Bejelentkezés Regisztráció

Erkel Színház


8555 Károly 2017-12-11 12:52:15

Ez a Jancsi és Juliska nekem nem jött be! Kifejezetten csúnya rendezés, teljesen történet idegen környezetben. A címszereplők énekesi teljesítménye is gyenge, Kállnay Zsófiát kivéve. Balga Gabriella világos hangszínű szoprán, inkább Juliskának való, a két Juliskát pedig picike hangjuk miatt többször nem lehetett hallani. Nem tudom, hogy Ducza Dóra hány éves, de kifejezetten öreges Juliskának tűnt, térdkalácsait én a helyében nem mutogatnám! Az egész opera csalódás volt!


8554 Búbánat 2017-12-10 15:40:51

Felnőtt tanulságok – a Jancsi és Juliska kulisszatitkai

/Opera.hu/


8553 nickname 2017-12-10 14:36:41 [Válasz erre: 8552 parampampoli 2017-12-10 11:33:10]

Azért azt nem értem,hogy ha a Diótőrőnél maradhattak a klasszikus előadások világát idéző díszletek és jelmezek, akkor egy gyerekeknek szánt opera előadásnál miért nem maradhatnak? Miért lenne ennyire más a balett, mint az opera? Vagy a Diótörő meséje nem szól a gyerekeknek is? Nem akarja az opera, hogy arra is elvigyék a fiatlaságot szüleik? Akkor egy másik mesénél, ami operamese, nem mesebalett, miért nem lehetett szépen megépíteni a díszleteket? 


8552 parampampoli 2017-12-10 11:33:10 [Válasz erre: 8551 nickname 2017-12-10 10:50:55]

Amit a rendezésről írsz, elborzaszt. Egy újabb gusztustalanság, merénylet a darab ellen.


8551 nickname 2017-12-10 10:50:55

Kovács János kezei alatt gyönyörűen muzsikált as Jancsi és Juliska premierjén a zenekar! Bravo! Nagyszerű volt! Árnyalatokban gazdasgon, a lírai részeket is gyönyörű hangon szólaltatva meg. Azt hiszem ebben az évadban még nem játsztott olyen szép a zenekar, mint tegnap! Nánási Helga kivételével az énekesek is tetszettek. Nánási kevés volt a szerephez. Ma megyek a második szereposztásra is. A rendezést sokan utálni fogják: magyarul énekelnek, nem írták át Róna Friges fordítását, de a rendezés szinte mindig a szöveg ellen dolgozik, hitelteleníti azt. Nincs klasszikus Grimm-mese, helyette kapunk egy korunkban, egy nagyváros nyomornegyedében - szegény nyegedében játszódó történetet kukákkal, patkányokkal, kartondobozokkal, piszkos, szürke sikátorral, közlekedési jelzőlámpákkal, overálban megjelenő anya firgurával és stb.. De ezt még mindig kevésbé utálom, mint az új Bánk bán össze-vissza Tisza-parti jelenetét. Számomra fogyasztható előadás volt. Bár a díszletre felírt a Munka nemesét? felirat kérdőjellel először nagyon a kedvemet szegte. Lehetett volna bodszankodni egy csomó minden miatt, de nem tettem. A közönség is szépen tapsolt a végén: sikeres volt a premier. Bár a taps végét nem tudtam megvárni, mert ment a vonatom - vidéken élek és ilyenkor nem akarok egy órát várni éjszaka a következőre. 


8550 Búbánat 2017-12-03 22:11:42

A mai matiné-előadással lement az Erkel Színházban az évad utolsó Traviata-előadása,  címszerepben Miklósa Erikával, aki mellett Boncsér Gergely és Fokanov Anatolij énekelte a két másik nagy szerepet.

 Nem volt szándékomban ezt a rendezést a tavalyi bemutató után újra látni, de mivel ajándékba kaptam a jegyet és a korábban látott előadás szereposztásához képest más operaénekesek voltak kitűzve, megadtam magam a „sorsnak” – egyrészt kíváncsian a fent megnevezett három énekművész produkciójára, másrészt nagyon szeretem Verdit és a zenéje sohasem hagy közömbösen; a rendezéssel ki lehet borítani engem, de a Verdi-muzsikát nem lehet „megerőszakolni”, annak szépsége, gyönyörűsége mindig (meg)hat, elvarázsol…

Úgyhogy erről a délelőtti Traviatáról most mást nem is akarok mondani, mint hogy a zsúfolásig megtelt nézőtér előtt játszott Verdi-opera hatalmas sikert aratott, Miklósa Erikát a tapsok intenzitásából mérve továbbra is a szívébe zárja az a közönségréteg, mely az előadásaira eljön a színházba.  Véleményem szerint vokálisan és volumenében jól győzi szerepét, a koloratúrszopránjával „visszafogottan bánik”, a dinamikai arányokkal törődik,  a hangszínének árnyalataival is igyekszik megteremteni valami bensőségességet, és kisugárzása van alakításának;  Violetta szólamának olykor szélsőséges hangulati elemeit kidomborítja, ami - a rendezés függvényében -  szükségszerűen a koloratúrából a lírai/drámai énekhang(hordo)záshoz közelít.  Ilyenkor a csengő énekhang megkeményedik, és élessé válik, ami rontja az összhatást.  Talán a rendező koncepciójából eredően is, de  hiányoltam Miklósa Erika Violetta-megformálásából  bizonyos  intimitást  - még akkor is,  ha tudom, a darabban egy félvilági, ünnepelt, „megtévedt” nő alakját kell(ett)  magára öltenie.  

Boncsér Gergelyt először láttam most a Traviata Alfréd szerepében, és először láttam őt viszont színpadon  A hugenották Raoulja után. Kíváncsi voltam rá, mit tud nyújtani egy másik, új, ezúttal olasz és egy Verdi-opera tenorfőszerepében.  Boncsér tenorja nem átütős, nem érces, nem „olaszos”, nem izzik a fortéktól, énekhangja ugyanakkor roppant hajlékony, biztos magasságokkal, szép lírai, emelkedett dallamívekkel operál.  Színpadi alakítása nem vehemens, inkább könnyed léptékű, rugalmas, ami jól áll neki a szerepben, viszont ahol a partitúra szerint szenvedélyes kitöréseket kellene énekhangban is kifejezni, azokat a pillanatokat hiába várjuk tőle – egyelőre…  Színpadi jelenléte, szerepe,  nem kínál túlmozgásos alakításra lehetőséget, de azt sem mondhatnám, hogy „visszafogná” magát a jeleneteiben; jellemformálásról nem igen beszélhetünk,  ahogy kevésnek tartom külsődleges eszközeit a párkapcsolati jelenetek igényelte erős atmoszféra megteremtéséhez is.

Mindezzel együtt, szép éneklésével, jó kiállásával, szerepe igényes megformálásával, Miklósa Erika Violettája mellé jó szívvel kínálkozik Boncsér Gergely Alfrédje, párosukban „átélhető” perceket kapunk –meg ebben a sokunk számára „kellően nem szeretem” rendezésben színpadra állított Traviata-előadásban.

Fokanov Anatolij sok-sok év után állt vissza az öreg Germont szerepébe, neki ez „rutinfeladat” volt, s bár baritonja igencsak megkopott az eltelt sok év, a sok-sok szerep, előadás, koncerténeklés során, mégis,  szeretett egyéniségével, szerepformálásával még mindig sok és újabb híveket tud magának szerezni az operabarátok köréből.  Miklósa Erikával énekelt kettőse a második felvonásban az opera egyik legmegindítóbb jelenete, és amit itt Fokanov megmutat, eljátszik, és ahogyan elénekli ezt az összetett, hosszú szólamát, az túl mutat a szokványos kliséken – ő is örömet ad, és örömet szerez a hallgatóságának az előadásával.

Verdi operájának minden szépsége felragyogott a Héja Domonkos vezényelte, nagyszerűen játszó operazenekarral és a szokatlan elhelyezésű, ám kimondottan „erős” énekkarral bemutatott Traviata-előadás alatt.

 Az opera érzelmileg is kimondhatatlanul megrázó, végső finálé-jelenete után felcsattanó, ütemes „vastapssá” fokozódó tetszésnyilvánítás azt jelzi és visszaigazolja, hogy egy idő után, az első (mű)bírálatok és elmarasztaló „ítéletek” ellenére a az opera iránt érdeklődő és vágyakozó, azt minden „akadékoskodás” dacára „imádó”  közönséget nem lehet „leváltani”, jönnek és jönnek újból és megint újra, mert vágynak az „élő” operaprodukciókra, amit ugyan nem először látnak-hallanak, de jól tudjuk: a közönséget nem lehet leváltani „másra”. Nekik miden egyes előadás valamilyen szempontból élményt kell hogy jelentsen. Hogy jól megérdemeltet kap-e, az más kérdés, de talán nem is igen érdekli őket azonkívül, hogy  illúziókban érezhették magukat arra a három órára a (dal)színházban.

2017. december 3., de. 11:00

Szereposztás

Karmester: Héja Domonkos

Violetta Valéry – Miklósa Erika

Flora Bervoix – Kálnay Zsófia

Annina – Markovics Erika

Alfredo Germont  Boncsér Gergely

Giorgio Germont – Fokanov Anatolij

Gastone – Szappanos Tibor

Douphol báró  Káldi Kiss András

d'Obigny márki – Fülep Máté

Grenvil doktor – Kiss András

Giuseppe – Takács András

Küldönc – Zsigmond Géza

 

Rendező: Anger Ferenc

Karigazgató: Strausz Kálmán

 


8549 Búbánat 2017-12-02 12:48:41

A Diótörő Fesztivál idején, az adventi időszakban a következő művészekkel találkozhatnak az érdeklődők az Erkel Színház előtt:

december 3. (v) 17:00 – Felméry Lili és Lagunov Ievgen 
december 6. (sz) 18:00 – Tanykpayeva Aliya és Leblanc Gergely 
december 7. (cs) 18:00 – Sarkissova Karina és Radziush Mikalai 
december 8. (p) 18:00 – Kim Minjung és Balázsi Gergő Ármin 
december 9. (szo) 17:00 – Boncsér Gergely és Irlanda Gergely 
december 10. (v) 17:00 – Medveczky Ádám
december 12. (k) 17:00 – Szemere Zita és Balczó Péter
december 13. (sz) 18:00 – Balaban Cristina és Timofeev Dmitry
december 14. (cs) 17:00 – Rálik Szilvia és Keszei Bori
december 15. (p) 18:00 – Sáfár Orsolya és Kálmándy Mihály
december 16. (szo) 17:00 – Fokanov Anatolij
december 20. (sz) 18:00 – Kolonits Klára
december 22. (p) 18:00 – Rost Andrea és Harazdy Eszter
december 26. (k) 17:00 – Rőser Orsolya Hajnalka

(Az Opera honlapjáról)


8548 IVA 2017-12-01 04:40:51 [Válasz erre: 8547 Héterő 2017-11-30 05:45:01]

Kedves Héterő, nyelvérzékünk és értelmezésünk különbözése csak részben engedi egyetértésünket.
Abban feltétlenül, hogy A török Itáliában címben rossz és félreértelmezésre ad okot a határozott névelő. Éppen azért, mert – a legjobb példát hoztad fel – egy török nemes látogatása egy olasz városkában egészen más történet, mint a török látogatása volt pl. Magyarországon. Egy török Itáliában – igen, ez lett volna a helyes cím.
Az olasz nő Algírban tárgyában is elismerem, hogy az olasz eredetivel ellentétesen a határozatlan névelő szükséges: Isabella nem „Az olasz nő”, hanem egy olasz nő. Ha viszont elhagyjuk az egyes számra is utaló határozatlan névelőt, számomra éppen az utalhatna pl. az Algírban letelepedett olasz nők helyzetére (vagy viselkedésére), vagy akár arra, hogy mi történik olasz nőkkel általában, ha Algírba tévednek (kerülnek).
Értelmezésemben tehát egy olasz nő = Isabella. Mintha a Te romániai kalandodról írnék egy operát, amelynek a Héterő Romániában cím helyett az Egy nyelvészethez értő fórumozó Romániában címet adnám. Névelő nélkül általánosító és suta lenne.

A röviden írt, hosszan ejtett mássalhangzók felsorolásában sem mindegyikben értek egyet Veled. Szerintem aki a szíjaz, lehelet, önálló szavak bizonyos mássalhangzóit hosszan ejti, vagy „népiessen” beszél, vagy altatja a tejet a szájában. Abban is biztos vagyok, hogy a hulahoppot sosem mondtuk hosszú l-lel, miután sohasem jutott eszünkbe róla a „Hulla, hopp!” asszociáció.
Az egy, egyesült szavak hosszan ejtésében sem hiszek. Amikor az őrmesterek a menetelést vezénylik, nemhogy az egyet mondják pattogó rövidséggel, még a kettőt is megrövidítik: „Egy, kető!
A köztévé nevében a Magyar szó betűrövidítése az M, kiejtve em betű, ami nem emm betű. Ugyanúgy nem okoz kiejtési nehézséget, mint amikor azt mondjuk: nem egy, nem kettő, nem öt.


8547 Héterő 2017-11-30 05:45:01 [Válasz erre: 8513 IVA 2017-11-25 05:33:07]

„Olasz nő Algírban” Erről írod, kedves IVA:
Az olasz nő Algírban (ez lenne a mű magyar címe helyesen, ezért tettem idézőjelbe az előadás hibás címét)... ...mint A török Itáliában.

Én meg mennyire megörültem, hogy végre valaki próbál kijavítani egy korábban elfuserált operacímet! Továbbá azt is tudja, hogy a határozott névelőt az olasz nyelvben gyakrabban használják, mint a magyarban (az orosz nyelvben meg annyira ritkán, hogy nincs is :-) ), ezért az {il, lo, la, l' stb.} kötelező, szolgai átvétele gyakran hamis értelmezéshez vezet. Például:

Az olasz nő Algírban” egy értekezés címe lehetne az Algéria fővárosában letelepedett olasz nők helyzetéről.
„A török Itáliában” a török hódítók Itáliai tartózkodását idézi, v.ö. „A török Magyarországon”.
Ha mi egyszerűen elmesélnénk az említett operák történetet, így kezdenénk:
EGY olasz nő Algírban él át kalandokat; EGY török Itáliában próbál udvarolni.

Az általad kifogásolt operacím most éppenhogy kifogástalan; a pontos fordítás ezúttal sem alaki, hanem tartalmi kérdés.

Másutt pedig azt írod:
Szinte mindenkire jellemző a beszélni nem tudást kompenzálni akaró túlartikulálás. A rossz magyar kiejtés. A legtöbb műsorvezető így mondja: emmegy, emmeggyen, emmkettő stb. (Bennünket még a gimnáziumban javítottak, ha eggyesült államokat mondtunk.)

Más gimnáziumban - Röviden írt, hosszan ejtett hangok:
öcs, egy és egyesült, szíjaz, lehelet, loval, hulahopp(karika), menyegző, kisebb, lesz, csat, szutyongat, önálló stb.

Abban viszont teljesen igazad van (és hoztál korábban jócskán kitűnő példát), hogy rém gyalázatos kezd lenni némelyik műsor nyelvezete.


8546 Búbánat 2017-11-28 22:40:33

Szép, sikeres produkció volt tegnap este Christoph Willibald Gluck/Richard Wagner Íphigeneia Auliszban című operájának koncertszerű előadása az Erkel Színházban! 

Három felvonásban, két részben, német nyelven, magyar és angol felirattal

François Gand Le Bland du Roullet francia librettóját német nyelvre átdolgozta: Richard Wagner

Az Opera honlapján olvasható:

Richard Wagner egész élete az opera reformjáról szól. Miközben ifjúságában és egzisztenciális problémái közepette számos számára értékes darabot betanít, elvezényel vagy feldolgoz, a kevésszámú tisztelt előd egyike Christoph Willibald Gluck – és az ő korai operareformja. 1847-ben Wagnert oda ragadta a rajongás, hogy a drezdai színház számára átiratot készített Gluck korai, ún. auliszi Íphigeneiájából, maga tanította be, és maga is vezényelte a mű premierjét. A dramaturgiailag és hangszerelésében is wagneri verzió mára feledésbe merült, most azonban eljátsszuk, mert szeretnénk élesebben látni és jobban érteni a Tetralógiaalkotó zsenijét.

szereposztás

Karmester: Alpaslan Ertüngealp

Agamemnón - Haja Zsolt

Akhilleusz - Rab Gyula

Kalkhász - Palerdi András

Klütaimnésztra - Gál Erika

Íphigeneia - Fodor Gabriella

Arkhász - Körösi András

Egy thesszáliai vezér - Zsigmond Géza

Artemisz - Töreky Katalin

Magyar nyelvű feliratok: Orbán Eszter 

Karigazgató: Strausz Kálmán

Közreműködik:

Magyar Állami Operaház Énekkara

Győri Filharmonikus Zenekar

Bemutató: 2017. november 27.

Szívesen venném, ha ez az opera -  a Stiffelióhoz hasonlóan - bekerülne a következő évadokban a játékrendbe;  megrendezve, repertoárra venné az Opera. 

Mindenekelőtt az Énekkarnak jelentős - hálás - feladatai vannak az opera nagyszabású kórusaiban, minden dicséret megilleti, egészen kiválót nyújtottak!  Nekem különösen az első felvonás elején és a harmadik felvonás záró tételében énekelt részek kimondottan tetszettek, csodálatos hangzást produkáltak - és a zenekarral együtt, fantasztikus hatású fináléban kulminált..

Az énekművészeink szinte mindegyike remekelt nem könnyű, technikailag is kényes, igényes, drámai és/vagy lírai szólamában, áriáik mindegyikében magas hőfokon, érzelmi telítettségben interpretálták szerepüket - csak az elismerés hangján tudok szólni énekteljesítményükről

Kissé csodálkoztam azon, hogy a dirigens, Alpaslan Ertüngealp, fekete frakkjához kék színű bőrcípőt választott és ebben a "felemás" öltözékben jelent meg a pulpituson, de ez mit sem von le abból a tényből, hogy  kiválóan összefogta zenekarát és az énekkart, irányításával – és a közreműködő operaénekeseinkkel - egy élvezetes, élményszerű operaelőadás jött létre, ami folytatást igényelne…


8545 IVA 2017-11-28 16:40:31 [Válasz erre: 8543 IVA 2017-11-28 04:04:03]

És megérkeztek a meseházikók is az Erkel Színház elé. Remélem, a mélyben is serénykednek meglepetésen, és Mikulásig a kis földalatti is eléri a II. János Pál pápa teret.


8544 Dominik 2017-11-28 12:25:40 [Válasz erre: 8542 telramund 2017-11-27 09:22:22]

Demonstrálandó, hogy a december idén még inkább (jól megemelt helyárakkal) a piacosított Diótörőről fog szólni. ---- / Ja,meg Netrebkoról és férjéről /----  Azért néhány Bohémélet, és Jancsi és Juliska is lesz, amire elmegyek.


8543 IVA 2017-11-28 04:04:03 [Válasz erre: 8532 IVA 2017-11-26 05:03:31]

Tegnap az Erkel Színház előtt állították fel azokat a hirdetőoszlop alakú és nagyságú vitrineket, amelyekben A diótörő címalakjának, illetve Mária hercegnőnek a viaszfigurája látható. Más években az Operaház előtt álltak a téli időszakban.


8542 telramund 2017-11-27 09:22:22 [Válasz erre: 8540 IVA 2017-11-27 03:35:37]

Kedves IVA!Általában nem szoktam követni a rossz szokásokat.Nem szoktam általános alanynak válaszolni,hanem konkrétan számra azaz nicknévre.Miután ez nem direktben Önnek szólt ,hanem elharapódzása miatt úgy általában gondolom, hogy helytelen. Ezért nem válaszként ment egy beírásra,hanem egy sajnálatos negatív jelenségre volt reagálás.


8541 IVA 2017-11-27 04:06:26 [Válasz erre: 8538 Búbánat 2017-11-26 15:28:18]

Az Erkel Színházban „a nézőtérhez nem nyúlnának, az oda befektetett összeg eredménye tehát nem vész el.
Márpedig 10 évenként illenék a nézőtéren is csinálni egy tisztasági festést (sérült is már a fal több helyen), ami jó alkalom lenne egy normális, világosabb és melegebb árnyalatú szín választására. Hibázni is lehet, hibát javítani is.

A kulturális alapellátás zászlóshajója az Erkel Színház, amelynek a jegyeit bárki meg tudja fizetni és hozzájuthat ugyanazokhoz a magas színvonalú produkciókhoz és kiemelkedő művészekhez, mint az Andrássy úti dalszínházban.
Így van: még egy közepes nyugdíjat élvező nagymama is el tudja vinni az unokáit A diótörőhöz az Erkelbe, ha a jegyvásárlás havában nem fizeti a rezsit és nem váltja ki a gyógyszereit.


8540 IVA 2017-11-27 03:35:37 [Válasz erre: 8537 telramund 2017-11-26 14:24:29]

Olyan divat lett a fórumon nem kattintani az előzményre, hogy annak hiányában csak próbálgatom megfejteni az adresszálást.


8539 Franca 2017-11-26 15:53:53 [Válasz erre: 8535 pitypang 2017-11-26 13:22:36]

Dehogynem! Szerintem ő (Florez) a valaha volt legjobb Lindoro. Csak sajnos egyetlen felvétel sem jelent meg vele, sem CD-n, sem DVD-n. A tubuson meg lehet nézni a philadelphiai előadást, nem túl jó képi minőségben, viszont azon a partnerek is kiválóak. Van még forgalomban néhány kalózfelvétel, de ezen kívül semmi, legalábbis tudomásom szerint. Bécsben vele láttam az operát, élőben is szuper volt.


8538 Búbánat 2017-11-26 15:28:18

Az európai élvonalba kerülhet a Magyar Állami Operaház

Origo/MTI 2017.11.26. 11:52

A legnagyobb feladat minőségi fejlődésbe fordítani mindazt, amit infrastruktúrában és mennyiségben már elértünk. Ezt jelölte meg a következő évek egyik fontos céljának Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, aki 2018 februárjától újabb öt évig vezetheti az intézményt.

A két nagyszínházzal és számos időszaki kamarajátszóhellyel működő Opera előadások, nézők és bérlettulajdonosok számában, valamint bevételét tekintve is megduplázta eredményeit, ez a növekedés a nemzetközi operavilágban egyedülálló"- mondta a főigazgató, majd hozzátette, a cél most már az, hogy megnövekedett próbalehetőségekkel és optimumra visszahúzott bemutató- és előadásszámmal javítsák a minőséget,

így az európai élvonalba kerüljenek.

Ókovács Szilvszter arról beszélt, hogy az elmúlt öt évben tervszerűen újították meg az elöregedett repertoárt. 80 premierrel azt is elérték, hogy a nézők, a média és a szakma folyamatosan figyel rájuk. Azt mondta,visszaállnak az évi tíz bemutatóra,elkezdik kijátszani, ha kell, kiegészíteni vagy újrapróbálni a produkciókat. A hosszabb, mélyebb felkészülés mellé még igényesebb, vizualitásukat tekintve is élen járó produkciókat kell bemutatniuk. Mindennek sokkal nagyobb forrásigényét újragondolt, az európai élvonal felé közelítő állami dotációval kell megoldani,

miként a rég esedékes általános bérrendezést is. Pályázatában 10 tematikus évadot vázolt előre, feltárva az opera világának kincsestárát, összefüggéseit.

Át kell építeni az Erkelt

Az Erkel Színházat az elmúlt négy és fél évben 1,1 millióan látogatták, az Operaház nélküli, most futó évadban már egyedül is képes 300 ezer néző feletti teljesítményre. Mindez bizonyítéka annak, hogy a játszóhely alkalmas lett arra, hogy átvészelhessék benne az Andrássy úti épület korszerűsítésének éveit.

Azt mondta, 2021-ben az Erkel átépítése is esedékes lesz, mivel a 2013-as kicsi, de gyors, mindössze nettó 1,2 milliárd forintért, hat hónap alatt lezajlott beavatkozással csak 5 éves kegyelmi időt nyertek, ami jövőre lejár:

ezalatt kell az Operaházat korszerűsíteni.

Ókovács Szilveszter tervei szerint az Erkelben, Közép-Európa legnagyobb ültetett nézőterű színházában az Operáéval kompatibilis méretű színpadot, oldalszínpadot, zenekari árkot és kiszolgáló traktust kell kialakítani. A nézőtérhez nem nyúlnának, az oda befektetett összeg eredménye tehát nem vész el. Pályázata szerint másfél év átépítés után,2022. december 8-án kellene újra megnyitni az Erkelt, a ház 111 éves születésnapján.

Kiemelte, hogy az ország két legnagyobb színháza, amely az egész nemzet számára reprezentálja a balett és az opera műfaját, semmilyen komoly forrást nem kapott 1984 óta, így lettek hazánk leglátogatottabb, de egyben legrégebben felújított, így leglelakottabb színházaivá.

Az Operaház és az Eiffel Műhelyház várhatóan 2019 januárjában nyit.

A főigazgató kiemelte, hogy mivel az Opera termeli a bevételt, amiből az Erkelt keresztfinanszírozzák, nem lehet több időt veszíteni. Hozzátette, az állami támogatás jelenleg csak a közalkalmazotti béreket fedezi, a hatalmas rezsi, a szólisták, karmesterek, alkotók honoráriuma, a díszletek-jelmezek elkészítése, a kommunikáció és a beszerzések évi csaknem 5 milliárdos tételét csak a saját bevétel biztosítja. Ennek négyötöde az Ybl-palota függvénye, ami nyártól kiesett. Emlékeztetett arra, hogy a jelenleg zajló korszerűsítés nemcsak az Andrássy úti épületet, hanem a Hajós utcai 12 szintes üzemházat is érinti.

Új munkahelyek

A szakszervezetek sztrájkfenyegetéséről kiemelte, hogy a követelések legfőbb motívuma bérjellegű, miszerint a kollektív szerződés hiánya miatt a dolgozók bére havi 130 ezer forinttal csökkent volna.

A főigazgató véleménye szerint ekkora hazugsággal nem lehet eredményes sztrájkot szervezni, végül el is maradt a munkabeszüntetés.

Mint mondta, bízik a kollégák józanságában és hogy látják, a felújítások értük is történnek, munkavégzésük körülményeit javítják. Lehetetlent követelni pedig "azon a karácsonyon különösen visszás, amelyet a család rengeteg pluszkiadást jelentő bérleményekben tölt, míg a házat, ahol a boltját is üzemeltette, amelyből élt, épp tatarozzák".

Kitért arra is, hogy senkit sem bocsátottak el, pedig "két méretnyi kolléga jut most egy színházra", inkább határon túli turnékkal használják ki a lekötetlen energiát és ezen pluszbevételekből biztosítják az illetmények színvonalát. A létszámcsökkentés nyújtotta egyszerűbb megoldást sem a kollégák, sem a magyar operakultúra szempontjából nem éreztük volna fairnek, ellenkezőleg:büszkék vagyunk, hogy az elmúlt években 400 új munkahelyet teremtettünk"- mondta Ókovács Szilveszter, majd hozzátette, a kulturális alapellátás zászlóshajója az Erkel Színház, amelynek a jegyeit bárki meg tudja fizetni és hozzájuthat ugyanazokhoz a magas színvonalú produkciókhoz és kiemelkedő művészekhez, mint az Andrássy úti dalszínházban.

Itt is a nehezebb utat járjuk, amikor azt mondjuk: fontos, hogy mint a messze legnagyobb magyar kulturális intézmény, része legyünk a társadalomnak, hogy együtt lüktessünk vele és ne elefántcsonttoronyként létezzünk, kizárólag a mai high society és a turizmus számára"- tette hozzá.

Társadalmi felelősségvállalás

A főigazgató úgy látja, részt kell venni az ország operai művelésében multimédiás tartalmak létrehozásával is, továbbá a társadalmi felelősségvállalás részeként szolgálni a nemzet számára fontos gondolatokat, eseményeket, mint 1956 vagy a reformáció jubileuma.

Sokfélék vagyunk itt házon belül is, összesen csaknem kétezren - nálunk sokszínűbb csak a publikumunk lehet. Az irány továbbra is az, hogy a mi Operánk minden közönségréteg ízlését és örömét keresse. Ne ugyanazon az estén, hisz az lehetetlen volna, de egyre magasabb nívón"- mondta.

 


8537 telramund 2017-11-26 14:24:29 [Válasz erre: 8521 IVA 2017-11-25 19:59:26]

Kedves IVA nem számolom a sorait ,amit a rendezésről írt és speciel ezt nem csak Önnek róvom fel,hanem az általános és hivatalos operakritikának is.

Ha  elsősorban Önre gondoltam volna és nem úgy az átlagos magyar és külfüldi kritikák ezt jutatták eszembe.Egyébként Önnek címeztem volna,de mint látja nem válaszként ment,hanem egy sajnálatos megállapításként.


8536 macskás 2017-11-26 14:07:43 [Válasz erre: 8528 Franca 2017-11-25 23:51:53]

Nekem is a Horne-os felvétel a legjobb!


8535 pitypang 2017-11-26 13:22:36

számomra fucsa, hogy Flórez labdába sem rúg, mint a valavolt lehetséges legjobb Lindoro....


8534 nickname 2017-11-26 09:48:21 [Válasz erre: 8528 Franca 2017-11-25 23:51:53]

Az a felvétel is nagyon jó. Én szeretem Horne-t, de ízlés kérdése egy idő után, hogy a jó énekesek közül kijön be, ki nem. 


8533 nickname 2017-11-26 09:47:07 [Válasz erre: 8531 IVA 2017-11-26 02:36:07]

Igen, valószínűleg ugyanazon az előadáson voltunk. rögzítették az előadást. A Triptichon általán látott előadását is rögzítették. Akkor a karzaton ültem és az erkély középpáholyok táján egy kamera volt valami daru féleségen mozgatva. Ezek szerint már nemcsak premier előadásokat vesznek fel, de igyekeznek mindenz dokumentálni. Az általam látott Bánk bán előadást is rögzítették a kamerák, mikrofonok. 


8532 IVA 2017-11-26 05:03:31

Karácsonyi díszbe öltözött az Erkel Színház.
A múlt hét második felében alighanem fagytűrő, mediterrán hangulatú, dézsás fácskákat állítottak a főbejárati ajtók közötti (egykor) oszlopok elé, négyet. (Azokra a díszlet-babérokra emlékeztetnek, amelyek a Don Carlos fátyol-regés képében sorakoztak az erkélyeken, de azóta lecserélték őket pálma alakúakra.) A műanyag konténereiket takaró Harlequin stílusú kaspókat valószínűleg a nagy földszinti előcsarnok falfestéséhez idomították.
Örülnék, ha ezek a növények a karácsonyi konzumidőszak után is a színház előtt maradnának.
Nem fűzök ilyen óhajt a díszkivilágításhoz, amely most igencsak hangsúlyozza a színház felpezsdült életét. Villanyfüzérek díszítik az esővédő hosszú és széles, fehér felületét, valamint a színház előtti térségben fejlődő hét fiatal fa jelenleg kopasz ágait is.


8531 IVA 2017-11-26 02:36:07 [Válasz erre: 8527 Franca 2017-11-25 23:39:48]

Most jut eszembe: az általam látott előadáson mintha 4 mikrofont láttam volna a színpadi deszkák zenekarra néző szélére rögzítve. És valami nagyobb szerkezetet is, talán az erkély középpáholyok táján, de lehet, hogy ezt már csak álmodtam. Annyi biztos, hogy ezek mind feketék voltak.


8530 IVA 2017-11-26 02:24:03 [Válasz erre: 8526 bermuda 2017-11-25 23:18:29]

Persze az is előfordul, hogy amint az én hozzászólásomból sajnálatosan kimaradt egy ő betű (eladás → előadás), az egyetértekbe is becsúszhat egy nem odaszánt szóköz.


8529 IVA 2017-11-26 02:18:57 [Válasz erre: 8525 Búbánat 2017-11-25 22:53:18]

... És pünkösdkor meg nyáron már hosszú kabátra sincs szükség.


8528 Franca 2017-11-25 23:51:53 [Válasz erre: 8519 nickname 2017-11-25 18:37:31]

Nekem meg a Baltsa-Raimondi-Lopardo a kedvencem. Ramey fantasztikus bej, csak sajnos Horne-t soha nem tudtam elviselni. Pedig Palacio is jó Lindoro. Gondoltam, hogy Mester Viktória jobb lehetett, megpróbálom őt is megnézni a szerepben.


8527 Franca 2017-11-25 23:39:48 [Válasz erre: 8522 IVA 2017-11-25 20:00:57]

Hát még én hogy sajnálom! Az ország négyötöde nem Budapesten él, nekik kicsit nehezebb (jóval költségesebb és időigényesebb, nekem csak az utazás plusz öt óra) operába eljutni, pláne, ha dolgozik is mellette. Na de valóban, majd legközelebb.


8526 bermuda 2017-11-25 23:18:29 [Válasz erre: 8523 IVA 2017-11-25 20:01:51]

Pontosan ezt akartam kérdezn))))) Erről jutott eszembe, h anno volt  egy lista a  legfontosabb teendőkről .... s az akkori  elbíráló ezt írta "egyet  értek".. Talán még IVA emlékezett erre.))


8525 Búbánat 2017-11-25 22:53:18 [Válasz erre: 8524 IVA 2017-11-25 20:03:21]

Értem az iróniádat!

Utólag bevallom, ki nem mondottan Heiner Lajos fórumtársunk figyelmébe szántam a híradást, aki nem egyszer küldött a fórumra Salzburgból, az Ünnepi Játékok zenei eseményeiről (is) nekünk színes, élvezetes opera- és koncertbeszámolót. (Függetlenül attól, milyen botrányos, ki nem állható rendezésekről szólnak az "értő" meg lelkes, vagy éppen tartózkodó, visszafogott beszámolók.) Igaz, nem gondoltam végig, hogy a hosszabb külföldi tartózkodása vélhetően nem teszi lehetővé neki  az Erkel Színházban bemutatott Olasz nő Algírban-produkció megtekintését, így ha akarná sem tudná majdani salzburgi (ha eljut oda) előadás(ok) benyomásait egybe vetni az itthon színpadra állított Rossini-vígopera újdonsággal.   (De ki tudja, hátha titkon mégis hazai vizekre ereszkedett és kíváncsiságból megnézte az egyik előadást.) Persze így is mindig érdeklődéssel olvasom tőle – akármerre jár a zenekultúra nyomában – személyes tudósításait például  az opera fellegváraiból, ahová nagy valószínűséggel sokunk nem jut el – nem csak az  „ötösre” való hiába várakozás miatt…; ha mégis volna rá lehetőségem kiutazni  (hozzá pénzem is) akkor sem biztos, hogy rászánnám magam olyan előadások megtekintésére, amelyekről jó előre tudni lehet:  a rendezés otromba lesz,  elriaszt ahelyett, hogy vonzana, ösztönözne oda. - hiába a kilátásba helyezett csalogató "húzó" -énekművész/karmester nevek...


8524 IVA 2017-11-25 20:03:21 [Válasz erre: 8518 Búbánat 2017-11-25 11:57:10]

Annyi vágyam nem teljesült már az életben (amit persze nem tragédiaként élek meg), és akadt köztük, amelyik anyagi lehetőségeimen bukott meg. De most, hogy Az olasz nő Algírbant nézhetném meg, méghozzá Salzburgban, ahol mostanában különösen nekem való rendezések kerülnek színpadra, úgy érzem, kihúzzák addig az ötösömet. Az immár fokozhatatlan vágy talán megsegít.


8523 IVA 2017-11-25 20:01:51 [Válasz erre: 8517 Heiner Lajos 2017-11-25 11:48:09]

Mi az az egy?


8522 IVA 2017-11-25 20:00:57 [Válasz erre: 8516 Franca 2017-11-25 10:39:41]

Sajnálom, hogy aki ennyire szereti ezt a művet, nem tudott mindkét szereposztás előadására eljutni. Remélem, talán a következő évadban, még akkor is érdekes lesz olvasni róla.


8521 IVA 2017-11-25 19:59:26 [Válasz erre: 8515 telramund 2017-11-25 09:26:26]

Célszerű”?
Kedves Telramund, komolyan gondolja, hogy ha én itt a fórumon elhanyagolom a rendezéssel kapcsolatos gondolataimat, attól kisebb lesz a nagyarcú rendezők arca? Nincsenek olyan ambícióim, hogy hozzászólásaimmal átformáljam a nemzetközi, s abban a magyar operajátszás trendjét, helyrebillentsem a művek alkotói és színpadra állítói fontosságának arányát. Csupán leírom a véleményemet, ha már van rá hely és lehetőség.
Engedelmével, olyan darab élménye után, amelyet csak alig ismerek, amelynek a fellépő művészeit nem tudom régi magyar kedvenceink és mai világnagyságok teljesítményéhez hasonlítani, tartózkodom attól, hogy hozzászólásom a zenei, énekesi megoldásokról szóljon. Viszont mindig szívesen olvasom, ha Ön elsősorban ezekről ír, és köszönöm, hogy számolja a soraimat.


8520 IVA 2017-11-25 19:55:56 [Válasz erre: 8514 Dominik 2017-11-25 08:42:26]

Kedves Dominik, elhallgattam, de be kell vallanom, engem is kerülgetett az unalom és az ásítozás, különösen az első felvonás alatt. A másodikban már tudtam, hogy a katarzis reménye nélkül kell végigülnöm az estét. Szomorúan gondoltam azokra, akiket nem egy előadás, hanem az egész műfaj ennyire nem érint meg, és bizony ők is eljutnak operába néhányszor.


8519 nickname 2017-11-25 18:37:31 [Válasz erre: 8516 Franca 2017-11-25 10:39:41]

Sajnos Musztafának Palerdi sem ideális! Nekem a Marylin Horne-s felvétele a kedvencem, azon Samuel Ramey énekli a bejt, és hát nekünk is lenne erre a szerepre alkalmasabb basszistánk, de mindegy. Az első szereposztás Taddeója jobban tetszett, de Cseh Antalnak is se volt rossz ebben a szerepben. Pedig a Szerelmi bájitalban olyan unalmasan és egysíkúan énekelt, hogy nem vártam tőle sokat pár héttel később egy másik bel canto vígoperában, de nekem az első szereposztás Teddeója jobban bejött. Vörös Szilvia tehetséges énekes: a Bellini opera Rómeó szerepet nem olyan könnyű és nagyszerűen megoldotta, de most valóban elmaradt a várt hatás. Mester Viktória jobb volt: jobban is komédiázott szerintem. A második szereposztás tenorja jobban tetszett.


8518 Búbánat 2017-11-25 11:57:10

Akinek módjában áll jövőre - pünkösdkor - Salzburgban megtekintenie az Ünnepi Játékokon Rossini Olasz nő Algírban című operáját, összemérheti annak rendezői és zenei "milyenségét" az Erkelben bemutatott produkcióval:

Moshe Leiser és Patrice Caurier állítja színre. A címszerepben Cecilia Bartoli látható, a további közreműködők Ildar AbdrazakovEdgardo Rocha és Rebeca Olvera lesznek, a karmester Jean-Christophe Spinos.

Salzburgban pünkösd után is műsoron marad az Olasz nő Algírban, még a nyáron is látható lesz ott. 

 


8517 Heiner Lajos 2017-11-25 11:48:09 [Válasz erre: 8515 telramund 2017-11-25 09:26:26]

Egyet értek!


8516 Franca 2017-11-25 10:39:41

Részben válaszként az előző hozzászólásokhoz is:

Én a tegnapi, második szereposztását láttam az Olasz nő Algírban-nak. Az opera maga az egyik nagy kedvencem, láttam már élőben Pesaróban, Bécsben, számos felvételem is van. Imádom, zseniálisnak tartom a zenéjét. Véleményem szerint nem azt kell elvárni az ilyen típusú operáktól, hogy megérintsen. MInt ahogy nem célja a valósághű ábrázolás, valós jellemek bemutatása sem.  Bővérű szatíra, felhőtlen komédiázás, olyan, mint egy Wodehouse-regény. Aki a valóságot, a jellemfejlődést, érzelmeket kéri rajta számon, az megfosztja magát attól, amit ez az opera adni tud:  a kirobbanóan sziporkázó, szellemes, de nagy technikai tudást kívánó zene és ének, az énekesek technikai csillogása (már ha csillognak), az együttesek összhangja, a bolondozás élvezetétől.  Amelyik operában a szereplők azt éneklik a fináléban, hogy din-din-din, krá-krá, bum-bum stb., az az opera nyilvánvalóan nem a néző érzelmi megérintését tűzte ki céljául. A bemutató óriási sikerét látva Rossini megjegyezte:  „Azt hittem, a velenceiek bolondnak fognak tartani, ha meghallják az operámat. Most kiderült, hogy ők még nálam is bolondabbak”. A komédiázást jól támogatta a rendezés, a közönség - telt ház volt - kiválóan szórkazott. 

Sajnos, csak pénteken tudtam menni, ezért  a második szereposztást láttam, de szeretném látni az elsőt is. Vörös Szilvia nem volt ideális Izabella. Amennyire tetszett korábban Bellini operájában, most annyira nem: hangja nem volt elég Izabella szólamához. A közép és alsó regiszter erőtlen, mintha nem is mezzót hallottunk volna. Vagy csak én szoktam hozzá a szerepben az Agnes Baltsa-, Stephanie Blythe-féle hangokhoz?  Bakonyi Marcell hangja is kevés volt Musztafaként. Kiválóan komédiázott, de hiányzott a Musztafa szerepe által megkívánt súly a hangjából, ami tekintélyt adott volna neki, alátámasztotta volna az alattvalók félelmét vagy érzékeltetni tudta volna a dühét, amikor rájön, hogy átverik. A hangja nem nyílt ki, fojtott maradt.  Nem mentek a koloratúrák sem, a futamoknál elhalkult és a többi szólam teljesen elnyomta. A tenor nagyon tetszett, bár jobb szeretem a férfiasabb, Florez-féle tenorokat a szerepben, de ha hozzászokott az ember a hangszínéhez, már értékelni tudta a technikai hibátlanságát, hogy szinte szárnyalt az együttesekben. Szemere Zita is nagyon tetszett, pont az Elvira szerepéhez illő, karcsú szoprán, akit szintén mindig lehetett hallani, nagyon jól illett az együttesekbe. Cseh Antal szuper volt Taddeóként, nagy sikert is aratott. Musztafával ellentétben nem szűkült össze a torka , nem szorított hangja (biztos van erre szakmaibb terminus technicus is) és kellően mulatságos volt, mint Kajmakan. A gyors részek túlságosan gyorsak voltak,  olyan rohamtempót vett a karmester, hogy gyakran összemosódtak a szólamok, az énekesnek nem maradt idejük kiénekelni a hangokat, nem egyszer szétestek az együttesek, holott ennek az operának pont a sziporkázás a lényege, ami nem jön létre, ha nem hajszálpontosan szólalnak meg a szólamok.


8515 telramund 2017-11-25 09:26:26

A rendezői operajátszás eltűntetése írányába nagyon célszerű lépés lenne,ha az előadásokról szóló kritikák 2oo  sorban nem a rendezésról,hanem a zenei ,énekesi megoldásokról szólnának.Ez az operajátszás" vírágkorában kb a 8o-as évek közepéig így is volt.Aztán a kritika végén egy vagy kér sorban rendezte: xy.Az opera zenés műfaj így az akusztikai élményeknek kellene dominálniuk a kritikákban és nem a vizuálisnak.

Én magam ,ha nagy ritkán írok egy előadásról-lehet udvariatlanul-de meg sem említem a rendezést maximum egy mondat erejéig.Rossz( a gyakoribb) vagy jó.Ennyi ,mert többet nem is érdemel.A hosszú taglalás csak az operát mellékesen elismert rendezők arcát nagyítja,pedig általában egyébként sem kicsi!


8514 Dominik 2017-11-25 08:42:26 [Válasz erre: 8513 IVA 2017-11-25 05:33:07]

Kedves Iva, köszönöm a reflexiókat! Jó érzéssel tölt el, hogy tekintve a "zsenge" koromból is adódó járatlanságot, mérsékelt ismereteket ebben a műfajban (néhány éve követem csak valamennyire az operavilág eseményeit), mégis találkozik a véleményünk (már nem először).A második felvonásnál egyenesen ásítoztam, nem csak nem érintett meg, nem szórakoztatott, - kifejezetten vártam hogy vége legyen. Zeneileg sem mondhatom hogy nagyon élveztem - bár ez adódhat abból is, hogy a vígopera műfaj nem kedvencem.


8513 IVA 2017-11-25 05:33:07

Olasz nő Algírban” – 2017. november 13.

Elképzelhető, hogy ha nem Szecsődi Iréntől hallok először operai énekhangot egy detektoros rádióból, később egy már rendes rádióból nem Gencsy Sárival és Lily Ponsszal a Csengettyűáriát, Erdész Zsuzsával Olympiát a Hoffmann meséi egyenes közvetítéséből, Gyurkovics Máriával és László Margittal Rosina kavatináját, hanem ugyanezt mezzoszopránnal, vagy koloratúraltok bravúráriát, sohasem leszek operarajongó. Amikor jöttek Pesten is a mezzo Rosinák, már csak úgy látogattam A sevillai borbélyt, mint egy régről ismerős hölgyet, akit már nem jó sem nézni, sem hallgatni (persze ebben a Mikó-féle rendezés leváltása is szerepet játszott).
Bár számos díszítésre emlékszem a Szőnyi Olga, illetve Takács Klára alakította Zaira szólamából A török Itáliában című Rossini-darab 1976 és 1980 közötti Erkel Színházi eladásaiból, a mutatós és kényes koloratúrák a primadonna, Donna Fiorilla szerepének ékei- és kifejezőeszközeiként szólaltak meg Ágai Karola és Kalmár Magda alakításában. Én hogyan játszott Ágai, Sólyom Nagy Sándor, Korondy György és elsősorban Bende Zsolt abban az előadásban! Pedig Huszár Klára rendezése sem számított hagyományosnak: játékos díszletek és szcenírozás, sok ötlet idézőjelben, sok kikacsintás, sőt még némi elidegenítés is. Szerencsés csillagzat alatt születhetett a produkció: a fordító és rendező Huszár Klára alaposan kidolgozta és alighanem el is mélyült benne, hiszen nem kényeztették évadonként tucatnyi feladattal. És szerencsés találkozásom lehetett a darabbal nekem is, akit a műfajon belül a vígopera villanyoz fel kevésbé.
Talán a két darab címének hasonló szerkezete, s hogy az előbbiben földrajzi névként, a másikban nemzetiség jelzőjeként szintén az olasz szó szerepel, azt reméltem, hogy Az olasz nő Algírban (ez lenne a mű magyar címe helyesen, ezért tettem idézőjelbe az előadás hibás címét) is olyan meglepően kellemes találkozást hozhat számomra, mint A török Itáliában. Tudtam ugyan, hogy a címhősnőé kétségtelenül koloratúralt szólam, és sajnos azt is, hogy a cselekmény kevésbé érdekes és szellemes, de ihletett rendező a jó helyzetek feltárásával és hangsúlyozásával talán szórakoztató előadást állíthat színpadra belőle. Bánom, hogy ez nem így alakult.
Szabó Máté rendezésének minden eleméből a mai rendezési közhelyek köszönnek vissza. Mindenekelőtt az, hogy nem merte vállalni a komédia (ha nem is történelmi, de) történési korát (XVII. század), ami segítene elnézni a mára csacskaságoknak tűnő fordulatokat és mesésen lehetetlen jellemeket. Noha Rossini bel canto zenéjében nemhogy a majdani francia, olasz és orosz romantikusok egzotikumát, de még a negyed évszázaddal korábbi Szöktetés a szerájból keletiességét is hiába keresnénk, ahogy Mozart művének színpadán is szívesen vesszük, hogy a szeráj az szeráj, szívesen vennénk, ha az olasz nő, illetve a többi olasz hős egy merően idegen világban fordulnának meg és vinnék győzelemre szenvedélyüket. Cziegler Balázs mutatós, jól mozgatható, ám neutrális díszlete lehetne bármilyen mai gazdag fiatal tengerparti villája. Egyszer ugyan érzékeljük a sivatag közelségét is, de hogy ez milyen eltérő világ az európaitól, azt nem. Amikor Füzér Anni jelmezei a mohamedán társadalmi környezetre és az eredeti korra utalnak, gyönyörűek és finomak – annál kevésbé, amikor a rendezés számára elidegenítően közömbös lesz, hogy milyen ez a miliő, illetve mintha fantázia híján a legkényelmesebbet választaná: gátlástalanul és szokványosan a jelenhez fordul. Előtűnik a színpadon modern konyhai pult, petpalackos műanyag rekesz, laptop stb., s ekkor a jelmez is durva lesz és közönséges.
Számomra a leglehangolóbb mozzanat, amikor a színpad közepének felső felületén vetített részlet jelenik meg Az édes életből – vajon melyik? –, Sylvia, Marcello és a talált fehér kiscica nemcsak a filmremek ismerői által ismert jelenete a Trevi-kútnál. Értelmezésem szerint arra utalva, hogy a temperamentumos olasz nőre vágyó Musztafa bej képzeletében olyanok a temperamentumos olasz nők, mint Anita Ekberg, a Fellini által történetesen svéd színésznőt játszó svéd színésznő. Ezt az elképzelést igazolandó, Isabella az Ekbergénél is hosszabb (viszont előnytelenül festett és fésült) szőke hajzuhataggal, és kármin, magenta árnyalatokról vörös bőrkabátban, lakkcipőben, harisnyanadrágban és mindenben jelenik meg, így is búcsúzik tőlünk a darab végén. Mai üzletasszonyként. Közönségesebben, mint amilyen üzletasszonynak Iréne Theorin látszott Brünnhilde „jelmezében” a Ring Müpa-beli előadásaiban, de finomabban, mint amilyenek a Carmenek Oberfrank Pál Erkel színházi Carmenjében (éppen Mester Viktóriával nem láttam), amelyben a címszereplőről azt hinnénk, Frasquita és Mercedes bájainak értékesítésében utazik. Tehát valahol a kettő között.
A korántsem vonzónak bemutatott főhősnő és a komolyan nem vehetőségig elrajzolt többi szereplő nem segített abban, hogy a történetnek akár csak egy mozzanata vagy szereplője megérintsen, sajnos a mindvégig öncélúan ékesített dallamok által sem. Számomra az a legzavaróbb, ahogy a rendező el akar szakadni a zene alatti színpadi eseménytelenség szerinte nyilván rossz hagyományától, oly módon, hogy a színpadon minduntalan történjék valami látványos. Például módfelett csinos nők díszítsék a színpadot, ha másképp nem, a palotában élő macskákat megszemélyesítve. Míg a fekete és az arany pazar kombinációiba öltöztetett táncosnő-cicák hízelegnek és torkoskodnak, arra gondolok, miért nincs köztük kandúr: kockázatos beidegződés ez ma, kérem, hogy a nőkben holmi cicust lássunk, illetőleg csakis bennük. Talán ezt a parázs veszélyt közömbösítendő, ugyanakkor vetkőzni nem a nők, hanem a valamikor erősebbnek mondott nembéliek fognak, méghozzá tömegesen, kockás bokszeralsóra. Nem mondom, hogy nem barátságos a jelenet, csak számomra nem a darab esetleges szerzői szándékát hozza közelebb, hanem a rendező kényszerességét az ötletáradatra.
Míg A török Itáliában (előadás-történeti) korszakában a kettős szereposztás(ok) mindkét bemutatójának megnézésével esélyt adtam magamnak arra, hogy alaposan megérintsen egy-egy számomra új, vagy kevésbé ismert darab, ahogy a helyárak feljebb szálltak, vállalkozó kedvem mára alább, így csak egy előadásra szorítkozott. A főszereplő Mester Viktória remek hangi adottságokkal és technikával adta elő engem megérinteni nem tudó szólamát. Lindoro öncélúságig, mérhetetlenül sok koloratúrával megírt lírai tenor szólama a kamaszos külsejű Alasdair Kent karcsú hangján kelt életre. Az ékítések szertelen árjában többnyire úgy tűnt, gyakran bökdösi a magasságnak azt a határát, ahol már akár baj is történhet, a baj azonban szerencsére megrekedt az én aggodalmamban, a kitartott csúcshangok pedig az énekes merészségét igazolták. Kíváncsian hallanám, mint érvényesül ez a könnyű és mozgékony hang a számomra kedves Almaviva-, Nemorino- vagy Don Ottavio-szólamokban. Palerdi András láthatóan lubickolt Musztafa bej szerepében, amelyet a cselekmény és a rendezés jóvoltából képtelen vagyok reális figuraként értelmezni. Érdemes volt A hugenottákban felfigyelni Balga Gabriella hangjára, amely Zulma kevésbé hálás szerepében is örömöt nyújtott. Szintén tetszett a szép és elegáns megjelenésű Sáfár Orsolya Elvira szerepében. Fölteszem, hogy az előadást formásan és lendületesen vezénylő Francesco Lanzillotta hiteles tolmácsolója ennek a Rossini-opusnak.


8512 Búbánat 2017-11-21 18:24:35 [Válasz erre: 8511 oldalsonka 2017-11-21 16:08:28]

Így igaz!  Ideje volt már a vígopera műfajából elővenni ezt a korai Rossini-remeket. Sok jó mozzanata volt a zenei megvalósításnak, melyhez a rendezés igyekezett megfelelni... A közönség - én is úgy tapasztaltam - vette a "lapot" és tapsaival díjazta a kiállítást, a felhőtlenül játékos, pajkos, jókedvet árasztó "bel canto" produkciót. Szívesen venném ha folytatása jönne.... Jöhetne például Donizettitől Az ezred lánya is - Tonio koloratúrákkal teli, lírai szerepe ugyancsak kiosztható, hiszen a magas C-k abszolválásához is vannak már  "üzemképes" tenorjaink, akik számára nem okozna nehézséget a feladat teljesítése.


8511 oldalsonka 2017-11-21 16:08:28

Végre egy vígopera! Telt ház, kezdettől fogva oldott hangulat. Pergő ritmusú, vidám Rossini-zene. Mozgalmas rendezés sok humorral, egyéni ötletekkel, kiváló szereplőkkel, ének- és zenekarral. Érdemes volt olasz maestrót meghívni a betanításra és a hat előadás dirigálására.Örülök, hogy láthattam a premiert. De jó is lenne minden évadban egy-egy új vígoperát vagy igazi bel canto művet látni és hallani, és nem csak hat előadásra. Köszönöm a közreműködőknek a felvidító, nagyszerű élményt.


8510 Mikkamakka 2017-11-21 12:23:57

A 25.-i (szombat)Traviata előadasra van ket jegyem.Érdeklődni privátban.

Köszönöm!

M


8509 Búbánat 2017-11-20 16:33:47 [Válasz erre: 8508 nickname 2017-11-19 13:25:54]

Az Erkelben a tegnap esti előadás, az Olasz nő Algirban második premierjének hatalmas közönségsikere után már nem is annyira kívánkozom megismerni első szereposztással is a darabot... - ennél nívósabbat attól nem várhatok, nem remélhetek, nem kaphatok...

Persze Rossini zenéje vonzana oda ismét...


8508 nickname 2017-11-19 13:25:54 [Válasz erre: 8507 Búbánat 2017-11-19 11:44:52]

Engem a második szereposztás jobban érdekel - az elsőt inkább félárasan nézem majd meg jövő hét hétvégén. 


8507 Búbánat 2017-11-19 11:44:52

A tegnap esti Rossini-operapremierről - úgy látszik - késnek a beszámolók. Talán majd a ma esti Olasz nő Algírban előadása után...


8506 IVA 2017-11-18 19:52:32

Kedves Érdeklődők!
Már lehet jegyeket váltani a Primavera '18 előadásaira.
Az internetes vásárlás a Normára egyelőre akadályba ütközik, de a pénztárban lehetséges.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.