Nem látok a jövőbe, nem ismerem a Főigazgatóval kapcsolatos "felsőszintű" terveket. Valamelyik beírásomban már utaltam rá, hogy egészpályás (le)támadás látszik kibontakozni a valódi polgári jobboldali kultúra (mi is az??) még pozícióban lévő emberei ellen, legújabban pedig már az MTA (nem MMA!) ill. műhelyei ellen. Félreértés ne essék: ha Ókovács Szilveszter netán útilaput vagy selyemzsinórt kapna, azt nem a Billy Elliot hányattatásai-bukása miatt kapná: ha azon a vonalon jól domborít, megússza...nálunk. (Más helyen esetleg magától lemondana vagy az igazgatótanács menesztené a felelős vezetőt.) A többit ld. 9345.
A Billy Elliotot jelenleg is sok helyen, nagy szériákban játsszák, nemcsak Nagy-Britanniában, de az USA-ban, Spanyolországban, Németországban és máshol, nem ástam mélyebbre. Pesten, pontosabban az Operaházban-Erkelben nem jött be. Talán (talán!) az a réteg, amely musicalekre jár, megrettent a "megszentelt" operai környezettől vagy a produkció nem lett elég ütős. A közönségigényt biztosan tévesen mérték fel, ez ma már nem kétséges. Az sem kizárt, hogy a történetbe való belenyúlás = egy jelentős szereplő kiírása sem tett jót a pesti változatnak, legfeljebb a kéretlen és hamis purifikátoroknak. A Madáchban sem minden musical remekmű és a Madách nézőtere sem annyira kicsi, ami indokolná az előadásszámok ekkora eltérését. A Madáchban nem egy, több évtizede lefutott musical fut szűnni nem akaró érdeklődéssel, több hónapra, egy évre előre eladott jegyekkel, nyári szünet nélkül. Kialakult az a pesti és vidéki-törzsközönség, amelynek a Madách-beli musicalek jelentik a kultúrát, a színházi programot, a társadalmi érintkezés (egyik) színhelyét. Sok mindent, amit az Erkelben (vagy az Operában) nem találnak, valószínűleg nem is keresnek. Nincs ezzel önmagában különösebb baj, csak mindezt figyelembe kellett volna venni, amikor több évre terveztek Billy Elliot szériákat, először a szép, de sok rosszul látó hellyel megvert Operában, utána a túlméretes Erkelben - egyikben sincs ennek a műfajnak kialakult törzsközönsége + azokat a helyárakat, amiket a Madáchban elfogadnak és megfizetnek, az Erkelben sokallják. (Félre: talán még az elnyűhetetlen My Fair Lady sem kellene az Erkelben ennyi éven át, ennyi előadáson.) Operettszínház: dettó, de majd kiderül, hogy az új vezetés az (általa így nevezett) új irányvonallal milyen házakat produkál eztán. Ha a biligyárban túltervezték a termelést pl. azért, mert 1952-es gyermekszületési statisztikákra alapoztak 2017/18-ban, akkor eladatlan bilikészletek halmozódnak fel. Ha az Operaházban a Madáchos Mamma Mia! vagy a Macskák (vagy a londoni = hazai pályás Billy) nézőszámaira alapozva tervezték az előadások számát, akkor eladatlan (bili-Billy) jegykészletek halmozódnak fel, amit először undorító, homofób (ellen??)reklámkampánnyal próbálnak apasztani, közben a Ház vezetője összevissza beszél. Belépő áriájában kioktatja az "övéit", azokat az újságíróknak látszó illetőket, akiknek a "cikkei" mellé olykor ő is odabiggyeszti a maga kedves levéláriáit (a Kedves Operavezető kedves Tatjána Nénjének címezve), aztán váratlanul (?) kínos magyarázkodásba-szerecsenmosdatásba kezd, majd hirtelen gellert kapva 50% kedvezménnyel kínálja a nem-kelendő portékát, aztán újabb félfordulattal, a minap még csak kioktatott újságíróknak látszó illetőket hibáztatva sztornóz 15 előadást. Mintha a többi megmaradó előadás kelendőbb lenne (nem az) vagy kevésbé "ártalmas gyermekeink, keresztény kultúránk" számára (nem az és a megtartott előadások sem ártalmasak). Az anyagi kárt majd megtérítik az adófizetők, az erkölcsi kár meg nem számít. Következmények nélküli országban legalábbis.
Ne feledjük el, hogy a Billy Elliot Erkel színházi pályafutása eleve jegyértékesítési kudarccal indult. A darabot nyilván olyan sikernek (és olyan jó anyagi befektetésnek) szánták, mint a több évtizede futó Macskákat, Az operaház fantomját a Madách Színházban, vagy a Rómeó és Júlia-musicalt az Operettszínházban (mind drága produkciók), amelyek szériáit elővásárlók utcán kígyózó sora előzte meg. A nagy slágert nélkülöző és nem csak esztétikai vitákat generáló Billy Elliot ilyen célú műsorra tűzése tévedés volt.
Ezt jelezte, hogy már az első szériát „technikai okokra” hivatkozva, adminisztrációs bonyodalmakkal is számolva, áthirdették az Operaház kisebb nézőterére, az Opera helyszínével kárpótolva a felemelt helyárat fizető közönséget.
Később, az Erkel színpadára visszakerülő darab előadásaihoz ilyen-olyan kedvezménnyel töltögették a nézőteret. Mindezt azért idézem fel, mert ezek után sérelmesnek találtam, hogy az Erkel Színház helyárainak 100 %-os emeléséhez Ókovács Szilveszter lakonikusan hozzáfűzte: a kétszeres helyár a Billy Elliotnál is bevált. Ezt nem kellett volna mondania, mert nyilvánvaló volt, hogy nem igaz.
A főigazgató következtetése azonban mégsem bizonyult logika nélkülinek, sajnos. Az Erkel Színház helyárainak brutálisan meredek emelése – most már egy évad tapasztalatával mondhatjuk – ugyanúgy nem vált be, mint a Billy Elliot Madách színházira szabott helyárai.
Alighanem ennek a fiaskónak a következménye, hogy most csaknem fél esztendeig nem lesz rendszeres opera- és balettelőadás Budapesten – olyan évadban, amikor csak egy játszóhelyet kellene üzemeltetni. Ezt semmilyen kultúrmisszióra való hivatkozással nem tudom elfogadni.
A kérdéseid jogosak, engem is érdekelne a válasz! Mit szólsz ahhoz, amit a Mi újság... fórumba írtam vagy negyedórája?
Ez megint az istenadta nép sekélyes ízléséhez és a popszemét irtózatos nyomatásáról szól. Az általad említett musicalek budapesti bukásának hátterében esetleg nem az áll, hogy ezek még a sikereseknél is pocsékabbak?
A most kialakult sajtókampány mellett vagy ellenére, egyszer már tényleg kellene azzal foglalkozni, hogy egyes musicalek, amelyek Londonban óriási sikert aratnak, Magyarországon/Budapesten egyszerűen nem találnak közönségre, függetlenül szerzőik világnézetétől, bármilyen irányultságától. Emlékszem valamelyik évben ment az Erkel Színházban egy musical Hasfelmetsző Jack-ről, azt hiszem Miller Lajossal. Megbukott.
Az Operettszínház nagy reklámkampánnyal építette fel a Ghost, a Szépség és a Szörnyeteg produkciókat. Megbuktak.
A Queen együttes legnépszerűbb dalaira írt Wie Will Rock You, ami Londonban évtízedekig ment, egy kisebb játszóhelyen is megbukott Budapesten. És így tovább, és így tovább. Ugyanez a sors várt a jelen sajtókampánytól függetlenül már 2016-ban a Billy Elliot-ra. Szintén emlékszem: évtízedekkel ezelőtt a Sportcsarnokban lépett fel Elton John. Még az utolsó napon is folyt a toborzás, hírdetés, hogy vegyünk jegyet. Vannak bizonyos műfajok, zenei irányzatok, amire a magyar közönség – minden előzetes felkészítés ellenére – nem fogékony. Zeneesztéta kellene, hogy ennek okait kibogozza, én csak egy mezei néző-hallgató vagyok.
Sajnos van ellenpélda is: egyik londoni látogatásom első napján mentem a Covent Garden-be, még a műsort sem tudtam. Kiderült Schönberg Erwartung volt a Kékszakállú-val egy estén. Már csak azt nem kérdezték meg a pénztárnál, hogy hánykor kezdjék a kedvemért.
Persze nem akarom Bartókot és Elton Johnt egy lapon említeni.
Az előadások lemondása nyilván az ízléstelen sajtókampány ellenére megnyilvánuló érdektelenség láttán történt. Mint ismeretes, "negatív hangvételű sajtókampányok" inkább növelni szokták a közönségérdeklődést. Nem így történt ld. a nem-elmaradó előadások jegytérképét: lezárt erkély/ek, zöldellő földszint/ek. És féláron vajon "ízlésesebbek" lennének és lesznek az előadások vagy ezek szerint még úgy sem fogynak a jegyek? Ritkán írom le: szánalmas!
Hirtelenjében két unalmas, száraz, jogi-pénzügyi jellegű kérdésem van:
1) Mekkora kárt okoztak, okoznak a lemondott előadások? Szerződés szerint a jogdíjakat, kottakölcsönzés díját, fellépti díjakat, egyebeket a lemondott előadások után is ki kell fizetni? Nem szólva a lemondott előadások által okozott erkölcsi kárról. Kinek a felelőssége mindez? A negatív hangvételű sajtókampány felelőssége? Akkor tessék perelni! A rosszul felmért közönségigény nyomán rossz döntést hozó menedzsment felelőssége? Akkor tessék levonni a konzekvenciát!
2) 2019-re meghirdetett Billy Elliot-előadásokat megtartják? Ha nem tartják meg: szerződés? jogdíjak? kölcsöndíjak? kártérítés? etc.
Mai hír az internetről:
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház igazgatója szerda este levélben tájékoztatta a Billy Elliot című musical stábját, hogy a tervezett előadások közül 15-öt lemondanak.
Nem tudom az egészet idemásolni, de a Főigazgató Úr a lemondást az elmúlt időszak negatív sajtókampányával indokolta.
Én viszont azzal a jó hírrel szolgálhatok -ugyancsak kommentár nélkül- hogy 2019. június-július hónapban ismét tucatszám nyomják majd a Billy Elliotot. Nyilván az óriási közönségigénynek eleget téve. Akkor talán már felemelt helyárakkal. Nagy tolongás várható.
Minden kommentár nélkü, a www.jegy.hu honlapról a mai napon:
Az évadzáró előadásokra az Operaház most rendkívüli akciót hirdetett: a Billy Elliot nyári szériájára a készlet erejéig 50% kedvezménnyel vásárolható belépőjegy!
Mondjuk a szöveg nem lényeg: olaszul lesz.
És melyik verzió ment? Ment Bánk esetében már minden volt itt az elmúlt pár éveben. Érdkes lesz, ha a baritonná avanzsált ősverzió - átdolgozás ösztvér megy majd a New York-i színházban és a régi, meggyökeresedett átdolgozás szövegével és zenéjével felvett verziót osztogatnak majd ott cédén.
én két felvonást meghallgattam, de fura volt a váltogatás a két nyelv között, ill. úgy hallgatni Bánk áriáját a 2. felvonás elején, hogy Tiborc (Szegedi Csaba) ott ült mellette. tetszett nekem, a (magyar) szöveget is lehetett érteni.
Volt valaki az olasz Bánk bánon? Sajnos nem tudtam elmenni, pedig nagyon érdekel, hogy hangzik az Erkel-zene a klasszikus operanyelven.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Perencz Béla sok produkcióból önként lépett ki, premierek előtt hagyta cserben a színházat, és sokszor volt összeférhetetlen!
Kelemen Zoltán elismerésével meesszemenőkig egyet értek. De mi van Perencz Bélával, a kiváló baritonnal, aki már legalább hat éve eltűnt az Operaháúz színpadáról. Ilyen gazdagok vagyunk:
Persze nem szmoking, hanem frakk...- pontosabban.
Három héttel a május 21-i Wagner-koncert után (RING FESZT ZÁRÓKONCERT - A SZAKRÁLIS WAGNER) tegnap délután ismét az Erkel Színházba zarándokoltunk Wagnert hallgatni!
Hogy miért kellett 17 órai kezdésre meghirdetni a szünettel együtt mintegy kétórás Best of Ring elnevezésű hangversenyt, számomra talány; az évad meghirdetésekor magam is a tervezett új Istenek alkonya előadására vásároltam meg a jegyem; arra indokolt lett volna a korai időpont, de a bemutató elmaradt és helyébe szerkesztették – egyfajta pótlásaként - ezt a Ring-részletek-produkciót, amely koncert 19.10-kor már véget is ért. Bátran lehetett volna esti, hét vagy fél nyolcas műsorkezdés. (A kánikula sem zavart volna be…a szegény muzsikusok és a férfi szólisták! – mind, szmokingjukban ugyancsak izzadhattak a színpad-pódiumon – de az előadás karmestere egyedüli kivételként - „előrelátóan” - könnyedebb öltözetet viselt.)
Bizonyos mozzanatok megismétlődtek: akárcsak három hete, most is fellépett énekével Rálik Szilvia, Kovácsházi István – és az a Kelemen Zoltán, aki ismét beugrással helyettesített egy kollégát: akkor Molnár Leventét, tegnap Perencz Bélát. (Azért elgondolkoztató, hogy a két nevezett operaénekesünk ilyen-olyan okkal, de lemondja a koncerteken való fellépést.)
Ahogyan számomra (is) revelációként hatott Kelemen Zoltán múltkor előadott Amfortas-jelenete a Parsifalból, ugyanezt a hatást éreztem magamon az ezúttal A walkürből énekelt megrendítő szépségű Wotan búcsúja és tűzvarázsa jelenete alatt; erőteljes, itt: sötét szinezetű, baritonján a szólam mélységei ugyanolyan biztosan szólalnak meg nála, ahogyan a hangtartomány magasságait is gond nélkül abszolválja, a melodikus és deklamáló részek nem könnyű átállásai, váltásai tökéletes technikáról tanúskodnak. Eszköztárához tartozik magának a karakternek a „tartása” – még jelmez nélkül is érezzük a szerepfelfogásában azt az érzelmi töltést, amely az énekhangokon túl megnyilvánul; ezzel is hozzájárul a fakadó élményhez; megint egy Wagner-zenedrámában hallani énekét – egy nagy ívű, sokrétegű ária-zenekari jelenetben -, amint fájdalmasan búcsúzik legkedvesebb leányától, majd Logét, a tűzistent szólítja, hogy fellobbanjanak a gyermeke álmát őrző lángok. Az elhangzott jelenet után kirobbanó tapsvihar, a bravózás a megérdemelt siker visszajelzései voltak a közönség részéről!
Fontosnak tartom kiemelni Kelemen Zoltán énekteljesítményét, hiszen eddig leginkább a nagy olasz mesterek operaszerepeiben aratta-aratja jól megérdemelt sikereit; rövid időn belül másodszor bizonyítja, hogy a Wagner-szerepkör és egyáltalán, a német repertoár sem áll távol tőle (ezt láttuk pld. a Goldmark és Richard Strauss műveiben a színpadon, ugyancsak) és most már tényleg, szinte predesztinálja őt, hogy az Operában teljes Wagner-zenedrámák nagy bariton-basszbariton szerepeire is kitűzze az intézmény vezetése!
Kovácsházi István és Rálik Szilvia ugyancsak sikeresen „vették” a maguk énekelni valóit; a „Tavaszi-dal” (A walkür), szerintem inkább csak „bemelegítés” volt, de a szünet után a „Kovács-dalt (Siegfried) már remek formában, jó kedéllyel - az üllőt is kézbe véve… - énekelte tenorunk, a felcsattanó tapsok itt sem maradtak el!. A hangverseny záró darabjai Az istenek alkonyának három részlete volt: Reggeli derengés és Siegfried rajnai útja; Siegfried gyászindulója; Zárójelenet. A Ring tetralógia utolsó képe Rálik Szilvia „nagyjelenete” volt…- ízelítők a remélhetőleg a következő évadban már színre kerülő darabból.
Az Operaház zenekara végig nagyszerűen játszott: az említetteken túl A Rajna kincse előjátéka majd Az istenek bevonulása a Walhallába; A walkür előjátéka; A walkürök lovaglása mind-mind az ezen az estén dirigáló főzeneigazgató, Kocsár Balázs és a zenekar remek összehangolódásának pompás záloga volt.
Ez a koncert megismétlésre kerül: június 13. - Kodály Központ, Pécs.
Milyen a nem igazi Wagner-fan, és milyen az igazi? Mindkét mondvacsinált fogalom általánosító, ami, ugye, sohasem rokonszenves.
A nem igazi beül a Parsifalra, fülére helyez egy fejhallgatót és a Rigolettót hallgatja?
Az igazi készül az operaházi Ring-ciklus negyedik darabjának bemutatójára, de a dalszínház felújítása elhúzódik, ezért a bemutató helyett kínált koncertszerű operaelőadásra vált jegyet. Esetleg nem is boldogtalanul: hallhatja majd benne az új szereplőket, ugyanakkor negyedszerre már megússza M. Tóth Géza rendezését. Aztán műsorváltozást jelez az intézmény: a hangversenyszerű Istenek alkonya helyett Best of Ring-koncert lesz. Az igazi Wagner-fan feltétlenül elmászik valamelyik jegypénztárhoz, hogy visszakérje az (esetemben) 1200 forintját, mert zanzásított Best ofra nem megy el? A nem igazi viszont úgy gondolja, Solti „zanzásított” Ring-lemezéért odavolt egykor; ez azért mégsem esztrádműsor, és talán nem bánja meg, hogy nem maradt otthon.
Minimum egy nagy húzóneve volt a koncertnek: Richard Wagner. De számomra ezután húzónév lesz a Kelemen Zoltáné is, Wotan szerepében.
Szerintem ezúttal is az Operaház marketingje, közönségszervezése vizsgázott elégtelenre.
De az igyenes szórólapon viszont Perencz Béla neve szerepel(t).
A foyer-ban a két szereposztásközlő képernyő nem működött.
Billy Elliot-saga frissítése: három napja írta szerzője, de aktuális
https://merce.hu/2018/06/08/beindult-a-nagy-fideszes-buzivita/
Benne: "...a mostani vita is következményekkel járhat...az Operaházra, az ott dolgozókra, a velük kapcsolatban állókra..."
"Jók" voltak az elődök.Csak be kell helyettesíteni a szavakat :((((végtelenül szomorúvá tesz egyébként).
Talán túlzás, hogy "minden hozzászólásomban" és a két utóbbiban már ki is húztam ;-) ...ellentétben a (te szavaddal élve) padavanokkal, akik nemhogy nem húzzák ki, hanem névelő- és kötőszó-gyakorisággal, kivastagítva és aláhúzva szajkózzák reggel, este meg éjjel meg mindig..de ez már tényleg off, bocs!
Már ezért nem éltem hiába és nem fölöslegesen írtam anno a hibás sorrendről :-)...de a Tavaszi dal még mindig A walkür 1. felv.-ban van, a Walkürenritt pedig a 3.-ban..
Meg kell mondanom, nem lep meg a gyér(ebb) jegyeladás. Igazi Wagner-fan szerintem nem megy el zanzásított Ring-"gálára", "best of"-ra. Telt(ebb) házhoz kell(ene) minimum 1-2 nagy húzó név: karmester és/vagy énekes szólista. Ahogy a nóta mondja: vagy mindent vagy semmit, csak így akarom."
Pozitív: De legalább az ezen a fórumon szóvá tett műsor ismertetési pontatlanságokat már kijavították.
Negatív: Természetesen Perencz Béla már nincs feltüntetve a közreműködők között.
Negatív: Eddig minden előadásuk szerepelt a Ma este Színház 50%-os kínálatában. Ez a produkció nincs benne.
Bármennyire igyekeztek is a fiatalokhoz közelíteni a mai Ring-keresztmetszet címét (Best of Ring), siralmasnak ígérkezik a nézőtér: pillanatnyilag 1156 szabad hellyel.
Fölösleges minden hozzászólásodban sorosbérencezni.A problémát abban látom,hogy túl jó taníványok a mostani padavanok.Sikerült (a jelek szerint) megtanulni a "nagy elődök"mindent sárbatiprását,ha a kánonon kívül vagy.
A Billy Elliot pesti szappanopera-mellék(?)vágányának újabb fejezete: "Nyílt levél a hitvestől Jeszenszky Zsoltnak - avagy ki mit tesz le a nemzet asztalára?" A hitves: Máthé Zsuzsa, Ókovács Szilveszter felesége.
Talán igen, csak most már az ún. "illiberális", "polgári", "keresztény", "nemzeti", "kereszténydemokrata" oldalon belül. Unalmas? Inkább szánalmas...és félelmetesen nyomasztó. Hamarosan kiderülhet, közülük kik sorosbérencek győznek és kik buknak el. Vesztes: a magyar nép lesz...mint mindig.
Amúgy az első Magyar időkben megjelent Billy Elliotos cikkben van egy olyan, hogy több opera rendezés is tartalmazott homoszexuális utalásokat. Valaki adjon már tippeket: melyek voltak azok? A bűvös vadászban mondjuk voltak szexuális utalások, Az Ariadné Naxos szigetében is, de én nem hoztam össze őket a homoszexualitással :-). Én most Ókovácsról egy rossz szót sem írtam egyébként csak a cikkeket érzem vér gáznak és irtó cikkinek. Ókovács helyében én nem magyarázkodnék, bár kétségtelen, hogy ötvenszer jobban benne van a köztudatban szerintem mint bármelyik másik igazgató esetében 2000 óta, ez nem feltétlenül hátrány.
Ez most akkor megint kultúrharcolás?Mert halálosan unalmas.Az volt a rossz emlékű SZDSZ idején is,ahol 25 éven keresztül volt belénk sulykolva,hogy micsoda egy mucsai parasztok vagyunk (jelzem,én meg is maradtam egy józan,hazaszerető parasztnak),és az most is,amikor nyegle ifjúság játssza a lazacsákót,hátszőrállító módon,teljesen feleslegesen.
Újabb veretes, finom cikk az illiberálisból immár kereszténydemokratává átlényegült kormányhoz közeli 888.hu-ból, Horváth Zsófia jegyzi, vélhetően (?) nem azonos a témát nyitó N.Horváth Zsófiával. Itt már szó sem esik a Billy Elliotról, mégsem off, még itt sem, mivel egyértelmű visszautalás van benne az itt 9303-ban belinkelt cikk szerzőjére meg amúgy a "témára", így része a Billy Elliot-repríz kapcsán beindult "polgári" "zsurnaliszta" gözhengernek. És a fenti 888-cikk cimkéi közt ott van a Billy Elliot és a balett-táncos is! Nem sorolnám a többi cimkét ugyanott...aki kiváncsi rá, nézze meg, érdemes. Itt tartunk...és még csak az elején.
Önnek teljesen igaza van!Ez burkolt politika meg kell nézni kik reagálnak.!A vesztesek mindennütt veszetesek Csak ezt nem kellene mindehol terjeszteni.De Ókovács Főigazgató kipécézett személy.bár neki is mint minden eddigi igazgatónak vannak jó és rossz intézkedései,de mindent megtesz,hogy az operát népszerűsítse.Ez pedig nem kis dolog.
Én meg azt értem, hogy miért marad el az állásfoglalása. Népiesen azt szokták erre mondani, hogy nem maradhat valaki szűz és nem...khm...nem élhet nemi életet is egyazon személy, egyidőben. Sajnálatos, de ez van.
A kedves fórumtárs -már ha én lennék az- nem mocskolódott, nem mocskol(t) senkit. Nem olyan ő (én) és nem is engednék meg. A "sorok közé" viszont mindenki azt ért, amit akar. Lelke rajta. Egyszer már megírtam eggyel ezelőtt, hogy nincs tudomásom senkinek az újságírói honorjáról.
A fórum pedig már csak ilyen, ez is: többnyire "csak nickname-ek" írnak be. Aki névvel ír be, az pedig névvel ír be. Többnyire megvan rá a jó oka. Egyelőre azonban nem kötelező.
A legkevésbé sem vagyok semleges. Semmilyen értelemben.
Termeszetesen van véleményem.
De, mint azt írtam, azt megtartom magamnak, hiszen mindkét helyen dolgozom. A Magyar Időknél is és az Operaházban is.
Persze értem én, hogy ezt egy olyan fórumon, ahol névtelenül lehet sokmindent, és sok mindenkit - pl engem -mocskolni , nem érti meg a kedves fórumtárs. Aki csak egy nickname. Én viszont Apáti Bence vagyok. Akkor is amikor publicisztikákat írok, és akkor is amikor itt reagálok azokra a sorok közt megfogalmazott aljas hazugságokra, hogy én jobban keresek politikai újságíróként, mint balettművészként.
Meghiszem azt, hogy "a Billy témához nem szeretne hozzászólni"! Ugyan miért is tenné, amikor -egy másik, az önétől eltérő olvasatban- a nyájas olvasónak és a nagyérdemű közönségnek egyaránt abban a szerencsében lenne része, hogy olyasvalaki szólal meg "Billy témában", aki aktív balettművész is és újságíró is...a kettő együtt, már ha megvan valakiben, ritka adomány! Persze könnyebb a semlegesség álarca mögé bújva semlegességre hivatkozva hallgatni mint az a bizonyos dolog...ott.
Nem állítottam önről semmit, kissé figyelmetlenül olvasta soraimat. Menjünk sorba:
- ön a szakmában = a színpadi/táncművészetben van? Na ugye.
- ön a színpadhoz/táncművészethez jobban ért mint a politikához? Na ugye. (Vagy rosszul gondolom?)
- a politikát kétségkívül jobban díjazzák ti. mint a (tánc)művészetet. Igaz állítás? Na ugye. (Sajnos.) Mivel ön tudtommal nem politikus, nem hihetem, hogy magára vette a fenti állítást. Újságírói honorokról viszont és pediglen végképp nincsen tudomásom.
Nem gondoltam, hogy bármit magyaráznom kellene-kellett volna, de úgy látszik, mégis. Gusztustalan és hazug állítás ilyeténképpen idézett beírásomban nincsen...részemről.
A Billy témához nem szeretnék hozzászólni, lévén, hogy tegnap és ma este is táncolok a Hófehérkében, valamint a Magyar Idők állandó szerzője is vagyok.
Egyik olyan asztalra sem szeretnék odacsinálni, ahol eszem.
De a gusztustalan, és hazug állításaidat viszont helyretenném.
A legkevésbé sem fizet jobban az újságírás-tehát nem a politizálás-. Jelenleg 5 különböző helyre írok, (Polgar portál, Pesti srácok, Magyar Idők, 888, Figyelő) és a negyedét sem keresem -nem túlzok- annak, mint amikor tancoltam.
OFF: A divat idő és tér korlátai közötti jelenség. Az áthúzott és részben kipontozott szó nem minden (kultúr)térben létezik ám, aligha „divatszó”. Csak az használja kulturálatlansága vagy a divat diktátumaként, aki nem ad magára annyit, hogy kerülje ama négybetűsöket.
Szerintem „nem jogos” hiányolni Jeszenszky Zsolttól a Billy Elliot elemzésének megpróbálását. Nem hiszem, hogy látta az előadást korábban (2017. augusztus 7-ig), az idei széria pedig csak június 19-én indul. (Úgy látszik, addig nem bírtak várni.)
Valóban nem lehet tudni, hogy Apáti Bence volt vagy van-e a balett-szakmában. A hír eleinte csupán arról szólt, hogy a társulattól megvált művész csak A bahcsiszeráji szökőkút Girej kánjának szerepében lép fel vendégként, ám azóta a Hófehérke és a 7 törpe néhány előadásában is táncolta a Banya szerepét.
Nem hiszem, hogy a PR-kényszer olyan erős lehet, hogy abba beleférne egy kis mű-lejáratás. Szerintem valaki erősen fúrja Ókovács Szilvesztert, és ahogy az jó családokban (politikai körökben) szokás, nyilvánosság előtt, csiklandós terepen.
Bár ellenkező előjellel, Jeszenszky Zsolttal együtt sajnálom, hogy Ókovács Szilveszter immár megszokott öntömjénezésébe csomagolta a válaszait. N. Horváth Zsófiát, illetve ostoba írását néhány kisujjbökéssel földbe döngölhette volna, ha opponálása nem vész el más vizekre kalandozó, unalmas szövegrengetegében.
Kíváncsi vagyok, Ókovács Szilveszter veszi-e a lapot és teóriáját ismét kifejti-e, - és az egész cikksorozat nyúlik, nyújtható, mint a rétestészta...
Lehetne a nagy szerepálma, ami az átlag nézőnek egyből ismert és beugrik.
Apáti véleménye már csak azért is érdekes lenne, mert a Magyar Idők szerint ha egy fiú nem focizni akar, akkor az furcsa, kvázi burkoltan más szexuális beállítottságú. Amúgy a Magyar idők cikkírójának annyi kultúrtörténeti tájékozottsága sincs, hogy a Hattyúktava a Diótörő mellett a balettirodalom legismertebb klasszikusa és ha már eg film egy balettáncossá váló fiúrúl szól, akkor mi mást is lehetne benne idézni? Vagy legalábbis mi más lehetne mondjuk a nagy szerepálma? Egyébként a filmben a címszereplő barátja a meleg: Billy a balettel tör ki a bánaváros világából, ezért tekintik másnak, míg gyerekkori barátja a saját nemhéze vonzódik. Régen láttam a filmet, annak semmi köze a melegség propagálásához és én nem tartottam rossz filmnek. Mindegy az előadást nem láttam, de ezek a cikkek enyhán szólva is hihetetlenül primitívek mindkét oldalról. A Magyar idők meg maga a primitívség a köbön.
1) A szerző rosszindulatát, divatos szóval: g...ségét csak teljes tudományos és művészi tudatlansága múlja fölül. Meg sem kisérli magát a produkciót elemezni, hamar vehemens b**izásba, "melegpropagandázásba", "meleglobbizásba" megy át. Egy hiányossága a cikknek azért van: sorost kifelejtette. Ennél még N. Horváth Zsófia tákolmánya is "színvonalasabb", már ha ebben az esetben egyáltalán beszélhetünk színvonalról. Érdeklődéssel várom eztán a Karcos Nagyfőnök (Bayer Zsolt) valamint Apáti "Polgári Portál" Bence tematikus írását...utóbbi legalább a szakmában van (volt?) és ehhez talán jobban ért mint a politikához, bár utóbbit kétségkívül jobban díjazzák.
2) Lehet, hogy a korábbiakban (9292-9293) tévedtem és mégsem szimpla PR-akcióról van szó? Inog a bársonyszék? Avagy: "reszkess Szilveszter"? Reszkess Pröhle Gergely? Reszkess Hammerstein Judit? Reszkess valódi "polgári" oldal?
Újabb véleménycikk a Magyar Időkben - Billy Elliot musical - "meleg"- témában
„A Magyar Idők június 1-jei számában N. Horváth Zsófia bírálta a Magyar Állami Operaházat (és annak vezetőjét), amiért az Erkel Színház a Billy Elliot című musicalt kifejezetten gyerekeknek (is) műsorára tűzte. A bírálat lényege, hogy miközben a kormány népességpolitikája épp a hagyományos családmodellt igyekszik népszerűsíteni, addig egy állam által finanszírozott intézmény ennek szöges ellentétét, egy deviáns életformát propagál, ráadásul már kiskorúaknak is.
[…] Ókovács Szilveszternek feltett ez irányú kérdései is legitimek.
Ókovács válasza azonban, sajnos, a tőle megszokott öntömjénező, mindenki mást lenyomni igyekvő egotrip (Betiltsuk a balettot és Mozartot?, Magyar Idők, június 2.). Elolvashatjuk, hogy mennyi fantasztikus dolgot tett az általa vezetett intézmény (de főleg ő) a kultúra, azon belül is a balett népszerűsítéséért a fiatalok körében. Ezeket senki sem vonja kétségbe, és őszinte elismerés is jár neki mindezért. De a jó célokat (balettos fiúk kinevelése, hiányuk megszüntetése) ne rossz eszközökkel (a homoszexualitás mint a pubertáskori problémákra való gyógyír) igyekezzünk elérni.
Hárombekezdésnyi (kész csoda, hogy csak ennyi) szerzőkkel, címekkel stb. való dobálózással fitogtatja műveltségét is – ebben sem kételkedünk. Szilvesztert persze így ismerjük és szeretjük; tudjuk, hogy a reflektorfénynek még a szélén sem jelenhet meg más, és pláne nem az ő fényességének megkérdőjelezésével.
Nem ördögtől való, ha a jobboldalon belül is képesek vagyunk vitákat lefolytatni, hiszen marhaság lenne, ha mindenben egyet kellene értenünk. Az sem lett volna azonban baj, ha nem kerüli ki kiválóan az érdemi választ és a felelősséget néhány jó nagy csúsztatással.
Mert azt sem vonta kétségbe senki, így vélhetően az eredeti cikk írója, N. Horváth Zsófia sem, hogy rengeteg olyan mű született a történelem során, ahol a szereplők – ilyen vagy olyan okból – az ellenkező nem ruhájába öltöztek, s hogy ezek között kiváló művek is vannak. És az sem vitás, hogy néha a bányászgyerekek között bukkan fel a művészi tehetség.
Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek. De nem is erről volt szó. Hanem arról, hogy a Billy Elliot egy szép nagy, egész estés érzékenyítőtréning. És hogy kell-e nekünk ilyen.
Szerintem marhára nem." [...]
Nyilvánvaló, hogy a Magyar Idők véleményrovatában megjelent olvasói cikk szövegét a lapszámba kerülése előtt a lap szerkesztősége - nem tudni mennyi idővel előbb, de vélhetően már pár nappal korábban - elküldte Ókovács Szilveszternek – hiszen az „etikett”, a szokásjog úgy kívánja meg, hogy ha egy közszereplőt bírálat éri, a médium megkeresi a másik félt is, hogy kíván-e hozzászólni ahhoz, arra válaszként szintén egy cikkben reflektálni; csak így képzelhető el, hogy az olvasói „dörgedelemre” már másnap egy hosszú válaszcikk jelenjen meg az újság hasábjain az Operaház főigazgatójától.
Az internet korában is kell azért egy munkanapnál több idő ahhoz, hogy a pénteki lapszámban olvasott vélemény után már kész válaszcikk szülessen, benne tudjon lenni a Magyar Idők másnapi, szombati, számában.
Tehát számomra nem kérdés, hogy mielőtt véleményrovatában a lap az első Billy Elliot-cikket megjelentette volna, már előtte, jóval korábban elküldte azt az Operaház főigazgatójának is, hogy lehetősége legyen véleményeznie; nem pénteken olvasta először el az újságban, és nem aznap küldte el válaszlevelét a lapnak, mert - a szerkesztési, nyomdai stb műveletek átfutási idejét is figyelembe véve csak így volt lehetséges egymást követő napokon a két cikket leközölnie a Magyar Időknek. S ha ez így történt, korrektül járt el. .
(Egyébként a véleményrovatban mindig ott áll: ezek az írások nem feltétlenül tükrözik a lap szellemiségét; a vitának is helye van/lehet ugyanott azokon az oldalakon.)
Frissítés/2:
Ókovács Szilveszter -vélelmezhetően a PR-akció újabb fejezete- Billy Elliot bizonyítvány-magyarázat folytatásaként be- illetve visszamenekült origo-beli Tatjananéném/Levélária-sorozatának akolmelegébe. Lehet, hogy -mint írja- kicsit tényleg meleg a helyzet, mert a korábbiaktól eltérően "Kedves" helyett a Billy-s levélben immár "Drága" lett az ő Tatjána nénje és az ő megszólítása. Netán nem fogynak a "kedves" vagy "drága" vagy "nem-drága" jegyek és Tatjána Néni is közönségszervező lesz? A Billy 2.0 -origos-védőbeszédére ismét rárepül a sorosbérenc, ballib média--->a (meleg) helyzet és az ingyenreklám fokozódik. Így talán még a vattázás előtt meglesz az előadásonkénti félház.
Mellesleg teljes mértékben helytálló 9298 Myway bevezető mondata, ld. ott.
Nagy sikerű, csodálatosan előadott, érzelmileg túlfűtött Kékszakállút énekelt Lukács Gyöngyi és Palerdi András. Lukács Juditja egészen más volt, mint az utóbbi időszak Juditjai. Rendkívül nőies, érzékeny, éneklésben a drámai és a lírai hangadást tökéletesen hozó, nagyon profi éneklést és játékot láttunk, hallhattunk tőle. Ezen kívül mindenképpen ki kell emelni a szép megjelenést. Palerdi Andrást még sosem láttam színpadon ennyire szuggesztívnek, félelmetesnek, és összeszedettnek. Jól énekelt, de sajnos nem hibátlanul, mert a magas hangok hallhatóan próbára tették, azokon igyekezett is minél előbb túl lenni. Ezt a hiányosságát részben pótolta a nemesen zengő hanganyag, és a Lukáccsal való intenzív, lélekbe markoló játék. Igazi lélekdrámát láttunk, nagyszerű előadókkal!
Agyrémnek nekem az tűnik, hogy egy internetes bulvármagazin – kártékonysától függetlenül is – kiérdemli a szennylapnak minősítést azáltal, hogy a négybetűsök közül való trágár (eddig csak) főnévből, melléknévből még igét is képez.
Szerintem az Origóban közölt írás tartalma lényegében egyezik a Magyar Időkben hamarjában közölt reagáláséval. Ahelyett, hogy tételesen cáfolná az N. Horváth Zsófia által összehordott tévedéseket és ostobaságokat, és számon kérné a „botránytudósítás” fura időzítését, az általa vezetett intézmény immár unalmas önfényezésével halványítja el a lényeget.
Agyrém ami ebben az országban folyik, meg az Opera házatáján.
https://444.hu/2018/06/04/totalis-meghunyaszkodassal-valaszolt-az-operahaz-igazgatoja-miutan-a-magyar-idokben-azzal-vadoltak-meg-hogy-gyereket-buzit-be-a-billy-elliot-cimu-eloadasuk
Köszönöm a helyesbítés(eke)t!