vissza a cimoldalra
2018-07-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3647)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2810)
Élő közvetítések (7309)
A díjakról általában (1030)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (947)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Balett-, és Táncművészet (5532)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (744)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

8   Búbánat • előzmény7 2004-11-26 15:34:35
Két eset lehetséges.

Mégiscsak elmegyek, ha szomorúan is. Nem megfutamodok, hangsúlyozom. De el akarom kerülni a további konfrontációt azokkal, akik nem kedvelnek engem. Erre ráerősít az a tény, hogy én már mindent megpróbáltam velük, szépen, kedvesen, türelmesen, barátilag, emberileg. Nem agresszíven. Azzal csak olajat öntöttem volna a tűzre. De minden hiába. Reménytelen ügy. Azért rossz érzés, ha tudom, hogy engem abban a közösségben nem szeretnek, vagy utálnak. Nyilván sokáig mérlegeltem, mitévő legyek, de azt mondtam magamban: jobb a békesség. Az a pár ember, akikkel jól kijöttem, nem a mérleg nyelve. Attól én még azzal a négy-öt személlyel ápolhatom tovább a jó viszonyt, kapcsolatban maradhatok velük.

A másik.
Mindezen túlteszem magam. Nem foglalkozom velük, amennyire lehetséges, nem veszek tudomást róluk, kerülöm őket, kitérek az útjukból. Vannak persze szituációk, amikor óhatatlan, hogy egymásba ne ütközzünk, de nem fogok mártírként viselkedni, sem panasszal fordulni a kórus vezetőjéhez. Már csak azért sem, mert ő sem vak, és már megpróbált korábban segíteni; a hangadókkal és velem leülni, megbeszélni, átgondolni, hogy mi is a baj, mi a probléma gyökere. De ez nem vezetett eredményre. Belátta, nem tud nekem segíteni, de azért kapacitál, hogy maradjak. Olyanra kér, ami meg sem fordult a fejemben: elhagyni a szeretett kórusomat!? És én hallgatok rá, annál is könnyebben. Tehát, továbbra is köszönök nekik. Ha nem reagálnak rá, nem akadok fenn azon. Akár még egymás mellett ülhetünk a próbán, vagy egymás mellett állhatunk a koncerten. Nem zavartatom magam. A többi legyen ez az ő gondjuk… A magam számára értékes ember vagyok. Tudom, ki vagyok, mit érek. És mivel ismerem képességeimet, látom a korlátaimat is, bizonyos határok között megtartom a három lépés távolságot. Én örömmel énekelek tovább velük. Számomra fontosabb az, hogy Lisztet, Mozartot, Beethovent, Kodályt énekelhetek abban a kórusban, mint bedobni a törülközőt….Igaz, mehetnék más kórusba is, ahol szintén énekelhetnék Lisztet, Mozartot, Beethovent és Kodályt, de nem megyek innen el, azért se. Nem azért maradok, hogy borsot törjek az engem nem szívelendők orra alá, és tüntessek a jelenlétemmel. Inkább arról lehet szó, hogy így-úgy, de kötődöm a kórus szellemiségéhez. A kezdetekhez, a hagyományokhoz. Az emberek jönnek-mennek, kicserélődnek. Én maradtam és maradok. Vállalva a jót és rosszat egyaránt. Tovább teszem a dolgomat, ha lehet még jobban, még több felelősséggel, még nagyobb odaadással. Rajtam nem fog múlni a szereplések, a fellépések színvonala, sikere vagy éppen sikertelensége. Számomra ez nem egzisztencia kérdése.
Nekem ez a kórus mindent jelent. Nem adom fel olyan könnyen…

Nyilván, még tovább lehetne ragozni az elképzelt vagy akár valós ügyet, pro és kontra egyaránt lehetne érveket és ellenérveket találni, de most a magam részéről lezárom ezt a témát. Hadd jusson szóhoz más is, mert lehet, hogy ők nálam hasznosabb, praktikusabb tanácsokkal tudnak szolgálni Neked. Mert a téma nagyon érdekes, továbbgondolásra érdemes. Az én véleményem csak egy a sok közül…
7   Csizella • előzmény6 2004-11-26 11:28:09
Tegyük fel, hogy épp rólad van szó.Tudod magadról, hogy nincs rossz hangod, sőt. A karvezető szeret és van néhány ember, akivel különösen jóban vagy. Mi van akkor, ha a többi mégi utál, vagy nem szimpatizál veled. Nem kell ide utálat. Elég, ha nem úgy néznek rád, ahogy a többire. Sőt, miattad azokat is elkezdik furkálni, akik jóban vannak veled. Ők nem fognak elmenni. Te szintén nem fogsz elmenni, mert szereted azokat, akik szeretnek és a karvezető is szeret téged. Mit csinálsz?!
6   Búbánat • előzmény5 2004-11-26 00:12:54
Ez ismerős. Nemcsak a kórusban, más közösségekben is találkozni ilyen esetekkel. Sajnos, erőltetni semmit nem lehet. Illetve, ha mégis, abból általában semmi jó nem sül ki. Valakinek engednie kell. Bizony, mindig vannak szívtelenek, hálátlanok. Az ember összetörheti magát, kiteheti szívét-lelkét, semmi köszönetet, viszonzást nem kap érte. Az is lehet, hogy a többség valamiért pikkel rá, talán strébernek tartják, vagy nem tud beilleszkedni a közösségbe, vagy egyszerűen nem tud jól énekelni, és ez zavarja a többieket; attól tartanak, hogy ezzel az illetővel leégnek egy nyilvános szereplésen, vagy más szempontok is előfordulnak, ürügyet könnyen lehet találni. Végső soron, számukra ő unszimpatikus, és ezért önös szándékkal, esetleg galád módon kitúrja, kifúrja. Úgymond a közösség működése, jövője érdekében cselekednek így. Ez ellen nincs mit tenni. Szépen, csendben venni kell a kalapot... Ezt azért meg lehet előzni, ha kezdetben, amikor odakerül, jobban kinyitja szemét, felméri a terepet, a környezetét. Egy figyelmes, érzékeny lelkületű ember hamar észre veszi, hogy őt valamiért nem szeretik, nem kedvelik; ezért nem ágál, nem tiltakozik, belátja, hogy itt semmi keresnivalója, és udvariasan vagy anélkül búcsút int, elköszön, és más közösség vagy társaság után néz. Ha van hová...Egyébként az sem baj, ha önkritikát gyakorol, és belátja, hogy esetleg mégis benne van a hiba, és próbál megváltozni, a többiek kedvére tenni. Ezzel már elkésett. Már pecsét, bélyeg van rajta. Ilyenkor már hiába fogadkozik, hiába töri össze magát, annak a közösségnek már nem kell. Egyetértünk: aki valahonnan elment, oda már ne igen akarózzon visszamenni. Nem szívesen látott vendég.
5   Csizella • előzmény4 2004-11-25 18:15:31
Nem akarok kötözködni, de mi van akkor, ha egy embert mondjuk a közösség nem szeret és ki akarja túrni a kórusból. Voltam már tanuja ilyennek és nem egy széplátvány. Az illető szerette a kórust, sőt azokat is szerett, akik végül kitúrták, de mégis elment és azóta nem is látni. Az ember lehet olyan, hogy a közösség érdekében megváltozik, de ezt már a közösség nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni. Akkor nem tud mit csinálni az illető, ha nem látják szívesen. Bármennyire is szeret énekelni.
4   Búbánat • előzmény3 2004-11-25 11:08:33
Nemcsak a társaság kedvéért a társaság javára változhat meg, hanem a saját maga számára is igényként fogalmazódhat ez meg. A pénz egyik funkciója az értékmérés. De ez egy közgazdasági kategória. A fizetésért, a jövedelemért, a még több javakért sok mindenre képes vagy hajlandó az ember. Az meg teljesen prózai ok, hogy meg is kell élni valamiből, el kell tartani a családot valamiből. Szeretem, nem szeretem, sokszor meg kell alkudni. És kibírni azt a nemszeretem társaságot is, ameddig ez számára még vállalható. Aztán van még becsület, önérzet, tisztesség, alázat, szakmai előrelépés vágya, de lehet az utálat, a sértődés, a törleszkedés, valami érdek érvényesítés, amelyek mind motivációs tényezők lehetnek a maradás mellett, de a maradás ellen is. Egy ismérv nem lehetséges: a közömbösség. És a pénz nem boldogít –mondják. Vagy ez is egy mára elavult bölcsesség? Azért valami összetartó ereje mégiscsak lehet, amikor méricskélünk, latolgatunk…A hivatásos kórusban is kell lenni valami mércének, és eszköznek a teljesítmény visszaméréséhez... Ha egyébként meg szívesen énekel a kórusban, szívesen tölti el ott a munkaidejét vagy szabadidejét - pénzért vagy ingyen -, akkor viszont nincs semmiféle probléma. A társaság (a hivatásos vagy amatőr kórus) és az ember közötti kapcsolat normális kerékvágásban halad. Egyiküknek sem kell megváltozni a másik kedvéért. Megelégedettek egymással.
3   Csizella 2004-11-25 10:39:18
Ha esetleg hivatásos kórusról van szó, lehet-e az, hogy a pénz miatt bármiféle társaságot kibír egy ember? Mert az ember egy idő után vagy kilép, vagy megváltozik a társaság kedvéért a társaság javára.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

20:30 : Budapest
Budavári Palota, Oroszlános udvar

Miklósa Erika, Balázs János, Lajkó Félix
Az MVM Zrt. bemutatja:
ZENERGIA – A zene mindenkié
19:00 : Martonvásár
MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkja

Ránki Fülöp zongora
Rálik Szilvia - szoprán
Schnöller Szabina - szoprán
Dóri Eszter - szoprán
Galgóczy-Boros Dóra - alt
Kun Tibor - tenor
Pásztor Péter - bariton
Kelemen Dániel - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nmezeti Énekkar
vezényel: Somos Csaba
BEETHOVEN: Ah, perfido! – koncertária, op.65
IV. szimfónia B-dúr, op.60
Karfantázia , op.80
esőnap: július 22. vasárnap

20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – Anna-bál, Palotás
A mai nap
született:
1920 • Isaac Stern, hegedűs († 2001)