Bocs, nem hasonlítottam össze a Bp.-i Hattyúk tava és a MET Walkür rendezését - almát a körtével egyébként nem szoktam! - csak jeleztem, hogy máshol, más daraboknál is vannak kisebb-nagyobb melléfogások. Ettől a MET Walkür még tetszhetett sokaknak, bár az ottani sajtóban is elég csípős kritikák hangzottak el, nem beszélve a palánkon futkosó szereplők véleményéről!
Most én írom azt, hogy ha a jelenlegi budapesti Hattyúk tava és a Met Walkür rendezése közötti művészi színvonalat zenélni tudnám, akkor elég nagy művész lennék!
Úgy tudom, a Bánk bán operából egy kivonat (keresztmetszet) készül olasz nyelven, CD-n kihozzák – gondolom, az Operaház amerikai túráján már ezt osztogatni fogják. (A lemezen a címszereplő szólamát tenor hangra rögzítik.)
Engem nem igazán a David H.Koch Theater hivatalos jegyárai érdekelnek. Hanem az egyes előadásokra végül ténylegesen és teljes áron eladott jegyek száma, magyarul: a tényleges érdeklődés. "Deákok, katonák, nyugdíjasok" majdani nézőlétszáma is érdekelne, jegyárai már kevésbé, mert esetükben fennáll a vattázás gyanúja, hasonlóképpen a protokoll-potyajegyesek körében. A két utóbbi "halmaz" között átfedés(ek) lehet(nek)..
Leszögezem: tudom, hogy jegybevételekkel nem gazdálkodható ki még egy itthoni előadás költsége sem. Nem mindegy azonban, hogyan fest a turné komplett költségvetése. Mint minden költségvetésnek, ennek is van "Bevételek" és "Kiadások" oldala. Érdekelnének e két oldalon sorakozó tételek. "Kiadások" oldal minden egyes tételét a magyar állam fizeti? Lesz itthoni vagy ottani szponzoráció? Vagy a nagylelkű kultúrmisszió a máshol már jól ismert pénzszórást jelenti, 100%-ban magyar állami költségvetésből = a magyar adófizetők pénzéből? Valamint bizonyos zsebek kitömését? (Figyelem! NEM a fellépő művészek és a személyzet zsebében "turkálok"!)
"...és persze nem a MET-hez hasonlítottam a jegyárakat, ahol egy-egy opera előadás jegyeinek az árát le sem írom"...hát akkor majd én leírom. A következő, május 1-jei MET-Rómeó és Júliára jegyek válthatók: Family Circle-re 25$-tól, Balcony-ra: 55,46$-tól, Dress Circle-re 72,02$-tól, Grand Tier-re 95$-tól, Parterre-re 135$-tól. Ezek az árak talán azért nem annyira mellbevágóak mint ahogyan azt ön sugallja. Igen, ezek "-tól"-árak, de már az adott szektorba szólnak = ennyiért megvásárolhatók! És tanúsíthatom: MET-ben minden helyről látható és hallható az előadás, szemben MÁO nézőterével, ami telis-tele van részlegesen látó vagy nem-látó helyekkel. A két ország ár- és bérviszonyai eltérésének elemzésére ki sem térek, arra itt előttem is történt már utalás. Valamint emlékeztetnék arra, hogy MÁO állami intézmény, amibe szakajtóval önti az állam a pénzt, a kultúrpolitikára való magasztos hivatkozással, aztán MÁO helyárait már kevésbé magasztosan -külföldi turisták zsebéhez szabva- állapítják meg és a helyzet (árak) újranyitás után csak "fokozódni" fog/nak. MET ellenben magánintézmény, magánadományozók magántámogatásából, ami elvileg kiszámíthatatlan + a (magán)fenntartóknak valószínűleg beleszólásuk van a jegyárak képzésébe is. További útmutatás jegyár- és más ügyekben Tatjána néni unokaöccsétől kapható.
Kedves Shiva!
Gondolom, a MÁO ottani vendégszereplését egy amerikai ügynökség, hivatal, stb - szervezi, és - feltehetően - az adott felléptidíjakat, belépőjegyek árait is ott határozzák meg! Ha Ön ennyire aggódik a magyar belett presztizséért és megbecsülésünkért, akkor a belépőjegy aránytalanságokra talán ott kellene felhívnia a figyelmet!
Ami pedig balettigazgatónk "belenyúlását" illeti a Hattyúk tava elődásba, amiin Önök kínjukban sírnak/nevetnek - ki is Önök voltaképpen? - mi itthoniak is emlékszünk a Walkür 2011. évi MET - bemutatójára, Lepage 24 db többmázsás lengőpanelből álló csodálatos konstrukciójára, melyek a színpadképet és a díszleteket voltak hivatottak megjeleníteni. Azon túl, hogy a szereplők artistaként futkostak fel-alá a mozgó elemeken, és a walkürök azon csusszantak le a "lovaglási jelenetben" , megfelelő módon sokkolta a konzervatívabb rendezéshez szokott nézőket, és hogy a torta habos legyen, ne csak drága, a darab végén Brünnhilde-t eltűnteti a színpadról, és a lehető leglehetetlenebb helyzetben hozza vissza, hiszen annak megbüntetése és a Tűzvarázs csak nem nyelhető le! Tehán nem kell magyarnak és balettigazgatónak lenni ahhoz, hogy valaki katasztrofálisan maradandót alkosson!
Kedves Shiva! A színházak és turnék üzleti ügyeihez, a helyárak kalkulálásához nem értek, az ilyesmiről írtakhoz nem is szólok hozzá.
Néhány szemléletével azonban nem értek egyet.
Egy igazi balettrajongó, még ha hozzászokott is az American Ballet Theatre színvonalához, kíváncsi A hattyúk tavának egy másik földrészről érkező változatára is, függetlenül attól, hogy a Met szomszédságában levő színházban adják és mennyiért. Hacsak nem olvassák a Café Momust, nem tudják előre, milyen a MÁO produkciója. Mi is megnézzük májusban az Erkel Színház Primavera-sorozatában vidéki társulatok előadásában azokat a műveket, amelyeket az Operaház vagy az Erkel prudukcióiból ismerünk, és nem aszerint alkotunk róluk véleményt, hogy kedvezményes áron adták a jegyeket. Akkor is szívesen néztem vidéki társulatokat, amikor nem az Erkelben, hanem az Operett Színházban vagy a Vígben vendégszerepeltek.
A hattyúk tava mostani előadásában a herceget sajnos nem mentik ki a mocsárból: belefullad, és holtan hozza ki onnan a barátja. A felújítás nem nézhetetlen, csak nem jó nézni. (Háromszor láttam.) Igen, nevezhetjük elrontottnak, miután mi, Pesten fél évszázadon át láttunk sokkal jobbakat. De hogy a New York-iakat érdeli-e és tetszik-e majd nekik, szerintem bízzuk rájuk.
Kedves Katalin! Igen, sajnos ez az igazság. És (sajnos) a valódi kultúrára vágyó, azt rendszeresen élvező, azt megfizetni tudó közönség, amikor ezt látja, akkor a reakció, az "olcsó hús....", mert ez a tapasztalat, nem is alaptalanul! Tényleg komolyan gondolta valaki, hogy az ABT Swan Lake előadása mellett a MÁO nézhetetlen felújítása (herceg kimentése a mocsárból...) NY-ban érdekel majd valakit? (az olcsó jegyekre vadászó túristákon kívül, akik az amúgy gyönyörű épületet nézik meg, miközben történik valami a színpadon is) Arra persze az itteniek nem emlékeznek már - próbálták elfelejteni -, azt az "élményt" amikor a jelenlegi MÁO balettigazgató lépett föl egy gálán itt, aminek elég vicces volt a megítélése, de most úgy gondolta, hogy "belenyúl" az otthoni Hattyúk-tavá-ba! Sikerült.... elrontani, de ettől még persze a jogdíj jár majd az itteni előadások után is, mi meg (kínunkban) sírunk/nevetünk rajta. Sajnos.
Re.: Az árakat önmagukban vizsgálni semmi értelme.... Természetesen. Mivel kb. 30 éve utazom munkám miatt a világban, ezért teljesen egyetértek Önnel! Éppen ebből a szempontból írtam, amit írtam. De talán nem értette pontosan: van egy "előadó helyünk" (itt New Yorkban), ahol fele annyiért adják a MÁO előadásaira a jegyet fél évre előre, mint az év bármelyik másik előadására. Azaz: nem "önmagukban" vizsgálunk... hanem kontextusában (kultúrális közeg). Nem a magyarországi arákhoz hasonlítok, hanem az itteniekhez. Ez nem a "volksoper", ahol "jöjjön a nép...! Ez "olcsó" sajnos, ami sok esetben azt jelenti, hogy fillérekért fogják a városnéző buszokra megvett jegyekkel együtt ajándékba adni a túristáknak. Ja: és persze nem a MET-hez hasonlítottam a jegyárakat, ahol egy-egy opera előadás jegyeinek az árát le sem írom. Mi az üzenete egy MÁO művész részére annak, hogy amikor ő 30 m-re lép föl a MET-től, akkor egy ottani opera belépő (most a MET-rő van szó!) 5-8-szor annyiba kerül, mint ott, ahol ő lép föl?
Kedves shiva! Nem vagyok benne biztos, hogy jól értem. A MÁO amerikai előadásaira jóval olcsóbban lehet jegyeket venni, mint általában, ugyanabban a New York-i színházban lévő egyéb előadásokra?
Hát nem értem hogy nem akarja itt senki látni és hallani a Bánk bán dicsőséges amerikai bemutatkozását ezzel a csodálatosan új előadással és ezzel a szuper szereposztással.
Az árakat önmagukban vizsgálni semmi értelme, csak az általános ár- és bérszínvonallal egységben.
Tisztelt Fórumozók! Hosszú ideje olvasom üzeneteiket... Most már nehezen tartóztadtam magam vissza az utóbbi időben. Most csak annyit: a MÁO előadásaira a legdrágább jegyárak fele annyiba sem kerülnek, mint a egyébként az árak szoktak lenni... A legolcsóbb - 4. emelet! - jegyek szoktak 40-60 USD-ba kerülni, a 3. emelet (!) már 140 USD, vagy több is lehet. A MÁO előadásaira a legdrágább jegy: 80+ USD... Persze értem. De ez a művészek degradálása is, nem csak "csalogató" ár! Sajnos...
Repülőjegy is vásárolható 30% kedvezménnyel New Yorkba? Cserébe átadom a belépőjegyre szóló 30% kedvezményt.
Hátha a momus szervez nekünk egy buszos kirándulást New Yorkba... -:)))
Hogy szeptemberben ne panaszkodj, hogy nem kaptál jegyet...;-)
Már a hír megjelenésekor sem értettem ez nekünk miért lehet érdekes információ... :)
2018. április 16-tól kaphatók jegyek az Opera nagyszabású New York-i turnéjára. Május 16-ig a jegyeket 30% early bird kedvezménnyel vásárolhatja meg a közönség.
Három opera- és három balettprodukcióval, valamint két gálaesttel vendégszerepel a Magyar Állami Operaház 2018. október 30. és november 11. között a New York-i David H. Koch Színházban és a Carnegie Hallban.
Kedves takatsa, inkabb az Olvasoi levelekben valaszolok, itt tul OFF lenne = kikapnek ;-)
Kedves E.D. Isten őrizzen attól, hogy megbántsalak, nem ez volt a szándékom. Egy dolog a fontos, hogy elégedett legyél magaddal, és hidd el, semmi más nem számít. Egy kis kultúra, majd egy tányér bableves (Pilinszky után kissé szabadon): így kerek a világ.
Kedves takatsa, nagyra értékelem mostani tartalmas és színvonalas beírásodat: már ezért érdemes (volt-van) mint írod: "jól elbeszélgetni magamban". Talán elkerülte a figyelmedet, de szerencsére azért akadnak beszélgetőtársaim...és akadnak olyanok is, -lejjebb találhatsz kettőt-hármat- akikkal valóban nem beszélgetek (el). Jobb a békesség részemről, ők pedig csak hadakozzanak...a velük néma fantommal. Ha neked is úgy jobb, közéjük sorolhatlak...de helyette inkább folytasd (ki)oktatásomat parlamentárisabb stílusban, amit télen a Boccanegrával kapcsolatban elkezdtél és ami, nem-sajnálatos módon akkor abbamaradt. Üdv. ED
„Valaki itt alattunk” nickneve Héterő. Hozzászólásának sorszáma van. Nem arról „elmélkedett”, hogy A zsidónőt ki vetette le a repertoárról, hanem arra utalt, hogy a Parsifalon kívül más operák is akadnak, amelyeknek aspektusával nem feltétlenül ért egyet mindenki.
„Egy másik hozzászóló” nickneve IVA. Hozzászólásomnak szintén van sorszáma, de nem érdemes hivatkozni rá, hiszen jeleztem: OFF.
Nem értem, hogy ha fórumtársak neve említésre méltatlan, miért ellenállhatatlan reagálni a gondolatai(n)kra, miért kell „átvenni a szavait”. Nincsenek pontos és saját kifejezéseid olyan, örök időkre felháborító és gyalázatos műsorpolitikára, amely szerzők származása vagy a művek témaválasztása alapján különböztet meg és ítél? Kár maszatolni: ízetlen szellemeskedésnek azt neveztem, hogy olyan tárgyban (topicban), amelyet távolról sem érint a migrációs válság politikai témája, migránsozni, sőt „migráncsozni” kezdtél. Okait nem elemzem, mert az változatlanul OFF.
Úgy látszik, van pár dolog, amiről nem tudsz, de nem ugrom be: nem fogok mesélni a kereszt mindennapjairól jelenünkben. A ploërmeli szobor esetének kronológiáját sem „az itthoni média egy része” állapította meg.
A ZAK kamaratermében felejthetetlen volt Németh Judit előadása 2013. december 18-án:
"TESTVÉREK ÉS SZERETŐK"
Ritkaságokat énekelt: Clara és Robert Schumann, Fanny és Felix Mendelssohn, Alma és Gustav Mahler dalait - Simon Izabella nagyszerű zongorakíséretével.
Elég durván - és nyilván szándékosan - vegyíted a fogalmakat.
Arról van szó, hogy a NAPI politika nem kívánatos annyira egy komolyzenei magazin oldalain. Ha az Arena di Verona bemutatná az Anna Kareninát, biztosan hosszan, alaposan kitérnél a stadionokra és kisvasutakra, mint az alkalom révén feltétlenül megemlítendő, aktuális körülményekre, hiszen az arena tulajdonképpen stadion, Annát pedig vonat gázolta halálra.
Ah, Edmond Dantes milyen jól elbeszélget magában. Persze már nem először, és sejtem, nem utoljára...:)
Csakhogy akkor nem lenne Beaumarchais (es Mozart!) Figaroja, Shakespeare csomo dramaja es tragediaja, Moliere, Shaw es a vilagirodalom szine-java vagy maradva a topik kozeleben: pl. Offenbach jo par darabja, amiben a 2. csaszarsagot gunyolja ki epesen (a csaszar es a tarsadalmi elit pedig jot mulatott sajat magan), a Nabucco, ami szinte 1/1 bibliai kornyezetbe agyazott politika = az olasz nep egyesulesi es szabadsagvagyanak tukre, a Pomade es egy csomo mas opera, vegso soron a Ring is az egesz vilag politikai-filozofiai alapu kritikaja sot elatkozasa. Es akkor meg szot sem ejtettunk az ezert-azert, ilyen-olyan korban idolegesen (ki)cenzurazott, betiltott stb. muvekrol. Mind "politikailag kenyes" darabok (reszben mar csak voltak: Rigoletto, Alarcosbal etc).
Tőlem biztosan létezne kultúra politika nélkül.Ha engednék!
Igen, ebbol is latszik, mennyire osszefonodik tortenelem azaz politika egyfelol es kultura (benne opera) masfelol. Igy jutunk el a Parsifaltol, amit Foigazgato Ur hozott fel elrettento peldanak egy bizonyos nezopontbol = mint irta, a hatalom botranyos modon 40 evig nem engedte szinpadra, a La juive-ig, amit egy forumtars emelt be a topikba. La juive-on keresztul pedig az 1938-44 kozotti evek budapesti operatortenetenek egy masik nezopontbol szegyenteljes fejezeteig, amikor egy masik hatalom nem engedett "bizonyos" operakat szinpadra. Ceterum censeo: politikamentes kultura (benne opera) nem letezik.
Történelem óra a topicban.Köszönjük!Ja és II Lajos belefulladt a Csele patakba 1526-ban. Valószínű kereszttel a nyakában.
Mondjuk ez kb. nem válasz semmire, de legalább írtál valamit.
Valaki itt alattunk A zsidónőről elmélkedik: A zsidónőről, amit anno nem "egy derék muzulmán" netán egy migráns vétetett le -több más mű, köztük a Hoffmann meséi vagy a magyar Goldmark Károly Sába királynője c. operája társaságában!- az Operaház műsorrendjéről, hanem a keresztény magyar állam. Egy másik hozzászóló szavait átvéve, ez aztán tényleg és enyhén szólva ízetlen dolog volt, ha nem is szellemes(kedés). És ez csak a kezdet volt. Nem árt erre is emlékezni, ha már Főigazgató Úr arra emlékezett (vissza), hogy a Parsifalt egy "...hatalom...botrányos, hogy...negyven éve nem engedi (azaz nem engedte) színpadra".
Nem tudok róla, hogy 'egyes Nyugat-európai "felvilágosult" országokban' emberek nyakából akarnák levétetni a keresztet. Franciaország egyik kisvárosában egy szoborról, történetesen II. János Pál pápa szobráról hoztak olyan határozatot, hogy el kell róla távolítani a keresztet. A hírt az itthoni média egy része már úgy tálalta (jelige: "fake news"), hogy a teljes szobrot eltávolították.
Nálunk pedig legutóbb akkor érte politikai támadás a keresztet, tágabb értelemben: a keresztyénséget, amikor a 90-es évek elején az egyik párt képviselője "Csuhások, imához térdre!" szavakkal szólt be. A parlamenti napló nem rögzítette ugyan a fenti bekiabálást, azt viszont igen, hogy az akkori kultuszminiszter, Andrásfalvy Bertalan az alábbi szavakat intézte a üléshez: "..amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezetõ elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt." Idézet vége.
Az "itt mögöttem a frakcióvezető" személyére lehet tippelni (egyébként köztudott), de itt abba is hagyom, mert mint tudjuk, "ez itt egy kulturális fórum" és majd egyszerre fogják ki- és betiltásomat követelni, nem először.
Pár éve Németh Judit adott dalestet, melyet a Bartók Rádió élőben közvetített. Előtt a rádió műsorközlője elmondta a programot, majd pár szóban ismertette az énekesnő munkásságát. Ott hangzott el, hogy "nagy sikerrel lépett fel Bejrútban..."
Majd a szünet után még egyszer... :-(
Egyébként ez a kereszt ügy szerintem itt egy lényegi dolog. Orientációs pont a történetet illetően.
Igen. Ugye „hangos liberálisok” leginkább a nyugati kultúrában vannak. Őket zavarják rettentően a saját keresztény gyökereik. Ezért aztán igazából attól akarnak megszabadulni. Az összes többi dolog nem zavarja őket ennyire.
Ahogy a „szabadságukért küzdő” (a világon a legszabadabban élő) nyugati nők a saját nyugati férfiaik ellen harcolnak, miközben eszükbe se jut hadakozni a világszerte élő, sokkal durvábban viselkedő (pl. arab) férfiakkal. Pedig ott sokkal többet lehetne tenni.
Egyébként sztem eljön még annak az ideje, amit írtál... :-)
A világnézeti semlegességről is írtál: Wagner művéből a kereszt-rajzolást gyakran kiveszik.
Kíváncsi vagyok, mi maradna Fromental Halévy: La Juive című, a konstanzi zsinat idején játszódó operájából, ha abból is kivennék mindazt, ami esetleg sérti - mondjuk - egy derék muzulmán gondolatvilágát. :-)
Ugye a hagyományos lexikonok szócikkeit egy-egy terület szakértői írták. Ismerték a témát, amiről írtak, súlyozni és szűrni tudták az információt.
A Wikipédián 90%-ban az adott témához nem értő (önmegvalósító) amatőrök írnak szócikkeket, sok forrásból összeollózott információ alapján. Tekintve, hogy nem a terület szakértői, sokszor nem tudnak válogatni a fontos és kevésbé fontos információ között. (Így akár egészen alapvető dolgok is kimaradhatnak. Vagy bődületes baromságok kapnak helyet.) Aztán sok a szereptévesztés: Néha döbbenten olvasom, hogy minősítik a tárgyat (pl. egy film bemutatásakor közli a szócikk, hogy hatalmas giccs.) Máskor bonyolult tankönyvi szakszöveget olvasok, ahelyett, hogy érthető leírást kapnék. De sokszor még a szócikkek strukturálása is gondot okoz.
Aki ezt írta, valószínűleg nem látta a darabot. Vagy őt küldte aludni Gurnemanz az első felvonás végén. :-)
Igen. Egy barátommal beszélgettem épp arról nemrég, hogy mi még csak elvagyunk valahogy, mert rendesen megírt információn nevelkedtünk, de az a nemzedék, amelynek a Wikipédia színvonala lesz az evidencia…
Rémületes arra gondolni, hogy ezeket majd idézik.
Ó, hát ezek ilyenek. :-) Érdemi dolgokban évek óta nem javítok bele, ugyanis általában jön valaki, aki elszántan védelmezni kezdi a hülyeséget.
Elszomorító ismertető. Most lándzsa, dárda, vagy Lándzsa?
Meglendíti a szent lándzsát, hogy megsebezze a hőst...
Parsifal... a dárdával kezében Monsalvat vára felé indul.
Parsifal a Lándzsával megérinti Amfortast, akinek sebe...
Soha nem fogok rájönni, honnan kerülnek az ismertetőkbe a bődületes marhaságok.
...vette át a Szent Grált, az edényt (!)
A sivatag közepén létrehozta saját birodalmát, a Mágia országát.
kiderül, maga – Parsifal – és anyja – Herzeleide – nevén kívül semmire sem emlékszik. - Valójában a saját nevére sem emlékszik.
...érti-e mi zajlott le szemei előtt. Válasz azonban nincs. A lovag csalódottan küldi aludni (!) vendégét. - Hogy ez hogy jött a Dort hinaus, deinem Wege zu! -ból? (Itt az ajtó, fel is út, le is út!)
...kigúnyolta, amikor a kereszt súlya alatt görnyedt. - Csak azt tudjuk, hogy látta a Megváltót és kinevette; görnyedésről szó sincs.
...kezében a lándzsát iránytűként tartva érkezik a vár előterébe. - Nem, hanem leengedett dárdával közeleg ( gesenktem Speere schreitet er).
A páncélos szótlanul ereszti le fegyverét. - Inkább beszúrja a dárdát maga elé a földbe.
Amikor felnyitja sisakrostélyát, Parsifalra ismernek alakjában. (!)
...a Grál szent lándzsáját pillantják meg lábai előtt. - Ezzel szemben Parsifal néma imával a dárda elé térdel.
Az áldozat elmaradásával megszűnt a lovagok ártatlanok megsegítésére vállalt küldetése is. - Meg az éteri koszt is... :-)
Parsifal a Lándzsával megérinti Amfortast, akinek sebe egy csapásra begyógyul. Ekkor a közösség legöregebb tagja, Gurnemanz az ifjúhoz lép és rendjük új királyává avatja. Az új király elsőként Kundryt veszi fel a rend sorába. - Nőt? Ugyan már, csak megkereszteli. Na és ebben a sorrendben?
"Baureuthi Fesztiválzenekar, 1962 (a baureuthi előadás felvétele)"
Azt mondja a Wikipédia:
"A mű mai, világnézetileg semleges előadásai többnyire sajnálatosan kerülik a második felvonás azon szerzői utasításának követését, hogy Parsifal Klingsor lándzsájával keresztet rajzol. Így értelmetlenné válnak Parsifal e szavai: "Íme e jellel vége a varázsnak.""
Én érteni vélem, a kérdést, amennyiben arra utal, hogy nem pontos a megfogalmazás: "keresztény mű..."
Mert ugye, mihez képest...
Viszont, ha olyasmit állítok, hogy "a Parsifal muzulmán darab..." "a Parsifal zsidó mű", "a Parsifal buddhista opera..."
Akkor kiderül, hogy leginkább mégiscsak keresztény... :-)
OFF: Ízetlen szellemeskedés, szellem helyett óvodás szintű közhellyel. Nem hiszem, hogy ebbe a fórumba való.
Sem azt, hogy keresztény művész alkotása, sem azt, hogy a művet megkeresztelték.
Témája a keresztény hit, monda- és ünnepkör világából merít, feltételezve, hogy a hallgató ezt kritika és kérdések nélkül befogadja.
Talán azt, hogy nem migráncsoknak való.
Vajon mit értett a Főigazgató Úr azon, hogy "A Parsifal keresztény mű..."
Elmékedésre indított az igen sajnálatos elírás: Bühnenweisfestspiel (helyesen Bühnenweihfestspiel), továbbá az alcím értelmezése: „a színpadot megszentelő ünnepi játék" - az érzésem szerint valószínűbb Magasztos ünnepi színjáték helyett.
(Az "egykoriakadémiai" nyilván sajtóhiba, de egy ilyen magasztos cikkben azért meglepő.)
Nos, az efféle kérdésekben általában megbízható iránymutást nyújtó Duden mindkét értelmezésnek utat ad. Hogy melyik a valódi, arról értekezések zöme olvasható.
Van tudós, aki a kétségtelenül "talányos" wagneri alcímadást egyértelműen színpadszentelésként fogja föl, például Jo Cheryl Exum,a "zsidó-biblia" amerikai kutatója, nagy feminista. Elismeri, hogy esetleg, talán akár (mondjuk:) magasztosnak is fordítható a kifejezésben lévő Weih(e), de nem hagyja magát tévútra vezetni, mert Wagner levelezésében talált bizonyítékot a színpadszentelés-értelmezésre. Sajnálatos, hogy nem idéz ezekből a levelekből, és támpontot sem ad, vajon melyik levelekre gondol.
Alexander Meier-Dörzenbach Die reine Wahrheit und die Ware Reinheit: Zur Neuinszenierung des "Parsifal", 2008 * cikkében ír a kérdésről. Szerinte a négy szó közül a két szélső - keretként - a színpadi színhelyre, a színielőadásra utal: Bühne _ Spiel; a középpontban azonban a Weihe _Fest áll: "...überhöhte und überhöhende Elemente", ami múltbéli és eljövendő magasztosságot, emelkedettséget sejtet.
Van, aki az azione sacra olasz kifejezés egyenes wagneri fordításának véli az alcímet, mondván, hogy a szerző leginkább olasz földön alkotta ezt a művet, és ez a körülmény bizonyára befolyásolta... (Egyébként valóban Palermo városában fejezte be a Parsifalt.)
A legfőbb indok a magasztos mellett, hogy a Festspielhausban már 1876. augusztus 16-án, a Rheingold bemutatásával majd a további Ring-részekkel a színpad "megszentelése" kétséget kizáróan megtörtént. Noha csak hat év múlva indult be a "nagyüzem", méghozzá éppen a Parsifallal, akkor sem valószínű, hogy Wagner megfeledkezett volna az előzményekről.
Furcsa lenne az is, ha bármelyik Parsifal-előadásnál a néző úgy érezné, hogy itt és most megint az aktuális színpadot szentelik meg.
Egyébként egy vak lóért nem adnám, ha valaki tudna Wagner-levélről, ami a talányt hitelesen megfejti.
