Bejelentkezés Regisztráció

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek


Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények

4114 Edmond Dantes 2018-12-04 08:35:00 [Válasz erre: 4111 -zéta- 2018-12-03 20:12:35]

A tegnap  esti köztévés "Hogy volt?"-műsorban még nem jelentette be a művésznő...egyébként azt olvastam, Rálik Szilvia énekli a Verdi-opera címszerepét.

 


4113 Búbánat 2018-12-03 23:44:10

2018. 11. 29. 23:26 Sonline.hu

Sikerrel mutatták be Lehár Ferenc nagyoperettjét Kínában

Nagy sikerrel mutatták be Lehár Ferenc kései művét, A mosoly országa című nagyoperettet szerdán Sanghajban, Káel Csaba rendezésében.

A történet a szerelemről szól, és izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata.

A Shanghai Opera House és a Müpa közös bemutatóját azért is nagy érdeklődés övezte, mert az országban most először került színre a mű

A kínai-magyar koprodukcióban született látványos előadást Budapesten február 1-jén lehet majd látni – közölte a Müpa csütörtökön.

Lehár késői operettjét 1929-ben mutatták be. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az alkotás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után.

A történet a szerelemről szól, és izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa imádott Lisát, hogy megszökjön tőle, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval.

A sanghaji előadás különlegessége kelet és nyugat találkozásában rejlik. Az európai rendező, karmester és díszlettervező fémjelezte előadás kosztümjeit, mintegy 200 jelmezt, például egy Sanghajtól 200 kilométerre fekvő műhelyben készítették kínai jelmeztervező felügyelete mellett.

A közönség nagy ovációval fogadta az előadást. A két kultúra különleges találkozását élhették át személyes élményként: az összekapcsolódás ráadásul a színpadon is megtörtént, hiszen valóban két különböző kultúrából érkeztek maguk a művészek is, ettől vált a mű a nézők számára igazán magával ragadóvá.

Igaz, a kínai szólisták közül néhányan, Ausztriában vagy Németországban tanultak, európai hangképzésben is részesültek, ám például ahogy Mi szerepében az énekesnő a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, vagy megszólal a Szu Csong által énekelt világhírű operettdallam, a Vágyom egy nő után, azzal itt Kínában is azonosulni tudtak, hiszen Lehár zenéjének elképesztő ereje van, egyszerűen fantasztikus hallgatni – idézi a közlemény Káel Csabát.

A produkciót saját repertoárján tartja a Sanghaji Opera, valamint a tervek szerint az előadás kínai és európai turnéra is indul majd.

A februárban a Müpában is látható produkció különlegessége szintén a nemzetköziségében rejlik, mivel a kínai szerepeket kínai, az európaiakat magyar és a kontinensről érkező művészek alakítják majd: Szu-Csong herceget a kínai tenor, Jicsie Si énekli, Lisa szerepében pedig a jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan látható.

Hszü Csung személyében a darab karmestere is Kínából érkezik, de színpadra lép majd Ernyey Béla és Náray Erika is. Február 1-jén és 2-án a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lesz látható az előadás.


4112 Robesz 2018-12-03 20:58:57 [Válasz erre: 4111 -zéta- 2018-12-03 20:12:35]

:)))))) óriàsi


4111 -zéta- 2018-12-03 20:12:35 [Válasz erre: 4110 Edmond Dantes 2018-12-03 16:48:43]

Én azért nem vennék mérget Curára, szóval a Margitsziget az tuti...

Gondolom, Rost Andrea hezitál még a címszerepen...;-)


4110 Edmond Dantes 2018-12-03 16:48:43

Eddig ismeretlen Verdi-opera bemutatója 2019-ben a Margitszigeten a Budapesti Nyári Fesztiválon!

Turandot: nincs. Liu: név elírva, helyesen: Cristina Pasaroiu. Szerző:....!?!?

További részletek itt olvashatók. (José Cura és a Margitsziget viszont tuti.)


4109 Búbánat 2018-12-03 13:18:04

Adventi koncert a Wagner Társaságnál

Tegnap, vasárnap délutánra, egy szép operakoncertre szólott a meghívás:

December 2-án, 15 órakor a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermében rendezett adventi koncerten fellépett művészek voltak:

 Haris Nadin, Schöck Atala, Vincze Klára, Bándi János, Haja Zsolt, Kelemen Zoltán, Kovácsházi István – ének, zongorán Köteles Géza működött közre

Varga Oszkár - hegedű
Balázs István - gordonka


Érdekes volt a műsor összeállítása:

Wagner- operarészletek fogták keretbe az egy szünettel megtartott koncertet, közöttük Puccini, Csajkovszkij, Giordano, Mozart, Kodály és Massenet műveiből hangzott el egy-két ária, de az első részben még kamarazenélés is volt  Bach és Kodály darabjaiból.

A fellépő énekművészek mindegyike nagyon szép operaáriákat válogatott ki magának erre a délutánra, és örömmel láttam viszont köztük Bándi Jánost, aki már jó ideje nem énekel az Operaházban, de mint hallhattuk, gyönyörű, még mindig nemesen csendülő, átszellemült énekhangja, kiművelt technikáján át most is felragyog,  mit sem vesztett értékéből: előbb Mozart Varázsfuvolájából Tamino képáriáját, majd a szünet után Donizetti Szerelmi bájital című operájából a nevezetes Nemorino románcát szólaltatta meg, a közönség nagy örömére. Megjegyzem, érdekes volt ezt a bel canto, alapvetően lírai áriát Bándi interpretálásában árnyaltan, mégis erőteljes tenorján való tolmácsolásban hallani.

Vincze Klára énekművészete eddig ismeretlen volt előttem, de azt tudtam róla, hogy két évvel ezelőtt a  II. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen indult, énekelt a Pécsi Nemzeti Színházban Santuzzát, ezzel a szerepével már Pesten is bemutatkozott az Erkel Színházban, és Németh Judit tanítványa, aki ugyancsak eljött ide a Marczibányi Téri Művelődési Központba, de most a közönség körében foglalt helyet.   Vincze Klára lehet, hogy később beérik „Wagner-heroinává”?  a műsor nyitószámaként a Tannhäuserből a Csarnokáriát adta elő, a énekszólamának minden szépségét feltárta előadásában. A második részben pedig ugyancsak a Tannhäuserből hallottuk tőle, ezúttal Vénusz áriáját.  Énekhangja erősen cseng, könnyedén hozza a dallamíveket, nem okoz számára problémát sem a mély, sem a magas énekfekvésben való helytállás. A dinamikai hangsúlyok azonban mintha még nem teljesen lennének készen…

Haris Nadin operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész-tanár szakán szerzett diplomát 2008-ban Nádor Magda növendékeként. Részt vett többek között, Marton Éva, Hamari Júlia, Mitsuko Shirai, Sass Sylvia, Nicolas Clapton és Laki Krisztina mesterkurzusain. Sikerrel szerepelt Spanyolországban a barcelonai Viñas és a pamplonai Gayarre nemzetközi énekversenyeken. 2007-ben a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, 2008-ban elnyerte a Richard Wagner Társaság nyári ösztöndíját... 2013-tól a Magyar Állami Operaház kórusművésze, 2015-től szólistája. Kisebb szerepekben már láthattam őt színpadon. Most két fajsúlyos énekszám előadásával erősítette meg bennem a róla kialakult eddigi kedvező benyomásaimat: Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operájából A Komponista igen nehéz énekelnivalójával és  egy igazi különlegességként, Massene Cid-jéből Chiméne gyönyörű áriájával igazolta kiváló hangi és előadói képességeit.

Schöck Atala, a Magyar Állami operaház alt szólistája a tőle megszokott színvonalon, nagyszerű mezzóján és remek dinamikával abszolválta Kodály Székelyfonójából a Szegény vagyok, szegénynek születtem című dalt, majd  később a Háry Jánosból Örzse dalával hódított meg újra bennünket.

Kovácsházi István úti ruhában érkezett: a Toscából a szó pozitív értelmében rutinosan elénekelt Levéláriája után, a kapott virágcsokorral máris búcsút vett és elsietett..

A végére hagytam a programban fellépő két operaházi kiváló baritonunkat, akik talán a műsor leghatásosabb és legigényesebb áriáinak perfekt eléneklésével a tudásuk legjavából nyújtottak át ízelítőt nekünk.  

Haja Zsolt előbb Csajkovszkij Pikk dámájából Jeleckij híres áriáját a II. felvonásból énekelte, majd a szünetet követően Mozart Figaró házassága című operájából a Gróf  Hai già vinta la causa virtuóz áriájával örvendeztette meg a publikumát.  A megérdemelt tapsok után ő is elnézést kérve távozott, halaszthatatlan ügyeinek intézése elszólították sajnos körünkből, így nem tartott ő sem a többi művésszel és a közönséggel közös ünneplésben a koncertet követően.

És a finálé: méltatom Kelemen Zoltán operaénekesünk itt és most is felragyogó ének művészetét, aki hatalmas baritonrepertoárjából erre az alkalomra az olasz és a német repertoárból kiválasztva egy-egy  emblematikus, nagy, hősi baritonszerepét hozta el magával:   előbb Giordano André Chénier-jéből  Gérard monológja hangzott el  általa a III. felvonásból („Nemico della patria?”) , és a koncert legvégére hagyva  „desszertként”, méltó zárásul Wagner A walkür című zenedrámájából a nagy ívű, méltóságteljes, lemondó, ám mégis buzdító kicsengésű utolsó jelenet következett: Wotan búcsúja és a tűzvarázs. ( Kelemen Zoltán ahogyan nemcsak elénekli, de mozdulataival szinte átlényegül és jelzi fájdalmas búcsúját lányától, Brünnhildétől, majd Logét, a tűzistent szólítja. hogy fellobbanjanak a gyermeket álmát őrző lángok; Kelemen a tőle joggal megszokott, sőt elvárt minőségi magas szinten,  csodálatos, ihletett tolmácsolásban  méltán koronázta meg ezzel az elénekelt zenedráma-záróképpel Wagner Társaság ez évi adventi koncertjének ünnepi műsorát; a megérdemelt vastaps annak is a jele volt, hogy a baritonistánkat lassacskán nemcsak a Verdi- és az olasz operarepertoár egyik legbiztosabb bariton-énekreprezentánsa a honi  operaéletnek, de mára, a Wagner zenedrámákban is otthon van, amit az utóbbi időkben operakoncerteken is bizonyított biztos, kidolgozott énektechnikája révén, ahogyan az erős, magvas, hősi baritonja predesztinálja is már rég erre a Wagner-vonalra: Walkür eme részletében vagy a tőle az Operában már hallott  Parsifal Amfortas-jelenetében  is megtapasztaltuk, Kelemen Zoltán biztos pontja lehet a budapesti Wagner-repertoár igényes, adekvát értékű, hősi nagy baritonszerepekben is, felzárkózva az elénekelt több mint hetven operaszerepe mellé.

Az elhangzott kamarazeneként az első részben Johann Sebastian Bach és Kodály Zoltán egy-egy gordonkára és hegedűre komponált, variációs darabja került előadásra két fiatal művész, Varga Oszkár (hegedű) és Balázs István (gordonka) előadásában, akiket előadásuk után nagy szeretettel és lelkesen tapsolt meg a közönség.

A koncerten végig az Operaház jeles, kiváló korrepetitora, Köteles Zoltán zongoraművész látta el feladatát: bravúrosan kísérve a sokszínű, sokféle technikát igénylő operarészleteket előadó énekművészeket.  Jogosan ünnepeltük őt is a programot követően.

A 3 órakor kezdődött délutáni koncert már lassan az estébe nyúlt, amikor annak végeztével, hat óra után mindenki levonult a kamaraterembe egy kis forralt vörösborra, pogácsára, szaloncukorra…

Szép, emlékezetes zenei esemény volt ez, méltó szervezésben a Wagner Társaság részéről!


4108 perempe 2018-11-29 01:04:10 [Válasz erre: 4105 tiramisu 2018-11-28 17:53:20]

az oltárnál, pontosabban közvetlenül a padsorok után. érthetetlen számomra, hogy miért nem maradtak ott.

nem fért volna el a kamarazenekar is ott, nem volt meg az összeköttetés az orgonával, orgonistával? én ezekre tudok gondolni.

a kórus különben kiváló volt, és a kórusművek alatt a hangélmény is megvolt.


4107 tiramisu 2018-11-28 17:53:44 [Válasz erre: 4104 perempe 2018-11-28 13:07:43]

Hol voltak az énekesek? Az orgona alatti részen a földszinten, vagy az oltárnál?  -  Sztem a távolság miatt mentek fel az orgonához.

  Mert a templomok visszhangosak, és így az orgona és az attól távol lévő énekhangok  nem egyszerre szólalnak meg, amely a hallgatók  nem oly zavaró, mint az előadók számára. Legjobb az orgona mellett énekelni, akkor megvan a lehetőség a tökéletes együttmuzsikáláshoz.


4106 tiramisu 2018-11-28 17:53:33 [Válasz erre: 4104 perempe 2018-11-28 13:07:43]

Hol voltak az énekesek? Az orgona alatti részen a földszinten, vagy az oltárnál?  -  Sztem a távolság miatt mentek fel az orgonához.

  Mert a templomok visszhangosak, és így az orgona és az attól távol lévő énekhangok  nem egyszerre szólalnak meg, amely a hallgatók  nem oly zavaró, mint az előadók számára. Legjobb az orgona mellett énekelni, akkor megvan a lehetőség a tökéletes együttmuzsikáláshoz.


4105 tiramisu 2018-11-28 17:53:20 [Válasz erre: 4104 perempe 2018-11-28 13:07:43]

Hol voltak az énekesek? Az orgona alatti részen a földszinten, vagy az oltárnál?  -  Sztem a távolság miatt mentek fel az orgonához.

  Mert a templomok visszhangosak, és így az orgona és az attól távol lévő énekhangok  nem egyszerre szólalnak meg, amely a hallgatók  nem oly zavaró, mint az előadók számára. Legjobb az orgona mellett énekelni, akkor megvan a lehetőség a tökéletes együttmuzsikáláshoz.


4104 perempe 2018-11-28 13:07:43

vasárnap voltam a Mátyás-templomban, a Semmelweis kórus lépett fel. az első részben még lent énekeltek, de a Gloriára (Vivaldi) felköltöztek az orgonához, ami számomra érthetetlen.


4103 Hangyász 2018-11-28 12:06:55 [Válasz erre: 4102 Búbánat 2018-11-28 11:03:55]

Így van. (Bár Wagnernek IS igaza volt, aki ki nem állhatta az egyes számok utáni bravózást, netán az ária/duett stb. megismétlését.)


4102 Búbánat 2018-11-28 11:03:55 [Válasz erre: 4101 Hangyász 2018-11-28 09:23:56]

Fantasztikus produkció volt!  - csodás operazenei élmény volt ott a helyszínen hallgatni Verdi ifjúkori remekét a nagyszerú előadókkal (szólisták, énekkar, zenekar, a kitűnő karmesterrel az élen)! És hogy Nucci mit produkált ezen az estén - már inkább közelebb a nyolcvanhoz...-, leírhatatlan,  eksztázisban tombolt a közönség áriája után!!!  És végig az előadás folyamán hhihetetlen voce és technika, orgánumának hangszépsége, kifejező ereje  jellemezte baritonját - "bel canto"!!!


4101 Hangyász 2018-11-28 09:23:56

Nem semmi volt!


4100 Búbánat 2018-11-27 11:48:00

 A Bartók Rádió élőben közvetíti: 19.05 - kb. 22.00

Ma este a Müpában

Verdi: A két Foscari

2018. november 27. kedd19:00 — 21:20

Egy szünettel

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

„A karmester az elsősorban Németországban (Karlsruhe, Berlin, Hannover, München) sikereket arató, negyvenesztendős horvát Ivan Repušić, a két kiváló együttes a Müncheni Rádió Zenekara és a Bajor Rádió Énekkara, a produkció abszolút sztárja pedig a Foscari dózsét éneklő, legendás olasz Verdi-bariton, a világ összes operaszínpadán szívesen látott Leo Nucci.

Koncertszerű előadás

Az előadás a Müpa Budapest és a Bajor Rádió koprodukciójában valósul meg.

Közreműködők:

a Müncheni Rádió Zenekara

a Bajor Rádió Énekkara (karigazgató: Howard Arman)

Vezényel: Ivan Repušić

A főbb szerepekben:

Lucrezia Contarini - Guanqun Yu

Jacopo Foscari - Ivan Magrì

Francesco Foscari - Leo Nucci

Jacobo Loredano - Sebestyén Miklós

Pisana - Fodor Bernadett

Barbarigo - Horváth István

A magyar szöveg (felirat): Csákovics Lajos


4099 Búbánat 2018-11-22 22:32:07

Magyar Tudományos Akadémia Díszterme

2018. november 27. KEDD, 19:00

„A mi operáink” operagála a Honvéd Férfikarral 

„2019-ben a Honvéd Férfikar 70. évfordulóján különleges zenei csemegékkel készülünk. A 2018/19-es bérletünkben 4 hangversenyen igazán különleges zenei összeállítással készülünk a jeles évfordulóra, mely koncerteken igyekszünk megmutatni a Honvéd Férfikar sokszínűségét, mind a komolyzene, mind a crossover műfaj területén.

 

Bérletsorozatunk harmadik állomásán olyan operagálával készülünk, amely bemutatja, hogy a Honvéd Férfikar 70 éves fennállása alatt mely operákban vett részt szerte a világon.

Itt nem csak a nagy klasszikusok – Aida, Nabucco, Lohengrin, Bánk bán, Hunyadi László férfikari részleteire kell gondolni, hanem számos kortárs vagy kevésbé ismert, de kiváló mű kórus részleteit hallhatja a nagyérdemű."

Vezényel: Riederauer Richárd és Strausz Kálmán


4098 Búbánat 2018-11-20 12:42:52 [Válasz erre: 4091 Búbánat 2018-11-10 13:06:47]

Már elkezdődött a koncertközvetítés ismétlése a rádióban:

12:35 - 14:10  Bartók Rádió

Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet

„Francia imák” – a MÜPA-ban tartott 2018.11.08-i koncert hangfelvétele

A Magyar Rádió Ének- és Zenekarának hangversenye

Vezényel: Kovács János

 

1. Jean-Baptiste Lully: Te Deum

2. Hector Berlioz: Te Deum Op. 22.

 

A Berlioz-Te Deum előadóii:

Énekszóló: Fekete Attila

Orgona: Dinyés Soma

a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

a  Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Walter Judit)

A Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)

a Honvéd Férfikara (karigazgató Strausz Kálmán)

a Bolgár Nemzeti Rádió Gyermekkara (karigazgató: Teodóra Dimitrova)

az Erkel Ferenc Általános Iskola Gyermekkara (karigazgató: Szebellédi Valéria)

a Marczibányi téri Kodály Iskola Gyermekkara (karigazgató: Őri Csilla)


4097 Kokapu 2018-11-17 19:49:15 [Válasz erre: 4094 Búbánat 2018-11-14 09:28:56]

Ha pedig aranykártyád (vagy platina) van, akkor ezután lehet regisztrálni az OrgonaExpedíció Extra programra, amikor a művész úr és növendékei vezetésével fel is lehet menni, és bemenni a hangszer belsejébe. 

Én most voltam októberben, hatalmas élmény! 


4096 Héterő 2018-11-14 20:36:28 [Válasz erre: 4095 Edmond Dantes 2018-11-14 17:06:30]

Romhányi Frédi és Béni -je (pl.) fenomenális, jobb, mint az eredeti,
és a maga nemében páratlan rímkavalkádja elfojthatatlan röhögést gerjeszt ma is.
Ma l'opera è un'altra cosa.


4095 Edmond Dantes 2018-11-14 17:06:30 [Válasz erre: 4093 Héterő 2018-11-14 00:24:40]

Egyetértek. A monodráma Házy Erzsébettel itt megtekinthető. Az inzert szerint Házy Erzsébet az "Asszony" szerepét énekelte, a fordító Romhányi József, Medveczky Ádám vezényelte az MRT Szimfonikus Zenekarát, rendezte Vámos László.


4094 Búbánat 2018-11-14 09:28:56

OrgonaExpedíció

2018. november 16. péntek16:00 — 17:00

Müpa egyik nevezetességét, az orgonát mindenki megcsodálja, aki ellátogat a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Ezúttal azonban nemcsak a hangszer impozáns felépítésében és gazdag hangzásában gyönyörködhetnek, hanem havonta egy alkalommal az érdeklődők Fassang László orgonaművész vezetésével betekintést is nyerhetnek a hangszer „titkaiba”. 
A megújult, OrgonaExpedíció névre keresztelt program vezetője a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a párizsi Conservatoire National Superieur tanára, a Müpa orgonakoncertjeinek szerkesztője avatott szakemberként beszél az orgonák sok évszázados történetéről, majd egy sok érdekességgel fűszerezett, vetítéssel kísért előadás során bemutatja a Müpa 6804 sípból álló, 92 regiszteres, 5 manuálos hangszerét. 
A program zárásaként a résztvevők rövid virtuóz hangszerbemutató játék során ízelítőt kaphatnak a hangszerben rejlő végtelen lehetőségekből is.


Rendező: Müpa

 


4093 Héterő 2018-11-14 00:24:40

                La voix humaine     -    Emberi hang

    Emberi hangPersonnages: Elle    Tessiture: Soprano

                                                      A szereplő inkább , mint Asszony.

Szegény szövegét szinte egyáltalán nem lehetett érteni. Talán szerencsére, mert ez a magyar változat kétségbeejtően gyenge. Vigaszt nyújtott viszont a nagyszerűen előadott nagyszerű zene. A székekre kitett ismertető ugyan azt sugallta, hogy a Nő túl sok pirulát vesz be, úgy hal meg, de a valódi okot még a Café Momus Játék résztvevői is jobban sejtik (ld. nov. 8-i kérdés), mint a kiadvány - nyilván teljesen tájékozatlan - szerkesztői.

Ennél az operánál különösen szomorú a méltatlan, ráadásul érthetetlen szöveg. Idézet innen:

Aligha kell mondani, hogy a prozódia döntő szerepet játszik egy olyan műnél, mint ez, ahol minden egyes szónak, minden hangsúlynak megvan a maga jelentősége. Mint azelőtt még soha, Poulenc ebben a műben megmutatta, micsoda mestere a prozódiának. Ilyen távlatot még soha nem ért el, még soha nem mutatott fel ezen a téren ekkora hajlékonyságot és felülmúlhatatlan pontosságot, sem ennyire kifinomult élességet. A legméltóbb elismerést (a librettista) Cocteau maga fogalmazta meg: " Kedves Francis, te adtad meg a módját - egyszer és mindenkorra, miként kell előadni a szövegemet."


4092 Edmond Dantes 2018-11-13 10:42:08

Az emberi hang költözött be vasárnap este a budapesti Olasz Kultúrintézetbe, a szó minden értelmében. Az azonos címet viselő koncerten két egyfelvonásos operát játszottak, az este első felében éppen Poulenc-Cocteau Az emberi hang című monodrámáját-telefonmonológját, amit bő 40 éve  itthon azt hiszem, Házy Erzsébet emlékezetes előadásában, tévés változatban ismerhetett meg a magyar közönség. A mostani koncerten Váradi Zita énekelte az Asszony szerepét: nagyjából szcenírozott formában, érzékenyen, muzikálisan, átéléssel jelenítette meg a magányát, szakítását elviselni képtelen, kétségbeesésében a halálba menekülő nőt. Nem hallgathatom el: rossz ötletnek gondolom, hogy a színpadot és az énekesnőt hátulra, a zenekar mögé helyezték el. Az énekhang gond nélkül átszólt a zenekaron, de a távolság megnehezítette művész és közönség együtt-lélegzését és ami ennél is problematikusabb, a szöveg pontos megértését (például feliratozással megoldhatták volna), ami fontos lett volna egy ilyen különleges produkció esetében. Kár, mert különben a Nemzeti Filharmonikusok szépen, összefogottan játszotta Poulenc jól fogyasztható muzsikáját.

Egészen másfajta zenei táplálék Petrovics Emil operaszínpadon 1971-ben bemutatott Lysistraté (magyarosan: Lüszisztráté) című egyfelvonásosa, aminek irodalmi alapja Arisztophanész ismert színdarabja. A Lüszisztráté operának íródott, de a hallottak alapján inkább oratórium, aminek előadása így, pódiumon lehet hatásos. Engem olykor és kicsit a Carmina buranára emlékeztetett, sikamlóssága mindenképpen. A zenei anyag ma is szórakoztató, a sokféle zenei forrásból merítő, eklektikus hangzás és ritmus frissen, elevenen tartja Petrovics művét. Az érthetőség kedvéért ennél a darabnál is szívesen olvastam volna a szöveget (fordító: Devecseri Gábor). A mű voltaképpeni főszereplője a kórus: a teljes létszámban fellépő Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) a hallottak alapján kiválóan teljesítette igényes feladatát. A három szólóénekes között örömmel láttam viszont Kolonits Klárát: üde, kedves személyisége, kulturált hangja most is elérte hatását a címszerepben, de Lüszisztráté szólamának rá történő kiosztását valamelyest tévedésnek éreztem. A szerep -amit az operaházi bemutatón tudtommal ugyancsak Házy Erzsébet énekelt- nagyobbrészt a szoprán-fach középső, sőt mélyebb fekvésében mozog, Kolonits Klárát viszont évek óta koloratúr- és magas szoprán szerepekben (Donna Anna, Hugenották-Királynő, Lucia, Fiordiligi stb.) hallottam. A női kar vezetőjének valóban magas fekvésű, koloratúrás szólamát -Kertesi Ingrid váratlan megbetegedése miatt- bravúros beugrással énekelte Szalai Ágnes énekkari tag (külön elismerés érte!), a férfi kar vezetőjének nyaktörő magasságait derekasan teljesítette Horváth István és hangerőben is győzte a szerep igényeit. Hamar Zsolt méltó módon tiszteleghetett zeneakadémiai tanára emléke előtt: követhető, plasztikus vezénylése, olykor táncos testbeszéde a zenekart jól inspirálta és a laikus néző számára is élvezetes volt.

A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar hangversenye a budapesti Olasz Kultúrintézetben, vezényelt Hamar Zsolt - 2018. november 11.


4091 Búbánat 2018-11-10 13:06:47

„Francia imák” – Lully: Te Deum; Berlioz: Te Deum

Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – 2018. november 8.

Hector Berlioz írja Emlékiratai második kötetében:

„a következő műveimet minősítik a kritikusok architekturális zenének: Gyász- és diadal-szimfóniát (két nagyzenekarra és karra), a Te Deum-ot, amelynek fináléja (Judex crederis) kétségkívül a legnagyobbszabású alkotásom, a két kórusra írt Impériale kantátámat, amelyet az Ipari Palota hangversenyén játszottak 1855-ben, és mindenekelőtt a Requiem-et.”

„…ezért hallottam Metternich hercegtől is egy napon Bécsben a következőket:

  • Ön az, Uram, aki ötszáz zenész számára komponál?
  • Nem mindig, Főméltóságú Uram, néha négyszázötven számára.”

Nos, csütörtök este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében 480 előadóművész vitte sikerre Berlioz monumentális oratorikus alkotását, a nálunk ritkán előadásra (és színpadra) kerülő Te Deum-át.

2017 novemberében - ugyanitt a Müpá-ban, Záborszky Kálmán zenei irányításával a Zuglói Filharmónia – két társult énekkarral a Szent István Király Oratóriumkórus és Szimfonikus Zenekar szólaltatta meg e hatalmas művet -  az oratórium magyarországi bemutatója is az ő nevükhöz fűződik; emlékszem, a Zeneakadémia nagytermében 1987. november 13-án tartott bemutató katartikus hatására, melyet rám gyakorolt Berlioz kompozíciója - amit életemben először hallottam -.  a zenéje mellett a hatalmas apparátusával is! A vállalkozásban az édesapáé, Záborszky József  karmesteré volt akkor az érdem és a kitüntetés…

(Az idő tájt, kezdetben még viszonylag rövid időszakonként követték egymást  Berlioz alkotásának koncertműsorra tűzései: 1988 novemberében Joó Árpád mutatta be az oratóriumot a Budapest Kongresszusi Központban; 1992 januárjában Erdélyi Miklós vezényletével újra a BKK-ban; ugyanez év októberében az egri székegyházban Gémesi Géza volt a karmester; hosszabb szünetet követően 2003 novemberében a Zeneakadémia volt a színhelye az ünnepi hangversenynek, Berlioz születésének 200. évfordulóján,  amikor  Antal Mátyás vezényelte a Te Deumot. Aztán tavaly, csaknem másfél évtized után, került ismét sor ennek a nagyszabású egyházi zenedarabnak újra koncertműsorra tűzésére…)

Talán az egri székesegyházban bemutatott Te Deum-előadást nem számítva, ilyen hatalmas létszámú zenei együttes még sohasem adta elő ezt a művet Magyarországon, mint aminek csütörtökön a Müpa nagy koncerttermében tanúi lehettünk: az oratórium monumentalitását jelzi az apparátus összetétele: összességében 480 tagot számlálhattunk meg a fellépett művészek között: a hatalmas szimfonikus zenekar, az orgonán játszó művész, a tenorszólista, s mindenekelőtt  7 (azaz hét) nagy kórus volt jelen énekével a Te DeumbanS e hatalmas vállalkozás - és apparátusának - összefogására napjaink egyik leginspiráltabb karmesterére is szükség volt: Kovács János személyében.

A Berlioz-Te Deum előadói voltak:

Énekszóló: Fekete Attila

Orgona: Dinyés Soma

a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

a  Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Walter Judit)

A Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)

a Honvéd Férfikara (karigazgató Strausz Kálmán)

a Bolgár Nemzeti Rádió Gyermekkara (karigazgató: Teodóra Dimitrova)

az Erkel Ferenc Általános Iskola Gyermekkara (karigazgató: Szebellédi Valéria)

a Marczibányi téri Kodály Iskola Gyermekkara (karigazgató: Őri Csilla)

Tehát a nagyzenekar és kórusok monstre együtteseit Kovács János karmester vezényeltefogta össze.

Berlioz Te Deuma fantasztikus dimenziói, káprázatos hangszerelése miatt mind a mai napig a koncerttermek ritka csemegéi közé tartozik. Kivételes alkalmak és arra alkalmas, felkészült művészek, muzsikusok összefogásával érdemes csak és szabad e kompozíciót elővenni és előadatni.

Mint ismeretes, Berlioz templomi előadás esetén úgy tervezte, hogy az orgona és a 160 tagú zenekar a lehető legmesszebb helyezkedik el egymástól, a kórus két részből áll, egyenként száz énekessel; valamivel távolabb pedig egy hatalmas, hatszáz énekest számláló gyermekkórus foglal helyet. Mintha csak egy hatalmas katedrálisban lennénk, ahol a tér minden sarkából árad felénk a zene. A kompozíció záró részében Berlioz az utolsó ítélet látomásával lép ki az áhítatos ima hangulati köréből. „Ennél iszonyatosabbat, monumentálisabbat soha nem írt zeneszerző. Ha Berlioz ezt az egyetlen tételt komponálta volna egész életében, elég lenne ahhoz, hogy neve fennmaradjon” – írta Kroó György.

Én is tanúsíthatom e megállapítás igazságtartalmát. Fantasztikus, lélegzetelállító volt a zenekar, orgona, az énekkari hangzuhatagok együtt megszólaló tétele mind monumentalitásában, mind szívre-lélekre ható intenzitásában; a szárnyaló ének- és zeneszó csodálatosan bezengte a hatalmas nézőteret a földszinttől a harmadik emeleti erkélyig!  Manapság a mű megszólaltatásában az eredetileg leírt  előadó-apparátushoz képest már a fele létszám is igen tekintélyesnek számít, ami alkalmas a zeneszerző partitúrájának minden gazdagságát interpretálni, minden szépségét megmutatni, kibontakoztatni – és ami persze igen nagy előkészítő-mozgósító munkát is igényel minden érintettől.

Berlioz Te Deuma – mint olvashatjuk a darabról - ugyanakkor legalább annyira látványosság is, mint zene. Oratorikus freskó a szó legszorosabb értelmében.

A zenekarban különleges, ritkán használt hangszerekre figyelhetünk fel, és a partitúra előírása szerint az utolsó tételben pedig (mely ezúttal a mű nyitányaként szólalt meg) nem kevesebb, mint 8 hárfa játszik egyszerre!

Amikor 1855-ben maga Berlioz vezényelte művét Párizsban, a Saint-Eustache templomban, így írt testvérének:hadd mondjam el neked, hogy ez a hatalmas szertartás egy óriási közönség tetszését nyerte el és a legnagyszerűbb benyomást keltette. Volt egy felemelően érzelmes pillanat, amikor a templom egyik sarkában taps tört ki, amit aztán hamar elnyomtak. Kolosszális volt.”

Érdemes megint Berlioz Emlékirataiból idéznem:  A Te Deum-ban az orgona az, amely a templom egyik végéről társalog a másik végén elhelyezett két kórussal megerősített zenekarral és egy harmadik, igen nagylétszámú egyszólamú karral, amely ebben az együttesben a népet jeleníti meg, s ez a nép időről időre részt vesz ebben a hatalmas vallásos hangversenyben.”

Nehéz is nekem a fenti sorokhoz bármit is hozzá fűzni, még annak ismeretében is, hogy most nem templomban,és  nem is katedrálisban, hanem itt hangversenyteremben szólalt meg ez a nagyszabású Te Deum. Remekmű!

 A tenor szólóra, kettős vegyes karra, gyermekkarra és zenekarra írt monumentális alkotás alcímként a Bonaparte emlékének feliratot viseli: a mű nem megrendelésre készült, Berlioz személyes gyermekkori emléke, a győztes napóleoni hadsereg Olaszországból való hazatérése inspirálta. A szerző elképzelése szerint a Te Deum „kolosszális méretű, félig epikus, félig drámai mű részletének készült. Azt az órát képzeli el — írja egy kortárs párizsi lap —, amikor Bonaparte tábornok belép a katedrális boltívei alá, a szent ének minden felől felcsendül, lobognak a zászlók, peregnek is dobok, dörögnek az ágyúk, és méltóságteljesen zendül a harangszó.” Tizenöt év telt el, mire az ötletből kompozíció lett, s további hat, mire bemutatták. Addigra nemcsak Napóleon emléke, hanem az 1830-as forradalom élménye is belesodródott a műbe.

Tehát most a Nemzeti Hangversenyterem pódiumán  több mint száztagú szimfonikus zenekar játszott, benne nyolc hárfa, két mandolin, cseleszta, öt timpani, üstdob és kis dobok, cintányérok, és a zenekar jobb oldalához betolva orgona. A zenekar mögött nyolc emelkedő sorban foglalt helyet a két vegyes kórus, felettük az első emeleten középen, meg az erkélysorokban balra és jobbra, valamint még feljebb, a második szinten lévő orgonakarzat középén és attól ugyancsak félkaréjban elhelyezkedve  a gyermekkórusok impozáns létszámú seregletét láthattuk; ez a kórustömeg az oratórium nyitányaként elhangzó zenekari tétel alatt vonult be a kijelölt helyére. És pontosan az első tétel magasztos zenéjének utolsó zenekari hangjára állt össze a tablószerű csoportkép. S mikor a hatalmas térben együtt láttuk a több száz fős kórus-zenekart, szinte elállt a lélegzetünk az ámulattól - bámulattól; nagyszerű benyomást tett ránk maga a látvány is!  Nem csoda, hogy szinte mindenki szedte elő okostelefonját, hogy lefényképezve megörökítse ezt a lenyűgöző, eléjük táruló színpompás képet.

A Te Deum hét nagyszabású tételből, tablóból áll össze:

  1. Marche – A zászlók bevonulása
  2. Te Deum – Himnusz
  3. Tibi omnes – Himnusz
  4. Dignare – Ima
  5. Christe, Rex gloriae – Himnusz
  6. Te ergo quaesumus – Ima
  7. Judex crederis – Himnusz és ima

Bensőséges pillanatokat teremtett Fekete Attila tenorja a hatodik tétel Tu ergo quesumus szólójában; a felcsillantott személyesség ellentéteként kaptuk a romantika maga szélsőségességében és kontrasztjában megnyilvánuló nagy hangtömböket: pompával, monumentalitással nem maradt adós a tolmácsolás, az interpretációban jelen volt a hatásosságon túl a mű jelentőségének, vonzerejének és áhítatos voltának érzékeltetése.

A műben gyakran szólisztikus szerepet vivő orgonaszólamot Dinyés Soma orgonaművész játszotta. Pompásan!

A kórusok határozottan jó teljesítményt nyújtottak, árnyaltan, kifejezően énekeltek. Például a Te ergo quesumus tétel a cappella befejezése emlékezetes módon szólaltatta meg az igazi áhítat hangját.

Berlioz maga írja: „Valóban a pompa az alapkaraktere. De a Te Deum több verse igazi ima, amelynek alázata és szomorúsága szemben áll a himnuszok magasztos ünnepélyességével."

A legnagyobb elismerés hangján kell szólnom a mindkét Te Deumot előkészítő-bemutató-vezénylő Kovács János karmesterről, aki hatalmas energiával és muzikális biztonsággal oldotta meg a nem mindennapi feladatot. Kovács János – tudjuk -, jó kezű, kiváló karmester, az óriási együttesek összefogása, de fellelkesítése pláne rajta múlott! (Pár nappal előbb még New Yorkban vezényelt a Magyar Állami Operaház Opera-Tours-ján.) Az utolsó tétel, a nép menetelése, a forradalom feltartóztathatatlan hömpölygése; e tétel apokaliptikus látomásának zenei megfogalmazása, felépítése, s a Te Deum megszólaltatása – ahogyan Kovács János szinte szuggerálta együttesébe a zeneszerző megálmodta vízióit -, feltehetően életre szóló élményt jelentett mind a zenekari, mind az énekkari tagoknak; s  persze, a teljes produkciót tekintve, nekünk, a közönségnek, akik hálásan fogadtuk az előadók nyilvánvaló erőfeszítéseit és művészi becsvágyuknak olyan eredményeit, mint a makulátlan hangzásbeli pontosság és tisztaság, a gondosan felépített szerkezet és az előadás ünnepi hangulata.

Hatalmas szenvedély fűtötte a produkciót, szuggesztíven bontakoztak ki a himnuszok, indulók magasztos karakterei.

Okkal volt az emelkedett, nagy lélegzetű koncert végén a művészeket köszöntő hatalmas, percekig tartó, ováció!

 

Nem szóltam a „Francia imák” megjelölésű hangverseny első részében elhangzott Lully Te Deumáról. A kisebb létszámú rádiózenekar és a Magyar Rádió Énekkara mellett négy énekszólista működött közre: Szili Gabriella, Szigetvári Dávid, Gál József, Thomáš Šelc.

A francia barokk zene stílusteremtő mesterének ez a jelentős alkotása ugyancsak külön méltatást igényelne

Az idén 215 éve született nagy francia romantikus zeneszerző, karmester, író, zenekritikus, Hector Berlioz (La Côte-Saint-André, 1803. december 11 – Párizs, 1869. március 8.) és a másik zeneszerző, a francia barokk zene jeles képviselője, az olasz származású Jean-Baptiste Lully  (Firenze, 1632. november 28.  - Párizs, 1687. március 22.)  emléke előtt igazán méltó módon hódolt és tisztelgett csodálatos oratorikus zeneműveik csütörtök esti előadásával az összes fellépő előadóművész a Művészetek Palotája amúgy kiváló akusztikájú hangversenytermében. De a koncert létrejöttében, megszervezésében közreműködőket is minden elismerés megilleti.  

Örökre emlékezetes és maradandó pozitív benyomásokkal a szívünkben fog élni  tovább ennek az estének a gyönyörű koncertélménye!


4090 Búbánat 2018-11-09 13:05:22 [Válasz erre: 4089 Búbánat 2018-11-07 12:44:36]

Interjú Szabóki Tündével Leonóra-szerepéről Beethoven Fideliójában.

"Beethoven egyetlen operája, a Fidelio bemutatója először nem nyerte el a közönség tetszését. Négy nyitány-változat, több átdolgozás; rengeteg utómunkával született meg mai formája. A Fidelio nagyívű szabadsághimnusz, mely ugyanúgy szól az egyén szabadságáról, mint az egyetemes szabadságvágyról, teszi mindezt ünnepélyes zenei hangzás kíséretében.  Az opera november 3-án, a Müpában látható, ennek kapcsán Szabóki Tünde Liszt Ferenc-díjas operaénekesnővel beszélgettünk."

Forrás: Librarius.hu


4089 Búbánat 2018-11-07 12:44:36

Szombaton egy szép Fidelio-operaelőadást láttam a Müpá-ban! 

Számomra a reveláció erejével hatott a vendég amerikai James Moellenhoff bemutatkozása Rocco szerepében.  Basszusa kiemelkedett a férfiénekesek közül; a hangok szépségében, melegében, erejében, regiszterében és orgánumában páratlan, amit hallottunk tőle.

Ugyancsak minden elismerésem Szabóki Tünde Leonóra-alakításáért - régi szerepe ez, kiművelt énektechnikájával, szépen csengő énekhangján "férfi-bőrbe" bújva is,  hihetően tudta hozni a minden áldozatra kész, a hitvesi hűség és szeretet  mintaképének tekinthető karaktert.  Talán drámai szopránja kissé élességén lehetne valamit finomítania, de így is nagyszerű jellemformálás és gyönyörű hangzuhatagok megoldásai fűződtek  Fidelio/Leonórájához

Nekem csalódást okozott a tiroli születésű, Bécsben élő Eugene Amesmann fellépése a Müpa színpadán.  Tudtam, hogy ő nem egy igazi Florestan-hőstenor hang, de mégis többet vártam tőle, mint amit nyújtott ezen az estén; tenorja gyenge, a magasságai teljesen elvékonyodnak, erőtlen is, a játéka – a rendezésből is következően - túl passzív, így számomra összességében alakítása szürke, semmitmondónak tűnt, előadó-művészete rám semmi hatást nem gyakorolt.

A többi kisebb szerep megformálója kielégítő színvonalon hozta a „kötelezőt”:

Sáfár Orsolya (Marcellina), Szerekován János (Jaquino), Cser Krisztián (Don Pizzaro), Cser Péter (Don Fernando), az Első fogoly (Cselóczki Tamás), a Második fogoly (Konkoly Balázs)

Nagy elismerésem még a közreműködő énekkaroknak a kiváló kórushangzásukért: Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Tőri Csaba),  Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma), Magyar Állami Operaház Férfikara (karigazgató: Csíki Gábor)

Érdekes színfoltja volt az előadásnak az egyes jelenetekben előfordult táncosok jelenléte (koreográfus Vida Gábor)

A modern, de nem túlzottan bántó látványért (Kovács-Ender Krisztián), az egyszerű díszlet és jelmez tervekért (Árva Nóra), magáért a nem különösebben zavaró rendezés-értelmezésért” Sylvie Gabor volt a felelős, őket is köszöntötte a zsúfolásig teltház publikuma tapsaival.

S persze az igazán magas minőséget most sem véletlenül, a Hollerung Gábor karmester zenei irányításával játszó, ezúttal is brillírozó Budafoki Dohnányi Zenekar képviselte. 

Elmondhatni, Beethoven zseniális műve – benne a felhangzó III. Leonóra nyitánnyal a II. felvonás elején – most is győzött, diadalmaskodott!  Szép este volt.

Mivel sok kamerát láttam a nézőtéren, valószínűsítem, valamikor a televízióban bemutatásra  fog kerülni  a Müpa és a BDZ közös produkciója.


4088 Edmond Dantes 2018-11-06 10:41:23 [Válasz erre: 4087 Hangyász 2018-11-06 10:10:33]

Nem biztos, hogy látszanak a mikrofonok, ahogy -zéta-  is írta itt lejjebb, MÜPA nem belógatott mikrofonokkal, nem klasszikus kamerákkal vesz fel archiválásra.  "Igazi" kamerákkal (mikrofonokkal)  sugárzásra szánt, pl. MTVA TV-rádiófelvételek készülnek


4087 Hangyász 2018-11-06 10:10:33 [Válasz erre: 4086 Edmond Dantes 2018-11-05 16:39:32]

Meglátjuk, mi lesz a bérlet következő előadásán, amikor is a Mo.-oin tudtommal teljesen ismeretlen Teodor Currentzis és zenekara lép fel Mahler-műsorral.


4086 Edmond Dantes 2018-11-05 16:39:32 [Válasz erre: 4084 -zéta- 2018-11-05 15:09:26]

Igen, tudtommal is így megy ott. És mivel  MüPa "archíválási célú felvétel" címén jelentkezik be engedélyért az előadóknál, "dobozban" többnyire meglehetnek a felvételek.


4085 Sipi 2018-11-05 15:44:29 [Válasz erre: 4079 takatsa 2018-11-04 21:54:05]

Egyetértek, én is ott voltam, nekem is egyik legnagyobb koncertélményem volt, fantasztikus előadás. Gardiner zseni, az előadók meg profik.

Szerintem nem készült felvétel a műről, sőt minden mikrofon le is volt szerelve, de nem is bánom. Van légiónyi jó Requiem felvétel már, ez maradjon meg az egyik legjobb koncert emlékének amin eddig voltam.


4084 -zéta- 2018-11-05 15:09:26 [Válasz erre: 4083 Hangyász 2018-11-05 13:03:41]

A MÜPA elméletben mindent rögzít (beépített kamerákkal és mikrofonokkal), kivéve azt, amihez az előadó nem járul hozzá...

Ergo: akár még fel is vehették attól, hogy nem láttad, de ha nem járultak hozzá Gardinerék a rögzítéshez, akkor nem...


4083 Hangyász 2018-11-05 13:03:41 [Válasz erre: 4079 takatsa 2018-11-04 21:54:05]

A MüPa kameráit és mikrofonjait nem láttam. Sajnos nyilván nem készült felvétel. Kovács Samu most erre szarkasztikus megjegyzést tenne. Egyébként ez a gyönyörű hangú emberke - Gianluca Buratto - alakítja Leó pápa nem hosszú, de súlyos szerepét a Scala idei évadnyitó Attila-előadásán.


4082 Edmond Dantes 2018-11-05 11:31:11 [Válasz erre: 4081 Búbánat 2018-11-05 10:59:04]

Köszönöm, igen :-) és ugyanakkor :'-(


4081 Búbánat 2018-11-05 10:59:04 [Válasz erre: 4080 Edmond Dantes 2018-11-05 10:41:05]

Verdi: Requiem - Claudio Abbado, Budapest Erkel Színház 1981.

Shirley Verrett, Jelena Obrazcova, Kelen Péter, Nicolai Ghiaurov, km. a Milánói Scala Ének- és Zenekara

Közzététel: 2018. nov. 4. Youtube


4080 Edmond Dantes 2018-11-05 10:41:05 [Válasz erre: 4077 Hangyász 2018-11-04 16:43:39]

Szomorú mai aktualitás, ezért meg kell említenem az itt oldalt olvasható fölsorolásból a Pesten akkor kevéssé ismert Shirley Verrettet:szopránszólójával -inkább mezzo létére- elbűvölte az Erkel közönségét. A Libera me az ő gyönyörű énekével méltó fináléja volt a nagy koncertnek.


4079 takatsa 2018-11-04 21:54:05 [Válasz erre: 4075 Hangyász 2018-11-03 16:36:29]

Igen, a basszus - hangjával - kiemelkedett a szólisták közül, egy csodás, egész spektrumában, pianissimótól fortissimóig egységes, súlyos de egyben hajlékony hang, élémény volt minden megszólalása. A szólisták mindegyike kotta nélkül énekelt. A zenekar és kórus abszolút egységes hangzású volt, és a karmester minden rezdülését megvalósította. Gardiner hihetetlen precizitással, de ugyanakkor mély átéléssel vezényelt, egy pillanatnyi üresjárat sem volt. Nagyon reménykedem, hogy készült felvétel erről a hihetetlenül szép előadásról.


4078 Hangyász 2018-11-04 16:47:22 [Válasz erre: 4075 Hangyász 2018-11-03 16:36:29]

A műsorfüzetet áttanulmányozva a nevek alapján egy-egy olasz hölgyet találtam a 2. hegedű, ill. alt szólamban. 


4077 Hangyász 2018-11-04 16:43:39 [Válasz erre: 4076 Edmond Dantes 2018-11-04 09:48:32]

Köszönöm, én az első koncerten voltam, ahol a korrekten szürke Paul Plishkát fogtam ki Gyaurov helyett. Így is reggel 6 órától álltam sorban a Vörösmarty téren, amikor szétkapkodták a jegyeket. (Akor még autóval be lehetett hajtani oda. Volt egy szegedi zenerajongó, aki éjjel jött oda, a Trabijában aludt és kitett egy cetlit az üvegajtóra, hogy jó napot, az XY 0000 frsz. Trabant Kombiban vagyok, ZZ óra YY perc óta.)


4076 Edmond Dantes 2018-11-04 09:48:32 [Válasz erre: 4075 Hangyász 2018-11-03 16:36:29]

Kis helyesbítés: az a bizonyos, nekem is felejthetetlen Abbadós Requiem 1981 egyik forró júniusi napján volt az Erkelben. A felvétel a YT-on fellelhető.


4075 Hangyász 2018-11-03 16:36:29 [Válasz erre: 4074 takatsa 2018-11-02 22:06:23]

Sajnos én már úgy vagyok ezzel, hogy Abbado 1980-as Erkel színházi produkcióját senki sem szárnyalhatja túl. Azt készségesen elismerem, hogy gyönyörű előadás volt - és nem véletlenül az egyetlen olasz résztvevő*, a kis kopasz basszus szólista - GIANLUCA BURATTO - nyújtotta a legtöbbet.

*Még átnézem a tegnapi műsorfüzetet, hátha akadt hangszeres játékos vagy karénekes, addig tessék türelemmel lenni.


4074 takatsa 2018-11-02 22:06:23

Életem eddigi legnagyobb zenmei élménye:  Verdi Requiem (Sir John Eliot Gardiner, A Forradalmi és Romantika Zenekara és a Monteverdi Kórus, 2018.11.02. Budapest, MÜPA).


4073 Búbánat 2018-11-02 12:44:19

Talán nem véletlen: a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" mai adásában utolsóként  felcsendült zenei részlet Verdi Requiemjének utolsó tétele, a  „Libera me”  volt: a bejátszott stúdiófelvételen Ľuba Orgonášová énekel, a Forradalom és Romantika Zenekarát és a Monteverdi Kórust Sir John Eliot Gardiner dirigálja;  Halottak napján ez a zenekar és énekkar  nevezett karmesterükkel ma este a Müpában lép fel (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem), ahol  - mily' véletlen! - előadásukban Verdi Requiemje hangzik el.  Az énekes szólisták lesznek:  Corinne Winters, Ann Hallenberg, Edgaras Montvidas, Gianluca Buratto.


4072 smaragd 2018-11-02 07:45:55

 

 

http://bftz.hu/

2018. november 3. szombat,  17:00 óra

A zene természete - A zene tudománya

Kamarakoncert

 

Kassai István, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, és Rönkös Ildikó, Karasszon Dénes csellóművészek koncertje Bach, Liszt, Bartók, Chopin zenéjével.

A koncert közben bepillantást nyerhetünk a "tudatos zeneszerzés" tudományába.

MŰSOR:

J. S. Bach: 4 duetto BVW 802-805

Liszt F.: Funérailles

Bartók B.: Duók

F. Chopin: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22

Helyszín:

Beethoven Múzeum, Martonvásár

Cím:

2462 Martonvásár, Brunszvik utca 2.

Házigazda: Windhager Ákos.

Megközelítés: Az állomástól tíz perc kényelmes séta, a buszról a postánál kell leszállni, ez közelebb van a kastélyhoz. 


4071 takatsa 2018-10-28 00:05:52

Ezekben az inséges időkben ellátogattam a Müpába, hogy hallgassak  végre egy kis oprát (Puccini, Nyugat Lánya MET). Nem bántam meg, mert az előadás fantasztikus volt. Jonas Kaufmann bámulatos formában, és Eva Westbroek (néhány erőltetett magas hang kivételével) is csodálatos volt. Egy ilyen előadás döbbenti rá az embert, hogy mennyire jó ez a Puccini opera. Azt hiszem, hogy a magyar változatot kihagyom, maradjon meg inkább ez a fülemben.


4070 Búbánat 2018-10-19 11:07:27 [Válasz erre: 4069 smaragd 2018-10-19 06:47:55]

Széchényi Kálmán Szécsényben

http://www.szechenyiforum.hu

2018-02-23 16:23

Tíz hónappal ezelőtt volt egy rendezvény a Nógrád megyei Szécsényben, ahol Széchényi Kálmán beszélt magáról és a családjáról.

"A jelenleg Stuttgart környékén élő Széchényi leszármazott 1944-ben, a világháború idején született. Addigra – 1944 végén – már lebombázták a lakásukat, a Budai Vár egyik pincéjébe költözött a család, édesapja ott robbant fel egy aknán és vesztette életét. Édesanyja, Széchényi Dénesné zeneszerző- és karnagyképzőt végzett, a rádióban műsorszerkesztői állást talált a háború után, amit nagyon szeretett, de 1949-ben kidobták: Széchényi névvel nem beszélhetett senki a magyar rádióban, magyar közönségnek a zenéről. Pedig a korábbi évszázadban számos zeneszerzőt adott e család.

Például Széchényi Imre, az Osztrák–Magyar Monarchia berlini nagykövete a XIX. század végén több száz kompozíciót hagyott maga után úgy, hogy még a család sem tudott ezekről a darabokról."


4069 smaragd 2018-10-19 06:47:55

 

 

Gróf Széchényi Imre zeneszerző halálának 120. évfordulóján,

2018. október 20-án, szombaton 17 órakor emlékkoncertet adnak a

szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban.

A Kastély Szalon sorozat rendezvényén Gróf Széchényi Kálmán tart előadást zeneszerző őséről és a családról.

 

(Áthoztam ebbe a fórumba,  megjelent: Fórum - Zenei események (Megén, 2003-07-24 15:12:23) 991   Búbánat2018-10-18 23:11:08 / MTI)

 

4068 nick 2018-10-16 10:14:03

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia: Winterreise - női szemmel.

Íme egy kritika, úgy nézem, nem is jelent meg több írás erről a nagyszerű koncertről.

 

Énekelheti-e nő a férfihangra írt Schubert-dalciklust?

2018. október 15. fidelio.hu

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia a Téli utazást adták elő a Zeneakadémián: tenor helyett egy szopránt, zongora helyett a hárfa hangját hallottuk. Jól jártunk vele.
https://fidelio.hu/klasszikus/enekelheti-e-no-a-ferfihangra-irt-schubert-dalciklust-139957.html

4067 Livingstone 2018-10-15 13:29:07

Nem gondoltam volna, hogy Miskolcon fogok világszínvonalú Turandot előadást hallani! Tegnap igazi csillagórás jelmezes koncerten szólalt meg az opera, rendkívül jól éneklő szereplőkkel, egy mindenre figyelni tudó, összetartó karmesterrel, és nem utolsó sorban a nagyon jól játszó zenekarral és a világ legjobb kórusával! Ki kell hangsúlyozni Lukács Gyöngyi óriási Turandotját, leírhatatlan, hogy mit művelt a szereppel! Ahogyan most énekli az világviszonylatban is utolérhetetlen! A jól láthatóan nehéz körülményeket fölényesen legyőzve az egész apparátust, mindenkit beleértve nagy- nagy gratuláció illet! 


4066 Edmond Dantes 2018-10-08 13:17:36 [Válasz erre: 4065 Pristaldus 2018-10-08 10:00:01]

Hát ez az: hogyan is érthettem volna meg..."csak közönség" vagyok. Szerencsére -mint már írtam- az opera-, koncert-, színházi és más előadásokat nem csupán és nem is elsősorban "szakavatottabbaknak" és/vagy kritikusoknak játsszák. Őket ugyanis eltartja a szakma, míg a szakmát a ("buta", "vak", "süket" stb.) közönség tartja el. Továbbá a café momus és fóruma demokratikus intézmény, ahol -remélem- helye van a közönség (vö. vox populi) hangjának, egyebek közt a fent említettek miatt is. A tévedés joga pedig fenntartva...mindenkinek, ugyebár.


4065 Pristaldus 2018-10-08 10:00:01 [Válasz erre: 4064 Edmond Dantes 2018-10-08 08:43:58]

Ahhoz képest, hogy csak "közönség", elég tudálékosnak látjuk itt a fórumon! Egyébként meg sem értette, hogy miről írtam!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.