Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
a Magyar Rádió Zenekara legyőzte a koronavírust, már lehet venni bérletet a következő évadra.
Mindkét bejegyzéssel egyet kell értenem! Ami az anyagi gondokat illeti, az nyilván igaz, a szinházak, fesztiválok, stb helyzete nem rózsás. (Egy TV beszélgetésban hallottam pár éve, hogy egy előadás elmaradása és a beléptidíjak visszatérítése a Wiener Staatsoper-re nézve is katasztrófa lenne! Mondta Welser-Möst, akkori GMD és ő nyilván értett valamit a dologhoz! ) És Carreras - legyünk öszinték - még indog húzónév, amely megtölt egy színházat. Az pedig személyes tapasztalatom, hogy azoknak, akik egy nagy név koncertjére gyakran horrorisztikus áron jegyet vesznek, nagyrészt fogalmuk nincs, mit fognak hallani! De jól hangzik a "társaságban" hogy voltam a X,Y,Z, stb fellépésén. Egyébként ez mindig így volt és most is így van. Carreras, Domingo, Kaufmann, vagy akárki, akinek neve van, a telefonkönyvet is elénekelhetné, lehetőleg jó hangosan,
Ennek az aggodalomnak egyik lehetseges oka anyagi termeszetu: valoszinuleg mar sok jegy elkelt, ami jelentos elozetes (!) bevetel a fesztivalnak. Talan az a cel, hogy a jegytulajdonosok azt erezzek, meg van esely a koncert(ek) megtartasara es "jo helyen van a penzuk". Reszemrol ez nem kritika vagy rosszhiszemuseg, csupan szaraz anyagi gondolkodas + tapasztalat: korabban vasarolt szinhazjegyeim, felig lefutott MuPa-berletem ill. ezek aranak sorsa is egyelore ismeretlen. (pl.a holnap elmarado nagy koncerte..) A fuggetlen es magantarsulatok helyzete meg rosszabb: a kormanyzat altal megszuntetett tao-penzek helyebe egyelore (?) semmilyen forras nem lepett, elni viszont kell. Olvastam, hogy amig kitart, az eladott jegyek arabol "elnek", fizetik a szukseges rezsikoltsegeket, jo esetben nemi fizetestoredeket a szineszeknek, szemelyzetnek + a jarulekokat. A jegyarak visszafizetese azonnali osszeomlast jelenthetne szamukra. A miskolci fesztival biztosan nincs ilyen eletveszelyben, de jo par millio Ft "meg jol johet" bevetel heverhet a Carreras-koncertjegyekben is.
Azért az tényleg riasztó, hogy a Bartók Plusz Fesztivál legfőbb aggodalma, hogy mi lesz a lassan kvintnyi hangterjedelmű, és már számos alkalommal elbúcsúztatott Carreras hangversenyével...
MüPa friss (tegnapi) közleménye:
"Elindult a Müpa Home: online közvetítések estéről estére
|
Szeretnénk, ha közönségünk ebben a rendkívüli helyzetben is estéről estére találkozhatna a világ legkiválóbb művészeivel és legizgalmasabb alkotóival – ezúttal saját otthonában. Éppen ezért tettük mindenki számára elérhetővé médiatárunkat, és az elkövetkezendő napokban – műfajtól függően 19:00-kor, 19:30-kor vagy 20:00-kor, szerdán, pénteken és szombaton – honlapunkon, Facebook-oldalunkon és YouTube-csatornánkon egy-egy felejthetetlen előadás közvetítésével lepjük meg közönségünket. Vigyázzanak magukra, és tartsanak velünk!" |
Nálam és más barátaimnál is hibát jelez, azaz nem lehet megnézni a videókat. . Igazi magyar vircsaft. :O(((
A zenekar honlapja szerint 20-án 19 órakor elérhetővé teszik a felvételt a zenekar Youtube-csatornáján.
általában könnyű ezeket visszahallgatni, de ez nincs fenn az Indexen. segítene valaki?
MTI2020.03.14. 08:32
Szombaton mindenki számára megnyílik a Müpa digitális médiatára, amelyben 80 HD minőségű koncertfelvétel és több mint 40 irodalmi est felvétele tekinthető meg online, ezúttal regisztráció nélkül - közölte az intézmény.
Az összegzés felidézi, hogy március 14-én ünnepli megnyitásának 15. évfordulóját a Müpa. A jeles jubileumra több neves hazai együttes és világsztár készült különleges koncerttel, köztük a Nemzeti Filharmonikusok és a huszonkétszeres Grammy-díjas Chick Corea, ám a március 11-i kormányrendelet értelmében a hónap többi eseményéhez hasonlóan ezeket az előadásokat sem tartják meg.
A rendkívüli helyzetre való tekintettel a Müpa szombat reggel megnyitja médiatárát, amely a https://www.mupa.hu/media/video linken érhető el, és ahol regisztráció nélkül is elérhető több mint 100 koncert, előadás és irodalmi est HD minőségű felvétele.
Hogy csinálják máshol? A müncheni opera ld. ide kattintva (és mások) produkciói is nyilván száz fölötti létszámúak, mégis előadják üres ház előtt, online közvetítés útján.
Viszont a Danubia Zenekar koncertje meglesz - közönség nélkül, de online közvetítve!
A Hang-szálak bérletben lesz majd Missa Solemnis is, Herreweghe vezényletével.
A Müpa honlapjáról
Sir Antonio Pappano és a római Santa Cecilia Akadémia Zenekara, Esa-Pekka Salonen és a Philharmonia Orchestra, Daniele Gatti és a Mahler Chamber Orchestra, Daniel Harding és a Bécsi Filharmonikusok, Víkingur Ólafsson, Elīna Garanča és Várdai István – csak néhány azok közül a világhírű előadók közül, akikkel a Müpa közönsége a 2020/21-es évadban találkozhat.
"A Hang-szálak bérletben többek közt korunk egyik legkiválóbb mezzója, Elīna Garanča és a nagyszerű bariton, Ludovic Tézier varázsolja el a közönséget, a Zenés színpad pedig Schumann egyetlen operáját, a szinte soha nem hallható Genovévát is feleleveníti."
Azt a hírt kaptam, hogy nem lesz előadás - így közvetítés sem -, mert már az előadók száma is több lenne száznál!
Sajnálom, készültem rá...
Ahogy teszi azt pl. a Bajor Állami Operaház és más intézmények:
Talán van rá lehetőség, hogy a holnapra meghirdetett Missa Solemnist zárt ajtókkal ugyan, de előadják - és közvetítik.
Szólok, ha már tudok valami biztosat.
Müpa a mai naptól kezdődően – egyelőre 2020. március 31-ig – az előadásait nem tartja meg.
(Müpa honlapja)
Helyesbítenem kell: a rendelkezések nem 2020. április 3-áig, hanem visszavonásig azaz határozatlan ideig érvényesek! Megtiltják a 100 főnél nagyobb beltéri és 500 főnél nagyobb kültéri rendezvényeket.
Kedves Közönségünk!
Magyarország kormányának mai döntése alapján ma (2020. március 11.) éjféltől tilos a 100 fő fölötti beltéri rendezvények tartása.
A mai napon (március 11., szerda) a Laurencia–előadást az Erkel Színházban még megtartjuk. A holnapi naptól egyelőre 2020. április 3-ig valamennyi előadás, koncert és egyéb rendezvény (különleges esemény) törlésre kerül.
A megváltott jegyekkel, bérletekkel kapcsolatban hamarosan tájékoztatást adunk ki.
Magyarországi körúton van ez az operakórus-produkció (Nemzeti Énekkar): volt már Békéscsaba is, tegnap Eger, ma Keszthely...
Március 1-jén ehhez hasonló programmal a MüPában volt sokkórusos koncert ld. itt.
Erre a mai koncertre most nem Budapesten kerül sor, sajnos (különben ott lenne a helyem...)
19:00 : Veszprém
Hangvilla
Nemzeti Énekkar
Bizják Dóra (zongora)
Vezényel: Somos Csaba
DONIZETTI: Don Pasquale - Cseléd-kórus
ROSSINI: Due quartettini - I gondolieri
LEONCAVALLO: Bajazzók - Harang kórus
LISZT: Soirées musicales de Rossini, L'invito - Bolero
PUCCINI: Pillangókisasszony - Zümmögő kórus
VERDI: Nabucco - Szabadság kórus
VERDI: Macbeth - Boszorkányok kara, Bérgyilkosok kara, Skót menekültek kara
VERDI: A Lombardok - Vitézek kara
VERDI: Traviata - Cigány lányok kara
VERDI – LISZT: Don Carlos - Ünnepi kórus és gyászinduló
VERDI: A Trubadúr - Cigánykórus
VERDI: Aida - Bevonulási induló
OperaInfo.hu ajánló: (avagy egy antireklám!)
„Kovalik Balázs újragondolásában lesz látható Rossini legimertebb operája A sevillai borbély a Margitzigeten. A sztárénekesek főszereplésével debütáló előadás szereposztásából már egy nevet elárultak. Rossina szerepét az olasz Annalisa Storppa fogja játszani Kocsár Balázs vezényletével.”
legimertebb vagy legismertebb - Margitzigeten vagy Margitszigeten - Rossina szerepét vagy Rosina szerepét - Annalisa Storppa vagy Annalisa Stroppa?
Nagyon köszönöm a részletes és pontos beszámolót, beleértve a képet is! Nagy élmény volt ez a koncert, egyáltalán nem volt kakukktojás a másik három neves zenekar előadása mellett. Előzőleg az Előadóteremben levetítették a tavaly, Eötvös 75. születésnapjára készített portréfilmet, majd a művész még egy fél órában bevezette az este elhangzó műveket. Tartalmas este volt!
Gavalléros a MüPa idei Zenekari páholy nevű bérlete. Három megasztár zenekar (Izraeli, Londoni és Berlini Filharmonikusok) közé kakukktojásként Eötvös Péter szerzői estjét tették, a maestro a Rádiózenekart vezényelte ez alkalommal. A többség számára ismeretlen művek miatt néhányszor idéznem kell a rendezők által kiadott, itt igazán kihagyhatatlanul fontos műsorfüzetben írottakat. A nyitó szám, a Dialógus Mozarttal - da capo zenekarra itthoni ősbemutató volt. Eredetileg kisebb zenekarra, még 2014-ben komponálta Eötvös, a most hallott változatot 2016-ban mutatták be Salzburgban. A Mozarteum és néhány külföldi társintézmény minden évben másik zeneszerzőt kér fel, hogy a saját zenei nyelvén egyfajta dialógust folytasson Mozarttal. Eötvös Péter a felkínált 63 Mozart-fragmentumból végül tizenegyet választott ki és kilenc apró tételben dolgozta fel ezeket. Rövid, szórakoztató muzsika a Fragmente, "eötvösi" mértékkel átlagosnak mondható méretű és összetételű zenekar közvetíti a mozarti és a 21. századi hangzásvilág érdekes keverékét közvetítő alkotást. Lukács Miklós játszotta a cimbalom(!)szólót. A kis technikai zavar elhárítása után következő darabot is először hallhatta itthon a közönség: a Reading Malevich az egyik nagy svájci gyógyszervegyészeti cég megrendelésére született 2018-ban. Ihletője Kazimir Malevich Suprematism No.56 (más helyen: Supremus -56) című képe. A szerző úgy érezte, hogy "ő ezt a formát, ezeket a színeket hallja...és megpróbálja a képi elemeket pontosan átvinni egy zenekari hangzásba". A műsorfüzet részletesen közreadja a szerző szándékait, milyen képi formákhoz és színekhez milyen zenekari hangzásokat társított az ő zenei képzelete. Ki-ki eldöntheti mennyit ért meg, mennyit lehet, mennyit kell "megérteni" egy -egyszerűsítve- absztrakt festményből és annak mai "zenei átiratából". A negyedórás, kéttételes -a szokásostól eltérően ültetett vonóskarral előadott- nagyzenekari darab második tételében Eötvös az első tétel képi világát forgatta el 90 fokkal, a fináléba némi "Chagallos" zenét is álmodott, hogy "kicsit zenélni is tudjon" ... jómagam kép- és zeneelemzést mellőzve hátradőlve hallgattam és kedveltem meg az érdekes képi zenét avagy megzenésített képet. (...utóbbit bátorkodtam kikeresni-bemásolni, ami remélem,nem sért jogot.)
off Szerepek kiosztása lehet pl.: Erzsébet = Odette, Vénusz = Odilia vagy Erzsébet = Orgonatündér, Vénusz = Carabosse, bár szerintem a Tannhäuser két hölgyszereplője közül sokan tart(hat)ják Vénuszt vonzó(bb)nak...gonosznak végképp nem: csak a munkáját végzi :)
Szerintem Amalgám
jó nyomon jár.
Hamupipőke cipője
a Galéria (3) éke!
Kedves Edmond fórumtárs, végső soron az ötlet nem rossz, a darab értékéből nem vonna le, ha táncolnának benne végig, valójában inkább csak többletet jelentene. A témához a balettkaraktereket valamelyik nagy balettopusz, Hattyúk tava, Csipkerózsika, esetleg mindkettő kölcsönözhetné, korszak, mondakör nagyjából megfelel.
Bellini: Az alvajáró – Galéria (3)
Nemzeti Hangversenyterem, Budapest - 2020. 02.13.
Kedves Búbánat, az nem tesz semmit, ha énekeltek is, itt nagyjából minden énekes szereplőnek megvolt a maga balettes alteregója is. Ott van mondjuk mindjárt Amina, aki eleve személyesen balettezgetett egy kicsit a rúdnál, és az egyik ilyen alteregója Hamupipőke volt, de jó eséllyel bejön még mellé másodiknak Sylvia is. Az, hogy a rendezés balettalapú, tény, ez látszik a balettrúdtól Myrtháig sok mindenen - de attól természetesen az énekesek még énekelnek, ideértve az esetleg a rendezés szempontjából kitüntetett helyzetbe hozott karénekeseket is. És éneklés mellett hordozzák a rájuk osztott balettkaraktert is. A két hölgy esetében szerintem sem az opera-, sem a balettirodalomból nem lehet erősebb megfeleltetést találni, a kitüntetett, jelentéshordozó szerepük pedig nyilvánvaló - bár persze ott van még akár a 4498-as bejegyzés lehetősége is. :-) Összességében nem kell tehát szabadkoznod, végső soron mindegy, hogy némák voltak-e, vagy sem.
Ez mindig benne van... Nagy valószínűségnél többet én sem mondtam (vagy esetleg igen); viszont semmi más nincs közelebb a tűzhöz.
Kedves Amalgám!
Levezetésed logikusnak tűnhet, azonban utóbb, a második előadás alatt módomban volt közelebbről szemügyre venni a díszletek közütt háttérben szorosan egymás mellett üldögélő és talán valami hímzéssel szorgoskodó két "nem szemre való" teremtést, s akkor elbizonytalanodtam: egyikük (a baloldali hölgy) szája "tátogott", mintha együtt énekelt volna az énekkari tagokkal. A másik mellette folyamatosan lefelé szegve fejét, kis kosárkájába mélyedt, így a szája mozgását - ha volt - nem láthattam. Szóval a balettalapú rendezés akár elképzelhető is, de magamat cáfolva, a két "satrafát" némának már nem tartanám - akik csak úgy "elvoltak" végig a színen, szegények, magukkal elfoglalva...
Hacsak úgy nem!
Kérdésem: hogy kerül a csizma az asztalra balettcipő Az alvajáróba? Azaz: mi köze Aminának Hamupipőkéhez azon kívül, hogy eladósorban lévő lányok? Olyanból pedig jócskán akad az operákban, balettekben. Maradva Wagnernél, de lecserélve Siegfried/Fafner-hasonlatomat, "heteró" szereplők legyenek (NB Alkotmány Alaptörvény!): ezen az alapon pl. a Tannhäusert is végig lehetne táncikálni: 1) van benne eladósorban lévő leány 2) van benne balett úgyis.
Nos tehát heuréka...! Úgy vélem, megvan a balettalapú megfejtés Az alvajáró színrevitelének „Momus-játék”-ot megszégyenítő, „Kimernya?” topikot tönkre zúzó, fórumtömegeket megmozgató nagy kérdésére, vagyis hogy „...mi célja volt a rendező Némedi Csabának a két vén-nem vén "csoroszlya-hölgy" szerepeltetésének a darabban...?” (4495 Búbánat).
Az ügyben érdekelt fórumtársak, különösen pedig Nagy Katalin, Búbánat, takatsa, Edmond Dantes, -zéta- és bermuda részére, illetve cárnő fórumtársunk 4521-es bejegyzés szerinti barátnői számára,
továbbá a 4495, 4496, 4497, 4498, 4499, 4506, 4521, 4522, 4523, 4527, 4528, 4530, 4535 sz. hozzászólásokra való hivatkozással a kérdésre a következő választ adom:
A két szereplő nagy valószínűséggel két, verejtékes erőfeszítés árán azonosítható balettkaraktert idéz meg. A két karakter a Nadezhda Gonchar második szólista és Tatiana Tkachenko második szólista által táncolt Hudiska és Kubiska a következő balett vendégjátékból:
Ratmanszkij/Prokofjev: Hamupipőke
A Mariinszkij Színház Balettegyüttesének előadása
Erkel Színház, 2019. április 22., Húsvéthétfő, 20.00 óra
Én a 20.00 órai műsort láttam, de mivel a nap során a darabnak volt egy korábbi előadása is, abban a szólisták nem szükségszerűen ugyan, de mások lehettek.
A karakterek helyes azonosítására vonatkozó meggyőződésem háttere a következő:
Két, nem sokkal ezelőtti bejegyzésemben (4537, 4538) igyekeztem egy kicsit jobban feltárni a rendezésben megjelenő balettmotívumok hátterét, aminek során számba vettem az opera közvetlen előzményének tekinthető 1827-es balettművet, illetve azt a két további balettet (Giselle, valamint a komoly tartalmi hasonlósággal is rendelkező Seregi-féle Sylvia) amely erős hatást gyakorolt a rendezésre, és amelyekből Myrtha alakját, illetve a balettiskolai környezetet kölcsönözte a rendező. Foglalkoztam ezen túl egy keveset annak lehetőségével is, hogy ennek a színpadra állításnak milyen szerepe lehet a Magyar Nemzeti Balett körüli folyamatos csatározásban. A rendezésre azonban az előbb említetteken túl hatást gyakorolt még legalább egy harmadik balett is, ez pedig a Hamupipőke. Mindannyian emlékezhetünk rá, hogy a második felvonásban a rendező a balettkorlát előtt milyen hangsúlyos színpadképi elemként jelenítette meg a Hamupipőke kellékének számító fél pár női cipőt, és hogy onnantól kezdve a cipő felhasználásával Amina tisztázódásának történetét Hamupipőke megtalálásának történetén keresztül ábrázolta. Az Amina-Hamupipőke megfeleltetésre való tekintettel számomra egy idő után egyértelműnek tűnt, hogy a rendezés szereplői közül másokat is megkereshetünk a Hamupipőke c. balettben, és arra a következtetésre jutottam, hogy a két megidézett nőalak Hamupipőke két lusta, buta, élhetetlen, semmirekellő, haszonleső, lúzer, tohonya stb. mostohanővére, akiket az alkotó az adott megjelenési módon a nem egészen egy évvel ezelőtti vendégjáték szereplőiről mintázott (A Giselle-ben és a Sylvia-ban nincsenek szóba jöhető karakterek). Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a rendező több mint erős balettszimbolikával, illetve kölcsönzésekkel dolgozik, és ennek során egyértelműen kurrens balettekhez folyamodik, a megoldásai mind frissen játszott darabokból erednek. A Giselle és a Sylvia tavaly is, ebben az évadban is repertoáron van a Nemzeti Balettnél, míg a Hamupipőke ugyan nincs műsoron, de a szentpétervári Mariinszkij Színház Balettegyüttesének (ex Kirov Balett) vendégjátéka keretében a Ratmanszkij-féle változatot nem egészen tíz hónapja láthatta az Erkel Színházban a magyar közönség, és valószínűleg a balettrajongónak tűnő Némedi Csaba is. Meggyőződésem tehát, hogy a rendezés szóban forgó két nőalakját a nagy sikerű vendégelőadások mostohanővéreiről – az adott változatban: Hudiskáról és Kubiskáról – mintázta az alkotó, akiket az általam látott, 20.00 órai előadásban szenzációsan slampos, szottyos és hitvány módon jelenített meg a vendégegyüttes két kiváló, ebből a célból talán még hízókúrára is fogott szólótáncosnője. Bizonyos valószínűséggel szóba jöhet még a jelenlegi évadban bemutatott szegedi Hamupipőke is, de erről nem akarok nyilatkozni, mert nem láttam a darabot és nem ismerem a karaktereit. Mivel azonban a Mariinszkij vendégjátéka az utóbbi évek talán legrangosabb és legsikeresebb magyarországi baletteseménye volt, a Ratmanszkij-féle Hamupipőke-változat pedig a mű egyik világhírű, irányadó koreográfiája, valószínűsítem, hogy a Hamupipőke szimbólumrendszerének átemelése során ez a változat lehetett Némedi Csaba forrása, és a két molett hölgy személyében is ennek a verziónak a két mostohanővére, vagyis Hudiska és Kubiska köszön vissza nekünk.
Ez tehát a valószínű megfejtés, és tudom, hogy elsőre meglepőnek tűnhet, mint ahogy a korábbi bejegyzéseim balettösszefüggésekkel kapcsolatos megállapításai is azok lehetnek, de be kell látni, hogy az egész rendezés anatómiája alapvetően balettalapú, és a válaszokat is erről a területről fogjuk megkapni. Örömmel fogadom azokat az előrevivő véleményeket vagy ellenvéleményeket, amelyeket a fórumtársak esetleg a következtetéseimhez fűznek, egyúttal pedig bizonyos sajnálatomnak adok hangot amiatt, hogy a színpadon elsőre eredetinek és meggyőzőnek ható rendezés utólagos elemzéssel akár különböző balettművekből történő kölcsönzések – bár semmiképp sem fantáziátlan kölcsönzések – sorozatának a benyomását, még kedvezőtlenebb esetben pedig a Magyar Nemzeti Balettel kapcsolatos üzengetésekbe történő bekapcsolódás érzetét is keltheti.
" Professzionális munka": Verdi: Turandot! Boldog-,boldogtalan világsztárként való hirdetése, aminek a fele se volt igaz! Et cettera...
" Professzionális munka": Verdi: Turandot! Boldog-,boldogtalan világsztárként való hirdetése, aminek a fele se volt igaz! Et cettera...
"Jelentős (nem gagyi színvonalú)magyar művészeket hozott helyzetbe"
Szám szerint hármat.1. Kocsár Balázst, aki amíg Debrecenben zeneigazgatott, az ottani produkcióit vette meg olykor elképesztő alacsony színvonalú vendégénekesekkel, amióta az Operánál van, az ottani kifutóban lévő darabokat veszi át. 2. Rost Andraát, egyre hanyatlóbb hangi állatbotban. 3. Miklósa Erikát, ezt nem is kommentálnám.
Nem találtam megfelelő fórumot, ezért egy rövid megjegyzést ide írok.
Nagyon hibásnak tartom a Fővárosi Közgyűlés döntését, miszerint újra kiírták a SZABAD TÉR SZÍNHÁZ vezetésére a pályázatot és nem fogadták el és nem hosszabbították meg BÁN TEODÓRA pozícióját az igazgatóként. Az elmúlt másfél évtizedben óriási, felelőségteljes, PROFESSZIONÁLIS munkát végzett, remek programokat valósított meg, világsztárok tömegét ismertete meg a magyar közönséggel, jelentős (nem gagyi színvonalú) magyar művészeket hozott jobbnál jobb helyzetbe. Igyekezett (bár valamelyest elkötelezett is volt) politika mentes magasszínvonalú KULTÚRÁT prezentálni, Budapest nevét jól láthatóan feltenni a nemzetközi piacra stb. Csak elismeréssel lehet szólni a munkájáról, aki másként gondolja, vagy nem érti a kultúra miben létét, vagy személyes irigység okán támadja.
Most, hogy kiírták az új pályázatot nem lehetséges, hogy a döntéshozók néhánya elbizonytalanodjon, akár Benkő Nóra, akár Somogyi Szilárd kommersz gondolatait olvasva. Meg kell érteniük, hogy BÁN TEODÓRA az egyetlen alkalmas, nemzetközileg is megbecsült igazgató!!!
https://fidelio.hu/szinhaz/ki-milyen-jovot-kepzel-el-a-szabad-ter-szinhaznak-az-aspiransokat-kerdeztuk-152728.html
Türelmet kérek. Valószínűleg még ma...
Jön, jön, jön... Hamarosan jön a válasz Búbánat fórumtársunk kérdésére, amely a hét során oly sokakat izgalomba hozott Az alvajáró rendezéssel kapcsolatban. Eddig téves úton jártak még a legfenköltebb megoldások is, de megvan a két, kevéssé odaillő női karakter.
Ui.: Egy kis további gondolkodás után a jelek pedig csak szaporodnak. Az alvajáró és a Seregi-féle Sylvia cselekménye eleve erős hasonlóságot mutat (szerelmi négyszög; félrement, majd a végén helyére került szerelem; cselszövő Lisa/Diana), és felmerül a kérdés, hogy a jellegében azonos környezet megteremtésével a rendező nem a néhai koreográfus művére vontkozó referencia-rendszert akart-e létrehozni. Jól tudjuk, az ő munkássága szimbolikus jelentőségre tett szert a Magyar Nemzeti Balett körüli harcokban, hiszen darabjait egyes korábban népszerű, de máig ható – egyébként pedig nyilvánvalóan megalapozatlan – vélemények szerint mellőzik a társulat műsoráról. Meglehet, hogy a balettelem adott módon való felbukkanását ennek kell betudnunk, még ha a megjelenését egyébként is erőteljesen megalapozza az, hogy az opera közvetlen színpadtörténeti előzménye egy balettmű (Aumer/Hérold/Scribe: La Somnambule, ou L’arrivée d’un nouveau seigneur; Académie Royale de Musique, 1827) volt. A Giselle-ből adaptált, a rendezésben hangsúlyos néma szereplővé vált Myrtha pedig szerintem egyértelműen Kozmér Alexandrának szánt szerep lehet, vagyis nem a művész került a karakter kedvéért, hanem a karakter került a művész kedvéért az alkotásba. Hogy milyen célzattal, azon szintén sokat lehet gondolkodni. Jelzés arra nézve, hogy a művésznőnek ott lett volna a helye az Erkelben még nyolc nappal a bemutató előtt is játszott Giselle-ben, esetleg az adott szerepben? Szembesítési kísérlet Kozmér Alexandra kísértetével, aki miatt még sokáig ne nyugodjon senki – de legalábbis egyesek – lelkiismerete? Híradás a magyar balettszcéna legendás feltámadójának tekinthető művésznő ismételt színpadi újjászületéséről? Utalás a villikirálynő kegyetlen megtorló funkciójára, amivel a halálba táncoltatja a bűnösöket? Mindez lehetséges, és még sok más is, mint ahogy az is, hogy valójában téves a gondolatmenetem. Ugyanakkor ha valóban hordoz olyan, a Magyar Nemzeti Balettel kapcsolatos üzeneteket a rendezés, amelyeket a mostani bejegyzéseimben megpróbáltam körüljárni, akkor az utóbbi napokban nem ez lenne az egyetlen jel arra nézve, hogy hamarosan ismét fellángolhat a társulat körüli háború.
A balettszereplő teljesítményével kapcsolatban egyébként nehéz értékelhető véleményt formálni, mert az adott díszlet, illetve a színlapon koreográfust fel nem tüntető színrevitel mellett tevékenysége inkább korlátozódhatott pózolásra, mint táncolásra. Hálás vagyok azért, hogy a művésznő néhány nappal az Erkel Színházban játszott Giselle-széria után vállalta a fellépést ebben a Myrtha-, vagy inkább pszeudo-Myrtha szerepben, és legalább a művészi erő, illetve a koreográfia által valamilyen csekély mértékben tartalmazott pointe és port de bras technika terén elfogadta az óhatatlan összehasonlítás lehetőségét azokkal a szentpétervári hátterű balerinákkal, akik az Erkelben a szerep eredetijében lenyűgöző, sokáig emlékezetes teljesítményt nyújtottak a közelmúltban.
Nagy szimbólumfejtésben vagyunk itt az utóbbi napokban, amely ugyan elsődlegesen a darab két dekoratív, néma női közreműködőjének a szerepével kapcsolatos, de meglehet, érdemes lenne megnézni, miért és hogyan került a balettmotívum a rendezésbe valójában. Bennem ugyanis egyre inkább erősödik a feltételezés, hogy ennek nem a művön belüli, hanem a művön kívüli mondanivalója van. Önmagában a balettiskolai környezet nem egy jelentős újítás, a Magyar Nemzeti Balett repertoárján jelenleg két olyan darab is van, ahol a koreográfus a művet egyfajta „balett a balettben” technikával balettintézeti miliőbe helyezi (Lander: Etűdök; Seregi: Sylvia), igazából tehát ezt a rendezői megoldást nem tudom többnek tekinteni egyszerű kölcsönzésnél. Ugyanakkor a környezetválasztás, az operabalett aktuális repertoárjára való utalás, vagy mondjuk az, hogy a darabban az intrika alapvetően egy balettrúd körül zajlik, megalapozottan vetheti fel annak a lehetőségét, hogy az alkotó a Nemzeti Balett körüli külső és belső harcokra akart emlékeztetni a műben. Az pedig, hogy a darab koreográfiájában ilyen nagy súlyt kap a színpadi történéseket részben moderáló, részben dekoráló, figyelemfelkeltő ledvilágítással is ellátott Myrtha, jó eséllyel a karaktert megszemélyesítő Kozmér Alexandra művésznő melletti állásfoglalásnak tekinthető. Mindezekről persze soha nem fogunk teljes bizonyosságot szerezni, de szerintem mégis nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy itt most valójában egy, a hazai művészeti élet egyik tartós konfliktusára reflektáló, aktualizáló rendezéssel volt dolgunk.
Én nem voltam ott, nem láttam és nem hallottam.
De ez az írás jó! Köszönjük szépen!
Alkalmi darabnak szánhatta Bellini Az alvajárót, az alkalom mint ismeretes, a Scala konkurenciájának szánt Carcano színház megnyitása volt Milánóban. Az új színház gazdáinak nagy név kellett és Bellini akkor már nagy névnek számított és nagy énekes sztárokat szerződtettek, Pastát és Rubinit. Bellini ekkor nagyban dolgozott fő művén, a pár hónap múlva a Scalában bemutatott Normán, így érthető, hogy Az alvajárót részben korábban megírt saját számaiból fércelte össze hamarjában. A hálás utókor aztán sokáig életben tartotta a művet, majd a múlt század közepe óta, főleg Callasnak köszönhetően, ismét gyakrabban műsorra tűzik. Közelébe se ér a Normának, de elmarad a szerintem szintén nem kimagasló Puritánoktól is, utóbbit talán a 2017-es szenzációs pesti Elvira, Jessica Pratt dobta fel ugyanitt. Az alvajáró első része fárasztóan hosszú, amit -részemről legalábbis- csak a Wagnereknél és a két Strauss-egyfelvonásosnál lehet fészkelődés nélkül elviselni, amik a "kettő az egyben" jegyében egyszerre nyújtanak operai és szimfonikus élményt; a Bellini-mű zenekari partitúrája, a Pannon Filharmonikusok egyébként pontos, dicséretes munkája ellenére sem több szerényke kíséretnél.Talán húzhattak volna valamicskét a majdnem másfél órás első felvonásból... A rendező, Némedi Csaba ismét elővette a Puritánok-beli tánc-motívumot: amott valamiféle Callas-hommage okán, itt talán az újítani akarás jegyében vagy mert az opera egyes számai eredetileg balettzenének íródtak. Így aztán a cselekmény és a színpad középpontjába a balett illetve egy gyakorló-balettkorlát került. Érzésem szerint a rendező kicsit erősen túltolta a balettszólista (Kozmér Alexandra) jelenlétét: ezzel az erővel legközelebb, teszem azt,egy Siegfried-előadásba is beépíthető egy balerina, aki például bekíséri Siegfriedet Fafner barlangjába. Akár a sárkány is táncra perdülhetne és odabent mindjárt vidámabb lenne a hangulat ... Sebaj, elment ez így gond nélkül, ahogyan a habos-babos jelmezek (tervező: Zöldy Z Gergely) is megfeleltek. Szendrényi Éva látványos díszlete segíthette a jól teljesítő énekkar (Kodály Kórus, Debrecen, karig. Szabó Sipos Máté) még jobb hangzását a vertikális elhelyezés jóvoltából. Nem az ő hibájuk (hanem a zenéé), hogy sok énekelni valójuk és szinte folyamatos jelenlétük ellenére a kórusszámok (nekem) unalmasnak hatottak. Nagy várakozás előzte meg Zuzana Marková Amináját. A nyakigláb cseh szoprán kicsit esetlenül mozog a színpadon, hosszú karjaival-lábaival nem mindig bánik ügyesen. A második áriájában és a fináléban viszont nagyon tetszett. Szép hang, kiegyenlített regiszterek, biztos magasságok, szolid, de jól működő koloratúra technika: nem tudom, ki lehet-e hozni többet a szólamból ezen a "jó" (iskolában négyes) osztályzatot érdemlő, nem lázba hozó színvonalon. Konu Kim -ha valóban Demurót várták- beugróként énekelte Elvinót. Ennél össze-nem-illőbb jegyes- és énekespárt mint Marková és ő, ritkán látni manapság: jó fél fejjel alacsonyabb, köpcös-duci fiatalember a koreai tenor, nem éppen 21. századi idol. Első felvonásbeli szereplését bízvást tekinthetjük bemelegítésnek; az első fináléig -amiben először fogott meg- tétova téblábolás, színtelen éneklés, nem több. Ilyen hangfajú és -színű, tegyük hozzá, külsejében is valamelyest hasonló énekest hazai felhozatalból is ki tudunk állítani. Szünet után aztán egy, ha le nem is fogyott, de megizmosodott, értsd: megizmosodott hangú és szerepformálású, szépen éneklő (NB: bel canto) Kim jött ki és adott értelmet szerződtetésének, alakítása is átéltebb lett. Kellemes fölfedezés volt a seconda donna Lisa: Zemlényi Eszter. Az intrikus figurához a kelleténél kicsit kislányosabbra, balettnövendékesebbre formázta őt a rendező, de üdén csicseregte el szólamát. Idővel nívós szubretté válhat operában, netán, ha táncolni is tud, operettekben. Mirco Palazzi jóvágású, jó mozgású, szép hangú basszbariton, népszerű áriája az est (egyik?) első tapsát kapta. Olasz vígoperák, esetleg 1-2 Mozart-opera (Leporello? Figaro?) hasznos közreműködője lehet máskor, máshol. Teresát Simon Krisztina énekelte, Alessio: Dobák Attila, jegyző: Bejan Miklós Máriusz. Riccardo Frizzára éppen ráláttam, fiatal kora ellenére most is olyan papuskás-gutbácsis stílusúnak gondolom mint amikor három éve a másik Bellinit vezényelte. Jól követhető kéz, biztos tudás, rutin: kell ennél több? (Kell/ene.)
Bellini: Az alvajáró - MüPa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2020. február 11.
Szintén köszönet! Tud valaki valami bővebbet erről a fiatal énekesről, mert az interneten nem sokat találtam, azon kívül, hogy a ROH-ban énekel, és nem is akármiket!
Hogy miket lehet találni! Hálás köszönet! :))
Bellini: Az alvajáró – Galéria
Bellini: Az alvajáró – Elvino jelenete (Konu Kim) – video bejátszás
Bellini: Az alvajáró - Elvino jelenete - hangbejátszás
km. a Zuzana Marková (Amina) Kodály Kórus Debrecen és a Pannon Filharmonikusok, vezényel: Riccardo Frizza
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2020. február 11.
