Bejelentkezés Regisztráció

Balett-, és Táncművészet


5685 IVA 2019-03-15 22:50:24

Az idei kitüntetettek sorát kiegészítendő:

Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült
Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója
Koren Tamás, táncművész
Kevés olyan balettelőadást láttam valamikor, amelyet nem tett volna emlékezetessé a nyúlánk, remek karakterizáló készséggel is megáldott Koren Tamás (is).


5684 Edmond Dantes 2019-03-15 15:54:11

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést kapta: Dózsa Imre

A Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta: Pártay Lilla


5683 Edmond Dantes 2019-03-14 09:02:26 [Válasz erre: 5682 Károly 2019-03-14 06:23:01]

Nem-bennfentesként úgy vélem, a célkeresztben egyeseknél (már?) nem a balettigazgató, hanem a főigazgató van. Billy Elliottal kezdődött, most éppen a magyar zászlónál és a balettöltözőnél tart, éspedig mindkét illetve minden esetben a kormánypárti média részéről. Erre már a B.E.-ügy idején is bátorkodtam felhívni a figyelmet és most sem teszek egyebet.

Másrészt azt a véleményemet is fenntartom, hogy közpénzből MTE-en kiképzett táncművészek el- illetve külföldre engedése nem helyénvaló. Egy frissen végzett orvos joggal sérelmezhetné, hogy őt miért kötik röghöz, ha egy frissen végzett táncművészt nem.


5682 Károly 2019-03-14 06:23:01

A balettigazgató Ókovács gyámsága alatt áll, hogy nem képes saját maga kiállni és  felelni a tetteiért? 


5681 IVA 2019-03-14 02:46:26

Most akadtam rá erre a viszonylag friss, kettős interjúra. A Leblanc Gergellyel folytatott beszélgetés 21:20-nál kezdődik:
https://www.youtube.com/watch?v=J2qIjwUAxcg
Úgy gondolom (hiszen tapasztalom), ez az élvonal élén dolgozó, honi születésű és neveltetésű művész kivételes kincse a Magyar Nemzeti Balettnek. Itt is rokonszenves és szerény, mint mindig. Azt sem állom meg megjegyezni, hogy modorát és öltözetét tv-nézői személyem megtisztelésének is érzem.


5680 IVA 2019-03-14 02:27:13 [Válasz erre: 5677 trapper 2019-03-13 18:47:58]

Ókovácsék öntelt ripacs magabiztossága”…
Nem tudom, mennyire vonatkoztathatók ezek a tulajdonságok Solymosi Tamásra is, hiszen manapság szinte sosem nyilatkozik személyesen. Ez mindenesetre felkelti a hírfogyasztó közönségnek azt a gyanúját, hogy a balettigazgató kommunikációs készsége írásban is, szóban is hiányos.
A feltűnő magabiztosság, amit Ókovácsnál tapasztalhatunk, lehet éppenséggel a bizonytalanság álcája is. Hiszen van néhány nagy kérdés, amelyről illenék már bizonyossággal nyilatkozni.
Mikor nyílik meg az Operaház? Hány évadon át kell még nélkülöznünk, igyekszenek-e ezután teljes évadokon át kihasználni at Erkel Színház helyettesítő képességét, funkcióját, vagy ismét csak annak a látszatát akarják kelteni magas számú rendezvényekkel? Mikor hirdetik meg az új bérleteket? Ilyenekre gondolok.
Ami a szóban forgó botrányt illeti: eddig úgy képzeltem, hogy egy kiemelt kulturális intézmény első számú vezetőjének a párja, négy gyermekének anyja (tegyük fel, hogy létezésének ismerete közérdekű) komoly ember. Lehet, hogy olyan naiv vagyok, amilyennek már nem illenék lennem.
Ismét eszembe jut: a Magyar Állami Operaház egykori balettigazgatóját, Lőrinc Györgyöt (nézőként csupán) onnan ismertem, hogy minden egyes balettelőadást végignézett az igazgatói páholyból, akár az Operában, akár az Erkelben ment. Nyilván nem azért, mert a próbákat nem nézhette.
A Magyar Állami Operaház egykori igazgatójának, Lukács Miklósnak szép és finom megjelenésű, görögös kontyot viselő feleségét (nézőként csupán) onnan ismerhettem, hogy az Opera és az Erkel fontos előadásait, amelyeken férje akár karmesterként, akár direktorként volt jelen, véginézte az igazgatói páholyból.
Az említett páholy, illetve az átellenben levő újságírói páholyok sajnos régóta nem is léteznek. (Már a Sylvia fináléjában sem onnan lepik meg a nézőket a tánckar tagjai.) Szégyen, hogy ma ezek felszerelési raktárként, mint afféle ólak tátonganak a nézőtérre.
Mindezek ellenére úgy gondolom, az intézménynek jelenleg életképes zenekara, opera- és balettegyüttese van. Ez mindenképpen dicséri a művészek tehetségét és tartását.


5679 IVA 2019-03-13 23:58:03

A táncművészet terén kiemelkedő alkotói, előadói tevékenysége elismeréseként Harangozó Gyula-díjban részesült:

Felméry Lili, a Magyar Állami Operaház magántáncosa
Janács Evelyn balettművész, a Magyar Állami Operaház balettmestere
Könczei Árpád koreográfus, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó / Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója
Kulcsár Noémi, a Magyar Táncművészeti Egyetem Moderntánc Tanszékének vezetője
Sánta Gergő András, a Honvéd Együttes – Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistája,
Ujvári Katalin, a Pécsi Balett magántáncosa


5678 Edmond Dantes 2019-03-13 19:48:12 [Válasz erre: 5677 trapper 2019-03-13 18:47:58]

Hajrá Pilhál Művek? Hajrá Apáti Bence?


5677 trapper 2019-03-13 18:47:58 [Válasz erre: 5674 IVA 2019-03-12 02:50:00]

Kedves IVA!
Nem áll messze egymástól véleményünk, ami az izléstelen rendezések..stb. ügyekben van.
Ami a lázítást, hisztériát illet, hát az én faragatlanságom sehol nincs az alábbiakhoz képest:

https://www.facebook.com/notes/pilhál-művek/apáti-bence-visszautasítom-ókovács-szilveszter-feleségének-minden-alapot-nélkülö/832428717102854/?__tn__=H-R

Ókovácsék öntelt ripacs magabiztossága nekem azt sugalja, hogy ahol ilyen a vezetés ott már romos a lélek és romos a test is. 


5676 lujza 2019-03-13 01:04:19 [Válasz erre: 5672 IVA 2019-03-12 01:53:46]

Ezt a "nyelvbotlást" borzasztóan sajnálom!


5675 Edmond Dantes 2019-03-12 09:07:24 [Válasz erre: 5673 IVA 2019-03-12 02:00:57]

Akkor így: bármely  kísérletnek van helye az operaszínpadon, ami "a mesteri tudásnak és a művészi képzelőerőnek" nincs híján :-) és nekem az új Órák tánca ilyen.


5674 IVA 2019-03-12 02:50:00 [Válasz erre: 5670 trapper 2019-03-11 11:33:14]

Kedves Trapper, Ön azt írta, hogy „a ház romokban, a társulatok romokban”. Lehet ez a véleménye, de elemző tanulmányok nélkül ezt a sommás megállapítást én inkább csak lázításként tudom értékelni. Másképp: attól, hogy az Operában rendre hazug rendezésben (blöffölve), primitív látványvilágban tálalják az operákat és egyéb énekes alkotásokat, balett-társulatunkban kevés a meghatározó, nagy személyiség; a repertoárnak nincs karakteres arculata, a felújított művekben sorra felbukkan a jó ízlés hiánya és a giccs kísértése, a társulatok nem hevernek romokban. Ez nem az Ön szóhasználatának a szépítése vagy finomítása, hanem határozott ellentmondás, egyfajta ellentételezése a hisztériának, amely lemond a tárgyilagosságról. Gondoljon bele: operatársulatunk megvan, balett-társulatunk úgyszintén, amint a zenekaraink is, és ezek időről időre jó színvonalú társulati eredményt is produkálnak. Olykor kiemelkedőt. Azokat a jelenségeket, amelyeket én kifogásolok, korántsem fedi az Ókovács–Solymosi-éra ideje: a folymat jóval korábban kezdődött, az általam eszményinek tartott színvonalbeli állapothoz képest akár 30 évvel ezelőtt. Ráadásul egyes elemei nem a magyar operaéletre jellemzők, hanem világjelenségek. Az persze nagy baj, hogy ha már egy főigazgató és egy balettigazgató ekkora nagy arccal jelentek meg, mint a mostaniak (és akkora költségvetésből gazdálkodhatnak, mint amilyennel dicsekszenek időnként), nem tudták megéreztetni a közönséggel egy új aranykor reményét sem.
A „romlás virágai” tehát évtizedek óta igyekszenek meghonosodni (nem csak a budapesti intézményben), de arról szó sincs, hogy élősködő gyökereikkel szétvetették volna a várak falait és azok romokban hevernének.


5673 IVA 2019-03-12 02:00:57 [Válasz erre: 5669 Edmond Dantes 2019-03-11 08:49:50]

Úgy gondolom, az operaszínpadon a mesteri tudásnak és a művészi képzelőerőnek van helye, bármely kísérletnek nincs.


5672 IVA 2019-03-12 01:53:46 [Válasz erre: 5671 lujza 2019-03-12 01:36:23]

Engedelmeddel, „Kerényi Miklós Gáborodat” Kerényi Miklós Dávidként értelmezem.


5671 lujza 2019-03-12 01:36:23 [Válasz erre: 5668 IVA 2019-03-11 04:19:27]

Kedves IVA, igazad van, a beírásodat olyan rég olvastam, hogy a balettre vonatkozó megjegyzéseidre már nem emlékeztem. Az utolsó előadásra már a szereposztási szórólapok is elfogytak, így most, utólag néztem meg az Opera honlapján, hogy kik is táncoltak. Hát ilyen gazdagok vagyunk? Egy Kerényi Miklós Gábort egy ilyen jellegtelen, számomra kartáncosi kvalitásokat kívánó táncbetétben alkalmazzák csak, mert annyira tolonganak a szólisták között a nála százszor technikásabb férfitáncosok? Vagy örüljünk, hogy egyáltalán szerepet kap, és még nem rúgták ki véglegesen? És persze Boros Ildikóról is lehetne írni hasonlókat.


5670 trapper 2019-03-11 11:33:14 [Válasz erre: 5666 IVA 2019-03-11 04:06:40]

Kedves IVA!
Egyetértek igazságot kereső és véleményfinomító szándékával.
Azonban pont Ön sorolt fel olyan elemeket, melyek már jelzik, a "romlás virágai" éppen nem hervadoznak.
A művészek erejük, tehetségük legjavát akarják adni még most is a közönségnek!
Kiszolgáltatott helyzetben, félresikerült, elkalkulált beruházás szenvedő alanyai.
A tehetségtelen és öntelt vezetés éppen ezzel él vissza!
Ezeket ne szépítse nekem senki! 


5669 Edmond Dantes 2019-03-11 08:49:50

Nekem tetszett az új Gioconda új balettbetétje. A réginél biztosan jobb volt, még emlékszem rá, mennyire unalmas volt amaz. Azt hiszem Keveházi Gábor "szárnypróbálgatása" volt, tudtommal és szerencsére hamar letett eme ambíciójáról. Az Órák tánca betétszám egy báli jelenetben mint mondjuk a Pique Dame pásztorjátéka és mindkettő körülbelül egyformán illeszkedik a cselekménybe = semennyire. Ennélfogva bármely kísérletnek helye lehet ezekben.


5668 IVA 2019-03-11 04:19:27 [Válasz erre: 5663 lujza 2019-03-11 00:50:43]

Kedves Lujza! Világfordító jelentősége nincs ugyan, de az Erkel Színház-topicba írt 9728. sz. hozzászólásomban egy hosszú bekezdésben húztam le a Gioconda-előadás balettbetétjét. Innen valóban hiányzik:

Van a Giocondának egy igazi slágere: Az órák tánca című fülbemászó dallamú és szellemes ritmikájú balettbetét. Érdemes összevetni az 1873-ban bemutatott Gioconda balettjét az 1871-ben bemutatott Aidáével. Igazságtalan, persze, hiszen az Aida az operairodalom egyik legnagyobb zsenijének egyik legcsillogóbb gyöngyszeme. Valamire való előadás (az ősszel a Metropolitanből követítettet nem gondolom ilyennek) az Aida három balettbetétjét tartja számon (a papnők tánca a templomjelenetben, a mór gyerekeké Amneris szórakoztatására, valamint a bevonulási ünnepség parádéja), és mindháromra az jellemző, hogy funkciójában és zenéjével is szervesen illeszkedik a cselekménybe, a mű dramaturgiájának eleme. (Ugyanezt tudnám példázni más nagyoperák, pl. a Faust, a Sámson és Delila vagy a Hovanscsina pazar balettbetétjeivel is.) Az órák tánca zenéjében is, dramaturgiailag is egy zárvány a Giocondában, hát igazán ráférne a rendezői kitalálás, jó és stílusos koreográfia, nagy létszámú kar dekoratív szólistákkal. Nos, ez esetben nemcsak rendezőnk nem jeleskedett, hanem Barta Dóra koreográfus sem, Tóth Bori gyenge és stílustalan, a tarkasággal esetlegesen bánó jelmeztervezői munkájának pedig a táncosok megjelenítése volt a mélypontja. A világítás is (tervezője Bányai Tamás) itt tehetett volna valamit – a színpadon, nem pedig a földszinti nézőtéren, végül is nem revüre fizettünk be. Az Operaház („Magyar Nemzeti Balett”) hat remek művésze különben példás alázattal abszolválta e sikerületlen kitalációt, táncot és locsipocsizást.)

Véleményünk lényegében egyezik, csak egy jelződdel ellenkezem: a hat táncos nem névtelen, nevük a színlapon is szerepel, kettőjük bő évtizede jelentős szólótáncosunk.
Az Operaház jelenlegi balettbetét-kultúrájára vonatkozó általános véleményeddel is egyetértek, különösen, ha a Hunyadi László, az Aida, a Sába királynője, a Faust botrányos színvonalú balettbetétjeire gondolok.


5667 IVA 2019-03-11 04:06:47 [Válasz erre: 5662 trapper 2019-03-10 21:32:16]

5666 IVA 2019-03-11 04:06:40 [Válasz erre: 5662 trapper 2019-03-10 21:32:16]

Kedves Trapper, alábbi gondolatom menete szerint az említett Ókovács Szilveszterről és Solymosi Tamásról sem gondolom, hogy a médiában megjelenő butaságok csak az ő kommunikációjukat jellemzik. Csupán azért jegyzem meg ezt, mert az ilyen állítások ugyanúgy nem lehetnek „perdöntőek”, mint a „rovásírással” bejegyzett hozászólások, amelyeket az Operaház intézményén kívüli olvasók jó része nem is ért meg.
A ház romokban, a társulatok romokban”... – Aki végignézte az idei, számos szempontból kifogásolható Giselle- és A bahcsiszeráji szökőkút-előadásokat, amelyekben ugyanakkor sok művészi erőfeszítés és siker is volt, tudja, hogy ez a mondat túlzó és igazságtalan. A Lammermoori Lucia-előadás és a Gioconda-felújítás sem romokban levő operatársulat képét adta, hanem katasztrofális rendező- és látványtervezőhiányt jelez. A társulatok egyénei nem érdemlik, hogy együttesüket romnak minősítsük.


5665 IVA 2019-03-11 03:48:05 [Válasz erre: 5661 Myway 2019-03-10 18:25:57]

5664 IVA 2019-03-11 03:48:03 [Válasz erre: 5661 Myway 2019-03-10 18:25:57]

Kedves Myway!
Nem kifogásoltam meg az 5630. sz. hozzászólásodat – természetesen nem annak tartalmát, hanem fegyvertárát –, de most megteszem, mert a Te felháborodásod tárgyával tudom példázni, miért tartom vagdalkozónak, nem pedig „ütősnek”.
A Magyar NEMZETKÖZI Balett már régóta NINCSEN az első 10 jegyzett együttes között!!!!!” – ebből a felkiáltásból hiányzik, hogy kinek, miféle „jegyzéséről” van szó, s ha „régóta”, milyen rég óta. (Lassacskán minden régen volt.)
(…) hogy esetleg újra a nemzetközi vérkeringésbe kerülhessen.” – Mégis, mit jelentene ez? Már nemzetközi társulatunk van, amely ebben az évben fellépett szomszédos országok (egykor hozzánk tartozó) városaiban, és New Yorkban is. Nyilván nem erre gondoltál, én viszont nem kívánom, hogy jelenlegi magyar és nem magyar születésű szólistáinkat elcsábítsák, sem azt, hogy a következő, Operaház nélküli évadokban is csonka szezonokat tartsanak az Erkel Színházban, immár művészhiány miatt is, tehát egylőre szívesen lemondok a „nemzetközi vérkeringésbe kerülésről”, azért is, mert ez ennek a fórumnak az egyik legelcsépeltebb közhelye.
Szóval közhelyek könnyen kerülnek írásunkba, ha indulatosan vagy nagyon indulatosan protestálunk. A köztévé is csak ezt teszi, amikor sulykolni akar valami szenzációt a köztudatba, tárgyilagos és szakszerű tájékoztatás helyett. A „baromság”-közhelyek pedig nem a közszolgálati tévére jellemző specialitás, hanem valamennyi médiumra, főleg azokra, amelyek a nézettség, lájkok stb. alapján jutnak pénzhez. A kereskedelmi csatornákon és a bulvársajtóban régóta, sok évtizede harsogják a „világsztár”, „színészkirály(nő)”, „álompár, „topmodell” stb. közhelyeket. Nemrég borultam ki azon, hogy egy észosztó blogban kiváló és szép színésznőnkre, Pécsi Ildikóra a „magyar Lollobrigida” címet aggatták.


5663 lujza 2019-03-11 00:50:43

Csak most tudtam megnézni a Giocondát. Az előadásról más fórumokon elég sok szó esett, de a balettbetétről nem. Mi volt ez? Egy kerületi, vagy vidéki balettiskola (ha van még ilyen) év végi vizsgaelőadása? Nem a névtelen táncosokat akarnám kárhoztatni, hanem a koreográfust, Barta Dórát. Ezzel az erővel akár ki is hagyhatták volna az egészet, annyira amatőr, a zenéhez és az egész operához méltatlan volt ez a koreográfia. El kellett gondolkoznom, lassan nemcsak a magyar táncosok fogynak el a Nemzeti Balettnél, de a magyar koreográfusok is. Én tulajdonképpen Venekey Mariannt se becsülöm túl sokra, hiszen nem ilyen színvonalhoz voltam szokva korábban. De amíg a balett együttes tagjai nemcsak magyarok, de éveken át állandóak is voltak, olyan mélyebb kapcsolatok alakulhatak ki a társulaton belül, melyek inspirálták őket a közös munkára, így a koreográfiák készítésére is. Seregi László se egész estés balettel kezdte. De tudta, kire, kikre készíti műveit. Hát ennek vége. Nincs állandó, karakteres tagokkal rendelkező együttes, marad a középszer a koreográfiában is. Új, zseniális művek magyar alkotóktól itt nem készülnek.


5662 trapper 2019-03-10 21:32:16

Ez nem baromság!
Ez az okszfig+stbig kommunikáció rásze!
Hallottam, hogy volt valamilyen sztrájk az Erkelben.
Késő!
Mint korábban írtam, azt sajnálom, hogy az Operaház Vasfüggöny leengedésekor nem szítottam a nézőtérre lehajtott művészekkel együtt lázadást, és nem "taszítottuk" le trónjárol azt az embert, aki mindenkit félrevezetett!
2022? Vagy még később?
Késő!
A ház romokban, a társulatok romokban, emberi pályafutások megtörve!
Meddig lehet még elmenni ezek mellett?! 


5661 Myway 2019-03-10 18:25:57

Ruip Katica a 12 éves balerina-világsztár

https://www.youtube.com/watch?v=iBqH7_pcC0M&t=4s&fbclid=IwAR3RY-9Kdj1EjCAhLRVNTsFyw1Tga2zP8ZZVGsMHHJPq85qzgJAfOmpQXpk

Bocsánat, de kikérem magamnak ezt a megállapítást, megint csak a közszolgálati TV írhat ilyen baromságot (még akkor is ha esetleg lehet belőle valaki)


5660 Klára 2019-03-07 07:26:20 [Válasz erre: 5652 Edmond Dantes 2019-03-06 15:57:27]

Micsoda avitt nézetek! Ma már nem feltétel a hozzáértés, elég ez alkötelezettség! Valamikor azt mondták: "hűség a néphez, hűség a párthoz". Ma már nincs nép, csak nemzet!


5659 IVA 2019-03-07 03:48:39 [Válasz erre: 5653 Jana 2019-03-06 16:27:06]

Az utolsó tétel számít ma legkevesebbet. A szocializmus idejében többet számított.


5658 IVA 2019-03-07 03:46:01 [Válasz erre: 5651 trapper 2019-03-06 12:12:17]

A Magyar Állami Operaház főigazgatója és a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora mint kommunikátor – nagyon finoman szólva – nem tartozik azonos súlycsoportba. Az egyetemnek szüksége lenne egy jó szóvivőre.
Ókovács rámenősségével és szereplésben való lubickolásával nemigen versenyezhet más, ezért érthető, hogy nem Solymosi Tamás beszél és ír a „Magyar Nemzeti Balett” ügyeinek vitáíban (sem).
A záró gondolatban, mely szerint „ezek a kérdések” más számára nem is olyan érdekesek, semmi esetre sincs igaza Ókovács Szilveszternek. Ha nem tudná, mind a kulturális, mint az oktatási intézmények az adófizetők pénzéből (is) működnek, és ami legalább ilyen fontos: a „Magyar Nemzeti Balett” előadásaihoz elsősorban a fizető közönség vált jegyet.


5657 Edmond Dantes 2019-03-06 19:07:59 [Válasz erre: 5655 Héterő 2019-03-06 17:56:45]

A kockázatok és mell-ék-hatások reklamációk tekintetében forduljon kezelőorvosához, gyógyszeréhez szerkesztőjéhez...

...egyszerűbben: gyenge támadás és elég lassan jött össze. Ld. még Olvasói levelek 11320-21...és még Brüsszel- azaz soros-párti is, piha! Mivel én ezt írtam: "És székely zászlót is az öltöző elé! Elvégre a Parlamentre is ki van tűzve. Le az EU-zászlóval!" Ki merné támadni ezt?!


5656 Edmond Dantes 2019-03-06 19:04:12 [Válasz erre: 5653 Jana 2019-03-06 16:27:06]

Ebből a parádés fölsorolásból nekem a "született úriember" a legimponálóbb.


5655 Héterő 2019-03-06 17:56:45 [Válasz erre: 5649 Edmond Dantes 2019-03-04 08:43:30]

A székely zászlóra vonatkozó soros megjegyzésedet még balett-burkolatban is megengedhetetlennek tartom. Sajnálom, hogy a szerkesztőség az ilyesmit elfogadhatónak ítéli meg. Lehet, hogy számodra a székely zászló csak egy koszos rongy, de tekintettel lehetnél azokra, akiknek szemében ez a cafrang sokat jelent.


5654 Arkagyina 2019-03-06 16:40:28

A tavaly decemberi Színház folyóirat közölt Bolvári-Takács Gáborral egy nagyinterjút "Kegy, kedvezmény, fölmentés" nélkül címmel, amely már olvasható a neten is. A rektor beszél a mélypontra jutott kapcsolatról a Magyar Nemzeti Balettel, a Három tánc című dokumentumfilmről, az Operaház által beindított fizetős balett-tanfolyamról és sok minden másról is. www.szinhaz.net, az Archívumban a december.


5653 Jana 2019-03-06 16:27:06

Bolvári Takács Gábor (Sárospatak,1967 március 15)
Dr. habil., PhD, történész, jogász, kultúrális menedzser. 
1993 - tól a MTF ügyvivő - szakértője, 1998 - tól tudományos főmunkatársa, 2007 - től főiskolai tanár, 2015 - től egyetemi tanár.
1993 - 98 - ban főtitkár, 2007 - 09 -ben és 2017 -  18 - ban rektorhelyettes, 2008 - 09 - ben a rektori jogkör gyakorlója. 
2018 - tól rektor, megbízása 2023 - ig tart.
Párhuzamosan 2000 - 08 - ban a Matáv Szimfónikus Zenekar, 2012 - 17 - ben a Honvéd Együttes ügyvezető igazgatója.

Szerintem született úriember!!!


5652 Edmond Dantes 2019-03-06 15:57:27

Ha jól emlékszem, Bolvári Takács Gábor valamikor egy zenekar (Matáv?) ügyvez. igazgatója volt, talán máshol is ügyvezetett (nem balett-vonalon), most pedig MTE rektora. Elég sokoldalú úr. Van valamilyen táncművészeti -nem menedzseri!- végzettsége?


5651 trapper 2019-03-06 12:12:17

"Bátortalan" stbig magyar hangja dumagép okszfig!

https://www.mediaklikk.hu/video/ez-itt-a-kerdes-2019-03-05-i-adas/

A 19.-i k perctől!


5650 Jana 2019-03-04 22:01:36

Az Operaház töltötte fel az albumba:
" OLASZ ESTÉLY SONYA YONCHEVÁVAL- Erkelszínház, 2019. március2"

Ebből kiderül, hogy Solymosi Tamás itthon van és mégis Ókovács Szilveszter magyarázta a Balettigazgató bizonyítványát. Annak ellenére, hogy több alkalommal kijelentette, hogy nem ért a baletthez.

Sport nyelven szólva: 5 : 2 az oroszok javára.
Kettő magyar művész lépett csak fel.
Felméry Lili és Leblanc Gergely


5649 Edmond Dantes 2019-03-04 08:43:30

És székely zászlót is az öltöző elé! Elvégre a Parlamentre is ki van tűzve. Le az EU-zászlóval!


5648 Klára 2019-03-04 08:33:49 [Válasz erre: 5647 trapper 2019-03-03 19:19:40]

Minden sorával, minden betűjével egyetértek!

Nem mellesleg,  azt az intézményt MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ-nal hívják! Remélem, a nagy nemzetköziség jegyében ezt a nevet nem kívánják megváltoztatni! Mert attól többen megfordulnának a sírjukban!


5647 trapper 2019-03-03 19:19:40

https://stoffangyorgy.blogspot.com/2019/03/nyilt-level-okovacs-operaigazgatonak_1.html?spref=fb&fbclid=IwAR2sE1-UhArSWUIyQHHc8sV6r1Z-yY3o0Ng76PqwBXm02ofa169aD3Va2NY 


5646 Búbánat 2019-03-02 10:18:38

„Örökös balerina a celluloidon, a kőben, a ravatalon”

2019.02.17. 14:38 ORIGO.hu

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária

 Kedves Tatjána Néném!

 Megint választani kell majd... A Magyar Állami Operaháznak egy nem túl régi szabályváltoztatás nyomán nem 30, hanem immár 34 örökös tagja van. Egyfelől persze, az élet törvénye, hogy mindig új tagokat kell választani a távozók helyére, másrészt viszont megszokhatatlanul szomorú kötelesség évente egy, néha kettő vagy több alkalommal a ravatalhoz állni, és búcsúzni azoktól, akik – életkorukból fakadóan – még mindenüket, a teljes pályájukat rátették az operai munkára.

Ezzel dehogy akarnám a mai kollégák erőfeszítéseit kicsinyelni, ellenkezőleg: harcolni a testtel egy balettművésznek ma is éppúgy kell, sőt, talán még maximalistább próbavezetés, még meredekebb lépéskombinációk közepette. De mintha Örökös Tagjaink ma már kissé távoli világának mintha nagyobb részét töltötte volna ki a munkahely, amelyet hivatásuk helyének tekintettek. Még volt klubélet az előadások után (mert volt klub, viszont nem volt – ennyi – tévé), a munkajogi szabályzást csak hírből ismerte a kommunista rendszer (így éjjel-nappal lehetett dolgoztatni), és a felemelkedés látványos lehetőségét ígérte a törvényszerű címlapos, televíziós-rádiós ismertséggel járó művészpálya. A külföldi utazások csodaszámba mentek a vasfüggöny mögül, néha kijárni kellett, máskor kiérdemelni a lehetőséget, de olyan is akadt nem kevés, akit muszáj volt kiengedni a kvalitásai meg a demokratikus látszatok okán.

Kun ZsuzsaFORRÁS: OPERAHÁZ ARCHÍVUMA

Idős balettművész urnájánál állni, és egy 135, vagy inkább (a jogelődség miatt, elvégre 1884-ben csak új épületünket avatták fel, opera- és balett társulatunk már jóval előtte működött) 182 esztendős intézmény nevében személyes szót szólni nekem nehéz. Nem láthattam táncolni élőben: visszavonulásakor 7 esztendős ha voltam, és messze vidéken eltemetve élve az Édenkert gyermeki örömeit. No, de Kun Zsuzsa nevét még a magamféle elfajzott zenész is tudja: „Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa". Esetleg: „Kun Zsuzsa, Lakatos Gabriella". Párosban jártak a fejünkben ezek a nevek, a nagymamám is tudott róluk, noha esélye sem volt az Operaházba vagy legalább az Erkelbe eljutni. Ugyanígy párosban tanultuk meg otthon Kincses Veronika és Kalmár Magda nevét is. Ma már persze világos, hogy ezek a „párok" nagyon más karakterű, de egyaránt magas kvalitású művészeket jelentettek, a két szoprán esetében az is tiszta, mennyire más hangkarakter, és így szereplista, pályakép várt rájuk. De ez Veszprémből, a tévéből és a rádióból vagy a Film, Színház Muzsika, esetleg a Nők Lapja oldalairól számunkra aligha derült ki.

FORRÁS: FICSOR ZOLTÁN/OPERAHÁZ

Most, amikor életének 84. évében búcsúznunk kellett Kun Zsuzsától, az Opera balett-társulatának egykori emblematikus prímabalerinájától, már kissé (aláhúznám: kissé) felvértezettebben keresek utána a művésznek, akit személyesen az elmúlt években sem ismerhettem. Csak egyetlen egyszer láttam, 2003 márciusában (valamiért forróságra emlékszem, és mintha a kilencven körül járó Márk Tivadar bácsi valamilyen nagyon nyári szettben lett volna, könnyű, fehér kalappal... Mindenesetre ott még megjelent Kun Zsuzsa is).

Nézem a gyönyörű, naiva arcú lányt a tévéfelvételen, követem a portréfilmet, olvasom Kaán Zsuzsa interjúkötetét, és a Néném által küldött írást, Horeczky Krisztina színvonalas nekrológját (annyiban azért nem elegáns, hogy senki sajtóravatalánál nem lenne szükséges mérgezett nyilakat küldeni a mai operavezetés irányába, arra kérünk továbbra is külön cikkeket szentelni!). Pompás táncolás ez, Horeczky szavait még én is le tudom fordítani mozgóképre: „Intelligens, emancipált, pontos, pallérozott, sallangtalan, érzékeny. Ezek ugyanannyira jellemzői voltak, mint a kiváló spicc technikája, a nagy ugrásai, a kifinomult karmunkája, a dinamizmusa, a tiszta technikája, a drámai-lírai-melankolikus alkata, komolysága, előadóművészi ereje." Gyönyörű ez a tánc!

A magam laikus módján azzal toldanám meg, hogy bármikor el tudnám képzelni Kun Zsuzsa művészetét az Opera színpadain, ami annak fényében nem magától értetődő, hogy a kifinomult sportokkal közeli rokonságot ápoló klasszikus balettra is lehetne mindig igaz: a mai sportolók gyorsabbak, jobb technikával nagyobbat ugranak, edzésmódszereiket és étrendjüket think-tankek tervezik, teljesítményüket számítógépekkel, ultragyors kamerákkal elemzik. Hajós Alfréd ma nem nyerne, de Kun Zsuzsa táncolhatna!

Tavaszi áradás, 1963FORRÁS: OPERAHÁZ ARCHÍVUMA

A kései portréfilm is egy faxni nélküli, igen őszinte idős hölgyet mutat. Éppolyan magától értetődő természetességgel beszél ezért és azért tönkrement házasságairól – önmagát nem felmentve! –, ahogy arról a gyötrelmes 7 évről is, amikor lesérült, és visszatérni már igazán nem képes sztárbalerinaként azonnal az Operaház épületével szemközt, az akkori Népköztársaság útjának másik oldalán álló Balettintézet élén találta magát. „Nem vagyok vezető típus!" – mondja, és szembe megy az átlagos dokumentumfilmek mindent kifényesítő, glóriába vonó divatjával szemben.

Én is ezeket említem a rövid beszédben, amely egy kiváló családi barát összefogott, választékos szavai után hangzik el, hogy mögöttem majd a híres pályatárs, Szakály György a hivatásban lévők és a (ma már) Táncművészeti Egyetem nevében is búcsúzzon. Hozzáteszem: a közönségnek szerencsére (?) fogalma sincs arról, miféle félelmek, görcsök, fájdalmak és szorgalmak vezetnek az alapvető tehetség és szerencse mellett azokra a bizonyos operai deszkákra – Kun Zsuzsa elmondja, hogy alkata korántsem volt hibátlan, és ízületeinek gyengeségei ellen is folyamatosan kellett küzdenie. Ezekből a titkos könnyekből, reccsenésekből, lázakból és rándulásokból épül az igazi Operaház, nem kőből és aranyhabarcsból! És Kun Zsuzsa nem disszidált, mint a balettkarból negyvenen, szólistatársai közül is sokan, és bizonyára számos londoni vendégszereplése alkalmával is megtehette volna, de hazajött, és itt maradt Magyarországnak, a családjának. Harmadik, immár idilli házassága is téma, fiatal felnőtt fiának halála pedig mint árnyék suhan át a filmeken, írásokon, beszédeken.

Kedves Néném! Hamarosan tehát újra választani kell, az új szabályok szerint most megint a hivatalban lévő főigazgató jelöl, amely döntést az Örökös Tagok testületének támogatnia kell. Nehéz szívvel veszem majd elő ezt a kérdést, de persze, nem most. Most az emlékezés ideje van, a keresőbe való „Kun Zsuzsa" begépeléseké, a Kaán-könyv újrakiadásáé. És ha egyszer az Operaház ormán nem 16 idegen nációból való zeneszerző álldogálna, hanem a nemzeti intézmény számára legfontosabb, immár a kor okozta távolság bölcsességével szentté avatott bálványok, talán előadóművész is elférne ott, nemcsak alkotó. Én oda biztosan Kun Zsuzsát szánnám.

„Zsdu átvéta, kak szalavej léta!"

Szilveszter

2019. február 17. Budapest


5645 Myway 2019-03-01 14:16:37 [Válasz erre: 5643 flavia 2019-03-01 11:12:40]

REMÉLJÜK, HOGY SZÓ SEM LEHET RÓLA!


5644 Klára 2019-03-01 12:44:37 [Válasz erre: 5643 flavia 2019-03-01 11:12:40]

Bocs, mifelénk ezt zsarolásnak hívják! Vagy nem?


5643 flavia 2019-03-01 11:12:40 [Válasz erre: 5638 Myway 2019-02-25 23:02:49]

Solymosi Tamás további pozíciókra vágyik, hogy biztosítsa a jövőjét. Az egója pedig növekedne még tovább! Jól kitervelték ezt is a főigazgatóval, sőt még a nevét is adja hozzá ÓKSZ. Szerinte is Solymosi kinevezésén múlik az együttműködés újbóli létrejötte. Felháborító!



5641 Edmond Dantes 2019-02-26 14:48:47 [Válasz erre: 5640 Búbánat 2019-02-26 12:48:10]

Itt is meg kell kérdeznem mint MÁO-topikban:

Ez mind nagyon szép oké (mellesleg dehogyis az!), de hogy kerül a csizma az asztalra? A balett-védőbeszédből hogyan lesz/lett alt/mezzo dicshimnusz? 


5640 Búbánat 2019-02-26 12:48:10

Pályakezdetek, avagy miért nem szorulunk mezzoszoprán-importra?

ÓKOVÁCS SZILVESZTER2019.02.25. 12:41 Origo.hu

"Kedves Tatjána Néném!"

[...] És igen, táncolunk Petipát, Balanchine-t, Forsythe-ot, Kyliánt is, és ezt manapság kb. felerészben külföldről idevonzott balettművészekkel tesszük, annyival kilógva a nagy nyugati együttesek sorából, hogy nálunk még legalább van 50 elsőrangú magyar balett-táncos. (És lesz is, csak a sajátos „balett-demográfiai” hullámvölgyből kell kinövekednie magát a szférának, de hát ezen küzd három éve a mi Magyar Nemzeti Balett Intézetünk is, erről (is) szólt a hétvégi ütésváltás.)

[...]


5639 trapper 2019-02-26 12:25:33

Egy toll sercegését hallom:

Íródik egy levélária, vagy egy LEmondó levél, vagy egy FELmondó levél!

Mindegy.

A lényeg már napfényre került, és a dolgok mennek a maguk útján!

 


5638 Myway 2019-02-25 23:02:49

KIBÚJT A SZÖG A ZSÁKBÓL!

Bolvári-Takács Gábor Rektor Úr hozzászólásának egy nagyon fontos mondata így hangzik: "...OKSZ  főigazgató úr kimondta a lényeget: bármely együttműködés előfeltétele az, hogy Solymosi Tamás balettigazgatót nevezzem ki a Magyar Táncművészeti Egyetem művészeti vezetői posztjára!..."

Magyar Táncművészeti Egyetem Rektorának hozzzászólása OKSZ cikkéhez!  OLVASSÁTOK EL ALAPOSAN!

A balettművész-képzésről – szelíden, de határozottan
Bolvári-Takács Gábor, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektorának hozzászólása Ókovács Szilveszter operaházi főigazgató „Az opera és a balett nemzetközi világ – és ez mégsem hazaárulás!” című cikkéhez

Előrebocsátom: nem a Pesti Srácokban megjelent, a Magyar Nemzeti Balett és Solymosi Tamás balettigazgató működését bíráló cikket kívánom kommentálni. A reagálásra Ókovács Szilveszter operaházi főigazgatónak a nullahategy.hu-n megjelent válaszának a Magyar Táncművészeti Egyetemet, illetve a táncos utánpótlás nevelést érintő szövegrészei késztettek. Álláspontomat a Táncművészeti Egyetemen eltöltött utóbbi 25 év tapasztalatai és az utóbbi fél év eseményei támasztják alá.
Az alábbiakban sorra veszem a főigazgató úr állításait és kiegészítem a saját véleményemmel.

1. állítás: „létrehoztunk egy saját, csak magyarokat foglalkoztató balettiskolát – valójában visszaépítettük, hisz a szovjetizálás részeként vették el anno az Operától saját balettképzését, pedig elég logikus, hogy ha klasszikus táncos csak egy helyen kell, akkor a képzést is el tudja végezni az intézmény.”

A logika sajnos éppen fordított. Az operaházi balettiskolának azért kellett kiválnia az Operaházból, mert a saját eszközeivel képtelen volt biztosítani az egész estés balettek által megkövetelt szakmai és technikai tudást. A balettművész-képzés lényege ugyanis egyrészt a fokozatos, szisztematikus, kilenc éven át tartó, életkorilag releváns mértékű terhelés, másrészt az egyedülálló, komplex életforma, amely az egész napos szakmai és közismereti oktatás összhangját biztosítja, balettmesterek, általános iskolai és gimnáziumi tanárok, kollégiumi nevelők, pszichológusok, gyógytornászok, dietetikusok közreműködésével. Ennek feltételei ma Magyarországon sehol máshol nem adottak, kizárólag a Táncművészeti Egyetemen. Ezt a kormányzat is tudja, hiszen állami beruházások nyomán ma már az egyetem minden egysége egyetlen campuson található. Irigyelnek is érte külföldön nem kevesen.
A nevelés lényege a kiszámíthatóság, nem pedig az esetleges kiemelkedés lehetősége. Ha az egykori operai balettnövendékek visszaemlékezéseit megnézzük – és ezt Ókovács Szilveszter is megteheti, éppen az általa idézett könyvemben – kitűnik, hogy az operaházi körülményeket kivétel nélkül minden később sztárrá vált balettművész alkalmatlannak tartotta a nevelésre. A színpadra lépő táncosok többsége nem hogy az érettségiig, de a középiskoláig sem jutott el. A repertoárt persze megtanulták, olykor ellesték, és ha a körülmények úgy alakultak és tehetségük volt hozzá, sztárrá válhattak.
A színház egyszemélyi vezetésen alapuló intézmény. Az iskolát - ha jól működik - a nevelőtestület kollektív, szinergikus szaktudása fémjelzi. A színházat a jól kiválogatott, de készen kapott művészei minősítik, az iskolát viszont kizárólag a saját végzettjei. A két működési modell összeegyeztethetetlen. Egy színház sohasem tud túllépni saját aktuális repertoár érdekein, mert nem ez a feladata. Az iskola azonban képes figyelembe venni a felvevőpiac igényeit, hogy növendékei elhelyezkedjenek. A művészetoktatás lényegesen több annál, mint konkrét darabok betanulása és színpadi statisztálás. Az egyetem életpálya-modellt kínál, amelynek elsajátításával a végzett hallgatók biztos szakmai tudással és stílusérzékkel képesek eligazodni az egyetemes táncművészetben, s megállják a helyüket a Magyar Nemzeti Balettben és bármely más minőségi együttesben.
A Táncművészeti Egyetemen a balettművész szak felsőbb (V-IX.) évfolyamain az évfolyamvezető mesterek kizárólag egykori operaházi balettművészek – köztük többszörösen kitüntetett magántáncosok és címzetes szólisták –, mint Volf Katalin, Végh Krisztina, Molnár Márta, Barna Mónika, Kazinczy Eszter; Szakály György, Macher Szilárd, Túri Sándor. Ők ne ismernék az operaházi követelményeket? A képesítővizsgákon és vizsgaelőadásokon Kossuth-díjas balettművészek minősítik a végzősőket, mint pl. Orosz Adél, Harangozó Gyula – egykor balettigazgatók –, aztán Pártay Lilla, Hágai Katalin. Ők tévednének? A főigazgató úr a „magyar művészek sztárrá emelkedését” Felméry Lili, Oláh Zoltán, Leblanc Gergely, Balázsi Gergő Ármin, Majoros Balázs, Földi Lea, Hangya Rita névsorával illusztrálja, akik néhány éve mind a Táncművészeti Egyetemen végeztek. Ők ne igazolnák vissza az egyetemi képzés színvonalát? Mégis, a végzős osztályból a Magyar Nemzeti Balett idén sem kíván senkit szerződtetni. Miről beszélünk?

2. állítás: „Sosem kommentáljuk az MTE képzéseit, például több operai kollégánknak van ott is állása, az viszont tény, hogy van több olyan tantárgy, amely csak a mi iskolánkban, a Magyar Nemzeti Balett Intézetben (MNBI) felvehető. (...) itt minden adott az utánpótlás-neveléshez: termek, mesterek, pályájuk zenitjén járó művészek testközeli megfigyelése és a fellépés lehetősége is, hisz alig van olyan egész estés nagybalett, amelybe ne kellene gyerekszereplő.”

Ami az operai kollégák álláshelyeit illeti, ténykérdés, hogy kizárólag passzív állományú (értsd: fizetés nélküli szabadságon levő) operaházi tag oktatóink vannak, mert a balettigazgató úr a művészek párhuzamos egyetemi oktatói munkáját megtiltotta – ez hét balettmesterünket érintette. (Solymosi Tamás főiskolai tanárként szintén fizetés nélküli szabadságra ment, majd három év után jogviszonya közös megegyezéssel megszűnt.)
Ami a tantárgyakat illeti, az opera honlapján az MNBI menüpontban felsorolják az oktatókat és tantárgyakat: klasszikus balett, repertoár, modern tánc, képességfejlesztés, és van szakgyógytornászuk is. Ezek a tárgyak mind szerepelnek az egyetemi képzésben. És van még ezen kívül: spicc, néptánc, modern gyermektánc, történelmi társastánc, Pilates, Graham, később improvizáció, emelés, színészi játék, és akkor nem beszéltünk a művészetelméleti, tánctörténeti kurzusokról, hadd ne soroljam tovább! S mindez egyenes úton kapcsolódik a koreográfus és pedagógusképzéshez, gondolva a balettmesterek utánpótlás-nevelésére is. A teljes szakmai oktatói kar több mint ötven főt számlál (zongorakísérők nélkül). Ha valahol, akkor az MTE-n van együtt a több évtizedes felhalmozott szervezeti és pedagógiai tudás, a balettmesterek személyes példamutatása, a minőség kiválasztódásához szükséges kritikus tömeg és az eszközállomány, s nem az MNBI-ben. Amikor Ókovács Szilveszter azt írja, hogy „a mi iskolánk, az MNBI növendékei lesznek 10-12 év múlva a magyar táncosokkal visszabővülő MNB sztárjai és kartáncosai, az MTE alkalmas és maradni hajlandó végzőseivel karöltve.”, ezzel lényegében egyenlőségjelet tesz a néhány hétköznap délutánt igénybe vevő MNBI-tanfolyami képzés és a kilenc tanéven át egyedi életformát, egész napos terhelést megkövetelő, államilag akkreditált egyetemi képzés között. A klasszikus balett módszertana fizikai és biológiai megalapozottságú tananyaga a 10-19 év közötti életszakaszra épít, az MNBI-be 4-13 év közötti növendékek jelentkezhetnek. Nem tudom szebben fogalmazni: az egyenlőség sugalmazása a növendékek és a szülők megtévesztése. Ők néhány Diótörő előadás után tényleg elhiszik, hogy sínen vannak. Ahogy Napóleon mondta: „ez több mint bűn, ez hiba”.
„Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ne alkalmaznánk szívesen az MTE-n végzett magyar táncosokat, ha birtokában vannak a szükséges tudásnak” – írja a főigazgató úr. Ennek fényében különösen sajnálatos, hogy végzőseink közül azért szerződtek Bécs, Boston, Drezda, Kassa, Varsó, Vlagyivosztok, Zágráb stb. társulataihoz, mert a Magyar Nemzeti Balett nem tartott igényt rájuk. Ezzel szemben észrevették a képzésünk értékeit azon külföldi koreográfusok (pl. Ohad Naharin, Leo Mujic, Igor Kirov, Robert North, Marc Spradling, hogy csak az utóbbi éveket említsük), akik saját műveik játszási jogát átengedték egyetemünknek, vizsgadarab céljából, több ízben magyarországi ősbemutatóként.
2018 nyarán, még rektori kinevezésem előtt felkerestem Ókovács Szilvesztert és átadtam neki a „Kiindulópontok és szempontok a Magyar Állami Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem kapcsolatának rendezéséhez” című vázlatot, hogy kezdjünk megbeszélést a két intézmény együttműködésének jövőjéről. Nem sokkal később négyesben találkoztunk Fekete Péter államtitkár úrnál, ahol felajánlottam Solymosi Tamásnak, hogy jöjjön vissza tanítani. Elhárította. Kértem, hogy akkor legalább a táncosait engedje tanítani, hiszen ez a legjobb módszer az operaház igényeinek megjelenítésére. Ezt is elutasította. Aztán  . Nem mondom, el tudtam volna képzelni konstruktívabb indítást. De végül is: sapienti sat.

3. állítás: „Az évek során a szerződéses megállapodás egyre inkább a főiskola érdekeit vette figyelembe, egyre nagyobb költségeket hárított az Operára. Nem sikerült megállapodni, Szakály György akkori rektor olyan feltételeket szabott, amelyek erősen akadályozták gördülékeny és költségkímélő közös munkát, végül próbálni és előadást táncolni sem értek már rá a növendékeik, több felkérést statisztaszerepnek minősítve utasítottak vissza.”

Kezdjük egy idézettel a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvényből: „a magyar állam köteles (...) foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerére támaszkodva törekedni arra, hogy a magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató számára a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson” (48/C.§ b) pont). Azt a főigazgató úr is elismeri, hogy „miénk az egyetlen klasszikus együttese az egész országnak”. Számomra ebből az következik, hogy a Táncművészeti Egyetem balettművész szakos hallgatói szakmai gyakorlatának biztosításában, illetve a végzettek foglalkoztatásában a Magyar Nemzeti Balettnek állami felelőssége van! Mondjuk így: ez nem elhatározás kérdése, hanem elvárás. Nem lenne baj, ha ezt a fenntartó tárca is nyomatékosítaná.
Nehéz megérteni, hogy ha két intézmény között több mint hatvan éven át (!) kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés létezett, és az egyikük (az egyetem) ezt továbbra is szorgalmazza, miért támasztott volna teljesíthetetlen feltételeket? Józan ésszel hihető-e, hogy egy intézményvezetőnek, aki a növendékeit balettszínpadon szeretné látni, az az érdeke, hogy ne állapodjon meg? Főleg az a Szakály György, aki maga is volt operaházi balettigazgató, tehát pontosan ismeri a kereteket és korlátokat? Ez logikai képtelenség.
És valóban nem is így történt. Az egyetem Szakály György vezetése alatt sem kért mást, mint korábban. Pár ezer forintos fellépti díjakon egyébként nem múlhat több száz balettnövendék jövője, az pedig, hogy ők maguk utasítottak volna vissza szerepeket, nem igaz. A lényeg azonban mégis az, hogy a 2018 nyarán átadott együttműködési javaslatomra máig nem kaptam választ. Nem elegáns dolog évekkel ezelőtti sikertelen vitákra hivatkozni mai döntések okaként, főleg ha a tárgyalófél időközben új vezetővel, új javaslattal állt elő. Hacsak nem ürügyként használjuk a korábbi vitát. Mint most történik.
A balettoktatás világában kevésbé jártas közvélemény számára szögezzük le a legfontosabbat: hazánkban a táncművészképzésnek van állami alapintézménye: ez a Magyar Táncművészeti Egyetem. Ha a Magyar Állami Operaház főigazgatója mégis arról győzködi a világot, hogy ott a balettművész-képzésnek nincs otthona, csak egy kérdést tehetek fel: cui prodest? – ez kinek érdeke? Az biztos, hogy nem a magyar balettművészeté. De akkor kié?

Dr. Bolvári-Takács Gábor
egyetemi tanár, rektor


5637 Klára 2019-02-25 17:41:25 [Válasz erre: 5635 trapper 2019-02-25 12:34:38]

Inkább semmt, mert törölnének!


5636 Edmond Dantes 2019-02-25 13:23:38 [Válasz erre: 5635 trapper 2019-02-25 12:34:38]

Lásd itt lejjebb 5628 valamint MÁO-topik 61454/február 23. (és Billy Elliot óta máskor is), utóbbit ide másolom: "...selyemzsinór fonást vélek észlelni. A támadás célkeresztjében -Hammerstein, Pröhle és mások után- itt és most éppen Solymosi Tamás van, de az igazi házi nagyvad-célszemély a Főigazgató lehet. Figyelem! Nem kívánom, még csak nem is jósolok."

Kulturkampf már a spájzban MÁO balettöltözőjében, balett- és főigazgatói előszobájában van.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.