vissza a cimoldalra
2017-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59919)
Milyen zenét hallgatsz most? (24977)
Kedvenc művek (142)
Társművészetek (1214)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Erkel Színház (8379)
Kolonits Klára (989)
Edita Gruberova (3023)
Lisztről emelkedetten (859)
Operett, mint színpadi műfaj (3290)
A nap képe (1969)
Jonas Kaufmann (2139)
Franz Schmidt (2925)
Lehár Ferenc (579)
Udvardy Tibor (168)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4092)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2367)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1117)
Lamberto Gardelli (62)
Új lemezek (93)
Barenboim (69)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

8319   IVA • előzmény8317 2017-10-06 06:37:41

Nem azért utaltam arra, hogy az „ellenkező vélemény” szerzője (is) dilettáns, mert tetszeni mert neki a dolog, hanem azért, mert annak ellenére tartom dilettánsnak, hogy a szakma bennfentese, amiért még elfogulatlannak sem tekinthető a véleménye.
„Én, mióta olvaslak...” – százalékosan nem számolom ki –, azt tapasztalom: Téged irritál, hogy mások leírhatják az ellenkező véleményüket. Márpedig ez a hely erre való. Van, aki a sajtóba ír véleményt, van, aki a blogjába, és van, aki ide.
A színház elsősorban azoknak játszik, akik megfizetik a helyárakat. Ezek közé tartoznak az örök fanyalgók is. Lehet, hogy itt ők képezik a többséget.
„Egyébként nem kell...” Neked mindent magadra venned, mintha a Tiéd lenne minden művészeti teljesítmény. Ez a tevékenységed nem más, mint véleményterror.

8317   Momo • előzmény8316 2017-10-06 03:47:38

Nem borultam ki, csak idetettem egy ellenkező véleményt, hogy látsszon, nem csak egyféleképpen szemlélhető ez a produkció. (Még csak állást se akartam foglalni.) Ami miatt többet is írtam, az az volt, hogy te rögtön ledilettánsoztad, akinek tetszeni mert a dolog. Hát milyen alapon…? Honnan tudod, hogy neked van igazad, és nem neki, aki megnézett egy rakás előadást. Ehhez képest írtam, amit írtam, hogy lásd, úgy is fel lehet fogni, hogy nem benne, hanem az örök fanyalgókban van a hiba. Én, mióta olvaslak itt téged, neked 90%-ban semmi nem tetszik. :-))

Ami a közönséget illeti: A színház elsősorban azoknak játszik, akik szeretik és élvezik, amit ott kapnak. És a többség ilyen. (Egyébként nem lenne közönség.) A többség nem a negatívumot keresi, hanem a pozitív élményt, és boldogan tapsol az előadások végén.

Egyébként nem kell neked mindent magadra venni, mintha a tiéd lenne minden vélemény. Én se úgy értettem. :-)

8316   IVA • előzmény8313 2017-10-06 03:17:03

Nem biztos, hogy mindenki azt ír, amit akar, és itt nem külső „tényezőktől” való függésre gondolok. Sokkal jobb dolog áradozni és rajongani, mint panaszkodni és szidni!
Ismétlem, ezúttal sem tudom, hogy a kurzivált mondatot rám is vonatkoztatod-e, annyit mindenesetre mondhatok, hogy az ember semminek sem az „ellenére” jár operába. Ha már túl van is az optimista jóhiszeműség korán, ha már csalódott is egy-egy előadásban vagy művészben, legközelebb bizony az élvezet reményében megy el. Hogy egy énekesbe, táncosba végre sikerül beleszeretnie. Hogy a rendezés alig elviselhető minősége ellenére élvezni tudja a művet. Hogy bár az adott időszakban látott húsz pocsék rendezést, de a huszonegyedik talán valami jó és szép lesz, vagy legalább elviselhető környezete a zenei produkciónak.
Tudom, hogy mekkora érték fekszik egy előadásban, még egy rosszul sikerültben is! A zeneszerző és más alkotók zsenijétől és tanulmányaitól a darab történelmen át megvívott harcáig, melynek során a minőség vitte győzelemre fennmaradását, népszerűségét. Az előadók tehetségétől és egész életen át tartó (olykor méregdrága) tanulmányaitól, szorgalmától az adott előadás, szerep megtanulásáig, a próbafolyamatig. A színház megépítésének gondolatától annak fenntartásáig, üzemeltetéséig a mai napon. A műszak, a jegypénztáros, a takarítók munkája. Nem könnyű évszázadok embereinek és egy nagy társulat roppant munkájának két-három órán át (élvezhető vagy) nem élvezhető eredményéről elmarasztalóan írni! Hazudni, nem lehet: az bűn!!! Lehetne persze nem írni semmit sem, a Café Momus, illetve az internet előtt sem volt erre mód.
Van azonban az éremnek (jobban mondva a színháztérnek) egy másik oldala is. A közönség, aki fizet (talán nem mindenki, a magam gyakorlatáról beszélek), és annak a pénznek is van egy nem mérhető értéke: a néző és elődei áldozata. Esetleg több élet munkája van benne. Egy 1500 forintos Erkel-jegy léptékében ez nem mond sokat, sőt cáfoló is lehet. De itt is arról van szó, hogy egy nézői személyiség nem csak abból áll, hogy ül a színházban és tapsol vagy nem, aztán véleményt ír a fórumra, dicsérőt vagy (szerinted) „gyalázkodót”. Olykor hosszú évtizedek lehetőségeken felüli anyagi áldozata van benne, akkor is, ha évadonként egy előadást látott, akkor is, ha százhúszat. Nem az a 32 vagy 40 forint, amibe akkor került egy jegy, hanem az, amiért utazhatott, jobban öltözködhetett vagy bármi mást vehetett volna, sőt, amit másra kellett volna költenie. Ha az a néző nem lett volna, és nem lenne ma az a néző is, aki szerinted a „negatívumot” keresi a színházban, a rendezőzseniknek nem lenne hol bemutatniuk a maguk egyéniségét (vagy utánozniuk a másokét), az előadóknak már régóta nem lenne kiknek szolgálni a művészetükkel.
Az már külön „pech”, hogy a technikai fejlődés magával hozta a számítógépet, az internetes magazinokat és a fórumokat, amelyekre – a szabályzat apró megszorításaival – boldog-boldogtalan beírhatja a véleményét. Ráadásul álnéven, ami pl. nekem nem tetsző, de most már nem válok meg a „névjegyemtől”. Ehhez sem viszonyulunk egyformán. Van, aki olvassa a hozzászólásokat, kritikákat, van, aki írja is, van, aki vitatkozik. Akiknek a véleményétől most frissen kiborultál, bár nem indulatmentesen, részletesen ismertették, mi és miért nem tetszett nekik az előadásban, illetve az azzal kapcsolatos, pl. pedagógiai szempontú aggályaikat.
A megítélés sem egyforma. Az internetes véleménynyilvánítást – a szólásszabadság részeként – általában a demokrácia nagy vívmányának tartják, a klasszikus liberalizmus eddig kikezdhetetlen értékének. Ez nem csupán a szimpatikus jámboraknak van fenntartva, és nincsenek kirekesztve belőle még a „lelki nyomorban” szenvedők sem.

8313   Momo • előzmény8312 2017-10-06 00:19:40

De nyilván, mindenki azt gondol, és ír, amit akar.

Azért is hoztam ellenpéldát, hogy látsszon, nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, nem feltétlenül olyan élvezhetetlenül rossz minden az Operaházban, ahogy itt folyamatosan néhány ember szélsőségesen negatív véleményéből tűnhet. Aki hosszú évek óta annak ellenére jár operába, hogy nem tetszik neki, amit lát, az gyaníthatóan nem is az élvezetet keresi az Opera előadásaiban, hanem a negatívumot. (Ki szeret olyan kocsmába járni, ahol minden este orrba vágják?) Nem csoda, ha nekik nem lehet a kedvükre tenni…

Mások nem ilyenek. Ők élvezni tudják, amit látnak. Ez szerintem nem hozzáértés, hanem beállítottság kérdése. És inkébb lelki állapotokról szól, mint valódi kritikáról.

8312   Momo • előzmény8311 2017-10-06 00:02:58

Nézd, nekem egyre inkább az a véleményem, hogy a totális elutasítás ugyanúgy a bíráló személyéről árulkodik elsősorban, mint a kritikátlan rajongás...

(Simán lehet, hogy az a kb. 4 ember, aki itt minden operaházi produkciót a földbe gyaláz, elsősorban saját lelki nyomorát vetíti ki az Opera előadásaira. Tekintve, hogy vannak mások, (operát szerető, színházba járó emberek), akiknek meg ugyanaz tetszik.)

8311   IVA • előzmény8309 2017-10-05 23:40:38

Igen, a vélemények különbözőek lehetnek. Nemcsak a bírált alkotás totális elfogadása és totális elutasítása közötti skálán, hanem a függetlenség és az (el)kötelezettség közötti, annál is tarkább skálán is.
Az olvasó fogadóképességének palettája is elég színes, a hiszékenység és a szkepticizmus között. A szerző sugárzó szakértelme sem feltétlenül hitelesíti a véleményt, de a sugárzó dilettantizmus mégannyira sem. (Itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy ki szakmabeli, ki nem, ki bölcsész, ki nem, hanem arra, hogy a felháborodás vagy a rajongás mennyire előzmények nélküli vagy alkalomszerű.)

8309   Momo 2017-10-05 21:41:15

Nem mondom, hogy muszáj vele egyetérteni. De tessék látni, hogy van más vélemény is, mint a totális elutasítás.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Nabucco

14:30 : Budapest
BFZ próbaterme

"Kakaókoncert"
ismétlés 16:30

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Demény Balázs (zongora)
BARTÓK: 15 magyar parasztdal, Sz. 71, BB 79
HAYDN: D-dúr szonáta, No. 39., Hob. XVI:24
KURTÁG GYÖRGY: Játékok – részletek
LIGETI: L'escalier du diable (Ördöglétra)
BARTÓK: Szabadban, Sz. 81, BB 89

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 4.
Nyolcvan huszár (1978) / SÁRA Sándor (rend.)

18:00 : Budapest
MűPa, Előadóterem

"Metropolitan-operaközvetítések a Müpában"
MOZART: A varázsfuvola - az élő közvetítés ismétlése

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Banda Ádám (hegedű)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Pinchas Steinberg
LISZT: Prométheusz
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny, Op.77
BRAHMS: 2. (D-dúr) szimfónia, Op.73

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Bogányi Gergely (zongora), Váradi Zita (ének)
"Zongoraáriák - Liszt206"

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Fejérvári Zoltán (zongora)
BEETHOVEN: Hat bagatell, Op.126
BARTÓK: Táncszvit, Sz. 77, BB 86
SCHUMANN: g-moll zongoraszonáta, Op.22

19:30 : Budapest
Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér

Rácz Rita, Haja Zsolt, Szerekován János (ének)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Talamba Ütőegyüttes
Vörösmarty Gyermekkar (karigazgató: Zsákainé Papp Anita)
Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel
VAJDA JÁNOS: Quodlibet
VAJDA JÁNOS: Változatok egy képzeletbeli Weöres-versre
ORFF: Carmina Burana
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)