Bejelentkezés Regisztráció

Erkel Színház


8505 Edmond Dantes 2017-11-11 15:30:59

A zenetörténet különös pikantériája, hogy Jakob Liebmann Beer, ismertebb nevén Giacomo Meyerbeer, egy berlini születésű német-zsidó zeneszerző lett a francia nagyopera néven ismert műfaj legnevesebb képviselője és egy szerelmi történet kereteibe ágyazva éppen az ő legnépszerűbb operája dolgozza fel az 1789 előtti francia történelem egyik legrémisztőbb eseményének, az addigra folyamatossá váló katolikus-protestáns vallásháború csúcspontjának, 1572 Szent Bertalan éjének eseményeit. A mészárlás az operában többször említett, de meg nem jelenő Coligny marsall elleni merénylettel vette kezdetét, három "csúcsra járatott" napot követően néhány hétig tartott, nagyon egyoldalú erőviszonyok közepette: az akkori áldozatok számát több tízezerre becsülik. A jóval később, 1598-ban kibocsátott ún. nantes-i ediktum ellenére a francia protestánsok, a hugenották fokozatosan és szinte teljesen eltűntek Franciaországból, aminek máig ható következményei lettek: a protestantizmus gyakorlatilag megszűnt Franciaországban. A 17. szd. végén a lakosság kb. 5%-át tették ki, ma a teljes francia népesség 1-2%-a tekinthető valamilyen reformált keresztény valláshoz tartozónak. Miként -stílszerúen- "Párizs megér(t) egy misét", ez a mű is megérdemel ennyi bevezetőt.

A reformáció 500. évfordulóján illetve arra is hivatkozva vette elő jó 85 év után Operaházunk A hugenottákat. Az Intézmény a felújítással mert nagyot álmodni és nagyot dobott, minden elismerés megilleti érte: egy ismertebb opera sokadik, akár hagyományos, akár formabontó, netán átértelmezett, jó-közepes minőségű repríze nem lett volna ilyen jelentőségű esemény. A történet hemzseg a dramaturgiai valószínűtlenségektől, néhány szereplő szólamát túlméretezték a szerzők (quasi főszereplővé avanzsált apród és öreg szolga), másokét meg alulkalibrálták (Valentine nagyjából az opera közepén szólal meg először jelentősebben, Nevers haláláról csak "félre"-információból értesülünk, a spiritus rector királynét nagyjából egy felvonásnyit látjuk), de mindezt szívesen elfelejtjük ilyen jól hangzó és érdekes zene hallatán. Olyasféle előkelőség, grandeur sugárzik A hugenották partitúrájából, ami hangulatában engem leginkább a Don Carlosra emlékeztet és ami ezért is teszi egyik kedvencemmé Verdi remekét, a talán legjelentősebb francia nagyoperát. A Valois-nővérek csodásak: itt is, ott is...

A színpadi kivitelezés eklektikus. Úgy vélem, a mű minden tekintetben inkább az Operaház színpadára kívánkozna, az ottani színpad mélysége nem kényszerítené a díszlettervezőt (Horesnyi Balázs) olyan kompromisszumokra mint az Erkel Színház túl széles, ám nem eléggé mély játéktere és a kórus elhelyezése, mozgatása is könnyebb lenne odaát. A függönyre festett díszletek inkább csak jelzésértékűek, folyamatos fel- és lehúzogatásuk olykor zavaró és nem mindig érthető. Kovács Yvette Alida fantáziáját nem korlátozta színpadi akadály, klasszikusan szép, "korhű" jelmezeket tervezett. Mindenféle "modern" megoldás bántó is lett volna és a katolikusok fehérbe, a hugenották feketébe öltöztetését sem éreztem olcsó leegyszerűsítésnek, ellenkezőleg: a cselekmény megértésében néha még segített is a két tábor fekete-fehér színvilágának jól megkülönböztethetősége. A rendező, Szikora János sem ebben a darabban próbálta ki kísérletező kedvét, szerintem helyesen: csak rontott volna az összhatáson, ha például  "mai" hangulatot akart volna teremteni; inkább játszani hagyott semmint játszatott. A rendezői koncepcióhoz tartozó, fő díszletelem(ek)nek számító óriás betűjű szavak közül nem értettem, miért "Bachus"  (és nem Bacchus), nagyon tetszett a Remény-Merény szójáték és a fináléban az Irgalom szó betűinek -azaz magának az irgalomnak- az összeomlása; csak azt hiányoltam, hogy kimaradt a főszereplők librettó szerint tűzfegyver általi legyilkolása, legalábbis én nem hallottam és nem láttam ilyesmit a színpadon.

Ha eddig netán nem, akkor Boncsér Gergely most feliratkozott a Ház vezető tenoristái közé: imponáló biztonsággal, nagyon szép hangon, megfelelő középregiszterre alapozott biztos, fényes magasság birtokában  énekelte Raoult és jól is mozog, jól is mutat a színpadon. Ha korábban, pl. Rodolfóként keveselltem nála a dinamikát, produkciója ezúttal e tekintetben sem hagyott semmi kívánnivalót. Amit akkor írtam, itt bebizonyosodott: a bel canto világa az övé, jelenleg biztosan. Színpadi játéka visszafogott, de ez vélhetően -és kollégáihoz hasonlóan- a rendező szándéka szerint van így. Létay Kiss Gabriella saját legjobb formáját hozta. Miként pl. Angelica nővérként, Valentine szerepében is szenvedő, a sors által vesztésre-áldozathozatalra ítélt, larmoyant hősnő volt: ez tűnik a számára leginkább illő szerepkörnek, a nagy díva-heroina szerepek világa valószínűleg kevésbé az övé. Szép és erőteljes hanganyaga a magas regiszterben sem szűkült be. Nagyon vártuk Kolonits Klára Valois Margitját és azt kaptuk, amit vártunk: királynét alakított a darabban és királynő volt a színpadon. A szerep jókor érkezett hozzá és méltó tolmácsolóra talált benne: briliáns énektechnikája, dinamikai árnyalása, kisugárzása mindenkit elbűvölt. Ám legalább ilyen sokatmondó színészi gesztus volt reagálása, amikor ráeszmél: vallásbékítési-házasságközvetítői terve semmivé foszlott: arcán tétova tanácstalanságot véltem felfedezni, a kudarcos tehetetlenség, szinte kétségbeesés megrendítő kifejezését. Marcel összetett, sok és sokféle énekelnivalót tartogató szerepében Gábor Gézát hallottuk. Megjelenése, szerepformálása inkább a buffó világa felé mutat; igaz, kicsit mulatságos is, ahogy pl. az 1. felvonásbeli nagy jelenetében először áhítatos fohászát hallgathatjuk, rögtön utána a piff-paff-puff harci dalban szinte luciferi vonásokat kell felvillantania; harci(as) jelenetei után a fináléban botcsinálta papként adja össze a halálraszánt szerelmeseket, akikkel együtt aztán ő is a halálba megy...mindezt derekasan végigcsinálja, mindamellett meg kell állapítani, hogy mély hangjai olykor zörgőnek, forszírozottnak hallatszanak. Egy igazi kiugrást is örömmel regisztrálhatok:  Balga Gabrielláét, aki hivatalos besorolása -lírai mezzoszoprán- ellenére virtuóz koloratúra-szubrettként csicsergi-játssza el Urbain apród hetyke, de királynéjáért máris "nagyfiúként" epekedő figuráját, igazi Oszkár-előkép és Cherubin-utód. Sok szép szerep találhatja meg a jövőben. Cseh Antal dörgő basszbaritonja megfelelt Saint-Bris szólamához, az egyéniség súlyát ebből az alakításból nehéz volt megállapítani. Haja Zsolt ismert erényeit és hiányosságait vonultatta fel Nevers grófként: jó kiállás, biztos énektechnika, világos, de nem elég harapós hang. Teljesítménye "félbehagyott"  szerepében így is megfelelő. Az énekkar, Csiki Gábor betanítása nyomán színpadi és színpad mögötti számaiban fölényes magabiztossággal uralta terjedelmes szólamát. Oliver von Dohnányi és zenekara jól viselte a szokatlan terjedelmű és emberemlékezet óta nem játszott, tehát saját előélettel-tapasztalattal már nem támogatott darab megpróbáltatásait.

 

Meyerbeer: A hugenották, Erkel Színház, 2017. november 9.


8504 Búbánat 2017-11-08 00:04:19

Hungarian State Opera makes a strong case for Verdi's Stiffelio

By David Karlin, 31 October 2017

https://bachtrack.com/review-verdi-stiffelio-badea-mendoza-bakonyi-hungarian-state-opera-october-2017


8503 Búbánat 2017-11-06 15:31:49

A hugenottákról. Tegnap este néztem meg a második szereposztással az előadást, így most mindkét garnitúrával láthattam ezt a ragyogó operát! 

Meyerbeer egyébként mindig is nagy kedvencem volt; a francia "grand opera" és annak képviselői;  a romantika korszakának ez a válfaja lebilincsel, odacövekel engem a rádió készüléke mellé, ha ilyen operazenéket közvetítenek – legyen az francia, olasz, német…; a Operában, Erkel Színházban, bárhol ha ilyen operához eljutok, a zene, a dráma, a misztikum, az ábrázolt kor és benne a történeti szálak, a cselekmény fordulatai, a rendezés hatást keltő elemei és a zenét, éneket közvetítő közreműködő énekesek interpretálásában kibontakozó dráma a  székemhez szegez; a hatáskeltő elemek, mind a zenében, mind a színpadon kötelező kellékek; de a zene önmagában is bámulatos, és ha jó énekesek állnak rendelkezésre, akkor megoldható a színrevitelük. A francia bel canto ugyanúgy közel áll hozzám, mint az olasz vagy a német: Auber, Adam, Meyerbeer, Halevy művei, ahogy Spontini Vesztaszűze, Rossini Tell Vilmosa, Bellini és Donizetti ilyen alkotásai, Wagner Rienzije, de Verdi fiatalkori operái közül is egynéhány idetartozik, s persze, más stílusban, később is keletkeztek olyan nagy telítettségű operák, amelyek közel állnak hozzám: A szicíliai vecsernye, Don Carlos.  Meyerbeer összes operáját szívesen hallgatom, s mondhatni az ő műveit is "rongyosra" hallgattam már gyerekkoromban a rádióban sugárzott operarészletek és/vagy teljes operák közvetítései által. 

Úgyhogy nekem nem volt ismeretlen A hugenották zenéje sem, hiszen pl. Joan Sutherland stúdiófelvétele is sokszor ment a rádióban, később pedig megszereztem a DVD-felvételen a Sydney Opera előadásának felvételét is, ahogy megvan  Deutsche Opera új verziója, német nyelvre átültetve. Értékelem Ókovács Szilvesztert és csapatát, hogy volt merszük ezt a gigászi, történelmi operát a romantika korából kiemelni, kiállítani, és a repertoárba tenni,  2017-ben, a reformáció 500 éve jegyében  bemutatni a magyar közönségnek az Erkel Színházban – amit több mint nyolcvan éve nem játszották nálunk.

Olvasom, a franciáknál A hugenották a Faust mellett a másik nemzeti operájuk, amit több mint ezerszer adtak elő. Hozzáteszem, a háború előtt nálunk is ment 280-szor. Úgyhogy magam is nagy kíváncsisággal ültem be mindkét előadásra. És nem csalódtam várakozásomban!!!  Óriási produkció ez. Még így is, kissé meghúzva a zenei anyagot, de minden fontos zene benne maradt: a hatkor kezdődő előadás tíz órakor ér véget, két szünettel három részben látható az ötfelvonásos opera, francia nyelven (az első és második, ill. a negyedik és ötödik felvonás összevonva, de minden felvonás között függöny van, amikor színpadkép-változás történik). 

Sokszereplős darabról van szó, hatalmas kórus, és táncosok a balettben (igaz, csak az ötödik felvonásban, mivel a többi balettképet kihúzták a produkcióból, bánatomra...) 

Mindkét szereposztásban vannak jók, nagyon jók, és kevésbé jók... Az első szereposztásnak kétségkívül nagy nyeresége Kolonits Klára: ő  a drámai koloratúra felől közelíti meg szopránjával Margit királyné szerepét és varázslatos egyéniségével,  bámulatos, tündöklően ragyogó alakításával megörvendeztet valamennyiünket, akik elragadtatással  hallgatjuk énekét, vastapssal honorálva a második felvonásbeli nagy jelenetét: a kétrészes áriát, és kettősét Raoul-lal, Boncsér Gergely partnereként – akire ebben az operában a közismerten magas énekhangokra (is) kihegyezetten, nem kis feladat vár; akárcsak Kolonits, ő is biztosan viszi át a „magaslatokat”: Boncsér fölényes biztonsággal énekli ki a magas C-ken felüli hangokat is, hangja könnyedén veszi az „akadályokat” – de ugyanakkor színpadi játéka kissé egysíkú, és visszafogott.

Velük szemben a  második szerepgárdából Rőser Orsolya Hajnalkának a koloratúr szopránját dicsérhetem, minden magas hangja a helyén van, talán kicsit éles, de "üzemképesen" szól, ugyanakkor nincs színpadi kisugárzása, a drámai szituációkkal nem tud mit kezdeni, és nem emelkedik ki, nem tűnik ki a többi szoprán szerep megformálói közül.

 Boncsér Gergely lírai alakításával szemben László Boldizsár spinto hangja jobban érvényesül, a kiállása is erőteljesebb kollégáénál, viszont a kényesen magas hangok helyén falzettben énekel, ami rontja az élvezetet, az én fülemnek kissé kellemetlen, de ezt leszámítva produktumával remekül helytáll Raoulként a színpadon, és mind R.O.H. királynéja, mind Valentine megformálója, Kriszta Kinga szerelmeseként szép alakítást nyújt. Kriszta Kinga szopránját hallva az a benyomásom, még nem teljesen kész a szereppel: a színek hiányoznak énekléséből, és szinte alig él a dinamika eszköztárával: végig túl hangos. Megnyerő külső, szép termet, elmélyülés a szerepben, de hiányolok bizonyos összeszedettséget, és hiányzik vokális kifejezőkészségből  még valami, talán olyasmi, amit akkor érzek, amikor megindítania kellene engem a Raoul iránt érzett szerelem- féltés-odaadás nyújtásakor, – mind az, amit megtalálok Létay Kiss Gabriella megformálásában, az első szereposztás Valentine-jeként a színpadon. Mert utóbbi éneke tele van szenvedéllyel, hullámzó érzelmi hőfokokkal, amelyeknek kifejezést tud adni jeleneteiben. Szoprán szólamait egyenletes színvonalon, érzelmi oldalát is jobban megmutatva abszolválja, színészi játékával együtt csak dicsérni tudom alakítását.  

Marcelt mindkét szereposztásban Bretz Gábor énekelte - alakította, meggyőzően, annyi észrevételt azért megkockáztatok,  hogy hiányolom basszushangjának a mélységeit; amiről nem tehet, hiszen ő basszbariton énekes. De ezt tudván akkor az a kérdés merül fel bennem, miért basszbariton énekesre testálták ezt az amúgy basszushangra írt és kívánkozó fontos szerepet?! 

Az első szereposztást és a másodikat szembeállítva egymással még néhány szereplőről szólok: Balga Gabriella (Urbain, apród), Cseh Antal (Saint-Bris gróf), Haja Zsolt (Nevers gróf) alakítását erősebbnek tartom Heiter Melindáénál, Busa Tamásénál, Sándor CsabáénálSándor Csaba: utóbbi Erdélyből érkezett magyar operaénekes,  Nevers gróf szerepében ugyancsak kellemes benyomásokat tett rám; most fedeztem fel őt, tekintve, hogy eddig nem igen hallhattuk még az Operában énekelni, hiszen a Kolozsvári Magyar Opera művészeként lépett most fel A hugenottákban.

 A kórus sokrétű, hatalmas feladatát biztosan látta el az Operaház Énekkara! A hol derűs, hol megrendítő jelenetekben bővelkedő kartételekben  egyformán biztosan "üzemelnek".

Az Opera zenekara játéka mesterien szól a vendég karmester,  Oliver von Dohnányi irányítása alatt.

A rövidke balettbetétben szép táncokat láthattunk, kár, hogy csak ennyit...

A színpadi látvány olykor szegényesnek "üresnek" hat, olykor viszont a látható kevés elem is elégséges ahhoz, hogy megidézze a történelmi kort, benne a fényűző udvartartást,  a vidéki, nemesi palotabelsőt, a természeti környezetet, a párizsi palotabelsőt, ahogyan bemutatja a városban történteket, a szörnyű, véres események ábrázolását.

 Némi dramaturgiai döccenőket leszámítva, és a produkció egy-egy rövid üresjáratától eltekintve (ami a húzások következménye is), az előadás alatt végig kellő feszültséget teremt, érdeklődést kelt a szereplők sorsa iránt, egy pillanatnyilag sem unalmas, amit látunk -hallunk-kapunk; a cselekmény, a felépítés, a dráma, következetesen halad a kifejlődés útján, ami elvezet a végső tragédiához;  oda összpontosul, kulminál minden, amit a színpadon az első függöny felmenésétől fogva az utolsó függöny lehullásáig ott történik és lezajlik.

Meyerbeer operája mestermű, amit nagyra becsülök, és köszönöm az Opera vezetésének, hogy több mint 80 év után újra bemutatta és a repertoárra vette. Megérdemli. Függetlenül a reformáció jegyétől és szellemétől, már itt volt az ideje, hogy végre ismét legyen "Hugenottánk", és Szikora János rendező munkája megérdemelt közönségsiker!

Számomra a reveláció élményével hatott úgyis, hogy a darabot jól ismerem, úgy ültem be az előadásokra, hogy a zenéjének minden szépséges részlete a fülemben volt már, mielőtt megszólalt volna itt - hiszen mint említettem rengetegszer meghallgattam a rádióban és lemezeken is hozzáférhettem. Az, hogy most élőben, színpadra varázsolva is láthattam ezt a monumentális, katarzisos remekművet, úgy éltem meg, mint valami csodát - amelynek valamiképpen én is mint befogadó a részese lehettem! 



8501 Búbánat 2017-11-03 21:30:21

A Magyar Állami Operaház Örökös Tagjainak Testülete Uzoni Mária egykori protokollfőnököt választotta soraiba, és Posztumusz Örökös Tag lett továbbá Lehoczky Éva és Ütő Endre operaénekes, valamint Petrovics Emil zeneszerző, utóbbi kettő az intézmény főigazgatójaként is tevékenykedett.


8500 Cilike 2017-11-03 20:46:47 [Válasz erre: 8499 zenebaratmonika 2017-11-03 20:28:45]

A HuGenoTTák két szünettel megy, kb 10-ig tart.

 


8499 zenebaratmonika 2017-11-03 20:28:45

A Huggenoták 18 órakor kezdődik, de meddig tart és hány szünet van?


8498 Cilike 2017-11-03 20:13:27 [Válasz erre: 8497 zenebaratmonika 2017-11-03 19:56:02]

És ennek mi keresnivalója van az Erkel színház topicban?  Semmi.


8497 zenebaratmonika 2017-11-03 19:56:02 [Válasz erre: 8494 IVA 2017-11-03 01:33:02]

A Luxemburg grófját maga Lehár se szeretete, egyszerre írta a Cigányszerelemmel, végig az utóbbin dolgozott, a Luxemburgot pedig 2 hét alatt összecsapta, hát muszáj volt, mert már megígérte....

Ezt egy színházi operettműsorban mesélték a tévében. Valóban a Luxemburg nem a legjobb operettje, nekem régies a zenéje. Gyerünk tubicám, se kocsink se lovunk..... ezt szeretem benne...


8496 nickname 2017-11-03 19:00:47

Megjelent a magyar opera történetét bemutató cd sorozat. A kérdés az, hogy lehet-e már kapni? Illetve a benne lévő felévteleket megvásárolhatom-e külön is? A Bátori Mária vajon teljes egészében vagy csak keresztmetszetként került a gyűjteménybe? Anno az István király 2013-as margitszigeti előadásfelvétele mellé ezt ígérték teljes felvételnek a Bánk és a Hunyuadi mellé Erkeltől, a Dózsát keresztmetszetnek. És hogy Szokolay Hamletje benne van-e a kiadványban? Az OperaShop ha jól tudom üzemel, ha más ott megkérdezem majd ezeket. 


8495 Momo 2017-11-03 01:36:15 [Válasz erre: 8494 IVA 2017-11-03 01:33:02]

:-)))


8494 IVA 2017-11-03 01:33:02 [Válasz erre: 8493 Búbánat 2017-11-02 11:46:27]

OFF: Elnézést, de a jegyvásárlás története olvastán nem állhatok ellen két régi emlékem felidézésének.
Az 1950-es évek második felében, tehát gyerekkoromban, egy nagylány ismerősöm boldogan újságolta, hogy sikerült másodszor is megnéznie A csárdáskirálynőt a Fővárosi Operettszínházban, de csak azzal a feltétellel adtak rá jegyet, hogy vásárol a Luxemburg grófjára is. Noha mindkét darabban játszott Honthy és Feleki, A csárdáskirálynő jegyeit vitték, mint a cukrot.
Sokkal később, a ’70-es években a kereskedelemben dolgoztam, ahol felvilágosított valaki: Magyarországon 1947 óta törvény tiltja az árukapcsolást. Azóta… Szerintem a színházi bérlet is árukapcsolás.


8493 Búbánat 2017-11-02 11:46:27 [Válasz erre: 8478 Cilike 2017-11-01 14:47:23]

Cilike!

Bevallom: mit sem tudva a nagy port felkavart blogról,  "árukapcsolás" miatt mentem el az Operettszínház Szervezésébe jegyet venni A sevillai borbély meghirdetett decemberi előadásainak egyikére: ez volt a feltétele annak, hogy ingyen jegyhez jussak a Luxemburg grófja című Lehár-operett holnapi főpróbájára. Igy utólag úgy tűnik, az "akció"  azt célozza, a Lehár-operettre kíváncsiakkal "becsalogatni" a nézőket KMG rendezésében színre kerülő Rossini-operára. Úgyhogy már értem, mire pedzetted a "világ végét".

A másik darab, a Luxemburg grófja-bemutató és főpróbája - remélhetőleg - nem fog veszélybe kerülni és rendben lezajlik az Operettszínházban; nem törvényszerű, hogy mások botránya "ragadós" legyen: bár most lehet, hogy  a Sevillai-jegyemért - az esetleges fejlemények tükrében - mégis kidobott pénz volt, amit fizettem érte... 

 


8492 IVA 2017-11-02 04:41:43

A hugenották – 2017. október 31.

Bacsó Péter utolsó játékfilmjének címével játszva, majdnem szüzen ültem be az Erkel Színházba, hogy megismerjem Giacomo Meyerbeer operáját. A csorbát Zétának köszönhetem, aki ebben a topicban ajánlott egy részletet a darabból Cilikének.
Természetesen izgatott az a kérdés, miért, hogy nálunk és más operaházakban oly hosszú évtizedeken át mellőzték a művet. Miért, hogy a rádióban sem keltették fel az érdeklődésemet iránta, egy részlettel sem, amikor annyi-annyi zeneművet a rádió jóvoltából ismertem meg? Végül úgy gondoltam, semmit sem veszíthetek, ha egy előadásával megpróbálkozom az Erkel Színházban, és csakis nyerhetek, ha abban Kolonits Klárát hallgathatom meg.
Igyekszem nem túl hosszan elmondani, miért nem fogott meg engem ez a mű. Holott tagadhatatlan belőle a drámai témaválasztás igénye, a szinte hivalkodó zeneszerzői felkészültség. Az, hogy a szerző pontosan tudja, mit kell egy jó és dekoratív opera receptjébe, s hogy az belevalókból nem szabad spórolni a minőséggel és az aprólékos munkával. Ám előfordulhat, hogy semmit sem hagyunk ki egy ételből, és valamiért mégsem lesz felejthetetlenül finom. Vagy – tiszteletben tartva az opera ősbemutatójának és későbbi előadásainak sikereit, hajlandó vagyok úgy is mondani, hogy – nem okoz számomra megrázó, felejthetetlen és megismételni vágyott élményt.
A konyhán túli bölcsességekről áttérve a szerelemre: aligha van esélyünk egy új szerelemre, ha abban a régit, régieket keressük. Talán azért is bennem rejlik a hiba, mert ismerek olyan operákat, amelyekben mesterien fonódnak össze az egyéni és közösségi szenvedélyek, szerelmi, féltékenységi, családi, politikai és vallási konfliktusok. Szemezgetve kedvenceimből: Norma, A lombardok, A trubadúr, A végzet hatalma, Don Carlos, Aida, Tosca, Hovanscsina, Faust, Lakmé, Sámson és Delila. Konkrét vagy nem annyira konkrét történelmi korban, helyszínen és helyzetekben játszódó nagy drámák, szerelmi tragédiák. Nem céljuk a teljes történelmi esemény bemutatása a kezdettől vagy egy mozzanattól a végkifejletig. Beérik azzal, hogy egy-egy nagy társadalmi, közösségi esemény jó hátteret és fordulatokat adjon az egyéni sorsoknak. Nem törekszenek folyamatosan kiélezett drámai helyzetekre, de azokat a szó szoros értelmében halálosan komolyan veszik. Csalódás számomra , hogy A hugenották történetében milyen tét nélküli, könnyed fordulat egy jegyesség felbontása, egy szerelmi csalódás, vagy a felekezeti ellentét; hogy a tetteket nem elementáris szenvedélyek mozgatják.
Erről a zene drámaisága sem győz meg, hiába a nagy forték a nagy tablókhoz. Különösen meglepő, hogy mennyire hiányzik a zene erős drámaisága olyan cselekményű történetből, amelyben vallásháború, önkéntes életáldozat, tömegmészárlás jelenik meg, illetve amelynek ez a tragikus beteljesülése. Az elvileg (vagy szándék szerint) drámai cselekmény kifejező eszköze: sok gyenge, olykor naiv (sőt iskolásan megoldott) szituáció, és dekoratív, ám dekorativitásában monoton, drámaiság tekintetében híg zene.
Lehetne-e az ilyen, engem nem magával ragadó kompozíció hatását mégis megemelni a színpadon? Megvesztegethető lennék egy stílusos színrevitellel. Ha Kovács Yvette Alida korhűnek szánt és fantáziadús, ízléses jelmezeivel összhangban lennének Horesnyi Balázs a díszletei, és mindez egy gondolatgazdag rendezői koncepciót szolgálna. Szikora János rendezésében sajnos nem érzem az ihletettséget, sem a stílusosság igényét. A díszlet a festett kulisszákra emlékeztet, amennyiben a háttérben korabeli francia tájak, kastélyok belseje és környéke jelenik meg, metszetek alapján, vagy az elektronikus technika azok illúzióját keltő trükkjeivel. A képeken el-eluralkodik egy-egy rávetített színárnyalat, amelynek közlendője ritkán található ki. Példul a látványt ellepő, a pasztell árnyalatú jelmezekre is rávetülő magentáról sejthető, hogy a püspöklilát képviselve a katolikus egyház méltóságát jelzi. Egyéb megfejtéseim nincsenek, sajnos arra sem, miért kell az opera egy-egy felvonását megnevező fogalmaknak a színpad teljes hátterében oly hangsúlyosnak, írásban megjelenniük és mozogniuk; miért kell egy mégis oly elidegenítő elem ebben az aprólékos és unalmas látványvilágban, ha már az említett képek előtérkeretének függőleges irányban mozgatása is kellően elidegenítő (és XX. század közepi színpadtechnikát idéző látványosság) lenne.
Viszont megjegyzem azt is, hogy a mindhárom részben fel- és legördülő, díszes előfüggöny nagyon szép, és még ha nem állandóként kívánatos is, üdítő látvány az Erkel Színház mostani, fekete kortinája helyett.
Valóságos megkönnyebbülés számomra, hogy ha már a műről és színreviteléről nem sok szépet tudtam mondani (kivéve a textíliákat), az énekesekről annál többet. A kiváló kórusnak és szólistáknak köszönhetően a hosszú est szinte minden mozzanata érdekes és élményszerű lett. Úgy hatott, mint egy csillogó ékszergyűjtemény, amellyel nemigen tudok mit kezdeni, mert mire hazaérek, már nem fogom felidézni magamban a dallamokat, az alakításokat és a pillanatok hatását, később sem, de amíg jelen voltam, elismerően gyönyörködtem. Elsősorban a Valois Margit királynét alakító Kolonits Klárában, szépséges, uralkodói megjelenésében, méltóságában, derűjében, és ahogyan mindez a hangjában, virtuóz, bravúros énekében is megnyilvánult. Az ő produkciójáról eszembe jutott a Farinelli, a kasztrált című film… jaj!, természetesen nem az abban megcsinált hang, hanem az a hatás, amelyet a hihetetlenül szép csengésű és magasságú hang vált ki azokból a hallgatókból, akik eszméletüket veszítik a gyönyörűségtől. Nem hiszem, hogy ma sok operaház színpadán hallható ilyen kivételes hang és technika – amikhez méltóbbak lennének a műsorrendből hiányzó remekművek szólamai.
Kolonits Klára excellálása mellett roppant hálátlan dolog szoprán főszerepet énekelni – gondolhatnánk, ha Létay Kiss Gabriella ezen az estén nem énekelte volna olyan szépen és természetesen szárnyaló, kiegyenlített hangszínnel Valentine szerepét, ahogyan eddig egyik szerepében sem hallottam, mindenféle képzési manír nélkül. Mindössze három magas fortéja nem bűvölt el olyan tökéletes szépségével, hogy azt mondhassam, a Don Carlos Erzsébetjét szeretném vele hallani feltétlenül, de remélem, annak is hamarosan eljön az ideje, lelki adottságai biztosan megvannak a figurához.
Mint olvastam, a korábbi hallgatóságnak is felfedezésszámba ment Balga Gabriella alakítása Urbain, az apród szerepében. Till Géza szerint a szólam lírai koloratúrszopránt igényel, abból kaptunk egy magvasabbat, ugyanakkor kivételes ragyogásút, selymes fényűt.
Boncsér Gergely Raoul szerepében bársonyos hangszínnel, kifogástalanul eleget tesz a sok magas fekvésű hanggal nehezített szólam követelményeinek. Nem is kifogás, csupán a remény hangja részemről, hogy más szerepekben a technikai erényekhez több őszinte szenvedély és egy kis erotika is társul.
Ismét Till Géza meghatározására hivatkozva: Marcel, Raoul szolgája súlyos basszus hangot kíván. Ennek a követelménynek és előadási hagyománynak a vitatottan basszus, inkább basszbariton, de szerintem lírai bariton Bretz Gábor nem felel meg, még ha én általában, és ezen az estén is határozottan szárnyaló, kellő vivőerővel rendelkezőnek hallottam is az ő rendkívül szép lírai baritonját, amelyen minden frázis intelligens közléssel párosul. Kifogásom inkább az ellen van, hogy a darab szereplőinek mezőnyében Bretz a leghódítóbb, ma is fiatalos megjelenésű énekes, akinek még jelmeze sem érzékelteti, hogy szolga.
Szerényebb bariton-adottságokkal Haja Zsolt és Cseh Antal is élményt nyújtott Nevers grófja, illetve Saint-Bris gróf szerepében.
Nem tudom, számíthatok-e még arra, hogy általam eddig fel nem fedezett operákra különösen fogékony leszek. Ha mégis alkalom nyílna erre, és egyszer közelebb kerülnék A hugenottákhoz is, annak esélyét csakis a darab magyar nyelvű megszólaltatása jelenthetné. Hogy 1836-os bemutatójának sikere után az operát számos nyelvre lefordították, nem az én ötletem volt…


8491 parampampoli 2017-11-01 19:27:20 [Válasz erre: 8488 Cilike 2017-11-01 18:39:28]

Cilike, ne legyen üldözési mániád. -:) A kormányról egy szó nem esett eddig a kérdésben. Eszenyi kilövetése politikai szándék volt, és a szolnoki színház szilveszteri gálaműsorait nézve Balázs Péter kinevezése -- akit egyébként színészként roppant mód kedveltem mindig -- tragédia lett volna a Vígszínház részére. Hogy mára úgy néz ki, hogy Eszenyi kinevezése is azzá lett, más kérdés. Viszont azóta változtak az idők, változnak a viszonyok, és mint hírlik, Eszenyi nagyon jól belesimult a NER színházi folyamataiba. Ifj, Vidnyánszky Hamletje biztos nem tett rosszat pozíciójának. A Vígszínházról amúgy keveset tudok mondani érdemben, erről a mostaniról, a régiről annál többet, mert olyan 5 éve a lábam nem tettem be oda. Utolsó próbálkozásom egy elég borzasztó Ványa bácsi volt, épp Marton rendezésében. Amelyben érdekes módon csak a Dantes szerint odakozmált színészek nyújtottak színészetnek nevezhető produkciót, az új tehetségek (?) mind rémesek voltak, egyik jobban, mint a másik. Na, ők mentek el onnan évad elején. Vagy a tavalyi végén, de ez már lényegtelen is.


8490 nickname 2017-11-01 19:05:54 [Válasz erre: 8489 nickname 2017-11-01 19:04:11]

Egyébként harmadszori nézésre már nekem is elég volt a darabból: tegnap megnéztem még egyszer, de ennyi volt. Többet nem vagyok rá egy ideig. Szemben mondjuk a Luciáva, amiből nyolc-kilenc előadást is megnéznék jó szereposztásban, ha lenne rá lehetőség egy évadban. 


8489 nickname 2017-11-01 19:04:11 [Válasz erre: 8462 Cilike 2017-10-30 20:33:07]

Régen az volt. Gondolj bele, hogy többszászor adták a Hugenották a huszadik század elejére túl voltak a 200 budapesti előadáson! Voltak. Ennyiszer egy Bellini operát se adtak még Pesten szerintem a Normát sem. Ettől még a Norma nem rosszabb opera persze, sőt. A Normát jobban várom Kolonitsal, mint amennyire a Hugenották premiert vártam, még Debrecenbe is lemegyek érte. 


8488 Cilike 2017-11-01 18:39:28 [Válasz erre: 8487 parampampoli 2017-11-01 18:34:40]

Erre meg csak azt tudom válaszolni, hogy mikor egy ismert jobboldali színész megpályázta a Víg igazgatói posztját, milyen iszonyatos vihar támadt Eszenyi Enikő védelmében. Amúgy nekem semmi bajom Eszenyivel, csak hogy értsük egymást. Sajnos, prózai színházba nagyon ritkán jutok el, De akkor most hagyjuk a felelősséget őrá és a felettes szervre, nehogy már ezért is a mostani kormány legyen a hibás.


8487 parampampoli 2017-11-01 18:34:40 [Válasz erre: 8484 Cilike 2017-11-01 16:30:09]

A Vígre.


8486 Edmond Dantes 2017-11-01 17:11:56 [Válasz erre: 8483 parampampoli 2017-11-01 16:02:30]

8482-8483-ra összevontan reagálok, bár inkább át kéne menni a Társalgóba. A Víg már csak ilyen évtizedek óta: egy nagy színész- és produkciótemető. 40-50 éve szerződtetett színészek odakozmáltak a Szt. István-körúti/Váci utcai akolmelegben és úgy (ott) maradtak máig.  És ez az állapot szerintem nagyrészt az exigazgató nevéhez és munkásságához köthető, és ami a jelek szerint a "csak" főrendezői stalluma mellett is megmaradt...eddig. Eszenyi Enikő és a társulat ígéretes kezdés után visszasüppedt a ML-mocsárba. Talán jobban jártak azok, akik akár idén, akár korábban "csapatostul elhagyták a házat". És talán a közönség is jobban jár majd egy másik rendezővel kiállított Vadkacsával feltéve ha...de nem nevezem meg a másik Víg-sztárrendezőt, aki évtizedek óta ontja kikezdhetetlen és/de unalmas egyenprodukcióit ott és más színházakban is.


8485 Edmond Dantes 2017-11-01 16:55:35 [Válasz erre: 8484 Cilike 2017-11-01 16:30:09]

:-)

(ha netán komoly is a kérdés, szmájlit érdemel)


8484 Cilike 2017-11-01 16:30:09 [Válasz erre: 8482 parampampoli 2017-11-01 16:00:27]

Itt most melyik színházra utalsz, az Operettre vagy a Vígre?


8483 parampampoli 2017-11-01 16:02:30 [Válasz erre: 8481 Edmond Dantes 2017-11-01 15:53:29]

A Vadkacsa-ügyről annyit, hogy mikor 79-ben Várkonyi beteg lett, épp Marton vette át a Pisti a vérzivatarban rendezését, és Várkonyi rendezése alapján remek előadás született. Most a nagyhatalmú főnökasszony miért nem tette ugyanezt? Vagy pl. Hegedűs D Géza?


8482 parampampoli 2017-11-01 16:00:27 [Válasz erre: 8481 Edmond Dantes 2017-11-01 15:53:29]

És színészhiány is van, lévén hogy évad elején csapatostul hagyták el a házat. Randa ügy, ócska kezeléssel. (Off.)

 


8481 Edmond Dantes 2017-11-01 15:53:29 [Válasz erre: 8478 Cilike 2017-11-01 14:47:23]

Az meg hagyjan, hogy csomo jegyet, de a Vig a berletes rendszerre epit...es a berleteseknek - jobb hijan?- egy uj udvoske, Vecsey "Hasi" Miklos  Jozsef Attila- eloadoestjet kinalja karpotlasul a Vadkacsa helyett! Ennyire nincs tartalek rendezo vagy tartalek produkcio egy akkora hazban? Bocs az offert, de csak reagalok.


8480 Edmond Dantes 2017-11-01 15:44:28

Ahogy latom masik topikban, maradhat/nak meg el mas bemutato/k is, mashol...


8479 parampampoli 2017-11-01 15:37:37 [Válasz erre: 8478 Cilike 2017-11-01 14:47:23]

-:)) Fő a naivitás ! Én remélem, hogy az, amit világvégének nevezel, ott mielőbb bekövetkezik. (Ettől még a premier maradhat.)


8478 Cilike 2017-11-01 14:47:23

Ez nagyon cuki hozzáállás. Megvetted a jegyet, ezáltal biztosítottad, hogy addig nem lesz világvége. Elvégre VAN jegyed. Marton László se hitte volna, hogy elmarad a Vadkacsa premier. Szerintem arra is eladtak már egy csomó jegyet.


8477 Búbánat 2017-11-01 14:10:06 [Válasz erre: 8474 nizajemon 2017-11-01 07:27:04]

Tegnap megvettem az Operettszínház Szervezésén a jegyet A sevillaira... - ezek szerint lesz előadás.


8476 Edmond Dantes 2017-11-01 12:34:04 [Válasz erre: 8470 Klára 2017-10-31 15:43:23]

Épp ellenkezőleg: a Meyerbeerek csak úgy hemzsegtek MÁO repertoárján sőt már 1884 előtt is a Nemzeti Színházban és a közönség csak úgy falta  őket. A repertoárból lassacskán és több okból koptak ki.


8475 parampampoli 2017-11-01 11:06:23 [Válasz erre: 8474 nizajemon 2017-11-01 07:27:04]

Attól függ, mi fog történni a következő napokban, hetekben.


8474 nizajemon 2017-11-01 07:27:04 [Válasz erre: 8471 Búbánat 2017-10-31 16:50:37]

Biztos,hogy bemutatják??


8473 fecske 2017-10-31 21:18:32

Emlékezzünk halottak napján csendben a ma elhúnyt Kukely Júliára. Nyugodj békében drága Julika! Nem felejtünk el, mert a művészeted amit ránk hagytál az örökké élni fog.


8472 Haandel 2017-10-31 19:09:13 [Válasz erre: 8470 Klára 2017-10-31 15:43:23]

[ IT próba - törlendő ]


8471 Búbánat 2017-10-31 16:50:37 [Válasz erre: 8436 Búbánat 2017-10-30 11:48:53]

Boncsér Gergely hamarosan operában lép fel az Operettszínházban!

Rossini vígoperája, A sevillai borbély december 6-án kerül ott bemutatásra, KERO (Kerényi Miklós Gábor) rendezésében, opera- és operetténekesek "koprodukciójában": a magyar nyelvű  (az új szöveg Galambos Attila munkája) produkció szereplői: Molnár Levente, Fischl Mónika, Boncsér Gergely, Szvétek László, Frankó Tünde, Bátki Fazekas Zoltán és Kendi Lajos.  Dinyés Dániel vezényel.

Tehát Boncsér a mostani  A hugenották Raoulja után olasz belcanto-szerepben "lubickolhat", aztán megint francia zeneszerző alkotásában méretteti meg magát: Offenbach Kékszakáll c. darabjában a címszerep vár rá jövő februárban az Operettben! Idén augusztusban a Palotakoncerten, a Budai Várban már kaptunk ízelítőt ebből a dalműből; szenzációs, akrobatikus elemekkel teli, parádés alakítást láthattunk tőle az operett két jelenetében. 


8470 Klára 2017-10-31 15:43:23 [Válasz erre: 8467 bermuda 2017-10-30 23:24:09]

Azt hiszem, a Meyerbeer operák részben hosszuk. részben témájuk miatt nem nagyon szerepeltek az Operaház repertoárján. (esetleg még az énekes-hiány miatt, amivel sokáig egyes Wagner művek elmaradását indokolták.) A yuotube -n sok felvétel van, elég csak Gedda, vagy Slezak nevét beütni. Meglepő, hogy egyik-másik cca 80 éves felvétel milyen jó állapotban van, és milyen csodálatos élmény lehetett akkoriban ilyen énekeseket színpadon látni- hallani!


8469 telramund 2017-10-31 11:58:19 [Válasz erre: 8465 takatsa 2017-10-30 22:49:42]

Sutherland sokadik búcsú fellépése.Régen imerem és sajnos soha nem bírtam ki végig.Pedig a tenor Austin jól bírta Raul szólamát,de ott is a vértelen Valentinet nem lehetett elviselni..A sok kórus és mellékszereplő nyüglődése-kevesebb ,de főleg rövidebb jobb lett volna.Reformáció ide  vagy oda ez a mű soha nem fog  tetszeni.,Pedig egyébként a ritkaságokra  igen fogékony vagyok.


8468 Búbánat 2017-10-31 10:40:47 [Válasz erre: 8446 Búbánat 2017-10-30 13:29:34]

Remek előadásban kaptuk tegnap este a Stiffeliót az Erkel Színházban - nagyon öröltem, hogy ez a kevéssé ismert, csodálatos dallamvilágú, drámai hatású opera ha  koncertszerűen is, de ismét előadásra került. Bakonyi Anikó, Hector Lopez Mendoza minden dicséretet megérdemelnek jelentős szólamaik elénekléséért, de a teljes együttes, az Operaház énekkarával, zenekarával együtt és  Christian Badea értő vezényletével emlékezetes operaprodukciót hoztak létre. Kár, hogy csak egy alkalommal szólalt meg a mű most a reformáció éve jegyében nálunk.

De amint olvasom, 2019-ben tervezik a Stiffelio színpadra állítását. Úgy legyen!


8467 bermuda 2017-10-30 23:24:09

Mindig érdekelt ez a korszak, sokat olvastam róla, s tudtam, h opera is van , s azonnal megvettem amikor lehetett épp ezt és van mégegy teljes, amelyen ugyan -sajnos-nem Gedda, de legkedvesebb énekesnőm énekli Margitot.Nagyon kedvelem ezt az operát.


8466 bermuda 2017-10-30 23:20:16 [Válasz erre: 8463 -zéta- 2017-10-30 21:44:53]

Köszönöm , h.feltetted ezt a fantasztikus duettet, nekem ez a felvétel megvan, Shane és Gedda a két csoda. 


8465 takatsa 2017-10-30 22:49:42 [Válasz erre: 8462 Cilike 2017-10-30 20:33:07]

Van egy nagyon szép teljes felvétel is, ha valaki meghallgatja, akkor rájöhet; nem is olyan rossz mű ez.:)

https://www.youtube.com/watch?v=47Og7nQtWag


8464 Edmond Dantes 2017-10-30 21:56:31 [Válasz erre: 8462 Cilike 2017-10-30 20:33:07]

Nemcsak a zaszloshajo, hanem az egesz flotta :-) kiment a divatbol es sokaig inkabb mar csak 1-1 ariat ismert a szelesebb sot a szukebb kozonseg mint Eleazaret (La juive) esetleg Fideset A profetabol es meg parat. Aztan elkezdtek visszaszivarogni, pedig horror koltsegu darabok: pl. A trojaiak es nehany masik. Talan A zsidono is 1-2 idosodo tenor kedveert kerul/t elo a kottatar(ak)bol. Valahogy az opera lyrique is lefutni latszott (persze nem a Faust es meg 2-3!), de valahogy visszajottek, joddogelnek  odhazajukon kivul is, Massenet-val az elen, pedig -lehet, hogy tevedek- talan mar felig-meddig leirtak oket, ahogyan Meyerbeer(eke)t is. 


8463 -zéta- 2017-10-30 21:44:53 [Válasz erre: 8462 Cilike 2017-10-30 20:33:07]

Hát akkor ezt hallgasd meg, hogy miből maradtál eddig ki...

https://m.youtube.com/watch?v=n6BFHvkyCvc

 


8462 Cilike 2017-10-30 20:33:07 [Válasz erre: 8460 Edmond Dantes 2017-10-30 20:07:26]

 Hát, lehet, hogy én vagyok szörnyen műveletlen. Pedig nem mondom meg, hány éves vagyok, de csak az Operaházban csaknem 29 éve dolgozom, és 12 éves korom óta vagyok operarajongó, 13 éves koromban kaptam az apukámtól az első zongorakivonatomat, a Pillangókisasszonyt. Tény, hogy elsősorban az olasz oprák körében vagyok jól tájékozott, de azért ismerek azon í körön kívülről is elég operát. A Hugenottákból egészen addig, amíg színpadta nem kerültünk vele, egyetlen hangot sem hallottam. Soha. Rohadtul zászlóshajó lehetett.


8461 Edmond Dantes 2017-10-30 20:13:57 [Válasz erre: 8456 nickname 2017-10-30 17:49:15]

Talan meg a Mefistofeleben tetszett Bretz Gabor a legjobban. Apuka szerepekhez (Daland, Pogner) tul fiatal, hangilag is, szineszileg is, a szerintem az o kedveert osszerakott Kekszakallu-Mario/Cipolla estehez pedig szimplan kevesnek ereztem. Kellemes hangu oratorium-enekeskent ismertem meg, tul hamar sztaroltak, kar. Szerencsejere (szerintem) egy fiatal basszus hangot kevesbe lehet ido elott tonkretenni mint egy fiatalon agyonterhelt tenort vagy szoprant = meg rendbe johetnek nala a dolgok.


8460 Edmond Dantes 2017-10-30 20:07:26 [Válasz erre: 8455 nickname 2017-10-30 17:46:26]

Bocsanat, Puritanokat nem emlitettem. Azt irtam, hogy az olasz bel canto opera zaszloshajoja (tudtommal) a Norma, a francia grand opera zaszloshajoja (tudtommal) A hugenottak. Rangsort sem allitottam, mar csak azert sem, mert a Meyerbeert meg soha nem hallottam a maga teljessegeben, sot tul sok reszletet sem ismerem...majd nov. 9-en. Viszont olvasmanyaimbol ugy tudom, hogy A hugenottak a grand opera vagy ahogy kritikajaban -zeta- szamomra frappans kifejezessel meghatarozza, a "francia bel canto" legreprezentativabb darabja. A hugenottak es a Norma nem vetheto ossze, mert ket orszag ketfele zeneje. Az, hogy melyik mikor - hol - hany embernek tetszik jobban, izles es kordivat kerdese lehet. Nemreg egy Kimernya-keresgeles kozben jottem ra, mennyi verista operaert rajongott a kozonseg a maguk idejeben es hany maradt beloluk mara mutatoban a konstans repertoaron...aztan lehet, hogy egyszer csak megint divatba jonnek, ha nem is az osszes. A grand operat is eltemettek mar parszor.


8459 nizajemon 2017-10-30 18:26:11 [Válasz erre: 8458 Haandel 2017-10-30 17:54:16]

:)))))


8458 Haandel 2017-10-30 17:54:16 [Válasz erre: 8451 nizajemon 2017-10-30 15:24:15]

:-)

Felgyorsult az idő

Felgyorsult az idő, nincs időnk türelmesen a szebre várni:
‘rohanünk a táguló világal’; ezt nem lehet teljesen kizárni. 

Valaha a jobbÁgyaknak több volt a szabadidejük:
nos vattával a szabadidejük egy részét kitöltöttük!

(;-)


8457 parampampoli 2017-10-30 17:52:56 [Válasz erre: 8453 márta 2017-10-30 17:16:10]

Ne viccelj már... azért nem értik, mert nem nagyszerű! És akkor még udvariasan fogalmaztam.


8456 nickname 2017-10-30 17:49:15 [Válasz erre: 8453 márta 2017-10-30 17:16:10]

Hát nem. Nekem csak olykor tetszik: a Parsifalban is unalmas volt nagyon, a Carmen torreádorához is kevés, ahogy Verdihez is. A Faustban és a Mefistofelében is csak színészi képességei, színpadi megjelenése volt igazán jó, a hangja már más dolog. De aki szereti, hallgassa és váljék egészségére. 






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.