Kedves Dávid, nekem nagyon tetszik, hogy szereted az operát, a szép hangot.Kérlek ne csak Budapesten járj operába. Tík fiatalok már szabadon és aránylag olcson utazhattok Europában. El kell menni Bécsbe, Munchenbe, Berlinbe, Milánoba vagy Londonba. Nincs jobb mint eloben látni  a nagyokat.Ha ugyes vagy, tudsz  olcso jegyet szerezni.

Irigykedem azért rátok tényleg. Nem tudok vitába szállni azokkal akik többet láttak,hallottak mint én :D Az újakban meg nagyrészt eddig egyetértettem az itteniekkel.

Nekem a Turandot premieren tűnt úgy a Figlio del cielo résznél,hogy olyan erejű c-ket énekel,ami leviszi a fejemet. :)

Akkor kicsit tegyük helyre ezt a dolgot. -:))  Misura teljes pályájának ismeretében, úgy érzem, érdemben hozzászólhatok. Davidnek részben igaza van abban, amit írt, mert Misura hangja a középfekvésben színben és olykor erőben is egy teljesen világos lírai szoprán volt, gyakran egyenesen operettes jelleggel. Amikor azonban a magas regiszterbe ért, képes volt hatalmas hangerővel megszólalni. Soha nem felejtem el a Mózes premierjét, ahol az első felvonás egyik együttesében úgy vitte át a teljes apparátust, hogy csoda, hogy a színház egészben maradt utána.Tökéletes énektechnikájának köszönhetően (mert az volt!) fantasztikusan jól szólt a mélyregiszterben is. Ergo: egy olyan énekesnő, akit bármilyen fachban lehetett volna használni. A Figaróban lehetett volna éppúgy Susanna is, mint Grófné. Egyik se lett, mert egy színház mindig hiánygazdálkodást is folytat. És mivel Misura mindent el tudott énekelni, ráállították azokra a szerepekre, amelyeket más nem tudott elénekelni, így lett elég rövid időn belül az Opera egyik oszlopa. A hangszín ízlés kérdése, azon vitatkozni nem érdemes, nem csak Misura esetében nem, hanem a többi felsorolt, kiválóbbnál kiválóbb énekes esetében sem. De aki látta Misurát Leonóra, Senta, Izolda, Turandot, Abigél szerepében, aki ott volt jubileumi gálaestjén, ahol egyetlen estén háromra való programot énekelt úgy, hogy mindenkinek a szája tátva maradt, az tudja, miről beszélek. Vagy visszavonulása után pár évvel az Operacsillagok gálán Fokanovval egy olyan kettőst a Trubadúrból, hogy a szó szoros értelmében s.ggre ültem tőle. Énekleckét adott mindenkinek. (Általában nagyon kockázatos olyan énekesekről kategorikus nyilatkozatot adni, akiket nem hallott az ember élőben, pláne olyanról, akit más évizedeken át hallgatott. Véleményt persze mindenki mondhat, ahhoz nem kell ugyanolyan pályát befutni, mint egy énekesnek, ahogy -- már mondtam ezerszer -- az is véleményt mondhat egy tojás frissességéről, aki nem tud tojást tojni. De a tévedés lehetősége ilyenkor nagyon nagy. Egyébként a Toscában én sem szerettem igazán, épp ezért abban összesen csak kétszer néztem meg. Abban mindig mások voltak az ideáljaim. -:)) )

Én nem vagyok operaénekes, sajnos nem is leszek, de nem hinném, hogy annak kéne lennem ahhoz, hogy valakiről véleményt mondjak (pláne hogy nem vagyok zenekritikus sem, csak egy fórumozó, zenekedvelő, akinek némi köze van, volt az énekléshez, színpadhoz). Úgy veszem észre, hogy itt a "régi nagy"-okra semmi negatívat nem lehet mondani, szerintem voltak régen is bőven alul-és túlértékelt énekesek, ahogy ma is. Hangsúlyozom, hogy felvételek alapján (!) nekem Misura egy lírai szoprán volt (még csak nem is spinto, érdemes meghallgatni pl a Dich teure hallet egymás után Astrid Várnaytól, Nilssontól, Sasstól, Caballet-tól és Elisabeth Schwarzkopftól, Misuráé leginkább az utolsóéra emlékeztet), akit beszuszakoltak drámai szerepkörbe mert nem volt helyette más és nekem kifejezetten gyengén szólt ezekben a szerepekben. Sajnos valószínűleg az alkata lehetetlenné tette, hogy hangjának megfelelő szerepeket vállaljon. Persze lehet aki élőben látta egész mást mondana, nekem még a Toscája is inkább vicces.

Ifjú úr,most olvasom a Misura Zsuzsával kapcsolatos élcelődést(?). 20éven át hallgattam a művésznőt,nos ha a 10%-át tetszik annak abszolválni olyan szinten mint Ő,akkor benne leszen a neve az annalesekben :)

Drámai, hát Misurához képest lehet, de na. :D Én egy potenciális (!) spintot hallottam (de annyira nem hallottam sokszor, gyorsan hozzáteszem) - abból viszont egy ígéreteset (nagyon gyenge színészi játékkal), nem kéne elrontani ilyen korán. Kíváncsi leszek a következő Marton énekversenyre, vajon melyik tanítványa nyeri majd meg :D

Horti Lilla figyelemre méltó hang volt növendék korában, veszélyes technikai hibákkal. Ezeknek a technikai hibáknak az az általános természete, hogy ha nem küszöbölik ki őket azonnal, akkor öt év múlva 5x, 10 év múlva 10x akkora hibáknak fognak hallatszani. Horti Lilla a vizsgáin is, a Marton versenyen is folyamatosan forszírozva és disztonálva énekelt (magyarul: folyamatosan alacsonyan),mivel, úgy tűnik, fejébe vette (vagy tették), hogy ő egy nagy drámai szoprán már most is, de mindenképpen az lesz. Jövőre, mint hírlik, ő lesz Manon Lescaut. Aki ismeri a szerepet, tudja, hogy az nem Mimi, hanem annak sokszoros többszöröse. A 3-4. felvonás iszonyatosan nehéz és megterhelő, drámai szoprán feladat. Horti Lilla, félek, és bár ne legyen igazam, a magyar szoprán temető legújabb áldozata lesz.

Nem, valóban nem csak itt, például nem jártam még Rómában, elvileg két hónap múlva utazom, ott is új leszek. Meg a Pólus Centerben is, mert ott sem voltam még.

Az interjút és az újságíró hibáit ki lehet elemezni betűről betûre (nyilvánvalóan vannak is), de érdemes Horti Lillával egy felvett beszélgetős interjúra rákeresni, ahol kb. olyan árnyalt és sokrétű személyiségről tett tanúbizonyságot, hogy egy lírai tenor is megirigyelhetné. :) :) Persze, előlegezzük meg neki, hogy fiatal es tapasztalatlan; én is az vagyok, mégse nyilatkoznék sületlenségeket és ennyire semmitmondó frázisokat - talán, mint a könnyűzenei énekeseknél, kéne neki is egy menedzser (nincs?), aki felkészíti az interjúkra. De énekelni tud, végülis ez a lényeg.

Nem csak itt vagy még új...

De köszönöm a tippet, rákeresek a topikra (új vagyok még itt:)).

Kedves David28, van ezen a fórumon egy Házy Erzsébet művészete és pályája című topic. Elég tallóznod benne egy kicsit, és tapasztalni fogod, hogy Házy nem jelentéktelen mértékben, de mégiscsak mellékesen játszott operettekben. Nem túl hosszú, de nagy ívű pályáját elsősorban operai szerepei, operaházi működése határozta meg.

A kedvenceim egyébként: maradok örökre Sass Sylvia híve elsősorban. Mindig is szerettem az olyan énekeseket, akik mernek kockázatokat vállalni és az addig kialakult trendekkel szembemenni, ami belőle jött, az mind igaz és őszinte volt. Minden szerepe, minden hangja, még a túlzásai is. Kezdve a Traviatától a Saloméig, sajnos utóbbit nem láthattam (1990-ben születtem) és nincs fent sehol. Nedda, Judit szerepében elvarázsolt, az általam nagyon nem szeretett operett műfaj általa énekelt dalait mindig szívesen hallgatom, sötétebb színű hangja az operettes világos cukormázba életet vitt számomra. Nem drámai szoprán, sokkal inkább egy spinto, akinek csodálatos líraisága drámai erővel ötvöződött. Azonkívül nagyon mély érzésű, fantasztikusan színes lelkületű ember, szóval nekem ő a kedvencem.

Egyébként nagyon szeretem még Tiszay Magdát, aki nagyon-nagyon kevés altunk egyike volt egy egészen gyönyörű tónussal, sajnos kevés felvétel maradt fent tőle. Palánkay Klára izgalmas, egyedi hangszíne miatt. Házy Erzsébet is egy nagyon jó hang volt és egy érdekes személyiség, de sajnos inkább operettekben játszott. Melis György számomra A bariton, a fantasztikus Svéd Sándorral együtt, de talán előbbi mégis közelebb áll a szívemhez. Székely Mihályt szerintem mondanom sem kell, de basszusok közül talán Polgár László nagyobb kedvenc. Az újak közül László Boldizsár a kedvenc tenorom (nem, nem Fekete Attila, mint mindenkinek :D), Mester Viktória és Schöck Atala a mezzoszopránok közül, az altba hajló Fodor Bernadett ill a sokat méltatott Vörös Szilvia is nagy reménység, szopránok közül pedig nagyon magasan Kolonits Klára - és a sajnos igen keveset foglalkoztatott Bakonyi Anikó, valamint a kedvenc szerintem "eltévedt drámai (igazából Falcon) szoprán"-om, Wiedemann Bernadett. Az inkább basszbariton Palerdi Andrást is kedvelem. Nagyra becsülöm még Hamari Júliát, Lukács Gyöngyit (bár ők már nem annyira "újak"), hu nem tudom kit hagytam ki, de sokan vannak még. Ja, és ezek csak a magyarok :D

Milyen kis szerény, mint az ibolya. Egyenesen erre született... ezt majd meglátjuk, mondjuk 20 év múlva.

Horti Lilla: „Erre a pályára születtem”

Hózsa Zsófia

FIGARO

2018.02.10. 10:06

Horti Lilla neve a 2016-os Marton Éva Énekverseny óta minden zenekedvelő fülében ismerősen cseng. Azóta már főszerepet is énekelt az Erkel Színházban, a naptára tele van fellépésekkel, és továbbra is hallgatója a Zeneakadémiának. A sűrű napok rohanásában mégis jutott ideje egy beszélgetésre – színészetről, legendás tanárairól, a közönség iránti felelősségről, szerepekről és célokról. 

A Figaro interjúja.