Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Én láttam Hamar Zsoltot és Hollerungot is.
Én voltam, mondjuk pont máshogy látom mint az előttem szólók. :-)
Nekem nagyon tetszett, és én valóban nem foglalkoztam még eddig a Bruckner 6.-kal és valóban megvilágosodásszerű volt az élmény. De a Bartók is tetszett.
Ellenben én a Permiek koncertjére mondtam volna, hogy korrekt volt, de aki nem volt rajta, az nem veszített semmit.
Én már nem foglalkozom a Kimernyával, és ha nem tévedek, a hsz-t a beköldési határidő után küldtem el.
Sőt Csengery Kristóf is, egy általam ismert ügyvéd meg egy első hegedűszólamban játszó úriember az NFZ-ből. Kukucskáltam a VIP-szalon felé, de nem láttam ott senki híres embert. Mások láttak ilyeneket?
Jaj, de jóóóó!
Utolsó koncert a Hungarian Quartet volt. Ma sem tudok menni.
Csörgő Simon koncertjén én voltam, beszámoló íródik... :-)
Igen!
De töretlenül haladok a cél felé.
Nos, ez a beírás talán kissé korán került ma fel a fórumra, tekintve, hogy a tegnapi Kimernya?-kérdés megfejtését 1/1 tartalmazza, röviden: spoiler-gyanús :-)
Szerintem ennél nagyobb veszteség téged is ért már. Főleg, ha hm... nem szereted Brucknert. (A permiek Mahler-estjét viszont sajnálhatod.)
Akkor ne sajnáljam, hogy kihagytam?
Megint be vagyok havazva, de iszonyatosan.
Én + a főszerkesztő úr. Többre számítottam. A Zenében Valaki, Aki a Matskákat is Szerette, lesöpörte az ángliust. A Bruckner/6 korrekt volt. Koncert után lelkendező hallgatók, akik nyilván ekkor hallották először (élőben) Kántor Uram eme szösszenetét, elragadtatottan nyilatkoztak, hogy ez az interpretáció megnyitotta előttük a művet, milyen gyönyörű dallamok vannak benne stb.
Volt valaki Sir Simon koncertjén?
Meséljetek!
BOLSHOI - Best of VERDI, PUCCINI, GOUNOD, TCHAIKOVSKY operagála
A VILÁGHÍRŰ MOSZKVAI BOLSHOI SZÍNHÁZ SZÓLISTÁI MAGYARORSZÁGON
Az operagálán Medveczky Ádám Kossuth- díjas karmester vezényel, illetve közreműködik a több mint 60 fős Monarchia Szimfonikus Zenekar.
A Bolshoi szólistái:
Elena Zelenskaya: szoprán
Svetlana Shilova: mezzó szoprán
Olga Ionova: szoprán
Andrei Grigoriev: bariton
Roman Muravitsky: tenor
Aleksey Neklyudov: tenor
Előadások:
2019. 01.08. 19:00 Debrecen- Kölcsey Központ
2019. 01.09. 19:00 Budapest- Erkel Színház
Program:
1.rész
1.Orchestra
2.Arensky «Song of the off-stage singer»-Raphael-A.Neklyudov-2.18
3.Puccini «Quando me'n vo…»- La Boheme-Musetta-O.Ionova-2.50
4.Puccini «Rodolfo Marcello duet»-La Boheme-R.Muravitsky-A.Grigoriev-4.00
5.Saint-Saens «Mon couer s’ouvre a ta voix»-Dalila- S.Shilova-6.00
6.Verdi «Lunge da Lei»-Alfredo-La Traviata-A.Neklyudov-3.30
7.Cilea «Ecco:respire appena»- Adriana Lecouvreur -E.Zelenskaya-4.20
8.Verdi «Dio,Che nell’alma infondere»- Don Carlo- A.Neklyudov-A.Grigoriev-2.20
9.Puccini «E lucevan le stelle”-Tosca-Cavaradossi-R.Muravitsky-4.30
10.Verdi «Cortigiani vil razza dannata»-Rigoletto-A.Grigoriev-5.00
11.Verdi «Bella figlia dell’amore»-Rigoletto- O.Ionova, R.Muravitsky,S.Shilova, A.Grigoriev-6.00
2. rész
1.Offenbach «Belle nuit…»-Les Contes D’Hoffmann- E.Zelenskaya-S.Shilova-4.00
2.Gounod «Je veux Vivre»- Romeo et Juliette-O.Ionova-4.00
3.Bizet La Habanera-Carmen- S.Shilova-4.00
4.Gounod «Ange adorable»- Romeo et Juliette- A.Neklyudov-O.Ionova-4.50
5.Verdi «O Carlo,ascolta...»-Don Carlo- A.Grigoriev-3.40
6.Puccini Nessun Dorma–Turandot-R.Muravitsky-3.50
7.Puccini «Vissi d’arte»-Tosca- E.Zelenskaya-3.20
8.Rimsky-Korsakov «Tzarevna Lebed»-The Tale of Tzar saltan-O.Ionova-3.00
9.Tchaikovsky «Kuda,kuda,vi udalilis»-Lensky-Eugene Onegin-A.Neklyudov-6.00
10.Tchaikovsky «Lisa Polina duet»-Pique Dame- E.Zelenskaya-S.Shilova-2.40
11.Tchaikovsky «Chto nasha Giz’n…»- German-Pique Dame- R.Muravitsky-2.00
12.Puccini «In questa reggia…»-Turandot -E.Zelenskaya-5.00
13.Mozart «La ci darem la mano»- Don Giovanni-trio-A.Grigorie-E.Zelenskaya- O.Ionova- S.Shilova- 3.00
14.Il Brindisi-La Traviata-tutti!-3.30
Egyébként Szántó Andrea a Leoncavallo Bohéletben nem énekelt rosszul, sőt, nekem tetszett, annak ellenére, hogy bemondták, hogy beteg és ha jól emlékszem azt is, hogy le akarta mondani a szereplést.
Talán az utolsó Kocsis-koncerteken?
Igaz, ott valóban Vizin volt, Szántót valamikor máskor hallhattam Juditként.
Hát én bizony (már?) nem emlékszem különbségre. A két mezzót azért keverhetted össze, mert Vizin Viktória az Eötvösben énekelt a télen és utána Szántó Andrea Juditot. Egyik sem volt kimagasló.
Igen, Vizin Viktória
Igen, Vizin Viktória
Vizin Viktória volt Judit...
Azért nagyon is volt különbség. Nekem egyébként Szántó Andrea maradt meg abból a Kékszakállúból inkább.
Szabó Bálint pedig a müncheni Parsifalban is énekelt, Titurelt.
Annak a produkcionak ket elonye volt: ketszer lehetett meghallgatni a darabot egy este es Fischer Adam vezenyelt. Sem a ket enekes nem hagyott bennem emleket sem a ketfele megkozelites (ferfi/no felol) kozott nem fedeztem fel semmi extra kulonbseget. Talan nem is volt.
Szabó Bálint operaénekesről, szerepeiről, szerepalakításairól infók az alábbi linkeken is hozzáférhetők:
https://www.operabase.com/a/B%C3%A1lint_Szab%C3%B3/2460/hu
https://operafesztival.hu/index.php/hu/eladok/szolistak/1697-szabo-balint
http://www.kolozsvariradio.ro/2015/01/14/zeneter-szabo-balint-sikertortenetei/
https://www.staatsoper.de/en/biographies/detail-page/szabo-balint.html
https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/szabo-balint-az-opera-bastille-ban-69106.html
Az maradt meg bennem, hogy semmi nem maradt meg SzB Kékszakállú-jából .
Gondolom, Kaufmann-rajongók tömege nézte-hallgatta a müncheni Otellot. Nos, abban Szabó Bálint énekelte Lodovico szerepét. Ez eléggé "megbecsült" státusz?
Elsősorban német színpadokon (elég jó helyeken) jó ideje megbecsült énekes.
9 éve azon a bizonyos, "2 Kékszakállú egy este" projektben volt szerencsém a Bartók-opera címszerepében látni/hallani, akkor nem lettem egyértelmű rajongója, de az az ötlet eleve nem énekesbarát módon volt tálalva...
És őt valaki hallotta már, hogy milyen? Mondjuk 800 forintot ezekben az operaínséges időkben megér nekem két koncertszerű előadás januárban - megnézem a Sábát is, de sajna a Hollandira minden jegy elkelt, mire észbe kaptam.
Az Operaház honlapja szerint Sz.B., azaz Szabó Bálint...
Két hét múlva Boccanegra a MüPában és Fiesco még mindig N.N..
4131-4132: köszönöm! :-)
Komolyan dolgozom is azon - hogy az effajta recenziókat - a regisztrált író-olvasó engedélyével a fórumból a címoldalra emelhessük. Szándékaink szerint a Momus nem arra van, hogy valaki felkért szakértő leírhassa a "hivatalos" véleményt. Valamennyien rajongók vagyunk, egyenrangú közönség, akik szívesen megbeszélik egymás közt az élményeiket.
Sajnos Karita Mattila koncertjén nem tudtam ott lenni, Edmond Dantesnek külön köszönöm a beszámolót!
Megjegyzem mennyire hiánypótló az effajta, szépen megfogalmazott hangverseny recenzió mind itt a Mómuson, mind az offline médiában. Ezen a fórumon sajnos operák, és főleg az operaénekesek teljesítményének taglalása kissé túlterjeszkedik. (Gondolom az idelátogatók többsége jelenlegi, vagy ex-kórustag)
Európa nagy részén minden koncert után minimum a helyi, de sok esetben az országos sajtó kulturális rovata is értő kritikát közöl. Ez nagyon fontos része a klasszikus zenei hangverseny életnek, ami a koncert látogató közönség számára is jó fogódzó.
Úgyhogy kár egy jótollú, lelkes hangverseny látogató kritikáját kóstolgatni. Nehogy elmenjen a kedve az ilyen hiánypótló, "jószolgálati” tevékenységtől!
Hát... Ezt sajnos nem fogjuk megérni. :O(((
Forrás? A saját véleményemet írtam meg a koncertről, a szükségesnek gondolt kiegészítő információ(k) a netről.
Hát...
Wagner volt a legjobb.
Kocsisnak ott kellene hagynia csapot-papot, és visszajönni a Földre!
Forrás? Egyébként remek koncert volt.
Élet és halál - ezt a hangzatos címet adta csütörtöki bérleti koncertjének a Nemzeti Filharmonikusok, ami önmagában nem sokat árul el a műsorról. Mert mi egyébről szólhat egy hangverseny, egy színházi előadás, bármilyen irodalmi, képző- vagy előadó-művészeti alkotás mint életről és halálról? Kis Haydn-bevezetést követően igényesen, gondosan szerkesztett német estet kaptunk. A La fedeltà premiata azaz A hűség jutalma vagy mostani címén A megjutalmazott hűség premierje Eszterházán volt, ennek az operának a nyitányát játszotta a zenekar kezdésként majd Beethoven Ah'! perfido koncertáriája következett. Nekem ez a darab kicsit olyan, mintha Mozart Come scoglio-ját gyúrták volna össze Leonóra "Abscheulicher" -jével: hármas osztat, óriási hangköz-ugrások, kitörő drámai szenvedély, kétségbeesés és remény, fékezhetetlen hevület, vokális bravúr: mindez világhírű vendég, Karita Mattila tolmácsolásában. Föltűnő személyiség ő: testhez simuló bordó, hátul mélyen dekoltált ujjatlan estélyijében, hatalmas szőke hajzuhataggal, sok évtizedes sikeres pályával és ötvennyolc betöltött életévvel igazán impozáns jelenség és impozáns hang, ezzel is, azzal is betölti a színpadot és a nézőteret. Kotta nélkül énekelt és bejövetelkor kicsit zavartnak tűnt a szűk térben, mint aki nem tud mit kezdeni királynői termetével, hosszú karjaival. Ezt a koncertáriát talán kicsit kinőtte már, de így is jelentős élményt szerzett. Az első részben még Schumann Nyitány, scherzo és finálé című háromtételes szimfónia-féleségét hallhattuk.
Várakozásom ellenére az ÚZÚ-ban volt kritika. Nem tudom, mi volt Péteri Lóránt számára a keddihez fogható élmény, hacsak nem Gardiner Verdi-Requiemje. Jól tudom, hogy az almát nem lehet összehasonlítani a körtével, mégis megkockáztatom, miszerint Currentzisék produkciója volt a jobb. (Janine de Bique megjelenésére persze nem tért ki.)
A Mahler koncertről valóban csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ezek a világ legjobbjai! Tényleg varázslatos volt minden perce, egészen fantasztikus, minden képzeletet felülmúló!
Nem tudom, megszerettem volna-é a szomorú véget ért Hugót, de lett volna rá esély. Noha tegnap gyakorlatilag telt ház volt, a nézőtéren vagy fantomok, vagy a Momust nem ismerők foglaltak helyet.
Én ott voltam a Kaufmann-Damrau esten is, de ha csak azért mentél volna, hogy megszeresd Wolfot, akkor csalódtál volna, mert dacára a jó előadóknak, Wolf csak Wolf maradt. Hiába, kutyából nem lesz szalonna, s úgy látszik farkasból se. :)
Más: Úgy látszik, csak ketten voltunk ott a tegnapi koncerten...
Sohasem késő új művel/szerzővel megismerkedni! (Ha tegnap volt ott olyan ember, aki nem kedvelte volna meg a permiek teljesítménye alapján Mahlert, az ne járjon többet koncertre.) Én meg bosszankodom, miért nem jutottam el (anyagi okokból) az év eleji Kaufmann-Damrau estre, mert talán az általam eddig őszintén szólva egy-két dala kivételével nagyon igényes zongoraszólam által kísért unalmas recitálásnál többet nem mondanak Hugo Wolf dalai.
Látott tegnap valaki "szakmabelit" a Mahler-csodán? Izgatottan várom a kritikai beszámolókat, különös tekintettel az ÚZÚ-ra. Utóbbival kapcsolatban van némi sanda gyanúm.
Perm még nem Szibéria, de tkp. mindegy. Az itteni kritikák alapján pedig a permi, de még a jakutföldi közönség sem érdemel meg olyan produkciót, mint a Nyugat lánya a Zerkelből.
Javaslat áthidaló megoldásra: MÁO arra érdemesei induljanak hosszabb szibériai turnéra. Jut is, marad is.
Ez a világ legjobb zenekara. Pont. Az Erkelre/Operára a sajnos katasztrofális művelődési helyzet miatt van szükség. Természetesen vannak ott is pályát tévesztett emberek, akik nagyon alkalmasak lehetnének különféle mezőgazdasági munkákra. Megjegyzem, a Fiú csodakürtjében a 2. emeleten alig lehetett hallani a szólistákat. Nem értem, miért nem adták elő a Trost im Unglück c. dalt, először abban reménykedtem, hogy ez lesz a ráadás. Az Antillák Istennőjének hangja ugyanakkor jól hallható volt.
Most pedig ide a rozsdás bökőt: Jelentkezzen, aki hallott erről a karmester- és zenekarcsodáról! Nekem tök ismertetlen volt egészen a bérletváltásig, amikor is rákerestem a neten, kicsoda ez a társulat. Hogy némi önreklámot csináljak, l. az általam indított fórumot: Tegnap a Bernstein-szabály első része teljesen beigazolódott annyiban, hogy a közönség számára ismeretlen művész(ek) lépett/léptek fel. A szabály 2. része remélhetőleg hamarosan megcáfoltatik, azaz nem kell 35 évet várni a karmester/zenekar legközelebbi magyarországi (=budapesti) fellépésére.
Van nekem egy Müpa bérletem, amely úgy kezdődött, hogy Gardiner: Verdi Requiem és úgy folytatódott, hogy Currentzis és a Music Aeterna of Perm Opera: Mahler - a Fiú csodakürtje és IV. szimfónia.
Gardinerre azzal a biztos tudattal mentem, hogy valami csodálatosat fogok hallgatni, a mai előadásra pedig úgy, hogy Mahlert nem túlzottan szeretem, erről a Currentzisről pedig nem is hallottam, de ha már van bérletem, akkor mégis elmegyek.
És el kell ismernem, vannak még csodák, és nemcsak kis csodák, hanem nagyok is, óriásiak.
Mit is írjak, írjak-e egyáltalán erről az élményről? Hiszen aki ott volt, az maga is átélte, aki pedig nem volt ott, az úgysem hiszi el. Egy biztos: olyan élménnyel lettem gazdagabb, ami szavakba nehezen foglalható. Az első részben A fiú csodakürtje ciklust hallhattuk, egy nagyon jó szopránnal, Paula Murrihy-vel és egy árnyalattal tallán kevésbé jó baritonnal, Florian Boesch-el. Megvallom, ezt a művet sohasem hallottam, így rácsodálkozhattam ezekre a zseniális miniatűrökre, amelyek mindegyike külön világ, színek, érzések, hangulatok kavalkádja, ahol együtt szólal meg a szomorúság és jókedv, a tragédia és a vidámság, egy olyan, mindent átjáró humorral fűszerezve, amit most hallottam meg először Mahler műveiben. Talán elég az egyik kis darabra utalnom, ahogyan Szent Ferenc prédikál a halakhoz, és jönnek a potykák, csukák, rákok és harcsák, és az ember - akárcsak a halak - fürdik a hangok kavalkádjában, és azt kívánja, sohase érjen véget ez a vissza-visszatérő, de mindig változó, végtelen ringás... de aztán végetér persze, és szünet...
Aztán a második rész, a IV. szimfónia. A hegedűs és az összes fúvós állva játszik. Igen, így minden másképp szól, mert az ülés kötöttség, földhözragadtság, de amikor egy egész zenekar áll, és nemcsak a kar, vagy a tüdő és a száj, hanem az egész test képezi a hangot, akkor minden felszabadul és egy másik dimenzióba lép. És nemcsak hallom, hanem át is élem, a tollpehely súlytalan lebegését, vagy az izzó meteor vad száguldását. Ehhez egy ilyen, folyton mozgásban levő, együtt lélegző, egy testet alkotó zenekar kell, és egy ilyen karmester, aki pálca nélkül, fél méteres ujjaival vezényel, egy kaszáspók-mágus, aki itt és most, valami egészen újat teremt. Mahler zseniális, Mahlert ezennel megszerettem, de valószínűleg bármilyen más zeneszerző művét hallgatva és átélve is ez lenne a hatás, mert itt valami zeneszerzőn túli dolog is történik, maga a csoda. Aztán az utolsó tétel, egy Fekete Királynővel, Szent Péterrel, Heródessel, a Báránnyal, Szent Ceciliával, Szent Mártával és persze velünk is, a közönséggel. Ha ilyen lesz a mennyország, akkor nem fogok csalódni, de addig is, igen addig is, jó élni és jó megélni egy ilyen koncertet. Aztán a szűnni nem akaró taps. És egy ráadás - sajnos nem tudom mi - amiben a zenekar minden hangszercsoportja és minden tagja megmutatja, hogy még ennél is többre képes, mint amit eddig hallottunk.
Utóirat: Először érzem azt, hogy talán jobban jártam volna, ha Szibériában élek, és a Permi Operába járhatnék. Mert ebben az évadban még sikeresen elkerültem a magyar operát (Nyugat lányából is a MET verziót hallgattam), de szombaton azért mégiscsak elmegyek egy Bohéméletre, mert kiváncsi vagyok Horti Lillára, akit még nem hallottam énekelni, és az ember mindig reménykedik... De, hogy őszinte legyek, a többiekre, másra nemigen. Szükségem van nekem egyáltalán a magyar Erkelre-Operaházra? Igen, szükségem van, hiszen éppen ennek a fényében tudom igazán értékelni a mai csodát.