vissza a cimoldalra
2017-10-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59919)
Milyen zenét hallgatsz most? (24977)
Kedvenc művek (142)
Társművészetek (1214)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (305)
Lisztről emelkedetten (864)
Erkel Színház (8385)
Jonas Kaufmann (2140)
Edita Gruberova (3025)
Kolonits Klára (990)
A nap képe (1971)
Operett, mint színpadi műfaj (3290)
Franz Schmidt (2925)
Lehár Ferenc (579)
Udvardy Tibor (168)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4092)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2367)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1117)
Lamberto Gardelli (62)
Új lemezek (93)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

173   Ardelao • előzmény172 2017-09-24 13:33:41

Tóth Aladár írása, Bartók Béla ötvenedik születésnapja alkalmából.

Bartók Béla most lépett életének ötvenedik esztendejébe. Talán igazuk van azoknak, akik azt mondják: ötvenévesnek lenni nem érdem. Annyi bizonyos: ha nálunk nem volna szokás ötvenéves művészeket hivatalosan felköszönteni, nemzeti ajándékokkal elhalmozni, díszelőadásokon ünnepelni, akkor nem volna annyira beszédes az a szép csend, mellyel Bartók Bélát ötvenedik születésnapja alkalmából saját hazája köszöntötte.

Ki kívánná az ünnepségekkel sűrűn hivalkodó mostani magyar világban egy Bartók ünnepeltetését? Magányos remete közöttünk ez a szellem-óriás. Tisztelnünk kell csendre intő magányát. És ha mégis szólunk, szavunk nem lehet hangos ünnepi szózat, hanem csak tolmácsa annak, amiről az ötvenéves Bartók körüli némaság beszél.

— Nem dicsőíthetünk olyan művészt, akinek dicsőségéhez semmivel sem járultunk hozzá, — mondja a Csend. Nem siethetünk ajándékokkal olyan művészhez, akinek elénkbe szórt roppant szellemi kincseit, nem siettünk, elfogadni. — mondja a Csend. Nem zavarhatjuk magányában azt a művészt, aki elől elzárkóztunk, — mondja a Csend. Nem büszkélkedhetünk azzal a művésszel, akit, bár nekünk született és nekünk élt, mégsem tettünk a magunkévá. ...

— Korai lenne ma még Magyarországon Bartók ünneplése. Előbb meg kell dolgozni a zseniért, csak azután ünnepelhetjük. Csak akkor állíthatjuk fel szobrát a köztereken, ha elkészítettük ezt a szobrot a megértés és odaadás nemes ércéből saját lelkünkben. Ha ezt elmulasztottuk az ötvenesztendős Bartók hatalmas művészpályája alatt, akkor fogjunk hozzá a dologhoz, a következő tíz esztendőben, talán sikerül pótolnunk az elmulasztottakat. Addig is, minden ünneplés csak hazug cécó. — Ezt hirdeti a Csend.

Vállalnunk kell tehát a hallgatásunkkal járó ódiumot, ma, mikor az egész külföldi kultúrvilág Bartók nevétől hangos. Ahol Bartók muzsikáját eddig is, születésnapi jubileum nélkül is, annyira méltatták, annyit játszották, mint Német-, Angol- vagy Franciaországban, ott csak természetes, hogy a születésnapi jubileuma sem marad néma, hogy a zenei szaklapok ünneplő cikkeitől a becsületrendig számtalan formában nyilatkozik meg: az elismerés. ..

A külföld mindenesetre méltán csodálkozik a magyar hallgatáson. Tudja, milyen erőfeszítéseket tesz ez a kis nemzet, hogy felhívja magára a hatalmasok figyelmét. Ezért kétszeresen érthetetlen annak a névnek elhallgatása, melynél ma Európában egyetlen magyar név sem talál általánosabb és hatalmasabban visszhangra. Bartók neve a külföldön a magyar géniuszt jelenti. És jaj, lenne nekünk, ha a külföld arra a következtetésre jutna, hogy a magyar nemzet nem azonos Bartókkal, mert íme: nem is azonosítja magát vele.

— Igen: Bartók magyar nemzeti komponista. A népzene szeretete nála nemcsak legmagasabb-rendű tudományos munkákban nyilatkozik meg, hanem általában melódiája jellegében is és, mi megtanultuk tőle, hogy az igazi magyar zene egészen más, sokkal gazdagabb, erőteljesebb, sajátosabb valami, mint az a cigányos és kissé teátrális cicoma, melyet Liszt és Erkel óta igazi magyarnak tartottunk. ... De Bartók alkotása felemelkedik az általános érvényűig, kiterjeszkedik a nemzeti határokon túlra, akárcsak Chopiné, aki lengyel, de egyúttal nagy egyetemes zeneszerző is volt. Földben gyökerezni és kiterjeszkedni, ennek a legfőbb boldogságnak titka: az Egyéniség. ... Bartók látszólag éppen annyira korszerű, mint korszerűtlen; de az új zene valamennyi muzsikusa között az ö jövője a legbiztosabb.

— Ezeket a szavakat nem valami soviniszta magyar írta, hanem az elismerten legnagyobb német, zenekritikus, Alfréd Einstein, Bartók ötvenedik születésnapját ünneplő — a "Berliner
Tageblatt-ban megjelent — cikkében.
Bartók Bélában ugyanis az emberiség azt a magyart tiszteli, aki nemcsak át tudja venni a kultúra nagy eredményeit, hanem aki eredeti szellemben újjá is tudja teremteni azokat, aki nemcsak csatlakozni, hanem, vezetni is tud, aki nemcsak meghallja az emberiség szavát, hanem akire hallgatni kell magának az emberiségnek.

Bartók Bélában az emberiség azt a magyart tiszteli, aki Európa keleti sarkában ma is bástyája a kultúrának, aki ki tudja terjeszteni szellemének hatalmát a szomszédos népekre. Bartók összegyűjti a románok, tótok-szlovákok dalait: íme, a magyar végzi azt a kultúrmunkát is, melyet szomszédai nem tudnak elvégezni.
És Bartók zenéje nem a «csonkaország» hangja. Ha úgy magyarrá tettünk volna minden idegenséget, ahogy Bartók zenéjében magyarrá asszimilálódik minden magába szívott idegen muzsika, akkor ma nem kellene Csonka Magyarországról beszélnünk!

Örülök, hogy megismerhetem Bartók és Kodály országát — hányszor mondták ezt hozzánk látogató híres külföldi muzsikusok az interjúvoló újságíróknak. Szerencse, hogy az ilyen hangversenyző művésznek többnyire sietős a dolga. Mert különben furcsa dolgokat látna «Bartók országában». Látná, hogy a híres népdal gyűjteményt a Tudományos Akadémia még most sem adta ki. Látná, hogy — egyelőre — a Magyar Királyi Operaház műsorán egyetlen Bartók-mű sem szerepel. És ha véletlenül pont arra a hangversenyre tévedne be, melyen Filharmonikus zenekarunk (évenként legfeljebb egyetlenegyszer) Bartók-művet ad elő, csodálkozhatna, hogy milyen lanyha ez az interpretáció. milyen idegen a magyar zenekarnak a magyar Bartók zenéjének stílusa.

Mert a természet rendje szerint, ugyebár a magyar népzenét nem az Oxford University Pressnek kellene megismertetni a nagyvilággal. És a magyar Operaházban már külön énekstílusnak kellett volna kialakulni a Kékszakállú herceg nagyszerű recitativói nyomán, és külön magyar táncstílusnak a Fából faragott királyfi, tánc muzsikája alapján. És Bartók zenekari műveit a magyar zenekaroknak kellene legkongeniálisabban tolmácsolniok. Akkor ma fennen hirdethetnék: Bartók Béla, méltó nemzet, méltó fia.

Hirdetjük, igaz, ezt ma is, mert hiszünk népükben, éppúgy, sőt talán még jobban, mint legnagyobb fiaiban. De ki hiszi el ezt nekünk, ha látja a mai zene kultúrális viszonyainkat? Hogyan magyarázzuk meg a saját értékeit (különösen manapság) olyan gondosan felkaroló külföldnek, hogy itt nem a nemzet a hibás, hanem azok a kulturális faktorok, akiknek hivatása a művészi zseni és nemzet között közvetíteni. Akik nem lobogtatják magasan, ellenkezőleg, talán még véka alá szeretnék rejteni a magyar tehetségnek egyik legragyogóbb fáklyáját!

Hihető, hogy az elismerten legnagyobb magyar orchester komponista legelső zenekari művének csak tavaly volt első tejes magyarországi előadása? Hogy sok Bartók-művet máig sem hallhatott közönségünk többször, mint egyetlenegyszer? Hogy bérleti Filharmonikus koncertjeink műsorán több éven át egyetlen Bartók-szerzemény sem szerepelt? Ilyen metódussal még Beethoven művészetét sem lehetett volna nemzete közkincsévé tenni. Itt valóban nem a közönség, a nemzet a hibás. Láttuk mi már tombolni ezt a közönséget Bartók legmodernebb műveinél is, a IV. vonósnégyesnél, mikor azt Waldbauerék játszották,
a «da capo» megismételtetett a Tánc-szvit-nél, mikor azt, ... nem a magyar Filharmonikusok játszották.

Tudjuk: Bartók útja meredeken vezet felfelé, nem könnyű követni. De ez nem menti fel az illetékes köröket kötelességük alól. Ellenkezőleg ez a merész emelkedés csak fokozottabb munkára serkent Bartókkal az európai zene élén haladni: ez olyan gyönyörűség, melyért, meg kell dolgoznunk és érdemes megdolgoznunk. És ne feledjük: Bartók a nemzettel együtt indult el világhódító útjára. Mint fiatalember, megosztotta velünk a dicső magyar múlt és a szivárványos magyar jövő mámorát, a verbunkos zene mámorát. A Kossuth szimfónia költője azonban nem elégedett meg ezzel a mámorral, mélyebb és tisztább igazságokhoz tört magának és nekünk utat.

Bartók töretlen hittel haladt és halad előre. Nem néz hátra, hogy kik és hányan követik őt. Nem néz hátra a zseni jogán, mert az ilyen zseni nem is ér rá máshová nézni: csak előre. Nem hívogat, nem csalogat. Akiben van élni erő és akarat, az követi őt.
— Ha ez a nemzet elmaradt Bartóktól, nem Bartók a bűnös. De nem is a nemzet. "Hanem azok, akik Bartók és a magyar nép közé állnak. Akik nem értik, hogy nagy emberhez méltónak lenni: csak a szeretet és odaadás jegyében lehetséges.”

Mi nem azt követeljük, amivel a zenei fórumok Bartók ötvenedik születésnapján, — helyes, vagy helytelen ünnepi szokás szerint — a nagy zeneszerzők tartoznak. Mi azt követeljük, amivel ezek a fórumok az ötvenéves Bartóknak szinte egész művészi pályafutása alatt a magyar nemzetnek, a magyar kultúrának adósai maradtak. És követeljük ezt, a magyar nép, zenei tehetségéhez méltóbb jövő érdekében.

Megjelent: PESTI NAPLÓ, 1931. március 29. (82. Évfolyam, 72. szám)

*
172   Ardelao • előzmény170 2017-09-24 13:22:02

BARTÓK: „A csodálatos mandarin”

«A csodálatos mandarin» mégsem kerül színre az idei szezonban. Körülbelül két éve annak, hogy állandóan húzódik Bartók Béla és Lengyel Menyhért pantomimjének: A csodálatos mandarin-nak bemutatója az Operaházban. Először az volt a baj, hogy pantomim szövege túlságosan merész és most, amikor a próbák teljes erővel megkezdődtek, már a bemutató napja is ki volt tűzve, Bartók Béla miután a szövegen változtattak, zenéjének egy-részét is át akarta alakítani, A bemutató elmaradt és a szerző és az Operaház igazgatóságra tegnap úgy határozott, hogy húsvét után, április 10-ike táján mutatják be az Operaházban A csodálatos mandarint megváltoztatott formájában. Szombaton kora délután újból próbát tartottak A csodálatos mandarinból. A próba egy órakor kezdődött és utána, három órakor az igazgatóság a szerzővel együtt abban állapodott meg, hogy a premiert mégsem, tartják meg. Szombaton este nyilatkozatot is adott ki erről az igazgatóság, amelynek lényege az, hogy A csodálatos mandarin, bemutatóját Bartók Béla kifejezett kívánságára a jövő évad elejére kellett elhalasztani.

Megjelent: PESTI NAPLÓ, 1931. március 29. (82. Évfolyam, 72. szám)

*
170   Ardelao • előzmény168 2017-09-22 23:17:03

Bartók Béla előadása a népi zenéről.

Bartók Béla a Magyar Cobden Szövetség* szemináriumában március 10-én, kedden este
„A népi zene hatása a mai műzenére“ címmel és zenei illusztrációkkal előadást tart.
Bartók Bélának eme nagy érdeklődéssel várt első elméleti előadását a Magyar Kereskedelmi Csarnok: V., Szabadság-tér 12 alatti dísztermében tartják meg pontosan este 7 órakor.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1931. március 10. (17. Évfolyam, 56. szám)

itt*


*


Bartók Londonban


A mai műsorok nevezetes eseménye: Bartók Béla londoni szereplése.

A magyar mester este 10 órakor zongorázik és a London Regional közvetíti ezt a koncertet.

A mai Bartók-hangverseny alkalmából Frank Whitaker, a híres angol zeneesztétikus a Radio Times-ban, az angol rádiótársaság többmilliós példányszámú hetilapjában „A modern zene legeredetibb szelleme” című cikkben foglalkozik Bartók Bélával. Whitaker, aki Bartók zenéjének egyik legalaposabb ismerője, kifejti, hogy a nagy magyar zeneszerző épp-oly lelkiismeretesen és rendszeresen dolgozik, akár Beethoven s képtelen volna egyetlen felületes vagy helytelen hangjegyet papírra vetni. A népzene legalaposabb ismerője, Kodállyal együtt, 8000 népdal motívumot gyűjtött és folklorisztikus kutató-ujját még az algériai Biskráig is elvezették.

Ha bírálói egyes merész fordulatai miatt támadják, gyakran régi népdalokra hivatkozik, amelyek ősidők óta szentesítették újításait. Bartók zongoraszerzeményeit magának a szerzőnek előadásában hallani páratlan élmény.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1932. március 5. (18. Évfolyam, 53. szám)

*
168   Ardelao • előzmény167 2017-09-21 10:50:23

BARTÓK MŰVEK A MAGYAR RÁDIÓBAN:

Bartók Béla, Szigeti József és Basilides Mária közös hangversenye.

1. Szigeti és Bartók: I. rapszódia (Bartóktól). (Lassú-friss);
2. Basilides Mária Bartók Béla kíséretével négy magyar népdalt énekel;
3. Bartók Béla II. elégiáját és két burleszkjét játssza;
4. Szigeti és Bartók közösen adják elő Bartók II. szonátáját.

(1930.I.4./ÓRAI ÚJSÁG, 16/3.)

*
167   Búbánat • előzmény163 2017-09-20 14:07:29
Gách Mariann találkozása Gertler Endrével - interjú

/ Film Színház Muzsika, 1987. augusztus… száma/

„Gertler Endre csak úgy átruccant Brüsszelből Budapestre. Miért épp most? Nemrég egy bonyolult szemoperáció gyötörte meg, s orvosai egy hét szabadsággal jutalmazták: oda menjen, ahová leginkább vágyódik. Így került szülővárosába. Az ám, kerek tíz évvel ezelőtt beszélgettem vele legutóbb. Akkor ünnepelte hetvenedik születésnapját.

- Ma, épp a találkozásunk napján érkeztem el a nyolcvanadikhoz – mondja csöndesen, elgondolkozón.
- Mi ez, ha nem a véletlen játéka? Magával hozta-e örök útitársát, hírneves Guarnieri-hegedűjét?
- Nem jött velem, pedig hűségem nem lankad iránta. De nem akarom, hogy a pihenésre kényszerült időszakban megkísértsen a gyakorlás vágya.
- És otthon? Mert hisz tudvalévőn 1928 óta Brüsszelben él. Világraszóló karrierjének csúcsára igen fiatalon jutott föl. Szólóművészként – és a maga alapította Gertler-vonósnégyessel – több földrészt keresztül-kasul koncertezett, 1925-től 1935-ig Bartókkal szonátázott; szoros barátság is fűzte hozzá.
- Azt kérdezi, gyakorolok-e. Enélkül nem múlik el egyetlenegy nap sem. Óvakodom attól, hogy az ujjaim berozsdásodjanak. De nyilvános koncertezésre nem vállalkozom többé. Hetvenötéves koromban megálljt kiáltottam magamnak. Nem akartam megvárni előadói hanyatlásomat. Az utóbbi öt év óta csupán a növendékeimnek játszom, velük kamarazenélek.
- Évtizedekig tanított a brüsszeli Királyi Akadémián. Nem is szólva mesgterkurzusairól.
- Mesterkurzusaimat folytatom. Augusztus 12-től a Hannovertől hetven kilométerre lévő Goslarba utazom: ottani iskolámat tizenhárom évvel ezelőtt szerveztem. Brüsszelben most a Chapelle Musicale Reine Élisabeth nevű zenei főiskolán tanítok. Ott csak a legmagasabb szintű diplomások felvételizhetnek, hároméves posztgraduális tanulmányokra. Valamennyien egy gyönyörű kastély bentlakói. Hat növendékemet, én kivételesen, brüsszeli otthonomban tanítom.
- Professzor úrnak az a híre, hogy igen sok növendéke nyert nemzetközi versenyeket. A mai napig hány Gertler-tanítvány jutott el a győzelemig?
- Hatvanegy. Én igen sok hegedűverseny zsűrijében vettem részt. Úgy vélem, hogy ezek az erőpróbák a fiatalok számára nagyon hasznosak. Tavaly Poznanban (ott díszpolgársággal tüntettek ki) a verseny zsűrijének alelnökeként ismét azt tapasztaltam, hogy a hegedűsök átlagos színvonala meghaladja a régebbit. Rossz hegedűs már alig-alig akad, rossz muzsikus annál több. Manapság számos hegedűs azonos hangvétellel szólaltatja meg Bartókot, Sibeliust, Brahmsot. Technikájuk csillog, ragyog, mind gyorsuló tempóvételük elszomorítóan hatásvadászó, és közben az elmélyülés már-már ritka madárrá satnyul. Ez nemcsak a hegedűsökre vonatkozik, a karmesterekre is, világszerte. Zongoristából több a jó zenész. A fiatal magyar pianisták közül nem valamennyit hallottam, de Kocsis és Ránki játékával nagy örömmel ismerkedtem meg. A régiek közül Fischer Annie ma is gyönyörködtet, akármerre koncertezik a világban, rendkívüli sikereket arat. Kislány korában az első szonátaestjén velem játszott a Vigadóban.
- Hogyan emlékszik itthoni zeneakadémiai éveire?
- Hatévesen kerültem az Akadémiára. Hubay Jenő volt a hegedűmesterem. Zeneszerzésre két évig Kodály Zoltán tanított. Két ellenpólus. A hegedülés régi módszere ma már nem alkalmas például Bartók előadására. De hiszek abban, hogy ha Hubay ma élne, másként tanítana, mint a század első évtizedeiben. Kodály osztályába tizenhat éves koromban vettek föl. Ő a maga csodálatos szűkszavúságának sokatmondásával lenyűgözött. Havonta egyszer mi, a növendékei bemutattuk az óráján, mit komponáltunk. Bartók „Improvizációk magyar parasztdalokra” című művének hatására én is merészkedtem arra, hogy zongorára komponáljam a magam Improvizációját. Kodály megfogta a kottalapot, figyelmesen végigolvasta, de nem adta vissza. Aztán megszólalt: „Ha maga improvizációt ír, akkor miért rögzíti írásba?” Ez az úgynevezett kompozícióm egyébként sem sikeredett valami jól, nélkülözte a megfelelő formát. Forma nélkül pedig nincs művészet.
- És hogyan kezdődött Bartókhoz való kötődése?
- Tizennyolc éves koromban együtt utaztam vele. Elmondtam, hogy Kodály tanít zeneszerzésre. Azt felelte: „Kodály nagy mester, jobb zeneszerző, mint én vagyok.” Később tudtam meg, hogy mielőtt a nyilvánosságra bocsátja műveit, mindig Kodálynak mutatja meg előbb. Hitt Kodály kritikai érzékének, tévedhetetlenségében. Nemsokára azután, hogy Bartókkal megismerkedtem, átírtam zongorára komponált Szonatináját – hegedűre és zongorára. Magával vitte a kéziratot. Másnap fölhívott a lakására, játsszuk el együtt! Azt mondta: „Kár, hogy nem így írtam magam, jobban hangzik, mint a szóló zongorán.” Nem utasította el az én ritmikai és harmóniai változtatásaimat. Évekkel azután ellátogattam a New York-i Bartók Archívumba, ahol páncélszekrényben őrzik Bartók eredeti kéziratait, s az érdeklődők xeroxozott példányhoz nyúlhatnak. Ott fedeztem föl meghatottan a magam partitúráját, illetve a Szonatina átiratát. (Kezem ügyébe került az én Szonatina áriratomnak az a zenekari mása is, amelyet Bartók formált át 1931-ben, és Erdélyi táncok címmel illetett.) Elképedtem azon, hogy a Magyarországról való távozás hercehurcájában arra is jutott gondolata, hogy az én kéziratomat magával vigye.
- Sorozatos szonátázásuk, turnézásuk mikor kezdődött?
- Sokfelé léptünk pódiumra. 1925-38-ig rendszeresen turnéztunk. Minden szava örökre belém vésődött. Ő irányította figyelmemet az akkori kortárs zenére: Berg, Milhaud, Malipiero, Casella, Honegger nevét tőle hallottam legelőször. Neki köszönhettem, hogy az akkori modern zenét repertoáromba illesztettem. Soha nem mondott egyetlen fölösleges szót sem, és semmi iránt nem nyilvánult közönyösnek. Azok a zenészek, akik az ő különleges hangszínének, játékmodorának az utánzására törekednek, tévednek, ha ezt dörömböléssel érzékeltetik. Ő sosem játszott brutálisan, hanem acélos ritmussal és erőteljes billentéssel.
- Úgy tudom, lemezre játszotta Bartók valamennyi hegedűkompozícióját, és ezért Grand Prix du Disque-kel jutalmazták. Egyébként a gomblyukában egy kék szalagos kitüntetést látok, nyilván a sok többi közé sorakozik ez is…
- Ez a belga Lipót-rend kitüntetése. De kaptam én nagy örömömre magyar kitüntetést is. „Béke és barátság”-ot. Brüsszelben adta át a nagykövet.

További sikereket kívánunk, és következő születésnapján remélhetően ismét találkozunk…”

(A cikkben Gertler Endre fotója található, Kádár Kata készítette a művészről.)
163   Búbánat • előzmény161 2017-09-19 12:07:30
Gertler Endrével készített anno interjút Gách Mariann a Film Színház Muzsika számára. Abban szó esik a művész brüsszeli tartózkodásáról és Bartók Bélával tartott muzsikus-kapcsolatáról is. Majd bemásolom a teljes cikket.
161   Ardelao • előzmény158 2017-09-19 12:01:33

Így igaz! Én is köszönöm!

*

De itt van még egy Pesti Hírlap beszámoló is:

Bartók Béla Belgiumban


Brüsszel, november 30.
(A Pesti Napló külön tudósítójától.)

Nagy eseménye volt a belga zenei életnek: Bartók Béla adott szerzői estét Antwerpenben és Brüsszelben.

A nagy magyar mester nevét persze már rég ismerte és tisztelte a belga közönség, amelynek már tavaly is volt alkalma gyönyörködni Bartók Béla néhány művében, amelyet Gertler Endre vonósnégyese interpretált Belgiumban. A várakozás és érdeklődés, amely Bartók Béla személyes szereplését megelőzte, akkora volt, hogy a hangversenyt rendező »Maison d'Art« nem is hirdette a koncertet, mert az összes jegyeket már előre, bérletben eladta.

A hangverseny előtti estén az egyik legkiválóbb belga zeneesztéta, Dille abbé hosszabb előadást tartott Bartók Béláról. A tartalmas előadás során ismertette Bartók életét és zenei jelentőségét, izoláltságát, ahogy dolgozik, Beethovenével hasonlította össze, majd helyenként, magyarországi gramofon-lemezeket mutatott be, így például egy Basilides Mária és egy Székelyhidy Ferenc lemezt.

Másnap színültig telt hangversenyterem előtt folyt le a hangverseny, ennek során Gertler Endre közreműködésével előbb a második hegedű és zongoraszonátát adták elő, majd, »Mikrokozmosz« gyűjtőcím alatt több kisebb darab, öt ritmikus tánc, úgynevezett »bolgár« táncok, magyar népdalok és egy erdélyi témájú szonatina következett. Az első rapszódia (vonós és ütős zenekarra) végeztével alig akarták leengedni Bartók Bélát a dobogóról — számtalan ráadást követeltek tőle is, Gertler Endrétől is.

Az estén Brüsszel zenei kiválóságai mind ott ültek a nézőtéren, így Defauw, a világhírű dirigens, Jongen. a zeneszerző és még számosan. A belga sajtó olyan kivételes elismeréssel és hódolattal ír Bartók Béláról, amilyen a modern zene legnagyobb mestereinek egyikét megilleti.

Jean Louis

PESTI NAPLÓ, 1938. december 1. (89. Évfolyam, 251. szám)
158   Búbánat • előzmény156 2017-09-19 11:46:24
Köszönöm.
Kiegészítem még azzal, hogy a cikkhez tartozik egy fotó: Bartók Béla és Gertler Endre Antwerpenben, egy lakás szalonjában láthatók. Bartók a zongoraszéken ülve hátrafordul, oldalán Gertler áll, mindketten a kamerába néznek...
156   Ardelao • előzmény155 2017-09-19 11:06:46

Az alábbi cikk forrása:

Színházi Élet - 1938/48. szám, 32. oldal
155   Búbánat 2017-09-19 09:35:05
Bartók-hangversenyek Belgiumban
Brüsszel, 1938. november

„A Brüsszeli Maison d’Art nem mindennapi csemegével kedveskedett közönségének: elhozta a modern zene szinte egyedülálló tüneményét, Bartók Bélát, aki itt és Antwerpenben szerzői estéken mutatta be oeuvre-jének legjellegzetesebb műveit. A belga főváros előkelőségei rendkívüli érdeklődéssel várták a magyar mestert. Aki csak számít a zenei és társadalmi életben, mind ott volt. Közéleti előkelőségek, muzsikusok és a hangversenytermek megszokott típusai, akik az egész világon egyformák. De ezúttal mégis szokatlanul nagy számban vonult föl a zenei élet fiatalsága, az a nemzedék, amely a maga külön prófétájának, az eljövendő idők igehirdetőjének tekinti a magyar Bartók Bélát.
A Maison d’Art-ban megtartott hangversenyt Dille abbé ötnegyedórás, gramofonlemezekkel tarkított előadása előzte meg Bartók Béláról. Dille abbé jelentőségben Beethoven-i méretűnek jellemezte Bartók munkásságát és figyelmeztette a közönséget, hogy az a forrás, amely a magyar mester művészetét táplálja, nem tévesztendő össze a külföldön is jól ismert magyar cigánymuzsikával. Maga a hangverseny, amelynek még egy magyar résztvevője volt és pedig az itt rendkívül népszerű Gertler Endre hegedűművész, egy szonátából, a ’Mikrokozmosz’ című ritmikus táncgyűjteményből, egy szonatinából és végül a ’Rapszódia’ című műből állt. Különösen az erdélyi motívumok és a magyar népdalok után zúgott a ’bis’, a Rapszódia után pedig megszámlálhatatlanul hívták a mestert. Az ünneplésből persze kijutott Gertler Endrének is, aki teljes művészettel és fejlett zenei ízléssel tolmácsolta hegedűn Bartók szerzeményeit. A lapok másnap hasábos kritikákat szenteltek a Bartók-hangversenynek, legemlítésreméltóbb közöttük Paul Tind-nek, az Európa szerte ismert zeneesztétának elragadtatott tanulmánya. Kétségtelen, hogy az ’új zene’, amelyet Bartók képvisel, teljes mértékben meghódította a komoly és műértő belga közönséget.
Ugyanilyen mély és maradandó volt Bartók sikere Antwerpenben is. Ezen a hangversenyen, sajnos, nem voltam jelen, de olvastam a lapokat és beszéltem emberekkel, akik mindkét hangversenyt meghallgatták. Irigyelnek bennünket Bartók Béla miatt és azt mondják, milyen gazdag lehet az a népzene, amely ilyen páratlan tehetséget tudott megihletni.

/ Kovács Margit/

A cikk forrásáról bizonyára Ardelao fórumtársunk információval tud szolgálni.(Nekem hiányzik.)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Ciszterci Szent Imre templom

Darázs Renáta, Nagy Bernadett, Gavodi Zoltán, Cser Krisztián
Anima Musicae Kamarazenekar (műv. vez.: G. Horváth László)
Budapesti Monteverdi Kórus
vez.: Kollár Éva
MICHAEL HAYDN: Requiem - a Forradalom és Szabadságharc áldozatainak emlékezetére

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Gheorghita Orsolya, Gion Zsuzsanna, Kálmán László, Najbauer Lóránt (ének)
ETUNAM Vegyeskar
Monarchia Szimfonikus Zenekar
vez.: Virágh András
VERDI: Requiem
A mai nap
történt:
1890 • Az Igor herceg bemutatója (Szentpétervár)
született:
1801 • Albert Lortzing, zeneszerző († 1851)
1891 • Palló Imre, énekes († 1978)
elhunyt:
2004 • Robert Merrill, énekes (sz. 1919)
2008 • Sándor Judit, énekes (sz. 1923)