vissza a cimoldalra
2017-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59895)
Kedvenc előadók (2813)
Társművészetek (1211)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Erkel Színház (8361)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (300)
Bartók Béla szellemisége (213)
Élő közvetítések (6644)
Lisztről emelkedetten (849)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2364)
Franz Schmidt (2923)
Edita Gruberova (3020)
Wagner-felvételek (257)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1115)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1121)
Balett-, és Táncművészet (5406)
Lehár Ferenc (578)
Jonas Kaufmann (2132)
Pantheon (2104)
Marton Éva (718)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

136   Ardelao • előzmény135 2017-09-03 18:22:39

Bartók Béla sikere Londonban.

Bartók Béla Londoni zeneestélye óriási sikerrel járt. Bartók előbb Arányi Jelly-vel, Beethoven egyik hegedűszonátáját adta elő, majd zongorára és hegedűre irt saját szonátáját és több más szerzeményét játszotta.
Ernst Neroman, a Sunday Times kiváló zenekritikusa Bartókról a következőket írta:

„Akik Bartókot csak, mint modern muzsikust ismerik, meglepődve hallották játékának komoly klasszicitását a Beethoven szonátában kifejezésre jutó fölfogását. Saját darabjai kivétel nélkül mind érdekesek és vonzók. Szonátája tiszteletet kelt őszinteségével és ez az őszinteség az a vonása, amely Bartókot, modern zeneszerző társai fölé emeli. A művész kifejezési módja minden modernsége mellett nem erőltetett és nem a kísérlet benyomását teszi, inkább egy őszinte gondolatnak őszinte kifejezése.”

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923. december 10. (9. Évfolyam, 234. szám)

*

Bartók Béla sikere Párisban.

Párisból jelentik:
A Revue Musical meghívására Bartók Béla a Vieux Colombier színházban estélyt tartott, amelyen saját műveit és Kodály néhány szerzeményét mutatta be nagy sikerrel.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923. december 18. (9. Évfolyam, 285. szám)

*
135   Ardelao • előzmény134 2017-09-02 10:45:09

Bartók Béla

Ez idén másodszor gyönyörködött Bartók zsenijének kettős megnyilatkozásában híveinek folyton növekedő tábora. Mint zeneszerzőt nem kell őt újra méltatnunk, elég, ha megint utalunk a külföld legkulturáltabb országaira, amelyeknek egyikében, nemzetünk egyik fiáit éppen most „Bartók-hét” keretében ünnepelték. Mint zongoraművész, szuggesztív erejű egyénisége szinte páratlanul áll. Játékában lüktető, eleven életet élnek a hangok s a színek, ezerféle árnyalatában, nagyszerűen megrajzolt vonalaikkal plasztikus zenei festménnyé alakulnak. …

A technikai nehézségeket — az-az érzésünk, — le sem kell győznie, azok maguktól simulnak az ujjai alatt. A zongorának lelke támad, mikor ö muzsikál, mintha transzcendentális kapcsolat volna közte és hangszere között: a hangszer megérzi urát és szereti művészét.
Bartók saját zongoradarabjain kívül Debussynek két kis – kompozícióját is eljátszotta s Kodálynak néhány megkapóan szép dalában kísérte Kálmán Oszkár énekét.

A műsor legérdekesebb száma Bartók II. hegedűszonátája volt, melynek hegedű részét Zathureczky Ede interpretálta nagy intelligenciával.
(Op.)

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923. március 1. (9. Évfolyam, 48. szám)

*


Külföldi kritika Bartókról

Genfből kapjuk a hírt, hogy az Orchestre de la Suisse-Romande legutolsó zenekari hangversenyén Genfben először szerepelt Bartók Béla Deux images[Két kép],(op. 10.) című zenekari műve (Virágzás, A falu tánca).

A darabokat minden újszerűségük mellett, tetszéssel fogadták. A hivatalos program azt mondja Bartókról:
„Valami új magyarság jelentkezik műveiben. Azon-kívül hatalmas egyéniség, amelyet rapszodikus tónus, szabad és széles deklamáció, bőség és fuga, ritmikus erő és az ornamentumok kedvelése jellemez. A modern zene minden újítása és gazdagodása ismeretes előtte, de csak saját stílusának és eredetiségének kifejezésére használja fel.”

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923. november 30. (9. Évfolyam, 271. szám)

*
134   Ardelao • előzmény133 2017-09-01 20:52:29

Bartók Béla szerzői estje.


Bartók Béla, az őserejű magyar zseni. Mindent, amit ad, önmagából merít. Ha volt is valaha — kezdetben — idegen hatások alatt, már régen fölszabadult alóluk. Senkit sem követ, új utakat tör, és mindig tudja, hogy merre megy. A népdal a muzsikának az a hallatlanul gazdag és még eddig kiaknázatlan kincsesbányája, ahonnan Bartók anyagát meríti. Bámulatosan mélyre tud érte leszállani, a néplélek rejtett, misztikus világába. S olyan az ö kezében a népdal, mint a szobrászéban a márvány, a festőében a paletta-anyag, amelyből csodálatosan ívelt dallam vonalakat, ragyogóan színes hangfestményeket formál.

Tematikája, bár első hallásra néha szakadozottnak, összefüggéstelennek látszik, mindig egységes és nagyvonalú. Muzsikája mindig úgy hat, mint egy reveláció: új és lenyűgöző, mégis közel áll a lelkünkhöz. Ha nem értjük is, akkor is érezzük, hogy Bartók lelkében mindez éppen így él lüktető, eleven életet és nem is lehet másképpen. Ellentétben a többi újítók egy részével Bartók sohasem modoros, sohasem erőltetett, mindig természetes, közvetlen, eszközeinek egyszerűségében beethoveni és minden hatáskereséstől oly távol áll, mint maga a személytelen, tiszta művészet, teljes harmóniában, Bartók Bélának, az embernek, büszke, tartózkodó, nemesen egyszerű lényével.

Bartók Bélát, a külföld kultúr országaiban, már régóta elismerték a legnagyobbak közül valónak. Játsszák, szeretik, ünnepelik. Itthon is vannak hívei, de sajnos, kevesen. Láttuk ezt a tegnapi hangversenyen, ahol, bár nem telt meg a terem egészen, de akik ott voltak lelkes büszkeséggel ünnepelték.

Az első részben régebbi, már ismert zongoradarabjait játszotta Bartók. A művész és a közönség közötti teljes lelki kontaktust csak fokozta a második rész: Nagy Izabella énekelt, stílusos tiszta egyszerűséggel régi magyar nótákat, melyeknek ősi magyar népi karakterét nagyszerűen kiemeli Bartók kísérete. A műsor harmadik része az I. hegedű szonáta volt,
Waldbauer Imre előadásában, mely — bár külföldön már majdnem mindenütt ismerik — nálunk most először hangzott el. Ez a kompozíció Bartóknak abból a periódusából való, amely Beethovennél az utolsó vonósnégyesek komponálása idejének felel meg.
Misztikus, földöntúli bánat, titáni küzdelem kifejezése. Formai fölépítését tekintve, épp olyan új, mint tonalitását illetőleg. Nehéz megérteni, de megérezzük benne azt, ami fenséges, ami őserejű, érezzük, hogy jön a muzsika új diadalmas hajnala, melynek eclaireurje: magyar, a miénk!

(9 ÓRAI ÚJSÁG, 1922. december 22./8. Évfolyam, 292. szám)

Ottlik Pálma (Bencs Zoltánné) író, zenekritikus
(1890-1943)

*
133   Ardelao • előzmény132 2017-08-31 23:54:28
Helyesbítés:
1922.IX.28. a jó dátum!
132   Ardelao • előzmény131 2017-08-31 22:53:48

Bartók Béla a londoni filharmonikusok műsorán.

Londonból jelentik:

A londoni zenei idényt a Sir Henry Wood vezetése alatt álló szimfonikus zenekar, amely a mi filharmonikusainknak felel meg, a legkiválóbb jelenkori szerzők műveiből összeállított modern esttel nyitotta meg. A műsoron szerepelt többek között Bartók Béla két zenekari portréja, amely a sajtó egyhangú megállapítása szerint az összes újdonságok közölt, a legnagyobb sikert aratta.

Az Evening Standard ezt írja: Az est igazi érdekessége Bartók Béla két portréja volt. Az első gyengédbájú és finoman rajzolt kis zenedarab, a másik sikerült, Strauss torzítás. A Morning Post hosszabb cikket szentel a kompozíciónak, hangsúlyozva, hogy Bartók Béla az utóbbi időben rendkívüli hírnévre tett szert, mint a magyar nemzeti zene legkivalóbb képviselője.
A portrék önmaguktól magyarázzák tartalmukat, határozott zenei jellem-festésükkel.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1933. szeptember28.
(8. Évfolyam 221. szám)

*

Bartók Béla szerzői estje, Nagy Izabella, az Operaház művésznője és Waldbauer Imre közreműködésével december 20-án. A világhírű mester Budapesten még nem hallott szerzeményeit rendkívüli érdeklődéssel várják.
8 ÓRAI ÚJSÁG, 1922.december 13. (8. Évfolyam, 283. szám)

*
131   Ardelao • előzmény130 2017-08-31 09:01:03

Bartók Béla
Külföldi sikereiről:

Hangversenyek Londonban és Párisban, bemutató Frankfurtban.
Az angol és francia sajtó, hasábos cikkekben méltatta hangversenyeit.

— Saját tudósítónktól:

Szombaton érkezett haza Bartók Béla, több mint kéthónapos külföldi turnéjáról, amelynek diadalmas lefolyását, és fontosabb mozzanatait csak alig, egy-két hozzánk elszállingózott hír jelezte. Mikor lakásán felkerestük, a vele foglalkozó sajtóközlemények rendezésével volt elfoglalva, a magyaros faragású íróasztalt elborította a rengeteg újságkivágás, színes borítású folyóirat, és egyéb nyomtatvány. Három nagy nemzet sajtóját tartotta heteken keresztül izgalomban a magyar muzsikus szereplése. És a hódoló, vagy elcsodálkozó, de mindig abszolút nagyratartás hangján megírt közlemények, hatalmas bokrétája gyűlt egybe a cifra magyar asztalon.

— „London volt az első állomás, — beszéli Bartók. — Az Acolian Hallban tartottam első nyilvános hangversenyemet, amelyen zongoradarabjaimnak egy sorozatát, és néhány
Kodály-opust mutattam be. Egy Londonban élő fiatal magyar hegedűművésznővel, Arányi Jellyvel eljátszottam hegedű-zongora szonátámat, amelyet a magyar közönség nem ismer még. Különösen a szonátát nagy tapssal fogadta a közönség. Másnap minden nagy — lap hosszasan méltatta a hangversenyt. A Times tanulmányszerű cikkben foglalkozott velem. A szaklapok is oldalakat szenteltek — nem csak nekem, hanem az egész, modern magyar muzsikának . A The Monthly Musical Record három csoportba osztva méltatja a magyar zeneszerzőket. A jobbszárnyra helyezi például Szendyt, a középre Dohnányit, Weinert és a háborúban elesett Zágon Gézát, a balszárnyra pedig Kodályt, Lajthát és engem. (Megjegyezzük, hogy ez a folyóirat külön kiemeli Bartókot, mint a magyar zeneélet legkimagaslóbb jelenségét.) A Musical Times Kodállyal, Lajthával és velem foglalkozik. Hogy milyen páratlanul nagy az érdeklődés künn a magyar muzsika iránt, bizonyítja például, hogy Dohnányi új operájának bemutatójáról — amely londoni tartózkodásom alatt zajlott le, — a Times hasábos tudósítást közöl budapesti levelezőjétől. Londonban még Hedry magyar megbízott rendezett zártkörű hangversenyt, melyen kizárólag az én műveim szerepeltek. Néhány vidéki városban is felléptem, a többi között Liverpoolban.

— Április 8-án volt az első párisi hangverseny a Le Vieux Colombier színház termében,
Darius Milhaudnak, a fiatal francia zeneszerző gárda kiváló tagjának közreműködésével.
Igazán nagy siker volt. Az Eclaire, a Figaro, a Comoedia méltatták legbővebben a hangversenyt. Zártkörű hangverseny volt Clermont — Tonnaire hercegnőnél és Mme Dubostenál. Ezek a honoráriummal járó privát hang-versenyek nagyon elterjedtek Franciaországban és Angliában. Közreműködtem azon-kívül, Henry Pruniérenek, a Revue Musicale szerkesztőjének előadásán, amelyet a Sorbonneon tartott. A különböző nemzetek új zenei törekvéseiről értekezett, és egy-egy darabbal illusztrálhatta - fejtegetéseit. A közreműködők sorában én képviseltem a saját muzsikámmal Magyarországot. Az előadáson egy furcsa kijelentés is hangzott el: Pruniére azt állította, hogy Németország elvesztette a zenében is a vezetést s, hogy Közép-európa zenei életének súlypontja, Münchenből és Berlinből át fog tolódni Bécsbe, Prágába és Budapestre. Általában a franciák elfogultak még a zenében is a németekkel szemben, de annál szívesebben barátkoznak magyarokkal és osztrákokkal. Pruniére a tiszteletemre, vacsorát is rendezett, amelyen a párisi zeneélet sok kiemelkedő egyénisége jelent meg.
Ott volt a többi között Ravel, Milhaud, a svájci származású Honegger, a lengyel Szymanowsky és biarritzi villájából, eljött Strawinsky. Dukas, akinek Aréan és a kékszakáll című operáját éppen akkor újította fel nagy sikerrel az Opéra Comique, kimentette elmaradását. Pruniére egyébként is nagy szeretettel karolta fel ügyemet és meg kellett ígérnem, hogy jövőre megint eljövök Párisba. Lapjában, a Revue Musicaleban pedig hosszasan foglalkozik műveimmel.

— Frankfurtba abból az alkalomból mentem, hogy az ottani Operaház előadta „A kékszakállú herceg várát” és a „Fából faragott királyfit.” Egyúttal hangversenyt is adtam, a Rebner vonósnégyes közreműködésével. Az operaházi sikeremmel meg lehettem elégedve, de az előadás nagyon alul maradt a budapesti bemutató nívóján. A frakfurti opera magyar dirigense, Szenkár Jenő, mindent elkövetett, hogy teljesen kihozza a két darabot, de a közreműködők nem bírták követni intencióját.”

Megkérdeztük Bartókot, hogy van-e valami kész újdonsága, amit sikerektől hangos külföldi útja után a magyar közönség elé fog vinni? . . .

„Semmiféle új terve most nincsen.”

„A Lengyel Menyhért Csodálatos mandarinjához készülő zene csak vázlatban van meg.
Bródy Sándornak megígért táncjáték-szövegét pedig, eddig nem kaptam meg.”

Egyelőre pihenni szeretne. . . .

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1922. május 23.
(8. Évfolyam, 117. szám)

*
130   Ardelao • előzmény129 2017-08-30 11:03:29

És egy korábbi nyilatkozat:


Bartók Béla tanítványa voltam...


— Halló, itt a Hét szerkesztősége.

„Itt Gáfforné Magyar Ilona.”

— Jó napot kívánok, úgy hallottuk, hogy ön Bartók Béla tanítványa volt. ..

— „Nemcsak voltam, hanem mindig az is maradok.”


Így kezdődött az ismeretségünk — mivel nem tudtam, hol keressem a lakcímet. Gáfforné készségesen útbaigazított, így aztán alig fél óra múlva már a helyszínen is voltam, Gáfforné Magyar Ilona lakásán. A berendezés, a bútorok, a két zongora, az egymás mellé sorakozó zenei könyvek és kották, a Gáfforné hangjából kicsendülő szeretet és tisztelet, amit ma is érez nagy tanítója iránt, elárulja, hogy ihletett művész otthonában vagyunk.

— „Magamról nagyon keveset mondhatok.” ...

— Tessék csak megpróbálni.

Lassan belemelegszik a beszélgetésbe, miután a cigarettafüst még meghittebbé teszi a lakás hangulatát. S megtudom tőle, hogy hamarabb tudott énekelni, mint beszélni. Hároméves korában már elzongorázta azt a dallamot, amit hallott. így azután a szülei — édesanyja szépen zongorázott, apja hegedült — elhatározták, hogy Ilonka zenei pályára megy.

— „Bartók Bélát 1935-ben ismertem meg személyesen. Akkor kerültem fel Pestre s beiratkoztam a Zeneművészeti Főiskola tanárképzőjének első évfolyamába. A zongora tanárját mindenki maga választhatta.
Volt tanárom, Németh-Samorínsky István, aki szintén Bartók Bélánál tanult, adott Bartók Bélához ajánlólevelet, hogy vegyen fel növedékei közé.
Előjátszottam neki, rendkívüli türelemmel hallgatta a játékomat és vállalta a tanításomat. Tanulmányaim alatt különböző stílusbeli kompozíciókat játszottunk: Mozartot, Beethovent, Chopint, Lisztet. A darabokat a lehető legaprólékosabban kidolgozta velem, állandóan eljátszva nekem az egyes részeket, majd összefüggően az egész darabot. Hasznos tanácsokat kaptam tőle a nehéz részek begyakorlásával kapcsolatban.”

„Játéka lenyűgöző volt. Érezni lehetett minden zeneszerzőnél, hogy ezt csak így lehet játszani, s egyúttal benne volt minden mű interpretálásában Bartók Béla sajátos egyénisége. A csodálatos dinamikai árnyalatok, kis megnyújtások s a technikai fölény, amivel minden kompozíció fölött állt, felejthetetlenné tették játékát. Az ő keze alatt minden hang élt, minden magától értetődő és természetes volt. Legfelejthetetlenebbül él bennem Mozart A-moll szonátájának az előadása.” ...

„Mint tanár rendkívül udvarias volt, mindig kiegyensúlyozott, soha nem éreztette a hangulatváltozásait, de addig kellett ismételnem egy-egy zenei frázist, amíg tökéletesnek nem találta. Volt tanárom tanácsára megkértem, hogy adja fel nekem valamelyik saját kompozícióját. így tanultam meg nála az Allegro barbaro-t.
A legszebbek a szemei voltak... Csodálatos kifejezésű, nagy, mély szemek.” ...

A művésznő elhallgat, azután mélyet szív a cigarettáján. Lelki szemei előtt megjelenik Bartók Béla, majd folytatja:

— „Ha felmentem hozzá, mindig megkérdezte: Mi újság Pozsonyban? Mi van Albrecht Sanyi bácsival? ...
Már tizenhét éve tanítok a bratislavai Zeneművészeti Főiskolán. ... Május 17-én dr. Papp Gusztávval lesz hangversenyem Szófiában. .. Nagyon sokat szerepelek, de soha, egy pillanatra sem feledkezem meg Bartók Béláról, s mindig-mindig a tanítványa maradok.” ...

Olyan halkan beszélünk, mintha körünkben lenne ő is, a halk szavú, szerény Mester. ..

Stubnya felvételei

A HÉT, A CSEMADOK KB Képes Hetilapja. Bratislava
1971. június 25.
(16. Évfolyam, 25. szám)

*
129   Ardelao 2017-08-30 10:45:08

ÉLŐ MÚLT.
BARTÓK ÉS POZSONY.

AHOGYAN A TANÍTVÁNY LÁTTA.


Gáffor Ilona 1914. szeptember 30-án született Pozsonyban. 1932-ben tett érettségi vizsgát a bratislavai Reálgimnáziumban, miközben (1929-ben) elvégezte a konzervatóriumot is. Azt követően négy éven át a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia levelező hallgatója volt. Ugyanakkor egész idő alatt
Németh-Šamorinsky István tanítványaként folytatott zenei tanulmányokat. 1935-től 1937-ig Bartók Béla magántanítványa volt Budapesten. Állami vizsgát Prágában tett 1937-ben.

1930-tól folyamatosan koncertezik szólistaként és kamarajátékosként. Játszott nagy zenekarokkal szimfonikus zenét, számos kamarazenekarral kamarazenét a zeneművészet szinte valamennyi korszakából, neves hegedű-, brácsa-, cselló-, és fuvolaművészek társaságában, olyanokéban, mint például Németh-Šamorinsky István és mások. Ez ideig számos rádiófelvételt készített, és közel tíz — a Bratislavai Opus és a prágai Supraphon kiadó által megjelentetett — hanglemezen működik közre társelőadóként, olyan neves szlovák előadóművészek társaságában, mint pl. Viktor Šimčisko (hegedű), Milos Jurkovič (fuvola), Milán Telecky (hegedű), Juraj Alexander (gordonka), Valéria Hrdinová (zongora) és mások.

Tizennyolc éves kora óta zenepedagógusként is tevékenykedik. 1954-től 1960-ig a Bratislavai Zeneművészeti Főiskola szak-korrepetitora volt, azóta a főiskola adjunktusa. Előadóművészi és zenepedagógusi tevékenységéért több kitüntetést kapott.

Idősebb pozsonyi zenészek közt él Önről egy kedves anekdota, miszerint kiskorában nem akart megtanulni, beszélni — énekelve közölte a felnőttekkel, amit fontosnak tartott. ..

— „Nem kell azért mindent elhinni a javíthatatlan öreg bohémeknek. .. Persze ami a zenével való kapcsolatomat illeti, igaz a gyerekkori éneklési szenvedélyemről fabrikált anekdota. .. Hogyan jutottam el a zenéhez? Az én esetemben voltaképpen nemigen lehet beszélni az úgynevezett „zenéhez vezető útról”, mert a zene mindig velem volt. Mielőtt meg-tanultam beszélni, már tudtam énekelni, úgyhogy amit csak lehetett, énekben fejeztem ki. A szüleim azt hitték, hogy énekesnő leszek. Hozzávetőleg hároméves koromtól kezdve két kézzel zongoráztam azokat a dallamokat, amelyeket testvéreimtől hallottam énekelni vagy zongorán játszani.”

— Vagyis a zene szellemét az anyatejjel szívta magába?

— „Igen, úgy is mondhatnám. ... Amint látja, a dolgozószobámban két zongora áll. Ez a modernebbik az én „hétköznapi” zongorám, ezen szoktam ma is gyakorolni. A másik, ez a kedves, „Schrimpf Wien” védjegyű öreg bútordarab — kegyeleti tárgy, édesanyám százéves zongorája. Én is ezen, tanultam meg zongorázni. Szüleim főként fiatalkorukban foglalkoztak intenzívebben zenével. Édesapám hegedült, édesanyám szépen zongorázott, lány korában minden darabot kotta nélkül játszott. A családunkban tehát mindenki zenélt, úgyhogy a zene iránti érdeklődésem kisgyerek-koromban a családi környezet egyenes sugallatára alakulhatott ki szinte természetes módon.”

— A szülein kívül kik voltak azok, akik döntően befolyásolták zenei pályájának kezdeti szakaszát?

— „Ebben, azt hiszem, két embernek volt meghatározó szerepe, a nagynénimnek és Németh-Šamorinsky Istvánnak. Amint már említettem, szinte magától értetődő volt, hogy zongoristapályára megyek. Az első években nagynénimnél tanultam, majd ő vitt el Németh-Šamorinsky tanárhoz, akinek a játéka nagyon tetszett neki. A városi zeneiskola és a konzervatórium akkoriban a Redoute épületében volt, ott végeztem el az alsó osztályokat és a konzervatóriumot is. A zongorajátékon kívül két évig orgonálni is tanultam Németh tanárnál, aki ezt a barokk zene, elsősorban Bach majdani interpretálása szempontjából tartotta fontosnak.”

— A harmincas évek elején bizonyára nagy élmény volt az Ön számára a budapesti zenei élet.

— „Miután elvégeztem a pozsonyi konzervatóriumot, beiratkoztam a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola levelező tagozatára. Ahogyan most visszaemlékezem rá, Budapest bizony eléggé megdobogtatta a szívemet. .. Bár a pesti zenei életben nemigen merülhettem el, mert egyszerűen nem volt rá időm (persze, amikor csak tehettem, eljártam hangversenyekre), de tény, hogy Budapest sokat jelentett további zenei fejlődésem szempontjából. A négyéves Zeneakadémiát úgy végeztem el, hogy évenként letettem az előírt vizsgákat zongorából és az egyes elméleti tantárgyakból. Bartók akkor már nem tanított az akadémián, így a vizsgákon nem volt alkalmam látni őt. Míg az akadémiát végeztem Pesten, az-alatt tovább tanultam Németh-Šamorinsky Istvánnál is.”

— Tudomásom szerint ma Ön Bartók Béla egyetlen élő tanítványa Szlovákiában. Hogyan került kapcsolatba Bartókkal? Mennyi ideig tanult tőle zongorajátékot?

— „Zongoratanárom, Németh-Šamorinsky István gyakran emlegette nekem volt tanárát, Bartók Bélát. Ő, mint Bartók-tanítvány, jól ismerte a mester elvárásait, szokásait. Elsősorban azt a finom precizitást emelte ki, amit Bartók tanúsított egy-egy mű interpretálásában, s amit maga is megkövetelt tanítványaitól. Amint később én is tapasztalhattam, igen szigorúan vette az előírt tempó megtartását, erre különösen érzékeny volt, főleg amikor valaki az ő művét adta elő. Mindjárt figyelmeztette növendékeit, ha azok megengedtek maguknak olyan tempóváltoztatásokat, amilyeneket ő nem írt bele a kottába. De egy kicsit elébe vágtam az eseményeknek... Az utolsó főiskolai vizsgám után Németh tanár azt ajánlotta, hogy végezzem el a Tanárképzőt, ami persze csak úgy volt lehetséges, ha beiratkozom a nappali tagozatra. Ezt meg is tettem, s így egy évig Pesten is laktam. Zongoratanárát mindenki maga választhatta meg, Németh István azt ajánlotta, vegyem magamnak a bátorságot, menjek el Bartókhoz s kérjem őt meg, fogadjon el növendékének, persze csak privát. Ma is emlékszem, a budapesti Tanárképzőben 1935. június 9-én felvételiztem. Ugyanazon a napon Németh István ajánlólevelével a kézitáskámban elmentem Bartókhoz is „felvételizni”. A Csalán utca 27-ben lakott. Mindjárt a bejáratnál megragadtak a gyönyörű, faragásos festett bútorok. Az
első emeleten, egy kis szobában hallgatott meg Bartók. A legtöbb helyet a szépséges lágy hangú Bechstein zongora foglalta el, s még arra emlékszem, hogy mindenfelé rengeteg könyv volt a szobában. De ami a leginkább megragadott, s ami ma is elevenen él bennem, az Bartók mágikus, nagyfokú intelligenciáról és igazi zsenialitásról tanúskodó szeme volt, amelynek mélységét egyetlen fényképe sem tudja visszaadni. Bartók nagy türelemmel hallgatta meg játékomat, és közölte velem, hogy elfogad tanítványának. Hetenként egyszer jártam hozzá a Mester utcából, ahol laktam.”

— Hogyan viselkedett Önnel, az akkor huszonegy éves csinos lánnyal — aki már kész zongoraművésznő volt — Bartók, a tanár?

— „Bartók mindig a legnagyobb udvariassággal fogadott, s ha beszélgetéseink nem is voltak privát jellegűek, ahogyan most visszagondolok egész emberi-tanári magatartására, úgy érzem, hogy Bartók — mintegy önmaga számára — hangsúlyozni akarta: ez a fiatal lány is valaki, aki azon az úton próbálkozik haladni, amelyen én nyújtok neki segítőkezet. Az egész két esztendő alatt, amíg nála tanultam, Bartók nem ejtett ki egy hangos szót, nem tett egyetlen türelmetlen mozdulatot, s a legkisebb jelét sem adta annak az óriási különbségnek, ami közöttünk volt. Mindig olyan udvariasan viselkedett velem szemben, mintha vele egyenrangú személy lettem volna.”

— Hogyan zajlottak a zongoraórák Bartóknál? Volt-e valamilyen sajátságos tanítási módszere?

— „A zenészek esetében nagyon nehéz arról a bizonyos „módszerről” beszélni. .. A két év folyamán igen sok előadási darabot vettünk át a zongorairodalom különböző korszakaiból. Technikai gyakorlatokkal, etűdökkel már nem foglalkoztunk, mert azok az előző tanulmányaim tárgyát képezték. .. Viszont nagyon sok tanácsot adott Bartók a technikai nehézségek leküzdésére. És itt „gyűrűzik be” az a bizonyos „módszer.” A gyakorlati tanácsai, azok átadásának hogyanja, az előző tanárom, Németh István módszerével voltak azonosak, aki évekig az ő tanítványa volt. Gyerekkorom óta hozzászoktam Németh tanár nagyszerű, emlékezetes óráihoz. Ö az egész órát a legnagyobb koncentrációval és alapossággal folytatta le. Tehát egészen természetes volt számomra, hogy Bartók tanítási órái is ekképpen folytak le. „

— Voltak-e Bartóknak valamilyen különleges elvárásai?

— „Bartók előbb minden új darabot eljátszott nekem, ez most is — annyi év után — elevenen él bennem. Bármilyen stílusban játszott, zongorajátéka mind zeneileg, mind technikailag tökéletes volt, telítve olyan finom agogikai nüanszokkal, melyeket a zene¬szerző nem tud leírni, s amelyek szorosan összefüggenek az interpretáló művész lelkivilágával. Az egyes darabokat jóformán hangonként dolgoztuk ki, s magyarázat helyett állandóan helyet cseréltünk; Bartók többször is eljátszotta nekem az egyes részeket. Mondhatom, elragadó, lelkesítő, gyönyörű munka volt kidolgozni egy-egy zeneművet a legapróbb részletekig, a legfinomabb árnyalatokig. Mintha mindez csak tegnap lett volna, most is itt cseng bennem gyönyörű, lágy hangú Bechstein zongorájának felejthetetlen hangja. .. Bartók nem volt merev, csak alig észrevehetően kimért, mindig pontosságra törekedett, elvárta, hogy az előadásban érvényesüljenek a szerző intenciói, amiből szinte nyilvánvaló, hogy tiszteletben tartotta a komponista írásos megjegyzéseit, akaratát. Ez a saját szerzeményeire is vonatkozott. Emlékszem, Németh István tanácsára egyszer megkértem Bartókot, hogy tanítsa be nekem valamelyik saját szerzeményét. Bartók az Allegro barbarót választotta ki számomra. Soha — sem a saját műve esetében, sem máskor — nem nyilvánította ki nemtetszését, de megkövetelte, hogy lehetőségeimnek, képességeimnek megfelelően megközelítsem, s ha lehet, megvalósítsam az ő elképzelését. Tanítási óráin mindig a lehető legtöbbet nyújtotta. A foglalkozások általában tovább tartottak a megszabott időnél, sohasem nézte az órát.”

— Hogyan foglalhatná össze Bartókhoz fűződő emlékeit? Mit jelent az Ön számára Bartók, a zongoratanár?

— „Az azóta eltelt hosszú idő ellenére ma is elevenen él előttem Bartók finom, kedves, törékeny alakja, ma is pontosan emlékszem a hangjára, hangja sajátos színére, s talán minden szavára, amit hozzám intézett. Csak most, hogy visszagondolok rá, tudom igazán értékelni, hogy ez a nagy ember ennyi erőt, türelmet és energiát áldozott nekem. Úgy gondolom, hogy nem is tudott volna más lenni, mert amit a tanítványaiért tett, a zene érdekében tette. Ami pedig Bartókot, az előadóművészt illeti. ..
Természetesen hallottam Bartókot többször játszani pozsonyi szereplései alkalmával, s Pesten is voltam egyik kamaraestjén. Játéka élvezetes volt, ám egyszersmind állásfoglalásra kényszerítette a hallgatót. Ha játszott, a zongora hangján át mintha csak érzékeny, törékeny és szuggesztív lelke beszélt volna a hallgatósághoz.” ..

— Ön zongoraművészként sokat szerepelt országszerte és külföldön is különböző hangversenyeken, játszott együtt a Szlovák Filharmónia zenekarával, a Csehszlovák Rádió zenekarával, különböző hanglemezfelvételeket készített. Koncertjein Bartóknak mely műveit játszotta és játssza leggyakrabban?

— „A már említett Allegro barbaro című zongoradarabot a Csehszlovák Rádió is felvette, és szerepelt ez a mű a Bartók születésének 100. évfordulója alkalmából adott Bartók-hangversenyeim programján is. Azonkívül előszeretettel játszottam, a Gyerekeknek, a Három rondó, a Zongoraszvit (Op. 14], a Román karácsonyi énekek és a Tizenöt magyar parasztdal című zongoraműveit, a zongorára és hegedűre írt kompozíciói közül a Szonatinát, a szimfonikus zenekarra és zongorára komponáltak közül pedig a Rapsodiát. Koncertjeimen természetesen számos Bartók-dalt kísértem zongorán.”

Térjünk még vissza egy kicsit Bartók gyermekkorához, Közismert, hogy Bartók Béla szülei jól zongoráztak. Bartókot hatéves korában kezdte zongorára tanítani az édesanyja. Nagy zenei képességű iskolaigazgató édesapjának, akit korán, nyolcéves korában elvesztett, műkedvelő zenekara volt.

Beszélt-e Önnek vagy más növendékeinek Bartók saját gyermekkoráról?

— „Bartók általában véve eléggé szűkszavú ember volt. Közöttünk sajnos nem alakult ki olyan egészen felszabadult, kötetlen magánkapcsolat, hogy az eléggé zárkózott természetű Bartók megnyílt volna előttem, és a személyes életéről, ügyeiről beszélt volna. Én pedig szintén nem voltam az a tanítvány, aki bizalmaskodni próbált volna a tanárával. .. Úgyhogy erre a kérdésre nem tudok semmi érdemlegeset válaszolni.”

— Bartók özvegyen maradt édesanyjával — aki „mint tanítónő küzdött a mindennapi kenyérért" — először Nagyszöllősre, végül 1893-ban Pozsonyba kerül.
„Igen nagy szó volt számunkra — írja önéletrajzában —, hogy végre nagyobb városba juthattunk (...] Akkoriban a magyar vidéki városok közül Pozsonyban volt a legélénkebb zenei élet. Ennek köszönhettem, hogy Erkel Lászlótól (Erkel Ferenc fiától) tanulhattam tizenöt éves koromig zongorát.

Milyen volt a zenei élet Pozsonyban akkor, amikor Bartók visszajárt ide, vagy amikor Ön tanult, Bartóknál Budapesten?

— Erre a kérdésre nagyon nehéz bármilyen választ is adnom, ugyanis én nem voltam valami „nyüzsgő” társasági lény, hangversenyekre viszonylag keveset jártam, mert egyszerűen el voltam foglalva a magam dolgával. Amint már említettem, magát Bartókot is hallottam néhányszor Pozsonyban koncertezni, amikor még személyesen nem ismertem őt. Egyes koncertekről vannak bizonyos emlékeim, de a zenei életről általában, különösen egyes korszakok szerint, őszintén szólva, nincs áttekintésem. Úgyhogy nem is nyilatkozhatom róla. Viszont tény, hogy a későbbiek során magam is részt vettem egy kicsit a zenei életben, már ha annak lehet tekinteni a Bartók Dalárdában való tagságomat. Szerettem oda járni; egyrészt társaságot Jelentett számomra, másrészt zenei élményt nyújtott. Közismert, hogy a Dalárdát Németh István tanár vezette. Magam a háború előtti és alatti években a női karban második szopránt énekeltem. Ha jól emlékszem, a Dalárda 1945-ben megszűnt.

— Ön előadóművészként többnyire klasszikus szerzőket játszik. A modern zenét is szereti?

— A modern zene hozzátartozott zenei nevelésemhez. Nemcsak tanáraim, Bartók Béla és Németh-Šamorinsky István művein nevelkedtem, hanem számos más nemzet nagy modern zeneszerzőinek az alkotásain is. Később, mikor zongorakísérőként már a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán tevékenykedtem, nagyon sok modern kamarazeneművet játszottam — s ma is játszom, — és igencsak megkedveltem az újfajta kifejezési módokat és az új harmóniákat. Úgy érzem, hogy zenei ízlésem az évek során sem igen változott. Kedvenc zeneszerzőim elejétől fogva Bach és Schumann voltak. Schumann például annyira közel áll hozzám, hogy amikor őt játszom, néha úgy érzem, mintha magam komponáltam volna a műveit. Ami Bachot illeti, régi meggyőződésem, hogy nélküle sokkal szegényebb volna az életünk.

Az interjúkat Kövesdi János készítette.
Irodalmi Szemle, 1987/4.
Bratislava


(* 1914. szeptember 30. Pozsony - †2013. október 8. Pozsony) Zongoraművész. 1932-ben érettségizett Pozsonyban, ahol ezt követően a Városi Zeneiskolában Németh István László, majd Budapesten Bartók Béla tanítványa volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián. 1954-től nyugdíjazásáig a pozsonyi Szépművészeti Akadémia tanársegéde, majd docense.
[Cseh(szlovákiai) magyarok lexikona.]


*


Németh-Šamorínsky István
(* 1896. szeptember 9. Somorja - †1975. január 31. Pozsony) Zeneszerző, orgonaművész, zenepedagógus. Előbb Budapesten, a Zeneművészeti Főiskolán tanult zongorázni, hegedülni, ill. zeneszerzést, majd Bécsben végzett zongora- és orgonaszakot (1923), Budapesten tanári oklevelet szerzett (1924). 1921–1942-ben a pozsonyi Városi Zeneiskola tanára, 1921–1953-ban a Szt. Márton-dóm orgonistája. A második vh. után a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola oktatója, docense (1953). A két vh. között tevékenyen részt vett a szlovákiai magyar zenei életben, karnagya volt a Toldy Kör férfikarának, majd a Bartók Béla Dalegyesületnek. Zeneszerzőként száznál több egyházi, ill. vokális, szóló- és kórusművet írt. Az 1950-es évektől különböző szlovákiai magyar együttesek (Népes, Ifjú Szívek, Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara) számára is komponált. – Fm. A szlovákiai magyar zenekultúra mérlege (tan., 1941).
[Cseh(szlovákiai) magyarok lexikona.]

*
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Előadás diákoknak Kodály Zoltán halálának 50. és Lajtha László születésének 125. évfordulója alkalmából
Bartók, Kodály és Lajtha zenekari művei
Előadó: Solymosi Tari Emőke (PhD), zenetörténész, az MMA rendes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Liszt Ferenc születésnapi hangverseny"
A Liszt Társaság rendezvénye

18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye

"Thurzó Zoltán interaktív zongoraestje"
Invocation (Invokáció)
Ave Maria (Üdvöz légy, Mária)
Bénédiction de Dieu dans la solitude (Isten dícsőitése a magányban)
Pensée des morts (Emlékezés a holtakra)
Pater noster (Miatyánk)
Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
Funérailles (Temetés)
Miserere, d’après Palestrina (Miserere, Palestrina nyomán)
Cím nélkül: Andante lagrimoso
Cantique d’amour (Szerelmi himnusz)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

Moment’s Notice Trio:
ifj. Kurtág György (elektronikus hangszerek), Lukács Miklós (cimbalom), Gőz László (harsona, basszustrombita, kagylók)
"Jazz Itt!"

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

"A zene ölelésében"
A Transilvanum Alapítvány jótékonysági koncertje

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi táncklub - tanít a Mare Temporis"
Válogatás a 17-19. századi báltermek népszerű társastáncaiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Harmonia Caelestis Barokk Zenekar:
Bertalan Andrea, Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor, Tóth-Vajna Gergely (csembaló)
JOHANN PHILIPP KIRNBERGER: G-dúr fuvolaszonáta
CARL PHILIPP EMMANUEL BACH: e-moll fuvolaszonáta, Wq. 124, H.
WILHELM FRIEDEMANN BACH: D-dúr trió 2 fuvolára és basso continuora F. 48.
JOHANN CHRISTIAN BACH: F-dúr szonáta 4 kézre, Op. 18, No. 6
JOHANN SEBASTIAN BACH: G-dúr triószonáta BWV 1039

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Pozsár Eszter (fuvola), Stefan Varga (gitár)
"klasszikus és jazz"
I. GIULIANI: Grand Serenade Op. 82.
II. Brothers In Art - lemezbemutató koncert

19:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 1.
Feldobott kő (1969) / SÁRA Sándor (rend.)

19:30 : Budapest
Budapesti Kongresszusi Központ

Várdai István (cselló)
Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Baráti Kristóf
MUSZORGSZKIJ: Éj a kopár hegyen
SOSZTAKOVICS: I. gordonkaverseny Op.107
DVOŘÁK: IX. (Újvilág) szimfónia, e-moll, Op.95

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sakata Tomoki (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Somos Csaba
ERKEL: Ünnepi nyitány
MIHALOVICS ÖDÖN: Gyászzene Deák Ferenc emlékére
LISZT: I. Zongoraverseny Esz-dúr
MOSONYI MIHÁLY: Gyászhangok Széchenyi halálára
LISZT: Hungária – szimfonikus költemény

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Emanuel Ax (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Fischer Iván
J.S. BACH: III. (D-dúr) szvit, BWV 1068
MOZART: d-moll zongoraverseny, K.466
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op.36
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1923 • Robert Craft, karmester
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)