vissza a cimoldalra
2017-12-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2427)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2452)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6447)
Erkel Színház (8584)
Élő közvetítések (6746)
Operett, mint színpadi műfaj (3407)
Berlioz újratemetése (140)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1203)
Franz Schmidt (2975)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1142)
Bartók Béla szellemisége (256)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (423)
Opernglas, avagy operai távcső... (19881)
Jonas Kaufmann (2150)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (571)
Lisztről emelkedetten (879)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

8319   IVA • előzmény8317 2017-10-06 06:37:41

Nem azért utaltam arra, hogy az „ellenkező vélemény” szerzője (is) dilettáns, mert tetszeni mert neki a dolog, hanem azért, mert annak ellenére tartom dilettánsnak, hogy a szakma bennfentese, amiért még elfogulatlannak sem tekinthető a véleménye.
„Én, mióta olvaslak...” – százalékosan nem számolom ki –, azt tapasztalom: Téged irritál, hogy mások leírhatják az ellenkező véleményüket. Márpedig ez a hely erre való. Van, aki a sajtóba ír véleményt, van, aki a blogjába, és van, aki ide.
A színház elsősorban azoknak játszik, akik megfizetik a helyárakat. Ezek közé tartoznak az örök fanyalgók is. Lehet, hogy itt ők képezik a többséget.
„Egyébként nem kell...” Neked mindent magadra venned, mintha a Tiéd lenne minden művészeti teljesítmény. Ez a tevékenységed nem más, mint véleményterror.

8317   Momo • előzmény8316 2017-10-06 03:47:38

Nem borultam ki, csak idetettem egy ellenkező véleményt, hogy látsszon, nem csak egyféleképpen szemlélhető ez a produkció. (Még csak állást se akartam foglalni.) Ami miatt többet is írtam, az az volt, hogy te rögtön ledilettánsoztad, akinek tetszeni mert a dolog. Hát milyen alapon…? Honnan tudod, hogy neked van igazad, és nem neki, aki megnézett egy rakás előadást. Ehhez képest írtam, amit írtam, hogy lásd, úgy is fel lehet fogni, hogy nem benne, hanem az örök fanyalgókban van a hiba. Én, mióta olvaslak itt téged, neked 90%-ban semmi nem tetszik. :-))

Ami a közönséget illeti: A színház elsősorban azoknak játszik, akik szeretik és élvezik, amit ott kapnak. És a többség ilyen. (Egyébként nem lenne közönség.) A többség nem a negatívumot keresi, hanem a pozitív élményt, és boldogan tapsol az előadások végén.

Egyébként nem kell neked mindent magadra venni, mintha a tiéd lenne minden vélemény. Én se úgy értettem. :-)

8316   IVA • előzmény8313 2017-10-06 03:17:03

Nem biztos, hogy mindenki azt ír, amit akar, és itt nem külső „tényezőktől” való függésre gondolok. Sokkal jobb dolog áradozni és rajongani, mint panaszkodni és szidni!
Ismétlem, ezúttal sem tudom, hogy a kurzivált mondatot rám is vonatkoztatod-e, annyit mindenesetre mondhatok, hogy az ember semminek sem az „ellenére” jár operába. Ha már túl van is az optimista jóhiszeműség korán, ha már csalódott is egy-egy előadásban vagy művészben, legközelebb bizony az élvezet reményében megy el. Hogy egy énekesbe, táncosba végre sikerül beleszeretnie. Hogy a rendezés alig elviselhető minősége ellenére élvezni tudja a művet. Hogy bár az adott időszakban látott húsz pocsék rendezést, de a huszonegyedik talán valami jó és szép lesz, vagy legalább elviselhető környezete a zenei produkciónak.
Tudom, hogy mekkora érték fekszik egy előadásban, még egy rosszul sikerültben is! A zeneszerző és más alkotók zsenijétől és tanulmányaitól a darab történelmen át megvívott harcáig, melynek során a minőség vitte győzelemre fennmaradását, népszerűségét. Az előadók tehetségétől és egész életen át tartó (olykor méregdrága) tanulmányaitól, szorgalmától az adott előadás, szerep megtanulásáig, a próbafolyamatig. A színház megépítésének gondolatától annak fenntartásáig, üzemeltetéséig a mai napon. A műszak, a jegypénztáros, a takarítók munkája. Nem könnyű évszázadok embereinek és egy nagy társulat roppant munkájának két-három órán át (élvezhető vagy) nem élvezhető eredményéről elmarasztalóan írni! Hazudni, nem lehet: az bűn!!! Lehetne persze nem írni semmit sem, a Café Momus, illetve az internet előtt sem volt erre mód.
Van azonban az éremnek (jobban mondva a színháztérnek) egy másik oldala is. A közönség, aki fizet (talán nem mindenki, a magam gyakorlatáról beszélek), és annak a pénznek is van egy nem mérhető értéke: a néző és elődei áldozata. Esetleg több élet munkája van benne. Egy 1500 forintos Erkel-jegy léptékében ez nem mond sokat, sőt cáfoló is lehet. De itt is arról van szó, hogy egy nézői személyiség nem csak abból áll, hogy ül a színházban és tapsol vagy nem, aztán véleményt ír a fórumra, dicsérőt vagy (szerinted) „gyalázkodót”. Olykor hosszú évtizedek lehetőségeken felüli anyagi áldozata van benne, akkor is, ha évadonként egy előadást látott, akkor is, ha százhúszat. Nem az a 32 vagy 40 forint, amibe akkor került egy jegy, hanem az, amiért utazhatott, jobban öltözködhetett vagy bármi mást vehetett volna, sőt, amit másra kellett volna költenie. Ha az a néző nem lett volna, és nem lenne ma az a néző is, aki szerinted a „negatívumot” keresi a színházban, a rendezőzseniknek nem lenne hol bemutatniuk a maguk egyéniségét (vagy utánozniuk a másokét), az előadóknak már régóta nem lenne kiknek szolgálni a művészetükkel.
Az már külön „pech”, hogy a technikai fejlődés magával hozta a számítógépet, az internetes magazinokat és a fórumokat, amelyekre – a szabályzat apró megszorításaival – boldog-boldogtalan beírhatja a véleményét. Ráadásul álnéven, ami pl. nekem nem tetsző, de most már nem válok meg a „névjegyemtől”. Ehhez sem viszonyulunk egyformán. Van, aki olvassa a hozzászólásokat, kritikákat, van, aki írja is, van, aki vitatkozik. Akiknek a véleményétől most frissen kiborultál, bár nem indulatmentesen, részletesen ismertették, mi és miért nem tetszett nekik az előadásban, illetve az azzal kapcsolatos, pl. pedagógiai szempontú aggályaikat.
A megítélés sem egyforma. Az internetes véleménynyilvánítást – a szólásszabadság részeként – általában a demokrácia nagy vívmányának tartják, a klasszikus liberalizmus eddig kikezdhetetlen értékének. Ez nem csupán a szimpatikus jámboraknak van fenntartva, és nincsenek kirekesztve belőle még a „lelki nyomorban” szenvedők sem.

8313   Momo • előzmény8312 2017-10-06 00:19:40

De nyilván, mindenki azt gondol, és ír, amit akar.

Azért is hoztam ellenpéldát, hogy látsszon, nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, nem feltétlenül olyan élvezhetetlenül rossz minden az Operaházban, ahogy itt folyamatosan néhány ember szélsőségesen negatív véleményéből tűnhet. Aki hosszú évek óta annak ellenére jár operába, hogy nem tetszik neki, amit lát, az gyaníthatóan nem is az élvezetet keresi az Opera előadásaiban, hanem a negatívumot. (Ki szeret olyan kocsmába járni, ahol minden este orrba vágják?) Nem csoda, ha nekik nem lehet a kedvükre tenni…

Mások nem ilyenek. Ők élvezni tudják, amit látnak. Ez szerintem nem hozzáértés, hanem beállítottság kérdése. És inkébb lelki állapotokról szól, mint valódi kritikáról.

8312   Momo • előzmény8311 2017-10-06 00:02:58

Nézd, nekem egyre inkább az a véleményem, hogy a totális elutasítás ugyanúgy a bíráló személyéről árulkodik elsősorban, mint a kritikátlan rajongás...

(Simán lehet, hogy az a kb. 4 ember, aki itt minden operaházi produkciót a földbe gyaláz, elsősorban saját lelki nyomorát vetíti ki az Opera előadásaira. Tekintve, hogy vannak mások, (operát szerető, színházba járó emberek), akiknek meg ugyanaz tetszik.)

8311   IVA • előzmény8309 2017-10-05 23:40:38

Igen, a vélemények különbözőek lehetnek. Nemcsak a bírált alkotás totális elfogadása és totális elutasítása közötti skálán, hanem a függetlenség és az (el)kötelezettség közötti, annál is tarkább skálán is.
Az olvasó fogadóképességének palettája is elég színes, a hiszékenység és a szkepticizmus között. A szerző sugárzó szakértelme sem feltétlenül hitelesíti a véleményt, de a sugárzó dilettantizmus mégannyira sem. (Itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy ki szakmabeli, ki nem, ki bölcsész, ki nem, hanem arra, hogy a felháborodás vagy a rajongás mennyire előzmények nélküli vagy alkalomszerű.)

8309   Momo 2017-10-05 21:41:15

Nem mondom, hogy muszáj vele egyetérteni. De tessék látni, hogy van más vélemény is, mint a totális elutasítás.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

Ringató"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Wagner Rita tanítványai

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont

Szili Gabriella, Bólya Papp Nikoletta, Gavodi Zoltán, Dévényi Judit Anna, Megyesi Zoltán, Somogyi Balázs, Cser Péter, Najbauer Lóránt
Anima Musicae Kamarazenekar
vezényel: Dinyés Soma
HÄNDEL: Messiás 1. Rész.
A műről rövid ismertetőt tart Dinyés Soma

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Kokas Dóra (gordonka)
J.S. BACH: d-moll szólószvit gordonkára, BWV 1008
KODÁLY: Szólószonáta, Op.8

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Farkas Mira (hárfa) Nyári László, Varga Oszkár (hegedű), Krähling Dániel (brácsa), Karasszon Eszter (cselló), Scheuring Kata (fuvola), Puha György (klarinét)
HÄNDEL: Prelúdium és toccata (Marcel Grandjany átdolgozása)
HASSELMANS: A forrás, Op.44
ALBÉNIZ: España, op. 165 – 5. Malagueña
KREISLER: Régi bécsi táncdallamok – 2. Szerelmi bánat
SARASATE: Spanyol táncok, op. 21 – 2. Habañera
WALTER-KÜHNE: Fantázia Csajkovszkij Anyegin című operájának témáira
DEBUSSY: Két tánc
RAVEL: Bevezetés és allegro, Op.46

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Moritz Gnann
NIELSEN: Héliosz-nyitány, Op.17
MILHAUD: A világ teremtése
RAVEL: Daphnis és Chloé

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Zemlényi Eszter (szoprán)
Nemzeti Filharmonikusok
Vezényel: Keri-Lynn Wilson
KRZYSZTOF PENDERECKI: II. („Karácsony”) szimfónia
MAHLER: IV. (G-dúr) szimfónia

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Szalóki Ági (népi ének), Bodrogi Éva (barokk ének)
Szalai Péter (ütők), Kónya István (lantok), Szászvárosi Sándor (viola da gamba)
"Mindez világ örvendezzen!"

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Sinfonietta Pannonica Ensemble:
Eckhardt Violetta, Jász Pál (hegedű), Sipos Gábor (brácsa), Máté Győző (brácsa), Szabó Péter (gordonka)
"Take Brahms - 2. hangverseny: Vonósötösök"
BRAHMS: F-dúr Vonósötös Nr.1., Op. 88
BRAHMS: G-dúr Vonósötös Nr.2., Op. 111

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
A mai nap
történt:
1925 • A Wozzeck bemutatója (Berlin)
született:
1922 • Németh Amadé, karmester, zeneszerző († 2001)
elhunyt:
1788 • Carl Philipp Emanuel Bach, zeneszerző (sz. 1714)