vissza a cimoldalra
2017-11-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60142)
Milyen zenét hallgatsz most? (24981)
Momus társalgó (6274)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Erkel Színház (8514)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1185)
Operett, mint színpadi műfaj (3389)
Miklósa Erika (1214)
Bartók Béla szellemisége (239)
Élő közvetítések (6691)
Franz Schmidt (2959)
Kelemen Zoltán, operaénekes (86)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4109)
A nap képe (1988)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (563)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2426)
Pantheon (2148)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (370)
Kimernya? (2594)
Help me! (1079)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

826   Búbánat • előzmény629 2017-09-18 21:40:15
Korábban ismertettem és folytatásokban idemásoltam részleteket abból a 2015-ben megjelent könyvből, mely Liszt Ferenc szobrainak elkészítését, Liszt és Sróbl Alajos munkakapcsolatát mutatja be:

„Az Andrássy út mentén – Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok - Stróbl Lajos köztéri szobrai 3. füzet”

/Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány, 2015/

Itt van egy kapcsolódó cikk, mely a Liszt Ferenc Társaság kiadványában jelent meg ( Liszt magyar szemmel – XXVIII. szám – 2017. július ● The Hungarian View of Liszt – Nr. 28 – July 2017):

STROBL ALAJOS ÉS LISZT FERENC – EGY KIADVÁNY MARGÓJÁRA
(Eckhardt Mária)

Először írom le a neves magyar szobrászművész, Strobl Alajos (1856-1926) nevét rövid o-betűvel – hiszek ugyanis a művész unokáinak, akik szerint csak édesapjuk, Stróbl Mihály kezdte a magyaros kiejtésnek megfelelően hosszú ó-val írni a Strobl nevet. Ezek az unokák: Stróbl Veronika (Kostka Pálné), dr. Stróbl Alajos, Stróbl Mátyás, Stróbl Krisztina (Hergár Jenőné) és Stróbl Zsófia (Bartha Lászlóné) hozták létre a Strobl Alajos Emlékhely Alapítványt és indítottak egy kiadványsorozatot „Strobl Alajos köztéri szobrai” címmel. Ennek 3. számaként jelent meg 2015 novemberében „Az Andrássy út mentén. Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok” címmel az a katalógus-formátumú, rengeteg fotóval illusztrált 68 oldalas kiadvány, amelyre most bukkantam rá a Liszt Ferenc Emlékmúzeum múzeumi boltjában[1]. Sietek megosztani a Lisztbarátokkal azt az örömet, amely a rendkívül informatív, szép kiállítású kiadványnak már első átlapozásakor eltöltött; ez csak növekedett, amikor elolvastam a teljes szöveget, amely még az én számomra is tudott újabb információkkal szolgálni a múzeumigazgatói időszakomban elég alaposan megismert művész Liszt Ferenccel kapcsolatos alkotásairól. Eddig is tudtam, hogy Strobl számos alkalommal megörökítette Liszt Ferencet, hiszen egyedül a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeumban ötféle plasztikája található: egy 50 cm magas, bronzozott gipsz ülőszobor, az Operaház főbejáratához készülő nagy ülőszobor egyik vázlat-modellje 1883- ból[2], egy 70 cm magas bronzozott gipsz mellszobor szintén 1883-ból[3], egy vörösre festett gipsz, életnagyságnál nagyobb méretű (40 cm magas) f e j s z o b o r , amelynek pontos keletkezési idejét nem ismerjük, de valószínűleg szintén az 1880-as évek első feléből származik[4] , egy időskori, maszk-szerű gipsz Liszt-arcmás üvegkazettában, amely tanulmányként készült egy ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képező bronzszoborhoz[5], valamint Liszt Ferenc jobb kezének mása 1884-ből[6], ennek jelzése a csuklónál: STROBL (valóban rövid o betűvel!). Az is ismeretes volt Legány Dezső korábbi kutatásaiból, hogy Strobl és Liszt egy ideig egy fedél alatt laktak a Zeneakadémia Sugár-úti épületében (ma: Régi Zeneakadémia, az Andrássy-út és Vörösmarty utca sarkán). Azt azonban most tudtam meg, hogy a Liptóújváron született és Bécsben, Kaspar von Zumbuschnál tanult Strobl 1881-ben azért költözött Budapestre, mert megbízták az épülő Operaház egyes szobrainak elkészítésével; hogy első lakása a Lövölde tér 1. sz. alatti földszintes ház udvari részén volt, és Ybl Miklós közbenjárására kapott ideiglenes jellegű műtermet a közelben lévő Régi Zeneakadémián – ugyanabban az épületben, amelyben Liszt Ferenc utolsó budapesti lakása (a mai emlékmúzeum) volt[7] . Amikor Liszt éppen Budapesten tartózkodott, akár naponta is találkozhattak, sőt ha tudott rá időt szakítani, az idős zeneszerző örömmel ült modellt a padlástéri műteremben a fiatal szobrászművésznek, aki nagy zenebarát volt, s munka közben találtak számos közös beszélgetési témát. Strobl még egy harmóniumot is beszerzett, amelyen Liszt olykor kedvére improvizált az ülések kisebb szüneteiben, miközben Strobl Zsófia, a szobrász szintén nagy zenei érdeklődésű festőművész nővére kávét főzött számukra [8] .

Talán nem véletlen, hogy Temple János festőművész (1857-1931) úgy ábrázolta a műtermében alkotó Strobl Alajost, hogy a szobrász éppen egy kis Liszt-mellszobron dolgozik, amelynek talapzatához hozzá van támasztva egy nagyobb Liszt-maszk is.[9] (A festmény ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, és 2014/15-ben fő képként szerepelt a Liszt Ferenc Emlékmúzeum „Képzőművészek Liszt életében” című időszakos kiállításán.) 1„A nagy zenész arca még Liszt Ferenc 1886-ban bekövetkezett halála után is sokat foglalkoztatta Strobl Alajost. Újra- és újraértékelte alkotásaiban az értékes karakterfejet. A családi nyilvántartás szerint 1881 és 1924 között összesen nyolc Lisztszobrot készített” – írják a Strobl-unokák.[10] A kiadványban a már említett négy múzeumi szobron kívül bemutatják az Operaház bejáratánál található, életnagyságnál nagyobb ülőszobrot (15. p.) és annak vázlatrajzát (21. p.), a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható nagy bronz fejszobrot, amelyhez a Lisztmúzeumban látható gipsz-maszk készült (35. p.), valamint a Zeneakadémia fő homlokzatát díszítő, 1904-1907 között készült nagymérető ülőszobrot (31-33. p.), amely hasonlít ugyan az Operaház mintegy húsz évvel korábbi ülőszobrához, de közel sem azonos vele. A legfeltűnőbb eltérés az, hogy az operaházi kőszoborLiszt az ölében, mindkét kezével tart egy nyitott kottafüzetet, és reverendája alól bal lábát nyújtja előre, míg a zeneakadémiai bronzszobor-Liszt a jobb kezében, melléhez támasztva tart egy kottát, míg bal kezét üresen nyújtja előre, és a jobb lába látszik ki a reverenda alól. Természetesen az arckifejezése is kissé más, ez azonban kevéssé érzékelhető a Liszt Ferenc téri Zeneakadémia első emeletének magasságában elhelyezett, részben lombok és jelenleg még zászlók által is takart alkotáson – annál inkább azon a fotón, amelyet Strobl Alajos felesége a zeneakadémiai szobor készítése idején rögzített a szobrász műtermében.[11] (Számos hasonló, a családi hagyatékban őrzött műtermi fotó közlése egyébként is kiemelkedően érdekessé és hitelessé teszi a Strobl-unokák kiadványát!) Az emberek tudatában azonban sokkal jobban él az ülőszobor korábbi, operaházi verziója, amelyhez nemcsak rajzvázlat, de több, egymástól csupán apróságokban különböző gipsz előtanulmány (illetve talán utólagos másolat is?) készült.[12] Én magam a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban látható modellen kívül ismerek egy hasonló méretű kis szobrot, amely sokáig az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának Zenetermében állt, továbbá amikor a bicentenáriumi Liszt-emlékkiállítás előkészítésekor a Magyar Nemzeti Galéria raktárában jártam, egy jóval nagyobb méretű gipsz-verzióval is találkoztam; végül azonban nem azt, hanem az idős Liszt színezett gipsz mellszobrát (1886) kértük kölcsön a „Liszt és a társművészetek” című, több intézmény által közösen rendezett nagy kiállításra.[13] Ha mindezeket hozzászámítjuk, a Strobl által készített, ma ismert Liszt-szobrok száma bizonyosan meghaladja a nyolcat. Érdekes, hogy a Strobl-füzet szerzői egy nagy méretű márvány Liszt-szobor fényképét is közlik, amelyet 1933-ban a Városligetben állítottak fel, de 1954-ben eltávolították, és mai holléte ismeretlen.[14] A kiadvány számos Liszt-kortárs szobrait is bemutatja, amelyeknek modelljei közül többen (így Erkel Ferenc, Jókai Mór, Zichy Géza gróf) szoros kapcsolatban álltak Liszt Ferenccel. Az is nagyon érdekesen van dokumentálva, miként jött létre Strobl önálló szobrászati műhelye a Kmety György és Szondi utca között fekvő Epreskertben. Ha Liszt Ferenc tizenegy esztendőn át a budapesti Zeneakadémia elnöke és tanára volt az 1875-ös megnyitástól kezdve egészen haláláig, úgy Strobl Alajos 1885-től negyven éven keresztül volt az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanár-képezde keretében a szobrászat tanára, aki 1890-től saját Szobrászati Mesteriskolát hozott létre és vezetett az intézmény keretein belül. Amint Liszt Zeneakadémiáján elevenen él az ő hagyatéka, és azt az épületet, ahol ő tanított, ma is használja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, úgy az Epreskertben, ahol a Mintarajztanoda jogutódja, a Képzőművészeti Egyetem szobrász hallgatói tanulnak, a Strobl-pavilon ma is őrzi a nagy művész-tanár emlékét. A Strobl-unokák kiadványa még számos más érdekességet is bemutat a nagy szobrász alkotásaiból, amelyek egy izgalmas városnéző sétára csábítanak, s ehhez még két térkép is segítséget nyújt. Mintaszerű, ahogy a kiterjedt család együttes erővel ápolja neves ősük emlékét. Már 2004-ben kiadták Strobl Alajos egyik fiának, Stróbl Mihálynak (1906-1996) az édesapja életéről 1972-ben írt kéziratos visszaemlékezését,[15] ezt azonban akkor még „csak családi használatra” szánták. A „Strobl Alajos köztéri szobrai” sorozattal azonban a nagyközönség felé is nyitottak, s ezt annál is inkább értékelnük kell, mert ősük nem csupán a magyar szobrászművészetben játszott igen fontos szerepet, hanem kora egész kultúrtörténetében is. Az első két füzet (1. Szent István király emlékműve a Budai Várban, 2. Mátyás kútja a Budai Várban) angol nyelven is hozzáférhető; a most bemutatott 3. füzet azonban csak magyar nyelven jelent meg, bár igen hasznos volna, ha külföldiek is megismerhetnék nemcsak nagyszerű képanyagát, hanem tartalmas szövegét is.

Jegyzetek:
1. Strobl Alajos unokái szerk.: Az Andrássy út mentén. Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok, Budapest: 2015, Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány /Strobl Alajos köztéri szobrai 3/, a továbbiakban: Strobl.
2. Eckhardt Mária szerk.: Liszt Ferenc Emlékmúzeum., Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapest. Az állandó kiállítás katalógusa, Budapest: 2012, Liszt Múzeum Alapítvány (a továbbiakban: LFEkat), Nr. 109; Strobl 39. p.
3. LFEkat. Nr. 104, Strobl 38. p.
4. LFEkat. Nr. 169.
5. LFEkat. Nr. 8, Strobl 40. p.
6. LFEkat. Nr. 32, Strobl 40. p.
7. Strobl 5. p., 2. jegyzet.
8. Strobl 14. és 34. p.
9. Strobl 37. p.
10. Strobl 34. p.
11. Strobl 32. p.
12. Bizonyára ennek, valamint a zeneakadémiai szobor nem túl jó láthatóságnak tulajdonítható, hogy az intézmény renoválása után többen azt hitték, hogy Strobl szobra hiányosan, kotta nélkül került vissza a homlokzatra. Ez azonban nem felel meg a valóságnak.
13. Az MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeuma, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Galéria közös kiállításának katalógusát ld. Gombos László szerk.: Liszt és a társművészetek. Emlékkiállítás Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóján / Liszt and the Arts. Memorial exhibition on the 200th anniversary of Ferenc Liszt’s birth, Budapest: 2012, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont. A kiállított szobor, melyről a Strobl-unokák kiadványa nem tesz említést, a katalógus 449. száma.
14. Strobl 34. p.
15. Stróbl Mihály: A gránitoroszlán. Egy magyar szobrász élete a Magyar-Osztrák Monarchiában. Strobl Alajos életútja, Budapest: 2004, Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány, 299 p.
629   Búbánat • előzmény624 2016-03-16 20:50:42
„Az Andrássy út mentén – Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok - Stróbl Lajos köztéri szobrai 3. füzet”

/Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány, 2015/

A sok színes fotóval illusztrált 68 oldalas könyvből ideírom, amit Liszt Ferenc szobrainak elkészítéséről, Liszt és Sróbl Alajos kapcsolatáról olvashatunk:

Folytatom:

Liszt Ferenc Emlékmúzeum
(Régi Zeneakadémia)

„A Zeneakadémiától térjünk vissza a Sugárútra, hogy ismét Liszt Ferenccel találkozhassunk. Az Andrássy úton továbbhaladva, átlépve a Körutat és az Oktogont, a Vörösmarty utca sarkán találunk egy szép épületet, benne a Liszt Ferenc Emlékmúzeumot (bejárat a 35. számnál). Mint jeleztük, ebben az épületben, a Régi Zeneakadémián kapott legelőször műtermet nagyapánk Magyarországon, Ybl Miklós segítségével. Ebben az épületben volt később Liszt Ferenc utolsó budapesti lakása is, a Régi Zeneakadémia első emeletén, ahol a mester 1881-től 1886-ig lakott. Itt rajzolhatta és mintázhatta nagyapánk a zeneszerzőt. Az Emlékmúzeumban számos alkotás emlékeztet a híres zeneszerzőn kívül nagyapánkra is.

A lakás ’étkezőjének’ a falán – 2015-ben, egy időszakos kiállításon – ott lógott az osztrák-magyar festő, Temple János (1857-1931) festménye, amin Stróbl Alajos – az elkerülhetetlen piros sapkájában – a nagy magyar zeneszerzőt, Lisztb Ferencet mintázza. Egy Liszt-maszk is látszik a képen, amely 1885-ben készült, tehát még nem volt Stróbl harmincéves.
Nagyapánk Bécsben, az akadémián ismerte meg Temple Jánost és barátok lettek. Természetesen megmintázta barátját: a ’félbronz’ mellportré jellegzetes egyéniségű férfiút mutat. Az osztrák festő gyakran megfordult Budapesten, 1884-ben Munkácsy-ösztöndíjat kapott.
A festmény sokáig a Stróbl család birtokában volt, majd az 1920-as években eladta Ernst Lajosnak. Az Ernst Múzeumból került tovább a Nemzeti Galériába, hogy végül – kölcsönbe adva – itt legyen látható.

Az Emlékmúzeumban – az egykori Liszt-lakásban – vannak Strobl-szobrok a zeneszerzőről; részben portrék, részben kisplasztikák.
A szalonban három szoborra is felfigyelhetünk.
Itt van a zongora mögött egy bronzozott gipsz mellszobor, amelyen a zeneszerző kabátot és mellényt visel. Szemben egy vörösre festett, Lisztet ábrázoló fejszobor található – az előbbitől eltérő hajviselettel, tekintettel. Ezeket a szobrokat nagyapánk még itt, ebben az épületben formázta 1882-83-ban az itt lakó hírességről.
A szalon másik szegletében kisméretű, az ülő Lisztet ábrázoló szobor látható, amely vázlatként szolgált az Operaházhoz készülő nagy műhöz. Több ilyen modell és grafikai vázlat alapján kereste nagyapánk a legjobb megoldást. Jól látható például, hogy másként tartja itt a kezét Liszt Ferenc, mint a végleges kivitelben elkészített szobron az Operaház bejáratánál vagy a Zeneakadémia homlokzatán.

Természetes alkotói szabadság jellemezte ősünket még akkor is, amikor a megrendelő erősen meg akarta kötni a kezét a kivitelnél. Kompromisszumra sokszor szükség volt – mint például az előző kötetben bemutatott Szent István-emlékműnél -, de itt nem erről van szó. A nagy zeneszerző a többi szobrász és festő részére sem szabott kereteket.

Liszt Ferenc jobb keze természetesen megörökítést kívánt. Itt van ez is az Emlékmúzeumban, bronzba öntve – nagyapánk jelzésével ellátva.

Be kell még mutatni Strobl Lajos egy másik tanulmányát Liszt időskori arcmásáról (gipszminta), amely falkeretes üvegkazettában az Emlékmúzeum előterében látható.”

Eddig tartott mindaz, amit ez a képes kiadvány Liszt és Stóbl Alajos munkakapcsolatáról, és a híres szobrászművésznek a világhírű zeneszerzőről készített alkotásairól tartalmaz és bemutat – Stróbl unokáinak elbeszéléséből.
A nevesített, Lisztet ábrázoló összes szobor, plasztika, minta, vázlatrajzok, grafikák színes reprodukciója illusztrálja a könyv lapjait.

(A képes kiadvány további fejezetei – mely hasonló tematikára épül – ugyancsak érdeklődésre számíthat az olvasó részéről: a szerzők tovább haladnak az Andrássy út mentén: „Kariatidák; „Halászlány”; Erkel Ferenc; Gróf Bánffy Miklós; Mosshammer Román hárfaművész; Gróf Zichy Géza; Jókai Mór-szobrok; Az Epreskert, pavillon és az ott található Stróbl-alkotások; Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban fellelhető Stróbl-munkák; Városliget- Mezőgazdasági Múzeum – Károlyi Sándor szobra; „Olvasó lányok”; Az alkotó szobrász és családja - Önportré)

(A kiadvány írói-szerkesztői a szobrászművész öt unokája; a Bevezetőben az egyik unoka, Dr. Stróbl Lajos, így fogalmaz: „Ezeket a füzeteket mi, az unokák írjuk. Nem vagyunk művészettörténészek, sem szakmabeliek. A fényképek sem a profi fotósok munkái. Célunk az, hogy az ország állampolgárai és másutt élő magyarok, valamint az idelátogató külföldiek tájékoztatót kapjanak a száz évvel ezelőtt, esetleg még régebben létrejött művekről. Nem utolsósorban azért is, hogy a mi huszonnégy unokánk, majd azok leszármazottjai is értsék és adják tovább neves ősünk néhány fő alkotása létrejöttének körülményeit és történetét – ezzel megőrizzék a magyar kultúrtörténet és az egyetemes művészettörténet egy fejezetét.)

A kiadvány megvásárolható az Opera Shopban is.
624   Búbánat • előzmény623 2016-03-15 20:07:20
„Az Andrássy út mentén – Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok - Stróbl Lajos köztéri szobrai 3. füzet”

/Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány, 2015/

A sok színes fotóval illusztrált 68 oldalas könyvből ideírom, amit Liszt Ferenc szobrainak elkészítéséről, Liszt és Sróbl Alajos kapcsolatáról olvashatunk:

Folytatom:

„Az akkori Fővárosi pavilon és a Széchenyi-sziget közötti kertrésznek a Városligeti tó felé eső oldalán állt az emlékmű. Durván megmunkált, pilisborosjenői mészkőtalapzaton, nagy sötétszürke márványkockára helyezve, kétszeres életnagyságban, ruskicai márványból faragva állt a zeneszerző képmása. Az 1916-ban készült alkotás egy darabig az Epreskertben állt, majd a szobrász halála után, 1927 nyarán vásárolta meg a főváros. Az elhelyezés sokáig foglalkoztatta az illetékeseket. Volt, aki a Gellérthegy déli lejtőjén akarta felállítani, majd a Közmunkatanács elrendelte 1933. március 15-én a városligeti elhelyezést. [Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 1933. december]
Ne keressék az alkotást, mert 1954-ben eltávolították innen! Nem tudjuk, hová lett.

Nagyapánk még az első műtermében, a Régi Zeneakadémián gyakran találkozott Liszt Ferenccel, aki az iskola akkori elnöke volt. Többször modellt a szobrásznak; ott készült első mellszobra is, amelyet több alkotás követett. Előbb az Operaházon, aztán itt, a zene palotájában nagyobb, egész alakos méretben.

A nagy zenész arca még Liszt Ferenc 1886-ban bekövetkezett halála után is sokat foglalkoztatta Strobl Alajost. Újra- és újraértékelte alkotásaiban az értékes karakterfejet. A családi nyilvántartás szerint 1881 és 1924 között összesen nyolc Liszt-szobrot készített.

Leginkább figyelemreméltó a Magyar Nemzeti Galériában lévő bronz Liszt-fej, amely jól jellemzi a zeneszerzőt, és megmutatja a szobrász elképzelését. Ezt a kb. 1886-ban készült, 35 cm-es maszkot közelről is meg lehet tekinteni.

Mielőtt azonban tovább mennénk a körút túlsó oldalára, a Liszt Ferenc Emlékmúzeumba, azaz a Régi Zeneakadémia épületéhez, meg kell említeni, hogy közelben van még Liszt-szobor.
Amint Prohászka László írja:

’Lisztnek egyébként a Zeneakadémián és az Operaházon található portréján kívül, egy kilométeres sugarú körzetben van egy harmadik köztéri szobra is, ráadásul mindhárom papi ruhában és ülő helyzetben ábrázolja a zeneszerzőt.’

Ez a harmadik, közeli Liszt-szobor a róla elnevezett téren, egészen más jellegű, huszadik századi, nyugtalanabb, mozgalmasabb. Nézzük meg Marton László, 1983-ban elkészített és 1986-ban felállított eksztatikus Liszt Ferenc-szobrát, amint éppen zongorázik – a hangszere nélkül! A szokatlan stílusú szobor a XX. század végére messze került a XIX. századitól, de ez nem baj. Aki ismerte a híres zeneszerzőt, az másként ábrázolta, mint aki zenéjéből merített ihletett.

Nagyapánk nagyon szerette kortársai zenéjét, gyakran járt operába. Barátai között sok zenész volt, akik gyakran játszottak a műtermében. Ő maga nem volt zenész, de szeretett trombitálni, főleg hangulatból: az olasz tengerparti hegyen, Carrarában, a felkelő nap fényétől ragyogó fehérségben a ciprusai mellett, vagy a felvidéki otthonának bejárati sziklájánál a hajnal zászlófelvonáskor. Zenei mintaképe mindig első pesti modellje, Liszt Ferenc maradt. Térjünk be tehát az ő múzeumába.”

(Folytatni fogom.)
623   Búbánat • előzmény621 2016-03-14 18:00:40
„Az Andrássy út mentén – Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok - Stróbl Lajos köztéri szobrai 3. füzet”

/Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány, 2015/

A sok színes fotóval illusztrált 68 oldalas könyvből ideírom, amit Liszt Ferenc szobrainak elkészítéséről, Liszt és Sróbl Alajos kapcsolatáról olvashatunk:

Folytatom:

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

„A nemrégen gyönyörűen felújított Egyetem – közkeletű nevén a Zeneakadémia – épületének homlokzatán a névadó nagy magyar zeneszerző szobra ül, de alulról alig látható. A második emelet magasságában elhelyezett, három méter magas, ülő Liszt Ferenc-szobor 1904-1907 között készült. Elhelyezését maga a szobrász sem tartotta szerencsésnek. Magasan, a modoros épületdíszek közé beszorítva nem lehetett megfelelő hatást elérni.
Mint a művészettörténész, Henszlmann Lilla megjegyzi a jelzett könyvében:

’A szecessziós keret, melynek merevsége nem engedte meg, hogy a mintegy húsz évvel korábban készült operaházi Liszt-szobor széles, nemes pátoszához hasonló módon oldja meg a zeneakadémiai szobrot.’

’A feladat summázó, egyszerűsítő megoldást igényelt ilyen magasságban, viszont a szobor anyaga, a bronz, némi mintázásos játékot követelt. A körülményekhez képest mégis az elhelyezést véve figyelembe komponálta meg a művét, s így a szobor környezetéből ki nem szakítható. Nemcsak azért, mert űrt hagyna maga után, hanem, mert önállóan elhelyezve egyensúlyát vesztené. Az alak amúgy is kissé szervezetlen tömegeloszlású. A statikai bizonytalanság viszont nem akadályozza meg Stroblt a fej monumentális megoldásának kísérletében.’

A szobor részleteiben csak a szemben lévő régi bérház második emeletének erkélyéről érvényesül kellőképpen – messzelátóval. Alulról a nemzeti zászlón és az Európai Unió lobogóján át nehéz kivenni Liszt alakját.

Bemutatható viszont az alkotóval együtt az epreskerti műteremben, több egyéb szobor társaságában – ha a fej itt nem is látszik tökéletesen. Arról külön készültek portrék. Feltűnhet erről a képről a szobor mérete. A figyelmes szemlélő észreveheti, hogy itt egészen más Liszt Ferenc tartása, mint az Operaházon lévő szobornál. A térdén tartott k o t t a nem ér át, és így a zeneszerző nem teszi át a másik kezét a lapozáshoz, mint az operai szobornál. Nem is felfelé tekint, hanem előre. Természetesen papi ruhát visel, mint ekkor már mindig. Itt a jobb lába lóg ki a reverenda alól, míg az Andrássy úton a bal lábát teszi előre. Ne gondolja senki, hogy ez a szobor szinte másolata a korábbinak, a húsz évvel azelőtt készítettnek.

A sok Liszt-szobor közül egy, már nem láthatóra is felhívjuk a figyelmet. A művészettörténész megállapította:

’A zeneakadémiai Liszt-szobor erőteljes felfogása végül a szobrász későbbi, márványba faragott hatalmas fejben teljesedett ki.’”

(Innen folytatni fogom.)
621   Búbánat • előzmény620 2016-03-13 12:54:33
„Az Andrássy út mentén – Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok - Stróbl Lajos köztéri szobrai 3. füzet”

/Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány, 2015/

A sok színes fotóval illusztrált 68 oldalas könyvből ideírom, amit Liszt Ferenc szobrainak elkészítéséről, Liszt és Sróbl Alajos kapcsolatáról olvashatunk:

Az Operaház

(folytatás)

/Érdekes, amit a könyv szerzői a Liszt Ferenc- szobor párjának, Stróbl Alajos Erkel Ferenc ülőszobrának elkészítése körülményeiről is megírnak. Idézem:/

„Sokkal több gondot jelentett Stróbl Alajosnak Erkel Ferenc ülőszobra. A nehézség mindjárt ott kezdődött, hogy Erkel nem is akart modellt ülni. ’Minek csinálnak rólam egy ilyen köztéri díszítő szobrot – mondotta -, aki kíváncsi rám jöjjön el, és nézzen meg.’ Ez az állásfoglalása szobrával szemben kicsit érthető is volt, mert abban az időben csak már meghalt nagyságoknak emeltek emlékszobrot. Hosszas rábeszélésre volt szükség, míg a nagy operai zeneköltő beadta a derekát és végre igent mondott. Mindig fiatal titkárával jelent meg a mintázáshoz, és szinte nem vette rossz néven, hogy nehezen halad a szobor. Sokkal jobban sikerült a mellszobra később, ami az Operaházban és a szegedi Pantheonban látható. Erkel – Strobl személyében – talán inkább egy pipázgató magyar táblabíró típusát képviselte, mint egy zeneszerzőét. Összehasonlítva a két ülőszobrot, Liszt szobrával az alkotóművész, meg a későbbi kritika is jobban meg volt elégedve.”[…]

[…] (az Operaház) „főlépcsőháza középső fordulóján, az emeletre vezető lépcsők előtt ott áll a Himnusz zeneszerzőjének, a magyar nemzeti opera megteremtőjének, Erkel Ferencnek (1810-1893) fehér márvány mellszobra, amelyet a művész nagyapánk sokkal jobbnak tartott, mint a kinti ülőszobrot. Nem csoda, hiszen nagyapánk elsősorban portrészobrász volt. Ennek a szobornak egyik másolata a szegedi Pantheonban is megtekinthető. Az utókor szerencséje, hogy a híres zeneszerzőt, karmestert, sőt zongoraművészt és sakkmestert még életében meg tudta mintázni ősünk. Ez a portré híven tükrözi nemzeti nagyságunk, Erkel egyéniségét, és erre Stróbl Alajos mindig nagyon büszke volt.” […]

[…] „Több híres szobrásztól is vannak portrék az Operaház királyi lépcsőházának galériáján. Itt látható Strobl szobra az érdekes jelmezben díszlő Haselbeck Olgáról (1884-1961), aki a kor híres szopránénekesnője volt. […] Szemben ezzel a szoborral, az Operaház egykori kiállításán egy kisebb grafikát fedeztünk fel, amit Liszt Ferencről készített Stróbl Alajos. Liszt többször ült neki modellt, így nem volt nehéz lerajzolnia. Természetesen a kinti szoborról is készített nagyapánk vázlatot, és ebből a műből is kiderül, hogy a Zeneakadémián már másként ábrázolja majd a művészt. Nem mindig látható ez a rajz, ezért bemutatjuk – az Emlékgyűjtemény jóvoltából. (Búbánat: a vázlatrajzról – grafika - készített fotó is megtekinthető ebben a kiadványban.
Szó esik még a könyvben Stróblnak sok más hírességről készített – az Operában fellelhető - szobráról, rajzáról is, ezeket a dokumentumokat is az Operaház Emlékgyűjteménye őrzi. Ezek közé tartozik

[…] „talán az Emlékgyűjteményben egy b a l k é z másolata, amely egy nem mindennapi ember leghíresebb testrészéről készült. Gróf Zichy Géza (1849-1924) író, zeneszerző, zongoraművész híres balkezének gipsz másolata látható itt. […] Egyik etűdjét Liszt Ferenc írta át kétkezes változatra, ez a mű a ’Valse d’Adéle’.”

A következőkben a Zeneakadémia épületének homlokzatán elhelyezett monumentális Liszt-szoborról lesz szó.

(folytatom)
620   Búbánat 2016-03-12 11:29:24
„Az Andrássy út mentén – Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok - Stróbl Lajos köztéri szobrai 3. füzet”

/Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány, 2015/

(A kiadvány írói-szerkesztői a szobrászművész öt unokája; a Bevezetőben az egyik unoka, Dr. Stróbl Lajos, így fogalmaz: „Ezeket a füzeteket mi, az unokák írjuk. Nem vagyunk művészettörténészek, sem szakmabeliek. A fényképek sem a profi fotósok munkái. Célunk az, hogy az ország állampolgárai és másutt élő magyarok, valamint az idelátogató külföldiek tájékoztatót kapjanak a száz évvel ezelőtt, esetleg még régebben létrejött művekről. Nem utolsósorban azért is, hogy a mi huszonnégy unokánk, majd azok leszármazottjai is értsék és adják tovább neves ősünk néhány fő alkotása létrejöttének körülményeit és történeté – ezzel megőrizzék a magyar kultúrtörténet és az egyetemes művészettörténet egy fejezetét.)

A kiadvány megvásárolható az Opera Shopban is.

Ebből, a sok színes fotóval illusztrált 68 oldalas könyvből ideírom, amit Liszt Ferenc szobrainak elkészítéséről, Liszt és Sróbl Alajos kapcsolatáról olvashatunk:

Az Operaház

[…] Az Operaház bejáratánál máig jól látható ez a két alkotás: a főbejárat két oldalán a két nagy magyar zeneszerző szobra egy-egy fél fülkével körbezártan helyezkedik el: szemből nézve balra Erkel Ferenc, jobbra Liszt Ferenc. Ezek nekünk, unokáknak is fontosabbak, mint a párkányon lévők, mert ezek voltak nagyapánk első, igazi nagy alkotásai hazájában.
Ybl Miklós 1881-ben megbízást adott Stróbl Alajosnak, hogy az Operaház feljárói mellett, két oldalt Erkel Ferenc és Liszt Ferenc ülő szobrát készítse el – életnagyságnál valamivel nagyobb kivitelben. Közölte a megrendelő azt is a húszas éveinek közepén járó szobrásszal, hogy díszítő elemként a dalszínház kocsifeljárójának elején szükség lesz két szfinx szoborra is.
Idézet Stróbl Miklós apjáról írt könyvéből:

„Stróbl Alajos megállapodást írt alá Ybl-lel a szobrok elkészítésére, vállalta a viszonylagos szoros határidőket, és megindult a két zenetitán ülőszobrának portrészerű mintázása.” [Stróbl Mihály: A gránitoroszlán; Egy szobrász élete a Magyar-Osztrák Monarchiában; Stróbl Alajos életútja. Magánkiadás, 2004. (Csak családi használatra az eredeti kézirat alapján.)]

Liszt Ferenc szobra kevesebb gondot okozott az alig 26 éves Stróbl Alajosnak. A papi reverendát hordó Liszt a modellüléseknél a megkívánt pózba ült, és élénken csevegett a gyorsan dolgozó szobrásszal. Közös téma bőven akadt és még közös ismerősök is. Liszt jól ismerte pl. Hohenlohe Konstantin herceget és Zumbuscht, akinek Beethoven szobrát akkoriban állították fel Bécsben. Strobl viszont mesélt bécsi operakalandkairól, statisztálásairól Wagner-operákban, ami Lisztet is érdekelte egy kicsit, apósa lévén a nibelungi operák szerzőjének. Liszt különben is már gyakorlott modellüllő volt öregkorára, megszámlálhatatlan rajz, festmény, szobor készült róla életében, és a zeneakadémián most modellülés közben inkább nagyokat pihenhetett. Gyakran előfordult, hogy a modellülés kisebb szüneteiben Liszt a harmóniumhoz ült, és improvizált. Mikor erről Alajos a nővérét, tájékoztatta, Zsófia megkérte fivérét, hogy kávéfőzés ürügye alatt néha jelen lehessen a mintázásnál. A két Strobl testvér még otthonról hozott egy különleges, spiritusszal fűtött kávéfőző masinát, ami ezen kiváló alkalomból használatba került. Stróbl Alajos bemutatta testvérét Liszt Ferencnek, aki ezután minden találkozása alkalmából Liszttől egy csókot kapott a homlokára.

Nézzük, hogyan vélekedett Liszt a később készülő mellszobráról és az Operára került ülőszobráról!
Levéltöredék:

„Sain-Wittgenstein Carolynának, Budapest, 1883. február 4.
Az a nagy arckép, amit Zsukovszkij festett rólam, továbbra is sok és komoly dicséretet kap. S ím, most egy ifjú, nagyon tehetsége szobrász – Stróbl nevű – hozzákezd a mellszobromhoz, miután múlt télen nagy ülőszobrot mintázott rólam, melyet márványban kiviteleznek és a magyar operák leghíresebb komponistája, Erkel Ferenc szobrához párdarabként helyezik el. Erkel a Hunyadi, a Bánk bán stb. szerzője, amelyeket itt száz-meg-százszor adtak, de sohasem lépték át Magyarország határait. A két szobrot az új nagy színház előtt helyezik el a Sugárúton. A király őfelsége rendelte el ennek a színháznak a megnyitását, amelyet a következő 84-es év októberére vagy novemberére fejeznek be. Stroblom nagyon sikeresen mintázta meg az Ön Konstantin vejének mellszobrát is. Ezt a műalkotást meglepetésnek szánják Magnenak, legközelebbi nevenapjára.”

A levélben szereplő Magne nem más, mint Carolyne leánya, Konstantin pedig Hohenlohe Schillingfürst herceg és főudvarmester.

Liszt Ferenc a szobrok elhelyezésével sokkal kevésbé volt megelégedve. Félig komolyan jegyezte meg: „Mint két portást, úgy ültetett ide bennünket Strobl”. Ez a kritika ugyan szerintem inkább az épület tervezőjét illette volna, mint a fiatal Stróblt, ha egyáltalán helytállónak nevezhető. Tény, hogy Stróbl Alajosnak első budapesti modellje, Liszt, kedvenc alakjává vált. Élete során hol monumentálisan, hol portréban vagy kisplasztikában még gyakran készített Liszt-szobrot.[…]

Fotó: a képen Liszt Ferenc szobra látható, kottával a kezében. Több mint száz éve ül a dalszínház bejáratánál.

(folytatom)
legújabb:
Kelemen Zoltán - 2017-11-24
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-Kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUBERT: Három zongoradarab, D. 946
LISZT: A Villa d'Este ciprusai 1-2
LISZT: A Villa d'Este szökőkútjai

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

11:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

A Michel Sogny módszer, a tradícionális magyar zongoratanítás és 40 év tapasztalata itthon és külföldön
Szentpéteri Gabriella bemutató tanítása

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Massimo Mercelli (fuvola)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Andrea Vitello
BACH: h-moll szvit BWV 1067
MOZART: G-dúr fuvolaverseny K. 313
SCHUMANN: I. szimfónia Op.38

17:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Szives Márton (marimba, ütőhangszerek)
Mucsi Gergő (ütőhangszerek), Paragi Balázs (zongora)
"Hangulatkoncert"
KEIKO ABE: Wind in the Bamboo Grove (Szél a bambuszligetben)
ANDERS KOPPEL: Marimbakoncert
ASKELL MASSON: Kim
LUIGI MARINARO: Specchio (Tükör)
PETER GARLAND: Apple Blossom (Almavirág)

17:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Budapesti Vonósok
Házigazda: Molnár Szabolcs
CORELLI: D-dúr concerto grosso Op. 6 Nr. 4
LIGETI GYÖRGY: Régi magyar táncok
LIGETI GYÖRGY: Ramification
KURTÁG GYÖRGY: Művek kamarazenekarra

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Ji Eun Yook (hegedű), Jihyun Cho (zongora)
A MÁV Szimfonikusok Kamarazenekara (Euro Sinfonietta Wien)
Vezényel: Alfredo Sorichetti
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218
MOZART: 20. (d-moll) zongoraverseny, K. 466
HAYDN: 1. (D-dúr) szimfónia, Hob. I:1

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Ducza Nóra, Jekl László (ének)
Várallyay Ágnes (csembaló)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Művészeti vezető: Németh Pál – fuvola
COUPERIN: Salve Regina
Qui dat nivem (147. Psalm)
Domine salvum fac Regem
La Sultanne
Les Nations – Premier Ordre «La Françoise»
Concert Royaux – Troisieme Concert

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
vez.: Szenthelyi Miklós


18:00 : Szombathely
Agora Savaria

Szombathely Koncert Fúvószenekar
"60 éves jubileumi koncert"

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Wing Singers Gospel
Cantissimo
Trillák Kórus – Mohács, Babits Kamarakórus

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Fülep Márk (fuvola), Granik Anna (zongora)
"Bach összes fuvolaszonátája"

19:00 : Vác
Bartók - Pikéthy Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola AM

Ábrahám Márta (hegedű)
Vác Civitas Szimfonikus Zenekar
vez.: Sándor Bence
BEETHOVEN: VII. szimfónia
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny
A mai nap
született:
1901 • Serly Tibor, hegedűs, zeneszerző († 1978)
1904 • Nádasdy Kálmán, rendező († 1980)