Ide illesztem be, nem tudom, nyomon követték-e a t. fórumozók a minap véget ért varsói Chopin-versenyt:
https://slippedisc.com/2021/10/a-polish-pianist-protests-the-chopin-result/
Örülök, hogy ha már egy Anderszewski kategóriájú pianista szót emelt a zsüri által szocialista kézfogással jutalmazott Eva Gevorgyan mellett, akkor 1000+%-os laikus létemre mégsem vagyok teljesen hülye. NB: Az időbeosztás és saját személyes elfoglaltságom miatt természetesen nem minden versenyzőt tudtam nyomon követni, így a győztes kanadait és a megosztott 2. díjat elnyerő olasz-szlovént sem.
Legyen meg itt is a mai Műsorajánló-ból
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem
Hegedűs Endre (zongora)
"Az örökifjú Chopin"
CHOPIN: E-dúr etűd, op. 10/3
CHOPIN: cisz-moll etűd, op. 10/4
CHOPIN: f-moll etűd, op. 25/2
CHOPIN: c-moll („Forradalmi”) etűd, op. 10/12
CHOPIN: 5. (fisz-moll) polonéz, op. 44
CHOPIN: c-moll mazurka, op. 30/1
CHOPIN: h-moll mazurka, op. 30/2
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30/3
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 30/4
CHOPIN: 6. (Asz-dúr) polonéz, op. 53
CHOPIN: 1. (Esz-dúr) keringő, op. 18
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: Barcarolle, op. 60
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22
0.35 – 2.30 MüpArt classic Éjjel az M1 csatorna sugározza: Egy este Chopinnel – Bogányi Gergely zongorázik (111’) Válogatás a Chopin-maraton – Chopin összes zongoraműve hangversenysorozatból. 2010 novemberében egyedülálló művészi-szellemi vállalkozásra szánta rá magát Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész. Egyetlen nap alatt, öt koncerten eljátszotta Fryderyk Chopin valamennyi zongoraművét. E kivételes nap legszebb pillanataiból válogat a műsor, s kínál keresztmetszetet minden idők talán legérzékenyebb zeneszerzőjének életművéből. 2010. november 27. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Ma éjjel a Duna televízióban 23.15 – 0.55 MüpArt classic Egy este Chopinnel – Bogányi Gergely zongorázik Válogatás a Chopin-maraton – Chopin összes zongoraműve hangversenysorozatból Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2010. november 27-28. (100 perc)
Persze, hogy nem, mert nem férne a hallókészüléked mellé!!!!!!!!
Legalábbis legkésőbb ma 201 éve.
Ma 201. éve, hogy a zongoraművészet első nagy királya megszületett.
Kedves Fórumtársak! Tegnap nyílt egy két hetes Chopin - kiállítás Egerben. Ingyen megtekinthető. Aki teheti, menjen el.
Csak nem járhatok állandóan füldugóval.
Mért kéne őket meghallgatni?!
Szemben a nőkkel, őket akárhányszor hallgatja meg az ember, nem érti meg.
sphynx üzenetére reagálva, Chopin prelűdjeit akkor érti meg igazán az ember, ha minél többet hallgatja. Mindig valami új világosodik meg belőle, egy - egy újra hallgatásból.
Anghi Csaba: Macskák, cicák Emlékeztek az ominózus cica esetére kedvenc hegedűdarabjával?
Akkor milyen könyvet keresel hozzá? Macskásokat tudok adni:)
Macskás! Tudom, hogy nekem kell elemezni, már megoldottam a problémát.
Jó ideje nem olvastam Waltarit, egy időben annyira beleszerettem, hogy jó sok könyvét beszereztem, aztán a többi finnét is
Neverdneverdneverd szegény Fideliót:))
Az f-moll fantázia (op. 49) meg zseniális.
Chopin: Prelüdök, stb. - Rév Lívia (A Berceuse nagyon szép, a prelüdök kicsit jellegtelenek.)
Idén Liszt- és Mahler-év, jövőre Debussy- és Solti-év, jövő után Wagner- és Hindemith-év.
Még mindig itt tartasz? Az elemzést úgyis neked kell megcsinálni!
Mika Waltari: Szinuhe
Mindig sajnálom egy kicsit, ha egy évnek vége van, de 2010 - et különösen sajnálom, mert ezzel a Chopin - év is lezárult. Persze anélkül is lehet egy zeneszerzőre emlékezni és hallgatni a zenéjét, ha nincs reflektorfényben. Nekem akkor is 2010 - el elmúlt egy kicsit valami.
Sziasztok! Tudna nekem valaki egy jó könyvet ajánlani Chopin op. 28 -as Prelűdjeihez? Előre is köszi.
Kulcs Chopinhez Ismét idehaza koncertezett a legendás Rév Lívia Új Ember, 2010.05.09. Zavarba ejtően beharangozott „búcsúkoncertje" után majd egy esztendővel ismét Budapesten játszott a BBC kritikusainak és a Radio France hallgatóinak kedvenc Chopin-pianistája, a Dohnányi-Bartókféle örökség utolsó élő képviselője, az örökifjú Rév Lívia. Rubinstein felfedezettje az újrakezdések rekordere is: előbb a bakelitlemez-piacot, majd a koncertdobogót hódoltatta meg páratlan finomságú játékával, hogy a CD-éra hősnőjeként, legutóbb pedig az internet közönségkedvenceként térjen vissza újra meg újra. Az alábbiakban vasárnap délelőtti telefonbeszélgetéseink jegyzeteit adom közre: Rév Líviával portrékötete francia kiadására készülünk a Chopin-évben. - Látta a Chopin-év nyitógáláját? Jobban járt, hogyha nem! Azon gondolkodtam: íme, egy sereg remek zongorista. De hol marad a muzsikálás? Én is tudok gyorsan zongorázni, de az még nem muzsikálás. Rendkívül szórakoztató például, ha az ember próbát tesz mondjuk az opus 10. második Chopin-etűdjével: igen tanulságos, ha az egyforma nyolcadokat gyakorlásként különféle ritmusképletekkel cseréljük fel. De ilyenkor gyakorlunk, és nem Chopint játszunk! A muzsika szépsége teljesen ellentétes azzal a fajta gépies tökéletességgel, amit manapság várnak el a zongoristáktól. Hallgassa csak meg Horowitz vagy Cortot Chopinetűdjeit. Tele vannak hamis hangokkal, mégis csodálatosak! A régiek nem a hibákat számolták az előadásban, hanem a szépségeknek örültek. Ha olyan emberek kapnak lehetőségeket, mint amilyeneknek a lemezeivel találkozik az ember, ötven év múlva senki sem fogja tudni, ki volt Bach, ki volt Mozart! Ezért mindig azt kötöm elsőként lelkére a tanítványaimnak: „Ne engedjétek, hogy az emberektől elvegyék a zenét!" Zene nélkül ugyanis nincs emberhez méltó létezés! Az embert a művészet teszi emberré! Nézze csak meg: elgondolkodtató, hogy mely nemzeteknek van csodálatos folklórja? A németeknek és a franciáknak alig akad egypár szép népdala. A magyaroknak, oroszoknak, a lengyeleknek és a spanyoloknak pedig? Ők szenvedtek a legtöbbet Európa nemzetei közül, és számukra a zene valójában menedéket jelentett a szenvedések között. Az ostrom alatt vagy egy évig jóformán nem is láttam zongorát. Soha nem felejtem el az első zenét, amit a háború után hallottam. Al Jolson énekelt egy gramofonlemezen. Nem lehetett könnyek nélkül hallgatnom. Abban a spirituáléban minden, de minden emberi szenvedés benne volt, mindaz, amit mi is átéltünk. Manapság azonban mindent a virtuozitással mérnek. Chopin négy impromptüje közül például csak az elsőt és a negyediket lehet hallani. A másodikat és a harmadikat én is most szedtem csak elő újra, mert nagyon sok oktávmenet van bennük, és arról nekem, az én apró kezeimmel, mindig le kellett mondanom. Most mégis megtanultam őket, mert egészen lenyűgöztek, annyira gyönyörűek! Van itt a másodikban egy olyan disszonáns moduláció, hogy az szinte bartókabb Bartóknál! És ahogy visszajön az a mennyei muzsika, abban annyi, de annyi lemondás és fájdalom és küszködés és reménykedés van! Chopin tragikuma egészen másként jelentkezik, mint Schuberté. „Nincs mit tenni" - mondja a zárlatban. Mennyei zene! Márpedig ezekben az akkordokban rejlik a lényeg: ennek a mennyei muzsikának a hatalmas tragikuma. Miért írt Chopin ide ennyi hangot, ha egyszerűen nincs idő, hogy megszólaljanak? Vagy nézze csak meg a Chopin op. 10. harmadik, Gisz-dúr etűdjét. A kotta Lento utasítást ad, és a kiadók - állítólag Chopinre hivatkozva - 100-as metrumot írnak elő. Nem hiszem el, hogy Chopin így játszotta volna! Hallottam egyszer Richterrel: tartotta magát az előírt tempóhoz, és én bizony majdnem leestem a székről. Ha 80-as tempó körül játsszuk, előbukkannak a darab csodálatos szépségei, és én így is játszom, bárki bármit mond Chopinre hivatkozva, mert Chopin muzsikája számomra többet mond el az ő szándékairól. Minthogy Chopin tanár is volt, az etűdjeiben fölfedezhetjük, hogy rávezeti a muzsikust, mit miért és hogyan akart és mit másként. Minden darabnak megvan a saját kulcsa, amitől minden a helyére kerül. Az első prelűd például mindjárt egy szünettel késleltetett triolával indul. Ezt legtöbbször nagyvonalúan egyszerre játsszák a balkéz indításával. Csakhogy pár ütemmel később maga Chopin hozza ezt a változatot, majd újra az eredeti kerül elő. Lehet ez merő véletlen? Vagy nézze az opus 25. második, f-moll etűdjét. Miért írt Chopin triolákat a jobbkéznek, és miért nem írta 6/8-ban? Ami a legérdekesebb az egészben: a lüktetése teljesen elvész, ha nem helyesen olvassuk és játsszuk! Csak épp el kell olvasni, mit is akart a komponista. Nagy izgalommal vártam, amikor lengyelek előtt kellett először Chopint játszanom. A szülőházában rendezett fesztiválon az van szokásban, hogy a közönség a kertben hallgatja a koncertet, és nem is látják a művészt, aki a nyitott ablakokon túl játszik. Nagy-nagy öröm volt, hogy a koncert után azt mondták: olyan érzésük támadt, mintha maga Chopin játszott volna odabent... Nem lehet megmagyarázni, mi teszi képessé az embert, hogy valóban a komponista zenei szándékait szólaltassa meg, de úgy látszik, lehetséges. Valaki egyszer azt mondta: a helyes interpretáció nem más, mint hogy minden hang a kellő időben szólal meg. Holott a zene leginkább a színházhoz hasonlít, ahol nincs két egyforma előadás, hanem ezerféle inspiráció. Ettől van, hogy a muzsikálás kicsit mindig improvizáció. Növendékkoromban Dohnányi előtt játszottam egyszer a „Feketebillentyűs" etűdöt. Odajött hozzám, vállamra tette a kezét, és azt kérdezte: „Azt a rubatót miért csinálta?" Megszeppenve feleltem: „Nem tudom." Erre Dohnányi megveregette a vállamat, és azt mondta: „Akkor bravó!" /Marton Árpád/
„Bátor és szerencsétlen hõs” Liszt Ferenc emlékezése Chopinről /Új Ember, 2010. 02.28./ Az idei esztendő többek között a korszakalkotó lengyel zeneszerző, Fryderyk Chopin születésének kétszázadik évfordulója jegyében telik. Az ünnepi Chopin-év egyik csúcspontja magától értetődően március elseje, a géniusz születésnapja - szerte a világon nagyszerű hangversenyekkel emlékeznek erre. Az ilyen alkalmak egyben rádöbbentenek, hogy többnyire az utókor feladata maradéktalanul feltárni egy-egy művész munkásságának minden értékét és szépségét. Más szavakkal: az még csak hagyján, hogy „senki sem lehet próféta a saját hazájában", de a jövőt képviselő alkotókat általában csak utólag ismerik el... Chopin esetében ez az elismerés viszonylag keveset váratott magára. Mindössze huszonnégy évnek kellett eltelnie a halála után, hogy 1873-ban a Franklin Társulat gondozásában napvilágot lásson az első magyar nyelvű Chopin-életrajz. Szerzője nem kisebb személyiség, mint Liszt Ferenc, aki francia nyelven vetette papírra Chopinnel kapcsolatos személyes emlékeit, gondolatait. A mű fordítója pedig Wass Ottilia (1829-1917) - ugyanazon gróf czegei Wass család tagja, amelynek manapság kétségkívül legismertebb tagja Wass Albert író. Pedig a maga korában Wass Ottilia grófnő, az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagy pártfogója is országosan ismert volt. Költőként nem csupán magyarul, de németül és franciául is verselt, kiterjedt levelezést folytatott angolul és olaszul, számtalan helyen publikált. Liszt Ferenc Chopin-könyvéhez írt fordítói előszavát szabadkozással kezdi: „Kevesek számára íratott e könyv és hazánkban kevesen ismerik." E kijelentés első fele napjainkra szerencsére megváltozott: a hálás utókor időközben felfedezte magának Chopin munkásságát. E százötven oldalas kötet lapjain a zeneóriás Liszt szellemes írónak, elmélyült gondolkodónak, kifinomult művészettörténésznek és lélekbúvárnak bizonyul. Csakugyan nem mindennapi mű! Már pusztán azért sem, mert eltekintve a szokásos időrendi megközelítéstől, Chopin alakját mindjárt érett férfiként, kiforrott zeneszerzőként állítja elénk, a gyermekkor történéseire legfeljebb vissza-visszautalva. Ezzel tovább mélyíti az olvasóban a gyanút: a zseni nem kialakul, hanem váratlanul és titokzatosan lesz - egyszerre csak elénk penderül, jelen van, mi pedig nem győzünk csodálkozni. A férfivá érett zseni esetében mellékes a gyermekkor aprólékos elemzése, hiszen néhány önkényesen kiragadott részlet is tökéletesen elegendő: négy-öt évesen már komponált, nyolcévesen koncertezett, elemista kisdiákként pedig művészi értékű karikatúrákat rajzolt. Legrészletesebben Liszt azokról a történésekről beszél, amelyeknek közvetlen szemtanúja volt: Chopin párizsi éveiről, majd elhatalmasodó tüdőbajának kínjairól. Az elhúzódó haláltusa kapcsán, de már korábban is kitér Chopin vallási életére. Így kiemeli, hogy „a katolikus vallás őszinte híveként Chopin megtartotta hitét, anélkül, hogy azt bárminemű külsőségek által fitogtatta volna". Megható részleteket tudunk meg Chopin utolsó napjairól, vagyis az 1849 októberében történtekről. Halála előtt két nappal arra kérte az ágyánál virrasztó Potocka grófnőt, a párizsi lengyel emigráció jeles tagját: énekelje el a Szent Szűzhöz írt Cantate strófáit. „Mily szép, Istenem, mily szép!" - mondta erőtlenül. Utolsó előtti napján papot hívatott, meggyónt és megáldozott, felvette a betegek kenetét. „Kevéssel azután egyenként ágyához szólította a körülötte virrasztókat, mindegyiküknek egy utolsó áldást adandó, Isten kegyelmét hívta reájuk. Ők pedig mind térdre ereszkedtek, lesütött fővel és nedves szempillákkal, fájdalomtól elszorult szívüket Istenhez emelve." Később, este tíz órakor még egyszer erőre kapott: „A haldoklók imádságait és litániáját kívánta elmondani. Latin nyelven mondta el ezeket, fennhangon és érthetőleg." Négy órával később kilehelte lelkét. Ám e ponton hallgassunk el, hiszen egy születésnapon nem illendő ily hosszan beszélni a halálról... A legfontosabbat úgyis elmondtuk: Liszt Ferenc emlékirata valódi kultúrkincs, Chopin nagyságához méltó. Zsille Gábor
[url]http://www.3sat.de;Chopin in der Oper[/url] Film von Jan Schmidt-Garre 2010-02-20, 21.45-22.45, 3sat Die Oper war für Frédéric Chopin (1810 - 1949) die höchste Kunstform, auch wenn er selbst nie daran dachte, für die Bühne zu schreiben. Seine Zeitgenossen Bellini, Donizetti und Rossini bedeuteten ihm mehr als Beethoven, Liszt und Schumann. Sie beeinflussten seine Klaviermusik, ihre Koloraturen spiegeln sich in deren Läufen, Trillern und Kadenzen. Chopin bewunderte die große Belcanto-Sängerin Giuditta Pasta, war mit Bellini befreundet und hatte eine Beziehung zu Pauline Viardot, der Tochter des Tenors Manuel Garcia und Schwester der legendären Maria Malibran. Als Pianistin und Komponistin bearbeitete Pauline Viardot Chopins Mazurken für Gesang und Klavier. Zum 200. Geburtstag Frédéric Chopins zeigt der Film den polnischen Komponisten von einer unbekannten Seite: den leidenschaftlichen Operngänger, den Verehrer großer Sängerinnen, den Verfechter einer Ästhetik des Belcanto - des schönen Singens zum Klavier. Im Schloss seiner Geliebten, George Sand, im französischen Nohant treffen sich zwei Sängerinnen, ein Pianist und eine Schauspielerin mit den kundigsten Chopin- und Belcanto-Experten unserer Zeit und forschen den Opern-Erlebnissen Chopins nach. Pauline Viardots Kompositionen werden in Nohant gespielt und diskutiert, ebenso wie reine Klavierwerke Chopins, die durch die Mezzosopranistin Katerina Hebelkova ihr sangliches Potenzial entfalten. Die große Belcantistin Vesselina Kasarova ergänzt die Musik Chopins mit Arien von Rossini und Bellini, den Quellen seiner Inspiration, und schildert den Einfluss seiner Klaviermusik auf ihr eigenes Singen.
Szonáták: I.* (c-moll) és III. (h-moll) Lilya Zilberstein*, Maurizio Pollini (DG)
Leif Ove Andsnes? Azt hiszem, érdemes vele kísérletezni.
Flóris, te prózát is tucc? Egy vers azért idekívánkozna Sopenről...
Beszélgetni lehet, no de irogatni ?
Kérem uraim! Ez egy komolyzenei portál. Itt komoly emberek beszélgetnek, komolyan. Nnnnna...
Nagyon köszönöm szépen a címet! Csak beszélgessetek nyugodtan!xD
:-) Katt. (És most offolásért megintem magam!)
Engem sose szeretett, mert mindig cikiztem a szappanopera-sorozatát. Különben is, a szerkesztők néha bekattannak, és elkezdenek ámokot futni (lásd kapa).
Oké, ne legyen anyázás. Ne legyen hosszú, más témájú társalgás egy-egy topicon belül. De, ha mindenhol leállítod a spontán kialakuló beszélgetést, akkor nem lesz itt élet se. Lehet, hogy hülyülünk, de ez itt pl. Chopin kapcsán indult, más topicba nem érdemes átvinni, mert megöli a dolog értelmét. (Azt, hogy Chopin kapcsán elvonatkoztatunk, és viccelünk.) Ez eddig belefért itt a dologba. Nem tudom, feltűnt-e, hogy a korábbihoz képest alig ír ide valaki. A Fidelion politizálnak (és anyáznak). A Szinházi portálon Operáznak. Nem ide járnak a népek megbeszélni a dolgaikat. Ha minket se hagysz itt játszani, lesz egy haldokló fórumotok. (hát felőlem…)
ON!
Vagy [url]http://www.starfall.com/n/artmusic/chopin/load.htm?f;itt[/url].
[url]http://farm1.static.flickr.com/212/463245163_b799528af7.jpg?v=0;Chopin[/url] kutyája.
[url]http://www.tootsietunes.com/images/image001-04.png;Momo és janomano[/url] a zongoránál.
[url]http://melfrey.com/wp-content/uploads/2008/04/piano.jpg;Én[/url] elaludtam.
amikor janomano Chopint játszott mindannyian üvöltöttünk...
Én Momóval láttam ezt a filmet, ő úgy üvöltött, hogy ki kellett vezetni. És janomano, emlékszel, hogy te hogy üvöltöttél, amikor legutóbb Chopint játszottál? Csak két részben tudtad eljátszani a nagy polonézt, mert közben rádcsukódott a zongora fedele?
[url]http://lifetype.sgjh.tc.edu.tw/lifetype/gallery/84/Szpilman.jpg;és itt is[/url]
[url]http://images-eu.amazon.com/images/P/B00006JO9R.01.LZZZZZZZ.jpg;Władysław Szpilman[/url]
Chopin: Grande Polonaise for Piano and Orchestra (preceded by an Andante Spianato), Op. 22/Grande Polonaise in E-flat Major. Molto allegro
Az E-moll zongoraversenyt hallgatva (1. tétel) úgy megszorul a szívem a zongoristán. Szegény csak 4 perc után lép be, addig gondolom kiizzad egy liternyi vizet magából, a kezén is csorog, nah és még ha reszket. De azért gyönyörű ez a mű.
Nemrég láttam egy filmet, nem írhatom rá, hogy fantasztikus, mert teljes mértékben megrázó. Aki látta a Zongoristát, az tudja, hogy milyen. Mindenesetre 2 részben néztem, mert egyszerre nem lehet. Egyes részeknél már belül üvöltöttem, csorgott a könnyem a film alatt. Annak viszont nagyon örültem, hogy címdalnak és aláfestőzenének nem holmi "szemetet" választottak, hanem Chopin-remekeiből tettek be. Az elején már is a Cisz-moll Nocturne-t hallhatjuk. A vége felé lesz G-moll ballada. De itt most komolyzene-rajongók és ismerők segítségét kérném. Aki látta a filmet, az kérem írja le, hogy a legutolsó zenének mi a címe és ki a szerzője. Szerintem egy zongoraversenyről lesz szó. Csak sajnos nem ismerem! Nagyon megköszönném!
Idéznék : [url]http://rapidshare.com/files/148621950/Session1_Track5.mp3.html;CHOPIN : f-moll zonzoraverseny - Larghetto[/url]