(…) Billy Elliotos (…) a Billy Elliotot (…)
(...) Billy Elliot-előadásának (...)
Frissítés:
- a lap legolvasottabb cikke éppen a június 1-jei Billy Eliotos ld. itt: https://magyaridok.hu/
- a cikket és a válaszcikket szemléző és ellenzékiséggel ugyancsak nem vádolható mandiner hírportál jelenleg is hirdeti a Billy Eliotot...
...azaz 9292-beírásomban b) opció látszik valószínűnek. Még egyszer: ügyes vagy inkább...
A cikket, annak tartalmát, sőt szinte minden megállapítását inkább nem minősíteném (úgy is mondhatnám: 1/1 minősíthetetlen), maradjunk trendik és "odafönt" is mindenki elégedett lesz: a darabot valószínűleg Soros György és hálózata írta, rendezte, szponzorálja és tartja műsoron. (Vö. fake news)
A cikk kultúrpolitikai kulcsmondatai (más úgysem számít):
"..a kultúra területén még mindig nem következett be az igazi rendszerváltás. Egy-egy vezető pozícióba ugyan bekerült olyan jelölt, aki nem a liberális oldal favoritja volt, de nekik sem minden esetben sikerült a polgári oldal értékrendszerét bevinni az általuk irányított intézménybe; kérdés, hogy eleve akarták-e, vagy csak gyengék voltak a túlerővel szemben."
"...érthetetlen, ami közpénzen egy neves közintézményben, az Operaházban előfordulhatott." (!)
"... a rendezőt és azt, aki hagyta, hogy bemutassák, nem lenne túlzás megrontással vádolni." (!)
"Hogyan történhet meg az, hogy egy ilyen jelentős állami intézmény, mint az Operaház, tökéletesen szembemegy az állam céljaival.." (!!)
"Kizártnak tartom, hogy Ókovács Szilveszternek ne lenne annyi joga, hogy egyes jeleneteket kihagy egy rendezésből vagy kisebb változtatásokat kér."
"kormányunk..a családi boldogulást próbálja meg sok eszközzel és pénzzel elősegíteni,így érthetetlen és tűrhetetlen,hogy egy vezető állami intézmény szembemegy ezzel a szándékkal"(!)
"A politikusok valószínűleg kevesen járnak Operába, balettra, azért nem érzékelik a gondokat. Az egyik oldalon a jó szándék, a rendszerbe tett milliárdok, míg a másik, általában alábecsült oldalon pedig az állami pénzből mindezt a visszájára fordítják."
Fentieket összefoglalva, a következő két opció sejlik föl:
a) készül a selyemzsinór Főigazgató Úr számára (cikk az 50-es évek stílusában írattatott!)
b) cikk + másnap, ugyanott a főigazgatói válaszcikk egy jól (??) kitalált, kedvcsináló PR-akció. Az Erkel Színház legtöbb idei Billy Eliot-előadásának -eddig- erősen "zöldmezős" jegytérképe láttán + Főigazgató Úr újabb öt évre szóló kinevezésének ismeretében inkább ez utóbbi opció valószínűsíthető. Sajnálatos apróság, hogy a véleménycikket egy -finoman fogalmazva- nem túl széles olvasótáborral rendelkező médium adta közre, másrészt viszont a cikkre ráröppenő "ellenzéki", "liberális", "sorosbérenc" média elvégzi a szükséges PR-munkát = teríti a cikket és a nézőtér megtöltésére javulhatnak a kilátások. Ügyes..de van/lenne az egészre más jelző is.
Leginkább az érdekelne,hogy ki engedte újságba ezekkel a sírámokkal ezt a cikket.Lehet,hogy Clintonné és csapata túlzásba vitte,és erőszakosan nyomatta a melegek jogainak a mindenekfölöttiségét,de ezt összekapcsolnin idegen inváziós fenyegetéssel,minimum elmebeteg dolog.Ókovács Szilveszternek gigalájk a válaszért!
Magyar Idők június 1-jei (vélemény)cikke több héttel az idei Billy Eliot-sorozat előtt (kedvcsinálónak?): "Botrányos előadás az Erkel Színházban" és 444 (vélemény)cikke a Magyar Idők (vélemény)cikkéről.
Frissítés és breaking news!
Ókovács Szilveszter ma válaszcikkben bajszot akasztott a Magyar Időkkel!!! (Pontosabban: a fenti véleménycikkel.) Ez már a vég (kezdete)?
Kelemen Zoltán naplója - Verdi: Ernani
2018-05-27 - Az Ernani Szegeden és az Erkel Színházban
/Café Momus/
Nem szeretnék Fáy Miklós védelmében szólni, de szerintem ez a „bejegyzés”, ahogy írod is, műfajilag nem kritika, inkább jegyzet. A kritikának sem kötelessége kitérnie az előadás minden elemére, de ilyen jegyzet annál is nagyobb szerkesztési szabadságot ad.
Fáy itt állást foglal a búzó és a bravózó néző kinyilvánított véleménye között, és leírja, mi ragadta meg az opera eddig látott előadásaihoz képest újszerű rendezésben, amely a mondanivaló másféle értelmezésére ösztönözte.
Fricskázása, éles nyelve ezúttal csak a hátul kiabáló nézőt illeti, aki lehet, hogy fiktív személy, általánosítva megszemélyesítendő a hagyományos rendezői megoldás híveit. Holott nem biztos, hogy aki búzik, az ősbemutató felfogásában szeretné látni a darabot, hiszen azt nem is láthatta. Persze kap egy fricskát a Zeneakadémián hallott előadás megnevezetlen karmestere is, de szerintem ez nem a jegyzetíró neveltetésére vezethető vissza.
http://faymiklos.hu/2018/05/25/a_kepszakallu_herceg
Szokásosan fura és ellentmondásos Fáy bejegyzés. A Kékszakállú karmesterét Eötvös Pétert nagyon dicséri, a ZENAKART is. Jogosan. Ilyen jól nagyon ritkán halljuk játszani a zenekat, főleg a Kékszakállút. Ellenben a két főszereplőt meg sem emliti. Éneklések közötti zenei betéteket elemez, vagy nem hallotta őket? Ami az írás szerzője részéről elég hiányos neveltetésre, hiányos szakmai fél-felkészültségre, és gőgös rossz modorra utal, ilyenkor számomra kiderül, hogy fricskázó és éles nyelvű, és valójában mégicsak egy önjelölt zenekritikus.
És mi van az est másik (azaz első) felével. Senza Sangue, --Senza recensione?
Pedig ezt a művet az est karmestere: Eötvös Péter írta.
Jól vezényelte?
Jó a mű?
Énekesek nélkül ment ez is.
Vagy erre nem is ment be?
Bár, ha jól emlékszem Eötvös opera-világi áttörését meghozó "Három nővért"
annak idején zenei persziflázsnak titulálta.
No comment.
http://faymiklos.hu/2018/05/25/a_kepszakallu_herceg
Szokásosan fura és ellentmondásos Fáy bejegyzés. A Kékszakállú karmesterét Eötvös Pétert nagyon dicséri, a ZENAKART is. Jogosan. Ilyen jól nagyon ritkán halljuk játszani a zenekat, főleg a Kékszakállút. Ellenben a két főszereplőt meg sem emliti. Éneklések közötti zenei betéteket elemez, vagy nem hallotta őket? Ami az írás szerzője részéről elég hiányos neveltetésre, hiányos szakmai fél-felkészültségre, és gőgös rossz modorra utal, ilyenkor számomra kiderül, hogy fricskázó és éles nyelvű, és valójában mégicsak egy önjelölt zenekritikus.
És mi van az est másik (azaz első) felével. Senza Sangue, --Senza recensione?
Pedig ezt a művet az est karmestere: Eötvös Péter írta.
Jól vezényelte?
Jó a mű?
Énekesek nélkül ment ez is.
Vagy erre nem is ment be?
Bár, ha jól emlékszem Eötvös opera-világi áttörését meghozó "Három nővért"
annak idején zenei persziflázsnak titulálta.
No comment.
Kiegészítésül még annyit, hogy az ismertetett Richter 102 - A szakrális Wagner koncert a zárása volt a RingFeszt 2018 elnevezésű előadás-sorozatnak, amely május 10. és 21. között zajlott le több helyszínen: az Erkel Színház mellett a Kiscelli Múzeumban és az Ódry Színpadon.
Ez volt a közel két hét programja:
május 10., Erkel Színház – Bernáth-büfé: Wagner, a dalnok - nyitó koncert
május 11. és 15., Ódry Színpad: Örömünnep - előadás Johann Sebastian Bach világi kantátái alapján
május 13. és 19., Ódry Színpad: Szálinger Balázs: Siegfried-idill, avagy Egy barátság vége - Színmű zenével, egy részben, magyar nyelven
május 13., 16. és 18., Kiscelli Múzeum: GermanLateNight – Hindemith-operák
május 14., Erkel Színház: Wolf: A kormányzó – opera (koncertszerű előadás)
május 17. és 19., Ódry Színpad: Franz Schubert: A négy évig tartó őrség; Albert Lortzing: Az operapróba – két opera egy estén (Énekkari Művészek Minifesztiválja keretében)
május 21., Erkel Színház: Richter 102 – A szakrális Wagner (Palestrina/Wagner: Stabat Mater; Wagner: Tannhäuser – részletek; Wagner: Parsifal – részletek)
Jó hogy megtaláltad, magyarul megy a népzenei opera.
Ez a másik előadás:
itt már nem magyar a nyelv:
https://www.youtube.com/watch?v=QjVJWYkQNHk
Nálunk csak musical formájában fut az Anna Karerina, de az Kocsák zenéje, azt viszont külföldön kutya se ismeri.
Magyarország is benne van a statisztikában, Müpa, Operaház, Erkel, Operettszínház, Pécs, Miskolc, Szeged, Debrecen színházai, meg pár nagyobb szabadtéri fesztivál, pl. budapesti, szegedi, így kerül statisztikába sok külföldön ismeretlen zeneszerzőnk pl. Zerkovitz Béla Csókos asszony, Szirmai Mágnás Miska teljesen ismeretlen külföldön.
Akiket ismernek külföldön nem sok, Lehár, Kálmán Imre, Ábrahám Pál, Goldmark Károly, Eötvös Péter, Ligeti.... ja és még az lenne persze Bartók, Dohnányi is...
Mit jelent az, hogy a világ nagy operaházaiban? Ebben minden dalszínház benne van, ugyanis pl. Hubay opera bemutató 2014-ben hetven év elteltével volt, azóta se hallottam hogy Hubay darabot mutattak volna be, és az is egy kis színházban Braunschweigben. Ezenkívül én nem tudok róla, hogy a Bánk bánt Kolozsváron kívül játszották volna külföldön a megnevezett időszakban.
Bartók 2016. január 1-től 2020-ig....Kékszakállú herceg vára
Found 126 performances of 40 productions, in 36 cities
Európa és a világ nagyobb operát, operettet játszó színházai. Néha musicalakat is jelölnek, de ez azért hiányos. A legtöbbet játszott zeneszerzők:
Composers ranked by the number of performances of their operas over the five seasons 2013/14 to 2017/18
1,2,3 columns; or 25,33,40 rows
|
Composers: 33 (Productions: 863, Performances: 4781)
[*] : Living composers (13)
[f] : Female composers (3)
Ez azért hiányos adat így, pl. Bartók nincs a magyar szerzők között említve.
A világ nagyobb operaházaiban, színházaiban legtöbbet játszott magyar zeneszerzők által írt operák, operettek a: 2013/14-2017/18 között
in 1,2,3 columns; or 25,33,40 rows
|
Operas: 73 (Productions: 863, Performances: 4781)
[*] : Works by living composers (23)
[f] : Works by female composers (3)
[c] : Works for children/youths (1)
RING FESZT ZÁRÓKONCERT - A SZAKRÁLIS WAGNER
Tegnap este az Erkel Színházban a RingFeszt zárókoncertjén Wagner szakrális alkotásai kerültek kiemelésre az életművéből:
Palestrina/Wagner: Stabat Mater
A zenetörténet kutatásai tisztázták: Palestrina XIV. Gergely pápának ajánlott á cappella (kétkórusos, nyolcszólamú) művét 1590-91 táján komponálta, de nyomtatásban először csak 1771-ben adták ki Londonban. A későbbiekben több közreadást ért meg a darab, ezek közül az egyik Richard Wagneré. Wagner Liszt Ferenc bíztatására adta ki a maga „verzióját”, 1877-ben. Wagner kottája a máig élő, úgynevezett romantikus tradíció alapján készült előadói verzió, melyben a két kórus anyaga szólókkal és tuttikkal színesedik.
A Wagner-est első produkciójaként tehát ebben a wagneri átdolgozásban hallottuk most ezt a remekművet: Rácz Rita, Busa Gabriella Szerekován János, Fülep Máté, Ducza Nóra, Heiter Melinda, Kristofori Ferenc, Gradsach Zoltán, valamint a Magyar Állami Operaház kamarakórusának előadásában.
E hangverseny remek alkalmat kínált nekem, hogy ezúttal ezt a kevésbé ismert „áhítatos” ének-zene kompozíciót is megismerhessem, hasson rám a maga „szellemiségében”, a harmóniájával, a vokális kifejezési eszközei által, és egyáltalán, megszeressem ezt a bemutatott Stabat Matert, ebben a szép koncerthangzásban, és a kiváló előadó-apparátus élményszerű tolmácsolásában. Az Operaház énekkarának karigazgatója, Csiki Gábor vezényelte ezt a nagyhatású, gyönyörű kórusművet.
Amíg átrendezésre került a színpad a következő, Tannhäuser-részletek előadásához, addig Ókovács Szilveszter tartotta szóval páholyából a publikumot: szólt erről a különleges összeállítású szakrális Wagner-estről, a koncerten már elhangzott és a soron következő zeneművekről; a győri születésű Richter Jánosról, Wagner és Liszt bizalmát élvező művészről, aki később az Operaházban is gyakran megfordult, de nevéhez fűződik a Londoni Szimfonikusok megalapítása is: ezzel a zenekari hangversennyel rá is emlékeznek; a főigazgató kitért az évad RING-tematikájára, amelynek során számos olyan opera, zenealkotás került az Erkel Színházban színpadra, és koncertre, amelyek valamilyen szempontból köthetők Wagnerhez; a nagy német zeneköltő alkotásai az Operaház időleges bezárása miatt egyedül az 1983-as rendezésben bemutatott Parsifal „búcsúelőadásaival” volt jelen a színház műsorában. Ebben a kényszerű helyzetben - Wagner operái és a tetralógia utolsó darabja, Az istenek alkonya majd csak az Operaházban, a rekonstrukciót követően láthatók majd újra - csak egyféle Wagner-keresztmetszetek előadására van mód, itt az Erkel Színházban – fejezte be mondandóját Ókovács Szilveszter.
Ekkorra már elkészült a színpad átrendezése, a főigazgató mielőtt helyet foglalt volna, még utalt arra, hogy a már látható háttérdíszletként az Operaházban pár év bemutatott Richard Strauss Arabella című operájának egyik képéből megismert, fényekkel kiemelt, kazettás megoldású üvegablakos hatású fal szolgál.
Wagner: Tannhäuser (részletek)
Nyitány
Erzsébet imája
Római elbeszélés
Zarándokkar
Zárójelenet
Közreműködött: Rálik Szilvia, Kovácsházi István, a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara. Vezényelt: Lothar Zagrosek
Rálik Szilvia, ugye, most nem olasz operából énekelt, de a hozzá talán közelebb álló német nyelvterületről a Tannhäuser Erzsébet áriájával sem tudta igazán felvillanyozni a közönséget; előadásmódja - úgy látom - üzembiztos, akár olaszul, akár német nyelven énekel…más kérdés, hogy kinek mi tetszik nála és mi nem… most a kivetnivalók (hangszín, dinamikai fokozatok árnyalásának hiánya) mellett azért értékelni tudom Rálik előadói képességeit („ráérző” énektechnika; kifejezési arculat megnyilvánulása)
Kovácsházi István mindig biztos pontja a Wagner-repertoárnak, most sem lehetett rá panasz, üzembiztos tenorja itt és a második részben sorra került Parsifal énekeiben is jól érvényesült; a Római elbeszélés során annyira beleélte magát, annyira átlényegült (szerepébe), – kotta nélkül énekelt -, hogy a részlet végén, mintha álomból ébredne, a karmesternek kellett kizökkentenie; nincs folytatás… Közönség felcsattanó tapsai aztán már „kijózanították”…
Szünet után az említett, és már a repertoárról levett opera, „zenés ünnepi játék” részletei csendültek fel:
Wagner: Parsifal (részletek)
Előjáték
Kundry jelenete a II. felvonásból
Nagypénteki varázs
Zárójelenet
Közreműködött: Szántó Andrea, Kovácsházi István, Kelemen Zoltán, Palerdi András, a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara. Vezényelt: Lothar Zagrosek
Meglepett, hogy Szántó Andrea Kundry jelenetét milyen imponáló kiállással, muzikalitással, drámaisággal énekelte kifejező, szép mezzószopránján!
Kovácsházi István és Palerdi András ismert, régi szerepükben működtek közre a felhangzó két részletben, de engem náluk most jobban érdekelt ezen a koncerten a Parsifalban először és amúgy Wagnert eddig ritkán éneklő Kelemen Zoltán bemutatkozása, fellépése Amfortas alakítójaként; basszbaritonja számomra és gondolom, sokaknak, így a páholyában ülő Ókovács Szilveszter főigazgatónak és a mellette helyet foglaló főzeneigazgatónak, Kocsár Balázsnak elismerő figyelmét is bizonyára fel kellett keltenie; a művész énekhangjának ereje, kifejező-szépsége, a jelenetben szólamának biztos deklamálása, a techikailag is kifogástalan interpretálása csak a legnagyobb énekművészekéével mérhető. Kotta nélkül énekelte a nehéz záró részt, és ahogyan felépítette énekelnivalóját, és ahogyan a szólam elejének visszafogottságából indítva a dinamikai színskálán a sötétszínű énekhang felér a magas hangi tartományokba, akkorra már elementáris erővel szól és zengi át a zenekar fortissimóit is; a fokozatosság mellett gondja van a színárnyalatok kikeverésére is, emellett minden egyes kiénekelt szó, s az artikulációja érthető, ami csak kevés énekes-kollégáról mondható el. Nyugodtan kijelenthetem, akik jelen voltunk a Nagypénteki varázst követő Zárójelenet elhangzásán, az újdonság erejével hatott ránk a sokoldalú, „sokhangú”, Kelemen Zoltán Wagner-interpretációja! El tudom képzelni, hogy a két év múlva esedékes Parsifal-felújításban már a teljes Amfortas-szerep az övé lesz – amire predesztinálja a tegnapi „megmérettetése” – minek hívjunk megint egy külföldi „sztárt”, amikor itt van nekünk a saját, nagyformátumú énekes-kiválóságunk, nála jobbat keresve sem találnánk…
Nagyon szép koncert, szép Wagner-est volt, az előadást követően zúgott a vastaps! Köszönet jár az operaénekeseink mindegyike mellett a lenyűgözően éneklő énekkarnak, játszó zenekarnak, élükön az est hírneves karmesterének, a mesterségbeli tudását ezúttal is bizonyító, veterán Lothar Zagroseknek, akinek ugyancsak nagy érdeme volt a tematikusan összeállított műsor sikerében.
Úgy gondolom, hogy az évad végéhez közeledve, a RingFeszt után, de még mindig Wagner jegyében zajló zenei eseménysorozat - A Ring gyűrűi”-évad - zárásaként kiemelt érdeklődésre számíthat az előttünk álló másik nagyszabású színpadi hangverseny is, amely a teljes Ritngből nyújt egy áttekintő válogatást Rálik Szilvia, Kovácsházi István, Perencz Béla valamint a Kocsár Balázs irányította Operaház Zenekarának közreműködésével (június 11. – Erkel Színház; június 13: - Kodály Központ, Pécs).
Szeretnék eloszlatni egy félreértést. Az Erjel hatalmas tere, de kitűnő az akusztikája. A színpad előterében lévő ferda fa borítás dobja kifelé különösen a szólisták hangját. A Primavera előadásait többször hallottam a kisebb anysszínházban és itt is. Mindig az Erkelben szóltak nagyobbat a hangok. Ezt megtapasztaltam az idei Ernanin is. Különösen a nemes, csengő hangok élveznek előnyt.
Kolonits Klara minden idok egyik legnagyobb szopranja, ehhez nalam vitan felul semmi ketseg nem fer, igazi csillag, akivel barmikor lehet majd buszkelkedni az unokaknak. A Normat meg a semmilyen rendezes sem tudta elrontani. Balga Gabriella egy szubrett hang, koze nincs a mezzoszopranhoz (nem, a koloratur meg lirai mezzohoz se), de elso sorbol hatasos volt amit csinal. Biztos, stabil technika, remek karakterformalas. Azon mar lehet vitatkozni hogy egy kis hang egy ekkora szinpadon mennyire tud ervenyesulni... En nem vagyok erre ennyire erzekeny, mikor tavolabb ultem a szinpadtol engem sem erintett meg kulonosebben, amit csinalt, kozel viszont van hatoereje. En pont ezert megyek enekles teren olyan mufajok iranyaba, ahol van mikrofon :D De ezt nekem nem tisztem eldonteni. Elso sorbol remek volt o is. A tenor magas hangjain neha mintha egy labosfedo lett volna, pedig szerintem kivetelesen jo dramai hanganyag, ezert a hangert uvoltozik Fekete Attila :D A masik ami viszont a fantaziatlan rendezes ellenere megis a rendezonenit dicseri: Az eneklos reszekben abszolut hagyta hogy az enekesek enekeljenek es jatszanak. Az evadban latott premierek utan ez ujszeru es modern felfogast tukroz :DDDDDDDDDD
Mint ismeretes, a Csokonai Színházban 2018. január 26-a óta vagy másféltucat előadás lement már; a darab kiérlelten jutott el most a pesti közönséghez. A színpadra állítók koncepcióját el kell fogadjuk. A Normát nem láttam Debrecenben, de itt az Erkelben igen, és az a meggyőződésem alakult ki, hogy a maga sallangmentességében is színvonalas, érzelemdús, a drámaiságát szuggeráló, kihangsúlyozó előadás jött létre, mely a közreműködő művészek megfogalmazásában vokálisan és orkesztrálisan is, a maga teljességében mutatta be Bellini és Felice Romani remekét. Kolonits Klára személyében pedig előttünk (a színpadon) áll napjaink tündöklő belcanto csillaga, kiről nem lehet elfogulatlanul szólni; másrészt Őnélküle ez a Norma-produkció létre se jöhetett volna; ma nincs még egy magyar szopránunk, aki ilyen fenomenális Norma-alakítással tudott volna engem megörvendeztetni, mint ahogyan ő tette pénteken este az Erkel Színházban.
Ókovács Szilveszter miért csak az első felvonás alatt tisztelte meg érdeklődésével páholyában a Csokonai Színház vendégjátékát? Helyében minden más "hivatalos", akár magán elfoglaltságot elhárítottam-elhalasztottam-eltettem volna más időpontra, hogy végig jelen lehessek az égiszem alatt működő intézményben vendégül látott teátrum egyszeri és megismételhetetlen előadásban színre kerülő operaprodukcióján.
A karmester tempóival eleinte én se voltam kibékülve, de aztán megnéztem többször az előadást és végül elfogadtam.
Sajnos a Normán én semmilyen kamerát se láttam. Persze Debrecenben is fel tudták volna venni, ha akarták.
Nincs lehetőség,hogy cirkusz legyen belőle, így senki nem nyilatkozik még.
Egyébként nagyszerű produkció volt valóban,de hogy számomra ne legyen felhőtlen sajnos a karmester tempói nagyon lassúak voltak végig. A tapsot is beleszámolva az első rész csak 6-7 perccel,de a második 15 perccel volt hosszabb,mint a megszokott.Kolonits Klára diadalt aratott,teljes vértezetét felvonultatta.A tenor jó hang nagyon ,de bizonytalan magasságai vannak.Balga Gabrielláról még nem nyilatkozom.Szép hang jó technika,nekem kevés a hangja.Az összprodukció viszont győzött nálam is( lényegtelen,mert subjectív) és persze a közönségnél is!
Már a pár évvel ezelőtti debreceni Traviáta is kenterbe vágta a MÁO pár hónappal későbbi Traviata felújítását. Ötvenyször jobb Traviáta premier volt Debrecenben nem rég, mint Pesten.
Őszintén remélem, hogy a szegedi Ernanit és a debreceni Normát felvette valamelyik tévécsatorna. Vétkes szakmai bűn, ha ez elmaradt.
Szerintem mindkét társulatnak lehetőséget kellene adni, hogy a következő évadban valamikor megiont bemutassák az Erkelben a Normát és az Ernánit. Bebizonyosodott, hogy a kér társulat képes nemzetközi szintű előadásokra.
Nekem nagyon tetszett, ritkán látni, hallani ilyen magas minőségű produkciót az Erkel színházban. Ennek tükrében még szomorúbb, hogy a Primavera fesztivál száműzve lett a műhelyházba a következő évadban. Kár, hogy nem utaztam el a debreceni előadásra, ki tudja, mikor hallunk megint egy ilyen Norma-t.
A pénteki Normáról senki nem nyilatkozik? Ennyire nem tetszett senkinek? Én Debrecenben láttam többször és nekem jobban bejött, mint a Met mostani Normája - amiből az élő közvetítést láttam. De lehet nincs igazam.
Ajánlom a fórumozók figyelmébe a Művészet blog beszámolóját a szerdai csodás Ernani előadásról.
http://osszmuveszeti.blog.hu/2018/05/17/verdi_ernani_szegedi_nemzeti_szinhaz
Giuseppe Verdi: Ernani
Erkel Színház, 2018. május 16.
Az Ernanit méltán tartják Verdi legszebb művei egyikének. Erről tegnap este mindnyájan meggyőződhettünk, akik ott voltunk az Erkel Színházban a Szegedi Nemzeti Színház operaprodukciójának vendégjátékára kíváncsian. Előzetesen már olvashattunk – a fórumon is – beszámolókat a darab áprilisi, szegedi bemutatójáról; aki nem jutott el oda, ahogy én sem, itt volt az alkalom, hogy az Operaház meghirdetett idei Primavera fesztiválja keretében a repertoárjáról közel három évtizede hiányzó népszerű korai Verdi-opera dallamvilágába-történetébe újra belefeledkezzünk – legalább egy estére…
Sorrendben az ötödik Verdi-opera, de már igazi érték. Már magán hordozza későbbi operáinak jellemző stílusjegyeit: szenvedélyes, szárnyaló dallamok, kiélezett, pregnáns ritmika, hatásos tömeg jelenetek, gyújtó hatású kórusok, drámai együttesek stb. csaknem teljes kiforrottságban megvannak benne. Megmutatkozik a gazdagon kolorált dallamfrázisokban, áriavégző briliáns kádenciákban, sztereotip tánc- és indulóritmusokban; zenekar pedig már kezdi átvenni a drámai háttér-festő és atmoszféra-teremtő szerepét, az énekkel és a színpaddal való teljes egységben. Az Ernaniban az is megfigyelhető, hogy az ún. „zárt számokon" alapuló szerkesztési módot néhol már felváltja az „átkomponált" szerkezet. De itt ez még csak halvány törekvés, ami csak a későbbi operákban valósul meg.
Az Ernani szenvedélyességben bővelkedik, és erős dinamikai kontrasztjaival, ellentétes hangulatok váratlan szembeállításával helyenként már igazi feszültséget teremt.
Öröm volt számomra több évtized után újra élőben látni, hallani és átélni a Victor Hugo azonos című romantikus drámája ihlette dalművet - benne a „korai Verdi” bel canto zenevilágát a komponálásakor (1844) már-már feszítő, a későbbi operáinak - A trubadúr, A végzet hatalma, sőt a Don Carlos (pl. a III. felvonás első képe: Don Carlost V. Károly néven ünnepi ceremóniák kíséretében német-római császárrá koronázzák; az áriát bevezető gordonkaszólam az ismert Fülöp-áriájának bevezető ütemeire emlékeztet.) – zenevilágát, spanyol történelemből merített tárgyát is előrevetítő, jellemző formajegyeket.
Általában elfogadott, hagyományos megoldások hiányában szabad szárnyalást kaphatott az újjáalkotó karmesteri és rendezői képzelőerő.
Pál Tamás karmester, Toronykőy Attila rendező, Kovács Kornélia karigazgató és Varga József koreográfus kiváló érzékkel tették hangzóvá és látványossá ezt a szinte elfelejtett, zordon szépségű Verdi partitúrát. Mellettük mindjárt Juhász Katalin díszlet- és jelmeztervező kiemelkedő szépségű munkáját kell említeni. Pl. az első felvonás Banditák bordala néven ismert híres nyitókórusának tablója, mind színhatásában, mind megvilágításában, jelmezeiben Rembrandt Éjjeli őrjárat c. képét idézte fel bennem. A jelmezek festőien szépek, s a díszletek is megfelelőek.
Kissé meghökkentő, újszerű megoldás volt az előadás kezdetén: még a nyitókép kezdete, a függöny felmenése előtt a színház művészeinek tolmácsolásában – civil ruhájukban - Hugo drámájából prózában hangzik el idézet; de amikor felmegy a függöny „in medias res” máris benne vagyunk az opera-dráma sűrűjében…kosztümösen, jelmezesen, dekoratív enteriőrben, érdekes kialakítású színpadképben felcsendül a haramiák kara…
A kétszintes díszlet-együttes emeleti és „földszinti”, kiugró, ablakszerű mélyedései nemcsak a szereplők megmutatkozásait és onnan előbukkanásait szolgálják, hanem ezek toló táblái a librettó szövegére utaló festményreprodukciókat is láttatnak, és szellemes megoldás a táblák egymástól független, gyors és hirtelen ki-és betolásai; a szereplők mellett és feje fölött ezeken az eltolható, festett ablaktáblákon futnak a magyar szövegfeliratok, és ezzel még izgalmasabbá, dinamikusabbá teszik az előadást. Az az ötlet is tetszik, hogy a szövegkivetítés során Varsányi Anna magyar nyelvű felirata egy-egy színpadkép jelenete alatt – a librettó énekelt strófái mellett - Victor Hugo drámájának fordításából vesz át jellemző szövegidézeteket.
Ilyet például: „Halljátok, ím e kis történetet: / Három szerelmes: egy rabló – bitóra érett - /Egy herceg, egy király: szívük egy lázban égett / Egy hölgyet ostromolt mind, és ki győzne más? / A rabló.” (Kardos László fordítása)
Más újszerűség: általánosan tőrrel vet véget életének esküjéhez híven Ernani, itt a rendező nem szokványos megoldást választ: mérget iszik a címszereplő – és Elvira is…
Nem kisebb az érdeme az operaelőadás megvalósítóinak, élő szereplőinek, akik láthatóan mindannyian felelősnek érezték magukat a jó felkészülésért és a feladathoz illő maradéktalan helytállásért. Pál Tamás az a karmester, akinek szuverén, zenei vezetőegyénisége, szakértelme, mélyen izzó lelkesedése megmutatkozik a zenekar fegyelmezett játékán, a zene és a színpadi történés egymást értő egységében, összehangoltságában. A tempók igen jók, jellemző erő, dinamikai és színárnyalás hiteles, és sikeres. A zenekari hangerő kihasználásában mértéktartó, de a finálékban és ahol a drámai cselekmény megkívánja: grandiózus is.
Toronykőy Attila rendezése, mint utaltam rá, a képi formában való kifejezés szellemében fogant, annak jegyében állította színpadra az operát. Látványosak a tömegjelenetek, igen jók az állóképek.
A címszerepen László Boldizsár a szerep követelményeinek megfelelő adottságok legfontosabb elemeinek birtokában van; nem annyira drámaibb-elementárisabb temperamentumával, hanem inkább erőteljes, szárnyaló tenorjával, érzelmileg átfűtött, mozgásában természetes játékával ideális Ernani volt
Elvirát a szegediek utóbbi években folyamatosan foglalkoztatott fiatal moldovai szopránja, Nadia Cerchez személyesítette meg. (2014-ben Lady Macbeth szerepében mutatkozott be a Szegedi Nemzeti Színházban. 2015-ben ugyanitt Toscát énekelt, majd 2016-ban Leonorát Verdi Trubadúrjában; 2015-ben Szegeden Dömötör-díjat kapott). Hajlékonyan, minőségileg árnyaltan, és elfogadható szinten formálta meg hálás, de nem könnyű szerepét. Csillogó magas szopránja jól győzte az énektechnikailag is jelentős követelményeket. Kellemes megjelenése hitelessé teszi a három főrangú férfi halálos versengését Elvira szerelméért.
Don Carlos spanyol király szerepében Kelemen Zoltánt hallhattuk. Fellépésének, gesztusainak határozottsága, nagy színpadi gyakorlata, jó szövegmondása kiváló énekes-alakítással párosul: megjelenése, mozgásának kimértsége királyian mértéktartó, arcjátékban, hangban kifejezésteljes. Meg kell jegyezni, hogy amúgy magvas bariton hangja még az eléggé kényelmetlen, magas hangfekvésben is imponáló biztonsággal és biztosan szólal meg – erre példa az Elvirával való kettőse a II. felvonásban, még inkább a III. felvonás nagy, drámai hatású áriája, melynek végén kitartott magas baritonhangja után elementáris erővel csattant fel – az előadás alatt először – a jogos tapsorkán!; és feltétlenül idekívánkozik, megemlítésre méltó a III. felvonás említett koronázási jelenete; Winkler Gábor operakönyvéből veszem kölcsönbe szavait, mert nála hűbben, pontosabban nem tudnám visszaadni azt, amit éreztem a hatalmas tabló hallgatása közben: Don Carlosnak a jelenetet lezáró áriája, majd a finálé szeptettje, ahol az ária hárfakísérettel felhangzó bensőséges dallama a teljes színpadi együttes és a zenekari tutti eksztázisszerű megszólalásába, az emelkedettség és az öröm egyfajta himnuszszerű hangzásába megy át – ez az opera drámai tetőpontja! Kelemen Zoltán elsőrangú tolmácsolása kellett ahhoz, hogy ez a jelenet hasson és belőlem feltörjön a katarzis élménye…
Don Ruy Gomez De Silva szerepében Cseh Antal mind hangban, mind játékban bevált. Méltóságteljes, büszke férfi, megjelenésében, mozdulataiban is imponáló spanyol grand. Később, engesztelhetetlen gyűlöletében félelmetes ellenfél. Az első áriája megszólalásakor még talán basszusának ereje kívánni valót hagyott maga után, ám azt követő énekelnivalóit egészen a zárójelenet végéig, a szituációhoz hűen, meggyőzően oldotta meg. Hozzáteszem, a maszkmestere talán „túl is jó” munkát végzett: túlságosan is idősre sikerült a maszk, ám ezt szerepfelfogása alakításában, mozgásában, gesztusaiban eléggé alátámasztotta. Ennyit a főszerepeket alakító négy kiválóságról.
Az Énekkar remekül helytállt, nagyszerűen szólt a jeleneteiben, az együttesekben – a hangzás akkor volt igazán domináns, mikor a díszlet alkóvjukból kilépve előrejöttek a színpadon. A Tánckar pedig tetszetős koreográfiájával, elevenmozgású táncaival színt vitt a különben baljós kicsengésű, komor történetbe.
Összefoglalva az eddigieket: a Szegedi Nemzeti Színház az Ernaninak, Verdi e korai operájának műsorra tűzésével jelentős lépést tett a Verdi-életmű saját, minél teljesebb megismertetése felé. A kitűnő jelmezek, díszletek, a művészi produkció színvonala, bizonyára hozzájárulnak a színház közönségbázisának további szélesítéséhez.
Az Ernanit az Erkel Színház közönsége nagy tetszéssel fogadta. Sok nyíltszíni taps csattant fel és a művészeket sokszor szólítottuk a függöny elé.
Szívesen venném, ha egy ilyen kiállításban, mint ami a szegedieké most, a mi Operaházunk/Erkel Színházunk is a színpadra állítaná Verdinek a Rigolettót megelőző eme remekét.
Primavera’ 18 Vendégelőadások fesztiválja az Erkel Színházban 2018. május 15 – 20.
én csütörtökön voltam: nagyon tetszett, viszont 22:20-kor volt vége.
Ezért jó a STOP büféje. Ott az emberek relatíve többet keresnek, ezért olcsóbb a büfé: szendvics-sütemény 2,00-2,50 EUR/db. Van is tolongás minden szünetben.
A sütik is drágultak, már 880 Ft egy opera szelet, felháborító! :-)
Ténleg jo kritika. Es ez elég nekem, hogy vasárnapra jobb programot tervezzek.
Nagy gratuláció -zéta- Álarcosbál kritikájához!Igen a kritikus legyen objectív nem elhallgatva a jót és a rosszat,de semmiféle szélsőséges elrugaszkodás nem olvasható,nem beszélve a rendszeres politikai indítatás bekeverésének mellőzéséről ,ami az utóbbi időben nagyon elhatalmasodott.Teljes képet kaptam anélkül ,hogy ott lettem volna, milyenek is lehetettek ezek az előadások.
Előbb láttam a 2. szereposztást, és csak tegnap az elsőket! Ha nem lenne Wiedemann Bernadett abban a szereposztásban, akkor minimális túlzással azt is el lehet mondani, hogy nincs kiért megnézni őket! A tenor jó, de nem rendelkezik megfelelő hangvolumennel! Rálik Szilvia éles-lapos éneklése végett teljes képtelenség, mint Amelia! Molnár Levente hangi és hangtechnikai katasztrófa! Oscar úgy szintén! Minden elismerés azoknak, akik ezt a teljes csőd szereposztást preferálták!
Előbb láttam a 2. szereposztást, és csak tegnap az elsőket! Ha nem lenne Wiedemann Bernadett abban a szereposztásban, akkor minimális túlzással azt is el lehet mondani, hogy nincs kiért megnézni őket! A tenor jó, de nem rendelkezik megfelelő hangvolumennel! Rálik Szilvia éles-lapos éneklése végett teljes képtelenség, mint Amelia! Molnár Levente hangi és hangtechnikai katasztrófa! Oscar úgy szintén! Minden elismerés azoknak, akik ezt a teljes csőd szereposztást preferálták!
Előbb láttam a 2. szereposztást, és csak tegnap az elsőket! Ha nem lenne Wiedemann Bernadett abban a szereposztásban, akkor minimális túlzással azt is el lehet mondani, hogy nincs kiért megnézni őket! A tenor jó, de nem rendelkezik megfelelő hangvolumennel! Rálik Szilvia éles-lapos éneklése végett teljes képtelenség, mint Amelia! Molnár Levente hangi és hangtechnikai katasztrófa! Oscar úgy szintén! Minden elismerés azoknak, akik ezt a teljes csőd szereposztást preferálták!
Nekem olyannak tűnik Amélia szerepe,hogy a drámaisága mellett meglegyen a kellő puhasága a hangnak,akkor még nem ajánlott ifjú énekesnőknek,amikor már "ajánlható", nem mindenben engedelmeskedik a hang.
Mondj igazat betörik a fejed!
Nem oylan rossz ötlet zétáról, hogy Cavaradossi csinált Attavanti marchesáról egy vázlat-sorozetot, titokban, kapkodva.
A jövő szezonban még azokat az énekeseket is kivették, akik el tudják énekelni az álarcosbált! Nem énekli Agache, akiért száz kézzel kéne kapaszkodni ilyen énekes szegény időkben, helyette szenvedhet a közönség Molnár Levente száz sebből vérző torkától, és hallgathatják Rálik Szilvia extraronda nyenyerészését! Már aki elmegy, és beéri ezzel a felhozatallal!
Nem hittem a szememnek, mikor tegnap az Erkel Színház földszinti nagy foyer-jában egy kis asztalkán megpillantottam a felhalmozott „Az álarcosbál”- füzetek elé kihelyezett táblára írt árat: 450 Ft! Önmagában a 450 Ft nem egy óriási összeg és ennél jóval magasabb áron is (1.000 Ft) kaphatók operafüzetek. De: míg a két premieren (szombaton és vasárnap) még 200 Ft volt a füzet ára, a tegnapi „mezei” előadás alkalmával ugyanennél a kiadványnál a 125 %-os áremelés mégis drasztikusnak mondható!
Nem tudom, mi indokolta a bemutatókat követően eltelt négy-öt nap alatt ezt az áremelést?
Majd számolj be,milyen volt a tenor!Köszönöm!:)
Elmegyunk a vasárnapi deleloti eloadásra.