Bejelentkezés Regisztráció

Erkel Színház


10449 Amalgám 2020-02-02 10:43:13 [Válasz erre: 10448 Edmond Dantes 2020-02-02 09:58:02]

Azért eléggé gyengélkedni látszanak a "nagy" operák is. Az Aida és a Parsifal esetében nem sejtet jó és kiegyensúlyozott teljesítményt a jegytérkép, hat előadás van kitűzve mindegyikből, és én nem látom hat telt ház lehetőségét... A Parsifal már két éve is három, talán kb. 70%-os házat hozott. Tudom, mert ott ültem az egyiken. Az idei hat előadás meglehetősen bátor vállalásnak tűnik. A Carmen négy előadása viszont már most elkelt, a Figaro házassága alapján talán ez az a volumen, amiben próbálkozni érdemes bármivel... Vagy inkább egy erős operával, mert az Olasz nő Algírban esetében már soknak tűnik ez a szám, hiszen hiába jó a darab, mégsem számít alapműnek. 


10448 Edmond Dantes 2020-02-02 09:58:02

A rossz Gioconda-házak szerintem nem a szereposztási tévedés áldozatául esett Boncsér Gergely miatt vannak és nem is a rendezés miatt, amit a meghamisított finálét leszámítva elég jónak tartok, ahogy arról már írtam. A megfejtést továbbra is abban látom, hogy a Gioconda, néhány slágerszámot leszámítva nem kimagasló opera. Tömeges (!) igény csak öt nagy sztár felléptetése esetén remélhető, amire mondjuk Bécs vagy a MET képes. Bécset és a StOP-t egy csomó kultúrturista is látogatja, NYC pedig egy tízmilliós város. Továbbá és talán elsősorban a pesti stagione-rendszer az, ami a rossz házak oka. Egyszerűbben: nem várható el, mondhatni, reménytelen, hogy a Gioconda két hét alatt tízezer embert beültessen az Erkel Színházba.


10447 Amalgám 2020-02-02 08:28:01 [Válasz erre: 10442 operaisiásza 2020-02-01 12:08:34]

Itt már inkább a nagyon csúnyán elmélyült általános látogatói (látogatási) válsághoz köthető a csekély érdeklődés, és nem az adott darabhoz vagy színrevitelhez. Néhány különleges műsorkörön (ünnepi ciklusok előadásai, gálák, „zártkörű” műsorok, erős vendégjátékok stb.) kívül manapság a kegyelem egy formája a jó látogatottság. Különleges sikernek mondható az, hogy a Figaro házassága nemrég megélt egy telt házas szériát – igaz, mindössze négy előadásban, népszerű külföldi énekes közreműködésével –, vagy hogy a Giselle most lezárult kilenc előadására elkelt úgy szemre hét telt házra való jegy (tévedés, pontatlanság és rossz szemmérték lehetősége fenntartva, és csak örülök, ha ez a valóságban több volt). Szerintem értékelhetőnek tekinthető nézettséget manapság inkább csak a premiereken lehet tapasztalni, illetve matinéidőben, amikor eleve olcsóbb jegyárakkal fut az adott darab. A többi időpont közül péntek és szombat este népszerűbb a hétközi és vasárnap esti előadásoknál, ez a közhelyszerű igazság is magyarázhatja február 15. (szombat) relatív erejét. Nem tartom kizártnak, hogy többen egy-egy, a jegytérképen már eleve jobb eladási adatokat mutató időpontra váltanak jegyet, mert véleményem szerint egy 30-40% körüli házban rendkívül kellemetlen a közönség helyzete is, én rendre úgy érzem magam, mintha a művészek megalázásában vennék részt. Hogy ők hogy érzik magukat, abba már bele sem merek gondolni... A Gioconda esetében az általános tünetekhez még valóban hozzáadódhat az új rendezés tavaly megmutatkozott, erősen megosztó jellege is, és az már tényleg akadémikus kérdés, hogy a darab az új formájában szerepet játszhatott-e valamilyen mértékig a válság további mélyülésében.


10446 Károly 2020-02-02 08:15:32

Tavaly óta se javult meg a Gioconda, egyébként meg mitől javult volna meg? A rendezést inkább hagyjuk, úgy pocsék ahogy van, és még meg is csonkították a művet! A főszerepeket alkalmatlanokra bízták!! 


10445 takatsa 2020-02-01 18:24:20 [Válasz erre: 10444 nickname 2020-02-01 17:37:09]

Én Kisjudit Annára vagyok kíváncsi, azért vettem jegyet.:)


10444 nickname 2020-02-01 17:37:09 [Válasz erre: 10442 operaisiásza 2020-02-01 12:08:34]

Talán úgy, hogy ez az egész színpadraállítás enyhán elhibázott. Nem beszélve róla, hogy Boncsér teljesen alkalmatlan az opera tenor szerepére, Sümegi enyhén szólva hagy maga után kívánivalót címszereplőként, a húzások miatt Agachénak nincs lehetősége a maga teljességében megmutatni mi rejlik ebben a szerepben. Boncsért agyon dicsérték a Nyugat lányában nyújtott teljesítménye miatt hűt izé, szerintem arra a szerepre is teljesen alkalmatlan a hangja. A nyugat lánya szériát is ez ölte meg: a három főszereplő közül egyedül Agache volt a helyén és énekelt úgy, ahogy kellett. A zenekar is enyhén vérszegényen, jellegtelenül játszott. Ezek után én - bár Bakonyi Anikóra kíváncs lennék a címszerepben - nem tudom rávenni magam, hogy a Giocondát is megnézzem még egyszer. Gondolom többen is vannak ezzel így. 


10443 takatsa 2020-02-01 17:33:49 [Válasz erre: 10442 operaisiásza 2020-02-01 12:08:34]

Én kb 2 hete online vettem jegyet a Gioconda 15-i előadására, és már akkor kevés jegy volt. Viszont legnagyobb meglepetésemre, amikor a kosárral már a fizetésre mentem, akkor derült ki, hogy 50% kedvezményt adnak minden jegyre. Ha ez nem a fizetésnél derülne ki, hanem hamarabb, akkor talán nagyobb lenne a jegyvásárlási kedv.


10442 operaisiásza 2020-02-01 12:08:34

Hogy lehet az, hogy a Gioconda február 15-i előadását leszámitva oly széngyenletesen csekély az érdeklődás?


10441 Búbánat 2020-01-27 14:39:09 [Válasz erre: 10440 Búbánat 2020-01-27 02:37:15]

Kapcs. 10440. sorszámhoz

Két kiegészítést teszek előző írásomhoz  (melyek a beszámolómból kimaradtak):

Szvétek László, az Operaház kiváló basszistája,. a Budapesti Operabarátok Egyesülete egyik  vendége volt a tegnapi Klubdélután koncert-programjában.  A művészt az énekszámai előtt Fülöp Attila műsorvezető-szerkesztő abból az alkalomból is kérdezte, hogy immár 25 éve tagja a Dalszínháznak.

Szvétek László felelevenítette a kezdeteket, nagy szeretettel emlékezett meg  a zeneakadémiai-főiskolai tanáráról, Sólyom-Nagy Sándor operaénekesről, akitől nagyon sok szakmai ismeretet kapott. Arról is szólott, hogy pályakezdőként milyen hasznosak voltak számára a vidéki operaházakban eltöltött időszakok (Győr, Debrecen...) mielőtt 1994-ben az Operaház magánénekese lett, hiszen rengeteg színpadi tapasztalatra tett addig szert.  Komédiás vénáját pedig külön kihangsúlyozta, amit éneklései alatt mulatságosan  "kifejezett"...

A beszélgetés folyamán persze szóba került az oldala mellett ülő feleségével, Gál Erika operaénekessel való megismerkedésük is; a témában a harmadik vendég, Rálik Szilvia tett hozzá kedves, magánjellegű közlést - aki az énekes-házaspár szoros barátjaként osztott meg velünk erről apró információt: sokat utaztak együtt hármasban külföldi fellépésekre, így szemtanúja lehetett a történéseknek...  

Rálik Szilviának egy zavarbaejtő kérdést is feltett Fülöp Attila:  volt-e része és ha igen,  milyen érzésekkel állt hozzá Salomeként a Hétfátyol tánc alatt teljesen ruhátlanul megjelennie a nyílt színen? A színpadon és a nézőtéren hatalmas kacagást keltett ez a kissé frivol, provokatív kérdés és bizony Rálik is kapkodta a levegőt és nehezen keresgélte a megfelelő szavakat, hogy megfogalmazza "igaz" válaszát. Mindenesetre annyit megjegyzett, hogy "anyaszült meztelenre" nem vállalkozott sohasem, ugyanakkor kifejezetten élvezte, ahogy csábosan fátylait dobálta le magáról, és mennyire szereti közben magát a táncot. 


10440 Búbánat 2020-01-27 02:37:15

A Budapesti Operabarátok Egyesületének az évad második, meghirdetett Klubdélutánján voltam tegnap (január 26-án)  az Erkel Színházban.

Bár már az Operabarátok sokadik Klubdélutánján lehettem jelen, de előtte mindig jóleső izgalommal és nagy várakozással készülök az újabb eseményre és zarándokolok el az Erkel Színházba, hogy a kedvelt és kedvenc operistáimat „civil" oldalukról is jobban megismerjem, közelebbről is láthassam őket a színpadon (mindenki oda ül, ahova akar), és hallgathassam mit énekelnek a műsorban - valami szépet, különkegeset.  De nem csak éneklésükre vagyok kíváncsi, hanem „prózájukra” is: mit mesélnek magukról, mit osztanak meg a műsorvezető házigazda - szerkesztő, FÜLÖP ATTILA (az Operaház egykori tenoristája)  kérdéseire válaszolva, ami a közönség számára is érdekes, színes hír lehet szakmán innen és túl.  Ráadásul még „beszélgetős” vendég is érkezik, ezúttal KARCZAG MÁRTON, az Operaház Emléktára vezetőjének személyében.

Amikor elfoglaljuk helyünket a nézőtéren, Fülöp Attilát már ott látjuk ülni a kis asztala mögött a színpad előterének jobb sarkában: körülötte székek, az asztalon annyi mikrofon, ahány szék…, és frissítők.  A színpad bal oldalán helyezkedik el a zongora. A színpadon a hátteret a Giselle balett aznapi matiné- és esti előadásának színpompás díszletei jelentik.

A koncert előtt mindig az Egyesület elnöke – SZINETÁR MIKLÓS rendező, volt főigazgató – üdvözli-köszönti az operabarát tagokat és pár mondatban előrevetíti, hogy a műsorban mely vendégekhez lesz szerencsénk, akik annyira várják már ezt a számukra megtisztelő fellépési lehetőséget. Szinetár Miklós ezután elbúcsúzik tőlünk és felmegy az igazgatói páholyba, hogy onnét élvezze ő is a koncertet meg a beszélgetéseket a bejelentett énekművészekkel.

Úgyhogy ma sem történt ez másképp, nagy örömmel és tapsokkal fogadtuk a színpadra bejövő operaénekeseket:

RÁLIK SZILVIÁT (szoprán) és GÁL ERIKA (mezzoszoprán) - SZVÉTEK LÁSZLÓ (basszus) házaspárt.

Zongorán közreműködött: BARTAL LÁSZLÓ

A beszélgetés igen oldott, mondhatni baráti hangulatú, bensőséges légkörben zajlott, hiszen megtudtuk, hogy Rálik, Gál és Szvétek régi jó baráti kapcsolatot ápolnak egymással. Elmesélték barátságuk hátterét, történetét is; mindezt megtetézte a két operaénekesnő azzal, hogy énekszámukat követően egymást többször nagy szeretettel megölelték. 

Számomra érdekes volt az is, hogy Rálik Szilviát nem sokkal ezelőtt egy másik koncerten hallottam énekelni (Semmelweis Szalon estjén - amiről ugyancsak beszámoltam. Akkor Puccini Toscájából és Bizet Carmenjéből énekelt, most viszont a Turandot nagyáriáját hallottuk tőle, és ami meglepetésként ért: Lehár Ferenc utolsó nagyoperettjéből, az operai igényű Giudittából énekelte el a híres dalt: „Oly forró ajkamról a csók!” – a refrén előtti táncrészben pedig „besegített” Szvétek László, akinek karján keringőzött s lejtett vele pár lépést… Mesélt Pitti Katalinnal  és Misura Zsuzsával ápolt, máig tartó baráti kapcsolatáról, akik segítették mind énektechnikája, mind színpadi játszása, szerep megformálása elsajátításában, fejlődésében, érési folyamatában.

Szvétek László igen humorosra vette, jókedvűen, poénkodva, komédiázva énekelt el három ismert operaslágert magyarul: Mozart: A varázsfuvola – Sarastro áriája, II. felv. – „ Osiris, Isis itt e párnak ó égi lelket adjatok”; Ránki György: Pomádé király új ruhája – Pomádé áriája, II. felv.;  Rossini: A sevillai borbély – Basilio rágalomáriája.

Gál Erika mesélt A sába királynője nagy sikeréről: az Operaház produkciójának vendégszereplése Tel-Avivban és New Yorkban is hatalmas nagy érdeklődést váltott ki és igen pozitív visszhangokat kapott – benne a címszerepet énekli már öt éve, először a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon volt alkalma hozzá, azóta „érik” az alakítása, amit nagyon szereti. Mesélt Komlóssy Erzsébet operaénekesnőhöz fűződő barátságáról, aki mint aki énektanár karolta fel anno és  ez a szakmai kapcsolat a mai napig  tart, sokat ér neki. Gál Erika először Santuzza áriáját énekelte el Mascagni Parasztbecsület című operájából, majd Laura áriája következett Ponchielli operájából, a Giocondából.

Az ének-koncert utolsó számaként ugyancsak a Gioconda operából  hangzott el Laura és Gioconda kettőse Gál Erika és Rálik Szilvia közös énekében!  Megjegyzem, Rálik most tanulja a szerepet – s e kettősben is magas hőfokon, biztos hangokkal énekel -, bízom benne, hogy a következő évadban alkalma lesz a Gioconda-produkcióba teljes szereptudással beállnia!

Bartal László, az Operaház karmestere, korrepetitora itt zongorakísérői minőségében ezúttal is kitűnő partnerként állította szolgálatba tehetségét, hangszeres tudását,  művészetét.

Mondanom sem kell, a közönség lelkes tapsokkal honorálta az Operaház énekművészeinek  és Bartal Lászlónak ezt a színvonalas előadást!

A Klubdélután koncertet követő beszélgetés részében Fülöp Attila KARCZAG MÁRTONNAL, az Operaház Emléktára vezetőjét kérdezte munkájának összetevőiről, de szóba került az elkészült Opera  digitális archívuma, a Digitár, ahogyan az Operaház egykori nagyságairól (Fricsay Ferenc és  Sergio Failoni karmesterekről;  Radnai Miklós és Tóth Aladár igazgatókról)  írt könyvei, publikációi. Megtudtuk, hogy a következő munkája egy interjúkötet lesz - már folyamatban van -,  mely Kincses Veronika életét, művészi pályáját dolgozza fel – ugyancsak az Operaház kiadványai között jelenik majd meg a közeljövőben.

Úgy gondolom, ez a vasárnap délutáni Klubdélután is nagyon jól sikerült, a kitűnő előadók jóvoltából az elhangzott énekszámok szép élményekkel, gazdagítottak, egyúttal a fellépett operaénekeseink a szakma mellől bepillantást engedtek privát szférájukba, amivel még közelebb kerültek hozzánk, a hálás közönséghez.  Dicséret Fülöp Attilának, aki ezt a rendezvényt évadonként  három-négy alkalommal vezeti-szerkeszti - mindezt szívósan, kitartóan, nagy kedvvel és odaadással végzi. Köszönet érte neki is.


10439 Búbánat 2020-01-20 10:34:48

Origo.hu/MTI - 2020.01.17. 16:17

Kortárs Opera Showcase címmel három új magyar operából mutat be részleteket a Zeneakadémiával közösen a Magyar Állami Operaház január 22-én az Erkel Színház Bernáth Büféjében.

Új magyar operákból ad ízelítőt az Opera és a Zeneakadémia programja

A Magyar Állami Operaház alapító okiratban foglalt kötelessége és hagyománya új magyar művek rendelése és bemutatása. Ezen feladatának új eszközeként első ízben valósul meg a magyar kultúra napjához időzítve a Kortárs Opera Showcase kezdeményezés, amelynek célja, hogy a közelmúltban elkészült magyar művekbe engedjen betekintést.”


10438 tiramisu 2020-01-15 12:39:28 [Válasz erre: 10436 takatsa 2020-01-15 12:30:49]

Frappáns válaszod nem lepett meg!


10437 tiramisu 2020-01-15 12:39:27 [Válasz erre: 10436 takatsa 2020-01-15 12:30:49]

Frappáns válaszod nem lepett meg!


10436 takatsa 2020-01-15 12:30:49 [Válasz erre: 10435 tiramisu 2020-01-15 11:49:05]

Kedves Tiramisu! Ebben a kérdésben teljes közöttünk az egyetértés: a kóla-póló kombinációban kevesebb a buborék, mint a frakk-pezsgő összeállításban.:)


10435 tiramisu 2020-01-15 11:49:05 [Válasz erre: 10433 takatsa 2020-01-15 10:49:49]

 

Van köze!! - most azonban annyira egyértelmű volt a színvonal, hogy beletrafált  valószínű, hogy kevés volt  a kólában a buborék!


10434 Károly 2020-01-15 11:29:40 [Válasz erre: 10432 takatsa 2020-01-15 10:35:43]

Kedves Takatsa! Nem a fajsúlyosságról van szó. Mondjuk, megértem Schrottot, mert nehéz lehet olyan partnerekkel, akik a szerepeiket se elénekelni, sem eljátszani nem képesek. Kíváncsi lennék Schrott őszinte véleményére, de ezt nem fogjuk megtudni. Schrott ide vagy oda, ezt az előadást még egyszer akkor se nézném meg, ha nekem fizetnének érte!


10433 takatsa 2020-01-15 10:49:49 [Válasz erre: 10429 tiramisu 2020-01-15 09:59:35]

Hamburger, póló, kóla, papírpohár, mindez külsőség. Mi köze ennek a kritikájához? Van egy ember, aki a szokványos vastaps ellenére le meri írni a véleményét. KI meri mondani, hogy a király, a királyné és az egész díszes pereputty meztelen. Én becsülöm ezért, attól függetlenül, hogy nem mindig értek egyet a véleményével. 


10432 takatsa 2020-01-15 10:35:43 [Válasz erre: 10428 Károly 2020-01-15 09:46:14]

Kedves Károly,

szerintem Schrott most is nagyon jó volt, és nagysága éppen abban mutatkozott meg, hogy nem játszotta túl a szerepét. A Figaro nem olyan fajsúlyos szerep, mint a Don Giovanni és egy szereplő nem vihette el a hátán az egész előadást. Iszonyatosan nehéz lehet egy ilyen előadás adta keretek között jó, és emlékezetes teljesítményt  nyújtani.


10431 takatsa 2020-01-15 10:20:22 [Válasz erre: 10424 lujza 2020-01-15 01:21:28]

Kedves Lujza,

Nem kívánom Rácz Ritát megvédeni, alapvetően igazad van, de a Messiásbeli botrányos szerepléséhez képest most jobb volt, és persze jobb volt a többi női szereplőnél is. Tehát minden relatív, a rossz is lehet jó, a még rosszabbakhoz képest. Igazán sajnállak, hogy mégegyszer végig kell szenvedned a Figarót. Nekem Rost Andreából három évente egy előadás elég,  Megvallom, a művésznő nekem akkor szerzett utoljára örömöt, amikor visszamondta a Simon Boccanegrát. Most is hasonlóban reménykedtem az utolsó percig. Egyszer nyugodt körülmények között vissza kellene hallgatnia a saját előadását. Az talán segítene neki bizonyos döntés meghozatalában. Vashegyi számára nincsen javaslatom. Az az ember menthetetlen...


10430 tiramisu 2020-01-15 10:03:11 [Válasz erre: 10428 Károly 2020-01-15 09:46:14]

Kedves Károly!   Egyetértek.  Sajnos mindez igaz...


10429 tiramisu 2020-01-15 09:59:35 [Válasz erre: 10424 lujza 2020-01-15 01:21:28]

 Aki egy szál pólóban , hamburgert harapva, papírpohárból kólázva az előadás kezdetéig állva  keresi a feltűnést az előadások előtt -Fáy -, az mindent képes leírni!  Rácz Rita nagyon csinos , de a hangja nem operához való !  Kicsi, bántó és nincs magassága  etc.


10428 Károly 2020-01-15 09:46:14

Gyenge, nagyon gyenge a Figaro mostani felhozatala! Nekem Schrott is sokat veszített a múltkori lendületéből, de azért a különbség közte és a mieink között így is feltűnő. Molnár Levente rettenetesen gömbölyű, no nem az éneklése, hanem a kinézete! A női szólistákat soha nem hallottam ennyire halványnak, ennyire semminek, pedig sok-sok Figarót láttam életemben. Rost Andrea már csak árnyéka önmagának, az egykori remek Susanna már nincs sehol, helyette egy a hangjával küszködő, erölködő, és igaza van Fáynak!, hamisan éneklő műhangot, mű játékot, mű nőt látunk! Mellette a irinyó hangú Rácz Rita, mint Susanna, talán nem véletlenül került Rost mellé!!! A zenekar álmosan, minden inspiráció nélkül játszott. Lehangolóan.


10427 IVA 2020-01-15 04:53:06 [Válasz erre: 10425 lujza 2020-01-15 01:26:57]

Igen, az ember lassan már azért is hálás, ha nem vágják fejbe. Azért közpénzből inkább ezt kérem vissza:
http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.10.php?as=1933&bm=1&mt=0
Sajnos a kép készültekor nem lehettem jelen az Operában, de Nádasdy Kálmán rendezésének, Fülöp Zoltán díszleteinek maradványait és Márk Tivadar jelmezeit még élvezhettem az Erkelben. Azóta az összes többit megtarthatták volna maguknak.


10426 IVA 2020-01-15 04:27:43 [Válasz erre: 10424 lujza 2020-01-15 01:21:28]

... és füle.


10425 lujza 2020-01-15 01:26:57 [Válasz erre: 10422 nickname 2020-01-14 17:05:42]

Valahogy én is így éreztem, végre egy előadás, ahol se a díszletek se a jelmezek nem zavarnak, sőt, hirtelen nem sok olyan opera előadást tudnék felsorolni mostanában, ahol ezek jobban tetszettek volna. Vagyis a miliő meg lett volna, pont ezért zavart, hogy a kiváló vendég mellett egyik nő gyengébb, mint a másik (kivéve Farkasréti Máriát). És hallgathatom őket még egyszer!


10424 lujza 2020-01-15 01:21:28 [Válasz erre: 10423 takatsa 2020-01-14 17:59:13]

Akinél Rácz Rita rendben van, annál valami mégsincs rendben. Talán mégse olyan tökéletes Fáy írása!


10423 takatsa 2020-01-14 17:59:13 [Válasz erre: 10404 nickname 2020-01-13 09:30:52]

Nagyon érdekes, amit írtál. Legalább annyira érdekes, mint amit én olvastam, egy, az én bejegyzésem után fél nappal született véleményben:

https://faymiklos.hu/2020/01/13/hamisak_a_babak

Talán mégsem az én fülemben van a hiba. Tételesen az összes énekesről, és különösen a szerencsétlen Vashegyiről másnak is hasonló volt a véleménye.


10422 nickname 2020-01-14 17:05:42 [Válasz erre: 10412 IVA 2020-01-14 04:30:16]

Én láttam az Operában is ezt a Figarót és úgy emlékszem, hogy pallók ott is voltak - pl. egy alkalommal 2004-ben Kolonits Klárával láttam a Grófné szerepében. Valóban tompán szólt a zenekar és kár érte: nem kellettek volna a pallók. Én nagyon szeretem az előadás díszleteit és jellmezeit: ahogy múlik az idő és szaporodnak a modern rendezések úgy lesz számomra ez a Figaro előadás egyre kedvesebb, mert egyre kevesebb ilyet láthatunk. Lehet ez nem jó hozzáállás és emiatt megbocsájtom  a rendezés hbáit is.


10421 Kokapu 2020-01-14 16:32:27 [Válasz erre: 10420 nizajemon 2020-01-14 14:48:50]

:) Ebben van valami, egyszer hallottam Rost Andreát nevetni (valamelyik Marton Éva énekverseny döntőjének szünetében), és teljesen bennem maradt az élmény. :D 

 

Én pénteken voltam megnézni az előadást, és most pénteken is megyek. Tudtam, hogy Erwin Schrott miatt mindenképpen érdemes kétszer is (maradandó élmény a Don Giovanni), és nem csalódtam. Végül még emiatt annak is örültem, hogy a Kaufmann koncertre nem tudtam jegyet venni a Müpába. Valahogy jobban szeretem az operaénekeseket opera szereplőként látni, mint önálló esteken (bár nyilván annak is megvan a maga élménye). 

 

 


10420 nizajemon 2020-01-14 14:48:50 [Válasz erre: 10419 Edmond Dantes 2020-01-14 14:35:37]

Értem én :) Netrebko nem tudom hogyan nevet,Abban Rost Andrea világbajnok.


10419 Edmond Dantes 2020-01-14 14:35:37 [Válasz erre: 10418 nizajemon 2020-01-14 14:31:04]

Csak a szójáték adta magát, természetesen  nem konkrét személyre szól..én olyant sosem :-)


10418 nizajemon 2020-01-14 14:31:04 [Válasz erre: 10417 Edmond Dantes 2020-01-14 13:35:30]

Ez az élet rendje.Egyébként Rost Andrea sem csúnyább nő mint Netrebko.

 


10417 Edmond Dantes 2020-01-14 13:35:30 [Válasz erre: 10416 nizajemon 2020-01-14 11:25:42]

Netrebko Elvirázott ... valaki meg Elvirágzott ...


10416 nizajemon 2020-01-14 11:25:42 [Válasz erre: 10414 telramund 2020-01-14 10:02:02]

Csak annyi volt a párhuzam,hogy pl Netrebko még  akkor is Elvirázott,lásd Met,amikor már nem volt szerencsés.


10415 Edmond Dantes 2020-01-14 10:06:11

Azt a 96 januári Traviatát én is láttam, elragadó Violetta volt Rost Andrea egy elragadó előadáson. Azóta nem túl sokszor láttam színpadon, inkább mint beszélgetős celebet a médiában, de van olyan, hogy egy kimagasló élmény -miként a fenti- jobban megmarad az emberben mint 10-20 közepes...attól még nem Netrebko ő..és már Rost Andrea sem (egészen).


10414 telramund 2020-01-14 10:02:02 [Válasz erre: 10413 nizajemon 2020-01-14 09:04:11]

Hát az összehasonlítás Netrebkoval kicsit túlzás minden téren.Talán hátszél kérdésében lehet vitatkozni,de a hangminőség és megjelenés esetében sajnos nem.na és prersze a repertoár nagyságát tekintve sem.


10413 nizajemon 2020-01-14 09:04:11 [Válasz erre: 10412 IVA 2020-01-14 04:30:16]

Kedves IVA,én láttam mindkettőben.Violettaként talán 96 januárjában,hangja teljében.Luciaként már erősen hanyatló korszakában, Vagy csak gyengébb periódusban fogtam ki.Annyi közös van nekem a művésznőben és Netrebkóban,hogy pályájuk során egy időben mindketten magasabb matériát kívánó szerepeket erőltettek,mint amennyi rendelkezésre állt.De ez csak szubjektív benyomás.


10412 IVA 2020-01-14 04:30:16 [Válasz erre: 6356 IVA 2016-02-26 05:39:57]

Figaro házassága – 2019. január 10. és 12.

Galgóczy Judit Figaro házassága-rendezésével a 2016. február 12-i és 25-i Erkel színházi előadásokon találkoztam először. A rendezés számos szempontból számtalan kívánnivalót hagy maga után, véleményemről részletesen beszámoltam a 6356. sz. hozzászólásban, 2016. február 26-án.
A mára 22 évessé öregedett előadás jelentősebb, operaházi szériáit nem láttam, így nem tudom, hogy a nézőtér járásaiból a színpadra vezető, a zenekari árkon átívelő széles pallók az Operaházban elemeit képezték-e Csikós Attila díszletének és most, utóbb kerültek át az Erkelbe, vagy csak a rangos vendégművész tiszteletére akarták ezzel „felturbózni” a látványt. (2016-ban nem szerepeltek és nem is hiányoztak.) Mindenesetre egyetlen olyan esemény, dramaturgiai fordulat sincs a darabban, amelynek kiemelt be- vagy kivonulását szolgálná (az ünneplés virághajigálási ceremóniáját nem sorolom ide), sőt a darab indításakor olyan látványos, hogy azt a kettős esküvőre gyülekezés jelenetének hatása már nem tudja felülmúlni. Viszont a pallók óriási kára, hogy lefedik a zenekari árok egy részét, tompítva ezáltal a hangzást és a dinamikai hatásokat. Hihetetlen, hogy ezt zenész fülek nem veszik észre a próbán!
Erwin Schrott engem már két Don Giovanni-fellépésével megnyert magának, és nagyon tetszett az az ötlet, hogy a Figaro házassága mindkét férfi főszerepében bemutatkozik. A bizonytalansági tényezők elleni megelőző harcomban annyit tudtam tenni, hogy Schrott mind a négy fellépésének megtekintését tervbe vettem, hiszen a darabot is nagyon szeretem. Hogy az előadás korántsem kedvencem, az ellen nem tehetek, és a várakozás mámorában egyéb zavaró körülményekre sem készültem. Azt is meg kellett értenem, hogy az Operaház nem elsősorban a négyszer nézőknek akart kedveskedni legalább két teljes szereposztással, ám az első etapon túljutva ezt igen sajnálom.
Figaro baritont / basszbaritont / magas basszust igénylő szólamához Erwin Schrott hangszíne, volumene tökéletesem megfelelt. Énekesi teljesítménye, vokális és színpadi kultúrája, játékintelligenciája példaértékű. Kisujjában van a szerep, bármikor indulhat vele a lemez- vagy filmfelvétel. Senkit sem akart lejátszani vagy leénekelni a színpadról, az ünneplést sem inkasszálta hosszabban vagy látványosabban, mint amennyi abból megilleti az ünnepelt vendégfellépőt. Személyében a nézőtérről nemcsak igen rokonszenves és szeretetre méltó Figarót, hanem művészt is láthattunk.
Kissé kevésbé szerény benyomást keltett a Gróf szerepét éneklő-játszó Molnár Levente, de lehet, hogy ez az érzet csak a megformált figura rangjából és jelleméből fakad. Éneklése, játéka élményszerűre sikerült.
Élmény volt Megyesi Zoltán karakteres megszólalása és játéka Basilio szerepében, és igen tetszett Farkasréti Mária Marcellina-, valamint Gábor Géza Bartolo-alakítása is.
Még ha férfi operasztár fellépésére mentem is, alapvető, szoprán-centrikus beállítottságomat nem hagyhattam otthon. Miért is tettem volna, amikor Mozart két, jelentőségét tekintve primadonnaszereppel koronázta meg ezt a művet, amelyek énekesnők szerepálmai lehetnek, pályájukon fegyvertények.
A plebejus Susanna az operairodalom egyik legangyalibb alakja, nem véletlenül asszonya bizalmas barátnője; ő a központi gondolata annak, aki feleségnek vagy szeretőnek kívánja. Ezt a szeretetre méltóságot, szépséget ls bölcsességet mi más fejezhetné ki jobban egy operában, mint a behízelgő, szép hang és vokális megformálás? Susannának is vannak érzelmi kitörései, de ezeket – más, drámai operahősnőkkel ellentétben – sohasem fejezi ki éles, érdes, erőszakos hangokkal. A szólamát ambiciózusan éneklő Rácz Rita sajnos nem felelt meg ezeknek a feltételeknek, kívánalmaknak, tapasztalatoknak; mondanom sem kell, hogy éppen a bensőséges Rózsaáriában nem tudta feledtetni a meghitt atmoszféra rendezői meggyilkolását sem.
Mellette a Grófnét éneklő Rost Andrea előnyös helyzetbe került azáltal, hogy szebb a hangszíne és jobb minőségű az éneklése. A szereppel, szólammal azonban nem azonos: jelenleg mind hangjában, mind megjelenésében, egész formátumában ízig-vérig szubrett. (Azért mondom, hogy jelenleg, mert olyan drámai szerepeiben, mint Violetta vagy Lucia, sohasem láttam Rost Andreát.) Ez nem aláminősítés, hiszen a szubrett nagyon fontos, sőt szintén meghatározó szereplője a Mozart-operáknak. Nagy primadonnák és drámai hősnők (Neményi Lili, Orosz Júlia) vittek évekig, évtizedekig egy-egy bájos- és jelentős Mozart-szubrettszerepet, például Susannát is.
Mi több, Házy Erzsébet a Figaro házassága nadrágszerepét (Cherubinót) birtokolta hosszan, vallomása szerint nagy szeretettel. Tulajdonképpen Házy „kedvéért” kezdtem Figarókat látogatni valamikor, alakítása és a Kalmár Magdáé számomra azt igazolta, hogy e figura lelkületének kifejezése úgyis a hangban és az éneklés módjában rejlik, amihez nem sokat tud hozzátenni a vastagabb színezet, hiszen egy mutáló vagy mutáláson átesett fiú úgysem mezzoszoprán lesz. Ezért nem is tudtam igazán kedvelni a mezzo Cherubinókat, számomra a kamaszfiús játékuk is inkább csak tiszteletre méltó színészi erőfeszítés marad. Így tapasztaltam ezt Kálnay Zsófia alakításában is.


10411 takatsa 2020-01-13 23:34:52 [Válasz erre: 10409 tiramisu 2020-01-13 23:28:33]

Egyetértünk, egyik rosszabb volt, mint a másik. :)

Annyiban szeretném árnyalni a véleményemet, hogy Rácz Rita most azért jobb volt, mint a Messiásban. Ahhoz viszont még sokat kell fejlődnie, hogy Rost művésznőt alul tudja múlni.


10410 tiramisu 2020-01-13 23:31:22 [Válasz erre: 10409 tiramisu 2020-01-13 23:28:33]

I....RR. biztosan beteg volt, mert bizony a hangja....


10409 tiramisu 2020-01-13 23:28:33 [Válasz erre: 10408 Beatrice 2020-01-13 22:34:57]

Rácz Rita kár, hogy nem  énekelte el a Rózsaária egyetlen  magas hangját kihagyta ! Valamint a Grófné,- Gróf- Susanna tercettben a Grófnő szólamára (középhangok) cserélte Susanna  kétszer magas C- érintő szólamát, amelyet Rost Andrea énekelt el! - RR.  volt, mert  bizony a hangja reszelős és élesen szólt?!


10408 Beatrice 2020-01-13 22:34:57 [Válasz erre: 10403 takatsa 2020-01-12 23:36:35]

Takatsa fórumtárs beszámolójával egyes pontokon egyetértek, más pontokon nem. Schrottot én is nagyon kedvelem, jó is volt most is. Szerintem a voce maga nem osztályon felüli, de az egész jelenség magávalragadó.

Én örültem, hogy Schrott nem egyedül szerepelt, hanem egy igazi csapatjáték középpontjában állt. Vashegyi György szerintem igen jól fogta össze az egészet. Kétségtelenül más a stílusa, mint a konvencionális Mozart-interpretátoroké, már csak régizenei múltja okán is más a megközelítése, szerintem ebben Harnoncourtra hasonlít.

Rácz Rita megítélésében egyetértünk, szerintem óriásit fejlődött az utóbbi időben, hangilag és a színészi játékot tekintve is. Nagyszerűen énekelte a Rózsaáriát.

Kálnay Zsófia szerintem az előadás legszebb hangja volt, és remek volt az alakítása.

Molnár Levente igen szép hanggal rendelkezik, de mintha a hang az alsóbb régiókban nem lenne annyira kistafírozva.

Rost Andrea kérdésében csak annyiban nem értek egyet a fórumtárssal, hogy én nem az énekesnőt sajnálom, hanem magunkat, hogy nem kaptunk jobb Grófnét. A hang ki van élesedve (nem elfogadhatatlan mértékben, de engem zavar), időnként kicsit huhogott is. A hangi teljesítmény csökkenését sajnos az ő esetében nem ellensúlyozza előadóművészi bölcsesség növekedése. Interpretáció tekintetében ugyanolyan sekélyes, mint mindig évtizedek óta. Sajnos. Véleményemmel feltehetően kisebbségben vagyok, a megítélésem szerint gyenge Dove sono-ját a közönség nagy ovációja követte.

A mellékszereplők kitettek magukért, és azt is érdemes megemlíteni, hogy jól sikerültek a maszkok is, pl. remek volt Gábor Gézáé és Megyesi Zoltáné.

Úgy vélem, összességében megérdemelt volt a siker, és mindenki hozzátette a magáét, a színpadon és azon kívül is.


10407 tiramisu 2020-01-13 21:17:30

Buffo- bariton, meg pláne  nem!!!


10406 tiramisu 2020-01-13 21:05:17 [Válasz erre: 10403 takatsa 2020-01-12 23:36:35]

Almaviva gróf nem buffo-basszus szerep!! Bariton!!! 


10405 tiramisu 2020-01-13 21:05:05 [Válasz erre: 10403 takatsa 2020-01-12 23:36:35]

Almaviva gróf nem buffo-basszus szerep!! Bariton!!! 


10404 nickname 2020-01-13 09:30:52

A közönségnek tetszett az előadás. Számomra Halász Péter Cosije és Don Giovannija volt unalom a köbön és ölte meg Mozartot. Vashegyi ennél lényegesebben élvezhetőbb volt - de ebben nem fogunk egyetérteni egy Halász rajongóval. Molnár Levente, Schrott, Megyesi Zoltán és Gábor Géza tetszettek tegnap és a rendezéssel is történt valami pozitív értelemben - bár lehet lesz itt, aki majd kielemzi, hogy az apróbb változtatások ártottak és nem használtak. Nagy siker volt tegnap - én jól szórakoztam. Rost nem volt tökéletes, Kálnay Zsófiát hallottam már jobb formában, a többiek elmentek. De ettől még jól szórakoztam. A második szereposztásban mintha már nem az lenne Figaro, aki eredetileg volt  - mindenestre Schrott grófként is érdekel - most vasárnap is megyek. 


10403 takatsa 2020-01-12 23:36:35

Teltházas előadásban hallottam ma este Erwin Schrottot Figaróként. Csodálatos volt. Volt viszont egy kis zavaró tényező, mégpedig az, hogy nem egyedül szerepelt. Ott volt pl. Vashegyi György. Hallottam őt már Mozartot vezényelni (Cosi), így sok jóra nem számítottam, és sajnos nem is okozott csalódást. Akkor is és most is egy szóval lehet jellemezni tevékenységét: unalmassá tette Mozart csodálatos, csillogó és szárnyaló zenéjét. Lehet ennél nagyobb bűnt elkövetni? A szereplőkről: Molnár Levente nagyon jó volt. Testileg alaposan belenőtt ebbe a buffó-bariton szerepbe, nagy kedvvel játszott, érti Mozartot, helyenként harsány, de jópofa volt és bocsánatkérésénél valóban megállt a levegő, székhez nyomta az embert az a váratlan drámaiság, amely Mozart zenéjére annyira jellemző. Persze amikor Erwin Schrottal együtt énekelt, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy nem egy pályán játszanak, de ettől függetlenül szép, és emlékezetes teljesítményt nyújtott. A női szereplőkre térve, Rácz Rita alakítása jó volt. Persze ez a "jóság" relatív, csak a többi szereplőhöz képest értelmezhető. Cherubinoként Kálnay Zsófia abszolút szereptévesztés. Egy alapvetően nem szép színezetű, és Cherubinóhoz mindenképpen erős hang, bántó vibrátóval, nehézkes énekléssel, technikai problémákkal, nadrágszerepként elfogadhatatlan. Nagy Zsófia, mint Barbarina bájosan és szép hangon énekelt, számomra nagyon kellemes meglepetés volt. Rost Andreára régebben sokszor voltam nagyon dühös, de most már csak sajnálom. Mindent egybevetve elég vegyes érzelmeim voltak az előadást követően. Azt már megszoktam, hogy az operaház vezetése minket, közönséget, az elmúlt időben nem nagyon kényeztet. De az számomra felfoghatatlan, hogy egy Erwin Schrott kaliberű énekest miért nem becsülnek meg és miért nem tisztelnek annyira, hogy megfelelő képességű karmestert és énekesgárdát állítanak mellé az előadásra? Mert ennél, az operaház mai helyzetében is, tízszer jobb szereposztásban is ki lehetett volna állítani ezt a darabot. Miért nem lehet ma megcsinálni azt, ami az átkosban is sikerült, hogy Domingo, Obrazcova mellé Tokodyt, Sólyom-Nagyot, Polgárt, az akkori legjobbakat állították? Ennyi presztizs, ennyi önérzet sem maradt bennük?


10402 nizajemon 2019-12-31 21:05:38 [Válasz erre: 10400 Edmond Dantes 2019-12-31 19:21:57]

Mindössze 1 szopránra emlékszem aki nem oda való hanggal bír.


10401 Momo 2019-12-31 20:02:57

Ami az Népopera / Városi Színház / Erkel akusztikáját illeti:

Az eredendően rossz tervezés miatt 1949-ig egészen pocsék volt az akusztika. Bármit csináltak vele, (a hatalmas sima falfelületektől) visszhangos volt a terem, és kicsi volt a hangerő, ami az árokból / színpadról kijött.
1949 őszén komoly akusztikai tervezés (Tarnóczy Tamás) után teremtették meg a mostani viszonyokat, a bordázott falakkal (a visszhang ellen), és a színpadnyílás körül tölcsérszerűen táguló faborítással (a hangerő miatt). A hangminőség akkor vált teljessé, amikor 1961 nyarán kicserélték a nézőtér ötvenéves fa széksorait, és a maihoz hasonló párnázott székeket raktak be.
Tökéletes, teljesen kiegyenlített nem lett az akusztika (ahhoz nyilván egy új épületet kellett volna felhúzni), de sokkal jobb lett, mint előtte. Azóta beszélhetünk jó akusztikáról az Erkelben.

Azt érdemes tudni, hogy nem mindenütt egyforma a hangerő az Erkel nézőterén. Az énekesek hangja a színpadtól egyenes vonalban terjed, így a nézőtér hátsó része felé egyre halkul. A zenekar hangja viszont az árokból felverődik a mennyezetre, és a nézőtér hátsó felében csapódik vissza. Ezért a nézőtér hátsó részén erősebben hallani a zenekart és gyengébben az énekes szólistákat. Ha az embernek baja van az arányokkal, akkor ezt is érdemes figyelembe venni. (Az is tervezési hiba, hogy ilyen hosszú a nézőtér. Hasonló a régi Népstadionhoz, a hátsó sorok 50-60 méterre is vannak a színpadtól.)
Azt persze értelemszerűen tudomásul kell venni, hogy a karmester nem tudja a terem furcsaságait megoldani, és többféle arányt beállítani. Ő saját fülére (a zenekari árok széle, ugye) és az asszisztensére hagyatkozik, aki a nézőtéren fülel.


10400 Edmond Dantes 2019-12-31 19:21:57

Mindig hüledeztem, amikor az Erkel úgymond "rossz akusztikájáról" olvastam, mivel rendre -nemcsak operaelőadásokon!- éppen az ellenkezőjét tapasztaltam éspedig pl. zenekari, sőt szóló- (pl. zongora- és dal-) esteken is ... és még egy Russell Johnson sem kellett hozzá..






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.