vissza a cimoldalra
2018-09-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5551)
Élő közvetítések (7406)
Operett, mint színpadi műfaj (3701)
Kedvenc magyar operaelőadók (1090)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1069)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2891)
A nap képe (2095)
film és zene (189)
Kimernya? (2752)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4338)
Ilosfalvy Róbert (812)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1480)
Franz Schmidt (3183)
Palcsó Sándor (227)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

819   Búbánat • előzmény751 2017-08-25 00:42:14
Kapcs. 751. , 812.,sorszámok

Papp Viktor a Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című könyvének (1936., Dante Kiadás) bevezetőjében felsorolja a már nem élő tanítványokat is. Köztük van Szendy Árpád …

Az interneten bőséges anyagot találtam az egykori neves zongorapedagógusról, most belinkelem ide az alábbi publikációt:

SZENDY ÁRPÁD, LISZT FERENC TANÍTVÁNYA (1863 – 1922)

Az olvasóhoz:

„Mint a Zeneakadémia történetét kutató könyvtáros, kutatásaim során több alkalommal foglalkoztam Szendy Árpáddal, a magyar zongorapedagógia egykor megkerülhetetlen, mára teljesen elfeledett alakjával. Harminckét évi zeneakadémiai szolgálatát halálakor így summázta Moravcsik Géza a kortárs: „Szendy legkiválóbb kvalitása: tanári tevékenysége, amellyel ez idő szerint a köztudatban a legnagyobb magyar zongorapedagógus hírnevét érdemelte ki. Nagy sikereinek titka abban a felsőbbrendű szellemi energiában rejlett, amellyel lekötni, biztosítani tudta tanítványainak odaadását, amidőn elveit, meggyőződéseit magával ragadó hévvel szólaltatta meg. Lényének ereje, lángja átsugárzott tanítványaira is, miközben a művészi előadás titkait magyarázta nekik. Az egyéniségnek ez a meggyőző és ellenállhatatlanul hódító képessége Isteni ajándék a nagy tanítómesterek számára, akik hivatva vannak hatni és vezetni.” Közel kilenc évtizeddel halála után úgy gondolom nem szabad hagynunk, hogy neve csak egy legyen a Zeneakadémia tanárainak becses listáján. Pedagógiai munkásságának, a zongoraoktatásról vallott elveinek, a Zeneakadémia zongoratanszakának jobbá válásáért való küzdelmének bemutatása szétfeszítette egy átlagos tanulmány keretét. Hiszem azonban, hogy a fellelt és közzétett dokumentumok zenepedagógiai vonatkozásai, zene- és kultúrtörténeti értékei felkeltik a Nagybecsű Olvasó érdeklődését.”

Szirányi Gábor
751   Ardelao 2017-02-04 18:38:04

Papp Viktor: „Liszt Ferenc élő magyar tanítványai”


>Liszt Ferenc tanítványaival s a mester pedagógiai munkásságával aránylag keveset és elég felületesen foglalkozott a hatalmas arányú Liszt-irodalom. A szegényes magyar zenei irodalom pedig csaknem semmit. Holott Liszt sokrétű egyéniségének egyik jellegzetes vonása: tanító-hajlama, mely egész életén, a zeneművészet minden ágát érintve, végigvonult. Tizenhat éves-korában Párizsban már zongoraleckékből élt s ettől kezdve a tanítványok csak a virtuóz évek utazgatásaiban maradtak el mellőle. De azért Liszt sohasem volt zenetanító, vagy zongoratanár, többször és hevesen tiltakozott is ilyen megítélése ellen, ő nem zeneleckét adott, hanem „művészetet terjesztett” zongorája mellett, íróasztalánál, a zenekar élén, sőt az emberekkel való érintkezése közben is. Nem volt a mai értelemben vett pedagógus és hat évtizeden át mégis ő tanította zenére a világot. Ha pedagógus nem volt, természetesen pedagógiai módszere sem lehetett. És mégis volt: mely a felismert tehetségek előbbre vitelében és megerősítésében nyilvánult meg. Senki sem tudott olyan elismeréssel adózni a tehetségnek, mint Liszt, még akkor is, ha a tehetség iránya az ő felfogásával ellentétes volt. A szép, a szebb: egyetlen pedagógusi parancsa, melyet a zenében legtöbbször példákkal, „megmutatással” érvényesített. Sokszor csak beszélt a műről, anélkül, hogy megszólaltatta volna, de legtöbbször a megmutatáshoz folyamodott s hangokkal, a játékával oktatott. Legnagyobb pedagógiai ereje pedig a grandiózus egyéniségében rejlett, mely bűvös hatása körébe vont mindenkit.

Egyik Lotz tanítvány mondta el, a mester úgy oktatta rajztábláját körülvevő tanítványait, hogy megjelölve a feladatot, - mondjuk: futó alak – a krétát kezébe vette, a táblának háttal állt s anélkül, hogy a rajztáblára nézett volna, a futó alak körvonalát, nagy lábujjánál megkezdve, egyetlen lendülettel felrajzolta . . . . aztán megfordult, ránézett rajzára s ennyi magyarázatot tett hozzá mint tanár: „Így kell ezt csinálni” . . . . És mégis, nem is képzelné az ember, milyen hatalmas oktató erő van a tudásnak ilyen bravúrjában.

Liszt is tett így nem egyszer, de ha érdemesnek látta, apróságokba is belement. . . . . .

Liszt Ferenc tanítványai „megjelölt” emberek. Megkülönböztetett tiszteletben járnak közöttünk. Hiszen ők látták a mestert, hallották a hangját, gyönyörködtek páratlan zongoraművészetében, dicsekednek kézszorításával, legendás homlok-csókjával, feddésével, vagy elismerésével, feledhetetlen pillantásával, melynek glóriája láthatatlanul övezi őket s kíséri mindenfelé, akár megmaradtak a művészet berkeiben, akár pedig elbújtak a társadalom valamelyik bokrában. A szépnek és nemesnek valami imbolygó fénye kíséri őket, valami megkülönböztetettség, melyet esetleg csak mi aggatunk reájuk, de amely mesterük művészeti tündérvilágának itt maradt foszlánya is lehet. . . . .

Tudjuk, hogy Liszt a legnagyobb magyar zeneköltő és a világ legnagyobb zongoraművésze, korának és minden időknek legemelkedettebb szellemű zeneművészeti apostola volt. Ebbeli működését tanítványai útján hatványozta. Tanítványinak száma a vonatkozó irodalom szerint 427, köztük olyan világ-nevek, mint:

Sophie Menter, Emil Sauer, Eugen d’Albert, Karl Taussig, August Stradal, Bernhard Stavenhagen, August Göllerich, Isaac Albeniz, Alexander Borodin, Franz Brendel, Hans Bronsart, Hans von Bülow, Peter Cornelius, Wilhelm Kienzl, Moriz Moskowski, Felix Mottl, Joachim Raff, Rimski-Korzakoff, a két Rubinstein, Saint-Saëns, Bedrich Smetana, Felix Weingartner, Joseph Wieniawski, Vincent d’Indy, Joachim József, Nikisch Artur, Mosonyi Mihály, Thomán István, Zichy Géza gróf…….

Szinte elkáprázik az ember szeme ettől a tündöklő névsortól. És még van vagy száz Liszt-tanítvány, kik közül nem egy megragyogtatta nevét időlegesen a zeneművészet történetében. <



>Liszt tanítványait többféleképpen osztályozhatjuk. Voltak „hiteles” Liszt-tanítványok, kiket a mester maga vett fel, s akiket tüzetes oktatásban részesített. Ezek neve széles körben ismertté vált. Voltak olyanok, akiknek megengedte, hogy óráira eljárjanak, de velük sohasem foglalkozott. Voltak aztán számosan olyanok, akik talán egyszer valahogyan bekerültek az órára s a világban, mint a mester „legkedvesebb tanítványai”szélhámoskodtak. Merészségükben odáig mentek, hogy nem egyszer szabó és virágszámláikat is a mesterrel fizettették meg, mikor odébbálltak. Az ilyenek sok bajt és kisebb-nagyobb kellemetlenséget okoztak a jóságáról híres Lisztnek, aki tanítványait nemcsak oktatta, de sokszor anyagilag is segítette és mindenkit ingyen tanított, úgy Weimarban, mint Rómában és Budapesten.
(Legfiatalabb éveiben, Párizsban természetesen fizettette leckéit, hiszen akkor azok jövedelméből élt, de Genfben a konzervatóriumi oktatást már ingyen látta el.)

A budapesti Zeneakadémián az volt a helyzet, hogy a két zongoratanár, Erkel és Gobbi, saját akadémiai növendékei közül válogatta ki a legtehetségesebbeket s mikor Liszt évente szokásosan ősszel megérkezett, ezeket bemutatták neki. Liszt tetszése szerint vette fel közülük növendékeit és ezen felül bárkit, akit akart. Erről a Zeneakadémia 1883-84-es Évkönyvében (9. oldal) ezt olvashatjuk:

„A Liszt-hallgatókra megjegyeztetik, hogy a nagymester beleegyezése mellett, az elnökség felterjesztésére a nmgu (nagyméltóságú, A.) közoktatási ministérium 1884. évi február 13-án kelt 5672. számú magas rendeletében elhatározta, hogy ezen túl, akik az orsz. m. kir. zeneakadémiába alapszabályszerű módon és időben felvéve nincsenek, ha Liszt Ferenc elnöknek Buda-Pesten tartózkodása alatt annak legfelsőbb zongora-osztályába elfogadtattak és abba járni óhajtanak, kötelesek előre és egyszerre harmincz forint tandíjat az igazgatóságnál lefizetni és hogy e tandíj fizetése alól csak azok menthetők fel, kik az alapszabályok értelmében felszerelt s az igazgatósághoz figyelmet érdemlő indokkal támogatott kérvényt nyújtanak be.”

Ez volt a rend néhány évig a Zeneakadémián, melynek alapján a Liszt-növendékektől harminc pengő tandíjat szedhettek. De úgy látszik, többen nem tudták megfizetni az összeget, vagy Liszttől elkönyörögték azt (könnyű volt!), mert a mester budapesti tanításának utolsó Évkönyvében (1885/86. 10. oldal) azt olvassuk, hogy . . . . . „ennek a (t.i. a tandíjfizetésnek) a folyó tanévben érvényt szerezni nem lehetett, mert növendékeit a nagymester privát tanulóinak declarálta, s mint ilyeneket a saját lakosztályán oktatta.”

Így Liszt az ingyen oktatás elvét a Zeneakadémia szabályzatával, s a minisztérium rendelkezésével szemben is meg tudta tartani, ami talán szükséges volt azért is, hogy a mestert évente Budapestre is elkísérő külföldi tanítványok (Menter, Stradal, Stavenhagen, Schmalhausen, Weigelt stb.) ne fizessenek nálunk tandíjat, mikor a mester mellett, más helyt, sohasem fizettek. Budapesten Lisztnek kétféle tanítványa volt. Azok, akik a Zeneakadémia kötelékében állottak s azok, akik az intézet kötelékeibe nem tartoztak. Ha az akadémisták közben oklevelet kaptak, Liszt meghívására, mint intézeti köteléken kívül állók, látogatták óráját.

A Liszt-tanítványok névsorában feltűnhetik, hogy azok nem mind zongoristák. Liszt óráinak egyik jellegzetessége volt, hogy felölelte az általános művészet és zeneművészet minden ágát. Ezért hozzá írók, zeneszerzők, karmesterek, hegedűsök, hárfa- és orgonajátékosok is jártak tanácsáért s irányításért. < . . . . .

Budapest, 1936. augusztus 24-én
Papp Viktor.
Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című könyvéből-
Dante Kiadás, Budapest.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Dame Emma Kirkby, Szemere Zita (szoprán), Bárány Péter (kontratenor), Kovács István (basszus)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán és Walter Judit)
Vezényel: Howard Williams
PURCELL: A tündérkirálynő (részletek)
PURCELL: Dido és Aeneas (részletek)
BRITTEN: Zenekari kalauz fiataloknak – Variációk és fúga egy Purcell-témára, Op.34
BRITTEN: Szentivánéji álom, op. 64 (részletek)

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sylvia Schwartz (szoprán)
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
ČIURLIONIS: Az erdőben
ARVO PÄRT: Como cierva sedienta
PETERIS VASKS: Epifania
ARVO PÄRT: Te Deum
19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Oláh Vilmos (hegedű)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
vez.: Dobszay Péter
WAGNER: A bolygó hollandi – nyitány
WIENIAWSKI: II. (d-moll) hegedűverseny, Op. 22
SIBELIUS: II. (D-dúr) szimfónia, Op. 43

19:00 : Varsó
Lengyel Színház

V4 Operaturné
JANÁČEK: Jenůfa
A mai nap
született:
1922 • Cornell MacNeil, énekes
1922 • Ettore Bastianini, operaénekes († 1967)
1927 • Alfredo Kraus, énekes († 1999)
elhunyt:
1960 • Seiber Mátyás, zeneszerző (sz. 1905)
2014 • Christopher Hogwood, karmester (sz. 1941)