vissza a cimoldalra
2018-09-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61042)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5556)
Operett, mint színpadi műfaj (3702)
Élő közvetítések (7408)
Kedvenc magyar operaelőadók (1090)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1069)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2891)
A nap képe (2095)
film és zene (189)
Kimernya? (2752)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4338)
Ilosfalvy Róbert (812)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1480)
Franz Schmidt (3183)
Palcsó Sándor (227)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2198   IVA • előzmény2194 2017-02-09 05:15:27
OFF: A röviden szocializmusnak nevezett időszakban megszoktuk, hogy a politikusok és az általuk irányított, őket kiszolgáló sajtó véleménye egybehangzik. Az összecsapások, leszámolások nem az állampolgárok szeme láttára, füle hallatára történtek, a médián keresztüli üzengetés ismeretlen volt. Ez az egység, akár látszólagos volt csupán, akár nem, nagymértékben hitelesítette a politikát a felszínen.
A rendszerváltás után kialakult színes politikai és kulturális életben hamar természetessé vált, hogy az ellentétes nézeteket valló (és főleg ellentétes érdekeltségű) politikusok és kultúrpolitikusok egymással szemben állnak, ami nyíltan kifejeződik a parlamentben és a sajtóban egyaránt. Meg kellett szoknunk, hogy a nézeteltérések tisztázásának színtere nemcsak a parlament, hanem a sajtó, az utca, a közélet, sőt a művészet szinte minden területe is. (Az ezt kifejező hangnemet nem lehet megszokni, és ez nagyban gátolja bármelyik oldal hitelességét). Hamar kirajzolódott, hogy a magát baloldaliként definiáló oldal politikusai hajlamosabbak belső ellentéteiket is a nyilvánosság előtt rendezni (vagy kavarni), hajlamosabbak a médián keresztül támadni egymást, a nyilvánosság előtt kiteregetni a családi szennyest. A másik oldalon feltűnően kiemelkedett egy fiatal párt: egységességében, az egységesség látszatának mutatásában feltétlenül. Mellettük vagy ellenük való állásfoglalás nélkül meggyőződésen, hogy ez azóta is politikai sikerük és népszerűségük egyik, lehet, hogy legfontosabb eleme.
ON: Két bekezdést sem szívesen szántam ezen a fórumon ennek az „országképemnek” az ismertetésére, elnézést is kérek érte – de másképp aligha tudnám kifejezni értetlenségemet, csalódásomat és megdöbbenésemet Bicskei Zoltán levelén. A szerző ugyanannak a Magyar Művészeti Akadémiának a rendes tagja (Film- és Fotóművészeti Tagozat), amelynek például Kocsár Balázs is (Zeneművészeti Tagozat). Mire való – többek közt – egy ilyen tekintélyes grémium, ha nem arra, hogy feltűnően kormányközeli tagjainak egyike ne a sajtón keresztül támadja hátba a Magyar Állami Operaházat, amelynek főigazgatóját maga a magyar kormányfő nevezte ki, a miniszterelnök közvetlen ellenőrzése alatt állt (lehet, hogy áll is még, nem tudom pontosan)?
Aki legalább Ókovács Szilveszter megjelenése óta olvassa véleményeimet ezen a fórumon (előadásokról, műsor- és fejlesztési politikáról), tudja, hogy a főigazgató intézkedései nagyjából tetszenek, azok megvalósításából azonban szinte semmi sem, sőt, azok erős indulatokat váltanak ki belőlem. A Billy Elliotot még nem láttam (érdekelne, hogy Bicskei Zoltán látta-e), de ahogyan ő a darab címét sem említve (tán elkárhozna, aki leírja, mondjuk, azért, mert nem biztos, hogy a Magyar Idők valamennyi olvasója alaposan ismeri a MÁO repertoárját?) minősíti, előítéletességre és rosszindulatra vall. Megkockáztatom, a „médiasztárocskák” minősítéssel elsősorban Stohl Andrásra céloz, aki csakugyan médiasztár, kicsinyítő képző nélkül, sőt celeb is, de teljes szakmai jellemzéséhez hozzátartozik az a nem elhanyagolható elem, hogy a magyar nyelvterület egyik legkiválóbb színésze is. (Azért így fogalmaztam, mert történetesen nézői tapasztalataim vannak két vajdasági színházi társulat nagyszerű és csodálatos színészfelhozataláról is.) Megjegyzem, a Székely fonó műsorba választásában nem találhat elvi kifogást a Kodály Zoltánra hivatkozó szerző, de ha látta volna az Operaház felújítását, lehet, hogy nosztalgikus érzései ébredtek volna az ismeretlen Billy Elliot után.
Az írás más kulturális intézményeket érintő részeire nem reflektálok, mert azokat nem követem olyan személyes figyelemmel, mint az Operaház életét. Legfeljebb annyit, hogy ebben az évadban jómagam a Jászok című táncestet láttam a Fesztivál Színházban, amelyet történetesen nem bárzenészek adtak elő, továbbá én is értetlenül szemlélem (hallgatom), sőt kínosnak találom Lajkó Félix presztízsét és népszerűségét, de ehhez nyilván csak az érzékelés szintjén értek.
2194   Búbánat 2017-01-21 14:56:18
ÓKOVÁCS SZILVESZTER: EGY KIS SZEPLŐ MINDIG CSINOSÍT

Magyar Idők, 2017. JANUÁR 21. SZOMBAT 08:50

„Nagyon örülök, hogy Bicskei Zoltán grafikus Kodályt olvas mostanában, cikkének alapvető irányával egyet is értek (Kodályt olvasok mostanában, Magyar Idők, január 20.). Azonban még jobb lenne, ha – mivel történetesen zeneszerzőről van szó – inkább hallgatná Kodályt. És persze a saját kontextusában értelmezné.”


Előzmény-cikk: Bicskei Zoltán: Kodályt olvasok mostanában

MAGYAR IDŐK, 2017. JANUÁR 20. PÉNTEK 08:00

„EGY ANYAGELVŰ CIVILIZÁCIÓBAN A KERESKEDŐI SZEMLÉLET VISZI A PRÍMET: MINDEN ELADÓ, ELCSERÉLHETŐ”

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Dame Emma Kirkby, Szemere Zita (szoprán), Bárány Péter (kontratenor), Kovács István (basszus)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán és Walter Judit)
Vezényel: Howard Williams
PURCELL: A tündérkirálynő (részletek)
PURCELL: Dido és Aeneas (részletek)
BRITTEN: Zenekari kalauz fiataloknak – Variációk és fúga egy Purcell-témára, Op.34
BRITTEN: Szentivánéji álom, op. 64 (részletek)

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sylvia Schwartz (szoprán)
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
ČIURLIONIS: Az erdőben
ARVO PÄRT: Como cierva sedienta
PETERIS VASKS: Epifania
ARVO PÄRT: Te Deum
19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Oláh Vilmos (hegedű)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
vez.: Dobszay Péter
WAGNER: A bolygó hollandi – nyitány
WIENIAWSKI: II. (d-moll) hegedűverseny, Op. 22
SIBELIUS: II. (D-dúr) szimfónia, Op. 43

19:00 : Varsó
Lengyel Színház

V4 Operaturné
JANÁČEK: Jenůfa
A mai nap
született:
1922 • Cornell MacNeil, énekes
1922 • Ettore Bastianini, operaénekes († 1967)
1927 • Alfredo Kraus, énekes († 1999)
elhunyt:
1960 • Seiber Mátyás, zeneszerző (sz. 1905)
2014 • Christopher Hogwood, karmester (sz. 1941)