vissza a cimoldalra
2017-11-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60142)
Milyen zenét hallgatsz most? (24981)
Momus társalgó (6274)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Erkel Színház (8515)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1186)
Operett, mint színpadi műfaj (3390)
Miklósa Erika (1214)
Bartók Béla szellemisége (239)
Élő közvetítések (6691)
Franz Schmidt (2959)
Kelemen Zoltán, operaénekes (86)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4109)
A nap képe (1988)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (563)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2426)
Pantheon (2148)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (370)
Kimernya? (2594)
Help me! (1079)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

147   Ardelao • előzmény145 2017-09-14 20:40:37

Bartók-szerzemény sikere Londonban.

Londonból jelentik:

A Waldbauer—Kerpely-kvartett* először ismertette az angol közönséggel Bartók Béla legújabb vonósnégyesét. (Az 1928-ban komponált IV. vonósnégyesről van szó, Megj. A.)

A Manchester Guardian szerint a hallgatóság nagy fogékonysággal és megértéssel fogadta az új művet, amelynek rendkívüli érdekessége és gondolatmélysége újszerűsége ellenére mindenkire ellenállhatatlan hatást gyakorolt. Bartók zenéje sohasem lehet túlságosan új vagy merész, nála az új technika mindig magasabb célokat szolgál. A vonósnégyest egyébként ma az angol rádióban játssza a Waldbauer—Kerpely-kvartett.

ÓRAI ÚJSÁG, 1929. február 23. (15. Évfolyam, 15. szám)

*Waldbauer-Kerpely vonósnégyes. Első koncertjük 1910. március 17- és 19-én volt a Budapesti Royal teremben.

Bővebb információ: itt

Tagjai:
Waldbauer Imre (1892-1953) – I. hegedű
Temesváry János (1891-1964) – II. hegedű
Molnár Antal (1890-1983) – brácsa
Kerpely Jenő (1885-1964) – gordonka

(Megj. A.)

*
145   Ardelao • előzmény144 2017-09-13 23:52:06

Bartók Béla, hatezer-dolláros pályadíjat nyert.

Philadelphiából jelentik: Bartók Béla magyar zeneszerző megnyerte annak az első pályadíjnak a felét, hatezer dollárt, amelyet a philadelphiai Musical Fund Society tűzött ki kamara-zene kompozíciókra.

A díj másik felét az olasz Alfredo Casella nyerte. A díjra több mint hatszázan pályáztak. (MTI.)

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1928. október 3. (14. Évfolyam, 224. szám)

*

Filharmonikus hangverseny.

Filharmonikusaink első hangversenyükön Bartók Béla, annyi port fölvert Csodálatos mandarinját mutatják be, hatrészes szvit formájában.

A zene a néhány év előtti Bartók-opus minden jellegzetességét mutatja s körülbelül a középen áll a Fából faragott királyfi és a tavalyi zongoraverseny között, őserejű ritmika, szinte ijesztő dinamikai excesszusok, brilliáns hangszerelés teszik megrázóan hatásossá a művet, melynek hangfestő bravúrjai színpad nélkül is elénk vetítik a librettót, minden válogatott borzalmával, perverzitásával és szadizmusával együtt.

Az első tételben világosan fölismerhető a Petruska vásári jelenetének hatása, az elemi erővel eldübörgött két utolsó tétel azonban még a melosz teljes hiányát is feledtetni tudja, noha ezt egyébként fájdalmasan érezzük. A tegnapi főpróba közönsége viharos lelkesedéssel tapsolta a szerzőt és brilliáns tolmácsolóit, élükön Dohnányival, akinek pálcája mindent kihoz a műből, ami van benne.

Ugyancsak Dohnányit illeti föltétien elismerés Haydn: Paukenwirbel szimfóniájának tökéletes előadásáért. A kitűnő Stefániai Imre kivételes képességei bemutatására könnyen találhatott volna értékesebb és hálásabb objektumot, mint Bortkiewicz hosszadalmas és banális zongoraversenyét.
(h.s.)

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1928. október 16. (14. Évfolyam, 235. szám)

*

FILM A ZONGORAKÉSZÍTÉSRŐL.

December 9-én délelőtt fél 12 órakor a Royal-Apollóban bemutatásra kerül a Bechsteln zongoragyár kultúrfilmje, amely a zongorakészítés technikáját ismerteti. A filmet, amely külföldön nagy sikert aratott, magyarázó felolvasás kíséri, utána pedig Bartók Béla zongoraművész hangversenye következik.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1928. november 30. (14. Évfolyam, 272. szám)

*
144   Ardelao • előzmény143 2017-09-13 11:07:25

Dohnányi és a filharmonikusok ünneplése Párisban.

Tüntetés a Rákóczi-induló után.

Paris, június

A Budapesti Filharmonikus zenekar Dohnányi Ernő vezénylésével vasárnap és hétfőn, két estén játszott Párisban és amennyire a dörgő tapsokból meg lehetett állapítani, osztatlan sikert aratott. A rue du Fanboug-Saint-Honoré egyik előkelő koncerttermét zsúfolásig megtöltötte az estélyi ruhás, túlnyomórészt francia közönség, amely áhítatos csendben, visszafojtott érdeklődéssel hallgatta a Filharmonikus zenénknek világviszonylatban is kimagasló teljesítményét, Dohnányi csodálatosan biztos és fegyelmezett vezénylését, Telmányi nagyszerű hegedűjátékát.

Meg kell állapítanunk, hogy Dohnányi nemcsak művészetével, hanem végtelenül előkelő, úri megjelenésével és mozgásával is nagy sikert aratott és igen kellemes csalódást okozott a francia publikumnál, amely egy évszázados előítélet szerint szertelen, cigányos, torzonborz, keleti embernek képzeli a magyarokat.

Volt alkalmunk egy előkelő francia zenekritikussal beszélgetni, aki kijelentette, hogy a Budapesti Filharmonikus zenekar ma párját ritkítja Európában, legfeljebb a bécsivel mérhető össze, és összehasonlíthatatlanul különb a párizsinál. A közönség megérdemelt tapsokkal jutalmazta Berlioz szimfóniáját, melyet a vendégek előzékenységből adtak elő, nagy elismeréssel adózott Dohnányi és Hubay művészetének és valóságos tüntetést rendezett a Rákóczi-induló után.

Hétfőn Bartók Béla zsenialitásában gyönyörködhetett a francia közönség, amely különben már jól ismeri a nagy magyar komponistát, hiszen egy legutóbb megjelent könyv szerint, melynek szerzője, a ma élő legkiválóbb francia zeneesztétikus, André Coeroy szerint, Bartók Béla a világ öt vagy hat legnagyobb élő muzsikusa közé tartozik.

A két előadáson teljes számmal megjelentek a párisi magyar követség tisztviselői, báró Korányi Frigyes követ családja, de jelen volt a francia arisztokrácia, a művészi élet és a nemzetközi diplomácia számos kitűnősége. Dohnányi Ernő tiszteletére a legelőkelőbb francia művészi egyesületek és a leg exkluzívabb főúri társaságok egyik bankettet és teát a másik után adták. A nagy művésznek egy szabad perce sem volt Párisban. Az ünneplés, amelyben Dohnányi Ernőt és zenekarát részesítették, azt bizonyítja, hogy Magyarország a világ legelső művészi centrumában is megállja a helyét.
/H. A./

8 ÓRAI ÚJSÁG (14. Évfolyam, 135. szám)
1928. június 16.

*
143   Ardelao • előzmény142 2017-09-13 10:56:05

Filharmonikus hangverseny.

A filharmonikusok utolsó bérleti estje Bartók Béla zongoraversenyét, hozta, ezt a régen várt újdonságot, amely csak a mi számunkra új, mert a frankfurti zeneünnepségeken már a nyáron, Amerikában pedig Bartók legutóbbi turnéján ismételten játszották.

A mérsékelt fogadtatást, melyben a mű, Frankfurtban Furtwängler, Amerikában Reiner Frigyes vezénylete mellett részesült, szívesen írtuk volna magyarságának rovására, — vagy inkább érdemére — ha most itthon magyar közönség előtt, Dohnányi vezényletével nem jutna hasonló sorsra, és ha legalább nekünk sikerült volna ezt a magyarságot megéreznünk.
Sajnos, — nem sikerült.

Az egymást tömegesen kergető, hol sokszorosan ismételt, hol meg csak éppen felbukkanó témák közül sokban ismertünk rá a Kodály—Bartók-gyűjtés darabjaira, de szinte kivétel nélkül olyanokra, melyek a gyűjteményben magyar szöveggel szerepelnek ugyan, de szép szóval csak „határszéli magyarok," őszintén megmondva pedig balkáni szomszédainktól átvett román-szláv melódiák.

Maga az opus egyébként elejétől végig atonálisan, disszonanciák halmozásaival, a szólóhangszer kezelésében érezhető Stravinsky-hatások alatt készült, azzal a különbséggel, hogy Bartóknál a zongorának jóval kisebb szerep jut.

A zongoraszólamot maga a komponista játszotta kivételes előadó művészetének egész latba-vetésével, ami mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy nagyszámban megjelent fölesküdt hívői a művet is melegen fogadták.

A műsort a III. brandenburgi koncert- és Csajkovszky negyedik szimfóniája egészítette ki.

(h. s.)

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1928. március 20. (14. Évfolyam, 65. szám)

*
142   Ardelao • előzmény141 2017-09-12 11:23:17

KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ.


A gazdasági válság pusztításának világos illusztrációja az, hogy nemcsak a színházi előadásoknak nem volt közönsége, de még. az olyan ragyogó nevek is, mint Bartók Béla, a Rosé-quartett, Helge Lindberg s mások csaknem üres széksorok előtt tartották volna koncertjüket, ha a bérlő közönség nem menti meg, és nem tölti be a nézőtér elülső sorait.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1927. május 26. (13. Évfolyam, 119. szám)

*

Az ANGOL SAJTÓ elismerése Bartók Bélának.


Londonból jelentik a Magyar Távirati Irodának:

Az angol sajtó nagy figyelemmel kíséri, a frankfurti zeneünnepélyt, s egyhangúlag, kiemeli, hogy az ünnepély fénypontja, Bartók Béla „zongorahangversenye” volt, amelyet maga a szerző adott elő. (1926-ban komponált I. zongoraverseny, Megj. A.)

A Daily Telegraph ezeket írja: Bartók Béla hírneve ma igen nagy; nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt, a modern zenei gondolat vezérének ismerik el, tehetsége felül-áll minden kétségen. Hangszerét mesterien kezeli, ami legjobb bizonyítéka annak, hogy zenéje tulajdonképpen a zongorában gyökerezik.
Új mesterjáték és új összhang hirdetője, amely a zongorán érvényesül legjobban.

A Daily Mail ezeket írja: Londonban is meg kell hallgatni ezt a darabot, amelynek zenei vadsága mély benyomást tett. A Times szerint Bartók játéka a gondolatokban gazdag szerző játéka. A mű lendületes, a körvonalak egyszerűek, a témák kitűnően érvényesülnek.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1927. július10. (13. Évfolyam, 154. szám)

*

Bartók Béla — rádiósikere Londonban.

Londonból jelentik:

Bartók Béla, a hírneves magyar zeneszerző és zongoraművész, a brit rádióstúdió hangversenyén mindkét minőségében szerepelt. Az október 9-én és 10-én tartott hangversenyeket az egész angol sajtó rendkívüli jelentőségű művészi eseménynek mondja és a rádiótársaság a szabályok ellenére egész sereg hallgatót volt kénytelen a stúdióba beengedni.

Ezek között voltak Holst Gusztáv, Anglia egyik legnevesebb zeneszerzője, továbbá Oxford lord fia, Eagelfield-Hull és Whitaher, az ismert zenekritikusok, Newmarch Róza írónő, Woodhouse zongoraművésznő és mások.

Bartók tanár több zongoraszerzeményét adta elő, az orkeszter által előadott daraboknál pedig ő maga ült a zongoránál. Mind a két koncert után Bartók egészen késő éjszakáig tartó ovációk központjában állott.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1927. október 15. (13. Évfolyam, 234. szám)


*
141   Ardelao • előzmény140 2017-09-11 15:42:03

Bartók a londoni rádióban

London, 1927. február 12.

Londonból jelentik: Az Evening Standard jelenti, hogy Bartók Béla március 15-én szerepelni fog Londonban, a rádió stúdiójában.
A lap ebből az alkalomból meleg hangon méltatja Bartók szerzeményeit es megemlíti, hogy Kodály és Dohnányi mellett ő az egyik legkitűnőbb képviselője az új magyar zenei iskolának. Bartók zenéje, — írja a lap, — sokkal modernebb, semhogy Angliában általánosan ismerhetnék, de számos kritikus Bartókot Stravinskyval és Schönberggel helyezi egy színvonalra.
[8 ÓRAI ÚJSÁG, 1927. február 13. (13. Évfolyam, 35. szám)]

*

Hangverseny.

Komor Vilmos kamara-zenekara tegnap újdonságként Bartók Béla „Falun" című dalciklusát mutatta be. A mű csak ebben a formájában új, mert hiszen a dalokat egyenként már régóta ismerjük. Most négy alt-hangra és kis zenekarra hangszerelte át Bartók a művet, amely ebben a formájában is mély hatást tett a hallgatóikra.

A műsoron még Strauss Richárd hegedűversenye és Chopin E-moll zongoraversenye szerepelt, az előbbi Bassermann Hans, az utóbbit Franchetti Luigi játszotta.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1927. február 16. (13. Évfolyam, 37. szám)

*

A csodálatos mandarin sikere Prágában.

Prágából jelentik: Szombaton mutatták be a Neues Deutsches Theaterben Bartók Béla pantomimjét, „A csodálatos mandarin”-t.

A darabot együtt adták Dohnányi „Pierette fátyola" című pantomimjével, amely már régebben szerepelt a színház műsorán és most újonnan tanulták be.

Bartók alkotása rendkívül mély hatást tett és viharos tetszést aratott.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1927. február 23. (13. Évfolyam, 43.szám)

*

HANGVERSENY; Bartók Bélával és Szigeti Józseffel.

Szigeti József, Bartók Bélával társulva játszotta Bach, Mozart, Schubert és Beethoven egy-egy szonátáját kongeniális, maradéktalan művészettel, a közönség őszinte, lelkes elragadtatásától kísérve.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1927. április 12. (13. Évfolyam, 63. szám)

*
140   Ardelao • előzmény139 2017-09-09 15:35:08

Bartók Béla szerzői estje.

Bartók — nagyrészt legújabb terméséből — vagy tizenöt dalt és fél-tucat zongoradarabot mutatott be hű közönségének. Az előadottakból megállapíthatóan Bartók egyre tovább halad azon az úton, amely esetleg a művészet legmagasabb csúcsai felé, de mindenesetre az átlagízléstől, sőt az átlagérthetőségtől mind messzebbre vezet. Mindent a saját markáns egyéniségére idomít át a maga egyéni eszközéivel, mindig érdekesen, sokszor megkapó erővel, szilaj magyar temperamentummal. Csak az a baj, hogy éppen dacos csak azért is temperamentuma már majd azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy a legmagyarabb zeneszerzőnek hovatovább csak egy-egy alig felismerhető alapmotívuma lesz magyar, a többi elvész egyéni modernségében.

Az este főértéke Bartók csodálatosan sima zongora-játéka mellett Basilidesz Mária szívbemarkoló énekművészete volt. (h. s.)

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1926. december 10. (12. Évfolyam, 281. szám)

*

Magyar est.

A Magyar Távirati Iroda nagy művészi értékű és kitűnően sikerült hangversenyt rendezett, melynek műsorán kizárólag élő magyar komponisták művei szerepeltek, nagyrészt első előadásban.

Bartók Béla fascináló erővel zongorázta néhány szerzeményét, köztük a (Preludio-) All’ungherese-t, Székelyhidy Ferenc nagy hatással énekelt Kodály-dalt és egy áriát Radnai Miklós új operájából, Basilidesz Mária végtelen finomsággal és érzéssel adta elő Szabados Bélának néhány új Petőfi-dalát, Szedő Miklós pedig Gajáry Istvánnak Heltai verseire írt két kompozíciójával aratott meleg sikert.
A kis Szentgyörgyi László Hubay XIV. csárdajelenetét hegedülte zenekari kísérettel és főleg a Lavotta-szerenád parafrázisával annyira elragadta a közönséget, hogy a számot meg kellett ismételnie. Nagyon tetszett a közönségnek a Poldini-operettnek szintén először bemutatott három részlete, köztük az originálisán megcsinált szöktetési jelenet is. (h s.)

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1926. december 14. (12. Évfolyam, 284. szám)

*
139   Ardelao • előzmény138 2017-09-07 16:52:23

A Morning Post elismerő kritikája Bartók Béláról.

Londonból jelentik;

A Morning Post prágai levelezője a Prágában lejátszódott zeneünnepélyről a következőket jelenti lapjának: Az ünnepély egyes számai közül messze kimagaslott Bartók Béla tánc-szvitje. Ezt a művet a szerző 1923-ban írta, Pest és Buda egyesítésének emlékünnepe alkalmából.
A ritmikai finomság és szabatosság, a merész és ragyogó hangszerelés, az egyes tételek formai tökéletessége és biztos felépítése mind Bartók géniuszának feltétlen fölényét hirdetik.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1925. május 30.
(11. Évfolyam, 121. szám)

*

Bajor Gizi és Csortos Gyula, — a „Csodálatos mandarin”-ban!

Az Operaház március havában mutatja be Lengyel Menyhért és Bartók Béla „Csodálatos mandarin" című pantomimjét, amelynek két főszerepére Bajor Gizi és Csortos Gyula vendégszereplését vették tervbe.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1925. december 30. (11. Évfolyam, 294. szám)

*

Bartók Béla zongoraestje.
A MOVE hangverseny-sorozatában január 14-én lesz a Bartók-est, amelynek műsorán Bartók páratlanul népszerű zongora-apróságai mellett néhány ismert nagyobb darabja is szerepel.
A hangversenyen, amelyre a Pátriában, Rózsavölgyinél és a MOVE-ban kaphatók jegyek.
dr. Spur Endre ismerteti a magyar muzsika legújabb korát.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1926. január 1. (12. Évfolyam, 1. szám)

*

Az Operánál folyik a nagy munka.
Holnapután, hétfőn délelőtt érdekes társaság lesz együtt Radnai Miklósnál: Bartók Béla,
Lengyel Menyhért, Bajor Gizi, Csortos Gyula, Márkus László és Fleischer Antal. Ez lesz az első megbeszélés — a „Csodálatos mandarin"-t illetőleg. A megbeszélés után rövidesen megkezdik a próbákat és március elején már bemutatásra is kerül az új magyar pantomim. ..

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1926. január 24. (12. Évfolyam, 19. szám)

*

Bartók Béla pantomimje, a Csodálatos mandarin, csak a két kiszemelt főszereplő, Bajor Gizi és Csortos Gyula nagy elfoglaltsága miatt maradt a következő szezonra, amikor valószínűleg a minden este magánszínházakban elfoglalt Csortos nélkül fog színre kerülni.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1926. június 9. (12. Évfolyam, 127. szám)

*
138   Ardelao • előzmény137 2017-09-06 13:32:18

Bartók Béla zongora-estje.

Bartók zongorajátékát hallgatni a legmagasabb rendű művészi élvezetek közé tartozik.
A zenének úgy tartalmi, mint formai szépségei a legtökéletesebben érvényesülnek az ő előadásában, amely értelmi, lelki és zenei szempontból egyformán ideális. Bartók a zenében él, s a zene őbenne. Természetes, hogy hiánytalanul megérzi és meglátja mindazt, ami a zenében fontos és épp oly hiánytalanul adja azt vissza hangszerén, akár Liszt, Beethoven, Debussy, Couperin, Kodály vagy ő maga a mű szerzője.

Ezek a nevek, amelyek szombati zongoraestjének műsorán szerepeltek, mindmegannyi különböző stílust képviselnek, de Bartók Béla valamennyinek mestere. Ritmusa: maga az eleven élet, amely kérlelhetetlenül és mégis boldogítón magával sodor, a billentés színeit művészi biztossággal kezeli. S azoknak is, akiknek a külsőség, a technikai tökéletesség imponál legjobban, csodálniuk kell Bartókot, a zongoraművészt. Sehol egy mellécsúszott hang, sehol egy elkent futam, még a legszédületesebb Prestoban sem!

Ez a lelki nemesség és zenei tisztaság teszi Bartók zongorajátékát hasonlóvá egy kristálypalotához, amelyet beragyog az élő, meleg napfény. A közönség forró és lelkes tapssal ünnepelte Bartókot, a zeneszerzőt, és Bartókot. a zongoraművészt. (Op.)

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1925. március 24. (11. Évfolyam, 68. szám)

*

Bartók Béla sikere a prágai zene héten.

Prágából táviratozzák:

A prágai nemzetközi zeneünnepélyek során, amelyek egy héten át tartottak, és amelyek programján zenekari hangversenyek, vegyeskari-művek és operai előadások szerepeltek, a modern magyar zenét Kósa György és Bartók Béla képviselte.
A kritikát már Kósa hat zenekari dala is kellemesen meglepte. Bartók tánc-szvitje pedig, amely a zenekari ünnepségnek úgyszólván »piéce de resistence«-ja volt és amelyet a legutolsó zenekari hangverseny utolsó számául adtak elő, döntő sikert aratott.

A Bohemia a következőket írja: Bartók tánc-szvitje azok után a problematikus értékű művek után, amelyeket túlnyomórészt hallottunk, igazi telivér muzsika volt, amely kiválóan jellemezte ennek a zeneszerzőnek faji sajátságát.

A Narodni Osvobozenie ezt írja: Bartók tánc-szvitjének volt az egész hangversenyen megérdemelten a legnagyobb sikere. Ebben a zeneműben nagy alkotó feszültség lüktet, amelynek szuggesztív hatása van. Hangsúlyozott nemzeti jellege ugyancsak igen rokonszenves. Bartók ezzel a jelleggel oly módon ruházza fel műveit, hogy távol tartja magát minden cigányos hatásvadászattól. A szvit nem csak Bartók termésének, hanem az egész modern zenének egyik legkiválóbb darabja.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1925. május 3.
(11. Évfolyam, 115. szám)

*
137   Ardelao • előzmény136 2017-09-04 09:33:54

Llndberg és Bartók.


Kevés olyan meghatott, forró, lelkes estéje volt még a Zeneakadémia hangversenytermének, mint a tegnapi, amikor Helge Lindberg Bach és Händel-áriákat énekelt, Bartók Béla pedig Scarlatti-szonátákat zongorázott. Lindberg épp oly tökéletes művésze és poétája az éneklésnek, mint Bartók a zongorának. Ugyanaz a nemes, tiszta stílus-szépség, ugyanaz a minden szenzuális vonatkozástól mentes lelki és szellemi elmélyedés, az előadásnak ugyanaz az emelkedett és mégis közvetlen melegsége, a zenei hang koloritjának ugyanaz a csodálatos finomsága és gazdasága, s a technikának ugyanaz a tökéletes eleganciája jellemzi mindkettőjüket.
Sajnos, az ének- és zenekarnak, az orgonát és a zongorát is beleértve, - u. n. - kísérete minden jóindulat mellett is, inkább permanensen zavaró zenei alkalmatlankodásnak hatott, s új példát szolgáltatott a régi közmondásra: ..”nincsen rózsa tövis nélkül.” . . . (Op.)

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1924. április 3. (10. Évfolyam, 78. szám)



*



Dénes Zsófia – író, újságíró –, aki szintén jelen volt ezen a hangversenyen, így ír róla:

„Bartók és Helge Lindberg”

„Ezerkilencszázhuszonnégy elején a Zeneakadémia nagytermében Bartók ül előttem a rivaldáig előrenyomult zongoránál. Két nagy szeme világít, sugárzik a billentyűk felett.

Minden néma, senki sem moccan, Egy pillanat, és bal felöl a pódiumon, a zenekar élére kijön egy ember. Nem tudom, hogyan csinálja, de olyan egyszerűen került előre a karmester oldalára, mintha kerten jött volna át. Magas, északi ember. Finn. Ő az, akiért ma eljöttünk ide. Helge Lindberg. Egészen egyéni sugárzás veszi körül. Frakkja otthonos az alakján. Öntudatlanul viseli. Éppúgy lehetne viharvert turistaöltöny, mint kopott munkazubbony. Használta, hozzánőtt.

Az sem problémája ennek a magas embernek, mit csináljon a kezével. Eszébe sem jut, hogy van keze. Amíg hallgat, fejét egy kicsit oldalt horgasztja, csak egy csöppet. Nem szerénységből, nem csüggedtségből, hanem úgy, mint amikor gyermekek várnak valamire. Arca derűs – és komoly. Mélységet éreztet; a lélek mélységét. Különös: az ismeretlen arc egyszerre ismerős.

Nem lehet, hogy ez az ember városban nőtt fel. Ez kinn járt-kelt a szabadban, múltjában hegyek rajzolódnak, tenger veti magát sziklás partnak, szél rengeti az erdők fáit, és napfény esik északi puszta tájra. Falura. Fafüstje lecsapódik és primitív templom kis temetőjével áll a háttérben.

Ez az ember pedig eljött ide, hogy nekünk Bachot énekeljen. Bach Liedjeit. A dalokat. Ami az ő zenéjében oly ritka, mint Bartóknál. (És mint Adynál.) Talán épp ezért szereti Bartók annyira Lindberget, mert zeneiségük mélyén érintkeznek.

*

Helge Lindberg – ahogy itt előttünk áll – tetőtől talpig Bachhal azonos. A lelke gyökeréig. Olyan valaki, aki a földdel összenőtt, mégis magasra ér. Ezért biztos, hogy tudnia kell a halált. Északi lélekkel kell tudnia a halált, vadalma fanyarságától összeszorított foggal – és mert parasztian naiv és gyermekded: megadással kinyílt, megbékélt tenyérrel.
Aki oly közel maradt a természethez, mint Johann Sebastian Bach és mint Helge Lindberg, az nem tud harcba szállni vele. Az szenved, lehorgasztja fejét, de nyomban föl is enged, és derű járja át, mert valamilyen hitbe, kiálló sziklába megkapaszkodott. Vakérzése, az emberi sorson túl, megsejtette a harmóniát. (Az ösztönök mindig bölcsebbek, mint a tudományok, a gyermek mindig jobban érti a természet vele való szándékát: a művészek pedig azzal tágulnak zsenikké, hogy felfakasztják magukban azt, amiről nem tudnak.)

„Ich will den Kreuzstab gerne tragen” – „Örömmel viszem a kereszt fáját” – énekelte Lindberg, és minden egyöntetű volt énekében. A kantáta lelke, a hatalmas erejű ónémet szó, a recitatív szólam ritmikus szépsége, a bariton hang anyaga, színe. És tökéletes technikája olyan, mintha egyáltalán nem is volna. Ez itt az egész Bach-patakzás közvetlen áradása.
Még Händelt hallottunk tőle ezen a mindentől elkülönült estén. Olasz szaván keresztül kibuggyant játékossággal, de német fegyelemmel vállalt temperamentummal. Ezt is úgy énekelte Lindberg a zenekar aláfestésével, hogy előadása nem volt produkció. Kitörő sikerénél is még többet érdemelt; azt, amit nem támadhat meg idő. Volt a Händel-szövegben egy szava: „Atraverso il mar” a „tengert” olyan komoran döbbentette a teremre, annyira tenger feketéllett és tornyosult a hang mögött, hogy látomás volt ahogy a paraszt-Breughel tengere is ránk törő látomás.

Amikor ráeszméltem Lindberg előadásában, hogy ki is volt Bach – mert teljes valójában és terjedelmében tán csak aznap este ismertem meg – akkor Helge Lindberg* harminchét éves volt. *[Finn opera - és népszerű koncert - énekes volt, 1884-1928. (Megj. A.)]

Magyar földre Lindberg szívesen jött el. Két alkalomról biztosan tudok. Még Temesvárott is járt. Ott is Bartók kísérte zongorán. Nem úgy, hogy csupán vállalta, hanem úgy, hogy ő ezt akarta. Vele együtt lenni, vele egyet mondani. Azon a Lindberg-estén Bartók preklasszikusokat is zongorázott, nem pedig saját szerzeményeit. De itt nem írok Bartókról, mert külön írtam már róla, hiszen az ő nagysága ma már csak így engedi meg. De őt itt mégis említenem kellett, mert mélyen jellemző, hogy Bartók kísérte Lindberget mindig , amikor itt járt. Csak ő, senki más. Mert az a korának embereitől elidegenedett magyar zenezseni Lindberget partnerként elfogadta. Igen, őt – az északi rokont – szerette.
*

Ahogy lassan, lépésben – a sokadalomban kifelé indulok a hangversenyteremből, még mindig bennem zeng a szívbéli szólam: „Jer, ő Halál, oldjad el kisded hajóm evezőlapátjait. ...
Borzadhat tőled bárki e földön, énnékem te örömszerző vagy, nem Teáltalad érem el a legislegszebb Jézuskát. ….”

A lüneburgi orgona zúgását hallom. …Lindberg hangjában a halál öröme repes, és Bach megvakult szeme süt reám arcából.”

Megjelent: Élet és Irodalom című folyóiratban.
1981. augusztus 22.


*


„Ennek a cikkemnek nyilvános visszhangja lett az Élet és Irodalom 1981. szeptember 19-i számában”:

„Dénes Zsófia feltámasztotta a nagy finn dalénekes emlékét, akit, mint hivatott Bach- és Händel-előadót a húszas években egész Európa ünnepelt, de akit a korunkban szinte elfelejtettek.

… Lindberg […] Kaposváron is hangversenyezett, mégpedig nem is egyszer. Azokban az években Kaposvár a vidéki zeneélet egyik központja volt […] Megtaláltam Helge Lindberg utolsó, 1925. április 14-i koncertjének műsorát, amelyet nekem autogrammal is ellátott […]

Lindberg nemcsak személyes barátja volt Bartóknak, hanem műveinek propagátora is.E koncerten is műsorába iktatott két Bartók dalt, s ezeket – magyarul énekelte! […]

Lindberg a koncert előtt […] megkért bennünket […], hogy üljünk, majd álljunk a mellére – és úgy végzett légzési gyakorlatokat. Azt is mondta: tüdejének szüksége van fellépés előtt ilyen erősítésre.

S később, a hangversenyen tapasztaltuk, milyen fantasztikusan sokáig tudott énekelni egyetlen lélegzetvétellel […]

Annál érthetetlenebb volt számunkra a hír, amely három évvel ezután megrendítette a művészvilágot. A finn mesterdalnok, a légzési technika nagy mestere, 41 éves korában meghalt. Tüdőbajban.

Reményi-Gyenes István”


»Köszönöm az értékes kiegészítést.«

D.Zs.

*
136   Ardelao • előzmény135 2017-09-03 18:22:39

Bartók Béla sikere Londonban.

Bartók Béla Londoni zeneestélye óriási sikerrel járt. Bartók előbb Arányi Jelly-vel, Beethoven egyik hegedűszonátáját adta elő, majd zongorára és hegedűre irt saját szonátáját és több más szerzeményét játszotta.
Ernst Neroman, a Sunday Times kiváló zenekritikusa Bartókról a következőket írta:

„Akik Bartókot csak, mint modern muzsikust ismerik, meglepődve hallották játékának komoly klasszicitását a Beethoven szonátában kifejezésre jutó fölfogását. Saját darabjai kivétel nélkül mind érdekesek és vonzók. Szonátája tiszteletet kelt őszinteségével és ez az őszinteség az a vonása, amely Bartókot, modern zeneszerző társai fölé emeli. A művész kifejezési módja minden modernsége mellett nem erőltetett és nem a kísérlet benyomását teszi, inkább egy őszinte gondolatnak őszinte kifejezése.”

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923. december 10. (9. Évfolyam, 234. szám)

*

Bartók Béla sikere Párisban.

Párisból jelentik:
A Revue Musical meghívására Bartók Béla a Vieux Colombier színházban estélyt tartott, amelyen saját műveit és Kodály néhány szerzeményét mutatta be nagy sikerrel.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923. december 18. (9. Évfolyam, 285. szám)

*
135   Ardelao • előzmény134 2017-09-02 10:45:09

Bartók Béla

Ez idén másodszor gyönyörködött Bartók zsenijének kettős megnyilatkozásában híveinek folyton növekedő tábora. Mint zeneszerzőt nem kell őt újra méltatnunk, elég, ha megint utalunk a külföld legkulturáltabb országaira, amelyeknek egyikében, nemzetünk egyik fiáit éppen most „Bartók-hét” keretében ünnepelték. Mint zongoraművész, szuggesztív erejű egyénisége szinte páratlanul áll. Játékában lüktető, eleven életet élnek a hangok s a színek, ezerféle árnyalatában, nagyszerűen megrajzolt vonalaikkal plasztikus zenei festménnyé alakulnak. …

A technikai nehézségeket — az-az érzésünk, — le sem kell győznie, azok maguktól simulnak az ujjai alatt. A zongorának lelke támad, mikor ö muzsikál, mintha transzcendentális kapcsolat volna közte és hangszere között: a hangszer megérzi urát és szereti művészét.
Bartók saját zongoradarabjain kívül Debussynek két kis – kompozícióját is eljátszotta s Kodálynak néhány megkapóan szép dalában kísérte Kálmán Oszkár énekét.

A műsor legérdekesebb száma Bartók II. hegedűszonátája volt, melynek hegedű részét Zathureczky Ede interpretálta nagy intelligenciával.
(Op.)

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923. március 1. (9. Évfolyam, 48. szám)

*


Külföldi kritika Bartókról

Genfből kapjuk a hírt, hogy az Orchestre de la Suisse-Romande legutolsó zenekari hangversenyén Genfben először szerepelt Bartók Béla Deux images[Két kép],(op. 10.) című zenekari műve (Virágzás, A falu tánca).

A darabokat minden újszerűségük mellett, tetszéssel fogadták. A hivatalos program azt mondja Bartókról:
„Valami új magyarság jelentkezik műveiben. Azon-kívül hatalmas egyéniség, amelyet rapszodikus tónus, szabad és széles deklamáció, bőség és fuga, ritmikus erő és az ornamentumok kedvelése jellemez. A modern zene minden újítása és gazdagodása ismeretes előtte, de csak saját stílusának és eredetiségének kifejezésére használja fel.”

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923. november 30. (9. Évfolyam, 271. szám)

*
134   Ardelao • előzmény133 2017-09-01 20:52:29

Bartók Béla szerzői estje.


Bartók Béla, az őserejű magyar zseni. Mindent, amit ad, önmagából merít. Ha volt is valaha — kezdetben — idegen hatások alatt, már régen fölszabadult alóluk. Senkit sem követ, új utakat tör, és mindig tudja, hogy merre megy. A népdal a muzsikának az a hallatlanul gazdag és még eddig kiaknázatlan kincsesbányája, ahonnan Bartók anyagát meríti. Bámulatosan mélyre tud érte leszállani, a néplélek rejtett, misztikus világába. S olyan az ö kezében a népdal, mint a szobrászéban a márvány, a festőében a paletta-anyag, amelyből csodálatosan ívelt dallam vonalakat, ragyogóan színes hangfestményeket formál.

Tematikája, bár első hallásra néha szakadozottnak, összefüggéstelennek látszik, mindig egységes és nagyvonalú. Muzsikája mindig úgy hat, mint egy reveláció: új és lenyűgöző, mégis közel áll a lelkünkhöz. Ha nem értjük is, akkor is érezzük, hogy Bartók lelkében mindez éppen így él lüktető, eleven életet és nem is lehet másképpen. Ellentétben a többi újítók egy részével Bartók sohasem modoros, sohasem erőltetett, mindig természetes, közvetlen, eszközeinek egyszerűségében beethoveni és minden hatáskereséstől oly távol áll, mint maga a személytelen, tiszta művészet, teljes harmóniában, Bartók Bélának, az embernek, büszke, tartózkodó, nemesen egyszerű lényével.

Bartók Bélát, a külföld kultúr országaiban, már régóta elismerték a legnagyobbak közül valónak. Játsszák, szeretik, ünnepelik. Itthon is vannak hívei, de sajnos, kevesen. Láttuk ezt a tegnapi hangversenyen, ahol, bár nem telt meg a terem egészen, de akik ott voltak lelkes büszkeséggel ünnepelték.

Az első részben régebbi, már ismert zongoradarabjait játszotta Bartók. A művész és a közönség közötti teljes lelki kontaktust csak fokozta a második rész: Nagy Izabella énekelt, stílusos tiszta egyszerűséggel régi magyar nótákat, melyeknek ősi magyar népi karakterét nagyszerűen kiemeli Bartók kísérete. A műsor harmadik része az I. hegedű szonáta volt,
Waldbauer Imre előadásában, mely — bár külföldön már majdnem mindenütt ismerik — nálunk most először hangzott el. Ez a kompozíció Bartóknak abból a periódusából való, amely Beethovennél az utolsó vonósnégyesek komponálása idejének felel meg.
Misztikus, földöntúli bánat, titáni küzdelem kifejezése. Formai fölépítését tekintve, épp olyan új, mint tonalitását illetőleg. Nehéz megérteni, de megérezzük benne azt, ami fenséges, ami őserejű, érezzük, hogy jön a muzsika új diadalmas hajnala, melynek eclaireurje: magyar, a miénk!

(9 ÓRAI ÚJSÁG, 1922. december 22./8. Évfolyam, 292. szám)

Ottlik Pálma (Bencs Zoltánné) író, zenekritikus
(1890-1943)

*
133   Ardelao • előzmény132 2017-08-31 23:54:28
Helyesbítés:
1922.IX.28. a jó dátum!
132   Ardelao • előzmény131 2017-08-31 22:53:48

Bartók Béla a londoni filharmonikusok műsorán.

Londonból jelentik:

A londoni zenei idényt a Sir Henry Wood vezetése alatt álló szimfonikus zenekar, amely a mi filharmonikusainknak felel meg, a legkiválóbb jelenkori szerzők műveiből összeállított modern esttel nyitotta meg. A műsoron szerepelt többek között Bartók Béla két zenekari portréja, amely a sajtó egyhangú megállapítása szerint az összes újdonságok közölt, a legnagyobb sikert aratta.

Az Evening Standard ezt írja: Az est igazi érdekessége Bartók Béla két portréja volt. Az első gyengédbájú és finoman rajzolt kis zenedarab, a másik sikerült, Strauss torzítás. A Morning Post hosszabb cikket szentel a kompozíciónak, hangsúlyozva, hogy Bartók Béla az utóbbi időben rendkívüli hírnévre tett szert, mint a magyar nemzeti zene legkivalóbb képviselője.
A portrék önmaguktól magyarázzák tartalmukat, határozott zenei jellem-festésükkel.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1933. szeptember28.
(8. Évfolyam 221. szám)

*

Bartók Béla szerzői estje, Nagy Izabella, az Operaház művésznője és Waldbauer Imre közreműködésével december 20-án. A világhírű mester Budapesten még nem hallott szerzeményeit rendkívüli érdeklődéssel várják.
8 ÓRAI ÚJSÁG, 1922.december 13. (8. Évfolyam, 283. szám)

*
131   Ardelao • előzmény130 2017-08-31 09:01:03

Bartók Béla
Külföldi sikereiről:

Hangversenyek Londonban és Párisban, bemutató Frankfurtban.
Az angol és francia sajtó, hasábos cikkekben méltatta hangversenyeit.

— Saját tudósítónktól:

Szombaton érkezett haza Bartók Béla, több mint kéthónapos külföldi turnéjáról, amelynek diadalmas lefolyását, és fontosabb mozzanatait csak alig, egy-két hozzánk elszállingózott hír jelezte. Mikor lakásán felkerestük, a vele foglalkozó sajtóközlemények rendezésével volt elfoglalva, a magyaros faragású íróasztalt elborította a rengeteg újságkivágás, színes borítású folyóirat, és egyéb nyomtatvány. Három nagy nemzet sajtóját tartotta heteken keresztül izgalomban a magyar muzsikus szereplése. És a hódoló, vagy elcsodálkozó, de mindig abszolút nagyratartás hangján megírt közlemények, hatalmas bokrétája gyűlt egybe a cifra magyar asztalon.

— „London volt az első állomás, — beszéli Bartók. — Az Acolian Hallban tartottam első nyilvános hangversenyemet, amelyen zongoradarabjaimnak egy sorozatát, és néhány
Kodály-opust mutattam be. Egy Londonban élő fiatal magyar hegedűművésznővel, Arányi Jellyvel eljátszottam hegedű-zongora szonátámat, amelyet a magyar közönség nem ismer még. Különösen a szonátát nagy tapssal fogadta a közönség. Másnap minden nagy — lap hosszasan méltatta a hangversenyt. A Times tanulmányszerű cikkben foglalkozott velem. A szaklapok is oldalakat szenteltek — nem csak nekem, hanem az egész, modern magyar muzsikának . A The Monthly Musical Record három csoportba osztva méltatja a magyar zeneszerzőket. A jobbszárnyra helyezi például Szendyt, a középre Dohnányit, Weinert és a háborúban elesett Zágon Gézát, a balszárnyra pedig Kodályt, Lajthát és engem. (Megjegyezzük, hogy ez a folyóirat külön kiemeli Bartókot, mint a magyar zeneélet legkimagaslóbb jelenségét.) A Musical Times Kodállyal, Lajthával és velem foglalkozik. Hogy milyen páratlanul nagy az érdeklődés künn a magyar muzsika iránt, bizonyítja például, hogy Dohnányi új operájának bemutatójáról — amely londoni tartózkodásom alatt zajlott le, — a Times hasábos tudósítást közöl budapesti levelezőjétől. Londonban még Hedry magyar megbízott rendezett zártkörű hangversenyt, melyen kizárólag az én műveim szerepeltek. Néhány vidéki városban is felléptem, a többi között Liverpoolban.

— Április 8-án volt az első párisi hangverseny a Le Vieux Colombier színház termében,
Darius Milhaudnak, a fiatal francia zeneszerző gárda kiváló tagjának közreműködésével.
Igazán nagy siker volt. Az Eclaire, a Figaro, a Comoedia méltatták legbővebben a hangversenyt. Zártkörű hangverseny volt Clermont — Tonnaire hercegnőnél és Mme Dubostenál. Ezek a honoráriummal járó privát hang-versenyek nagyon elterjedtek Franciaországban és Angliában. Közreműködtem azon-kívül, Henry Pruniérenek, a Revue Musicale szerkesztőjének előadásán, amelyet a Sorbonneon tartott. A különböző nemzetek új zenei törekvéseiről értekezett, és egy-egy darabbal illusztrálhatta - fejtegetéseit. A közreműködők sorában én képviseltem a saját muzsikámmal Magyarországot. Az előadáson egy furcsa kijelentés is hangzott el: Pruniére azt állította, hogy Németország elvesztette a zenében is a vezetést s, hogy Közép-európa zenei életének súlypontja, Münchenből és Berlinből át fog tolódni Bécsbe, Prágába és Budapestre. Általában a franciák elfogultak még a zenében is a németekkel szemben, de annál szívesebben barátkoznak magyarokkal és osztrákokkal. Pruniére a tiszteletemre, vacsorát is rendezett, amelyen a párisi zeneélet sok kiemelkedő egyénisége jelent meg.
Ott volt a többi között Ravel, Milhaud, a svájci származású Honegger, a lengyel Szymanowsky és biarritzi villájából, eljött Strawinsky. Dukas, akinek Aréan és a kékszakáll című operáját éppen akkor újította fel nagy sikerrel az Opéra Comique, kimentette elmaradását. Pruniére egyébként is nagy szeretettel karolta fel ügyemet és meg kellett ígérnem, hogy jövőre megint eljövök Párisba. Lapjában, a Revue Musicaleban pedig hosszasan foglalkozik műveimmel.

— Frankfurtba abból az alkalomból mentem, hogy az ottani Operaház előadta „A kékszakállú herceg várát” és a „Fából faragott királyfit.” Egyúttal hangversenyt is adtam, a Rebner vonósnégyes közreműködésével. Az operaházi sikeremmel meg lehettem elégedve, de az előadás nagyon alul maradt a budapesti bemutató nívóján. A frakfurti opera magyar dirigense, Szenkár Jenő, mindent elkövetett, hogy teljesen kihozza a két darabot, de a közreműködők nem bírták követni intencióját.”

Megkérdeztük Bartókot, hogy van-e valami kész újdonsága, amit sikerektől hangos külföldi útja után a magyar közönség elé fog vinni? . . .

„Semmiféle új terve most nincsen.”

„A Lengyel Menyhért Csodálatos mandarinjához készülő zene csak vázlatban van meg.
Bródy Sándornak megígért táncjáték-szövegét pedig, eddig nem kaptam meg.”

Egyelőre pihenni szeretne. . . .

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1922. május 23.
(8. Évfolyam, 117. szám)

*
130   Ardelao • előzmény129 2017-08-30 11:03:29

És egy korábbi nyilatkozat:


Bartók Béla tanítványa voltam...


— Halló, itt a Hét szerkesztősége.

„Itt Gáfforné Magyar Ilona.”

— Jó napot kívánok, úgy hallottuk, hogy ön Bartók Béla tanítványa volt. ..

— „Nemcsak voltam, hanem mindig az is maradok.”


Így kezdődött az ismeretségünk — mivel nem tudtam, hol keressem a lakcímet. Gáfforné készségesen útbaigazított, így aztán alig fél óra múlva már a helyszínen is voltam, Gáfforné Magyar Ilona lakásán. A berendezés, a bútorok, a két zongora, az egymás mellé sorakozó zenei könyvek és kották, a Gáfforné hangjából kicsendülő szeretet és tisztelet, amit ma is érez nagy tanítója iránt, elárulja, hogy ihletett művész otthonában vagyunk.

— „Magamról nagyon keveset mondhatok.” ...

— Tessék csak megpróbálni.

Lassan belemelegszik a beszélgetésbe, miután a cigarettafüst még meghittebbé teszi a lakás hangulatát. S megtudom tőle, hogy hamarabb tudott énekelni, mint beszélni. Hároméves korában már elzongorázta azt a dallamot, amit hallott. így azután a szülei — édesanyja szépen zongorázott, apja hegedült — elhatározták, hogy Ilonka zenei pályára megy.

— „Bartók Bélát 1935-ben ismertem meg személyesen. Akkor kerültem fel Pestre s beiratkoztam a Zeneművészeti Főiskola tanárképzőjének első évfolyamába. A zongora tanárját mindenki maga választhatta.
Volt tanárom, Németh-Samorínsky István, aki szintén Bartók Bélánál tanult, adott Bartók Bélához ajánlólevelet, hogy vegyen fel növedékei közé.
Előjátszottam neki, rendkívüli türelemmel hallgatta a játékomat és vállalta a tanításomat. Tanulmányaim alatt különböző stílusbeli kompozíciókat játszottunk: Mozartot, Beethovent, Chopint, Lisztet. A darabokat a lehető legaprólékosabban kidolgozta velem, állandóan eljátszva nekem az egyes részeket, majd összefüggően az egész darabot. Hasznos tanácsokat kaptam tőle a nehéz részek begyakorlásával kapcsolatban.”

„Játéka lenyűgöző volt. Érezni lehetett minden zeneszerzőnél, hogy ezt csak így lehet játszani, s egyúttal benne volt minden mű interpretálásában Bartók Béla sajátos egyénisége. A csodálatos dinamikai árnyalatok, kis megnyújtások s a technikai fölény, amivel minden kompozíció fölött állt, felejthetetlenné tették játékát. Az ő keze alatt minden hang élt, minden magától értetődő és természetes volt. Legfelejthetetlenebbül él bennem Mozart A-moll szonátájának az előadása.” ...

„Mint tanár rendkívül udvarias volt, mindig kiegyensúlyozott, soha nem éreztette a hangulatváltozásait, de addig kellett ismételnem egy-egy zenei frázist, amíg tökéletesnek nem találta. Volt tanárom tanácsára megkértem, hogy adja fel nekem valamelyik saját kompozícióját. így tanultam meg nála az Allegro barbaro-t.
A legszebbek a szemei voltak... Csodálatos kifejezésű, nagy, mély szemek.” ...

A művésznő elhallgat, azután mélyet szív a cigarettáján. Lelki szemei előtt megjelenik Bartók Béla, majd folytatja:

— „Ha felmentem hozzá, mindig megkérdezte: Mi újság Pozsonyban? Mi van Albrecht Sanyi bácsival? ...
Már tizenhét éve tanítok a bratislavai Zeneművészeti Főiskolán. ... Május 17-én dr. Papp Gusztávval lesz hangversenyem Szófiában. .. Nagyon sokat szerepelek, de soha, egy pillanatra sem feledkezem meg Bartók Béláról, s mindig-mindig a tanítványa maradok.” ...

Olyan halkan beszélünk, mintha körünkben lenne ő is, a halk szavú, szerény Mester. ..

Stubnya felvételei

A HÉT, A CSEMADOK KB Képes Hetilapja. Bratislava
1971. június 25.
(16. Évfolyam, 25. szám)

*
129   Ardelao 2017-08-30 10:45:08

ÉLŐ MÚLT.
BARTÓK ÉS POZSONY.

AHOGYAN A TANÍTVÁNY LÁTTA.


Gáffor Ilona 1914. szeptember 30-án született Pozsonyban. 1932-ben tett érettségi vizsgát a bratislavai Reálgimnáziumban, miközben (1929-ben) elvégezte a konzervatóriumot is. Azt követően négy éven át a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia levelező hallgatója volt. Ugyanakkor egész idő alatt
Németh-Šamorinsky István tanítványaként folytatott zenei tanulmányokat. 1935-től 1937-ig Bartók Béla magántanítványa volt Budapesten. Állami vizsgát Prágában tett 1937-ben.

1930-tól folyamatosan koncertezik szólistaként és kamarajátékosként. Játszott nagy zenekarokkal szimfonikus zenét, számos kamarazenekarral kamarazenét a zeneművészet szinte valamennyi korszakából, neves hegedű-, brácsa-, cselló-, és fuvolaművészek társaságában, olyanokéban, mint például Németh-Šamorinsky István és mások. Ez ideig számos rádiófelvételt készített, és közel tíz — a Bratislavai Opus és a prágai Supraphon kiadó által megjelentetett — hanglemezen működik közre társelőadóként, olyan neves szlovák előadóművészek társaságában, mint pl. Viktor Šimčisko (hegedű), Milos Jurkovič (fuvola), Milán Telecky (hegedű), Juraj Alexander (gordonka), Valéria Hrdinová (zongora) és mások.

Tizennyolc éves kora óta zenepedagógusként is tevékenykedik. 1954-től 1960-ig a Bratislavai Zeneművészeti Főiskola szak-korrepetitora volt, azóta a főiskola adjunktusa. Előadóművészi és zenepedagógusi tevékenységéért több kitüntetést kapott.

Idősebb pozsonyi zenészek közt él Önről egy kedves anekdota, miszerint kiskorában nem akart megtanulni, beszélni — énekelve közölte a felnőttekkel, amit fontosnak tartott. ..

— „Nem kell azért mindent elhinni a javíthatatlan öreg bohémeknek. .. Persze ami a zenével való kapcsolatomat illeti, igaz a gyerekkori éneklési szenvedélyemről fabrikált anekdota. .. Hogyan jutottam el a zenéhez? Az én esetemben voltaképpen nemigen lehet beszélni az úgynevezett „zenéhez vezető útról”, mert a zene mindig velem volt. Mielőtt meg-tanultam beszélni, már tudtam énekelni, úgyhogy amit csak lehetett, énekben fejeztem ki. A szüleim azt hitték, hogy énekesnő leszek. Hozzávetőleg hároméves koromtól kezdve két kézzel zongoráztam azokat a dallamokat, amelyeket testvéreimtől hallottam énekelni vagy zongorán játszani.”

— Vagyis a zene szellemét az anyatejjel szívta magába?

— „Igen, úgy is mondhatnám. ... Amint látja, a dolgozószobámban két zongora áll. Ez a modernebbik az én „hétköznapi” zongorám, ezen szoktam ma is gyakorolni. A másik, ez a kedves, „Schrimpf Wien” védjegyű öreg bútordarab — kegyeleti tárgy, édesanyám százéves zongorája. Én is ezen, tanultam meg zongorázni. Szüleim főként fiatalkorukban foglalkoztak intenzívebben zenével. Édesapám hegedült, édesanyám szépen zongorázott, lány korában minden darabot kotta nélkül játszott. A családunkban tehát mindenki zenélt, úgyhogy a zene iránti érdeklődésem kisgyerek-koromban a családi környezet egyenes sugallatára alakulhatott ki szinte természetes módon.”

— A szülein kívül kik voltak azok, akik döntően befolyásolták zenei pályájának kezdeti szakaszát?

— „Ebben, azt hiszem, két embernek volt meghatározó szerepe, a nagynénimnek és Németh-Šamorinsky Istvánnak. Amint már említettem, szinte magától értetődő volt, hogy zongoristapályára megyek. Az első években nagynénimnél tanultam, majd ő vitt el Németh-Šamorinsky tanárhoz, akinek a játéka nagyon tetszett neki. A városi zeneiskola és a konzervatórium akkoriban a Redoute épületében volt, ott végeztem el az alsó osztályokat és a konzervatóriumot is. A zongorajátékon kívül két évig orgonálni is tanultam Németh tanárnál, aki ezt a barokk zene, elsősorban Bach majdani interpretálása szempontjából tartotta fontosnak.”

— A harmincas évek elején bizonyára nagy élmény volt az Ön számára a budapesti zenei élet.

— „Miután elvégeztem a pozsonyi konzervatóriumot, beiratkoztam a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola levelező tagozatára. Ahogyan most visszaemlékezem rá, Budapest bizony eléggé megdobogtatta a szívemet. .. Bár a pesti zenei életben nemigen merülhettem el, mert egyszerűen nem volt rá időm (persze, amikor csak tehettem, eljártam hangversenyekre), de tény, hogy Budapest sokat jelentett további zenei fejlődésem szempontjából. A négyéves Zeneakadémiát úgy végeztem el, hogy évenként letettem az előírt vizsgákat zongorából és az egyes elméleti tantárgyakból. Bartók akkor már nem tanított az akadémián, így a vizsgákon nem volt alkalmam látni őt. Míg az akadémiát végeztem Pesten, az-alatt tovább tanultam Németh-Šamorinsky Istvánnál is.”

— Tudomásom szerint ma Ön Bartók Béla egyetlen élő tanítványa Szlovákiában. Hogyan került kapcsolatba Bartókkal? Mennyi ideig tanult tőle zongorajátékot?

— „Zongoratanárom, Németh-Šamorinsky István gyakran emlegette nekem volt tanárát, Bartók Bélát. Ő, mint Bartók-tanítvány, jól ismerte a mester elvárásait, szokásait. Elsősorban azt a finom precizitást emelte ki, amit Bartók tanúsított egy-egy mű interpretálásában, s amit maga is megkövetelt tanítványaitól. Amint később én is tapasztalhattam, igen szigorúan vette az előírt tempó megtartását, erre különösen érzékeny volt, főleg amikor valaki az ő művét adta elő. Mindjárt figyelmeztette növendékeit, ha azok megengedtek maguknak olyan tempóváltoztatásokat, amilyeneket ő nem írt bele a kottába. De egy kicsit elébe vágtam az eseményeknek... Az utolsó főiskolai vizsgám után Németh tanár azt ajánlotta, hogy végezzem el a Tanárképzőt, ami persze csak úgy volt lehetséges, ha beiratkozom a nappali tagozatra. Ezt meg is tettem, s így egy évig Pesten is laktam. Zongoratanárát mindenki maga választhatta meg, Németh István azt ajánlotta, vegyem magamnak a bátorságot, menjek el Bartókhoz s kérjem őt meg, fogadjon el növendékének, persze csak privát. Ma is emlékszem, a budapesti Tanárképzőben 1935. június 9-én felvételiztem. Ugyanazon a napon Németh István ajánlólevelével a kézitáskámban elmentem Bartókhoz is „felvételizni”. A Csalán utca 27-ben lakott. Mindjárt a bejáratnál megragadtak a gyönyörű, faragásos festett bútorok. Az
első emeleten, egy kis szobában hallgatott meg Bartók. A legtöbb helyet a szépséges lágy hangú Bechstein zongora foglalta el, s még arra emlékszem, hogy mindenfelé rengeteg könyv volt a szobában. De ami a leginkább megragadott, s ami ma is elevenen él bennem, az Bartók mágikus, nagyfokú intelligenciáról és igazi zsenialitásról tanúskodó szeme volt, amelynek mélységét egyetlen fényképe sem tudja visszaadni. Bartók nagy türelemmel hallgatta meg játékomat, és közölte velem, hogy elfogad tanítványának. Hetenként egyszer jártam hozzá a Mester utcából, ahol laktam.”

— Hogyan viselkedett Önnel, az akkor huszonegy éves csinos lánnyal — aki már kész zongoraművésznő volt — Bartók, a tanár?

— „Bartók mindig a legnagyobb udvariassággal fogadott, s ha beszélgetéseink nem is voltak privát jellegűek, ahogyan most visszagondolok egész emberi-tanári magatartására, úgy érzem, hogy Bartók — mintegy önmaga számára — hangsúlyozni akarta: ez a fiatal lány is valaki, aki azon az úton próbálkozik haladni, amelyen én nyújtok neki segítőkezet. Az egész két esztendő alatt, amíg nála tanultam, Bartók nem ejtett ki egy hangos szót, nem tett egyetlen türelmetlen mozdulatot, s a legkisebb jelét sem adta annak az óriási különbségnek, ami közöttünk volt. Mindig olyan udvariasan viselkedett velem szemben, mintha vele egyenrangú személy lettem volna.”

— Hogyan zajlottak a zongoraórák Bartóknál? Volt-e valamilyen sajátságos tanítási módszere?

— „A zenészek esetében nagyon nehéz arról a bizonyos „módszerről” beszélni. .. A két év folyamán igen sok előadási darabot vettünk át a zongorairodalom különböző korszakaiból. Technikai gyakorlatokkal, etűdökkel már nem foglalkoztunk, mert azok az előző tanulmányaim tárgyát képezték. .. Viszont nagyon sok tanácsot adott Bartók a technikai nehézségek leküzdésére. És itt „gyűrűzik be” az a bizonyos „módszer.” A gyakorlati tanácsai, azok átadásának hogyanja, az előző tanárom, Németh István módszerével voltak azonosak, aki évekig az ő tanítványa volt. Gyerekkorom óta hozzászoktam Németh tanár nagyszerű, emlékezetes óráihoz. Ö az egész órát a legnagyobb koncentrációval és alapossággal folytatta le. Tehát egészen természetes volt számomra, hogy Bartók tanítási órái is ekképpen folytak le. „

— Voltak-e Bartóknak valamilyen különleges elvárásai?

— „Bartók előbb minden új darabot eljátszott nekem, ez most is — annyi év után — elevenen él bennem. Bármilyen stílusban játszott, zongorajátéka mind zeneileg, mind technikailag tökéletes volt, telítve olyan finom agogikai nüanszokkal, melyeket a zene¬szerző nem tud leírni, s amelyek szorosan összefüggenek az interpretáló művész lelkivilágával. Az egyes darabokat jóformán hangonként dolgoztuk ki, s magyarázat helyett állandóan helyet cseréltünk; Bartók többször is eljátszotta nekem az egyes részeket. Mondhatom, elragadó, lelkesítő, gyönyörű munka volt kidolgozni egy-egy zeneművet a legapróbb részletekig, a legfinomabb árnyalatokig. Mintha mindez csak tegnap lett volna, most is itt cseng bennem gyönyörű, lágy hangú Bechstein zongorájának felejthetetlen hangja. .. Bartók nem volt merev, csak alig észrevehetően kimért, mindig pontosságra törekedett, elvárta, hogy az előadásban érvényesüljenek a szerző intenciói, amiből szinte nyilvánvaló, hogy tiszteletben tartotta a komponista írásos megjegyzéseit, akaratát. Ez a saját szerzeményeire is vonatkozott. Emlékszem, Németh István tanácsára egyszer megkértem Bartókot, hogy tanítsa be nekem valamelyik saját szerzeményét. Bartók az Allegro barbarót választotta ki számomra. Soha — sem a saját műve esetében, sem máskor — nem nyilvánította ki nemtetszését, de megkövetelte, hogy lehetőségeimnek, képességeimnek megfelelően megközelítsem, s ha lehet, megvalósítsam az ő elképzelését. Tanítási óráin mindig a lehető legtöbbet nyújtotta. A foglalkozások általában tovább tartottak a megszabott időnél, sohasem nézte az órát.”

— Hogyan foglalhatná össze Bartókhoz fűződő emlékeit? Mit jelent az Ön számára Bartók, a zongoratanár?

— „Az azóta eltelt hosszú idő ellenére ma is elevenen él előttem Bartók finom, kedves, törékeny alakja, ma is pontosan emlékszem a hangjára, hangja sajátos színére, s talán minden szavára, amit hozzám intézett. Csak most, hogy visszagondolok rá, tudom igazán értékelni, hogy ez a nagy ember ennyi erőt, türelmet és energiát áldozott nekem. Úgy gondolom, hogy nem is tudott volna más lenni, mert amit a tanítványaiért tett, a zene érdekében tette. Ami pedig Bartókot, az előadóművészt illeti. ..
Természetesen hallottam Bartókot többször játszani pozsonyi szereplései alkalmával, s Pesten is voltam egyik kamaraestjén. Játéka élvezetes volt, ám egyszersmind állásfoglalásra kényszerítette a hallgatót. Ha játszott, a zongora hangján át mintha csak érzékeny, törékeny és szuggesztív lelke beszélt volna a hallgatósághoz.” ..

— Ön zongoraművészként sokat szerepelt országszerte és külföldön is különböző hangversenyeken, játszott együtt a Szlovák Filharmónia zenekarával, a Csehszlovák Rádió zenekarával, különböző hanglemezfelvételeket készített. Koncertjein Bartóknak mely műveit játszotta és játssza leggyakrabban?

— „A már említett Allegro barbaro című zongoradarabot a Csehszlovák Rádió is felvette, és szerepelt ez a mű a Bartók születésének 100. évfordulója alkalmából adott Bartók-hangversenyeim programján is. Azonkívül előszeretettel játszottam, a Gyerekeknek, a Három rondó, a Zongoraszvit (Op. 14], a Román karácsonyi énekek és a Tizenöt magyar parasztdal című zongoraműveit, a zongorára és hegedűre írt kompozíciói közül a Szonatinát, a szimfonikus zenekarra és zongorára komponáltak közül pedig a Rapsodiát. Koncertjeimen természetesen számos Bartók-dalt kísértem zongorán.”

Térjünk még vissza egy kicsit Bartók gyermekkorához, Közismert, hogy Bartók Béla szülei jól zongoráztak. Bartókot hatéves korában kezdte zongorára tanítani az édesanyja. Nagy zenei képességű iskolaigazgató édesapjának, akit korán, nyolcéves korában elvesztett, műkedvelő zenekara volt.

Beszélt-e Önnek vagy más növendékeinek Bartók saját gyermekkoráról?

— „Bartók általában véve eléggé szűkszavú ember volt. Közöttünk sajnos nem alakult ki olyan egészen felszabadult, kötetlen magánkapcsolat, hogy az eléggé zárkózott természetű Bartók megnyílt volna előttem, és a személyes életéről, ügyeiről beszélt volna. Én pedig szintén nem voltam az a tanítvány, aki bizalmaskodni próbált volna a tanárával. .. Úgyhogy erre a kérdésre nem tudok semmi érdemlegeset válaszolni.”

— Bartók özvegyen maradt édesanyjával — aki „mint tanítónő küzdött a mindennapi kenyérért" — először Nagyszöllősre, végül 1893-ban Pozsonyba kerül.
„Igen nagy szó volt számunkra — írja önéletrajzában —, hogy végre nagyobb városba juthattunk (...] Akkoriban a magyar vidéki városok közül Pozsonyban volt a legélénkebb zenei élet. Ennek köszönhettem, hogy Erkel Lászlótól (Erkel Ferenc fiától) tanulhattam tizenöt éves koromig zongorát.

Milyen volt a zenei élet Pozsonyban akkor, amikor Bartók visszajárt ide, vagy amikor Ön tanult, Bartóknál Budapesten?

— Erre a kérdésre nagyon nehéz bármilyen választ is adnom, ugyanis én nem voltam valami „nyüzsgő” társasági lény, hangversenyekre viszonylag keveset jártam, mert egyszerűen el voltam foglalva a magam dolgával. Amint már említettem, magát Bartókot is hallottam néhányszor Pozsonyban koncertezni, amikor még személyesen nem ismertem őt. Egyes koncertekről vannak bizonyos emlékeim, de a zenei életről általában, különösen egyes korszakok szerint, őszintén szólva, nincs áttekintésem. Úgyhogy nem is nyilatkozhatom róla. Viszont tény, hogy a későbbiek során magam is részt vettem egy kicsit a zenei életben, már ha annak lehet tekinteni a Bartók Dalárdában való tagságomat. Szerettem oda járni; egyrészt társaságot Jelentett számomra, másrészt zenei élményt nyújtott. Közismert, hogy a Dalárdát Németh István tanár vezette. Magam a háború előtti és alatti években a női karban második szopránt énekeltem. Ha jól emlékszem, a Dalárda 1945-ben megszűnt.

— Ön előadóművészként többnyire klasszikus szerzőket játszik. A modern zenét is szereti?

— A modern zene hozzátartozott zenei nevelésemhez. Nemcsak tanáraim, Bartók Béla és Németh-Šamorinsky István művein nevelkedtem, hanem számos más nemzet nagy modern zeneszerzőinek az alkotásain is. Később, mikor zongorakísérőként már a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán tevékenykedtem, nagyon sok modern kamarazeneművet játszottam — s ma is játszom, — és igencsak megkedveltem az újfajta kifejezési módokat és az új harmóniákat. Úgy érzem, hogy zenei ízlésem az évek során sem igen változott. Kedvenc zeneszerzőim elejétől fogva Bach és Schumann voltak. Schumann például annyira közel áll hozzám, hogy amikor őt játszom, néha úgy érzem, mintha magam komponáltam volna a műveit. Ami Bachot illeti, régi meggyőződésem, hogy nélküle sokkal szegényebb volna az életünk.

Az interjúkat Kövesdi János készítette.
Irodalmi Szemle, 1987/4.
Bratislava


(* 1914. szeptember 30. Pozsony - †2013. október 8. Pozsony) Zongoraművész. 1932-ben érettségizett Pozsonyban, ahol ezt követően a Városi Zeneiskolában Németh István László, majd Budapesten Bartók Béla tanítványa volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián. 1954-től nyugdíjazásáig a pozsonyi Szépművészeti Akadémia tanársegéde, majd docense.
[Cseh(szlovákiai) magyarok lexikona.]


*


Németh-Šamorínsky István
(* 1896. szeptember 9. Somorja - †1975. január 31. Pozsony) Zeneszerző, orgonaművész, zenepedagógus. Előbb Budapesten, a Zeneművészeti Főiskolán tanult zongorázni, hegedülni, ill. zeneszerzést, majd Bécsben végzett zongora- és orgonaszakot (1923), Budapesten tanári oklevelet szerzett (1924). 1921–1942-ben a pozsonyi Városi Zeneiskola tanára, 1921–1953-ban a Szt. Márton-dóm orgonistája. A második vh. után a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola oktatója, docense (1953). A két vh. között tevékenyen részt vett a szlovákiai magyar zenei életben, karnagya volt a Toldy Kör férfikarának, majd a Bartók Béla Dalegyesületnek. Zeneszerzőként száznál több egyházi, ill. vokális, szóló- és kórusművet írt. Az 1950-es évektől különböző szlovákiai magyar együttesek (Népes, Ifjú Szívek, Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara) számára is komponált. – Fm. A szlovákiai magyar zenekultúra mérlege (tan., 1941).
[Cseh(szlovákiai) magyarok lexikona.]

*
legújabb:
Kelemen Zoltán - 2017-11-24
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-Kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUBERT: Három zongoradarab, D. 946
LISZT: A Villa d'Este ciprusai 1-2
LISZT: A Villa d'Este szökőkútjai

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

11:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

A Michel Sogny módszer, a tradícionális magyar zongoratanítás és 40 év tapasztalata itthon és külföldön
Szentpéteri Gabriella bemutató tanítása

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Massimo Mercelli (fuvola)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Andrea Vitello
BACH: h-moll szvit BWV 1067
MOZART: G-dúr fuvolaverseny K. 313
SCHUMANN: I. szimfónia Op.38

17:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Szives Márton (marimba, ütőhangszerek)
Mucsi Gergő (ütőhangszerek), Paragi Balázs (zongora)
"Hangulatkoncert"
KEIKO ABE: Wind in the Bamboo Grove (Szél a bambuszligetben)
ANDERS KOPPEL: Marimbakoncert
ASKELL MASSON: Kim
LUIGI MARINARO: Specchio (Tükör)
PETER GARLAND: Apple Blossom (Almavirág)

17:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Budapesti Vonósok
Házigazda: Molnár Szabolcs
CORELLI: D-dúr concerto grosso Op. 6 Nr. 4
LIGETI GYÖRGY: Régi magyar táncok
LIGETI GYÖRGY: Ramification
KURTÁG GYÖRGY: Művek kamarazenekarra

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Ji Eun Yook (hegedű), Jihyun Cho (zongora)
A MÁV Szimfonikusok Kamarazenekara (Euro Sinfonietta Wien)
Vezényel: Alfredo Sorichetti
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218
MOZART: 20. (d-moll) zongoraverseny, K. 466
HAYDN: 1. (D-dúr) szimfónia, Hob. I:1

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Ducza Nóra, Jekl László (ének)
Várallyay Ágnes (csembaló)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Művészeti vezető: Németh Pál – fuvola
COUPERIN: Salve Regina
Qui dat nivem (147. Psalm)
Domine salvum fac Regem
La Sultanne
Les Nations – Premier Ordre «La Françoise»
Concert Royaux – Troisieme Concert

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
vez.: Szenthelyi Miklós


18:00 : Szombathely
Agora Savaria

Szombathely Koncert Fúvószenekar
"60 éves jubileumi koncert"

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Wing Singers Gospel
Cantissimo
Trillák Kórus – Mohács, Babits Kamarakórus

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Fülep Márk (fuvola), Granik Anna (zongora)
"Bach összes fuvolaszonátája"

19:00 : Vác
Bartók - Pikéthy Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola AM

Ábrahám Márta (hegedű)
Vác Civitas Szimfonikus Zenekar
vez.: Sándor Bence
BEETHOVEN: VII. szimfónia
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny
A mai nap
született:
1901 • Serly Tibor, hegedűs, zeneszerző († 1978)
1904 • Nádasdy Kálmán, rendező († 1980)