vissza a cimoldalra
2017-10-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59872)
Társművészetek (1210)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11179)
A csapos közbeszól (94)

Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (453)
Palcsó Sándor (179)
Marton Éva (692)
Élő közvetítések (6633)
Franz Schmidt (2920)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (295)
musical (155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (930)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2358)
Bartók Béla szellemisége (209)
Udvardy Tibor (166)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1108)
Lisztről emelkedetten (846)
Lehár Ferenc (575)
Operett, mint színpadi műfaj (3268)
Bizet és a Carmen (284)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

767   Búbánat • előzmény766 2017-04-12 11:15:27
Az újságcikkhez tartozó fotón: az F-dúr ária nyitánya kottaképen - Liszt nehezen olvasható gyorsírásával a kéziraton. (Liszt: Sardanapal)
766   Búbánat • előzmény761 2017-04-12 10:42:00
Kapcs. 761. sorszám

Kódfejtés - David Trippett színpadra állítja az elfeledett Liszt Ferenc-operát Interjú a brit zenetudóssal

(Magyar Idők, 2017. április 1., Sárdi Krisztina)

Idén június 15-én, a BBC Cardiff Singer of the World énekversenyén tartják Liszt Ferenc Sardanapal című ismeretlen operájának részleges ősbemutatóját. A befejezetlen zeneműre David Trippett cambridge-i professzor és zongorista bukkant rá több mint tíz évvel ezelőtt. A brit zenetudóst az olvashatatlannak tartott kézirat megfejtéséről és a színpadra állítás kulisszatitkairól kérdeztük.

- Bár a műértő közönség számára nem titok, hogy Liszt Ferenc az opera műfajában is alkotott, a Sardanapalról még csak említés szintjén sem hallhattunk soha.

- Ez így nem teljesen igaz. A Liszt-kutatók körében a XX. század eleje óta ismert tény, hogy a magyar származású zeneszerző 1849-ben nekifogott Lord Byron Sardanapulus című tragédiája [magyarul nem jelent meg – S.K.] alapján egy opera komponálásának, ám két év múlva abbahagyta a munkát. A félkész kéziratot 1910-11-ben már katalogizálta Weimarban Peter Raabe, Liszt első életrajzírója.

- Mégis a weimari archívumban porosodott addig, amíg 2004-ben rá nem bukkant. Miért?

- Mindig azt tartották a kéziratról, hogy összefüggéstelen, töredékes, részben olvashatatlan: tulajdonképpen csak egy halom ötlet papírra vetve. Nem több témakezdemények összességénél, amellyel nem igazán lehet mit kezdeni. De kíváncsi voltam rá, és amikor Lipcsében tanultam egy évig ösztöndíjasként, úgy gondoltam, vetek rá egy pillantást, egy weimari vonatozást megér. Mivel előtte éveken keresztül tanulmányoztam a Dante-szonátát, addigra már elég jól ismertem Liszt Ferenc kézírását és szerkesztési szokásait. Amint a kéziratot a kezembe vettem, rögtön megakadt a szemem egy csodálatos, lírai szoprán hangra írt árián. Ahogy hallgattam a dallamot a fejemben, az kerek egészt alkotott, zenei értelme volt. Sőt egy álló hétig nem tudtam kiverni a fejemből. Ekkor döntöttem el, hogy ezt a muzsikát nem hagyhatom veszni. Úgy gondoltam, ha a kéziratot alapos tanulmányozásnak vetnénk alá, láthatnánk, valójában mennyire töredékes vagy éppen teljes Liszt jegyzetelése.

- A zenetörténetben nem mindig egyértelmű, hogy a töredékes jelző pontosan mire vonatkozik. A Sardanapal-kéziratnál mit jelent?

- Ezt a kifejezést tényleg nagyon sokféle kontextusban alkalmazzuk, akár Mozart Rekviemjéről vagy Elgar Harmadik szimfóniájáról beszélünk, akár Puccini Turandotját említjük, mindig más értelemben használjuk. Esetünkben a befejezetlenség azt jelöli, hogy Liszt Ferenc csak az első felvonást jegyezte le teljes egészében. Így 1300 ütemnyi, nagyjából 55 percnyi zenei anyag áll rendelkezésünkre kész zongorakivonattal és szólamkottákkal. Liszt a tervezett hangszerelésről is írt részleteket, viszont a második, illetve a harmadik felvonásról semmit.

- Tudható, hogy miért nem?

- Igen, bár természetesen csak feltételezéseink vannak. Véleményem szerint háromféle indoka lehetett annak, hogy Liszt félretette a témát. Egyrészt ebben az időben rendkívül elfoglalt volt, a zeneszerzés és tanítás mellett a weimari karmesteri pozíció, valamint az azzal járó udvari-társadalmi kötelességek minden idejét felemésztették. Másrészt ekkoriban vált egyre szorosabbá barátsága Wagnerrel, egyre több figyelmét kötötte le a wagneri esztétika, a szimfonikus költemények írása. A komponálás megszakításának legfőbb oka azonban mégis a librettó problémája lehetett. Ugyanis az opera szövegkönyve egy névtelen olasz költőtől származik, akit Liszt nem ismert személyesen. Cristina Belgiojoso párizsi száműzetésben élő olasz hercegnő tartotta vele a kapcsolatot. Azonban nemcsak a fogoly költő és a zeneszerző közti kommunikációt biztosította, hanem felülvizsgálta, javította is a szöveget. Csakhogy a hercegnőt 1848-49-ben nagyon lefoglalták az olasz forradalom eseményei, amelyben komolyan közreműködött, így nem maradt ideje a szöveggel foglalkozni. Liszt pedig, mivel nem kapta meg a második és harmadik felvonás átdolgozott librettóját, nem tudott hozzá zenét komponálni. Már sosem tudjuk meg, milyen lett volna a teljes mű, de meggyőződésem, hogy mindezek ellenére az első felvonás megállja a helyét önálló darabként.

- A felfedezése eltelt időben sikerült is előadható formába varázsolnia. Milyen módszerrel dolgozott?

- Ahogy említettem, a meglévő anyag nagyon alapos, majdnem teljes, ezért nem kellett hozzáírnom vagy kitalálnom semmit. A sok helyütt rövidítéseket tartalmazó kézirat kisilabizálása, illetve a librettó rekonstrukciója inkább szerkesztői munka volt. Az Editio Musica Budapestnél 2018-ban megjelenő kritikai kottakiadásban részletesen is nyomon követhető lesz, hogyan dolgoztunk. Szerencsénkre a zene leglényegesebb elemei nem maradtak ki a kéziratból: Liszt megírta a harmóniákat, melódiákat, ellenpontozott, részletesen jelölte a ritmust, egyéb zenei struktúrákat. Ugyanakkor sok helyen hiányoztak a zenei kulcsok, a módosítójelek, a vokális részek zongorakísérete néhol félbemaradt, azt nekem kellett befejezni a meglévő dallam alapján. A legnagyobb nehézséget annak átlátása okozta, ahogy Liszt mindezt lejegyezte. A kézirat magán viseli a többszöri átdolgozás nyomát, a törlések, újraírások kihámozhatóak a kottából, de a zeneszerzői gyorsírás sokszor nehezen követhető. Ez a – mondhatni – kódfejtés lassú folyamat. Csak fáradhatatlan és alapos munkával juthattunk el addig, hogy érthető és előadható kottát „nyerjünk ki” a kéziratból.

- Ekkor már tudta, hogy végül a BBC rendezvényén lesz a Sardanapal ősbemutatója?

- Nem, csak abban voltam biztos az első pillanattól kezdve, hogy komoly történelmi és esztétikai értékkel bír a darab, ezért a nagyközönségnek is meg kell ismernie. Noha az egész ötvenperces anyag előadásához még keresem a megfelelő karmestert és zenekart, nagy örömmel mondtam igent arra az óriási lehetőségre, hogy Anus Hovhanniszján [i/] részletet énekeljen belőle a BBC világversenyének döntőjén. Így június 15-én a cardiffi St. David’s Hallban előadott tízperces ízelítőből az egész világ megtudhatja, [i] Liszt e lélegzetelállító műve mennyire egyedülálló ötvözete az olaszos líraiságnak és a finoman hangolt wagneri innovációnak. Semmi ehhez fogható nem létezik az operairodalomban.
761   Búbánat 2017-03-12 15:10:32
Rekonstruálták és előadják Liszt félbehagyott operáját

FIDELIO, 2017.03.08. 09:48

Igazán romantikus témához nyúlt 1849-ben a magyar zeneszerző: Lord Byron eposztragédiájából írt operát. De nem fejezte be, és a kevéssé ismert kéziratot eddig olvashatatlannak, rekonstruálhatatlannak tartották. Most David Trippet mégis megkísérelte helyreállítani ezt értékes művet.

David Trippet, a Cambridge-i Egyetem zenei fakultásának docense, egy weimari archívumban fedezte fel a Sardanapale operát tíz évvel ezelőtt. A kézirat létezésről csak néhány Liszt-kutató tudott, akik azt – mivel gyorsírással íródott és egyetlen felvonást tartalmazott – olvashatatlan töredéknek tartották. Trippet két éven át dolgozott a kézirat revideálásán és rekonstruálásán. A júniusi BBC Cardiff Singer of the World énekversenyen tízperces részlet hangzik el a műből Anush Hovhannisyan, az ígéretes örmény szoprán előadásában.

Elképesztő a zene, ami fennmaradt – egyszerre fedezhető fel benne az olasz líraiság és a harmóniai újítás.

Nincs még egy ilyen az operairodalomban. Liszt mézédes zenei nyelvezete uralja a darabot, de akkor írta, amikor először felfedezte Wagner operáit" –közölte Trippet.

„A kézirat 111 oldalas, zongorára és énekhangra íródott. Mindig úgy gondolták, lehetetlen összerakni a darabot, de ahogy alaposan megvizsgáltam a notációt, kiderült, Liszt az első felvonás minden lényeges elemét lejegyezte. Végig kellett gondolnom, milyen alkotói döntésekkel szembesülhetett, és újraalkotnom a kreatív folyamatot (...).”

„Többféle rövidítés látszik a kottában, és jó pár hely üresen maradt. (...) Úgy tűnik, Liszt már fejben megkomponálta a zenét, mikor hozzáfogott a lejegyzéséhez. Egy 19. századi zeneszerző bőrébe kellett bújnom (...), ami ritka és emlékezetes lehetőség.”

Az első felvonás kritikai kiadását az Editio Musica Budapest bocsátja közre 2018-ban.

Francesca Vella és David Rosen segített Trippetnek rekonstruálni és angolra fordítani az olasz szöveget. A librettó Sardanapalo, a békeszerető asszír király történetét mondja el, akit jobban érdekel a mulatozás és a nők, mint a politika és a háború. Ellenzi az erőszakot és naivan hisz az eredendő emberi jóságban. Bukását lázadás okozza, és szeretőjével, Mirrával együtt illatszerektől és fűszerektől füstölő tűzben égnek meg.

Byron eposzát Hector Berlioz (1830) és Maurice Ravel (1901) is megzenésítette, mindketten a Conservatoire rangos Római-díjáért kiírt pályázatára.

A BBC énekversenyének premierje előtt, május 15-én Trippet és kollégái egy dokumentumfilmet is bemutatnak, amely Liszt elfelejtett remekművének történetét meséli el. Anush Hovhannisyan (szoprán) mellett Samuel Sakker (tenor) és Arshak Kuzikyan (basszbariton) énekel majd a filmben. „Csodálatos, rendkívül kreatív és fantáziadús munka volt összerakni ezt a művet, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy részt vettem benne” – mondta a szopránénekesnő.

„Hallgasson bele Liszt rekonstruált operájába!” – a cikkben szereplő linken elérhető a videó-részlet.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Belvárosi Főplébániatemplom

"Belvárosi orgonakoncertek"

19:00 : Budapest
Fészek Művészklub

Audur Edda (klarinét), Gellért András (zongora)
ALBAN BERG: Drei Stücke für Klarinette und Klavier Op.5
WITOLD LUTOSŁAWSKI: Dance Preludes op.25
JON THORARINSSON: Sonata for clarinet and piano (1947)
GELLÉRI ANDRÁS: Bridges (2017)
DEBUSSY: Premiere Rhapsodie (1910)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rajk Judit (alt)
Pétery Dóra (orgona)
Budapesti Vonósok
A Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének Kórusa
Vezényel: Alessandro Cedrone
KODÁLY: 114. genfi zsoltár
RESPIGHI: G-dúr szvit orgonára és vonósokra
KODÁLY: Mónár Anna
KODÁLY - ANGERER: Négy népdal a Magyar Népzene sorozatból – Egy kicsi madárka; Tücsöklakodalom; Zöld erdőben; Dudanóta
RESPIGHI: Trittico Botticelliano – 1. La Primavera (Tavasz)
KODÁLY: Ádventi ének
RESPIGHI: Trittico Botticelliano – 2. L’Adorazione dei Magi (A bölcsek imádása); 3. La nascita di Venere (Vénusz születése)
KODÁLY: Kádár Kata
KODÁLY: Két dal a Székelyfonó című daljátékból – Szomorú fűzfának; Rossz feleség

19:30 : Budapest
Óbudai Társaskör

Liszt Ferenc Kamarazenekar
TELEMANN: La Bizarre-szvit
GEMINIANI: g-moll concerto grosso Op.3/2
VIVALDI: g-moll versenymű két csellóra, RV 531
DUBROVAY LÁSZLÓ: Vonósszimfónia
HÄNDEL: h-moll concerto grosso Op.6/12

20:00 : Budapest
A38 Hajó

Martin Kohlstedt (zongora)
A mai nap
született:
1706 • Baldassare Galuppi, zeneszerző († 1785)
1898 • Lotte Lenya (Karoline Wilhelmine Blamauer), énekesnő, színésznő († 1981)
1927 • Lakatos Gabriella, balett-táncos († 1989)
1945 • Jávori Vilmos, jazz-muzsikus († 2007)
elhunyt:
1545 • John Taverner, zeneszerző (sz. kb. 1490)
1893 • Charles Gounod, zeneszerző (sz. 1818)
1944 • Viktor Ullmann, zeneszerző (sz. 1898)
1968 • Tóth Aladár, zenetörténész, 1946 és 1956 között az Operaház igazgatója (sz. 1898)