vissza a cimoldalra
2019-09-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3209)
Opernglas, avagy operai távcső... (20312)
A nap képe (2154)
Társművészetek (1400)
Élő közvetítések (8125)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1753)
Franz Schmidt (3421)
Simándy József - az örök tenor (624)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25042)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7212)
Pantheon (2385)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4381)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1352)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61894)
Kedvenc előadók (2840)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

7129   bermuda • előzmény7125 2019-08-07 21:08:23

Köszönöm soraid, valóban szerencsések voltunk-ezt akkor nem éreztük, csak most utólag látjuk így, mert akkor teljesen  normális állapotnak tartottuk

Kedve BÚBÁNAT.

Az általad említett idős hölgy akár én is lehetnék, azzal a kivétellel, h sosem volt bérletem, mert a szereposztástól függően vettem jegyet, vagy a szünetben az ültető néni beengedett-pl a Végzetnél csak a 3. felv.ra mentem be általában.Teljesen azonosulok az általad leírtakkal, .Egyébként én sem megyek már, bár kivételt tettem Kolonits Klára Luciája, és Normája miatt.. vmint néhány koncertszerű előadásra szívesen elmentem.

7125   zöldszemű • előzmény7054 2019-08-07 16:59:29

Kedves Bermuda,

a múlt század közepén az Operába járók különösen szerencsésnek érezhették  magukat.
(1954-ben kezdtem, a harmadik emelet utolsó sorában.)  
Az általad felsorolt művészek még szintén az előadóművészek nagy generációjához tartoztak.

Megpróbálom összefoglalni.
1. szerencse:
A klasszikus repertoárt  európai –  világszínvonalú – énekesek előadásában ismerhettük meg, akiknek hagyták természetes módon beérni a hangját, azonban  művészi pályájuk csúcspontján,  az 1950-es évektől -  már nem utazhattak külföldre.  Reménytelen és felesleges lett volna szerepeket, vagy teljes műveket  idegen nyelven betanulniuk.  
(Pl. Svéd Sándor a New Yorki Metropolitan Opera tagja volt,  de nem engedték ki, ezért íratta  ki a neve mellé a plakátokon, hogy  Budapesten „m. v.”  lép fel. Ő a szerepei egy részét a magyar előadásokon  „csak azért is is” a new yorki elvárásoknak (ill. feltételeknek!)  megfelelően, eredeti nyelven énekelte.) 
Időnként jöttek vendégművészek, akik  be tudtak állni az előadásba, mert a rendezésekben akkor nem voltak nagy különbségek.

2. szerencse: 
Magyarországon a külföldi szerzők operái az 1800-as évek közepe-vége(?)  óta magyar szöveggel kerültek színre. Nem elemezve most a fordítás minőségét, egyes szövegrészeket a közönség  betéve tudott, a közbeszédben szokásos fordulattá váltak  – pl. „Az asszony ingatag...”, stb.  Későbbi újrafordítások a már bevált részeket nem érintették.

Rádió: Kossuth és Petőfi. Operarészleteket  hetente többször is adtak. 
(Külföldi lemezek, felvételek  esetleg  nem álltak rendelkezésre,  vagy  politikai okokból mellőzhették őket? Ki tudja. )  
A lényeg, hogy  az operákat  magyar művészek jó minőségű stúdió felvételein, magyarul hallgathattuk,  kifogástalan szövegmondással.  Ennek köszönhetően, ha az Operában nem is volt mindig minden érthető, a szöveget kívülről  tudtuk.  

3. sz. szerencse: 
Az Operaház  III. emelete és az Erkel Színház erkélyének hátsó sorai,  bérletei szerényebb jövedelműek számára is megfizethetők  voltak.  Természetes volt, hogy egy-egy darabhoz többször is elmentünk.

Tehát, örüljünk a szerencsénknek.
A világ, mint tudjuk: kinyílt, halad, és ma más lehetőségekkel  szerencséltet bennünket a sors. Próbáljuk ezeket is megtalálni.

7054   bermuda • előzmény7053 2019-07-27 00:10:51

Valószinű kivétel vagyok, 62-től jártam operába, s mindent magyarul énekeltek.Érdekes módon mindent értettem, főleg a tenor és a bariton minden szavát, de a szopránokét is , Ha nem igy lett volna , akkor nem tudnám kivülről a Bohémélet, a Manon, a Nyugat lánya, A Végzet, az Álarcos  a Carmen  etc. operákat még ma is, és nem a zárt és ismert áriákat, a többit is értettem.Igaz, h csak akkor mentem amikor Ilosfalvy, Melis, Házy , Déry,  Komlóssy szerepeltek.Az ő énklésüket minden szavukat tökéletesen értettem s 3-4 előadás után már kivülről tudtam is.... sőt máig a nagyrészét..

7053   Franca • előzmény7052 2019-07-26 08:10:15

De miért ne lenne magyar felirat? Akinek nincs rá szüksége, az nem nézi. Ahogy már írtam, idén MIskolcon feliratozták a Hunyadit és akivel csak beszéltem, mint nem operába járó nézők (bérlet részeként adták), hálásak voltak érte. 

Nekem több, mint 35 év operába járás után nincs szükségem feliratra, az a fajta vagyok, aki egyébként is felkészül előre. De küldetéstudatból számos alkalommal próbáltam barátaimmal megszerettetni a műfajt. Az egyikkel a Bánk bánt néztük meg először Budapesten és noha nyilván tanulta a történetet az iskolában, rendkívül zavarta, hogy nem érti, éppen mit énekelnek, mi történik a színpadon. A zene el sem jutott hozzá, mert figyelme kimerült abban, hogy próbálta megérteni az énekelt szöveget. Sokat segített volna önként vállalt küldetésemnek a felirat. Így viszont nem mentünk többet együtt.

7052   IVA • előzmény7051 2019-07-25 23:26:13

Vajon amikor minden opera-előadás magyar nyelven ment, miért nem gondolt senki sem a magyar feliratozás szükségességére? Akkor is léteztek ehhez technikák, feliratok készültek a külföldi filmekhez (sőt már a némafilmekhez is), lehetett villanyújságot olvasni a Lenin körúton.
Az az intézmény, amelyről beszélünk (a Magyar Állami Operaház) egyáltalán nincs pénzszűkében. Sok tekintetben tetten érhető a pazarlás is. A Gioconda locsi-pocsis Velencéje sem lehetett olcsó (csak éppen rossz, sőt kellemetlen).
A jó díszletnek, ha szép, ha nem, mindvégig játszania kell a drámában. De nem mindenki figyelmes mindenre, zárójeles megjegyzésed kulcsfontosságú.
(OFF: Nemrég a Facebook valamelyik budapesti témájú csoportjában az egyik tag azt állította, hogy a kilátás nem tényezője egy ingatlan értékének. Évekig lakott Buda legszebb helyén, hegyekre, a Dunára néző kilátással. Egy hétig érdekesnek találta, aztán soha többé nem nézett ki az ablakon, hiszen mindig ugyanazt látta. Az én kilátásom, bár nem jelentéktelen, nem kívánkozik anzixra, de 44 éve nem tudok betelni vele, lépten-nyomon bámulok kifelé, sosem unom meg. A változatosságról gondoskodnak az év- és napszakok, az időjárás, az élet. Az is igaz, hogy a pazarnál szerényebb látnivalók erősen kötődnek az életemhez és az érzelmeimhez. Valahogy ilyen szerepet játszanak a jó díszletek, bármilyen koncepció szerint és technikával készülnek is, akár A bahcsiszeráji szökőkút festett díszleteinek pompájáról, amely a véres tragédiákat ellenpontozza , akár a (régi) Porgy és Bess füstlepte, fülledt, nyomorúságos udvarának atmoszférájáról, akár A lombardok vetített, többnyire a zene érzékfeletti hatásait hangsúlyozó képeiről van szó.
Szóval ennyire nem vagyunk egyformák, eltérően hatnak – vagy nem hatnak – ránk a látványok ingerei és üzenetei.)

7051   Franca • előzmény7048 2019-07-25 16:52:55

Annyival egészíteném ki, hogy a magyar nyelvű előadásokhoz is szükséges a magyar felirat szerintem. 

A leegyszerűsített díszletekkel - különösen, ha az intézmény pénzszűkében van - teljesen egyetértek. Életem egyik legemlékezetesebb előadása egy berlini Alvajárók volt, ahol a díszletet egy vászonra festett kétdimenziós tehén és néhány szék, ajtó, válaszfal képezte. Az énekesek - nyilván megfelelő rendezői instrukciók alapján - olyan jól játszották a szerepüket, hogy nem is hiányzott más, remekül szórakozott mindenki. Láttam olyan fatasztikus Don Giovanni előadást , ahol a díszlet egy pad és egy mozgatható, több részből álló kerítés volt. A kiváló rendezés és játék miatt sokkal emlékezetesebb maradt, mint az azóta látott jó néhány, korhű és nem korhű, de gazdag látványvilágot felvonultató Don Giovanni előadás. Rá kellett jönnöm, hogy - legalábbis nekem -  a díszlet vajmi keveset segít, ha nincs mögötte rendezői koncepció, énekelni és játszani tudó karizmatikus szereplők. Az ember megcsodálja, amikor meglátja, de utána már nincs sok szerepe, nem sok nyomot hagy maga után (számomra természetesen). 

7048   zöldszemű 2019-07-24 16:35:05

„Temetni veszélyes” – és „elpártoló nézők”.

Csak lesem, mikor rukkolhatok elő régóta keringő eretnek gondolataimmal.
Szóltak ilyenekről  előttem  itt már többen, többször is. 

Az opera lényege ugye a ZENE,  a zeneszerző és a szövegíró  forgatókönyve szellemének megfelelő tálalásban. 

A HÁZ, a Magyar Állami  Operaház Európa egyik legszebb neo-reneszánsz  dalszínháza.  Ebben a gyönyörű  épületben „hagyományos”, természetesen magas művészi színvonalú előadásokat  kellene tartani.

Mire gondolok, sok évtized  operalátogatási élményei és tapasztalatai alapján?

- A szerepeket a műben szereplő személyek énekeljék, a zeneszerző által írt szólam/ok/ban.
- Idegen nyelvű előadáshoz vetítsék a szöveg igényes magyar fordítását, magyar mű előadása esetén német, vagy angol szöveg vetítése kívánatos.  
- Az énekesek mozgása, viselkedése legyen összhangban  a mű cselekményével.
- A díszleteket -  ha az elemeiknek  nincs döntő szerepük  -   a végletekig le lehet egyszerűsíteni. (Egy fal, egy-egy ajtó, egy-két  függöny, egy fél ülőgarnitúra, esetleg egy kerevet, stb.  -  a legtöbb opera előadható így.  Ami még szükséges, a mai fantasztikus technikával a hátsó falra vetíthető.)  
- A jelmezek is lehetnek szerények, a korhűség illúzióját keltők, mindenképpen a darab mondanivalójával összhangban. 

Nem térek ki a repertoárra és az előadóművészekre; egyébként lennének elképzeléseim. 
Általam látott, minden szerzői instrukcióval szembe menő megoldások garmadájának  idézésétől  itt szintén eltekintek.  

A  vajh miért(?)  távol maradó zenebarátoknak  először,  legalább egyszer!  az eredeti formájukban kellene megismerkedniük az operákkal,  azért, hogy az egész világon dívó ilyen-olyan átértelmezéseket később legyen  mihez viszonyítaniuk.
(Lehet, hogy sántít, de példa:  a karikatúrát csak az érti, aki  ismeri a szóban forgó személyt vagy helyzetet.)

Véleményem szerint az ilyen Operaházba  szívesen menne a közönség, vidékről is, több alkalommal is. Meg az érdeklődő,  zeneszerető fiatalok is, mert ha elolvassák az Operák könyvét, előre tudhatják,  mi  vár rájuk  – természetesen megfizethető árakon. 
Aki ma egy korábbi ismertetőből készül, az Operába beülve úgy érezheti magát  egyik-másik előadáson, mint aki (már bocsánat) tévedésből egy idegen temetésen van.  

Mivel a klasszikus szerzőknek nem jár jogvédelem, a jelenkori beavatkozásoknak csak a jó ízlés szabhat(na) határt. Egyre abszurdabb értelmezésekkel Dunát lehet rekeszteni, miközben  világszerte nagyítóval is alig találni hagyományos  előadást. 
Ezért megkockáztatnám, hogy a fent javasolt  vállalás  európai ritkáság lenne.
Az opera műfaját valóban kedvelő  külföldi turisták  megfizetnék a nem államilag támogatott jegyárakat is.  Szervezés kérdése.

Természetesen lehet  helye kísérletezésnek, próbálkozásnak, átértelmezésnek,  rendezői önmegvalósításnak, „modernizálásnak”, stb. -  más, arra alkalmas  helyszíneken.  
De nem Budapest világörökségi ranggal elismert útvonalán, a város legelegánsabb  klasszikus  játszóhelyén, „eszi-nem eszi-mást-nem kap” alapon, és nem mellesleg: az adófizetők pénzén.

Majd a közönség eldönti, mire vevő. 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Erkel Színház

1ST STEPS
Balett-est három részben

19:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Szent Efrém Férfikar
"Visegrádi Imák"
Cseh, lengyel, szlovák és magyar motetták, himnuszok.

19:30 : Budapest
Müpa, Fesztivál Színház

Peter Veale (oboa)
Ryoko Aoki (narrátor)
Musikfabrik Köln
Vezényel:
Eötvös Péter
ALEX NANTE: Las noches de las piedras - magyarországi bemutató
EÖTVÖS PÉTER: Secret Kiss - melodráma narrátorra és öt hangszerre; magyarországi bemutató. Japán nyelven, magyar felirattal. A szöveget Alessandro Baricco Selyem című regényéből Mezei Mari állította össze
MALIK KISHINO: Naki Ryu, Flutter echo oboaszólóra - magyarországi bemutató
EÖTVÖS PÉTER: Sonata per sei - három zongorára és három ütőre
A mai nap
elhunyt:
1179 • Hildegard von Bingen (sz. 1098)
1762 • Francesco Geminiani, hegedűs és zeneszerző (sz. 1687)
1803 • Franz Xaver Süssmayr, zeneszerző (sz. 1766)
1966 • Fritz Wunderlich, énekes (sz. 1930)
1986 • Kórodi András, karmester (sz.1922)
2011 • Kurt Sanderling, karmester (sz. 1912)