vissza a cimoldalra
2017-10-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59874)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Társművészetek (1210)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Marton Éva (706)
Bartók Béla szellemisége (211)
Jonas Kaufmann (2127)
Élő közvetítések (6635)
Operett, mint színpadi műfaj (3285)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1120)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1113)
Franz Schmidt (2921)
Balett-, és Táncművészet (5405)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (467)
Lehár Ferenc (576)
Zenetörténet (191)
Kodály Zoltán (342)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2361)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (296)
Palcsó Sándor (179)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

8316   IVA • előzmény8313 2017-10-06 03:17:03

Nem biztos, hogy mindenki azt ír, amit akar, és itt nem külső „tényezőktől” való függésre gondolok. Sokkal jobb dolog áradozni és rajongani, mint panaszkodni és szidni!
Ismétlem, ezúttal sem tudom, hogy a kurzivált mondatot rám is vonatkoztatod-e, annyit mindenesetre mondhatok, hogy az ember semminek sem az „ellenére” jár operába. Ha már túl van is az optimista jóhiszeműség korán, ha már csalódott is egy-egy előadásban vagy művészben, legközelebb bizony az élvezet reményében megy el. Hogy egy énekesbe, táncosba végre sikerül beleszeretnie. Hogy a rendezés alig elviselhető minősége ellenére élvezni tudja a művet. Hogy bár az adott időszakban látott húsz pocsék rendezést, de a huszonegyedik talán valami jó és szép lesz, vagy legalább elviselhető környezete a zenei produkciónak.
Tudom, hogy mekkora érték fekszik egy előadásban, még egy rosszul sikerültben is! A zeneszerző és más alkotók zsenijétől és tanulmányaitól a darab történelmen át megvívott harcáig, melynek során a minőség vitte győzelemre fennmaradását, népszerűségét. Az előadók tehetségétől és egész életen át tartó (olykor méregdrága) tanulmányaitól, szorgalmától az adott előadás, szerep megtanulásáig, a próbafolyamatig. A színház megépítésének gondolatától annak fenntartásáig, üzemeltetéséig a mai napon. A műszak, a jegypénztáros, a takarítók munkája. Nem könnyű évszázadok embereinek és egy nagy társulat roppant munkájának két-három órán át (élvezhető vagy) nem élvezhető eredményéről elmarasztalóan írni! Hazudni, nem lehet: az bűn!!! Lehetne persze nem írni semmit sem, a Café Momus, illetve az internet előtt sem volt erre mód.
Van azonban az éremnek (jobban mondva a színháztérnek) egy másik oldala is. A közönség, aki fizet (talán nem mindenki, a magam gyakorlatáról beszélek), és annak a pénznek is van egy nem mérhető értéke: a néző és elődei áldozata. Esetleg több élet munkája van benne. Egy 1500 forintos Erkel-jegy léptékében ez nem mond sokat, sőt cáfoló is lehet. De itt is arról van szó, hogy egy nézői személyiség nem csak abból áll, hogy ül a színházban és tapsol vagy nem, aztán véleményt ír a fórumra, dicsérőt vagy (szerinted) „gyalázkodót”. Olykor hosszú évtizedek lehetőségeken felüli anyagi áldozata van benne, akkor is, ha évadonként egy előadást látott, akkor is, ha százhúszat. Nem az a 32 vagy 40 forint, amibe akkor került egy jegy, hanem az, amiért utazhatott, jobban öltözködhetett vagy bármi mást vehetett volna, sőt, amit másra kellett volna költenie. Ha az a néző nem lett volna, és nem lenne ma az a néző is, aki szerinted a „negatívumot” keresi a színházban, a rendezőzseniknek nem lenne hol bemutatniuk a maguk egyéniségét (vagy utánozniuk a másokét), az előadóknak már régóta nem lenne kiknek szolgálni a művészetükkel.
Az már külön „pech”, hogy a technikai fejlődés magával hozta a számítógépet, az internetes magazinokat és a fórumokat, amelyekre – a szabályzat apró megszorításaival – boldog-boldogtalan beírhatja a véleményét. Ráadásul álnéven, ami pl. nekem nem tetsző, de most már nem válok meg a „névjegyemtől”. Ehhez sem viszonyulunk egyformán. Van, aki olvassa a hozzászólásokat, kritikákat, van, aki írja is, van, aki vitatkozik. Akiknek a véleményétől most frissen kiborultál, bár nem indulatmentesen, részletesen ismertették, mi és miért nem tetszett nekik az előadásban, illetve az azzal kapcsolatos, pl. pedagógiai szempontú aggályaikat.
A megítélés sem egyforma. Az internetes véleménynyilvánítást – a szólásszabadság részeként – általában a demokrácia nagy vívmányának tartják, a klasszikus liberalizmus eddig kikezdhetetlen értékének. Ez nem csupán a szimpatikus jámboraknak van fenntartva, és nincsenek kirekesztve belőle még a „lelki nyomorban” szenvedők sem.

8313   Momo • előzmény8312 2017-10-06 00:19:40

De nyilván, mindenki azt gondol, és ír, amit akar.

Azért is hoztam ellenpéldát, hogy látsszon, nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, nem feltétlenül olyan élvezhetetlenül rossz minden az Operaházban, ahogy itt folyamatosan néhány ember szélsőségesen negatív véleményéből tűnhet. Aki hosszú évek óta annak ellenére jár operába, hogy nem tetszik neki, amit lát, az gyaníthatóan nem is az élvezetet keresi az Opera előadásaiban, hanem a negatívumot. (Ki szeret olyan kocsmába járni, ahol minden este orrba vágják?) Nem csoda, ha nekik nem lehet a kedvükre tenni…

Mások nem ilyenek. Ők élvezni tudják, amit látnak. Ez szerintem nem hozzáértés, hanem beállítottság kérdése. És inkébb lelki állapotokról szól, mint valódi kritikáról.

8312   Momo • előzmény8311 2017-10-06 00:02:58

Nézd, nekem egyre inkább az a véleményem, hogy a totális elutasítás ugyanúgy a bíráló személyéről árulkodik elsősorban, mint a kritikátlan rajongás...

(Simán lehet, hogy az a kb. 4 ember, aki itt minden operaházi produkciót a földbe gyaláz, elsősorban saját lelki nyomorát vetíti ki az Opera előadásaira. Tekintve, hogy vannak mások, (operát szerető, színházba járó emberek), akiknek meg ugyanaz tetszik.)

8311   IVA • előzmény8309 2017-10-05 23:40:38

Igen, a vélemények különbözőek lehetnek. Nemcsak a bírált alkotás totális elfogadása és totális elutasítása közötti skálán, hanem a függetlenség és az (el)kötelezettség közötti, annál is tarkább skálán is.
Az olvasó fogadóképességének palettája is elég színes, a hiszékenység és a szkepticizmus között. A szerző sugárzó szakértelme sem feltétlenül hitelesíti a véleményt, de a sugárzó dilettantizmus mégannyira sem. (Itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy ki szakmabeli, ki nem, ki bölcsész, ki nem, hanem arra, hogy a felháborodás vagy a rajongás mennyire előzmények nélküli vagy alkalomszerű.)

8309   Momo 2017-10-05 21:41:15

Nem mondom, hogy muszáj vele egyetérteni. De tessék látni, hogy van más vélemény is, mint a totális elutasítás.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

Nagy Péter (zongora)
SCHUBERT: 11. (f-moll) zongoraszonáta, D. 625
BARTÓK: Táncszvit, BB 86 (zongoraváltozat)
SCHUBERT: 21. (B-dúr) zongoraszonáta, D. 960

19:00 : Budapest
B32 Galéria és Kultúrtér

BDZ Quartet
MENDELSSOHN: a-moll vonósnégyes, Op.13

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Almira Emiri (zongora)
BORIS PIGOVAT: Noktürn
BORIS PIGOVAT: Vándorcsillagok
(Sólem Aléhem műve alapján)
ILAN RECHTMAN: Etüd
BORIS PIGOVAT: Jerusalem
ALEX WASSERMAN: Toccata
ILAN RECHTMAN: Flintstones–variációk

19:00 : Budapest
CEU Auditórium

Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (gordonka), Andor Krisztián (zongora)
HAYDN: C-dúr ("Kaiser") vonósnégyes
KURTÁG: Hommage a Mihály András - 12 mikrolúdium vonósnégyesre, Op. 13
BRAHMS: F-dúr szonáta, Op.99

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Corbin Beisner (zongora)

19:30 : Budapest
Magyar Rádió 6-os stúdiója

Zemlényi Eszter, Molnár Anna (ének)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Farkas Róbert
"Egy szoknya egy nadrág"
"A 17. és 18. századi operák titkai: kasztrált és nadrágszerepek, ismert és ismeretlen áriák és duettek"

19:30 : Budapest
BMC Koncertterem

Impronta Ensemble:
Jeanne Vogt (hegedű), Nikolay Shugaev (cselló), Varga Gábor (klarinét), Anna Štrbová (oboa), Miguel Pérez (fagott)
Vezényel: Andreas Luca Beraldo
"Human Machine - A gépek zenéje"
MATEO SEPÚLVEDA RIOS: Le bruit des feuilles (A levelek hangja) – „bal kéz nélküli” concerto együttesre és disklavierra – magyarországi bemutató
LIGETI GYÖRGY: Etűd zongorára, No. 14/a - Disklavier átirat
CONLON NANCARROW: Etűd Disklavierra, No. 21
KLAUS HUBER: Hat miniatűr klarinétra, hegedűre és csellóra – magyarországi bemutató
DENIS SCHULER: L'autre rivage - Disklavierra – magyarországi bemutató
VERESS SÁNDOR: Szonáta oboára, klarinétra és fagottra
ALFREDO DE VECCHIS: Prelúdium, ária és kánon Disklavierra – magyarországi bemutató
ALESSIO ELIA: Traces from Nowhere, együttesre és Disklavierra – magyarországi bemutató

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Emanuel Ax (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Fischer Iván
J.S. BACH: III. (D-dúr) szvit, BWV 1068
MOZART: d-moll zongoraverseny, K.466
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op.36

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
18:00 : Székesfehérvár
Hotel Magyar Király

Bogányi Gergely (zongora)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
MOZART: A-dúr zongoraverseny KV414
MOZART: B-dúr zongoraverseny KV595

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Jobbágy Anett, Gál Gabi, Varga Donát
Veszprém Város Vegyeskara (Karigazgató: Erdélyi Ágnes)
Savaria Szimfonikus Zenekar
vez.: Thomas Kornél
"Reformáció 500"
Ünnepi Oratórium Est a reformáció 500. évfordulója tiszteletére
MENDELSSOHN: II. (B-dúr) szimfónia („ Lobgesang”), Op.52.
BRAHMS: Schicksalslied, Op.54
A mai nap
történt:
1845 • A Tannhäuser bemutatója (Drezda)
született:
1913 • Forrai Miklós, karmester, karnagy, zenetanár († 1998)
1916 • Emil Gilelsz, zongorista († 1985)
elhunyt:
1987 • Jacqueline Du Pré, csellista (sz. 1945)