vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61159)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20149)
Kiss B. Atilla (185)
Operett, mint színpadi műfaj (3727)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2934)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1120)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4357)
Lisztről emelkedetten (921)
Élő közvetítések (7459)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

730   Búbánat • előzmény729 2016-11-15 20:53:55
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

LISZT FERENC WEIMARI MUNKÁSSÁGA
(1848-1861)

1842 végén, a nagy hangversenykörutak közepette, Liszt Ferencet Weimarban kinevezték „rendkívüli szolgálatban álló udvari karnaggyá”. E hivatalát csak 1844-ben foglalta el. de akkor is csupán rövid ideig tartózkodott Weimarban. Végre, 1848 februárjában megvalósult korábbi szándéka, befejezte hangversenykörútjait, hogy régi terveinek megfelelően alkotó tevékenységének új területein munkálkodhassék. Döntéséhez, hogy végül Weimarban telepedjék le, Carolyne von Sayn-Wittgensteinhez fűződő kapcsolata is hozzájárult; miután a hercegnő Kijevben elvált férjétől, követte Lisztet Weimarba.
Liszt Ferenc egyik bécsi tartózkodása alatt élte át az 1848-as forradalom küzdelmeit, s nagy lelkesedéssel kísérte figyelemmel a magyar nép 1848/49-es szabadságharcának eseményeit, amelynek zenei alkotások írására is ösztönözték. Liszt Ferenc és Wittgenstein hercegnő az ún. Altenburgban, egy Weimar szélén épült reprezentatív házban vettek lakást, ami lehetőséget nyújtott nekik arra, hogy művész barátaikat hangulatos összejöveteleken vendégül lássák.
Liszt Ferenc zenei munkássága révén Weimar a német zenei élet központja lett. Mint operakarnagy különösen a korabeli opera ügyét tette magáévá. Liszt Richard Wagner műveinek útját is egyengette, akinek Lohengrinjét először Weimarban mutatták be. Hangversenykarnagyként is érdeklődő megértéssel támogatta a klasszikus művek mellett a korabeli zene ügyét, különösen a francia Hector Berlioz zenéjét.
Liszt nem utolsó sorban saját zeneszerzői terveinek megvalósítására fordította figyelmét weimari munkássága során. Zenéje anyagát és motívumait túlnyomó részben irodalmi művekből merítette, eközben érdeklődéssel fordult a német klasszikus irodalomhoz is.
Bedřich Smetana azok közé a művészek közé tartozott, akinek támogatását Liszt különösen szívügyének tekintette.

A park felé nyíló ablak előtti tárlóban:

Munkáskórus. Liszt Ferenc kórusműve, a zeneszerző sajátkezű javításaival. Ez a mű kapcsolatban áll az 1848-as forradalmi harcok élményével. Szövege az alábbi szavakkal kezdődik (szó szerinti fordítás a német eredetiből): „Ide mindaz, kit ásó és lapát díszít”, és elhangzik benne a következő mondat is: „A szabadság szilárd kalapács marad, amelyet senki sem ereszt kezei közül.” A kórusmű javított próbanyomtatását Liszt éppen abban az időben küldte el Haslingernek, a bécsi kiadónak, amikor a reakció a forradalmi mozgalmat Németországban és Ausztriában vérbe fojtotta. Liszt a szöveghez az alábbi megjegyzést írta: „Kedves Karl, mivel a jelenlegi körülmények a munkáskérdéshez teljesen torz kommentárt fűznek, így talán célszerűbbnek tűnhet e munkáskórusmű közzétételét későbbre halasztani. Ebben Önre bízom a döntést.” A kórusmű nem jelent meg.

Héroïde funèbre (Hősi gyászinduló). Liszt Ferenc szimfonikus költeményes. A tisztázat Joachim Raff műve.
Ez a mű, akárcsak az 1848-as Hungária-kantáta, nyílt szimpátiát fejez ki az 1848/49-es magyar szabadságharccal. Liszt Ferenc a következőket írta 1848. március 24-én Wittgenstein hercegnőnek: „Honfitársaim oly döntő, oly magyar és oly határozott lépésre szánták el magukat, hogy lehetetlen tőlük az őszinte szimpátia adóját megtagadnom.”

Harmonies poetiques et religieuses Liszt Ferencnek ez az alkotása a „Funerailles” (temetések) című mű 7. számú része. 1849 októberében keletkezett és 1853-ban jelent meg Kistner lipcsei nyomdájában.
A magyar felkelők hősi harcát 1849-ben vérbe fojtották, vezetőiket Aradon kivégezték. Liszt a „Funerailles. October 1849”-et halottsíratónak írta.

A parkra nyíló ablaktól jobbra lévő tárlóban:

Dekrétum Liszt Ferencnek rendkívüli szolgálatban álló weimari udvari karnaggyá történt kinevezéséről kelt 1842. november 2-án.
1841 végén, még a hangversenykörútak idején, Liszt Ferenc Weimarban is adott néhány hangversenyt. Az udvari karnagyi címet azzal a céllal adományozták neki, hogy ezáltal Weimarhoz kössék. E cím elfogadása kezdetben semminemű kötelezettséggel nem járt. 1844 januárjában első ízben lépett fel, mint karnagy; Beethoven 5. és 7. szimfóniáját vezényelte. Weimari karnagyi munkásságát operai előadások és más zenekari hangversenyek keretében 1848-ban kezdte meg, és 1861-ben fejezte be.

A tárlóban ettől jobbra:

Carolyne von Sayn-Wittgenstein Marie nevű leányával
Louis Held fényképe C. Fischer 1844-ben készült Litográfiája nyomán.

Carolyne von Sayn-Wittgenstein Liszt Ferencnek – 1851. április 3-án
A német fordítás nyomán: „Szívembe és ajkaimra a nyugalmat és a vágyat árasztottad, a gyönyörűséget és a mennyei megnyugvást, amely a remegő örömöt és a túláradó boldogságot követi és amely előlegezni látszik a szeretet és a kimondhatatlan gyönyörök minden égi ígéretét.”

A parkra néző ablak mellett a falon:

Liszt Ferenc. Carl Hartmann akvarellje 1843-ból, a művész ajánlásával.

Az altenburgi zeneszalon. Korabeli metszet.
A szalon közepén áll Liszt nagy pedálos zongorája Alexandre és fia párizsi műhelyéből, háttérben egy spinét, amely állítólag eredetileg Mozarté volt.
Liszt altenburgi lakásához egy zene- és egy dolgozószoba is tartozott, ezenkívül egy hálószoba. Az első emeleten lévő zeneszalon a ház központi helyisége volt, ahol a művész barátaival és ismerőseivel kicserélhette gondolatait, ill. zenés összejöveteleket tarthatott. Itt találta meg a legkedvesebb feltételeket arra is, hogy zeneszerzői terveit megvalósítsa.
729   Búbánat • előzmény728 2016-11-14 18:48:16
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

Az ablak előtti tárlóban balra:

Magyar Dallok. Liszt Ferenc 1840-ben Magyarországon írott kompozícióinak címlapja, amelyet 1840 és 1847 között Tobias Haslinger adott ki Bécsben.

Magyar Rhapsodiák. A Tobias Haslinger által 1840 és 1847 között Bécsben kiadott Liszt Ferenc 1840-ben Magyarországon írott kompozícióinak címlapja.

Rákóczi-induló. Kézirat. Ez az induló 15-ös sorszámmal a magyar rapszódiák sorába tartozik.

Egy hangversenykörút 1839-ben, tizenhat évi távollét után Liszt Ferencet ismét Magyarországra vezette, ahol nagy lelkesedéssel fogadták, és mint magyar nemzeti művészt ünnepelték.
Honfitársainak ez a lelkesedése ihlette Liszt Ferencet a fenti művek írására, a magyar zene témáinak feldolgozására.

Magas saroktárló balra, fenn:

Liszt Ferencnek a Berlini Énekakadémián 1841. december 27-én tartott első hangversenyének műsora. – Okmány Liszt Ferencnek a Berlini Művészeti Akadémia rendes tagjává történt kinevezéséről 1942. február 12.én. – Liszt Ferencnek a Berlini Énekakadémián 1842. január 21-én tartott hangversenyének műsora.

Liszt Ferenc több mint húsz hangversenyt tartott Berlinben, közülük az első tízet az énekakadémián.
Lelkesen jegyezte fel naplójába Varnhagen von Ense 1842. január 27-én: „Liszt elragadtatott állapotban tartja a várost, csodálatossá teszi itt ezt a telet, s annak legfényesebb ékessége. Önzetlensége, derűs műveltsége, jóakaratú elbűvölő lénye nem kevésbé aratott tetszést, mint a mindent lenyűgöző művészete.”

Liszt Ferenc. Aranyozott érem a berlini Hosauer-műteremből. A hátoldalán: „Liszt Ferencnek, a géniusznak, a szellem és érzelem művészének, az emelkedett gondolkodás és jellem e jeles férfiújának, hálásan emlékezve a boldog lelkesedés szép óráira… Berlinben, 1842. február 18-án.”

A saroktárló középső polcán:

Okmány Liszt Ferencnek a szentpétervári Filharmonikus Társaság tiszteletbeli tagjává való megválasztásáról, 1842. április 12-én. – Liszt Ferenc az orosz uralkodó székhelyének ún. nemesi termében 1842. április 20-án tartotta első hangversenyét, amelyet nagy tetszéssel fogadtak.

Liszt Ferenc egyik moszkvai hangversenyének műsora, 1843. május 12-én. – Liszt Ferenc Moszkvában 1843 áprilisában és májusában hat hangversenyt tartott.

Magyar útlevél Liszt Ferenc részére, kelt 1846. május 19-én. Útlevél s a hozzá tartozó írás.

Liszt Ferenc egyik kijevi hangversenyének műsora, 1847. február 2-án.
Liszt Ferenc Kijevben ismerkedett meg Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A hercegnő 1848 áprilisában elvált férjétől, és leányával Liszt Ferenchez utazott Weimarba.

A saroktárlóban alul:

Liszt Ferenc ünnepi kantátája a bonni Beethoven-emlékmű 1845. augusztus 13-i leleplezésére.
A kantátának, Liszt első önállóan hangszerelt zenekari művének előadását az emlékmű leleplezésének napján Liszt maga vezényelte.

Beethoven halotti maszkja. Anyaga gipsz.
Ezt az eredeti gipszöntvényt Liszt Ferenc a bonni Beethoven-emlékmű felállításáért tett fáradozásaiért kapta ajándékba Josef Danhauser bécsi festőtől, aki 1840-ben készítette az Emlékezés Lisztre című híres festményét.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
728   Búbánat • előzmény726 2016-11-13 11:11:03

Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

A FEJLŐDÉS ESZTENDŐI. A NAGY HANGVERSENYKÖRUTAK
(1830-1848)

Az olyan híres írók, mint Victor Hugo, Honoré de Balzac, az idősebb Alexandre Dumas, Heinrich Heine s a festő Eugène Delacroix mellett Liszt Ferenc 1830-tól számos híres zeneművésszel is megismerkedett, akik közül Frèdéric Chopin, Hector Berlioz és Niccolò Paganini igen nagy hatást gyakorolt művészi fejlődésére.
Liszt Ferenc Párizsban megismerkedett Marie d’Agoult grófnővel, akivel 1835-tól 1839-ig Svájcban és Olaszországban együtt élt, ahol gyermekeik, Blandine, Cosima és Daniel születtek. 1839-ben, tizenhat évi távollét után a művész Magyarországon hangversenyezett. Honfitársai körében diadalmas sikereket aratott. Ebben az időben találtak utat zeneszerzői alkotómunkásságába a magyar témák.
Liszt Ferenc számos európai állam területén tett hangversenykörutat. Zongorajátékáért mindenütt túláradó lelkesedéssel ünnepelték. E hangversenykörutak során 1841 decemberétől 1842 márciusáig huszonegyszer lépett fel Berlinben, az 1842 és 1847 közötti években Oroszországban vendégszerepelt.
Liszt Ferencet gyermekkorától kezdve különösen szoros szálak fűzték Ludwig van Beethoven műveihez. Hangversenykörútjai során Beethoven művei kiemelt helyet foglaltak el műsoraiban. A bonni Beethoven-emlékmű 1845-ös felállítását Liszt Ferenc jelentős mértékben támogatta anyagilag, s az emlékmű leleplezésére ünnepi kantátát komponált.

Hector Berlioz (1803-1869). Auguste Hüssener (1789-1877) rézkarca.
Liszt Ferenc valószínűleg már 1830-ban megismerkedett Hector Berliozzal, azzal a francia zeneszerzővel, akinek az európai országok forradalmi demokratikus mozgalmával szoros kapcsolatban álló kompozíciói nem kevésbé hatottak alkotóművészetére. Liszt Ferenc jelentős mértékben hozzájárult barátja, Berlioz, műveinek népszerűsítéséhez.

Frèdéric Chopin (1810-1849). Bronzérem. Készítette Antoine Bovy 1837-ben.
Liszt Ferenc igen sokra becsülte a zseniális, vele csaknem egykorú lengyel zeneművészt, aki 1831 végén Párizsban telepedett le, s a zongoraművészet területén hasonló zenei célokat követett, mint ő maga. Chopin korai halála után Liszt Ferenc egy róla szóló életrajzban méltatta életét és alkotóművészetét.

Niccolò Paganini (1782-1840]. A. Hatzfeld litográfiája.
1831-ben ismerkedett meg Liszt Ferenc Párizsban a híres hegedűvirtuózzal. Játéka lebilincselte. Hegedűjátékának virtuozitása ösztönözte Lisztet hasonló hatások elérésére a zongorával, s egyben arra, hogy e hangszeren a zenei interpretáció új területeit hódítsa meg.

Liszt Ferenc. Miniatúra. Rajta írás: „la Morinière 1832”.
Az ifjú Liszt Ferenc hírneve sok művészt indított arra, hogy arcképét megörökítsék.

A tárlóban: 24 Grandes Etudes pour le Piano. 1826-ban készült, és 1839-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben Haslingernél. Liszt sajátkezű korrektúrái.
A „Don Sanche vagy a szerelem kastálya” című opera mellett ezek az etűdök Liszt Ferenc ifjúságának a legfigyelemreméltóbb munkái.

A Forradalmi szimfónia vázlata 1830-ból. Liszt Ferenc kézirata. A vázlat négy oldalból áll, rajta: „27, 28, 29 Juillet – Paris”
Liszt Ferenc a franciaországi forradalmi törekvésekkel egyetértve, az 1830-as júliusi forradalom napjaiban határozta el, hogy forradalmi szimfóniát komponál. Koncepciója alapján három dalnak kellett volna a tematikus kereteket meghatároznia. Ezek a huszita-ének a XV. századból, az „Erős várunk” kezdetű protestáns kórusmű és a Marseillaise. Nem ismeretes, hogy végül milyen okok miatt nem került sor e grandiózus terv megvalósítására.

Lyon. Liszt Ferenc zongoradarabja 1835/36-ból.
E kompozícióra a nyomorúságos körülmények között élő lyoni selyemszövők 1831-es és 1834-es felkelése ihlette őt. Liszt megismerve ezeknek az éhező embereknek a nyomorúságát, néhány hangversenyt tartott javukra Lyonban. A zongoradarab mottójául azt a jelmondatot választotta, amelynek jegyében a felkelők harcoltak: „ Vivre en travaillant ou mourir en combattant” (dolgozva élni vagy harcolva meghalni).

Liszt Ferenc. Az ifjú művész maszkja, amelyet feltehetőleg Lorenzo Bartolini (1777-1850) készített.

Blandine és Cosima Liszt. A művész és Marie d’ Agoult grófnő (1815-1876] leányai. Henri Lehmann grafitrajza 1846-ból.
1835-ben Marie d’ Agoult elhagyta férjét Párizsban és követte Lisztet Svájcba és Olaszországba, ahol öt évig éltek együtt. A grófnő ezután visszatért Párizsba, ahol írónő lett.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
726   Búbánat 2016-11-11 10:52:08
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

A MŰVÉSZ LAKÁSA

Weismarban az Ilm-parti park nyugati szélén az egykori udvari kertészet épületének első emeleti helyiségeiben lakott Liszt Ferenc 1869-től 1886-ban bekövetkezett haláláig. Ezt a lakását halála után is fenntartották, rövidesen pedig mint múzeumot a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tették. Korábbi weimari lakhelyét a Jenaer Straßén álló Altenburgban a művész 1867-ben (Liszt Ferenc ekkor Rómában élt) felszámolta. A berendezés egy részét eladatta, más része raktárba került, majd Liszt halála után az örökösök révén a Marienstraßén lévő lakásba. Az első emelet legkisebb, a városközpont felé eső helyisége annak idején személyzeti szobának volt berendezve. Ma az egykor Liszt Ferenc tulajdonát képező különböző tárgyak és néhány híres kortárs hozzá írott levele láthatóak benne.
A Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyeinek Igazgatósága a földszint egyik kis helyiségében s annak előterében múzeumot rendezett be, amelyben a kiállított képek, levelek és dokumentumok s az egykor a Liszt Ferenc tulajdonát képező tárgyak a nagy magyar zeneművész életét és munkásságát szemléltetik.

MÚZEUM A HÁZ FÖLDSZINTJÉN

Gyermekkor és ifjúság Magyarországon, Bécsben és Párizsban
(1811-1830)

Liszt Ferenc 1811. október 22-én született Doborjánban, egy kis magyar faluban. (Doborján 1920 óta Raiding néven az ausztriai Burgenlandhoz tartozik.) Szüleinek, Liszt Ádámnak és feleségének, született Lager Anna Máriának, ő volt egyetlen gyermeke. A muzikális gyermeket előbb édesapja, majd Bécsben Carl Czerny oktatta. Miután az a terv, hogy Liszt Ferenc tanítását Bécsben Johann Nepomuk Hummelra bízzák nem valósulhatott meg, a család 1823-ban Párizsba költözött, hogy a gyermek a korabeli Európa legrangosabb zenei oktatási intézményét, a párizsi zenekonzervatóriumot látogathassa. Mivel azonban ott a konzervatóriumi tanulmányokat csak francia tanulóknak engedélyezték, ez a terv sem válhatott valóra. Ezért az ifjú Liszt Ferenc önképzéssel tanult tovább; több ízben hangversenyezett nagy sikerrel Párizsban, s hangversenykörutakat tett Franciaországban, Svájcban és Angliában. 1827. augusztus 28-án meghalt édesapja. A tizenhat éves Liszt Ferenc ezután zongoratanítással tartotta el családját. A burzsoázia és az arisztokrácia szalonjaiban a művész megalázó helyzete miatt illúzióit vesztve – amint ő maga írta „megfizetve, mint egy zsonglőr” -, foglalkozni kezdett az utópista szocializmussal, azon belül elsősorban a Saint Simon által képviselt eszmékkel.

A földszinti kiállítóteremben az ajtótól balra elhelyezett tárlóban: Liszt Ádám (1776-1827), a művész apja. Ismeretlen festő műve, gouache 1819-ből. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tulajdonában lévő eredeti kép másolata. A kép hátoldalán: „Liszt Ferenc apja és tanítómestere annál a spinétnél, amelyen Ferenc tanult. Raiding 1819”.

Liszt Ádám Eszterházy herceg egyik uradalmi intézője volt. Előbb Kismartonban (Eisenstadtban) szolgálta a herceget. Kismartoni szolgálata idején szükség esetén az udvari zenekarban játszott, amelynek akkoriban Joseph Haydn, később pedig Johann Nepomuk Hummel volt a vezetője. Liszt Ádám 1808-tól Doborjánban a herceg juhászati számadója volt.

Liszt Ádámné, született Lager Anna Mária (1791-1866), a művész édesanyja. L. Demarey 1832-ben készült, majd elveszett pasztelljének másolata.
Lager Anna szüleinek, a Duna-parti Krems nevű kisvárosban élő kereskedő-házaspárnak tizennegyedik gyermeke volt.

Liszt Ádám levele apjának
Párizs, 1825. augusztus 25-én: „Örvendjen, amikor azt mondom Önnek, hogy Feri még nem talált senkire, aki hozzámárhető lenne, s hogy Hummel és Moscheles őáltala teljesen háttérbe szorultak. Kompozíciói meghaladják értelmünket.”
Liszt Ferenc szülei igen korán kezdtek el gyermekük művészi képzésével törődni. Kezdetben az apára hárult zenei oktatása. A továbbképzést magyar mágnásoktól kapott ösztöndíj tette lehetővé Bécsben Beethoven egyik tanítványánál, Carl Czernynél.

Carl Czerny levele Liszt Ádámnak
Bécs, 1825. szeptember 5-én: „ Egy olyan sokat ígérő karrier útján, amelyen ő most elindult, erejének és a mindenkori körülmények bölcs kihasználásával olyan fokot érhet el, amelyre előtte ebben a korban talán még senki nem jutott. Az Ön atyai elővigyázatossága meg is fogja őt óvni valamennyi eltévelyedéstől, különösképpen az önelégültségtől, amely fiatal, sőt olykor korosabb emberek számára is a legtöbb veszély és balsiker forrása, és az emberek körében aratott siker sohasem teszi tanulmányait terhessé, s nem fogja őt attól a meggyőződésétől megfosztani, hogy csak tiszta gondolta és a jó ízlés szabályainak legtökéletesebb elméleti és gyakorlati ismerete vezethet azokhoz a művekhez, amelyek a nyilvánosság előtt a közönség igaz tetszésére és kitüntetésére számot tarthatnak. Örömmel vettük kézhez Feri négy első, Párizsban megjelent művét…”

A tárlóban a levelektől jobbra: A párizsi konzervatórium. Ezüstérem. Felirata: „Ecole Royale de Musique”. A hátoldalán: „Société des Concerts. Fondé en 1828.” A világhírű párizsi konservatóriumot annak idején Luigi Cherubini vezette.

A tárlóban: Az ifjú művész ünneplése. Aranyérem az alábbi felirattal: „Louis XVIII Roi de France et de Navarre. La Société Philomatique de Bordeaux. A Francois Liszt XXV. Janvier MDCCCXXVI”.

Az ajtó melletti tárló fölött a falon: A tizenegy éves Liszt Ferenc a Párizsba való költözködés után. Francois Villain litográfiája A.E. Roehn (1780-1867) rajza nyomán.
Zongorajátékával mindenütt lelkes hallgatóságra talált a gyermek Liszt.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)