Jellemző a megalománia a MÁO-ra, menjen csak a pénz a színpadépítésre, hang-, világítás szerelésre is az állam pénzén, pedig mennyivel hatásosabb lehetne egy igazi színházban játszani. Na jó kevesebb "ajándékcsomagot" kellene szétosztani.
Nekem április 2-ra van jegyem, de ennél jobb hír talán nics is.:)
Hamarosan megérkezik az Operatúra Szlovákába is. Pozsonyban febr,12 és 13.-kán lesznek az eloadások. Ennek mi, pozsonyi operabarátok nagyon orulunk, csak azt nem értjuk, miért nem az Opera új épuletében játszik a MAO társulata, de az Incheba Expo kiálítási csarnokában, Biztos vagyok benne, hogy a szlovákiai magyar iskolák és intézmények tudnak errol a vendégszereplésrol, de errol a városban 1 informácio níncs. / annál inkáb a varos tele van Zalatnay S. plagátokkal - márciusi koncert/
Vannak még csodák, a Parsifaloknál a karmester neve átváltozott a honlapon Kocsár Balázsról Kovács Jánosra! Asszem megyek mind a 3-ra ha így marad.
Turandot Müpa
2018. január 31.
Az előadás előtti filmecskében Héja Domonkos kórusoperának nevezi a Turandotot. ÉS TÉNYLEG! Soha életemben nem hallottam ennek olyan nyilvánvaló bizonyítékát, mint tegnap este. Amit az Operaház felújítása miatt most az Erkel Színházban is fellépő operai énekkar produkált (karigazgató: Csiki Gábor), arra egyszerűen nincsenek elég erős dicsérő szavak. Olyan erővel és fénnyel szóltak, egy tömbben, ha kellett, és olyan finomságokra voltak képesek, ha kellett, amilyet, azt hiszem, ma a világ egyetlen színházában se lehet tapasztalni. Nem véletlenül választották a világ legjobb 7 operakórusa közül a legjobbnak őket! Mert azok! Tudatosítsuk nyugodtan magunkban, hogy miénk A VILÁG LEGJOBB OPERAKÓRUSA!
Az Operaház kiköltözött három előadásra a Müpába, mert az ott most játszott három darabot az Erkel Színházban nem lehet előadni. Legalábbis ezt állította filmes bevezetőjében Ókovács Szilveszter, és most ne vizsgáljuk állításainak valóságtartalmát. (Nyilvánvalóan nem igaz. Szerinte nem lehet, de egyébként miért ne lehetne?) Hogy már nincs egy olyan esemény, ami ne vele kezdődne, lassan megszokottá válik. Ha nincs ott személyesen, akkor videoüzenetben gondoskodik róla, hogy aki nem szívesen látja és hallgatja — és ilyenek vannak nem kevesen — ne tudja nyugodtan átadni magát a zenei élménynek. Ezt a mennyiségű túltengést és mindenhol való jelenlétet csak egy helyen tapasztaltam: Észak-Koreában 1984-ben. Ott volt mindenütt úgy jelen Ki Mir Szen, mint most Ókovács Szilveszter. Akinek megnyilvánulásai egyébként is kezdenek Vágó István régi műsorának címére hajazni: Fele se igaz! (Egy decemberi levelében nénikéjéhez pl. beszélt arról az esetről, amikor felhívott engem telefonon, csak éppen azt nem mesélte el, miről volt szó, ill. helyette a valóságtól eltérő dolgot állított be témaként. Majd azzal folytatta, hogy miután nem jutottunk közös nevezőre, letettük a telefont. A helyzet az, hogy miután nincs hozzászokva, hogy valaki ellentmond neki, mint tettem én, ő csapta le rám udvariatlanul a kagylót.) Tegnapi filmes bevezetőjében a három müpás este karmesterét szívüknek kedvesnek nevezte (Halász, Héja, Kocsár), amit jól érzékelünk, hiszen Kovács János biztos nem kedves szívüknek, mivel semmi rangjához méltó feladatot nem kap évek óta. Állította továbbá, hogy a meghívtak az előadásokba külföldi sztárt, de pechem volt, mert Antonenko megérkezett az Otellóba, de Stuart Neill nem. Noha még reggel is ő szerepelt a honlapon, a Müpába érkezve Michal Lehotsky neve fogadott. Biztos, hogy már tudták előre, hogy Neill nem fog énekelni, mert ilyen hamar egy Kalafot leakasztani csak úgy, a mai világban a valószínűtlenség kategóriájába tartozik.
Hogy megtalálták és elhozták, jó döntés volt. Nem először látjuk a Müpában, 2005-ben már Gruberova partnere volt ugyanitt a Roberto Devereux-ben, és láss csodát: azóta nem elromlott, hanem nagyot fejlődött. Nem hangfenomén, nem óriási és nem nagy hang az övé, viszont nagyon jó tudja használni. Az én ízlésemnek kicsit túl nyitott a hangképzése középregiszterben, ami abból ered, hogy próbálja torkát szabad és széles állapotban tartani, de borzasztó érdekes volt megfigyelni, hogy a magasságokra érve hogy tudja hirtelen összefogni és fókuszálni, hogy azok biztosan szólaljanak meg. Egy még így se sikerült neki, a Turandot ária végén a közösen énekelt „C” sajnos gikszer lett, és majdnem a Nessun dorma „H”-ja is, de azt meg tudta menteni kisebb döccenővel. Ennek ellenére ő az a tenor, akit a főigazgató Eyvazovban vélt megtalálni, tévesen: akire egy színháznak nagy szüksége van repertoárja biztos üzemeltetéséhez. Szívesen látnám Lehotskyt az Erkel Színházban más alkalommal is.
Szintén nem először vendégünk Jee Hye Han, a koreai szoprán már énekelt két szériában is Turandotot az Erkel Színházban. Most, jobb akusztikai körülmények közt, a zenekar előtt állva is egyértelmű, hogy lírai szoprán, akinek a darabban Liú lenne a szerepe, de mivel technikailag el tudja énekelni Turandotot is, eltérítették az eredetileg neki való szereptől. Becsülettel el is énekli, csak éppen a szerep nem erről szól. Hiányoznak a mélységek, hiányzik a magas regiszter volumene, viszont nagyon szépen formál azokban a részekben, ahol egy vérbeli drámai szoprán nehézségekkel találkozik. Mint ázsiai kollegáinak, neki is nagy gondot jelent a szöveg, olasz dikciója sajnos nélkülözi a szavak értelmezését, az akcentusokat, és az olasz nyelvben kulcsfontosságú kettős mássalhangzókat.
Azonnal, már koncert előtt érdemes lett volna megcserélni a két női főszereplőt, hogy Sümegi Eszter énekelje a címszerepet, kolléganője Liút. Úgy talán jobb felállás lett volna, mint így. Liú valamikor azon kevés olasz szerep egyike volt, amelyikben Sümegi maradéktalanul tetszett, mert pontosan és kényelmesen kitöltötte kereteit. Ma már maradéktalanul nem tetszik, mert a szerep egyetlen hangján sem felel meg annak a hangnak, éneklésmódnak, ami hozzá szükséges lenne. Ez a mennyiségű vibrató olasz szerepkörben elfogadhatatlan (nekem már németben is, de ez legyen az én személyes problémám), minden magassága alacsony, és egyetlen egyet sem képes pianóban megfogni. Hogy egyenesen az Árnynélküli asszony Császárnőjének trónjáról leszállva érkezett a kis rabszolgalány szerepébe, nyilván csak tetézte amúgy is adott technikai problémáit. Sümegi, ahol halkítani kellene, ott ráerősít, és ezek a hangok fülsértően kilógnak a dallamvonalból. Összerezzenve hallgattam, minden magas hangja áramütésként hatott dobhártyámra, és egyfajta megkönnyebbülést éreztem, mikor szerepe szerint végzett magával.
Fried Péter az Erkel Színházban megszokott zengő hangú Timurját ismételte meg most is, és minden alkalommal élmény basszus szerepben basszus hangot hallani. (Budapesten már rég nem egyértelmű és biztos a dolog.) A miniszterek tercettjének határozottan jót tett, hogy Kelemen Zoltán személyében vezető bariton énekelte Pinget, ahogy az mindig is szokás volt Budapesten. Kevésbé tett jót, hogy Kiss Tivadar énekelt a hirdetett Kiss Péter helyett, valószínűleg nem túl sok próbalehetőséggel. Ezért ő eléggé kiszólt a tercett hangzásából, és bár jobban megfelel ennek a szerepkörnek, mint a Bánk bán Ottójának, talán kevésbé lett volna feltűnő a társaival fennálló hangzási diszharmónia, ha énekét a tegnap látott talajtorna gyakorlatokra emlékeztető mozgás nélkül adja elő. Sokkal jobban tetszett a kellemes, csengő hangon éneklő Megyesi Zoltán. Kőrösi András személyében végre ismét olyan Mandarint hallottunk, aki megfelelő hanggal bír ehhez a nem nagy, de egyáltalán nem jelentéktelen szerephez.
Végül pedig: Róka István. Ritka eset, hogy Altoum császárnak külön bekezdést szenteljen egy recenzenzió. Ez az az eset: szinte hihetetlen, hogy a pályától gyakorlatilag sok éve visszavonult, nem fiatal művész ilyen hangi állapotban legyen. Róka úgy énekelte kis szerepét, olyan volumennel és csengéssel, hogy az embernek az az érzése támadt, hogy ha akarná, bármikor átvehetné akár Kalaf szerepét is. Szóval… a hang, az hang, és az marad örökre, ha a természet, a Jó Isten tette helyére, és használója jól sáfárkodott vele egy életen át.
Fáy Miklós blogbejegyzése a MÁO által rendezett Turandotról (MüPa, 2018. január 31.)
Kreatív műszaki-közbeszerzési megoldások az Operaház megfelújítása során avagy: ha majd a Sámson és Delilát játsszák, Sámsonnak a fináléban könnyű dolga lenne..
Mai napi olvasmány, részletesebben egy már elemzett témáról:
https://24.hu/belfold/2018/02/01/meses-ajanlattal-csuszott-le-tiborcz-kor-az-opera-szinpadarol/
A cikknek az a része érdekes, mely szerint a Tiborcz-kör olyan ajánlatot adott be, aminek megvalósítása esetén leomlott volna az Operaház födéme.
Kérdés: ezt a tipikus politikamentes műszaki problémát miért a Közbeszerzési Döntőbizottságnak kellett észrevennie?
Antonenko hangerejét tesztelték :-) szerencsére neki meg se kottyant még így sem...bővebben a Nemzeti Hangversenyterem-topikban.
A tegnapi Otello volt az idiotizmus teteje, ha már nem lehet egy koncertszerű előadást félrerendezni, betették a szólistákat a zenekar MÖGÉ, ki lehetett az a idióta zseni aki ezt kitalálta?
Az idei évad valamennyi premierjére elmondható mindez. Bánk bán, Hugenották, Olasz nö, Ciganybáró, Jancsi és Julis, Porgy : Rossz rendezések, izlésficamos diszletek, SZEREPLök össze nem állitása tragikus. Még a jelmezekre talán jó emlékezni helyenként. Vagy a királly, vagy a körülötte lévök, vagy MIND(?) meztelen???
Van külön topic: "A Porgy és Bess Magyarországon".
Nem írtam, hogy az "Operában" láttam volna, de játszóhelytől függetlenül a Magyar Állami Operaház produkciója.
Nekem a mai volt nagy csalódás, gondolom tegnap is így lett volna. Egyetértek azzal, amit leírtál. Sajnos meg sem közelítette semmilyen téren a 70-es évekbeli előadásokat.
Te az Operában láttad? :-) (Különben egyetértek a véleményeddel.)
Nekem a tegnapi Porgy és Bess inkább csalódás volt. A feldolgozás ötlettelen, a balettes betétek ad-hoc jellegűek és nem épültek be az operába, statikus, meglehetősen semmitmondó volt a díszlet. Persze, azért nagyrészt élvezhető, mert Gershwin mégiscsak Gershwin, de azért a körülötte csapott csindadratta után valami jobban átgondoltat vártam volna.
Látom, jól elvagytok! :-):-):-)
Kedves Búbánat, én a kérdést viccnek szántam, csak rosszul írtam a zárojelet. ; )
Kedves Búbánat!
Laci anyanyelve nem a magyar, de látható, szinte tökéletesen beszéli (és még vagy öt másikat), lehet, nüanszokkal nincs teljesen tiszában.
Kedves ladislav Kozlok! Ezt miért tőlem kérdezed? Ebben nem vagyok mérvadó, sem kompetens.
De: úgy látszik, a huszas években ez volt az általános megszólítás az Opera berkeiben; a magánénekes és "diri"-főnöke között, ami legalábbis valami közeli, nexus-kapcsolatot feltételezhet Palló és Radnai között.
Dr. Heiner közös barátunk szerintem azért "pipás" lenne, ha ilyen stilust =titulust kezdeményeznénk kegyelménél (meg)(le)(fel)szólítva - engedelme nélkül.
Kedves Búbábat, hogyis van ezzel a megszolitással, hogy édes. Például írhatom-e Dr, Heiner barátomnak hogy édes Lajos ? ;(
A tenorális baszbariton basszusról azóta semmit nem lehet hallani.
Egy magyar "rövidtávú gyorsasági" világcsúccsal mindenesetre gazdagabbak lettünk...
Radnairól jut eszembe: Az ő Opera-igazgatósága alatt is felmerült, hogy a Városi Színházat hozzácsatolják az Operaházhoz. Kézzel-lábbal tiltakozott. Nem is lett meg a dolog.
Helyettesítsünk be némely nevet az azóta eltelt időszakokból a baritonista-főigazgató párosba és látni fogjuk, ment-e elébb a világ...
Palló Imre emlékét idézve, az alábbiakban bemásolom egyik levelének szövegét, amely dokumentum a Magyar Állami Operaház válogatott iratai között található és a Magyar Színházi Intézet kiadásában került publikálására 1984-ben:
Palló Imre szabadság-meghosszabbítást kér Radnai Miklóstól. Radnai nem engedélyezi a szabadság meghosszabbítását.
OL. P. 517. 154/1926. sz.
Forte del M., 1926. augusztus 13.
Édes Miklós!
Nagyon köszönöm kedves lapodat, és végtelenül sajnálom, hogy ezt a pár napomat, amelyet sikerült pihenésre kiragadnom, nem tölthetjük együtt.
Tegnap előtt óta vagyok itten és még eddig igen meg vagyok mindennel elégedve. Jó lakás, jó koszt, szép idő, gyönyörű tenger, kellemes emberek között élve olyan dolgok, amelyek biztosítanák pihenésemet, ha továbbra is megmaradnak. Most pedig édes Miklós - ha megengeded áttérek hivatalos dolgokra.
Először is beszámolok arról, hogy egy nagy és erőltetett tempójú tanulásnak eredményeként augusztus első napjai óta már kívülről énekelem a Falstaffot. Erős a hitem, hogy nagy sikerünk lesz vele. Nem hallgathatom el azt a meggyőződésemet, hogy az opera minden egyes szerepe nagy igényű és még a legkisebb szerep is nagy és komoly munkát kíván az énekestől, amiért a tanulást minél hamarabb meg kellene kezdeni, ha ebben az évben elő akarod adatni. Most pedig áttérek egy részedre kellemetlenebb térre, amennyivel kéréssel jövök.
Ugyanis éppen a Falstaff tanulása miatt nyári pihenésem kitolódik, úgy, hogy csak tegnap előtt kezdtem meg. Azt hiszem, nem vagyok túl szerénytelen, mikor fönti érdemeimre hivatkozva, mert a Falstaff tanulásához csak is és kimondottan a Te óhajodra kezdtem , nyári szabadságom meghosszabbítását kérem.
Ugyanis szeptember első napjaimban igazán könnyen nélkülözhet a színház és viszont a színház érdeke is, hogy én legalább egy hónapot pihenjek, és így friss erőben kezdjek munkához. Tudtommal semmiféle új szerepet nem szántál nekem az első napokra, és így az első próba napokon való jelenlétem egyáltalában nem is szükséges.
Arra kérlek, tehát édes Miklós, hogy engedd meg nekem, hogy szeptember 13-án (hétfőn) kezdjem meg a munkát. Én már 12-én Pesten lennék és 13-ra bármilyen próbán rendelkezésre állanék.
Természetesen ez nem érintené az én 3 havi szabadságomat, hanem ez egy jutalom lenne, a nyári tanulásért, amelyet a m. k. Operaház igazgatóságának felhívására tettem.
Egyúttal arra is kérlek, hogy a 3 havi szabadságom idejének bejelentését engedélyezd, első személyes találkozásunkra.
Jelenlegi tervem szerint itt maradok e hó 25-ig, amikor is visszamegyek pár napra Milánóba, a jövő évi dolgaim fixírozása végett. 25-re várom tehát milánói címemre nagybecsű válaszodat, amely biztosra hiszem kedvező lesz részemre. Dolgaim végeztével és engedelmeddel szeptemberi szabadságomat Erdélyben szeretném tölteni, édes jó szüleimnél, akiket több mint egy éve nem láttam.
Nagyon kérlek édes Miklós, ne tagadd meg szép kérésem teljesítését, amellyel, igen, igen nagy hálára köteleznél. És még egyszer kérlek, hogy f. hó 25-re küldjed el válaszodat Milánóba, amely tartalmazni fogja döntésedet: 1/a szeptemberre kért szabadságomat illetőleg és 2/a három havi szabadságom bejelentési idejének kitolását illetőleg. Kérésemet még egyszer jó indulatodba ajánlva, szeretettel és őszinte barátsággal ölellek
Imre.
(hivatalból előadóíven)
1574/1926. sz.
Édes Imrém!
Leveledet köszönettel vettem és örülök, hogy jó helyen élsz és pihensz. Pihenj is Imrém most bőségesen, mert sajnálom bár, de szeptemberi pihenésedet nem adhatom meg.
Ugyanis a „Háry János” próbái azonnal megkezdődnek, amint együtt vagyunk, így a Te személyedre feltétlenül szükség van, már augusztus legvégén, a rendes időben.
Ha nem lenne ez az egyetlen lehetőség a próbák beosztását illetőleg, szívesen beleegyeznék néhány napos késedelmedbe, így azonban semmiképpen sem tehetem. Egyúttal arra is kérlek,hogy szabadságodat most már minden esetre, csakis közös megállapodásunk esetén határozd meg, mert az év munkáját ilyen körülmények között nem tudom különben beosztani.
Ne haragudj édes Imrém, hogy ezúttal nem állhatok egyik ügyben sem teljesen kedved szerint kívánságodhoz, a színház érdeke azonban – ugy-e, mind a kettőnknek egyformán mindenek felett álló.
Ölel és jó napokat kíván szeretettel
Radnai Miklós
N- Palló Imre Úrnak,
Milánó, Via Pasquilino 12.
KÖVETELJÜK POPOVÁT ZARÉMA SZEREPÉRE! A legnagyobb tetüség lenne ST-től, ha egykori magánéleti afférja miatt bosszúból cselekedne! Mert sajnos azt teszi!
Magyar Állami Operaház felújítása alatt-miatt:
Köszönöm! Azóta már beírtam a balett topicba is!
Maximálisan egyetértek a Popova-felvetéssel kapcsolatban!Egyszerűen nem is értem,hogy miként lehet őt,ebben a szerepben,figyelmenkívül hagyni???!!!Nem akarom megbántani a Magyar Nemzeti Balett szólótáncosnőit,de ebben a pillanatban Aleszja Popova (és persze Kozmér Alexandra) Zaréma ideális megformálója!!!Igazi ünneppé,nagyhatású előadássá avatná az ő fellépése ezt az amúgy csodálatos balettet,amelyben,legyünk őszinték,Zaréma a főszerep,a táncosnői álomszerep,egy bizonyos kor után!!!De hát Magyarországon vagyunk...és ez van!!!Örülhetünk még annak (is),ha Popovát másban láthatjuk..ha láthatjuk!!!! Ennyi!
Követelésedben követlek!!
Itt a Balett-, és Táncművészet (Sesto, 2004-11-23 19:25:41) topicja, kedves Parampampoli:
http://www.momus.hu/forum.php?forumcat=180
Reagálok is majd a hozzászólásodra.
Ritkán szoktam megszólalni balett ügyben, ezért nem is találtam meg a balett topicot, hát ide írom, amit szeretnék. (IVA majd segít megtalálni, remélem. -:) Balettben még finnyásabb vagyok, mint operában, kevesebb művet és kevesebb stílust szeretek, de a nagy egyéniségek mindig vonzottak. Mióta a nagy generáció alapvetően visszavonult már, én is keveset fordulok meg balett előadásokon; mióta az új vezetés átrendezte a régi klasszikusok egyékét-másikát, még annyira se. Utolsó nagy egyéniség, aki miatt jegyet veszek vagy vennék: Popova Aleszja, a régi nagy balerinák egyetlen méltó utóda. A nagy balettkedvenceim egyike A bahcsiszeráji szökőkút, amelyben Zaréma szerepe ordítva követeli Popovát, aki pont abban a karrierfázisban van, amikor azt el KELL táncolnia. Ehhez képest azt hallom, hogy NEM KAPTA MEG A SZEREPET, a netes programot nézve meg azt látom, hogy a márciusi előadásokon minden szerepben N.N. fog táncolni. (Tehetséges fiú vagy lány ez az N.N. hogy ennyi mindent tud és egyszerre is! ) Közben meg valaki privátban küldött egy képet a MÁO balettes próbatáblájáról, ahol már magyarul és oroszul és ki vannak függesztve a dolgok. (Még japánul kéne, tekintettel a sok japán művészre is a Nemzeti Balettben.) Ott mi folyik, tessék mondani? Majd a Nemzet Főigazgatója biztos megmagyarázza azt is egy nénikéjéhez írt levélben, hogy miért kell szépen lassan kiirtani onnan is a magyar művészeket, és lecserélni külföldiekre. De előtte már azt látom, hogy a Balettintézet 4-11 éves fiúkat keres a balettnövendékeknek. Minek? Képezni táncosokat a külföldi társulatoknak?? Vagy boldogtalan munkanélkülinek? Mert félő, hogy orosz, ukrán vagy japán passport nélkül Solymosi együttesében sok babér nem terem nekik.
Ceterum censeo: követelem Popova Aleszját Zaréma szerepébe!! Ha kell, egyedül követelem, úgyse törődik vele senki, de én azért most közzéteszem ezt a proklamációt!
POPOVÁT ZARÉMÁNAK!!!
Hátha lesz valaki, esetleg többen, aki egyetért velem, és követelni kezdik ők is.
De pedig én vettem, épp ezért írtam hogy lehet. Csak a pénztárban.
Az április 2-i Parsifal nézőtere valami ijesztően zöld, a március 30-ié csak szokásosan. (A kiváló árképzés, imázskampány és közönségszervezés...)
Eddig kétféle ilyen nagyvonalú jegyvásárlási kedvezménnyel találkoztam (és éltem is) az utóbbi időben: az egyiknek bérlettulajdonosok, a másiknak józsefvárosiak lehettek a kedvezményezettjei. A lehetőségekről hírlevélben értesítettek, de találkoztam velük a Facebookon is, tehát nem olyan dologról írok, ami nem publikus.
Nem állítom, hogy az igazságérzetemet erősítette ez (miért jár előny annak, aki a Rákóczi út innenső oldalán lakik, és nem a túlsón, vagy bárhol az országban?), de lelkiismeret-furdalást sem okozott. Legyen az Operaház gondja, hogy a 3 előadásra szóló bérletemet megtoldotta egy szinte ajándékkal (köszönöm!), és a Józsefvárosi Önkormányzattal is nyilván el fog számolni. A jogosultságot is igazolni kellett: a bérletkártyával (benne is vagyok az Opera rendszerében), illetve a lakcímkártyával.
Ezt a mostani információt kissé hitetlenkedve fogadom. Csak nem keresztlevéllel kellene igazolni a jogosultságot a kedveményre?
Oda lehet menni az Erkelbe, vallhatja magát az ember kereszténynek (amishnak, buddhistának, tűzimádónak, stb.) de jegyet nem lehet venni erre a Parsifalra. Legalábbis az Opera honlapja szerint a "Jegyvásárlás jelenleg nem érhető el"
Keresztények Parsifalja --> ez azt jelenti hogy ha elmégy az Erkelbe jegyet venni és kereszténynek vallod magad a péntáros előtt, 500 forintért adnak jegyet az április 5-ei előadásra.
http://meot.hu/aktualism/247-parsifal2018
Nyilván mindegy is volna, mert Verdi már kicsit régen meghalt, így nem lehetnek kikötései a saját művével kapcsolatban sem. Ira Gershwin azonban 1983-ban hunyt el, így még érvényesek a feltételei.
Kárpát-Haza OperaTúra II-III. Kárpátalja és Felvidék | Délvidék és Őrvidék – 2018. február 6-24.
Az Opera honlapjáról:
„Az Opera februárban folytatja a határon túli magyarlakta területek látogatását: a csaknem 400 fős karaván ezúttal először Kárpátalja és a Felvidék városait keresi fel, és Erkel Hunyadi László című operáját, valamint Lehár A víg özvegyének balettváltozatát játssza el, mindenhol két-két napot töltve. Rövid szünet után a Kárpát-Haza OperaTúra stábja délnek fordul, hogy a Délvidék és Őrvidék határmenti városaiban rendezkedjen be két-két napra, és különleges magyar kulturális produkcióival legyen jelen.”
Hallottál Verdi örököseinek hasonló kikötéseiről, mint a Gerswin-örökösök rendelkezéseiről? Ha az Aida kiferdítéseit jogi útra terelnék -- egyébként bármilyen nyerési esély nélkül -- az egész világon nem lehetne játszani.
Tisztelt „Edmond Dantes”
Köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet Ditzendy Attila „szakértő” néhány rasszizmussal és hasonló témával foglalkozó, általam eddig nem ismert, írásaira.
Beleolvastam az egyikbe és idézek az első bekezdéséből néhány mondatot:
Cím: A muszlimok a sarkamban vannak
Az idézett szöveg: „Szombat. Piacról hazafelé. Jobb kezemben cekker, tele zöldséggel. A balban hűtőszatyor hússal. Mellettem a feleségem, két gyümölccsel, tojással rakott kosárral. Persze könnyebb lenne kocsival, de a Skála piacnak (ma Fehérvári úti Vásárcsarnok) nincsen parkolója.”
A Skála piacnak mindig is volt, természetesen ma is van gépkocsiparkolója.
Azt gondolom, hogy ha ez és a többi cikk is ilyen alapossággal, tényszerűséggel készült, akkor nem is érdemes azokat elolvasni.
Sajnálom, én is úgy gondolom, hogy aki képes volt ezt a (fel)jelentő levelet megírni, annak súlyos hibák van a személyiségében. Hozott és/vagy szerzett torzulások.
Jogvégzett ember jogvédő hivatástudata és az Ókovács Szilveszter iránti egyszerű rühellet nem egy lapon említhető motivációs kategória.
A jogvégzett emberben miért nem működött a jogvédő szenvedély, amikor a színpadra hányták Mohácsi János fehér Aidáját, holott a színlapon etióp király, királylány, hadifoglyok, mór rabszolgagyerekek szerepelnek?
Már -Zéta- 60387. sz. hozzászólása után éreztem késztetést arra, hogy leírjam egy benyomásomat az abba linkelt Index-cikk olvastán. Úgy gondolom, -Zéta- ajánlása („viszonylag korrekt elemzés”) egzakt. Mellőztem viszont elmondani, mert nem tartozik a témához, milyen kellemetlenül lepett meg, hogy Kovács Bálint, akit bő évtizeddel régebben, bár nem tárgyilagos, de pontos és igényes színházi újságíróként ismertem meg, mennyi stílus- és fogalombeli pongyolaságot vonultat fel ebben a cikkben. (Úgy ír, mint a többi internetes újságíró, akikből 12 pontosan egy tucat.) A szakma (leginkább egykori) nagyjaihoz, sőt a maga korábbi igényességéhez és színvonalához hasonlítva lehetne mondani, hogy a cikk mögött mára egyéniség nélküli és bárdolatlan egyéniség sejthető, de abszolút értelemben a bunkó jelző nem helytálló és elutasítandó.
Hogyan viszonyuljunk ugyanakkor a bunkózó, önmagát (másutt) magafajta „botcsinálta publicistának” nevező, agresszív támadóhoz? Agresszív, mert írásában annyi, mérhetetlen (rossz)indulat feszül, amennyit nemhogy a „másik oldal” újságírója, de az egész téma nem érdemel. Ha viszont már ennyire felháborodik a „másik oldal” szerzőjének pontatlanságain, legalább ő maga lenne pontos és tárgyilagos.
Nem olyan nagy hiba színészeknek nevezni énekeseket vagy táncosokat! Aki színpadon, drámai alkotásban lép fel, mások bőrébe bújik, bizony színész is. Nem ugyanolyan eszközökkel alakít, mint a színművészek, de minél inkább közelít azokhoz, annál jobb. Az énekeseknek és a táncosoknak éppen ezért nem sértő, inkább hízelgő a „leszínészezés”. Életem egyik legnagyobb, katartikus színészi alakítását láthattam az Erkel Színházban Fülöp Viktortól, amikor a korlátlan hatalmú Girej kánként lerántja a fátylat a menekülő Mária arcáról, és úgy megbabonázza a lány szépsége, hogy az előrevetíti a kény- és kéjúr vesztes szerepét ebben a kapcsolatban. (Kíváncsian várom, hogyan fogja ezt a bonyolult színészi feladatot teljesíteni Apáti Bence két hónap múlva A bahcsiszeráji szökőkútban. Remélem, olyan erősen, hogy nem jutnak majd eszembe azok az alpári, obszcén kifejezések, amelyek csak a Café Momus-be szúrt linkek nyomán vitathatatlan bunkó képét nyújtják a bunkózó publicistáról.)
Máskülönben, ha már ilyen keményen és magasról oktat ki az írás: a színészeket nem csak a „Magyar Színművészeti Egyetemen” oktatják színészmesterségre. Ilyen intézménynév különben nincs is: Színház- és Filmművészeti Egyetem van, és (id.) Vidnyánszky Attila nevében is kikérem magamnak, hogy valaki, merő bunkóságból, megfeledkezzék a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész mesterszakáról, ahol szintén színművészeket képeznek. Vannak továbbá nagyhírű drámatagozatos középiskolák is az országban, illetve színi tanodák és színházi stúdiók, ahol színtén el lehet sajátítani a színészi mesterséget, sőt működési engedélyre jogosító végzettséget is lehet szerezni. (Köztudott, hogy Latinovits Zoltán, Tordy Géza és számosan mások, akik nagy művészek lettek, nem jártak szakirányú „Magyar” intézményekbe.) Szerintem ezeket a tényeket pl. Kovács Bálint is ismeri, de inkriminált írásának nem ez volt a tárgya.
A fölényes kioktatáshoz még annyit, hogy az sem biztos, így nem is pontos, miszerint „a balettosok 10 évig tanulnak ugrálni a Táncművészeti Egyetemen, majd miután végeztek, elmennek egy balett-társulatba balettozni. Tehát nem egy színtársulatba játszani”… A Színház- és Filmművészeti Egyetem nevétől eltérően, felsőfokú tánctanodánk intézménynevében bizony szerepel nemzetünk megnevezése: Magyar Táncművészeti Egyetem. Az pedig sajnos nem törvényszerű, hogy onnan mindenki balett-társulatba megy „balettozni”. Mert van, aki musical-társulathoz, revühöz, vagy más művészeti (vagy nem művészeti) területre kerül. Van persze, aki operaházi balett-társulatba, amely ritkán a végállomás. Hiszen lehet onnan továbblépni a bulvármédiába, a politikai bulvárba is, és megmutatni, hogy mennyire kényesek vagyunk a „bunkóságra”. Mármint a másokéra...
