vissza a cimoldalra
2017-10-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1215)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59925)
Milyen zenét hallgatsz most? (24977)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Operett, mint színpadi műfaj (3296)
Lisztről emelkedetten (869)
Palcsó Sándor (181)
Lehár Ferenc (580)
Zenetörténet (197)
Bernstein- és Stokowski-szabály (29)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1119)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4096)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (468)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (310)
Kodály Zoltán (343)
Udvardy Tibor (169)
Franz Schmidt (2926)
Michael Haydn (62)
Cziffra György (98)
Beethovenről - mélyebben (677)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

835   Búbánat • előzmény834 2017-10-05 09:03:23

Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel

 

1823 májusában látogatott el először az akkor csodagyerek Liszt Ferenc a magyar fővárosba. Ezt az utat huszonöt rövidebb-hosszabb tartózkodás követte halálának évéig, 1886-ig.

Vajon mit látott a fejlődő Pest-Budából, mint a világvárossá váló Budapestből a kétszáz éve született zeneszerző, zongoravirtuóz?

Hol lakott, hol lépett fel, kinél vendégeskedett, milyen megbeszéléseket folytatott, hogyan kapcsolódott be az ország szellemi életébe, kik voltak magyar barátai, kik a tanítványai? Milyen műveket komponált?

Útikönyvünk városnéző sétákra invitál, bejárjuk a régi belváros magját, a Lipótvárost, Budavárt, a Krisztina- és a Vizivárost, a régi József- és Ferencvárost, a Terézváros központi részét, és kipillantunk a Margit-szigetre. Miközben a GPS-kódokkal is ellátott útvonalakat követjük, nemcsak a „hírhedett zenész”, hanem a XIX. századi magyar főváros élete is feltárul előttünk.

A 240 oldalas útikalauzt közel háromszáz fotó, térképek, tárgy-és névmutató egészíti ki.A kötet képszerkesztője Török Miklós is a Liszt Múzeum munkatársa.

http://www.lfze.hu/hirek/303

 

*****

Watzatka Ágnes Budapesti séták Liszt Ferenccel címmel olyan bédekker kötetet írt, amelyben 103, a zeneszerzővel kapcsolatos helyszínt mutat be.

 

A könyvben ezek a színhelyek régi és új utcanévvel, házszámmal, az egykori tulajdonos nevével vannak feltüntetve és mindegyik arról nevezetes, hogy a zeneszerző életében megfordult ott, lakott vagy tanított ezeken a helyeken. Eckhardt Mária, a Régi Zeneakadémián működő Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont tudományos igazgatója, a Liszt-kutatás egyik vezéralakja a pénteki könyvbemutatón elmondta: Watzatka Ágnes, a központ munkatársa olyan bédekkert állított össze, amely számára is szolgált meglepetéssel. Olyan intézmények és házak leírását adja meg, amelyek előtt akár naponta elmegyünk, mégsem ötlik föl, hogy Liszt Ferencnek köze volt hozzájuk. A szerző felkutatta azokat a személyeket is, akiknél Liszt egy-egy alkalommal vagy éppen napi gyakorisággal megfordult.

Munkájának nehézsége épp ez volt: különböző források alapján kiegészíteni a hiányzó információkat. Sok leírás közölte például, hogy Liszt ott volt a Wohl nővérek irodalmi szalonjában, de hogy a grófnők hol laktak és kikkel találkozott náluk, azt neki kellett feltárnia. Watzatka Ágnes elárulta, hogy sokkal több adata gyűlt össze, mint amennyi a könyvben elfért: válogatnia kellet, mivel kalauzt és nem lexikont készített.

Mindezeket az adatokat érdekes történelmi környezetbe is helyezi Watzatka Ágnes. Pontos kronológiát is készített: 1823-tól hányszor és mennyi időre jött előbb Pest-Budára, majd Budapestre a zeneszerző. Az időrendből kiviláglik, hogy élete utolsó tizenöt esztendejében Liszt teljes mértékben haza talált - hangsúlyozta a könyvbemutatón az egyetem rektora, Dr. Batta András. Hozzátette: büszke arra, hogy a kutatóközpontban - amely Liszt utolsó budapesti lakása és pedagógiai tevékenységének színtere volt - olyan szellemi bázis található, amely ezt a tényekben gazdag, de olvasmányos, igazi útikalauzként használható kiadványt létrehozhatta. A rektor szerint Liszt portréja mellett a fejlődő magyar főváros képe is kirajzolódik az írásokból.

A mű a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Helikon Kiadó közös kiadványa, de az együttműködés tovább folytatódik. Szabadhegy Péter, a kiadó igazgatója elmondta, a magyarul és angolul, most megjelet könyvet két további követi majd. Az egyetem, a kutatóközpont és a kiadó jelenleg is dolgozik a Krisztus című oratórium négykezes változatának fakszimiléjén és egy reprezentatív albumon is, amelyben az emlékmúzeum legszebb kincseit mutatják be.

(Hétfőn induló, három részes, hathetes játékunk során hárman kaphatnak egy-egy kötetet a Fidelio.hu jóvoltából. - a szerk.)

http://fidelio.hu//klasszikus/hirek/ujabb_konyv_liszt_ferencrol?s=rss

*****

A könyv részletes ismertetése:

Budapesti séták Liszt Ferenccel című kiadvány tudományos igényességgel megírt turisztikai-ismeretterjesztő munka. Bemutatja azokat a helyszíneket, ahol Liszt Ferenc megfordult. Az egyes épületek kapcsán szó esik a városrész, az utca, a tér történetéről is, különös tekintettel azokra az időpontokra, amikor Liszt ott járt. A helyszín leírása után következik a Liszttel kapcsolatos események, történetek, személyek bemutatása. Így a kiadvány egyszerre ismertet meg Budapesttel és Liszt életének egy-egy epizódjával.

A kiadvány tartalma:

I. Bevezetés

Tartalomjegyzék

Budapest vázlatos története

Liszt Ferenc rövid életrajza

Liszt budapesti tartózkodásai

II. A Liszt-helyszínek bemutatása öt városnéző séta keretében

A régi Belváros magja

Lipótváros

Budavár, Krisztinaváros, Víziváros

A Belváros déli része (József- és Ferencváros)

Terézváros

III. Tárgymutató

A könyv néhány oldalának letöltése itt!

Megjelenés:2011. január 31.

Mérete:120 * 195 mm

Terjedelme:252 oldal

ISBN szám:978 963 227 256 6

http://www.helikon.hu/termek/ismeretterjesztes/Budapesti-setak-Liszt-Ferenccel/1624/

*****

A könyv angol nyelvű változatban is megjelent!

834   Ardelao 2017-10-04 13:13:49

JÁRT-E LISZT A TÖRÖK UTCÁBAN?

„A Liszt-év, a zeneszerző születési bicentenáriumát folytatólagosan ünneplő emlékév lassanként a végéhez érkezik, s ilyenkor rendesen el szokás gondolkodni azon a kérdésen, hogy vajon betöltötte-e hivatását az ünnepelt emlékezetének szentelt eseménysorozat? Nem ünnepeltük-e túl vagy éppenséggel alul az aktuális évfordulós nagyságot, s hogy legfőként: volt-e valós tartalma a megemlékezéseinknek, jobban ismerjük-e Liszt Ferencet és életművét ma, mint egy esztendővel ezelőtt? Hogy idén repteret neveztek el Lisztről, az e tekintetben éppúgy mellékes, mint az, hogy a bicentenáriumra színezüst bevonatú és tükörveretű emlékérem is kibocsátásra került.

A főfeladat ezúttal persze a muzsikusoké, s rájuk nem is lehet érdemben panasz: gondoljunk akár a «Szent Erzsébet legendája» a «Krisztus» netán a kamaszkori opera, a «Don Sanche» előadásaira vagy éppenséggel a kései zongoraművek vacogtatóan letisztult hangzásával barátkoztató produkciókra (mondjuk, kiválólag Krausz Adrienne lemezére). Ám nem vitás, hogy a bicentenárium a tudományos és/ vagy a népszerű ismeretterjesztés munkásaira is komoly feladatot rótt, s az ennek nyomán megszületett kiadványok közül a jelen recenzió két munkát tárgyal majd: Watzatka Ágnes budapesti Liszt-bedekkerét, valamint dr. Szilágyi András ideg- és elmegyógyász, orvosi pszichológus személyiségelemző kötetét. Két egymással jószerint csupán a fő- és címszereplő személyében rokon munkát, amelyek mégis a könyvtárnyi Liszt-irodalom s a zeneszerző emlékezetének közös hagyományából meríttettek.

A Budapesti séták Liszt Ferenccel gusztusos kötete szemre maga a praktikum: rengeteg fotóval, valamint GPS-kódok feltüntetésével vezeti végig olvasóját a régi belváros, a Lipót-, a József-, a Ferenc- és a Terézváros meg persze a budai oldal és a Margitsziget Liszt-érdekű helyszínein. Könnyen kézre eső kultúrtörténeti útikönyv tehát Watzatka munkája - sejteti velünk a megnyerően szolid understatement. S a dolog persze igaz, hiszen ezzel a könyvvel a kézben valóban végiglépdelhetjük a Várban az Országház vagy az Úri utcát a félkarú Zichy Géza gróf, a Lisztet tetétleni birtokán is vendégelő főrend (és majdani balsikerű operaintendáns) otthonától (Országház utca 5.) egy másik arisztokrata, Keglevich Gábor gróf szalonjáig (Úri utca 40.). Csakhogy ha figyelmesen olvassuk a vonatkozó tömör kisfejezeteket, úgy Liszt budapesti története mellett a XIX. századi magyar elit társas élete éppúgy körvonalazódhat előttünk, mint akár a reformkort áthevítő használni és segíteni vágyás egy-egy jellemzően érzékletes jelenete. Így épp az említett Keglevich gróf szalonjában, 1840. január 6-án a gyermekkorát követően első ízben visszalátogató Liszt részt vett egy szigorúan zártkörű, de egyszersmind jótékonysági hangversenyen. Az esemény kedvezményezettje az 1832-es alapítású Vakok Intézete volt, s így a koncert védasszonyának csakúgy a nádorné, Mária Dorottya számított, ahogyan a Vakok Intézetét is ez a jótékonyságban oly sokat fáradozó hölgy (dísz) elnökölte. A Vakok Intézete és a pest-budai zenei élet közötti kapcsolatot elsősorban a koncert szervezésén is munkálkodó Anton

Dolezálek személye biztosította, aki nemcsak az említett intézmény vezetője volt, de a Pest-Budai Hangászegylet alelnöke is. A jótékonysági hangversenyen pedig Liszt mellett frissen megismert arisztokrata barátai is felléptek: a mindenkor gutgesinnt Augusz Antal báró énekelt, míg a hangászegylet elnöki tisztére megválasztott Festetics Leó gróf (egykori otthona ma a CEU központi épülete a Nádor utcában) harmóniumon játszott.

Lám, egyetlen helyszín és egyetlen felidézett esemény tájékozódási irányok sorát idézi elénk: akár az arisztokrácia társaságformáló szerepéről, akár az 1848 előtti politikai nézetkülönbségek viszonylagosságáról, akár a többnyelvűség masszív korabeli jelenlétéről gyűjtenénk is benyomásokat. S ehhez hozzávehetjük még azt is, hogy az egyszerre város- és Liszt történeti-barangolások jószerint ismeretlen alakokat és ugyancsak ismeretlen csoportosulásokat állítanak elénk, ami legalább annyira árulkodik Watzatka Ágnes lelkiismeretes kutatómunkájáról, mint amennyire rávall Liszt szinte példátlanul tevékeny és szociábilis létezésére. Liszt Ferenc tere ugyanis imponálóan tágasnak mutatkozik e kötet lapjain, s így az ő személyén keresztül egészen változatos körök válnak észlelhetővé számunkra. Ilyen például a korabeli fővárosi egyházzene művelőinek csoportja: Engeszer Mátyás, a Belvárosi templom orgonistája és második felesége, Marsch Katalin, akik Liszt-egyleteket alapítottak Pesten, vagy épp Engeszer egykori tanítványa, a budavári plébános, Bogisich Mihály, aki a gregorián zene kutatójaként elnyerte - természetesen Liszt ajánlására - a Haynald-féle (még egy külön be- vagy kikezdést érdemlő XIX. századi áldozár) egyházzenei alapítványának ösztöndíját. Ugyancsak figyelemre méltó csoportként kerül elénk a fővárosi frankofílek tár­sasága, a Francia Kör, amellyel Liszt természetesen szintén szoros kapcsolatot ápolt élete utolsó fél évtizedében. Ennek alapítója, a Pesten francia nyelvű hírlapot is indító Pázmándy Dénes, az utolsó politikus Pázmándy volt, míg a kör elnökségét az aranyszájú Apponyi Albert gróf töltötte be: mindketten Liszt tisztelőinek és vendéglátóinak sorából. Pázmándy feleségével még négykezest is gyakorta játszott Liszt, midőn a mai Andrássy út 48-as száma alatt tisztelkedett, Apponyi Szervita téri - mára elpusztult - otthonában pedig két teljes éjszakát is töltött az idős mester, amikor 1876 februárjában az árvízveszély elrettentette Hal téri szállásától.

A Francia Körbe egyébiránt maga Liszt is felvételét kérte, s a kötet közli is a Pázmándy-nak címzett kérelem tüntetően alázatos szövegét:

„Kedves Uram és Barátom, előfizetvén a kitűnő Gazette de Hongrie-ra, az Önök Francia körének is tagja kívánok lenni. Neveltetésem teljesen francia, [1824-től - 1836-ig] Párizsban éltem. Ennél-fogva remélem, nem találnak Körükbe nem valónak, és kérem, szíveskedjék nevem oda bejegyezni.”

Liszt a miénk! - fogalmazta meg a tételt a magyar zenei élet és a teljes hazai kultúrpolitika 1936-ban, a zeneszerző halálának 50. évfordulóján. Ma már egy hasonlójellegű proklamáció megmosolyogtatóan feleslegesnek hatna alkalmasint mindenki számára. Hiszen erre elég bizonyság lehet akár Watzatka Ágnes könyve is: hogyisne volna a miénk valaki, akinek Budapest több mint száz pontján máig fellelhetjük a nyomát!

Az idei emlékév nemcsak Liszt Ferenc apoteózisát hozta el, de életrajzírója, az angol Alan Walker megérdemelt megdicsőülését úgyszintén. Szinte mindenki az ő háromkötetes, magisztrális munkáját tekinti kiindulópontnak, légyen szó akár operalibrettóról (Fekete Gyula-Papp András: Excelsior!), akár a HOPPart Társulat nem hagyományos életrajzi játékáról (Fábri Péter: A Liszt-faktor). Ennek azonban a szinte felbecsülhetetlen előnyökön (így Walker művének bámulatos adat gazdagságán, filológiai pontosságán, világos és koncentrált tárgyalásán s nem utolsósorban hatalmas empátiáján) túl van némi hátulütője is, amit a legegyszerűbben talán a sokszor és sok helyütt kiütköző apologetikus szándékkal azonosíthatunk. A Lisztről és Lisztért szót emelők - Walker nyomában - gyakran hamis, sérelmesnek tartott sztereotípiák megcáfolására törnek, s ez nem ritkán felemás hatást vált ki a befogadóból. Részint azért, mert Lisztre vonatkozó sztereotípiák létezését feltételezik ott (köztudat, közvélemény stb.), ahol voltaképp még ilyesfajta tudásnak sincs nyoma, részint pedig mivel esetenként olyasfajta vélekedésektől próbálják megóvni Lisztet, ami jószerint már csak számukra tűnhet bántónak és dehonesztálónak.

Első pillantásra ez a rokonszenves, de egyszersmind megmosolyogtató apologetikus szándék válik szembeötlővé a kiváló ideg- és elmegyógyász, valamint megvallott Liszt-rajongó, dr. Szilágyi András könyvébe belelapozván is.

A kötet első felét alkotó: Első fejezet (alcíme: Az ember a dokumentumok tükrében) tizenegy aspektusra bontva mondja fel és szemelvényezi Liszt életét: így a zenészt, a vallásos embert, Liszt magyarságtudatát és európaiságát, intellektusát és műveltségét, emberi, baráti, családi, valamint „hölgykapcsolatait.”

Ez utóbbi szakaszt tárgyalván a tudós szerző a legkomolyabb erőfeszítéseket teszi, hogy megcáfolja Liszt szoknyavadász, illetve szoknyabolond voltát, ami ma már aligha egzisztáló közhely, s ráadásul felháborodás kiváltására sem igen alkalmas többé. Mégis, Szilágyi apológiája inkább vállalja az önkéntelen komikumot, semhogy Liszten rajta száradjon ez a vélekedés.

Liszt és Marie d’Agoult szökéséről írván: „Marie pedig valamikor március második felében felrohant Párisba, egyenesen Liszt lakására. Liszt mi mást tehetett volna ebben a helyzetben: a nő, akit hosszú idő óta szeretett, íme, feljön a lakására, és befekszik az ágyába. Nyilván férfiasan viselkedett. Ennek következtében Marie teherbe esett. ...”

Ugyanily hevesen igyekszik Szilágyi megcáfolni azt a valójában korántsem közhelyszerűen elterjedt, de egyszersmind nem minden alap nélkül való feltevést, hogy Liszt Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegné iránt táplált érzelmei már nem voltak oly szenvedélyesek az 1861-ben megvalósulni látszó, ám végül meghiúsult házasságkötés idejére. A kötet, előbb Liszt egyik leveléből idéz, amely a weimari nagyhercegnek címeztetett, majd szemelvényezi a zeneszerző 1859-es végakaratának szövegét, hogy a két idézetet ekképp summázza:

„Az ember egy nagyhercegnek, vagy egy testamentumban nem szokott kegyesen hazudozni.”

”S még egy részletet citálva a „hölgykapcsolatok” szakaszából, Szilágyi ilyesformán magyarázza Liszt egyik eltagadhatatlan szerelmi ügyét, a Carolyne háta mögött meghódított

Agnes Klindworth esetét, vagyis azt, hogy „mi taszította Lisztet ebbe a kalandba?”  „Mind-eközben Liszt fejében élete fő művei kavarogtak! Szüksége volt egy üde, inspiráló közegre.

A szexuális vágy az egyik legnagyobb belső késztetés!”

A mentegető szemérem munkál a Liszt „káros” szenvedélyeit taglaló, meglepően rövid alfejezetben is. (Az idézőjelek Szilágyi Andrástól valók: ezt az írásjelet a szerző mértéken felül kedveli, olyik mondatban minden második szót macskakörmök közé szorítja.) A Liszt és az alkohol viszonyát taglaló, nagyjából egyoldalnyi szöveg felét azok a levélrészletek alkotják, amelyekben a komponista barátjának, Augusz bárónak villányi borát méltatja és népszerűsíti. Csak ezután, s mindössze egyetlen kurta bekezdésnyi szöveg szól arról, hogy Liszt az 1870-es évek második felétől ijesztően sokat ivott: egy üveg konyak, egy-két liter bor, valamint utolsó éveiben még némi abszint tette ki a napi adagját. Meglepő módon a Liszt személyiségét feltérképezni szándékozó kötet testi egészségre vonatkozó fejezetében ez az információ mintegy mellékesen kerül elénk, annak a megállapításnak a kétszeri előadása közé rekesztve, miszerint senki sem látta Lisztet alkoholosan befolyásoltnak.

A kötet második felét kitevő nagyfejezet (Liszt Ferenc «Személyisége-Pszichológiai elemzés») mindazonáltal még ennél is problematikusabb képet mutat.

Igaz, már voltaképp maga a vállalás is nehezen értelmezhető: „három különböző modern pszichológiai tesztet töltünk ki, úgy, mintha maga Liszt tette volna." Szilágyi kompetenciáját ezen a téren ugyan botorság lenne vitatni, ám az jószerint már első pillantásra belátható, hogy Lisztről vajmi kevés új információt ígér ez a megközelítés.

És valóban, a Cattell-féle 16 PF személyiségteszt kitöltése után a szerző elemzése ilyen felismeréssel gazdagít minket: „Az a véleményünk, hogy néhány vonást jól megragad ez a teszt, azonban egy olyan összetett személyisé g vonásai nem rajzolódtak ki belőle, mint, amilyen Liszt Ferenc volt. Csak néhány faktornál pontoztuk a 4-7 «átlag» zónájába, ami azt jelzi, hogy Liszt Ferenc nem volt átlagember.”


Sokkal tovább később sem jutunk, bár ellentmondani nyilván nem is lehetne okunk. Elvégre Liszt valóban nem volt őrült, összetett személyiségét egyetlen teszt sem tudja kirajzolni, s ami a fő tényleg nem volt átlagember.

László Ferenc

*

Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel,

Helikon – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem. (2011., 248 oldal)

Dr. Szilágyi András: Liszt Ferenc személyisége.

GARBO Kiadó. (2011., 336 oldal)

HOLMI, 2011. (23. Évfolyam, 12. szám)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye

Cross Roads Duo:
Mészáros Zsófia (szaxofon), Miczinger Ilona (zongora)
IDA GOTKOVSKY: Brillance
TAKENO HARUHISA: Dance
PHILIP GLASS: Facades
CHIRSITAN LAUBA: Jungle
BARRY COCKROFT: Melbourne Sonata I.tétel

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

"A doktori iskola billentyűs hallgatóinak koncertje"
DEBUSSY: Prelűdök, 2. kötet – 5. Hangafű; 6. Lavine tábornok – a különc; 11. Váltakozó tercek : Hotzi Panni (zongora)
DEBUSSY: En blanc et noir (Fehéren és feketén) : Hotzi Panni, Tihanyi Zsuzsanna (zongora)
DEBUSSY: Lindaraja : Tihanyi Zsuzsanna, Demény Balázs (zongora)
SCHÖNBERG: Hat kis zongoradarab, Op.19 : Németh András (zongora)
WEBERN: Négy darab, Op.7 : Varga Oszkár (hegedű), Németh András (zongora)
WEBERN: Három kis darab, Op.11 : Fejérvári János (cselló), Németh András (zongora)
BAZELAIRE: Fantáziadarab, Op.87 : Papp Tímea (hárfa), Vörös Elma Dóra (zongora)
RAVEL: a-moll trió : Javier López Jorge (zongora), Baksai Réka (hegedű), Morgane De Lafforest (cselló)

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Kruppa Vonósnégyes:
Kruppa Bálint, Osztrosits Éva (hegedű), Kurgyis András (mélyhegedű), Fejérvári János (gordonka)
STRAVINSKY: Három darab vonósnégyesre
DEBUSSY: g-moll vonósnégyes Op.10.
KODÁLY: I. vonósnégyes Op.2.

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Horti Lilla (szoprán)
Kelemen Kvartett: Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
PUCCINI: Krizantémok
SCHÖNBERG: 2. (fisz-moll) vonósnégyes, Op.10
BRAHMS: 1. (c-moll) vonósnégyes, Op.51/1

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Balázs János (zongora)
LISZT: Spanyol rapszódia
CHOPIN: 24 prelűd, Op.28 - válogatás
CHOPIN: Andante spianato és Nagy polonéz brillante, Op.22
RACHMANINOV: cisz-moll prelűd, Op.3/2
RACHMANINOV: Vocalise, Op.34/14
RACHMANINOV: b-moll szonáta, Op.36
19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Óbudai Danubia Zenekar
vezényel: Hámori Máté
DEBUSSY: Előjáték az Egy faun délutánjához
STRAVINSKY: Orpheus – balett
SIBELIUS: Négy legenda

19:30 : Pécs
Pécsi bazilika

Virágh András Gábor (orgona)
Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium vegyeskara – művészeti vezető: Bontovics Jánosné Rába Mária
Pécsi Bazilika Mozart Kórusa – művészeti vezető: Szamosi Szabolcs
Szent Efrém Férfikar – művészeti vezető: Bubnó Tamás
vezényel: Bubnó Tamás
VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR: Suite pour Orgue (2002)
(Prelude, Scherzo, Cantiléne, Final)
LISZT: Angelus! Prière aux anges gardiens (1882)
KODÁLY: Missa Brevis
A mai nap
született:
1913 • Tito Gobbi, énekes († 1984)
1925 • Luciano Berio, zeneszerző († 2003)
1931 • Szofia Gubajdulina, zeneszerző
1935 • Malcolm Bilson, zongorista
elhunyt:
1725 • Alessandro Scarlatti, zeneszerző (sz. 1660)
1799 • Karl Ditters von Dittersdorf, zeneszerző (sz. 1739)
1974 • David Ojsztrah, hegedűs (sz. 1908)