Az Erkel Színház elé álló színházi buszjáratokról már csak azért sem lehetett tudni, honnan jöttek (garázsból-e, vagy valamelyik rendes járat vonaláról), mert többnyire már az előadások utolsó szünetében a színház előtt berregtek. Hideg időben akár a teljes utolsó felvonás alatt, indulásig járatták a motorjukat, nehogy lefagyjon, nem kevés benzingőzt és zajt árasztva a környéken.
A Boráros teret, Moszkva teret és a Kosztolányi teret megcélző járatokat vettem igénybe olykor. Amíg 1,50 volt a buszvonaljegy, 3 forintot, amikor 2 forint, akkor 4-et kellett fizetni a vezetőnél. A magasabb tarifák korában már nem szereztem tapasztalatokat. A bérlet nem volt érvényes, de akinek a járat kényelmesebbé tette a hazajutását, annak megérte fizetni.
Szeretném látni azt az „alsó szintet képező” Mosoly országát, amelyben Orosz Júlia volt a szubrett; azt A denevért, amelyben Neményi, Osváth, Szilvássy, Orosz, Gencsy, Házy, Udvardy, Sárdy játszott; A koldusdiákot, amelyben Neményi, Szilvássy, Ágai, Vámos, Komlóssy, Melis lépett fel; Orosz Adél, Róna Viktor, Kun Zsuzsa, Fülöp Viktor táncolta a balettbetétek szólóit!
Úgy gondolom, a szintet elsősorban az előadók és színpadra teremtők művészi értéke határozza meg.
Bocs, akkoriban Budán laktunk, és az Erkel Színház előtt ott állt a többi színházi busz között a 4.- jelzésű busz, mely valahonnan Újpest felől jött, és a Vágány utca - Dózsa Gy. út - Népköztársaság útja - Lánchíd - Mészáros utca stb. útvonalon közlekedett a Lékai János térig. A színházi napokon többek között egy db 4.-es busz kiállt az Erkel Színház elé, és a Lékai térig vitte az utasokat, amire a síma buszbérlet érvényes volt. Lehet, hogy a buszjáraton kívüli "különbuszokra" fizetni kellett, ezt nem tudom. De a színházi buszok általában járatos buszok voltak, és azért közlekedtek, mert a rendes menetdőn túl volt vége az előadásnak.
A Rákóczi úton a Blahánál, a Luther utcánál és majd a Baross téren volt megálló. A villamosközlekedést a autóbuszközlekedés megkönnyítése, illetve a személyautók számának szaporodása miatt szüntették meg, egy új forgalmi sáv lehetősége érdekében. Később aztán több helyen a felszíni közlekedést teljesen megszüntették a metró miatt, ami már más történet. Amiről persze ma már tudják a szakemberek, hogy hiba volt, mert a levegő titisztaságának annyi, de sajnos nem lehet visszacsinálni! Aznkívül, ha baj van a metróval, gyalogol vagy taxizik a fél város!
Szerintem egy szűkebb társaság kívánta megmutatni az oroszlánkörmeit,csak nem jól sült el az akció.Nagyon szeretem Békés Márton írásait,pár bejegyzése segít összerakni a történetet.A Házat pedig nem lenne nagy gond megtölteni,az odavaló 20 darabbal.
Egyre inkább az a véleményem, hogy N. Horváth Zsófia és a háromnapos műbalhé (Ókovács) marketingfogás. Sajtóetikailag ronda dolog persze fiktív név mögé bújva hátsó szándékkal vitacikket megjelentetni. Hátsó szándék alatt NEM "N. H. Zs. közíró" erkölcscsőszi hevületét értem.
* Bocsánat, elmaradt a magyarázat: A bányászok belátják, hogy a saját szempontjukból gyűlölt Maggie-nek valahol mégis igaza van, mert az állandóan veszteséges ágazat fenntartását nem engedheti meg magának az ország. Ott van persze a keserű irónia: Nosza, szakik, Billy nyomán öltsetek tüllszoknyát és egyenesbe jöttök, sőt fényes karrier vár rátok!
Ugyanakkor fenntartom, hogy ez a darab nem való egy opera műsorára, ahol az alsó szintet a nagyoperetteknek kell képezniük. Értem én, hogy valamivel meg kell tölteni az Erkel hodályát, mivel az istenadta nem jön be a Tüzes angyalra/Jenufára/Wozzeckre/Kékszakállúra, Wagnerről nem is szólva. A villanyszámlára is elő kell valahonnan teremteni a lét, és akkor még ott a balett-táncosok utánpótlása. Kis gyerekeket nem lehet a Mandarinnal vagy a Tavaszi áldozattal rávenni erre a roppant nehéz és hálátlan pályára.
Nem látom sok értelmét, mert amíg volt, a színházi járat beragadt a szűk Luther utcában a Rákóczi útra kanyarodni akaró autók között, így gyalog jóval előbb ki lehetett érni a főútra.
Sznobnak lenni nem korlátoltság és butaság, te meg nyilván csalhatatlannak találod magadat. Kellemes fenekedést - vigyázz, ki ne pukkadj!
A valamikori rendkívüli színházi járatok azt mutatták, hogy az ország kultúrpolitikai törekvéseit központilag összehangolják a gazdaság működtetésével. Sok minden változott az azóta eltelt hosszú évtizedek alatt, a színházi közönség életszínvonalában, összetételében és sok más dologban. Akkoriban szinte természetesnek éreztük a rendkívüli járatokat, ma már az sem feltétlenül természetes, hogy a színház áll és működik...
A színházi buszjáratokon a sofőrnél kellett jegyet váltani, amely a vonaljegy mindenkori árának kétszeresébe került. Ha ez a rendszer visszaállna, ma 700 forintért utazhatnánk oda, ahová a metró és más járatok gyorsabban elvisznek. Ha belegondolok, hogy olykor-olykor ennél is kevesebbért nézek előadást az Erkelben…
A Rákóczi úti villamosoknak a Blaha Lujza tér és a Keleti pályaudvar között a Luther utcánál feljebb is volt egy megállójuk. (Sorakoztak a járdaszigetek.) Valóban, nem a távolság közepén lévőket hagyták meg. Lehet, hogy ennek nem forgalmi, hanem személyes oka volt…
A petícióban az Erkel Színház férőhelyeinek és alkalmazottainak száma sajnos nem fedi a mai valóságot. Ma nem 2200 az ülőhelyek száma: úgy tudom, kb. 1800. És sajnos nem mindig ülnek mindegyik széken, továbbá csak hétvégén tartanak naponta két előadást a „nagyszínpadon”. Szerintem a petíció elbírálása esetén ellenőrzik ezeket az adatokat.
Pár napja vettem észre, hogy A Nyugat lánya másik szereposztásában nem Fekete Attiláé, hanem Boncsér Gergelyé lesz Ramerrez szerepe.
Igen, a villamos-megálló is ott volt, amíg a Rákóczi úton meg nem szüntették a villamos közlekedést. De a színházi buszok közlekedése ettől független volt.
Ha jól emlékszem, valamikor a villamos(ok) megállója volt a kérdéses sarkon. Elmúlt.
Azért nem fogják megcsinálni, mert kb. egy háztömbbel feljebb a Baross tér torkolata előtt a Huszár utcánál mindkét irányban megálló van! A régi "színházi buszokat" kellene visszahozni, amik előadás végére mindig ott álltak a szinház előtt, a megfelelő járatszámmal és vitték haza a késő esti utasokat (természetesen menetjeggyel, tehát nem TESCO-busz mintára ingyen). Nem tudom, mikor szüntették meg, és miért, de abban sokkal több fantázia lenne!
Ha a link rosszul jelenne meg:
https://www.peticiok.com/erkel_szinhaz_buszmegallo_letesitese_a_rakoczi_uton_a_luther_utca_illetve_ellenkez_iranyban_a_szovetseg_u_sarkan
Kedves Fórumozók!
Beadványt szerkesztettem a BKK-nak, hogy létesítsenek buszmegállót, "ERKEL SZÍNHÁZ" néven a Rákóczi út x Luther u, illetve a Rákóczi út x Szövetség u. sarkán . Az ügyfélszolgálat első menetben elutasította a javaslatot.
Ezért online petíciót indítottam a megfelelő honlapon, olvassátok el, és ha egyetértetek vele, kérlek, írjátok alá.
üdvözlettel: musicus2
"Botrány és siker"
Beszélgetés a Hír TV-ben Puczkó-Smith Leventével (és édesapjával), a Billy Elliot egyik címszereplőjével, 2018. július 2. (Az Operaház /fő/igazgatója elutasította a Hír TV meghívását.)
Zökkenőmentesen, egy nem meglepő és meg is érthető hírrel, valamint két kellemes meglepetéssel indult a jegyelővétel a MÁO, pontosabban az Erkel Színház következő évadjának előadásaira.
Egy-két napja olvasható az intézmény honlapján az alábbi közlemény:
http://www.opera.hu/v/jegyvasarlas-a-2018-19-es-evadra-julius-2-atol/
„Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy jelenleg csak az Erkel Színházba meghirdetett előadásokra tudnak jegyet váltani. A 2019-ben megnyíló Eiffel Műhelyház Bánffy-terem, valamint az újranyitó Operaház előadásairól a későbbiekben adunk hírt.”
Jó hír, hogy az Erkel Színház helyárai a tavalyihoz képest nem emelkedtek.
Ennél is örvendetesebb, hogy egy korábbi közlés tartalmával – vagy annak félreértelmezhető vagy félreértelmezett megfogalmazásával – ellentétesen, elővételben is lehet venni jegyet az erkélyülés utolsó soraiba, illetve az emeleti oldalpáholyokba, 1500 forintos alaphelyáron.
Egészpályás letámadás, HVG. Benne: "...több olyan vezetőt is támadtak, akik korábban érinthetetlennek tűntek. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója és Andy Vajna filmügyi kormánybiztos kifejezetten Orbán Viktor személyes döntése alapján került kiemelt pozícióba. Ókovácsot a kormánymédiában csak 'melegpropagandának' minősített Billy Elliot műsorra tűzése miatt támadták, s a főigazgató némi védekezés után végül be is adta a derekát: az alacsony nézőszámra hivatkozva csökkentette az előadások számát."
Értelmes ember vagy,tudsz olvasni a sorok között.Ha akarsz :)
Olyannak tűnik a helyzet,mintha a padavanok szeretnék megszabni a kultúrális kormányzatnak a követendő utat.Erőszakosak,megvetőek,mint a nagy elődök.Belemennek személyes szférákba,ami kontraproduktív.Nem tanulnak a jelek szerint abból,hogy az elődök is belehullottak a semmibe.Konszolidáció kellene,beszélgetés.Nincs abból semmi probléma,ha másként látunk,élünk meg szituációkat.Elengedés,ellazulás,értelmes beszéd.Új világrend készülődik. "Zsófia"levele nem műbalhé lehetett.....:)
Billy Elliot – a Musical – 2018. június 29.
Mint ismeretes, a Magyar időknek a Billy Elliot két szériája közötti vitaűrben megjelentetett, intelemnek szánt „kritikájának” célja, rejtélyes motivációja több találgatásra is alkalmat ad. Friss tapasztalatom arra a feltételezésre vezetett, hogy a cikkíró Z. Horváth Zsófia neve mögött az Operaház eddig ismeretlen, új marketing-táltosát vélhetjük.
Jómagam két alkalommal néztem meg az előadást tavaly júniusban, itt számoltam be róla:
http://www.momus.hu/article.php?artid=7076
A második nézésre az csábított, hogy rendkívüli kedvezménnyel válthattam jegyet egy eltérő szereposztás produkciójához. Bár valamennyi szereplővel még nem láttam a darabot, harmadik megtekintést nem terveztem. Olyannyira nem, hogy új bérleteim vásárlásakor arra is ügyeltem, hogy azok ne szólítsanak a Billy Elliotra.
A Magyar idők cikke nyomán keletkezett műbalhé olyanok figyelmét is felkeltette az Erkel Színház előadása iránt, akik ugyancsak, sőt egyáltalán nem tervezték a megismerését, és ezt csak fokozta az 50 %-os kedvezmény híre. Közeli rokonságom öt tagja szánta rá magát a 29-ire, nos, a velük tölthető közös estéért én is.
Amíg összevártuk egymást a színház előtt, ismerős családdal találkoztam. Két gyerekkel érkeztek, akiknek születéséről a Facebookon értesültem, innen lehet tudni, hogy még tízévesek sincsenek. (A Billy Elliot ifjúsági előadás.) Kifelé jövet unokaöcsém is ismerősökbe ütközött, akik színtén tíz- és tizenéves gyerekeikkel voltak. No de saját találkozásainkon túl is, nagyon sok gyerek ült a nézőtéren – akiknek szülei nyilván most döbbentek rá, hogy utódaik éppen abban az életkorban vannak, amikor az ember megválaszatja művészeti és szexuális érdeklődésének irányát. Hát mi ez, ha nem az Erkel Színház megtisztelése? Az Erkel produkciójára bízzák gyermekeiknek ezt a sorsdöntő, esetleg dinasztiák sorsáról is döntő választását…
A siker, a kitörő ováció a nyílt színi tapsoknál és az előadás végén viharos volt. Részemről teljes ennek megértése, de hadd szedjem pontokba okainak elemzését:
1. Magyarországon minden előadásnak nagy közönségsikere van. Aminek nem, az csak az álalános tapasztalatot erősítő kivétel.
2. Határozottan úgy tűnt, ennek az estének a frenetikus sikerébe némi tüntetés is vegyült: olyan korlátoltság ellen, amely művészeti életünkben már évtizedek óta szokatlan.
3. Ne tagadjuk azonban az előadás jelentős művészi teljesítményeit jogosan megillető sikert se! A főszerepekben többnyire olyanokat láttam viszont, akiknek alakításával egy évvel korábban is találkoztam. Elsősorban a darabbeli apa és fia alakítását emelem ki. A címszerepet játszó Vizlendvai Áronról tavaly csak annyit írtam, hogy színvonalasan felelt meg feladatának, a műfaj követelményeinek. Táncos teljesítménye mára imponáló szintű, önmagában is kiváltja a tapsvihart. Éneklése, játéka is beérett. Nem kell aggódnunk: mire minősége túllépne a szerep megformálásának hitelességén, át kell adnia feladatát a fiatalabbaknak. A nagyközönséget megosztó személyiséggel és pályaarculattal is jellemezhető Stohl András tavaly is kifogástalan Apa-alakítása mára a nagy színész melletti fegyvertények közé sorolt. Aki játszani látja és szerepformálásának hatása alá kerül, minden fenntartását feladja.
Ladinek Judit hiteles, remek megformálója Mrs. Wilkinson, a tánctanárnő figurájának, változatlanul erőssége az előadásnak. És jók mindazok, akiket korábban már méltattam – de mindegyikük teljesítményével be tudtam telni annyira, hogy a zavarba ejtően műfajidegen és olcsó „ráadás-finálét” azonmód szívesen elengedtem volna.
4. A siker oka az is, hogy a közönség zömét nem zavarja a rettentő hangerősítés. Vagy éppen szereti azt, oly mértékben, hogy a szöveg teljes érthetőségét sem igényli. Márpedig ez a prózai részekben különösen zavaró, de persze az énekben is, a csupán angol feliratozás gyenge segítség ebben, és nem is mindenkinek. A magyar szöveg érthetőségének aránya korántsem kedvezőbb itt, mint az operaéneklésben.
Őszintén feldobott hangulatú nézősereg áradt kifelé a színházból, remélhetőleg hírét is viszik (legalább) annak, hogy a Billy Elliot témája és korántsem hibátlan előadása semmilyen tekintetben sem botrány vagy botrányos.
Nem teljes félreértés. Ha szerinted a Billy Elliottal kapcsolatos nehézségek (én még nem nevezném bukásnak) ügye csak szakmai, akkor a rendező nem menthető fel a szakmai kompetencia felelőssége alól, függetlenül a rendezés minőségétől. Szirtes Tamás nem olyan véletlenül („véletlenül”) jutott hozzá egy Erkel színházi (operaházi) műsordarab megrendezéséhez, mint pl. Szűcs Gábor vagy Vasvári Csaba. És nem csak a Madách színházi szakmai színvonalat, stílust és néhány ott is bevált színészt hozta magával (a Madách színházira felsrófolt helyárakhoz), hanem mindazt a szakértelmet is, amellyel a Madách Színház legtöbb produkcióját jó érzékkel választotta ki a körúti színpadra. Az ő érzékével és gyakorlatával meg kellett volna látnia, hogy ez a musical is a Madáchba való, s bár annak saját táncegyüttese van, az Operaház oda is delegálhatta volna saját művészi erőit. Illetve, ha az ötlet alapvető motívuma az Erkel Színház népszerűsítése és fellendítése volt, kevésbé kockázatos és problematikus darab bemutatását kellett volna javasolnia, amely nem igényel ideológiai és kultúrpolitikai körítéseket. Szirtes nem megélhetési rendező, akinek mindenáron el kellett fogadnia egy felkérést.
Elhiszem, hogy te a szakmai inkompetenciát felvetve nem Szirtes Tamás személyére és nem a rendezésére (nem emlékszem rá, hogy láttad-e az előadást) gondoltál, én viszont állítom, hogy őt nem lehet kivonni ebből a kérdéskörből. Ő is részese ennek a – legújabb jelek szerint még nem fatális – tévedésnek.
(Hasonlatod nemhogy sántít, nem is áll meg a lábán. A Wozzeck vagy a Pelléas és Mélisande bemutatása ugyanis még egy operaházban sem ígér széles közönség-, netán kasszasikert, még akkor sem biztosan, ha egy Házy Erzsébet adatik hozzá. A Madáchnál „operaibb” társulatú Operettszínházban is csak kísérleti jelleggel, néhányszor adható elő egy-egy, a példádban említetteknél jóval népszerűbb opera. A Billy Elliot ugyanakkor a világ számos nagyvárosában jelentős és tartós siker, persze szakszerűen megválasztott játszóhelyeken.
Változatlanul hiszem, hogy a Billy Elliot ügyének legnagyobb hibája nem az Erkel Színház választása, hanem az Operaház általános rossz marketingje: elsősorban a bemutatáshoz szabott két és félszeresre emelt helyárak, majd ezeknek rendszeres kompenzálása különböző kedvezményekkel, ami viszont átlátszó és leértékeli a produkciót. Az Operaháznak illenék felismernie, hogy a magyar fogyasztó árérzékeny, a kultúrafogyasztó is, Nyugat-Európából pedig nem fognak Budapestre tódulni magyar nyelvű musical-előadásra.)
Teljes félreértés. Egyetlen szót sem ejtettem a rendezés vagy a rendező (művészi-bármilyen) inkompetenciájáról. Szakmai inkompetencia, többször megírtam, nézetem szerint MÁO vezetése részéről történt, végső soron pedig ilyen horderejű ügyekben mint egy musical lekötése három nyári évadra, hosszú szériákkal, a főigazgató egyszemélyi döntése,felelőssége.
"Félre": minden hasonlat sántít, de kb. olyasmi történt Billyvel az Erkelben, mintha -ha már, akkor maradjunk Szirtes Tamásnál- a Madách Színház igazgatója három nyári évadra lekötné mondjuk a Wozzecket vagy a Pelleas és Melisande-ot a Madách Színház Erkelhez képest feleakkora nézőterére. Rosszul tenné: rosszul mérné fel a fent említett operák közönségigényét, rossz igényfelmérést követően rossz szerződést kötne. A ház meg kongana az ürességtől. Vállalnia kellene érte a szakmai=nem művészi, hanem igazgatói felelősséget.
De ő = Szirtes nem tette, nem teszi. Nem kong.
Ha padavanok alatt a mai kulturális kormányzat értendő, akkor stimmel, amit írsz. Ha netán körön kívülre próbáltak tolni (vagy tolnak) néhány embert, akkor azt csak és kizárólag a 2/3 teheti meg. 2/3-ot azaz teljhatalmat pedig tudtommal nem az "új szdsz" birtokol...miként a sajtólufi is a 2/3 sajtójában röppent fel.
Valószínűleg egy balul elsült kísérlet volt ez a padavanok részéről,melyben körön kívülre próbáltak tolni néhány embert.Óriási kár lenne,ha "új szdsz-t" szeretnének magukból csinálni,és olyan szférákba tévednének,ahol semmi keresnivalójuk nincsen.Bővebb kontextusban érdemes idevenni a francia követ levelét,hogy tulképpen mekkora hazugságok között is vergődünk.Sírnivaló :(
Pedig érdemes elolvasni a "közéeszkábált" gondolatait.Recseg-ropog a gondosan szőtt hálózat,gondolok itt arra,hogy ki tartja még életszerűnek azt,hogy egy előadás levételével azonnal világlapok garmada foglalkozzon.Nevetni kellene,de ez inkább siralmas.
Nem tudom, hogy Szirtes Tamás csak rendezőként vagy másként is részese-e a produkciónak, de az ő esetében nem lehet szakmai inkompetenciáról beszélni. Legfeljebb tévedésről.
Nem biztos, hogy Ókovács Szilveszter reménye teljesen alaptalan, légből kapott. A Billy Elliot nem törölt előadásai iránt már most fellendült az érdeklődés. (Tegnap megnyitották a nézőtéren az erkélyt is.)
Néha hagyományosan úgy gondoljuk, hogy a nyugati világban nagyvonalúbbak az emberek, nem lennének képesek lényegtelen apróságokon csámcsogni a sajtóban. De valójában ott is „népek” élnek, akiknek valamilyen formában mindig kell a cirkusz is. Mindig megdöbbenek azon, hogy az amerikaiakat milyen mélyen foglalkoztatja a mindenkori elnökök minden megnyilvánulása, vagy a briteket a királyi család jelentéktelen ügyei.
Csak Nyakfelmetsző címmel mutatták be a Sweeney Todd című musicalt.
Speciel én most egy két demokráciában jeleskedő országról beszélek.plNagy Brittania.A magyar oldal szervezési hiba.
Főigazgató Úr pár napja már megvallotta valamelyik cikkben, hogy a -jelek szerint nem teljesíthető- magas nézőszámra illetve a három évre szóló nagy szériára szerződés kötelezte és kötelezi MÁO-t! Ez a lényeg, a többi mesemesemeskete. Azt is írta ugyan (pár napja már bemásoltam ide), hogy majd alkudozni fognak az ügynökséggel. Úgy látszik, az "alkudozás" egyelőre nem működik, mert legújabb híre szerint (ld. ez alatt) "jövőre pótolják a kiesett előadásokat".
Szerintem nem politikai ügy. Rosszabb. Szakmai ügy. Rossz igényfelmérés, rossz szerződés, rossz propaganda, szakmai inkompetencia--->bukta közpénzen, amit a sajtós PR-akció/műbalhé sem mentett meg. Már nem rugóznék rajta, ha ma nem szállt volna föl újabb fehér füst Tatjána Néni unokaöccsének irányából és klaviatúrájából, imígyen:
"...ezt az elmaradt 15 alkalmat majd az utolsó, a 2019 nyári sorozat keretében, nyugodtabb körülmények között pótoljuk." Nem linkelem be a cikket, akit a fenti fél mondat köré eszkábált hosszú írás érdekel, keresse ki. No comment.
Szerintem nem baj, hogy musicalt is játszanak az Erkelben, csak rossz volt a koncepció, miszerint ebből majd ekkora szériák adhatóak el Madách Színházas árakon vesztesség nélkül nyár közepén. Nem kellett volna ennyi előadást tervezni, mert már a bemuató idején is gondok voltak a jegyek fogyásával, pontosabban azzal, hogy nem fogynak rá a jegyek. Az egész annyira irracionális.
A szónak negatív jelentéstartalma volt, és ma is van. Olvass romantikus szépirodalmat!
De unalmas a Billy Elliot téma.Egy közepes musical a több ezer hasonló között.Erről sajtózni nyugaton kimeríti a röhej kategóriáját.Eleve nem kellett volna ennyi előadást ,főleg nyáron 11 órakor betervezni.Többnyíre azok lettek lemondva.
Pár éve volt a Nyakfelmetsző Jack (lehet más volt a címe)az sem kellett a kutyának sem.Pár előadás után lehúzták a rendőnyt és nem volt ennyi óbégatás utána.Az egész politika most.Nagyon röhejes,demokrácia hiányáról beszélni ,mert egy gyenge musicelből elmarad néhány előadás.
sznobizmus=korlatoltság=butaság. legyél is büszke rá, pá. :D
Büszkén vállalom, ha sznobnak minősítesz. Na pá.
A te gyerekkorod óta Magyarországon sok szónak nagyot változott az ízárnyalata és a stílusértéke. Aki nem akar sértő kifejezést használni, beéri a balettművész, balett-táncos, balettkaros, kartáncos, csoporttáncos, balerina, balettnövendék szavak választékával. Mivel a növendék-aspiránsok és a növendékek általában szólókarrierről álmodoznak, különösen durva megelőlegezni nekik a kartáncos pejoratíív szinonimáját.
Heltai Jenő sem kiugró tehetségre és megközelíthetetlen személyiségre utalt, amikor Naftalin című vígjátékában a Patkány Etus nevet adta délutáni színésznőjének, aki este ráér…
Huszonkilenc évvel ezelőtt finom modorú politikusok és újságírók hozták divatba a másképp gondolkodók – vagy éppen egymás – patkányozását, hatásosabbnak találva a tetűzésnél és a görényezésnél.
(Lezárhattad volna a témát részedről, még mielőtt hozzászóltál: hivatkozás helyett személyeskedéssel.)
Nem akarom elvenni örökös tag kamaraénekesnyelvészünk kenyerét és balett-topikba való, de.
Az értelmező szótár szerint balettpatkány: a balettkarnak nem szólótáncot járó, fiatal nőtagja, (kezdő) balerina.
Nem én használtam lejjebb e szót, de semmi különös sértőt nem találok benne, már gyerekkoromban is olvastam. Inkább kedves, csipkelődő kifejezésnek gondolnám, semmint sértőnek. (Részemről lezárva, pont.)
EGYETÉRTEK! Még akkor is ha ez egy fizetős "iskola", ami a Táncművészeti Egyetem megalázására jött létre személyes bosszúból (csak hogy itt "fizessenek a gazdagok!")
A balettpatkány kifejezés elmegy A denevér szövegében, vagy valamilyen ostoba bohózatban, ahol nem a balett-táncosokat jellemzi, hanem azokat a léha és tiszteletlen embereket, akik használják. Nem vagyok balettművész, de egy elképesztően nehéz és áldozatkészséget követelő szakma nevében visszautasítom ezt a kifejetést egy komolyzenei fórumon. A szólásszabadság nem azonos a durva sértegetések lehetőségével.
A Queen nem egy műfaj, hanem egy együttes, egy adott műfaj egyik gyöngyszeme, csucspontja. A hozzászólásaidbol süt az arrogáns, gőgös sznobizmus, ami általában buta és tájékozatlan konzekvenciákat eredményez. A klasszikus és nem klasszikus műfajokat nem szabad összehasonlítani, aki\ami az egyikbe jó, a másikban nem biztos, hogy jó lenne. Két (illetve jóval több) világ, külön gyöngyszemekel, ami abszolút megfér egymás mellett, persze a hozzád hasonló kultursznobok jóval szegényesebb világában nem. Én akkor vagyok határtalanul büszkén a te köreidnek félművelt :D (mikor haltok már ki?)
Hát ha ennek alapján legalább részben megoldódott a balettpatkány-utánpótlás???
A Queen a zeneileg félműveltek műfaja, nagyjából az álkomolyzene kategóriájához közelít. Van alatta még jó néhány sokkal pocsékabb műfaj.
Azért a Queen zenéjét szemétnek minősíteni... ehhez is értő zenehallgatónak kell lenni (persze nem szegyen, ha valaki csak az operahoz "ert", de akkor inkabb ne nyilvanitson velemenyt mas mufajokrol).
Hahaha nem nem pénzszerzési, hanem nagy pénzszerzési - gépelni se tudok rendesen össze-vissza nyomogatom a klaviatúrát.
Újabb cikk Billy-ügyben, ezúttal Kedves Tatjána Nénémnek, origóban. Újabb, sokadik magyarázat, benne -végre- valamennyi a lényegről is:
"A jogot úgy kaptuk, mint más országokban ...tehát 150 előadást kell játszanunk belőle, nincs mese. A jog jövő nyáron jár le, a harmadik év végén. Persze, egyezkedünk majd az ügynökséggel, hisz a mi extra nagy nézőterünk előtt már bőven látta annyi néző, százezer, amennyi egy kisebb színház 150-es szériáját csúcsra látogathatta volna." Idézet vége.
Magyarul (már eddig is így gondoltam, erről írtam): van egy rosszul felmért közönségigény alapján, túlméretes és profilidegen azaz rossz helyre, rosszul megkötött, jelentős anyagi és erkölcsi kárt okozó szerződés, annak mindenféle következményeivel. A minden irányból érkezett sajtó-műbalhé se mentette meg az előadások egy részét, ennyi. Felelős? És következik még a 2019-es széria, amiről nyilván és fentiek szerint majd "egyezkednek az ügynökséggel".
A Billyt nem pénzszerzési lehetőségnek gondolták szerintem, hát nem lett az. Ezért emelték fel eleve a jegyárakat az Erkelben rá és ezért terveztek annyi alőadást, mert ez egy opulárisabb darab, majd ha a sok operaritkaságra nem, erre csak bejönnek. Hát a Faustra se nagyon jöttek be a premier uténi évadokban, pedig egykor siker darab volt. Ott is a zenei megvalósítás, a rendezés, sok minden szerepet játszott ebben. A Billy esetében is nyilván így van.
Többekkel ellentétben nem gondolom hogy förtelmes bűn volna (ezt a) musical-t az Erkel Színház színpadára vinni (bár, ez az Operaház deszkái esetében ebben már nem vagyok biztos...) Nem kell egy ekkora országnak több Opera-szentély, ráadásul értelmesnek, elfogadhatónak tartom az "ifjúság balett irányába vonzására" történő hivatkozást.
Az itthoni megvalósításról legalapvetőbb élményem hogy NAGYON HANGOS, ezt persze lehet műfaji sajátosságnak is gondolni, és nyilván mindenkinek más az érzékelési szintje. Nem is a nagy együttesekre gondolok, de hogy a lírai részeknél is ennyire tolni kell az elektronokat és így a hanghullámokat...?
A második alapvető élményem hogy a legszebb rész benne a klasszikus balett-betét:)
A harmadik hogy amikor végre kibontakozik a darab (drámája), akkor jön a számomra oda nem igazán illő "Brodway-farok" (kötelező kellék - vörös farok után szabadon), a nagy happy tánc és zene... - ez nekem kicsit furcsa, erőltetett volt.
-------------------------
A médiában történteket nem értem és nem is igen foglalkoztat, viszont az egyes előadások lemondásánál erre hivatkozás meggyőződésem, hogy csupán jogi csűrcsavar, mivel itt véli megtalálni a vezetőség azt a "vis maior"-t ami miatt szerintük a szereplők, akik idejüket már erre szánták, a bevétellel terveztek, ne követelhessenek a Háztól kártérítést.
Ismerve a honi viszonyokat, a nyilvánvaló képtelenség ellenére sem fog senki bírósághoz fordulni a Házzal szemben az elmaradt bevétele miatt, így a dolog - oly sok más mai magyar ill. operai történéshez hasonlóan - simán múlt idővé válik majd.
Miközben a fő probléma a darabbal kapcsolatban elsősorban a túltervezett előadásszám. Hogy ezt kinek köszönhetjük, milyen megállapodás van a háttérben a jogtulajdonossal, arról csak elképzeléseink lehetnek. A hivatkozott egyéb musical-ekkel kapcsolatban, jól látom a Madách féle Macskákra pl. összesen 12 előadás van betervezve az Erkelnél nem sokkal nagyobb Kongresszusi központra következő évadra.
El tudom képzelni, hogy ha Billy-ből is egy szezonban csak ennyi menne, teltházakat tudna produkálni.
Nem használnék ilyen erős elmarasztaló jelzőket, sem a műfajra sem közönségére. Koronként, országonként eltérő és változó a közönség ízlése, igénye-kereslete műfajokra, darabokra. Az operett iránt is sok országban apad az érdeklődés, ahogyan klasszikus műfajok: a cappella kóruskoncertek, dalestek, bizonyos kamarazenei formációk és egyebek iránt is...
...szeretett Kimernyánk viszont áldozatos missziót folytatva, bár nem ritkán kökeményen nehéz kérdésekkel igyekszik a fent felsorolt műfajokat (is) népszerűsíteni, felszínen tartani :-)