vissza a cimoldalra
2017-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59872)
Társművészetek (1210)
Haladjunk tovább... (205)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3842)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11179)
A csapos közbeszól (94)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (295)
musical (155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (930)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2358)
Bartók Béla szellemisége (209)
Udvardy Tibor (166)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1108)
Marton Éva (689)
Franz Schmidt (2919)
Lisztről emelkedetten (846)
Lehár Ferenc (575)
Operett, mint színpadi műfaj (3268)
Bizet és a Carmen (284)
Balett-, és Táncművészet (5404)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1119)
Bartók Béla (1881-1945) (194)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

744   Búbánat • előzmény743 2016-12-30 12:19:35
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom az EBÉDLŐ leírását

A Marienstraße-i oldalon a falnál:

SAROKVITRIN Gazdagon faragott diófa, hátoldalán tükörüveg.

A sarokvitrinben fenn:
Karmesterpálca, csontból, fekete, ezüst levélbetéttel.
Az alsó bevonat felirata: „Weimar 1844”
A levéldísz felirata: „A teremtés. Don Juan. Fidelio. A bűvös vadász. C-moll szimfónia.”
A felső bevonaton két bemélyített „S” és „non multa sed multum” olvasható. Sophie szász nagyhercegnő ajándéka.

Karmesterpálca csontból, fekete, fehér elefántcsontbetéttel: „Berlin, 1842. F. Liszt”. A művész berlini tisztelőinek ajándéka.

Karmesterpálca fából, barna, levélszárdíszítéssel, kottával és írott szöveggel. A két végén elefántcsont.
A ráhelyezett szalagon: „Liszt Ferencnek, a révkalauznak, 1855. június 26-án, Gillétől.”
A kottalapon: „Missa”. Dr. Gille ajándéka a Faust-szimfónia első előadása után.

Karmesterpálca ezüst, díszes bevonattal és felírással: „A zsenialitás megtestesítőjének, a Tannhäuser és a Lohengrin operák karnagyának, Dr. Liszt Ferenc úrnak, nagyrabecsült mesterüknek, a nagyhercegi udvari zenekar tagjai. Weimar 1850. augusztus 28-án.”

Karmesterpálca csontból, fekete, ezüst betéttel és borítással.
Lenn korona az alábbi szöveggel (német nyelvű rigmus nyersfordítása): „A Te kezedbe adva minden ütem életre kel.”
Fenn: „F. Bräuertől, Pesth 1856. Dr. Liszt F.-nek.”

Babérkoszorú. Aranyozott, levelekkel és gömböcskékkel és piros-fehér-zöld nemzeti színű szalagokkal. A művész magyar tisztelőinek ajándéka Temesvárról.

Christina Belgioso-Trivulce hercegnő (1808-1871) Levélnehezék, márványminiatúra kőlapon.
A hercegnő, a hazafias érzelmű olasz írónő Liszt Ferencet 1835-ben ismerte meg Párizsban.

Sarokvitrinben - Középső polc:

Egy bécsi hangverseny emlékére kapott ajándék. Márványlap lanttal, koszorúval és ezüst kottalappal. Hátoldalán szöveges lap könyvalakban, amelyre többek között Liszt-kompozíciókat véstek: „Búcsúhangverseny 1840. február 16-án” és W. hangversenydarabja, B. Nagy Fantázia improvizációja. A lap első oldalán tábla: „Bécs 1839-1840”.

A könyv szövege elől: „L.B. Hexameron Paskoral-szimfóniájának Scherzo orage et Finale c. része. Bravour-variációk (Puritánok). Ave Maria – Nagy etűd (4.sz. d-mollban). Reminiscences. (Puritánok). Két nagy etűd (7. sz. Esz-ben, 9. sz. Asz-ban). A város – A halászleány – Az ott-lét. B. F-moll szonátája. Reminiscenses de la Lucia di Lammermoors. A Kárlvária-hegyen – Az Atlasz – A galambposta. Töredék (Dante nyomán). Fantázia (Sonnambula). Chopin-mazurkák – Valse di bravura. B. d-moll szonátája. A Waldstätter-tónál. L’Orgin.”

A jobb oldalon: Nápolyi tarantellák – A tündérkirály. B. Nagy triója B-ben. Magyar melódiák. Nagy fantázia (Giuramento). Jó éjt – A viharos reggel – A faluban. Magyar melódiák és induló. Fantázia és variációk (A menyasszony). Éji zene. Reminiscences de Hugenots. Felkérés táncra. P. Lucia-etűdjéből Cavatine. A csengettyű. Hummel septettje. Cavatine-fantázia: I Auvi frequenti palpiti, Pacinitől.

Kancsó Szentpétervárról. Aranyozott ezüst. Felületén virág- és levélszárdíszítés. Az alsó peremére vésve: „L’ Hospital des enfants pauvries, au Taland bienfaisand de Mr. Liszt. Le 18. April 1843.”

Asztali csengő tányérral. Ezüstből, aranykoszorúval gravírozva. Tetejének kimunkálása vízszintesen elfektetett hasáb briliánssal kirakva.
Fenn briliánssal: „Liszt Ferenc”. A koszorúban: „a mesterek mesterének legmélyebb hálájuk jeléül T. és P.”

Hátoldalán fenn briliánssal: „1885”. Alatta bal oldalon: „Magyar király-dal. A Magyarok Istene Petőfi szellemének. A holt költő szerelme. Munkácsi rhapsodia. Mosonyi gyászmenete. A magyar népdal. Epithalam. A lelkesedés dala. Paulai szent Ferenczhez. A gyermek dicséneke ébredéskor.”

Táborsky ajándéka Pesten Liszt Ferencnek, születésnapjára, 1875. október 22-én.

Sarikvitrinben - Lenn, balról jobbra:

Pipafej Tajték-pipafej faragással és ezüstverettel: Elől a magyar király lovas zászlóvivője, lenn címer. A szájrész nyílása fölött „ME’ DETZ” van belevésve.

Levélnehezék, ülő férfi alakkal bronzból, malachitlapon.

Szivarszipka. Arany, ágalakú korallokkal, két állatfejjel.
Szivarszipka. Arany, borostyán szájrésszel, öt piros kővel kirakva

Pipafej. Tajték-pipafej, alakokkal díszítve: A magyarok esküje Mária Terézia előtt. Ezüstfedelén a magyar korona a kereszttel. Felső peremén: „Muri, Amur, Pro rege Nostro”. A fából készült pipaszár piros-fehér-zöld bojttal van díszítve.

A tajték-pipafejeket és a szivarsapkákat a művész magyar mágnásoktól kapta ajándékba.

(Innen folytatni fogom az Ebédlő leírását)
743   Búbánat • előzmény742 2016-12-23 22:25:34
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

A Marienstraße felé néz a három ablakos

EBÉDLŐ

Az ablakokon ívelt vörös és barna függöny-díszítés.

A helyiség közepén:

Kerek asztal középső feltámasztással, lehajtható asztallappal, középen kerek betét.

Az asztal felett: Kristály csillár tizenkét karú gyertyatartóval, mely részben levél- és virágdíszítéssel készült.

Az asztal körül: Négy szék és egy a garnitúrához illő ötödik a fal mellett.

A falnál a hálószobába nyíló ajtó és ablak között:

Tálaló

Felső részén két üvegezett polc van, alatta hat fiók gazdag díszítéssel. Anyaga diófa.

Benne az egykor Liszt tulajdonát képező tárgyak közül az alábbiak láthatók:

A bal oldalon:

- Ezüst babérkoszorú
Cizellált levelek és gömböcskék dróton szalaggal. A szalagon felirat:
„Rammert Márta a zongoraművészet Királynőjének
Gróf Hunyady Lászlóné - Gróf Andrássy Tivadarné – Gróf Károlyi Sándorné – Gróf Königszegg Irma – Hohenlohe Sarola hercegné – özv. Mailáth Györgyné – Gróf Eszterházi Móriczné – őrgróf Pallavicini Edéné – özv. Báró Bánffy Györgyné – özv. Gróf Kornis Miklósné.”

- Fedeles ezüstserleg gazdag díszítéssel, az alsó részén két fogantyúval. Liszt lengyel tisztelőinek ajándéka. Felső peremén a következő gravírozott szöveg olvasható:
„ Az Ön Lubienski Stanislawja, Rulikowski Henryk, az Ön Rzszczewski Leonja, az Ön Walewski Kazmierze, az Ön Wielhórski Jozefe, Wolicki Konstanty, Krasinski Kirchmajer Winc: Az Ön Lubienski Kazmierce, az Ön Lubienski Leónja.”

A fedél peremén:
„Franciskowi Liszt Przyjaciele na pamiatke pobytu jego w Warszawie d. 10 Kwietnia 1843 r.”

- Kis orosz parasztszekér mint levélnehezék. Aranyozott bronz, malachitlapra helyezve. Mária Pavlovna nagyhercegnő ajándéka.
- Mária Pavlovna-érem. Készítette Angelica Facius 1854-ben, ezüst.
- Két Schiller-érem. Készítette C. R. 1859-ben, ezüst.
- Spanyol érem. Ovális alakú, zöld zománc babérkoszorúval. Első oldalán a felirat: „Los Profesores della Orquesta del Circo A.F. Liszt”. Hátoldalán: lant sugarakkal és koszorúval; kürt, hegedű és kotta babérágakkal.
- Szivartartó. Ezüst, belül aranyozva, eltolható retesszel.

- 4 játékérme Kerek, gazdagon díszített korongok, részben színesek: „Simple”, „Double”m „Triple”, és „Slam”.

A jobb oldalon:

- Tál. Közepén levelek. A belső peremén fenn és lenn gravírozott szöveg. Fenn: „El. PRESY DEN FE DEL, LYCE. O. DE.”
Lenn: „CORDOBA. AL. MERJFO. DEL. SOR. FRANTZ LYSZT”
Cordoba városának ajándéka. A Liceo Artistico et Literarico elnöke adta át Liszt Ferencnek.

- Csésze csészealjjal. Aranydíszítéses porcelán. A csészén az Altenburg képe. Hátoldalán (a német nyelvű rigmus nyersfordítása): „Itt az Ilm partján s ott a Saale partján maradj mindig friss és fiatal! És igyál ebből a csészéből víg emlékezetet!”

- Reggeliző készlet ezüstből. Kávéskannából, tejeskannából és cukortartóból áll. Liszt egyik londoni hangversenye után, 1840 júniusában kapta ajándékba a Londoni Filharmonikus Társaságtól.
- Kis aranyozott babérkoszorú.
- Mozart érem. Készítette C. Randitzky 1856-ban. Aranyozott bronz. 1856-ban, Mozart születésének 100. évfordulóján nyújtották át Liszt Ferencnek Bécsben az ünnepségeken való részvételéért.
- [i] Kettős pecsét. [i] Az egyik végén kerek lap Liszt arcképével (bemélyítve), a másikon nyolcszögletes lap Beethoven arcképével (bemélyítve). Felirata: „Bonn 1845”. Ajándék a művésznek Bonnból.
- Alexander von Humboldt-érem. Készítette Antoine Bovy 1859-ben. Aranyozott bronz.

A tálalón:

- Háromágú gyertyatartó. Alsó része szürkészöld márványból készült, fölötte szőlőlevelekkel koszorúzott fiú kancsóval és serleggel rézből. a többi rész bronzból készült.
- Malachitlap. Rajta fémbetűkkel: „St. Petersbourg 1842”. Kerete bronz. Szamojlovné ajándéka Szentpétervárott.
- Asztali óra. Zafírkék porcelánból és gazdagon díszített bronzházzal, a márványlapon két alakkal és koronákkal díszített névfelírással. Mária Pavlovna nagyhercegnő ajándéka.

A tálaló fölött a falon:

Odüsszeusz és a szírének. Olajfestmény vásznon, készítette Friedrich Preller 1858-ban.


(Innen folytatni fogom az Ebédlő leírását)
742   Búbánat • előzmény741 2016-12-17 11:53:43
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

A Marienstraße és a park felé néző két ablakos sarokszoba volt a művész

HÁLÓSZOBÁJA

az ablakokon vörös és barna színű függönyökkel.

A park felé eső oldalon, balra a falnál:

Fiókos szekrény három fiókkal, bronz- és sárgaréz-verettel; anyaga mahagóni.

A fiókos szekrényen: Asztali óra. Fémöntvény. Az óra tetején a díszítés lángoló tál. A számlapon a felirat: „C. Bernhardt Weimar”

Az asztali óra felett a falon: Négyszögletes tükör aranyszínű keretben.

A fiókos szekrény mellett jobbra és balra: két szék.

A bejárati ajtótól jobbra: Ruhás szekrény. Kétajtós, felsőrész üvegezett, alul két fiókja van.

A sarokban:

Toalettasztal. A barna asztalon szürke márványlap szürke márvány rátéttel.
Mosdótál. Festett porcelán
Vizeskancsó Festett porcelán, készítette Willamy és Doch Drezdában.

Mögötte a toalettasztalon ugyanazon mintával díszítve, mint a mosdótál és a kancsó: Szappantartó. Porcelán. Jobbra: Csiszolt üvegkancsó

A toalettasztallal szemben, a Marienstraße-i falra merőlegesen: Ágy
Tartozéka: matrac, dunyha, paplan, két tollpárna, egy lószőrpárna.
Ágytakaró függöny kézi szövésű anyagból, a magyar nemzeti színekkel és
Éjjeli szekrény, rajta asztal alakú rátét márványlappal.

Az ágy homlokzata fölött: Szent Erzsébet házasságkötése. Olajnyomat.

(Innen folytatni fogom, az EBÉDLŐ leírásával)
741   Búbánat • előzmény739 2016-12-12 22:17:55
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

[b] (LISZT FERENC ELSŐ EMELETI LAKÁSA -
DOLGOZÓSZOBA) [/b]

A kétrészes térelválasztó függöny színe piros és zöld, aranyszínű karnissal. A függöny lehetővé tette a helyiség két részre osztását. Liszt a lakás berendezésére magyar barátaitól kapta az anyagot. Ugyanebből az anyagból készült e helyiség négy ablakának függönye is.

A térelválasztó függönytől balra a sarokban áll egy
női íróasztal emelt rátéttel.
A művész az íróasztal lapját könyvek és egyéb írások elhelyezésére használta.

Az íróasztal emelt polcán:

Marie von Moughanoff.Calergis hercegnő. Márvány mellszobor – a mellrészen „M M” rövidítéssel.
Liszt a hercegnőt 1843-ban ismerte meg Varsóban, s barátságuk később is megmaradt. A hercegnő halála után 1875. június 17-én a weimari parkban álló lovagrendház mellett tartott gyászszertartáson Liszt a hercegnő emlékére egy neki ajánlott gyászdalt adott elő.

Ugyancsak az íróasztal emelt polcán: Két hordozható gyertyatartó. Anyaguk bronz és malachit.

A falon a női íróasztal mögött jobbra:

Háromágú sárgaréz fali gyertyatartó.

Ludwig van Beethoven. Carl Friedrich August von Kloeber 1817-ben készült krétarajzának reprodukciója.
Liszt Ferenc ifjúságától fogva lelkes tisztelője és őszinte csodálója volt Ludwig van Beethovennek. Liszt egyik különösen fontos feladatának tekintette Beethoven szimfóniáinak zongorára való átírását. Erről ő maga a következőket jegyezte meg: „Munkáinak igényes tanulmányozása, a szinte végtelen szépségeinek mély átérzése, másrészt azok az eszközök, amelyeket a zongorajáték szüntelen tanulásával magamévá tettem, engem talán kevésbé tesznek alkalmatlanná, mint másokat, arra, hogy e nehéz feladatot megoldjam.”

A női íróasztal alatt:

Francia nagylexikon. Grand Dictionneire universal du XIX. siècle par P. Larousse. Paris 1866-1878. 16 kötet.
Papírkosár. Anyaga nád bronzfestékkel bevonva.

Az ablak előtt:

A művész íróasztala balra és jobbra egy-egy ajtóval, mögötte két-két fiókkal, az asztallapon sötét bőrbetét.

Az íróasztalon:

Hans von Bülow (1830.1890) képe
Bülow, a zongoravirtuóz, egyben kiemelkedő karnagy, Liszt Ferenc tanítványa volt, s 1857 óta Liszt leányának, Cosimának férje. Cosima később elvált tőle, és 1870-ben Richard Wagner felesége lett.

Metronóm

Az íróasztal előtt:

Karosszék kerek, forgatható, alacsony hát- és oldaltámlával és bőrhuzattal.

Liszt íróasztalától jobbra:

Kerek asztal. Az asztallapot középen összefutó három láb tartja. Az asztallap közepébe márványbetét van beépítve sárgaréz keretben.

A keret asztaltól jobbra:

Heverő párnával. A párna huzata piros, gazdag hímzéssel és kidolgozott tükrös betéttel. A párnát a művész unokája, Daniela von Bülow hímezte.

A heverő környezetében, azzal egy garnitúrát képezve: Hat kárpitozott támlás szék

Az ablaktól jobbra Liszt íróasztala mellett:

Konzolos asztal tükörrel. Az asztal teteje márványlap, a tükör aranyszegélyes kerete gazdagon díszített.

A konzolos asztalon a tükör alatt: Két asztali lámpa öntöttvas foglalattal, tarka virágos porcelánborítással, üveg világítótesttel és cilinderrel.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
739   Búbánat • előzmény736 2016-12-04 12:15:23
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást


Keskeny lépcső vezet fel

LISZT FERENC ELSŐ EMELETI LAKÁSÁBA

A lépcsőházban fenn, a bejárati ajtóval szemben:

Tájkép ülő leánnyal és egy előtte térdelő férfialakkal.
A kép címe: „Consolation” (vigasz). Olajfestmény, készítette Gustav Arndt (1842-1905), egy Liszt Ferencnek szóló ajánlással. A művészt e kép festésére Liszt 1849-ben komponált s „Consolations” címen kiadott hangversenydarabjai ihlették.

A tágas és világos

DOLGOZÓSZOBA

egyaránt volt a művész nappali és zeneszobája.

A bejárati ajtó mellett balra:

Liszt Ferenc. Bernhard Plockhorst (1825-1907) olajfestménye.
A már idősebb Liszt Ferenc e képe 1869-ben készült, Weimarba érkezése után, s a művészt papi ruhában ábrázolja, miután Liszt Rómában felvett egy alacsonyabb papi rendet.

Pianino. - hét oktávval, feketére politúrozva, két gyertyatartóval. A pianínót a Rudolph Ibach és fia barmeni és kölni cége készítette és a művésznek ajándékozta.
A fedéllap belső oldalán a következő ajánló szavak olvashatóak: „Liszt Ferencnek. RUD: IBACH fia. 1885 április.

A pianínótól jobbra:

Háromkarú sárgaréz gyertyatartó. (Az idők folyamán a lakás más gyertyatartóival együtt ezt is átalakították elektromos világításra.)

Heverő, Piros bőrpárna. – Plüsspárna. Felső része hímzéssel és a művész nevével: „F. Liszt”. Hímezte Frau von Mayendorff.

Álló gyertyatartó, ötkarú, sárgaréz.

A helyiség közepén áll a Bechstein-hangversenyzongora hét és fél oktávval, feketére politúrozva.
A. C. Bechstein cég berlini műhelyében készült. A cég a zongorát 1869-ben bocsátotta a művész rendelkezésére, majd 1886-ban a Liszt múzeumnak ajándékozta.
Liszt mindkét hangszert, mind a pianínót, mind a hangversenyzongorát egyaránt használta művészi alkotómunkája és számos bel- és külföldi tanítványának oktatása során.

A hangversenyzongora előtt: forgatható és könnyen mozgatható háromlábú zongoraszék

A hangversenyzongora alatt: Kottatároló kocsi. Négy lábára görgők vannak felszerelve, két fiókja és hat rekesze van.

A hangversenyzongora mellett két kvartett kottatartó áll, amik a zenei előadásokhoz szükséges berendezéseket egészítik ki.

A hangversenyzongorától jobbra áll a téglatest alakú kandalló fehér csempével borítva, oldalt és felül alakokkal és mintázattal díszítve, kovácsoltvas burkolatú tüzelő nyílással.

Jobbra a kályha fölött háromkarú gyertyatartó van elhelyezve, ugyanolyan, mint a pianínó mellett.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
736   Búbánat • előzmény734 2016-11-28 08:48:44
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

Az előtérben a baloldali tárlóban:

Six Morceaux caractéristiques pour Piano. - Bedřich Smetana kompozíciója 1848-ból, egy 1848 tavaszán Liszt Ferenchez írott ajánlással. Ehhez Smetanának Liszt Ferenchez írott kísérőlevele, kelt Prágában, 1848, március 23-án: „Itt állok Ön előtt azzal a kéréssel, hogy e művet jóindulattal fogadja és kinyomtassa! Az Ön neve hozzásegíti ezt a művet ahhoz, hogy a közönség befogadja, az Ön neve lesz eljövendő boldogságom oka és örök hálám tárgya.”

Bedřich Smetana Liszt Ferencnek, Prága, 1880. március 19.
„Ha én Önt, igen tisztelt mester, jelenlegi munkásságom egy részének elküldésével terhelem, úgy ez azért történik, mert Ön az, aki engem mindig jóakaratával ítélt meg és alkotókedvemet felébresztette. S azt is meg kell bocsátania nekem, hogy Önt arra kérem, műveimet az Ön hatalmas pártfogásába vegye, ha Ön azokat arra méltóaknak találja, s így megnyissa számukra a nyilvános előadások útját, mert az én szomorú sorsom kényszerít engem, hogy műveimet, amennyire csak lehetséges, nyilvánosan megismertessem. Amint a többi szimfonikus költeményem megjelenik, el fogom azokat Önnek küldeni, azzal a kéréssel, hogy ezután is legyen Ön nekem az, aki eddig volt, tanárom és mesterem, támogatóm és – barátom!”

Bedřich Smetana, a fiatal cseh zeneszerző, 1848 tavaszán első művét Liszt Ferencnek ajánlotta, s azzal a kéréssel küldte el neki, támogassa kinyomtatását. Liszt Ferenc ezt a kérést szívesen teljesítette. Liszt ezenkívül vállalta a fiatal zeneszerző anyagi támogatását is. A cseh zeneművészt Liszt 1856-ban ismerte meg személyesen Prágában. Egy esztendővel később Smetana néhány napra Liszt vendége volt Altenburgban.

Liszt Ferenc levélvázlata Borodinnak, Kjuinak, Liadovnak és Rmiszkij-Korszakovnak, Weimar 1879. június 15.
(A német fordítás nyomán:)
Az Önök parafrázisai magukkal ragadtak engem… A legszívesebben Európa valamennyi konzervatóriumának zeneszerzés-elméleti professzorának javasolnám, hogy oktatómunkájuk során az Önök prafrázisait gyakorlati vezérfonalként alkalmazzák… Köszönöm Önöknek ezt a kincset.”

Liszt Ferenc különleges rokonszenvet érzett néhány orosz művész iránt, akik realista kompozíciójukkal az ún. „új orosz iskolát” képviselték. Közéjük tartozott Balakirev, Borodin, Kjui, Rimszkij-Korszakov és Muszorgszkij, akik Liszt Ferencet művészi pályafutásának ötven éves évfordulóján jókívánságaikkal Weimarban felkeresték. Liszt Ferenc maga is szorgalmazta műveik németországi előadását. Borodin, Kjui, Rimszkij-Korszakov és Muszorgszkij 1879-ben Liszt Ferencnek küldött 24 variációja és 14 zongorára írott kis darabja indította a művészt arra, hogy második kiadásukhoz újabb variációkat komponáljon.

Paraphrases. 24 variations et 14 pièces pour Piano par Alexandre Borodine, Cesar Cui, Anatole Liadow et Nicolas Rimsky-Korsakow, Leipzig F., Kistner, Séconde éditiom, augmenté d’une Variation de François Liszt, 1878.

A bal oldali tárló felett a falon:

Liszt Ferenc Weimarban tanítványai körében. Fénykép, készítette Louis Held
Lisztet Weimarban a nyári hónapokban mindig nagyszámú tanítvány kereste fel.

A két tárló között középen:

Liszt Ferenc. Márványmellszobor. Franz Robert Adolf Lehner műve 1887-ből. Liszt Ferenc 1886-ban Lipcsében ült modellt a művésznek, aki azután Rómában készítette el a márványmellszobrot. A mellszobor az Általános Német Zeneegylet ajándékaként került Weimarba.

A mellszobortól jobbra a falon:

Liszt Ferenc az íróasztalnál weimari lakásában. Fénykép. Készítette Louis Held 1884-ben.

A jobb oldali tárlóban:

Liszt Ferenc jobb keze. Két korabeli gipszöntvény.

Liszt Ferenc halotti maszkja. Gipszöntvény

A baloldali tárló polcán:

Az 1856-os bécsi Mozart-ünnepségre készült két érem. Készítette C. Randitzky. Ezüst és bronz. Ajándék Liszt Ferencnek.
A Mozart születésének 100. évfordulójára rendezett ünnepségeken Liszt Ferenc mint karnagy a legkiemelkedőbb résztvevők közé tartozott.

Az esztergomi bazilika. Ezüstérem 1861-ből.
Liszt Ferenc 1855-ben fejezte be az Esztergomi Misét, amelyet első ízben az ő vezényletével adtak elő magyar hazájában, Esztergomban 1856. augusztus 31-én.

Két karmesteri pálca – (közülük az egyik a jobb oldali tárlóban.) Ébenfa ezüstborítással.
két iparművészeti munka 1856 és 1858 között készült Prágában. Mindkettőt az 1856. szeptember 28, és 1858. március 14. között tartott prágai hangversenyek emlékére nyújtották át Liszt Ferencnek.

A jobb oldali tárlóban:

Liszt Ferenc. Két érem, az egyik ezüst, a másik aranyozott. Készítette Eduard Geerts 1881-ben. Az 1881. május 29-én Brüsszelben tartott zenei ünnepség emlékére készültek.

Liszt Ferenc – Berán Lajos bronzplakettje 1923-ból.

A két tárló alsó részében:

Liszt Ferenc műveinek korai kiadásai A köteteket gyűjtötte és a gyűjteményt alapította Lina Ramann Weimarban. Tartalma 151 kötet.


(Innen folytatni fogom a leírást.)
734   Búbánat • előzmény732 2016-11-23 19:29:21
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

RÓMAI, BUDAPESTI és WEIMARI ESZTENDŐK
(1861-1886)

1861. október 21-én Liszt Ferenc Rómába érkezett, ahol meg akart házasodni Carolyne von Wittgensteinnel. A hercegnő családjának az ellenállása és a Vatikán óvása megakadályozta azonban szándékukat. Az a meg nem értés, amellyel a weimari udvar és polgárság Liszt Ferenc művészi elgondolásait az elmúlt időkben fogadta, továbbá a bigott és ájtatoskodó hercegnő arra késztette Lisztet, hogy Rómában maradjon, ahol 1865-ben engedett a rábeszélésnek, és felvett egy alacsonyabb papi rendet. Ezekben az esztendőkben kezdett el vallásos témájú műveket komponálni. Később lazult a művésznek e szoros kötődése a katolikus egyházhoz, és érdeklődését ismét felkeltették a társadalmi feladatok. Útjai több európai városba vezettek. 1868-ig Róma volt állandó lakóhelye, 1860-tól művész felváltva élt Rómában, Budapesten és Weimarban.
Liszt Ferenc 1869-ben a weimari nagyherceg meghívására visszatért Weimarba. A téli hónapokat legtöbbször Rómában töltötte, a tavaszt Budapesten. Weimarban a tanítványok egész sorával foglalkozott, komponált és különböző hangversenyutakon vett részt. 1886 nyarán Liszt Ferenc Weimarból Bayreuthba utazott leányához, Cosima Wagnerhoz. Ott halt meg 1886. július 31-én, és ott is temették el.

Az ajtó mellett a falon:

Liszt Ferenc. Gipszdombormű, Ernst Rietschel műve 1852-ből.

A Liszt-dombormű alatti tárlóban az ajtó mellett:

Liszt Ferenc szerzetesi csuklyában. Ismeretlen művész bronzdomborműve

Liszt Ádámné, született Lager Anna levele, fiának. Párizs, 1865. május 4.

„Gyakran annyit beszélnek egy dologról, míg az valósággá válik. Így van ez a Te rended mostani változásával is. – Gyakran szóltak itt a hírek arról, hogy Te a papi rendet választottad, miközben én magam nagyon küzdöttem ellene, ha ez csak szóba került is. Április 27-i leveled… megrendített engem, s könnyekben törtem ki. Bocsáss meg nekem, én igazán nem voltam erre a Tőled érkezett hírre felkészülve. A hír újra átgondolása után (azt mondják az éj jó tanácsadó) megnyugodtam a Te akaratodban, mint ahogy Istenében is…”

Krisztus-oratórium. Liszt Ferenc műve, 1866-ban fejezte be.

1862 és 1866 között a biblia és a katolikus liturgia szövegei nyomán írta Liszt Ferenc Rómában a három részből álló Krisztus-oratóriumot.

Okmány, amelyben Liszt Ferencet a königsbergi egyetem a zene díszdoktorává avatta, 1842. március 14.

Az előtérben, a múzeum-helyiségbe vezető ajtó melletti falon jobbra:

Okmány, amelyben Liszt Ferencet a Cseh Zenekonzervatórium tagjává nevezték ki, Prága, 1847. szeptember 25.

1840-ben és 1846-ban Liszt Ferencnek sok sikeres hangversenyt tartott Prágában.

Liszt Ferenc. Fénykép. Készítette Kozmata Ferencz Pesten 1873-ban.

Liszt Ferenc kézírásos megjegyzése: „Portré, készült Liszt Ferenc 50 éves művész-jubileumára Budapesten – 1873-ban.”

(Innen folytatni fogom a leírást.)
732   Búbánat • előzmény730 2016-11-17 12:53:32
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

Az Altenburg könyvtára. Korabeli metszet.
A kép baloldalán a nagy Erard-zongora áll, attól jobbra a Broadwood és fiai londoni cégjétől származó zongora, ami állítólag eredetileg Beethoven tulajdona volt.

Richard Wagner. Clementine Stocker-Escher (1816-1866) litográfiája. A kép alatt: „Richard Wagner”
Wagner kézzel írt ajánlása Lisztnek: „Te tudod, hogy hogy lesz! Wagner” Wagner ajándéka Lisztnek.
Liszt felismerte Wagner zseniális tehetségét, amikor 1844-ben Wagner Rienzijét Drezdában megismerte. A két művész rövidesen közelebb került egymáshoz. 1849-ben, amikor Wagnert az 1848-as forradalomban való részvételéért Drezdában üldözték, Liszt segítséget nyújtott barátjának ahhoz, hogy Svájcba meneküljön. Liszt Ferenc a Tannhäuser (1849), A bolygó hollandi (1853) előadásával, különösen pedig a Lohengrin (1850) weimari ősbemutatójával nagy mértékben támogatta Richard Wagner művészi pályafutását. Wagner 1870-ben feleségül vette Liszt Ferenc Cosima nevű lányát.

A parkra nyíló ablaktól jobbra lévő tárlóban:

Liszt Ferenc levele titkárának, Belloninak – Weimar, 1849. május 14-én:
(A német fordítás nyomán:)
„Richard Wagner drezdai karnagy tegnap óta itt van. Wagner csodálatra méltóan zseniális férfi, mi több, egy észbontó zseni, amilyen éppen ebbe az országba illik, egy új és fényes jelenség a művészetben. A legutóbbi drezdai események olyan döntésre késztették, amelynek megvalósításában, úgy határoztam, minden erőmmel segíteni fogom.”

Liszt Ferenc levele Gustav Schmidt majna-frankfurti karnagynak – Weimar, 1852. május 18-án:
„A Tannhäusert e hó 31-ére tűzték műsorra (Őkegyelmessége, Oroszország cárnője jelenlétében). Erre az előadásra Beck vállalja a főszerepet. Schumann Manfredjét néhány nappal később adjuk. A következő szezonban a Bolygó hollandit és Spohr Faustját mutatjuk be, az utóbbit azokkal az új recitativókkal, amelyeket a szerző a londoni előadásra komponált.”

A saroktárlóban:

Richard Wagner Lohengrin partitúrája
Ezt a partitúrát Liszt Ferenc 1850. augusztus 28-án, az opera weimari ősbemutatója alkalmával használta. Richard Wagner erről az előadásról lelkesen írta barátjának 1850. szeptember 8-án a svájci száműzetésből: „Amennyire most Lohengrinem weimari előadásának jellegét a hozzám eljutott beszámolók alapján át tudom tekinteni, úgy a legmegfoghatóbb és legeslegkétségtelenebb bizonyossággá válik számomra hallatlan erőfeszítésed és önfeláldozásod a művemért, az irányomban tanúsított megható szereteted és a Te azon zseniális képességeidnek az érvényesülése, hogy a lehetetlent úgy valósítsd meg, amilyen jól csak lehet.”

A Marienstraße-i oldalon a saroktárlón:

Liszt Ferenc. Mellszobor gipszből, Eduard Raßmann műve 1859-ből.

A Marienstraße-i oldalon a falon:

Goethe születésének centenáriumára a Weimari Udvari Színházban rendezett hangverseny programja – 1849. augusztus 28.

A Weimari Udvari Színház előtt álló Goethe-Schiller emlékmű leleplezésekor tartott hangverseny programja – 1857. szeptember 5.

Schiller születésének centenáriumára a Weimari Udvari Színházban rendezett hangverseny programja – 1859. november 9.

Liszt Ferenc a német klasszika költészetét a német irodalom csúcspontjának tekintette. Goethében, Schillerben és Herderben tisztelte „a nagy embereket, akik Weimart híressé tették” (Liszt egyik emlékiratából egy weimari Goethe alapítvány létesítésekor). Goethe 100. születésnapja 1849-ben, Ernst Rietscher Goethe-Schiller emlékművének leleplezése a Weimari Nemzeti Színház előtt és Schiller 100. születésnapja arra késztette Liszt Ferencet, hogy e nagy költőket külön hangversenyekkel ünnepelje.

A Marienstraße-i oldalon a falon:

Liszt Ferenc. Richard Lauchert olajfestménye 1856-ból

A Marienstraße-i oldalon a tárlóban:

Tasso. Lamento e Trionfo. Liszt sajátkezű kézirata.
Faust szimfónia. Átdolgozás két zongorára. Liszt sajátkezű kézirata.
A művészekhez Világi kórusmű. Liszt sajátkezű kézirata.

Liszt Ferenc szimfonikus költeményeinek anyagát több ízben választotta a német klasszika irodalmából. A Tassót az 1849-es Goethe-évben komponálta. Liszt 1830 óta foglalkozott Goethe Faustjával. 1853/54-ben írta a Faust-szimfóniát, amelyet később tovább bővített, míg végül 1861-ben öntötte végleges formába. A művészekhez című kórusmű ősbemutatója 1857-ben volt Weimarban.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
730   Búbánat • előzmény729 2016-11-15 20:53:55
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

LISZT FERENC WEIMARI MUNKÁSSÁGA
(1848-1861)

1842 végén, a nagy hangversenykörutak közepette, Liszt Ferencet Weimarban kinevezték „rendkívüli szolgálatban álló udvari karnaggyá”. E hivatalát csak 1844-ben foglalta el. de akkor is csupán rövid ideig tartózkodott Weimarban. Végre, 1848 februárjában megvalósult korábbi szándéka, befejezte hangversenykörútjait, hogy régi terveinek megfelelően alkotó tevékenységének új területein munkálkodhassék. Döntéséhez, hogy végül Weimarban telepedjék le, Carolyne von Sayn-Wittgensteinhez fűződő kapcsolata is hozzájárult; miután a hercegnő Kijevben elvált férjétől, követte Lisztet Weimarba.
Liszt Ferenc egyik bécsi tartózkodása alatt élte át az 1848-as forradalom küzdelmeit, s nagy lelkesedéssel kísérte figyelemmel a magyar nép 1848/49-es szabadságharcának eseményeit, amelynek zenei alkotások írására is ösztönözték. Liszt Ferenc és Wittgenstein hercegnő az ún. Altenburgban, egy Weimar szélén épült reprezentatív házban vettek lakást, ami lehetőséget nyújtott nekik arra, hogy művész barátaikat hangulatos összejöveteleken vendégül lássák.
Liszt Ferenc zenei munkássága révén Weimar a német zenei élet központja lett. Mint operakarnagy különösen a korabeli opera ügyét tette magáévá. Liszt Richard Wagner műveinek útját is egyengette, akinek Lohengrinjét először Weimarban mutatták be. Hangversenykarnagyként is érdeklődő megértéssel támogatta a klasszikus művek mellett a korabeli zene ügyét, különösen a francia Hector Berlioz zenéjét.
Liszt nem utolsó sorban saját zeneszerzői terveinek megvalósítására fordította figyelmét weimari munkássága során. Zenéje anyagát és motívumait túlnyomó részben irodalmi művekből merítette, eközben érdeklődéssel fordult a német klasszikus irodalomhoz is.
Bedřich Smetana azok közé a művészek közé tartozott, akinek támogatását Liszt különösen szívügyének tekintette.

A park felé nyíló ablak előtti tárlóban:

Munkáskórus. Liszt Ferenc kórusműve, a zeneszerző sajátkezű javításaival. Ez a mű kapcsolatban áll az 1848-as forradalmi harcok élményével. Szövege az alábbi szavakkal kezdődik (szó szerinti fordítás a német eredetiből): „Ide mindaz, kit ásó és lapát díszít”, és elhangzik benne a következő mondat is: „A szabadság szilárd kalapács marad, amelyet senki sem ereszt kezei közül.” A kórusmű javított próbanyomtatását Liszt éppen abban az időben küldte el Haslingernek, a bécsi kiadónak, amikor a reakció a forradalmi mozgalmat Németországban és Ausztriában vérbe fojtotta. Liszt a szöveghez az alábbi megjegyzést írta: „Kedves Karl, mivel a jelenlegi körülmények a munkáskérdéshez teljesen torz kommentárt fűznek, így talán célszerűbbnek tűnhet e munkáskórusmű közzétételét későbbre halasztani. Ebben Önre bízom a döntést.” A kórusmű nem jelent meg.

Héroïde funèbre (Hősi gyászinduló). Liszt Ferenc szimfonikus költeményes. A tisztázat Joachim Raff műve.
Ez a mű, akárcsak az 1848-as Hungária-kantáta, nyílt szimpátiát fejez ki az 1848/49-es magyar szabadságharccal. Liszt Ferenc a következőket írta 1848. március 24-én Wittgenstein hercegnőnek: „Honfitársaim oly döntő, oly magyar és oly határozott lépésre szánták el magukat, hogy lehetetlen tőlük az őszinte szimpátia adóját megtagadnom.”

Harmonies poetiques et religieuses Liszt Ferencnek ez az alkotása a „Funerailles” (temetések) című mű 7. számú része. 1849 októberében keletkezett és 1853-ban jelent meg Kistner lipcsei nyomdájában.
A magyar felkelők hősi harcát 1849-ben vérbe fojtották, vezetőiket Aradon kivégezték. Liszt a „Funerailles. October 1849”-et halottsíratónak írta.

A parkra nyíló ablaktól jobbra lévő tárlóban:

Dekrétum Liszt Ferencnek rendkívüli szolgálatban álló weimari udvari karnaggyá történt kinevezéséről kelt 1842. november 2-án.
1841 végén, még a hangversenykörútak idején, Liszt Ferenc Weimarban is adott néhány hangversenyt. Az udvari karnagyi címet azzal a céllal adományozták neki, hogy ezáltal Weimarhoz kössék. E cím elfogadása kezdetben semminemű kötelezettséggel nem járt. 1844 januárjában első ízben lépett fel, mint karnagy; Beethoven 5. és 7. szimfóniáját vezényelte. Weimari karnagyi munkásságát operai előadások és más zenekari hangversenyek keretében 1848-ban kezdte meg, és 1861-ben fejezte be.

A tárlóban ettől jobbra:

Carolyne von Sayn-Wittgenstein Marie nevű leányával
Louis Held fényképe C. Fischer 1844-ben készült Litográfiája nyomán.

Carolyne von Sayn-Wittgenstein Liszt Ferencnek – 1851. április 3-án
A német fordítás nyomán: „Szívembe és ajkaimra a nyugalmat és a vágyat árasztottad, a gyönyörűséget és a mennyei megnyugvást, amely a remegő örömöt és a túláradó boldogságot követi és amely előlegezni látszik a szeretet és a kimondhatatlan gyönyörök minden égi ígéretét.”

A parkra néző ablak mellett a falon:

Liszt Ferenc. Carl Hartmann akvarellje 1843-ból, a művész ajánlásával.

Az altenburgi zeneszalon. Korabeli metszet.
A szalon közepén áll Liszt nagy pedálos zongorája Alexandre és fia párizsi műhelyéből, háttérben egy spinét, amely állítólag eredetileg Mozarté volt.
Liszt altenburgi lakásához egy zene- és egy dolgozószoba is tartozott, ezenkívül egy hálószoba. Az első emeleten lévő zeneszalon a ház központi helyisége volt, ahol a művész barátaival és ismerőseivel kicserélhette gondolatait, ill. zenés összejöveteleket tarthatott. Itt találta meg a legkedvesebb feltételeket arra is, hogy zeneszerzői terveit megvalósítsa.
729   Búbánat • előzmény728 2016-11-14 18:48:16
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

Az ablak előtti tárlóban balra:

Magyar Dallok. Liszt Ferenc 1840-ben Magyarországon írott kompozícióinak címlapja, amelyet 1840 és 1847 között Tobias Haslinger adott ki Bécsben.

Magyar Rhapsodiák. A Tobias Haslinger által 1840 és 1847 között Bécsben kiadott Liszt Ferenc 1840-ben Magyarországon írott kompozícióinak címlapja.

Rákóczi-induló. Kézirat. Ez az induló 15-ös sorszámmal a magyar rapszódiák sorába tartozik.

Egy hangversenykörút 1839-ben, tizenhat évi távollét után Liszt Ferencet ismét Magyarországra vezette, ahol nagy lelkesedéssel fogadták, és mint magyar nemzeti művészt ünnepelték.
Honfitársainak ez a lelkesedése ihlette Liszt Ferencet a fenti művek írására, a magyar zene témáinak feldolgozására.

Magas saroktárló balra, fenn:

Liszt Ferencnek a Berlini Énekakadémián 1841. december 27-én tartott első hangversenyének műsora. – Okmány Liszt Ferencnek a Berlini Művészeti Akadémia rendes tagjává történt kinevezéséről 1942. február 12.én. – Liszt Ferencnek a Berlini Énekakadémián 1842. január 21-én tartott hangversenyének műsora.

Liszt Ferenc több mint húsz hangversenyt tartott Berlinben, közülük az első tízet az énekakadémián.
Lelkesen jegyezte fel naplójába Varnhagen von Ense 1842. január 27-én: „Liszt elragadtatott állapotban tartja a várost, csodálatossá teszi itt ezt a telet, s annak legfényesebb ékessége. Önzetlensége, derűs műveltsége, jóakaratú elbűvölő lénye nem kevésbé aratott tetszést, mint a mindent lenyűgöző művészete.”

Liszt Ferenc. Aranyozott érem a berlini Hosauer-műteremből. A hátoldalán: „Liszt Ferencnek, a géniusznak, a szellem és érzelem művészének, az emelkedett gondolkodás és jellem e jeles férfiújának, hálásan emlékezve a boldog lelkesedés szép óráira… Berlinben, 1842. február 18-án.”

A saroktárló középső polcán:

Okmány Liszt Ferencnek a szentpétervári Filharmonikus Társaság tiszteletbeli tagjává való megválasztásáról, 1842. április 12-én. – Liszt Ferenc az orosz uralkodó székhelyének ún. nemesi termében 1842. április 20-án tartotta első hangversenyét, amelyet nagy tetszéssel fogadtak.

Liszt Ferenc egyik moszkvai hangversenyének műsora, 1843. május 12-én. – Liszt Ferenc Moszkvában 1843 áprilisában és májusában hat hangversenyt tartott.

Magyar útlevél Liszt Ferenc részére, kelt 1846. május 19-én. Útlevél s a hozzá tartozó írás.

Liszt Ferenc egyik kijevi hangversenyének műsora, 1847. február 2-án.
Liszt Ferenc Kijevben ismerkedett meg Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A hercegnő 1848 áprilisában elvált férjétől, és leányával Liszt Ferenchez utazott Weimarba.

A saroktárlóban alul:

Liszt Ferenc ünnepi kantátája a bonni Beethoven-emlékmű 1845. augusztus 13-i leleplezésére.
A kantátának, Liszt első önállóan hangszerelt zenekari művének előadását az emlékmű leleplezésének napján Liszt maga vezényelte.

Beethoven halotti maszkja. Anyaga gipsz.
Ezt az eredeti gipszöntvényt Liszt Ferenc a bonni Beethoven-emlékmű felállításáért tett fáradozásaiért kapta ajándékba Josef Danhauser bécsi festőtől, aki 1840-ben készítette az Emlékezés Lisztre című híres festményét.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
728   Búbánat • előzmény726 2016-11-13 11:11:03

Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

A FEJLŐDÉS ESZTENDŐI. A NAGY HANGVERSENYKÖRUTAK
(1830-1848)

Az olyan híres írók, mint Victor Hugo, Honoré de Balzac, az idősebb Alexandre Dumas, Heinrich Heine s a festő Eugène Delacroix mellett Liszt Ferenc 1830-tól számos híres zeneművésszel is megismerkedett, akik közül Frèdéric Chopin, Hector Berlioz és Niccolò Paganini igen nagy hatást gyakorolt művészi fejlődésére.
Liszt Ferenc Párizsban megismerkedett Marie d’Agoult grófnővel, akivel 1835-tól 1839-ig Svájcban és Olaszországban együtt élt, ahol gyermekeik, Blandine, Cosima és Daniel születtek. 1839-ben, tizenhat évi távollét után a művész Magyarországon hangversenyezett. Honfitársai körében diadalmas sikereket aratott. Ebben az időben találtak utat zeneszerzői alkotómunkásságába a magyar témák.
Liszt Ferenc számos európai állam területén tett hangversenykörutat. Zongorajátékáért mindenütt túláradó lelkesedéssel ünnepelték. E hangversenykörutak során 1841 decemberétől 1842 márciusáig huszonegyszer lépett fel Berlinben, az 1842 és 1847 közötti években Oroszországban vendégszerepelt.
Liszt Ferencet gyermekkorától kezdve különösen szoros szálak fűzték Ludwig van Beethoven műveihez. Hangversenykörútjai során Beethoven művei kiemelt helyet foglaltak el műsoraiban. A bonni Beethoven-emlékmű 1845-ös felállítását Liszt Ferenc jelentős mértékben támogatta anyagilag, s az emlékmű leleplezésére ünnepi kantátát komponált.

Hector Berlioz (1803-1869). Auguste Hüssener (1789-1877) rézkarca.
Liszt Ferenc valószínűleg már 1830-ban megismerkedett Hector Berliozzal, azzal a francia zeneszerzővel, akinek az európai országok forradalmi demokratikus mozgalmával szoros kapcsolatban álló kompozíciói nem kevésbé hatottak alkotóművészetére. Liszt Ferenc jelentős mértékben hozzájárult barátja, Berlioz, műveinek népszerűsítéséhez.

Frèdéric Chopin (1810-1849). Bronzérem. Készítette Antoine Bovy 1837-ben.
Liszt Ferenc igen sokra becsülte a zseniális, vele csaknem egykorú lengyel zeneművészt, aki 1831 végén Párizsban telepedett le, s a zongoraművészet területén hasonló zenei célokat követett, mint ő maga. Chopin korai halála után Liszt Ferenc egy róla szóló életrajzban méltatta életét és alkotóművészetét.

Niccolò Paganini (1782-1840]. A. Hatzfeld litográfiája.
1831-ben ismerkedett meg Liszt Ferenc Párizsban a híres hegedűvirtuózzal. Játéka lebilincselte. Hegedűjátékának virtuozitása ösztönözte Lisztet hasonló hatások elérésére a zongorával, s egyben arra, hogy e hangszeren a zenei interpretáció új területeit hódítsa meg.

Liszt Ferenc. Miniatúra. Rajta írás: „la Morinière 1832”.
Az ifjú Liszt Ferenc hírneve sok művészt indított arra, hogy arcképét megörökítsék.

A tárlóban: 24 Grandes Etudes pour le Piano. 1826-ban készült, és 1839-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben Haslingernél. Liszt sajátkezű korrektúrái.
A „Don Sanche vagy a szerelem kastálya” című opera mellett ezek az etűdök Liszt Ferenc ifjúságának a legfigyelemreméltóbb munkái.

A Forradalmi szimfónia vázlata 1830-ból. Liszt Ferenc kézirata. A vázlat négy oldalból áll, rajta: „27, 28, 29 Juillet – Paris”
Liszt Ferenc a franciaországi forradalmi törekvésekkel egyetértve, az 1830-as júliusi forradalom napjaiban határozta el, hogy forradalmi szimfóniát komponál. Koncepciója alapján három dalnak kellett volna a tematikus kereteket meghatároznia. Ezek a huszita-ének a XV. századból, az „Erős várunk” kezdetű protestáns kórusmű és a Marseillaise. Nem ismeretes, hogy végül milyen okok miatt nem került sor e grandiózus terv megvalósítására.

Lyon. Liszt Ferenc zongoradarabja 1835/36-ból.
E kompozícióra a nyomorúságos körülmények között élő lyoni selyemszövők 1831-es és 1834-es felkelése ihlette őt. Liszt megismerve ezeknek az éhező embereknek a nyomorúságát, néhány hangversenyt tartott javukra Lyonban. A zongoradarab mottójául azt a jelmondatot választotta, amelynek jegyében a felkelők harcoltak: „ Vivre en travaillant ou mourir en combattant” (dolgozva élni vagy harcolva meghalni).

Liszt Ferenc. Az ifjú művész maszkja, amelyet feltehetőleg Lorenzo Bartolini (1777-1850) készített.

Blandine és Cosima Liszt. A művész és Marie d’ Agoult grófnő (1815-1876] leányai. Henri Lehmann grafitrajza 1846-ból.
1835-ben Marie d’ Agoult elhagyta férjét Párizsban és követte Lisztet Svájcba és Olaszországba, ahol öt évig éltek együtt. A grófnő ezután visszatért Párizsba, ahol írónő lett.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
726   Búbánat 2016-11-11 10:52:08
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

A MŰVÉSZ LAKÁSA

Weismarban az Ilm-parti park nyugati szélén az egykori udvari kertészet épületének első emeleti helyiségeiben lakott Liszt Ferenc 1869-től 1886-ban bekövetkezett haláláig. Ezt a lakását halála után is fenntartották, rövidesen pedig mint múzeumot a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tették. Korábbi weimari lakhelyét a Jenaer Straßén álló Altenburgban a művész 1867-ben (Liszt Ferenc ekkor Rómában élt) felszámolta. A berendezés egy részét eladatta, más része raktárba került, majd Liszt halála után az örökösök révén a Marienstraßén lévő lakásba. Az első emelet legkisebb, a városközpont felé eső helyisége annak idején személyzeti szobának volt berendezve. Ma az egykor Liszt Ferenc tulajdonát képező különböző tárgyak és néhány híres kortárs hozzá írott levele láthatóak benne.
A Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyeinek Igazgatósága a földszint egyik kis helyiségében s annak előterében múzeumot rendezett be, amelyben a kiállított képek, levelek és dokumentumok s az egykor a Liszt Ferenc tulajdonát képező tárgyak a nagy magyar zeneművész életét és munkásságát szemléltetik.

MÚZEUM A HÁZ FÖLDSZINTJÉN

Gyermekkor és ifjúság Magyarországon, Bécsben és Párizsban
(1811-1830)

Liszt Ferenc 1811. október 22-én született Doborjánban, egy kis magyar faluban. (Doborján 1920 óta Raiding néven az ausztriai Burgenlandhoz tartozik.) Szüleinek, Liszt Ádámnak és feleségének, született Lager Anna Máriának, ő volt egyetlen gyermeke. A muzikális gyermeket előbb édesapja, majd Bécsben Carl Czerny oktatta. Miután az a terv, hogy Liszt Ferenc tanítását Bécsben Johann Nepomuk Hummelra bízzák nem valósulhatott meg, a család 1823-ban Párizsba költözött, hogy a gyermek a korabeli Európa legrangosabb zenei oktatási intézményét, a párizsi zenekonzervatóriumot látogathassa. Mivel azonban ott a konzervatóriumi tanulmányokat csak francia tanulóknak engedélyezték, ez a terv sem válhatott valóra. Ezért az ifjú Liszt Ferenc önképzéssel tanult tovább; több ízben hangversenyezett nagy sikerrel Párizsban, s hangversenykörutakat tett Franciaországban, Svájcban és Angliában. 1827. augusztus 28-án meghalt édesapja. A tizenhat éves Liszt Ferenc ezután zongoratanítással tartotta el családját. A burzsoázia és az arisztokrácia szalonjaiban a művész megalázó helyzete miatt illúzióit vesztve – amint ő maga írta „megfizetve, mint egy zsonglőr” -, foglalkozni kezdett az utópista szocializmussal, azon belül elsősorban a Saint Simon által képviselt eszmékkel.

A földszinti kiállítóteremben az ajtótól balra elhelyezett tárlóban: Liszt Ádám (1776-1827), a művész apja. Ismeretlen festő műve, gouache 1819-ből. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tulajdonában lévő eredeti kép másolata. A kép hátoldalán: „Liszt Ferenc apja és tanítómestere annál a spinétnél, amelyen Ferenc tanult. Raiding 1819”.

Liszt Ádám Eszterházy herceg egyik uradalmi intézője volt. Előbb Kismartonban (Eisenstadtban) szolgálta a herceget. Kismartoni szolgálata idején szükség esetén az udvari zenekarban játszott, amelynek akkoriban Joseph Haydn, később pedig Johann Nepomuk Hummel volt a vezetője. Liszt Ádám 1808-tól Doborjánban a herceg juhászati számadója volt.

Liszt Ádámné, született Lager Anna Mária (1791-1866), a művész édesanyja. L. Demarey 1832-ben készült, majd elveszett pasztelljének másolata.
Lager Anna szüleinek, a Duna-parti Krems nevű kisvárosban élő kereskedő-házaspárnak tizennegyedik gyermeke volt.

Liszt Ádám levele apjának
Párizs, 1825. augusztus 25-én: „Örvendjen, amikor azt mondom Önnek, hogy Feri még nem talált senkire, aki hozzámárhető lenne, s hogy Hummel és Moscheles őáltala teljesen háttérbe szorultak. Kompozíciói meghaladják értelmünket.”
Liszt Ferenc szülei igen korán kezdtek el gyermekük művészi képzésével törődni. Kezdetben az apára hárult zenei oktatása. A továbbképzést magyar mágnásoktól kapott ösztöndíj tette lehetővé Bécsben Beethoven egyik tanítványánál, Carl Czernynél.

Carl Czerny levele Liszt Ádámnak
Bécs, 1825. szeptember 5-én: „ Egy olyan sokat ígérő karrier útján, amelyen ő most elindult, erejének és a mindenkori körülmények bölcs kihasználásával olyan fokot érhet el, amelyre előtte ebben a korban talán még senki nem jutott. Az Ön atyai elővigyázatossága meg is fogja őt óvni valamennyi eltévelyedéstől, különösképpen az önelégültségtől, amely fiatal, sőt olykor korosabb emberek számára is a legtöbb veszély és balsiker forrása, és az emberek körében aratott siker sohasem teszi tanulmányait terhessé, s nem fogja őt attól a meggyőződésétől megfosztani, hogy csak tiszta gondolta és a jó ízlés szabályainak legtökéletesebb elméleti és gyakorlati ismerete vezethet azokhoz a művekhez, amelyek a nyilvánosság előtt a közönség igaz tetszésére és kitüntetésére számot tarthatnak. Örömmel vettük kézhez Feri négy első, Párizsban megjelent művét…”

A tárlóban a levelektől jobbra: A párizsi konzervatórium. Ezüstérem. Felirata: „Ecole Royale de Musique”. A hátoldalán: „Société des Concerts. Fondé en 1828.” A világhírű párizsi konservatóriumot annak idején Luigi Cherubini vezette.

A tárlóban: Az ifjú művész ünneplése. Aranyérem az alábbi felirattal: „Louis XVIII Roi de France et de Navarre. La Société Philomatique de Bordeaux. A Francois Liszt XXV. Janvier MDCCCXXVI”.

Az ajtó melletti tárló fölött a falon: A tizenegy éves Liszt Ferenc a Párizsba való költözködés után. Francois Villain litográfiája A.E. Roehn (1780-1867) rajza nyomán.
Zongorajátékával mindenütt lelkes hallgatóságra talált a gyermek Liszt.
Hírek
• A Pannon Filharmonikusok vehette át a 47. Varasdi Barokk Esték nemzetközi horvát komolyzenei fesztivál legjobb teljesítményért járó Ivan Lukačić-díjat
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Baksa Krisztina (cselló), Takáts Márton (zongora)
moderátor Fülei Balázs
"Hangulat junior"
POULENC: Szonáta csellóra és zongorára

17:30 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

Szersén Gyula színművész
Algács Melinda (ének), Neumark Zoltán (zongora)
"Ki nyer ma? Játék és muzsika 70 percben"

19:00 : Budapest
Fesztivál Színház

a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara
(karigazgató: Kulcsár Szabolcs)
vez.: Szabó Sipos Máté
SELMECZI GYÖRGY: Boldogasszony lovagja - bemutató

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Banda Ádám (hegedű), Prunyi Ilona (zongora)
"Korngold 120-60"
KORNGOLD: Meseképek Op.3.
KORNGOLD: Zongoradarabok Shakespeare: Sok hűhó semmiért c. színdarabjához Op.11.
CLARA SCHUMANN: Három románc Op.22.
SCHUBERT: C-dúr fantázia Op. 159. D. 934.

19:00 : Budapest
Duna Palota

Antal Imola (ének)
Opera és operett áriák és dalok Telemanntól Donizettiig

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baranyay László (zongora)
"Válogatás F. Chopin műveiből a szerző halálának 168. évfordulóján"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Maria João (ének); Egberto Gismonti (zongora, gitár)
"Jazz itt"
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)