vissza a cimoldalra
2019-08-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11433)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61860)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1330)
Operett, mint színpadi műfaj (4044)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4550)
Simándy József - az örök tenor (621)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3393)
Miklósa Erika (1238)
Lisztről emelkedetten (959)
Kedvenc magyar operaelőadók (1140)
Társművészetek (1343)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1741)
Franz Schmidt (3409)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (986)
Cziffra György (109)
Kortárs zene (67)
Használ-e az operának a kortárs feldolgozás? (107)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1019   Búbánat • előzmény1018 2018-01-06 12:32:22

Sajnos, a Nők Lapja Kincses Veronikával készült interjújának befejező része nincs fent az interneten.

1018   Búbánat 2018-01-06 10:16:50

„Egye fene a karriert!” – Közeli Kincses Veronikával

Zeneiskola, gyermekkórus, konzervatórium, Zeneakadémia – Kincses Veronika egyenes úton jutott el az operák világába, hogy ott olyan remek szerepeket énekelhessen el, mint a Bohéméletből Mimi vagy a Pillangókisasszony.

Szegő Andrással viszont nem csak a szerepeiről beszélgetett a Kossuth-díjas opera-énekesnő.

https://noklapja.nlcafe.hu › Interjú - 2017. jún. 22. 

– Néhány évvel ezelőtt elmentem a Gerbeaud előtt, és láttam, hogy ott ül a teraszon, két ugyancsak világhírű kolléganőjével, az asztalon pedig vagy harminc csodásabbnál csodásabb sütemény tornyosult.

– Ez így túlzás! Mindössze három volt…

– Naa! Veronika, drága…

– Mármint fejenként három!

– Így stimmel! És látva enyhe döbbenetemet, azt mondta, hogy az egyik rendező kicsit illetlen megjegyzést tett a testsúlyukra, és ezért most hirtelen felindultságukban éppen „bosszút esznek”.

– Hát, igen… Persze az is lehet, hogy érdemesebb lett volna kicsit megbocsátóbbnak lenni, átsiklani bizonyos sérelmek felett, és ritkábban bosszúülőnek lenni, valamely Opera körüli cukrászda mélyén… Nemrég műteni kellett. De ez egyébként is énekesbetegség.

– Miért?

– Egyrészt lejtős színpadon kell le- és feljárkálnunk, másrészt előadáson és főleg a próbákon sokat kell állni, no meg a színpadi, különösen a korhű cipők inkább a látványt, semmint a láb kényelmét szolgálják. Hát igen! Ahogyan a nagy heroina, Birgit Nilsson fogalmazta: „Főként lábakkal kell bírni ezt a szakmát! A hang csak ezután következik!”

– Igen, igen, de Nilsson a pályáját befejezve kiábrándulttá, keserűvé vált, ön viszont változatlanul vidám és ragyog.

– Nilssonnak szinte kizárólag a pálya jelentette az életet. Olyan magasságokba jutott, mint rajta kívül alig, utána viszont kevés maradt neki, ami örömöt szerzett volna. Én akadémistaként szerelmes lettem, összeházasodtunk, és rövidesen áldott állapotba kerültem. A környezetemben sokan aggódni kezdtek: te jó ég, mi lesz az ígéretesen induló karriereddel?! Én meg azt mondtam, hogy ha választanom kell a kettő között, akkor egye fene a karriert! Nincs az a fényes pályafutás, ami számomra jelenthetne annyit, mint a szívem alatt hordott kis magzat! Az operaszakos vizsgámat már három hónapos terhesen tettem le. A Pillangókisasszony második felvonását kellett énekelnem, és emlékszem, milyen túlcsorduló érzelmesség töltött el, a hasamban hordott gyermekem iránti szeretet, szerelem, teljes odaadás, talán ez is hozzájárulhatott, hogy ezzel a szereppel tudtam leginkább azonosulni végig a pályám során.

– De ez fordítva is igaz: a nemzetközi kritika önt tartja az elmúlt fél évszázad világszerte legnagyobb Madame Butterflyjának…

– A Mimi alakításom akkor nem is tetszett?!

– Na, az számomra a csoda volt, amikor Pavarottival énekelte! A harmadik felvonásban arról szól a kettősük, hogy milyen beteg Mimi, hogyan sorvad a teste, ön meg ott állt – hogy is mondjam, hát… – nem sorvadozva, mégis tökéletesen hiteles volt, és az élet elmúlását éreztem alakításában.

– Akkor tetszettem?

– El voltam ragadtatva! Sőt azóta is…

– Nekem meggyőződésem, hogy a pályám során nagyon sok előnyöm származott abból, hogy lényegében anyaként indult a karrierem. Gergő fiam születése után szebb, teltebb lett az énekhangom. Az énekes a testével-lelkével énekel, és ha azt szabadnak érzi, önfeledtnek, ha nincsenek szorongásai, hogy vajon mit is hoz az élet, akkor az kinyitja a hangszálait is. Emellett roppant sokat jelentett az esetleges rosszabb időszakaimban is, amikor valami szétesettebb előadás vagy belső purparlé után hazaérkeztem, és nem rágódtam azon tovább, hanem betakartam, megpuszilgattam, simogathattam a gyerekemet, és ehhez képest már egészen pitiáner dolgoknak éreztem holmi belső rivalizálást vagy rossz karmesteri beintést!

– Nem is fordult elő soha, hogy ütközött a kettő?

– Egyszer volt… igen. És rosszul döntöttem. Kicsi volt a fiam, amikor kaptam egy ösztöndíjat a legendás római Santa Cecilia Akadémiára! Az akkoriban fantasztikus lehetőség volt, a férjem is azt mondta, hogy menjek okvetlenül, ezt nem szabad elszalasztani, ő majd vigyáz a gyerekre. És én elcsábultam. Ezerszer megbántam, és azóta is sajnálom. Tény, hogy rengeteget tanultam, de még annál is többet sírtam, hogy nem lehetek a fiammal. Amint tudtam, hazaszöktem. Annál megrázóbb élményem nem volt, mint amikor megérkeztem, és Gergő gyanúsan nézett: ki is ez a néni?! Majd meghasadt a szívem. Ez azóta is örök lelkiismeret-furdalás számomra. Még mostanában is szóba hozom olykor a szívfájdalmamat. Szerencsére a fiam azt mondja, nem is emlékszik erre az időszakra, de ha mégis maradt volna benne valami hiányérzet, azt is már rég megbocsátotta…

– Ön könnyen megbocsát?

A választ és az interjú folytatását a Nők Lapja 2017/25. számában olvasható el.

Szöveg: Szegő András

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Matthew Gee, Brian Hecht, Kiss Zoltán, Nico Schippers, Veér Mátyás
"A harsona csodálatos világa"
John Williams, Szergej Prokofjev és Robert Schumann művei

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
20:00 : Kiskunhalas
Római Katolikus Főplébánia

Sebestyén Márta (ének), Szamosi Szabolcs (orgona)
"Nyújtsd ki mennyből"
Kyrie, "A fényes Nap" népdal
Passacaglia (improvizáció a "Fényes nap" témára)
VIVALDI-BACH: a-moll concerto BWV 593
"Nyújtsd ki mennyből"
BARTÓK: Este a székelyeknél
TOLCSVAY: Kyrie, Sanctus (részlet a Magyar Mise-ből)
A mai nap
született:
1862 • Claude Debussy, zeneszerző († 1918)
1928 • Karlheinz Stockhausen, zeneszerző († 2007)