Bejelentkezés Regisztráció

Balett-, és Táncművészet


5886 Siegfried 2019-09-23 21:58:11 [Válasz erre: 5883 Myway 2019-09-20 17:58:42]

Nem tudom, hogy Kozmér Alexandra és Aleszja Popova távozása közös vagy a színház egyoldalú döntése volt. Kérem a színház vezetését, hogy adja meg a művésznőknek és a közönségnek is a színpadi elbúcsúzás lehetőségét! Fájdalmas, hogy ilyen hírt tájékoztatás nélkül, a honlap társulati névsorából lehet megtudni.


5885 macskás 2019-09-22 18:54:36

5885


5884 trapper 2019-09-21 20:58:59

5883-hoz:
De megtette! Volt, vagy lesz búcsú előadása? Ha nem, akkor ilyen szégyenletes befejezésre ítél a vezetés minden magyar táncost?
5882-höz:
A kortárs produkciók olykor nyakatekert mozdulat rendszerei nem éppen a klasszikus balettosok izmaihoz illeszkedőek.
Minkét variációhoz különböző, de alapos felkészülés, rátermettség és jó adottság kell.
Meg lehet próbálni, vannak kivételes művészek, akik képesek mindkét területen színvonalas produkcióra, de nem biztos, hogy ez előny, akár a művésznek, akár a színháznak!  Ami utcára, vagy a Trafóba való, az oda való!
A MNB esetében már az amúgy is "elrevüsödött" ízléstelen jelmezes jelenségek (Gondolok itt a Solymosi-féle  hattyúk, diótörő változatokra)  után már egyenes az út a még kevésbé az operaház színpadára való  erőltetett, érthetetlen és élvezhetetlen kortárskodó, modernkedő, egyszer nézhető, egyszer használatos, sznoboknak való beteges darabokig. Hiába a nagy munka, a sok sérülés, a művek nem érik meg a befektetést, csak viszik a pénzt. Lásd Erkel nézőszámok!
5877-hez:
Van egy klasszikus társulat, de nem magyar. A vezetés szerint ez nem baj, egy holland klubcsapatban is alig van holland.
Az utolsó bekezdésben felsoroltak közt éppen így nem találtam egy magyart sem, tehát nem jogos az a kérdés, hogy mitől MNB az MNB? Talán már magántársulat? Magyar állami költségvetésből? 


5883 Myway 2019-09-20 17:58:42 [Válasz erre: 5878 Amalgám 2019-09-19 05:26:28]

"Aleszja Popova művésznő státusza „nem aktív”-ra változott" - EZT A POFÁTLANSÁGOT NEM KELLETT VOLNA MEGTENNI AZ OPERÁNAK! 


5882 Edmond Dantes 2019-09-20 09:10:20 [Válasz erre: 5874 trapper 2019-09-18 20:32:00]

Kortárs produkciók játszása vajon azt jelenti-e, hogy nincsen klasszikus MNB-társulat? A táncosok származási-születési helye más ügy.


5881 Edmond Dantes 2019-09-20 08:52:26 [Válasz erre: 5873 Edmond Dantes 2019-09-18 10:22:49]

Kedves Amalgám! Köszönöm figyelmét, megjegyzéseit. Ismételten előrebocsátva, ld. 5873:  nem vagyok olyan értő és avatott nézője a műfajnak mint itt jó néhányan, bár az évtizedek során a repertoár jelentős részét megnéztem, számos művet többször is...és sok kortárs vendégprodukciót, teszem hozzá. Két elemet emelt ki érdemben a beírásomból: az Episode 31-et és az Erkel Színház mint az est helyszínének megfelelőségének kérdését. Az Episode 31-ről én sem írtam lelkendező beszámolót, de ha már szóba került: nem tartottam se rosszabbnak se jobbnak mint az est többi számát, legfeljebb másmilyennek, de hiszen minden balettprodukció másmilyen, főleg ha más-más koreográfus munkája. Nem annyira az Episode 31 külön felvonásba helyezését tartom szerencsétlennek, inkább a még rövidebb középső felvonást illetve azt, hogy a két utolsó darabot nem vonták össze egy felvonásba. Ha ennek színpadtechnikai okai voltak, akkor inkább egy rövid "bent ülős" szünetet tarthattak volna. Változatlanul megértem azt, ami a belinkelt tévés promo-beszélgetés során derült ki, nevezetesen hogy a koreográfus kérésére kettőzték meg azaz vonták össze az eredetileg kettős szereposztásra tervezett létszámot.A színpad mérete pontosabban szélessége ennél a mozgalmas, "szaladgálós" darabnál különösen és bántón feltűnő lett volna fele ekkora karral, ezt szimpla néző létemre bátran kijelenthetem. Egy pas de deux esetében -paradox módon- szinte mindegy, hogy mekkora a színpad, szemünk -és a koreográfia- úgyis kizárólag a táncospárra fókuszál. (Zárójelben megjegyzem: olyannyira, hogy még a színpad jobb hátsó sarkába eldugott zongorát illetve az élő zongorakíséretet is csak akkor észleltem, amikor a zongoraművész a végén előre jött meghajolni.) A közönséggel kapcsolatban nem érdemes vitát nyitni: a produkció zajmérés nélkül is jól érzékelhető nagy tapsot, lelkesedést váltott ki. Szintén fenntartom véleményemet, hogy a 1st Steps-jellegű, "kortárs" (értsd: nem egészestés-klasszikus, nagy létszámot igénylő) salátakoncertek -a tapsok mérhető erősségétől eltérően- mérhetetlenül jobban érvényesülnek kisebb színpadon, kisebb nézőtér előtt. "Félre": láttam én már bábelőadást (!) háromezer férőhelyes (!) játszó helyen és jelentem, az előadás rendben lement, tapsok is voltak bőven, de attól még a helyszínválasztás nem volt éppen szerencsés. Egy élő zongora kíséret és egy gépzene is jobban passzol pl. Fesztivál Színház- vagy Trafó- vagy most már Műhelyház-méretű térbe, ahogyan pl. sajátos világítási effektusok is és nem csupán az érdeklődés mértéke. Sokakkal együtt és nyilván sokakkal ellentétben általában az a benyomásom, hogy számos színházi előadás is nagyobbat "szól", hatásosabb kamarakörnyezetben, alternatív játszóhelyen mint egy hagyományos nagyszínházban, lett légyen akár nagyobb létszámú az előadás (számomra legutóbb Brecht Krétaköre a Kamrában), de ezt továbbgondolva már eltávolodnék témánktól. A Sylviát most nem láttam, de általánosságban úgy gondolom, hogy a fentebb már említett klasszikus balettek részben jellegük-létszámuk miatt, részben az irántuk várható közönségérdeklődéstől nem függetlenül az egyszer majdcsak megnyíló Operaházba valók, még a -főleg Karácsony közeledtével- soha nem apadó érdeklődést keltő Diótörő is.


5880 IVA 2019-09-20 03:56:47 [Válasz erre: 5879 Amalgám 2019-09-19 17:24:57]

Kedves Amalgám, a Bolero előadástörténete nem Béjart-ral és Markó Ivánnal kezdődött, még Budapesten sem – és remélhetőleg nem is Johan Ingeré lesz az utolsó szó.
Az 1960-as évek táján, amikor a Bolerót leginkább Salome-előadások „kiegészítő” darabjaként adták az Operában, Cieplinsky János koreográfiájával, sajnos nem láttam. Sajnálatomat növeli, hogy korabeli színlapokról tudom, kik adták elő akkor váltott szereposztásban, le is írom, mert akinek köze van a magyar balettkultúrához, annak nem lehetnek fölöslegesek és idegenek e nevek. Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor, Erdélyi Alice, Havas Ferenc, Csajkovits Magda, Hamala Irén, Géczy Éva, Gál Andor, valamint Rácz Boriska, Róna Viktor, Kálmán Etelka, Sallay Zoltán, Éhn Éva, Gaál Éva, Anda Margit, Kemény Judit, Kiss László. Pár évvel ezelőtt a neten ráakadtam egy képgalériára, ahonnan trükkös módon sikerült elmentenem 50 fekete-fehér képet, amelyek ennek a szériának a jelmezes próbáiról, előadásairól készültek. (Sajnos a helyet azóta nem találom.) A fotográfusok olyan erejű pillanatokat kaptak el, amelyekből nemhogy megszólal a zene, de még a vér is folyik! – természetesen csak az érzetünkben.
Azért merem mégis bátran megemlíteni ezt az elmulasztott szériát, mert ez a (különben 1943-ban bemutatott) Bolero-változat 1975 májusában megért még egy felújítást az Erkel Színházban, egy balett-est záró darabjaként (A rózsa lelke és a Pas de quatre előzte meg), két szereposztásban. A fő nőalakot még eltáncolta néhányszor az akkor 47 éves Lakatos Gabriella, páratlan odaadással és még mindig illúziókeltően. Aki őt látta, annak olyan fogalma lehet temperamentumról és szenvedélyről, amilyen másnak nem. De élvezetes és impozáns volt Szumrák Vera alakítása is a másik szereposztásban. A többi fontos szólóban Sebestyén Katalin, Havas Ferenc, Sipeki Levente, Forgách József szereplése is emlékezetes, a második vonalban feltűnt már Pongor Ildikó is. Az csak természetes, hogy az Erkel Színházban nem hangfelvételről szúrták ki a fülünket.
Rövid két esztendővel később, 1977 januárjában Fodor Antal Bolero-alkotása mutatkozott be egy új balett-esten. Túl közel volt még a Cieplinsky-féle verzió emléke, de ez is képes volt Bolero-élményt nyújtani a szimfonikus szerkesztésű koreográfiát abszolváló fiatalokkal. Leginkább Musitz Ágnes tánca lebeg előttem, akinek a lobogó szőke haja mintha külön szerepet hapott volna a látványban.
A Boleróról való véleményünk szerint valószínűleg más-más tejútrendszerben élünk. Nincs a mindössze kb. negyedórás zeneműnek „jelentős” része: az első taktustól az utolsóig egybetartozik minden hangja, megszakíthatatlan, hiszen szakadatlan, lehalkíthatatlan, hiszen zenekarának nemcsak a vastagsága, hanem a hangereje is fokozódik. Te azt állítod, egész jól lehet szunyókálni alatta, én azt mondom – nem éppen eredetien és poétikusan fogalmazva –, hogy még a holtat is felébreszti álmából.


5879 Amalgám 2019-09-19 17:24:57 [Válasz erre: 5875 IVA 2019-09-19 04:41:08]

Kedves IVA,

nem szándékozok újabb hozzászólást írni a 1st Steps témájához, csupán a Bolero előadásával kapcsolatos felvetéseidre reflektálva jelezném, hogy az általad kiemelt "temperamentum és szenvedélyesség" követelményének táncszínpadi megvalósítására nem tudom, mi lehetne az igazán megfelelő példa, ami jobb, mint a Walking Mad. Ha ismertebb "nagy" koreográfiákat nézünk, akár Maurice Béjart, akár Markó Iván munkája legyen az, szerintem azt fogjuk találni, hogy egyáltalán nem közelítették meg jobban a szempontrendszered, mint ez a darab. Amúgy persze ennek a két feltételnek sem kell mindvégig megfelelni, hiszen a Bolero jelentős része alatt egész jól lehet szúnyókálni.  


5878 Amalgám 2019-09-19 05:26:28

Magyar Nemzeti Balett 2019/2020

 

Végső soron már augusztus óta olvashatók a társulat honlapján a jelen évadra vonatkozó személyi adatok, de talán nem lehet érdektelen, ha valaki érintőlegesen itt is összefoglalja a legfontosabb személyi fejleményeket, és a lezajlott első balettelőadások évadnyitó jellege kapcsán a teljesség igénye nélkül megpróbálja áttekinteni a legjelentősebb változásokat. Elnézést kérek azért, ha az alábbi összefoglaló hiányos és pontatlan, mind a fórumtársaktól, mind pedig azoktól az esetleges érintettektől, akik művészként esetleg most az én hanyagságomtól szenvedve lesznek tévedés vagy méltatlan mellőzés áldozatai.

 

A leginkább említésre méltó fejlemény az, hogy az aktív és ténylegesen magántáncosnői tevékenységet végző első magántáncosnők száma kettőre csökkent. Aleszja Popova művésznő státusza „nem aktív”-ra változott, míg Karina Sarkissova a továbbiakban balettmesterként és koreográfusként szerepel a névsorban. Sarkissova művésznő esetében sajnos talán okkal feltételezhetjük, hogy az év elején elszenvedett sérülése miatt kénytelen legalább huzamosabb időre megszakítani magántáncosnői működését, míg a közönséggel különösen bensőséges kapcsolatot ápoló, szépséges Aleszja Popova esetében a társulat mindig dinamikus belső élete elgondolások rendkívül széles skálájának adhat teret.

 

A változások következő jelentős része a címzetes magántáncosnők körét érinti, ahol örvendetesen és megalapozott módon növekedett a létszám. Hazaszerződött Svédországból Ecseki Ágota, aki 2010-ben végzett a Táncművészeti Főiskolán, majd külföldre távozott, és eddig a Svéd Királyi Balett második szólistája volt. A társulat eddigi tagjai közül – igen megérdemelt módon – kinevezést kapott a két évvel ezelőtti Magyarországra szerződéséig az Ogyesszai Operaház prímabalerinájaként dolgozó Ellina Pokhodnykh, valamint  Lee Yourim, aki az elmúlt évad során több szerepében is élő cáfolatát nyújtotta a Távol-keleti balettművész hölgyekkel, főként pedig a színészi képességeikkel kapcsolatos, nagy mértékben általánosító kétségeknek, szerepeiben rendkívüli technikai tudásról tett tanúbizonyságot, és a Magyar Táncművészek Szövetségétől elnyerte Az évad legjobb pályakezdő táncművésze címet is. Sokat sejtető személyiségként megérkezett a címzetes magántáncosnők közé Vera Sabantseva, a NOVAT eddigi prímabalerinája, ami miatt – egyes jelek alapján úgy tűnik – most elég nagy a szomorúság Novoszibirszk balettszerető népének körében.

 

Jelentősek a változások a karban is, a több távozás és számos új szerződtetés közül ki kell emelni talán Aglaja Sawatzki és Kóbor Demeter, valamint a Wakabayashi Yuki – Kiyota Motomi kettős érkezését. A német születésű, magyarul nagyon szépen beszélő Aglaja Sawatzki 2015-ben végzett Budapesten a Táncművészeti Főiskolán, majd a Morvaországi és Sziléziai Nemzeti Színházhoz (Ostrava) szerződött, ahonnan most továbblépési lehetőséget kapott a Magyar Nemzeti Baletthez. Kóbor Demeter két éve végzett a táncművészetin, és most drezdai, illetve varsói kitérő után tért vissza Magyarországra. Wakabayashi Yuki és Kiyota Motomi az idén végeztek a stuttgarti JSC-n, továbbá megnyerték a Kijevi Grand Prix nevű balettversenyt, feltehetően ekkor figyelt fel rájuk az éppen ott zsűriző Solymosi direktor úr. A számos további szerződtetett művész között a leginkább figyelemre méltó talán több orosz hölgy neve, akik általában kevéssé jelentős társulatok szólótáncosi múltjával rendelkeznek. Összességében véve olyan kép rajzolódott ki bennem, hogy a Magyar Nemzeti Balettnél már a tánckarhoz is elég nehéz közvetlenül egy friss balettakadémiai végzettséggel bekerülni: ehhez vagy egy gyengébb társulat több éves szólótáncosi múltja, vagy erősebb társulatoknál szerzett néhány éves kartáncosi múlt, vagy a friss végzettséghez társuló komolyabb nemzetközi versenyeredmény is szükséges.        


5877 Amalgám 2019-09-19 05:11:04 [Válasz erre: 5874 trapper 2019-09-18 20:32:00]

Kedves Trapper Fórumtársunk!

 

Kérem, hogy próbáljon kicsit több megértést tanúsítani a kortárs darabok iránt, és figyelembe venni, hogy a balettközönségnek van olyan része is, amelyiknek az érdeklődésére ez a paradigma is számot tarthat, továbbá sok művész is szívesen próbálja ki magát ezen a területen. Nem magával a kortárs balettel van a baj, hanem azzal, ha azt az igényeket meghaladó volumenben játszák – ez egyébként bármi másra igaz lehet, akár még Seregi Sylviájára is –, vagy ha annak előadásai közé nem megfelelő színvonalú darabok is keverednek. Ez utóbbit szintén tekinthetjük akár általános szabálynak is.

 

Be kell látnunk, hogy a balett a polgárjogot nyert formájában nem egy különösebben régi elődóművészeti ág, általánosan elfogadott repertoárjának terjedelme, mélysége pedig csak néhány tucat jelentősebb mű világszerte. Ha a repertoárnak ezt a gyengeségét, gyors kimeríthetőségét orvosolni akarjuk, bizony szükség van a kortárs balettre és annak fejlesztésére is, különben a közönség hamar elveszítheti érdeklődését az egész művészeti ág iránt. Én ezt az irányt valamivel jobbnak tartom, mintha a repertoár folyamatos frissítési igényét követve a DonQ, A kalóz stb. vonalán haladnánk, majd pedig a XIX. sz. megfelelő mélységébein végül eljutnánk A fáraó lányához, A Duna lányához, A bandita lányához vagy a korabeli klasszikus-romantikus balettirodalom más, nyilván méltán elfeledett, de „repertoár-frissítésre” hirtelenjében alkalmasnak tűnhető egyéb műveihez (bár ezek közül a A fáraó lányát Oroszországban még játszák néha).

 

A fentiek miatt én nagyra értékelem a Solymosi-féle balettvezetésnek a kortárs balettjátszás megerősítésére tett erőfeszítéseit, és fontosnak tartom, hogy a társulat mostanra – bizony – magas szintű jártasságra tett szert a modern tánctechnika alkalmazásában. A megfelelő arányok, megfelelő repertoár és a megfelelő koncepció kialakítása, a létrejött képességek magasabb művészi tudással támogatott felhasználása kétségkívül várat még magára, de bízok benne, hogy az alapozás mostanra nagyjából lezajlott folyamata, a megfelelő képesség létrejötte után hamarosan sor kerül azért majd ilyen jellegű szervezési intézkedésekre is.

 

Nem tartom igaznak, hogy ne lenne klasszikus társulatunk, vagy hogy a társulatnak a klasszikus – illetve romantikus, neoklasszikus – balettek bemutatására való képessége bármiben is károsodott volna. Az kétségkívül igaz, hogy a jelenlegi khm... infrastrukturális helyzetben a hagyományos repertoár meghatározó részét nem tudja, vagy csak jelentős kompromisszumok árán tudja/tudná játszani a társulat – ld. pl. a tavalyi évad alapvetően elfogadható Giselle bemutatóját a csökkentett tánckarral, illetve a röptetett Myrtha helyett a színpadon balról jobbra komikus módon átcaplató Myrthával. Ugyanakkor az utóbbi évek szerződtetései éppen a klasszikusbalett-játszási képesség jelentős megerősítésének a szándékára utalnak, és szerintem az operaház bezárása óta a társulat nyilvánvaló módon készül arra, hogy az újranyitás után méltó módon tudjon megfelelni az ezen a téren fennálló feladatának. Nagy számban szerződtettek kiváló, a legmagasabb szintű klasszikus tánctudással és gyakran előkelő nemzetközi versenyeredményekkel rendelkező szólótáncosokat, és minőségileg hasonló módon fejlesztették a tánckart is. Egyértelműen elkülöníthető az a személyi kör, akit posztklasszikának még csak a közelébe sem engednek, vagy legfeljebb elvétve, és nem egy kiváló szólótáncosnő mellet ide tartoznak például a kar megerősítésére az utóbbi években jelentős számban szerződtetett, imponáló és egyértelműen klasszikus jellegű szakmai erőt képviselő vaganovás balerinák is. A társulat mint klasszikus társulat nagyon is hogy rendben van tehát, bár most csak korlátozott mértékben tudja megmutatni a képességeit. Kérem Önt, Kedves Trapper, hogy ítéletalkotása során próbáljon meg figyelemmel lenni ezekre a tényekre is, és ha további kétségei lennének a leírtakkal kapcsolatban, akkor keresse – többek között, és a társulat néhány szintén kiváló, de sokat támadott művészét most a békesség kedvéért nem említve  – Tatiana Melnik, Cristina Balaban, Sofia Ivanova-Skoblikova, Elizaveta Cheprasova, Diana Kosyreva vagy Ellina Pokhodnykh előadásait.   


5876 Amalgám 2019-09-19 05:07:28 [Válasz erre: 5873 Edmond Dantes 2019-09-18 10:22:49]

Kedves Edmond Dantes!

 

Köszönöm szépen a 1st Steps című, többfelvonásos modern balettest keddi előadásáról szóló beszámolóját – bizonyára többünk nevében is! Mivel hosszabb idejű távollét után most nyílt némi lehetőségem a fórumon történő ismételt megjelenésre, magam is terveztem egy beszámolót a műsorról, de az adott körülmények között inkább az Ön tudósításához szólnék hozzá, ahhoz is inkább részlegesen, alapvetően Alexander Ekman Episode 31 c. művét, az est premierdarabját illetően. Feladatomat megkönnyíti, hogy jómagam is az Ön által megtekintett előadáson voltam jelen.

 

Sajnos én úgy vélem, hogy az Episode 31 bemutatása – figyelemmel a mű összes koreográfiai érdemére – nem tűnt indokoltnak. Ezt annak ellenére mondom, hogy a fórum közönségének ahhoz a részéhez tartozok, aki minden ellenséges érzület nélkül, objektív módon, az érdemeket is elismerve szemléli a Magyar Nemzeti Balett jelenlegi vezetésének munkáját, továbbá aki kedveli és értékeli a jó kortárs balettet. Emlékeim szerint a Gioconda balettbetétjével kapcsolatos, előző évadbeli vita során is mindketten kedvező álláspontot foglaltunk el a sok indulatot kiváltó alkotással kapcsolatban. Ugyanakkor az Episode 31 szerintem nem egy jó kortárs balett, illetve táncmű, és csak kevés pozitív állítás megfogalmazására alkalmas: a darab hatásosnak tűnő nyitóképpel indult, és egy-egy pontján a dinamikája alkalmasnak tűnt arra, hogy magával ragadja a nézőket. Mindez azonban alig segít valamit a koreográfia alapvető ötlettelenségén és tartalmatlanságán, illetve a mű időbeli terjedelmének elégtelenségén, amelyek szerény meglátásom szerint az alkotás alapvető és nehezen orvosolható gyengeségei. Nem gondoltam volna, hogy indokolt lehet megmérni a darab időtartamát – és színházba is alapvetően szórakozni járok –, így most pusztán a szubjektumra hagyatkozva vélem azt, hogy az Episode 31 a megelőző, nyilvánvalóan nem véletlenül beiktatott, flashmobok és művészi vallomások köré szerveződő videóvetítéssel együtt sem érte el sem egy balettszínpadi önálló harmadik felvonás, sem pedig bármilyen más, értékelhető táncmű terjedelmét, és nem szolgáltatta annak elvárható élményanyagát sem. Ezen a téren nagyon komoly hiányérzet maradt bennem, amikor felálltam a székről az előadás végén. Az alkotással kapcsolatos elégedetlenségemet csak fokozta az az éles kontraszt, ami az Episode 31 és a műsorban előtte következett Falling Angels között megmutatkozott, ugyanis az előbbi egy jó mű, mint ahogy az volt az est másik két, korábbról szintén ismert darabja is. Meglehetősen eltérően vélekedek Öntől a mű közönségfogadtatását illetően is: stopperórához hasonlóan ugyan tapsométer sem volt nálam, de mégis úgy gondolom, hogy bár a zárófelvonás is lelkes tapsot kapott, ez inkább a jó társulati teljesítménynek szólhatott, semmint magának a koreográfiának. Az estben szintén szerepet kapott, hosszabb ideje műsoron lévő repertoárdarabok fogadtatásához mérten az Episode 31 irányában meggyilvánuló közönséghálát én inkább gyengébbnek érzékeltem, pedig hát az volt a premierdarab... Összességében úgy vélem, hogy a kortárs balett népszerűségének növelésére irányuló, egyébként dicséretes társulati erőfeszítések között ennek a műnek a bemutatása inkább kontraproduktívnak tekinthető.

 

Magával az est egészével kapcsolatban az a véleményem, hogy egyebekben értékes, már ismert, jó darabokban összességében jó táncosteljesítmény(eke)t láthattunk a társulat részéről. A Falling Angels esetében a talajmunka egyes részeinél felvetődött bennem, hogy itt most valójában szinkron- vagy aszinkron mozgást írhatott-e elő a koreográfus, de az ezzel kapcsolatos kérdés csak csekély mértékben befolyásolta az amúgy számomra nagyban pozitív nézői élményt.

 

Mivel eddig inkább a negatív kritikának szenteltem terjedelmet, az est talán legnagyobb pozitívumaként szeretnék megemlékezni a mindig, minden szerepében kiváló, most a Trois Gnossiennes Lány szólójában Leblanc Gergely oldalán színpadra állt Cristina Balaban művésznő fellépéséről. Eddig ezt a darabot három szereposztásban láttam, és anélkül, hogy az érintett művészek között bármiféle általános rangsorolást tennék – ezt talán a mű természete és az általa támasztott követelmények sem igazán engedik meg –, azt kell mondanom, hogy ezeken belül a Lány szóló szerepének eddigi legjobb művészi értékű tolmácsolását egyértelműen Cristina Balabantól láthattam.

 

Sajnos teljesen igaz, hogy az Erkel most sem volt tele: elindulás előtt ránéztem a jegytérképre, és ha jól emlékszek, ezernél valamivel több szabad hely volt még, továbbá a helyszínen is 40-45% körüli házat tapasztaltam. Ráadásul ez még talán nem is a legrosszabb arány: a tavalyi évadban két Sylvia előadást is láttam – intenzív évad volt, na; ennyire nem szoktam elvetni a sulykot, de tavaly kifejezetten kíváncsi voltam több frissen szerződtetett művész előadásaira is –, ezek közül az egyik hasonló látogatottság mellett, míg a másik talán 35% alatti házzal zajlott le. Ugyanakkor amellett, hogy a Műhelyház befogadóképessége talán jobban igazodik a kortárs balettek iránti érdeklődés mértékéhez, meg kell mondanom, hogy a helyszín összességében talán nem. Én a Műhelyházban még nem láttam balettet, csak operát, viszont ha egyrészt az Erkelben, másrészt a Fesztivál Színházban vagy a Nemzeti Táncszínházban látott kortárs előadásokat hasonlítom össze, akkor azt kell mondanom, hogy ezek a művek is inkább az Erkel arányai között érvényesülnek jobban. Rám a több helyszínen látott azonos művek mindig az Erkelben tették a legjobb hatást.


5875 IVA 2019-09-19 04:41:08

1st Steps – 2019. szeptember 18. – Erkel Színház

Eddigi életem legkellemetlenebb táncélményén estem át – ezzel a gondolattal értem a 1st Steps című balett-est végére. Nem nagy szó ez, mert számos évtizedem szinte számtalan balett-élménye élvezetes volt, kellemes és maradandó emléket hagyott bennem, olyannyira döntő többségben, hogy a kellemetleneket különösebb helyigény nélkül felsorolhatom.
1976-ban mutatták be az Erkel Színházban a Jean Effel rajzai ihlette A világ teremtése című balettet, amely nem nyerte el tetszésemet, kicsit sértőnek is találtam, ezért összesen 6 alkalommal néztem meg csupán, mindannyiszor egy-egy új szereplő beállásáért.
Az 1982 júniusában ősbemutatott A próba című táncjátékot – rendkívüli sikere és népszerűsége ellenére – sem szerettem, három alkalomnál többször nem is láttam.
Az utóbbi évtizedben nem sikerült megszeretnem a Karenina Anna, az Anyegin, a Manon és A kalóz című baletteket. Csajkovszkij három remekműve, A hattyúk tava, a Csipkerózsika és A diótörő mindig is rajongott kedvenceim voltak, de Solymosi Tamás operaházi korszaka alatt mindüknek durva giccs-változatával voltunk kénytelenek találkozni.
Az Erkel Színház újranyitásakor, 2013-ban Öt tánc címmel mutattak be modern balett-estet, amelynek meghatározó emléke a sötétség maradt, 2015-ben pedig késedelmesen ismertem meg a Karamazov testvéreket, amely balett zenei válogatása és mozgásvilága csak viszolygást váltott ki belőlem, soha többé nem kívántam látni, idén is kihagyom.

Be kell vallanom, hogy a 1st Steps című est szériáját eredetileg arra terveztem használni, hogy a szeptemberrel meghosszabbítsam a nyári szünetet. Az Operaház azonban túljárt az eszemen: bérlettulajdonosoknak bónuszként kedvezményes jegyet kínált az előadásokra, aminek hatására mindjárt két szereposztásra is kíváncsi lettem. Ám az elsőtől (múlónak bizonyult gyengélkedésem miatt) távol maradtam, amit igencsak fájlaltam – egészen az abszolvált előadásig: ezen élménybeszámolómat indító összegzésem miatt.
Nem hallgatom el, milyen ellenszenves számomra, ha Magyarországon nem fordítanak magyarra olyan idegen címeket, amelyek a fordítással nem veszítenek hatásukból, pontosságukból, szentségükből. Erik Satie darabjainak lefordításától természetesen eltekintenék, de az est és a másik három darab angol címének megtartása mellett csupán az az érv szólhat, hogy vannak, akik előkelőnek érzik magukat attól, hogy angol című előadásra váltanak jegyet és szánnak időt.
Valamennyi darab élvezhetőségét akadályozza a sötétség, a majdnem csak fekete, szürke látványvilág, az elégtelen vagy éppen kellemetlen világ(os)ítás, a földszinti közönség szemének igen trendi irritálása reflektorokkal. A sötétség nem kedvez a társulat még nem túl sokak által ismert művészei fel- és megismerésének, sem arcjátékuk érvényesülésének, még ha az nem annyira fontos is a modern balettben, mint a cselekményesben.
Elégtelen és kellemetlen a zenei hatás, amely lemond az élő hangzásról. Még a Trois Gnossiennes esetében is, amelyeket Lázár György adott elő a színpad jobb hátsó sarkában elhelyezett zongorán, mert hangjai sajnos olyan erősítéssel szóltak, amilyent csak a pop-koncertek és a multiplex mozik közönsége találhat megszokottnak. (Szerencsére az erősítés enyhült a 2019. áprilisi V. Nagy Iván Nemzetközi Balettgála óta, amikor az egyik Gnossienne-koreográfiát már megismertem, némi halláskárosodás árán.) A három pas de deux-t Aliya Tanykpayeva és Iurii Kekalo adta elő, mindketten a homály által túlságosan takargatott költői jelenségként és költői szépséggel.
A Walking Mad címmel bemutatott Bolero-változat több okból is alapvetően elhibázott. Ravel Bolerója a hangszerek, a hangszerelés parádéja, amely eleven zenéléssel érvényesül nem hétköznapi módon – olyan helyen különösen, ahol van színpad és zenekari árok. (Az utóbbi itt lefedve.) Gépi zeneszolgáltatással az élmény ma elérhető számítógépről vagy akár egy telefonról is. A Bolero a temperamentum és a szenvedélyesség parádéja is, ebből a deszkapalánkkal űzött játékban csak az előbbi valósul meg. Talán akad, akinek a szenvedély-élményt pótolja a játékosság, ám még ha ez megérintett volna is, minden oda, amikor, tán a mű fele táján, elakad a zene, mint amikor kimarad az áram vagy lekapcsolják a zenegépet. De hamar észrevesszük, hogy nem akadt el, csupán nagyon elhalkult – ám az interruptus ettől még interruptus marad, amely nemcsak akkor kínos, ha menekülni kell, hanem akkor is, ha valami elhalkult. Mert e zeneszámnak a legsajátabb hatáseleme a kérlelhetetlen folyamatosság, ettől lesz extatikus és felszabadító a befejezése.
Valójában a Bolerót egy táncesten csak záró darabként érdemes előadni, mert akárhányadszor halljuk, olyan erősen dolgozik bennünk tovább, hogy nem tud lecsengeni egy szünet alatt, sőt, mire hazaérünk sem. Ezúttal talán nem is baj, hogy extázis helyett provokációt kaptunk, mert a zenedarab után azonmód dolgoznak tovább a táncosok, feltehetően a műsorlapon jelzett Arvo Pärt zenéjére – amelyet nem ismerve, azt reméltem, hogy ez már a 3. műsoregység, az ugyancsak ismeretlen zenére (Steve Reich) készült Fallig Angels, és így mégsem nyújtja két szünet az estét.
Nos, ebben hiába reménykedtem a darab rövidsége és a díszletek általános mellőzése okán; valószínűleg a táncosnők átöltözése és szusszanhatása tette szükségesé a szünetet. Ezt a kellemetlen, csupán ütőhangszerekre koreografált darabot végképp elengedtem volna, Jiři Kylián koreográfiájához csaknem annyira nincs antennám, mint a Boris Eifmanéhoz (Karamazov testvérek). A rafinált alulvilágítás és a valamikori egyrészes úszódresszekre emlékeztető jelmez drabálissá, esetlenné tette a táncosnőket, a zsíros és festett saját hajak alatt mintha még az arcbőrök hibái is szerepet kaptak volna a civil látványhoz.
Az új műsordarab, az Episode 31 gyűjteménye lehetne mindannak, amiért nem mennék színházba. Máshová ülnék, ha tudom, hogy vetítés lesz, mert amennyire (máskor) érdemes közelről látni a balettet, annyira rossz és szédítő közelről nézni a mozit. Még ha általában rajongásom tárgyai is a balettművészek, a beszéd korántsem ékességük, sem magyarul, sem angolul, a filmes riport pedig eleve a civilségbe rántja azt, amit a színpadra kellene emelni. Ami ez után történt a színpadon, amit a táncosok műveltek néhány, feltehetően szándékoltan silány lakberendezési rekvizitummal, arra már nem is tudok visszaemlékezni. Lehet, hogy egy érdekes egyetemi előadásról maradtam le, amelyen, mint rossz diáknak, csak azon a kérdésen járt az eszem, hogy mikor megyünk már haza.
Sajnálom, mert ebben a produkcióban is biztosan nagyon sok fizikai és szellemi erőfeszítés volt. A közönség nem is fukarkodott a tapssal.


5874 trapper 2019-09-18 20:32:00

Fantasztikus!

Sikerült a főként klasszikus MNB társulatot az Aradi-Solynosi kettősnek  kortárs "bolygó hollandi" kreatúrává átoperálni! Nincs klasszikus társulatunk immár! Főként nem klasszikus magyar társulatunk nincs! De van Aradink, Solymosink és Ókovácsunk! Hajrá Operaház! Bármi lehet belőled ezekután!


5873 Edmond Dantes 2019-09-18 10:22:49

Illő sőt annál is illőbb szerénységgel kell rögzítenem az Erkel Színház tegnapi balettestjén látottakat, mivel nem vagyok olyan értő és avatott nézője a műfajnak mint itt jó néhányan, bár az évtizedek során a repertoár jelentős részét megnéztem, számos művet többször is. A három felvonásban előadott négy darabból három nem számít újnak és tudtommal nálunk sem most volt a premierje. A nyitó szám, a balett egyik még élő klasszikusa, Hans van Manen 1982-es koreográfiájára, Erik Satie Trois Gnossiennes-zongoradarabjaira táncolt klasszikus pas de deux volt, Balaban Cristina és Leblanc Gergely ihletett előadásában, Lázár György zongora-kiséretével. Ezután Ravel elnyűhetetlen Bolerójára -egy rövid Arvo Pärt-részlettel kiegészítve- a Walking Mad című produkciót láttuk, amit svéd művész, Johan Inger készített 2001-ben a Nederlands Dans Theater részére, sok ötlettel, mozgalmasan, Krupp Anna, Hangya Rita, Carulla Leon Jessica, Taravillo Mahillo Carlos, Morvai Kristóf, Kerényi Miklós Dávid, Myassnikov Boris, Kekalo Iurii és Rónai András közreműködésével. Rövid 2. felvonás következett, egy másik élő klasszikus, Jiri Kylián Falling Angels-e, egy 1989-es alkotás, a műsorlap szerint Steve Reich (ütőhangszeres) zenéjére, a Wikipédia ghanai ünnepi-rituális zenét említ. (A fenti bemutató-dátumokat is a Wikipédiából vettem át.) Nyolc balerina táncolta el Kylián fekete-fehér, szürreál-minimál alkotását a női létről, női pszichéről: Crnic Nika, Kosyreva Diana, Boros Ildikó, Földi Lea, Uehara Emi, Asai Yuka, Kelemen Ágnes és Hangya Rita. Igazi (pesti) újdonság a 3. felvonás s egyben záró szám, a szintén svéd Alexander Ekman Episode 31 című műve volt, Ane Brun, Erik Satie és Mikael Karlsson zenéjére. A produkciót hosszabb videó-bejátszás előzte meg, amiben a társulat tagjai hallható-látható élvezettel beszéltek élményeikről, amiket a Budapest jelentős helyszínein készült film felvételei során szereztek. Mint az minap az atv egyik "beharangozó" riportjából kiderült, a kétszerezett karlétszámot maga a koreográfus kérte ittlétekor a próbák alatt, szerintem jogosan, mert az óriási színpadon ez az "epizód", mozgalmasságával, "nyüzsijével" így érvényesült igazán. A szólisták: Rónai András, Majoros Balázs, Crnic Nika, Takamori Miyu, Molnár Dávid, Morvai Kristóf és Kekalo Iurii, de az Episode 31 a teljes együttest foglalkoztató, igazi csapatmunka, ami zajos sikert aratva zárta a programot. Ez a balett-koncert talán jobban érvényesülhetne a Műhelyház kisebb terében és ott a telt ház is biztosítottabb lehetne mint az Erkel hatalmas, de tegnap nem zsúfolt nézőterén.

1st Steps -  a Magyar Nemzeti Balett előadása, Erkel Színház, 2019. szeptember 17. 


5872 Búbánat 2019-09-11 11:35:18

The Royal Moscow Ballet - A hattyúk tava - az Erkel Színházban

December 3-án az esti előadás előtt, délután 15:00-kor IS megtekinthető lesz Csajkovszkij remekműve az Erkel Színház színpadán!

Lassan két évtizede már, hogy a The Royal Moscow Ballet társulat teltházas műsorokkal varázsolja el a nézőket világszerte. Megalakulásuk óta több mint 980 előadásuk volt, és ez most Budapesten HÁROM fellépéssel bővül az alábbi időpontokban:

  • 2019.12.02.    -   19:30
  • 2019.12.03.    -   15:00
  • 2019.12.03.    -   19:30

Jegyek már csak limitált számban kaphatóak!


5871 IVA 2019-09-04 04:57:06

Interjú Földi Lea táncművésszel:
https://szinhaz.org/interju/2019/09/01/nem-az-vagyok-aki-var-az-eletre-interju-foldi-lea-tancmuvesszel/


5870 Edmond Dantes 2019-08-22 17:05:15

A mozikban holnaptól vetítik az Út a királyi operába című filmet, amelyben a kubai táncos, Carlos Acosta életét ismerhetjük meg: az ismertető szerint "ő az első afroamerikai balett-táncos, aki a leghíresebb balettelőadások főszerepeit táncolhatta." Carlos Acosta a filmben önmagát alakítja.


5869 Búbánat 2019-08-06 09:06:37

Ma este a Bartók Rádió műsorán:

19:00 - Prológ

Leo Delibes: Coppélia

A mikrofonnál: László Ferenc
Szerk.: Katona Márta

19:30 – Hírek

19:35 – 21.15  Leo Delibes: Coppélia – háromfelvonásos balett

Vez.: Kent Nagano
Km.: Lyoni Operaház Zenekara

 


5868 Búbánat 2019-08-03 11:37:56

Bartók Rádió, ma este

19:00 -21:35 Pjotr Csajkovszkij: Hattyúk tava – balett négy felvonásban

Ea.: az  Orosz Állami Zenekar, vez.: Vladimir Jurowski

 


5867 IVA 2019-08-03 02:58:27 [Válasz erre: 5865 Edmond Dantes 2019-08-02 08:59:40]

Ha igaz a hír, az Operaház újranyitása után nemcsak kegynek, hanem az akadálymentesítési követelmények teljesítésének köszönhetően is fel lehet jutni az emeletekre lifttel. Közelebb nem fog kerülni a karzat a színpadhoz, ám lehet, hogy annak is öröm lesz ott ülni, aki anyagilag képtelennek bizonyul jegyet váltani a földszintre, s így legalább megnézheti a felújított házat. Illetve annak, aki azért aggódott (aggódik), hogy ott alakítják ki az állóhelyeket. Mert az már nem lenne akkora öröm, hogy felszállítottak a III.-ra, ahol állva nézheted végig a Mesterdalnokokat.
Azért írtam az Opera felsőbb ülőhelyeiről, mert érzékeltetni akartam, milyen veszteség érte a nézők jelentős részét a Várszínházban.
A linkelt cikk címét a szerkesztő adta: egyelőre az internetes médium szándékáról, üzenetéről árulkodik.
Továbbra is hőn javaslom, hogy vállald magadra a saját gondolataidat, és ne tulajdonítsd azokat nekem.


5866 Edmond Dantes 2019-08-02 09:26:07 [Válasz erre: 5862 mandarina 2019-08-01 13:48:56]

Nem ismerem a Netherlands Dans Theater szerkezeti-szervezeti felépítését, de nem gondolnám, hogy ha ott az van, amit írtál, azt okvetlenül követni kellene nálunk is. Nemzetiből van már nekünk annyi és egyre újabbak is (Együttműködés Rendszere, Közművek, Dohánybolt, Közszolgálati Egyetem, Tehetség Program stb.), hogy szerintem bukásra ítélt gigantománia lenne egy quasi Nemzeti Tánckombinátba tömöríteni a komplett magyar tánc- és balettkultúrát. Ilyesmi a szocialista időszak trösztösítési-kombinátosítási idejében sem történt. A néptánc pl. annyira más mint a másik két szakág és minálunk jóval gazdagabb, szerteágazóbb mint a hollandoknál. Másfelől teljesen leválasztani a Magyar Nemzeti Balettet MÁO-ról szerintem önmagában nem gazdagítaná a társulat klasszikus és modern/kortárs tánckultúráját: inkább csak az admin. létszámot duzzasztaná. Hasonló okból írtam néhány hete -zéta- írására reagálva (Hozzászólások.../6924), hogy két operatársulat véleményem szerint nem szükséges Budapesten. Kurz: Nemzeti Tánckombinátot ne és/de különálló Nemzeti Balettet, különálló Erkel Színházat se


5865 Edmond Dantes 2019-08-02 08:59:40 [Válasz erre: 5863 IVA 2019-08-02 05:07:39]

Az a helyzet, hogy bizonyos kor fölött a Zember már nemigen ül a III.-on: nehéz a csúzos izületekkel, fájós lábbal fölmászni és a gyöngülő szemmel nézni, sőt: látni a díszlet(ek), még inkább a jelmez(ek) részletszépségeit. -zéta- is ilyesmit nehezményez a szegedi Aida díszletei kapcsán. Márpedig azok közül, akiknek évtizedekkel ezelőtt becsípődött Nádasdy-Oláh Bohémélete, sokak szenvednek a fölsorolt -és más- panaszoktól, Bohémélet-becsípődésük átterjedt pl. a derekukra. Nekem csak utóbbi becsípődés jelentkezik olykor. Ami a Nemzeti Táncszínházat illeti: mint olvastam, oly nagyon nem örülhetnek a nagyvonalú "ajándéknak": Belerokkanhat új épületének bérleti díjába a Nemzeti Táncszínház...már a cikk címe is elég árulkodó. De ha mégis nagyvonalú és ajándék, akkor mégiscsak jól értettelek az előző menetben. Logikus: 1) új játszó helyet a Nemzeti Táncszínháznak, ahol mindenhonnan látható a táncosok keze-feje-lába (...Lédererné, mi van a kosárban?) 2) A teljes Kodelka produkció látására nem alkalmas Várszínházat valamire csak-csak használni köll: nosza, pár tízmilliárdért fillérért kipofozzuk, sosemvolt erkélyt ragasztunk rá, világörökség: coki, az új rezidencia meg cuki ;-) úgyhogy ne vegyük el e nemes gesztus dicsőségét az arra érdemesektől!


5864 IVA 2019-08-02 05:14:22 [Válasz erre: 5862 mandarina 2019-08-01 13:48:56]

Ha az állítja, hogy a Millenáris nézőterén „jelentős változás nem történt, az előteret kipofozták”, akkor nem ismerte azt a helyszínt korábban. Építészetileg és esztétikailag kívül-belül értékelhetetlen tákolmány, a fogadástól a távozásig kényelmetlen hely volt, amelynek széksoraiban tengeri betegséget lehetett kapni. Egyedül a mosdókat nem érhette kifogás.


5863 IVA 2019-08-02 05:07:39 [Válasz erre: 5861 Edmond Dantes 2019-08-01 09:52:09]

Azt írom le, milyen a (tánc)színháznak nem alkalmas játszóhely.
Meséltem már neked, hogy ha mumusod, az Oláh Gusztáv tervezte díszlettel játszott Bohémélet operaházi változatát a II. vagy a III. emeletről nézzük, a díszlet részleteiért, az énekesek és a játék közelségéért kárpótol bennünket olyan rálátás a színpadképre, amely a lentebb ülők számára ismeretlen. Oláh Anyeginjének szintén voltak ilyen értékei (is): noha a hercegi palota báltermének mennyezete, csillárja takarásban volt, az odafenn ülő gyönyörködhetett a terem „mozaikjában” és a polonézt táncolók alakzataiban. (Minde gyönyörűségek nem öncélúak voltak, hanem a nagy művek zenéjének, atmoszférájának vizuális kiteljesítését adták.) Ami viszont lényeges: a darabok szólistái és csoportos szereplői lentről is, fentről is teljességükben látszottak. (Nem a félig látó és nem látó helyekről beszélek.)
A Várszínház színpadát és nézőterét úgy alakították ki (illetve annyira nem tudták színházzá tenni), hogy a 6., 7. sortól felfelé a színpadnyílás felső része nemhogy díszletelemeket: szereplők fejét, feljebb haladva csaknem egész törzsét kitakarta. Ez prózai színházi előadásban is rossz (az akkori Nemzeti is játszott ott hosszabb ideig), noha a színészeket lehet előre rendezni és hallani is. Táncelőadásban viszont ez tűrhetetlen, mert bár a művészek lábmunkája fontos, a néző mégis többre kíváncsi.
Ha az ember meghallja, hogy egy ilyen színházat felszámolnak és máshol biztosítanak a működésére alkalmasabb helyet, „szakmai” szemlélettel ennek feltétlenül örül, és örül annak is, amikor szakemberek üdvözlik a felismerést és a változtatást. Az a feltehetően méltatlan fordulat, ami most történt, történik a Táncszínházzal, és amelynek remélhetőleg fel fogják tárni a célját és a hátterét, nem elemezhető orbánozással, vározással stb. indítva: ez gyűlöletpolitizálás, távol minden „szakmaiságtól”.
A meglátásomat nagyon rosszul értelmezed, ezt a ferdítést visszautasítom, sőt pimaszságnak minősítem.


5862 mandarina 2019-08-01 13:48:56 [Válasz erre: 5861 Edmond Dantes 2019-08-01 09:52:09]

Én értem az ironikus kérdésedet.

Amúgy, ha szakmailag komolyan vesszük, akkor olyan értelemben pl. mint a Holland Nemzeti Táncszínház, három tagozattal (klasszikus, modern/kortárs, néptánc) még mindig nem létezik Magyarországon, ahol egy olyan nyelvet beszélnek, amelyet max. 15 millión beszélnek a világon. A tánc nyelve pedig nemzetközi, hatalmas kulturális vonzerőt képviselnek az idelátogató külföldieknek egy-egy előadás.

Klasszkikus balett csak a MÁO balettkarában van, amelyet hiába hívnak ugyan Magyar Nemzeti Balettnek, mégiscsak a MÁO balettkara jogi helyzetét illetően.

A Várban sem volt táncelőadásra tökéletes hely, de NEM AZÉRT került el onnan a Nemzeti Táncszínház, hanem azért, mert másra kellett a hely. A Millenárist nagy csindradattával adták át, mint a magyar táncszakma új helyszínét... holott már előtte is voltak ott előadások, a színpadon és a nézőtéren jelentős változás nem történt, az előteret kipofozták. Tudja valaki pl., hogy van-e ott próbaterem a hozzá való öltözőkkel, zuhanyozókkal stb.?

A legújabb hírek szerint a Nemzeti Táncegyüttesnek (az ex HOnvédnak) létesítenek "állandó játszóhelyet" egy honvédségi területen, ahol az irodák meg a próbatermek eddig is voltak.


5861 Edmond Dantes 2019-08-01 09:52:09 [Válasz erre: 5860 IVA 2019-07-30 07:54:51]

Milyen a táncszínháznak alkalmas színház? Mert pl. a Trafó aligha az, ezt sokszor volt alkalmam megtapasztalni, legfeljebb -ha egyáltalán- közlekedés szempontjából van valamivel jobb helyen mint a Várból kipenderített elköltözött Nemzeti Táncszínház...és mégis a kortárs tánc egyik fellegvára, ha nem is a budai Vár fellegeiben, hanem a Franzstadtban. De ha jól értem, meglátásod és híreid szerint az történt, hogy a kormányzat nagylelkűen megvalósította a Táncszínház nem új keletű elköltözési tervét a Várból és ha már úgyis megüresedett az egykori Várszínház -leánykori funkciójában karmelita kolostor- akkor kénytelen-kelletlen bár, de -csekély költségráfordítással- ő maga odaköltözött. Vagy valamit rosszul értettem? 


5860 IVA 2019-07-30 07:54:51 [Válasz erre: 5858 mandarina 2019-07-30 07:41:09]

Azt állítom, pontosan. A Táncszínház elköltözési terve a Várból nem volt új keletű. Figyelembe véve továbbá, hogy a Várszínház teljesen alkalmatlan volt (tánc)színháznak, teljesen mindegy, miért költöztek el.
Engedje meg, hogy önállóan döntsem el, melyik lapnak hiszek, melyiknek nem, vagyis melyiket nem tekintem hitelesnek. Teljesen függetlenül maga méltatlankodásától.


5859 IVA 2019-07-30 07:45:58 [Válasz erre: 5857 mandarina 2019-07-30 07:35:02]

Nem először kérem: ha a hozzászólásomra reagál, mellőzze az felszólító módot. Ha eddig el tud jutni, lehet mérlegelni, ki személyeskedik itt, persze azt is szakmailag.


5858 mandarina 2019-07-30 07:41:09 [Válasz erre: 5856 IVA 2019-07-30 01:31:51]

"Ha ugyanis egy tudósítást az OrbánVárrezidencia címkékkel indítanak, már biztos, hogy szakmai hitelessége (pl. elfogulatlansága) megkérdőjelezhető: aki a táncélet sorsáról szeretne hiteles hírt, már végig sem fogja olvasni."

Azt állítja tehát, hogy a Nemzeti Táncszínháznak nem azért kellett elköltöznie a Várból, mert Orbán odaköltöztette a rezidenciáját? És aki ezt mondja, az nem elfogulatlan? Ezért aztán el sem olvassa az információkat. Kérdés persze, hogy akkor honnan szerez maga szerint "hiteles információkat" például a Nemzeti Táncszínházról?


5857 mandarina 2019-07-30 07:35:02 [Válasz erre: 5853 IVA 2019-07-30 01:26:27]

Érdekes, másokat vádol személyeskedéssel egy olyan posztban, amelyben éppen maga személyeskedik:

"Ki mondta magának, hogy ezen a fórumon szakmailag kell érvelni? Nyilván senki sem, mert maga még sohasem hozott össze itt egyetlen szakmai hozzászólást, még egy mondatot sem. A linkelés, a hőbörgés, uszítás, a személyeskedés, közhelyek pufogtatása nem az."

Nem tudom, mitől ilyen dühös és támadó, de végül is a maga dolga dolga, csak azért mielőtt egy emberre támad, inkább próbáljon lehiggadni, mert ez a fórum a táncról szól, nem a maga indulatairól.

A linkelés, vagyis az, hogy valaki belinkel ide egy tánccal kapcsolatos cikket, mióta gond? Ki hőbörgött, ki uszított, ki SZEMÉLYESKEDETT? 

p. s.: Azóta sem tudott felhozni egyetlen érvet sem, mi a probléma szakmailag a 24.hu írásával. Azon kívül, hogy maga nem szereti.
 


5856 IVA 2019-07-30 01:31:51 [Válasz erre: 5852 Myway 2019-07-29 12:34:10]

Novák Ferenc már megszólalt. Kiknek kellene még? Ha erre azt mondod, hogy itt ugyanaz a helyzet, ami az Operában, hogy tudniillik az emberek nem mernek megszólalni, azt felelem, hogy ezek szerint még van veszíteni valójuk. A hírek viszont azt sugallják, hogy veszve minden.
Ezért nem örülök annak, hogy olyan orgánumokon keresztül kell „értesülni” a történésekről, mint a 24.hu vagy a Magyar Narancs. Ha ugyanis egy tudósítást az Orbán, Vár, rezidencia címkékkel indítanak, már biztos, hogy szakmai hitelessége (pl. elfogulatlansága) megkérdőjelezhető: aki a táncélet sorsáról szeretne hiteles hírt, már végig sem fogja olvasni.


5855 IVA 2019-07-30 01:29:02 [Válasz erre: 5850 mandarina 2019-07-29 10:57:25]

Szerintem a Magyar Narancs ugyanazt írja, amit maga magyaráz. Nem mondom, hogy nekem tetszik, de érthetőnek tartom. Ha maga úgyis a szakmában van, tisztázhatja velük.


5854 IVA 2019-07-30 01:27:47 [Válasz erre: 5849 mandarina 2019-07-29 10:48:50]

Van itt hely, idő is, leírhatja még néhányszor.


5853 IVA 2019-07-30 01:26:27 [Válasz erre: 5848 mandarina 2019-07-29 10:41:48]

Ki mondta magának, hogy ezen a fórumon szakmailag kell érvelni? Nyilván senki sem, mert maga még sohasem hozott össze itt egyetlen szakmai hozzászólást, még egy mondatot sem. A linkelés, a hőbörgés, uszítás, a személyeskedés, közhelyek pufogtatása nem az.
Látott már olyant, hogy egy rendező, egy énekes vagy egy táncos mindent tökéletesen megold szakmailag, mégsem hiteles? A 24.hu számomra akkor sem lesz hiteles, ha maga szakmailag végigdühöngi ezt a szép nyarat.
Az újságírót nem nevesítettem, sőt meg sem néztem a nevét. A cikk tartalma lényeges, nem az újságíró személye. Az én írásaim olvasottsága hogy jön ide? Nem állok versenyben senkivel sem.


5852 Myway 2019-07-29 12:34:10 [Válasz erre: 5850 mandarina 2019-07-29 10:57:25]

ÉS A SZAKMA MÉG MINDIG HALLGAT !!!


5851 Myway 2019-07-29 11:17:53 [Válasz erre: 5850 mandarina 2019-07-29 10:57:25]

S Z É G Y E N !


5850 mandarina 2019-07-29 10:57:25

A Magyar Narancs híre téves. A Nemzeti Táncszínház kap egyszeri juttatásként cca. 10 havi bérleti díjat, amelyet kifizethet a Millenárisnak. Kérdés, ez meddig elég, hiszen ugya visszafelé, tavasz óta is kell fizetni. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek pedig elkezdenek építeni egy állandó játszóhelyet a Kerepesi út 29-ben. Egy csöppet zavaros az egész....

https://magyarnarancs.hu/kultura/tovabb-koltoztetne-a-nemzeti-tancszinhazat-a-kormany-121772?fbclid=IwAR3dSIfDByAB-802tuOMCCYvPTYi5RDXauMioPrv53rwpddg-evWhWmqRYE


5849 mandarina 2019-07-29 10:48:50 [Válasz erre: 5847 IVA 2019-07-27 03:21:59]

"Tudja, hogy ez a topic nem a bulvárlapok szakmai minősítésének helye"? Kérdezi épp maga, aki nehány kommenttel korábban ezt írta:

"Nevek és tények maradtak ki a torzító-lázító cikkből." "Csak nem Román Sándorról van szó, aki a napokban a kormányellenes ATV-nek nyilatkozott névvel, arccal nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, mindenre elszántan? Tehát ő rendelte meg ezt a cikket?"

Á, nem minősít, á nem (amellett, hogy Román Sándor-ügyben totál tájékozatlan), á nem... :) Szerintem előbb magát olvassa vissza, magával tisztázza, mielőtt okít másokat.


5848 mandarina 2019-07-29 10:41:48 [Válasz erre: 5847 IVA 2019-07-27 03:21:59]

Értem, magyarán nincsenek szakmai érvei, ennyi :)

Maga tarthatja a 24.hu-t bulvárlapnak, a belinkelt cikk szerzőjét, Spirk Józsefet pedig bulvárújságírónak -- de az a helyzet, hogy 1) a cikk egyetlen szavát sem tudja SZAKMAILAG cáfolni. 2) a 24.hu-t és Spirk Józsefet ezerszer többen olvasták/olvassák, mint a maga írásait a Momuson 3) maga sem tudja, mi van a Nemzeti Táncszínházzal, de attól még nem kell lebulvározni azokat, akik próbálnak utánajárni, feszegetni 4) visszautalva az 1) pontra: egy morzsa szakmai érve nincs.

További szép napot!


5847 IVA 2019-07-27 03:21:59 [Válasz erre: 5844 mandarina 2019-07-26 17:10:01]

Be kell érnie azzal, hogy belinkelt cikkéből kiemeltem a politikai bulvárra jellemző motívumokat. Tételesen cáfolni nem fogom: tudja, hogy ez a topic nem a bulvárlapok szakmai minősítésének szakmai helye? De még a balett, tánc témájának sem. (Kivétel persze, amikor maga megjelenik, tetőtől talpig minden szakmaiság vértezetében.)


5846 IVA 2019-07-27 03:19:01 [Válasz erre: 5843 mandarina 2019-07-26 17:06:37]

Lehet, hogy a Nemzeti Táncszínház ügyében – a további információkig – mindenki elmondta a véleményét, és maga is kidühöngte már magát „szakmailag”.


5845 mandarina 2019-07-26 17:10:05 [Válasz erre: 5839 IVA 2019-07-18 04:28:03]

Az persze még mindig nem derült ki, hogy tételesn cáfolta volna az maga által bulvárnak minősített site-ot, amit belinkeltem. Valami szakmai érve van? Úgy tűnik, nincs...


5844 mandarina 2019-07-26 17:10:01 [Válasz erre: 5839 IVA 2019-07-18 04:28:03]

Az persze még mindig nem derült ki, hogy tételesn cáfolta volna az maga által bulvárnak minősített site-ot, amit belinkeltem. Valami szakmai érve van? Úgy tűnik, nincs...


5843 mandarina 2019-07-26 17:06:37 [Válasz erre: 5840 Edmond Dantes 2019-07-18 09:43:15]

Úgy látszik, ezen a fórumon ez senkit nem izgat, valószínűleg itt csak a MÁO balettkara a téma, ha egyáltalán, mert én azon kívül nem láttam tánccal, balettel kapcsolatos hozzászólást.



5841 IVA 2019-07-19 03:33:32

Még szívesebben olvasnám Orosz Adél vallomását életéről, pályájáról könyv formátumban és terjedelemben, de be kell érnem ennek a hosszú interjúnak a megosztásával. Érdekfeszítő és tanulságos:
Orosz Adél, a legendás balerina
https://www.origo.hu/nagyvilag/20190430-orosz-adel-interju.html?pIdx=3


5840 Edmond Dantes 2019-07-18 09:43:15

Óriási bérleti díj, kirúgások: áldás helyett átok a Nemzeti Táncszínház új épülete: a teljes cikk itt olvasható.

Magára hagyott Táncszínház - érdektelen érdekvédők: a teljes cikk itt olvasható.


5839 IVA 2019-07-18 04:28:03 [Válasz erre: 5838 mandarina 2019-07-16 09:09:44]

Most (az interjú 2019. július 15-i keltezésű!) nem ujjong. Nem vállalhatok felelősséget Novák Ferenc hangulatának változásáért, sem annak hátteréért.
Amikor a Nemzeti Táncszínház kiköltözött a Várszínházból, Novák Ferenc örömtől ujjongva vallotta meg, hogy ő volt az, aki éveken át teljes mellszélességgel küzdött azért (valamilyen agresszív állatéhoz hasonlítva a harcát), hogy a Táncszínház elhagyhassa a Várszínházat” – írtam, amit nem Novák Ferenc mai, sajnálatos hangulatával állítottam szembe, hanem a maga által linkelt bulvárlap cikkének orbánozásával, a földönfutózással és egyéb hisztikkel.


5838 mandarina 2019-07-16 09:09:44 [Válasz erre: 5830 IVA 2019-07-13 02:07:57]

Maga írta: "Amikor a Nemzeti Táncszínház kiköltözött a Várszínházból, Novák Ferenc örömtől ujjongva vallotta meg, hogy ő volt az, aki éveken át teljes mellszélességgel küzdött azért (valamilyen agresszív állatéhoz hasonlítva a harcát), hogy a Táncszínház elhagyhassa a Várszínházat, ahol a nézőtéren hátrafelé haladva takarásban van a színpad felső része," 

Én éppen most olvasok egy interjút Novák Ferenccel, és semmi újjongást nem tapasztalok: 

https://168ora.hu/kultura/novak-ferenc-tanc-interju-nemzeti-tancszinhaz-171159?fbclid=IwAR1dsoEGtgPrbwDTENTyh9h3Xhz_AKaaJTUMLG0EywdIZlR2Q2YWFC6n5v0

 


5837 Edmond Dantes 2019-07-16 08:50:52 [Válasz erre: 5834 IVA 2019-07-16 03:58:09]

Nincs mit hozzátennem.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.