Bejelentkezés Regisztráció

Erkel Színház


8863 telramund 2018-02-16 13:13:43

A valódi és álneveken íródottaknak úgy tűnik csak egy a célja.!(Senki ne gondolja,hogy a kórus- művészek sajnálata).És bár nem kötelező,de nagyon uncsi lesz még 5 évig ezt olvasni.


8862 Búbánat 2018-02-16 10:31:37 [Válasz erre: 8860 joska141 2018-02-16 06:16:34]

Kesselyák Gergely


8861 Edmond Dantes 2018-02-16 08:51:06

Lefutott Toscáknál ugyanaz = NN-ek. Visszamenőleg titkosították.


8860 joska141 2018-02-16 06:16:34

Információ az Operaház honlapjáról

http://www.opera.hu/musor/megtekint/tosca-2017/eloadas-201802161900/

a mai Tosca előadás teljes szereplőlistájáról:

"Szereposztás

Karmester

N.N.

Karmester

N.N."

A Karmester neve így, az idézett módon és ezzel vége.

Becsületükre legyen mondva, azt kiírták, hogy a mai előadásra minden jegy elkelt.


8859 Búbánat 2018-02-10 16:39:51 [Válasz erre: 8858 -zéta- 2018-02-10 16:36:07]

Persze, elírtam: február!!! (elmúlt kedd) - fogalmam sincs, hogy került (miért írtam) a szövegbe a szeptember? Meglepett engem is...


8858 -zéta- 2018-02-10 16:36:07 [Válasz erre: 8857 Búbánat 2018-02-10 13:49:31]

Nem február?


8857 Búbánat 2018-02-10 13:49:31

Számomra mindig ünnepi esemény egy-egy Verdi-opera megtekintése-meghallgatása – különösen, ha élőben van hozzá módom. Ezen a hozzáállásomon az sem tud változtatni, ha valami szempontból nem ideális a rendezés, vagy a szereplő művészek „kiosztása” hagy kérdőjeleket  maga után;  az előadás folyamatát tekintve és értékelve a látottakat-hallottakat, egy repertoáron lévő előadásra beülve a helyben szerzett benyomásaimra alapozok,  elvonatkoztatok a darab bemutatóján már szerzett-kapott  élményektől. Sokszor előfordul nálam, hogy egy szürke, hétköznapi előadás olykor jobban leköti a figyelmem, erőteljesebben hat rám, mint volt a darab premierjén,  s ez igaz pozitív és negatív értelemben egyaránt; csakis a létrejött (magas) zenei nívóra figyelek fel és adom át magam az élménynek, vagy ellenkező előjellel,  ha  úgy érzem valami zenei színvonaltalanságot tapasztalok, nyilván kizökkent a várt ünnepi érzéseimből.

Egész röviden a szeptember 6-i  Simon Boccanegra-előadásról

Verdi sorrendben 21. majd 29. operája nem tartozik a népszerű művek közé. Az első változat Velencében meg is bukott, majd 25 év múlva átdolgozva a milánói Scalában már sikert aratott ugyan, mégis minden szépsége ellenére inkább az ínyencek – mint jómagam is – rajonganak érte. Ennek a tartózkodó magatartásnak és megszólaltatásnak talán maga a téma az oka. Bár van egy gyönyörű nőalakja és a szerelmi szál is pompásan ki van dolgozva, mégis férfi drámának, politikai cselszövéseknek, a Genua városának patríciusai és plebejusai között dúló harcának van minősítve.

Gyönyörű élményben részesített az az egy előadás, amit most megtekintettem (2. szereposztás) – mely minden extravagancia nélkül az ideálisan középszerű rendezés (sem modern, de sem igazán korhű) kategóriájába tartozik.  Alapelve a roppant kifejező egyszerűség: egységes díszlet – lépcsőzetes palotahomlokzat; nyílt tér oszlopcsarnokkal; nem zavaró misztikus kúszó lények; színek, árnyak; a személyek közötti kapcsolatok és jellemek plasztikus kidolgozása.  

A kitűnő zenei tolmácsolást nem elemzem, de megemlítem, hogy az olasz bariton, Marco Vratogna volt a címszereplő a plebejus doge szerepében, aki végig hangon, bár energikusan és olykor intonálási problémákkal de korrektül hozta szólamát. Az aszkéta patrícius főúrat , Fiesco-t  Palerdi András énekelte, kissé fáradt, de biztos hangon; talán nem az ő basszbaritonjára hangolva ez a basszus szerep -  megformálásában - így is élményszerűen hatott rám, s a mindkettőjükhöz kötődő Amelia Grimaldit alakító olasz vendégművész, Francesra Sassu személyében szép  szoprán hangú énekesnő mutatkozott be, s az hogy mégsem éreztem eszményinek szerepe megformálását, abban a kissé visszafogott  játékmódja is közrejátszhatott.  Ezen a keddi előadáson két kiemelkedő  férfihangra kellett felfigyelnem Verdi operájában, akik szerepük interpretálását a tőlük telhető legjobb színvonalon hozták: a mély regisztereket képviselő férfiak közül is kiemelkedett és igen jó benyomást tett rám Kelemen Zoltán Paolo Albiani kancellár szerepének megformálásával, jó hangbeli diszpozícióban, és külön felfigyeltem a harmadik érkezett külföldi énekes, a fiatal spanyol művész, Sergio Escobar tenorjára, kinek fényes színű hangja erőteljesen zengett a közép- és szépen csengőn szólt  fenn a magas hangtartományban is. Igazi spinto-tenor, az est egyik legnagyobb sikerét  az ő alakítása jelentette.  Az énekkar (mb. karigazgató: Csiki Gábor) és a zenekar is színvonalas teljesítményt nyújtott Kocsár Balázs vezénylete alatt.

Szép este volt, de mégis sajnálom, hogy  a másik szereposztáshoz ezúttal most nem volt lehetőségem - olvasva a róluk szóló dicsérő megállapításokat.


8856 Edmond Dantes 2018-02-10 11:29:54

Egy kis matek és csak matek..A "Ring Estély" (saláta)koncertre  MÁO honlapján keresztül 25% kedvezménnyel lehet jegyet vásárolni.Egy másik portálon ugyanoda 50%  kedvezménnyel lehet jegyet vásárolni + kezelési költség, de még úgy is olcsóbb. Hogy is van ez?

A mai este zenei szempontból jelentősebb eseménye a MüPában lesz.

 


8855 Búbánat 2018-02-10 11:24:06 [Válasz erre: 8853 joska141 2018-02-10 10:39:12]

Már 1.500 Ft-ért is hozzájuthatnak - hozzájuthattak szerencsések a ma esti RING ESTÉLY operagála-jegyhez...


8853 joska141 2018-02-10 10:39:12

Sikerült eljutnunk oda, hogy a mai napon Roberto Alagna és Alexandra Kurzak fellépését – Ring Estély - féláron lehet látni és hallani. Persze még így is 10.000 Ft körül van egy jegy. Ha már a fellépést megelőző propaganda olyan volt amilyen, sokkal jobb lenne, ha az Erkel Színház erkélyét valamilyen technikával eltakarják. Legalább így a földszinti teltház biztosított.

Ha visszaemlékszem, néhány napja a bécsi Operabál főpróbáján (!!!) egy gombostűt nem lehetett leejteni, annyian tolongtak. Pedig ott Pavol Breslik és Valentina Nafornita fellépése csak egy-egy szólószámra és egy kettősre korlátozódott és a jegyek is drágábbak voltak…

Hm, hm…


8852 Fabricius 2018-02-10 09:01:45

Sokan emelték az égbe a Boccanegra előadásokat az elmúlt hetekben, amihez most én is csatlakozom.  A szereposztás, a rendkívüli énektudású Alexandru Agachéval az élen, tegnap este is hatalmas sikert könyvelhetett el magának! 


8851 alef 2018-02-06 12:48:01 [Válasz erre: 8850 alef 2018-02-06 12:29:01]

Egyetlen kiegészítés még, csak a félreértések elkerüléséért: nem állt szándékomban a felsorolt énekesek (Molnár, Fekete, Miklósa, pláne Rost) „becsmérlése”, nem akarok „szekértáborokhoz” csatlakozni, mivel szinte mindegyikükről írhatnék számomra pozitív benyomásokat is. (Rost Andreát például nagyon jó Neddának hallottam két éve, és megfelelő Desdemonának tavaly, a tíz-húsz évvel ezelőtti produkciói és a nemzetközi karrierje pedig vitán fölül elismerésre méltók; Feketét A köpenyben és különösen A tenorban elfogadhatónak találtam, Miklósának pedig a kilencvenes évekbeli néhány felvételén még egy egészen más hangminőség szól, mint amit mostanság hallok, és azért is elismerem, hogy a „celebségét” fontos ügyek támogatására használja). A hozzászólásban említett kritikáim tehát csupán a konkrét produkcióknak szóltak.


8850 alef 2018-02-06 12:29:01 [Válasz erre: 8836 parampampoli 2018-02-05 10:36:56]

Csak röviden, ha már rákérdeztél: alapvetően "új fórumozó" vagyok, sőt, némi alapfokú zenei tanulmányok és – szigorúan amatőr keretek között folyt – pár évnyi komolyzenei "gyakorlat" után az opera világa iránt is csak jó két éve kezdtem el intenzívebben érdeklődni, és azóta követem a momust (legalábbis a "pörgősebb" topikokat), majd kb. egy éve regisztráltam is, de eddig csak egyetlen hosszabb "kritikát" írtam (a tavalyi MÜPÁ-s Puritánokról a Vincenzo Bellini topikba – arra is reagáltál).

Esetleg annyi  érdekes lehet mások számára is, és talán még nem "off-topic", hogy hogy is találtam rá a momusra. Első operalátogatásaim egyikére, egy 2016 januári Bohéméletre - az opera világában még legfeljebb "félműveltként" – a színlapon hirdetett "világsztár" Rost Andrea, a "Metropolitanben is fellépő kiváló bariton" Molnár Levente, és "az Operaház legjobb tenorja" Fekete Attila miatt váltottam jegyet (korábban egyiket se hallottam még élőben). Ehhez képest a produkciót megnézve Molnár Levente kapcsán a "semmi különös" érzése alakult ki bennem, Fekete Attilát már ott is túl harsánynak éreztem - ellenben a Rost helyett beugró, és számomra totálisan ismeretlen Pasztircsák Polinánál már a "Si, mi chiamano Mimi" első hangjaitól fogva elakadt a lélegzetem. (Ez a szerep, ma is úgy vélem, nagyon passzol hozzá.) Ugyanakkor furcsán éreztem magam, mert a közönség mindenkinek ugyanúgy tapsolt. Aztán tíz nappal később elmentem Miklósa Erika, a "világhírű magyar operaénekes" 25 éves jubileumi koncertjére az Erkelbe (nagy várakozással, és örülve a véletlen szerencsének, hogy sikerült jegyet szereznem a rég telt házas koncertre). Ahol is az Éj királynőjével kezdte - én pedig azon vettem észre magam, hogy néhány ütem után azért szurkolok, hogy sikerüljön befejeznie végzetes lecsúszás vagy még nagyobb gikszer nélkül befejeznie az áriát. Sikerült, és az est további részére valamennyire összeszedte magát - de így is mélységes csalódást éreztem. Ugyanakkor a közönség nagy része a végén felállva ünnepelt, és ezek után immár végképp kétségek fogtak el, hogy ennyire hozzánemértő, rossz hallású lennék netán. És mivel sajnos a jelenlegi környezetemben egyetlen operakedvelő sem él (eltekintve apámtól, aki viszont 250 km-re lakik Budapesttől, így vele jobbára csak "általánosságban" beszélhetek vele e kérdésekről) elkezdtem a neten keresni, hogy van-e olyan hely, ahol mások, köztük nálam hozzáértőbbek véleményét is megismerhetem. Hát így akadtam a momusra (és persze néhány más oldalra is, de itt volt "legszínesebb" a kínálat, meg igazi vitákat csak itt találtam). Azonban amíg nem szereztem szélesebb tapasztalatokat, addig nem akartam hozzászólni, csak élvezettel figyeltem, hogy mikor kihez áll legközelebb a véleményem az általam is látott előadásokról, illetve hogy milyen új ismereteket szerezhetek (elárulhatom: szinte mindegyik "aktív" tagtól tanultam valamit, persze nyilván vannak különbségek, láthatóan kinek-kinek mások az erényei, meg persze az ízlésbeli eltérések is számottevőek).  

Újabban már többször is "majdnem megszólaltam", főleg az általam jobbnak ítélt, vagy szerintem kevés figyelmet kapó produkciókról, de vagy valaki nagyjából elmondta azt, amit én is gondoltam, vagy időm nem volt, és napokkal később már okafogyott lett volna írnom. Csak egyetlen példa: a tavaly májusban a MÁO énekkari művészei által az Erkel raktárában előadott A bűvös szekrény c. előadás szerintem a maga nemében egészen kiváló volt - mégis csak kétszer adták elő, kb. 150-150 embernek. Emlékszem Csiki Gábor rezignált beírására, kb. hogy "ezzel is megvolnánk" - pedig szerintem iszonyú pazarlás ennyi ember ilyen sok munkájával készült produkciót ilyen kevésszer előadni. Ráadásul ez a darab abszolút közérthető is, én például simán el tudnám képzelni ifjúsági előadásokon, a középiskolások körében is "működne". De hasonlóan jó emlékeim vannak például a (szintén "háttéremberek" által megvalósított - ez nem a színvonalat minősíti, sőt pl. Kiss András egészen kiváló énekesi produkciót nyújtott benne!) gödöllői kastély-béli Élet a Holdon előadásról.

Vagy (legfrissebb élményem, most vasárnapi) a Pomádé király új ruhája az Erkelben. Nyilván erre majd mindenki a gyermekei kedvéért megy el: én is a hétéves kislányom első operaélményét kívántam ezzel biztosítani, annál is inkább, mivel nekem is ez volt „az első”, kb. ekkora koromban, egy operatársulat nélküli vidéki megyeszékhely úttörőházában, még arra is emlékszem, hogy Tréfás György volt Pomádé. Nos, a fő célt elértem (a lányom értette és élvezte az előadást), de ezen felül én is remekül szórakoztam, pedig egyik szereplő sem tartozott a legnagyobb énekes zsenik közé (Szvétek László, Bátki Fazekas Zoltán, Ujvári Gergely, Rezsnyák Róbert, Cseh Antal, Rácz Rita). Így ez is egy jó példa arra, hogy a meglevő énekes-állománnyal jól gazdálkodva, őket számukra alkalmas feladatokba állítva, akár igen egyszerű színpadi eszközökkel operáló, de jó rendezésekkel (itt most: Toronykőy Attila) sokaknak képes élményt nyújtani a mai, a 30-40 évvel ezelőttieknél összességében lényegesen szerényebb „erőkből” álló operaházi „társulat” is. (Annyit hozzá kell tennem persze, hogy előrelátó módon a földszint első sorába váltottam jegyet, nem csak lányom testmagasságára tekintettel, hanem mert – a tapasztalatom alapján alighanem okkal – tartottam attól, hogy az emelet 10. sorban már nem feltétlenül hallottam volna elégséges hangerővel minden szereplőt.)

Bocsánat, mégis sikerült „hosszút” írnom, elnézést.


8849 IVA 2018-02-06 01:22:17 [Válasz erre: 8846 Heiner Lajos 2018-02-05 23:07:43]

Kedves Lajos, próbálkozik az ember mindig. (Köszönöm.)


8848 takatsa 2018-02-05 23:10:19 [Válasz erre: 8836 parampampoli 2018-02-05 10:36:56]

Kedves ppp,

Bár bejegyzésemben csak általánosságban írtam, örülök, ha hozzájárultam ahhoz, hogy néhány jó szót (is) írj Bretz Gáborról és Pasztircsák Polináról. :) Köszönöm.


8846 Heiner Lajos 2018-02-05 23:07:43 [Válasz erre: 8844 IVA 2018-02-05 20:04:40]

Kedves IVA, köszönet e bölcs hozzászólásert.


8845 IVA 2018-02-05 20:06:55 [Válasz erre: 8832 telramund 2018-02-05 08:22:24]

Dicsérő vélemény volt, de hivatkozik arra is, amire én emlékeztem.
Bretz Gábor szerintem is bariton, ezt több helyen is leírtam az évek során. A Simon Boccanegrában szerintem Paolo az ő szerepe. De nem írok véleményt az előadásról, mert nem látom a sorozatot.


8844 IVA 2018-02-05 20:04:40 [Válasz erre: 8831 telramund 2018-02-05 08:11:41]

Kedves Telramund! A fórum intézményének lehetnek zavaró, kellemetlen vonásai, de demokratizmusát nem lehet elvitatni. Elit? Az itt nem létezik. Van képzett és hozzáértő, hozzáértést fitogtató, tapasztalt fórumozó, és van mindennek az ellentéte (igazolvány nincs semmiről sem), van agresszív fórumozó, van kifulladásig vitázó és van, akit nem lehet betörni. De elit, az nincs.
A vélemények természetesen szintén különbözőek, és változhatnak is.


8843 Károly 2018-02-05 17:16:40 [Válasz erre: 8838 trisztán 2018-02-05 12:58:02]

Igen, tegnap különösen fantasztikus volt, és az a páratlan légzéstechnika, amivel hosszú- hosszú frázisokat köt össze egy levegővel a kifulladás legkisebb jele nélkül! 


8842 tiberio 2018-02-05 16:15:59 [Válasz erre: 8837 Livingstone 2018-02-05 12:54:48]

Éppen erre gondoltam a pénteki Boccanegra után: vajon tényleg megéri 2 - vagy inkább egy - énekes miatt kifizetni a jegyet?! Fekete Attila produkciója olyannyira felbosszantott, hogy már azon voltam, megfogadom, hogy olyan előadásra amelyen ő énekel nem megyek soha többet!


8838 trisztán 2018-02-05 12:58:02

Tegnap este csoda volt Agache.Ismét megmutatta mi az hogy operaéneklés.A hang árad,hatalmas,de ha kell gyönyörű finomságokkal kápráztat el.


8837 Livingstone 2018-02-05 12:54:48

Elég sokat járok az Erkelbe, ahol még a jegyár emelések ellenére is aránylag megfizethetőek az árak. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy az előadásokkal teletömött évadban alig akad igazán élvezhető előadás. Sokszor a nézhetetlen rendezés, de legtöbbször a hangtalan énekesek miatt! Tényleg érthetetlen ami történik! Maximum 5 vagy 6 énekesért érdemes elmenni, a többiért, a leggyakrabban szereplőkért sajnos nem!  Ez a nagy harci helyzet! 

 


8836 parampampoli 2018-02-05 10:36:56 [Válasz erre: 8815 alef 2018-02-04 08:45:23]

Kedves Alef, nem tudom, új fórumozó vagy-e, vagy korábban más néven írtál -- van ilyen: egy ismerősöm pl. elfelejtette passwordjét, és azóta hiába akar írni, nem tud, mert hiába kérte, hogy küldjenek neki egy újat, nem kapta meg. Mindenesetre légy üdvözölve köztünk: jól hallasz és jól írsz, öröm lesz veled beszélgetni. Pár gondolat hozzászólásodhoz: Palerdi és minden énekes önmagával tesz rosszat, ha engedi magát kizsákmányolni, mert a túlterhelés hamar érezteti hatását. Nem mindegy mennyit, és nem mindegy, mit énekel. Palerdinél a mennyiség a baj, Bretznél a minőség. Le kell szögeznem, hogy én mindkettőt jó énekesnek tartom, és amit írok róluk, esetleg negatívumot, nem ellenük teszem, hanem értük. Mert mindkettejükre szüksége van a színháznak, tehát nekünk is. Palerdit azóta kedvelem, mióta a 2000-es évek elején Banquo és Ramphis szerepében hallottam. Bretz megjelenését a Fidelio minisztereként lelkesen üdvözöltem, kitűnő Leporello és Don Giovanni volt, a youtube-on pedig van egy Figaro házassága felvétel a Verbier Fesztiválról, ahol nem egyszerűen jó volt, hanem fantasztikusan jó. Miért hagyta el a neki tökéletesen illő fachot? Miért énekel ennyit Palerdi? A kérdést persze nem csak nekik kell feltenni, hanem azoknak, akik nincsenek tekintettel sem teherbírásukra, sem hangi adottságaikra. Akik nem tudják, hogy egy színházban nem kettő, hanem tíz jó énekesre is szükség van, és a feladatok jó megosztásával kellene gazdálkodni velük. Személyes szempontok, bosszúvágy és egyéb alantas indulatok nélkül.

Ami Pasztircsák Polinát illeti takatsa felvetéseire is szeretnék reagálni. Nem igaz, hogy egy jó szót nem kapott volna tőlem, mert például megdicsértem az első felvonásban és különösen a tanácstermi jelenetben nyújtott teljesítményét. (Általában is örömmel kimondom, hogy sokkal jobban kedvelem, összehasonlíthatatlanul jobb énekesnőnek tartom, mint Létayt, Zavarost vagy Sáfárt.) Összességében se tartottam rossznak egész Amelia-alakítását, legfeljebb megállapítottam, hogy más hangon képzelem a szerepet, nem az ő alapvetően lírai szopránján. Amit pedig technikailag írtam róla, továbbra is kénytelen vagyok fenntartani, de ezeket azóta írom, mióta először hallottam egy Verdi Gálán 2013-ban. Akkor még jóval nagyobb testsúlyban volt, mint most. Lefogyott vagy húsz kilót, vagy talán többet is, nagyon csinos a színpadon, kellemes jelenség, és Amelia jelmezei is nagyon jól állnak rajta -- de az jól látható, hogy a hatalmas uszállyal és szoknyával olykor rosszul bánik. Valamikor ezt az operatanszakon külön tanították, nem tudom, ma még figyel-e ilyenre bárki is, mert az évekig látott operavizsgákon olyan rendezéseket láttam, ahol ezekre a fogásokra semmi szükség se volt. (Hogy hogyan kell vetkőzni, sokkal inkább.) Bár itt a momus-ön valaki mindent megpróbál elkövetni azért, hogy engem rossz színben tüntessen fel -- ugyanannyira nem érdekel sem ő, sem a véleménye, mint a tegnap már említetteké, ismerem, mint a rossz pénzt -- egyet leszögezhetek, tiszta szívvel és őszintén: soha nem azért írok valakiről rosszat, mert rosszat akarok neki, vagy mert utálom. Jót akarok neki, és figyelmeztetem, hogy okuljon belőle, saját érdekében. És nagyon örülök, ha valaki ezt teszi. Volt olyan bariton, akinek első Posája után ajánlottam, hogy ne cipőben hanem csizmában énekeljen, továbbá tegyen parókát - három nappal később parókában és csizmában énekelt. Egy másik énekesnek, akit tényleg hol csapkodnom kell, hol a buksiját simogatnom, ajánlottam, hogy a Sekrestyés Angelusában ne a karakterizálásra figyeljen, hanem a szép, kerek hangadásra - következő előadáson addig nem hallott igyekezettel törekedett, teljes sikerrel, hogy a rövid kis imát szép, kerek hangon adja elő. Ennél nagyobb öröm nincs annak, aki arra vállalkozott, mint én, hogy valami keveset tegyen a magyar operajátszásért, miután majd 50 éve szívügye neki. Azzal, hogy rögzíti a valóság tényeit, hibáit és erényeit. Hogy ne csak az a propagandaszöveg maradjon meg, amit mások hirdetnek széltében-hosszában, vagy olyanok megállapításai, akik az operáról, az éneklésről azt se tudják, eszik-e vagy isszák. Hogy ki kinek hisz, nekem, vagy másoknak, már nem az én dolgom. Én megmondtam... és mondom továbbra is.


8835 melisande 2018-02-05 09:47:21

Agache igazán frenetikus volt tegnap is (mint mindig). Elementáris élmény őt élőben hallani, ráadásul abban a szerepében, ami számomra a legkedvesebb.


8833 trisztán 2018-02-05 09:38:49

Kedves Telramund!

Ki beszél itt üvöltésről???Az operához hang kell,akkora hang ami átviszi a zenekart és betölti a teret.Ez adottság és technika.Ha vkinek adott szerephez nincs meg a volumenje,ne énekelje el!Ennyi!

 


8832 telramund 2018-02-05 08:22:24 [Válasz erre: 8828 IVA 2018-02-05 02:01:48]

Talán olvassa el az Élő közvetítések című topic 6757-es beírását 2017.12.16-án


8831 telramund 2018-02-05 08:11:41 [Válasz erre: 8828 IVA 2018-02-05 02:01:48]

Igen kedves Iva álmodta,mert ezt a szóösszetételt nem írtam soha ,mert nem használom.Örömmel veszem mindenki számonkérését,hogy miért írok mást mint korábban .Egyszerű az eset.Változik a megítélés,mert esetleg változott az énekes.Soha nem írtam, hogy az említett név súlyos olasz basszus.De kultúrált énekes.Hogy nem tud üvölteni,mint a hiányolt másik más kérdés.Neveket nem írok,mert bár tegnap sem írtam mégis megfenyegettek-nem is akárki,hogy a rendőrséghez fordul zaklatásért.Ugyebár ez már a röhej kategóriája.A Főigazgatót lehet  ócsárolni egyeseknek és a szopránt lehúzni,de nekem nem lehet vélemlényem más,mert a Momus elit(????) beíróinak nem tetszik.Teszek rá kinek mi a véleménye,ha nem tetszik át kell ugrani a beírásaim.Állítrólag a Momus egy szabad fórum!De csak egyeseknek.Az évek során itt írányadók véleménye számít.Mert ők mindent pontosan  tudnak, hallanak.Na ez a nagy tévedés.Remélem még törlés előtt el tudja olvasni az Önnek szánt soraimat.Bizony változnak az idők, változnak a megítélések ,mert a jóról is kederülhet hogy rossz és a rosszról is kevésbé az.Ilyen egyszerű.Fog itt még keményebb dolgokat is olvasni és az ellenkezőjét a korábbiaknak,mert semmi sem örök.


8830 Edmond Dantes 2018-02-05 08:08:44 [Válasz erre: 8826 takatsa 2018-02-04 17:49:34]

Privátban, két részletben válaszoltam.


8829 Károly 2018-02-05 08:02:24 [Válasz erre: 8828 IVA 2018-02-05 02:01:48]

Azok az elemzések, amik a pénteki előadásról szóltak, igazak! Magam is úgy hallottam a tegnapin, hogy Gabriele Adorno (Fekete Attila) túltólva, mondhatni erőszakosan énekelt, és igen, Bretz Gábor és Pasztircsák Polina hangja is kis volumenű a szerepeikhez! De nem volt ez akkora tragédia, mert ha összességében értékeljük az előadást, mégis el lehet mondani, hogy szép este volt., és mindenki alaposan kitett a saját lehetőségeihez képest. Az előadás fő védjegye  Boccanegra volt, és arra olyan énekes adatott,  akinek méltatására minden szó kevés! 


8828 IVA 2018-02-05 02:01:48 [Válasz erre: 8820 telramund 2018-02-04 11:41:22]

Elnézést, amiért jelzem: 8816 sz. hozzászólását én is meglepődve olvastam. Emlékezetem szerint azelőtt rendre kétségbe vonta Bretz Gábor érdemeit, teljesítményét méltatlannak tartotta a sikereire. Ha álmodtam csupán, hogy valahol médiabaritonnak (lehet, hogy médiabasszusnak) nevezte, annál jobb…


8827 Károly 2018-02-04 23:31:57

Óriási köszönet Alexandru Agachénak a mai Simon Boccanegráért! Elmondhatatlan élmény élőben hallani egy ekkora énekest! Osztom a fórumtársak egyöntetű véleményét:  csodálatos énekes!


8826 takatsa 2018-02-04 17:49:34 [Válasz erre: 8825 Edmond Dantes 2018-02-04 16:07:57]

Kedves Edmond Dantes. Ahhoz képest, hogy nem tetszett az opera, elég sokat sikerült írnod róla, ezért fogadd gtratulációmat. Mivel nem láttam a tegnapi előadást, ezért csak általánosságban szeretnék hozzászólni. Először is szeretném kiigazítani egy tévedésedet: ez egy jó darab. Sőt, nagyon jó darab, végleges formájában csak a legnagyobb Verdi művekhez fogható. Hogy nem fütyülik a boltossegédek? Ugyan már, ez lehet a népszerűség fokmérője, de nem az igazi értékeké. Amit a "cselekményről" írtál, az csak a felszín, annak is inkább csak a karcolata. A mű ennél sokkal többről szól; görög sorstragédiaként alapvető emberi kérdésekről, olyan kérdésekről, amelyek Verdit egész életében foglalkoztatták: végsősoron a szeretről és a megbocsátásról. Ezek most sem divatos témák, és akkoriban sem lehettek azok. Éppen ezért ez a mű kényes, és a jó előadásához nemcsak jó énekesek kellenek, hanem hibátlan összmunka, a karmester részéről pedig egy jól átgondolt, koherens és kiérlelt koncepció, valamint erő, és kitartás ahhoz, hogy elképzeléseit kompromisszumok nélkül tudja megvalósítani. Ezt a művet nem lehet jöttment gárdával, hakniszerűen előadni, és a mű megszólaltatásához minimum egy Solti kell. Pénteken a mű - néhány jó alakítás ellenére - nem szólalt meg a maga szépségében, s gondolom, tegnap sem. Én ezért sajnálom magamat, téged, mindannyiunkat.


8825 Edmond Dantes 2018-02-04 16:07:57

Úgy negyedfél évtizede, a 80-es évek elején láttam először s utoljára a Simon Boccanegrát, Cappuccillivel és tegnapig nem éreztem úgy, hogy újból meg kell néznem, mindig akadtak egyéb restanciák is rendesen. A mostani mini-felújítás azonban fölkeltette érdeklődésemet és hogy úgy mondjam, változatosnak ígérkezett a február 3-ai szereposztás: "NN" mint Boccanegra,  Amelia/Maria: Rost Andrea, Adorno: Arturo Chacón-Cruz..aztán szép (szép?) lassan ki- és átalakult a végső szereposztás, nem is rosszul, de erről később.

A mű? Tiszteltetem a darabot "előremutató remekműként" és egyéb kötelező tiszteletkörökkel dicsérő tudós zeneesztétákat és a Boccanegra-fanokat, de ez az opera számomra és leegyszerűsítve: nem jó. Az egy dolog, hogy a története nemcsak valószerűtlen -ez más operáknál is megesik-, de nehezen követhető, a szöveg folyamatos olvasása közben és ellenére is elveszti az ember olykor (olykor?) a fonalat. Még ez se lenne katasztrófa, ha a zenében legalább Verdi-átlagos mennyiségben fellelhetők lennének a valóban közkinccsé vált, suszterinasok és közönség által fütyült slágerek. De nem, nincsenek: még a legnépszerűbb számok (Fiesco-ária, Amelia-ária, Békedal, egy-két duett, tercett) is inkább ínyencfalatok, a cselekmény és a zene többször is "leül". Mindig mindenhol megírják az okosok, hogy  "a Boccanegrát csak a legjobb erőkkel szabad előadni".  Csakhogy én ebben az elvárásban implicite valamiféle szabadkozást érzek: ha valahol nem sikeres egy Boccanegra-produkció, arról netán nem Verdi, nem a zene, nem a szerencsétlen librettó tehet, hanem csakis az előadás, az előadók? És melyik opera az, amit nemcsak a legjobb erőkkel szabad(na) előadni?! Érezte bizonyára Verdi mester is, hogy "éz ném áz áz igázi", hiszen majd' fél életén át csiszolgatta-reszelgette Boccanegráját. Talán azért, mert ez egy erősen politikai töltetű és cselekményű darab és csak másod-harmadsorban szerelmi történet, de mint nagy hazafi, erkölcsi kötelességének gondolhatta, hogy e művét az olasz egység létrehozásának majd megerősítésének szolgálatába állítsa. Közben és szerencsénkre egyre-másra írogatta jobbnál-jobb új opuszait.

"Félre": hogy mennyire örök és setét a politika útvesztője és mennyire ismétlik magukat politikai-történelmi események, fordulatok-pálfordulások, az ha hamarabb nem, tegnap tényleg kiderült. Paolo Albiani, a derék plebejus hazafi a doge-i székbe segíti ex-kalóz harcostársát, barátját, a szintén plebejus Simon(e)t, aki hálája jeléül neki ígéri, ha nem is fele doge-ságát, de arájának Ameliát...majd amikor ismeretes okokból megváltoztatja elhatározását, kevésbé elegáns kifejezéssel és Paolo szemszögéből nézve: amikor szószegővé válik és ajtót mutat a lányra ácsingózó, de kényelmetlenné vált kérőnek, Albiani egyszeriben Boccanegra kérlelhetetlen, halálos ellenségévé válik. Életét onnantól fogva csakis a bosszúvágy vezérli, egyiküknek értelemszerűen halnia kell.,..egyiküknek vagy mindkettejüknek. Az áthallás igen erős, máskor, máshol is akadnak hasonló esetek, időben-térben sokkal közelebb is. Ismerős?  Ugye? Tanulságos!

Vissza az előadáshoz. Ez a 2011-es rendezés-tervezés (Ivan Stefanutti munkája) megfelelhetett a klasszikus adaptációk híveinek, magamat nem kimondottan sorolnám e táborhoz. Korhű kosztümök, korhű, időnként imbolygó díszletelemek, sehol egy árva mobiltelefon vagy kerekesszék, pedig mindkettő és még sok minden egyéb elkelne itt olykor ilyen-olyan okból és céllal. Szereplők jönnek, szereplők mennek, sok sötét ruhájú, sötét hangú szólista, a kórus többnyire álldogál. Szellemes ötlet a szoboralakok olykori mozgatása, avagy "rajnai" sellők a Ligur-tenger partján = vö. közeli Offenbach-premier. Ezzel nagyjából elmondtam a részemről elmondhatót. Akinek ennyi rossz kevés...

Mint már jeleztem, érdekes szereposztást ígértek a szombati előadásra, aztán kalandosabban alakult a dolog. Lett egyszer csak "NN"-ből végre nevesített Boccanegra, Rost Andrea hetekkel ezelőtt kiszállt a buliból -hétfői Desdemonáját hallgatva: talán jobb volt így- végül lecserélték a tenoristát.  A magyar basszista pedig váratlanul túlórázni kényszerült, lásd lejjebb. S e netán baljós tézis után jöjjön az ántitézis: kaptunk egy nemzetközi mércével is mérhető színvonalú, élvezetes előadást három olyan külföldi vendéggel, akik így, együtt talán még sosem álltak egy színpadon, se Pesten, se a Boccanegrában, se sehol, semmiben és talán nem jönnek össze soha többé, sehol, semmiben. Nem tudom, hány színpadi próba volt a szombati előadás előtt, de e "saláta"-szereposztás dacára semmi különös bajt nem tapasztaltam az előadás során. Két olasz és egy spanyol művész illeszkedett-alkalmazkodott nagyjából zökkenőmentesen egymáshoz és magyar kollégáihoz és ez nem is olyan kis érdem egy ilyen nem-agyonjátszott, keszekusza dalműben,idegen környezetben.

Marco Vratogna az itthon és nem csak itthon megszokottnál jóval fiatalabb, olyan bő negyvenes Boccanegra.  Hangja erőteljes, strapabíró, inkább hősies karakterbariton, ebben a szerepkörben jegyzik ma már magas árfolyamon a világ nagy operaházaiban: Scarpia, Jago, Alfio-Tonio, Amonasro...és más intrikus jómadarak a repertoárja zászlóshajói. Fiatal doge, nagy és valós energiákkal és mozgása, játéka is inkább fiatalos volt. Az idős, haldokló Boccanegra utolsó perceit talán túl is játszotta, de egy megrendezetlen produkcióban ez is elmegy. Meg aztán tudjuk, a fiatalság múló betegség, neki is el fog múlni, őt pedig máskor, más szerepekben örömmel üdvözölnénk. Francesca Sassu kellemes színpadi jelenség, jó ránézni és jó hallgatni is őt. Verdi azonnal a mélyvízbe dobja a szopránt: első megszólalása máris az ária. Sassu kisasszony a frakkján kívül a klakkját is otthon hagyhatta, mert az ária végén a megérdemelt taps elmaradt: a közönség nemigen ismeri a művet, előtapsoló meg sehol. Tiszta, csengő, a felső regiszterben szépen szóló hang Sassué, ehhez a szerephez azt gondolom,  nagyjából ez  passzol. Súlyosabb drámai alakokat, verismot nem javasolnék neki, mivel középen és lent nem átütő a voce, de az összhatás pozitív. A sors- és cselekményfordító Amelia-Boccanegra-kettős az est egyik legnagyobb tapsát szüretelte le. Sergio Escobar nemrég vehette kézhez a pesti felkérést, ő is nagy tapsokat kapott. Az ő szaldójának "hoz" oldalán a hang vivőereje áll első helyen, olasz hőstenor voce spanyol torokból. A szinte folyamatos forte éneklést végig bírja ugyan, mi azért olykor örültünk volna szép mezzofortéknak, pianóknak, például az ária második felében és másutt is. Színpadi mozgása kitűnt a sok statikus figura között, noha megjelenése, fizimiskája nem éppen ideális. Palerdi Andrást három egymást követő napon, két nagyon eltérő szerepben felléptetni: komoly kockázat, sőt, felelőtlenség. Tegnapi Fiescója éppen a harmadik volt e veszélyes hármasugró-számban és ennek fényében külön gratulálnom kell teljesítményéhez. Egyik kedvenc basszusáriámat szép hangon, átélten adta elő, a fináléban is tetszett, egy-két közbülső jelenetben éreztem csak olykor némi lebegést a hangjában, de lehet, hogy rosszul hallottam. Kelemen Zoltán Albianija egy tömbből faragott, jelentős figura, már-már Jago-előkép; rövid szólójában és többi jelenetében is igen erős karakter. Bátortalanul kérdezem: vajon nincs-e ebben a hangban és személyiségben -miként egykori híres névrokonában- egy majdani Alberich, netán Telramund és még némely Wagner-antihős ígérete? Az idő és a szakértők majd eldöntik. Bakonyi Marcell Pietrója is jóval többet sejtet az énekesről mint amit e kis szerepben mutathatott; sok szép feladat várhat még a délceg fiatalemberre. Roska Dániel és Szepessy Beáta neve teszi teljessé a szólisták névsorát. 

Kocsár Balázs sem unatkozhatott túl sokat a héten: a hétfői, ünnepi -és igencsak jól eldirigált!- Otello után öt Boccanegra zsinórban, próbákkal, külföldi énekesekkel meg az ő összefésülésükkel súlyosbítva nem kis teljesítmény. Szombaton egy kiérlelt és beérett előadást hallottam a pálcája alatt, jól szóló zenekarral és kell-e mondani (kell!): hibátlan énekkarral, amely az opera leghatásosabb pillanataiban, a tanácstermi jelenetben járatta csúcsra magát és az előadást.

Verdi: Simon Boccanegra - Erkel Színház, 2018. február 3.


8824 takatsa 2018-02-04 15:20:43

Én mindenesetre nagyon örültem, hogy újra láthattam (2-án, pénteken) a Simone Boccanegrát, amely az egyik legkedvesebb Verdi operám. És már most jelzem, Domingóval is szeretném látni. Simone összetett személyisége többféle szerepformálásra ad lehetőséget, így egy percig sem kételkedem abban, hogy Domingo emlékezetessé teszi majd azt az előadást. És reménykedem abban is, hogy Domingo partnere Pasztircsák Polina lesz, akit "árva korunk" legszebb hangú magyar énekesnőjének tartok. Igencsak furcsának tartom, hogy itt van ez a bájos, intelligens, igen szép hangú, kiváló technikával  és csodálatos szerepformálási készséggel rendelkező énekesnő, aki ezen a fórumon igazi dicsérő kritikát, örömöt, lelkendezést még nemigen kapott. Én most ezt szeretném kicsit pótolni, megköszönve neki a pénteki előadást.


8823 Livingstone 2018-02-04 12:10:26

Én nem írtam véleményt az előadásról, kivéve azt az egy sort, ami Agache fenomenális Boccanegrájáról szólt, de olvasva az eddigi összes hozzászólást, Parampampolinak adok igazat! Én is teljesen ugyanezen a véleményen vagyok az énekeseket illetően, de annyit még megkérdeznék, hogy figyelmeztette- e valaki az illetékesek közül Fekete Attilát arról, hogy rossz úton jár? Vagy akár Bretz Gábort, hogy a nehéz basszus szerepek nem az ő hangi adottságaira lettek kitalálva? Érdekes lenne tudni minderről a vezetőség hozzáállását! 


8822 telramund 2018-02-04 11:54:33 [Válasz erre: 8819 nizajemon 2018-02-04 11:37:11]

Most nem erről van szó.Végül is ez egy zenei,sőt opera topic!Valóban  nagyon szép zene a Boccanegra.

 


8820 telramund 2018-02-04 11:41:22 [Válasz erre: 8818 nickname 2018-02-04 11:27:48]

Nyugodtan olvass ,amit akarsz.Undorító,hogy itt bizonyos énekesek állandóan szapulva vannak mások pedig az egekbe emelve,mert kapcsolatrendszer működik.

Aztán olvasd el még egyszer a beírásom!


8819 nizajemon 2018-02-04 11:37:11

Írjon már arról is valaki,légyszi,hogy milyen csodálatosan szép zene a Boccanegra...benne egy olyan,de olyan fináléval...


8818 nickname 2018-02-04 11:27:48 [Válasz erre: 8816 telramund 2018-02-04 10:05:41]

Talán lehetne az otthon ülőt is foglalkoztatni rendszeresen és akkor nyújtana olyan teljesítményt, mint Palerdi és nem esne ki a gyakorlatból. A külföldön jó dolgot meg hagyjuk már! Vagy kkor már most neked szent az, ha valaki New Yorkban lép fel? Meg Londonban? Régebben mintha másokat írtál volna ide - elolvasva régebbi hozzászólásaidat. Zsigeri utálatot meg nem érzek, de ami igaz, az igaz. 


8816 telramund 2018-02-04 10:05:41

Úgy tűnik,hogy minden arról szól,hogy hogy milyen szörnyű az operaház vezetőségének a szereposztó tevékenysége.Ez részben igaz is.De ki énekelte volna Fiescot,ha Palerdi nem vállalja?Elmarad az előadás.Kik vannak még a házban akik elénekelhetik a szerepet .Akire hivatkoznak kis szerepben nem állta meg a múltkor helyét,akkor majd évek óta nem énekelt szerepben excaláll?Aztán soroljunk fel női neveket ,akik alkalmasak még Amélia Grimaldi elénekelésére?A Bretz nóta is unalmas:!Tény nem  súlyos basszus,de nem is bariton. Külföldön megfelel csak itthon egyesek ágálnak ellene (Jól tudni milyen okból)Az első beírás az előadással kapcsolatban reálisnak tűnt.De utána már a zsigeri utálat következik.Nem csak a szereposztások de sajnos  egyes hozzászólók írásai is vezéreltek-érezni rajtuk a hátszelet.Ha annyira nem tetszik valami nem kell elmenni.


8815 alef 2018-02-04 08:45:23 [Válasz erre: 8814 parampampoli 2018-02-03 21:22:41]

Kedves ppp, nagyon köszönöm. Palerdi és mások érdemtelen túlfoglalkoztatása olyan szakmai hibája az Operaház vezetésének, aminek észrevételéhez mégcsak szakembernek sem kell lenni. (Hozzáteszem: az "érdemesek" túlfoglalkoztatása is hiba lenne, de ilyesmire nem emlékszem mostanából, javítson ki valaki, ha tévednék... esetleg László Boldizsár jut eszembe, de nála is egyenetlen a teljesítmény, amiben szerintem biztos szerepe van a túl sok vállalásnak is). Palerdit az operaház weboldala ebben az évadban 12 szerepben sorolja fel, ami már önmagában sok egy évadra, bár ilyen "5 nap egymás után" sorozat szerencsére csak most van. Ráadásul most csütörtökön még Porgy volt (egy 4 óra hosszú előadásban!), péntek este meg már Fiesco - ami már a művészi átélés szempontjából sem lehet könnyű feladat, a hangszálak túlterhelésén túl. Így nemcsak korábbi önmagához, hanem e terheléshez képest különösen meglepő és értékelendő Palerdi immár ppp által is "megerősítést nyert" jó teljesítménye pénteken - de ezt akkor sem szabadna csinálni. Én Palerdi helyében saját "művészi érdekemből" is ellenállnék a vezetés túlfoglalkoztatási törekvéseinek. OK, Bretz lemondása most nyilván kényszerhelyzet lehetett, de a másnaponkénti előadás is sok.

Bretz problémáit illetően is egyetértek (a korábban szólókkal is), annak ellenére, hogy én az ő éneklésmódját nagyon kedvelem. Ő sincs túlfoglalkoztatva (idén 3 darab, hat előadás - merthogy ma estére még most is ő van kiírva Fiescóként, kíváncsi vagyok, hogy tényleg ő lép-e fel), ezért is lettem volna rá kíváncsi. De az ő esetében az a legnagyobb baj, hogy ha felléptetik, sem "neki való" lírai bariton szerepekben léptetik fel. Ez legalább akkora baj. Ezekben a szerepekben - pl. Zakariás, vagy legutóbb Marcel a Hugenottákban -, bár én értékeltem az intelligens szerepértelmezéseit és a képzett éneklését, de se szerep kívánta mélységek, se a szükséges volumen nem volt nem az ő adottságainak megfelelő. Így esély sincs arra, hogy ez a tehetséges művész "visszataláljon" korábbi önmagához, pedig (mint azt például a MÜPA tavalyi frenetikus Puritánok produkciójában hallhattuk), neki való szerepekben most is igen jó teljesítményekre lenne képes.

Feketével kapcsolatban úgy tűnik, teljes a "konszenzus" a mostani alakításával kapcsolatban, legfeljebb annyival egészíteném ki a korábban leírtakat, hogy most több esetben egészen nyilvánvaló alacsony intonációkat is hallani véltem, főleg a mű első felében (persze ennek oka is lehet a forszírozott éneklésmód).

Pasztircsák Polinát illetően köszönöm ppp szakértő tájékoztatását: magam nem vagyok a hangképzés szakértője (sem), de amit a művésznőről ezzel kapcsolatban ír, az nagyon hihetően hangzik. Az is nyilvánvaló számomra is, hogy volumenben nem egy Joan Sutherland :-) - de szerintem ha akar, akkor tud ő abszolút elégséges fortékat is énekelni, hallottam már ilyet is tőle néhány ízben. Úgyhogy úgy vélem, annak is szerepe lehet benne, hogy néha "kevésnek" érzékeljük, hogy szándékosan - a szerepértelmezéséből kifolyólag, vagy mert ő is tudja, hogy a pianók az ő legfőbb erősségei - ereszti ki kevésbé a hangját sok esetben, mint kellene.  Akárhogy is, mindezzel együtt, szerintem ő is a MÁO-ban indokolatlanul alulfoglalkoztatott művészek közé tartozik - idén ez a 3 Amelia az összes fellépése az Erkelben, slussz -, miközben több, nála sokkal kevésbé kvalitásos szoprán sokkal nagyobb lehetőségeket kap (hazaiak, és érdemtelenül meghívott külföldiek egyaránt).

A pénteki előadásra visszatérve: én se értettem a közönség visszafogott reagálását, különösen az első felvonásban - de a finálé utáni tapsok "adagolása" most egybeesett az én ítéletemmel, hisz Agache után Pasztircsákot majd Palerdit "díjazták" legjobban, és Fekete érzékelhetően jóval kevesebbet kapott (bár tudom, hogy neki is vannak rajongói).

Végül egy kérdés más témában a fórumozókhoz, akiknek már van tapasztalatuk: érdemes-e elmenni a Porgyra? Nekem a 8-i előadásra (Bakonyi-Sáfár szereposztás) van foglalásom, mert bár nem vagyok Gershwin-rajongó, de a mostani botrány után nyilvánvalóan nem sokszor lesz lehetőség a művet Magyarországon élőben meghallgatni, ezért foglaltattam egyet. De hallva a rendezésről, még inkább elbizonytalanodtam (merthogy már a szereposztás sem volt túl sokat ígérő), és a lemondást fontolgatom. Előre is köszönöm a véleményeket.


8814 parampampoli 2018-02-03 21:22:41

Ha már megtiszteltél azzal, hogy megszólítottál, írok pár sort a tegnapi Boccanegra-előadásról, bár eredetileg csak a 9-i előadás után akartam. Véleményem az eddig olvasottakkal sokban találkozik, pár ponton eltérő. Általában tudható rólam, hogy egyes énekesek túlfoglalkoztatását, agyonterhelését, mások mellőzését kíméletlenül bírálom, tehát Palerdi tegnapi beugrása alapból a totális abszurd kategóriája. A szakmai nonszensz csimborasszója, hogy mást ne mondjak. Ha Bretz a holnapi előadást is lemondja, Palerdi négy előadást énekel négy nap alatt. Tudja, aki ezt csináltatja vele, hogy mit tesz? (Miközben Rácz István, akinek Fiesco egyik legjobb szerepe volt, ül otthon munka nélkül.) Ennyit általában. Konkrétan: Palerdi tegnap úgy énekelt, ahogy sok év óta nem hallottam. Az igaz, hogy Fiesco basso profondo szerep, és a mélyben Palerdi nem igazán acélos, de tegnap még ott sem éreztem komoly gondokat, a hangja pedig sokkal jobban, egészségesebben szólt, mint általában az utóbbi években. Bretznél valószínűleg összemérhetetlenül jobban, akinek Fiescóra való kitűzése szintén az abszurd kategória. Aki ezt teszi, vagy a művet nem ismeri, vagy Bretzet nem hallotta még. A Feketéről írottakkal alapvetően egyet kell értenem: nyom, feszít, és folyamatosan fortissimóban ordít. Nem lehet így... és egy ilyen énekes mellett még egyértelműbb a partnernő volumenproblémája. Nem lennék Pasztircsákkal túl szigorú, az igazat megvallva jobb volt, mint vártam, de Amelia Grimaldi túl van az ő hangi határain. Ez Verdi-szoprán szerep, amelyet olyanok énekeltek egykor, mint Milanov, Tebaldi, Chiara, Freni, Ricciarelli. Sőt: hogy mást ne mondjak, a fiatal Astrid Varnay. Pasztircsák az első felvonásban még helyén van, de a második felvonásban, Fekete mellett az embernek folyamatosan az az érzése, hogy az egyik túl sok, a másik túl kevés. Pasztircsák eredendő hangi határain túl technikailag is problémás: nagyon nagy nyitással énekel, és ettől a magas hangok hátraesnek, jelentős volumencsökkenéssel. Ezért a drámai kitörésekban, együttesekben hiányzik az átütő erő. Nagyon szépen énekelte viszont a Békedal utáni együttest. És ott az addig feltűnően unott és hideg közönség is "felébredt": hatalmas és hosszú ovációval ünnepelte a közreműködőket, és ez megmaradt a záró tapsra is. Különösen Agache aratott viharos sikert, joggal. Nem véletlenül ez a legkedvesebb szerepe, ahogy azt több interjúban is elmondta. Szívéből énekel, fantasztikus hangi építkezéssel: az elején meglepően visszafogott, hogy a kulcspontokon valóban áradjon a hang, és ez a volumenkontraszt rendkívül hatásos. A gyönyörű mezzavocék, puha tónusok az alakítás külön értékét jelentik. Még van két előadás, 4-én és 9-én, aki teheti, feltétlenül nézze meg. Amit alef írt a rendezésről: 100%-ban aláírom. Kocsár különösebb bajt nem csinált, levezette az előadást, de én, aki ezt a művet Patanéval ismertem meg, hiányoltam az igazi lendületet és az igazi szívet is. Talán majd a későbbi előadásokon....Volt már olyan, hogy Kocsár a második előadáson úgy dirigált, hogy az első előadás negatív tapasztalatai után szinte rá se ismertem.


8813 Pristaldus 2018-02-03 19:22:21 [Válasz erre: 8812 alef 2018-02-03 18:18:22]

Egy nem elhanyagolható tényt azért gyorsan szögezzünk le: Bretz Gábor hangja nem csak azért nem való Fiescónak, (Zakariásnak és a többi nagy basszus szerepre) mert nincsenek mélységei, hanem mert ehhez a szerepkörhöz nincs meg a kellő hangvolumene, öblössége, magyarul: kicsi a hangja hozzá!


8812 alef 2018-02-03 18:18:22 [Válasz erre: 8806 Pristaldus 2018-02-03 13:33:38]

Bennem pozitív érzések dominánsak a tegnapi előadással kapcsolatban. Nem hallottam még soha a Boccanegrát egészében, de Verdi és a beígért szereposztás (Agache, Pasztircsák, Bretz, Fekete) "háromnegyede" (Fekete az egynegyed) számomra igen kívánatosnak tűnt, az elmúlt két és fél évben általam megnézett bő ötven MÁO-produkció átlagos színvonalát alapul véve különösen. Amikor a színlapot böngészve kiderült, hogy Bretz helyett Palerdi lesz Fiesco, nem örültem, mert bár  nyilvánvaló volt, hogy ez jóval mélyebb szerep Bretz ideális hangfekvésénél, Palerdi "szétenekelt" basszusa és színészi középszerűsége eddig csaknem mindig csalódást keltett számomra. Meglepetésemre azonban Palerdi most hiteles alakítást nyújtott, és hangilag is csaknem végig meggyőző volt: ebben a szerepben alig mutatkozott a hang "rekedtes", fáradt volta: úgy tűnik, ez végre egy olyan szerep, ami való neki.


A lényeg persze nem ő, hanem a két főszereplő. Agache most is rendkívül kifejező, meleg hangon, árnyalt dinamikával énekelt, hangján kívül egyénisége, alkata is tökéletesen "passzol" Boccanegrához, most is nagy élmény volt, ezt nem is ragoznám tovább.

Fekete Attila is "hozta magát" - az ő esetében azonban ehhez azt kell hozzátennem: sajnos. Soha nem fogom megérteni, hogy ez az énekes, akinek vitathatatlanok a hangi adottságai, a "hőstenor" hangszíne és a nagy vivőereje, néhány kivételes pillanattól eltekintve miért csak forte és a fortissimo közötti dinamikai tartományokban képes énekelni?? Miért erőlteti, ha kell, ha nem - amikor őt enélkül is hallanák még az emelet utolsó sorában is, ráadásul ezzel csak a hang torzulását éri el?? Nem ismerem a személyiségét, de nagyon úgy tűnik, mintha extrém módon becsvágyó és akarnok lenne, aki azt akarja, hogy még a duettekben, tercettekben stb. is elsősorban rá figyeljenek. Ez tegnap is így volt érzékelhető, szinte látni véltem Agache és Pasztircsák arcán, hogy szinte könyörögnek neki a közösen énekelt részekben, hogy egy kicsit legyen már visszafogottabb, ebben a szerepben jelentős részben kifejezetten lírainak kéne lenni - de sajnos nemigen jártak sikerrel.

Eddig tehát nagyjából egyetértek Pristaldusszal, ám a továbbiakban már nem. Pasztircsák Polina (Amelia) megítélésében különösen nem. Én ugyan általában is kedvelem őt (Pasztircsákot), az intelligens szerep-értelmezéseit és a rendkívül jól "iskolázott" éneklését (különösen a gyönyörűen formált pianóit, ezekkel "vett le a lábamról" már első megszólalásánál bő két éve egy januári operaházi "matiné" Bohémélet előadáson, ami előtt még nem is hallottam róla), de elismerem, hogy nem minden szerepében nyújtott kifogástalan teljesítményt. Tegnap Ameliaként viszont legjobb formáját mutatta, énekhangban és színészileg is! Takatsa fórumtárs 8797-es hozzászólásával értek egyet: szerintem ideális erre a szerepre. Agachéval előadott duettjük az első felvonásban például katartikus élmény volt, még a "világszínvonalú" jelzőt is megkockáztatnám, ha ez a minősítés nem értékelődött volna le az elmúlt évtizedekben. Érezni véltem rajtuk, hogy örülnek annak, hogy a partnerük is méltó teljesítményt nyújt, nagyon "egy hullámhosszon" voltak, s kedvező volt az is, hogy valós életkoruk is jól illeszkedett a darabbeli apa-lánya szerepkörhöz.

Emellett a többi közreműködőről is inkább pozitív a véleményem, ha máshogy nem is, legalább önmagukhoz képest. Szegedi Csaba például, ha nem is volt átütő (ezen persze korábbi alakításait ismerve alaposan meglepődtem volna), most számomra "vállalhatóan"  elénekelte a szerepét. A hallhatatlan Dobák Attilának pedig szerencsére nagyon kevésszer kellett egyedül megszólalnia.  :-) Mások pedig abszolút értelemben is jók voltak. Én például nem fedeztem fel komoly kritizálni valót a zenekar, az énekkar és Kocsár Balázs teljesítményében sem - persze tévedhetek, kíváncsi lennék "szakmailag" nálam képzettebb kritikusok véleményére (például ppp vajon jegyet vált-e vajon erre a darabra?! ;-)).

És amiről eddig senki nem beszélt - persze miután nem új rendezésről van szó, ez érthető, de "egy újszülöttnek minden vicc új" -, végre egy, a szerző szándékainak és a közönségnek is megfelelő színőadra állításban lehetett részem, a MÁO-ban is többségbe került, gyakran öncélú és kétséges értelmű "rendezői színházi" megoldások után. Üdítő volt látni a korhű (és szép"!) diszleteket, és jelmezeket - engem nem zavartak, és érteni véltem a szándékot a színpadon időnként átszaladó négy "hüllőszerű lény" (?) megjelenésében is. Üdítő volt látni, hogy a rendezés is arról szólt, amiről Verdi (+Piave és Boito) műve: közvetlenül egy XIV. századi genovai történetről, közvetve pedig "magánbűnök és közerkölcsök", politikai és magánéleti szerepek időtlen konfliktusairól. Úgyhogy részemről köszönet a (számomra amúgy ismeretlen) Ivan Stefanuttinak, aki rendező, és díszlet- és jelmeztervező is volt egyben, de láthatóan a közönség "rajtam kívüli" része is díjazta ezt a felfogást. Nem tudom, hogy ez a 2011-es színpadra állítás még az Ókovács előtti korszak hagyatéka volt-e, amit csak "kényszerből", még a szerepre először beharangozott Domingo miatt vett elő most a direktor, és amikor ő lemondta, már nem tudta visszavonni - de akár igen, akár nem, ez egy példa lehetne számára is: több ilyen kéne!  (Amivel nem azt mondom, hogy az "átértelmező" felfogású rendezéseknek egyáltalán nincs létjogosultsága, csak azt, hogy olyan arányban és színvonalon, ahogy a MÁO-produkciókban megjelennek mostanság, biztosan nincs.)

Szerintem tehát (ebben a szereposztásban legalábbis) mindenképp érdemes megnézni az előadást, jegyek, ahogy látom, még vannak 4-ére és 6-ára is. És, hogy erről is mondjak valamit, mert mégiscsak ez a lényeg: Verdi zenéje miatt is. Számomra az volt különösen feltűnő, hogy mennyivel modernebb szerkesztésű ez a, bemutatott formájában 1881-es mű, mint a 20-30 évvel korábbi operái. Sokkal kevesebb benne a zárt szám, talán ezzel is összefügg, hogy - ha jól tudom - egyetlen részlete sem vált "operaslágerré". De ezzel együtt, vagy talán épp ezért a "klasszikus" Verdi hívei, és a "modernebb" operák kedvelői számára is jól "fogyasztható" ez a darab, akárcsak a mindenkori közönség többségét adó, nem vájtfülű, csak melódiákra éhes "mezei nézők" számára


8811 nickname 2018-02-03 18:01:27 [Válasz erre: 8800 miketyson 2018-02-03 09:01:10]

Csakhogy elég volt pár év és az egyik szerepből a másikba esés, a rengeteg előadás, a rengeteg nem neki való szerep lestrapálta! Majfhogynem egyetlen szerepet se tanul meg rendes szerepormálással, mert ideje sincs rá! Komolyan ennyi önkritikája nincs? Vagy ennyire pénzéhes? Vagy ennyire fél, hogy kiesik a kosárból? Vagy ennyire önimádó? Mert ez nekem nem normális dolog. Ahogy a Domingo jelenség se az - már bocsánat, nem bánom, hogy őt se hallhatjuk Boccanegraként. Adornóként hallgattam volna mondjuk harminc évvel ezelőtt, amikor még tenor volt és minden hibája ellenére nem volt rossz énekes. Megnézem három különböző Boccanegra felvételt is vele DVD-én és egyikben rosszabb volt, mint bariton, mint a másikban. 


8810 nickname 2018-02-03 17:58:24 [Válasz erre: 8806 Pristaldus 2018-02-03 13:33:38]

Lehetettt volna másik Fiesco. Pl.: meg lehetet volna próbálni visszahívni Prestiát és lenne magyar énekes is, akit felkérhettek volna Palerdi és Bretz helyett, de inkább nem írom ide a nevét. 


8809 Edmond Dantes 2018-02-03 17:32:00
"Kisebbfajta világszenzáció lett belőle, hogy az Operaház fehérbőrű énekesekkel adta elő Gershwin operáját"  
Külföldi sajtóvélemények a "nem-színesbőrű" budapesti Porgy és Bessről a 444-en

8808 Edmond Dantes 2018-02-03 16:18:33 [Válasz erre: 8807 telramund 2018-02-03 15:34:54]

Privátban válaszolok.


8807 telramund 2018-02-03 15:34:54

Tegnap legalább volt egy hang.Ma egy sem lesz.Ki is marad  és maradt pedig még jegyem is volt a tegnapira.Pluszként még kedvelem is a Boccanegrát.De az opera társas múfaj(Az emberi hang című nem )Aztán annyi szép előadást hallottam   minek ábránduljak ki ebből is.


8806 Pristaldus 2018-02-03 13:33:38

Hiába nem túlságosan népszerű a  Simon Boccanegra a magyar közönség körében, szerintem gyönyörű zene, nekem az egyik kedvenc operám.Kezdeném azzal, hogy Bretz Gábor lemondott, aminek megmondom őszintén, én örültem, mivel megint egy olyan szerepet akart énekelni, amihez hangi értelemben nem hogy nem sok, hanem semmi köze nincs! Helyette ki más, mint Palerdi András ugrott be. Nem tudni, hogy Palerdi egy pirinyót is félti-e a hagját, valószínű, hogy ez most nem is lehet kérdés, hiszen ő a másik Fiesco, rajtuk kívül más nincs. De azért elgondolkodtató, hogy Palerdi András együtt próbálta, énekelte, a Fiescót, a Porgyt és a Pomádét, és azelőtt is egyik szerepből a másikba esett, mint mindig már évek óta,párhuzamosan énekel mindent, amit odaadnak neki! És neki valóban mindent odaadnak, nem számolva azzal, hogy talán a közönség másokra is kíváncsi lenne, és nem lehet hónapról hónapra ugyanazt az énekest tálalni szinte minden operában! De meg kell jegyezni, hogy tegnap derekasan helytállt, csak a végére, a Boccanegrával való nagy duettre fárdat le, igaz, hogy ott már alaposan, mert alacsony, rekedt hangoktól a memória zavarig minden megesett! Fekete Attila Adornójáról nincs mit írni! A tenorista kemény, sprőd hangon, kiabálva énekelt, a magas hangokat teljes fél hangokkal lejjebb intonálva! Pasztircsék Polina elénekelte a szerepet, de ez a szerep nem neki való, mert a hangja nagyon kicsi, hátraesett és matt, nincs fénye.

Szegedi Csabával kapcsolatban pedig csak egy kérdést tennék fel: hova tűnt a voce? Tegnap alig hallatszot belőle valami, az is csak gyenge tenor próbálkozás volt! A második felvonás végére teljesen hangja vesztetten maradt, ami a Boccanegrát megismétlő "Sia maledetto" nagy kitörésében eszkalálódott, mert abból a fontos frázisból már az égvilágon semmi nem jött át!

Az előadás énekeseiben való teljes csalódástól csak címszereplő, Alexandru Agache, és a kitűnően szóló énekkar mentett meg minket.

A karmesterről meg annyit, hogy ilyen szürkén, színtelenül vezényelni egy gyönyörű operát! Biztos, ehhez is tehetség kell, méghozzá nem is kevés!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.