a haverok és a mindenhonnan áradó hazug manipuláció, amely azt hiteti el a fiatalokkal, hogy a popszemét "a" zene, Bach, Mozart, Beethoven & társaik termése pedig rég halottak áporodott dögunalma.
Ebben egy pillanatig sem kételkedem. Sajnos Wolf nekem feltehetően örökre kínai marad - remélem, érthető, mit akarok ezzel a képzavarral kifejezni.
Ez így van! Megint más: Reaktiválják Perenczet erre az estére. Tudtommal évek óta nem lépett fel a MÁO/Erkel színpadán.
off Köszönöm a megtisztelő címet, de egyelőre még a lánykori nevemet használom :-)
on YT-on hallható felvétel főszereplői közül legalább ketten (Donath és Fischer-Dieskau) a dal- benne a Wolf-daléneklés nagymesterei is voltak, nyilván nem véletlen a Wolf-opera felvételébe történő beválogatásuk.
Ehhez két apróságot (?) tennék hozzá:
1) ha már zanza, legalább rakják sorba: A walkűrben a Tavaszi dal megelőzi a Walkürenrittet és nem látom okát, miért nem a helyes sorrendben játsszák.
2) Ennél valamivel (?) komolyabb hiba a műsorban: a Siegfried rajnai útja c. zeneszám tudtommal és az online műsorban olvashatóval szemben nem a Siegfriedben, hanem Az istenek alkonyában van. Szeretett Kimernyánkban Daunerni aligha fogadná el helyes válasznak a Siegfriedet, ha a kérdéses zene a Siegfrieds Rheinfahrt lenne :-)
Válaszoltam erre, miért szállt el, jóllehet elküldtem?
A június 11-ére meghirdetett koncertszerű Istenek alkonya helyett Ring-keresztmetszet kerül sorra az Erkelben, ugyancsak 17 (???!!!) órai kezdettel. Ez a közönség arcon köpése. (A magyar nyelv rombolásáról nem is szólva.)
Ferenczy csupán a korabeli német mintákat követte.
Az indok, hogy beleillik a Wagner hatására írt operák sorába. Nem hallgattam bele a Monte Christo gróf úr által belinkelt felvételbe, de feltételezem, hogy nekem ugyanolyan dögunalom lenne, mint e szerencsétlen sorsú szerző legtöbb dala. Pedig próbálkoztam velük megbarátkozni, de 2-3 kivétellel szemben ott áll szemben vagy 400, amely számomra megkülönböztethetetlen szürke massza.
Ha van szerző, akivel nem tudok megbarátkozni, az Hugo Wolf. Minden dala egybefolyik, megjegyezhető, "NAGY" témája nincs. Az Olasz daloskönyvre megtelt MüPa a sznobizmus iskolapéldája.
YT-ilag segítek: itt bizony meghallgatható! Nem is akárkikkel.Akinek YT-on nem elég jó, lemezen megrendelheti.
Én akkor se mennék, nyugodt lehetsz. -:)