Bejelentkezés Regisztráció

Balett-, és Táncművészet


5635 trapper 2019-02-25 12:34:38

Hát ehhez mit tetszenek szólni?

https://www.facebook.com/pilhal/posts/823393271339732

Én szóhoz sem jutok.


5634 Klára 2019-02-25 10:26:12 [Válasz erre: 5633 Myway 2019-02-24 22:03:27]

És ezért még fizetnek is! GOndolom, nem keveset!


5633 Myway 2019-02-24 22:03:27 [Válasz erre: 5632 Jana 2019-02-24 21:09:46]

REMEK meglátás! Tán még igaz is lehet...


5632 Jana 2019-02-24 21:09:46

Vajon az Opera főigazgatója Solymosi Tamás gyámja? Tudtommal a kérdésekre neki kellett volna válaszolni.
Valószínű, hogy erre képtelen. Párszor már szerepeltek együtt TV-ben, díjátadáskor színpadon, de Solymosi Tamás remekül hallgatott.


5631 trapper 2019-02-24 19:32:32

Igen!

Kezdetnek nem rossz, de még kiegészíteném a következővel::

okszfig+stbig=0 paraméter beállításával a MÁO-ban!

 


5630 Myway 2019-02-24 14:51:11 [Válasz erre: 5627 trapper 2019-02-24 09:11:41]

A Magyar NEMZETKÖZI Balett már régóta NINCSEN az első 10 jegyzett együttes között!!!!! Vegyes felvágott repertoárt a világ minden táján sokkal jobban adják elő, SPECIÁLIS programokra van szükség, hogy esetleg újra a nemzetközi vérkeringésbe kerülhessen az együttes. Ezt tudomásul kéne venni! A saját FIZETŐS "balettintézetet" pedig MEG KELL SZÜNTETNI és SOS rendezni a kapcsolatot a MAGYAR TÁNCMŰVÉSZETI EGYETEM-mel!


5629 Búbánat 2019-02-24 14:48:55 [Válasz erre: 5627 trapper 2019-02-24 09:11:41]

„Az opera és a balett nemzetközi világ – és ez mégsem hazaárulás!”

Forrás: https://nullahategy.hu/az-opera-es-a-balett-nemzetkozi-vilag-es-ez-megsem-hazaarulas/

 

Kirúgják, elüldözik a magyarokat a „nemzeti” balettből, hogy jöhessen helyettük külföldi címmel súlyos állításokat tartalmazó cikket közölt pénteken a Magyar Állami Operaház világhírű balettegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett működéséről a Pesti Srácok. Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója megkeresésünkre tételesen kommentálta a cikkben megfogalmazott kijelentéseket. 

061.hu

A Pesti Srácok pénteken közzétett hosszú írásában az Opera berkein belül, a világ tíz legnevesebb együtteseként működő Magyar Nemzeti Balett vezetőjét, az együttes élére nyolc éve kinevezett Solymosi Tamást állítja pellengérre, állásukat féltve nevük elhallgatását kérő balettosokra és az intézményből korábban elbocsátott megszólalókra hivatkozva ámokfutással, tisztogatással, és egyebek között a magyar táncművészek negligálásával vádolja az intézményvezetőt. Az alábbiakban a balettigazgatóval, illetve az intézmény működésével kapcsolatos legsúlyosabb állításokat olvashatják Ókovács Szilveszter szó szerint elhangzott, szerkesztett reakciói kíséretében.

A magyarok helyére külföldieket szerződtettek, mintha a magyar táncosok nem lennének képesek ugyanolyan teljesítményre. Míg Solymosi 2011-es kinevezéséig a Nemzeti Balett táncosainak 90 százaléka a Magyar Táncművészeti Egyetemen (MTE, korábban Állami Balettintézet) végzett magyar művész volt, addig mára csupán 40 százalék a magyarok aránya.

Ókovács Szilveszter: A számok csak nagyjából felelnek meg a valóságnak (állományban lévő létszámunk fele-fele magyar és külföldi), de kontextus nélkül csak hecckampányra alkalmasak. Amíg létezett vasfüggöny (nem színházi, kommunista), a balettegyüttes kizárólag magyarokból állt. Aztán átalakult a világ. Míg Olaszországban, Németországban együttesek szűntek meg, a Távol-Kelet érdeklődése pedig feléledt a balett iránt, addig a szovjet utódállamok továbbra is ontják iskoláikból a kiváló felkészültségű táncosokat, akik lehetőséget látnak a Magyar Nemzeti Balett (MNB) bővülésében, újraépített klasszikus repertoárjában. Az MNB is változott, amikor az Erkel Színház 2013-as újranyitásával 30-40 balettművész azonnali felvétele vált szükségessé az amúgy is elöregedett együttesbe: a 34 esztendős átlagéletkor tíz évvel haladta meg a nemzetközi szinten kívánatost. Ekkora létszámot nem lehetett várni az MTE-től, a próbatáncokra rengeteg külföldi művész jelentkezik azóta is több kontinensről, így a társulat újra beállt 120-as tagsága mára több fele részben nem magyar művészeket jelent. A tisztánlátás kedvéért: egy meghirdetett álláshelyünkre mintegy 700-an jelentkeznek, abból 690 külföldi. De egyáltalán nem vagyunk elfogultak a külföldiekkel, az az elvünk, ha egy helyünk van, két azonos tudású jelentkező közül a magyart választjuk, ez így természetes és helyes. Az elmúlt években egyébként az MTE végzősei közül 30 művésznek kínáltunk szerződést. A balett szerepe, jelentősége és előadásszáma az Operán belül egyértelműen növekedett, egyebek mellett ezért is volt Solymosi Tamás az első, akit 2011 augusztusában, megbízásomkor a miniszterelnök úr irodájából kijövet felhívtam. A miénk az egyetlen klasszikus együttese az egész országnak, sőt a nemzetnek (Kolozsváron van magyar Opera, de balett nincs)és aki valóban nyomon követi az MNB előadásait, láthatja a magyar művészek sztárrá emelkedését: Felméry Lili, Oláh Zoltán, Leblanc Gergely, Balázsi Gergő Ármin, Majoros Balázs, Földi Lea vagy Hangya Rita és magyar művészkollégáik rengeteget táncolnak, címlapokról mosolyognak, tévéműsorokba járnak, nyilatkoznak.

Az MNB vezetője az MTE-n zajló képzés elavultságával magyarázza az egyetemisták negligálását, pedig az itt végzetteket tárt karokkal várják Európa legjobb balettegyütteseiben.

Ókovács Szilveszter: Sosem kommentáljuk az MTE képzéseit, például több operai kollégánknak van ott is állása, az viszont tény, hogy van több olyan tantárgy, amely csak a mi iskolánkban, a Magyar Nemzeti Balett Intézetben (MNBI) felvehető. Amúgy nem tudom hirtelen, melyik balkáni kortárs együttest kellene világhírűnek értenem, de ez mindegy is. Ám azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy ne alkalmaznánk szívesen az MTE-n végzett magyar táncosokat, ha birtokában vannak a szükséges tudásnak: nincs a tütüre vagy a dresszre írva azután, hogy hol végzett, az MNBI-n pedig még hosszú évekig nem lesz végzősünk, hisz óvodásokkal és kisiskolásokkal kezdtük el a munkát, és ez még csak a harmadik esztendő. Ruip Katica, aki egy hete nyert aranyat a berlini Táncolimpián és előtte még néhány versenyen, nos ő is csak 12 éves, mestere az a Radina Dace, aki bár baltikumi, bárkit lehadar magyarul… Katica egy szem magyarként volt jelen Berlinben, és tényleg, mert a zsűriben sem ült senki magyar, ez tény. Viszont az is tény, hogy egyre kevesebben jelentkeznek az MTE-re.  Évtizedekkel ezelőtt még 2-3000 jelentkezőből válogatták ki a legalkalmasabb gyerekeket, és a végzősök közül is kizárólag a legtehetségesebbek kaphattak szerződést az Operába, a többiek mentek más hazai színházakhoz, kortárs társulatokhoz. 2010-re száz alá csökkent a teljes felvételizői létszám, 2017-ben összesen 60-an jelentkeztek klasszikus balett szakra… Sokszor csak 3-5 művész végez, előfordul, hogy nincs köztük fiú, és az is, hogy nincs köztük magyar állampolgár, hiszen az MTE sok esetben jól fizető külföldiek képzését is végzi, mint a magyar felsőoktatás számos más intézménye – nem hinném, hogy emiatt bárki követ vethetne rájuk. Ilyenkor sem tud az Opera „magyart” felvenni, ha szerződést ajánl valakinek a végzősök közül. A képzési minőség javarészt az MNB egykori táncosain múlik, hisz hangsúlyozom, a klasszikus balettvilág közepe és széle is az Opera, ezt a drága és nagyon magas hozzáadott értékkel rendelkező műfajt csak a mi társulatunk űzi. Solymosi Tamás balettigazgató úr maga is hosszú éveken át vitt osztályt itt, több ma futó magyar művész egykori mestere, rektorhelyettesként is dolgozott az MTE-n, tehát jól ismeri a viszonyokat. Másrészt pedig jó képzési módszerek révén is kevesebb eséllyel képezhető kimagasló színvonalú táncos, ha az alacsony jelentkezési szám miatt sekély a merítés, ez puszta matematika. Öt évig vártunk, aztán mi magunk is megnéztük, biztos nincs-e több potenciális balettnövendék Magyarországon? Az operaházi képzés elindításával lett, és az MNBI-ben ma 115 kisebb-nagyobb művészpalánta növekszik, akik közben rostálásokon is átesnek, ráadásul állami forrást egyáltalán nem használva, mert a képzés fizetős. Viszont itt minden adott az utánpótlás-neveléshez: termek, mesterek, pályájuk zenitjén járó művészek testközeli megfigyelése és a fellépés lehetősége is, hisz alig van olyan egész estés nagybalett, amelybe ne kellene gyerekszereplő. Reményeink szerint ezek a gyerekek lesznek azok, akik hamarosan visszalendítik balettegyüttesünk nemzeti összetételének ingáját – talán érti az Olvasó, miért fáj, ha egy oknyomozónak mondott cikkben ezt az önkéntes, éppen a magyar művészek kinevelésének érdekében vállalt feladatot, sőt annak közpénzt nem igénylő módját is sikerült ellenszenvesen, sőt nemzetellenesen bemutatni.

Solymosi Tamás az elmúlt években kiváló, díjak sorával elismert magyar táncművészek tucatjait rúgta ki, vagy hozta őket olyan helyzetbe, hogy végül kénytelenek voltak önként távozni. Mondvacsinált ürüggyel, alkalmatlanság, „alaki, kondíciós hiányosságok” okán távolítottak el számos kiváló táncost, köztük a Harangozó Gyula-díjas Túri Sándort és Macher Szilárdot, vagy Kozmér Alexandra primabalerinát. Az indoklások megalázóak és falsak is, amit a munkaügyi bíróság is eddig szinte minden esetben megállapított.

Ókovács Szilveszter: 1200 közalkalmazottunk van, többszáz szerződéses munkatársunk. Nem szívesen megyek bele nevekbe, de név nélkül mesélek pár dolgot. Ha valaki tartós túlsúlyt szed össze, a tornasporthoz hasonlatos klasszikus balettra alkalmatlan. Önmagát is veszélyezteti, sérülékenyebb, de másokat is tönkre tehet. A PS olvasótábora ismer olyan kiváló balettművészt, aki maga kérte igazgatóját, ne kelljen túlsúlyos balerinát emelnie, félti a gerincét. Amikor erre nem kapott pozitív választ, lemondta az előadást, és így tettek más fiúk is. A helyzet ilyenkor szép lassan megérik, és ha nincs változás hozzáállásban, kondícióban, lépni kell, mint minden munkahelyen. A klasszikus balett tényleg versenysport, ezt meg kell érteni, és ahogy a negyvenöt éves „tornászlány” kabaré, az Etűdök vagy a Hattyúk tava főszerepeiben is az volna. És ez nem a köznyelvi esztétikummal függ össze: az ideális balett táncos a színpadról tökéletes testalkatúnak tűnik, de egészen közel lépve ezek a művészek konkrétan nagyon vékonyak, légiesek, különben se grand jetée-t, se sou de basque-ot ugrani nem tudnának, emelni se lehetne őket. Ha valaki az utcán jól néz ki, balettszínpadra még simán lehet túlsúlyos, más-más a csontsűrűség és a magasság is, és ide másképp izmos artisták vagy néptáncosok testalkata sem felel meg. Szomorú tény, hogy ezzel kapcsolatban Pilhál Tamás cikkében egy minimum húszéves fotó illusztrálja balettművészek mai állapotát, de az is érdekes kérdés, hogy egy balerina, akit már két másik balettigazgató is eltávolított ugyanezen probléma miatt, vajon szavahihető-e? És szomorú ténynek ott van az is: Magyarországon a munkaügyi bíróság egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy a táncosoknál a tapasztalatszerzés mennyisége sem válthatja ki a test öregedésének tényét, ami a klasszikus balett világában sajnálatosan rövid idő, és negyven éves kor környékén gyakorlatilag alkalmatlanná teszi őket a színpadi szereplésre. Manapság sokan hajlanak arra, hogy a biológia törvényszerűségeit elmismásolják (gondoljunk csak az 1-es, 2-es szülő abszurd megfogalmazásra), vagy épp eltagadják azt, hogy a testnek is van rendelt ideje, képessége (a szülőképes kor sem tolható ki a végtelenségig). Ezek a determinációk a balettpályára is érvényesek, amit fiatalon és légiesen még könnyű elfogadni, később azonban a művészektől intelligenciát és realitásérzéket követel. Arról nem is beszélve, hogy egy táncos, aki már nem képes arra a teljesítményre, mint tíz évvel korábban, az egész társulatot demoralizálhatja, hisz a gyakorlatokat végrehajtani sokszor már képtelen vagy csak nehezen tudja, akár kényelmetlenül is érezheti magát emiatt. Ül a rúd alatt, kitűzést közös érdekből – úgy értem, saját és a társulat egészsége, a szakmai minimum, valamint a közönség elvárása miatt – alig kap, és igaz, hogy alacsony az alapfizetése, de nem is csinál érte jóformán semmit. Ha pedig mégis balettelőadásra tűznénk ki – és valami furcsa dacból a teljesen lehetetlen küldetést mégsem mondaná le –, ugyanaz a kommentelő szórná ránk az átkokat fizető nézőként, aki most, a megjelent cikk által súlyosan deformálva sürgeti a vérpadot. Ez a helyzet tehát senkinek nem jó. Mivel többekkel megegyeznünk nem sikerült, a felajánlott balettmesteri állásokat nem fogadták el, kénytelenek voltunk szakmai alkalmatlanságra hivatkozva, de a törvény által lehetővé tett módon, minősítések alapján elbocsátani (2011 előtt ezt nem vették komolyan, a kötelező minősítés mindenkinek kiváló pipával járt). Az állami járadékrendszer csak 25 éves szolgálati idő után érhető el az MNB táncosának, és 20 évre nem sikerült leszállíttatnunk a jogosultságot, pedig az lenne fair. (Sőt, igazából már a járadék, mint olyan megtartása sem volt egyszerű évekkel ezelőtt, amiben – és ezt csak szűk kör tudta eddig – Solymosi Tamásnak elévülhetetlen érdemei voltak az akkori Miniszterelnökséggel zajlott tárgyalásokon.) Mi igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni e nehéz élethelyzetben lévő művészeinkért: most saját hatáskörben elindítunk egy kísérleti programot: 2019 október elsejétől, aki leszolgálta a 20 évet, Opera Nagykövetté minősül át, és utolsó társulati éveit oktató-ismeretterjesztő munkával tölti. A megfelelő jogi konstrukciót keressük ehhez, hisz egy munkáltatónak foglalkoztatási kötelme is van, és a teljes, 25 éves szolgálati időnek a balettművészi munkaköri leírással kellene egybecsengenie. Remélem, sikerrel járunk. Addig viszont ott állok a bíróságon, és amikor azt kérdem: Bírónő szívesen ülne-e arra a repülőre, amelynek pilótáját rég nem szűri senki, hisz úgyis olyan régóta repül már, egyre csak kiválóbb lehet? – nincs válasz. Végül is, miért nem táncolunk öregségi nyugdíjig? És miért nincs a Fradi kezdőben ma is Nyilasi Tibor?!

Solymosiék nem hosszabbították meg az együttműködési szerződést az egyetemmel (MTE, korábban főiskola), viszont konkurens iskolát hoztak létre az Operában, ahol pénzért képzik a leendő balettosokat.

Ókovács Szilveszter: Erről már volt szó. Az évek során a szerződéses megállapodás egyre inkább a főiskola érdekeit vette figyelembe, egyre nagyobb költségeket hárított az Operára. Nem sikerült megállapodni, Szakály György akkori rektor olyan feltételeket szabott, amelyek erősen akadályozták gördülékeny és költségkímélő közös munkát, végül próbálni és előadást táncolni sem értek már rá a növendékeik, több felkérést statisztaszerepnek minősítve utasítottak vissza. Mivel a helyzet nem változott, Solymosi Tamás felvetése nyomán és követve a világ nagy operaházainak, együtteseinek gyakorlatát, létrehoztunk egy saját, csak magyarokat foglalkoztató balettiskolát – valójában visszaépítettük, hisz a szovjetizálás részeként vették el anno az Operától saját balettképzését, pedig elég logikus, hogy ha klasszikus táncos csak egy helyen kell, akkor a képzést is el tudja végezni az intézmény. A mi iskolánk, az MNBI növendékei lesznek 10-12 év múlva a magyar táncosokkal visszabővülő MNB sztárjai és kartáncosai, az MTE alkalmas és maradni hajlandó végzőseivel karöltve. Így, együtt van esély, hogy újra dominánsan nemzeti összetételű balettünk legyen, kevesebb kiváló külföldi közreműködővel. Amíg azonban e két képzési helyről nem tudunk kinevelni megfelelő számú és minőségű tehetséget, a külföldiek számára is muszáj, hogy nyitott legyen az MNB kapuja, hisz mi az európai élvonalban játszunk, és a közönség miatt sem válhatunk A tanú „magyar narancsává”. Megjegyzem, mintha a sporton ugyanezt a szemléletmódot nem kérné számon senki – és mielőtt megkapom a klubcsapat – nemzeti tizenegy dilemmáját kérdésként, aláhúzom: a magyar klasszikus balettben nincsenek klubcsapatok, spiccen csak mi táncolunk. Klubcsapat vagyunk tehát, de koronás címerpajzzsal a mezen.

A táncpróbák ma már angolul és oroszul folynak, a próbarendet is angolul írják ki először, mintha nem is Magyarországon lennénk. A Nemzeti Balett a külföldi turnéin sem a magyar kultúrát, hanem külföldiek műveit népszerűsíti.

Ókovács Szilveszter: Nem meglepő, hogy ez az állítás is hamis. A próbacédulán először minden magyarul szerepel, de az tény, hogy hál’ Isten, angolul nálunk mindenki beszél. A nagy balettopuszok jogtulajdonosai mindig delegálnak betanító mestert, ő rostálja a szólistákat és a kartáncosokat is, ő vezeti a próbákat, és mivel külföldi, nem tudhat magyarul. Nem tudom, érthető-e: egy kurrens darab csak úgy kerülhet ide, ha a jogtulajdonos koreográfusa személyesen válogathatja ki a szereposztást. Azt tehát Solymosi Tamás vagy bármely más, nagypályás balettigazgató nyakába varrni, hogy nincs helyi erő, mondjuk, egy Kylián-mű adott szereposztásában, egyszerűen nonszensz – de hál’ Isten azért is az, mert nem volt ilyen: az inkriminált darabban (Falling AngelsBoros Ildikó, Földi Lea, Kelemen Ágnes és Hangya Rita is felléptek, három külföldi művész mellett. Viszont biztosíték valóban nincs, csak a magas nívó, a szüntelen szorgalom, elhivatottság, fejlődés, koncentráció, szerencsés sérülésmentesség. Ez ilyen világ, a tánc és a zene (meg a képzőművészet – emlékeznek a most megvett holland festményre? -, a sport vagy a cirkusz) olyan artisztikus területek, ahol nem az anyanyelv számít, itt még a művek címeit is angolul adja mindenki, közben meg a balett alapelemei miatt a napi gyakorlat francia keveréknyelvvel megy. De ez ne fájjon senkinek, mert a magyar táncművész ettől nem felejt el magyarul, épp fordítva, a nálunk élő, itt lecövekelt külföldi (szinte kivétel nélkül európai) táncos viszont elkezdi beszélni a magyart. És ha igazán büszkék vagyunk azokra a magyarokra, akiknek sikerült híres külföldi együttesekhez szerződniük, szólistaként nagy karriert csinálniuk, akkor nem lehetünk szűkkeblűek egy olasz, orosz vagy ukrán művésszel sem, ráadásul képzésüket nem a magyar államnak kellett fizetnie. A speciálisan képzett balettművész mindenhol a társadalmi elit tagja, ezt is szeretném leszögezni, hogy aki itt vesz lakást, szül gyereket, járatja őt magyar óvodába, adózik, költi a fizetését, ide utaztatja a családját, az Magyarország „nagykövete” lesz egy életre – kivéve, ha kivételes otrombasággal nem kezdik el lekülföldizni. Az említett eset valójában nem nyáron történt, hisz akkor mindenki szabadságon van, hanem januárban: ekkor kilógatni a magyar trikolórt az ajtóra, mondván, közeledik augusztus 20., mindenki hülyére vétele, beleértve évekkel később az újságírót is. És ha a szomszéd öltözőből még a pultot is kiviszik, hogy a kazah prímabalerina ne tudja használni, a saját öltözőjüket pedig aposztrofálják, hogy „Az utolsó magyar öltöző”, az megengedhetetlen. Milyen érzés lenne ez fordítva, egy magyar művészt így kitaszítani, mondjuk, a párizsi társulatból? Egyszerűen tudomásul kellene venni, hogy az opera és a balett nemzetközi világ, ahol nincsenek nyelvi vagy nemzeti bilincsek, és mégsem hazaárulás – és ha valaki ezt pontosan érti, tudja, mégis kampányba kezd, az szándékkal árt, és nálam ez már másik kategória. Egyébként szomorú végignézni, hogy rendre a képességek és az idő múlásával, a riválisok és a testsúly gyarapodásával egyenes arányban fejlődik ki a renitencia… Szeretném, ha mindenki világosan értené, hogy az ilyen külföldiző heccparádék csakis pénzről szólnak, pozícióról és hiúságról, egyvalamihez pedig egészen biztosan nincs semmi közük: a magyar adófizető közönség, a PS-olvasó minél magasabb színvonalú művészi szolgálatához, és azon keresztül a Magyar Nemzeti Balett presztízsének, végső soron pedig Magyarország megbecsültségének növeléséhez.

Az MNB arra hivatkozik, hogy más országokban is sok a külföldi a nemzeti balettegyüttesekben, de ez sántít, mivel kevés ország büszkélkedhet a miénkhez hasonló nagy múltú és világszínvonalú táncosképzéssel, és amelyik igen, az előnyben részesíti az otthon végzetteket a külföldiekkel szemben.

Ókovács Szilveszter: Mielőtt valaki ilyen sommás kijelentést tesz, illene elmélyednie a műfajok történetében. Münchenben például többszáz éve játszanak operát, balettet, Londonban is, tehát régebben, mint nálunk, mégis nemzetközi együtteseik vannak. De mesélhetek arról is, miként sikerült a pesti Opera (Nemzeti Színház) táncegyüttesét anno egy olasz mesternek megalapítania, miért írt Erkel Ferenc nagy nemzeti opuszunk, a Hunyadi közepére új áriát magyarul egy francia hölgy számára, miért nem vállalták magyar karmesterek Bartók operaházi műveinek bemutatóit, csak történetesen olaszok. És hogy miért féltették ugyanezek, az ominózus cikket írató körök Solymosi Tamástól a „mi Diótörőnket”, amelyet 1950-ben egy szovjet házaspár koreografált – és itt szándékosan mondok szovjetet, mert az MTE mai, ugyan nem táncművész, de legalább kiváló történész rektorának gyűjtéséből tudom, hogy Vaszilij Vajnonenék ideológiailag is sokat tettek a magyar balettosok féken tartásáért, Rákosira pislogva… Keverednek dolgok rosszindulat és féltékenység miatt. Szerintem például az együttesek tisztán nemzeti jellegének halványulása kapcsán az ok teljesen máshol keresendő: a globalizációban. A gazdag Nyugat már nem akar alsó hangon tíz évet feccölni olyan pályába, ahol elég egy rossz lépés, és vége a világnak, hiába a rengeteg készülés, a feladott gyerekkor. Egyre inkább jellemző, hogy külföldieket alkalmaznak, már a Párizsi Operaház együttesében is jelentős számú nem francia születésű szólista található. A Bécsi Állami Operaház balettjében pedig tán egy kezemen megszámolhatom az osztrák táncosokat, ők ezt elengedték, ellentétben velünk. Mondom, ma még mi is inkább ide tartozunk: százszor könnyebben megy a gyerek kommunikáció szakra, mint a Táncművészetire – és ez sokkal kényelmesebb is. Keleten viszont még mindig hatalmas a műfaj presztízse, kitörési csatorna ez a kelet-európai síkság bármely államában, és pompásak az iskoláik, ez az igazság. Tanulnunk kell tőlük és beruházni a magyar fiatalságba, hajrá MTE és MNBI, azonban addig átmeneti idő van, s ezt kiváló balettprodukciókkal kell lefedni.

2010 óta nagyjából húszan távoztak maguktól a társulattól, egy mellőzött balett-táncos ugyanis megalázóan keveset keres, ráadásul lelki törést okoz nekik, amikor külföldről szerződtetett táncosokkal helyettesítik őket.

Ókovács Szilveszter: Magyar is ment el, külföldi is, fluktuáció mindenhol van. Ok sok lehet, akár magánéleti is, az viszont konkrét probléma az egész művészeti szférában, hogy a fizetésemelések effektíve elmaradtak. Az Operában 16 éve nem volt mód az alapbér emelésére. Nem igazgatói döntés, az év elején lehívható összeg egész egyszerűen nem ad erre mozgásteret. Az alapfizetés tehát a csúcsintézményi jelleghez képest igen alacsony, de az aktív táncosok számára előadásokhoz kötött illetményelemeket (spielpénz, dicséret=prémium) ki tudtunk szorítani, ami jelentősen megnövelheti a jövedelmüket. Aki viszont lusta, nem gyakorol eleget vagy nem figyel oda a testére, netán kevésbé tehetséges, értelemszerűen kevesebbet is visz haza – de nyáron is ez van mindenki számára, csak alapbér, hisz nincs előadás. Ahogy a fociban, a balettben is van kispad, rangsor. És újra mondom: bárcsak minden külföldi úgy integrálódna, ahogyan a Magyar Állami Operaház balettművészei, akik akkor is ennek az országnak szereznek dicsőséget, amikor New York közepén, felhólyagosodott lábbal, megterhelt ízülettel táncolják a Magyar Gálaesten a Palotást vagy épp – a bécsi Staatsoperben működő – Lukács Andrásdarabját, amelynek zeneszerzője különben amerikai. És ugyanígy tettek ám az ungvári fűtetlen tornacsarnokban is! Sőt, igen: az is a magyar kultúra diadala, ha a mai világ közepének közepén, a Lincoln Center Koch Színházában négy magyar opera előadása után egy eloroszosodott francia darabját kanadai hölgy verziójában, francia komponista muzsikájára ukrán és magyar művész táncolja: mert Magyarország képes ezt világszínvonalon kiállítani, ehhez minőségi zenekart, karmestert biztosítani, és máskor mindig Budapestre kell jönni ezért az élményért, hisz itt élünk, itt tanítunk, itt táncolunk. Magyarország a jelenleg soknemzetiségű MNB hazája is, és ennek a hazának a turistamágnese. De engedjen meg egy utolsó mondatot. Solymosi Tamás a szakmai stábja élén mintaszerűen és feltűnő eredményekkel vezeti a Magyar Nemzeti Balettet. Minden bizonnyal nem hibátlanul, 8 év 8000 döntését tekintve, viszont mintaszerűen. Nem engedem őt alpári módon kikezdeni, mindig ki fogok állni érte, bármennyire is nem divat ez mifelénk. Nem engedem, hogy a Dancing Time magazin hosszú, fényképekkel tűzdelt életrajzi cikkét félrefordítsák (nem nyertes perekről, hanem ügyekről beszél, amelyekkel az együttes nyer), és azt sem engedem, hogy a méretes támadó cikkből kimaradhasson az ő nemzetközi pályafutása. Hogy Érdemes és Kiváló Művész, hogy szólistája volt az American Ballet Theaternek (New York), az English National Ballet-nak (London), Het National Ballet (Amszterdam), a Bécsi Állami Operának – és természetesen a Magyar Államinak is, húszéves szólópályája alatt folyamatosan. Hogy az elmúlt 8 évben 12 magyar koreográfus 21 hosszabb-rövidebb alkotását táncolta el az együttese! Tamás példás életű vezető, művész, családapa és az általam ismert legmagyarabb emberek egyike, akinek feladata van, 2023 nyaráig még egészen biztosan. Most írt egy sms-t: Ecseki Ágota végül aláírt hozzánk, Stockholmból tér haza, szeptembertől a Magyar Nemzeti Balettban táncol. Ennyi.

Fotó: Horváth Péter Gyula


5628 Edmond Dantes 2019-02-24 09:46:38 [Válasz erre: 5627 trapper 2019-02-24 09:11:41]

Valami nyugtalanságot mégiscsak lehet érezni Mahler dolgozószobájának irányából. Ennél jóval lájtosabb cikket egy ...khm... elegáns kézlegyintéssel, esetleg némi bolsizással-sorosozással-brüsszelezéssel söpörne le Mahler kései utóda. (Kis komcsizás azért van.) A kormányközeli kritikus szellemű, fakenews-bajnok mindig valós híreket közlő napilap cikkére viszont több oldalas magyarázkodással reagál egy számomra eleddig ismeretlen portálon. Most akkor kinek a portá(l)ján is seper valójában?


5627 trapper 2019-02-24 09:11:41

A gyors válasz:

 https://nullahategy.hu/az-opera-es-a-balett-nemzetkozi-vilag-es-ez-megsem-hazaarulas/

S lőn világosság!

Köszönjük okszfig úrnak, hogy tudatlanságunkat megbocsájtva világosságot gyujtott elménkben!

 


5626 trapper 2019-02-23 18:07:41

Ebben elég jól benne van a lényeg!

https://pestisracok.hu/kirugjak-eluldozik-a-magyarokat-a-nemzeti-balettbol-hogy-johessen-helyettuk-kulfoldi/


5625 flavia 2019-02-21 22:27:39 [Válasz erre: 5607 Edmond Dantes 2019-02-04 10:40:42]

Mielőtt az elmúlt évek végzős balett növendékeinek tudnánk be a mai operai balett élet hanyatlását, helyére kellene tenni dolgokat. Solymosi Tamás regnálása óta a végzősök, kevés kivételtől eltekintve, nem önszántukból szerződnek külföldi társulatokhoz. S.T. egyszerűen nem kínál szerződést szinte senkinek, aki az Egyetemről jön ki, inkább külföldről szerződtet táncosokat. Minden év januárjában meghirdeti a nemzetközi próbatáncot, már ott szinte betölti a megüresedett helyeket. A végzősök képesítő vizsgája helyett, idén és az elmúlt évben is Moszkvába utazott /közpénzen/, ott termet bérelt, ott is próbatáncot tartott, annak reményében, hogy további külföldi táncosokkal növelheti a MNB létszámát. Tehát mindent elkövet, hogy még véletlenül se kényszerüljön frissen kikerült végzős növendéket szerződtetnie. Többször hangoztatta, hogy nincs szüksége az Egyetemre, ezért is bontotta fel a két intézmény közötti együttműködési szerződést. Az általa vezetett, önköltséges Nemzeti Balettintézet biztosítja számára az operai előadásokhoz szükséges gyerekeket.

A frissen végzett és nem Magyarországon elhelyezkedő balett művészeknek pedig, bizonyos időn belül, egy jogszabály értelmében, vissza kell fizetniük a képzésük költségét.

Az Egyetem és a MNB „elnemzetköziesedése” között némi különbség mutatkozik. Míg az MTE-nek nem kevés bevételt hoz az egyre több itt tanuló külföldi növendék, addig a MNB külföldről érkezett táncosai kizárólag pénzt visznek el, legfőképp a magyar balett művészektől.


5624 flavia 2019-02-21 21:46:04 [Válasz erre: 5597 Myway 2019-02-01 08:50:43]

Kedves Myway! Miről írjon még? Egyetlen volt operaházi balett művészként, talán elvárható lenne tőle, hogy ne csak alternetív tánc produkciókról és prózai előadásokról írjon beszámolót, kritikát, mint a műfaj feltételezhető szakértője, jó esetben, az összes operai balett felújításról és bemutatóról is. Erre gondoltam, mert felettébb elgondolkodtató.


5623 Edmond Dantes 2019-02-20 10:30:21 [Válasz erre: 5621 IVA 2019-02-20 04:44:50]

Eddig úgy rémlett, hogy Markó Ivánt Béjart az említett MÁO-est nyomán fedezte fel itt, de megnéztem és valóban: már ott volt tag, amikor "reimportálta" MÁO a 73-as karácsonyi premierre. (Emlékszem, '74 tavaszán láttam a balett-koncertet.) A korabeli eseményekről, azok (kultúr)politikai hátteréről és Markó Iván szerződtetéséről bővebben itt, hvg.hu-n lehet olvasni.


5622 IVA 2019-02-20 04:47:41 [Válasz erre: 5620 Edmond Dantes 2019-02-19 09:30:02]

Nem annyira arra gondolok, hogy önzetlenül szerető szülők „nem engednék” gyermeküket bizonyos területeken tanuni. Inkább arra, hogy lelkiismeretes szülő tudatosítja gyermekében, hogy bizonyos pályák választásakor manapság könnyen meglehet, hogy gyakorlatilag egész életére elszakad tőle, illetve a családtól. Ez a családok érzelmi kultúráiként eltérően érintheti a gyerekeket, illetve befolyásolhatja a pályaválasztásban.


5621 IVA 2019-02-20 04:44:50 [Válasz erre: 5619 Edmond Dantes 2019-02-19 09:16:51]

Nem fogalmazási szándék nélkül írtam az említett táncosokról, hogy a társulatot hagyták el (és nem úgy, hogy az országot). Markó Iván, illetve Csarnóy Katalin „disszidálásámak” gondolata fel sem merült, sem annak idején, sem most.
Markó Iván nemcsak a Győri Balettet megalapítani (illetve ezt előkészíteni) jött haza, hanem az Operaházban 1973-ban bemutatott Béjart-balettekben is fellépett vendégként. (A tűzmadár címszereplője volt a premieren és még több alkalommal.)
A Magyar Színházművészeti Lexikon ide linkelt szócikkében az „is” nyilván úgy értelmezendő, hogy Csarnóy a XX. Század Balettjének is vezető szólistája volt, amint a Magyar Állami Operaháznak is, amíg annak tagja volt. Engem érzékenyen érintett a távozása, ezért emlékszem rá: előzetesen lehetett hírét venni. Néhány fellépésre (például A hattyúk tava főszerepeire) vendégként látogatott haza, de nem volt már a MÁO tagja.
Korábban nem tudom, hivatalosan hogyan működött a táncoktatás, de a felszabadulás után bármely kor minden táncosa közpénzből folytatta tanulmányait és szerezte meg diplomáját – függetlenül attól, hogy itthon maradt, illegálisan vagy legálisan távozott-e. Mostanság viszont újból nem ismerem a rendszert és a feltételeket. Nyilván élvez az oktatást állami támogatást, de minden intézményben vannak „fizetős” vagy részben fizető hallgatók.


5620 Edmond Dantes 2019-02-19 09:30:02 [Válasz erre: 5616 IVA 2019-02-19 04:06:24]

Bizony, hogy nem a családi tűzhelyhez akarják égetni a szülök balettezni vágyó gyerekeiket! Másrészt azért azt is kétlem, hogy a "dobbantástól" féltik őket. Egy igazi szülő nem lehet olyan szűk látókörű, hogy azért ne engedje balettezni csemetéjét, hogy a gyerek "Magyarországon legyen boldog...ember". Ezen az alapon a szülők többsége gyermekeik többségét nem enged(het)né bármilyen-semmilyen egyetemre, hiszen fölmérések szerint az egyetemre készülő nem-táncos gyerekek igen nagy százaléka tartósan (egy részük "örökre") külföldön képzeli el szakmai és privát pályafutását. Mellesleg (mellesleg?) mint tudjuk, a nem-diplomás fiatalok körében hasonló a helyzet, de ez a gondolatmenet már messzire vezetne a topiktól..


5619 Edmond Dantes 2019-02-19 09:16:51 [Válasz erre: 5617 IVA 2019-02-19 04:11:24]

Markó Iván anno biztosan nem "disszidált": pár éves Béjart-tagság után már 1979 hazajött és megalapította/-hatta a Győri Balettet, a többit már tudjuk...A fölsoroltak közül még Csarnóy Katalin nevére emlékszem, róla annyit találtam, hogy MÁO-tagságával egy időben volt Béjart-társulati tag is. Hacsak nem 1982 után "disszidált" (nem zárható ki, de nem lett volna túl bölcs döntés), ő sem volt "igazi disszidens". Mindez régen volt és ma már mit sem számít. Annál inkább számít(hat), ha a mai végzős-végzett táncosok "disszidálnak" friss, közpénzből szerzett állami diplomával a zsebükben. Miként a régi "disszidálók" -Rab-Kováts házaspárt kivéve, akik talán valóban és főleg a vasfüggönyös Rákosi-rendszerből akartak szabadulni - a jelek szerint a maiak is nagyobbrészt gazdasági-anyagi és talán presztizs-karrier okokból távoznak. 


5618 IVA 2019-02-19 04:14:02 [Válasz erre: 5608 Myway 2019-02-13 19:59:36]

Kun Zsuzsa temetése után egy héttel is jövő időben tudósít a búcsúztatásról a MÁO honlapja...


5617 IVA 2019-02-19 04:11:24 [Válasz erre: 5607 Edmond Dantes 2019-02-04 10:40:42]

„Túl gyakorivá” nem vált a végleges lelépés a balettéletben, de a Kováts Nóráéhoz és Rab Istvánéhoz hasonlóan példátlan (friss Kossuth-díjukat zsebre vágva szöktek el) nem történt. Kb. fél tucatnyi neves szólista dobbantott a forradalom körüli időszakban, de nyilván voltak „nevetlenek” is. A konszolidáció után Dévényi Edit, Markó Iván, majd Csarnóy Katalin hagyta el a társulatot fénykorában és folytatta karrierjét külhonban, valamint Jurkovits Mátyás, Vámos György, Mészáros László, Nagy István – ők jutnak eszembe adatok nélkül.


5616 IVA 2019-02-19 04:06:24 [Válasz erre: 5600 Amalgám 2019-02-01 14:52:42]

Kedves Amalgám, ha mindez így működik, ahogyan leírtad – nyilván így, és köszönet érte –, akkor a táncosképzéssel és -alkalmazással ugyanaz történt, történik, ami a méz, a sárgabarack, a krumpli stb. termelésével és kereskedelmével. Lehet persze a német és a francia krumpli is jó minőségű, és meg lehet élni az exportból is, csakhogy [amint R. W. Fassbinder mond(at)ja valahol] a szerelem nem olyan dolog, mint a répa, amely, ha nincs, lehet helyette krumplit enni. A művészet sem olyan. Nem olyan a művészet sem, amely stílus nélkül élettelen. A nemzeti társulat egészen más minőség, mint a nemzetközi. Anyagon túli minőségről beszélek, nézői tapasztalattal.
Feltehetően nemcsak azért nem adják (vagy nem adják szívesen) gyermekeiket a szülők a balett-táncosi pályára, mert a zárt közösségben folyó stúdium idején alig láthatják őket, hanem (főleg) azért sem, mert a diploma egy dobbantót jelent. Nem Magyarországon válik a gyermek boldog művésszé és magánemberré (esetleg családot is alapítva), hanem idegenben. Valószínűleg nem is végleges helyre szerződik. A MÁO-ba szerződtetett orosz, ukrán stb. táncosok legtöbbjének sem Budapest az első helye: több éves pályafutás után kerültek ide. És nem is a végleges: ld. Soko Nakamura példáját.
Persze mindenkinek más az életeszménye, életstílusa, a művészek sem egyformák ebben a tekintetben (sem). Kun Zsuzsa, aki a világ nagy színpadait végigtáncolta, alighanem egész életét abban a rákospalotai házban élte le, ahonnan édesanyja bevitte Budapestre felvételizni.


5615 IVA 2019-02-19 04:00:03 [Válasz erre: 5597 Myway 2019-02-01 08:50:43]

Az utóbbi négy évad jelentős eseményei, felújítások, bemutatók: A diótörő, Rómeó és Júlia, Csipkerózsika, Hófehérke és a 7 törpe, Spartacus, Karenina Anna, Don Quijote, A kalóz, A vágy villamosa, Billy Elliot (mint ügy is), A bahcsiszeráji szökőkút, Sylvia, Giselle, számos balett-est – ezekről azért lehetett (volna) írni, jót is, rosszat is; ha nem pénzért, akkor a műfaj és a művészek érdekében.


5614 IVA 2019-02-19 03:44:14 [Válasz erre: 5595 Amalgám 2019-01-21 10:27:19]

Kedves Amalgám, egy ország egyetlen nemzeti balettje (operaháza) ne engedje meg magának a hellyel-közzel tájékoztatást. A magyar belettnézők zöme nem lóg órákon át a videómegosztókon. Ha kíváncsi egy főszereplőre egy darabban, amelyért fizet, arról legcélszerű a színház honlapjáról tájékozódnia. A MÁO honlapját nem érdemes védeni, mert védhetetlenül hiányos.


5613 IVA 2019-02-19 03:42:15 [Válasz erre: 5594 Myway 2019-01-19 14:24:01]

Vagy például a nagyszerű Morimoto Ryosuke címzetes magántáncosról mindössze annyit lehet tudni, hogy címzetes magántáncos.


5612 Myway 2019-02-16 14:31:36 [Válasz erre: 5611 Jana 2019-02-15 20:39:51]

JELLEMZŐ! ÉS GERINCTELEN!


5611 Jana 2019-02-15 20:39:51

A művésznő Karácsony 24-én hunyt el. A másfél hónap nem volt elég, hogy megszervezzék a méltó búcsuztatását. A felravatalozás nem tudni milyen okból elmaradt. Egyetlen televízió nem volt jelen az utólsó útján. A búcsú beszédek végén a jelenlévők, felsorakoztak a hamvakat szállító gépkocsi mögé. 
Ekkor az igazgatók is elindultak, de mintegy ötméter megtétele után balra elhúztak
és kiálltak a sorból.
Az utolsó útjára már nem kísérték el a művésznőt.
 


5610 trapper 2019-02-15 16:17:18

Egyetértek!

Díszsorfal volt, de méltatlan. Két fős, OKSZ és ST!

Sorfalukon senki sem hatolhat át!

OKSZ ripacskodása a Fábrynál bezzeg jól beharangozott volt.

Meddig még Ök?


5609 flavia 2019-02-15 00:24:33 [Válasz erre: 5608 Myway 2019-02-13 19:59:36]

ST azért volt ott a búcsúztatón, mert a főnöke is jelen volt hivatalból. Solymosi lelketlenségére vall, hogy próbát írt ki a temetés idejére, ezáltal megakadályozta, hogy a táncosok méltó módon vehessenek búcsút a Művésznőtől. Nem készülnek új bemutatóra, hetek óta próbálnak egy tavaly felújított darabot, tehát érthetetlen. Korunk egyik legnagyobb balerinája megérdemelte volna, hogy díszsorfalat álljanak a búcsúztatón a balettegyüttes tagjai és a Táncművészeti Egyetem növendékei. Szégyen!

 


5608 Myway 2019-02-13 19:59:36

Tegnap eltemették a magyar tánctörténet egyik kíválóságát, a csodálatos KUN ZSUZSA művésznőt. A Magyar Nemzetközi Balett egyik vezető magyar táncművésze megemlítette, hogy sajnos sokan nem tudták elbúcsúztatni a Mesternőt, mert a szertarttás idejére PRÓBÁt írt ki a vezetőség. Íme a kicsinyesség újabb példája! (ST azért ott volt a ravatalnál...)


5607 Edmond Dantes 2019-02-04 10:40:42 [Válasz erre: 5600 Amalgám 2019-02-01 14:52:42]

Kedves Amalgám, köszönöm részletes beírását és információit. Mint írtam, legkevésbé sem vagyok bennfentes vagy szakértő balett-ügyekben, sem pedig MNB illetve az Egyetem ügyeiben, noha hosszú életem alatt azért a repertoárt többé-kevésbé végignéztem, számos darabot többször is.Mégsem a balett, a társulat, a táncosképzés szakértőjeként írtam be, mert nem vagyok az. Elhiszem, hogy mint írja "nagyon megváltozott a magyar és a nemzetközi balettkultúra is az utóbbi évtizedekben" és azt is, bár ez nem mai, hanem szinte évszázad(ok)ra visszanyúló jelenség, hogy "ebben a nemzetközi mobilitás szinte norma lett." Jómagam nem sírom vissza -hiába is tenném- a "régi szép időket", amikor a nagy nevek szinte mind itthon táncoltak. Más idők voltak, vasfüggöny, miegymás. (A Kováts-Rab házaspár azért pl. le is lépett az első adandó alkalommal, de a végleges "lelépés" azt hiszem nem vált túl gyakorivá a szakmában.) Röviden: táncosok, koreográfusok stb. jönnek, táncosok,  koreográfusok stb. mennek. Itt azonban másról lehet szó. A magyar táncosok megkapják sokéves képzésüket, diplomájukat a magyar állam azaz a köz pénzéből...majd nagy számban "lelépnek". Feltehetően anyagi megfontolásból és talán (talán!) itthoni szűkebb és tágabb pátriájukban érzett rossz közérzetük miatt, ahogyan teszik azt más szakmákban diplomázott és/vagy munkát vállaló honfitársaink tíz- sőt százezrei. Utóbbi már messzire vezetne, nem mennék bele, maradva a balettnél: ha a magyar táncosok helyett MÁO illetve MNB külföldi táncosokkal tölti fel a társulatot vagy más szóval: pótolja a hiányt, az emberben -látatlanban- fölmerül a gondolat, hogy az ide szerződő művészek talán (talán!) nem ütik meg azt a színvonalat, amit elvárnának tőlük ott, ahová pl. az itthon végzett magyarok elszerződnek. Remélem, követhető vagyok :-) Ebből következően és az ön szavaival bizony "a magyar nézőközönség tekinthető a fejlemény nettó kárvallottjának." A balett és az utánpótlás mindig is nehéz "ügy" volt, mégis mindig, mindenhol megoldották, megoldják. A balett -szemben egyes más zenei és nem-zenei előadóművészeti műfajokkal- meglátásom szerint él és virágzik, sőt, "terjeszkedik":  kortárs balett, táncszínház, mozgásszínház, újcirkusz (!) stb. világszerte. Határaink is immár 30 éve nyitottak, mégis, úgy észlelem, ez a nagyfokú elvándorlás és a társulat talán egyenetlen színvonalú művészekkel való feltöltése-kipótlása nem túl régóta szökkent szárba. Ez a szárba szökkenés azonban, az itteni beírásokba beleolvasva, inkább a romlás virágait termeszti. Bécsben -amit példaként hoz- valószínűleg nagyon régóta importból fedezik/pótolják a szükségletet. Másik példája, Berlin sok tekintetben szintén speciális hely. A hatalmas német "felvevőpiac" mindenkor, mindenben importra szorul vagy inkább így: importtal egészíti ki saját termését: fizikai munkástól műszaki-tudományos értelmiségen át a balettművészig. (Zárójelben: a külföldi bevándorlók ottani támogatása, kiképzése is erre a tényre vezethető vissza, noha balettművészek érthető okokból -egyelőre?- kevéssé érkeznek az afrikai, közel-keleti régiókból.) Kurz um Schluss: attól tartok tehát, hogy az Egyetem és a Társulat "elnemzetköziesedése" nem magyarázható szimplán nemzetközi tendenciákkal, a baj(ok) forrását a jelek szerint éppenséggel itthon kell keresni.


5606 Klára 2019-02-03 19:14:19 [Válasz erre: 5605 Jana 2019-02-03 11:54:00]

Egyetértek az előttem szólókkal! Abban az oszágban,abban az  operában, ahol egy HARANGOZÓ GYULA, LAKATOS GABRIELLA, FÜLŐP VIKTOR, KUN ZSUZSA, .....stb működött évtizedekig, és szerzett hírnevet a magyar balettművészetnek, valamint örömet az opera - és balettelőadások látogatóinak, nem külföldi hallgatókat kellene képezni, hanem itthoniakat. És nem természetesnek venni a végzett növendékek külföldre szerződésének óhaját, hanem itthon tartani őket! Vonzó szerepekkel, és megfelelő fizetéssel. De ez nem csak a balett-táncosokra vonatkozik, hanem úgy általában a végzős, pályakezdő fiatalokra. Ennek a jelenségnek az okai túlfeszítik ennek a fórumnak a kereteit..


5605 Jana 2019-02-03 11:54:00

Kedves Trapper! Helyettem írta!  Abszolút egyetértek véleményével az első betűtől kezdve az utolsóig.

 


5604 trapper 2019-02-02 23:35:41

Kedves Amalgám!
Nagyon jól tetszett leírni a nemzetközivé váló nemzeti balettünk soraiban történt változásokat.
Az említett elmúlt 40 év minden területen drámai változásokat, fordulatokat hozott életünkben, melynek nagyon fontos része az opera és a balett művészetünk.
Bele kell e nyugodnnk az Ön által felsorolt fogyatkozásba?
Be kell e állnunk a sorba, a nagy nemzetköziség elfogadásával?
Kívánatos e számunkra a magyar művészek helyett más nemzetek sztárjaiban gyönyörködni?
Kell e egyáltalán magyar opera és balett!
Hiábavaló lett volna a nagy magyar opera és balett alkotók, iskola teremtők fáradozása?
Sok-sok kérdést lehetne még felsorolni, de már e néhány kérdés megfogalmazása is fájdalmas lehet sokunk számára.
Beteges izléstelenség, igazgatói hatalmaskodások, vásári megnyilvánulások, korát éljük.
Szereposztás tévesztések, repertoár furcsaságok, lélek és ház rombolások korát éljük.
Szavuk és személyes sikerük csak az igazgatóknak lehet, és van is, még csúfos kudarcok esetén is.
Levéláriákkal, média erőfölénnyel favorizálják magukat és híveiket.
Nincs érdemi szakmai kritika és kritikus sem. Nem engedik.
Inkább a levitézlett politikusokat csépeli az is, akinak a ház volt az otthona, mert ebből nem lehet baja környezetének.
Ez a magyar ugar, változatlanul, a tehetégtelenek, a gyávák de erőszakosak ideje.
Elmúlik majd ez is, remélem, és feltámad  a kedv és kibontakozik az értelem, mert:
Szükség van magyar alkotókra.
Kellenek magyar alkotások, koreoráfiák.
Kellenek magya művészek a szinpadokra.
Kell erős hazai képzés.
Nem kellenek viszont azok, akik mindezek ellenében tevékenykednek, jó látszatot keltve!
A színvonalas hazai gárdát színezheti nemzetküzi sztár, mint régebben is, de külföldi sikereinknek is a hazai "termés" a feltétele. 


5603 Amalgám 2019-02-01 18:41:15 [Válasz erre: 5602 Amalgám 2019-02-01 16:38:03]

TOVÁBBÁ: két tavaly végzett hölgy az Operettszínház balettkaránál van, egy pedig külföldön; nem tudom, hogy ösztöndíjjal vagy szerződtetéssel, de egyértelműen szakmai pályán.

ÖSSZESÍTVE: A tavaly végzett évfolyam hét magyar hallgatójából tehát egy hölgy biztosan Győrben, kettő biztosan az Operettnél, egy biztosan külföldön van, háromról pedig nem tudok megállapítani semmi relevánsat.Takamori Miyut a Nemzeti Balett szerződtette, és több külföldi végzősnek követhető szakmai pályája van külföldön. A jelenlegi balettélet nemzetközi tendenciáit talán a legjobban annak a hölgynek a példája illusztrálja, aki Görögországból érkezett, Magyarországon végzett és most Csehországban, egy ottani társulatnál táncol.


5602 Amalgám 2019-02-01 16:38:03 [Válasz erre: 5598 Edmond Dantes 2019-02-01 10:56:16]

Kicsit még pontosabban... Itt elérhető a tavalyi klasszikus balett vizsgakoncert névsora:

https://www.mupa.hu/program/tanc-ujcirkusz/magyar-tancmuveszeti-egyetem-balett-vizsgakoncert-2018-06-24_19-00-fesztivalszinhaz

Ez tizennégy név, hét magyar és hét külföldi. Tudomásom szerint a Nemzeti Baletthez az évfolyamelső hölgy került, Takamori Miyu, aki egy előkelő nemzetközi versenyeredményt is hazahozott tavaly. Horányi Eszter a Győri Balettnél van. A többiekről nem tudok, sem a MÁO, sem Győr, Szeged, Pécs vagy Miskolc névsorában nem látom, hogy felvették volna őket oda, bár én is lehetek figyelmetlen. Nem tudom, mi az oka; ki ment külföldre; ki az, aki jelentkezett, de nem vették fel; ki az, aki nem is jelentkezett; ki került egyéb társulathoz, ki hagyta el a pályát stb. Az viszont nyilvánvaló, hogy a magyar férfi utánpótlás nem okozott sok gondot...


5601 Amalgám 2019-02-01 15:12:41 [Válasz erre: 5598 Edmond Dantes 2019-02-01 10:56:16]

A kicsit pontosabb képhez talán nézzen még bele ebbe 5:41-től:

https://www.youtube.com/watch?v=S4uyYeYjjBs


5600 Amalgám 2019-02-01 14:52:42 [Válasz erre: 5598 Edmond Dantes 2019-02-01 10:56:16]

Kedves Edmond Dantes, nagyon megváltozott a magyar és a nemzetközi balettkultúra is az utóbbi évtizedekben, és ebben a nemzetközi mobilitás szinte norma lett. Ma a hazai balettképzésből valóban úgy kerülnek ki a hallgatók, hogy a magyar hallgatók jelentős része eleve külföld felé tájékozódik, és ott szeretné elkezdeni a pályáját, de mint mondom, ez általános jelenség, ami más országokban is így van. Ennek eredménye, hogy onnan meg pl. a Magyar Nemzeti Balett felé (is) tájékozódnak, jelentkeznek, szerződnek. Egyébként maga a Táncművészeti Egyetem is nemzetközi jellegű intézmény lett, a hallgatók jelentős része eleve külföldi, ezért is szóltam külön „magyar hallgatók”-ról, meg persze azért, mert a kérdése rájuk vonatkozott. Itt én elszívásról nem beszélnék, exportra termelésről és az adófizetőket ért kárról sem, hanem inkább arról, hogy egyfajta régi-új kulturális normaként visszatért a történelmi időkből ismert szakmai vándorlás, a peregrinus diák vagy az iparos vándorlegény jelensége, illetve ezeknek a mai balettéletre alkalmazható formája, amiben a végzett művészek bővebb nemzetközi elhelyezkedési lehetőséghez, a balettársulatok pedig szintén bővebb, nemzetközi művészutánpótlási lehetőséghez jutnak. Ezen a módon a magyar nézőközönség, adófizető, operabalett stb. az én meglátásom szerint összességében nem tekinthető a fejlemény nettó kárvallotjának. Mindehhez tartozik még az is, hogy mind az európai, mind a magyar balettutánpótlás komoly mélységi gondokkal küzd: ez egy hosszú és küzdelmes tanulás során elsajátítható, nehéz, áldozatokkal járó, sérülésveszélyes, 20-25 éves karrierívet kínáló – vagyis nem egész életre szóló egzisztenciát biztosító ­– művészeti szakma, aminek a magas szintű megtanulásához ráadásul általában messzebbre (itt Magyarországon: Budapestre) kell küldeni a gyermeket, egy szigorú(nak gondolt) internátusba. Ennek eredményeképp a szülők nem szívesen adják erre a pályára a gyermeküket, és mióta inkább csak egy gyermek születik egy családban,  azt az egyet a lehető legtovább szeretnék maguk mellett tartani, és már nem küldik fel vidékről egy fővárosi bentlakásos intézménybe. Így lehetséges az, hogy egy tízmilliós országban a balettutánpótlás tényleges merítési bázisa valójában már csak inkább a fővárosi régió, és bár a képzés színvonala magas, annak fenntartásához szükség van a külföldi hallgatókra, és a szűkebb magyar merítési bázisból sem kerül ki annyi kiemelkedő képességű jelentkező, illetve végzős hallgató, mint 40 évvel ezelőtt.

A balett nemzetközivé válásának folyamata egyébként a fentiek miatt számos helyen sokkal előrehaladottabb, mint itt nálunk: ha nem csak a magyar névsort nézi meg, hanem mondjuk a berlinit vagy a bécsit, azt fogja látni, hogy Berlinben az ottani öt prímabalerina közöl kettő kubai származású, három pedig a posztszovjet térségből érkezett, míg Bécsben a kilenc fős prímabalerina-karnak egyetlen osztrák születésű tagja van (hogy állampolgárságot ki kapott közben az érintettek közül, azt természetesen nem tudom).

Sajnálom, ha pontos statisztikai adatokkal, amelyeket talán várt, nem tudtam szolgálni. Általában figyelemmel kísérem a táncművészetis vizsgakoncerteknek legalább a névsorát, de felelősséggel számokról nem szeretnék nyilatkozni, és remélem, hogy ez az általánosabb helyzetismertető sem volt haszontalan.


5599 Edmond Dantes 2019-02-01 13:58:12 [Válasz erre: 5598 Edmond Dantes 2019-02-01 10:56:16]

kieg. előzőhöz:

...közülük hányan lesznek MNB vagy más magyarországi társulat szerződtetett tagjai? 


5598 Edmond Dantes 2019-02-01 10:56:16

Talán először szólalok meg balett-topikban: megszólalok, de nem beleszólok! Csupán felhívom a figyelmet: tessék átfutni a társulat névsorát! MÁO, újabb nevén Magyar Nemzeti Balett (MNB) balett-társulata évtizedekig "önellátó" volt = hazai növendékek, táncosok. Az itteni beírásokat követve néztem bele a társulati névsorba és mit mondjak, enyhén szólva elcsodálkoztam. Vajon a főiskolán, újabb nevén Magyar Táncművészeti Egyetemen hány magyar táncos végez, kinek a költségén és közülük hányan lesznek MNB szerződtetett tagjai? Mennyi időre? Aki nem, miért nem? Vagy mennek el külföldre izibe'? "Exportra termelő" intézmény lett MNB éspedig az adófizetők pénzén? Gazdaságban agyelszívás, balettvonalon "láb-" és táncoselszívás? Ki fizeti a "révészt" táncosképzés költségeit, hogyan megy az egész?


5597 Myway 2019-02-01 08:50:43 [Válasz erre: 5596 flavia 2019-01-31 23:25:18]

és ez nem elég? Miről írjon?


5596 flavia 2019-01-31 23:25:18

http://tanckritika.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=644%3Akutszegi-csaba-magyar-nemzetietlen

A cikk négy évvel ezelőtt jelent meg. Annyi történt csupán,hogy a szerzőtől  semmilyen kritikát nem olvashattunk azóta az operai balettegyüttesről.


5595 Amalgám 2019-01-21 10:27:19 [Válasz erre: 5594 Myway 2019-01-19 14:24:01]

Kedves Myway, azért ezeket hellyel-közzel lehet tudni. Sofia Ivanova-Skoblikova vagy akár a szintén a jelen évaddal szerződtetett Diana Kosyreva jól ismertek a nemzetközi internetes balettközvélemény előtt, ezen a korlátozott módon még én is ismerem őket lényegesen korábbról annál, hogy Budapesttel kapcsolatban szóba került volna a nevük. Számon tartott, kedvező megítélésű balettművész mind a két hölgy, szerződtetésüket komoly nyereségnek tartom a hazai balettélet számára.

Sofia Ivanova-Skoblikova 2013-ban diplomázott a Vaganován, Veronika Ivanova osztályában, a jelek alapján valószínűleg az évfolyam legerősebb végzőseként. 2013-2015 között tánckaros, 2015-2018 között másodszólista a Mariinsky Színház balettegyüttesénél (korábban Kirov Balett). Az interneten fellelhető felvételei, általános megítélése, továbbá annak alapján, amit a Giselle szerepében történt szombati debütálása során láttam tőle, egyértelműen prima ballerina materia


5594 Myway 2019-01-19 14:24:01

Az Opera honlapján feltünteti a társulat neveit, de semmit nem lehet tudni, hogy pédául Stanci néni iskolájában, vagy a Vaganova Akadémián tanul-e valaki. Életrajz nuku, ki tudja, hogy honnan jött például Ivanova-Skoblikova Sofia magántáncos?

Na meg mi lett Igor Tzvirko Bolsoj sztárral? Csak New York miatt kellett? Ma már újra a Bolsojban és a Mikhailovsky Balettnél ropja.

Olvasom a kritikákat, megjegyzéseket New York után, hát szégyenlem magamat, az említett táncosok 95 %-a NEM magyar!



5592 ebera 2018-12-22 22:37:46

12.23-án az M5-ön 21:05-kor  A diótörő 1996-os előadását adják le Aleszja Popovával és Ifj. Nagy Zoltánnal. ( Ismétlés 12.24-én M5 01:05.)


5591 Myway 2018-12-22 17:01:33 [Válasz erre: 5574 Myway 2018-11-15 18:38:21]

Hoppá! Tett egy kört Moszkva - Budapest - New York - Moszkva szakaszon. Lám vissza is tért a Bolsojba: december 31-én délben a Diótörő főszerepét táncolja...Szép volt Igor!


5590 trapper 2018-12-22 12:27:35

Egyetértek.

A jelenleg játszott változat hemzseg az izléstelenségektől, helyenként pedofil és a gyerekek számára is élvezhetetlen.

De amíg Ókovács ezt elfogadja a Billyvel együtt, nem lesz változás.

Sajnos.

 


5589 lujza 2018-12-22 01:41:18 [Válasz erre: 5588 cviki57 2018-12-21 09:05:41]

Kérem vissza ezt a szép előadást, amely még így, fekete-fehérben is el tud varázsolni, szemben a mai gagyival!


5588 cviki57 2018-12-21 09:05:41

M3 
2018.12.21  22:55 - 00:45 

„A Magyar Állami Operaház 1962-es előadásának azóta nem látott archív felvételét mutatjuk be Dózsa Imre és Dévényi Edith főszereplésével.”


5587 Haandel 2018-12-20 19:29:53

Teatro Carlo Felice Genoa
Lo schiaccianoci 
20 dicembre 2018 | 20:00 | TCF WebTV


5586 trapper 2018-12-20 18:48:51

Volt már olyan időszak kis hazánkban is, mikor balettintézeti növedékek szép számmal szerepeltek az opera szinpadán.
Csak néhány emlék: a (nem Solymosi féle) Diótörő majd mindháro felvonása, a Coppélia kis harangöntő inasai, stb.
Teljes előadás az intézetben az amerikából származott Diótörő és a jelenlegi saját koreográfiájú változat.
Megtört a folymat!
Ókovács-Solymosi páros tánca tönkretette a kapcsolatot a korábbi balettintézettel, még a nevüket is kisajátították.
A jópofa iskolai Diótörőt a megsértdött mester magával vitte, megfosztva korábbi növendékeit a darabtól.
A hozzászólás elején idézett összefogás nem jellemző a két állami intézmény vezetői között.
A könnyebb utat választó Solymosi teljesen a nemzetközi piacra épít, mert a hazai "beszerzés" a nehezebb út, elsorvasztásra ítéltetett a személyes sikereik és művészeti vezetői tehetségtelenségük révén.
Nagyon nehéz lesz ismét felépíteni a leromboltakat, de nem reménytelen.
Legelőször meg kellene szabadulni a rossz úton járó nárcizmussal kőzdő beteges vezető emberektől!   






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.